Kim Holder: Bright Side

A WOW Kiadó jelenteti meg a Könyvhétre Kim Holden: Bright Side című regényét, amit már nagyon várnak a new adult műfaj magyar rajongói. Ez a könyv garantáltan szívfacsaró, nincs olyan olvasó, akire ne lenne hatással Kate Sedgwick azaz Bright Side története. Kövessétek végig a nyolc állomásos turnénkat, a bloggereink véleményei mellett sok érdekességet is találtok, valamint nyereményjátékunkon megnyerhetitek a WOW Kiadó által felajánlott példány egyikét.

WOW Kiadó 2016.
496 oldal
Fordította: Bótyik Bettina Zora
Goodreads: 4,49
Besorolás: new adult, romantikus

Titkok. Mindenkinek van egy.

Némelyik nagyobb, mint a másik.

És amikor a titkokra fény derül…

Némelyik meggyógyít…

Míg más elpusztít.

Kate Sedgwick élete minden, csak nem átlagos. Megrázó veszteségeken és tragédiákon ment keresztül, mégis sikerült megőriznie az optimizmusát, és továbbra is mindenben a szépet keresi (elvégre megvan az oka, miért szólítja Bright Side-nak a legjobb barátja, Gus). Kate erős akaratú, vicces, okos és rendkívül tehetséges zenész. Aki soha nem hitt a szerelemben. Ezért, amikor elhagyja San Diegót, hogy egy kisvárosi főiskolán folytassa tanulmányait Minnesotában, egyáltalán nem számít arra, hogy beleszeret Keller Banksbe. Mindkettejükben fellángolnak az érzelmek.

Mindketten harcolnak ellene.

Mindketten titkolnak valamit.
És amikor a titkokra fény derül…
Némelyik meggyógyít…
Míg más elpusztít.

Kicsit szerencsétlenül alakult a kapcsolatom a történettel, mégpedig a Blogturné miatt. Én vagyok a turné felelőse, ez azt jelenti, hogy ennél a könyvnél nekem kell összehangolnom a játékot, az extrákat, és elkészíteni a bannert a menetrenddel. Még a felénél sem jártam az olvasással, amikor a fenti banner készült, amihez idézeteket kerestem, és sikeresen belefutottam olyan részletekbe, amik elárulták a végkimenetelét a történetnek. Így jártam... De nehogy azt higgyétek, hogy ez bármit könnyebbé tett, miközben tovább olvastam, és végül tegnap éjjel befejeztem, patakzó könnyek között, kikészülve, lelkileg összetörve.

Úgy gondolom, nem is a szokásos értékelési formámat veszem elő, mert nem kívánok semmit kikotyogni a történetből, inkább felsorolom mi tetszett kiemelkedően és mi nem.

- Kate, egyszerűen sugárzik a történetből a lány életigenlő természete, minden helyzetben mosolyog, megpróbálja kihozni a legjobbat az adott szituból, akkor is ha szemétkedik vele a szobatársa, vagy épp a meleg barátját próbálják inzultálni. Persze elgondolkodtatott, honnan ered ez a nyíltszívűség, ez a pozitív életszemlélet. (Nekünk magyaroknak még nehezebb ezt felfogni, a vérünkben van a búbánat, még ha időnként ki is tomboljuk magunkat.) Talán onnan, hogy volt egy beteg testvére, akinek a legszebb mosolya volt a világon, akiről Kate gondoskodott, belőle nagyon sokat merített. Szorosan mellette áll Gus.

- Gus, ő a második legjobb dolog számomra a történetben, Kate tőle kapta a Bright Side nevet, gyerekkoruk óta a legjobb barátok. Mindketten zenei tehetségek, olyannyira, hogy az egyik legjobb zenei magániskolába járhattak. Nos, létezik fiú-lány igaz barátság ezen a Földön? Erre mindenkinek megvan a saját véleménye, és én örültem, hogy ebből a történetből is igazolást kaptam az én véleményemre, hogy nem. Gus megtestesíti a vad rocksztár karakterét, ezt sokan fogjátok csípni, nem véletlenül.

- A zene: ez nem csak egy érintőleges téma a történetben, hanem szerves része a szereplők többségének az életében. Gus-nak például zenekara van, egy rockbanda, ő a gitáros-énekes-frontember, a csajok rajonganak érte, a zenéjükért viszont az egész világ. Gus írja a számokat, és még azt is sikerül elérnie, hogy Kate részt vegyen néhány dal felvételében a hegedűjátékával, illetve a hangjával. Rengeteg zenei utalás hangzik el a történetben, érdemes utána nézni, mert remek dalok.

- Keller.... Álompasi. Okos, kékszemű, szerény, pontos,  jófiú, aki a fősuli mellett dolgozik, egy kávézóban pultos, ahová Kate is jár szinte minden nap. Először csak flörtölgetnek egymással, hiszen egyikük sem akar komoly kapcsolatot, de a szikrák már az első találkozásuk alkalmával pattognak körülöttük. Mindketten rendkívül nehezen engednek ki, a bizalom megadása hatalmas mérföldkő, viszont utána elsöprő szerelemnek lehettem tanúja. Imádtam, hogy Kate képes volt ezt a srácot alapjaiban megváltoztatni, erőt adni neki, és hatalmas bátorságot.

- Barátok, ez is Kate-nek köszönhető, az új helyére magával hozta a napot San-Diego-ból, barátságok születtek a közreműködésével. A szerző felvonultat többféle karaktert, a kocka csávótól a meleg haverig, egy a közös bennük, Kate valamilyen módon hatással lett az életükre, mindenkinél pozitív irányban.

- Kávé... Kate forrón, tisztán, feketén szereti a kávét, a jó erős fajtából, szenvedélyesen issza, többet is naponta. Én az ellenkezőjét szeretem, 2dl víz, 1 kávéskanál nescafé, 2-3 édesítő, 5(!) kávéskanál növényi kávéfehérítő. Ezzel ébredek, addig senki sem szólhat hozzám, szóval a függőséget megértem.

- Humor, igen,  ebben a történetben is vannak poénok, beszólások, vicces helyzetek, amik megmosolyogtattak. A zenekar tagjai és Gus vitték a prímet ebben,  de Keller és Kate párbeszédeiben is gyakran voltak poénos pengeváltások.

- Szerettem a szerző stílusát, szépen,  gördülékenyen ír, érthető, hétköznapi módon, ami nagyon illett a történethez. Nem volt túlzottan irodalmi vagy fennkölt, így is gyönyörű mondatok születtek. Nem az elcsépelt oravecz-coelho  dumát hallottam ki, hanem az erre a történetre illő szabad szellemű szavakat és tanácsokat, amiket érdemes megfogadni. Imádtam még a rengeteg zenei utalás mellett az irodalmiakat is, nagyon jó regényeket említettek meg a szereplők.

Kénytelen vagyok hely hiányában abbahagyni a méltatást, és egy-két negatívumot is felsorolni.

- Nem értettem egyet a haver szó túlzott használatával. Oké, hogy a dude van az eredetiben, de szerintem meg lehetett volna engedni annyi fordítói szabadságot, hogy az apám... apukám.. öcsém... szavakat is beillesszék, ami a magyar nyelvben jobban használatos, ja meg még szimplán a banyek...

- Fentebb szinte agyon dicsértem Kate karakterét, ami azt jelzi, hogy túl tökéletes. Ez egyben negatívum is, megnyugodtam volna, ha többször kiakad, ha elveszti a fejét több alkalommal, mert oka az lett volna rá.

Összességében nagyon ajánlom a könyvet, elsősorban a new-adult műfaj szerelmeseinek. Ősszel elhozza a kiadó a folytatást, melyben  Gus történetére kerül sor. Nagyon várom!

Borító:  Egyszerű és kifejező.

 

Kedvenc karakter: Gus

Szárnyalás: Túl sok kedvenc részem van, amitől szárnyalt a könyv. Mégis a legcukibb Keller volt, amikor rohadtul féltékeny volt Gus-ra a koncerten.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Érzelmileg kikészített, viszont az érzéki részek jók, pont annyi és pont olyan részletességgel íródott, ami bőven a jó ízlés határain belül van.

Értékelés:

Blogturné extra: A szerző egy éve tette fel a blogjára, hogy milyen csodálatos érzés, amikor rátalál a való életben egy zenekarra, ami pontosan olyan, mint amit elképzelt. A Sunset Sons bandát a szörfösök együtteseként is emlegetik, tényleg olyanok, mintha Bright Side családja lennének. Hallgassatok meg tőlük számokat, a szerzőnek örök kedvencei lettek!!!

Lapozz bele!

Ha megtetszett ITT megrendelheted!!!

Nyereményjáték:

Sokunk kedvencei közé tartoznak a menő rockbandák frontemberei, a történetben Gus testesíti meg ezt a karaktert, hozzájuk kötődik a játékunk is. A képek alapján fel kell ismernetek a bandákat, a nevüket be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Tehát nem az énekesek, frontemberek nevét várjuk, hanem az együttesek nevét!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesek jelentkezését 72 órán belül várjuk az értesítő e-mail elküldésétől számítva. Sok szerencsét a játékhoz!

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:
05.29 Angelika blogja
05.31 Deszy könyvajánlója
06.02 MFKata gondolatai
06.04 Letehetetlen
06.06 Kelly és Lupi olvas
06.08 Dreamworld
06.10 CBooks

06.12 Kristina blogja

Claire Contreras: Üvegszív (Hearts #1)

A WOW Kiadó elhozta Magyarországra Claire Contreras nagy sikerű Hearts sorozatának első részét, az Üvegszívet, melyet a Blogturné Klub hét bloggerén keresztül ismerhettek meg. Kövessétek a turné állomásait, hogy megismerjétek Elle és Oliver történetét szerelemről, második esélyekről és összetört szívekről. A blogturné részeként természetesen ezúttal sem marad el a játék, melyben egy Üvegszív ajándékcsomagot nyerhettek, benne a regénnyel, egy WOW Kiadó kitűzővel és egy könyvjelzővel.

WOW Kiadó, 2015
352 oldal
Fordította: Bótyik Bettina Zora
Goodreads: 4,09
Besorolás: New Adult, realista, romantikus

Még hányszor fogja összetörni a szívem? Még hányszor kell újra megragasztanom?
A bátyám legjobb barátja. Együtt nőttünk fel.
Fiatal lányként ő tanította meg, milyen, ha megérintenek és úgy istenigazából megcsókolnak. Később azt is ő mutatta meg, mennyire fáj, ha elveszítünk valakit, aki közel áll hozzánk. Csak arra nem készített fel, hogyan birkózzak meg a kínnal, miután összetörte a szívem.
És most újra eljött értem, úgy néz rám, mintha fel akarna falni. Szinte minden ellenünk szól, és csak egy dolog mellettünk. A szerelem.
Felkavar. Elringat. Megtanít harcolni az érzésért, amiért érdemes. 

Őszinte leszek, első körben a könyv fülszövege keltette fel a figyelmemet. „A bátyám legjobb barátja”. Ez a téma mindig is kedves volt a számomra, mert anyu is így találta meg a párját, az én apukámat, aki anyu bátyjának a legjobb barátja volt. A gyerekkori folyamatos zrikálás tinédzserkorukra megváltozott és egy életreszóló szerelem lett belőle. Így kíváncsian álltam neki a történetnek, ami eleinte nem nagyon kötött le, de később hatalmas szerelemmé vált ugyanúgy, ahogy anyuék kapcsolata is. Lassan rázódtam bele, eleinte nem is értettem, hogy a többi barátnőm mit evett ennyire ezen a regényen, de onnantól, hogy Estelle és Oliver újra találkoztak, letehetetlenné vált a könyv.

Kettőjük kapcsolata nagyon régi történet. Együtt nőttek fel, illetve úgy mondanám, hogy Estelle a bátyja, Victor baráti társaságához csatlakozott és itt ismerte meg a srácokat, akik eleinte csak nyűgnek tekintették a kislányt. Az idő múlásával azonban a „rút kiskacsa” gyönyörű hattyúvá változott, akire a fiúk is odafigyeltek, de Victor kerek perec kijelentette, hogy kinyír bárkit, aki csak a húgára csak ránéz. A szerelmet persze ezzel együtt se lehet kicselezni, így Oliver és Estelle összejönnek,

"Ő tanított meg arra, hogy ne féljek a fájdalomtól, mert bármilyen gyönyörű is az élet, néha fájdalommal jár. Ő értette meg velem, hogy a szerelem - a mindent elsöprő, igazi, észveszejtő, mindent lecsupaszító szerelem, ami miatt sokszor teljesen hülyének érzed magad - az, amikor szárnyalsz, amikor magasabban vagy, mint azt valaha lehetségesnek képzelted volna. De amikor lezuhansz, a világ legmélyebb, legsötétebb szakadékában landolsz, és senki nem segít abban, hogy kikászálódj belőle."

de a fiú még fiatal, megbízhatatlan, így a lánynak összetöri a szívét, amit Estelle csak nagyon soká tud kiheverni. Így természetesen, amikor az évek múltával újra összekerülnek, Estelle gyanakvó és esze ágában sincs a fiú udvarlását figyelembe venni.

Estelle

Estellét nagyon kedveltem. Egy művészeti galériája van, gyönyörű és különleges műtárgyakat készít, mellette csellengő gyerekeknek szervez foglalkozásokat. Az őt ért tragédia természetesen a padlóra küldi, de szerencsés lehet, hogy ilyen család és barátok álltak mellette, akik így segítették őt. 

„Azt mondják, a továbblépés legjobb módja az elengedés. Mintha az olyan könnyű lenne.” 

Külön megemlíteném, hogy a volt vőlegénye szülei milyen kedvesen és segítőkészen álltak hozzá, ami azért ritka a mai világban. A saját ismerőseim tapasztalatából kiindulva tudom, hogy nem mindig ez a vége a dolgoknak, gyakran a szülők a gyermekük elvesztésébe annyira belerokkannak, hogy minden fájdalmukat és haragjukat a megmaradtakra zúdítják. Persze azért nem mindenki értette meg Estelle fájdalmát, például az édesanyja sem, aki szenvedélyesen próbálta a lányát visszaküldeni az életbe, betenni az eladósorban lévő lányok közé és lelkesen szervezte neki a randevúkat.

Oliver pedig... ő az a srác, aki bárkit levesz a lábáról, szívtípróan jóképű, sármos és orvosnak készül. Először nem tudtam őt hová tenni és Estelléval együtt érezve, jó sokáig tartottam vele a két lépés távolságot. Hiába udvarolt, hiába próbálkozott minden téren, de nekem is ugyanolyan "gyanús" volt, mint a lánynak. Főleg, mert én nem hiszek a második esélyben egy szerelmi kapcsolatnál, azt vallom, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük.

Oliver

Aztán persze nem lehetett figyelmen kívül hagyni a srácot, főleg, mert olyan kémia volt kettőjük között, hogy alig értek egymáshoz - akár véletlenül is, de szikrázott köztük a levegő. Arra a jelenetre, amikor Estelle és Oliver egy közös fotózáson vettek részt, jó ideig vissza fogok emlékezni, mert az egyik legforróbb jelenet volt, amit könyvben olvastam. Úgy érzem, hogy itt volt az a pont, amikor végleg elvesztem (de szerintem Estelle is:) és innentől nem lett volna olyan nő a Földön, aki ellenállt volna Olivernek. Imádtam, ahogy lassan, de biztosan próbálta meghódítani újra Estellét, az apró, odaszúrt, de úristen mennyire izgató és kétértelmű mondataival és akkor még nem is ejtettem szót azokról a vallomásokról, ami után kész, én is feladtam azt az elvemet, hogy nem, nem adunk egy szerelmi kapcsolatban senkinek sem második esélyt.

"- Az egyszerűséged őrjítő. Veled kapcsolatban minden az őrületbe kerget. Ahogy rám mosolyogsz, ahogy rám nézel, ahogy a gyerekekkel beszélsz a kórházban, mintha felnőttek lennének, mintha számítanának... tudod, nem sokan viselkednek így. Néha még én sem. Amikor egy hosszú műszak végén bemegyek a szobájukba, csak a szülőket szólítom meg. Láttam, ahogy festeni tanítod őket, ahogy megmutatod nekik, hogyan alkossanak valamit a két kezükkel, ahogy segíted kitölteni az idejüket, és ahogy rájuk nézel... [...] - Tudod mire gondoltam akkor? Hogy gyerekeket akarok ettől a lánytól, mert minden kölyök megérdemli, hogy úgy nézzenek rá, ahogy te azokra a gyerekekre. Mindenki megérdemli, hogy fontosnak érezze magát."

Ami külön pluszpontot jelentett, az a kettős nézőpont. Tetszett, hogy nem két külön könyvet kaptunk (ahogy mostanában kedvelt irány az íróknál), hanem egyazon könyvben megismerhettük Oliver és Estelle szemszögét is. Mindenki a saját nézőpontjából meséli el, hogy mi történ(t) velük, Oliver a múltat, Estelle pedig a jelent választotta és avattak be minket a közös történetükbe. 

Aki esetleg izgulna, azt megnyugtatom, hogy nincs szerelmi háromszög a történetben, az írónő pedig kínosan ügyelt még arra is, hogy minél több dolog derült ki a volt vőlegényről, Wyattről, annál inkább ellenszenvesebb lett, hogy még ő se lehessen túl nagy vetélytársa Olivernek. Olivernek szó szerint az volt a dolga, hogy Estelle mellett a mi szívünket is elnyerje és ezen dolgozott is keményen. Hogy sikerrel járt? Azt nem árulom el, olvassátok el a könyvet:).

A történet vége pedig? Nincs függővég, ez egy lezárt történet. Ettől függetlenül kíváncsi vagyok a következő részre, ami ha minden igaz, akkor Estelle legjobb barátnőjéről, Miáról és az örök megbízhatatlan szépfiúról, Jensenről fog szólni.

Összességében mire eljutottam a regény végéig, már teljes mértékben osztottam a barátnőim véleményét, miszerint ez a könyv imádnivaló. Van benne dráma, humor, nem kevés erotika:), egy gyönyörű szerelem és az újrakezdés reménye. És nemcsak Estelle képes csodálatos mesterműveket alkotni összetört üvegdarabokból, hanem maga az élet is képes hasonlót produkálni: összetört szívekből, összetört álmokból egy kicsit sérült, de összességében gyönyörű, új életet létrehozni. Ahogy Estelle is mondja:

"Az általam készített szívek összetörtek, de egészek. És ragyognak a napsugarak alatt. A szerelembe vetett reményt jelképezik. Mert lehet, hogy egy ponton úgy érzed, elvesztetted a szerelmet, de az is lehet, hogy csak másképp kell ránézned, és akkor találsz benne valami újat. Az üvegszív is ilyen. Összetört vagy sem, ha elég alaposan figyelsz, találsz benne valami meseszépet. A világon minden gyönyörűség egy kicsit selejtes."

Borító: Nem rossz a magyar, de szerintem nem ennyire zord a történet. A külföldi sokkal szenvedélyesebb, nekem jobban bejön.

Kedvenc karakter: Oliver, Estelle

Szárnyalás: a címlapfotózás és a foglalkozások a kórházban

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: nagyon szenvedélyes, nagyon érzéki a történet, mindenképpen 16 éven felülieknek ajánlanám

Értékelés:

A képre kattintva beleolvashattok a regénybe:

Ha megtetszett, akkor ITT meg is rendelheted!

Blogturné extra - interjú fordítás

Mit tartasz az írásban a legnehezebb dolognak, az első vagy az utolsó sort leírni? Miért?
Az elsőt, főleg azért, mert megszállottja vagyok az első soroknak és azért, mert ezek a nyitó mondatok. Ez olyan, mint az első benyomás. Jól kell megírnod.

Melyik jön először az írás folyamatában, a cím vagy a tartalom? (Mindig tudod, hogy mi lesz a könyv címe?)
A tartalom. Általában, ameddig nem írok meg sokat a történetből, nem tudom, hogy mi lesz a könyv címe.

Beszéljünk a szereplők neveiről. Hogyan választod ki a szereplőid nevét? Olyan nevet választasz ki, aminek jelentősége van a számodra vagy volt olyan, hogy egy név ihletett meg?
A jelentésük alapján választok neveket, így ha megnézed a szereplőm neveit, általában passzolnak a történetben lévő személyhez.

Hogyan tervezed meg a könyveidet? Papírra/kártyákra/stb vagy menet közben írod meg? Volt már olyan, hogy a cselekmény írás közben megváltozott vagy azért közel marad az eredeti tervhez?
A tervezésben nagyon béna vagyok. A legtöbb dolgot a fejemben alkotok meg, majd elkezdek írni, ami csomó problémát okoz, ha egyszer elkezdem bonyolítani a cselekményt. Megpróbálom majd megtervezni a cselekményt. Minden alkalommal ezt mondom.

Van olyan író, aki téged vagy az írás stílusodat inspirál? Ha igen, akkor ki?
Nem hiszem, hogy van olyan, aki az írás stílusomat inspirálja. Ha van is, nem vettem észre. A jó írások ihletnek meg, így ha olvasok valami olyat, amire rá tudok hangolódni, akkor hajlok arra, hogy létre akarjak hozni valami jobbat a saját történeteimben. Mindig szeretek olvasni olyan dolgokról, amelyek másképp láttatják a történemet vagy a mondatszerkezetemet. Van egy maroknyi szerző, akire gondolok. Legutóbb Barry Lyga.

Mi van az „író túlélő csomagodban”? (Tollak, koffein, iPod, Prozac?)
Rengeteg jegyzetfüzet, tollak, kávé, Spotify.

Van kedvenc helyed az íráshoz? Mesélj róla!
Van egy írószékem, amit tavaly óta használok, mert már elegem volt az ágyban írásból (és mert túl sok időt töltöttem a Starbucksban), de ritkán használom, ami annyit jelent, hogy még mindig túl sok időt töltök a Starbucksban. Egy Pasion del Cielo kávézóba megyek, ha tudok, ez a kedvencem, de az a helyzet, hogy ott nem tudok befejezni egy történetet. ADD-m van (figyelemhiányos hiperaktivitás), így úgy tűnik, hogy leginkább az e-mailjeimet megyek oda megnézni. Van ez a konkrét Starbucks, ahol végül mindig kikötök, ha nagyon megakadok egy történetben. Ez a legviccesebb. Rengeteg dolgot kipróbáltam már, hogy kilábaljak az írói válságomból és amikor odamegyek, mindez varázslatosan eltűnik. Talán érdemes lenne végig ott írnom, de az emberek elviselhetetlenek.

Mi lenne az a három szó, amivel jellemezni tudnád a könyveidet?
Izgalmas, szexi, érdekes… ez nagyon nehéz!

Van olyan „ki nem próbált” műfaj, amiben szeretnél könyvet írni? Ha igen, akkor milyen műfaj lenne az?
Nem teljesen „ki nem próbált”, de tényleg szeretnék visszatérni a gyerekkönyveimhez. Minden alkalommal, amikor befejezek egy regényt, ezt mondom, és így is gondolom, de aztán frászt kapok azoktól a könyvektől. J Az biztos, hogy sokkal többet kivesznek belőlem, mint a romantikus regények.

Van kedvenc szereplőd/könyved a megírtak közül?
A kedvenc szereplőm… Philip a The Devil’s Contractból. Számító, sötét és soha nem tudhatod, hogyan állj hozzá. Imádom azokat a szereplőket, akik nem kiismerhetőek.


Vicces Tények:

Mi a három legfontosabb dolog a bakancslistádon?
Ejtőernyőzés (valószínűleg nem fogok ejtőernyőzni, de azért még ott van), elmenni a San Diego Comic Conra (igen) és egy meghallgatás egy filmszerepre.

Ha csak egy dolgot ehetnél az életed végéig, akkor mi lenne az?
Bármi, ami currys, de lehetőleg garnélarák. A kedvencem a thai vörös curry.

Mi az a dolog, amit soha nem hagynál otthon?
A telefonom.

Mi a kedvenc mozifilmed?
Van egy pár, de mind annyira különböző, de ha egyet kell mondani, akkor az Élet csodaszép.

Kedvenc együttesed?
A Beatles.

Mi az a legutóbbi három könyv, ami tetszett?
I Hunt Killers, The Game és Blood of My Blood. Ez könnyű volt:).

Három szóban írd le magad.
Furcsa, szarkasztikus, hűséges.

Van kedvenc hobbid?
Írás, evés, olvasás, és szuperhősőset játszani a gyerekeimmel.

Van valami rejtett tehetséged? Ha igen, akkor mi az?
Sajnos nem tudok róla. Gondolom tényleg rejtett:).

Ez vagy Az?

Napfelkelte vagy Naplemente?
Napfelkelte! Egy új nap kezdete. Hacsak nem volt szar napom, mert akkor a Naplementét választanám.

Kávé vagy Tea?
Utálom a teát.

Meleg vagy Hideg?
Hideg.

PC vagy Mac?
Mac!

Szárazföldön vagy Tengeren?
Szárazföldön, mert rettegek a vízbefulladástól.

Félig üres vagy Félig tele?
Félig tele.

Ősz vagy Tavasz?
Tavasz.

Nyár vagy Tél?
Eh… Miamiban élek, nálunk folyamatosan nyár van. A telet választom, mert az „kevésbé forró”.

E-book vagy Nyomtatott könyv? (melyiket olvasod szívesebben). 

Nyomtatott könyv.

Forrás

Nyereményjáték:

Az Üvegszívben fontos szerephez jut Elle szenvedélye, a művészet. A turné során hét állomáson hét olyan könyvnek a borítójából találtok majd egy részletet, amelyben legalább egy szereplő művész, vagy valamilyen szerephez jut a regényben a képzőművészet. Ezeknek a könyveknek a címeit várjuk a Rafflecopter dobozban. A szerencsés nyertes egy Üvegszív regénnyel, egy kitűzővel és egy könyvjelzővel lesz gazdagabb. Jó játékot kívánunk!

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére szállít, a nyertesek jelentkezését pedig az értesítéstől számított 72 órán belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!

 

a Rafflecopter giveaway  

A blogturné további állomásai:

December 6 - Angelika blogja

December 8 - MFKata gondolatai

December 10 - CBooks

December 12 - Deszy könyvajánlója

December 14 - Szembetűnő

December 16 - Kelly Lupi olvas

December 18 - Dreamworld

B. N. Toler: Lélekvesztők

A WOW Kiadó elhozta Magyarországra B. N. Toler gyönyörű regényét, a Lélekvesztőket, amely több ezer olvasót meghódított már világszerte. Tartsatok velünk, és Charlotte-al, aki látja a szellemeket, azokat a lelkeket, akik nem tudnak átkelni, mert valamilyen elvarratlan szál még itt tartja őket. Legyetek szemtanúi egy gyönyörű szerelmi történetnek, ami túlmutat életen és halálon, és minden megpróbáltatáson.

A turné első állomása november 23-án lesz, majd minden második napon hét blogger segítségével ismerhetitek meg a történetet. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyereményjátékunkon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - egy példány a Lélekvesztők című könyvből, ajándék kitűzővel és könyvjelzővel!

WOW Kiadó, 2015
320 oldal
Fordította: Dudás Éva
Goodreads: 4,48
Besorolás: new adult, paranormal, romantikus

Hat évvel ezelőtt egy tragikus baleset megváltoztatta az életem. Örökre.
Charlotte a nevem, de általában Charnak hívnak. És van egy különleges képességem: tudok a holtakkal beszélni.
Látom azokat a lelkeket, akik nem tudnak átkelni, mert valamilyen elvarratlan szál még itt tartja őket. Fáradhatatlanul segítettem nekik, de ennek az volt az ára, hogy feladtam a saját életem. Végül pénz, otthon és remény nélkül már csak egy megoldást találtam.
De abban a pillanatban, ahogy a halálba ugrottam volna, Ike McDermott megmentett. Ez a jóképű katona megmosolyogtat és felvidít mindenkit. Kedves és gyengéd.
És nem él.
Megállapodást kötöttünk. Segít nekem otthont és munkát találni, ha én is segítek neki. Az ő lezáratlan ügye az ikertestvére. George szétesett Ike halála óta, aki addig nem bír békében átkelni, amíg a bátyja élete egyenesbe nem kerül.
Amikor beleegyeztem az alkuba, fogalmam sem volt, hogy bele fogok szeretni mindkettejükbe. Márpedig azzal, ha megmentem George-ot, el kell engednem Ike-ot.
De hogyan mondhatnék le a szívem feléről?

Azt hiszem, hogy a legtöbben, akik már veszítettünk el szerettünket, sokat megadtunk volna azért, ha még egyszer utoljára tudtunk volna velük beszélni, elmondani nekik, hogy mennyire szerettük őket. Fájóan őszinte leszek veletek, hét éve én is elveszítettem a testvéremet. Egészen addig nem hittem a köztes világban, ameddig akármilyen hihetetlennek is hangzik, de pár nappal a halála után álmomban megjelent és lehetőséget kaptam rá, hogy még egyszer beszéljek vele. És ez, hogy még egyszer "találkozhattam vele", elköszönhettem tőle, mindennél többet ért és nagyon sokat segített abban, hogy feldolgozzam az elvesztését.
A Lélekvesztőkben  pedig a főhősnő, Charlotte (Chara) azzal a képességgel rendelkezik, hogy ő nem álmában, hanem ébren is képes kommunikálni az elhunytakkal, azokkal, akik nem tudnak átkelni a másvilágra, hanem valami befejezetlen ügyük miatt a két világ között rekednek. Ez persze lassan odáig fajul, hogy mindenki őrültnek nézi, elveszíti a barátait, a szülei pedig először orvoshoz küldik, majd kap egy csomó pénzt, hogy menjen el otthonról. A lány pedig keresztül-kasul beutazza az országot, ahol tud segít a halottaknak, de végül ő is besokall és úgy dönt, hogy véget vet az életének.
Az életét furcsa módon egy fiatal katona menti meg, Ike, aki Afganisztánban meghalt egy pokolgépes merényletben, de nem képes eltávozni, ameddig a bátyján nem segít, aki beleroppant Ike elvesztésébe.
Charlotte végül úgy dönt, hogy segít a fiúnak és ott marad a kisvárosban.

A kisváros pedig elképesztően barátságos volt, imádtam minden pillanatát, amit Charlotte ott töltött. Simán el

tudtam képzelni, hogy itt éljek és ne vágyjak nagy karrierre, csak egy szerető férjre és egy nagy családra. Itt még élt a kisvárosi vendégszeretet, az itt élők nem gyanakvással, hanem szeretettel fogadták az ide érkező idegeneket.
A lakosok is hamar nagy kedvenceimmé váltak, akár Ike családjára gondolok, akár  Snipperre, Ike katonatársára vagy pedig a Mercer házaspárra, akik először segítettek Charlotte-nak. Az egész kisváros összességében hatalmas szerelem volt és igen, az írónő rávett arra, hogy ha egyszer az életemben Virginiában járnék, akkor keressem fel Warm Springset.
És persze a főszereplőink, akik közül neveletlen módon először Ike-ről ejtenék pár szót. Nem hittem volna, hogy képes leszek beleszeretni egy szellembe, de igen, ennél a könyvnél eljutottam idáig is. Ez a fiú egyszerűen egy álompasi! Imádnivaló, humoros, kedves, segítőkész és mindig ott van Charlotte mellett, amikor csak szüksége van rá a lánynak. Az ő szemszöge vitte nálam a prímet, amely hol megnevettetett, hol pedig megríkatott. Körülbelül két fejezetnek kellett eltelnie ahhoz, hogy szívből megszeressem a fiút és reménykedjem abban, hogy valamilyen módon, de velünk marad, hogy esetleg, hátha, bármilyen módon is, de visszakerülhessen az élők sorába.
Azért Charlotte sem maradt le mögötte sokkal. Bár már Dunát lehetne rekeszteni a sok sérült lelkű new adult főhősnővel, de itt, ebben a történetben a lány nagyon szerethető karakter. Teljesen át tudtam érezni az összetört lelkét, hiszen nem elég, hogy a saját tragédiáját kellett (volna) feldolgoznia, de erre még pluszban rájött a sok segítségre váró lélek terhe is, akik mind az egyéni tragédiáikkal súlyosbították az amúgy is összetört lány lelkét. De Ike mellett a lány kivirult és nagyon tündéri párost alkottak:).
Egyedül egy karaktert nem tudtam megkedvelni, ez pedig George. Én értettem, hogy miért olyan amilyen, felfogtam mindent, de bármit is tett, nem tudtam a szívemben zárni, nem lett kedvenc szereplőm. Néha úgy éreztem, hogy Charlotte csak és kizárólag azért szeretett bele a mufurc bátyóba, mert ugyanúgy nézett ki, mint Ike, csak éppenséggel élt.

És a történet? Imádtam. Egyszerűen képtelen voltam letenni a könyvet. Ha Ike szemszöge jött, akkor azért nem tudtam abbahagyni az olvasást, mert a srác humora, kedvessége és a gondolatai nem eresztettek, ha pedig Charlotte szemszöge következett, akkor pedig kíváncsian folytattam mindig a fejezeteket, hogy mi is fog ebből az abszolút képtelennek tűnő történetből kisülni.
A szerelmi szál pedig gyönyörű volt és bár soha nem hittem volna, hogy képes egy szellem versenyre kelni egy élővel, hát itt most az írónő bebizonyította ezt, hogy mégis lehetséges. Ha Ike élt volna, akkor nem is lett volna itt szerelmi háromszög az biztos. De így, hogy nem élt... még így is teljesen egyenrangú vetélytársa volt a bátyjának.
És a történet vége? Bár valahol várható volt, de mégis felkészületlenül ért és ez azt eredményezte, hogy a metrón, ahol épp olvastam, úgy nekiálltam bőgni, mint a záporeső. Úgyhogy arra felhívnám a figyelmeteket, hogy csak és kizárólag "bőgésbiztos" helyen olvassátok el a történet végét. Engem nagyon kikészített.

Összességében egy szívszorítóan gyönyörű szerelmes történetet olvastam, amit jó darabig nem fogok elfelejteni és amit bárkinek szívesen ajánlok. Ezzel a regénnyel ismét új kedvencet avattam és nagyon köszönöm a kiadónak, hogy a sokszor egy kaptafára íródott new adult történetek között képesek voltak egy ilyen gyöngyszemet találni és ezt megmutatni nekünk. Az írónőre pedig ezentúl odafigyelek és kíváncsian várom a következő regényét!
  

Borító: Sajnos az eredeti szerintem jóval találóbb. Én nem vagyok a magyar borítótól elájulva egyáltalán. Ez alapján nem biztos, hogy levenném a könyvet a polcról.

Kedvenc karakter: Ike

Szárnyalás: Ike és Charlotte kapcsolata

Mélyrepülés: Charlotte és az apja kapcsolata

Érzelmi mérce: fájdalmasan gyönyörű, egy csomag papírzsepi a végére biztosan kelleni fog

Értékelés:

A képre kattintva beleolvashattok a könyvbe:

Ha megtetszett a történet, ITT meg is vásárolhatjátok a regényt.

Nyereményjáték:

A WOW Kiadónak köszönhetően nyereményjátékra invitálunk titeket. Minden állomáson egy olyan film, sorozat, vagy könyv vár titeket, amelyben kísértetek találhatóak. A történet címének betűi a turné állomások bejegyzésében vannak elrejtve, nektek kell ezeket a betűket megtalálnotok, hogy a betűket helyes sorrendbe rakva megfejthessétek a címeket. Hogy nyerhessetek, a Rafflecopter dobozban írjátok meg, melyik blogon melyik történet címével találkoztatok, valamint kedveljétek a WOW Kiadó, és a BlogTurné Klub lapját Facebookon. A szerencsés nyertes egy ajándékcsomaggal lesz gazdagabb, mely tartalmaz egy példány a Lélekvesztőkből, illetve egy kitűzőt és egy könyvjelzőt is! Sikeres játékot kívánunk nektek!

Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk. 

a Rafflecopter giveaway  

A blogturné további állomásai:

November 23 - Deszy könyvajánlója

November 25 - Angelika Blogja

November 27 - MFKata gondolatai

November 29 - Könyvszeretet

December 1 - CBooks

December 3 - Kelly Lupi olvas

December 5 - Dreamworld

Penelope Douglas: Nélküled (Fall Away #1,5)

Jared és Tat nagysikerű története a Szivatás sokunk szívét megdobogtatta, mindenki örömére pedig, Penelope Douglas megírta Jared történetét is. A WOW Kiadó pedig elhozta a magyar olvasóknak a Nélküled - Until You című könyvet, melyet a Blogturné Klub 6 bloggere népszerűsít a Nélküled turné keretén belül, a megszokott módon: extrákkal, nyereményjátékkal, élménybeszámolókkal.

WOW Kiadó, 2015
376 oldal
Fordította: Bótyik Bettina Zora
Goodreads: 4,38
Besorolás: new adult, realista, romantikus
 

Folytatódik Penelope Douglas nagy sikerű sorozata, a Fall Away.
Voltál már olyan dühös, hogy örömöd lelted abban, ha ütsz-vágsz? Vagy annyira tehetetlen, hogy teljesen tompának érezted magad? Az utóbbi néhány évem erről szól. A düh és a közöny két véglete között élek, átmenet nélkül.
Van, aki utál ezért, és vannak, akik félnek tőlem. De senki sem bánthat, mert nem érdekel semmi és senki.
Tatumot leszámítva.
Annyira szeretem, hogy már utálom. Barátok voltunk, de rájöttem, hogy sem benne, sem másban nem bízhatok. Ezért megbántottam. Ellöktem magamtól.
Mégis szükségem van rá. Amint meglátom, elememben érzem magam. Minden indulatomat rázúdíthatom. Belekötök, ellenszegülök, szívatom. Ez lett a lételemem.
De elment. Franciaországban volt egy évig, és más emberként jött haza.
Ha most támadom, már visszatámad.

A Szívatás Tate történetét mesélte el. Most kiderül, miként élte meg ugyanazt a másik főszereplő, Jared.

Még mindig félve veszem kezembe azokat a könyveket, amelyeket úgy harangoznak be, hogy a "történet, csak a másik szemszögből", mert olvastam közülük már elég sok rosszat. Itt azért azt pozitívumnak vettem, hogy az első részt imádtam, a srác nagy kedvencem volt, ráadásul az írónő is azt ígérte az előszóban, hogy ez nem ugyanaz a sztori lesz, csak a fiú szemszögéből, hanem ez Jared története. Így kíváncsian ugrottam neki a regénynek.

Az, hogy ez nem ugyanaz a sztori, hanem Jared története - tényleg igaz, hiszen sok mindenre nem derült fény az első részből és így végre a kirakós minden darabkája a helyére került. Nemcsak azt az időt öleli fel, amikor Tate már visszajött Franciaországból, hanem az azt megelőző egy évet is, amikor Tate nem volt itt és Jared kínlódott. Mert kínlódott nagyon, az biztos. És ennek minden percét megismerhettük. Az írónő elég élethűen írta le a szenvedéseket és a fiú belső gondolatait is. Az a tény pedig még jobban megerősödött bennem, hogy egy tinédzser fiú minden második gondolata a szex. Én még ennyi merevedésről és szexuális képzelgésről nem olvastam egy könyvben sem, mint itt:). Jared állandóan "harcra készen állt", és a szexet használta levezetésnek, bárhol és bármikor, ha ideges volt. Persze erre kapható lányok vették körül minden esetben, így amikor Tate visszajött és ő úgy döntött, hogy mostantól senki nem érdekli, csak a lány, akkor óriási gondban volt. És ez persze ismét dühproblémákhoz vezetett.

Azt nem mondanám, hogy a fiú szemszögét megismerve Jared azonnal nagy kedvencemmé vált volna azzal, hogy most már jobban ismertem a hátterét és a motivációit. Egyáltalán nem kedveltem, sőt a könyv első felében ugyanarra a szintre jutott nálam, mint anno Travis a "Gyönyörű" sorozatból. Egy dühproblémákkal küzdő, veszélyes, nem teljesen százas srác volt, semmi több és őszintén egyetértettem Tate-tel, hogy kerülte, ahogy tudta. Szívesen találkoztam volna az akkori Jareddel és jól megrázva elmondtam volna neki, hogy így nem fog célt érni a lánynál, mert ez a módszer, amit ő csinált, utoljára az óvodában volt elfogadott, miszerint bántsuk azt a lányt, aki tetszik nekünk. És egyszerűen egy idő után már idegesítő volt, hogy arra gondolt, hogy "jaj, mennyire vágyom Tate után" és utána közvetlenül, ami elhagyta a száját, az pont az ellenkezőjét mutatta. Ez a nagy visszatetszésem körülbelül a könyv feléig tartott, amikor is Jared viselkedése javulni látszott és onnantól én is nagyon szerelembe estem a sráccal. Imádtam a gondolatait és a tetteit is és olyan forró jeleneteknek voltunk ismét szemtanúi, hogy komolyan égették a lapok az ujjaimat:).

Azzal pedig, hogy Jared szemszögéből olvashattuk a történetet, két olyan szereplőt is jobban megismerhettünk, akik majd a későbbiekben saját könyvet kapnak: Madocot és Jaxet, Jared öccsét. Nem mondom, hogy Madoc nagy hatással lett volna rám, nem lett a szívem csücske, de remélem, hogy a lány, akivel majd összeismerkedik (pár szót olvashattok róla a karakterinterjúban lentebb) helyreteszi:). Illetve Jaxnél ugyanez a helyzet. A sötét múltja mellett eléggé talpraesett és nagyszájú, simán "betámadta" volna K.C-t is, ha hagyják, úgyhogy kíváncsi leszek, hogy őt milyen lány tudja majd megszelidíteni. (és már most odavagyok a srácért, a kedvenc szereplőm lett úgy is, hogy nem túl sokat szerepelt. Úgyhogy előre félek, mi lesz akkor, ha egy teljes regény fog róla szólni:).

Összességében élveztem ezt a történetet - persze miután túljutottam Jared apró kis szemétségein:) és akik szerették az első részt, a Szívatást, azok élvezni fogják Jared történetét is. Viszont mindenképpen azt ajánlom, hogy először a Szívatást olvassátok el és csak utána ezt a részt, mert így fog igazán összeállni az egész történet. 

Borító: Tudom, hogy az előző rész miatt lett ilyen a folytatás borítója is, de azért az eredetiért sokat adtam volna... :)

Kedvenc karakter: Jax - alig várom már a könyvét!! és Tate apja

Szárnyalás: az előadótermi jelenet

Mélyrepülés: ahogy az apjuk bánt a srácokkal

Érzelmi mérce: sok forró és +18-s jelenet miatt inkább 16 éven felülieknek ajánlom

Értékelés:

A képre kattintva beleolvashattok:

A könyvet ITT elő is rendelhetitek.

Blogturné extra - karakterinterjú

Jared, Tate nagyon köszönöm, hogy időt szakítottatok ma rám. Tudom, hogy mind a ketten eléggé elfoglaltak vagytok az iskola utolsó évével, és khm.. azzal is, hogy újra megismerjétek egymást. *kacsint*. Jared, tudom, hogy eléggé zárkózott vagy, úgyhogy nagyon köszönöm, hogy beleegyeztél ebbe az interjúba. És Tate, úgy gondolom sokat tettél azért, hogy meggyőzd Jaredet, hogy ma beszélgessen velünk, úgyhogy neked pedig extra köszönet érte.

Tate: Ha ő kedves, akkor én is az vagyok. Ismeri a szabályokat.

Rendben, készen álltok, hogy néhány kérdésre válaszoljatok?
Jared: Hajrá.

Jared, miután Tate a tengerentúlra utazott, te és az édesapja eléggé szoros kapcsolatot alakítottatok ki. Még mindig ennyire szoros a kapcsolat?
Jared: Nem vagyok benne biztos, hogy ezt szoros kapcsolatnak lehet nevezni. Tate apjánál semmit sem lehet az egyszerű módon csinálni, így sokszor résen kell lennem, de az biztos, hogy kölcsönösen tiszteljük egymást. Én kedvelem Őt. Ő kedvel engem. És mind a ketten szeretjük Tate-t.

Tate, amikor hazajöttél Franciaországból, sokkal magabiztosabb voltál. Vajon a francia randik segítettek az új önbizalmadhoz?
Tate: Azok nem annyira. Nem volt olyan sok, de az utazás, az emberek, akiket megismertem, mind segítették szélesíteni a látókörömet és sokkal magabiztosabbá tettek. Engedték, hogy önmagam legyek és ott ezért kedveltek. Jared és Madoc beavatkozása nélkül, végre kaptam némi szabadságot. Amikor visszajöttem, tudtam, nekik van problémájuk, nem nekem.

Tudom, hogy sokszor fogjátok megkapni azt a kérdést, hogy milyen lenne a tökéletes randi, így én megfordítom a kérdést. Milyen lenne az általatok elképzelt legrosszabb randi?
Jared: Iskolai bulik, éttermek, karneválok, nagyjából bárhol, ahol túl sok ember van és nem nyúlhatok Tatehez, amikor csak akarom.
Tate: A múltkori este. Moziban voltunk - filmet nézni természetesen - és fel kellett szednünk az ittas Jaxot és Madocot egy buliban. Aztán végig kellett hallgatnunk, ahogy a hátsó ülésen újra elmesélték, hogy Jax és én hogyan találkoztunk először, amit a bulin lévő összes embernek elmeséltek! Jared ellátta Jax baját, és Madoc pedig előlem menekült. Bunkók.

Jared, néhány tetkódnak tudjuk a jelentését. Mi van a többivel? Vannak újabbak?
Jared: Az oldalamon lévőhöz hozzárakattam az “Until You”-t, és tervezek egy másikat, amelyik majdnem a hátam felét befedné. Még Tate sem tudja, hogy mi lesz rajta.

És Tate, veled mi a helyzet? Tervezed, hogy neked is lesz tetoválásod?
Tate: Még nem sokat gondolkodtam ezen. Szerintem egyszer majd szeretnék egyet.

Tate, Jared előadótermi vallomásában azt mondta, hogy bármit megtenne érted és azt hiszem, megkérdezted tőle, hogy mit szól a piercingekhez. Szóval... felvág azóta valami új fémmel? *légyszi mondj igent, mondj igent*
Tate: Ismered Jaredet. Bármit megtenne értem :)

Ha már arról beszélünk, hogy bármit megtennétek egymásért, Jared megkaptad azt az öltáncot?
Tate: Ne merészelj bármit is mondani!
Jared: Ó, ember... nos, mondjuk azt, hogy Tate nagyon boldoggá tesz. Sosem unatkozom és mindig többre vágyom.

Jared, hagytad, hogy Tate versenyezzen a kocsiddal a Loopon, ami mellesleg egy csodás jelenet volt, de használta már a motorodat is?
Jared: Tate majdnem mindent megkap, amit akar. Igen, használta a motoromat.

Mind a ketten elég sok mindent megosztottatok velünk a Szivatásban és a Nélküledben is. Ez lehet, hogy kicsit mohó lesz, de meg tudnátok osztani még velünk egy-egy meglepő dolgot magatokkal kapcsolatban?
Tate: Oké, rendben. Jared megkapta az öltáncot. Most boldog vagy?
Jared: Én tutira.

Oké, szuper random kérdezési idő. És igen Jared, láttam, ahogy a szemeidet forgattad, úgyhogy megpróbálok gyors lenni.
A legviccesebb dolog, amit az interneten láttál?
Egyszerre: Nem szeretjük az internetet.

Mi a legfurcsább szokásotok?
Jared: Semmit nem eszem meg, amiben zeller van. Rágós és fura, utálom azt a szart.
Tate: Harcias leszek, ha az emberek beszélnek mozizás közben. Udvariatlan. 

Mit tartotok a kesztyűtartóban?
Jared: Óvszereket. Tate miatt mindenhol tartok.
Tate: Fogd be. Nem is vagyok annyira gáz. Én zseblámpát, zsebkendőket, és... óvszereket.
Jared: Mondtam.
Tate: Fogd be.

Kedvenc rajzfilm?
Jared: Naruto.
Tate: Bármi, ami Disney.

Ha csinálhatnál egy ünnepet, akkor mi lenne az?
Jared: Autós nap?
Tate: Igen, autós nap.

Legfurcsább tehetségetek?
Tate: Leonardo DiCaprio teljes filmes múltját el tudom mondani.
Jared: Össze tudom verni Leonardo DiCapriot.

Legutóbb telefonon készített képetek?
Jared: *mosolyog* Nem mondhatom el. Tate apja is olvashatja ezt az interjút.
Tate: Nos, én elmondom. Jared az ágyamon fekszik, a keze a feje alatt és engem néz.

Ha kalózok lennétek, mi lenne a nevetek?
Tate: Tate Két Rúgás Kapitány
Jared: Ez egy hülye kérdés.

Legjobb érzés a világon?
Jared: Tate reggel.
Tate: Felébredni Jared mellett. Amikor van rá alkalom. 

Látjátok, gyors és fájdalommentes eddig! Ígérem, hogy nemsokára végzünk, már csak két kérdésem maradt.
Van valami különleges tervetek az ünnepekre?
Tate: Igen! Madoc meghívta Jaxet, Jaredet és engem és valamelyik csaját a családi nyaralójukba síelni karácsony után pár napra.
Jared: Nem fogunk síelni.
Tate: Nem, valószínűleg nem fogunk síelni.

És tudom, hogy kicsi az esélye, de meg kell kérdeznem; megosztanátok velünk pár dolgot arról, hogy mit is várhatunk Madoc könyvében, a Rivalban? Talán egy keveset Fallonról?
Jared: Fallon nem beszél, nem cselekszik de még levegőt sem vesz anélkül, hogy megállapítsa, hány embert tud felidegesíteni. Kemény lány, de kívülálló. Egy gördeszkás lány, és nem érdekli Madoc pénze, sem a pozíciója. Mindent tud és szórakozni jön haza. Érdekes nyár lesz.

Nagyon köszönöm srácok, hogy benéztetek. Imádtam olvasni a történeteteket. Alig várom, hogy többet lássak belőletek Madoc és Jax könyveiben. Jó szórakozást és tartsátok egymást melegen ezen a télen! Kellemes Ünnepeket!

Forrás 

Nyereményjáték:

Egyre több író dönt úgy, hogy a legsikeresebb regényüknél, megírja mindkét főszereplő szemszögéből a történetet. Mi rajongók ezeknek, csak örülhetünk, hiszen újraélhetjük kedvenceink kalandjait. A játék ezúttal abból áll, hogy mind a hat állomáson kitaláljátok a rövid leírások alapján azokat a könyv címeket, amelyek a férfi szereplők szemszögeit mesélik el.
A helyes megfejtők között egy példányt sorsolunk ki Penelope Douglas: Nélküled című könyvéből, valamint egy könyvjelzőt és egy kitűzőt.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz! A nyerteseket e-mailben is értesítjük, amennyiben valamelyik nyertes nem jelentkezik 72 órán belül, új nyertest sorsolunk.

A főhős harmadéves a Massachusettsi Műszaki Egyetemen. Kockafejű, szellemes, zseniális srác. Csak a lányokhoz nem ért. Fél elmondani az érzéseit a kiszemelt lánynak, így a bátyja bőrébe bújva csavarja el a lány fejét.

Ja és imádja a vicces szöveges pólókat. :)

a Rafflecopter giveaway  

A blogturné további állomásai:

November 28 - Kristina blogja

November 29 - Kelly Lupi olvas

November 30 - Angelika blogja

December 1 - Deszy könyvajánlója

December 2 - Letehetetlen

December 3 - CBooks

Kim Karr: Kötődés - Connection #1

 

A WOW Kiadó könyvheti megjelenéseinek egyik jelentős darabja a külföldön már nagyon népszerű Kötődés - eredeti címe: Connected - című könyv. A Blogturné Klub 5 bloggere mondja el a véleményét Kim Karr  forró és szexi szerelmi történetéről, melyben jelentős szerepet kap a zene is. A játékon is érdemes részt vennetek, a turné végén egy példány kisorsolásra kerül a kiadó jóvoltából.

Wow Kiadó 2015. Könyvhét
352 oldal
Fordította: Dudás Éva
Goodreads: 4,15
Besorolás: erotikus, felnőtt, romantikus

Dahlia London lelkét apró darabokra törte egy kegyetlen tragédia. Úgy érzi, a szerelmével együtt a boldogságtól is búcsút kellett vennie. Örökre. Hiába telnek az évek, a szomorúságot nem tudja maga mögött hagyni. Ám amikor megbízzák, hogy készítsen interjút River Wilde-dal, a The Wilde Ones zenekar frontemberével, akiért egy régi, véletlen találkozásuk óta titkon rajong, mindketten lángra gyúlnak. Minél több időt töltenek együtt, annál jobban elmélyül a kapcsolatuk. Dahlia végre elhiszi, hogy megtalálta a lelki társát. A gyász és a folyton kísértő múlt azonban ismét a felszínre tör. Vajon elkezdődhet-e így kettejük közös jövője? Vagy az élet még tartogat elképzelhetetlen fordulatokat?

A gyász feldolgozása mindenkinek hatalmas megpróbáltatás, így van ezzel Dahlia is, aki egy főiskolás lány, és azt a srácot veszítette el a saját szeme láttára, aki évek óta a szerelme volt. Ben a legjobb barátja gyerekkoruk óta, és vele történt meg minden "első dolog" az életében. Ben egy szörfös srác, kicsit beképzelt, de nagyon szexi, és imádja a lányt. Átsegítette sok gondon, bajon,  egy párt alkottak, jól kijöttek testileg lelkileg egyaránt. Egyetlen estére billent meg Dahlia megszokott világa, amikor egy csajos este keretében barátnőjével egy zenekar élő koncertjét nézték meg egy bárban. A Wild Ones énekes gitárosával, River-el  ismerkedik meg ezen az estén, és átjárja mindkettőjüket egy villámcsapásszerű felismerés, hogy valami különleges folyik kettejük között, ami több, mint egyszerű szimpátia. De a lány megszökik,  ígérete ellenére nem várja meg Rivert a buli után, pedig a csók, amit kapott, levette a lábáról.

Ben halálának a feldolgozása hosszú-hosszú ideig tart, és pontosan megértem, hogy ehhez bizony tényleg idő kell. Végig kell járni ezt az utat, és ez fájdalmas, lélekölő.

5 év elteltével a barátnője ajánl egy munkát Dahliának, interjút kell készítenie Las Vegasban egy együttes vezetőjével. Nos, innen kitaláljátok, River-el találkozik, és az a bizonyos régi szikra lángba borítja őket. River nem tudta elfelejteni a lányt, és most, hogy újra találkoztak, gyakorlatilag nem engedi el maga mellől, nehogy megint eltűnhessen.

Azt hiszem két dolog fogott meg a történetben, az egyik az érzelmi hullámvasút, ami Dahlia lelki világát mutatja meg, a magányát, az összetört szívét, nincs olyan olvasó, aki ne kívánná neki, hogy találja meg újra a boldogságot. A másik River Wilde. Nos, ha jobban belegondolok, ez a srác viszi el a hátán a történetet, és ebben a külsőségei mellett az is közrejátszik, hogy kapott néhány fejezetet, amikor végre beleláthattam a fejébe. Ekkor már kezdenek kibontakozni egészen más jellegű titkok is, a könyv utolsó harmadában megismerhettem River családját és baráti társaságát, akik közül nem mindenki fogadja keblére azonnal a lányt, akiről azonnal leveszik, hogy ő az a bizonyos múzsa, aki megihlette az énekesüket. 

River Wilde különösen sok zenei utalást hoz a történetbe, ami nem meglepő a foglalkozását tekintve, de a minőséget nézve átlagon felüli. Nem voltam rest utána nézni a szóba jövő daloknak, egy részét ismertem is, tényleg illenek a történethez. Ó, az már plusz poén volt, hogy a szerző beleszőtt a történetbe más fikciós rocker karaktereket is, például Kellan Kyle-t az Esztelenből.Ó, és a koncertes pólókat imádtam, szívesen válogattam volna a lány  gyűjteményéből.

Beszélnünk kell a szexről, ami nem túlzok, a könyv felét teszi ki. Jó nem, de abszolút így éreztem. Igazából ízlésesen megfogalmazott, de eléggé grafikusan leíró részek ezek, Ben de főképp River számlájára írhatóan szemet párásító jelenetekkel. Nem tudom kihagyni, de néhol egészen más szavakat használtam  volna, mint amit a fordító elém tett.
A szerző debütáló műve a Kötődés, de ez egyáltalán nem érződik rajta, a szöveg könnyen emészthető, az érzelmek mélyek és jól átérezhetőek. A karakterek megformálásával is elégedett voltam, ahogy a történetvezetéssel is. Jó darabig azt hiszed, tucatkönyvet olvasol, aztán jön lassan csepegtetve egy-egy "füles", amiből tudod, hogy  ütős fordulópontra érkezel.

A függővég... Persze egy darabig és még annál is tovább kitalálható a történet, de egyre jobban érezhető, hogy valami nem stimmel,  itt történni fog még váratlan csavar, és meg is kaptam. Eléggé sokkoló, úgyhogy nagyon nagyon várom a folytatást! 

Összességében remek olvasmány, különösen egy nyaraláshoz, vagy egy hétvégi kikapcsolódáshoz, megvan benne minden, ami egy hölgy olvasó egy rocksztártól elvárhat: forró szórakozás, zenés köntösben.

Borító:  Őszintén szólva az eredetinél nincs jobb.

Kedvenc karakter: River

Szárnyalás: Bármilyen furcsa, a vége csavar miatti függővég a legjobb a könyvben, mert előrevetíti a következő részt, ami nekem előre láthatólag nagyon fog tetszeni.

Mélyrepülés:   a nemi szervem, a nemi szervem, a nemi szervem

Érzelmi mérce: Forró, párás, hot,hot,hot, 18 éven felülieknek.

Értékelés:

Blogturné extra: Fanmade trailer:

Nyereményjáték

A Kötődés férfi főhőse, River Wilde, egy rockzenekar vezető gitárosa, s ez adta az ihletet a mostani játékhoz. Minden állomáson közreadjuk egy-egy híres gitáros képét, akiről az együttes neve minden bizonnyal rögtön eszetekbe fog jutni. Ám mi a zenész teljes nevére lennénk kíváncsiak. Segítségül még azt is eláruljuk, hogy mindegyikük zenéje szerepel a regényhez készült playlisten.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyerteseknek 72 órán belül válaszolniuk kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

06.07. - Angelika blogja
06.10. - Insane Life
06.13. - Deszy könyvajánlója
06.16. - Kelly & Lupi olvas
06.19. - CBooks

Könyvheti móka

Marni Bates társaságában

Nekünk könyvmolyoknak, két igazán nagy rendezvényünk van egy évben: a Könyvfesztivál és a Könyvhét. A Könyvfesztiválra idén épp csak kiugrottunk Kellyvel, de a Könyvhétre több időnk volt, így azt picit jobban kiélveztük.
Én személy szerint helyszínileg a Könyvfesztivált jobban szeretem, mert az nagyobb területen van és bár a belső rész ugyanúgy szűkös, de a külső, hatalmas park helyet ad annak, ha a barátokkal kicsit leülnénk, bandáznánk. A Könyvhét a Vörösmarty térre van bezsúfolva, ami eleve népszerű a turisták körében is, így a "tömegnyomor" enyhe kifejezés arra, ami ott vár a kilátogatókra.
De azért ennek is megvan a hangulata, üldögélés, trécselés, "zsákmányok" átvizsgálása a Vörösmarty szobor melletti füvön, a szokásos évi "mekizésünk", fagylaltozás, a standok közös körbejárása és olyan barátokkal való találkozás, akik csak évente egyszer jönnek fel Pestre, a Könyvhét alkalmával.
Idén nem indultunk neki túl hamar, hiszen egyikünk sem akart sok könyvet venni (én azt egyébként is csütörtökön napközben szoktam lebonyolítani, amikor még alig vannak látogatók), inkább a bandázás volt a célunk. A kényelmünknek köszönhetően végül sikerült a kb 20 perces utat jó egy óra alatt megtennünk, közbeiktatva egy autós városnézést is, mert hát a belvárosban parkolni lehetetlenség, de mi azért megpróbáltuk. Eredetileg BKV-val akartunk indulni, de Kelly légkondis autója engem is elcsábított, így tettünk egy próbát. És elbuktunk. Úgyhogy vissza Budára hozzám és onnan újraindultunk BKV-val. Innen szép nyerni! :)
De végül nem maradtunk le semmiről, mert a standok a helyükön voltak, a könyvek is, csak a tömeg és a meleg volt talán nagyobb.
Először a könyvesstandokat vettük célba - bár megfogadtuk, hogy nem veszünk könyvet, de azért egy

könyvmoly nehezen állja meg, hogy ne nézzen körül:). Jártunk az újonnan megalakult WOW kiadónál, ahol könyvekkel és kitűzőkkel lettünk gazdagabbak, plusz Duba Gábor dedikálta a könyvét Kellynek és megköszönte az értékelését. Majd egy jót beszélgettünk Beke Csillával, a kiadó vezetőjével, aki mesélt picit magukról és a terveikről. Nagyon jó volt hallani a lelkesedésüket, nagyon sok sikert kívánunk nekik!

Ezután én az AGAVE-nál begyűjtöttem egy Anita Blake könyvjelzőt - könyveket nem vettem most náluk, mert ami érdekelt, azt előrendeltem - Laurell K. Hamilton: Halálcsók és Lev Grossman: A varázslók című könyveit, amelyek remélhetőleg hamarosan a kezeim közé kerülnek és olvashatom őket. Majd útunkat a Móra kiadó felé vettük, ahol gyorsan átvettük a turnés könyveinket - a kiadó munkatársai pedig kedvesen megsúgták, hogy igaz, hogy Marni Bates csak 16:00 - tól dedikál, de valószínűleg már hamarabb is kinn lesz, úgyhogy ha korábban érnénk ide, akkor még a tömeg előtt dedikáltathatjuk a könyveinket. Ezt az infót megköszöntünk, majd miután végignéztünk még jópár standot, végül a Vörösmarty szobor melletti füves területre indultunk, ahová a BTK talit beszéltük meg. Deszy és Fummie már ott üldögélt jó pár könyvmoly társaságában, így mi is levetettük magunkat melléjük. Bár sokat beszélgetünk esténként egy közös chaten, azért élőben mindig minden viccesebb, így hamarosan, ahogy Tekla, Angelika, Csigi Zsófi, Rami és Kristina is csatlakozott hozzánk, hatalmas traccsparty kerekedett. Aki kívülállóként hallgatott minket, az talán egy szót sem értett abból, amin nagyon vihogtunk, de hát a Blogturné miatt rengeteg közös élmény köt minket össze, amiket jó újra és újra feleleveníteni. 

A WOW-os és a BTK-s kítűzők

Kelly ekkor kiosztotta a kitűzőinket - azt azért elmesélem még, hogy valami hiper gyorsasággal sikerült elkészíteni őket, mert ha jól emlékszem vasárnap találtuk ki, hogy nekünk kell kitűző, Andi még aznap elkészítette a mintákat és kedden már meg is rendeltük őket.

A társaság azért persze nem volt folyamatosan teljes létszámú, mert mindenki rohangászott ide-oda, hol dedikáltatni, hol találkozni valakivel, hol csak vásárolni, ha fülest kapott, hogy hol kapható akciósan a kedvenc könyve. Én a Ciceró standjához rohangásztam folyamatosan, mert - igen, megígértem magamnak, hogy nem veszek könyvet, mert per pillanatnyilag valami nagyobb dologra gyűjtök, így idén a könyvvásárlásomat a legminimálisabbra csökkentettem - de hát ez a két könyv nagyon izgatta a fantáziámat. Végül megegyeztem magammal, hogy az egyiket megvehetem, de melyiket? A többiek sem segítettek nagyon, így magammal kellett megküzdenem. Azért elárulom, hogy melyik két könyv közül nem tudtam választani:

K.L Armstrong - M. A. Marr: Loki farkasai és Sally Green: Half Bad című könyve. Végül a Half Bad jött velem haza, a Loki farkasaihoz pedig egy könyvjelzőt zsákmányoltam és azért remélem, hogy egyszer ezt a könyvet is elolvashatom:).

Lassan közeledett a várva várt 15:00, így Deszy, Angelika, Rami, Fummie és én áttettük a székhelyünket a Móra kiadó standjához, ahol észrevettem, hogy Németh Eszter dedikálja a Kötéltánc című könyvét, amivel turnézni fogunk a közeljövőben. Így visszaügettem a könyvemért és gyorsan dedikáltattam vele:). Az írónő kíváncsi volt, hogy miért választottam ezt a könyvet, én pedig elmeséltem neki, hogy turnézni fogunk vele, mert többünket is érdekelte a történet. Nagyon aranyos volt, ahogy fellelkesült ennek hallatán, még egy névjegykártyát is kaptam tőle, hogy mindenképpen küldjem el neki az értékelések linkjeit, akár jók lesznek, akár rosszak, mert nagyon szeretné látni a véleményünket. 

A dedikált kendő

És ekkor megjelent Marni Bates. Igen, a fiatal írónő éppolyan lelkes, vidám és vigyorgós, mint a képeken. Hatalmas szíve van, nagyon jókedélyű és elmondhatatlanul örült a sok rajongónak. Először azzal ejtett minket ámulatba, hogy több magyar szóval, mondattal is megpróbálkozott és a könyvünket is magyar ajánlóval írta alá! Ezen felül még ajándékkal is kedveskedett nekünk, nagyon szép gyűrűt vagy karkötőt lehetett választani a dedikálás után. Sőt, volt egy nagy kendője, amit csak azért hozott magával, hogy az olvasók dedikálják neki, amit majd eltesz emlékül. Természetesen ilyen kedves kérést nem lehetett visszautasítani, így mi is dedikáltunk neki:). Persze az ott kóborló rajongók hamar felfedezték, hogy

Marni megérkezett és elég nagy sor kezdett kialakulni. A kiadó viszont megkérte a Marnit kísérő Tiját, hogy mivel még a másik író dedikál, így tegyenek egy kört, igyanak egy kávét és 16:00-ra jöjjenek vissza. Marni és Tija pedig valahogyan végül a szobor melletti füves területen kötött ki, velünk együtt, mire az ott ránk várakozó blogturnés lányok egyöntetűen vigyorogva vették tudomásul, hogy "helybe szállítottuk nekik az írónőt". Marni persze egy percig sem veszített a lelkesedéséből, így állva, asztal és szék nélkül is lelkesen dedikált, fényképezkedett, beszélgetett a rajongóival. Egyszerűen imádtuk a közvetlen stílusáért!

És egy vicces kép - hogy Marni könnyebben tudjon dedikálni, felajánlottam neki a hátam, amit persze Fummie azonnal megörökített az utókor számára:)

A dedikálást követően persze nem maradhatott el a már megszokott "mekizés" sem, amit minden évben megejtünk. Kíváncsian vártuk kedvenc netes trollunk megjelenését, hogy utána napokig, hetekig tudja majd szórakoztatni a társaságot ask.fm-n, de mind a mai napig nem hallottunk felőle, úgyhogy vagy megbékélt, vagy nem volt ideje ránk:).
Összességében nagyon jó kis nap volt, bár idén nem annyi könyvvel tértünk haza, mint szoktunk, de a társaság így is ismét kitett magáért. Lányok jövőre veletek ugyanitt!

És az idei zsákmányaink:
Kelly könyvei:

Lupi könyvei (itt két könyv hiányzik, a Szétcsúszva regényt Kellynek ajándékoztam, a Szívatás című regényt pedig kölcsönadtam Csiginek).