KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: barátság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: barátság. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. június 8., szombat

Jochen Gutsch, Maxim Leo: Frankie


A Kossuth Kiadó jelentette meg Jochen Gutsch, Maxim Leo: Frankie című regényét, melyben egy végzetes lépésre készülő férfi és egy otthonra vágyó macska találkozásáról olvashatsz, ami mindkettőjük életét megváltoztatja.  Kövesd  a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.
 
Kossuth Kiadó
218 oldal
Fordította: Várnai Péter
Goodreads: 4,20
Besorolás: barátság, macska, depresszió

Egy rendkívüli barátság története
„Az élet értelme nekem smafu. Azt, ugye, először is meg kell találni. Aztán meg vigyázhatunk rá, nehogy elveszítsük.”
Richard Gold mindent előkészített. Ma lesz a napja, hogy végez magával. A kötél már a nyakán van, amikor észreveszi, hogy az ablaka előtt egy vézna kandúr nagy érdeklődéssel bámulja őt. Goldot ez teljesen összezavarja. Aztán a kandúr be is költözik hozzá, merthogy Goldnak nagy tévéje, „irtó” puha ágya van, és az ennivalót mindig hajszálpontosan a megfelelő időben szolgálja fel. Ezzel különös barátság veszi kezdetét két kívülálló között, akiknek legalább az egyike szilárdan hisz abban, hogy az életben van happy end.
Egy férfi meg akar halni. Egy kandúr otthont keres. Megható, ugyanakkor páratlan humorral átszőtt történet egy rendkívüli barátságról, és az útról, amely visszavezet az életbe.

A borító szerelem volt első látásra, nézd meg jól, aztán nézd meg itt jobbra a képet. Ez a magyarázat, hogy miért akartam elolvasni Frankie történetét. Minden tiszteletem a kutyásoké, nekem is volt az életem egy korábbi szakaszában nyolc évig kutyám, egy szibériai husky, tudom milyen kutyásnak lenni. Szóval nem szeretnék különbséget tenni az állatok között, de az én esetemben úgy adódott, hogy egy ivartalanított kandúrral osztjuk meg az otthonunkat, a képen látható Stricikével. A nevét a nagyobbik lányom adta neki, képzelhetitek milyen reakciókat kapunk a barátoktól, vendégektől vagy éppen az állatorvosnál, de mi így szeretjük, nem is illene rá más név. Befogadott cica, egy ismerősnél nem fért össze a többi macskával, így hozzánk költözött kb egy évesen, bájosan, megszeppenve. Kilenc éve vagyunk a kiszolgálói, a háreme, és még csak azt sem mondhatom, hogy nagyon hálás lenne érte, ez az igazság. Kicsit sarkosan kifejezve "elvisel" minket. De mielőtt a bejegyzésem csakis róla szólna, inkább rátérek a könyvre.
 
Arra nem igazán voltam felkészülve, hogy Frankie szemszögéből olvashatom az eseményeket, sőt, később az is kiderült, hogy tud beszélni az emberek nyelvén. Frankie eléggé szomorúan bandukol a faluban, korábbi gazdáját elvitték fehér ruhás emberek, miután elfeküdt a kertben. (Bocsánat, ez nagyon morbid amúgy, de én már itt nagyon mosolyogtam magamban.) Szegény kis sovány kandúr próbál élelmet találni, szöcskéket fog, ami persze fél fogára sem elég. Így sodródik el az elhagyott házhoz, ami most mégsem üres, az ablakon bekukucskálva látja, hogy egy pasas épp egy szép fonalat tesz a nyakára. Észreveszi Frankie-t, el akarja kergetni, fejen is találja valamivel, ezek után a cicában nem sok élet marad. Szerencsére az emberünk próbál segíteni rajta, állatorvost hív, aki meg is menti. A kapcsolat szikrája kezd kialakulni közöttük, a pasas próbál élelmet találni a házban, nem sok sikerrel. Gyorsan piálni kezd, hogy kiheverje a sokkot, amit Frankie okozott azzal, hogy képes beszélni. Richard Gold azt hiszi megőrült, és erre meg is van az oka, hiszen ki látott már beszélő macskát ugyebár. A férfi gyászolja a feleségét, és meg akar halni... Kezdetben úgy tűnik, hogy ezen Frankie sem tud változtatni, de aztán beindulnak az események.
Természetesen nem akarom elmesélni a teljes történetet, ennyiből bőven látható, hogy merre halad a sztori, nyilvánvaló, hogy azt akarják a szerzők megmutatni, hogy egy állat barátsága, a vele való törődés ki tud szakítani a legnagyobb lelki problémákból is. Mégsem olyan biztos, hogy mindenki számára jól végződik ez a történet, számomra egészen a végéig voltak kétségek, sőt még utána is. Frankie-től nem igazán szabadultam meg azzal, hogy becsuktam a könyvet.
Megszerettem ezt a kandúrt, bennem kialakult könnyedén az a varázs, amivel be tudott hálózni. Nagyon viccesek és tanulságosak voltak a beszélgetései Golddal, aki foglalkozását tekintve író, sok mindent tudományosan, racionálisan közelített meg, miközben Frankie inkább gyakorlatiasan. Aztán kimerészkedtek a házon túlra is, vásárolni mentek, vagy épp a városba egy macskaeledel-reklám castingjára, minden egyes közös élmény egy újabb előrelépés volt a depiből való kilábaláshoz.
Frankie-nek barátai is vannak a faluban, érdemes róluk is szót ejteni, egy cuki mókus és egy öreg kutyi, akikkel szintén jókat beszélgettek a világ dolgairól, miközben az olvasó dől a nevetéstől, annyira vicces a gondolkodásuk. És nem is lenne igazi kandúr Frankie, ha nem lenne egy titkos szerelme is, akinek a meghódítására való ötletelés is elég mókás pillanatokat okozott. A szerzők stílusa tetszett, eddig nem olvastam tőlük, ideje is utána néznem a munkásságuknak. Jók voltak a poénok, a tanulságok, és nem éreztem, hogy a mondanivaló erőltetett vagy túlzó lenne. Kissé megvezettek a vége felé, tökéletesen csavarták a szálakat, hogy izguljak azért, végül pedig kicsit nyitott is maradjon, egyben nagyon megható. Jót játszottak az érzelmeimmel, és ez a lényeg egy olvasásélménynél, legalábbis nálam, hogy érzelmeket váltson ki, ezáltal emlékezetes maradjon. Igazából a fő téma itt a gyászfeldolgozás, az általa okozott depresszióból való kijutás kérdése volt, amit egyedül egy állatka nem old meg. Oda kell figyelnünk egymásra, segítséget kell keresni, nem szabad a gyászolót magára hagyni a problémájával, akkor semmiképp sem, ha befelé fordulva, magában akarja lerendezni.
Szeretem váltogatni a zsánereket az olvasmányaim során, mindig jól jön egy teljesen újszerű könyv, amilyet még nem próbáltam, a Frankie is ilyennek bizonyult. Összességében ez a rövidke regény nekem remek kikapcsolódást nyújtott, igazolta azt, amit már eddig is tudtam, hogy mennyire fontos az életünkben az, hogy törődjünk valakivel, legyen az ember vagy akár egy kisállat. Ez olyan kapcsolat, olyan érzés, ami nélkül ugyan lehet élni, de nem érdemes.      
Képek: saját

Borító: A pálmafás ing? Háh.
 
Kedvenc karakter Frankie

Szárnyalás: A tabu.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Hol sírtam, hol nevettem, kész érzelmi hullámvasút.

Értékelés: 



Nyereményjáték
 
A könyv beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyedén megválaszolhatjátok kérdéseinket. A helyes válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Kérdés: Mi volt az első szó, amit Frankie kiejtett embernyelven?

További állomások:
06.08 Kelly és Lupi olvas
06.10 Milyen könyvet olvassak?
06.14 Könyv és más



2024. március 23., szombat

Hana Tooke: Éjféli kalandok


A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Hana Tooke: Éjféli kalandok című gyerekkönyve. Tarts bloggereinkkel, ismerd meg a tudósnak készülő 12 éves Ema és telihold idején felbukkanó Silvie barátságáról szóló titokzatos történetet a prágai Éjféli Társulat díszletei között.  Kövesd a három állomásos blogturnét, és játékunk megfejtéséért cserébe megnyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.
 
Maxim Könyvkiadó 2024. Delfin könyvek
432 oldal
Fordította: Tomori Gábor
Goodreads: 3,90
Besorolás: middle-grade, kaland, misztikus

Ema Vašková mindig is érezte, hogy ő más. Híres tudósok családjába született, ahol nemigen van helye babonáknak és előérzeteknek – ám ezek mégis követik Emát, bármerre is jár. Nem segít a helyzetén, hogy úgy tűnik, mintha képes lenne előre megjósolni az eseményeket, és sajátságos félelemmel viseltet az árnyékok iránt…
Amikor különc nagybátyjához küldik, hogy nála lakjon egy darabig, Ema attól fél, elveszíti az esélyt, hogy valaha is beilleszkedjen. De ezután találkozik Silvie-vel – egy lánnyal, aki meglátja az Emában valójában megbújó rendkívüli teremtést. A két lány hamarosan közös éjszakai kalandokra indul, hogy együtt nézzenek szembe Ema félelmeivel.
Ekkor azonban bekövetkezik a baj. Silvie eltűnik – és Ema feladata, hogy megtalálja. Ema kénytelen összeszedni minden bátorságát, és tűvé tenni a várost az egyetlen, Silvie által hátrahagyott nyom titkai után kutatva. A nyomozás pedig egyenesen az Éjféli Társulat berkeibe vezet…

Két éve olvastam a szerzőtől a Leleményes lelencek című első regényét, és teljesen abban a hitben voltam, hogy ennek a folytatása érkezik, mivel ugyanaz az illusztrátor hasonló stílusban alkotta meg ennek a borítóját is. Erről szó sincs, teljesen új történetet kaptam, ezúttal az 1800-as évek végén, Prágában ismerkedhettem meg Ema sztorijával. Ema tizenkettedik gyerekként született december 12-én éjfélkor, pont akkor, amikor a város másik végén egy idős asszony épp búcsúzott az élettől. Ema szülei tudósok, és a nagyobb testvérei is a tudomány különböző területeiről szívják magukba az ismereteket, először a legnagyobb testvér, Frantiska veszi pártfogásába, és amikor távoli iskolába kerül, akkor a többi testvér gondoskodik róla. Közben egyfolytában próbálja Ema kideríteni, hogy a tudomány melyik ágában jeleskedhet, ő vajon milyen területen tanuljon tovább. Mert igazából a képességei nem éppen tudományosak, inkább megmagyarázhatatlanok. 
Ema megérzi mások érzéseit, olvas az emberek rezdüléseiből, na meg az árnyékukból, képes arra, hogy észrevétlenül közlekedjen, ezzel meglepve a környezetét a jelenlétével. Megérzi mások árnyait is, a félelmeket, a rossz közeledtét. Egyszóval sok megfoghatatlan képességet birtokol, míg a szülei, testvérei meteorológusok, régészek, növény és állattan tudósok, stb. Elérkezik az a nap, amikor már az összes testvére bentlakásos iskolába jár, és a szülei is elutaznak egy expedícióra, neki a sosem látott nagybátyjához kell mennie a város másik végébe. 
Josef befogadja őt, a nagyanyja padlásszobáját kapja meg, aki az ő születése napján halt meg, de nem illik róla kérdeznie. Aztán telihold éjjelén Ema megismerkedik egy vele egyidős furcsa lánnyal a szemközti házból, és kalandozni hívja a titokzatos prágai éjszakába. Felfedeznek, horgásznak, falakat másznak, és Ema egyre jobban megnyílik, főleg azért, mert Silvie is titkokat rejt, ő is hasonló hozzá. Egyik éjjel a temetőbe mennek, ahol Silvie végre talán magyarázatot ad a titkaira, de valaki megzavarja őket, és menekülniük kell. Silvie ezután eltűnik, és Ema nyomozni kezd, mert biztos benne, hogy a lányt elrabolták. A nyomok az Éjféli Társulathoz vezetnek, minden teliholdkor három éjjel tartanak előadást mindenféle misztikus témákban, jósolnak, szellemet idéznek vagy épp kést dobálnak, szórakoztatják a vendégeket egy föld alatti helyen. Emának nincs könnyű dolga elvegyülni ezen a helyen, ráadásul újabb titokra bukkan, egy balesetre, ami valójában gyilkosság, és vastagon benne vannak a társulat tagjai.
Nagyon egyszerű a szerző receptje, végy két egykorú gyereket, barátkoztasd őket össze, aztán az egyiket tüntesd el, hogy a másik ezer veszélyen át megkereshesse. 
Persze aztán semmi sem az, aminek eddig látszott és kap a történet még pár fordulatot, mielőtt kibogozódnak a szálak. Addig viszont sok részlet tette különlegessé számomra a sztorit. Számos karaktert vonultat fel a szerző, kezdve a családtagokkal, aztán ott a macskás nagybácsi, aki bicikliket szerel, a titokzatos nagyi, akinek a szelleme még érződik a falak között. Az Éjféli Társulat alkalmazásában álló gyerekek között Ema szövetségesekre lel, és persze ott vannak a felnőttek, a társulat kurátorai, és az impresszárió, akikről ki kell deríteniük, hogy ki bűnös és ki ártatlan a gyilkosságban. Az már Hana Tooke egyéni tehetsége, hogy olyan főszereplőt alkotott, mint Ema, aki szeretné, hogy olyannak lássa a környezete, amilyen valójában, ugyanakkor fél is ettől. Silvie barátsága és ösztökélése kellett hozzá, hogy vegye a bátorságot és felvállalja önmagát, olyannak, amilyen. Nagyon különböző ez a két kislány, mégis a legjobb hatással voltak egymásra. Elsősorban a családjának akar bizonyítani, az ő véleményük a legfontosabb, vágyik az elismerésükre. A szerző más oldalról is lenyűgözött, sikerült ebben a regényben egy remek gótikus hangulatot kialakítania. Prága remek helyszínválasztás, hozzátéve az éjszakát, a sötét utcákat, sikátorokat, a borzongáshoz még egy kis denevér szereplőt is hozzátett. Gyorsan hozzáteszem, hogy nem volt túlzóan félelmetes rész, még a temetős jelenet sem volt erős, szóval a korosztály ezt még élvezettel olvassa.Szerintem ez a történet egyaránt szól a barátságról és arról, hogy meg kell tanulnunk vállalni önmagunkat, akkor is, ha érezzük, hogy kilógunk a sorból valamilyen módon. Ez egy elfogadás és kiállás is egyben. Nehéz egy gyereknek eligazodni a felnőttek világában, mindenki meg akarnak felelni az elvárásoknak, előfordulnak hibák, de a felnőtteknek is nyitottnak kell lenniük, és jóval elfogadóbbnak a "különleges" gyerekek felé.
A felnőtt olvasók hozzám hasonlóan el szokták olvasni a szerző megjegyzéseit a végén, és ez jelen esetben tényleg hozzájuk szól. Itt ír Hana egészen őszintén arról, hogy milyen karakter valójában Ema és ő személy szerint hogyan kapcsolódik hozzá. Én erről a dologról vajmi keveset halottam korábban, úgyhogy utána is néztem, őszintén szólva meglepett, hogy ilyen szinten bepillantást engedett az életébe.
Nem mondhatok mást, minthogy nagyon tetszett a történet, de ahogy a szerző maga is jelezte a végén, volt egy megtorpanás, amikor nehezen indult tovább Ema útja. Valamint kérdések maradtak bennem a nagybácsival, a nagymamával és a szülőkkel kapcsolatban is. A cseh nevekkel kicsit meggyűlt a bajom, eléggé idegenül hangzottak, és meglehetősen sok is a szereplő, szóval kitartást javaslok e téren.
Összességében borzongós, gótikus hangulatú, mégis a barátságra és az önmagunk felvállalására hangsúlyt helyező történetet kaptam, élmény volt olvasni, ajánlom a 10-14 éves korosztálynak.
Képek: Ayesha L. Rubio illusztrátor   

Borító: A szerző előző könyvét is Ayesha L. Rubio illusztrálta, nagyon cuki rajzokkal.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Az Éjféli Társulat előadásai.
 
Mélyrepülés: -.

Érzelmi mérce: Bár időnként vérfagyasztó is lehetne, de nem az, 10 éves kortól ajánlom.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ


Nyereményjáték

A kisregény Prágában játszódik, így a játékunk is ehhez a városhoz kötődik. Minden állomáson egy-egy állítást olvashattok, el kell dönteni, hogy igaz vagy hamis. A rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be a választ!  Sok szerencsét!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

ÁLLÍTÁS:  A Károly híd csupán tíz méter széles.
 

Résztvevő blogok:
03.23. Kelly & Lupi olvas
03.25. Könyv és más
03.27. Hagyjatok! Olvasok!


 

2021. november 18., csütörtök

Ling-Balogh Erna: Amikor beüt a cukor

 

A Kalliopé kiadó gondozásában frissen megjelent ifjúsági regény a cukorbeteg fiatalok mindennapjaiba enged betekintést, ami ha nem lenne így is elég izgalmas téma, egy nyári táborozást enged végigkövetni. Tarts bloggereinkkel és fedezd fel te is a tábor különleges atmoszféráját, az első szerelem és az igaz barátokkal megosztott titkok izgalmát! Ha szerencsés vagy, a turné végére egy saját példánnyal is gazdagodhatsz a kötetből!

Kalliopé Kiadó, 2021
344 oldal
Besorolás: YA, ifjúsági, realista, romantikus

Izolda: ​13 éves vagyok, van egy majom bátyám, és szerelmes vagyok az úszásba. Az életem fél évvel ezelőtt kifordult a négy sarkából. Diabéteszes lettem, úgyhogy a napjaim anya vizslató tekintete mellett vércukormérésből, inzulinadagolásból és diétázásból állnak. A testem megváltozott, de nem csak úgy, ahogy a kortársaimnak, a lehetőségeim szűkültek, a világot pillanatnyilag eléggé utálom. Nem akarok táborozni, inzulinpumpát viselni, sőt, ha lehet, nem is szólnék senkihez. Köszönöm a figyelmet!
Panka: Annyira várom a diabéteszes tábort! Addig is shoppingolok anyával, ottalvós bulikat tartunk Lillával, és elmegyek az orvosomhoz is, hogy megnézzük az értékeimet. A fiúkkal leszámoltam, főleg azokkal, akik egészségesek, de amúgy jól vagyok. Minden reggel pozitív megerősítésekkel indítom a napot, az ágyam alatt rejtegetem a rajzaimat, és imádom a tábort. Vagy ezt már mondtam?
Mór: Fesztiválozni akartam azon a héten, vágod? De most ott tartunk, hogy a húgomat, Izzit kell elkísérnem egy táborba, amiről semmit nem tudok, és nem is érdekel. Arról már ne is beszéljünk, hogy a családom fél éve átnéz rajtam, mert minden percüket szénhidráttáblázatok fölött töltik. Az persze feltűnik nekik, amikor picikét kések otthonról egy buli után…

És ismét egy cuki, nyári romantikus történet, ami a nagy rózsaszín ködfelhőben azért eléggé fontos témákat is boncolgat. Cukorbetegség... mit tudtok róla? Én elárulom, hogy a legminimálisabbakat, amit az emberek nagy többsége is ismer. Nem ehetnek cukortartalmú édességeket, meghatározott időben enniük kell szénhidrátot, inzulinozni kell őket és speciális diétát kell tartaniuk.

Izolda és Panka pont ebben a cipőben járnak. Panka már régi motoros, elfogadta, hogy mi a betegsége és megpróbálja a legjobbat kihozni belőle. Évente diabéteszeseknek szervezett táborba jár, mindenkit lelkesít, sikerült kis baráti társaságot is kialakítania hasonló betegséggel küzdőkkel. Izoldánál viszont nem olyan régen diagnosztizálták a betegséget és a fiatal lány nagyon nehezen veszi, hogy a diabétesz sok mindenben korlátozza, főleg a kedvenc sportjában, az úszásban. A szülei javasolják neki a tábort, de mindent elutasít. A két lány a kórházban találkozik, ahol Izolda nem tudja féllválról venni Panka lelkesítő szavait, így végül ő is csatlakozik a táborozókhoz. Igen ám, de Izoldának van egy bátyja, Mór, aki akár szeretne, akár nem, de mennie kell a húgát pesztrálni a táborban. A fiúnak pedig bár imádja a húgát, de egy porcikája se vágyik a táborba, főleg úgy, hogy a barátai meg fesztiválra mennek pont ebben az időpontban...

Őszinte leszek, nagyon szerettem ezt a regényt. Ha le is vesszük, hogy cukorbeteg gyerekekről szól, de mindenképpen visszahozza a nyarat, a gyerekkorom, fiatalkorom nyári táborait. Az izgalmat, hogy újra találkozom a régi barátaimmal (és kik lesznek az újak?), a strandolást, az esti közös sutyorgást lefekvés után, a záróbulit, az "úristen XY is ott lesz, mit vegyek fel, hogy észrevegyen?", a vicces programokat, az ott kötődött barátságokat és egynyári szerelmeket... A szerző nagyon élethűen adta vissza ezeket az élményeket, én imádtam újra táborozni a főhőseinkkel.

És a szereplők! Panka a rettentő nagy lelkesedésével és "cukiságával" vett le a lábáról, érte végig izgultam, átéltem az első szerelmet, csalódást, és minden mást, amit ez a nyár hozott. Mintha magamat láttam volna ennyi idősen!
Izolda és Mór kapcsolata pedig egyszerűen fenomenális lett. Egy testvérpár, aki bár zrikálja egymást folyamatosan, de véd és dacszövetségben vannak és imádják egymást. Mór pedig még rá is tett egy lapáttal. Bár ő volt a könyv szépfiúja, de nem is ezzel vett le a lábamról, hanem a szövegével. Szinte az összes szemszögét végigvigyorogtam. A nagyképűségét, a lazaságát, ahogy imádta a húgát és ahogyan hirtelen nem tudott mit kezdeni azzal, hogy ő is szerelmes lehet. A barátok is nagyon jól megírt karakterek lettek, a fontosabbaknak megvolt a saját háttértörténete, amivel még élőbbé válltak. Ehhez gratulálok az írónőnek!

És persze nem hagyhatom ki a "cukros" részt sem. Ahogy az értékelés elején írtam, nem túl sok dolgot tudok róla. Picit féltem, hogy mennyire lesz "szájbarágós" ez a betegség, mennyire fogja rányomni a bélyegét a történetre, de őszintén be kell valljam, kellemesen csalódtam. Pont annyi információt kaptunk, amennyivel esetlegesen tudunk segíteni egy bajba jutott cukorbetegen, amennyi ahhoz kell, hogy ne kapjunk frászt egy "pen" láttán és hogy ne akarjuk őket olyan ételekkel tömni, amik számukra veszélyesek. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a könyv végén kapunk egy rövid összefoglalót a fontosabb fogalmakról.

Összességében mindenkinek ajánlom ezt a történetet, azoknak is, akik esetleg többet szeretnének tudni erről a betegségről, de nem orvosilag megírt száraz tényekből, hanem egy mindenki által fogyasztható történetből. De természetesen azoknak is, akik "csak egy sima" nyári, ifjúsági, romantikus történetet szeretnének olvasni, mert végső sorban a regény erről is szól. Fiatalok, akik jól érzik magukat, nyaralnak, barátságokat kötnek, szerelmesek lesznek. És teljesen mindegy, hogy egészséges vagy beteg gyerekekről beszélünk, mert a lényeg ugyanaz. Élni az életet a legteljesebb módon.

Borító: Fiatalos, illik a történethez

Kedvenc karakter: Panka, Mór, Izolda

Szárnyalás: Mór... imádtam a szövegeit

Mélyrepülés: Panka és Barna randija...

Érzelmi mérce: könnyed, aranyos, romantikus, de minden a YA keretein belül maradva

Értékelés: 


Nyereményjáték:
A kötet legtöbb szereplője szenved valamilyen tartós betegségben. Az ifjúsgái irodalom világában ez nem ritka motívum, ahogy az életben sem. A mostani játékban az a feladatotok, hogy felismerjétek melyik könyvből idéztünk egy-egy állomáson. A kérdéses könyvekben közös, hogy egy betegség fontos szerepet játszik. A keresett kötet címét írjátok a megfelelő állomás pontjához a dobozba.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

– Nem kötelező mindig erősnek lenned. Te is kiborulhatsz, te is lehetsz gyenge.


a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
November 14 - Ambivalentina
November 16 - Könyv és más
November 18 - Kelly és Lupi olvas

Rendszeres olvasók