Kerri Maniscalco: Kingdom ​of the Feared – Rettegettek királysága (Gonoszok királysága #3)

 

A Rettegettek királysága egy végzetes befejezése Kerri Maniscalco trilógiájának. Emilia és Harag szenvedélyes története a záró akkordjához érkezett - de vajon mindent tudnak egymásról és a múltról? Tudd meg te is! Tartsatok velünk, hiszen a turné végén kisorsolunk a regényből egy példányt!

Könyvmolyképző Kiadó, 2025

384 oldal

Fordította: Papp Fruzsina

Goodreads: 3,86

Besorolás: fantasy, romantikus, erotikus, dark fantasy

Két ​átok. Egy prófécia.

Egy leszámolás, amitől mindenki rettegett.

És egy szerelem, ami erősebb a sorsnál.

Emiliát megrendítette a sokkoló felfedezés, hogy ikertestvére, Vittoria életben van. De mielőtt szembenézne múltjának démonaival, egyetlen vágy vezérli: hogy az ágyban is magának követelje királyát, a csábító Harag herceget. De Emilia nem csak a testére vágyik, a szívére és a lelkére is, ezt azonban a rejtélyes démon nem ígérheti neki.

Amikor a Kapzsiság házának egy magas rangú tagját meggyilkolják, Emiliát és Haragot a rivális démonudvarba szólítják. A bizonyítékok Vittoria bűnösségére mutatnak, így nyomban a Hét kör ellenségének nyilvánítják. Az árulása ellenére a lány mindent megtesz, hogy megoldja ezt az új rejtélyt, és kiderítse, ki is a testvére valójában.

Emilia és Harag a megtévesztés bűnökkel teli játékát játssza, miközben azon fáradoznak, hogy megakadályozzák a háborút a boszorkányok, démonok, alakváltók és a legálnokabb ellenségek, a Rettegettek között.

Emiliát figyelmeztették, hogy ha a Gonoszokról van szó, semmi sem az, aminek látszik. De lehet, hogy az igazi gonoszok mindvégig sokkal közelebb rejtőztek? Amikor végre fény derül az igazságra, a lány talán a szívével fizet érte.

Vesd bele magad a grandiózus fináléba!

Hát őszinte leszek, finálé volt, izgalmas is volt, de azért a "grandiózus" jelző szerintem picit erős jellemzés erre a részre. Ha ezen a jelzőn átugrok, azért elmondhatom, hogy nagy részben kielégítő befejezést kaptam.

Ez a rész ugye arra hivatott, hogy az összes létező szálat elvarrja, fejtsünk meg minden rejtélyt, legyen benne egy jó nagy összecsapás és persze a főhősök megkapják azt, amit érdemelnek - jelen esetben a boldog öröklétet.

Az biztos, hogy a szerző nagyon akart, hiszen még a könyv felénél járva is egyre több újabb rejtélyt kaptunk, amiket nemhogy megoldottunk volna, hanem még inkább tovább sűrűsödtek a felhők a főhőseink feje felett. Azt javaslom, hogy nagyon figyeljetek oda olvasáskor, mert könnyen el lehet veszni a sok szál között. Egy átok itt, egy újabb történetszál ott, ki kit és miért átkozott meg, aki persze már meg volt átkozva és igazából az átok sem egyértelmű. Néha szó szerint csak kapkodtam a fejemet.

De az biztos, hogy egy percig nem unatkoztam.

A meggyászolt testvér, Vittoria életben volt és nem kicsit kavarta a szálakat. Az indítékai sem tiszták, sokáig nehéz eldönteni, hogy a jók vagy a rosszak számát gyarapítja. Előkerülnek alakváltók, vámpírok, nem kevés boszorkány - van itt minden, amit csak akartok.

Rejtélyes gyilkosság és persze a titok a lányok (Emilia és Vittoria) körül, amelynek a megfejtése főleg Emiliára szorul - hiszen a könyv nagy részében nem igazán kommunikál egymással a két testvér.

Forrás

A trilógia befejező része is Emilia szemszögéből lett megírva, ahogy a többi rész is. Őt iszonyatosan megkedveltem, hiszen a karakterfejlődése valami bámulatos volt. Ha nem spoilerezek, akkor is gondolható a hasonló stílusú regények alapján, hogy az "ártatlan" kislányból valami hatalmas, óriási erővel rendelkező lény lesz. De vajon hogy tudja ezt a főhősnőnk feldolgozni? A szerelmet választja vagy a hatalmat?

Itt éreztem először azt, hogy az írónő elveszik a sok szál forgatagában, hiszen Emiliának több nyomozást kellett véghezvinnie, közben persze nem feledkezhetett meg a szerelméről és férjéről, Harag hercegről, persze azokról sem, akik nem nézték túl jó szemmel ezt a kapcsolatot és még folytathatnám. Ezen rengeteg tennivaló között nemcsak mi, hanem néha Emilia is elveszik.

Harag herceg továbbra is "ördögien" dögös, imádtam, hogy odavan a főhősnőnkért, de szerencsére nem lett belőle papucs, végig ugyanúgy tisztában van az erejével és a hatalmával. Ami kicsit bántott, hogy Emilia mellett eltörpült számomra a szerepe, a nyomozásban se vett részt annyira aktívan, hiányzott az, hogy "csapatként" dolgozzanak együtt. Persze, ha arról volt szó, mindig ott volt támogatóként, szerető férjként, de azért egy picit aktívabb szerepet adtam volna neki.

A kettőjük párosa viszont továbbra is imádnivaló. Véééégre beteljesül a szerelmük - és még hogyan! Utána persze minden alkalmat megragadnak, hogy "összetegyék, amijük van", úgyhogy azért kapunk bőven +18 karikás részeket! :) De ha leveszem az erotikus részeket, akkor is tökéletes páros maradnak, olyan gyönyörű, egymáshoz intézett monológjaik vannak és még ennél is szebb tetteik, hogy démonok meg Pokol ide vagy oda, sok "földi" páros megirigyelhetné a kettőjük kapcsolatát.

"- Én mindig megismertelek. És mindig meg foglak. A lelked magához hívja a lelkemet. Olyan érzés, mint hazatérni. Mint a béke."

A mellékszereplőknél viszont voltak apróbb problémáim. Azt imádtam, hogy jóval többet kaptunk a többi Bűn hercegéből, egyiküket-másikukat nagyon megkedveltem, sőt, akár egy spin-offot is el tudnék képzelni velük. Az viszont számomra fura volt, hogy azon szereplők, akik az előző két részben szerves részei voltak Emiliának barátként, segítőként, most kb három mondatot kaptak.

Ettől függetlenül a sok morgásom mellett szerettem ezt a részt is nagyon, egy percig nem unatkoztam, néha egyszerűen képtelen voltam letenni, mindig kellett tovább és tovább olvasnom. Arra viszont készüljetek fel, hogy nem minden szál van elvarrva a végén, nekem például rengeteg kérdésem maradt. Persze, ahogyan már fentebb is írtam, egy-két spin-off történettel meg lehet engem győzni, hogy a szerző direkt hagyta nyitva ezeket a szálakat!

Összességében, ha olvastad az előző két részt, akkor ezt se hagyd ki!

Borító: Nekem az első két borító jobban tetszett, ez már csak olyan "beleillik a sorozatba", de nem ad pluszt. Egyébként nem rossz.

Kedvenc karakter: Emilia, Vittoria és Harag herceg

Szárnyalás: egy percig nem lehet unatkozni

Mélyrepülés: nem nagyon találtam, talán a végén az elvarratlan szálak

Érzelmi mérce: romantikus, erotikus, vannak benne bőven +18 karikás jelenetek is

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A nyereményjátékunk középpontjában a dark fantasy történetek állnak. Nektek az a feladatotok, hogy a fülszöveg alapján kitaláljátok! A könyv címét és szerzőjét írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Galaxy „Alex” Stern a Yale Egyetem legfurcsább elsőévese.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 01 - Kitablar

Április 03 - Kelly és Lupi olvas

Április 05 - Insane Life

Jay Kristoff: Empire of Damned - Holtbirodalom (Vámpírbirodalom #2)

Elérkezett az idő, hogy a magyar olvasók is visszatérjenek Jay Kristoff  sötét, vámpírokkal és mágiával tarkított történetébe Gabriel de León főszereplésével. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mennyire nyerte el a tetszésüket a nagysikerű Vámpírbirodalom folytatása, és ne felejtsetek el játszani a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott Empire of Damned - Holtbirodalom nyereménypéldányért!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Zafír pöttyös

792 oldal

Fordította: Benkő Ferenc

Goodreads: 4,57

Besorolás: dark fantasy, vámpír, antihős

Gabriel de León ugyan megmentette a Szent Grál életét, de ezzel elvesztette a lehetőséget, hogy megtalálja a gyógyírt az örök éjre. Kelletlen szövetségese, titokzatos, vámpírrá lett húga oldalán Gabriel kénytelen elvinni a Grált az Esani-vérvonal ősijeihez, hogy megtudja, miként vessen véget a naphalálnak.
De az utolsó ezüstszentnek kettős veszéllyel kell szembenéznie. A Voss-vérvonal szörnyei elől menekülve belekeveredik a Dyvok-vérvonal és a fagyos Felvidék irhatáncosainak háborújába. Azonban a külső ellenségek mellett saját tomboló vérszomjával is meg kell küzdenie. Vajon Gabriel megéri, hogy a Grál megtudhassa az igazságot?
Az igazságot, ami talán minden rémálmot felülmúl…

A tavalyi év blogos összesítésében első helyen végzett a Vámpírbirodalom a fantasy és a felnőtt könyvek kategóriájában, toronymagasan. Ez az a regény, ami jelenleg is top10-es az all-time-fav listámon, nem tudom eléggé ajánlani, ezt a könyvet emlegetem minden könyves témát érintő beszélgetésben. Gondolom ennek tükrében érthető, hogy a 2024-es év egyik legjobban várt könyve lett a Holtbirodalom, nagyon örülök, hogy kilenc hónappal az eredeti megjelenés után már kapható hazánkban is.

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész abbamaradt, folytatódik Gabriel kihallgatása, miután hat napig bezárva tartották a krónikás megtámadásáért. Jean-François torkát tapogatva újra helyet foglal de León cellájában, hogy Margot Chastain császárnő parancsára lejegyezze a Szent Grál történetét. Dior Gabriel segítségével megmenekült tehát a feláldozás elől, de ennek az ára súlyos, hiszen a korábbi útitársak és néhány ezüstszent is áldozatul esett az összecsapásnak, ketten maradtak immár Dior és Gabriel, menekülniük kell. Gabriel húga csatlakozik hozzájuk, aki egy új megoldást kínál, ismer egy mestert, aki tudhat más kiutat a naphalál ellen. Celene immár nem csak a Voss vérvonalhoz tartozik, általa megismerjük az Esanik eredetét, ezen a nyomon kell haladniuk, miután zsákutcába jutottak Jénoah kápolnájában. Dún Maergenbe kell jutniuk, csakhogy a helyet elfoglalta Nikita és Lilidh Dyvok, az Éjszív és a Szívtelen, az vámpírok legrohadtabbjai. Mielőtt ide juthatnának, a csapat szétválik, egy óriási csatából alig menekülnek meg, árulás történik és vér folyik, ami ezután következik az fogság és hajsza újabb szövetségesek után. Phoebe révén bekapcsolódik a történetbe az irhatáncos nemzetség, akiket nem könnyen tudják rávenni, hogy egyezséget szegjenek a Vossok ellen.Végül felsorakozik seregük a kastély előtt, ahol Diort fogva tartják.

Már az első résznél is tisztában voltam azzal, hogy ennél a sorozatnál alig lehet a történetről bejegyzést írni, akkora a terjedelem, hogy csak a felszínt kapargathatom, és csak csapongok jobbra balra. Az kiderült a fentiekből, hogy a szerkezet ugyanaz, Gabriel mesél, és nagyon érdemes odafigyelni a legapróbb megjegyzéseire is, mert rengeteg utalást ad, olyat is, amit már az elején sem akartam elhinni és mégis bekövetkezett. Egy idő után változást kapunk, ugyanis a szintén fogságba esett Celene is mesélni kezd a börtönszinten lévő cellájában, miután tudomására jut, hogy a bátyja miket mesél. Az ő változata sokban eltér Gabriel szavaitól, és ez sok kérdést vet fel, nem egyszerű testvérek közötti rivalizálásról van szó. Ez az ötlet a szerzőtől csillagos ötöst érdemel, ugyanis megváltozott a történet dinamikája, az elbeszélések rácáfolnak egymásra, újabb titkokat tárnak fel, szélesedik a látószög. Tartottam tőle, hogy tudja-e a folytatás ugyanazt a tökéletességet hozni, mint az első, azt a lehengerlő, sötét varázslatot, melyben az antihős a legnagyobb kedvencem, és a regény vértartalma eléri a 100 %-ot, ami nem épp az olvasmányaim jellemző tulajdonsága. És igen, ezzel az új POV hozzáadásával sokkal izgalmasabb lett az én hitem is az utolsó ezüstszentben. De még nagyobb dilemma hinni Celene szavaiban, akin nem könnyű kiigazodni, ha magáról vajmi keveset árul el. Phoebe teljesen új színt visz ebbe a részbe, igaz, már korábban megkedveltem, igazi meglepetés volt már eleve a felbukkanása, és aztán az, hogy milyen jelentőségű szereplővé lépett elő. Nem csak a fajtáját hozza be segítségül a történetbe, hanem Gabrielhez is közel került, ezzel óriási meglepetést és piruló orcákat okozva nekem.  

Tényleg csak csapongok, annyi minden jut eszembe egyszerre. Végig tél van a cselekmény során, csontig hatoló hideg, havas táj, még ebben is a szerzőt tudom dicsérni, mennyire átérezteti ezt az apróságot, hogy lefagytak a lábujjaim olvasás közben. Ez semmi ahhoz képest, ahogy az érzelmeket képes átadni. Az ezüstszent gyötrődése a vérszomjával már szinte megszokott, de ezt is tudta fokozni, együtt szenvedtünk egy kis enyhülésért. 

Nagyon sokat hozzáad a világfelépítéshez a Holtbirodalom, részletesebben megismerhetjük a vámpír vérvonalakat, újabbakat ismerünk meg közelebbről. Egészen elképesztő, amit a Dún Maergen kastélyba befészkelt Dyvok klán művelt a hellyel, az emberekkel, a szolgáikkal, olyan szintem gyomorforgató, hogy a legvérmesebb horrorrajongó olvasó sem talál benne hibát. Mindezzel együtt nagyon is éltem a kastélyt, a történet kb fele itt játszódik, bejárhatjuk minden zugát, még a rejtett folyosók és titkos termek sem hiányoznak, ahogy a plafonról lógó emberek sem, csapolásra készen. Nikita és Lilidh Dyvok főszereplők voltak a mellékszereplők között, ismerve a helyet, amit létrehoztak, hát nem kell részleteznem a legalávalóbb természetüket. A klánjuknak hihetetlen ereje van, és a "gyermekeik" előszeretettel mutatták be a tudományukat itt, ahol az emberek a táplálékot jelentik. Kiara és társai félelmetesek. Ebben a vérvonalban annyi a mocsok, barbárság, és egyben intelligencia, ami jelentősen hozzátesz ahhoz, hogy a regény kiemelkedjen még a zsigeri vámpírkönyvek közül is.

Számomra a másik hatalmas újdonság a Felvidék megismerése volt, benne Phoebe révén az irhatáncosok fajai, akik különböző alakváltók, medvék, farkasok, oroszlánok. Ők alkut kötöttek a vérszívókkal a területük védelmében, és elég nehéz volt rávenni őket, hogy átlássák, mi forog kockán. Phoebe kerek háttértörténetet kap, rengeteg fordulattal és meglepetéssel. 

A csaták. Édes istenem, egy húsdarálóból nagyobb eséllyel lehetne kikerülni épségben, mint ezekből a leírásokból. Vámpírvér ide vagy oda, mindig rácsodálkoztam, hogyan lehet ennyi törést, szúrást, leszakadt testrészt pótolni, felépülni a bordatörésekből a következő oldalra. Valahogy sikerült, de közben térdig jártunk a vérben, és ez nem elírás, az első részben tényleg csak bokáig ért, itt gyakorlatilag kifolyik a könyvből, nem kímélve az olvasó gyomrát.

Az érzelmek mélyülése érzékenyen érintett, szinte minden szereplőt kedveltem, sokakat megszerettem. Vannak akiket nagyon, Gabriel és Dior is közéjük tartozik, és itt a köztük kialakult bajtársi kapcsolat egészen mássá alakul, határozottan apa-lánya viszonnyá, ami okozott rendkívül szívfájdító pillanatokat.

"Nem tudhatom, hová vezet az utunk, te lány. De rálépek veled, bármi is várjon a végén. Szakítson el tőled maga a Mindenható Úr, álljon az utamba a Végtelen Légió, én akkor is visszatalálok a bugyor partjáról, hogy az oldaladon harcoljak.
Könny futotta el a lány szemét. Nem hagylak el, Dior.
Suttogását elnyelte a vihar. Sosem hagylak el."

 
Ha már Gabriel, Phoebe-vel való kapcsolatára már utaltam, de nem ezt akarom idehozni, bár az is ad némi érzelmi kavarodást, hanem Celene-vel való kínlódásra gondolok. Nagyon kíváncsi vagyok, mit hoz e téren a befejező rész, mert olyan sok ellentétes érzelem, adok-kapok, bosszú vonul végig a kapcsolatukon, hogy nem találok kapaszkodót, mi lesz a végső konfliktus eredménye közöttük. A vér számít, a család számít, az árulás számít, mi dönti el a mérleg nyelvét közöttük, mert jelenleg teljes a káosz.

"– Aznap biztosítottál, hogy minden rendben. Ez a Bukott műve, mondogattad. És amíg én élek, sose félj tőle. Ekkor térdre hulltál, megfogtad a kezem, és azt mondtad, a bátyád vagyok, Celene. Ha valaha magadra maradnál a sötétben, csak szólíts a nevemen, és melletted leszek. Te maradtál az egyetlen húgom. Vérem, Rokonom. Ketten a világ ellen, ördögfióka. A túlerő örök. De a diadal is."

 

És az érzelmi jelentőségek között a hit kérdése ismét nagyon fontos része Gabriel gondolatainak, ebből kifolyólag az olvasónak is. Rengeteg elmélet kavarog benne, és én őszintén mondom, sokszor megakadtam ezeknél a soroknál, annyira megérintett, a lehető legjobban meg akartam érteni. Ez a részlet pontosan érzékelteti, hogy miért:

"Valahol mindig tudtam. Ha az ember úgy igazán belegondol, egyedül, az éj derekán, mikor elhallgat a zene, elnémul a ricsaj, és kénytelen szembenézni a lelke ádáz tükrével, képtelenség összeegyeztetni a jószándékú teremtő gondolatát az efféle élettel. A meggyőződést, hogy odafent törődnek az emberrel, mikor ilyen irgalmatlan, iszonyatos irtózat van a világban. Csak egy vak fogadná mosolyogva a tisztítótüzet. Csak egy igazi aljanép emelne kezet egy gyerekre a szeretet nevében. Ekkor felidéztem azt a régi esetet Patience-szel. A halott madárkáját a tenyerében. Mikor rákérdezett, miért halt meg. Mondtam neked, vámpír, hogy egy gyereknek a halál megmagyarázhatatlan, de a tény az, hogy ez az egész megmagyarázhatatlan bárkinek. Így belenyugszunk. A nagy terv mítoszába. A szerető Isten meséjébe. A fejünkbe verjük a hazugságba vetett hitet, s hogy minden értelmet nyer a halálban.
De igazából porhintés az egész. Szenvedünk, mert így akarja. Bajunk esik, mert ez az akarata. Meghalunk, mert tetszik neki. S ha tényleg létezik egy terv, dérvér, akkor az ennyi, semmi több. – Gabriel a falakra intett; a környező sötét kőre és a túlnani üres éjre. – Egy térdre hullt világ. Ami percenként könyörög kegyelemért. Szánalmas maradékát pedig azok a szörnyek lefetyelik, akiket a saját szaros fia teremtett."

Tényleg nem akarom a végtelenségig húzni a bejegyzést, bármennyi mondanivalóm lenne még. Elérkezett a vég... A regény utolsó száz oldala brutálisan odatesz a szívednek, súlyos traumákkal, fent és lent, menny és pokol az, amit átélsz, és nem biztos, hogy túlélsz. Én órákig nem tértem magamhoz, nem tudtam megszólalni, mert kikészített, földbe döngölt, kitépte a szívem, hogy aztán értsem ahogy akarom annak a reménysugárnak a felcsillanását, amiben nem is tudom, hogy akarok-e hinni, de kénytelen vagyok, mert hogyan élem túl egy évig, míg megkapom a befejezést. Köszönöm Jay, baszom anyád, imádlak!

Képek: Pinterest

Borító: Bon Orthwick az illusztrátor, kegyetlen jó.

 

Kedvenc karakter:  Kb mindenki!

Szárnyalás: 792 oldal tömény szárnyalás

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Még mindig nem a romantikáról szól, az nagyon halvány, ellenben az összes többi érzelem szárnyal és hullámvasútra ül.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

Mostani játékunkban az első részben megismert karakterek nevét keressük. Minden állomáson találtok egy anagrammát, a ti feladatotok pedig nem más, mint kitalálni, hogy mégis melyik mellékszereplőre gondoltunk. Segítségként nagy betűkkel jelöljük a nevek kezdőbetűjét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY:   boisFaeVsn

a Rafflecopter giveaway

 

Állomások
 

11. 28. – Fanni’s Library
12. 01. – Kelly és Lupi olvas
12. 04. – Könyv és más