Together Thor'sday - Stephenie Meyer: Twilight - ékszerek

Akárhogy is nézzük az olvasás szubjektív, magányos tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkbe, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.

De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?

Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a a könyvben a kedvenc jelenete / idézete / szereplője, mi rázta meg a leginkább, mit szeret benne a legkevésbé, stb.

Together - vagyis együtt: Roni olvassal és MFKatával, akiknek a véleményét a saját oldalaikon olvashatjátok el!

 

Eheti közös olvasmányunk - Stephenie Meyer: Twilight / Alkonyat című könyve, az a könyv, amit egy időben sikk volt imádni, most sikk utálni, de hősiesen bevalljuk, mi mind a hárman a mai napig szeretjük az egész sorozatot. A könyvekből a választásunk pedig az ékszerekre esett, hiszen valamilyen módon, mind fontos szerepet játszottak a szereplők életében.

Én - "greylupus"-ként természetesen Jacob, a "farkasfiú" ékszerét kaptam meg, pontosabban azt a karkötőt, amit Bellának adott.

A könyvben ez így szerepel:

"Ügyetlenkedtem egy darabig a bőrzsineggel. Jacob újra felsóhajtott, elvette tőlem a zacskót, meghúzta a zsineg megfelelő végét, és egyetlen könnyű rántással kioldotta a csomót. Amikor érte nyúltam, ő lefelé fordította, és egy ezüstös valamit rázott ki belőle a tenyerembe. A láncszemek halkan megcsörrentek, ahogy egymáshoz értek. 

- A karkötőt nem én csináltam - vallotta be. - Csak az amulettet. 

Az ezüst karkötőn egy fából faragott, apró szobrocska fityegett. Két ujjam közé vettem, hogy közelebbről megnézzem. Álmélkodva láttam, milyen finoman van megmunkálva a parányi figura - a miniatűr farkas tökéletesen élethű volt. Ráadásul valami vörösesbarna fából faragta ki Jacob, pontosan olyanból, mint a bőre színe. 

- Ez gyönyörű! - suttogtam. - Ezt te csináltad? De hogyan? 

Jacob vállat vont.

- Billytől tanultam. Ő sokkal ügyesebb, mint én. 

- Ezt nehéz elhinni. - Körbe-körbe forgattam az ujjaim közt a parányi farkast.

- Tényleg tetszik? 

- Hát persze! Elképesztően gyönyörű, Jake! 

Jacob boldogan elmosolyodott, de a következő pillanatban már megint savanyú képet vágott.

- Na szóval, talán néha-néha majd eszedbe jutok róla. Tudod, hogy van, távol a szemtől, távol a szívtől...."

 

Persze Edward egyáltalán nem volt boldog attól, hogy Bella a Jacob által készített karkötőt viseli, ezért egy óvatlan pillanatban rávarázsolt egy szív alakú kristályt, hogy a lány ne csak Jacobra, hanem rá is emlékezzen, ha a karkötőre pillant:

"- Ez tényleg csak afféle használt holmi - emlékeztetett szigorúan. Megfogta a bal csuklómat, elhúzta a lábamtól, és egy pillanatra megérintette az ezüst karkötőmet. Aztán eleresztett. 

Óvatosan megnéztem, mit kaptam. A karkötőm másik oldalán, szemközt a kis farkassal, egy ragyogó, szív alakú kristály függött. Millió lapocskára volt csiszolva, és még a tompított lámpafényben is csak úgy szikrázott. 

- Még édesanyámé volt... - Edward lezseren vállat vont. - Örököltem pár hasonló csecsebecsét. Egy részét már elajándékoztam Esmének és Alice-nek. Úgyhogy tényleg nem valami nagy szám.

 - De gondoltam, arra jó lesz, hogy rám emlékeztessen - folytatta. - Ez is kemény és hideg. - Felnevetett. - És szivárványszínben játszik a napsütésben."

Together Thor'sday - Kerstin Gier: Zafírkék - legjobb jelenet

Akárhogy is nézzük az olvasás szubjektív, magányos tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkbe, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.

De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?

Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a a könyvben a kedvenc jelenete / idézete / szereplője, mi rázta meg a leginkább, mit szeret benne a legkevésbé, stb.

Together - vagyis együtt: Roni olvassal és MFKatával, akiknek a véleményét a saját oldalaikon olvashatjátok el!

Az eheti közös olvasmányunk Kerstin Gier: Zafírkék időutazós regénye, ami mind a hármunknál hatalmas kedvenc. Elég nehéz volt kiválasztani egy fejezetet, mert az egész történet tele van jobbnál-jobb, viccesebbnél-viccesebb jelenetekkel. Gwendolynnak egyre sűrűbben kell időutazáson részt vennie, ugyebár mindenféle előképzettség nélkül, így már a felkészülések is elég humorosak, hát még azok a jelenetek, amikor különböző korokban kellene helyt állnia.

Az én választásom végül egy arra a jelenetre esett, amikor egy 18. századi soirée-n kellett részt venniük Gideonnal, de amíg Gwendolyn a fiúra vár, addig az eseményen lévő hölgyek Gwendolynt nem készakarva, de leitatják punccsal. A már picit becsiccsentett lány pedig megosztja velünk az első alkohol-élményét: 

"– Nem is tudom. Nem szoktam alkoholt fogyasztani-feleltem habozva. Egyetlen tapasztalatom az alkohollal kapcsolatban két évvel korábban szereztem. Egy pizsamapartin történt Cynthiánál. Egy teljesen ártalmatlan partin. Fiúk nélkül, chipsszel és High- School- Musical DVD-kel. És egy salátástállal tele vaníliafagyival, narancslével és vodkával… A vodkában az volt a durva, hogy a vaníliafagyi teljesen elnyomta az ízét, és a kotyvalék nyilvánvalóan mindenkire más hatást gyakorolt. Miközben Cynthia három pohár után feltépte az ablakot, és egész Chelsea hallhatta, amint azt ordítja: „Zac Efron, szeretlek!”, Leslie a vécékagyló fölé hajolva hányt, Peggy szerelmi vallomást tett Sarahnak("Ollyan séép vagy, vegyél felességül!"), Sarah pedig sírógörcsöt kapott anélkül, hogy tudta volna, mitől. De a vodka rám volt a legrosszabb hatással. Cynthia ágyán ugráltam, és végtelenített szalag módjára ordítottam, hogy Breaking Free. Amikor Cynthia apja bejött a szobába, odatartottam elé Cynthia hajkeféjét, mintha az egy mikrofon lenne, és ezt kiabáltam: – Énekelj velem, kopasz! Riszáld a csípőd!- Másnap képtelen voltam megmagyarázni a történteket."

Természetesen az est további része is bővelkedik humoros jelenetekben, hisz Gwendolynnak, az alkoholtól felbátorodva, minden gátlása megszűnik és ő (és rajta keresztül mi is) nagyon jól szórakozunk:-).

De nem mesélek többet, inkább olvassátok el a regényt!

És egy kis kedvcsináló a könyvből készült filmhez:

Together Thor'sday - Jus Accardo: Touch - Idézet

Akárhogy is nézzük az olvasás szubjektív, magányos tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkbe, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.

De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?

Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a a könyvben a kedvenc jelenete / idézete / szereplője, mi rázta meg a leginkább, mit szeret benne a legkevésbé, stb.

Together - vagyis együtt: Roni olvassal és MFKatával, akiknek a véleményét a saját oldalaikon olvashatjátok el!

 

Eheti közös olvasmányunk - *Lupi fangirl sikolyban tör ki* - Jus Accardo: Touch - Érintés című könyve, amit mind a hárman nagyon szeretünk. Az egyik főhőse Kale, egy sokat szenvedett fiatal fiú, akit gyerekkorától kezdve fogságban tartottak és a különleges képessége miatt bérgyilkosnak képeztek ki. Kale sok mindent megtanult, csak egyet nem. Hogyan kell az emberek között viselkedni, mik az alapvető társas érintkezés szabályai. Miután megszökik és Dezzel összekerül, a lány próbálja tanítgatni -  több-kevesebb sikerrel -, mi pedig nagyon jól szórakozunk a rengeteg mulatságos helyzeten és párbeszéden.

És hogy én melyik idézetet választottam ki a könyvből? A nagy kedvencemet, ami a falamon is kinn van (My Guardian Friend, Andi jóvoltából), Kale egyik kicsit suta szerelmi vallomását:

„Te vagy az egyetlen, aki meg tud engem érinteni. Egy nap majd képes leszek megérinteni másokat anélkül, hogy porrá változtassam őket, de ez nem változtat majd azon a tényen, hogy te vagy az egyetlen, aki meg tud érinteni engem.”

 

És bár nem szokásom, de ebben az esetben angolul is bemásolom, mert nekem ebben az esetben, a gyönyörű nyelvünk ellenére is angolul valahogy kifejezőbb:

 

„You're the only one who can touch me. Someday I might be able to touch other people without turning them into a dusty husk, but that won't change the fact that you'll still be the only one who can touch me.” 

 

És azért a posztert is megmutatom, ami a falamat díszíti és ugyanez az idézet van rajta:

Together Thor'sday - Marie Lu: Legenda - Daniel Altan Wing aka Day

Akárhogy is nézzük az olvasás szubjektív, magányos tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkbe, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.

De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?

Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a a könyvben a kedvenc jelenete / idézete / szereplője, mi rázta meg a leginkább, mit szeret benne a legkevésbé, stb.

Together - vagyis együtt: Roni olvassal és MFKatával, akiknek a véleményét a saját oldalaikon olvashatjátok el!

A heti közös olvasmányunk Marie Lu: Legenda című disztópiája, ami a tavalyi év nagy kedvence volt nálam. Egy történet, ami a rengeteg disztópia között is kitűnt számomra és a sorozat mind a három része hatalmas szerelem volt. Két sokat szenvedett, de nagyon különböző fiatal izgalmas, lebilincselő és szívszorító története, akik végül összefogva harcoltak azért, hogy megváltoztassák egy nép sorsát. A történet mellett a könyv szereplői is kivételes személyek voltak, ezért is választottuk a mai Together Thors'day posztunk fő témájaként a könyv három szereplőjének bemutatását.

Az én "főhősőm": Daniel Altan Wing  - ismertebb nevén Day

DANIEL ALTAN WING
Életkor	15 év
Neme	férfi
Lakhely	Los Angeles, Lake szektor
Foglalkozása	a "legkeresettebb bűnöző"
Teljesítménye	1500 pont (100%)
Család	Grace Wing (édesanya) John Wing (fiútestvér) Eden Wing (fiútestvér)
Becenevek	Day
Haj	szőke, hosszú
Szem	kék
Könyves megjelenések	Legenda, Prodigy, Champion

Hogy miért pont Day lett a beceneve, azt inkább hagyom, hadd ő mesélje el:

"– Minden nap azt jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van. Minden nap azt jelenti, hogy megint megtörténhet bármi. A pillanatnak élsz, és meghalhatsz egy szempillantás alatt, ezért aztán épp elég, ha egyszerre csak egy nappal törődsz. – Kifelé bámult a vasúti kocsi nyitott ajtaján, ahol sötét vízfüggöny takarja a világot. – Próbálsz a fényben járni."

Megjelenés

Hosszú, tejfölszőke haja van, kék szeme - az egyik picit világosabb, mint a másik, 10 éves korában kísérleteztek vele és akkor fecskendeztek valamit a szemébe. Ázsiai származású, részben mongol, részben kaukázusi ősökkel rendelkezik. A bal lábára picit biceg, szintén a Köztársaság kísérletei révén szerezte ezt a sérülését. Persze legjobban June tudja őt leírni, az ő részletes, néha bosszantóan precíz megfigyelőképességével:-), úgyhogy át is "adom a szót" neki:

"Például, hogy igyekszik kímélni a bal lábát. De olyan enyhén biceg csak, hogy amikor mellettünk

megy, észre sem veszem. Csak akkor tűnik fel, amikor leül vagy feláll. Apró kis késlekedés, mielőtt behajlítja a térdét. Lehet egy súlyos sérülés, ami sosem jött helyre teljesen, vagy egy enyhébb, de egészen friss. Talán egy rossz esés következménye.

Nem ez az egyetlen sérülése. Időnként megrándul az arca, amikor a karját mozdítja. Néhány alkalom után az a benyomásom támad, hogy a felkarján lehet egy seb, ami fájdalmasan húzódik, ha túlságosan kinyújtja vagy magasra emeli a kezét.

Az arca tökéletesen szimmetrikus, fehér és ázsiai keverék származású lehet, a por és a kosz alatt kifejezetten szép. A jobb szeme egy egész kicsit világosabb, mint a bal. Először azt hittem, csak a fény játéka, de újra feltűnik, amikor elhaladunk egy pékség előtt, és megcsodáljuk a cipókat a kirakatban. Kíváncsi lennék, hogy történt-e valami a személve, vagy pedig így született."

Személyisége

Day nagyon jól néz ki és ezt tudja is magáról. Azonban a mindig flörtre kész álca mögött egy szerető, hűséges, gondoskodó és önfeláldozó fiú lapul, aki képes akár feláldozni is magát azért, hogy megmentse akiket szeret, legyen az a családja, a szerelme, vagy a népe. Nagyon sokat aggódik a szeretteiért és próbál segíteni rajtuk, ahogyan csak tud. Időnként persze szarkasztikus és bizonyos emberekkel szemben durva is tud lenni, az eddig élete keménnyé tette. Okos, jó ötletei vannak és bármi őrültségben vagy lehetetlennek tűnő dologban benne van, ha az jó ügyet szolgál.

Day előtörténete a Legendában
Day a történet kezdetekor 15 éves és a Köztársaság nyomornegyedében él Tess-szel, egy hajléktalan kislánnyal együtt.
A fiú 10 éves korában átesett a Próbán, ahol azt mondták neki, hogy megbukott (674 pontot ért el a maximális 1.500 pontból), így a szüleinek át kellett őt adni a kormánynak, hogy munkatáborba vigyék. Ehelyett Day laboratóriumba került, ahol kísérleteket végeztek el rajta, majd magára hagyták meghalni. Innen szökött meg és azóta az utcán él titokban és ahol tud, borsot tör a Köztársaság orra alá. Ő per pillanatnyilag a legkeresettebb bűnöző.
A családjából egyedül John, a bátyja tudja hogy él, rajta keresztül kap Day információkat az édesanyjáról és a kisöccséről is, akiknek folyamatosan próbál hol pénzzel, hol élelmiszerrel, gyógyszerrel segíteni. Egy ilyen beszerzőkörút során kerül összetűzésbe June Iparis bátyjával, Metiassal és miután a fiatal férfi rejtélyes módon meghal, Day lesz az első számú gyanúsított. Így kerül June figyelmének központjába, aki megesküszik a bátyja emlékére, hogy megkeresi a fiút és megöli.

És akkor ahogy az írónő elképzelte őt és June-t:

És ahogy a rajongók elképzelik őt:

Together Thor'sday - Jessica Park: Flat out love - Szeretni bolondulásig

Akárhogy is nézzük az olvasás szubjektív, magányos tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkbe, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.

De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?

Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a a könyvben a kedvenc jelenete / idézete / szereplője, mi rázta meg a leginkább, mit szeret benne a legkevésbé, stb.

 

Together - vagyis együtt: Roni olvassal és MFKatával, akiknek a véleményét a saját oldalaikon olvashatjátok el!

 

Most egy olyan könyvet választottunk, amit mind a hárman tavaly karácsony környékén olvastunk, imádtuk és számomra a tavalyi év egyik nagy kedvence lett:

 

Jessica Park: Flat out love - Szeretni bolondulásig 

 

című könyve.

A könyv egyik főhőse Matt, egy okos és gondoskodó, hatalmas felelősségérzettel és szeretettel bíró egyetemista fiú, aki minden jó tulajdonsága ellenére bizony egy kicsit kockafej: bújja a számítógépet, ki sem mozdul otthonról, és betéve tudja a periódusos rendszer minden elemének elemszámát. De a legfőbb jellegzetessége a szekrényében meglapuló "gyík" pólók tömkelege, amely számos ugratás és heccelés témája közte és Julie, a könyv hősnője között. A könyvben fontos szerep jut ezeknek a pólóknak, így nem volt kétséges, hogy közülük fogunk választani:-).Az én pólóm pedig a

 

NIETZSCHE IS MY HOMEBOY / NIETZSCHE A HAVEROM

lett. 

 

 

A pólóválasztásom nem volt véletlen, hisz Roni tudta, hogy mekkora szerelem ez a könyv nekem, így karácsonyra - többek között egy ILYEN PÓLÓT kaptam tőle ajándékba.

 

Ez volt az a póló, amiben Julie először megpillantotta a fiút:

"Magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Sápadt bőre tudatta a lánnyal, hogy nem sokat járt napon a nyáron, a pólójára vetett pillantás magyarázatot is adott erre. Az a felirat állt rajta: Nietzsche a haverom. Nyilvánvalóan nem volt a menő bandával lógó srác, és Julie azt gyanította, egész nyáron a könyvtárban gubbaszthatott."

És ugyanezt a pólót viselte a könyv végén is, amikor újra találkoztak:-)

"A fiú habozva fordult meg, és szégyenlősen integetett Julie-nak. Ugyanaz a Nietzsche a haverom feliratú póló volt rajta, mint a megismerkedésük napján. Minden pontosan úgy volt, ahogy lennie kellett."

Imádom ezt a könyvet, ebből kifolyólag ezt a feliratot is, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy sűrűn fogtok látni benne:-)

Together Thor'sday - Veronica Roth: A beavatott

Akárhogy is nézzük az olvasás szubjektív, magányos tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkbe, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.

De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?

Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a a könyvben a kedvenc jelenete / idézete / szereplője, mi rázta meg a leginkább, mit szeret benne a legkevésbé, stb.

Together - vagyis együtt: Roni olvassal és MFKatával, akiknek a véleményét a saját oldalaikon olvashatjátok el!

Eheti közös olvasmányunk egy olyan könyv, aminek a filmadaptációját a héten kezdik el vetíteni a hazai mozik, s mindhárman lelkes várakozással tekintünk elébe, s egyik trailert a másik után nézzük meg a filmről. (Jómagam már láttam is a filmet és imádtam:).

Bizony, ez Veronica Roth: Divergent, vagyis A beavatott című könyve, mely régóta nagy, közös kedvencünk - egyrészt Négyes, másrészt a törétnet lendületessége miatt.

A könyv világában a társadalom különböző csoportokra tagolódik: Bátrakra, Őszintékre, Barátságosakra, Önfeláldozókra és Műveltekre. A csoportokba az emberi tulajdonságok, készségek, személyiségjegyek, viselkedési normák szerint osztják be a társadalom lakóit, így aztán - szerencsés esetben - ki-ki az általa leginkább képviselt rétegbe kerül.

A könyvet olvasva mindenkiben felmerül a kérdés, hogy "én vajon melyik csoportba tartoznék?" Ahogy nagyon sokan, úgy én is szerettem volna Bátrak közé tartozni. Természetesen ebben nagy szerepe volt Négyesnek is:-), de annyira közel állt hozzám a szabadságuk, büszkeségük, összetartásuk, bátorságuk, hogy akarva-akaratlanul is őket választottam volna első körben:-).

Végül találtunk egy tesztet, amelynek kitöltésével bárki megtudhatja, hogy melyik csoportba tartozna. Mi megcsináltuk, teszteltük magunkat és a következő eredmény született:

Greylupus - Az Őszinte

S mivel mi mindhárman más-más csoportba tartozók lettünk, így aztán a Together Thor'sday mai bejegyzéseiben ezt a három csoportot mutatjuk be Nektek!

Őszinték CANDOR
Szimbólum	egy kiegyensúlyozatlan kétkarú mérleg, mert az igazságnak két oldala van
Színük	fekete és fehér
Vezetőjük	Hivatalosan nincs, a képviselőjük Jack Kang
Tulajdonságok	Őszinteség, megbízhatóság, képesek olvasni a testbeszédet, hogy felismerjék a hazugságot
Csoportkiáltvány (részlet) "A becstelenség erőszakos. A becstelenség nem állandó.  A becstelenség lehetővé teszi a gonoszságot. A becstelenség gyanakváshoz vezet. A gyanakvás konfliktushoz. A becsületesség vezet békéhez. Az igazság őszintévé tesz minket. Az igazság erőssé tesz minket. Az igazság megfejthetetlenné tesz bennünket."

És akkor egy picit hosszabb ismertető az Őszintékről, ha már sikerült ezt választanom :-).

Az Őszinték csoportját olyan emberek alakították, akik úgy gondolták, hogy a becstelenség a legfőbb probléma az embereknél és emiatt van gonoszság és annyi háború. Úgy vélték, hogy a békés és tökéletes társadalomhoz az őszinteségen és a nyiltságon keresztül vezet az út. Igazmondóak, "ami a szívükön, az a szájukon", őszintén és tapintatlanul kimondják, amit éreznek. Ők adják a társadalomnak a legtöbb megbízható vezetőt a politika és a jog területén.

Fekete-fehér ruhákat viselnek, mert úgy hiszik, hogy az igazság csak fekete vagy fehér lehet. A mindennapi öltözékük a férfiaknál fekete nadrág és fehér ing, a nőknél hosszú szoknya és fehér blúz. Kézfogással üdvözlik egymást.

Ahhoz, hogy Őszinte lehess, hazugságvizsgálatokon kell átesned minden nap. A végső tesztnél egy igazságszérumot kapsz, miközben a csoport előtt ülsz és kérdésekre kell válaszolnod. Úgy gondolják, hogy ha az összes titkodat felfeded, akkor nem akarsz többé hazudni, mert a legrosszabb dolgokat már úgyis tudják rólad a többiek.

A csoport tagjai megtanulják felismerni a testbeszédet, hogy felismerhessék, ha valaki hazudik, vagy eltitkol valamit.

Together Thor'sday - Suzanne Collins: Futótűz

Akárhogy is nézzük az olvasás szubjektív, magányos tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkbe, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.

De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?

Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a a könyvben a kedvenc jelenete / idézete / szereplője, mi rázta meg a leginkább, mit szeret benne a legkevésbé, stb.

Together - vagyis együtt: Roni olvassal és MFKatával, akiknek a véleményét a saját oldalaikon olvashatjátok el!

Heti közös olvasmányunknak ezúttal egy olyan könyvet választottunk, melyet jóval korábban olvastunk ugyan, ám a nemrégiben mozikba kerülő filmadaptációja miatt újra elővettük, és mindhárman újra fellapoztuk - felelevenítve  az eseményeket és összehasonlítva a filmbeli és könyvbeli karaktereket. Ezt az okfejtésünket osztanánk meg Suzanne Collins: Futótűz című kötete alapján. Vagyis eheti témánk: mennyire adták vissza filmbéli alakítások a könyv szereplőinek személyiségét a Futótűzben.

Az általam választott karakter pedig: Finnick Odair és a színész, aki alakította: Sam Claflin

Finnick Odair
Életkor	24
Foglalkozás	Mentor
Lakhely	4. körzet - Győztesek faluja
Nem	Férfi
Fegyver	Háromágú szigony és háló
Könyves megjelenés	Futótűz, A kiválasztott
Sorozat	Az éhezők viadala trilógia
Megformálója	Sam Claflin

Fizikai leírás

Finnick a könyvben lenyűgöző szépségű: "magas és izmos, a bőre aranyszínű, a haja bronzbarna, a szeme sötétzöld."

A rajongóknak rengeteg elképzelése volt Finnickről, de Sam sose volt köztük. Így, amikor megjelentek az első képek a színészről Finnickként, szegény kapott bőven hideget-meleget. Eleinte a képek alapján én sem tudtam őt elképzelni (nekem speciel Garrett Hedlund volt a favoritom), pedig tudhattam volna, hogy egy ilyen költségvetésű filmnél próbálnak odafigyelni arra, hogy a szerepet eljátszó színész tényleg adja az adott karaktert.

Sam magasnak magas, izmosnak izmos, a bőre és a haja is megfelelő színű (ha nem, akkor is manapság a sminkesek már csodákra képesek:-), a szeme pedig zöld, ahogy Finnické is. Hogy mennyire jóképű, az relatív, hiszen mindenkinek más típus jön be.

Személyiség a könyvben és a filmben

Finnick a könyvben egy sármos, a nőket bármikor lenyűgözni és elcsábítani képes szereplő, aki emellett tökéletes harcos, hűséges szerelmes és ügyes taktikus. Sötét titkai vannak, fájdalmas múltja, de ezt ügyesen rejti el az örökké mosolygós, flörtölő álcája mögé. Akiket kedvel, azokért bármit megtenne.

Féltem, hogy Sam hogyan fogja mindezt bemutatni, mert az eddigi szerepei nem nyűgöztek le, de a félelmem alaptalannak bizonyult. A színész fantasztikusan alakította Finnicket, onnantól, ahogy megjelent és kockacukorral kínálta Katnist:

egyszerűen uralta a vásznat. Veszettül jóképű volt, mellette tökéletesen átjött a flörtre mindig kész, de mégis titokzatos, veszélyes játékos. Imádtam, ahogy bemutatták a kapcsolatát Magssal, ahogy vigyázott és törődött a kis öregasszonnyal, ha kellett cipelte, ha kellett itatta és vigyázott rá. Ez a könyvben talán nem is volt ennyire szépen kidolgozva, de a filmben tökéletesen átjött a szoros és mély kapcsolatuk.

Sam tisztában volt a rajongók ellenérzésével, így sokat készült a szerepre: rengeteget edzett, elolvasta a trilógiát, a rendezővel sokat beszélgettek Finnick személyiségéről és a sok munka végül meghozta a gyümölcsét, mert a fiatal színész tökéletes Finnick lett. Amennyire először nem jött át a promo és stilképeken, a filmben végül Sam a rajongók kételyeit teljesen eloszlatta.

És egy rövid színfalak mögötti videó Sam tolmácsolásában Finnick jeleneteiről:

Together Thor'sday - Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen

Akárhogy is nézzük az olvasás szubjektív, magányos tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkbe, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.

De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?

Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a a könyvben a kedvenc jelenete / idézete / szereplője, mi rázta meg a leginkább, mit szeret benne a legkevésbé, stb.

Together - vagyis együtt: Roni olvassal és MFKatával, akiknek a véleményét a saját oldalaikon olvashatjátok el!

A 3. Together Thor'sday olvasmányunk Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen című regénye. Ez az a regény, amelyet mind a hárman feltétel nélkül imádunk és tűkön ülve várjuk a belőle készült tévésorozatot is.

A könyv méltántalanul kevesek által ismert, pedig az időutazás, a történelmi háttér, a gyönyörű szerelmi történet, mind-mind olyan eleme ennek a regénynek, ami még külön-külön is vonzerő lehetne, hátmég egyben! Mindemellett Diana olyan gyönyörű leírásokat, olyan humorral, érzelmekkel teli párbeszédeket írt, ami egyáltalán nem tette könnyűvé egyikünk idézet választását sem (speciel nekem is volt legalább 4 "biztos" jelöltem, amiből nagyon nehezen tudtam választani:-).

A tv-sorozatbeli Jamie (Sam Heughan) és Claire (Caitriona Balfe)

Végül az alábbi idézetre esett a választásom, talán amiatt, mert ez fejezi ki legjobban Jamie és Claire kissé viharos kapcsolatát:

"– Murtagh-nak igaza volt a nőkkel kapcsolatban. Sassenach, én az életemet kockáztattam érted, közben loptam, raboltam, megsebesítettem és megöltem másokat. Cserébe te megalázó dolgokat mondtál rólam, megsértettél férfiasságomban, lágyékon rúgtál és az arcomba karmoltál. Majd félholtra vertelek, és elmondtam neked a legmegalázóbb dolgokat, amik valaha történtek velem, mire azt mondod, szeretsz. – A térdére hajtotta a fejét, és tovább nevetett. Végül felállt, az egyik kezét felém nyújtva, a másikkal a szemét törölgetve. – Nem vagy túl ésszerű teremtés, sassenach, de ez tetszik benned."

Together Thor'sday - Stephanie Perkins: Anna és a francia csók - Notre Dame

Akárhogy is nézzük az olvasás szubjektív, magányos tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkbe, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.

De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?

Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a a könyvben a kedvenc jelenete / idézete / szereplője, mi rázta meg a leginkább, mit szeret benne a legkevésbé, stb.

Together - vagyis együtt: Roni olvassal és MFKatával, akiknek a véleményét a saját oldalaikon olvashatjátok el!

A 2. Together Thor'sday olvasmányunk Stephanie Perkins: Anna és a francia csók című regénye. S mivel a regény amellett, hogy egy bűbájos, édes, szerelmi történet, mondhatni egyúttal egy igen szemléletes és képszerű útleírás is - pontosabban Párizs városának csodás bemutatása - varázslatos, hangulatos helyszínekkel, érdekes leírásokkal. És bizony ezt olvasva, Párizs utcáin legnagyobb nevezetességei előtt járva ki ne érezné úgy, hogy *bár ott lennénk, bár odalátogathatnánk!"

Így aztán odalátogattunk... Hárman három helyszínen jártunk, ki ezért, ki azért. Látogassatok el velünk Ti is a könyv legcsodálatosabb helyszíneire, s tudjátok meg, miért is választottuk ezeket!

Az én választásom pedig arra a csodálatos, talán az Eiffel-torony mellett a leginkább közismert párizsi épületre esett, amit volt szerencsém személyesen is látni és azóta se tudok betelni vele:

Notre Dame - Párizs

Elhelyezkedése: Párizsban, az Ile de la Cité-n, a Szajna partján található.

Belépés: A katedrálisba a belépés ingyenes, de a toronyba csak 8.-€ belépő kifizetésével lehet felmenni

26 év alatt az EU állampolgárainak ingyenes

Nyitvatartás: Minden nap 08:00 - 18:45, szombaton és vasárnap 08:00 - 19:15

Nyáron (június, július, augusztus) szombaton és vasárnap 10:00 - 23:00 van nyitva

Érdekesség: 1572-ben itt történt a legkülönösebb esküvő. Az oltárnál a katolikus Marguerite de Valois várta a vőlegényét, Navarrai Henriket, aki csak a küszöbről mondhatta el a házastársi fogadalmát, de be nem léphetett. Később Navarrai Henriket itt koronázták királlyá, és innen ered a híres mondás is: "Párizs megér egy misét!"

A leghíresebb könyv, amelyek szerepel:

Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame

A Notre Dame az Anna és a francia csókban

A helyszín többször is felbukkan a könyvben, hisz a Notre Dame-t senki nem tudja elkerülni, aki Párizsban él vagy csak oda látogat.

Először akkor találkozunk vele, amikor St. Clair elviszi Annát várost nézni és természetesen a Notre Dame-nál kötnek ki. 

"És aztán, amint visszafordítjuk a tekintetünket a folyó irányába, meglátom.
A Notre-Dame-ot.

Felismerem a fényképekről, természetesen. És ha a St. Etienne katedrális, akkor semmi, de SEMMI sem hasonlítható a Notre-Dame-hoz. Az épület olyan, akár egy óriási gőzhajó, amely lassan úszik lefelé a folyón. Masszív. Hatalmas. Fenséges. Pompás kivilágítása furcsa módon Disneylandre emlékeztet, de sokkal varázslatosabb bárminél, amit Walt valaha is megálmodott. Zöld kúszónövények sokasága folyik lefelé a falakon, egészen a vízig, teljessé téve a tündérmesét."

Itt derül ki az addig tökéletesnek hitt fiú egyik "hibája", mégpedig az, hogy betegesen fél a magasságoktól. És a Notre Dame tűnik fel abban a jelenetben is, amit az egyik legromantikusabb résznek gondolok: amikor Anna párizsi tartózkodásának már csak pár hete marad hátra, rádöbben, hogy még nem járt a Notre Dame-ban. És elrohan, hogy megnézze. És persze felmegy a toronyba, hogy onnan is körülnézzen. És majdnem felér, amikor kiderül, hogy St. Clair minden félelmét legyőzve utánamegy. Még úgy is, hogy majd belehal, annyira retteg. De neki az, hogy Annával találkozzon és elmondjon neki valamit, mindent megér. Még azt is, hogy fel kell jutnia oda, ahova a józan esze sosem engedné fel. Ez számomra végtelenül romantikus rész volt! :-)

A Notre Dame képekben:

Together Thor'sday - Richelle Mead: Dermesztő ölelés - Adrian

Akárhogy is nézzük az olvasás szubjektív, magányos tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkbe, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.

De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?

Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a a könyvben a kedvenc jelenete / idézete / szereplője, mi rázta meg a leginkább, mit szeret benne a legkevésbé, stb.

Together - vagyis együtt: Roni olvassal és MFKatával, akiknek a véleményét a saját oldalaikon olvashatjátok el!

Az első közös olvasmányunk Richelle Mead: Dermesztő ölelés c. kötete a Vámpírakadémia sorozatból, s azt vetjük össze, kire melyik szereplő tette a legnagyobb benyomást.

A barátaim, akik ismernek tudják, hogy őrült nagy rajongója vagyok a sorozatnak, így nagyon örültem, amikor Ronival és MFKatával erre a könyvre esett az első választásunk.

Engem mindig is a rosszfiúk vonzottak a könyvekben, így nem volt kérdéses, hogy a sorozat egyik ügyeletes "rosszfiúját", Adriant választottam a kedvencemnek, még úgy is, hogy ebben a részben nincs túl sok szerepe, inkább csak mellékszereplő. Eleinte csak a főhősnőnek, Rose-nak csapja a szelet, de a lány révén megismerkedik a kis csapat többi tagjával is és a későbbiekben komoly szerepe lesz a történetben. 

ADRIAN IVASHKOV

Teljes név: Adrian Ivashkov

Becenév:  - (legalábbis a Vámpírakadémia sorozatban még nincs)

Kora: 21 év (a Dermesztő ölelés idején)

Faj: mora

Foglalkozása: a Vámpírakadémia sorozatban nincs munkája. Már nem tanul, de nem is dolgozik, éli a gazdag aranyifjak gondtalan életét. ("Se diák nem vagyok, se alkalmazott, csak egy egyszerű szabad lélek, aki kénye-kedve szerint bolyong ebben a szép iskolában.")

Neme: férfi

Hajszíne: barna

Szemszíne: smaragdzöld

Eleme: lélek

Ereje: gyógyítás, aura érzékelés, álomjárás, képes az akaratát másokra erőltetni

Fizikai megjelenése

Nagyon vonzó a mély smaragdzöld szemeivel és a gesztenyebarna, divatosan összekócolt hajával. Kicsit alacsonyabb Dmitrijnél, testalkatra pedig nem olyan vézna, mint a többi mora.

Miért szeretjük? Személyiségjegyei

Nehéz úgy írni róla, hogy csak a második részt vegyem alapul, lévén, hogy már olvastam az összes eddig megjelent kötetet, de azért megpróbálom:-). 

Adrian első ránézésre arrogáns, önelégült, szemtelen és komolytalan, mindenhez van egy ironikus megjegyzése, úgy tűnik, hogy nagy ívben tesz mindenre és mindenkire. Látszólag csak a bulizás, a pia, a nők és az élvezetek hajkurászása érdekli. Persze szépen lassan kiderül, hogy a "lélek" miatt gyakran vannak őrült megnyilvánulásai és hogy ezeket elfojtsa, ezért lesz láncdohányos és issza magát szinte folyamatosan részegre. Ha sikerül józannak maradnia (és ebben nagy segítség Rose és a közös baráti társaságuk), akkor a barátainak belátást enged  a "páncélja" mögé és egy okos, értelmes, a barátaival törődő és jószívű fiút fedezhetünk fel, akit csak a családi háttere és a különleges eleme tett olyanná, amit a külvilágnak mutat.

Adrian a filmben

A most elkészült film a sorozat első részét mutatja be, ahol ugye Adrian még nem szerepel. Ettől függetlenül már most óriási várakozás/reménykedés/ötletelés és még több vita előzi meg a "Smaragdszemű Dreamwalker" castingját. A rajongók leginkább három színészt szeretnének látni Adrian szerepében, de sajnos jelen állás szerint kevés esély van rá, hogy bármelyiküket is ebben a szerepben lássuk.

("Van egy Adrian a fejemben, aki egyik CW srácra sem hasonlít, akiket eddig láttam. Adrian még valahol rejtőzik. Azt hiszem, ő meg nem szerepelt egy filmben sem és túl elfoglalt azzal, hogy menő legyen, kivárja a Dermesztő ölelést és majd csak akkor lép ki az árnyékokból." - Daniel Waters).

És íme a rajongók jelöltjei:

Chace Crawford

1) Chace Crawford

Őt leginkább a Gossip Girl (A pletykafészek) című sorozatból ismerhetitek. Ő a rajongók első számú választása, de sajnos a srác lassan kiöregedik Adrian szerepéből, így sok esélyt nem látok rá, hogy ő játssza el őt.

2) Nic Wheeler

Színész, művész, modell, ő szerepel a Bloodlines (Vérvonalak, a Vámpírakadémia spin-offja) trailerjeiben. Kinézetileg is illene Adrianhez, lelkes, a stílusa is hasonló, szívesen is játszaná Adriant (ezt nyilatkozta is), itt csak egy gondot látok, hogy a színészi képességei nem igazán kiforrottak. A trailerben nem igazán domborít, nem tudom, hogy mennyire lenne képes eljátszani Adrian elég összetett karakterét.

Nic Wheeler

3) Hayden Christensen

Őt szerintem nem kell Nektek bemutatni, de szerintem már ő is eléggé túlkoros ehhez a szerephez.

Hayden Christensen

Én személy szerint az első két fiút látnám szívesen Adrian szerepében, bár az se lenne ellenemre, ha egy teljesen névtelen színész kapná meg a szerepet, feltéve, ha képes megfelelni a rajongók - ÓRIÁSI - elvárásainak.

Még egy érdekesség Adrian és a film kapcsán. Richelle Mead és Mark Waters (a rendező) is azzal próbálja buzdítani a rajongókat, hogy minél többen menjenek el megnézni a filmet, hogy ha a filmet sokan látják, jól teljesít, akkor lesz lehetőség a második film elkészítésére is és végre láthatjuk Adriant széles vásznon is!

A film

A Big Bang Media Kft jóvoltából március 6-tól a magyar mozikban is vetíteni fogják a Vámpírakadémia filmváltozatát szinkronizálva. Íme a film hivatalos előzetese:

De ha úgy érzitek, hogy ez egy picit túl "csajosra" sikerült trailer, akkor mutatok egy másikat, ami talán már közelebb van a könyv hangulatához - ez sajnos csak angolul van:

A film jónak ígérkezik, a külföldi rajongók, akik már látták, nagyon szerették, így nekünk is ott a helyünk a moziban, hiszen rajtunk is múlik, hogy a további részeket megfilmesítik-e és itthon is láthatjuk-e őket!

A filmmel, a sorozattal és az írónővel kapcsolatos további magyar nyelvű híreket és érdekességeket a Vámpírakadémia Hivatalos Magyar Rajongói oldalán és a Facebook csoportjában olvashattok.