Alynne Webb: Az utolsó

A [bekezdés]-díjas Alynne Webb első regénye egy igazi fantasy, amiben varázslók, alkimisták és boszorkánymesterek szállnak harcba egymással, azzal sem törődve, hogy a viszályuk már nem csupán a Varázslók Világára korlátozódik. Az emberek világában főszereplőink szellemjárásnak vélik az új házukban hallható zajokat, és frászt kapnak a tükörben felbukkanó titokzatos, néma férfitól. Tara és a kisöccse, Benny habár csak egyszerű emberek, mégis megpróbálnak segíteni a varázslónak, és ezáltal felkeltik a férfit megátkozó sötét mágus figyelmét. Tartsatok velünk, mert a turné végén lehetőségetek lesz megnyerni a Twister Media Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

Twister Media, 2018

448 oldal

Besorolás: YA, fantasy

Háború ​fenyeget a Varázslók Világában. Az ezeréves béke inogni látszik. A rendek közötti viszály átível az emberek világába is, ahol a mágia nem több puszta tündérmesénél.

Tara a gimisek mindennapjait éli. Amikor édesanyja bejelenti, hogy új állást kapott egy kisvárosban, és búcsút kell mondaniuk addigi életüknek, a lány azt gondolja, ennél rosszabb nem is történhetett volna. Csakhogy az új házban és a városban senki és semmi nem az, aminek látszik. 

Öccsével, Bennyvel leleplezik Nicholast, a ház fogságába száműzött varázslót, aki szellemként tengeti életét. A két testvér segít neki kiszabadulni a fogságból, amivel felkeltik Derwin, a rettegett sötét-mágus figyelmét. A testvérpárból préda lesz. 

Tarának gyorsan kell cselekednie, ha meg akarja menteni azokat, akik fontosak a számára. Küzdelmei során azonban nemcsak arra döbben rá, hogy az eddig ismertnek hitt világa mögött húzódik egy ismeretlen másik, hanem arra is, hogy a feladat, melyet magára kellett vállalnia, talán sokkal nagyobb, mint amivel elbír.

Alynne Webb első regénye sodró erejű fantasy, melynek lélegzetelállító világát varázslatos teremtmények és mágusok népesítik be, amit minden igazi fantasyrajongó imádni fog.

Harry Potter óta nagy rajongója vagyok a varázsvilágnak (mint gondolom jó páran közületek is), így a könyv fülszövegének elolvasása után nem volt kétséges, hogy ezt a könyvet olvasnom KELL.

A történet teljesen "hétköznapian" indul, mint akármelyik másik hasonló történet. Adva vagyon egy család, akik a szülők miatt új helyre költöznek. Ami viszont már nem volt annyira hétköznapi, hogy a szülők a gyerekeiket (Tarát és az öccsét Bennyt) egy nagynéni felügyelete alá helyezik, mert ők csak később tudnak jönni (!?). A gyerekek pedig nagyon hamar magukra maradnak az ódon és félelmetes új házban, mert a nagynéni sem alszik velük, csak elkíséri őket (!?). 

Nem teljesen pontosan derül ki Tara életkora, de mivel gimis, ezért annyira idős nem igazán lehet. Így én már körülbelül itt pislogtam, hogy mégis milyen szülők ezek, hogy a gyerekeiket így elküldik az ismeretlenbe egyedül? 

"Természetesen"a ház nem csak félelmetes, de hátborzongató titkokat is rejt, az egyik szobában, egy tükörben egy szellem "él", egy száműzött varázsló. Innentől indul be a történet, hiszen a varázsló megpróbál kapcsolatba lépni a gyerekekkel, akik pedig a kezdeti rémületük után megpróbálnak neki segíteni és ezzel elszabadul a pokol.

Tara és Benny számára egy új világ nyílik meg, ahol ők, mint "sima emberek" a leggyengébb láncszemek, hiszen jó és rosszindulatú mágusok, boszorkánymesterek népesítik be ezt a földet, de ha továbblépünk, még az állat és növényvilág is különleges (és sokszor halálos). 

A testvérpár ettől függetlenül elég jól elevickél ebben a világban, mi pedig egy idő után nem győzzük a fejünket kapkodni, annyi minden történik. Egyszerűen egy idő után úgy pörgött a történet, hogy letenni nem tudtam a könyvet, mert mindig érdekelt, hogy mi is fog történni. Azt azért el kell, hogy mondjam, hogy a regény eleje picit lassan indul be, kell egy jó pár oldal, mire igazán letehetetlenné válik a történet:). De ez a világ! Úristen, egy élmény volt ott lenni és szívesen megnézném akár megfilmesítve is.

Rengeteg háttértörténetet kaptunk, amelyek mind egyre kíváncsibbá tettek, szívesen olvasnék nem egy szereplőről is (akár egy folytatásban, akár egy másik regényben!)

A szereplők pedig? Nehéz eldönteni, hogy ki a jó és a rossz - már rögtön az elején akkorát "koppantam", hogy öröm volt nézni, pedig már nem egy fantasy történt van a hátam mögött:). A történet többszemszögű, egyrészt láthatjuk a főszereplőink gondolatait és tetteit, de ugyanúgy a főgonosz is külön szemszöget kapott. Ez számomra nagyon különleges volt, mert így megismerhettük a félelmeit, sőt az érzéseit is, így a tettei ellenére is máris picit közelebb került hozzám.

Azért azt is el kell, hogy mondjam, hogy annyi szereplő került képbe a regény folyamán, hogy el kellett telnie egy kis időnek, míg mindenkit be tudtam azonosítani:). 

A YA fantasy könyvekben megszokott szerelmi szál is kimaradt, az írónő inkább a kalandokra, a harcokra koncentrált - bár az is igaz, hogy a rengeteg történés közepette a főhőseinknek már sok ideje nem maradt volna egy forró szerelemre. Úgy éreztem, hogy itt inkább a testvéri kapcsolatok a fontosabbak, Tarán és Bennyn kívül más testvérek is elég komolyan befolyásolták a történet menetét.

Amit még meg kell említenem, azok a különleges lények. Egyszerűen imádtam őket, pedig némelyikük eléggé halálos volt, így jobb volt csak kívülről szemlélni a különféle lényeket. Oz tündérkutyáját egyszerűen imádtam, de az ezüstlovak, a hableányok, a vulkánok elátkozott rémlényei, a szellemek, amelyek itt varázslókat szolgáltak ki, az óriás varjak és még sorolhatnám egy jó darabig, mert az írónő fantáziája szinte kimeríthetetlen volt ebben a témában - mind - mind tovább színesítették a történetet és hozták a frászt nemcsak a főhőseinkre, de néha rám is.

És a befejezés? Lezárt, standalone regénynek tűnik, de én úgy érzem, hogy ebből a befejezésből simán lehetne egy folytatást írni, ami remélem meg is fog történni:).

És kinek ajánlom? Mindenkinek, akik imádja a fantasy történeteket, a varázslók-mágusok világát, aki szeretne egy rettentő talpraesett, de hétköznapi főhősnővel együtt kalandozni és akik nem csapják földhöz a könyvet, ha nem szerepel benne egy mindent elsöprő szerelmi szál. Ez a regény egy valódi kalandregény, amit nyugodt szívvel merek ajánlani lányoknak és fiúknak is.

Borító: Nem rossz, de én valami mást tettem volna rá, hogy figyelemfelkeltőbb legyen

Kedvenc karakter: Tara, Benny, Oz

Szárnyalás: a varázsló különleges világa

Mélyrepülés: a számomra abszolút felelőtlen szülők

Érzelmi mérce: Nincs kimondottan "lávsztori", inkább a testvéri kapcsolatok az erősebbek és persze van benne jó pár dráma is

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

Az utolsó című regényben elmesélik Taráéknak, hogy egyszer régen néhány lovagrend egymásnak esett, miután sikeresen megvédték a területüket a rájuk támadó varázslóktól. Ezeket a lovagrendeket állatok után nevezték el: Varjas-rend, Sakál-rend és Sárkány-rend. Ti, olvasni szerető emberek már több hasonló házba/rendbe/csoportba sorolással találkozhattatok olvasmányaitok során, ezért nem meglepő, hogy a mostani feladatotok is ezzel lesz kapcsolatos. A blogokon talált képekből rá kell jönnötök, hogy melyik SOROZATRA gondoltunk, és be kell írnotok a rafflecopterbe a megoldást!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Január 07 - Hagyjatok! Olvasok!

Január 09 - Könyv és más

Január 12 - Kelly és Lupi olvas 

Január 13 - Nem félünk a könyvektől

Tillie Cole: Ezer csók

Twister Media
464 oldal
Fordította: Bozai Ágota
Goodreads: 4,27
Besorolás: YA, romantikus, tragikus

Egy csók egy pillanat.

De ezer csók élethosszig kitart.

Van egy fiú.

És van egy lány.

A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik.

Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő.

Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik.

Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül?

Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…

Remélem elég idő telt el a megjelenés óta, és nem fogom kedvét szegni egyetlen potenciális vevőnek sem. Ez az én véleményem erről a könyvről, amivel senkit sem szeretnék megbántani, aki szerette. A bejegyzés spoileres.

Ez a könyv volt számomra a 2018-as év legvárósabb könyve, ezt a tavaly év végi összefoglalónkban jeleztem is, már akkor lehetett tudni, hogy megjelenik, és nekem sikerült a külföldi hypeolás ellenére elkerülni a spoilereket, fogalmam sem volt a fülszöveg ismeretén kívül, hogy miről fog szólni a történet. Azt ugyan hallottam, hogy a szerző minden könyve erős érzelmeket vált ki és nagyon szeretik az olvasók, de hogy milyen áron éri ezt el, azzal most szembesültem.

Beismerem, hogy az eleje tetszett, legalábbis az alapötlet, hogy a szomszéd kislány az újonnan érkezett kisfiú mellé áll, és összebarátkoznak, ez nagyon aranyos, mindig is szívesen olvastam gyerekkorban kialakult szerelemről. Innentől sülve-főve együtt vannak, élik a napjaikat a saját külön kis világukban, nagy szeretetben. Pár év múlva, mielőtt meghal a nagyi egy üveget ad a lánynak, hogy ebbe gyűjtse az emlékezetes fiúcsókokat. Cuki ötlet, bár hasonlót olvashattunk már a közelmúltban. Poppynak persze csakis Rune csókja kell, így nyolc évesen már elkezdik gyűjteni a csókokat. Így már azért nem hangzik olyan jó ötletnek, igaz?

Itt a történet ugrik pár évet és máris 15 évesek a főszereplők, Poppy éppen csellózik a növendékhangversenyen, egészen úgy, mint Mia egy másik történetben, pont olyan átéléssel. Pár oldallal később kiderül, hogy 12 éves koruk óta együtt alszanak, Rune minden éjjel átlopózik Poppyhoz, persze teljesen ártatlan dolog ez, csak beszélgetnek, legfeljebb csókolóznak. Itt már erősen pislogtam az olvasás során, vajon más is észreveszi ezeket az ordító koppintásokat?

Rune apját visszahelyezik Oslóba, ezért egyik napról a másikra el kell szakadniuk egymástól, Rune kénytelen a családjával költözni. Egy éjszakájuk marad a búcsúzásra, igaz, még nem töltötték be a 16-ot, mégis úgy döntenek, nem szakadhatnak el egymástól, mielőtt megtudnák, milyen érzés együtt lenni. Komolyan? Stepbrother Dearest szituáció a javából. Kezdtem egyre idegesebb lenni.

A lány pár hónap után megszakítja a távkapcsolatot a sráccal, többé se kép, se hang, ők is elköltöznek a városból. Újabb két év ugrás az időben, Poppy visszamegy Blossom Grove-ba, és lássunk csodát, Rune is hazatér pár hét múlva a családjával. Elkerülhetetlen a találkozás, a számonkérés, a kínosabbnál kínos pillanatok, a nagy vita és a nagy beismerés. Poppy meg fog halni, beteg, halálosan. Mi van? Most meg a Bright Side féle haldoklást kell újra átélnem?

Nos. A könyv egyharmadánál járunk. Már elment egy csomag pzs, mert én mindenen tudok bőgni, de ezen a ponton a legszívesebben kihajítottam volna az ablakon a könyvet. Egyharmadnál tudtam, hogy mi lesz a történet vége. A szerző nem hagyott reménykedni, tudatta, hogy innentől végig kell szenvednem a haldoklás lépéseit, a lehető legkegyetlenebb módon, kettős szemszögből, mert ha nem lenne elég egy egyoldalú közvetítés, még ott van Rune is, akinek a fájdalmát nem lehetett ennél mélyebben megfesteni.

Engem a szerző megerőszakolt érzelmileg. Mindent beletett ebbe a regénybe, amivel tudatosan manipulálja az érzelmeket. Nem úgy, mint egy valódi szomorú történetben, ahol megtörténnek a dolgok és sírdogál az olvasó egy kicsit, megrezeg a lelke és még jól is esik. Tillie Cole ebben a regényben folyamatosan és direkt adagolja az összecsippentett kliséket, amik egyesével is halálosak, de neki ekkora dózis kell, hogy biztosra menjen. Ő egy ilyen könyvet akart letenni a young adult piacra. Csakhogy ez engem nem vett meg. Nem is értem, hogy nem lehet észrevenni ezt a rengeteg ismétlést, a szókincs gyengeségét, a karakterek irrealitását? Ilyen srác, mint Rune, egyszerűen nem létezik. A dialógusok nem voltak hihetőek, 5 éves korukban éppúgy nem, ahogy 17 évesen sem, egyszerűen nem így beszélnek egymással a fiatalok.

Egyáltalán beszélhetünk cselekményről? Igazából nem. Valós konfliktus az elutazás és a visszaérkezés kapcsán volt, de az is hamar elhalt és váltott nyálas ragacsba.

Az epilóguson sokat gondolkodott a szerző és a tanácsadó csapata, bekerüljön, avagy ne a regénybe. Kár volt beletenni. Ez egy keresztény idea, amivel ki akarta egyensúlyozni a lány elvesztésének fájdalmát.  Persze, a túlvilágon találkoznak és együtt lehetnek. Hogy addig mi volt, felejtsük is el, legyen egy pozitív végkifejlet. Nem baj, hogy előtte kb. 100x hasadt meg Rune szíve. 10 évig még bírta a hasadásokat, egyszer csak már nem. És mindenki megnyugodhat, így a legjobb neki.

Nem vagyok érzéketlen, sőt inkább szeretem a sírós könyveket, szeretek meghatódni, kedvenc hobbim a könnycsatornamosás. De csak akkor, ha van valami mondanivaló, valami értelem, és nem csak cseresznyevirág hegyek a könnytenger mellé.

És a szívem a helyén maradt.

Köszönöm a Twister Mediának az olvasás lehetőségét.


Borító:  Nagyon szép.
 
Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: Az epilógus.

Érzéki mérce: Nyáltenger, csak az éli túl, aki úszni tud.

Értékelés:  

S.J. Kincaid: A kárhozott (A kárhozott #1)

A Twister Média jelentette meg S.J. Kincaid: A kárhozott című regényét, mely az azonos című sorozat első része. Nemezis, a kárhozott története a távoli jövőben játszódik egy messzi galaxisban, ahol egy szenátor lányát, Sidoniát kell védelmeznie akár az élete árán is. Az izgalmas regényt négy bloggerünk véleményezi a turné során, kövesd az állomásokat és esélyed lesz megnyerni a nyereménykönyvet a kiadó felajánlásában.

Twister Média Kft. 2017.
480 oldal
Fordította: Bodóné Hofecker Zsuzsanna
Goodreads: 4,08
Besorolás: YA, fantasy, sci-fi, disztópia

A ​kárhozott könyörtelen.

A kárhozott legyőzhetetlen.

A kárhozottnak egyetlen feladata van: hogy öljön azért a személyért, akiért létrehozták.

Nemezist arra teremtették, hogy egy galaktikus szenátor leányát, Sidoniát védelmezze. Egymás mellett nőttek fel, de semmilyen értelemben nem testvérei egymásnak. Nemezis boldogan adná az életét Sidoniáért, és ezt is várják tőle. Ölne is érte, annyi életet oltana ki a védelmében, amennyi csak szükséges.

Amikor az őrült császár értesül arról, hogy Sidonia atyja felkelést szított ellene, a szenátor leányát a Galaktikus Udvarba rendeli. Túszként kell szolgálnia az apja ellen. Nemezis csak egy módon óvhatja meg Sidoniát: ha Sidoniává válik.

Nemezis, a gyilkológép magát Sidoniának álcázva elutazik a császári udvarba, ahol korrupt politikusok és kétszínű szenátorok gyermekeinek körében kell eljátszania a szerepét. A viperafészek minden zuga újabb veszélyt rejt, de Nemezis nem vetheti be ellenük valódi képességeit: mindent kockára tenne azzal, ha leleplezné a titkát.

Amíg a birodalom egyre repedezik és mind jobban fenyegeti a nyílt lázadás, Nemezis megtanulja, hogy több rejtezik benne, mint csupán gyilkos ereje. Igazabb emberségre lel önmagában, mint amilyet a valódi emberek többségénél tapasztal. A veszélyek, akciók és intrikák árnyékában talán épp ez az emberség lesz az, ami megmenti az életét – és a birodalmat.

Elhihetitek, hogy nem akármilyen könyvről van szó, ha csak ülök a gépem előtt, és alig tudom szavakba önteni, mennyire jó ez a történet.

Nem tudom egymás elé helyezni vagy kiemelni, melyik eleme a legjobb, mert úgy ahogy van ütős a világfelépítéstől a karakterekig, imádtam minden egyes sorát.

A szerző ötlete a kárhozottakról rögtön levett a lábamról. Ők humanoid teremtmények, erős csontozattal és izomzattal, kellemes külsővel rendelkeznek. A kiképzésük után kerül sor bizonyos érzések betáplálására, főképp az erős kötődésre, hogy az életük árán is megvédelmezzék a kijelölt személyt. Engem erősen emlékeztetett a bevésődésre az a jelenet, amikor Nemezis leírja mit érez a lány iránt. A kárhozott drága dolog, csak a leggazdagabbak engedhetik meg maguknak, Nemezis  az egyik galaktikus szenátor lányának, Sidoniának a védelmére lett teremtve. Együtt nőnek fel, és Donia testvéreként bánik Nemezissel, aki jóval emberibb szeretettel ragaszkodik hozzá, mint ami elvárható.

Úgy alakul, hogy Sidoniát a császár a Galaktikus Udvarba rendeli sok más szenátor gyerekével együtt, ugyanis a politikai helyzet egyre romlik, félő, hogy előbb utóbb lázadás tör ki. A fiatalok begyűjtésével a császár azt akarja elérni rejtett módon, hogy túszként kezelhesse őket a családjuk ellen. Sidonia anyjának támad egy ötlete, Nemezist küldjék a lány helyett, így őt meg tudják védeni. Némi külső átalakítás után Nemezis megérkezik a császár udvarába,  és megkezdődik az álruhás élete, kitárul a világ, szembekerül az intrikákkal, hatalmi harcokkal, életveszéllyel.

Hatalmas fejlődésen megy keresztül Nemezis karaktere, és ez az ív volt az egyik briliáns húzása a szerzőnek. Elérte azt, hogy azonosuljak Nemezissel, együtt vívódjak vele az ébredező érzésein, átérezzem minden kínlódását, kétségét. Nagyon okos, következetes, ugyanakkor számító és hidegvérű, tudja az olvasó, hogy gond nélkül gyilkol, ha úgy hozza a helyzet. 

És a cselekmény persze bonyolódik,  Nemezis olyan helyzetben találja magát, ami bosszúért kiált, a császár örököse, a bolondot megjátszó Tyrus ajánl fel szövetséget  az uralkodók elleni harcban.

Nemezis mellett a másik kulcsfigurája a történetnek Tyrus, ez a 19 éves srác, aki unokaöccse a császárnak, egyben örökösének jelölt családtag. Gyerekkora óta egyetlen esélye a túlélésre a tettetés, ugyanis az egész családját meggyilkolták, mindenki a hatalmi harcok áldozata lett. Tyrus ettől megkeményedett, okos és ravasz lett, a megtévesztés mestere. Olyan sok meglepetés volt ebben a srácban! Érdekes volt figyelni az ambícióit, a terveit, mindig meg tudta lepni a környezetét. Nemkülönben engem is, olyannyira, hogy nem tudom azt mondani, hogy abszolút megbízom benne.

Az érzelmi ív felépítése szintén kivételes. Nem akarok poénokat lelőni, de valami fantasztikus a három főszereplő kapcsolata egymással. Nemezis, Sidonia és Tyrus. Az egymás iránti érzelmek rangsora, változása, a barátság, a szerelem,  a féltékenység, minden kavarodik és alakul, ezt valami csodálatosan alakította a szerző.

Hatalmas elismerés jár a világfelépítésért. Egyrészt a fizikai része a világnak imádnivaló, hiszen az űrben játszódik a regény, főleg a Galaktikus Udvarban, amelyet több űrhajó összeépítésével alakítottak ki. Sor kerül egy bolygóra szállásra is, Nemezisnek ez az első szárazföldi tapasztalata, ez sok váratlan helyzetet teremt. Ezek a jelenetek is részletgazdagok, mindent könnyen elképzeltem.

A világfelépítés elméleti része is nagyon tetszett, a birodalom vezetői réges-rég betiltották a vallásra hivatkozva a technológiai tudást, fejlődést. Ebbe a gondolatba bele tudnék mélyedni, mekkora tüske ez egyes olvasók szemében, de annyira kis részét képezi a mondanivalónak, hogy hagyjuk. Tény, hogy azt használják műszaki szinten, amijük  van, de már minden elavult, hamarosan teljesen tönkremegy. A tudás felélesztéséért lázadnak tehát, és ebben Tyrus áll az élre.

A szerző beírta magát a kedvenceim közé, remek a stílusa, nagyon élveztem az olvasást. Nem éreztem egy percig sem, hogy lanyhulna a figyelmem, végig magasan tartotta a feszültséget, mindig pörögtek az események és egymást érték a fordulatok. Meg kell hagyni, brutális jelenetekből nem volt hiány, a szerelmi szál és néhány humormorzsa enyhített a kemény hangulaton.

A végkifejlet az a fajta, amikor neked kell továbbgondolnod, és ezt én nagyon kedvelem. Nem körömrágós függővéggel zárul, de azért kellemes lenne rögvest kézbe kapni a folytatást.

Nekem kedvencem lett ez a történet, szívből ajánlom a fantasy rajongóknak, mindenképpen érdemes beszerezni, nem fogsz csalódni benne!

Borító: Fantasztikusan gyönyörű!

 

Kedvenc karakter: Nemezis

Szárnyalás: Nagyon sok kiemelkedő jelenet van, imádtam, amikor Nemezis verekedni tanítja Tyrust.


Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:  A véres jelenetek miatt 15 éven felül ajánlom, a szerelmi szál cuki, és a ya határain belül marad.

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ!!!!


Játék: 

Minden állomáson láthatsz egy képet, ami egy-egy könyv borítórészlete. A kárhozott az űrben játszódik, ahogy a kitalálandó könyvek is. A részlet alapján fel kell ismerned a könyvcímet és beírnod a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Angol és magyar címet is elfogadunk.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

További állomások:
02.22 Kelly és Lupi olvas
02.24 Spirit Bliss
02.26 Sorok között
02.28 Könyvvilág

C. J. Redwine: Az árnyékkirálynő (Ravenspire #1)

A Twister Media jóvoltából hazánkban is megjelent C. J. Redwine nagysikerű regénye, Az Árnyékkirálynő. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere tükröt ragadott, hogy megtudja ki a leghatalmasabb varázserejű uralkodónő a Ravenspire nevű vidéken.

Tartsatok velünk, ismerjétek Lorelai történetét, és vigyétek haza a regény egy példányát.

Twister Média, 2016

416 oldal

Fordította: Bozai Ágota

Goodreads: 3,78

Besorolás: fantasy, YA

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem: ki uralja e vidéket?

Lorelai Diederich szökevény koronahercegnőnek egyetlen célja van: megölni a gonosz királynét, aki magához ragadta a hatalmat, elfoglalta Ravenspire trónját, és megölte a hercegnő apját. Ehhez Lorelai kénytelen a varázslat fegyverét bevetni, amivel azonban Irina királyné is élhet. A hercegnőnek erősebbnek, gyorsabbnak és kitartóbbnak kell lennie Irinánál, akihez fogható veszélyes varázslót még nem látott Ravenspire.

A szomszédos királyság, Eldr földjén Kol herceg apját és bátyját megölik az országot lerohanó, varázserővel irányított ogrék, így hirtelen a másodszülött herceg felelősségévé válik megvédeni az országot. Ehhez Kolnak varázserőre van szüksége. Ezt csak úgy szerezheti meg, ha egyezséget köt Ravenspire uralkodójával. Irina azt kéri tőle, hogy segítségéért cserébe vigye el neki Lorelai szívét.

A hercegnő azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Kol gondolta. Gyönyörű, megzabolázhatatlan és megállíthatatlan. A sötét varázslat ellenére Lorelai vonzódik a zaklatott ifjú királyhoz. Azért küzd, hogy mindig egy lépéssel a sárkányszívű vadász király előtt járjon, akit a kelleténél sokkal jobban kedvel. Mindent megtesz, hogy legyőzze a gonosz királynét. Irina azonban nem adja fel harc nélkül, és végső lépésének következménye az is lehet, hogy a hercegnő elveszti utolsó megmaradt vesztenivalóját.

Az írónővel már elég régi a "kapcsolatom", hisz nem most volt, amikor a Defiance regényének a borítójával szerelembe estem és be is szereztem gyorsan a könyvet. Hogy azóta se olvastam el, az már más napra tartozik:). (nem tudom, hogy jó-e vagy rossz a könyv, egyszerűen időm nem volt rá azóta se).
Ennek a regénynek pedig szintén a borítóját szúrtam ki előbb, az se tudva, hogy mi van a lapokon. Van egy borítóextrás heti posztunk Andival és ez a borító nem egyszer került a szemünk elé, annyira különleges. Aztán, amikor kiderült, hogy itthon is megjelenik a könyv, nem volt kétséges, hogy szeretném megtudni egyrészt mi lapul eme gyönyörű borító mögött, másrészt pedig, hogy végre megismerhessem az írónő stílusát. Az már csak hab volt a tortán, hogy a sok mostanában látott és olvasott "Szépség és a Szörnyeteg" feldolgozás után végre valami más feldolgozással is megismerkedhettem:).

A történet pedig már az első sorától kezdve lenyűgözött. Természetesen sok pontban hasonlított az eredeti mesére, itt is volt egy gonosz mostoha, aki "Hófehérke" életére tört, itt is volt egy "vadász", akinek meg kellett volna ölnie a lányt, de körülbelül itt ki is merült minden hasonlóság az eredeti mesével.

A történet szerint Ravenspire királyságban a király felesége meghal, a férfi pedig új feleséget vesz magához, aki annyira hatalomvágyó, hogy megöli a királyt, így az övé lesz a trón. A két árva - egy kislány Lorelai és a kisöccse Leo - elmenekül és az országot járva, mintegy Robin Hood párosként próbálnak az éhező és nyomorba döntött népen segíteni. Természetesen a két fiatal magában kevés lenne ehhez, segítségük is van, egyrészt Gabril, a királyi palotaőrség parancsnokának a személyében, aki ahelyett, hogy behódolt volna az új királynőnek, inkább a valós trónörökösök mellé áll és nekik segít, illetve Sasha, egy sólyom "személyében", akit fiókaként Lorelai magához vesz és "akivel" mágikus kapcsolatuk van. Mert amit még nem említettem, Lorelai - de sajnos az új királynő is - a mágia magas fokát űzi. Nagyon érdekes volt, hogy mind a ketten hogyan tudták uralni az élőket és életteleneket, hogyan voltak képesek maguk mellé állítani bármit, amire szükségük volt. És ebből pedig kaptunk bemutatót bőven, mert az írónő nem bánt szűkmarkúan az akciójelenetekkel. Régen olvastam már ilyen YA regényt, amiben egyfolytában ennyit harcoltak, menekültek, támadtak, visszavágtak, konspiráltak. Főleg úgy, hogy a regény főhőse nem egy lovag, nem egy fiatal fiú, hanem egy lány volt. Igen, egy lány, aki azonban egy percig sem hasonlított személyiségében a mesék ismert Hófehérkéjére. Ez a lány nem volt naív és tudatlan, ez egy vagány, kemény harcos lány volt, akit semmi és senki nem tudott eltántorítani a céljától, mégpedig attól, hogy a gonosz királynőt kiiktassa és az országát kimentse abból a rémálomból, amelybe a királynő révén belekerültek. Azokat a részeket is szerettem, ahol "csak" útonállóként, rablóként fosztogatták a királynő raktárait, hogy segítsenek az embereken, de az még izgalmasabb volt, amikor már kicsit összeszedettebben harcolt a fennálló hatalom ellen!

Természetesen nincs hercegnő egy hozzá illő herceg nélkül:), így már a történet legelején megismerhetjük Kolt, az Eldr királyság koronahercegét, akinek kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy az uralkodást tanulja. Mindene megvan, de mivel ő csak második az öröklésben, nem foglalkozott soha fontosabb dolgokkal annál, minthogy minél több nőt megszerezzen és minél többet bulizzon. Természetesen ők is különlegesek, ők alakváltó sárkányok (na, én már itt elvesztem teljesen:). Ne kérdezzétek, hogy miért, de engem ismételten Adrian Ivashkovra emlékeztetett a karaktere. A gazdag, mindent megkapó playboyra, aki végül kénytelen rájönni, hogy az élet nem csak örökös bulikból áll. Mert igen, Kol is hamar kénytelen felnőni, amikor az országukat megtámadják az ogrék és az egész családját (a húga kivételével) lemészárolják. Ő nyeri meg a "király" posztját és valamit sürgősen ki kell találnia, hogy megmentse az országukat. Nagyon élveztem azt a látványos jellemfejlődést, amit nála tapasztaltam. Ahogy eleinte inkább nyűg volt Lorelai nyakán, mintsem segítség, de ahogy haladtunk a történetben előre, Kol úgy komolyodik és válik egyre inkább partnerévé a lánynak. Az egyenrangút direkt hagytam ki, mert Lorelai erejéhez nem sok minden fogható.
Imádtam a kettőjük kapcsolatát, régen nem olvastam ilyen szépen lassan kibontakozó szerelmi szálról. Semmi sincs elsietve (ebben Gabril és Sasha szigorú felügyelete is közre játszik persze), de ők ketten se tudják meggátolni azt, ami elrendeltetett. A közös jeleneteiket egyszerűen nem tudom elmondani, hogy mennyire szerettem:).
 A legviccesebb szereplő viszont nem ember volt, hanem Sasha, a sólyom. Ugye mágikus kapcsolat van közte és Lorelai között, így gondolati úton, de folyamatosan beszélgetnek. Sasha kommentjei fergetegesek, főleg azok, amikor mindenáron egerekkel, meg nyulakkal, meg kibelezett más állatokkal próbálja etetni őket és nem érti, hogy az emberek miért utasítanak el mindent megrökönyödve, amikor ő csak jót akar tenni:).
A regény "sajnos" egy standalone történet, mert bár lesz több része is a sorozatnak, de ahogy láttam, a következő rész már másokról fog szólni. Én azért ezt picit bánom, mert nagyon megkedveltem a szereplőket és szívesen olvastam volna még róluk. Például a sárkányok birodalma (és azon belül Kol barátai) még elég sok történetet elbírtak volna, örültem volna, ha picit többet megtudunk róluk.

Összességében imádtam a regényt, a Hófehérke egy nagyon vagány, akciódús, kemény (mert az írónő  egy percig sem félt kínozni vagy megölni a szereplőit), de mégis romantikával átszőtt feldolgozása, amit nyugodtan merek ajánlani mind fiúknak, mind lányoknak.
Én pedig nagyon megszerettem az írónő stílusát, így kíváncsian várom a sorozat következő részét és talán a másik sorozatára is időt szakítok a közeljövőben:).

Borító: Imádom, egyszerűen nem tudok betelni, vele, hogy mennyire gyönyörű.

Kedvenc karakter: Lorelai, Kol, Gabril, Sasha

Szárnyalás: a vagány hercegnő, akit semmi és senki nem tudott eltántorítani a céljától

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: van benne szomorú rész is elég, de a romantika is helyet kap benne bőven:)

Értékelés:

Blogturné extra - hogyan készült a borító
A Harper Collins Sean Freemant és Eve Stebent - akik Kelet-Londonban, a "There is" név alatt dolgoznak - kérte fel, hogy egy olyan fenyegető és misztikus borítót készítsenek, amely C.J. Redwine koronás hercegnőkről, gonosz királynőkről és természetesen mérgezett almákról szóló regényéhez illik.

Az eredeti ötlet a kiadó művészeti vezetőjétől és az írónőtől származott, akik úgy gondolták, hogy

egy sötét és mérgezőnek látszó alma tudná a legjobban kifejezni a történetet.
Sean fontosnak tartotta, hogy ténylegesen egy valódi almát faragjanak ki kézzel - hiszen azokat az apró tökéletlenségeket, amelyek egy alma faragásakor keletkeznek, csak így lehet elérni és ilyen módon az összes apró részletet felügyelni tudták - a  felületi érdességet, a faragás mélységét, az oxidáció miatti elszíneződést, stb.
Betűtípusnak - hogy illeszkedjen a történethez és megfeleljen az ügyfél elképzelésének is - klasszikus sans-serif betűtípust használtak, amelyet egy picit átalakítottak. Ezen felül fontos döntési tényező volt az alma felülete és a mérete, hogy egyensúlyban maradhasson az elrendezés és mégis valósághű maradjon - amennyire lehetett, kihasználták a gömbölyű torzítást úgy, hogy olvasható maradjon a szöveg.

A végső képhez több almát használtak fel, amit aztán egy képbe egyesítettek - kiválasztva a legjobbat mindegyikből (alja, teteje, formája, a héja szerkezete, stbstb). Még a levelet is speciálisan egy fáról tépték le, hogy passzoljon, de a vízcseppeket már digitálisan tették rá. Az ötlet az volt, hogy aki ránéz erre az almára, az ne azt érezze, hogy ez digitálisan készült, hanem azt, hogy ebbe az almába bele kell harapnia - ebbe a hiper-realisztikus, kerek, gyönyörű, nagyon friss és lédúsnak látszó almába.

Több festéket is kipróbáltak, hogy melyik néz ki legjobban az almán és a gyümölcshúson is és rengeteg eszközt a faragáshoz.
Majd létrehozták a legjobb betűtípus arányokat, ami harmonikusan illeszkedett az almához, kidolgozták az optimális méretet és egységesítették a betűket. Végül magát a betűtípust is megtervezték, amit aztán kézzel faragtak bele az almába betűnként.
A "gyártás" utáni szakaszban történt meg a különböző almarészek összeillesztése, a betűk és a méregcseppek egységesítése, egy kis retusálás és színezés.
Bár ez elég egyszerűnek hangzik, de a munka digitális része összességében nagyon munkaigényes része volt a projektnek, amit a vízcseppek hozzáadása még összetettebbé tett, másrészről viszont a gyümölcs még több gyönyörű részletet kapott így, ami sokkal természetesebbé tette a végén.

Forrás

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során az Irinához hasonló gonosz királynőké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy animációt, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, hogy hívják az adott királynőt. (Annyit segítünk, mindegyiküknek van legalább egy keresztneve.)

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

December 25 - Kelly & Lupi olvas

December 28 - MFKata gondolatai

December 30 - Dreamworld

Amy Harmon: Arctalan szerelem - Making Faces

A Twister Media jóvoltából hazánkban is megjelent Amy Harmon: Arctalan szerelem című regénye. Ennek örömére a blogturné klub nyolc bloggere bemutatja nektek Fern és Ambrose szívszorító szépségű történetét gyászról, barátságról, szerelemről és hősiességről.

2016. szeptember 18-tól mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Twister Media 2016.
368 oldal
Fordította: Marczali Ferenc
Goodreads:
Besorolás: NA, romantikus, realista

Megrendelhető a logo-ra kattintva

Ambrose ​​Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé.

Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is.

Gondolkoztam, hogyan is kezdjek bele az értékelésbe, hiszen a fülszöveg elég sokat elárul, konkrétan a történetet nem is szándékozom boncolgatni. Most  leginkább az kívánkozik ki belőlem, hogy nekem mit jelentett ez a rengeteg érzelem, ami ebből a könyvből árad,  milyen jelentőséggel bírnak a saját szemszögemből és melyek azok a pontok, amikre hosszú távon emlékezni fogok.

Szeretek a dolgok mögé nézni és megérteni a szereplők döntéseit. Ambrose Young egy remek adottságokkal rendelkező fiatalember, aki válogathat a csajokban (bár nem igazán teszi, ettől még vonzóbb), óriási sikereket ér el  birkózásban, tárt karokkal várják a jobbnál jobb  egyetemek... Mégis a katonaságot választja, és ennek 2001.09.11 a fő oka. Jól emlékszem arra a napra, délután hazavittem a lányom a suliból és szokás szerint benyomtam háttérzajnak a tévét, ahol minden csatornán húzták a feliratokat az eseményekről, így a CNN-en kötöttünk ki, és gyakorlatilag elállt a szavunk a döbbenettől. Mit érezhettek akkor az amerikaiak? Egyáltalán nem csodálkozom Ambrose döntésén, hiszen minden egyes amerikai állampolgár személyes érintettségbe került a háborúval. Még a legkisebb városok, mint Hannah Lake  lakói sem maradhattak kívülállók, el kellett fogadniuk a fiaik döntését, mert nem egyedül Ambrose indult a kiképzésre, négy barátja is vele tartott, hogy aztán Irakban teljesítsenek szolgálatot. Sosem fogom elfelejteni ennek a történetnek ezt a tőrdöfését: haza már csak egyedül jött, testileg és lelkileg megtörten. Hogyan képes elviselni innentől a terhet, ami a lelkiismeretére hárul, gyakorlatilag ő beszélte rá a társait, és annyira kevés hiányzott már, hogy együtt jöjjenek haza. Hogyan lehet így visszatérni a kisvárosba, ahol mindenki ismeri, ahol el kell rejteni a sebesüléseit, ahol a bajtársak hozzátartozóinak szemébe kell néznie?

Lehet, hogy nem átlagos a nézetem, de nekem maga a szerelmi szál Ambrose és Fern között nem volt egyedülállóan különleges. Mégpedig azért, mert olvastam hasonló drámát Wilbur Smith: Égi sas című regényében, és az ennél is sokkolóbb volt, mély nyomot hagyott bennem. Viszont Amy Harmon írásmódja sokkal közelebb áll hozzám, természetesen az érzelmek is különösen jól átjöttek, izgultam a szerelmesekért és drukkoltam, hogy egymásra találjanak mindenféle szempontból.

DE. Nekem ebből a történetből mégis Bailey karaktere a legmaradandóbb, aki meg sincs említve a fülszövegben. Semmi köze ehhez a szerelmi szálhoz, nem kell tartani a háromszögesítéstől, hiszen Fern unokatestvéréről van szó. Bailey számomra egy kivételes karakter, és ő az, aki miatt ezt a regényt olvasnod kell. Izomdisztrófiás. Gyakorlatilag folyamatosan csökken az izomtömege, az ebben szenvedő gyerek 10 éves korára kerekes székbe kényszerül. Az én szememben Bailey egy hős, akire csak felnézni tudok, mert minden helyzetből megpróbálja a legjobbat kihozni, a lehető legélhetőbben élni az életét és emelt fővel viselni minden fájdalmat, fizikailag és lelkileg egyaránt. Mert ő tudja, régóta tisztában van a valósággal, nem lehet terelni és mellébeszélni, de csak azért is tervez, bakancslistát állít össze, és amikor a könyv vége felé érsz, akkor rájössz, hogy ő az igazi hőse a regénynek. Nem csak  Ambrose-nak nyitja fel a szemét, hanem üzen az olvasóknak is, én megértettem, és megfogadom a szavait.

A szerző megérdemli a dicséretet, csodálatosan ír, elsöprő érzelmekről épp olyan szenvedélyesen szól, mint amilyen pazar a humora, nagyszerűen balanszírozza az összhatást. Mégis egy hangyányi levonást kap tőlem, mert  nekem "túl sok" volt ez a regény. A lelkész apa és Fern  hitbéli magyarázatai nem voltak ugyan erőltetettek, de engem megakasztottak az olvasásban, és a számos egyéb cselekményszál mellé már nem hiányzott az istenes elmélkedés.

Összességében nagyon tetszett a történet, szerintem kihagyhatatlan olvasmány. 

P.S. a kiadónak: remek a fordítás és gyönyörű a magyar cím!

Borító: Eredeti, gyönyörű.

 

Kedvenc karakter: Bailey

Szárnyalás: Imádtam a szerkesztést, az időbeli ugrálások a kedvenceim és a fejezetcímek zseniálisak, a végére összeáll a kép.

Mélyrepülés:  Kizárólag a Bibliai utalásokat hagytam volna ki.

Érzelmi mérce: Az érzelmeket kiváltó könyvek a jó könyvek. Ez garantáltan, többszörösen is az.

Értékelés:

Blogturné Extra! Néhány külföldi borítót mutatok nektek, az első nagyon tetszik, ez is az eredetiek közé tartozik. A második? Az oké, hogy volt esős jelenet, de ezek a karakterek enyhén szólva nem állják meg a helyüket.

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során a háború által szétszakított pároké lesz a főszerep.

Minden állomáson találtok egy labirintus játékot, mely alapján azt kell kitalálnotok, melyik út köti össze a párokat. Ha ez megvan, nincs más dolgotok, mint a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni a helyes betűjelet, illetve a másik sorba a páros mindkét tagjának nevét. Ám nem árt figyelni, végkifejlettől függetlenül, csak és kizárólag a háború miatt elszakított szerelmespárokat keressük (minden esetben azok képezik a helyes megoldás, akik a jó út két végén találhatóak).

Amennyiben az összes feladatot teljesítitek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott regény egyik példányát.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

09/18 Letehetetlen
09/19 Kelly & Lupi olvas
09/20 CBooks
09/21 Deszy könyvajánlója
09/22 MFKata gondolatai
09/23 Kristina blogja
09/24 Dreamworld
09/25 Always Love a Wild Book

Sara Raasch: Hó, mint hamu

A Twister Media Kiadó jóvoltából immár magyarul is olvashatjuk Sara Raasch izgalmas trilógiájának első részét, a Hó, mint hamut. A regény nem is lehetne aktuálisabb, mint most, amikor sokan közülünk annyira vágyják a havat, mint Meira és a Télországiak. Gyertek és járjátok be velünk Primoria királyságait, keressük meg együtt a mágiasztereket, ismerjétek meg velünk ezt a mágiával és érzelmekkel teli kalandos regényt. Az út első napjára 2015. december 14-én kerül sor, majd ezt követően minden nap másik hat blogger segítségével ismerhetitek meg a Hó, mint hamu világát. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyereményjátékunkon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - három példány a Hó, mint hamu című könyvből!

Twister Media Kiadó
496 oldal
Fordította: Bozai Ágota
Goodreads: 4,03
Besorolás: YA, fantasy

TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat. Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt. Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.

Nagyon hiányzott már egy igazi fantasy történet az olvasmányaim közül, mégpedig high-fantasy, középkori hangulatú helyszíneken, mágiával, királyságokkal, harcosokkal. A Hó, mint hamu olvasásával új kedvenc világot avattam, és a szerzője előtt megemelem a kalapom. Azt gondoltam, nem igazán tudnak már meglepni egy-egy új könyv kapcsán, de Sara-nak sikerült.

Már az első fejezetekből kiderült, hogy nagyon kedvemre való a világfelépítés, a nyolc királysággal, amiből egyik a "gonosz", ráadásul nem a Télország, ahogy azt várná az ember a mesék logikája alapján. A Tavaszföld királya volt az, aki gyakorlatilag rabságba igázott egy népet, a télieket, és megfosztotta őket a mágiaszterüktől, ami egy medailon és az uralkodókat segíti a kedvező varázslatokban. Angra még ketté is törte az ékszert, és folyamatos mozgásban tartva, kétféle rejtekhelyen őrzi, nehogy a téliek utolsó megmaradt harcosai visszaszerezzék.

Az írásmód gyönyörű, szinte költőiek a leírások, nagyon kellemes olvasni a gördülékeny mondatokat. Olyan lelkesedéssel ír a szerző Meria hazájáról, hogy vágytam ott lenni velük. Igaz, hogy szeretem a hűvös időt, de kimondottan a telet nem annyira. Mégis, most szívesen sétálnék lassú hóesésben ezt a vidéket járva.

Nagyra értékeltem, hogy a szerelmi szál nem nyomja agyon a történetet, ott van ugyan, sőt tulajdonképpen szerelmi háromszögről is beszélhetünk, mégsem éreztem, hogy ez bármikor is fontosságban előbbre lenne a cselekménynél. Viszont érdekes volt  a kétféle "udvarló", ugyanis Mather a legjobb barát szerepét is betölti, együtt nőttek fel, együtt edzettek, ismerik egymás minden rezdülését. Theron "sajnos" ugyanolyan jó pasi mint Mather, mindkettőnek vannak előnyei a másikkal szemben és bizony nehéz választás előtt áll Meira. Egyik kapcsolat sem instalove, ezért vállveregetés jár a szerzőnek.

Mindenképp meg kell említenem, milyen nosztalgiát váltott ki belőlem Meira fegyvere, a csakram. Sajnos a fiatalabb korosztály nem nagyon ismeri a Xena sorozatot, ami még a múlt században ment, ráadásul a magyar tv-ben, nagy népszerűségnek örvendve.  Nos, Xena használt ilyen csakramot. Jólesett, hogy el tudtam képzelni,  konkrétan hogyan használják ezt a fegyvert.

Nagyon megszerettem Meira karakterét. Ő a narrátora a történetnek, amit remek humorral szőtt át. Volt benne egy hatalmas adag bizonyítási kényszer, ami az elején kissé fárasztó volt, mindenáron harcolni akart, a felnőttekkel tartani, később bőven volt alkalma kibontakoztatni az igazságérzetét.  Erős és bátor hősnő, határozottan a legjobbak közé sorolom, igazi harcos típus,  végtelenül hűséges, és egy cseppet még pimasz is. A gyámja Sir, aki olyan, mintha az apja lenne, harcosnak nevelte, kissé talán túl keményen. Sir az a fajta, aki nem igazán mutatja ki az érzelmeit, de mindennek meg van az oka.

A történet hatalmas csavart tartalmaz, Bithai ami nekem és szerintem a gyakorlottabb olvasóknak már elég hamar nyilvánvalóvá válik. De ezzel együtt az egész cselekményvezetés felsőfokú, élvezetes, gazdag  az elejétől a végéig. Valahogy minden a helyén volt, soha nem éreztem, hogy bármilyen téren is túlzásba esne a szerző.

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik egy egyedi, vérbeli high-fantasyra vágynak, tele akcióval, rejtéllyel, politikai intrikákkal, némi romantikával fűszerezve. De vigyázat! Nem igazán tudod majd letenni!

Borító:   Eredeti, gyönyörű.

 

Kedvenc karakter: Meira

Szárnyalás: A csakram.

Mélyrepülés: A fogolytáborok.

Érzéki mérce:  Abszolút a young adult határain belül marad a szerelmi szál.

Értékelés:

HA MEGTETSZETT  ITT  MEGRENDELHETED

Nyereményjáték

A Twister Media Kft. felajánlásának köszönhetően ismét nyereményjátékra invitálunk Titeket. A szerencsés nyertesek megnyerhetik a három könyv egyikét! A Hó, mint hamu világában, Primoriában nyolc királyság, így nyolc főváros is található, de az első részben egyelőre csak hetet ismerhetünk meg (Nyárföld, Őszföld, Télország, Tavaszföld, Yakim, Ventralli és Cordell – Paisly egyelőre még ismeretlen), ráadásul hét bloggerünk is van. A feladatotok az, hogy kitaláljátok a hét főváros nevét és beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. A hét fővárost hogyan is találjátok meg? Olvassátok el figyelmesen a bejegyzések/vélemények szövegét, ugyanis a városnevek a mondatok valamelyikébe bújtak. Honnan lehetsz biztos benne, hogy a megfelelő városnevet találtad meg? A városnév értelmezhetetlen, nem odaillő módon szerepel a mondatban. Kalandra fel!

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway


A turné állomásai

12/14 Letehetetlen
12/15 Könyvszeretet
12/16 MFKata gondolatai
12/17 Kelly és Lupi olvas
12/18 Deszy könyvajánlója
12/19 CBooks
12/20 Dreamworld

Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája

A Twister Media Kft. elhozta hazánkba Soman Chainani népszerű trilógiájának első részét, a Jók és Rosszak Iskoláját. A regény már hat kontinensen megjelent, 23 nyelvre fordították le és hamarosan film is készül belőle. Gyertek és járjátok be velünk a Jók és a Rosszak Iskoláját, a tornyokat és a furcsa szobákat, barangoljatok velünk a kék minden árnyalatában játszó fák között a Végtelen-erdőben és fedezzétek fel velünk a mesék világát egy kissé más értelmezésben. Ismerkedjetek meg Agathával, aki egy temető mellett lakott és biztos volt benne, hogy a Rosszak közé kerül, illetve Sophie-val, aki kiskora óta hercegnőnek készül és eredendően Jónak tartja magát. Agatha mégis Végestelen lesz, Sophie pedig Végességes. Vajon hiba történt vagy a két lány nem is az, akinek feltételezi magát?

Az út első napjára 2015. november 7-én kerül sor, majd ezt követően minden nap másik hét blogger segítségével ismerhetitek meg a Jók és a Rosszak Iskoláját. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a rendhagyó nyereményjátékunkon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - nyolc példány a Jók és a Rosszak Iskolája című könyvből, továbbá a blogok némelyikén még egyéni nyeremények is lesznek: könyvjelző, órarend és kitűzők!

Twister Media Kft. 2015.
584 oldal
Fordító: Bozai ÁgotaGoodreads:
Besorolás: YA, fantasy, tündérmese

Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.

Ősidőknek erdejében
Két kastély áll, fej fej mellett;
Egy a Jónak, egy Gonosznak
Együtt, de mind mást tanulnak.
Menekülnél, de nem lehet
Kifele csak mese vezet.

Óriási örömmel fogadtam a hírt, hogy megjelenik magyarul is ez a könyv, mert a külföldi megjelenés óta figyeltem a könyvet, a saját Goodreads-es to-read listámra 2013. május elején került fel. Több okból is szerelem első látásra, természetesen a borító elvarázsolt, a gyönyörűen megrajzolt manga-szerű karakterek, a fekete-fehér ellentét rögtön szemet szúrt,  a két kastély és még sorolhatnám a többi részletet. A következő hatalmas vonzerő elem a bentlakásos iskola! Imádom az ilyen témájú könyveket és annyira kevés van belőlük..  Végül, de nem utolsósorban, nagyon szeretem azokat a fantasy könyveket, amelyek tündérmeséken alapulnak, és  a middle-grade korosztálytól a felnőttekig minden olvasót kitűnően szórakoztatnak. A Jók és Rosszak Iskolája nekem megadta azt az élményt, amit elvártam tőle, de lássuk a részleteket.

Két barátnő a főszereplője a történetnek, mindketten Gavaldonba valók, Sophie a szép, szőke lány, aki világéletében hercegnőnek készül, és Agatha, aki mindig feketében jár, és egyáltalán nem érdeklik a hercegnős cuccok. Kétszáz éve már, hogy a környékről gyerekeket rabolnak, és ebben az évben Sophie biztos benne, hogy őket választják, bekerülnek a Jók és Rosszak Iskolájába. Nagy a meglepetés, amikor kiderül, hogy Sophie a Rosszakhoz került, Agatha pedig a Jók kastélyában kötött ki. Az iskolák arra hivatottak, hogy tanulóikat mesehősökké képezzék, mégpedig herceggé és hercegnőkké, mindenféle cuki készséggel, mint bajvívás meg állatokkal csevegés. A Rosszaknál viszont kitűnő képzés folyik a gazember és boszorkány fronton.

A szerző remek húzása ez a kifordított helyzet, ami megannyi humoros jelenetet eredményez, ugyanakkor komoly feladatot is ad a karaktereknek, persze, hogy szeretnének ezen változtatni, Sophie mindenképp a Jók közé akar kerülni, és 100%-ban meg van győződve róla, hogy ez így helyes, Agatha viszont legszívesebben hazamenne. Rájönnek, hogy meg kell élniük az elkezdett meséjüket, csak a végén kaphatják meg a válaszokat.

Öröm volt olvasni a velük történteket, végig feszültséggel teli és pörgős a történet. Természetesen nem maradunk szerelmi szál nélkül, Tedros az ifjú hercegtanuló az, akibe az összes lány szerelmes. A leírás alapján nekem a Shrek meséből ugrott be a Szőke herceg fiatalabb kiadása, így sírtam a röhögéstől némelyik jelenetén. A szerző javára írom, hogy kicsit sem engedte a szerelmi szálat elhatalmasodni a valódi mondanivaló felett, itt a két lány barátsága az igazi tét.

Rég találkoztam ennyire jó karakterekkel, mindenkiben lehet találni élvezetes jellemzőt, amik szórakoztatnak vagy akár elgondolkodtatnak. Ahogy telik az idő, a kedves olvasó lassan rájön, hogy ki kicsoda valójában, vagy éppen arra, hogy nem minden fekete vagy fehér. 

Nekem Agatha a kedvencem, ha elolvassátok, rájöttök, hogy miért. Ő egy nagyon látványos belső változáson megy keresztül és ennek imádtam minden mozzanatát.

Egy ilyen jó vs. rossz történetben óhatatlanul előtérbe kerülnek az erkölcsi mondanivalók, és ebben a történetben is számos alkalommal szembetalálkozunk ezzel, de szerencsére sosem éreztem ezt prédikáló jellegűnek. 

Ha egy icipicit is úgy éreztem, hogy hosszú a könyv a maga majd 600 oldalával, gondoltam végig rá, hogy túlírt, és 200 oldalt kihúznék belőle, de ez utólag nézve  csacsiság volt. Először is sok a fekete-fehér illusztráció  benne, szellős a sortávolság, jól lehet haladni vele, főleg, hogy izgalmas is. Az első lassabb harmad után felgyorsulnak az események, és olyan végkifejletet tartogat a szerző, ami hihetetlen nagy csavar, és feledteti veled, hogy egy féltéglát fogsz órák óta a kezedben. 

Mindent egybevetve imádni fogod ezt a történetet, mert magával ragadó, mert mesés, mert tele van mágiával, tele jósággal és gonoszsággal, de rávezet az örök igazságra, a szépség mindig belülről fakad, és túlragyog mindenen.

Borító:   Gyönyörűséges, részletgazdag, eredeti. Imádom.

 

Kedvenc karakter: Agatha

Szárnyalás: Imádtam az egész világfelépítést, a két kastélyt, a környező erdőt, tisztásokat.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Nem a szerelmi szálon van a hangsúly, viszont érzelmi viharokban van részük bőven a szereplőknek.

Értékelés:

Ha megtetszett ITT MEGRENDELHETED! Most kitűzőkkel és órarenddel!

Játék:

A Twister Media Kft. bőkezűségének köszönhetően ezúttal rendhagyó nyereményjátékra invitálunk titeket. Minden állomáson egyéni játék és egyéni nyeremény vár Titeket. Összesen nyolc példány Jók és Rosszak Iskolája kerül kisorsolásra, továbbá könyvjelzők, órarendek és kitűzők. Érdemes játszani minden állomáson, így nagyobb eséllyel nyerhetitek meg a könyvek egyikét. Sikeres játékot!

Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

A harmadik állomás feladata helyes szórendbe állítani ezt az anagrammát és beírni a rafflecopter megfelelő sorába   GOND VALA   (Ez a szó szerepel a fülszövegben és szorosan kapcsolódik a történethez)

a Rafflecopter giveaway

További állomások:
11/07 Deszy Könyvajánlója
11/08 Letehetetlen
11/09 Kelly és Lupi Olvas
11/10 Always Love a Wild Book
11/11 Függővég

11/13 CBooks
11/14 Könyvszeretet
11/15 Dreamworld