Anna Woltz: Alaska

 

Újabb könyv jelent meg tavaly év végén Anna Woltz tollából a Tilos az Á Könyvek Kiadó gondozásában. Az Alaska egy magával ragadó történet elfogadásról, bátorságról és egy különleges barátság kialakulásáról, mindez egy segítő kutya, Alaska közreműködésével. Ha kíváncsiak vagytok a könyvre, tartsatok velünk, és játsszatok a kiadó által felajánlott példányért.

Tilos az Á Könyvek, 2020

184 oldal

Fordította: Rádai Andrea

Goodreads: 4,17

Besorolás: middle-grade

Hetedik. Az első év a gimnáziumban. Új emberek, új osztály, tiszta lappal lehet indulni. Két ember mégsem várja az első napot: Sven és Parker. Mindketten szoronganak, és nem véletlenül…

Sven tudja, hogy az epilepsziája miatt ő lesz a furcsa gyerek, ezért rögtön támad és gúnyolódik.

Parker világba vetett bizalma egy betöréses rablás után romokban hever. Ráadásul az öccsei allergiája miatt meg kellett válnia Alaskától, mindennél jobban szeretett hófehér kutyájától, aki vigaszt és biztonságot jelentett a bajban. Azonban egy nap felfedezi őt az iskola előtt. Követni kezdi, és hamarosan az éjszakáit Alaskával tölti. Míg a kutyát simogatja, titkokat hallgat a kutya új gazdájától. Lassan eljut oda, hogy segítsen és segítséget tudjon kérni.

Egyszerre fordulatos és érzelmes regény Anna Woltztól a tőle megszokott magával ragadó stílusban.

Azt hiszem, a borító és a fülszöveg volt az, ami azonnal megfogott és el akartam olvasni ezt a könyvet. Mondjuk őszinte leszek, az is vonzó volt, hogy ez most "csak" 184 oldal az eddigi féltégláimmal ellentétben. :D

A történet két kiskamaszról szól, akik mind a ketten új osztályba kerülnek. Az egyikük Sven, aki epilepsziás rohamoktól szenved és ez bárhol, bármikor rájöhet. Ezért nagyon izgul, hogy az új társaságban "normálisként" fogadják el, ne egy rájuk frászt hozó csodabogárként.

A másik főszereplő pedig Parker. Ő teljesen egészséges, viszont a nyár folyamán a szülei boltjába betörtek, miközben ő és a szülei is ott voltak és ez olyan traumát okozott, amit nehezen tud feldolgozni. Ráadásul a hőn imádott kutyáját, Alaskát is el kellett ajándékozniuk, mert az egyik testvére allergiás lett a kutyaszőrre.

És mi a két főhősünk között a kapocs? Természetesen Alaska, akit Sven kapott meg segítőkutyaként, hogy jelezze a fiú rohamait.

Sven a betegsége miatt eléggé mufurc, a "legjobb védekezés a támadás" elvet követve, már az első napon szégyenbe hozza Parkert, hogy a többiek ne vele, hanem a lánnyal foglalkozzanak. Ráadásul Alaskát sem szívleli, mert úgy érzi, hogy a kutya nem segíti, inkább csak felhívja az emberek figyelmét arra, hogy van vele valami baj....

Parker pedig nem fogadja a szívébe Svent az iskolai tette után, sőt, az se segít a kapcsolatukon, hogy meglátja, hogy a fiúhoz került az imádott kutyája és, hogy Sven hogyan bánik Alaskával.... Úgyhogy úgy dönt, hogy ha törik, ha szakad, de kimenti Alaskát Sven "karmai közül"...

Na innen lesz szép nyerni :).

A történet összességében megfogott, hiszen tudok az epilepsziáról, olvastam, hallottam róla elég sokat, de így első kézből megtapasztalni, ahogy Sven elmeséli nekünk, azért teljesen más. Iszonyatos lehet ezzel együtt élni, nem tudván, hogy mikor és hol fog rájönni a roham. Így sok minden programból, sportból sajnos kénytelenek kimaradni, hiszen ez számukra életveszélyes is lehet. És itt jönnek képbe a segítőkutyák, mint amilyen Alaska is. Egyszerűen felfoghatatlan és bámulatos is egyszerre, hogy hogyan képesek előre megérezni a rohamokat és ezt jelezni is a gazdáiknak! Tudjuk, hogy a kutya az ember legjobb barátja - ez már kicsit elcsépeltnek is hangzik sokszor, de ilyenkor látni, hogy mennyire sokat tudnak segíteni - nemcsak azért, mert jelzik a rohamokat, hanem, mert lelki támogatást is nyújtanak a gazdáiknak.

Együtt tudtam érezni Svennel, de megkedvelni sajnos nem. Én, mint kutyabarát és kutyatulajdonos, nem tudtam sajnos túllépni azon, ahogy az elején Alaskával beszélt és bánt. Megértettem, hogy valakin le kell vezetnie a dühét és frusztrálságát, de ez akkor is fájó volt nekem, hogy mindezt az örökké vidám, barátságos, hűséges és segítőkész retrieveren vezette le :(.

Ebből kifolyólag viszont Parkerrel nagyon együtt tudtam érezni, egyszerűen belegondolni nem akarok, hogy mi lenne, ha az imádott kutyámat valamiért el kellene ajándékozni. Ráadásul látni, hogy valaki olyannál van, aki meg sem becsüli, nem is szereti....

Az viszont nagyon tetszett, hogy végül is minden szépen a helyére került és pont Alaska volt az, aki sikeresen kibékítette a "harcos" feleket és segített megoldani a gondokat.

Összességében egy tanulságos kis történetet olvashattam, sokat segített abban, hogy megértsem ezt a betegséget és, hogy még inkább csodáljam a segítőkutyák bámulatos képességeit.

És kinek ajánlom? Elsősorban kisiskolásoknak, kiskamaszoknak, hogy lássák, érezzék, hogy ha valaki más, attól még szerethető, hiszen nekik is csak annyi a vágyuk, hogy a közösséghez tartozhassanak, barátokat szerezhessenek. És, hogy lássák, hogy a közösségi médiának mekkora a hatalma és mekkora károkat lehet vele okozni. Csak ésszel használjuk!

Borító: Szerintem jópofa, figyelemfelkeltő, illik a történethez

Kedvenc karakter: Parker, Alaska

Szárnyalás: Alaska

Mélyrepülés: a gyerekek viselkedése

Érzelmi mérce: frusztrálság, düh, harag, bánat

Értékelés: 

                                             Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A segítő kutyák rengetegféleképpen segíthetnek gazdáiknak, olyan betegségek, problémák esetén is, amikre nem is gondolnánk. Mostani játékunk ehhez fog kapcsolódni, minden állomáson különböző segítő kutya típusok betűit kevertük össze, a feladatotok, hogy megfejtsétek, melyik típus található az adott állomáson, és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

rápáseti atyuk

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

01.27. Könyvvilág
01.29. Utószó
01.31. Kelly és Lupi olvas
02.02. Könyv és más
02.04. Csak olvass!

Rojik Tamás: Szárazság

Rojik Tamás Young Adult regényében a klímakatasztrófa már nem a távoli jövő, hanem a jelen. A szerencsések, mint történetünk főszereplői Budapest belső kerületeiben élvezhetik fiatalságukat, ám az újabb katasztrófa elszakítja őket egymástól. Vajon mit hoz számukra a jövő? Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak erről a Magyarországon játszódó disztópiáról, de ne felejtsetek el játszani se! A turné végén megnyerhetitek a Tilos az Á könyvek kiadó által felajánlott két nyereménypéldány egyikét!

Tilos az Á Könyvek, 2020

272 oldal
Goodreads: 4,67

Besorolás: disztópia, YA

Budapest, ​valamikor a 2050-es években.

Az ország, ahogy az egész világ, a bekövetkezett klímakatasztrófa okozta kihívásokkal küzd. A szerencsésebbek a belső kerületekben élvezik az állam által biztosított jólétet. Viszont akik a peremkerületekben élnek, nem sok jóra számíthatnak. Az állam szigorú szabályait mindenkinek be kell tartania, és ami a legfontosabb, a fennálló rendet nem szabad megkérdőjelezni.

Dani, a magának való fiú és osztálytársa, Anikó abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy az ország egyik legjobb gimnáziumába járhatnak. Mindketten kilógnak a sorból egy kicsit, így nem véletlen, ha hamar megtalálják a közös hangot. A kamaszok félénk barátkozását és a kibontakozó szerelmét azonban félbeszakítja egy újabb katasztrófa, aminek következtében a fiatalok elszakadnak egymástól és az egész addigi életük fenekestül felfordul.

Vajon sikerül Daninak Anikó nyomára bukkanni, és ha igen, képesek lesznek együtt megbirkózni a rájuk váró kihívásokkal? Mit kezdenek az új információkkal, amik alapjaiban rengetik meg a világukról alkotott elképzeléseiket?

Globális felmelegedés... szárazság... egyre melegebb nyarak.. locsolási korlátozások... vízhiány... Ezek nem is annyira ismeretlen szavak, ugye? Bár az utolsó szó, a vízhiány jelen pillanatban még nem élő probléma és a folyóink, tavaink víze is használható ivásra (természetesen megfelelő tisztítás után), de összességében ez így mind egy mindannyiunkat fenyegető jövőkép.

Rojik Tamás pedig ezen a szálon indult el, amikor a disztópiáját megírta. Ami rettentően tetszett, hogy ez a negatív jövőkép Magyarországon játszódik, így nem kellett sokat gondolkodnom a helyszíneken, hogy mi hol van, minden ismerős, a legtöbb helyen már jártam. Ez így még jobban szíven üt, hiszen eddig hasonló történeteket mind a távoli jövőbe tettek, általában Amerikába, ezáltal nem is nagyon éltem bele magam a történetbe, csak kellően borzongtam, majd letettem a könyvet és megnyugodva néztem körül, hogy Magyarországon vagyok, ilyen itt nem történhet meg.

Dehogynem!!

Forrás

A regény 2050-ben játszódik, ami nem is annyira a távoli jövő, ugye? A technikánk nagyon fejlett - haha, tényleg itt fogunk tartani 2050-ben? Nem lenne rossz, bár mindig a Vissza a jövőben film lebeg a szemem előtt, hogy ott mit gondoltak, hogy 2015-ben hol fogunk már járni:). Na mindegy, térjünk vissza regényhez. A technológia talán még nem fog ott tartani, ahol a könyvben tart, de a klimatikus viszonyok simán lehetnek ezek figyelmeztető előrejelzések. A hőmérséklet egyre magasabb, a vízeink ihatatlanok, napi kvóta van beállítva a vízhasználathoz. Aki ezt megszegi, az büntetést fizet. A normális, organikus élelmiszerek megfizethetetlenek az átlagember számára, a többség energiaszeleteken él. 

Ebben a közegben él Dani és Anikó, iskolába járnak, a megszokott tinédzserproblémákkal küzdenek külön-külön, de mégis valami összeköti őket - az pedig a képregény. Dani nagyon jól rajzol, ügyesen talál ki történeteket, Anikó pedig élettel tölti meg őket, ahogy kiszínezi a képeket. Ez a közös hobbi összehozza őket, de a tinirománc közepette beüt a ménykű, a víz elfogy, kijárási tilalom lép életbe, kitör az anarchia, a két fiatal pedig az ország két végében van, távol egymástól. Dani úgy dönt, hogy elmegy és megkeresi a szerelmét, de ez nem is annyira egyszerű dolog a bandák, fosztogatók, katonák között, vízhiánnyal küzdve. 

Én személy szerint nagyon szeretem, ha egy férfi ír meg egy disztópiát. Tapasztalatom szerint képszerűbben, izgalmasabban mesélnek, mintha nők írnák meg ugyanezt (persze vannak kivételek, de azok erősítik a szabályt ugyebár:). Itt is ez a helyzet. A történet annyira izgalmas lett, hogy szinte egy ültőhelyemben kiolvastam a könyvet, letenni nem tudtam, mert mindig kellett még egy részt olvasnom:). A cselekmény gördülékeny volt, izgalmas, mindig volt valami, ami miatt izgulhattunk a főhőseinkért. Mintha egy akciófilmet néztem volna, vagy egy mostani, posztapokaliptikus Playstation játékban vettem volna részt. Az író nem félt attól, hogy egy-két karaktert bántson vagy eltegyen láb alól és kissé véresebbé tegye a történetet. Ezzel nem is volt gondom.

Ami a problémám volt, azt már más férfi írónál is megjegyeztem, hogy nem tudnak mit kezdeni a szerelmi szállal és nem tudnak elég életet adni a szereplőknek. Értem ez alatt, hogy bár a történet lekötött, imádtam minden mondatát, de nem tudtam egyik szereplőt se megszeretni. Nem voltak olyan momentumok, amelyek közelebb hozták volna őket, példának felhozom, hogy Daninál még vissza tudok egy-egy jelenetet idézni, ami érdekesebb, izgalmasabb volt, de Anikónál kb semmit. Illetve ott van a szerelm szál, ami számomra teljesen hiteltelen volt. Daninak Anikó az első szerelme, a lánynak is Dani, tudom, az ilyen szerelem általában esetlen, édes és sok esetben próbálkozások sorozata és igen, azt is láttam, hogy Dani nem egy egyszerű eset, tehát ez nem egy könnyű szerelmi szál, csak valahogy nem tudtam őket közel érezni magamhoz és nem éreztem azt a kémiát köztük, ami miatt a fiú nyakába szedi a fél országot, hogy eljusson Anikóhoz.

Azt viszont szerettem, hogy két átlagos tinédzsert kaptunk, nem volt egyik sem az "iskola szépe" vagy a "vágyálmaink férfija", pont olyanok voltak, mint Te vagy én vagy bármelyikünk.

A másik problémám - de ez inkább csak megjegyzés, hogy, bár sokat morgunk a trilógiákon, hogy minek húzni-nyúzni egy regényt három kötetben, de itt és most el tudtam volna viselni, ha ez nem egy egyedülálló regény, hanem van folytatása. Rengeteg kérdésem maradt a végére, amire nem igazán kaptam választ. Ezeket itt és most nem teszem fel, mert erősen spoilerezné a történetet, amit nem akarok.

Összességében viszont az apró hibáktól eltekintve egy meglepően jó regényt olvashattam, ami a nem túl távoli jövőben lévő Magyarországon zajlik és olyan viszonyokat mutat be, amelyek sajnos valósággá válhatnak, ha nem figyelünk oda a figyelmeztető jelekre. Ajánlom fiúknak és lányoknak is, mert az izgalmas történetvezetés mindenkit le fog kötni, azt biztosan állítom.

Borító: Nagyon jó lett! Figyelemfelkeltő, látványos

Kedvenc karakter: - 

Szárnyalás: az izgalmas történetvezetés és egy bekövetkezhető jövőkép bemutatása

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: van szerelmi szál benne, de minden a YA keretein belül

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

Mivel a regény fontos részét képezi a klímakatasztrófa, úgy gondoltuk, hogy a játékunk is ezzel kapcsolatos lesz. A ti dolgotok annyi, hogy egy picit elmerüljetek a témában, és megoldjátok az egyes állomások feladatait! Annyit segítünk, hogy mindenhol zárójelben jelezzük, mi a feladatotok.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

“A klímaváltozás a méhek és a dongók életére is kedvezőtlenül hat. A _______ éghajlati ingadozások a növények virágzását kiszámíthatatlanná teszik, amihez a méhek és dongók csak nehezen tudnak alkalmazkodni.” (Mi a hiányzó szó?)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Július 13 - Könyvvilág

Július 15 - Kelly és Lupi olvas

Július 17 - Sorok között

Július 19 - Hagyjatok! Olvasok!

Július 21 - Veronika's Reader Feeder

Július 23 - Könyv és más

Július 25 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Július 27 - Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)

Mészöly Ágnes - Molnár T. Eszter: Az emberek országa

Kalaallit Nunaat – az Emberek Országa, a kultúra utolsó menedéke a Harmadik Háború és a klímaváltozás miatt lakhatatlanná vált bolygón. Főszereplőink, Umia és Nanouk Kalaallit Nunaat elit tanodájában, Heimben tanulnak, ahol azonnal jelenteniük kell a fiataloknak, ha álmot látnak. Nanouk mégsem jelenti az álmait, mert kíváncsi arra, hogy az álmaiban felbukkanó felsőbb éves Umia miért bukkan fel bennük újra és újra.

Ha kíváncsi vagy arra, hogy mi történik a fiatalokkal, akkor tarts velünk a regény turnéján! Ne feledjétek, a Tilos az Á Könyvek kiadónak hála egy olvasónk akár meg is nyerheti Mészöly Ágnes - Molnár T. Eszter közös disztópiáját!

Tilos az Á Könyvek, 2019

472 oldal

Besorolás: YA, disztópia

Föld, 2646.

Kalaallit Nunaat – az Emberek Országa, a kultúra utolsó menedéke a Harmadik Háború és a klímaváltozás miatt lakhatatlanná vált bolygón.

A Heim – az iskola, ahová csak a legjobbak juthatnak be: Kalaallit Nunaat leendő vezetői, akik biztosítják az emberiség fennmaradását.

Umia – egy lány, aki a kiválasztottak között is a legtehetségesebb.

Nanouk – egy fiú, aki egy visszatérő álom miatt nem lelhet otthonra az iskola falai között.

Ez az álom előbb csak a két fiatal világát forgatja ki a sarkaiból, de később már az egész bolygó hatalmi egyensúlyát veszélyezteti. Umiának és Nanouknak döntenie kell, pedig az sem világos, hogy saját maguk alakítják-e sorsukat, vagy nagyhatalmi játszmák feláldozható szereplői csupán.

Elképzelhető-e lázadás a legigazságosabb társadalomban? Van-e értelme az összetartozásnak és a szerelemnek ott, ahol a napfény és a víz halálos veszélyt jelent még a legerősebbek számára is?

Volt egy időszakom, amikor disztópiákat olvastam folyamatosan, annyira imádtam őket és annyira lekötött a bár elég zord, de érdekes világfelépítésük. Aztán telítődtem velük és más vizekre eveztem . Azóta már csak nagyon ritkán veszek a kezembe olyan könyvet, ami disztópiát takar. Most kivételt tettem, hiszen magyar szerzőkről van szó (rögtön egy szerzőpárosról, hiszen ezt a könyvet ketten írták).

2646-t írunk. A Földön egyetlen egy lakható kolónia maradt, a volt Grönland területén kialakított Emberek Országa. Mivel aránylag kis területről beszélünk és nagyon sok ott élő emberről, így óriási szükség van a szabályokra. Szabályok kötik meg, hogy hány gyerek születhet, hogy mit ehetnek, mit csinálhatnak, MEDDIG ÉLHETNEK, kikből milyen munkaerő válhat. Minden megváltozott, a mai életünkhöz képest. A legokosabb gyerekeket elveszik a szüleiktől, egy külön intézményben tanulnak, nagyon szigorú keretek között és az iskola elvégzése után egy teszt által döntik el, hogy ki milyen pozicióba kerül. Itt tanul Nanouk és Umiat is. Umiat tehetséges, belőle válhat a következő vezető, a tanárok dicsőítik. Nanouk már más tészta, őt mindenféle fura álmok zavarják teljesen össze és egyre több kétség gyötri, hogy vajon jó-e ez a rendszer és az iskola.

A kolóniát azonban külső támadás éri (hiszen vannak még máshol is emberek, de azok elképesztő körülmények között élnek), Nanouk és Umia pedig együtt kerülnek egy elképesztő kalandba, ami megváltoztatja az egész jövőjüket és talán a világukat is.

Húh, nehéz erről a regényről röviden írni. A szerzőpáros egy rettentően összetett világot alkotott, ami egyrészt nagyon jó, hiszen mindent megkapunk (és mindent be is járunk), másrészt viszont nagyon könnyű elveszni benne.

Amit nagyon élveztem, azok a fejezetek elején lévő szócikkek, amelyekben egy-egy kifejezést, nevet vagy tettet magyarázott meg a szerzőpáros az Emberek Országa történetéből és életéből. Ezekkel a kis magyarázatokkal sokat segítettek számomra, hogy megértsem az életüket és a történelmüket és sokszor a kérdéseimre is már azelőtt választ kaptam, hogy feltehettem volna őket.

A másik különlegesség a nyelvezet volt, ami egyszerre tetszett és egyszerre voltam tőle a plafonon, mert nekem eléggé bonyolulttá tette a megértést.

A világfelépítés különösen tetszett. Imádtam, hogy nemcsak a fő helyen, az Emberek Országában jártunk, hanem a többi helyszínt is megismerhettük, így nem esett az írópáros abba a hibába, hogy minden a fő helyszínen játszódik, a többit pedig képzeljük el, ahogy akarjuk. Láthattuk azokat a kolóniákat, amelyek nem voltak ilyen szerencsés helyzetben, ahol olyan hőség uralkodott, hogy csak a föld alatt voltak képesek élni az emberek. Azt a helyszínt, ahol az emberek szinte a majmok szintjére süllyedtek le (nekem itt picit Majmok bolygója jutott az eszembe) és még sorolhatnám.

Világosan látszik, hogy nem egy tessék-lássék világot "dobott" össze a szerzőpáros, hanem egy megfontolt, alapos munkát végeztek, hogy mindenestül bele tudjuk élni magunkat ebbe a világba.

Azért amit picit hiányoltam talán, hogy szívesen töltöttem volna el több időt a fő helyszínen, az iskolában és az Emberek Országában is. Kaptunk belőle ízelítőt, ezt nem tagadom, de talán picit több időt eltöltve ott jobban beleélhettem volna magam a világukba. Kérdés viszont az, hogy mennyi lett volna a megfelelő több idő, hogy azért ne unjam magam halálra, hogy nem történik semmi, csak a helyszínnel ismerkedünk. 

Ha már itt tartunk, még egy dolgot megjegyeznék itt. A történet picit lassan indult a számomra és voltak benne olyan kilengések az elején, amit én egy szerkesztő helyében picit megvágtam volna, hogy fenn tudja tartani az írópáros a folyamatos figyelmemet. Viszont a regény második felénél már annyi információt kaptam és annyira beindult az akció, hogy néha már túl sok volt. Máskor azon szoktam siránkozni, hogy jó lenne, ha egy trilógiának széthúzott regény maximum két részes lenne, mert annyire elhúzzák a madzagot, hogy már túl sok töltelék van benne, itt viszont lehet, hogy jobb lett volna, ha nem egy regénybe sűrítik bele ezt a sok dolgot, hanem kap egy második részt is és akkor picit lassabb lehetett volna a tempó. (bár a történet vége alapján akár lehet is még ebből egy második rész:))).

Összességében tetszett a regény, egy különleges, egyedi disztópiát olvashattam, egy majdnem tökéletes világfelépítéssel és sok-sok akcióval. Mindenkinek ajánlom, aki szereti ezt a műfajt és akik nem kifejezetten a romantikus részeket keresik az ilyen regényekben.

Borító: Nem rossz, érdekes, én levenném a polcról a könyvet, ha meglátnám ezt a borítót

Kedvenc karakter: Umia és Nanouk

Szárnyalás: a világfelépítés

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: a szerelmi szálat elég gyérnek találtam, de van épp más egyéb dolog, ami miatt izgulhatunk bőségesen:)

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT beszerezheted!

Nyereményjáték:

Történetünk egy olyan disztópikus társadalomban játszódik, ahol az emberiség “vesztét” a klímaváltozás okozta. Mivel akadnak ehhez hasonló történetek, úgy döntöttünk, hogy minden állomáson egy ilyen regény fülszöveg részletét közöljük veletek, és nektek rá kell akadnotok a könyv CÍMÉRE!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A cselekmény a nem túl távoli jövőben játszódik. Az egymástól távol töltött idő alatt mindketten felnőttek és San Francisco divat fellegvárában élnek, miközben a bolygó lassan szétesik körülöttük és nem is sejtik, hogy mindketten azon dolgoznak, hogy saját képességeiket felhasználva ezt megakadályozzák.

Laurence egy mérnökzseni, aki szélsőséges csapatával azon dolgozik, hogy technológiájukkal beavatkozzanak a világ változó éghajlatába és ezzel meggátolják a katasztrofális ökológiai összeomlást.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

November 28 - Könyv és más

November 30 - Kelly és Lupi olvas

December 03 - Hagyjatok! Olvasok!

Neal Shusterman: Az óceán mélyén

Mindig az a legfélelmetesebb, amiről a legkevesebbet tudunk... Neal Shusterman Amerikai Nemzeti Könyvdíjas regénye Az óceán mélyén : egy fiúról szól, aki alámerül a világ legmélyebb pontjára.

Tarts velünk a különleges regény blogturnéján, és ha szerencsés vagy, 1 példányt nyerhetsz is a műből a Tilos az Á Kiadó felajánlásában.

Tilos az Á Kiadó 2017.
332 oldal
Fordította: Illés Róbert
Goodreads: 4,13
Besorolás: YA, mentális betegségek

Mindig ​az a legfélelmetesebb, amiről a legkevesebbet tudunk.

Az óceán legmélyebb pontja a Marianna-árok fenekén lévő Challenger Deep. A skizofrénia egy mentális betegség, amely több tízmillió embert érint a világon. A Challenger Deep 10 916 méter mélyen van. A skizofrénia a betegek jelentős részénél serdülőkor táján jelentkezik. Az óceán legmélyebb pontján mindezidáig összesen három ember járt. A skizofrénia leggyakoribb megnyilvánulási formái a hallucinációk és a paranoid téveszmék.

Mit tehet egy szülő, amikor a fia azzal fordul hozzá, hogy valaki meg akarja ölni? Kihez fordulhatsz, amikor úgy érzed, hogy az apád és az anyád helyét álruhás szörnyek vették át?

Az óceán mélyén 2015-ben összesen tíz különböző díjat nyert Egyesült Államokban, köztük a legrangosabb irodalmi elismerést, a Nemzeti Könyvdíjat is. A fantasyk (Everlost), tudományos-fantasztikus történetek (Akcelerátus-trilógia) és disztópiák (Unwind) szerzőjeként ismert Shusterman új regénye viszont távolról sem a képzelet szüleménye. Egy fiúról szól, aki alámerül a világ legmélyebb pontjára. Tengeralattjáró és védőfelszerelés nélkül.

A Publishers’ Weekly magazin, amely az év könyvének választotta, kritikájában a regény hitelességét emeli ki, de a története és hangulata is örökre belevésődik az olvasók agyába.

Elég rég történt meg velem, hogy egy 300 oldal körüli könyvvel ne végezzek egy hétvégén vagy 3 este alatt. Nem vagyok hozzászokva, hogy egy történet engem uraljon és nem fordítva. Az óceán mélyén megtette velem, hogy fölében emelkedett és nem könnyen hagyta magát legyőzni. Estéken át kerülgettem a könyvet, olvastam, leraktam, olvastam, leraktam. Iszonyat nehéz volt feldolgozni az olvasottakat. Nem találkoztam még ilyen hiteles szerzővel, mint Neal Shusterman, aki kegyetlenül őszintén tárja  az olvasók elé, milyen érzés skizofrénnek lenni. A könyv végén az utószóban elárulta, hogy a saját fia betegségének tapasztalatait szőtte bele a regénybe, a fia rajzai illusztrálják a könyvet, amiket akkor rajzolt, amikor ugyanúgy elmerült a saját világában, mint Caden, a könyv főszereplője. A szerző szerint minden harmadik család valamely tagja küzd mentális betegséggel Amerikában, és én azt gondolom, ez Európában sincs másként, Magyarországon sem. A skizofrénia olyan mentális betegség, ami gyakran a tinédzser kor környékén alakul ki, az amúgy is zűrös időszakban, amikor a jeleket hajlamosak a szülők nem észrevenni, vagy félreértelmezni. Ezért szeretném,  hogy ne csak ifjúsági ajánlást kapjon ez a könyv, hanem eljusson a szülőkhöz is.

Caden apja könyvelő, anyja fogorvos, a húgával együtt így alkotnak átlagos amerikai családot. 15 éves, most végzi a középiskola első évét. Tudja, hogy valami történik vele. Olyan dolgokat lát, amikről  tudja, hogy nem létezhetnek, aztán mégis azt hiszi valóságnak. Üldözési mániája az első komoly jel, amire felfigyelnek a szülők, ehhez jön az alvás- és evészavar, majd a kényszeres cselekmények. Próbálnak türelmesek lenni, de a fiú állapota gyorsan romlik, a pszichológus kevés, bentlakásos intézménybe kerül. A szülők minden nap látogatják és látják, tapasztalják, ahogy a különböző kezelésekre reagál.

A könyv szerkezete megpróbálja visszaadni, hogyan működik egy mentálisan sérült agy. A fejezetek legtöbbször egy oldalasak, de néhány lapnál sosem tartanak tovább. A hangulatuk is csapongó, hol nagyon komoly, ijesztő gondolatokkal, néha tud majdnem vicces is lenni, de a legtöbbször nagyon  megrázó. Számomra legalábbis az volt,  nagyon lassan haladtam és nagyon sokat gondolkoztam az olvasottakon. A könyv elejétől világos, hogy van egy valóság és van egy képzelt világa Cadennek. A képzelt világ egy hajó, kapitánnyal, kormányossal, navigátorral és matrózokkal. Az árbóckosárban koktélokat osztanak és repdes egy beszélő papagáj is a fedélzeten. Az olvasó egy idő után rájön, hogy a hajón történteknek megvan a valóságos jelentése és az is kiderül, kiket képviselnek a szereplők. Minden egyes eseménynek meg van a háttere, ami Caden emlékeire épül. A hajó útjának célja a Mariana árok, a világ legmélyebb pontja. Oda készül alámerülni Caden, holott tudja, hogy ez a valóságban lehetetlen lenne.

Neal félelmetesen valóságossá tette Caden karakterét, és ennek a személyes érintettség az oka. Számos könyvet olvastam mostanában, ahol szerepelt valamilyen mentális betegség, de semmilyen kutatómunka nem ér fel a saját tapasztalattal. Nagyon jó pont, hogy a kórház nem ellenséges területként volt beállítva, kényszergyógykezeléssel és őrült orvosokkal. A szülők a kezdeti sokk után  mindent megtettek a fiúk gyógyulása érekében és nem hagyták, hogy egyedül küzdjön a betegséggel.

Ezt a könyvet olvasnia  kellene  a fiataloknak és a szüleiknek egyaránt. Ha nem ismerik fel a jeleket, amik észrevétlenül kialakulhatnak, és nem fordulnak orvoshoz, nagyon könnyen alakulhat végzetessé ez a betegség, ahogy a szerző egyik barátjánál is.

Nem akarok példálózni semmivel, de azt biztosan mondhatom, hogy az agyműködés zavarait nem lehet kuruzslással gyógyítani, vagy azt gondolni, hogy majd jobban lesz magától a gyerek. A biokémia csodákra képes, és mindent meg kell próbálni a gyógyulás érdekében, mert az igaz, hogy esetleg élete végéig gyógyszert kell szednie a betegnek, de ez még mindig majdnem teljes élet ahhoz képest, hogy leveti magát egy toronyból vagy máshogy végez magával.

Attól tartok, ez a történet nem lesz sikerkönyv, akárhány díjat is nyert és nem fogják egymás kezéből kikapni a gyerekek, mert nehéz olvasmány. Viszont ha eljut olyanokhoz, akiknek íródott, és csak egy életet is megment, akkor már érdemes volt kiadni. Olvassátok, érdemes!

Borító: Eredeti.

 

Kedvenc karakter: Caden

Szárnyalás: "– Caden, csak annyit tudok, hogy valami nem stimmel. Számtalan probléma lehet, és ezek közül az egyik valóban a drog, de az csak egy. Szeretném tőled hallani, mi történik, ha van kedved elmondani.
Mi történik? Hullámvasúton ülök a kocsi hátuljában egy emelkedő tetején, az előttem ülők már megadták magukat a gravitációnak. Hallom, ahogy az első sorban helyet foglalók már sikítanak, és tudom, hogy néhány másodpercen belül én is sikítani fogok. Abban a pillanatban vagyok, amikor hallom, ahogy a futómű hangos csikorgással a helyére kerül, abban a pillanatban, még mielőtt agyam racionális része megnyugtatna, hogy az csak a futómű. Éppen egy szikláról ugrom le, mert tudok repülni… csak éppen nincs hová leszállnom. Soha többé. Hát ez történik."
 

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  Megrázó, őszinte, mély érzelmekre ható.

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Nyereményjáték

Az óceán mélyén egy igazán különleges regény, ami több díjat is elnyert. Ezek egyike az Amerikai Nemzeti Könyvdíj, ami talán a legnívósabbnak számít. A művet az Illinois állambéli Lincoln Awardra is jelölték, amit az ottani középiskolások szavaznak meg.

A mostani játékunk során olyan könyvek borítóiból találtok részletet, amik elnyerték a Lincoln Awardot, és itthon is megjelentek már. A feladatotok, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok a választ.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az általunk megküldött értesítő e-mailre. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

07.12. - Kelly & Lupi olvas
07.14. - Always Love a Wild Book
07.17. - Sorok Között

Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva (Szappanopera #1)

Mit szólnál ahhoz, ha az egyik híres sorozatba beválogatnának szereplőnek? Ráadásul a legjobb barátoddal együtt, akikbe titkon szerelmes vagy? Mennyire tudnál és akarnál beilleszkedni a showbusiness inkább csak kívülről ellenállhatatlan világába?

Ha a Blogturné Klub három bloggerével tartasz, akkor remélhetőleg választ kaphatsz a kérdésekre, sőt ha ügyesen játszol, akkor esélyed van megnyerni a Tilos az Á Könyvek által felajánlott három könyv egyikét!

Tilos az Á Könyvek, 2016

336 oldal

Besorolás: YA, realista, romantikus

Ha a legjobb barátod a titkos szerelmed, akkor csapdába estél. Ha elcipeled magaddal egy tévésorozat szereplőválogatására, ne csodálkozz, ha más is meglátja benne, amit te már régen tudsz…Dé, azaz Kozák Dénes egy vagány, kedves srác és iszonyúan jó a humora. Stern Virág pedig arról álmodozik, hogy ne csak jókat dumáljanak, ne csak együtt fűszerezzék újra a menzakaját, hanem Dé maga legyen a nagy Ő. Amikor mindketten egy szappanopera szereplői lesznek, gyökerestül felfordul az életük, és a kettejük közötti szálak is összegubancolódnak. A sztárok világába lépve olyan ellenfelek jelentkeznek, mint a szépséges tinisztár, Szilágyi Dzsenifer. 

„És amikor idáig jutottam a tervezgetésben, egy pillanatig nem is értettem, hogy ki fogja meg a karomat és ránt magához, be egyenesen egy lámpaállvány és egy felmosófa közé, egy díszletoszlop mögé, és ki csókol meg úgy, ahogyan még soha senki.”

Szerintem sokan vagyunk, akiket érdekel a filmezés világa. Nem csupán az, hogy mit csinálnak a szereplők és milyen lehet filmsztárnak lenni, de engem kifejezetten az a munka is érdekel, amit nem a szereplők, hanem a mellettük lévő sok-sok ember végez. A munkahelyem a Bazilika előtti tér közelében van, ahol elég sűrűn forgatnak filmeket, így sokszor van lehetőségünk betekinteni, hogy mi is zajlik egy forgatás közben - és mi minden alkalommal ugyanolyan lelkesedéssel "leskelődünk", mint ahogy elsőként tettük.
Szirmay Ágnes pedig ebbe a világba kalauzol el minket két tinédzser segítségével.
Virág és Dénes gyerekkoruk óta jó barátok, mindent megbeszélnek, sülve-főve együtt vannak, de ahogy nőnek, az érzelmek természetesen úgy változnak. Virág beleszeret "Dé"-be, a fiú viszont látszólag csak baráti érzelmeket táplál a lány iránt - jobban érdekli a sport, a többi csaj, mintsem észrevegye, hogy a gyerekkori barátnője epekedik utána.
De egy nap lesérül és nem sportolhat tovább, Virág pedig, hogy a fiú kedvét visszahozza, programot szervez neki, méghozzá nem is akármilyet, hanem egy castingra viszi el. A válogatás pedig nem várt eredményt hoz: mind a ketten bekerülnek a legnépszerűbb sorozatba, az Ész és szerelembe.

Az már a regény legelején kiderül és ahogy egyre inkább megyünk bele a történetbe úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy az írónőnek van valamilyen kapcsolata a filmes világgal. Olyan könnyedén kalauzol el minket akár egy castingon, akár egy külső - belső felvételen, akár egy egyszerű sminkelés közben, hogy ez nem írható a véletlen számlájára. A könyv befejezése után gyorsan utánanéztem, és igen, jogosan éreztem ezt, hiszen Szirmay Ágnes több, mint 16 éven keresztül volt a népszerű Barátok közt sorozat dramaturgja. Olvastam egy riportot vele, ahol mesélte, hogy próbálta úgy írni ezt a történetet, hogy ne mintázzon senkit valós személyekről, de vicces módon nekem olvasás közben azonnal a Barátok közt ugrott be:). Hogy azért, mert ez volt az a sorozat, amit én is hosszú éveken át néztem vagy mert tényleg volt sok-sok hasonlóság a két sorozat között, azt sajnos nem tudom megmondani, de mindenesetre érdekes volt ez az összefüggés.

De a filmes világon kívül az írónő a kamaszok lelkivilágában is nagyon otthon van. Tökéletesen írta le Virág érzéseit, kínlódását és botladozásait, egyszerűen nem lehet nem szeretni ezt a leányzót. Imádtam, ahogy az első castingján szerepelt, ahogy nem ijedt meg a "nagyok" világától sem, ahogy rendbetette az elég nagy mellénnyel rendelkező fiú főszereplőt is. Nagyon jól be lett mutatva, hogy mennyire nehéz a fiú-lány közti "csak" barátság, hogy ez ritkán tart sokáig, hiszen általában az egyik fél egy idő után többet érez a másik iránt és rettentően nehéz ezek után asszisztálni a másik szerelmi életéhez. Dénesre sem kell sok idő és lecsapnak a sorozatban játszó lányok, amit a fiú nagy, Virág viszont annál kevesebb lelkesedéssel fogad. És ehhez még asszisztálnia is kellene. Hát nem könnyű tényleg.
Sajnos amennyire jól sikerült Virág, számomra annyira nem lett erős karakter a barátja, "Dé". Nem tudom, hogy többet kellett volna-e szerepelnie vagy kellett volna neki is egy saját szemszög, de az olvasásom során egy percig nem éreztem azt, hogy ezért a fiúért ennyire oda kellene lenni. Az rendben van, hogy jóképű, hogy a sorozatban szereplő lányok is ölni tudnának érte, ezeket mind-mind olvastam, de sajnos a lapokon keresztül nekem ez nem jött át. Egy percig sem izgultam azért, hogy sikerüljön meghódítania Virágnak Dénest (vagy akár fordítva:).
Ellenben a másik srác, Bence! Ő pont ellentéte volt Dénesnek minden téren, de ez épp ezért volt jó. Nála kellett leírni minden második oldalon, hogy ő a top pasi, itt egy idő után magamtól is így éreztem. Imádtam a Virág és Bence közti kémiát - itt még bármi megtörténhet:).
És igen, ezzel el is jutottunk a szerelmi háromszögig, hiszen ahogy ez manapság már megszokott, nincs YA történet szerelmi háromszög nélkül:). Sok esetben megmondom előre, hogy melyik srácnak van nagyobb esélye, de itt most per pill úgy érzem, hogy nem tudnék biztosat mondani:).

És a történet? Engem nagyon lekötött és szerintem akkor is mindent kizárva ezt olvastam volna, ha nem lett volna benne ez a szerelmi szál. Az írónő tényleg mindent tud a forgatások világáról, hogy a szereplőknek mennyire késélen táncol a helyzete (főleg egy szappanoperában, ahol bármikor bárkit kiírhatnak), hogy mit jelent a népszerűség, milyen lehet, amikor tapasztalatlan fiatalként magába szippant ez a világ és a "nagykutyák" ezt mennyire képesek kihasználni. Hogy a fény és csillogás mögött azonban gyakran emberi tragédiák húzódhatnak meg, amit a külsősök természetesen nem látnak, hiszen "the show must go on".

Összességében IMÁDTAM ezt a könyvet és alig várom, hogy a második részét is olvashassam. Bár realista romantikusként írtam le a besorolását, de nyugodt szívvel merem ajánlani fiúknak is, hiszen a forgatások világa és maga a történet őket is éppúgy lekötheti, mint a lányokat.

Borító: Szerintem ötletes, figyelemfelkeltő, fiatalos - nagyon tetszik!

Kedvenc karakter: Virág, Bence 

Szárnyalás: a casting és a könyv vége

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: fiatalok, érzelmek egész garmadája vonul fel, de minden a YA keretei között szigorúan

Értékelés: 

Nyereményjáték:

A játékunk egy ilyen történet mellett miről is szólhatna, mint a szappanoperák világáról? Mind a három blogon mutatunk nektek egy-egy, Magyarországon játszódó szappanopera logóját, amiről ki kell találnotok, hogy melyik sorozatról van szó.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Október 24 - Kelly Lupi olvas
Október 26 - Always Love a Wild Book
Október 28 - Deszy Könyvajánlója

Karátos gyilkosság - Élő Cluedo a Tilossal

Pár héttel ezelőtt, Kemese Fannival szinte egyidőben bukkantunk rá erre az eseményre a Facebookon, a Tilos az Á Könyvek hirdette meg ezt az élőszereplős nyomozójátékot a Pagony Könyvesboltban. Úgy látszik, hogy Fanniban és bennem is egyszerre támadt fel a nyomozó énünk, mert szinte azonnal, ahogy rátaláltunk a játékra, megkerestük egymást, hogy mi lenne, ha elmennénk rá. Se ő, sem én nem vettünk még részt ilyenen, sőt, őszintén szóval a Cluedo-val se játszottunk még, de érdekesnek ígérkezett a program, így regisztráltunk rá.

Ez volt a meghívó:

"BREAKING-BREAKING: Gyilkosság történt a Strausz Villában!
Rajongsz a krimikért? Imádod a CSI-t, a Gyilkos elméket, a Dr. Csontot vagy a Sherlockot? Szereted a kihívásokat és az izgalmas rejtvényeket? Most mindezt átélheted élőben augusztus 25-én a Bartók Béla úti Pagony könyvesboltban!
Mészáros Dorka, az Én vagy senki szerzője egy fondorlatos bűntényt eszelt ki, amit akár te is megoldhatsz! Vegyél részt az élő Cluedo-ban, legyél tagja a helyszínelő csapatnak, válj profi kihallgatóvá!
Kezdődhet a nyomozás...
Strauszné Polgár Márta nénit, a dúsgazdag, gyermektelen özvegyet meggyilkolják kedvenc unokahúga születésnapi partiján. A milliárd dollárokat érő gyémántját, a Türkiz Elefántot ellopják. A villában nyolcan tartózkódnak. Este nyolc és hajnali fél egy között senki nem ment ki a birtokról és senki nem jött be. A tettes tehát köztük van. Az ünneplő fiatalok közül vajon ki szúrta le az idős hölgyet? És miért?
Gyere el augusztus 25-én, csütörtökön 17:00-kor a Bartók Béla úti Pagony könyvesboltba, és derítsd fel a bűntényt! Mindenki hazudik...? Ne hidd el, ami látszólag nyilvánvaló! Láss át rajtuk! Hallgasd ki a gyanúsítottakat, fedezd fel a titkokat és illeszd össze a kirakós darabjait! Kérdezz, nyomozz és rántsd le a leplet a rejtélyről!"

Az egyik "búlvárcikk"

A nyomozás napjáig bizonyos időközönként információkat kaptunk: cikkeket, amelyek a gyanúsítottak életéről szóltak, különböző búlvárhíreket, fotókat és megismerhettük a szereplőket is. Őszinte leszek, én a játék napján olvastam el az összes cikket, néztem meg az összes fotót, hátha úgy jobban megmarad bennem minden, de annyi információ volt, olyan összetettek, hogy egy idő után feladtam. A fiúkat még követni tudtam, hogy ki kicsoda, de a lányoknál és a kissé bonyolult kapcsolatoknál elvesztem:). Reméltem, hogy Fanni jobban képben van az egésszel és össze tudjuk rakni, hogy ki is a gyilkos.

Augusztus 25-én pontban 17:00-kor találkoztunk a Pagony előtt és mind a ketten konstatáltuk, hogy a másik se tud többet a játékról, de addigra már olyan izgatottak voltunk, hogy úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk ki, lesz, ami lesz.

A könyvesboltban körülbelül 15-20 ember várakozott már és az első meglepetés akkor ért minket, amikor a konferancié és a történet kitalálója - Mészáros Dorka, az Én vagy senki című könyv szerzője - bejelentette, hogy a csapatok random állnak össze, mindenki húz egy nevet a kalapból és az alapján kerül be  a két vagy háromfős csapatba. "Természetesen" Fannival nem sikerült egy csapatba kerülnöm, úgyhogy bár gondolkodtunk azon, hogy elcsereberéljük a neveket, hogy együtt maradhassunk, de végül úgy döntöttünk, hogy maradjunk külön csapatban. Én egy Zsófi nevű lánnyal kerültem egy csapatba - mi voltunk az egyik kétfős csapat, Fanni pedig egy lánnyal és egy kis sráccal került össze, akik közül a leányzó annyira felkészült volt, hogy külön notesze is volt feljegyzésekkel:).

Itt éreztem először azt, hogy "pötit" hátránnyal indulunk neki, főleg, mert a társam még annyira se olvasta végig a cikkeket, mint én. 

Hat különböző helyszín várt minket, ahol vetésforgóban váltottuk egymást és minden helyszín gyanúsítottakat kellett kihallgatnunk. Indulásképpen minden csapat kapott egy dossziét, benne segédeszközökkel - térkép a villáról, illetve egy összesítés, ami alapján könnyebben tudtunk kérdezni és összesíteni a kapott információkat.

A szereplők egy része a játék végén

Nem tudom, hogy bárki is közületek kérdezett-e már ki gyanúsítottakat (a Cluedo játékosok persze előnyben:), de könnyebbnek hangzik, mint amilyen a valóságban. A "gyanúsítottjaink" egyáltalán nem könnyítették meg a dolgunkat, hiszen annyira profin alakították a szerepüket, mintha a valóságban is egy nyomozáson vettünk volna részt. Ködösítettek, hamukáltak, de mindezt olyan meggyőzően, hogy nem volt egyszerű kiszűrni ebből a valóságot és a lényeget. Látszott Zsófin is és rajtam is, hogy nem vagyunk gyakorlott kikérdezők, mert gyakran eltértünk a lényegtől, még gyakrabban megakadtunk a kérdezésben, főleg, amikor egyik-másik színész olyat alakított, hogy inkább a műsort néztük és röhögtünk, mintsem a feladatra koncentráltunk volna:). Nem tudom, hogy ki volt a jobb, "Ádám", aki tökéletesen meggyőzően alakította a kicsit laza, valóságshow-sztárt és totálisan levett a lábunkról:) vagy "Darinka" és "Antónia" a két elég vehemens hölgyemény, akik a milliomos "Máté" kegyeiért harcoltak. Természetesen a többiekről sem szeretnék megfeledkezni, mindegyik színész fantasztikus alakítást nyújtott, úgyhogy hatalmas pacsi  Nekik!
Sajnos se Fanniék csapata, se a mienk nem lett a győztes csapat, bár azt is el kell, hogy mondjam, hogy részdolgokra nagyon ügyesen ők is és mi is rájöttünk, de ez kevés volt. Nem akarom a bizonyítványomat magyarázni (bár a vesztesek mindig ezt teszik:), de szerintem a végén kevés volt az az öt perc, ami alatt összesíthettük a megtudott információkat. Én legalább hagytam volna rá 10 percet, mert ennyi idő alatt a táblázatot se tudtuk kitölteni, nemhogy még összerakni a rengeteg infót.  De azért mondom, hogy ez csak magyarázkodás, mert volt olyan csapat, aki rájött a megoldásra, így volt, akinek ennyi idő pont elég volt:).
A végén kaptunk egy picike ajándékcsomagot és készítettünk is egy közös fotót Dorkával és Fannival:).

Fanni népszerűségét pedig az a tény is mutatja, hogy a játékosok közül többen felismerték és örömmel váltottak vele is pár szót a program végén.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, imádtuk ezt az élő nyomozósdit és remélem, hogy a Tilos az Á Könyvek, Dorkával együttesen fog még ilyet szervezni. Mi Fannival biztosan ott leszünk!

Neal Shusterman: Everlost - Elveszve élet és halál között

Neal Shusterman könyvei nem a könnyed kategóriába tartoznak. Előfordulhat, hogy a testedet szétbontják, bezárnak egy félelmeidből épült vidámparkba, vagy éppenséggel halálod után eltévedve az elveszettek erdejében találod magad. Ez utóbbi történt a napokban, Tilos az Á könyvek kiadónál, megjelent Everlost - Elveszve élet és halál között című könyvében. Tartsatok velünk ti is, hogy megismerjétek Everlostot, és lehetőségetek legyen megnyerni a kiadó által felajánlott könyvet!

Tilos az Á Könyvek 2016
344 oldal
Fordította: Bartók Imre
Goodreads: 3,93
Besorolás: YA, paranormális

Everlost egy varázslatos, ugyanakkor veszélyes vidék. Azok a gyerekek kerülnek ide, akiknek a lelke nem talál nyugalomra, és így egy köztes világban reked: félúton élet és halál között. Fénylelkekként bandákba verődve élnek, és együtt ismerkednek az új világ adta váratlan lehetőségekkel… Nick és Allie utolsó emléke egy autóbaleset, mely után Everlostban ébrednek. Vándorlásuk során rátalálnak Maryre, az elveszett gyerekek királynőjére és különös birodalmára, ahol Nick úgy érzi, otthonra lelt. Allie azonban nem akar az örökkévalóságig ott maradni, ezért kockázatos vállalkozásba fog: gyakorolni kezdi a bőrtérítés tudományát, melynek során a lelke képes egy halandó testébe költözni. Miközben hőseink saját útjukat keresik, Everlostban felbukkan egy irtózatos szörnyeteg, aki McGillnek nevezi magát. Neal Shusterman magával ragadó könyve életről, halálról, és mindenről, ami közötte lehet…

Nekem ez az első olvasásom a szerzőtől, bár beszereztem már az Unwindet is a rengeteg jó kritikán felbuzdulva. Most, hogy alkalmam nyílt olvasni az Everlostot, kétségkívül új kedvenc szerzőt avattam.

A halál utáni lét kérdése minden egyes halandót foglalkoztat. A különböző vallások magyarázata nem érdekel, nem hiszek a papok által gyártott teóriákban, viszont az írók fantáziájából kipattanó ötleteken mélyen el tudok gondolkodni. Neal Shusterman elképzelése különösen megérintett, egyrészt azért, mert gyerekekről van szó benne, másrészt olyan remek eszközökkel mutatta be ezt a világot, hogy igazán nem bánnám, ha valójában így lenne. Mit is művelt a szerző? Megteremtette Everlostot, egy olyan világot, ami félúton van a mi világunk és aközött, ahová halálunk után jutunk. Ez nem olyan hely, ahol mindenki áthalad a halála után, ide csak gyerekek kerülnek, akik valami oknál fogva nem tudnak áthaladni a túlvilágra, mert nem egyértelmű a céljuk, vagy csak nem állnak készen elhagyni az életet. Itt rekednek ezen a helyen, ahol a halott fák élők, a lerombolt épületek mégis léteznek, ahol minden lépésükre vigyázniuk kell, mert ha nincsenek mozgásban, vagy biztonságos helyen, akkor szépen besüppednek a földbe, egészen a föld középpontjáig, hogy a lelkük az idők végezetéig  vegetáljon. Kitűnő világfelépítés ez!

Nyomasztó jelenetekkel indul a történet, frontális ütközés áldozata lesz két fiatal, Allie és Nick, akik 9 hónappal a baleset után térnek magukhoz, immár szellemként, a tragédia helyszínéhez közel. Egy náluk valamivel fiatalabb fiú, Leif várja már türelmetlenül az "ébredésüket", ő már sok éve él itt az erdőben, leginkább egyedül. Allie a leghatározottabb közöttük, ő mindenáron azt szeretné, ha visszamehetne a családjához, hogy megbizonyosodjon, apja túlélte-e a balesetet és egyáltalán mi van a családjával. Azt hiszem ennél a gondolatnál nincs olyan olvasó, aki másképpen érezne Allie helyében. Azonnal rohannék én is a helyében, hogy lássam a családom.

Az út hosszú és közben számos akadályba ütköznek, legfőképp más fénylényekbe, ahogy magukat nevezik ezek a gyerekek. Akár a felnőttek között, itt is vannak erőszakosak, csúfolódók, bűnözők.

De akadnak segítők is, akik jó szándékkal fordulnak az elveszettekhez. Kissé hatásvadász ötletnek találtam néhány New Yorkkal kapcsolatos helyszínt, de ez még belefér. Mary karaktere nagyon összetett, ő a mentora és gondozója az elveszett gyerekek egy csoportjának, ahol főszereplőink is megfordultak. Szimpatikusnak kellene érezni őt a tettei alapján, de inkább szemellenzőssége jut eszembe róla és az, hogy vajon mi alapján képzeli magát Everlost úrnőjének?

Feltűnik a színen McGill, aki egy mindenki által rettegett szörnyeteg,  a külseje és a tulajdonságai is erre mutatnak. Ugyanakkor őszintén szólva számomra szórakoztató figura volt, a végén hatalmas csattanóval. Imádtam a szerencsesütis vonzódását, tényleg rá lehet kapni!

Nagyra értékeltem a könyv egyik gondolatát, hogy mennyire fontosak az emlékek, az agy, a szellem mozgatása. Minél több idő telik el, Everlostban a szellemlények elfelejthetnek dolgokat, például a saját kinézetüket, nevüket is, ezáltal eltorzulnak, belül pedig nem vágynak semmire, csak a napi monoton unalmasságra. 

A szerző ebbe a paranormális világba még további misztikumot is vitt, néhány szereplőnek különleges képességeket adott, ami még izgalmasabbá tette a történetet. A legjobban viszont az utolsó pár fejezet tetszett, amikor rájönnek a titkokra, az érmék hasznára, ez nagyon szép csúcspontja volt a cselekménynek, Nick karaktere erőteljes fejlődésen ment keresztül, míg idáig jutott. A szerző stílusa remek, gördülékeny és érthető a szöveg, fájdalmasan gyönyörű leírásokkal. A karakterek egytől egyig átgondoltak és jól felépítettek. A szereplők életkora 16 év alatt van, és ez nem egy romantikus regény, mégis a kamaszkorú szereplők között alakulnak romantikus vonzódások.

Összességében nagyon tetszett a történet, azoknak ajánlom, akik nem ijednek meg a misztikumtól,  garantálom, hogy elmélkedős, élvezetes kalandban lesz részük. Rám megtette a hatását, nem egy felejtős történetről van szó, máris várom a folytatást!

Borító:  Pontosan tükrözi a megteremtett világot.

 

Kedvenc karakter: Allie, Nick

Szárnyalás: McGill "tanítása".

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:  A romantikát abszolút félretéve, itt inkább a lelki megrázkódtatás az érdekes, ki hogyan tud megbirkózni és felülkerekedni a gondolaton, hogy már nem élő.

Értékelés:

HA MEGTETSZETT ITT MEGRENDELHETED!!!

Nyereményjáték

Az Everlost egyik központi kérdése a haláli utáni élethez köthető. Az irodalomban többször is felbukkan ez a téma, azonban az írók igencsak különbözőképpen látják ezt a kérdést. A mostani nyereményjátékban az lesz a feladatotok, hogy a leírás alapján kitaláljátok, melyik, ezzel a témával foglalkozó, regényre gondoltunk. A helyes megfejtők között kisorsolunk egy, a kiadó által felajánlott. példányt Neal Shusterman: Everlost című könyvéből

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Jobb füldugót használni Kaylee közelében, ugyanis amikor valaki a halálán van, ő pedig a közelben van, a sikításától poharak törnek és dobhártyák repednek be. Kivéve, ha te is banshee vagy, mert akkor gyönyörű dallamot hallasz. Az biztos viszont, hogy így pasizni igazán nagy kihívásnak számít.


a Rafflecopter giveaway



Résztvevő blogok:
03.14 Always Love a Wild Book
03.16 Deszy Könyvajánlója
03.18 Kelly & Lupi Olvas
03.20 Media-Addict.hu

Louise O'Neill: Örökké a tiéd

Ha unod a tucatszerű, nyálas disztópiák sorát, csatlakozz a BTK hat bloggeréhez, akik március 3. és 13. között egy teljesen más szemléletű világba kalauzolnak el Benneteket Louise O’Neil: Örökké a tiéd című könyvén keresztül, amit a Tilos az Á Könyvek jelentetett meg itthon. Egy nem mindennapi történet olyan fiatal lányokról, akiket arra terveznek, hogy idővel a férfiak minden igényét kielégítsék. Csavaros és lebilincselő regény, ami biztosan meglep majd Benneteket, mert bár egyszerűnek tűnik minden, valójában senki sem az, aminek látszik.
Ha érdekel Titeket, hogyan lehet egy ilyen bezárt világban talpon maradni, mindenképpen tartsatok velünk és játszatok a kiadó által felajánlott két könyv egyikéért!

Tilos az Á Könyvek, 2016

440 oldal

Fordította: Farkas Krisztina

Goodreads: 3,84

Besorolás: YA, disztópia

Egy szép új világ, ahol a lányok már nem természetes úton születnek. Ahol a nőket az iskolákban csak arra tanítják meg, hogyan tudnak örömet okozni a férfiaknak, miután kikerültek a való világba A végzős év után a legmagasabb értékelést kapott lányok házastársakká válhatnak, hogy tehetős és befolyásos férjük mellett fiúkat szüljenek. A többi lány jövője mint szeretők és tanárok leírhatatlanul kegyetlen. freida és isabel legjobb barátnők, és biztosak abban, hogy évfolyamuk kiválóságaiként mindketten feleségek lesznek. De ahogy egyre feszültebbé válik az utolsó év, ahogy egyre nő a nyomás, hogy tökéletesek legyenek, isabel önsanyargatásba kezd, veszélyeztetve az egyetlen lényeges dolgot: a szépségét. A leendő férjek pedig megérkeznek, csak arra várva, hogy menyasszonyt válasszanak maguknak freidának meg kell küzdenie a jövőjéért még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell árulnia az egyetlen embert, akit szeret és aki viszont szereti.

Erre a könyvre már azóta kíváncsi voltam, amióta csak megláttam a borítóját és fülszövegét. Nagyjából sejtettem is, hogy mit kaphatok, de a valóság minden képzeletet felülmúlt. Valahol arra tippeltem, hogy egy "Nagy Ő" vagy egy "Párválasztó" jellegű könyvet kapok, ahol a lányok harcolnak a fiúkért, de végül minden jó, ha vége jó. Ehhez képest ez a regény egy nagyon kemény történet. Nem túl sok disztópiát tudnék felsorolni, ami ennyire kiborított, padlóra küldött és olvasási válságba sodort. Nem azért, mert annyira rossz lett volna, hanem mert olyan szinten szíven ütött, hogy el kellett telnie 2-3 napnak, mire újra bármilyen könyvet a kezembe tudtam venni. Addig pedig agyaltam a történteken, beszélgettem róla CBooks Zsófival és a többi bloggerrel, akik már olvasták.

A történet egy (szerintem) nem túl távoli jövőben játszódik. Azért is mondom a nem túl távoli jövőt, mert ami ehhez a világhoz vezetett, az a mai világunkat is teljesen reális módon fenyegeti. Megolvadt jégtakarók, megáradt tengerek, elárasztott területek, rengeteg ember meghal, a többiek pedig menekülnek a szárazföldek belseje felé. De az áradások és a nem túlzottan befolyásolható természeti csapások miatt sok mindent változtatni kell, sok mindentől meg kell szabadulni. Túl sok nő van, ami gond, ezért a lányokat, nőket nem kívánatosnak tekintik. Egészen addig, ameddig már annyira kevés nő marad, hogy rájönnek a férfiak, hogy ez így gond lesz. Így génsebészek kezdenek el újra nőket "alkotni", de akkor már olyanokat, amelyek a férfiak ízlésének is megfelelnek. Szépeket, soványakat, kívánatosakat. A lányokat pedig 4 éves koruktól 16 éves korukig bentlakásos intézetekben nevelik, fogyasztják, szépítik, képzik ki a jövőbeni életükre. Beléjük plántálják, hogy a férfi az "Isten", nekik kell megfelelniük, bármit kérnek tőlük azt örömmel kell teljesíteni.
Ugye, hogy ezt még olvasni is borzalmas?
És főhősnőnk, freida is ide tartozik. Nem véletlenül írtam kis betűkkel a nevét, a könyvben is így szerepel végig. Eleinte azt hittem, hogy szerkesztési hiba és hogy nem vették észre a kiadónál, de egy idő után rájöttem, hogy direkt kezdődnek a lányok nevei kis betűkkel, míg a fiúké pedig nagy kezdőbetűkkel, mintegy kifejezve, hogy ki mennyit ér. Mert szerintem mostanra már ti is rájöttetek, hogy a lányok semmit sem érnek. (mondjuk ezt teljesen nem értettem, hiszen ők azok, akik végül is megszülik a jövő generációját, tehát nélkülük nincs nagyon férfi sem, de ezt nem fejtette ki az írónő jobban).
Az élet pedig egy ilyen bentlakásos neveldében nem sokban különbözik egy mai középiskolától. Itt is megvannak a klikkek, a méhkirálynők, a páriák, mindenki harcol azért, hogy elismerjék, hogy jobb helyen legyen, hiszen a jobb hely sok esetben azt jelenti, hogy bekerülhetnek abba a szűk körbe, akik "feleségek" lehetnek és pár éven át talán picivel jobb soruk lehet. Akik nem kerülnek be ide, azok "szeretők"- ezt mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy mivel jár vagy pedig "nevelők" lesznek. A könyv olvasása közben próbáltam azon elgondolkodni, hogy vajon melyik "kaszttal" járnék a legjobban, de nem sikerült dűlőre jutnom. A szerető eleve kiesett, a feleség sem túl jó választás, hiszen ahogy a könyvben olvashatjuk, a férjek bármit megtehetnek a feleségükkel: bántalmazhatják, átszabathatják, sőt ki is végeztethetik őket. És a nevelők? Ők pedig örök bezártságra vannak utalva, parancsokat teljesítenek és mindent megvonnak maguktól, csak a feladatukra koncentrálhatnak. És akkor még nem is meséltem a negyedik opcióról, ami talán a legborzalmasabb...

Ami számomra nagyon érdekes volt, hogy a kinti világról nem sokat tudtunk meg. A fiúk egy-egy elszólásából parányi darabkákat kaphattunk, hogy hogyan élnek az emberek a nevelde falain túl, de ez nem volt túl sok. Aki felületesen olvassa el a könyvet, az akár azt is mondhatná, hogy "hiányzik a világfelépítés". De én nem így érzem, mert szerintem pont azzal, hogy nem tudtunk szinte semmit a külvilágról, azzal még nyomasztóbbá vált az egész, még inkább bele tudtunk érezni a lányok helyzetébe. Hiszen ők se tudták, hogy mi vár rájuk kinn, milyen jövőjük lehet vagy, hogy mit hagynak ki, mi hiányozhat az életükből. Helyette persze ott volt a szociális média, a Facebook akkori helyettese a myFace, ahol ugyanúgy pletykálhattak, tönkretehették egymás életét, mint a mai Facebookon. Úgy is mondhatjuk, hogy a szociális média mindent túlél:).
A regény persze sok más mindennel is foglalkozik, amelyek akár teljesen mai problémák is lehetnek: a kirekesztés, a mindenáron megfelelni vágyás, a másik terrorizálása, az önbecsülés hiánya, a bulimia és még sorolhatnám, hiszen a lányokat folyamatosan versenyhelyzetbe állítják, az önbecsülésüket pedig a sárba tiporják, hogy a "megfelelő nőt" alkossák meg belőlük.

"MINDIG LEHETSZ TÖKÉLETESEBB!"

freida pedig eléggé megosztó szereplő lesz, már most látom. A könyv végeztével sem tudtam eldönteni, hogy szerettem, haragudtam rá vagy pedig inkább sajnáltam. Ezt nagyon nehéz meghatározni, hiszen ebben az elszigetelt helyen megpróbál mindent: megfelelni, túlélni, feljebb jutni, valami emberi érzéseket kicsiholni magából, de mindeközben hibázik, nem is keveset. Az írónő pedig nagyon ügyesen megalkotta a karakterét, elkövette a jó és rossz döntéseit, minket pedig nagyon nehéz helyzetbe hozott ezzel, mert tényleg nehéz eldönteni, hogy mit is érzünk freida iránt. De ugyanígy leszel a többi szereplővel is, hiszen a rosszak iránt is fogsz némi rokonszenvet érezni, a jókra is fogsz haragudni, egyes szereplők pedig maguk a rejtélyek egészen a regény végéig. Hogy is írtuk a bevezetőben? "bár egyszerűnek tűnik minden, de semmi sem az, aminek látszódik."
A lassú kezdet után pedig rengeteg minden történik a könyvben, így most többet nem is szeretnék mondani a történetről, mert szerintem már így is többet meséltem el, mint amit kellett volna:). De azért még pár szót említenék a regény végéről. Én speciel a befejezés után nem sírtam, de olyan sokkot kaptam, hogy csak ültem és néztem magam elé. Próbáltam elképzelni, hogy én mit tettem volna, velem mi történt volna és hogy mi volt a könyvben. És még mind a mai napig az eszembe jut és rágódok rajta.

Összességében annyit mondhatok, hogy ez a könyv az egyik legbrutálisabb, legfájóbb disztópia, amit eddig olvastam. Nincsenek benne világmegváltó felkelések és harcok, de néha nem is kellenek ahhoz, hogy átérezd egy ilyen jövő borzalmait.
És kinek ajánlom? Mindenkinek. Lányoknak azért, hogy kívülről lássátok, mintegy görbe tükörként, hogy milyen az örökös harc a megfelelésért, a kilók ellen és milyen lenne egy olyan világban élni, ahol ez a legfontosabb... A fiúknak pedig azért, hogy bármi is történjen, de soha NE bánjatok így a nőkkel, mert ennél sokkal többet érünk.

Borító: Nagyon tetszik, eléggé kifejező 

Kedvenc karakter: - 

Szárnyalás: ebben a történetben? Nem találtam... 

Mélyrepülés: ha elmondanám, azzal spoilereznék. Így csak annyit mondok, hogy a történtek... 

Érzelmi mérce:  fájdalom, bánat, közöny, remény - rengeteg érzelem van a könyvben, de nem a jobbik fajtákból.. olvasóknak pedig? egy szó van rá - rettentően nyomasztó 

Értékelés:

Nyereményjáték: 

A regényben a tökéleteshez minél inkább hasonlító lányokat “készítenek”, így mi is olyan filmeket kerestünk, ahol tökéletes hasonmások, klónok szerepelnek. A feladatotok, hogy felismerjétek a filmeket, amelyekben szerepelnek és a rafflecopter megfelelő mezőjébe beleírjátok a filmek címeit.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk. 

 

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Március 3 - CBooks
Március 5 - Bibliotheca Fummie
Március 7 - Kelly Lupi olvas
Március 9 - Deszy könyvajánlója
Március 11 - Zakkant olvas
Március 13 - Media Addict