Rácz-Stefán Tibor: Téged kérlek karácsonyra

Turnénk kezdetével egy időben jelenik meg Rácz-Stefán Tibor legújabb romantikus, YA-regénye, amely a 17 éves focista, Bence coming out történetét beszéli el. Ahogy közeledik a karácsony, főszereplőnk úgy vágyik mind jobban arra, hogy randira hívja évfolyamtársát, Martint. Tartsatok bloggereinkkel ezen a szívhez szóló turnén, és ne feledjetek el játszani se, ugyanis a turné végén a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a Téged kérlek karácsonyra egy példányát!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2022. dec.6. Vörös pöttyös

312 oldal

Goodreads:

Besorolás: YA. LMBTQ, coming out, pályaválasztás

Hol van az a pont, amikor a hallgatás már fáj?
Bence, a 17 éves focista évek óta egy súlyos titkot hordoz magában: a fiúk dobogtatják meg a szívét, különösen a helyes és kedves évfolyamtársa, Martin.
Bence úgy érzi, a titka és a ki nem mondott szavak felemésztik a lelkét.
Az ünnep közeledtével karácsonyi fénybe öltözik a város, ő pedig mindennél jobban vágyik arra, hogy randira hívhassa Martint, és előbújhasson. Ám retteg attól, hogy az idős, konzervatív szülei és a nagymamája mit szólnának az igazsághoz, és miként bánnának vele a csapattársai és a legjobb barátja, Zalán…
Honnan meríthetünk bátorságot, ha úgy érezzük, a félelem az úr?
A szerelem elég erőt adhat ahhoz, hogy kiálljunk a világ elé?
Két szó: Meleg vagyok. Ha kimondod, minden megváltozik?
A Téged kérlek karácsonyra az év legromantikusabb coming out története, ami reménnyel tölti meg a szíved, és mosolyt csal az arcodra.

Nem titok, a szerző csapattársam a Blogturné Klubban, szinte a kezdetektől együtt segítjük az olvasókat a jó könyvek kiválasztásában. Nagyon büszke vagyok rá, hogy erősíti a csapatunkat, dolgozik, blogol, közben sorra írja a könyveit, ez már a kilencedik önálló regénye, ha jól számolom.

Mindenképp azzal kell kezdenem, hogy nagyon megfogott a történetben az anyuka karaktere, és megpróbáltam végig főleg az ő szemszögéből figyelni az eseményeket. Meglepett a szerző, amikor konkrétan kapott is Bence anyukája egy saját nézőpontú fejezetet a végéhez közeledve. Anyaként olvasva tökéletesen egyet értek a szerzővel a lényeget tekintve, egy anyának természetes, hogy minden körülmények között szeresse a gyerekét, ez tökéletesen igaz a könyvre és rám is, ez átjött, és ennek így is kell lennie.

Nem akarom elismételni a fülszöveget, abban tökéletesen benne van az alapszitu, Bencének több súly nyomja a vállát, mint egy profi súlyemelőnek. Ez a teher ráadásul nem egyféle dolog, hanem szerteágazó, a regényben talán a melegség felvállalása, a lelkét egyre inkább feszítő vágy a legsúlyosabb, hogy végre összeszedje a bátorságát a coming out-ra. Ehhez szorosan kapcsolódik Martinhoz fűződő érzelmeinek kibontakozása, ugyanis ahogy napról napra szorosabbra fűződik a barátságuk, egyre nehezebb titkolnia, hogy valójában mit is jelent neki a fiú. Martinnak már nincs ezzel gondja, hiszen ő már korábban előbújt, nyíltan vállalja a melegségét, és ennek fogadtatása a mai magyar képet mutatja: a fiatalok egy része elfogadja, illetve közömbös, és van egy réteg, aki bántja, verbálisan és fizikailag is. A felnőttek már kevésbé elfogadók és ez a mérték a korral és az iskolázottsággal is összefügg. Maradva a könyvnél, pont Bence legjobb barátja, Zalán az, aki bántalmazza Martint, és ezt Bence már képtelen elviselni. Ezzel indul a közelebbi barátságuk is, amikor Bence felemeli a hangját és kiáll a bántalmazók ellen, még ha ez Zalánnal való barátságába is kerül. 

Bence vállát nyomó súlyok következő eleme a megfelelési kényszer. A jó tanulmányi eredmények elvárása szinte eltörpül a focis kihívások mellett. Az apja, a csapattagok, az egész iskola elvárják tőle, hogy maximumot nyújtson a pályán, és ő ugyan nagyon szeret focizni, de valahogy egyre nehezebb mindent koordinálni időben és fizikailag is. Ráadásul az öltözőben a homofób és a lányokat becsmérlő megjegyzések miatt Bence hangulata a padlón van, nagyon rossz volt látni, hogy ezek miatt a focizás iránti kedvét is elveszítheti. 

Nem utolsó sorban a pályaválasztás kérdése is véres kardként leng Bence feje fölött. Ezt különösen át tudtam érezni, hiszen idén érettségizett a lányom, szintén gimisként, úgyhogy végigéltem vele a "mi is akarok lenni, ha nagy leszek?" témát. 17 évesen nem az a kivétel, aki egyáltalán nem tudja a választ, szerintem már az is haladás, ha nagyjából az irányultságról tud dönteni ebben a korban egy gyerek. Mondjuk a fakultációt azért már korábban ki szokták választani, nem csak a végzős évben, de ezt sulija válogatja.

A szerző szerintem remekül megjelenítette ezt a többszörös kihívást Bence életében, aki szeretné legyőzni a félelmeit, szeretné teljesíteni az elvárásokat, és szeretne végre boldog is lenni, amihez az előbújás is feltétel. A legmélyebb kétségbeeséstől a remény szikráinak fellobbanásáig beleláthattam a srác gondolataiba, lelkébe, és nem szégyellem bevallani, többször is könnyekig meghatott. Nem gondolná senki, hogy a sztárfocis helyes srác külső mögött mennyi gyötrődés húzódik, mennyi félelmet él át. De mással is a lelkemig ért a szerző, mégpedig az anyukája iránti szeretetből fakadóan. Minden egyes mondat a helyén volt ennél a témánál, mintha a saját gondolataimat olvasnám. Tudom mi a háttere ennek, ki is derül a szerzői utószónál. Tessék, ebben a pillanatban is elérzékenyültem.

Martin karaktere nagyon cuki, igazi példakép lehet a fiatalok előtt, ahogy a családja is. Nagyon szimpatikusak a szülei is, bár az anyuka nagyon féltős típus, de meg is volt rá az oka. Egyből visszavett ebből, amikor egyrészt megkérték rá, másrészt már nem egyedül mászkált a fia esténként. Meglepett a szerző, hogy többször is saját fejezetet adott Martinnak, így volt tökéletes az összkép, hogy beleláthat az olvasó az ő fejébe és szívébe is.

Meg kell említenem még, hogy mennyire örültem, hogy egy helyes kis baráti társaság alakult ki a regényben, Bence és Martin mellett két lány, Viola és Piroska alkották a négyest, akik együtt töltötték a kevéske szabadidejüket, de azt tartalmasan, hatalmasakat poénkodva élték meg. Nagyon jó ötlet volt a béna karácsonyi pulcsis verseny, kerestem is képet hozzá, hát tényleg borzalmasak vannak, de a legjobbak a saját kézzel dekoráltak. Tetszett az, hogy mindenkinél jelentkezett valamilyen társadalmi, családi probléma, és természetes volt, hogy segítik egymást, amiben csak tudják. Viola szerepe az erősebb, és nagyon örültem a hírnek, hogy készül már egy spin-off történet vele egy új regényben, ahol Zalán kerül a kezei közé, remélem megadja neki amit megérdemel.

Persze nem mehetek el szó nélkül a családi háttér mellett sem, hiszen Bence fő félelmét az adja, hogy a szűkebb környezete mit fog szólni a coming out-hoz. Részben jogosan tartott ettől, hiszen a nagyanyja ott szidta Martint, ahol érte, és a szülei is sokszor nyilatkoztatták ki, mennyire örülnének már, ha elkezdene udvarolni egy kislánynak, például Violának, még az se volt kifogás, hogy a lány roma származású. A barátságuk félreérthetősége még rá is tett egy lapáttal erre a teóriára. Szerencsére nem történt beláthatatlan következményű dráma, és valljuk be, kicsit meseszerűen oldotta meg a szerző a regény végét, nekem a valóságtól picit távol áll, hogy lényegében csak egy személy lett beáldozva. Persze örültem is ennek, mert annyira megérdemelte ez a két srác a boldogságot.

Összességében az én ízlésemnek talán túl rózsaszín lett a vége, bár nagy volt Bence belső küzdelme, és nem is vártam más befejezést, lényegében elégedett vagyok, a külvilággal való szembenézés csak ezután következik majd. Sok boldogságot kívánok nekik a felnőtt életükben is. A regényt szívből ajánlom minden fiatalnak, hiszen ez a történet nem kizárólag a meleg srácoknak szól, hanem mindenkinek, mert bőven ráfér a társadalomra az érzékenyítés, a megértés, mert a love is love, forever. Nagyon fontosnak tartom, hogy minél több hasonló témájú regény jelenjen meg, köszönöm a kiadónak, főképp Katona Ildikónak, hogy élen jár ebben, az LMBTQ történetek mellett számos más tabutémát is elhoz az olvasóknak.

U.i.: A karácsonyi hangulat nagyon ott van... Tibi, magam előtt látom, ahogy sütöd a sütiket a konyhádban, és a karácsonyfa hetekkel korábban feldíszítve sasol a nappalidban, Boldog Karácsonyt!

Képek: Pinterest

Borító: Nagyon trendi.

Kedvenc karakter: Bence, Martin.

Szárnyalás: A sok sütizés..., komolyan megkívántam...

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: Abszolút a young adult korosztály keretei között marad a romantikázás, cuki módon.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

Főszereplőnk, Bence sportoló, aki fél attól, mit szólnak csapattársai, ha elmondja, hogy meleg. Szerencsére a valóságban is akadnak olyan bátor sportolók, akik felvállalják önmagukat, így hozzájuk kötődik a játékunk is. A feladatotok, hogy kitaláljátok, ki szerepel az egyes állomásokon, és a sportoló nevét beírni a rafflecopterbe.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

 
a Rafflecopter giveaway

Állomások:

12.02 Kelly & Lupi olvas

12.05 Hagyjatok! Olvasok! extra állomás

12.06 Hagyjatok! Olvasok!

12.08 Utószó - idézetek extra

12.10 Spirit Bliss Sárga Könyves út

12.12 Utószó

12.14 Spirit Bliss Sárga Könyves út - interjú extra

Marie Pavlenko: Én vagyok a napod

Marie Pavlenko díjnyertes regénye, az Én ​vagyok a napod idén ősszel jelent meg a Menő Könyvek Kiadó gondozásában. Egy olykor humoros és szellemes, máskor szívfacsaró ifjúsági könyv turnéjára invitálunk most benneteket. Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, tartsatok velünk, és játsszatok a kiadó által felajánlott példányért.

 

Menő Könyvek 2020.08.24

380 oldal

Fordította: Tótfalusi Ágnes

Goodreads: 4,32

Besorolás: YA, kortárs, coming-of-age, LMBT-szál

Déborah úgy kezdi az érettségi évét, hogy egy pár cipője sincs, Isidore-nak, az utcáról felszedett kutyának köszönhetően, aki lázas szenvedéllyel rágja szét mindegyiket. De nem ez a legnagyobb baj, távolról sem ez…
Az a legnagyobb baj, hogy az édesanyja dühödt tempóban vagdossa szét a színes magazinokat, az apja pedig egy hosszú, göndör hajú ismeretlen nővel enyeleg.
Az érettségi pedig ott lebeg a láthatáron, és Déborah-nak sok segítségre, barátokra, bátorságra és humorra van szüksége ahhoz, hogy átvilágíthasson a tornyosuló felhőkön, mint a nap.

Mi alapján választok a könyvek közül? Mint mindenki más, természetesen megnézem a borítót és elolvasom a fülszöveget. Ezen könyv esetében egyik sem hatott rám különösebben, a szerzőt sem ismertem, mégis a cím megmozgatott valamit bennem. Pár éve a Neked adom a Napot nagy kedvencem volt, arra emlékeztetett a cím, nem is kellett csalódnom, pontosan olyan jó könyvet kaptam.

A másik vonzó ok az, hogy egy kis változatosságot vártam a francia környezettől, 99%-ban ugyanis amerikai ya történeteket olvasok, felüdülés néha eltérni a megszokott sémáktól.

 

A fülszövegben is olvasható, Déborah családi problémákkal küzd, konkrétan a szüleivel van baj,  mind a kettővel. Már a történet elején szembesül az olvasó az apuka félrelépésével, hiszen fényes nappal a lánya gimnáziuma felé sétál a nőjével, akinek külseje merőben más, mint az anyjáé, véletlenül sem összetéveszthetőek. Közben az anyuka meg furán viselkedik, a párizsi otthonukban felhalmozott újságokat szabdalja szét, kivagdossa a képeket órákon, napokon keresztül.

Közben elkezdődik a lány végzős éve, és valahogy nem sikerül a tanulásra koncentrálni,  a legjobb barátnőjével is megromlik a viszonya, mert Eloise összejön egy pasival, és attól kezdve mintha megfeledkezne Déborahról. Még szerencse, hogy új baráti társasága akad az utolsó tanévre, Jamal, a tarantulapókos srác és Viktor, az új tanuló lesznek vele jóban és rosszban. A tanév végére az is kiderül, melyik srác lesz a befutó Déborah szívében, és rendeződnek-e a családi problémák.

Olyan volt olvasni ezt a regényt, mint sok-sok sivár és egyhangú nap után kilépni a napsütésbe és érezni az arcomon a friss fuvallatot. A szerző csodálatos érzékkel szólaltatta meg a főszereplőt, ennek a lánynak valódi a hangja, igazi problémákkal kell szembenéznie. Enyhén szólva nem az a legnagyobb baja, hogy ki fogja meghívni a sulibálba, hanem az, hogy mi fog történni, miután az apja elköltözik, és ennek következtében az anyukája összeomlik.

Déborah szókimondóan, nagyon jó humorral mesél E/1-ben, igazi, mai szófordulatokkal, ami hitelessé tette számomra a hangját. Tisztában van vele, hogy nem tökéletes, értve ezt a külsejére éppúgy, mint a helyzetére az életben, de minden igyekezetével azon van, hogy alkalmazkodjon és javítson a lehetőségei szerint. Úgy éreztem, felültem mellé arra a bizonyos érzelmi hullámvasútra, végigutaztam vele ezen az úton, hol boldogan, hangosan röhögve a poénokon, hol szomorúan, kicsorduló könnyekkel küzdve. A felnőtté válás nem könnyű folyamat senkinek, átlagos családi élet mellett sem egyszerű rájönni, mi akarunk lenni, hová menjünk továbbtanulni, hogyan viseljük el a nehézségeket. Déborah az átlagnál nehezebb helyzetben van, hosszú az út, amin végig kell mennie az anyukájával együtt. 

Azért megjegyzem, nagyon megdöbbentett az anyukával történt dolog és nagyon drukkoltam a felépülésének. Kettejük kapcsolata megjárta a mélységet és lassú lépésekkel jutott egyre magasabbra, hogy végül kiderüljön, miért is választotta a szerző ezt a címet. Nagyon szeretem azokat a regényeket, ahol jó szülő-gyerek viszonyra lelek, mert sajnos inkább az a jellemző, hogy mennyire elhanyagolják a gyerekeiket, hol egyik, hol másik, vagy épp mindkettő szülő. Meg kell említenem, hogy az apukával való kapcsolatot is remekül ívelte a szerző, végiglépkedtünk vele is az elfogadáshoz vezető úton.

Imádtam az irodalmi utalásokat. Én is kb. Déborah korában olvastam a Nyomorultakat és én is ennyire oda voltam érte, mint ő. Minden egyes említésnek megvolt a mondanivalója. Ahogy nem voltak véletlenszerűek a fejezetcímek sem, mind dalokból, versekből vett részletek kissé átalakítva. Ennek jegyzéke megtalálható a könyv végén. 

Jamal és Victor a két srác, akik végigkísérik a lányt a történeten, mindkettő szuper karakter, akik meglepetéseket tartogatnak ám! Nagyon kellett az ő barátságuk a történetbe, hogy a családi drámát ellensúlyozza egy kis szerelmi szál is. De más izgalmak is akadtak, elég az hozzá, hogy Jamalnek tarantulái vannak, hatalmas terráriumban, egy alkalommal meg is szökik egyikük, nagy kalamajkát okozva, Victornak meg egyetemista barátnője van, de hát akadálya lehet ez egy bimbódzó szerelemnek? Mindketten igaz barátaivá válnak, akikkel akaratlanul is  olyan dolgot találtak ki, egy szójátékot, aminek később hatalmas jelentősége lesz, a Pompás Hulláknak.

Pár szót érdemel Párizs is, és a francia szokások, megtudhattam, hogy itt úgy osztályoznak a suliban, hogy az elérhető max 20-hoz viszonyítanak, például a dolgozat 14/20 az már jónak számít. Mint általában a középsulis regényekben, itt is szerepelt egy odafigyelő tanár, aki segítette Déborah magára találását, ő a filozófia tanár volt, egyben ebben az évben az osztályfőnökük is, és pontosan tette a dolgát, nagyon szerethető a karaktere.

Arra számítottam, hogy sokkal több szó esik majd az ételekről, de néhány croissanton meg macaronon kívül csakis pizzát meg sajtos tésztát ettek állandóan. Ez azért megdöbbentett, bár a magyar fiatalok se gulyást esznek, hanem szintén pizzát meg hamburgert.

Még egy szó a kutyusról! Isidore egy utcáról összeszedett kutyi, haláli volt, ahogy a "muszáj levinni pisiltetni" kötelességből hogyan válik Déborah életének biztos pontjává, hogyan lesz igazi kedvenc.

Örömmel teszem ezt a könyvet a kedvencek polcára, mert imádtam olvasni, meghatott, megnevettetett, elgondolkodtatott,  képes volt mély érzelmeket kiváltani, ugyanakkor szórakoztatott is a humorával. Érzékeny témákat érintett, és nagyon jól kezelte ezeket, a családi és baráti kapcsolatok fontosságát kiemelte és a regény végén megadta a válaszokat a kérdéseimre. Nem csak a young adult korosztálynak ajánlom, hanem  felnőtteknek is. 

Borító: Nehéz kérdés. Az ábráknak jelentősége van, de én sosem szerettem a szimbolikus borítókat. Az egyik francia kiadás itt jobbra, sokkal jobban tetszik.

Kedvenc karakter: Déborah, Jamal

Szárnyalás: A legviccesebb a jógaóra volt.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: A regény közepén a csúcspont megrázó, a feszültség a befejezésig finoman ott van, a szerelmi szál aranyos.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

NYEREMÉNYJÁTÉK

Déborah a történet során A nyomorultak könyvet olvassa, ezért a játék is ehhez a témához kapcsolódik. Minden állomáson találtok egy képet a 2012-es könyvadaptáció egyik szereplőjéről, a feladat pedig megfejteni, hogy melyik karaktert ábrázolja a kép, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

ÁLLOMÁSOK

Blogturné Klub
10.19. Könyvvilág
10.21. Kelly és Lupi olvas
10.23. Csak olvass!

John Corey Whaley: Kobak

Travis Coates akár átlagos tinédzser is lehetne, ha nem történt volna meg vele a legnagyobb csoda - új testet kapott. Viszont mint mindennek, ennek a csodának is ára van: öt év telt el a két műtéte közt, a világ pedig nem állt meg. Travisnek meg kell szoknia, hogy semmi nem olyan, mint régen volt. A Blogturné klub hat bloggere vállalkozott arra, hogy lélekben támogassa a fiút. Ha pedig ti is velünk tartotok, megismerhetitek Travist, Kylet, Hattont és Catet, valamint esélyetek lehet megnyerni John Corey Whaley regényét az ÉTK Kiadó felajánlásában.

ÉTK Kiadó - Merit könyvek 2016.
256 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Goodreads: 3.81
Besorolás: YA, realista, coming-of-age

„Képzeld ​​csak el, Travis, hogy szépen elalszol ebben az életben, és egy nap felébredsz egy újban.”

Amikor a Saranson Életmegőrző Központ tudósa felajánlja Travisnek, a gyógyíthatatlan betegsége végső stádiumában lévő tizenhat éves fiúnak, hogy a kriogenika segítségével ragadja meg utolsó esélyét az életben maradásra, Travis igent mond. Aláveti magát az eljárásnak, melynek során fejét eltávolítják és lefagyasztják annak reményében, hogy néhány évtized múlva újraéleszthetik, és a fiú donortesten folytathatja életét.

A tudomány azonban rohamléptekkel fejlődik – mindössze öt év telik el, és Travis visszatér az életbe.

Bár a világ, amibe csöppent, látszólag ugyanaz maradt, Travis körül minden és mindenki megváltozott. Beleértve a szüleit, az otthonát, legjobb barátját és a barátnőjét. A fiú az egyre növekvő zavar és bizonytalanság mellett csak egyetlen dologban biztos: ez a jövő nem az a jövő, amit elképzelt magának, mikor a műtét előtt lehunyta a szemét.

A múltjához makacsul ragaszkodó Travisnek meg kell találnia a módját, hogy a jövőben létezhessen. És úgy tűnik, szerez néhány friss sebet is, mire összeilleszti régi életét az újjal.

Azt hiszem, a szerző nevét beírhatom a kedvenc regényíróim közé, nekem ez a könyv nagyon-nagyon tetszett. Nem véletlenül kapott annyi díjat és jelölést, ezt a történetet olvasnia kellene minden fiatalnak. A fülszöveg nagyon jól leírja az alapproblémát, de van bennem nem kevés kétség, hogy a regényötlet abszurditása elriasztja az olvasókat, őszintén szólva velem is majdnem megtörtént. Milyen történetet tud ez az író kihozni egy levágott fej transzplantálásáról egy új testre? Meglepetésemre ez a könyv egy igazi felnőtté válós történet, amit egy külön kategóriával is jellemeznek az ifjúsági könyvek között, ez a "coming of age". 

Tiszta tehát a kiindulópont, a haldokló 16 éves Travis öt évvel ezelőtt elbúcsúzott a szeretteitől, mindenkitől, aki fontos volt neki, és a hozzá legközelebb állókon kívül mindenki azt hitte, hogy meghalt. Jelen pillanatban azonban a tudomány váratlanul gyors fejlődésének hála, sikerült egy donor testére illeszteni egy 56 órás műtét során a korábban kísérletileg lefagyasztott fejét. Ez így leírva nem is lehetne morbidabb! (Pedig ez a műtét hamarosan valósággá válik, egy kínai orvoscsapat készül a fej transzplantációjára belátható időn belül.) Rajta kívül egyetlen emberen végezték el sikeresen a műtétet, így már ketten vannak, akik visszatértek a halálból. Ez a regény kulcsmondata, a halálból való visszatérés. Hogyan dolgozza fel ő maga és a környezetének tagjai, a családtagok, barátok, a szerelme, az iskolatársai ezt a felfoghatatlan eseményt? A szerző gyönyörűen felépítve, lépésről lépésre adja vissza az olvasónak, mit érez Travis és mit érez a környezete. Mert ez a két oldal messzemenően nem érti meg egymást, máshogy gondolkodnak, mást várnak el a kialakult helyzettől. Travis számára az eltelt öt év csak egy álomnyi időnek tűnik, de a környezete végigélte ezt az öt évet, ráadásul a hozzá legközelebb állók mély gyászolással töltötték. Értetlenül áll Travis ahhoz, hogy a szobája eltűnt, és egy szürkén berendezett vendégszobává alakult, de ez semmi ahhoz képest, hogy a barátai félnek találkozni vele, és nem kevés idő telik el, míg végre elég bátrak lesznek elfogadni őt ebben a formában. És ott van Cate, akivel egy húron pendültek, halálosan szerelmesek voltak egymásba. Hogy tudja feldolgozni Travis, hogy Cate továbblépett, vőlegénye van, akihez hamarosan feleségül megy.

Van tehát bőven bonyodalom, és ahelyett, hogy a regény fejezetei során megoldást kapnánk, inkább újabb és újabb fordulatok következnek, amire Travis abszolút nem számított. A legjobb azonban az, hogy te kedves olvasó, el fogsz gondolkodni ezeken a helyzeteken, mert ez annyira új felállás, hogy nem fog nyugton hagyni a gondolat, etikailag mi a helyes? Van joga visszatérni az életbe egy egyszer már elhalálozott embernek? Mi az elvárható hozzáállás a visszatéréshez? Travis nagyon nehezen dolgozza fel, hogy amíg ő Jeremy Pratt testét megkaphatta és visszajöhetett az életbe, addig Jeremy  meghalt. Jeremy teste más, erősebb, izmosabb, jobb, mint az övé volt, de akkor is egy IDEGEN!

Persze végig drukkoltam Travisnek, hogy kapja meg amit szeretne, ugyanakkor a másik oldalt is megértettem, akiknek  tovább kellett lépniük ahhoz, hogy ne emésszék el magukat is a gyász éveiben. Érdekes volt a másik visszatérő életének alakulása is, akivel telefonon tartotta a kapcsolatot Travis, és többnyire tudtak segíteni egymásnak a tapasztalataikkal.

Csodálatos, ahogy a szerző végigvezeti az olvasót ezen az időszakon, ami több hónapot ölel fel, és jó néhány visszaemlékezés is gazdagítja a múltból. Travis hangján szól a történet, amit külön nagyon szerettem, van a srácnak egy remek humora alapból, és a helyzetkomikumokkal rásegít erre bőven. Nagyon hasznos és tanulságos volt szülőként olvasni a regényt, érdekes dolgok derültek ki számomra Travis szüleivel kapcsolatban, szerintem ez egy olyan young adult történet, amit szívesen olvasnak majd a szülők is.  Alaposan belegondolva nehéz eldönteni, én vajon az apa vagy az anya tetteit követném.

Örültem annak, hogy nem ment a történet el egy nyálas love story irányába, és abszolút helyes ami a regény végén történt. Gondolatébresztő, remek könyvet olvastam, olyan karakterrel a főszerepben, akire biztos, hogy sokáig emlékezni fogok.

Remélem, hogy ez a könyv sikeres lesz az olvasók körben, és reménykedhetünk abban, hogy a kiadó a szerző többi könyvét is kiadja, mert ahogy utána néztem, mind érdemes lenne rá.

Borító:  Jó koncepció, de az eredeti is nagyon tetszik.

 

Kedvenc karakter:Travis

Szárnyalás: Jeremy Pratt teste.

Mélyrepülés: Cumi hamvai :)

Érzelmi mérce: Mindenképp felvetődik pár etikai kérdés, és az érzelmek is hullámoznak rendesen.

Értékelés:

Blogturné extra:

A szerző egyik kedvenc műfaja a "coming of age" a young adult irodalmon belül, megmutatom a 10 kedvenc könyvét, amit feltétlenül ajánl elolvasásra:

1. J.D. Salinger: Zabhelyező
2. Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
3. Julie Murphy: Side Effects May Vary
4. Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
5. Andrew Smith: Winger
6. Ernest Cline: Ready Player One
7. Holly Goldberg Sloan: 7esével
8. Lois Lowry: Az emlékek őre
9. Frank Portman: King Dork
10. Andrew Smith: Grasshopper Jungle

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Nyereményjáték

Travis története fikcionális, azonban a való világban is történtek olyan esetek, amelyeket igazi csodának tekinthetünk. A mostani nyereményjátékban az lesz a feladatotok, hogy a megadott információk alapján kitaláljátok, kikkel történt meg az elképzelhetetlen. A játékban helyes válaszokat adók közt pedig kisorsolunk három példányt John Corey Whaley: Kobak című regényéből. Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk. 

Feladvány: A férfi a testvérével együtt 47 emelet magasságban tisztított ablakot, mikor a kötelek megadták magukat, ők pedig lezuhantak. / A testvér életét vesztette, ő pedig olyan súlyosan sérült meg, hogy az orvosok a sürgősségin műtötték meg. / 3 hétig vegetatív állapotban feküdt a sürgősségin, mert nem merték megmozdítani. / Karácsony napján ébredt fel, pár héttel később pedig haza is térhetett. 

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

07/23 Always Love a Wild Book
07/25 Sorok között
07/27 Kelly & Lupi Olvas
07/29 Deszy könyvajánlója
07/31 CBooks
08/02 Dreamworld

 

Ava Dellaira: Kedves Halottak! - Love Letters to the Dead

Cicero Kiadó 2015.
296 oldal
Fordította: Sóvágó Katalin
Goodreads: 3,83
Besorolás: YA, realista, coming-of-age

Néha azok a legjobb levelek, amelyekre nincs is válasz.

Egy angol házi feladattal kezdődik: írj levelet egy halottnak, mindegy, kinek. Laurel Kurt Cobaint választja, mert Kurt fiatalon halt meg, csakúgy, mint May, Laurel nővére, így talán megért egy kicsit abból, hogy Laurel min megy keresztül. Laurel nemsokára egyre több halottnak ír levelet – Janis Joplinnak, Heath Ledgernek, River Phoenixnek, Amelia Earhartnek, szinte abba sem bírja hagyni. Megírja nekik, mi történik az új középiskolában, és hogyan hullott szét May halála után a családja.

De akármennyit segítenek is neki a levelek, nem tarthatja örökre távol magától az igazi életet. Múltjának kísértetei nem férnek bele az írott sorokba, és Laurelnek szembe kell néznie a gyermekkor lezárulásával, az imádott testvér elvesztésének fájdalmával és a felismeréssel, hogy egyedül mi formálhatjuk a sorsunkat.

Az utóbbi időben bőven jelennek meg olyan ifjúsági regények, amelyekben a tizenéves főszereplőknek  meg kell küzdeniük egy családtagjuk halálának  feldolgozásával. Ez olyan lelki teher, amivel a felnőtteknek sem sikerül megbirkóznia egyik napról a másikra, sőt egyik évről a másikra sem. Nem kívánom mérlegelni, hogy melyik fájdalom nagyobb, a szülő, gyerek vagy egy imádott testvér elvesztése. Az azonban biztos, hogy erről a témáról írni, és jól írni,  a legnehezebb írói feladatok közé sorolható.

A szerző késélen táncoltatott a könyv olvasása során. Úgy általánosságban mindenképp olvasni akartam a könyvet, mert meglehetősen nagy vitákat váltott ki pro és kontra, a saját olvasatomban kívántam meggyőződni az értékeiről. Már a regény elején szíven ütött az alapszituáció, Laurel a két évvel idősebb nővérét veszítette el. Ez nálam az egyik legfájdalmasabb kategóriába esik, mert a testvéri kapcsolatot mindig nagyon magasra helyeztem az életemben, és a könyvekben is szívesen olvasok jó testvérekről.

Az ő kapcsolatuk tényleg különleges volt. May volt az, aki megpróbálta különböző játékokkal, mesékkel elterelni Laurel figyelmét arról, ami a családjukban zajlott, a szülők veszekedéseiről és válásáról. A fülszöveggel ellentétben ugyanis nem May halála után esett szét a család, hanem már évekkel korábban elváltak a szülők, anyjuk külön lakásba költözött és heti váltásban ingáztak a két otthonuk között, óriási lelki terhet cipelve.

Visszatérve a késélen táncoltatáshoz! A szerző nagyon finoman adagolja az információkat May haláláról, fejezetről fejezetre nőtt bennem a feszültség, vajon hogyan és miért következett be a baleset, vagy öngyilkosság? Mi történt akkor a folyónál, milyen beszélgetés zajlott a testvérek között? Emellett a jelen problémáival is küzd Laurel, az új iskolával, új barátságok alakulásával, igyekszik megfelelni, igyekszik megtalálni önmagát. Nagyon hosszú és bonyolult ez az út, folyamatos döntések sorozata, amelyek közül persze jó néhány rosszul sül el.

Hozzátesz a feszültséghez a szülők viselkedése, főleg Laurel anyját nehéz megérteni. Nem mehetünk el számos egyéb társadalmi és lelki probléma mellett sem, például megdöbbentő számomra még xxx amerikai könyv elolvasása után is, hogy milyen rengeteget isznak a fiatalok.

Nem tudom, hogy vagytok vele, de én el szoktam olvasni a köszönetnyilvánítást is a regények végén. Szerintem akkor válik egy blogger öreg motorossá, ha nem csengenek teljesen idegenül a kortárs írók, mentorok nevei, akiket a szerző megemlít. Ava Dellaira elsőként Stephen Chobskynak köszöni meg a támogatását/mentorálást (Egy különc srác feljegyzései), ami neonreklám szinten kezdett villódzni a szemem előtt, és meg is magyarázta az egész levelezős írásmódot. 

De az, hogy a regény szerkezete halott művészeknek  és közéleti személyiségeknek íródott levelekből áll, az teljesen eredeti és fantasztikus ötlet. Imádtam ezt a koncepciót, ahogy párhuzamot vont a szerző Laurel és a címzettek élete között. Őszintén szólva eleve könnyek között olvastam a történetet Heath Ledger, River Phoenix, Amy Winehouse és a többiek felidézése kapcsán, ezek a részek nem voltak erőltetettek vagy hatásvadászok, tökéletesen kapcsolódtak a mondanivalóhoz.

Ifjúsági regény lévén nem maradhat ki a szerelmi szál sem, ami aranyosan édes. Aggódni nem kell, nem veszi el a romantika a hangsúlyt a lelki problémáktól, sőt inkább rátesz egy lapáttal. Laurel nem egy hétköznapi fiúba szeret bele, Sky esélyes arra, hogy megértse őt, de ebben az időszakban annyira nehéz megbízni egymásban, és ettől mindkét fél szenved. Ha a jelek mást mutattak is, végig bíztam Sky-ban. 

Meg kell említenem Laurel barátait. Egyéniségek egytől egyig, és ez még hihetőbbé tette a történetet. Natalie és Hannah leszbikus kapcsolata valós, figyelemreméltó.

Nehéz elhinni, hogy debütáló szerző könyvét olvastam, nagyon jól felépített a történet. Jól összetörte a szívemet, az utolsó oldalak olvasása alatt egy folyót sírtam ki a lelkemből. Megérintett az, hogy a szerző kímélet nélkül vezeti végig az olvasót Laurel felnőtté válásán. Nem szépít semmit, nincs elterelés, a lánynak végig kell mennie az úton, méghozzá úgy, hogy tudja, az a csontváz nem marad örökre a szekrényben. (oké ez morbid, de nem húzom ki, ne értsd szó szerint a csontvázat)

Véleményem szerint ez egy erős könyv, nehéz feldolgozni a történetet, de hogy emlékezetes élmény, azt nem vitathatja senki. Szeretni vagy utálni fogod? Olvasd el és döntsd el!

Borító: Eredeti borító, hálás vagyok érte!

 

Kedvenc karakter: Sky, Laurel

Szárnyalás: River Phoenix-ről sokat megtudtam, ez nagyon jólesett.

Mélyrepülés: Egy hihetetlen pont volt, hogy a francba találta ki Laurel Sky nevét?

Érzelmi mérce: Keményen hat az érzelmekre, 15 éves kortól ajánlom.

Értékelés:

 

Gavin Extence: Az univerzum és Alex Woods

Egy fantasztikusan jó könyv indul mini turnéra november 23 - 27-ig 3 állomással. Alex Woods története sok szempontból különleges, tarts velünk és nyerd meg a Maxim Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.

Maxim Kiadó 2013.
396 oldal
Fordította: Béresi Csilla
Goodreads: 4,09
Besorolás: coming-of-age, YA

Alex Woods jól tudja, hogy nem éppen átlagosan kezdődött az élete. Azt is sejti, hogy egy érzékfeletti képességekkel megáldott leányanya, az édesanyja, nem teszi rokonszenvessé az iskola rémei előtt. Tudja továbbá, hogy az életben a legképtelenebb dolgok megtörténhetnek – a fejét elcsúfító forradás tanúskodik erről. Azt azonban ő sem látta előre, hogy a mogorva, megözvegyült remetével, Mr. Petersonnal való ismeretsége barátság lesz. Az idős férfi arra tanítja, hogy az életben egyetlen nagy dobásunk van, és hogy ezért jól, a lehető legjobban kell dönteni. Így hát, amikor a tizenhét éves Alexet Doverben megállítják a vámtisztviselők 113 gramm marihuánával a kocsija kesztyűtartójában, meg egy urnával az utasülésen, miközben az egész ország felbolydult miatta, halálosan biztos abban, hogy jól döntött.

A könyv felépítése az első amire az olvasó felfigyel, hiszen a történet gyakorlatilag a végével kezdődik. A 17 éves Alex-et a doveri határon éppen letartóztatják, 113 gr marihuánával a kesztyűtartójában és egy urnával az autóülésen.

Innen emlékezik vissza a történetére, mi vezetett a 10 éves korában elszenvedett balesettől idáig. Balesetnek nevezi, pedig ez egy igazi szenzáció, túlélt egy meteor becsapódást a saját fürdőszobájukban. Ilyesmit eddig csak egyetlen egyszer dokumentálták 1954-ben, Mrs. Hodges alabamai hölgyet egy négykilós kő talált gyomron. Az egésznek egy a kétmilliárdhoz az esélye, hogy megtörténjen, de Alex-el megtörtént. „Ez a történet arra int bennünket, hogy még a kis valószínűségű események is bekövetkezhetnek, ahogyan be is következnek.”

Alex számomra egy nagyon szimpatikus karakter, logikusan gondolkodik, erősen naiv természetű, süt belőle a gyermeki ártatlanság. Elég szokatlan életet él, a baleset előtt is magányosnak számított, apját nem ismeri, nincsenek nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek, nagyszülők. Csak az édesanyja jelenti a családot és a macskájuk Lucy. Az anyuka kissé furcsa, tarot kártyából jósol és okkult cuccokal teli boltot vezet.

A baleset után tudomásul kell vennie, hogy először is nem halt meg, nem a mennyországban van, hanem nagyon is a földön. Ő most már egy híresség lett, valóságos csoda, az érdeklődés középpontjában áll, még a kórházat sem hagyhatja el nyugalomban. A felépülése nem zökkenőmentes, jelentkezik nála az epilepszia, a rohamok miatt iskolába sem járhat, egyetlen szórakozása az olvasás marad, arra viszont alaposan kihasználja az idejét. Természetesen minden elérhetőt elolvas a meteorokkal és a betegségével kapcsolatban. Egy év lassú lábadozás után térhet vissza az iskolába, de azonnal szembetalálja magát a különcöket gyakran sújtó értetlenséggel és kirekesztéssel. A haja nem nő vissza rendesen a sebhelyén, ez is azonnal emlékezteti a külvilágot, ki is ő.

Zaklatók, üvegház és epilepsziás rohamok… Alex megérdemel valami jót is és azt egy mogorva öregember képében kapja meg. Összebarátkozik Mr. Petersonnal, akiről az első fejezetben kiderül, hogy meg fog halni, ezért végig fura várakozás volt bennem, miképp fogunk eljutni odáig. Ez a barátság az igazi érték a történetben, a legszívmelengetőbb módon. A vietnámi veterán öreg harcosnak megvannak a saját problémái, felesége halála óta nem foglalkozik a külvilággal. Alexen keresztül azonban felszínre kerülnek a közös pontok, a jó regények, a komolyzene szeretete. A naiv Alex és az életunt Mr. Peterson kettőse csodás, számos módon gazdagítják egymás életét, és mulattatják az olvasót.

Vicces és tragikus részek szövődnek egymásba, elgondolkodtató és egyben szórakoztató módon. Egyáltalán nem egy szokványos olvasmány, úgy gondolom, feltétlenül sort kell keríteni az ilyen jellegű könyvekre is, egyszerűen lenyűgözött, mint pár hónapja az Egy különc srác feljegyzései. Ez a könyv jóval súlyosabb kérdésekkel foglalkozik, a halálos betegségek és az eutanázia, a zaklatás, a személyes felelősség. Főleg az eutanázia az, ami élesen szemben álló indulatokat táplál az emberekben. Minderről abszolút prédikáció mentesen, a szomorú és vidám szakaszok között remek egyensúlyt találva olvashatunk. Azért meg kell hagyni, nem sok könyv foglalkozik egyáltalán az eutanáziával, pláne nem egy alapvetően ifjúsági könyv. Ettől a témától szeretik az emberek magukat távol tartani, pedig szerintem magában mindenki kimondja, hogy ha ő odajut, nem akar majd szenvedni. De mi van, ha nem hagyják, hogy azt tedd, amit akarsz a saját életeddel?

A regény besorolása a coming of age-be tartozik, ami a felnőtté válás történetét jelenti. De igazából nem kimondottam csak a fiatal korosztálynak ajánlanám, a felnőtt olvasók még jobban fogják értékelni a történet gondolatatit, mit jelent a az élet és halál vonatkozásában a szabad akarat és mi a jelentősége a véletleneknek, vannak egyáltalán véletlenek? Valakit az eutanáziában segíteni pedig egyenesen bűncselekménynek számít . De nem minden országban, Svájcban például nem. Természetesen megfelelő körülmények között, megfelelő indokokkal, egy drága klinikán végezhető el a beavatkozás. Jó ezt tudni...

Egy biztos, a szomorú részek ellenére ez egy igazi felemelő könyv, és bárki szerencsésnek mondhatja magát, ha egy ilyen barátság részese lehet. A szerzőnek egy óriási gratulációt küldök, igazi élvezet volt olvasni a könyvet, semmit nem változtatnék rajta. Brilliáns.

Borító: Az eredeti borítót kaptuk,nagyon illik a könyvhöz.

Kedvenc karakter: Alex, Mr.Peterson

Szárnyalás: Az egész könyvet ki lehetne idézni.

Mélyrepülés:-

Érzéki mérce: 14 éves kortól ajánlom.

Értékelés:

Ha megtetszett a könyv, 30% kedvezménnyel megrendelheted a könyvre kattintva november 30-ig:

Beleolvasó:

Alex Woods és az univerzum_beleolvasó

Nyereményjáték

A Rafflecopter doboz kitöltésével vegyél részt a sorsoláson a könyv egy példányáért!

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:
nov. 23 - Deszy könyvajánlója
nov. 25 - Kelly Lupi olvas
nov. 27 - Nem a harap a...