Miranda Cowley Heller: Papírpalota

 

Miranda Cowley Heller, aki az HBO igazgatóhelyettese volt, első regényével jelentkezik a hazai olvasóközönség előtt. A Kult Könyvek sorozatban megjelent Papírpalota érzékeny, lírai történet egy asszony vívódásáról, akinek élete eddigi legnehezebb döntését kell meghoznia. Tartsatok öt bloggerünkkel, és nyerjétek meg a XXI. Század Kiadó által felajánlott példányt!

XXI. Század Kiadó, 2021

378 oldal

Fordította: Katona Ágnes

Goodreads: 3,92

Besorolás: romantikus, realista, családregény

Ez a ház, ez a hely minden titkomat ismeri.

Elle ötvenéves, három gyermek anyja, boldog házasságban él. Július van, a Cape Codon található családi nyaralóban, a Papírpalotában ébredeznek, Elle gyerekkora óta itt tölt minden nyarat. Ez a reggel más, mint a többi: előző éjjel Elle és gyerekkori barátja, Jonas kisurrantak a hátsó ajtón át a sötétbe, és életükben először szexeltek egymással. Közben a házastársaik gyanútlanul beszélgettek odabent.

Most, a következő huszonnégy óra leforgása alatt Elle-nek muszáj lesz döntenie: megmarad a jelenlegi életében a férjével, Peterrel, akit őszintén szeret, vagy fejest ugrik a fantáziába, amire mindig is vágyott – Jonasszel gyerekkorukban is szerelmesek voltak, és egymáséi is lettek volna, ha nem alakul minden másképp egy tragikus baleset miatt, amely örökre megváltoztatta az életüket.

A regény fokozatosan adagolja a múltbeli eseménysort, hogy átérezzük, milyen összetett a döntés, amelyet Elle-nek meg kell hoznia. A Papírpalota egyszerre gyengéd és pusztító mű, amely hitelesen ábrázolja a feszültséget, amely vágyak és méltóság között feszül, feltárva az abuzív családi kapcsolatok, kisebb gaztettek és igazi bűnök közötti összefüggéseket.

Miranda Cowley Heller az HBO igazgatóhelyettese volt, vezetésével fejlesztették többek között a Maffiózókat, a Sírhant Műveket, a Drótot, a Deadwoodot és a Hármastársakat. Ez az első regénye. Gyerekkorában minden nyarat Cape Codon töltött, most Kaliforniában él.

Őszinte leszek, ezzel a könyvvel véletlenül találkoztam, mert egy másik könyv helyett érkezett hozzám recenzióként, viszont, ha már itt volt nálam, akkor megbeszéltük, hogy elolvasom. Így utólag azt mondom, hogy a sors akarta így, mert bár nem egy vékony és nem is könnyű könyv, de nagyon tetszett.

A főszereplőnk Elle, aki a családjával és a barátaikkal a megszokott nyári nyaralójukban élvezik a pihenést Cape Codon. Elle egy ötvenes családanya, három gyerekkel, egy szerető férjjel, de az előző este, kicsit iszogattak és Elle és a gyerekkori jóbarátja Jonas összejönnek... Az asszonynak pedig döntenie kell, hogy mit is választ.. a szerető családját és férjét, akivel szeretik egymást, vagy pedig a gyerekkori barátját / szerelmét, akit egy tragédia elsodort mellőle, de sosem tudták feledni egymást... A döntés pedig nehéz...

Első olvasatra nem egy túl bonyolult történet. Szerelmi háromszög, ahol az asszonynak kell döntenie, hogy kit is választ. Első körben a fülszövegtől nem is jöttem lázba. Sőt, őszinte leszek a könyv eleje se fogott meg, lassan indult be, megint rengeteg szemszöget kaptunk, néha azt se tudtam, hogy kiről van szó, csak a fejezetek előtti dátumok és helyszínek segítettek picit. Aztán körülbelül a regény 20-25%-nál kezdett összeállni a kép. Kiderült, hogy a szerző nem csupán Elle életét mutatja be, hanem több generációra visszamenőleg avat be minket a család történetébe, amire ki merem jelenteni, hogy elég meredek...

Rengeteg szerelem, csalódás, válás, rossz döntések sorozata, családi erőszak, molesztálás, érzelmi bántalmazások - ezek mind-mind Elle családját jellemzik és egyenes úton vezetnek ahhoz, hogy Elle-nek ne legyen könnyű a döntése. Én pedig észre se vettem, csak faltam a lapokat és szinte "egyfekvőhelyemben" ki is olvastam a regényt. Olvasás közben pedig az érzelmek egész garmadáját éltem át, imádtam a testvérek - Anna és Elle se veled, se nélküled, egyszer egymást utáljuk, de mellette véd és dacszövetségben vagyunk kapcsolatát, sőt Elle és Jonas gyerekkori barátságát is, ahogy a két unatkozó? magára hagyott? gyermek, még a nagy korkülönbség ellenére is egymásra talál, barátságot köt, sőt egy közös tragédia összehozza, majd széttépi őket. Idegeskedtem és elborzadtam azon, amikor láttam, hogy Elle édesanyja, sőt nagymamája milyen traumákat élt át gyermekkorában, amik szinte előrevetítik, hogy Elle-nek és Annának sem lesz egyszerű gyermekkora. A családi erőszak mindig is borzasztó, de amit itt éltek át a gyerekek, arra szavak sincsenek. De az még inkább elborzasztó, hogy volt, ahol a szülő tisztában volt vele és inkább félrenézett, más esetben pedig annyira nem volt szoros a családi kötelék, hogy a gyermek el merje mondani az anyjának, hogy mi is történik vele... Nem tudok választani, hogy melyik a borzalmasabb, hiszen a vége mind a kettőnek ugyanaz, szenvedő gyerekek, akiknek ez a trauma kihat az egész életükre...

Ami viszont valami csoda volt, az a tájleírás. Ilyen gyönyörű és érzékletes leírásokat talán az "Ahol a folyami rákok énekelnek" című regényben olvastam. Bár a két helyszín elég messze van egymástól, de a tengerpart és az élővilág hasonló lehet. És itt ugyanezt kaptam vissza, egyszerűen imádtam a "Papírpalotát", ahogyan nevezték azt a kis házat és a hozzá tartozó kabinokat, a tavakat, az erdőt és a közelben lévő tengerpartot. Sokat megadtam volna azért, ha ilyen helyen tölthettem volna el a gyerekkorom nyarait, barátokkal, testvérrel bolyongani, kirándulni, kalandokat átélni.

A történet vége pedig? Biztosra veszem, hogy sok vitát szülne Elle döntése. Hogy én igazat adok-e neki? Nem tudom. Tényleg nem tudtam volna dönteni a helyében, sőt helyes döntést meghozni méginkább nem. Maradnál a családnál, a gyerekeidnél, a szerető férjednél, de valahol lélekben nem erre vágysz? Vagy választanád a gyerekkori jóbarátot, akivel mindig is szerelmesek voltatok egymásba, de az élet elsodort benneteket egymástól? Átélnéd-e a mindent elsöprő szerelmet, de az is lehet, hogy csak egy gyors fellángolás lenne és a testiség után nem maradna semmi más? Nehéz eldönteni. Elle pedig döntött. Hogy mit, azt nem árulom el, ahhoz el kell olvasni a könyvet. Amit mindenkinek csak javasolni tudok, nemcsak a válaszért, hanem mert egy keserédes, néhol borzalmas, néhol gyönyörű történetet kaptok, amit vétek lenne kihagyni.

Borító: Gyönyörű, utal a történetre

Kedvenc karakter: Jonas, Peter, Elle, Anna

Szárnyalás: a Papírpalota

Mélyrepülés: Conrad és amit tett...

Érzelmi mérce: szégyen, megbotránkozás, szerelem, szomorúság, minden van ebben a regényben

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Miranda Cowley Heller regénye a kiadó Kult Könyvek sorozatában jelent meg, mostani játékunkban pedig a sorozat további kötetei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy beírjátok a regény címét!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Melyik a rosszabb? Semmit sem érezni, vagy bánkódni valami után, amire már nem is emlékszik az ember?”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Blogturné Klub
November 19 - Utószó
November 21 - A Szofisztikált Macska
November 23 - Nem félünk a könyvektől
November 25 - Kelly és Lupi olvas
November 27 - Könyv és más

Catherine Banner: Ház az éj peremén

A Maxim Könyvkiadónál jelenik meg Catherine Banner: Ház az éj peremén című regénye. Kalandozzatok a Blogturné Klub négy bloggerével egy olasz szigetre, ismerjétek meg a ház és lakói történetét, barangoljátok be a 20. századot, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

Maxim Kiadó, 2016
392 oldal
Fordította: Kocsis Anikó
Goodreads: 4,11
Besorolás: történelmi fikció, családregény

Castellamare ​​szigete éppen annyira messze van a szárazföldtől, hogy elfelejtsék, de nem elég messze ahhoz, hogy a világ bajaitól is kímélve legyen. A sziget életének középpontjában egy virágokkal benőtt kis kávézó áll, ami már generációk óta csalogatja be a kis közösséget beszélgetni, pletykálni. Különleges emberek találkoznak itt, és lenyűgöző sorsok fonódnak össze. Castellamare lakosait nagyban megváltoztatja a két világháború, a gazdasági világválság, és a fasiszta fenyegetés. 

Majdnem egy évszázadon át követhetjük az Espinosa családot titkokon és rejtélyeken, megpróbáltatásokon és áldozatokon át. De megismerhetünk egy kegyetlen grófot és elbűvölő feleségét, egy lelkészt, aki imádja a botrányt, egy háborús rab múltú költőt, egy kívülálló lányt, aki az erő egy fontos pillére lesz, valamint egy sebesült angol katonát, aki a tengerből bukkan fel. 

A szerelem, a szenvedély és barátság szoros köteléke, a keserű rivalizálások, és a megbocsátás ereje tölti be ennek a gazdag, hatásos regénynek a lapjait.

Egy családregény nem könnyű olvasmány és az íróknak sem egyszerű dolog végig fenntartani az olvasók figyelmét. Régebben én is sok családregényt olvastam, szerettem is őket nagyon, rettentően beléjük tudtam merülni, de mostanában hozzászoktam már a pörgős, akciódús regényekhez, így a kezdeteknél picit azért bennem volt a félsz, hogy mennyire fog tudni lekötni ez a majdnem 400 oldalas könyv.

A történet szerint egy ifjú orvos, Amedeo Esposito egy istenhátamögötti szigetre, Castellamare-ra érkezik, hogy a körorvosi poziciót betöltse. A fiú árva volt, egy orvos vette magához és ő is taníttatta ki. Sajnos azonban a védence hiába okos, jó eszű és hiába végez orvosként, csak alkalmi munkákat talál. Egy napon azonban rámosolyog a szerencse és állandó állást ajánlanak fel neki a már fent említett szigeten. És innen indul a majdnem 100 évet átívelő családregény.

Amadeo megházasodik, gyermekei születnek, majd pedig unokái. Természetesen nemcsak róla szól ez a regény és a családjáról, hanem a sziget többi lakosáról, jókról és rosszakról, gazdagokról, szegényekről, olyanokról, akik tisztes öregségben haltak meg és olyanokról is, akiket a háború vagy más borzalom ragadott el.

Első hangzásra ez így nem tűnik valami izgalmasnak, ugye? Pedig higgyétek el, hogy az, hiszen 100 év nagyon sok idő, rengeteg minden történik az itt lakókkal és a főhőseinkkel.
Igazából nem tudom eldönteni, hogy mibe szerettem bele jobban: a szigetbe magába vagy pedig a lakosaiba. Hiszen a sziget gyönyörű volt a maga vad valójában. Egy elszigetelt paradicsom (bár néha maga a pokol), az írónő annyira képletesen mutatta be, hogy láttam magam előtt a szirteket, a hihetetlenül kék tengert, hallottam a sirályokat és persze a tenger soha meg nem szűnő morajlását. De nemcsak a sziget természeti szépségei fogtak meg, hanem az építményei is - imádom a rusztikus olasz házakat és régi olasz városokat és ezt itt megkaptam a teljes valójában. A fő színhely egy régi, kétemeletes ház, a "Ház az éj peremén", amely a városka főterén helyezkedett el, gyönyörű bougainvillea bokrokkal körbevéve. Tudom, hogy ez egy kitalált helyszín, de annyira élővé vált a szememben, hogy nagyon szívesen elmennék és megnézném személyesen is. Szívesen leülnék az egyik asztalhoz, megkóstolnám a híres rizsgolyókat (annyit olvastam róluk, hogy még a nyál is összefolyik a számban, ahogy csak megemlítem:), innék egy limoncellot vagy arancellot, elnézegetném az öreg kártyásokat és ha szerencsém lenne, akkor Amedeo leszármazottaival is elbeszélgethetnék.

Persze a szereplőket sem hagyhatom ki. Nehéz ennyi ember életútját figyelni és véleményt alkotni róla, így általában ki szoktam választani 2-3 embert és az övökét figyelem csak, a többiek pedig statiszták a számomra. Itt most nem Amedeo lett az én főszereplőm, hanem Maria-Grazia, Amedeo lánya. Nagyon megkedveltem, küzdelmes élete volt, három fiútestvér mellett nem volt egyszerű a sorsa, hát még ha azzal tetézzük a dolgot, hogy sokáig járókeretet kellett hordania. De mégis. Az ő életútja tetszett a legjobban, érte izgultam a legjobban. És az a szerelmi szál! Egyáltalán nem hétköznapi, ahogy összekerültek a párjával, ahogy megküzdött érte a fiú és az pedig már csak hab volt a tortán, hogy a másik udvarlójával Maria-Grazia-nak milyen gondja akadt! 

De ugyanígy érdekes volt Andrea, a grófi egyszem fia vagy Flavio, Maria-Grazia egyik bátyjának a sorsa is.
Természetesen nagyon szerettem a többi szereplőt is, aki bár úgy tűntek, hogy csak egyszerű mellékszereplők, de nélkülük nem lett volna teljes az egész, hiszen mindenki valamilyen módon beleszólt a történetbe, formálta, átalakította azt. Ahogy a történelem is, az I. és a II. világháború, amelyek nem közvetlenül érintették a szigetet, hiszen annyira az istenháta mögött volt, hogy ide csak tényleg véletlenül vetődött el bárki is, de mégis hatással volt az ott lakókra, még ha közvetetten is vagy ott volt a gazdasági világválság és persze a fejlődés, ami szintúgy befolyásolta az itt élők életét.

Összességében nagyon tetszett a történet, amit az írónő nagyon érdekfeszítően adott elő. Néha a szívem szakadt meg - főleg az ilyen mondatoknál: "És soha többé nem látták egymást.", máskor viszont jókat nevettem az itt élők babonás, néha pedig túlzottan is istenfélő dolgain. A regényt pedig mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom, de főleg azoknak, akik nem kifejezetten egy gyors lefolyású történetet keresnek, hanem szívesebben mélyednek el egy gyönyörű, de néha kegyetlen sziget és lakóinak a történetében.

Borító: Nem rossz, de nekem nem adja vissza a történetet. (bár az is igaz, hogy megnézve a többi kiadás borítóját, egyiktől se vagyok elájulva).

Kedvenc karakter: Robert, Maria-Grazia, Andrea

Szárnyalás: a történet

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: ez egy családregény, így az érzelmek teljes garmadájával találkozhatunk, szeretet, gyűlölet, bánat, öröm, szerelem...

Értékelés:

Ha megtetszett ITT megrendelheted.

Blogturné extra - hangulatteremtő képek

Én így képzelem el a szigetet:

A család éttermét és a házát:
 

 

 Az ételek, italok, amelyeknek nagy szerepe volt - rizsgolyók, limoncello és arancello:

A tengerparti barlang és benne a temetkezési hely:

És Szent Agáta:

Nyereményjáték:

Catherine Banner regényében nagyon fontos szerepet tölt be egy bizonyos ház - az éj peremén. A turnéhoz kapcsolódó játékunkban most hasonló fontossággal bíró házakat keresünk. Az állomásokon fülszövegrészleteket olvashattok egy-egy olyan könyvből, melynek címében szerepel a "ház" szó. A Ti feladatotok, hogy kitaláljátok, mely könyvről van szó és a szerző nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába! Csak a szerző nevére vagyunk tehát kíváncsiak :)

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A sorsoláson csak azok vesznek részt, akik minden állomáson helyesen válaszolnak - válaszaitokon utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, melyre kérjük, 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

“Liz és Jack Sutherland tizennyolc évi boldog házasságának karácsony délelőttjén véget vet egy váratlan tragédia. Az asszony számára szinte elviselhetetlen a veszteség. Hogyan éljen tovább férje, munkatársa, legjobb barátja nélkül? De nem engedheti át magát a gyásznak, öt kétségbeesett gyermeket kell vigasztalnia, akik közül az egyik különleges figyelmet igényel. Liz a gyermekei szeretetéből merít erőt, hogy folytassa munkáját, s helyt álljon a családban anyaként és „apaként” egyaránt. 

Néhány hónap elteltével a legidősebb fiú baleset következtében kórházba kerül. Liz itt ismerkedik meg és barátkozik lassan össze dr. Bill Websterrel. Az új kapcsolat reményt ígér. Ám mire elérkezik a karácsony és Jack halálának első évfordulója, az asszony újabb családi krízissel találja magát szemben…”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Július 21 - Szembetűnő

Július 24 - Letehetetlen

Július 25 - Kelly Lupi olvas

Július 27 - Könyvvilág