Colleen Hoover: It Starts With Us - Velünk kezdődik (Velünk véget ér #2)

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Colleen Hoover: It Starts With Us - Velünk kezdődik regényét, mely az elsöprő sikerű Velünk véget ér regény folytatása. Kövesd végig bloggereinkkel Lily és Atlas sorsának alakulását a blogturné állomásain, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2023. Rubin pöttyös

336 oldal

Fordította: Matyola Melinda

Goodreads: 3,94

Besorolás: romantikus, realista, new adult, bántalmazás

 

Mielőtt véget ért, Atlasszal kezdődött el.
Lily és a volt férje, Ryle éppen csak beleszokik a közös gyerekfelügyelet ritmusába, amikor Lily hirtelen újra összefut első szerelmével, Atlasszal. A csaknem két külön töltött év után Lily fellelkesül, hogy az idő most az egyszer az ő javukra játszik, és azonnal igent mond, amikor Atlas randevúra hívja.
Ám lelkesedését csírájában fojtja el a gondolat, hogy noha többé nem házasok, Ryle azért nagyon is része az életének, és gyűlölni fogja Atlas Corrigant, amiért jelen van a volt felesége és a kislánya életében.
A Velünk kezdődik ott veszi fel a fonalat, ahol a „lebilincselő, lüktető” bestseller, a Velünk véget ér elejtette azt. Egyre több részletre derül fény Atlas múltjából, és követhetjük a volt férjével hadakozó, közben pedig ismét az igaz szerelem lehetőségébe kapaszkodó Lilyt, mindezt olyan romantikával átitatva, amire csak Colleen Hoover képes.

 

Colleen Hoover évekkel ezelőtt is már a kedvenc szerzőim közé tartozott, még a csodálatos Hopeless sorozat kapcsán, mára pedig stabilan benne van a top 5-ben, úgy érzem mindent el kell olvasnom, amit ír. Mégis, az It Ends with Us - Velünk véget ér regényt csak alig több, mint egy éve sikerült elolvasnom, valahogy a megjelenéskor megvettem ugyan, de elmaradt az olvasás. Most már ezt egyáltalán nem bánom, mert nem is érhetett volna nagyobb öröm, mint az, hogy CoHo megírta a folytatást ehhez a regényhez, ami most könyvhétre meg is jelenik. Mély nyomott hagyott bennem az első könyv, és bár abszolút pozitívan, reménykeltően ért véget, nagyon sokat gondoltam később Lilyre és Atlasra, hogy vajon mi történhetett velük a véletlen találkozás után. Colleenra elég komoly rajongói nyomás nehezedett, és szó szerint milliók örömére végül megírta a Velünk kezdődik regényt. Hozzá kell tennem, hogy nem mindenki várta örömmel a folytatást, mert lezárt volt ez valamilyen szinten, és különben is, ismétlődik majd a cselekmény és Atlas meg túlidealizált. Szerintem mindenki el tudja dönteni, tetszett-e neki annyira az eredeti sztori, hogy érdekli-e bármilyen folytatás. Engem igen. Naná. És még maradjunk egy szóra az eredeti regénynél, ha már bejegyzés nem született róla. Nekem ez a regény a legjelentősebbek közé tartozik, a legjobb tízbe is belefér all time, mélyen érintett, pedig nem találtam benne konkrét kapcsolódást a saját életemmel, mégis olyan volt olvasni, mintha részese lennék a történetnek. Nem írtam bejegyzést, mert nem tudtam és nem is akartam átadni az érzéseimet, ilyen is létezik. Inkább a Molyos értékelésemből idézek: "Az ember követ el hibákat, de nem elég tanulni a hibákból, az nem menti fel az elkövetőt, ha sajnálkozik. Vannak hibák, amiket nem kell és nem is lehet megbocsátani. Utána már sosem lesz ugyanolyan. Akár öt másodperces az a hiba, akár öt év, ha valakiben elvesztem a bizalmam, felé már sosem tudok nyugodt szívvel fordulni. A hibáknak persze sok formája van, nyilván például egy füllentés nem említhető egy lapon a bántalmazással. Viszont annak bármilyen formája vörös kód nálam. Nincs olyan, hogy nincs hova menni, mindig van, csak meg kell találni. Ez volt a hozzáállásom, és el kellett olvasnom ezt a könyvet, hogy megértsek másokat, akiknek nem ment ez alapból, akik vártak, mert talán bíztak valamiben. Én sok megerősítést kaptam ettől a történettől. Rengeteg fájdalmat, de örömet is, hiszen Lily és Atlas kapcsolata örökre belém égett, ... ez egy olyan történet, amit minden egyes fiatal lány kezébe odaadnék útravalónak az élethez." 

Rátérve az új regényre, ne számítsatok arra, hogy ez egy könnyed szerelmi kibontakozás lesz! Bőven tartogat a regény fordulatokat, amire nem számítottál. A múltat nem lehet kizárni, számomra ez a regény tökéletesen képezte le, milyen utóhatásai vannak a bántalmazásnak, mennyire nem lehet varázsütésre magad mögött hagyni a fájdalmat, az emlékeket. Nagyon fontos látni ezeket a következményeket. Ott folytatódik a regény, ahol az előző abbamaradt, a véletlen találkozás után. Lily egyedül neveli a kislányát, közben dolgozik a virágüzletben, mindezt úgy tudja megvalósítani, hogy anyukájára maximálisan számíthat, valamint Alyssa is sokat bébiszitterkedik, és hát az apja is elviszi a kislányt a  szabadnapjain. Ryle tehát határozottan jelen van továbbra is az életükben, és addig nem is történik különösebb gond, amíg Lily igent mond Atlasnak egy randira. Nem könnyen dönt így, retteg Ryle reakciójától, mert ha bárkivel is randevúzna, az sem lenne közömbös a volt férjének, de Atlas különösen éles tüske a körme alatt. Épp ezért nehezen haladnak a dolgok kettejük között, Lilyben folyamatosan ott a bizonytalanság, mert félti a kislányát, de ott van benne az erő is, az ellenállás, nem hagyja magát ugyanabba a hibába esni Ryle-val kapcsolatban, képes arra, hogy minden pillanatban emlékeztesse magát az előzményekre. Mégis annyira nehéz.
Ryle karaktere tulajdonképpen Atlas mellé állítva világítható át igazán. Mindkettőjüknek nehéz a múltja, de teljesen más emberré váltak felnőtt korukra. Ryle birtokló, agresszív, bosszúálló ember lett, aki bár beismeri a hibáit, de nem tesz meg eleget a változás érdekében. Atlas felül tudott emelkedni a sérelmein és nem zárta ki a megbocsátás esélyét.Nem gondoltam volna, hogy ez a regény még hatalmas meglepetéseket tartogat Atlas révén. Felbukkan a regényben az évek óta nem látott anyja és megjelenik a féltestvére is, akiről eddig nem is tudott. Hirtelen szembesül a felelősséggel az öccse iránt, akivel le sem tagadhatnák a közös vonásokat, annak ellenére, hogy más az apjuk. Ezer fokon ég ez a srác, hiszen két éttermet működtet, itt van a semmiből jött családi probléma, ami nagyon is ismerős neki, hiszen az öccsét is hasonlóan "neveli" az anyjuk. És ott van a kapcsolata Lily-vel, aki felé hatalmas türelmet tanúsít, pedig azonnal magához kötné legszívesebben, hiszen az érzelmek hosszú évek óta ott vannak mindkettőjük szívében, ez most lángra gyúlt. Szerencsére ezen a vonalon nem kellett csalódnom, imádtam minden pillanatát a szerelmük kibontakozásának, mintha helyére került volna a világegyetem. Atlast végül is ebben a regényben ismerhettem meg igazán, bár már eddig is a legjobb pasik közé soroltam, de ebben a részben szerintem nincs olyan olvasó, aki ne szeretne még jobban belé. Képtelenség felsorolni az érveket, olvasd el a könyvet.

A mellékszereplők jól megállták a helyüket, nagyon bírtam Theo-t, aki bölcs tanácsokkal látta el Atlast a szerelmi életével kapcsolatban, Hogy Theo csak 13 éves? Nem zavart senkit, nagyszerű terapeuta volt. Alyssa és Marshall nem voltak részrehajlók Ryle felé, ezt nagyon értékeltem. Josh karaktere egy derült égből villámcsapás volt, nem csodáltam, hogy Atlas is kiakadt, és ez a legenyhébb kifejezés, ami eszembe jut. De tudta kezelni, a tőle telhető legjobb módon, hisz magát látta benne.
Úgy érzem, az első regény másképp volt érzelmileg nagy hatással rám, sokkal fájóbb volt, nehezebb volt megemészteni. Most is voltak szívfacsaró pillanatok, és nagyon izgultam Atlas családja miatt, de közben tócsává olvadtam a szerelmüket olvasva, annyira jólesett, bármikor újrakezdeném a regény olvasását. Egyébként is imádom a régi naplórészleteket, leveleket egy regényben, és itt ezekkel valósággal elárasztott a szerző. 

Mindent összegezve nekem ez a regény egy ajándék volt, egy jutalom, aminek minden pillanatát élvezettel olvastam, nagyon köszönöm neked, Colleen Hoover.

A bejegyzéshez a képeket a Velünk véget ér filmes adaptációjának forgatási képeiből válogattam. Az eddigi kiszivárgott képektől nem vagyok boldog. Lily karaktere még hagyján, bár a stylist munkáját nem díjazom. A két pasi nem remegtette meg a szívem, hogy finoman fogalmazzak. Nagyon el fogják szúrni, ha nem teszik bele a visszaemlékezős részeket, márpedig a jelenlegi stáblistában nincsenek fiatalkori szereplők. Még azért reménykedem, hogy nem cseszik el, CoHo ott van a producerek között.

Képek: Pinterest

 

Borító: Eredeti, nyilván úszni kell a vízben.

 

Kedvenc karakter:  Atlas, Lily.

Szárnyalás: Kb minden.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Nincsenek elsietve a dolgok, de nem kell aggódni, a kedves olvasó bőven megkapja amire vágyik.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

 Nyereményjáték
 

A regény izgalmas beleolvasóját feltétlenül olvassátok el, ez alapján meg tudjátok válaszolni az állomásokon feltett  kérdéseket. A helyes válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

Kérdés: A regény kezdetekor mennyi idős Emerson?

 

a Rafflecopter giveaway  

 

További állomások:
Blogturné Klub
06.09 Kelly és Lupi olvas
06.11 Dreamworld extra
06.13 Fanny’s Library
06.15 Sorok között
06.17 Csak olvass! extra
06.19 Csak olvass!
 

 

Leylah Attar: 53 szerelmes levél

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Leylah Attar: 53 szerelmes levél című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják a három évtizedet átölelő,  érzelmekben gazdag, tabudöntögető regényt, melynek középpontjában a tiltott szerelem áll.
Tarts velünk, ismerd meg a történetet és annak szereplőit, és vidd haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2022. Arany pöttyös

352 oldal

Fordította: Boros Csilla Andrea

Goodreads: 4,26

Besorolás: Felnőtt, romantikus, betegség, bántalmazás

 

Szexi, merész, tabudöngető regény, mely költőien meséli el egy három évtizeden átívelő tiltott szerelem történetét.
Shayda Hijazi a tökéletes feleség, anya és gyerek. Harminchárom éven át él az elvárások szerint, elrejti a titkait, eltemeti az álmait, és mindent megtesz azért, hogy a családjának biztos támasza legyen. Shayda Hijazi jó úton jár afelé, hogy saját maga legnagyobb ellenségévé váljon.
Troy Heathgate vad, mámorító, veszélyes: olyan férfi, aki mindig azt teszi, amihez kedve van. Az élet pedig engedelmesen hajlik meg az akarata előtt. Amíg az útjába nem kerül
az egyetlen dolog, amiért mindent feladna, de sohasem lehet az övé.
A világ két külön sarkán születtek, ugyanazon a napon. Életük szőttese összeér, és minden megváltozik.
Az 53 szerelmes levél három évtizedet ölel át: szerelem, hűség, szenvedély, remény, boldogság és megváltás.

Még nem olvastam eddig a szerzőtől, de bloggertársam Lupi már olvasta A Serengeti ködét tőle, értékelte is itt a blogon és többször kiemelten ajánlotta nekem.
Valahogy megfogott a cím, azt gondoltam levélregényt fogok olvasni, de szó sincs erről, E/1 szemszögből mesél a főszereplő Shayda. Más szempontból viszont alaposan meglepett a történet, ugyanis egy hatalmas 18-as karikát kellene a címlapra biggyeszteni, annyira erős a szexuális tartalom, erre egyáltalán nem számítottam.

A regény több évtizedet ölel fel az Iránból származó Shayda életéből. A családja jó anyagi körülmények között élt az iráni forradalomig, aztán úgy döntöttek, Torontóban próbálnak új életet kezdeni, és ahogy a keleti világban általános, a család nőtagjai igyekeznek férjhez adni az eladósorban lévő lányokat. Így lesz a húsz éves Shayda férje a szintén iráni származású Hafez, akivel végül is lassacskán összecsiszolódnak, bár mindkettőjük lelke a korábbi és a frissen átélt traumáktól terhelt, ez épp annyira köti őket össze, mint amennyire el is választja. Nem tudja ez a két ember egyformán kezelni az átélt borzalmakat, eltérő a feldolgozás, a túllépés folyamata. Születik a házasságban egy lány és egy fiúcska, de nincs kézzelfogható boldogság, mivel sosem volt meg az a bizonyos szikra, ami fellobbanthatná ezt a kapcsolatot. De mielőtt ennyire előre szaladnék az időben, még meg kell említenem az első találkozást a valódi szikragyújtóval, Troy-al. Shayda ingatlanosként dolgozik Bobnál, a család barátjánál, akinek fiának, Ryan-nek a legjobb barátja Troy Heathgate, ő az a bizonyos Troy. Minden megváltozik, amikor megismerkedik Shayda ezzel a jóképű sráccal, akivel egy évben, egy napon születtek. A babonák szerint az egy napon született emberek egyazon lélek két fele, és ez az ő esetükre nagyon is igaz. 21 évesek ekkor, a találkozás rövid, de egyikük sem tudja elfelejteni. 12 évnek kell eltelnie, mire újra találkoznak. Troy ekkorra már komoly üzletember, aki nem tudott megállapodni egy nő oldalán sem, nem mondhatni ugyan, hogy két végén égeti a gyertyát, de kihasználja az élet napos oldalát, és azt, hogy sármos pasi. Shayda egy igazi keleti szépség, hosszú göndör hajjal, különlegesen finom vonásokkal és bőrszínnel, kettejük újbóli találkozása amolyan villámcsapásszerű élményt vált ki Troy-ból, de igazából a lányból is. Nem is tudom, miért is említem ezt a "villámcsapást", mert talán azt gondolom, ez mentség arra, ami ezután következik. A titkos viszony, a megcsalás, tudom, hogy ezek részei az életnek, nem ringatom magam ábrándokba, hogy ez ritkaságszámba megy a valóságban. Mégis, ha romantikus regényt olvasok, én szeretem, ha tisztán mennek a dolgok, és igazából félre szoktam tenni a durván megcsalós sztorikat, mert pont elég a valóság, a könyvekben nem erről akarok olvasni. De időnként kivételt kell tenni, ha az a kivétel úgy van tálalva, mint az 53 szerelmes levélben. Viszont nem tudtam azonosulni teljes mértékben a főszereplővel sem, sőt, igyekeztem tudatosan kívülállóként maradni, tehát a nagy katarzisok is elmaradtak, de ettől még hatott rám a történet, még ha nem is úthengerként. Ámbár egy személy lehengerlő a történetben, és az Troy. Mondhatnám, hogy ilyen ember nincs is, nem létezik, de a regényben jó volt olvasni arról, ahogyan megélik az ennyi éven át tartó vonzódást, szerelmet, egy olyan helyzetben is, ami áthághatatlan akadályokat jelent. Mit gondolok egy olyan pasiról, aki egy kétgyerekes, házas nő után epekedik?

Eltekintve attól, hogy Shayda valójában hogyan érez, a valóságban elítélő lennék, mert azt vallom, előbb mindenki rendezze le a kapcsolatát a partnerével és csak utána kezdjen mással. Paff! *Most épp leszakad rám a plafon.* Ekkora önámítás! Egy nő, ha nem boldog, nem igazán tud gyerekekkel a háta mögött kilépni egy kapcsolatból. Gyerekekkel minden más, egy anya sírig tartó szolgálatot vállal a szüléssel, boldogan, boldogtalanul. Megtanulunk mindent feladni a gyerekek biztonságáért, ez a kőkemény igazság. Visszakanyarodva Troy-hoz, tételezzük fel, hogy nem egy álomképről beszélünk, és ő hús vér ember, szóval ha valaki megérdemli a boldogságot, akkor az ő, végig gondoskodó, odaadó, türelmes volt a szerelmével, és mindent megadott volna ezért a kapcsolatért, mondhatni, nem rajta múlt a történet.
Egy pillanatig sem gondoltam, hogy a regény egy egész extrém fordulatot vesz a kétharmadánál. Mindenféle lebukáson spekuláltam, rettegtem, mikor jön el a nagy balhé pillanata, mikor fog összeomlani ez a kártyavár. De ennél még rosszabb történik. És addig is, amíg idáig eljutunk, nem tudom nem megemlíteni, mennyire kirántott a komfortzónámból a kendőzetlen szexualitás. Minden egyes lépés, ami egymás felé megnyitotta ezt a párost, testileg, lelkileg, az alapos megjelenítésre került. Ha együtt vannak, lángra gyúlnak a lapok, Troy eléri, hogy Shayda gátlásai felszabaduljanak, mindent akarjon adni és kapni, ami egy kapcsolatba belefér. Nem volt túl komoly felvilágosításban része fiatalon, és a férje sem kényeztette igazán, Troy-al elég mélyről indul, hiába van már két gyereke, semennyire sem meri kimutatni a vágyait. 

A regényen végigvonuló lepke szimbólum tulajdonképpen maga Shayda, pontosan annyira szembetűnő és kézzel fogható az ő változása, fejlődése, ahogy csak egy pillangó tud kibontakozni a semmitmondó bábjából. Külön örömmel töltött el, hogy olyan könyvet olvashattam, ahol jelentős a keleti kultúra, megjelennek a perzsa szokások, és a szereplők jó része is keleti származású.
Felmerült bennem, hogy Shayda vajon hogyan éli meg azt a bizonyos lehet-e két embert szeretni kérdést. Az világos, hogy egy pillanatig sem volt egyenlő intenzitású a kapcsolata a két férfi felé. Hafez iránt hálás szeretetet érzett, ő egy jó ember, gondoskodott róla és a gyerekekről, de sosem éreztem, hogy szerelemmel szeretné, sosem izzott a kapcsolatuk. Nem volt lángoló vágy, de legalább esélyt akartak adni, hogy ennél magasabb szintre lépjenek. Ám Hafez erre nem volt alkalmas, ő nem tudott túllépni a múltbeli eseményeken. Nehéz dolog ez, mert volt azért remény, de ez édeskevés. Troy iránt egész másként érez. Az évek teltével nemhogy csökkenne a vonzalom, nyílegyenesen felfelé ível. Boldogságra vágyik, megélni a nőiességét, kivirágozni. Amikor ez bekövetkezik, akkor eléggé megrémül, de egyértelmű, hogy akarja ezt, a saját döntése volt akkor Troy után menni, ami mindent elsöprő következményekkel járt. 

A szerző ezt a regényt szívből írta, szenvedéllyel, nagyon élvezhető stílusban. Gyönyörű gondolatok kaptak helyet a történetben, az időnként szinte túláradó lírai hangulatot rengeteg szexjelenet tűzdeli, minden finomkodást kerülve. Fura volt ez a kettősség, de hamar hozzászoktam. Szerintem ez egy olyan történet, amit mindenkinek a saját habitusa szerint kell kezelnie, itt aztán semmi sem fekete vagy fehér, nagyon fontos szerepe van az árnyalatok elfogadásának. Huh, a szülőkről is lehetne beszélni!

A regény vége nekem annyira már nem tetszett. Felesleges volt az utolsó kör, amit még megfutottak, különösen nem szeretem, ha a nőnek kell lépéseket tennie, szinte erőszakosan kezdeményezve, mégis hová tűnt a büszkeség? Mostanában több könyvben is szembesültem ezzel, hogy ez mennyire nem tetszik nekem. Valahogy az volt az érzésem, mindenáron  boldog véget akart a szerző, mindenki - az összes mellékszereplőt is beleértve - legyen happy, akár kissé túlerőltetve is. Aranyos volt a fényképes plusz poén, kicsit rátett az elrendeltetett kapcsolat mérlegére, még költőibbé tette az egészet. Bár, ha igazán cukorszirupot akart volna vonni a szerző a végére, tuti ötletem lenne rá, hogyan kellett volna befejezni. Szerencsére, ha eszébe is jutott ami nekem, végül nem írta bele, pedig az utolsó lapig számítottam rá.
Függetlenül az egyéni érzékenységtől, hogy a témából mennyit fogadunk magunkba, a regény jó volt, több szempontból elgondolkodtatott, feszegette a komfortzónámat, de mindenképpen emlékezetes olvasmány, szívből ajánlom! A szerzőt nyomatékosan megjegyeztem magamnak, és feltétlenül olvasni fogom a többi regényeit is, a Papírhattyú például jó ideje már a polcomon várakozik.

Képek: Pinterest

Borító: Tetszik, hogy megjelenik a lepke motívum.

Kedvenc karakter: Troy

Szárnyalás: Most valahogy élveztem a pop-kult utalásokat, betaláltak, majdnem minden ismerősen csengett.

Mélyrepülés:  Voltak megrázó pillanatok, de ez nem mélyrepülés, a történet része.

Érzelmi mérce: 18-as karika, vagy inkább 28-as.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

Mivel a történetben is fontos szerep jut a lepkéknek, illetve a lepkemotívumnak, mostani játékunk során övéké lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy képet, illetve egy összekevert betűhalmazt, nektek pedig nincs más dolgotok, mint helyes sorrendbe rakva azokat, megfejteni milyen lepkét láthattok a mellékelt fotón..
(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

FELADVÁNY:  draxanela nékirlyá kelpe  

 

a Rafflecopter giveaway

Állomások listája:
08/12 Kelly és Lupi olvas
08/14 Fanni’s Library extra
08/16 Angelika blogja
08/18 Hagyjatok! Olvasok!
08/24 Veronika's Reader Feeder

Meredith Russo: Birthday - Születésnapok

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Meredith Russo: Birthday - Születésnapok című regényét, mely 2019-ben finalista volt a Goodreads Choice Awards Best Young Adult Fiction kategóriában. Egy újabb tabudöntögető kiadvány ez a kiadó életében, Russo ugyanis a transzgender téma köré építette fel ezt a regényt, első kézből adja át a tapasztalatait, hiszen ő maga is transznemű. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2022. 

256 oldal

Fordította: Miks-Rédai Viktória

Goodreads: 4,22

Besorolás: YA, kortárs, transzneműség, LMBTQ

Két ​legjobb barát. Ugyanaz a születésnap. Hat év…
ERIC: Eljött a nap, amikor megszülettünk. Eljött a perc is, amikor Morgan meg én eldöntöttük, hogy életünk végéig a legjobb barátok leszünk. Évekig szinte összenőve éltünk; közben Morgan anyukája meghalt, ő átköltözött a város túlsó felére, én bekerültem a focicsapatba, és a szüleim között egyre gyakoribbá váltak a veszekedések. Néha azonban aggódom, hogy nem maradunk örökre legjobb barátok. Hogy eljön a nap, a perc, a pillanat, amikor minden széthullik, és az időt nem lehet visszaforgatni.
MORGAN: Tudom, hogy minden születésnapot új kezdetként kellene megélni, de csapdába estem ebben az elcserélt testben, a téves életben, Tennessee államban, Istenhátamögött, és minden csak körbejár. Az apámat jobban érdekli nálam a foci, az anyám mindennél jobban hiányzik, és a legnagyobb titkomat még a legjobb barátommal sem oszthatom meg. Talán eljön a nap, hogy azzá a valakivé váljak, aki legbelül vagyok. Azzá a lánnyá. Hogy eláruljam a világnak. Hogy eláruljam Ericnek. De mikor?
Hat születésnap története tárja fel Eric és Morgan életét, miközben közel kerülnek egymáshoz, eltávolodnak, szerelembe esnek, és felfedezik igazi önmagukat – és azt, hogy közös-e a sorsuk. Az If I Was Your Girl díjnyertes írója, Meredith Russo szívfacsaró, mégis egyetemes érvényű története önazonosságról, az első szerelemről és a végzetről.

Figyelem! Erre a történetre a következő címszavak jellemzők: veszteségfeldolgozás, alkoholizmus, öngyilkosság-gondolatok és kísérlet, transzfóbia, homofóbia, bántalmazás, bullying
A szerző első regénye a 2016-ban megjelent If I Was Your Girl volt, már akkor felfigyeltem rá, mennyire hiánypótló témával foglalkozik, transz főszereplővel. Remélem egyszer ez is megjelenik nálunk, most azonban a szerző második regénye, a Születésnapok jelenik meg itthon a Könyvmolyképzőnél, meg is ragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Katona Ildikó kiadóvezetőnek, hogy a korábbi merész tabutémák (Forbidden, A Note of Madness) után ezt is bevállalta, így a magyar olvasók végre kezükben tarthatnak egy transzgender történetet, mely 2019-ben finalista volt a Goodreads Choice Awards Best Young Adult Fiction kategóriájában.
Nagyon érdekes a regény szerkezete, nem is találkoztam hasonlóval korábban.  Két jóbarát a főszereplő, Morgan és Eric, akik születésük óta ismerik egymást, pár utcányira laknak egymástól egy unalmas tennessee-i kisvárosban. A tizenharmadiktól a tizennyolcadik születésnapjukig évente egyszer találkozunk velük, ezen a bizonyos szeptember eleji napon, külön-külön saját szemszögükből mesélik el mi történik éppen velük, hogyan ünneplik a nagy napot. A tizenharmadikat épp egy vízi vidámparkban töltik a családjaikkal, ekkor kapcsolódunk be a történetbe. Eric gondtalanul lubickol, bár apja szigorú szabályai szerint kell élnie, két idősebb bátyja már kitaposta az utat, ha jól tanul, jól sportol, akkor élvezheti a jó anyagi körülményeket. Morgannál sokkal szomorúbb a helyzet, az ő édesanyja meghalt korábban és futballedző apja nem sokat foglalkozik vele. Elég csenevész testalkatú, nincs kedve a focihoz, inkább a videó-vágás, a filmes karrier érdekli. De ami a legjobban rágja belülről, hogy nem  érzi jól magát a bőrében. Sosem érezte helyénvalónak, hogy fiúnak született, de egyáltalán nem mer erről beszélni, pedig felőrli ez az egész. 

Beszélnie kéne valakivel, aki szereti őt és megértené a bajait, de mégsem sikerül odáig eljutnia. Ahogy telnek az évek, egyre mélyül a lelki válsága, eljut arra a pontra, hogy teljes tagadásban elfojt magában mindent és visszatér a focihoz, izmokat épít, fontos játékos lesz a csapatban. De nem önmaga. Egy valami állandó az életében, a két fiú barátsága megtörhetetlen, még akkor is, ha újabb és újabb homofób megjegyzéseket tesznek rájuk, mert az emberek mindig is szerettek gúnyolódni és seggfejként viselkedni azokkal, akik egy kicsit is másnak tűnnek. Eric élete egyáltalán sem olyan sima, mint aminek kívülről látszik, a családja egyre inkább szétesik, a bátyjai szinte elmenekülnek a családi fészekből, és Eric is rájön, egyáltalán nem azt csinálja, mint amit szeretne. Kényszerből sportol, mert csak így tud megfelelni az apjának, holott igazából gitározni szeretne. De úgy tűnik, ebből a déli kisvárosból csak egyetlen úton lehet kiszabadulni: sportösztöndíjjal.
Fokozódik a feszültség, és el is jut a robbanásig, Morgan nem bírja a nyomást, kikészül, és Eric az, aki megmenti őt, a tizenhatodik születésnapjukon.
Különös volt számomra ennek a könyvnek az olvasása, mert ugyan nincs a közvetlen környezetemben érintett, mégis nagyon érdekel a téma, mert néhány transz átváltozásnak tanúja lehettem a közelmúltban, mint például a híres színész Elliot Page vagy a magyar @FajtAlex. Mellettük állok és  szeretném, ha az én gyerekeim megérnék azt, hogy ezeket a dolgokat természetesként vegye a társadalom, ahogy az LMBTQ-ban érintetteknek is teljesen egyenlő elbánás jár. Morgan szála volt a könyvben, ami jobban megragadott. Nehéz volt olvasni, mennyire össze volt zavarodva, nem volt segítsége, aki elmondta volna neki, hogy mi is történik vele és ezzel mit lehet kezdeni. Nem volt vele tisztában, hogy ez betegség vagy állapot. Fokozta az érzelmi zavart az a bizonyos csók, aztán az újbóli mélyrepülés. Az édesanyja meghalt pár éve, a veszteségfeldolgozás hosszú és fájdalmas. Mielőtt meghalt, előre készített a fiának videókazettákat és szülinapi leveleket, egészen 18 éves koráig, így mindig kapott néhány jótanácsot, ajándékot, szeretettel teli szavakat, ugyanakkor ez feltépte a sebeket is a szívében.
Nagyon szépen mutatta be a szerző a két srác barátságát. Eric minden körülmények között elfogadta Morgant, a barátságuk elsőbbséget élvezett akármi másnál. Mindig is több volt ez egy szimpla barátságnál, kimondatlanul.

Nagyra értékelem a szerzőt, hogy ehhez a tabutémához mert nyúlni, ráadásul főszereplővé téve egy transznemű embert. Erőteljes volt az írás, nem szépített, nem finomított az érzéseken, első kézből adta át a fájdalom és kétségbeesés fázisait ugyanakkor reménykeltő is ez a történet. Az a véleményem, hogy ezt a regényt mindenkinek olvasnia kéne. Nagyon megszerettem a főszereplőket, közel tudta őket hozni a szerző a szívemhez, nagyon ért az érzelmek megjelenítéséhez és én imádom, ha egy könyv ilyen módon hat rám. Egy valamit hiányoltam, Morgan nagy beszélgetését az apjával. Kíváncsi lettem volna, hogyan, milyen körülmények között és mi hangzik el pontosan. Szerencsére sokat változott az apja a regény végére, jó irányba, és ez boldogsággal töltött el. Nagyon bántott volna, ha mindkét apában csalódnom kell.
Aki elolvassa ezt a regényt, változni fog a véleménye, érzékenyedik, és pont ez a cél. Nagyon tetszett a vége, bár az életben nyilván sokkal több a rossz tapasztalat, jó volt olvasni, hogy révbe ér ez a két fiatal. Lényeges, hogy megtalálják az érintettek a megfelelő fórumokat, és ezt csak a széles információnyújtással lehet megvalósítani. Nem akarok a napi politikába belemenni, elég lehangoló amit tapasztalok itthon, de sosem adhatjuk fel a reményt, hogy a világ előbb utóbb  a teljes elfogadás irányába halad. Love is Love, most és mindörökké.
Nem tudom nem szóba hozni az Euphoria sorozatot, ahol egy nagyon cuki pozitív példával találkozhattam, és folyamatosan eszembe jutott az olvasás során. Ott is szerepel egy transz főszereplő, aki igaz, már eleve lányként jelenik meg a soriban, és bizonyos kezeléseken már túl is van, de a visszaemlékezésekből látható, milyen meredek volt ez az út, mennyi múlik a szülőkön és a szakembereken. Mivel ez a sorozat eléggé népszerű, sok fiatalhoz elért az utóbbi időben, szóval bizakodó vagyok, hogy szívesen olvassák majd azok is, akiknek Jules Vaughn karaktere keltette fel a figyelmét a transzokra. 

Nagyon ajánlom a könyvet mindenkinek, szó szerint mindenkinek.

Képek: Saját és Pinterest

Borító: Boldoggá tett, hogy megkaptuk az eredetit.

Kedvenc karakter: Morgan, Eric.

Szárnyalás: Maga a könyv megjelenése egy hatalmas szárnyalás.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:  Morgan érzelmeinek hullámzása nem hagyja hidegen az olvasót, időnként elég fájdalmas átérezni a történéseket. A két srác kapcsolata csodásan ábrázolt, a korosztálynak megfelelő leírással.

 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

 OLVASS BELE!!!

Nyereményjáték

Filmek, sorozatok transz szereplőit kell felismernetek a blogturné állomásain a megadott képek alapján. Vegyes feladat, mert lesz transz szerep és valóban transz színész, szereptől függően, vagy függetlenül. A feladat felismerni a színészt, vagy a megformált karaktert, vagy a filmet/sorozatot, amiből a képet kivágtuk. Minden lehetőség nyerhet, többféle választ is elfogadunk. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

07.08 Kelly és Lupi olvas
07.10 Hagyjatok! Olvasok! extra
07.12 Sorok között
07.14 Hagyjatok! Olvasok!

Szaszkó Gabriella: Engedj el (Glens Falls #1)

A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Szaszkó Gabriella Glens Falls sorozatának első része, ami a nagy sikerű Pennington-testvérek sorozat előzményeiről szól. Az Engedj el regényben Chris és David apja, James Pennington  mesél  a gyönyörű Margarettel kötött házasságáról, mely kívülről kisvárosi idillnek tűnik, belülről viszont maga a pokol. Kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott  nyereménykönyvet!

 

Maxim Könyvkiadó 2021. Dream válogatás

464 oldal

Goodreads: 5

Besorolás: felnőtt, bántalmazás

 

James ​Penningtonnak két kamaszfiát és önmagát is a felszínen kell tartania bántalmazó, alkoholista felesége mellett. James mindent megpróbál megtenni, hogy kikerüljön felesége karmai közül, és megvédje a fiait. Az őrület közepén úgy határoz, hogy naplóban rögzíti a múltat, elmeséli, hogyan is került számító felesége csapdájába. Visszarepül az időben a hetvenes évek New York Cityjébe, ahol az egyetemisták felhőtlen életét élve csak az apja általi elvárásokkal kell megküzdenie. Azonban egy bulizós este során megismerkedik egy gyönyörű tizenhét éves lánnyal, és az egyéjszakás kaland örökre összeköti a sorsukat. Maggie hamarosan visszatér James életébe, és közli, hogy gyereket vár. James úgy dönt, hogy felelősséget vállal, és miután apja kitagadja, az északi Glens Fallsba költözik, és teljesen új életet kezd tinédzser feleségével, ezzel örökre szakítva gazdag városi életével. Azzal csak később szembesül, hogy Maggie súlyos pszichés gondokkal küzd. Vajon Jamesnek hogyan sikerül az őrület közepette felnevelnie fiait, miközben a felesége egyre inkább csúszik le a lejtőn?

 

A bejegyzés nem kedvez azoknak, akik nem olvasták a Pennington-testvéreket.

Nem először olvastam ezt a regényt, ugyanis kiadói kérésre két évvel ezelőtt már sort kerítettem rá, és véleményeztem is a kiadó felé. Emlékszem, hogy akkor is hosszan a hatása alá kerültem, rémálmom is volt, ahogy most is, valahogy a tudatalattim nem tud befogadni olyan mértékű tehetetlen dühöt, amit kivált belőlem ez a történet. Nem is tudtam bájcsevegni a könyvről, elég keményen megírtam, hogy Maggie karaktere kikészített, James még erre is rátett egy lapáttal, szóval nem voltam boldog, amikor befejeztem az olvasást, nem volt meg az a bizonyos sóhajtás, mint általában. Most már sokkal higgadtabban olvastam újra, jobban bele tudtam merülni, de mégsem úsztam meg, hogy újra a padlóra küldjön ez a két karakter.

James, egy jómódú new yorki ügyvéd fia, egyetemre jár, próbál megfelelni  az apja elvárásainak, de természetesen nem mond nemet ha a barátai bulizni hívják. Teljesen véletlenül ismeri meg az alig 17 éves vidéki Margaretet, aki a szépségével valósággal megbabonázza, és a bárban való italozás után már együtt folytatják a szórakozást a barátja házibulijában. Gyakorlatilag mindketten részegek, mikor megtörténik a dolog, aminek következményeivel pár hét múlva James szembesülni kényszerül. A döbbenet után megbeszélik az abortuszt, amit James fizetne, de a lány nem megy el, és Jamest nem hagyja nyugodni a lelkiismerete, megkeresi a lányt. Kiderül, hogy az alkoholista, züllött életű, erőszakos apja nem engedte el, és ha nem akarja, hogy mocsadék körülmények közé szülessen a gyereke, fel kell adnia az eddigi életét és el kell vennie feleségül a születendő gyermeke anyját. James apjának első dolga kitagadni a fiát, de szerencsére az egyetemi pénzéből tud venni egy kisvárosi házat, ahol elkezdhetik a közös életüket Maggie-vel. Csakhogy a szülés a legrosszabbat hozza ki a lányból, úgy érzi oda a szépsége, nem foglalkozik a kicsivel, főleg, mikor kiderül, hogy nem kislány a baba, amire ő annyira számított. Jamesnek egyedül kell megbirkóznia az etetéstől kezdve a pelenkázásig mindennel, miközben fogytán a pénzük, munkába kellene állnia. Csakhogy Maggie szülés utáni depressziója nem akar múlni, gyógyszerek helyett az alkoholt választja, átmeneti javulást az hoz, hogy a kisvárosi szomszédság nem győzi csodálni a szép gyereket, a képet, amit magukról mutatnak, így kicsit összeszedi magát. Még Jamest is meg tudja vezetni, legalábbis a farkán keresztül, ugyanis hipp-hopp úton van a második baba is. Amikor újra kisfia születik, Maggie kifordul magából, nem érdekli más, csak hogy meglegyen az alkoholadagja, szép ruhákat vehessen magának, és hogy a legjobb képet mutathassa a külvilág felé.

Gabi szomorkás, lírai hangvételű nyelvezetét nagyon szeretem, ebben a regényben sem kellett más stílust megszokni. Az idősíkok közötti váltások is kedvenc eszköze, ebben a regényben 1994 augusztusától indul a jelen, és 1977-től emlékezik a múltra, aztán 1995 februárjában ér össze a két idővonal. Naplót kezd írni ugyanis James, valahogy megérzi, hogy írásban is rögzíteni kell az emlékeit, szükség lehet még rá. Tehát magával az írással nem volt semmi problémám, engem a karakterek taglóztak le.

Maggie karaktere számomra visszataszító. Nem volt őbenne különösebb számítás a legelején, sodródott az árral, és igazából akkor döbbent rá a szerencséjére, amikor megtörtént ténylegesen az esküvő. Nem erőszakolta rá magát Jamesre, semmilyen értelemben. A szexbe ketten mentek bele, és a felelősségvállalásnál sem éreztem, hogy Jamesnek nem lenne más döntési lehetősége. Szóval én nem láttam Maggie-ben az első pillanattól az ármánykodást és számítást. Az esküvő után viszont foggal körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy na lám, megcsinálta, kiszabadult az apja árnyékából és sikerülhet "normálisan" élni, felfelé kapaszkodni. Csakhogy a múlt sebei nem gyógyulnak olyan könnyen, főleg, ha a zsigerekig érnek. Sok  mindent megmagyaráz, ami kiskorától érte őt az apja révén, ami csak ebben a regényben derül ki. Mégis, nem értettem, hogyan nem látja, hogy meg kellene becsülnie a szerencséjét. A legjobbat kéne kihozni a helyzetből, de ő nem fogja ezt fel. Nálam ott vágta el magát, ahogy nem törődött a gyerekekkel, nem alakult ki az anyaság, csak alig minimális szinten. Ezt fel sem tudom fogni. Nem tudtam ugyanis nem anyaként olvasni a történetet, tudom, milyen két nehéz szülés, és a szülés utáni depresszióról is van fogalmam. Olyat már láttam, hogy egy anya gondolkodás nélkül elhagyja a gyerekét, akár a kórházban, akár később, hátat fordítva a családnak, de ilyenről még nem olvastam, hogy egyáltalán nem működnek az anyai ösztönök. Nem etet, nem tesz tisztába, felhangosítja a TV-t, hogy elnyomja a sírás hangját. Aztán később odáig jut a kötődés hiánya, hogy bűntudat nélkül elkezdi verni őket, büntetni és aztán még tovább jut, a molesztálásig. Azon gondolkodtam végig, hogy mi lett volna, ha néha látok rajta érzelmeket, vagy időnként egy jó szót, vagy valódi mosolyt, kedvességet. Nem volt ilyen, pedig akkor felcsillant volna a remény. Ez a kontraszt hiányzott, így egysíkúnak találtam a karaktert. A másik fura dolog vele kapcsolatban, hogy sosem hibázott. Pedig nincs olyan széria, ami mindig egy oldalnak kedvez. Egy olyan országban, ahol erős a szociális háló, tele van a környék otthonülő, figyelő szomszédokkal, soha de soha nem lepleződött le ez a nő, ez hihetetlen. A nálunk megszokott védőnőhálózat ugyan nincs ilyen formában, de minden intézményben van nurse, ovikban, iskolákban, kizártnak tartom,  hogy egy ilyen bántalmazás ne derüljön ki ilyen hosszú ideig, hiszen egy tragédiánál elővehetik a tanárokat is.

James. Az ég szerelmére, annyira másnak akartam látni. Annyira vártam, minden egyes oldalon, hogy segítséget kérjen, hogy belássa, hogy nem bírja egyedül végigcsinálni. Annyi rossz döntést hozott, meggyőzve magát arról, hogy a gyerekek érdekében teszi, és nem látta be, hogy csak egyre lejjebb jut. Voltak lehetőségek, csak be kellett volna látnia, hogy ha átmenetileg el is szakadna a fiúktól, be tudná bizonyítani az igazságot. Soha nem jutott eszébe, hogy esetleg a gyerekeket is meghallgatná a hatóság? Azt hiszem a 80-90-es években, egy menő ügyvéd apával tudott volna mit kezdeni. Mert az apja igenis mellé állt, igaz csak egyszer, de azt nem kellett volna elszalasztania. Nagyon haragudtam Jamesre ekkor, de még jobban azokban a hetekben, amikor szinte elmenekült otthonról és teljes két hetet Madisonnal töltött, aminek még értelme sem lett, pláne, hogy Davidet szétverte épp az anyja. 

Szörnyű, de azt kell mondanom, James 17 éven keresztül félt a beteg, alkoholista feleségétől, aki a szeme láttára tette tönkre a fiait. Chris hiába figyelmeztette, végül David látta jól, és ő meg is mondta az apjának, hogy már késő, sosem volt képes megvédeni őket. James persze alapvetően jó ember, de hagyta magát ennyi éven át megfélemlíteni, ezt nem tudom megbocsátani.

A vége tökéletes. Többször is elolvastam, és pont olyan zavaros, mint ahogy James érezte magát abban az állapotban, az utolsó útján. A végső gondolataiban érezni rajta a megkönnyebbülést, hogy már nincs rajta több teher, szinte boldog. Az epilógusért külön köszönet, ez azért adott egy kis megnyugvást, hogy legalább Davidnek van esélye megbirkózni az élettel.

 

Adja magát a kérdés, mindenképp kell ismerni a Pennington-fiúk sorozatot az előzményekhez? Nem feltétlenül szükséges, sőt, szerintem sokkal nagyobbat üt, ha nem ismeri az olvasó a végét, ugyanis pont a tragikus vég az, amit a fősorozat olvasói már ismernek. Az epilógust viszont nehéz így megérteni, őket letaglózhatja megnyugvás helyett. 

Azt hiszem a fentieken látszik, hogy mennyi érzelmet váltott ki belőlem ez a könyv. Ezért jó. Ezért szeretem és gyűlölöm egyszerre.

Fogalmam sincs, miről fog szólni a Glens Falls sorozat többi része. Tulajdonképpen mindegy, mert egy függő bejegyzését olvastátok épp.

Képek: Pinterest

 

Borító: Nagyon eltalált.

 

Kedvenc karakter: Chris, David

Szárnyalás: A new yorki kirándulás.

Mélyrepülés: Nem szerettem James álmait, túl ijesztőek.

Érzelmi mérce:  Nagyon megterhelő érzelmileg, csakis felnőtteknek ajánlom.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOVASÓ

 

 Nyereményjáték

A játékunk során minden állomáson egy egy részletet találtok valamelyik Szaszkó Gabi regény borítójáról. Nincs más dolgotok, mint felismerni és beírni a regény címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

 

Állomások:
10.22 Kelly és Lupi olvas
10.24 Ink, Maps & Macarons
10.26 Corn & Soda
10.28 Veronika’s Reader Feeder
10.30 Kelly és Lupi olvas - interjú
 

Ker Dukey - K. Webster: Pretty Stolen Dolls - Ellopott babácskák

Ker Dukey és K. Webster: Ellopott babácskák című regénye egy beteg elméről és egy olyan nőről szól, aki elképzelhetetlen szenvedéseken ment át gyereklányként. A Könyvmolyképző Kiadó legújabb Rázós könyve rendesen meggyötri az olvasó lelkét, miközben bemutatja Jade múltját és jelenét. A turné során három bloggerünk véleményét olvashatjátok a könyvről, valamint ha megfejtitek a feladványainkat, ti is nyerhettek egy saját példányt.

Könyvmolyképző Kiadó 2018. június 08. - Rázós könyvek
264 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Goodreads: 4,44
Besorolás: Felnőtt, bántalmazás, dark, erotikus

Szép kis babácskáit Benny nagyon szereti,

Mindaddig, míg azok szót fogadnak neki.

Hajukat fésüli, őket szép ruhába bújtatja,

Hogy tökéletességük semmi ne sújthassa.

Ha eljön az éj, velük játszadozni szeret,

Egyikük félénk, de a másik harcol és fenyeget.

Mikor aztán kedvence futásnak ered,

Hiába ígér a másik baba szépeket,

Benny szíve megtört, szeméből könny csorog,

hasztalan küzd, hisz nem férfias dolog.

Kedvence az övé, vissza kell kapnia

vagy a másiknak meg kell lakolnia.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni a borítón szereplő 18-as karikát, a könyv csakis felnőtt olvasóknak szól, azon belül is azoknak, akik bírják a sötét és erőszakos történeteket.

A szerzőkről korábban nem hallottam, de annyit sikerült kideríteni, hogy külön-külön is a legsötétebb történeteket írják, és nagy rajongótáboruk van. Mi lesz abból, ha ketten összeállnak? Félelmetesen jó sorozat!

Jade és Macy testvérek, akiket a szüleik nagyon féltenek, és beléjük nevelik, hogy a szörnyetegek nemcsak éjjel bánthatják őket, soha ne álljanak szóba idegenekkel. A közeli bolhapiacra mégis felügyelet nélkül mennek el, és a gyönyörű babákat áruló standnál ácsingóznak. Nincs náluk elég pénz, pedig Jade az idősebb lány szeretne örömet szerezni a húgának. Benny, a babákat áruló helyes fiatalember felajánlja nekik, ha segítenek összepakolni, akkor hazaviszi őket, és együtt rábeszélik a szülőket a babavásárlásra, amit kinéztek maguknak. A lányoknak annyira szimpatikus és ártatlan a srác, hogy nem gondolnak semmi rosszra, és ez lesz a vesztük. A kocsiban altatós vizet kapnak és amikor felébrednek, már ismeretlen helyen, külön cellában találják magukat. Négy év telik el, tele borzalmakkal, bántalmazással, erőszakkal, amikor egy óvatlan pillanatban Jade el tud menekülni, és szó szerint az életéért fut az erdőn át. Visszatér a régi életébe, de attól a perctől, hogy ott kellett hagynia a húgát, a lelkiismeret-furdalás rányomja a bélyegét a létezésére. Elvégzi az iskolákat, rendőr lesz, és rögeszmésen keresi a nyomokat Macy felkutatására. Hisz abban, hogy megtalálja és addig nem nyugszik, amíg Benny meg nem kapja a méltó büntetését, a halált.

Nyolc év keserves várakozás után az immár nyomozó Jade nyomokra bukkan, legalábbis meg van győződve arról, hogy Benny üzen neki különböző formákban. A rendőrségen ismerik az életét, bár szemtől szembe nem merik kimondani, a háta mögött megszállottnak tartják. Még a társai is, akiket beosztanak mellé. Magánélete kívülről rendezettnek tűnik, a régi szomszéd srác, Bo van mellette, aki gyengéden szereti és feleségül akarja venni. Jade a szerelmet nem tudja viszonozni, de legalább biztonságérzetet ad ez a kapcsolat. Ugyanis Benny örökre belevéste a nyomát Jade létezésébe, ott van minden gondolatában, és minden rémálmában. Amint újabb lányok tűnnek el, és egyéb nyomok jelennek meg, Jade kikészül, pedig megtanulta megacélozni az idegeit és a testét a rendőrségen, Benny közelsége mégis megtöri. Dillon Scott, aki nyolc hónapja a rendőrtársa az egyedüli, aki hisz neki és mellé áll. Kialakul közöttük egy testi-lelki kapcsolat, ami  hozzásegítheti Jade-t, hogy leküzdje Benny-t.

Jade meséli el a történetet, a jelenből gyakran visszatekintve a múltra, ezek a dőlt betűs sorok és egyben a történet legkeményebb részei. Benny egy pszichopata, semmi kétség, bár ebben a részben sajnos semmi sem derül ki a múltjából, hogyan lett belőle egy velejéig gonosz ember, aki földi poklot kreált a babácskáinak. Nincsenek határai a beteges gondolatainak, tetteinek, mégis kétségbeesetten várja el, hogy a babácskái ne tartsák őrültnek. Kiválóan manipulálja a környezetét a céljai eléréséhez, de nincs olyan ember, aki nem vét hibát, és Jade erre várt.

A szerzők iránt minden elismerésem, egyrészt soha nem olvastam ennyire sötét sztorit, amit mégsem tudtam letenni, másrészt mindezt okosan, olyan finomsággal és hozzáértéssel írták meg, hogy leesett az állam.  Egy pillanatra sem lanyhul a feszültség, amit én két részre szedtem,  a  Benny-féle szál izgalmára, és a szexuális részekre, amik néhol még találkoztak is Benny-ével, és ezek voltak igazán  a regény csúcspontjai.

Jade karaktere csodálatra méltó, amin ő keresztülment, azt nem sokan bírnák ki ép ésszel. Ki tudott törni ebből, és fel tudta magát építeni újra. Együtt kell élnie örökre az emlékeivel, de nem mindegy, hogy azok mennyire uralkodnak rajta.  Én többször is éreztem, hogy mi van, ha Jade sem épeszű már, voltak pillanatok, amikor a szerzőknek sikerült kételkedést ébreszteniük bennem. 

Dillon karakterének nagyon örültem. Nem amiatt, amire gondoltok, mert ugyan igaz, hogy brutál jó pasi és mindene megvan, ami azzá teszi és kellett a lagymatag Bo helyére egy izmos farok.

Én más miatt (is) örültem, mégpedig azért, mert ő aztán nem kezelte babácskaként a lányt, egyenrangú felek ők ketten. Ráadásul Dillon átment hasonló hajszán, ő pontosan tudja a saját bőrén megtapasztalva, milyen az, amikor valakinek a halálát kívánod, mert csak az tud megnyugvást hozni. Nem vagyok megbocsátó, és kimondottan kedvelem a bosszút, és nekik minden joguk megvan hozzá. 

Abszolút felülmúlta a regény minden várakozásomat, és tényleg a műfaj egyik legjobbja. Mocskos, szókimondó, elmebeteg, mégsem tudod letenni. Viszont a regény csattanója félig-meddig kitalálható, még ha addig elég kanyargós út vezet is, és én a kegyetlen függővég miatt levontam egy fél pontot. Ez csak félig a szerzők hibája, de szerintem nálunk túl sok idő fog eltelni a következő rész megjelenéséig, pedig nekem azonnal kellene a folytatás.

Borító: Kifejező.

 

Kedvenc karakter: Jade

Szárnyalás: -


Mélyrepülés: -

Érzéki mérce:  Ebben bizony vannak szexjelenetek, egyrészt kegyetlenül felkavaró a Benny-vel kapcsolatosak, nyugisak Bo-val, és szenvedélyesek Dillonnal. 

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Játék:

Ezúttal a játék során az lesz a feladat, hogy kitaláljátok az állomásokon található képek alapján, mely emberrablós filmre is gondoltunk. Nincs más dolgotok, csak írjátok be a filmek magyar címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

06.14. Spirit Bliss Sárga könyves út
06.15. Sorok Között Könyves Blog
06.16. Kelly & Lupi olvas

E.K. Blair: Bang

Művelt Nép 2016.
Fekete lótusz sorozat 1.rész
446 oldal
Fordította: Medgyesi Csilla
Goodreads: 4,24
Besorolás: adult,  dark romance, erotica

Úgy mondják, amikor bosszút állsz, elveszíted az ártatlanságod egy darabját. Csakhogy én nem vagyok ártatlan. Ellopták az ártatlanságomat. Nagyon régen ragadták el tőlem, azzal az élettel együtt, amit élhettem volna. És vele a lelkemet, az álmokkal és reményekkel teli ártatlan szívemet, amellyel megszülettem. Odalett. Eltűnt. És még választásom sem volt. Gyászoltam azt az életet. Gyászoltam az esélyeket. Eddig. Most készen állok visszavenni azt, ami mindvégig engem illetett. De minden tervben ott rejlik egy végzetes hiba. Olykor ez nem más, mint a szív.

Nem olvastam még semmit a kiadótól, tulajdonképpen Tijan: Fallen Crest High sorozatára várakozva néztem szét a megjelenéseik között, néhány fülszöveget átfutva megakadt a szemem a Bang-en. Mindig is érdekes emberi ösztönnek tartottam a bosszúállást, amin jókat lehet filózgatni, belemélyedni egy-egy történet kapcsán, mégis kinek van igaza, ki érdemli meg a büntetést, és vajon a főhős érez-e bármilyen mértékű elégtételt, ha a bosszúja beteljesül. Felkészültem tehát egy sötét hangulatú, de azért romantikus történetre, amely erotikával mélyen átitatott lesz, és a főhős végül a saját erejéből megszívatja az ellenfelét. Hogy én mekkorát tévedtem!
A szerzőt megjegyzem magamnak, mert oda tudott szegezni a fotelembe, gyakorlatilag néhány óra alatt felfaltam a regényt, minden egyes oldal után egyre kíváncsibb lettem, mi lesz a következő lépés. Ez a nő őrült és tehetséges egyszerre. Az írásmódja lehengerlő, szókimondó és őszinte, hihetővé teszi az egész történetet. Remekbe szabott karaktereket alakított ki, ebben nem tudtam hibát találni, telitalálat volt minden egyes szereplő.
Ez a nő addiktív, vonz és taszít egyszerre, a cselekmény minden egyes eleme provokál, felkavar. Annyi mocsok, brutalitás, fájdalom, szenvedés kavarodik a történetben, azt gondolnád, ezt már nem lehet felülmúlni, de a következő fejezetben kapod az újabb adagot. Amikor azt hiszed, már nem lehet fokozni, akkor 180 fokos fordulatot vesz az egész, a hideg számítás mellé bekapcsolódnak az érzelmek, amik mindent megváltoztatnak.
Ez a nő zseniálisan építette fel a dramaturgiát. Először nem érted, hogy Nina miért teszi amit tesz, miért játszik odaadó feleséget a gyűlölt férje, Bennett oldalán. Egyes szám első személyben mesél, minden egyes apró rezdülését ismerheted, ahogy a bál szervezése kapcsán megismerkedik a szállodatulajdonos Declan-nel. Lépésről lépésre követhettem, ahogy behálózza a pasit, felhasználva minden női praktikát, emberismeretet, trükköt. Évek óta megvan a terv, amit fogadott testvérével, Pike-al találtak ki, és végre megtalálták hozzá a megfelelő alanyt. És még mindig nem tudod, miért??
Ez a nő az arcodba vágja! Kegyetlenül, nem kímélve a kedves olvasót, Nina elmeséli a gyerekkorát, miken ment keresztül a nevelőszüleinél a négy évvel idősebb fogadott bátyjával együtt. Abban az isten háta mögötti lepusztult házban milyen perverz, beteg állat dolgok történtek velük, tehetetlenül szenvedtek évekig, nem mertek beszélni róla, mert féltek, hogy örökre elszakadnak egymástól.
Két idősíkon halad a szerző, egyik választ kapod a másik után, és már nem tudod eldönteni, ki jó és ki rossz, nem tudod ki mellé állj, van létjogosultsága egyáltalán a bosszúnak?
Ez a nő .... nagyon vigyázz, mert ez a nő meghúzza a ravaszt, és iszonyú nagyot szól. Képes a történet utolsó negyedét még jobban felpörgetni, de addigra már olyan sűrűn szőtte Nina a saját maga köré font hazugsághálóját, hogy nem képes kikeveredni belőle. Baaaaaaannnnggg.

Ez a nő megalkotott két olyan pasit is ebben a regényben, akik mellett nem tudsz érzelmek nélkül elmenni, ez pontosan a swoonworthy kategória. Pike az, aki 8 éves kora óta Nina mellett áll, ő az, aki megérti minden rezdülését, ő az, aki bármennyire kevés időre is, de feledtetni tudja vele a jelen nyomorúságát. El tudja érni, hogy mindig visszataláljon hozzá, mert szüksége van arra, amit nyújtani tud neki. Pike-nak egy dolog számít, hogy védelmezze és  boldognak lássa Ninát. De van az a határ, amit nem szabadna átlépnie.
És ott van Declan. Először puhatolózás, kihívás, felismerés Nina részéről, igen, itt van végre az a személy, aki megfelel a céljainak. Declan kemény, nagy farokkal rendelkező domináns pasi, aki szépen belesétál a csapdába, hogy aztán ő ejtsen áldozatot. A szívnek édesem, nem tudsz parancsolni. Minden egyes találkozással mélyült a kapcsolatuk, Declan hosszú idő után, de megnyílt Nina felé, és feltárta sebezhetőségét. Ez ráébreszti a nőt, hogy mennyi közös van bennük, és a hazug élete helyett Declan mellett valódi életet élhetne.
Bennett is jó pasi, de vele nehéz, mert egyáltalán nem láttam a fejébe. Kívülről egy nagyon szerelmes pasi, aki odavan a feleségéért, kicsit lehetne bonyolultabb a személyisége, nekem vegytiszta volt.
Ezt a nőt felmagasztalom az egekig, mert nem tudok még egy írót mondani, aki ennyire beteg és csodálatos egyszerre, aki ilyen tabudöntögető témákat lazán kiráz az ujjából, mély érzelmeket kiváltva az olvasóiból. Fél csillagot viszont le kell vonnom egyrészt Nina vaksága miatt Pike irányában, illetve a történet vége miatt, ami sokkolt, de annyira, hogy azonnal utána néztem a folytatásnak, ami némileg megnyugtatott. Persze nem árulom el mi az, de nekem a vége nem sült el a kedvemre....Bang!
Köszönöm az olvasás lehetőségét a kiadónak, megrendelhető ITT.

Borító: Eredeti, figyelemfelkeltő.

 

Kedvenc karakter: Declan

Szárnyalás: Az álom, a kórházban, tele szimbólumokkal.

Mélyrepülés:  A nevelőapa.

Érzéki mérce: Kizárólag felnőtt olvasóknak, sőt nem árt, ha már olvastál némi dark erotikát, ne ez legyen az első, ahhoz túl kemény!

Értékelés: