A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Az utolsó órák sorozat harmadik részét Cassandra Clare tollából: Tövislánc címmel. A rajongók és persze bloggereink is alig várták már, hogy újra elmerülhessenek az Árnyvadász Univerzumban, vajon a kedvenceinknek sikerül-e megakadályozni Belial tervét, és egymásra találnak-e a szerelmesek? Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
736 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Goodreads: 4,05
Besorolás: YA, fantasy, Árnyvadász Univerzum, démon, vámpír
Jamesnek és Cordeliának meg kell mentenie Londont – és a házasságukat.
Cordelia Carstairs mindent elveszített, ami fontos neki. Rövid idő alatt megélte az apja meggyilkolását, a tervei meghiúsulását, hogy a legjobb barátnője, Lucie parabataija legyen, és darabokra hullott a házassága. Még rosszabb, hogy egy ősi démon, Lilith elkötelezettje lett, ami megfosztotta őt az árnyvadászerejétől.
Miután Párizsba menekül Matthew Fairchilddal, Cordelia reménykedik abban, hogy a város csillogó éjszakai életében meg tud feledkezni a viszontagságairól. Ám a valóság közbeszól, döbbenetes hír érkezik otthonról. Tatiana Blackthorn megszökött, Londont pedig új keletű veszély fenyegeti Belial, a Pokol Hercege felől.
Cordelia visszatértekor Londonban káosz és széthúzás uralkodik. Egy váratlan ellenség felfed egy régóta őrzött titkot, a Herondale család pedig súlyos vádak alatt találja magát. Cordelia meg akarja védeni Jamest, ám tépelődik az iránta érzett szerelme és a Matthew-val való új élet között. Úgy tűnik, hogy mindenkinek egyedül kell szembenéznie a fenyegetésekkel.
Nem sok idő maradt, Belial terve pedig az, hogy halálos hullámként elmossa London árnyvadászait. Ha Cordelia és a barátai meg akarják menteni a várost – és a családjaikat –, akkor össze kell szedniük a bátorságukat, félretenni a büszkeségüket, és újra megbízni egymásban. Ha elbuknak, talán mindent elveszítenek – még a lelküket is.
Cordelia Carstairs mindent elveszített, ami fontos neki. Rövid idő alatt megélte az apja meggyilkolását, a tervei meghiúsulását, hogy a legjobb barátnője, Lucie parabataija legyen, és darabokra hullott a házassága. Még rosszabb, hogy egy ősi démon, Lilith elkötelezettje lett, ami megfosztotta őt az árnyvadászerejétől.
Miután Párizsba menekül Matthew Fairchilddal, Cordelia reménykedik abban, hogy a város csillogó éjszakai életében meg tud feledkezni a viszontagságairól. Ám a valóság közbeszól, döbbenetes hír érkezik otthonról. Tatiana Blackthorn megszökött, Londont pedig új keletű veszély fenyegeti Belial, a Pokol Hercege felől.
Cordelia visszatértekor Londonban káosz és széthúzás uralkodik. Egy váratlan ellenség felfed egy régóta őrzött titkot, a Herondale család pedig súlyos vádak alatt találja magát. Cordelia meg akarja védeni Jamest, ám tépelődik az iránta érzett szerelme és a Matthew-val való új élet között. Úgy tűnik, hogy mindenkinek egyedül kell szembenéznie a fenyegetésekkel.
Nem sok idő maradt, Belial terve pedig az, hogy halálos hullámként elmossa London árnyvadászait. Ha Cordelia és a barátai meg akarják menteni a várost – és a családjaikat –, akkor össze kell szedniük a bátorságukat, félretenni a büszkeségüket, és újra megbízni egymásban. Ha elbuknak, talán mindent elveszítenek – még a lelküket is.
Azért is jelentős a Tövislánc az idei év olvasmányai közül, mert úgy vettem a kezembe, hogy egy darabig ez lesz az utolsó Árnyvadász Univerzumos olvasmányom, hiszen ezzel befejeződik Az utolsó órák sorozat, és az új, The Wicked Powers trilógia magyar megjelenése még nagyon odébb van, hiszen még eredetiben sincs kész egy regény sem. Egyébként nemrég jelentette be a szerző a három rész címét: The Last King of Faerie, The Last Prince of Hell, The Last Shadowhunter. Persze bármikor újraolvashatom a sorozatot, valamikor sort is kerítek rá.
Visszatérve a Tövislánchoz, úgy érzem, méltó befejezést kapott a sorozat, bár alig tudok kedvencet választani CC műveiből, de Az utolsó órák az egyik legjobban sikerült regényfolyam, mostanra teljesen kiforrott a szerző stílusa, tele van izgalommal, meglepetésekkel, rengeteg érzelemmel, részletgazdag leírásokkal, ahogy azt megszokhattuk. A cselekmény ebben a részben is számos szálon fut, gyakran váltakozott a nézőpont, így még közelebb kerültek a karakterek, ugyanakkor izgalmasabbá is vált, alig vártam egy-egy váltásnál, hogy visszatérhessek az előző jelenethez, végül már csak azt vettem észre, hogy a végletekig fokozódik a feszültség. Rengeteg esemény zajlik a regényben, de eszem ágában sincs elmesélni, helyzetjelentésnek ott a fülszöveg, inkább a karaktereket veszem sorra. Őszintén szólva, aki eljut a szerző sorozatainak befejező részéhez, az már el is fogja olvasni, nem hiszem, hogy bárkit rá tudnék venni az olvasásra, akit eddig nem, én csupán az érzéseimet szeretném átadni, hogyan hatott rám a Tövislánc. Számomra ebben a részben is Cordelia volt az abszolút főszereplő, rá fókuszáltam, és nem kellett csalódnom, mert remekül kezelt minden helyzetet, ikonikus hősnő vált belőle. Féltem, hogy mi fog Párizsban történni, bár nagyon is megértettem, hogy miért menekült el Londonból, mégis aggódtam, mert túl hirtelen történt minden és Jamesnek nyilván kínszenvedés volt megélni, hogy nem mehet azonnal a felesége után. Matthew csuda édes srác, de én a pia miatt nem tudtam megbízni benne most sem, tehet akármilyen ígéreteket. Ő sem volt tisztában azzal, hogy mi történt Grace és James között, ráadásul a parabatai kötelék is gyengült, bármi megtörténhetett volna, remegő gyomorral olvastam az első fejezeteket. Szerencsére nem tartott sokáig ez a kiruccanás, és nem történt megbocsáthatatlan fiaskó. Azt viszont láthattam, Cordelia és Matthew jól kijöhettek volna egymással, kialakult köztük egyfajta kötelék, az átlagosnál erősebb barátság. De szerencsére James megjelent és én őszintén szólva fellélegeztem. Később sor került néhány nagyon őszinte beszélgetésre, Cordelia és James, valamint James és Matthew között is, végre tisztázódott a rengeteg félreértés. James és Matthew kapcsolata soha nem éri el Will és Jem közötti parabatai köteléket, de határozottan jobbá vált a regény második felére. Edomban James kitartása mélyen megérintett, ahogy rajzolta a rúnákat, nem adta fel.
Az előző részben Lucie jelentős szerepet kapott Jesse kapcsán, cuki a kapcsolatuk alakulása itt is, de most ideje volt, hogy Cordeliával is rendezzék a kapcsolatukat, én gondolatban sosem adtam fel kettejük parabatai terveit, de ezért sokat kellett küzdeni. Ott feszült közöttük sok titok, távolabb már nem is állhattak egymástól. A regényben végre sor kerülhetett arra, hogy megnyíljanak egymás felé, még ha ez igen érdekes körülmények között zajlott is, a regény végén a bónuszfejezet egy igazi ajándék az olvasóknak, nagy megnyugvást okozott.Alastair lett a szememben a regény egyik nagy hőse, sőt a sorozaté, hiszen óriási fejlődésen ment keresztül. A testvéri kapcsolat erősödése Cordeliával csak az egyik része ennek, még ütősebb hatású volt felvállalnia önmagát, Thomas felé megnyílnia, és részévé válni az egész csapatnak.
Grace-ről utálok nyilatkozni, én aztán nem bocsátottam meg neki, és szerintem a szerző sem, miután egy karaktert ki kellett nyírnia ebben a részben is, és ez sajnos köthető Grace karakteréhez. Ez egy külön bejáratú büntetés, csak sajnos nagy ára volt, erről többet nem lehet mondani. Lehetett volna sokkal rosszabb is, eredetileg legalábbis Cassie még kegyetlenebb akart lenni, de a járvány miatt enyhített a tervein. Akik megérdemlik még a kiemelést, az Anna és Ari, ők korábban annyira vissza kellett, hogy fogják magukat, most végre megtört a jég, kikerekedhetett a kapcsolatuk. Nagyra értékelem Cassie könyveiben a Love is Love szlogent, olyan finoman és empatikusan bánik a szerelem különböző formáival.
Az előző részben Lucie jelentős szerepet kapott Jesse kapcsán, cuki a kapcsolatuk alakulása itt is, de most ideje volt, hogy Cordeliával is rendezzék a kapcsolatukat, én gondolatban sosem adtam fel kettejük parabatai terveit, de ezért sokat kellett küzdeni. Ott feszült közöttük sok titok, távolabb már nem is állhattak egymástól. A regényben végre sor kerülhetett arra, hogy megnyíljanak egymás felé, még ha ez igen érdekes körülmények között zajlott is, a regény végén a bónuszfejezet egy igazi ajándék az olvasóknak, nagy megnyugvást okozott.Alastair lett a szememben a regény egyik nagy hőse, sőt a sorozaté, hiszen óriási fejlődésen ment keresztül. A testvéri kapcsolat erősödése Cordeliával csak az egyik része ennek, még ütősebb hatású volt felvállalnia önmagát, Thomas felé megnyílnia, és részévé válni az egész csapatnak.
Grace-ről utálok nyilatkozni, én aztán nem bocsátottam meg neki, és szerintem a szerző sem, miután egy karaktert ki kellett nyírnia ebben a részben is, és ez sajnos köthető Grace karakteréhez. Ez egy külön bejáratú büntetés, csak sajnos nagy ára volt, erről többet nem lehet mondani. Lehetett volna sokkal rosszabb is, eredetileg legalábbis Cassie még kegyetlenebb akart lenni, de a járvány miatt enyhített a tervein. Akik megérdemlik még a kiemelést, az Anna és Ari, ők korábban annyira vissza kellett, hogy fogják magukat, most végre megtört a jég, kikerekedhetett a kapcsolatuk. Nagyra értékelem Cassie könyveiben a Love is Love szlogent, olyan finoman és empatikusan bánik a szerelem különböző formáival.
Mint a szerző többi könyvénél is, a cselekmény és a karakterek tökéletes összhangjának megteremtése időigényes, lehet, hogy túl hosszúnak érződik a könyv, én mégis imádtam minden egyes sorát. Szerettem ebben a sorozatban, hogy a szereplők jó része a Pokoli szerkezetek hőseinek leszármazottai, sőt, sok szereplővel itt is találkozhattam. Annyira jó volt újra közelről látni Willt, Tessát, Jemet, Magnust és még jó néhány árnyvadász és alvilági figurát. Baromi nehéz megfogalmazni, de ennél a résznél úgy éreztem, a karakterek és a kapcsolatrendszerük, a szerelmek, barátságok, boldogság és veszteség, más szóval az érzelmek áradata jobban elvarázsolt, mint maga a cselekmény. Nem akarom ezzel kicsinyíteni a drámát, a harcot, a küzdelmet, de éppenséggel nem tudott eléggé izgatni a gonoszok sorsa, max annyira, hogy megkapják amit megérdemelnek, még ha eléggé kiszámítható módon is. Fontosabb és érdekesebb volt számomra a karakterek és az érzelmi életük alakulása, persze ha közben meg is mentik a világot, az nem probléma. Nagyon nehéz búcsút inteni ennek a társaságnak, és remélem, talán felbukkan majd egy-egy szereplő közülük valamelyik későbbi regény visszaemlékezéseiben.
Elmondani sem lehet, mennyire várom a legújabb sorozatot! Vajon kik lesznek azok a fantasztikus karakterek, akik a következő lélegzetelállító kalandokban lenyűgöznek majd? Addig is 2024-ben olvashatjuk a Sword Catcher című felnőtt fantasyt a szerzőtől.
Képek: 1. könyvillusztráció színezve, 2. saját
Borító: Grace nem a kedvencem, de a borító gyönyörű.
Kedvenc karakter: Mindenki
Szárnyalás: Fel sem tudom sorolni, pl amikor Matthew megnyílik a szülei előtt.
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Szerteágazó érzelmi kavalkád Cassie regényeinek sajátossága, persze a legnagyobb örömöt James és Cordelia okozza - végre.
Értékelés:
Nyereményjáték
Minden állomáson felteszünk egy kérdést, amit könnyedén megválaszolhattok, ha előtte elolvassátok a regény beleolvasóját. Kérjük, a válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
FELADVÁNY: Mi volt Matthew ígérete Cordeliának, mit nem fog csinálni?
További állomások:
12.20 Kelly és Lupi olvas
12.22 Sorok között idézetek
12.27 Könyv és más
12.29 Hagyjatok! Olvasok!
12.20 Kelly és Lupi olvas
12.22 Sorok között idézetek
12.27 Könyv és más
12.29 Hagyjatok! Olvasok!