Thomas Hardy: Egy tiszta nő

 

Thomas Hardy örökérvényű regénye, Tess Durbeyfield tragikus története, az Egy tiszta nő végre újra elérhető a magyar olvasóközönség számára, hála az Athenaeum Kiadó új, Érzelmes klasszikusok sorozatának! Turnénkban ezúttal Tess sorsát kísérjük végig. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és nyerjetek egy példányt ebből a csodaszép a kötetből!

Athenaeum Kiadó, 2021

652 oldal

Fordította: Szabó Lőrinc

Goodreads: 3,81

Besorolás:

Tess Durbeyfield becsületes, szorgalmas, a jobb életért küzdő nő, aki családját mindennél előbbre helyezi. Számítását azonban már egészen fiatalon keresztülhúzza a gőgös Alec d'Urberville, amikor egy éjjel erőszakot tesz rajta. Hogyan birkózik meg a szégyennel, majd a gyásszal egy lány az ezernyolcszázas évek derekán? Ha maga mögött hagyja fájó múltja színhelyét, kezdhet-e új életet egy szerető, gondoskodó férfi oldalán?

Az Egy tiszta nő Thomas Hardy időtlen klasszikusa; kulcskérdései a bűn és a bűnhődés kettősségét, az életet behálózó titkok hatalmát, a szeretet, a vágy és az elfogadás morálon felülemelkedő erejét járják körül.

Az Athenaeum Kiadó 2021-ben útjára indított Érzelmes klasszikusok sorozatának célja, hogy - a tizenkilencedik és a huszadik század alkotásaival megszólítva a huszonegyedik század olvasóközönségét - korszakokon átívelő párbeszédet teremtsen olyan kérdések mentén, amelyeken az emberiség a kezdetek kezdete óta töpreng.

Őszinte leszek, a nagy klasszikusokkal elég nagy lemaradásban vagyok. Sokat olvastam már, de még van mit bepótolnom. Erről a regényről is sokat hallottam, de valahogy mindig kimaradt az olvasása. Tudom, hogy film is készült belőle, nem is egy, de azok is elkerültek. Így, amikor kiderült, hogy van lehetőség elolvasni ezt a nagyon híres regényt, azonnal lecsaptam rá. Ami először megfogott, az a különlegesen szép borítója. Sokszor mondom azt, hogy jobban szeretem, ha a borító valamit előrejelez a történetből, valami jellemző van rajta, de itt és most erre nem volt szükség. Így is teljesen megfogott és valószínűleg a könyvesboltban is levenném a polcról, hogy megnézzem milyen regényről is van szó.

Mit is vártam ettől a történettől? Szégyent, gyalázatot, rengeteg önvádat, még több szenvedést, de a végén feloldozást és boldogságot. Direkt nem olvastam el semmilyen más kritikát és véleményt a regényről, hogy "végigizgulhassam". Hát, ha mást nem is árulok el, de annyit igen, hogy miután befejeztem a könyvet, csak ültem... ültem és gondolkodtam.. mit tehetett volna a főhősnőnk másként, mi lett volna a helyes? De belegondolva abba a korba, ez nem is annyira könnyű válasz...

Főhősnőnk a gyönyörű Tess Durbeyfield, aki a szüleivel és testvéreivel a viktoriánus korabeli vidéki Angliában élnek. A lány tragédiája akkor indul, amikor az apja egy nap beszédbe elegyedik a helyi pappal és kiderül, hogy nemesi származásúak. A papa felbátorodva ezen elküldi Tesst, hogy vegye fel a kapcsolatot a tőlük nem messze élő "nemes rokonokkal". A "rokonok" nem más, mint egy nagyon idős hölgy és a fia, Alec, aki rögtön lecsap a fiatal lányra. Mivel Tess az élet dolgaival nincs tisztában - főleg a szerelmi élet terén, így a férfi hamar megkapja, amit akar.

A lány megszégyenülten hazamenekül, megszüli a borzalmas éjszaka eredményét, egy kisbabát, akit el is veszít. Munkát vállalva elmegy otthonról és az új helyén megismerkedik egy kedves, gáláns fiatalemberrel, akivel egymásba szeretnek. De vajon túléli a kapcsolatuk az átélt borzalmakat abban a korban? Kiáll-e érte a fiatalember, ha megtudja, hogy mi történt vele?

Hát (tudom háttal nem kezdünk mondatot:), ez nem egy könnyű regény. Semmilyen téren. Már az se hétköznapi, hogy majdnem 700 oldalas a mű és a szerző rengeteg felé kalandozik a történet elmesélése közben, bár ezt egy percig sem éreztem soknak, mert érdekesen és olvasmányosan ír. A kornak megfelelően szépen, cikornyásan körülírva mindent - például az erőszakot annyira irodalmian írta le, hogy kétszer is nekifutottam annak az oldalnak, mire sikerült rájönnöm, hogy mi is történt. Tudom, hogy abban a korban, amikor megjelent ez a regény, másképpen nem is lehetett leírni egy ilyet, de mai fejjel nézve nagyon "virágnyelven" sikerült mindezt előadni.

De egy percig se gondoljátok azt, hogy ez egy olyan regény, amit az ember a nap végén, egy bögre forró csokival a kezében, összekucorodva a fotelben boldogan olvasgat. A történet hangulata szinte végig nagyon negatív, szomorú és depressziós. Szinte onnantól, hogy először felfigyel Tessre egy fiú,  érezni, hogy ennek a történetnek nem lehet jó vége, boldog befejezése.

Tess szerethető karakter lenne, de egyszerűen az egyik rossz döntést hozza a másik után. Ebben persze az is közrejátszik, hogy az akkori korban nem nagyon törődtek az emberek a felvilágosítással, a házasélettel, hogy hogyan születik a gyerek és akkor még csak a felszínt kapargattam. Ezeken még túl is tudtam volna tenni magamat, hiszen ezekkel a témákkal még manapság, a mi felvilágosult korunkban is gondok vannak, de azon, hogy egy nő, még akkor is, ha az akarata ellenére meggyalázzák, onnantól már csak egy pária, egy tisztátalan lény és mindenki lenézni, na az nálam is kiverte a palánkot. De utána lenyugodtam valamennyire, hiszen a viktoriánus kori Angliában járunk és akkor ez teljesen megszokott dolog volt. (sajnos). 

És olyan regényekre is szükségünk van, ahol a női főszereplők nem erős akaratú, független hősök, hanem teljesen hétköznapi nők, asszonyok.

A könyvben szereplő két férfi közül pedig nem is tudom, hogy melyik a rosszabb. Az, amelyik eleve alantas szándékkal próbálja megszerezni Tesst vagy a másik, amelyik pedig látszólag kedves, aranyos, de a maradi álláspontjával nagyobb bajt okoz, mint a másik férfi összességében...

És a történet vége? Minden spoiler nélkül annyit elmondhatok, hogy mindent vártam, de ezt nem. Ahogy fentebb is írtam, amikor letettem a könyvet, csak ültem és gondolkodtam, hogy hány ilyen eset történhetett meg akkoriban és milyen végük lehetett. Egyszerűen borzalmas.

Összességében örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, még akkor is, ha nem az a kategória lett nálam, amit évente egyszer újraolvasok. Ezt a történetet számomra egyszer elég volt átélni, így is nagyon megrázott.

Amit még megjegyeznék, hogy ha nem tudtam volna, hogy ki a szerző, akkor simán az hittem volna, hogy egy nő írta. A férfi szerzőkről gyakran megemlítem, hogy bár a történet szálát tökéletesen fűzik, de az érzelmekhez vajmi keveset értenek. Itt nem volt ilyen problémám, mert Thomas Hardy olyan érzékletesen írta le a fájdalmat, a szerelmet, az összes létező érzelmet, amire - meg merem kockáztatni sok női író sem képes. 

Borító: Gyönyörű, elegáns, illik a sorozathoz

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: - 

Mélyrepülés: az összes férfi viselkedése...

Érzelmi mérce: valahol romantikus mű, de mégis a szomorúság, a veszteség, a depresszió jobban átjárja az egész művet

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Thomas Hardy legismertebb alkotása az Egy tiszta nő, de ezen kívül még számos remek könyvet írt, amelyek nagy részét le is fordították magyarra a múltban. Játékunkban ezúttal ezekből a Hardy kötetekből idéztünk, a feladatotok pedig megírni az idézetek forrásának címét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A jó feleség jó, de nincs az a feleség, aki olyan jó volna, mint a nőtlenség.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Szeptember 12 - A Szofisztikált Macska
Szeptember 14 - Kelly és Lupi olvas
Szeptember 16 - Csak olvass!
Szeptember 18 - Ambivalentina