Először a nyár folyamán kaptunk meghívást a Mondocon szervezőitől, hogy látogassuk meg a rendezvényt és tudosítsunk róla. Akkor sajnos nem volt rá időm, így ez kimaradt az életemből, de pár blogger barátnőm járt kinn és a képeik és beszámolójuk alapján nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam elmenni rá.
Így, amikor most ismét kaptunk rá meghívást, azonnal jelentkeztem, mert tudtam, hogy ezt nekem is látnom kell!
Kicsit azért izgultam, hogy a mangák és animék ismerete nélkül mennyire fogom érteni, élvezni az egészet, hiszen ebből a műfajból összesen a Vampire Knight-ot és a Death Note-t ismerem, de aztán megnyugodtam, hogy lesznek kinn olyan filmek / könyvek rajongói csoportjai is, amelyeket ismerek és szeretek (Trónok harca, Gyűrűk ura, Csillagkapu és társai).
Reggel, már a kettes metrón is nyilvánvaló volt, hogy jófelé tartok, hiszen beöltözött fiúk és lányok, cicafülekkel, góth öltözetben nem kis feltűnést okozva utaztak velem együtt a BNV-re.
Az Őrs vezér teréről negyedóránként indultak a kifejezetten a Mondoconra szervezett buszok, ahol már bőven kaptunk ízelítőt abba, hogy mi is vár ránk. Nekünk külön volt belépőnk, de egy barátnőm is velünk jött, akit előző nap halálra riogattak a többiek, hogy egy, sőt, akár három órát is sorban kell állnia, ha a helyszínen kell belépőt vennie, így még tegnap éjszaka lázas levelezést követően beszerezte a másnapi belépőjegyét. Kellemes meglepetésünkre azonban nem kellett sorban állni a belépésnél, gördülékenyen és gyorsan be is jutottunk.
És itt volt az első támadási pont. A Fogadóhelység. Itt nem kevés időt töltöttünk el, hiszen ez volt a manga,
anime, fantasy kedvelők Mekkája. Minden kapható volt, ami szem-szájnak ingere, az olcsótól a méregdrágáig, kulcstartótól, a könyveken át a hatalmas plüssállatokig. Ahogy láttam, a legnagyobb sikere egy különböző színekben pompázó alpakának volt, szinte minden harmadik rajongó egy ilyen tündéri plüssállatot cipelt magával:). Én itt még erős voltam, nem akartam semmit venni, Fummie is, de a velünk tartó Dóri itt gyengült el először - mindenáron egy pár plüss cicafület szeretett volna magának. Ez a kiegészítő szinte alapkövetelmény volt azoknál, akik nem öltöztek be, láttam ilyen füleket lányokon és fiúkon is egyaránt:).
Számomra a legszürreálisabb ajándéktárgy egy olyan egérpad volt, amely két női mellet formázva tartotta és
adott kényelmes megtámasztást a csuklónak:). (gondolom a fiúk körében nagy sikere volt:).
Miután átvergődtünk az árusok nagyon is csábító standjain, bevetettük magunkat a D pavilonba, ahol először nem is tudtuk, hogy merrefelé induljunk, annyi látnivaló volt. Balra nagyon vonzó, félmeztelen gladiátorfiúk voltak (hú, itt rögtön meg is akadtunk hárman lányok:))), jobbra és előttünk előadások, hatalmas kivetítővel, hátrébb, mindenféle konzolos játékok, előttünk egy ork rohant el, mellettünk egy katonai osztag, de cicafülekkel:))), úgyhogy az első pár percünket csak tátott szájjal bámulva töltöttük el. Végül felszedtük a leesett állunkat és szépen sorban körbenéztünk.
Így, amikor most ismét kaptunk rá meghívást, azonnal jelentkeztem, mert tudtam, hogy ezt nekem is látnom kell!
Kicsit azért izgultam, hogy a mangák és animék ismerete nélkül mennyire fogom érteni, élvezni az egészet, hiszen ebből a műfajból összesen a Vampire Knight-ot és a Death Note-t ismerem, de aztán megnyugodtam, hogy lesznek kinn olyan filmek / könyvek rajongói csoportjai is, amelyeket ismerek és szeretek (Trónok harca, Gyűrűk ura, Csillagkapu és társai).
Reggel, már a kettes metrón is nyilvánvaló volt, hogy jófelé tartok, hiszen beöltözött fiúk és lányok, cicafülekkel, góth öltözetben nem kis feltűnést okozva utaztak velem együtt a BNV-re.
Az Őrs vezér teréről negyedóránként indultak a kifejezetten a Mondoconra szervezett buszok, ahol már bőven kaptunk ízelítőt abba, hogy mi is vár ránk. Nekünk külön volt belépőnk, de egy barátnőm is velünk jött, akit előző nap halálra riogattak a többiek, hogy egy, sőt, akár három órát is sorban kell állnia, ha a helyszínen kell belépőt vennie, így még tegnap éjszaka lázas levelezést követően beszerezte a másnapi belépőjegyét. Kellemes meglepetésünkre azonban nem kellett sorban állni a belépésnél, gördülékenyen és gyorsan be is jutottunk.
És itt volt az első támadási pont. A Fogadóhelység. Itt nem kevés időt töltöttünk el, hiszen ez volt a manga,
 |
| Az alpakák |
Számomra a legszürreálisabb ajándéktárgy egy olyan egérpad volt, amely két női mellet formázva tartotta és
Miután átvergődtünk az árusok nagyon is csábító standjain, bevetettük magunkat a D pavilonba, ahol először nem is tudtuk, hogy merrefelé induljunk, annyi látnivaló volt. Balra nagyon vonzó, félmeztelen gladiátorfiúk voltak (hú, itt rögtön meg is akadtunk hárman lányok:))), jobbra és előttünk előadások, hatalmas kivetítővel, hátrébb, mindenféle konzolos játékok, előttünk egy ork rohant el, mellettünk egy katonai osztag, de cicafülekkel:))), úgyhogy az első pár percünket csak tátott szájjal bámulva töltöttük el. Végül felszedtük a leesett állunkat és szépen sorban körbenéztünk.
 |
| Nyírd ki Joffrey-t |
Először a Trónok Harca és a Csillagkapu asztalokat kerestük fel. Az előbbinél Fummie-t teljesen elveszítettük:), minden külső ingert kizárva fangirlködött, körbeimádta a gyönyörű térképet, az ékszereket, tesztet töltött ki, ahol összesen egy hibapontot szerzett, így egy gyönyörű ToG könyvjelzővel lett gazdagabb. A lelkesebbek (és bosszúszomjasabbak:) akár egy Joffrey-val ékesített céltáblára is lőhettek darts-szal:).
Én picit csendesebben, de annál nagyobb lelkesedéssel néztem körül a Csillagkapu standon. Itt is megvolt minden, ami egy rajongót fellelkesíthet, gyönyörű dioráma volt magával a Csillagkapuval, goaud szótár, beöltözött katonák, Csillagkapu társasjáték, szimbólumok, én pedig örömmel idéztem fel, hogy mennyire szeretem ezt a sorozatot és még mindig azon morfondirozom, hogy újra? kellene néznem:).
A további standokat csak az étkező részleg mellett lehetett megközelíteni, így bár egyikünk se volt éhes, de
az ott elkészített sushik, és az egyéb különlegességeknek az illata meghozta a mi étvágyunkat is nagyon hamar. De még nem akartunk enni, így továbbindultunk és belefutottunk az én nagy szívszerelmembe, a Gyűrűk urával és a Hobbittal foglalkozó Gyűrűk Ura Cosplay Klub standjába. Hogy ott milyen gyönyörű dolgok voltak! Tünde és Nazgul sisakok, kardok, egy teljes dioráma A Gyűrűk ura - A gyűrű szövetsége című filmből. Egy nagyon kedves lány még azt is felajánlotta, hogy beöltözhetünk akár tündének, akár orknak, akár gondori katonának egy nagyon kevés támogatás fejében. Dórival azonnal lelkesen beöltöztünk, felpróbáltuk a gyönyörű tünde köpenyt, én még egy orkot is fogtam magamnak a fotóhoz:). Nem kevés időt töltöttünk el ott is, én ereklyéről ereklyére röppentem és körbeimádtam mindent, ami a könyv és a filmsorozatokhoz tartozott. (azt azért őszintén bevallom, hogy én a beöltözött Aragornt először cowboy-nak néztem, nem is értettem, hogy mit keres ezen a standon egy cowboy, mire felvilágosítottak, hogy ő Aragorn - csak egy picit égtem, mint a Reichstag:). És igen, itt veszíttem el az önuralmamat és vettem meg az első (és egyetlen) relikviámat egy gyönyörű nazgulos hűtőmágnes személyében:).
Persze vártak minket új kalandok, úgyhogy lassan innen is továbbálltunk és először az Amai teaházba léptünk be, ahol hagyományos japán fesztiváljátékokat próbálhattunk ki. Kiderült, hogy Dórival tökéletes csapatot tudunk alkotni, hiszen a szemem be volt kötve, és így kellett egy bottal megtalálnom és átszúrnom egy táblára rajzolt békán 5 lyukat. Így egyszerűen hangzik, de ha be van kötve a szemed és csak a társadra hagyatkozhatsz, aki irányít, akkor már nem is olyan könnyű:).
Láttunk Yoyotsuri-t (vizes lufi horgászatot), felpróbálhattunk maszkokat és láthattunk Yukata öltöztetést is. Amit a legjobban szerettem (itt és a többi helyen is!), hogy bármire rákérdeztünk, lelkesen, kedvesen és hozzáértően kaptunk válaszokat. Sajnos az édességeket nem próbáltuk ki, de legközelebb azt is megkóstoljuk!
Akárhogy is próbáltuk, de mindig a gladiátorfiúknál lyukadtunk ki, így végül összeszedtük az összes bátorságunkat és odamentünk hozzájuk. Addigra persze már csak egy gladiátor árválkodott a standon, de ő is nagyon segítőkészen mesélt, válaszolt a kérdéseinkre és engedte, hogy mindent kipróbáljunk. Én felpróbáltam az egyik sisakot és megállapítottam, hogy annyira nehéz, hogy még állva sem egyszerű megtartani így a fejem, nemhogy küzdeni benne! Ehhez képest a hozzátartozó kard és az akkora, fából készült pajzs, ami mögött simán elbújhattam volna, már csak hab volt a tortán:). Azt hiszem minden elismerésem a srácoké, hogy ebbe beöltözve időről-időre megküzdenek (és így már teljesen érthető a kidolgozott testük is, mert ez az igazi edzés!)
A gladiátorfiúk után jött a Japán Nagykövetség standja, ahol mind a hárman megkaptuk a nevünket japánul leírva - én azt hiszem az enyémet be is fogom kereteztetni, annyira tetszik:).
Egy időre elég is volt a zárt térből, úgyhogy kimentünk picit levegőzni a pavilonok közti szabad területre, ahol újabb csodák vártak minket. Megszámlálhatatlan beöltözött gyerek, fiatal és felnőtt, változatosabbnál változatosabb kosztümökben. Találkoztunk Wolverine-nel az X-menből, Batmannel, Elsával a Jégvarázsból, egy csapat katonával újra, akik közül páran még mindig cicafüleket viseltek, két bérgyilkossal az Assassin's Creedből és nagyon-nagyon sok fura és vicces figurával, akiket igen, szégyen ide vagy oda, de nem tudtunk beazonosítani:).
Ami viszont itt is hatalmas pozitívum volt, hogy mindenki aranyosan, kedvesen engedte, hogy lefotózzuk, beálltak együtt, egyedül, velünk együtt és rettentően türelmesen pózoltak addig, ameddig el nem készült a (szerintünk) tökéletes fotó.
Én picit csendesebben, de annál nagyobb lelkesedéssel néztem körül a Csillagkapu standon. Itt is megvolt minden, ami egy rajongót fellelkesíthet, gyönyörű dioráma volt magával a Csillagkapuval, goaud szótár, beöltözött katonák, Csillagkapu társasjáték, szimbólumok, én pedig örömmel idéztem fel, hogy mennyire szeretem ezt a sorozatot és még mindig azon morfondirozom, hogy újra? kellene néznem:).
A további standokat csak az étkező részleg mellett lehetett megközelíteni, így bár egyikünk se volt éhes, de
 |
| Gyűrűk ura dioráma |
Persze vártak minket új kalandok, úgyhogy lassan innen is továbbálltunk és először az Amai teaházba léptünk be, ahol hagyományos japán fesztiváljátékokat próbálhattunk ki. Kiderült, hogy Dórival tökéletes csapatot tudunk alkotni, hiszen a szemem be volt kötve, és így kellett egy bottal megtalálnom és átszúrnom egy táblára rajzolt békán 5 lyukat. Így egyszerűen hangzik, de ha be van kötve a szemed és csak a társadra hagyatkozhatsz, aki irányít, akkor már nem is olyan könnyű:).
Láttunk Yoyotsuri-t (vizes lufi horgászatot), felpróbálhattunk maszkokat és láthattunk Yukata öltöztetést is. Amit a legjobban szerettem (itt és a többi helyen is!), hogy bármire rákérdeztünk, lelkesen, kedvesen és hozzáértően kaptunk válaszokat. Sajnos az édességeket nem próbáltuk ki, de legközelebb azt is megkóstoljuk!
 |
| "Gladiátorként" |
A gladiátorfiúk után jött a Japán Nagykövetség standja, ahol mind a hárman megkaptuk a nevünket japánul leírva - én azt hiszem az enyémet be is fogom kereteztetni, annyira tetszik:).
Egy időre elég is volt a zárt térből, úgyhogy kimentünk picit levegőzni a pavilonok közti szabad területre, ahol újabb csodák vártak minket. Megszámlálhatatlan beöltözött gyerek, fiatal és felnőtt, változatosabbnál változatosabb kosztümökben. Találkoztunk Wolverine-nel az X-menből, Batmannel, Elsával a Jégvarázsból, egy csapat katonával újra, akik közül páran még mindig cicafüleket viseltek, két bérgyilkossal az Assassin's Creedből és nagyon-nagyon sok fura és vicces figurával, akiket igen, szégyen ide vagy oda, de nem tudtunk beazonosítani:).
Ami viszont itt is hatalmas pozitívum volt, hogy mindenki aranyosan, kedvesen engedte, hogy lefotózzuk, beálltak együtt, egyedül, velünk együtt és rettentően türelmesen pózoltak addig, ameddig el nem készült a (szerintünk) tökéletes fotó.
Aztán persze visszahívott minket a D pavilon újra, mert még korántsem láttunk mindent. Egy társaság felé
vettük az utunkat, akik hatalmas terepasztalokon apró maketteket tologattak, rengeteg dobókockát használva. A kockára felcsillantak a szemeim, anno én is játszottam M.A.G.U.S szerepjátékot, így valamilyen játékra tippeltem. Oda is mentünk az egyik asztalhoz és először csak a figurákat fotóztuk, majd feltettünk egy kérdést és ezzel egy különleges és izgalmas világba csöppentünk. Mint kiderült, pont a megfelelő személyt támadtuk le a kérdésünkkel, Szecsődi Krisztián, a HammerTime Cafe tulajdonosa és talán leglelkesebb tagja bevezetett minket a Warhammer világába. Mint kiderült, amit láttunk az egy terepasztalos stratégiai játék, ahol taktikázva kell a különféle csapatokat győzelemre vinni. Ami különlegesség volt, hogy a különféle figurákat ők maguk rakják össze és festik ki. Gyönyörű darabok voltak, olyan részletességgel elkészítve, kifestve, hogy csak ámultunk, hogy ilyen aprólékos munkára hogyan képes az emberi kézügyesség! Krisztián olyan lelkesen és érdekesen magyarázott, hogy minket, lányokat is képes volt majdnem egy órára teljesen lekötni. Körbevezetett minket az összes asztalnál, elmesélte a világokat, kinek mi a szerepe ebben a játékban, mi az, ami minket lányokat is leköthet, hogyan kell játszani, mi a különbség, mi a hasonlóság a Gyűrűk urával ésatöbbiésatöbbi. Dóri talán kevésbé, de Fummie-val mi teljesen fellelkesültünk, úgyhogy meghívást is kaptunk a HammerTime Cafe megnyitó partijára:). Régen volt, amikor én szerepjátékoztam, és nem is ilyet játszottunk, de engem úgy lázba hozott ez az egész újra, hogy valószínűleg meglátogatjuk majd őket!
 |
| Warhammer csendélet |
Lassan kezdtünk fáradni, így még beültünk egy picit a Leauge of Legends döntőre, ahol két csapat küzdött
online, képernyőre vetítve kommentátorok segítségével, majd pedig egy előadásra, ami "A régi idők sci-fi és fantasy mozijáról" szólt.
 |
| Dóri és a cicafülek:) |
Kifelé menet még ellőttünk pár képet, Fummie (nagy rábeszélésünk után) gazdagabb lett egy Trónok harca nyaklánccal, Dóri pedig végül megvette a hőn áhított cicafüleit:).
Összességében egy tökéletes nap volt és végtelenül örülök, hogy végre eljutottam ide. Picit betekintést kaphattam az anime rajongók világába, sok különleges élménnyel lettem gazdagabb és jó volt hasonszőrű rajongókkal együtt lenni. Szerintem mind a hármunk nevében elmondhatom, hogy megfertőződtünk és a következő Mondoconon is szeretnénk ott lenni. Ki tudja, talán be is öltözünk:).
A teljes képgalériát a blogunk Facebook oldalán találjátok.
