KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ulpius. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ulpius. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. július 6., hétfő

Gilbert Adair: Álmodozók - Budapest Pride Blogturné

2015. július 3-án, pénteken veszi kezdetét az idei Budapest Pride Fesztivál, melynek mottója: „Budapest Pride: 20 esztendőnk hatalom!”. A fesztivál leglátványosabb eseményére a Budapest Pride Felvonulásra 2015. július 11-én, szombaton délután kerül sor.
A Blogturné Klub egy nyílt LMBTQ blogturnéval szeretné kifejezni támogatását az idén 20 éves Budapest Pride tiszteletére. Ezen a turnén olyan könyvek vesznek részt, amelyek fő- illetve mellékszereplője leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű vagy queer.
A turnéban résztvevő blogok részvételükkel támogatják, hogy olyan társadalomban éljünk, amely véget vet a kirekesztésnek és egyenlően elfogadó minden polgárával szemben.A turné időpontja: 2015. július 3-12.

Ulpius-Ház 2004.
222 oldal
Fordította: Feig András
Goodreads: 3,71
Besorolás: adult, realista, történelmi, LMBT

Világszerte nagy sikert arató könyv, melyből Bernardo Bertolucci készített hasonló kritikai elismeréssel fogadott filmalkotást. Gilbert Adair regénye 1968 tavaszán játszódik, Párizsban. A város ébredezik téli álmából, s a levegőben ott a társadalmi és politikai megújulás titokzatos szelleme… Théo azonban ikertestvérével, Isabelle-lel és amerikai barátjukkal, Matthew-val együtt, csak egy másik fajta, függőséget okozó álomra tud gondolni: a Cinémathcque Française-be járnak filmet nézni. Mozimán társaikkal együtt estéről estére elfoglalják helyüket a legelső sorban, és telhetetlenül bámulják a hatalmas, fehér vásznon villódzó képeket. Amikor a francia kormány a Cinémathcque bezárásával megfosztja őket állandó programjuktól, Théo, Isabelle és Matthew lassanként tulajdon, hermetikusan zárt világába vonul vissza, a rögeszmés játszmák, megpróbáltatások, megalázások és szexuális játékok levegőtlen univerzumába, amelyben ugyanolyan nemtörődömséggel szabadulnak meg ruháiktól, mint gátlásaiktól. A szédítő szabadesésnek csak az vet véget, hogy a külvilág tragikus módon betör lefüggönyözött lakásukba, s az elmebajt még nagyobb tébollyal tetézi.

A történet először A szent ártatlanok címmel jelent meg 1988-ban, de a szerző nem igazán volt elégedett az eredménnyel. Miután évekig nyaggatták a filmes jogokért, végül Bernardo Bertolucci-nak mondott igent, és átírta a regényt 2001-ben, akkor adta az új címet neki. A filmhez is a szerző írta meg a forgatókönyvet, ami - mint írja - szándékosan nem a könyv adaptációja, mint ahogy a könyvet sem azért írta át, hogy a  filmváltozathoz igazodjon. 
Miután elolvastam a könyvet, megnéztem a filmet is, és baromira elcsodálkoztam, hogy alapvető dolgokban eltér, ami igazából a botrányosságát adja a történetnek. A kerettörténet ugyanaz, 1968 tavaszán indul a történet, egy párizsi 17 éves ikerpár, Théo és Isabelle filmmániások, minden szabadidejüket a moziban töltik, az első sorban, a lehető legközelebb a vászonhoz. Hozzájuk csapódik az amerikai Matthew, aki  18 éves és franciát tanul Párizsban, a film hozza össze ezt a társaságot. Ez az alapszituáció rögtön a szívembe zárta ezeket a fiatalokat, hiszen azonnal visszarepített a fiatal éveimbe, amikor a múlt században, nyolcadikos úttörőként képes voltam rajtitkári posztomat kihasználva Filmes szakrajt létrehozni, és ezen belül is a Kopaszkutya örsöt. (nem röhögni!!) Komoly dolognak számított ez, szervezőképességem már akkor is megmutatkozott: megtaláltam a módját, hogyan lehet moziba járásra használni az úttörő mozgalmat. De vissza a könyvhöz!
Az ikerpár meghívja magukhoz vacsorázni az amerikai fiút, aki a szülőknél is bevágódik, nem is engedik haza, a vendégszobában szállásolják el. Éjjel a mosdót keresve döbbenten látja, hogy az ikerpár meztelenül összegabalyodva alszik Théo szobájában. Másnap a szülők elutaznak, és a fiatalok úgy döntenek, együtt maradnak a lakásban, amíg a politikai viszonyok miatt bezárt kedvenc mozijukat újra kinyitják. Matthew mindkét testvért csodálja, imádja a filmes játékaikat, ahogy egy-egy mozdulatba játékot visznek, és ki kell találniuk, melyik filmről van szó. Ennek egy változatát én is alkalmazom itt-ott, a szituációhoz kapcsolódóan idézeteket mondok filmekből, és bizony lelki társnak tartom, aki vágja miről van szó. A könyvbeli játékban  aki nem tudja a választ, zálogot kell adnia, és az ikerpár nem szívbajos, szexuális kérések is teljesülnek a zálog kiváltásaként. Matthew kisebb tiltakozások és ellenállás után mindenbe belemegy, hetero és homoszexuális "játékokba" is. 
Mindeközben zavargások folynak Párizs utcáin, ami csak akkor tudatosul bennük, amikor betörik a lakás ablakát az utcai harcok hevében. Mintha idegenek lennének a saját városukban, úgy csodálkoznak rá az eseményekre, melyek végül megváltoztatják az életüket.
Az író stílusa igazán különleges, merész, de végig szépirodalmi stílusú, remek hasonlatokkal, leírásokkal. Tökéletesen visszaadta a franciákra oly jellemző lazaságot és szabadságvágy érzetét. Mindezek mellett olyan témákhoz nyúlt, ami erős érzelmeket vált ki az emberekből. Megpróbálta ábrázolni azt a helyzetet, amikor a megszállott emberektől elveszik a játékukat, és kénytelenek valami mást kitalálni, amivel elszórakozhatnak. A szexualitást szabadon, a tabu témákat sem kerülve,  merészen kezeli.
Érezhetően három részre tagolódik a történet, az első részben megismerjük a szereplőket és a mozihoz való vonzódásukat. A második rész a lakásban töltött heteket írja le, nyílt, grafikus eszközökkel. Végül a harmadik részben bekapcsolódnak a szereplők Párizs zavargásaiba, rohannak az utcákon és próbálják megérteni, miről is van szó.
Párizs, mint helyszín, alapjában véve imádnivaló, de én nagyon szerettem a belvárosi lakást is. Egy nagypolgári sokszobás lakásról van szó, ahol az ikrek valóban elkülönültek a szülőktől, külön fürdőszobával, saját lakrészük volt. Persze később birtokba vették az egész lakást. 
Nagyon tetszett az ikrek egymás iránti szeretete. Itt nem a szexuális kapcsolatra gondolok, hanem ahogy egymásra tekintettek, ahogy ők ketten egyek voltak, egy egész két fele. Közös szenvedélyük a testvériségen túl is összekovácsolta őket. Ebbe a szimbiózisba csöppent bele Matthew, akit mindketten imádtak, és aki, ahogy a szerző fogalmaz, egy mártír angyal.
Gyorsan olvasható a történet, talán túl rövid is, szívesen olvastam volna tovább, mint egyetlen délután. Mindenképpen ajánlom hozzá a filmet is megnézésre, bár mint említettem, nem azt kaptam, amit vártam a könyv alapján. Néhány részlet kísértetiesen egyezik, de néhány alapvető elem szögesen eltér, de arra nagyon jó, hogy a szereplők megszemélyesüljenek, a történet életre keljen. A könyvben és a mozis változatban is furcsa volt, hogy a francia szövegeket, verseket, dalokat nem fordították le.
Összességében mindenképp egy jelentős és emlékezetes  elemmé vált az olvasásaim között, de néhány részletével nem értettem egyet, így kedvencemmé nem vált.
 
Borító:  Filmből vett jelenet, kicsit átszínezve.

Kedvenc karakter: Mindenki

Szárnyalás: Imádtam a filmes utalásokat, és a hozzá kapcsolódó játékot!

Mélyrepülés:   a kakis dolgok


Érzelmi mérce: A könyv és a film is szigorúan 18 éven felülieknek szól.
Értékelés:

NYEREMÉNYJÁTÉK!!!

Természetesen a megszokott játék sem maradhat el! :) Három nyeremény könyv vár a szerencsés nyertesre: 1 példány Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el, 1 példány Ryan Loveless: Ethan és Carter, és 1 példány Becca Prior: A tanítvány.
Alább elolvashatod minden blogger kedvenc LMBT hírességét, közéleti személyiségét, a Te feladatod pedig, hogy beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely blogon kiről olvashattál.
Figyelem: 72 óra áll rendelkezésre a nyertesnek az értesítő e-mailre válaszolni. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Kizárólag magyarországi címre postázunk! Sok szerencsét!


Kelly kedvenc LMBTQ sztárja
 COLTON HAYNES

Egyáltalán nem izgat az identitása, nekem akkor is ő Travis Maddox a fejemben. Nézzétek meg a pinterest oldalamról az ő tábláját, remek képeket gyűjtöttem össze:

https://www.pinterest.com/kellyolvas/colton-haynes/

Azért szeretem őt, mert  imádja a rajongóit, rendszeresen hírt ad magáról, állatbarát, remek színész. Maximálisan támogatja a családját, a meleg bátyját, imádja az unokahúgát. Kívánok neki rengeteg jó szerepet, sikereket, Oscart!
(nézzétek azokat az édes szeplőket!!!!)


a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , , , , , ,

2014. május 2., péntek

Katy Evans: Real - Valós

Ulpius-ház Könyvkiadó 2014
400 oldal
Fordította: Balogh Dániel
Goodreads: 4,29
Besorolás: new adult, romantikus, realista

Forró. Szexi. Izmos. Fájdalmas. Valós. Perzselő nemzetközi bestseller, mely elsöpör mindent, amit korábban a szenvedélyről képzeltél…
Remington Tate rossz fiú hírében áll a ringben is, ringen kívül is. Gránitkemény teste és nyers, állati ereje őrületbe hajszolja női szurkolóit. Neki azonban attól a pillanattól, hogy a szemébe nézett, nem kell más nő, csakis Brooke Dumas. Vágya színtiszta, ellenállhatatlan és VALÓS.
Brooke számára álomállásnak tűnik a jól fizető új, sportterápiás munka: karban tartani Remington testének tökéletes gépezetét. De mialatt vele és csapatával sorra látogatja a földalatti harc veszedelmes arénáit, Brooke testében is fellobbannak a legősibb vágyak. Ha volt is olyan pillanat, hogy Brooke és Remy csak flörtöltek egymással, hamarosan mindkettejükben kibontakozik az erotikus megszállottság, és kapcsolatuk ennél is többel kecsegtet.
Izzó vágyuknak azonban sötét oldala is van. Vajon képesek lesznek-e kitartani, amikor fény derül Remy legmélyebb titkára, és Brooke-nak családja segítségére kell sietnie – vagy hirtelen minden, amit olyan valósnak véltek, szertefoszlik, mint a káprázat?

28 éven felülieknek szóló bejegyzés!

Brooke arra kényszerült, hogy feladja az álmait, miután az olimpiai válogatón térdszalagszakadást szenvedett. Hatalmas törés ez az életében, de megpróbál felállni, lediplomázik, és sportrehab trénerként szeretne állást találni. Barátnője Melanie elcibálja őt egy underground boksz meccsre, mert nagyon odavan az egyik bokszolóért. Brooke  döbbenten nézi a csápoló női közönséget, akik egy nevet skandálnak Remy-ét. Ha épp nem a nevét mondják, akkor a felkínálkozás különböző stádiumára jellemző kiáltásokat küldenek felé, mint "döngess meg Remy" vagy "akarom a szökőáradat".
Innen már csak egy pillantás, és a küzdelem után Remington Tate  bemutatkozik Brooke-nak és elkéri a telefonszámát. Brooke 100%-osan Remy hatása alatt van, megőrjíti a tökéletesen feszes, izmos teste, a gödröcskés mosolya, gyönyörű szemei. Nem kell hozzá még egy napnál több, és Brooke alkalmazásban találja magát Remy csapatában, az ő feladata lesz edzések és meccsek után leápolni a megfáradt izmokat. A szexuális feszültség közöttük az első pillanattól az egekben jár, Brooke állandóan "lucskos" és a mellbimbója "gyémántkeménységű" (WTF????) ha Remy közelében van.
Együtt utaznak városról városra, magánrepülővel, luxus körülmények között, természetesen külön szobában egymástól. Remy ősellensége egy Skorpió nevű bokszoló, kiszúrja,  hogy valami érzelmi kötelék van Brooke és Remy között, megpróbálja provokálni, amiből balhé kerekedik. Ezúttal megússzák a nagyobb bajt, de máris ott a következő megálló, Miami, ahol ünneplésre okot adó győzelmet seper be Remy. Hiába kerülgetik egymást, folyton csak a "majdnem megtörténik" ponthoz érünk, ami már igen felbosszantja az olvasót. (engem legalábbis) Ez az extrém hosszú szexuális feszültség a könyv feléig eltart, és a végére Brooke már szinte könyörög Remy farkáért. De még akkor sem kapja meg igazán.
Apró jelekből, beszélgetésekből kiderül Brooke számára, hogy Remy nehéz eset. Iszonyú gyerekkora volt, ami nagymértékben kihat mostani életére is. Egy részében nagyon is "normális", erős, kitartó, szexi, igazi alfa hím, de van egy sötétebb oldala, ami időnként előtérbe kerül.
Remy sok gondolatát, érzését zenében tolmácsolja Brooke felé, kölcsönösen játszanak le kedvenc dalokat a lejátszójukon, ez igazi színfoltja a könyvnek, sok-sok általam is ismert zene köszön vissza, bár van bennük pár, ami jelentősen kötődik más művekhez/filmekhez, így nem egészen eredeti.

A szerző első regénye a Real, ami egészen jó is lehetett volna, ha nem ennyire vulgáris. Az instalove nem is zavar annyira, mint az olyan egyéb apróságok, mint Melanie beszólásai a barátnőjének. Lotyó, mocsok, kurva, uh én nem így beszélek a legjobb barátnőmmel. Brooke nekem nagyon egysíkú karakter volt, megértem, hogy odavan Remy-ért, szinte már megszállottan, de szívesebben olvastam volna a sportbalesetéből eredő lelki megpróbáltatásairól is. Ez mintha teljesen törlődött volna a fejéből. Ráadásul egy baromi nagyot hibázik, ami felesleges, undorító ocsmányság.
Remy-t imádtam, úgy ahogy van, minden bajával együtt. Nagyon jót tett volna a könyvnek, ha jobban beleláthatunk a fejébe, ha például váltott szemszöggel íródott volna, biztos vagyok benne, hogy felkerekedett volna az értékelésem. Szerettem, hogy tisztában van a korlátaival és olyan emberekkel veszi körbe magát, akikben tökéletesen megbízik.
A történet egyébként abszolút kitalálható, beleértve Brooke testvérének sorsát is. Annak nagyon örültem, hogy nincs szó függővégről, a befejezés minden szempontból megelégedettségre ad okot.
Összességében azoknak ajánlom a könyvet, akik bírják a kemény srácokat, a csúnya beszédet, a sok szexet, mindezt egy szórakoztatóan egyszerű történetbe foglalva.

Borító: Nagy kedvencem az idén, bársonyos tapintású és a REAL felirat fényes, lakkos, kiemelkedős. Bár egy baj van vele. Remy barnább és sokkal izmosabb.
Kedvenc karakter: Remington Tate

Szárnyalás: Rózsás jelenet

Mélyrepülés: szájamba.

Érzéki mérce: ez egy felnőtteknek szóló regény, van benne pár +18-as jelenet.

Értékelés:


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , , , , ,

2014. április 10., csütörtök

Monica Murphy: Second Chance Boyfriend - Második esély pasi

Ulpius, 2014
oldal
Fordította:
Goodreads: 4,15
Besorolás: new adult, realista

Romokban hever az életem. Így tudnám összefoglalni jelenlegi helyzetemet. A futballedzőm engem hibáztat a szezonzáró meccs kudarcáért, ahogy az egész csapatom is.
Két teljes hónapot töltöttem azzal, hogy a sebeimet nyalogattam, mint egy igazi lúzer. Elvesztettem a barátnőmet, Fable Maguire-t, az egyetlen lányt, aki igazán fontos nekem, mert azt gondoltam, hogy csak szenved mellettem.
Most rájöttem, én vagyok az, aki nem tud nélküle létezni. Ő hiába csinál úgy, mintha már túltette volna magát a dolgon, tudom, hogy legalább annyit gondol rám, mint amennyit én őrá. Túl jól ismerem. Annyira sebezhető… én csak segíteni szeretnék neki, átölelni és szeretni őt.
Csak annyit kérek, hogy adjon még egy lehetőséget.
Egymás nélkül elveszettek vagyunk, de együtt az örök szerelem vár ránk!

Az első rész a tavalyi év egyik nagy kedvence volt nálam, így emiatt és a könyv elég "falatkaparó" függővége miatt nem volt kétséges, hogy ezt a részt is olvasni fogom. Azt azért őszintén bevallom, ahogyan már az első rész értékelésében is megírtam, nem voltam olyan türelmes, hogy kivárjam a magyar megjelenést, még az első részt követően azonnal elolvastam angolul a másodikat is:-), de úgy döntöttem, hogy értékelést majd csak a magyar megjelenés után írok.

Drew
A történet az első rész befejezésétől számított két hónap múlva folytatódik. Azt hihetnénk, hogy ez az idő talán már elég ahhoz, hogy egy picit lenyugodjanak a kedélyek és valamivel nyugodtabban tudjanak gondolkodni kedvenc főhőseink. De ez persze csak részben van így.
Fable összetört szívvel, de próbál tovább lépni. A szakítás utáni első nagy megrázkódtatáson már túl van, most épp mérges, sőt nagyon mérges a fiúra, hogy őt idézzem, épp a "Drew-majd-jól-tökön-rúglak-amikor-legközelebb-találkozunk-Callahan" stádiumban van. Bár fáj a fiú emléke és egyszerűen nem érti, hogy Drew miért ment el, az élet nem engedi sokáig ezen rágódni, hiszen az imádott öccse csak rá számíthat, így nincs ideje arra, hogy sokáig nyalogassa a sebeit. És ha már megemlítettem Owent. Nem tudok amellett elmenni, hogy ne említsem meg őt. Az első részhez képest aránylag sokat szerepel és imádtam a hol még dacos, kisfiús, de máskor pedig a korához képest komoly, férfias viselkedését, ahogy odafigyelt a nővérére és próbálta megvédeni az újabb csalódástól. Ahogy "bemosott" Drew-nak, az a rész szerintem mindent vitt:).
De visszatérve a Fable-Drew párosra. Továbbra is kedvenceim maradtak és még mindig nagyon élveztem a dupla szemszöget. A kettőjük közti kémia hihetetlenül jó volt, ha csak egymásra néztek, már akkor forrt köztük a levegő (és a többiről nem is merek beszélni:-), faltam az oldalakat, ahol közös jeleneteik voltak.

Fable pedig jóval erősebb lett az első részhez képest, de azért nagyon kíváncsi voltam arra, hogy meddig lesz képes ellenállni, ha újra előkerül Drew?:-) Hisz tudjuk, hogy a fiú követett el hibát és első körben igen, még én is jól megrángattam volna azért amit tett, de ahogy Drew szemszögén keresztül látjuk, hogy ő is kellően megszenvedi ezt az egészet, már inkább sajnáltam a fiút és szurkoltam neki, hogy vissza tudja szerezni Fable bizalmát és szerelmét. Kettőjük közül Drew viseli rosszabbul ezt az egészet, és ebben az is közrejátszhat, hogy Fable-nek ott van a testvére, de a fiú egyedül van, senkire nem számíthat. (akire számíthatna, ahhoz jobban teszi, ha nem fordul...) Persze eleinte Drew úgy érzi, hogy a lányt el kell engednie, nem kell még mélyebbre rángatnia a saját mocskos családi életébe. Csak azt nem tudja, hogy Fable nem csak egy futó kaland, ő ennél jóval több, ő a lelki társa. És a lelki társát az ember nem tudja elengedni.
Fable
Pocsékul érzem magam,                  Fontos vagy,
Idegesen járok fel s alá:                    Adj esélyt, hogy
Lehet-e helyrehozni tettem.               Boldoggá tehesselek, s            
Lapátra teszel-e?                             Lehessek újra
Elutasítod bocsánatkérésem?            Együtt veled.
Cáfolj és vádolj!
Utálom magam, hogy térdre
Kényszerülök érted.
Ordítok.
Reménytelen?



Adele
Monica pedig nem könnyíti meg a dolgukat, hisz Drew feje felett még mindig Demoklész kardjaként lebeg a súlyos családi titok: vajon mikor robban a bomba, a mostohaanyja meddig tudja magában tartani a titkot? És ha ez még nem lenne elég, ott van Fable nemtörődömanyja és Colin, a sármos étterem és klub tulajdonos, aki Fable-t felkarolja és ki tudja, hogy mit vár el érte cserébe... úgyhogy a fiatalokra még rengeteg megpróbáltatás vár és ezért egyáltalán nem irigylem őket.

Az értékelésem elején az írtam, hogy nagyon vártam ezt a részt. Ez igaz. De az is, hogy féltem milyen lesz,hiszen mostanában nagyon sok elbaltázott második részt olvastam, de itt nem éreztem semmi ilyet. Ez egy jól felépített, gondosan "kitervelt" folytatás, látszik, hogy eleve így tervezte az írónő és nem csak a rajongók nyomására készült. Monica képes volt úgy továbbvinni a történetet, hogy nem csaptunk át sem hosszú oldalakon át tartó önsajnálatba, sem túlzottan cukormázas "lávsztoriba", hanem hitelesen mutatta be ennek a két fiatalnak a buktatókkal teletűzdelt szerelmi történetét.
Ez a könyv minden téren méltó folytatása lett az előző résznek!

Borító: Még mindig borzalmas. De ez nem a kiadó hibája, elnézve a külföldi borítókat, ott se jó egyik sem.
Ez a borító elviszi az egész történetet a tucat-erotikus történetek közé, holott ez a regény jóval több annál.

Kedvenc karakter: Fable, Drew, Owen

Szárnyalás: a Drew és Fable közötti kémia

Mélyrepülés: Adele

Érzelmi mérce: még mindig azt mondom, hogy 16 éven felülieknek ajánlom a könyvet, hiszen ez egy New Adult könyv az összes hozzávalójával

Értékelés:
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , , , ,

2014. február 16., vasárnap

J.A. Redmerski: Az örökké határa

  

Ulpius-ház - new adult sorozat 2014. február
332 oldal
Fordította:
Goodreads: 4,01
Besorolás: new-adult, romantikus

A fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt…
Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…
Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia.
Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy vágjanak bele…

A soha határa volt a tavalyi év kedvence nálam, elsősorban a történet szabadság szeretetének üzenete miatt. Egy szenvedélyes, különleges szerelemmel találkoztam, egy olyan párral, akiket nem kímélt a sors, de együtt képesek voltak megküzdeni minden problémával. Ez egy olyan fantasztikusan jó könyv volt, amit nagyon nehéz lenne felülmúlni, a folytatás nem is képes rá,  viszont emlékezetes élményt nyújt azoknak, akik szívesen merülnek el újra ennek a párnak a világában.

  
A szerző tulajdonképpen egy lezárt történetet írt tovább, rajongói nyomásra. Az első részben bőven kijutott a drámából az olvasóknak, ezért valami ehhez hasonló intenzítású érzelmi hullámzást vártam a második résztől is. Nos, drámai események itt is történnek, de sokkal inkább a főszereplők kapcsolata van a középpontban. Cam és Andrew már a történet elején kapnak egy óriási pofont a sorstól, ami Cam-et teljesen padlóra küldi. Magába fordul, senkit sem akar terhelni a saját bajaival. Andrew egyedül egy újabb utazásban látja az esélyt arra, hogy meggyógyítsa a lány lelkét. Tervük szerint bejárják a déli tengerpartot, motelokban szállnak meg és mindenhol megpróbálnak munkát szerezni. 
Fellépéseket vállalnak, de Cam olykor még takarít is. Andrew szeretetének ereje csodálatos, ahogy sok sok apró mozzanattal, ötlettel lépésről lépésre próbálja bizonyítani Camrynnak, van esélyük a boldogságra. 

Az út során találkoznak nehézségekkel, jó és rossz emberekkel, kétségekkel és bizonytalansággal. De mivel a saját hitük szerint élnek, túljutnak a rossz pillanatokon. Annyira összeillenek fizikailag, lelkileg, egymás kiegészítői minden értelemben. Nem tudom eléggé kiemelni, mennyire odavagyok a szabad szellemű gondolkodásukért, ahogy nemet tudnak mondani a társadalom követelményeinek, nem engedik, hogy idióta elvárások diktálják az életüket.
 Nem adják meg magukat a hétköznapok monotóniájának. Új dolgokat fedeznek fel egymásban, nagyon tetszett például a csillagos ég felfedezése, igen újra van ilyen jelenet! Ez az út egyáltalán nem olyan, mint az első, ott megvolt a célállomás, viszonylag záros időn belül folyt az utazás,  itt viszont nem voltak kötöttségek, addig maradtak egy-egy helyen amíg jólesett.
Úgy találtam, ebben a részben lényegesen több volt a humor, ami kellően ellensúlyozta a mély gondolatokat. Andrew szemszöge még mindig vezeti nálam a legjobb fiú szemszög listáját, iszonyú jó benne lenni a fejében. Annyira de annyira szereti ezt a lányt, imádtam olvasni minden gondolatát. Camryn sokat fejlődött, erősödött ebben a részben, felnőtt lett belőle, aki szerelme oldalán megtanul bízni magában.

"– Szabadnak érzem magam veled – mondja. Úgy érzem, hogy bármit képes vagyok megtenni. Bárhová elmehetek. Bármivé válhatok, amivé csak akarok. – A tekintete visszasiklik rám. – Hamarosan letelepszünk, de nem örökre. Van ennek értelme?
– Határozottan igen – felelem. – Én sem fogalmazhattam volna meg pontosabban."

Összességében pontosan azt kaptam, amit vártam, minden idők legjobb szerelmespárjával tölthettem pár órát. Mindig is kedveltem, ha egy könyvben utaznak, a "road-trip"  olyan kevés könyv alapja, pedig szerintem nagyon élvezetes.  Andrew gyakran gondoskodik a pirulós jelenetekről, ebben a részben is élvezetes összebújásokat olvashatunk. A végén pedig kapunk  egy boldog befejezést és egy még boldogabb epilógust. Sokan fogják ezt rózsaszín cukormáznak nevezni, de én például kifejezetten szeretem az "x év múlva" típusú epilógusokat. Elkeles könyvei remek példák erre.

A történet nem olyan lélegzetállító hatású, mint az első rész volt, de nagyon szerettem olvasni, és a valódi mondanivaló hozott olyan mélységet, ami emlékezetessé teszi. A rokon lelkek megtalálják egymást a világban és együtt elérhetik az álmaikat.
Az előolvasási lehetőséget köszönöm a kiadónak.

Borító:  Nagyon tetszik, jó a pasi.

Kedvenc karakter:  Andrew, Camryn

Szárnyalás: A zenei utalások és Andrew levele

 Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce:  Ez a rész is bővelkedik romantikus-erotikus jelenetekben.  16+

Értékelés:

Az én extrám a castingolás.  Számomra  Candice Swanepoel  és Cam Gigandet  tökéletes főszereplői a könyvnek!


a Rafflecopter giveaway







A turné linkjei:
02.14. - Kristina blogja
02.15. - Angelika blogja
02.17. - E-book Klub
02.18. - Könyvesem
02.19. - Keményfedél
02.20. - Olvasószoba
02.21. - Adri Könyvmoly
02.24. - Kultúrkáló

Bejegyezte: dátum: 2 megjegyzés:
Címkék: , , , , , , ,

2013. november 26., kedd

Jay Crownover: Rule (Marked Men #1)




Ulpius-Ház Kiadó 2013.
364 oldal
Fordította: Egyeki Martina
Goodreads: 4,21
Besorolás: NA, romantikus

Shaw Landon attól a pillanattól fogva szerelmes Rule Archerbe, hogy meglátta őt.
A lányt nem taszítják piercingjei, tetoválásai és vad természete. Noha tisztában van vele, hogy Rule nem hozzá való, szívének nem tud parancsolni.
Rule tökéletes ellentéte mindannak, amit Shaw, a tiszta lelkű orvostanhallgató képvisel.
Egy olyan fenegyereknek, mint Rule Archer, Shaw Landon egy beképzelt királykisasszony – és nem utolsó sorban halott ikertestvére ex-barátnője. A lány mások szabályai szerint él, Rule csakis a saját feje után megy. Nincs ideje a Shaw-féle jóravaló, rendes lányokra, még akkor sem, ha ő az egyetlen, aki igazán ismeri őt.
De a rövid szoknya, a túl sok pohár születésnapi koktél és a megvallott titkok egy olyan estéhez vezetnek, melyet egyikük sem tud feledni.
A párnak most azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy egy olyan lány, mint Shaw és egy olyan fiú, mint Rule hogy tudnak együtt maradni anélkül, hogy tönkretennék szerelmüket, vagy ami még rosszabb… egymást.


Rule és Remy ikertestvérek voltak, kívülről egyformák, de teljesen más habitussal rendelkeztek. Remy a rendes, normális fiú mintaképe, akinek nincsenek káros szenvedélyei, akit mindenki szeret, és aki szárnyai alá veszi Shaw Landont, a gazdag, de hideg családban kamaszodó 14 éves lányt. Az ikerpár másik fele Rule, ő a saját feje után megy mindenben, csajozik, és sorra varratja magára az újabb tetkókat, minden családban van egy fekete bárány, itt ő az.

Shaw Landon egy gazdag és kiváltságos család egyetlen gyermeke, a szülei még a párját is kiválasztották neki, persze a legjobb megfontolás szerint. Shaw viszont normális életet szeretne, nem a szülei másolataként élni az életét. Remy a legjobb barátja, igazi tiszta barátság van köztük, a srác tudja, hogy Shaw reménytelenül szerelmes Rule-ba. A külvilág és a család felé viszont úgy tűnik, együtt járnak, Remy nem is igazán próbálja cáfolni ezt. A srácok szülei tárt karokkal fogadták a családba Shaw-t, hiszen az anyuka mindig is vágyott egy lány gyerekre, igazán megszerették az évek során.

Egy átkozoztt hajnalon azonban véget ér minden, Remy autóbalesetet szenved és meghal.

Rule úgy érzi, kettétört az élete, elvesztette az egyik felét. Fizikailag és lelkileg egyaránt. Hibásnak érzi magát, hiszen ő hívta akkor segítségül a testvérét, hogy hazavigye, mivel sokat ivott. Erre rátesz egy lapáttal az anyja is, nem is csak egy lapáttal, gyakorlatilag minden egyes alkalommal amikor találkoznak, Rule szemébe vágja, hogy ő tehet mindenről. Az apjuk tehetetlenül nézi a széteső családját. Idősebb testvérük Rome, a katonaságot választja, hogy minél messzebb kerüljön a veszteségtől és a fájdalomtól.
Shaw próbálja egyben tartani a családot, legalábbis igyekszik gondoskodni róla, hogy Rule minden vasárnap megjelenjen a közös családi reggelin. Ennek érdekében minden áldott vasárnap érte megy Rule lakására és kihúzza őt az ágyból, esetleg az épp aktuális hölgyemény mellől, akivel együtt bulizott szombat éjjel. Teszi ezt úgy, hogy közben megszakad a szíve, hiszen évek óta szerelmes belé.
Egy bulin azonban minden megváltozik, Rule új oldaláról látja Shaw-t, ami zavaró és izgalmas egyszerre, amit saját magának sem tud megmagyarázni. Többé nem családtagként, vagy elkényeztetett csitriként tekint rá, hanem valódi nőként. Ők ketten annyira ellentétei egymásnak, mégis hihetetlen módon vonzzák egymást, a kémia nyilvánvalóan működik közöttük. Rule azt hitte eddig jó életet élt, nyilván ő élvezte is, hogy sosem vitte haza 2x ugyanazt a lányt, bulizott ezerrel, jól keresett, megadta magának amire úgy érezte szüksége van. Néhány önfeledt pillanatot hajszolt, amikor kiürítheti a fejét és megfeledkezhet az emlékekről. De most más a szitu. Az együtt töltött éjszaka alapjában rázza meg mindkettőjük világát. Rájönnek, hogy van keresnivalójuk egymás mellett, még akkor is, ha sorra jönnek a problémák, az ex-barát zaklatása, a szülők terrorja, és Rule saját félelmei, amelyeket a legnagyobb kihívás legyőzni.
"Úgy tűnik az ellentétek nemcsak vonzzák, hanem felgyújtják egymást és porig égetik a várost."

Shaw karaktere szerintem nagyon jól sikerült, próbálja magát függetleníteni a szüleitől, szabadidejében pincérnői állást vállal, de az orvosi egyetemi tanulmányai díját a szülei fizetik. Tulajdonképpen ezzel próbálják zsarolni, hogy az ő elvárásaik szerint öltözködjön, vagy épp az ő kedvükre való partnert válasszon magának. Shaw pontosan tudja, hogy Rule min ment keresztül, tudja, milyen démonokkal küzd. Türelmes is vele, de nem a végtelenségig.
Rule imádnivaló karakter, az első percben belezúgtam. Tehetséges tetováló, a legalázatosabb a hozzá állása a munkája iránt, és ezt nagyon értékeltem. Rendkívül jó barát, remek csapatot alkotnak a haverokkal, mint egy szövetség, akik bármit megtennének egymásért. Persze a külseje mellett sem lehet elmenni szó nélkül. Egyszerűen imádtam, ahogy kifejezi önmagát a hajvágással, a mohawk frizurával, a festésekkel. De ez mind eltörpül a tetkói mellett. A karján a királykobra, a hátán a kereszt, a két oldalán a kaszás és az angyal, a mellkasán a testvére neve. Mind nagyon kifejező, és én nagyon becsülöm azokat, akik ilyen módon is megmutatják a világnak az egyéniségüket.
" Itt a szívem, Shaw. A kezedbe adom, és ígérem, te leszel az első és utolsó ember, aki birtokolja. Bánj vele óvatosan, mert törékenyebb, mint hittem, és nem fogom visszavenni. Nem tudok eleget a szerelemről ahhoz, hogy biztosan tudjam, úgy érzek irántad, de azt tudom, hogy mostantól kezdve kizárólag te létezel számomra. Csak azt ígérhetem, hogy figyelmes leszek, és nem taszítalak el magamtól többé. Nélküled is van élet, de ha választani lehet, veled akarom leélni, és esküszöm, nem menekülök el, ha erőfeszítésbe kerül. Shaw, többé nem félek attól, hogy együtt legyünk."

Az írónő mestere a rossz fiúk megteremtésének. Nem fogom kihagyni egyetlen könyvét sem. De ez csak az egyik hozzávaló, ami miatt imádtam a könyvet. Kedvenc stílusomban,  váltott szemszögű írásmóddal íródott, Rule szemszöge tökéletesen kivitelezett, beleértve a férfiak gondolkodásmódjától kezdve a dolgok konkrétan  nevén nevezéséig. Persze nincsenek nagy csodák, a történet abszolút kitalálható, mégis imádtam minden egyes elemet, a botrányosan viselkedő ex-barátot, az elvakult szülőket, a támogató barátnőket, a zenei utalásokat, a bárokat, a rock zenészeket, a tetováló szalont, és még sorolhatnám. Alapvetően sikeres párosítás az intelligens jókislány és a zűrös tetovált srác, volt és lesz is ilyen klisé, de ebben a regényben párosul egy olyan érzelmi hullámvasúttal, ami igazán emlékezetessé teszi. Rule karaktere lehengerlő volt, amelyik jelenetben szerepelt, ott uralta a teret, egy szó jut róla eszembe: intenzív. Mindenben az volt.
Muszáj beszélnem a szempárásító jelenetekről. Van jó néhány, én nem is igazán párás, inkább forró. Egészen érdekes dolgokat tudhatunk meg arról, hogy milyen helyeken viselhet valaki percinget. Ezt most inkább nem próbálom meg képekkel illusztrálni, egyszerűen muszáj lesz elolvasnod a könyvet, és megtudhatod.

Borító: Az eredeti borítót kaptuk, félig ilyennek képzelem Rule-t, de ennél igazából sokkal vadabb.

Kedvenc karakter: Rule, Shaw,

Szárnyalás: A tetkók, a szalon, a zenei utalások.

Mélyrepülés: Itt aztán egyik fél szülei sem ütötték meg a mércét.

Érzéki mérce: Erősen sistergős, realisztikus leírású szerelmi jelenetek miatt 16 éves kortól ajánlom.

Értékelés:
A könyvet előrendelheted a képre kattintva itt:
http://www.ulpiushaz.hu/crownover-jay-rule

Nyereményjáték:

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:
11/21. Kristina blogja
11/23. E-book klub
11/24. Könyvesem
11/25. Magnolia olvas
11/26. Kelly & Lupi olvas
11/27. Francica blogja
11/28. Nem harap a...
11/29. Olvasószoba
11/30. Nilla
12/01. Insane Life
12/02. Könyvek erdeje 

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , , , , , , ,

2013. október 5., szombat

Heidi McLaughlin: Forever My Girl - Örökké a csajom

A Blogturné Klub a már megszokott formában szeretné Nektek bemutatni az Ulpius-háznál megjelenő, Heidi McLaughlin Forever My Girl - Örökké a csajom című könyvét. Október 3 és október 17 között 8 blogger 8 állomáson írja meg a véleményét a könyvről, miközben érdekes információkkal lát el Titeket a frissen megjelent könyvről!

A könyvbemutatáson túl nyereménykönyvekkel is gazdagodhattok. A nyereményjáték részleteiről a poszt alján olvashattok!

Ulpius-ház, 2013
300 oldal
Goodreads: 4,11 (több, mint 14 ezer értékelésből)
Besorolás: NA, realista, romantikus

Sosem hittem volna, hogy rocksztár lesz belőlem. Az egész életem előre eltervezett volt. Futballozás a főiskolán. Bekerülni a Nemzeti Futball-ligába. Házasság a középiskolai szerelmemmel, majd boldogan élni, míg meg nem halok.
Mindkettőnk szívét összetörtem aznap, amikor közöltem vele, hogy elmegyek. Fiatal voltam. A magam szempontjából jó döntés volt, ám kettőnket illetően nem volt az. Lelkem bánatát zenében sírtam el, de őt soha nem feledtem. Az illatát... A mosolyát...
Most hazafelé tartok.
Tíz év telt el.
Remélem, képes leszek mindezt elmagyarázni neki ennyi idő után.
Még mindig utána sóvárgok. Ő az én örök szerelmem...

Akkor
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy amerikai kisváros. Élt ott négy jóbarát, két fiú és két lány. A fiúk élsportolók voltak és fényes karrier várt rájuk, az életüket pedig a barátnőikkel tervezték el, a tervükben kisvárosi élet, boldog család, gyerekek szerepeltek és hogy soha nem válnak el egymástól. De az egyikük mégsem boldog, mégsem olyan tökéletes az élete, mint a többiek hiszik és hirtelen felindulásból úgy dönt, hogy az eddigi életének hátat fordít és új életet kezd valahol máshol. Otthagyja a várost, a családját, a barátait és a barátnőjét, aki bár kétségbeesetten próbált rájönni arra, hogy mit követett el, ami a szakításukhoz vezetett, magára marad.

Most
10 év telt el azóta, az élet megy tovább, de egy borzalmas tragédia miatt a fiú visszatér a városba...

Elolvastad a fülszöveget? És mit gondolsz? Szerintem ugyanazt, amit én is először. Ilyen történetet nem is egyet olvashattál. Miért is kellene elolvasnom? - mondhatnád magadnak. Ezt kérdeztem én is magamtól, de ettől függetlenül nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy mi az, ami ilyen sok olvasót arra késztetett, hogy ennyire felértékelje ezt a regényt. Bevallom, most már én is közéjük tartozom és azt mondom, hogy érdemes a kezedbe venni a könyvet és megismerni Liam, Josie, Katelyn és Mason történetét. Miért? Mert az írónő ebből az aránylag egyszerű történetből kihozta a legjobbat és egy nagyon ütős regényt alkotott. Mivel tudta ezt elérni? Az írásmódjával. Képes volt egy olyan érzelmekkel teli, erős kezdést írni, ami után egyszerűen nem tudod letenni a könyvet és már csak azért is végigolvasod - azon felül, hogy a történet is magával ragadó - hogy meg tudd nyugtatni a saját lelked, hogy megtudd, ilyen kezdet után a szereplők végül megkapják-e a várva várt boldogságot.
A történetet váltott szemszögből (Liam és Josie) ismerjük meg és én ezt a fajta mesélést még mindig nagyon szeretem, mert a legjobban úgy ismerhetsz meg egy adott történetet, úgy tudsz leginkább véleményt alkotni róla, ha ugyanúgy megismered mind a két főszereplő nézőpontját. Ezt a két szemszöges történetet még egy valami gazdagít tovább, mégpedig a visszaemlékezések arról az időszakról, amikor még fiatalok voltak, szerelmesek, boldogok és úgy érezték, hogy az övöké a világ.
Érdekes, hogy engem nem is annyira a főszereplők fogtak meg, hanem inkább ezek a visszaemlékezős részek, amivel sokkal élhetőbbé, sokkal érzelmesebbé tudta tenni az írónő az egész történetet. Ezek voltak a kedvenc részeim a könyvben.
Liam vonzó, tetovált, rocksztár - ami a gyengém lehetne, de mégis egyszerűen képtelen voltam őt a könyv második
feléig megkedvelni, egyszerűen nem tudtam együtt érezni vele, nem tudtam / nem akartam az indokait megérteni, hogy amit tett, azt miért tette. Ő nem tipikusan az a főszereplő, akibe azonnal mindenki beleszeret. El kell telnie egy kis időnek, hogy átérezzük a döntését és meglássuk benne azt a férfit, aki a távozása óta még mindig  csak Josie-ba szerelmes, bár tudja, hogy már nem tarthat igényt a lányra; mi pedig sokáig vacilálhatunk azon - hisz ismerjük Josie szemszögét is, hogy Liamnak joga van-e ahhoz, hogy beleavatkozzon Josie életébe, amiből 10 éve olyan durva módon kilépett. Josie már jóval  könyebben szerethető karakter. Ő sokkal józanabb, felnőttebb, mint Liam, bár erre jó oka is van, hisz minden döntését befolyásolja az, hogy ő már nem csak önmagáért felel. Abszolút nem irigyeltem azért a helyzetért, amibe belekerült és azért sem, ami között választania kellett. Szerintem helyesen döntött, de ezt persze majd csak az idő igazolhatja:-).
Amit igazán élveztem a regényben, hogy az írónő nem csak a két főszereplőt helyezte előtérbe, hanem a körülöttük élő barátaikat és családtagjaikat is. Katelyn nagyon a szívemhez nőtt az ikreivel együtt, Peyton, a kisebbik lánya és Liam kapcsolata pedig nagyon szivet melengető volt. És Mason. Nem sűrűn olvastam olyan könyvet, ahol bár a szereplő nem volt ott valójában, mégis annyira meg tudtam kedvelni a karakterét a sok visszaemlékezésen keresztül, hogy a kedvenc szereplőim közé tornászta fel magát. És ez szerintem nagyon jó munkára vall.
A kisvárosi élet is szépsége is nagyon átjött, imádtam, és bár én nagyvárosi lány vagyok, de valahol a szívem mélyén szívesen élnék egy ilyen nyugodt, békés helyen, ahol mindenki gyerekkora óta ismeri a másikat és sokkal mélyebbek a kapcsolatok, mint egy nagyvárosban, ahol gyakran még a szomszédainkat sem ismerjük. 

Összességében a kisebb hibái ellenére nagyon szerettem ezt a történetet, ami egy borzalmas tragédiáról, újrakezdésről, második esélyről és egy mindent túlélő szerelemről szól. Az írónő bebizonyította, hogy érdemes odafigyelni rá és nagyon várom a következő kötetet!

Borító: Tetszik. Kellően visszaadja a történet hangulatát.

Kedvenc karakter: Mason, Katelyn

Szárnyalás: a visszaemlékezős részek

Mélyrepülés: Liam apja

Érzelmi mérce: a történet nagyon érzelmes, főleg az eleje az érzékenyebbeket (mint például én voltam a könyv olvasásakor:-) megríkathatja

Értékelés:

Blogturné extra - Karakterinterjú Liammel
(Figyelem - elképzelhető, hogy spoileres egy-egy része az interjúnak, így érdemesebb a könyv olvasása után elolvasni)

Én: - Hello Liam! Hogy mennek a dolgok, amióta visszaköltöztél Beaumontba?
Liam: - Tökéletesen. Boldog vagyok. Még mindig azt csinálom, amit imádok, de este Jojo és Noah vár rám.
Én: - Ez annyira édes! Azt mondtad miután elmentél, hogy csak egy évre mész el. Mi változott, ami miatt végül 10 év lett belőle?
Liam: - Az, amit mindig is kerültem, az élet. Az évek elszálltak és a következő, amire emlékszem, hogy már 3 év telt el, majd 5. Nagyon elfoglalt voltam és az életem már többé nem volt az enyém.
Én: - Gondoltál arra, hogy felhívd Josie-t ez idő alatt?
Liam: - Minden nap és ezen napok mindegyike új dalszövegekre inspirált.
Én (*elolvadtam*): - Hogyan érezted magad abban a pillanatban, amikor ráébredtél arra, hogy Noah a te fiad? 
Liam: - Sokkolt és dühös voltam, hogy kimaradtam az életéből. Alig várom, hogy megismerjem őt és
elhatároztam, hogy többé nem hagyom ki egy napját sem.
Én: - Mit éreztél, amikor kiderült, hogy eddig Nick nevelte?
Liam: - Gyilkos dühöt. A középiskola alatt Nick rengetegszer próbálta ellopni Josie-t, így amikor megláttam, hogy a kezét szorítja a temetésen, majdnem felnevettem és megkérdeztem, hogy milyenek a lopott percek, de nem akartam Josie-t zavarba hozni. Le kellett nyelnem a büszkeségemet és megadni neki az ártatlanság vélelmét, de semmi esetre sem fogja tovább nevelni a fiamat.
Én: - Nagyon örültem annak, hogy amint tudomást szereztél Noah-ról, rögtön apaként kezdtél viselkedni és nem próbáltál meg kibújni a felelősség alól.
Liam: - Josie és én mindig is beszélgettünk gyerekekről, így akartuk őt, akár ott voltam, hogy felneveljem, akár nem. Attól a pillanattól kezdve akartam őt, ahogy megláttam.
Én: - Szóval nemcsak sikeres rocksztár, de hihetetlenül jóképű férfi és családcentrikus apa is vagy? Van valami hibád is?
Liam: - Otthagytam az ajtóban sírva, magyarázat nélkül az életem szerelmét.
Én: - Touche...bárcsak ne tetted volna ezt vele. Van olyan életre szóló leckéd, amit nagyon szeretnéd, hogy Noah megtanuljon tőled?
Liam: - Hogy kövesse az álmait, bármik is legyenek azok.
Én: - Határozottan jó lecke, főleg a tapasztalataid után. Engedni fogod valaha, hogy kapcsolatba lépjen az apáddal?
Liam: - Nem, soha.
Én: - Az édesanyáddal javult a kapcsolatod, amióta visszajöttél?
Liam: - Egy kicsit. Havonta egyszer átjön, hogy Noah-val legyen. Noah meg akarja ismerni őt, így megengedjük nekik, hogy együtt legyenek.
Én: - Ez tényleg nagyszerű. Mi a véleményed arról az ötletről, hogy Harrison jöjjön össze Katelynnel?
Liam: - Harrison tényleg nagyszerű srác és nagyon jó apa. Katelynt pedig úgy szeretem, mintha a testvérem lenne és tudom, hogy ő most megsebzett, de azt is tudom, hogy Harrison a tenyerén hordozná és nagyon jó apja lenne Peytonnak és Elle-nek.
Én: - Szurkolok neki! Nem akarlak a családodtól sokáig távol tartani szombat este, így már csak egy kérdésem maradt...
Liam: - Ne kímélj.
Én: - Ha egyszer még beszélhetnél Masonnel a halála előtt, mit mondanál neki?
Liam: - Hogy sajnálom.
Én: - Biztos vagyok benne, hogy most büszke lenne rád, hogy visszajöttél és gondját viseled a saját és az ő családjának is.
Liam: - Ez minden, amit tenni akarok.
Én: - Nos, köszönöm, hogy időt szakítottál ránk, Liam!
Liam: - Semmi gond. Akarsz Josie-val is beszélni? Ez lenne élete első interjúja.
Én: - Feltétlenül!
Liam: - Nagyszerű, örülni fog neki.

Az interjú folytatását Josie-val Dreamworld blogján találjátok majd meg, október 11-én.
Az eredeti interjú felhasználásáért köszönet a The Little Black Book Blognak!

És akkor a várva várt NYEREMÉNYJÁTÉK:

1) Csak töltsd ki a Rafflecopter dobozt, lájkolj minket és már nyerhetsz is.
2) Még egy esély a nyereménykönyvre. Keresd minden nap a kiemelt betűket a blogturnéban résztvevő blogok posztjaiban. Ha mindet megtaláltad, egy nevet tudsz kirakni. Ezt kell beírnod az utolsó Rafflecopter mezőbe!



A turné további állomásai:

Október 3 - Nem harap a... - Álomcast
Október 5 - Kelly Lupi olvas - Karakterinterjú: Liam
Október 7 - Deszy könyvajánlója - Levél Josie-nak
Október 9 - Angelika blogja - A sorozatról röviden
Október 11 - MFKata gondolatai - Idézetek
Október 13 - Roni Olvas - Zenelista
Október 15 - Kristina blogja - Karakterbemutatók: Liam és Josie
Október 17 - Dreamworld - Karakterinterjú: Josie

Bejegyezte: dátum: 2 megjegyzés:
Címkék: , , , , , , , ,
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)

Rendszeres olvasók