Elérkezett az idő, hogy a magyar olvasók is visszatérjenek Jay Kristoff sötét, vámpírokkal és mágiával tarkított történetébe Gabriel de León főszereplésével. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mennyire nyerte el a tetszésüket a nagysikerű Vámpírbirodalom folytatása, és ne felejtsetek el játszani a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott Empire of Damned - Holtbirodalom nyereménypéldányért!
792 oldal
Fordította: Benkő Ferenc
Goodreads: 4,57
Besorolás: dark fantasy, vámpír, antihős
Gabriel de León ugyan megmentette a Szent Grál életét, de ezzel elvesztette a lehetőséget, hogy megtalálja a gyógyírt az örök éjre. Kelletlen szövetségese, titokzatos, vámpírrá lett húga oldalán Gabriel kénytelen elvinni a Grált az Esani-vérvonal ősijeihez, hogy megtudja, miként vessen véget a naphalálnak.
De az utolsó ezüstszentnek kettős veszéllyel kell szembenéznie. A Voss-vérvonal szörnyei elől menekülve belekeveredik a Dyvok-vérvonal és a fagyos Felvidék irhatáncosainak háborújába. Azonban a külső ellenségek mellett saját tomboló vérszomjával is meg kell küzdenie. Vajon Gabriel megéri, hogy a Grál megtudhassa az igazságot?
Az igazságot, ami talán minden rémálmot felülmúl…
De az utolsó ezüstszentnek kettős veszéllyel kell szembenéznie. A Voss-vérvonal szörnyei elől menekülve belekeveredik a Dyvok-vérvonal és a fagyos Felvidék irhatáncosainak háborújába. Azonban a külső ellenségek mellett saját tomboló vérszomjával is meg kell küzdenie. Vajon Gabriel megéri, hogy a Grál megtudhassa az igazságot?
Az igazságot, ami talán minden rémálmot felülmúl…
A tavalyi év blogos összesítésében első helyen végzett a Vámpírbirodalom a fantasy és a felnőtt könyvek kategóriájában, toronymagasan. Ez az a regény, ami jelenleg is top10-es az all-time-fav listámon, nem tudom eléggé ajánlani, ezt a könyvet emlegetem minden könyves témát érintő beszélgetésben. Gondolom ennek tükrében érthető, hogy a 2024-es év egyik legjobban várt könyve lett a Holtbirodalom, nagyon örülök, hogy kilenc hónappal az eredeti megjelenés után már kapható hazánkban is.
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész abbamaradt, folytatódik Gabriel kihallgatása, miután hat napig bezárva tartották a krónikás megtámadásáért. Jean-François torkát tapogatva újra helyet foglal de León cellájában, hogy Margot Chastain császárnő parancsára lejegyezze a Szent Grál történetét. Dior Gabriel segítségével megmenekült tehát a feláldozás elől, de ennek az ára súlyos, hiszen a korábbi útitársak és néhány ezüstszent is áldozatul esett az összecsapásnak, ketten maradtak immár Dior és Gabriel, menekülniük kell. Gabriel húga csatlakozik hozzájuk, aki egy új megoldást kínál, ismer egy mestert, aki tudhat más kiutat a naphalál ellen. Celene immár nem csak a Voss vérvonalhoz tartozik, általa megismerjük az Esanik eredetét, ezen a nyomon kell haladniuk, miután zsákutcába jutottak Jénoah kápolnájában. Dún Maergenbe kell jutniuk, csakhogy a helyet elfoglalta Nikita és Lilidh Dyvok, az Éjszív és a Szívtelen, az vámpírok legrohadtabbjai. Mielőtt ide juthatnának, a csapat szétválik, egy óriási csatából alig menekülnek meg, árulás történik és vér folyik, ami ezután következik az fogság és hajsza újabb szövetségesek után. Phoebe révén bekapcsolódik a történetbe az irhatáncos nemzetség, akiket nem könnyen tudják rávenni, hogy egyezséget szegjenek a Vossok ellen.Végül felsorakozik seregük a kastély előtt, ahol Diort fogva tartják.
Már az első résznél is tisztában voltam azzal, hogy ennél a sorozatnál alig lehet a történetről bejegyzést írni, akkora a terjedelem, hogy csak a felszínt kapargathatom, és csak csapongok jobbra balra. Az kiderült a fentiekből, hogy a szerkezet ugyanaz, Gabriel mesél, és nagyon érdemes odafigyelni a legapróbb megjegyzéseire is, mert rengeteg utalást ad, olyat is, amit már az elején sem akartam elhinni és mégis bekövetkezett. Egy idő után változást kapunk, ugyanis a szintén fogságba esett Celene is mesélni kezd a börtönszinten lévő cellájában, miután tudomására jut, hogy a bátyja miket mesél. Az ő változata sokban eltér Gabriel szavaitól, és ez sok kérdést vet fel, nem egyszerű testvérek közötti rivalizálásról van szó. Ez az ötlet a szerzőtől csillagos ötöst érdemel, ugyanis megváltozott a történet dinamikája, az elbeszélések rácáfolnak egymásra, újabb titkokat tárnak fel, szélesedik a látószög. Tartottam tőle, hogy tudja-e a folytatás ugyanazt a tökéletességet hozni, mint az első, azt a lehengerlő, sötét varázslatot, melyben az antihős a legnagyobb kedvencem, és a regény vértartalma eléri a 100 %-ot, ami nem épp az olvasmányaim jellemző tulajdonsága. És igen, ezzel az új POV hozzáadásával sokkal izgalmasabb lett az én hitem is az utolsó ezüstszentben. De még nagyobb dilemma hinni Celene szavaiban, akin nem könnyű kiigazodni, ha magáról vajmi keveset árul el. Phoebe teljesen új színt visz ebbe a részbe, igaz, már korábban megkedveltem, igazi meglepetés volt már eleve a felbukkanása, és aztán az, hogy milyen jelentőségű szereplővé lépett elő. Nem csak a fajtáját hozza be segítségül a történetbe, hanem Gabrielhez is közel került, ezzel óriási meglepetést és piruló orcákat okozva nekem. 
Tényleg csak csapongok, annyi minden jut eszembe egyszerre. Végig tél van a cselekmény során, csontig hatoló hideg, havas táj, még ebben is a szerzőt tudom dicsérni, mennyire átérezteti ezt az apróságot, hogy lefagytak a lábujjaim olvasás közben. Ez semmi ahhoz képest, ahogy az érzelmeket képes átadni. Az ezüstszent gyötrődése a vérszomjával már szinte megszokott, de ezt is tudta fokozni, együtt szenvedtünk egy kis enyhülésért.
Nagyon sokat hozzáad a világfelépítéshez a Holtbirodalom, részletesebben megismerhetjük a vámpír vérvonalakat, újabbakat ismerünk meg közelebbről. Egészen elképesztő, amit a Dún Maergen kastélyba befészkelt Dyvok klán művelt a hellyel, az emberekkel, a szolgáikkal, olyan szintem gyomorforgató, hogy a legvérmesebb horrorrajongó olvasó sem talál benne hibát. Mindezzel együtt nagyon is éltem a kastélyt, a történet kb fele itt játszódik, bejárhatjuk minden zugát, még a rejtett folyosók és titkos termek sem hiányoznak, ahogy a plafonról lógó emberek sem, csapolásra készen. Nikita és Lilidh Dyvok főszereplők voltak a mellékszereplők között, ismerve a helyet, amit létrehoztak, hát nem kell részleteznem a legalávalóbb természetüket. A klánjuknak hihetetlen ereje van, és a "gyermekeik" előszeretettel mutatták be a tudományukat itt, ahol az emberek a táplálékot jelentik. Kiara és társai félelmetesek. Ebben a vérvonalban annyi a mocsok, barbárság, és egyben intelligencia, ami jelentősen hozzátesz ahhoz, hogy a regény kiemelkedjen még a zsigeri vámpírkönyvek közül is.
Számomra a másik hatalmas újdonság a Felvidék megismerése volt, benne Phoebe révén az irhatáncosok fajai, akik különböző alakváltók, medvék, farkasok, oroszlánok. Ők alkut kötöttek a vérszívókkal a területük védelmében, és elég nehéz volt rávenni őket, hogy átlássák, mi forog kockán. Phoebe kerek háttértörténetet kap, rengeteg fordulattal és meglepetéssel. 
A csaták. Édes istenem, egy húsdarálóból nagyobb eséllyel lehetne kikerülni épségben, mint ezekből a leírásokból. Vámpírvér ide vagy oda, mindig rácsodálkoztam, hogyan lehet ennyi törést, szúrást, leszakadt testrészt pótolni, felépülni a bordatörésekből a következő oldalra. Valahogy sikerült, de közben térdig jártunk a vérben, és ez nem elírás, az első részben tényleg csak bokáig ért, itt gyakorlatilag kifolyik a könyvből, nem kímélve az olvasó gyomrát.
Az érzelmek mélyülése érzékenyen érintett, szinte minden szereplőt kedveltem, sokakat megszerettem. Vannak akiket nagyon, Gabriel és Dior is közéjük tartozik, és itt a köztük kialakult bajtársi kapcsolat egészen mássá alakul, határozottan apa-lánya viszonnyá, ami okozott rendkívül szívfájdító pillanatokat.
"Nem tudhatom, hová vezet az utunk, te lány. De rálépek veled, bármi is várjon a végén. Szakítson el tőled maga a Mindenható Úr, álljon az utamba a Végtelen Légió, én akkor is visszatalálok a bugyor partjáról, hogy az oldaladon harcoljak.
Könny futotta el a lány szemét. Nem hagylak el, Dior.
Suttogását elnyelte a vihar. Sosem hagylak el."
Könny futotta el a lány szemét. Nem hagylak el, Dior.
Suttogását elnyelte a vihar. Sosem hagylak el."
Ha már Gabriel, Phoebe-vel való kapcsolatára már utaltam, de nem ezt akarom idehozni, bár az is ad némi érzelmi kavarodást, hanem Celene-vel való kínlódásra gondolok. Nagyon kíváncsi vagyok, mit hoz e téren a befejező rész, mert olyan sok ellentétes érzelem, adok-kapok, bosszú vonul végig a kapcsolatukon, hogy nem találok kapaszkodót, mi lesz a végső konfliktus eredménye közöttük. A vér számít, a család számít, az árulás számít, mi dönti el a mérleg nyelvét közöttük, mert jelenleg teljes a káosz.
"– Aznap biztosítottál, hogy minden rendben. Ez a Bukott műve, mondogattad. És amíg én élek, sose félj tőle. Ekkor térdre hulltál, megfogtad a kezem, és azt mondtad, a bátyád vagyok, Celene. Ha valaha magadra maradnál a sötétben, csak szólíts a nevemen, és melletted leszek. Te maradtál az egyetlen húgom. Vérem, Rokonom. Ketten a világ ellen, ördögfióka. A túlerő örök. De a diadal is."
És az érzelmi jelentőségek között a hit kérdése ismét nagyon fontos része Gabriel gondolatainak, ebből kifolyólag az olvasónak is. Rengeteg elmélet kavarog benne, és én őszintén mondom, sokszor megakadtam ezeknél a soroknál, annyira megérintett, a lehető legjobban meg akartam érteni. Ez a részlet pontosan érzékelteti, hogy miért:
De igazából porhintés az egész. Szenvedünk, mert így akarja. Bajunk esik, mert ez az akarata. Meghalunk, mert tetszik neki. S ha tényleg létezik egy terv, dérvér, akkor az ennyi, semmi több. – Gabriel a falakra intett; a környező sötét kőre és a túlnani üres éjre. – Egy térdre hullt világ. Ami percenként könyörög kegyelemért. Szánalmas maradékát pedig azok a szörnyek lefetyelik, akiket a saját szaros fia teremtett."
Tényleg nem akarom a végtelenségig húzni a bejegyzést, bármennyi mondanivalóm lenne még. Elérkezett a vég... A regény utolsó száz oldala brutálisan odatesz a szívednek, súlyos traumákkal, fent és lent, menny és pokol az, amit átélsz, és nem biztos, hogy túlélsz. Én órákig nem tértem magamhoz, nem tudtam megszólalni, mert kikészített, földbe döngölt, kitépte a szívem, hogy aztán értsem ahogy akarom annak a reménysugárnak a felcsillanását, amiben nem is tudom, hogy akarok-e hinni, de kénytelen vagyok, mert hogyan élem túl egy évig, míg megkapom a befejezést. Köszönöm Jay, baszom anyád, imádlak!
Képek: Pinterest
Borító: Bon Orthwick az illusztrátor, kegyetlen jó.
Kedvenc karakter: Kb mindenki!
Szárnyalás: 792 oldal tömény szárnyalás
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Még mindig nem a romantikáról szól, az nagyon halvány, ellenben az összes többi érzelem szárnyal és hullámvasútra ül.
Értékelés:
Nyereményjáték
Mostani játékunkban az első részben megismert karakterek nevét keressük. Minden állomáson találtok egy anagrammát, a ti feladatotok pedig nem más, mint kitalálni, hogy mégis melyik mellékszereplőre gondoltunk. Segítségként nagy betűkkel jelöljük a nevek kezdőbetűjét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
FELADVÁNY: boisFaeVsn
Állomások
