Jessica Anya Blau: Mary Jane

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Jessica Anya Blau regényét Mary Jane címmel, mely 1975 nyarán játszódik Baltimore kertvárosi részén, ahol az ötéves kislányuk mellé keres bébiszittert az elfoglalt orvos és felesége. Mary Jane élete gyökeresen megváltozik az övénél teljesen különböző mentalitású környezetben, különleges embereket ismer meg, és a nyár végére kiderül, a jelenléte mekkora hatást ért el az őt körülvevő felnőttekre. Kövessétek az állomásokat, és a játékunk során a megnyerhetitek a regény egy példányát a kiadó felajánlásában!

 

Maxim Könyvkiadó 2025. Dream válogatás

368 oldal

Fordította: Csiszér-Kiss Erzsébet Janka

Goodreads: 4,13

Besorolás: YA, felnőtté válás, 70-es évek, realista

 

A ​Majdnem híres című film és a Daisy Jones & The Six című könyv keveredik ebben a New York Times Könyvkritika rovata szerint „elbűvölő” regényben. Az 1970-es években játszódó történet főhőse egy tizennégy éves baltimore-i lány, akinek jellembeli fejlődését kísérhetjük végig, amint álszemérmes családja és a haladó szellemű család között lavíroz, akiknek gyermekfelügyeletet vállal a nyárra, és akikhez erre az időszakra történetesen egy híres rockzenész és az ő filmszínész felesége költözik be.
Az 1970-es évek Baltimore-jában a tizennégy éves könyvmoly Mary Jane kedvenc elfoglaltsága, amikor az anyukájával főzhet, de imád énekelni a templomi kórusban is, és minden hónapban tűkön ülve várja a családi musicalklubtagságukkal járó Broadway-darabok dalaiból összeállított legújabb lemezt. Bár ő maga csendes és visszahúzódó, nagyon megörül, amikor megkapja a bébiszitter állást: a szomszédságban lakó orvos kislányára kell vigyáznia a nyáron. Mary Jane édesanyja szerint ez egy tisztességes állás egy tisztességes háztartásban.
Persze lehet, hogy a ház kívülről tisztességes, belül azonban szó szerint és átvitt értelemben is összevisszaság uralkodik: mindenütt rendetlenség honol, az ajtókat matricák borítják, és vacsorára gabonapelyhet vagy elviteles ételt esznek. És ami még rosszabb (és amiről Mary Jane édesanyjának természetesen fogalma sem volt): az orvos apuka pszichiáter, aki egész nyáron egyetlen betegének, egy híres rockzenésznek szenteli minden idejét, hogy támogatni tudja őt a kijózanodás folyamatában. Egy héttel azután, hogy Mary Jane elkezd dolgozni a családnál, a rockzenész és az ő filmszínész felesége is beköltözik a házba.
A nyár folyamán Mary Jane kamatoztathatja háztartási ismereteit: neki köszönhetően keményre vasalt ruhák kerülnek a szekrényekbe, és minden este friss vacsora várja a családot, miközben ő maga első kézből tapasztalhatja meg a szex, a drog és a rock and roll szabad világát (a csoportterápiáról persze nem is beszélve). Az általa eddig ismert és a nyáron felfedezett új életforma összetalálkozása után Mary Jane úgy kezdi a következő tanévet, hogy már tudja, milyen emberként mit akar az élettől.

 

Mary Jane egy egész sor művészt ihletett meg, akik szinte kivétel nélkül a mariguhána becenevére utaltak a dalaikban, nem konkrét személyre. A Maxim Kiadó új megjelenésében viszont egy aranyos, 14 éves Mary Jane-ről olvashatunk, aki igenis megihletett a kedvességével és bájával egy igazi rocksztárt, aki végül dalt írt róla egy különleges nyár emlékére. A könyv bő lére eresztett fülszövege alig szorul kiegészítésre, 1975-ben vagyunk egy tehetős baltimore-i városrészben, ahol a 14 éves Mary Jane Dillard nagy örömmel indul munkába, bébiszittere lesz egy öt éves kislánynak a nyári szünetben. Mary Jane családja konzervatív, patrióta család, apuka ügyvéd, aki minden reggel ugyanakkor indul dolgozni és vacsoraidőre ér haza, amikor is frissen készült étellel várja a felesége és a lánya, akik közösen főznek az előre eltervezett étlap szerint. A család tagja a helyi golfklubnak, ahol eltöltik a szabadidejüket, a feleségek teáznak, pletyiznek, a pasik golfoznak. Vasárnap a család templomba jár, ahol a feleség tanít is, Mary Jane pedig énekel a kórusban, komoly elismeréssel. A jó tanuló, csendes lány rendezett, unalmas, kiszámítható életébe az hoz némi izgalmat, amikor havonta új lemez érkezik a musicalklub előfizetéshez, amit aztán rongyosra hallgat. Ehhez képest óriási változást okoz Dr. Cone otthonába belépnie, ahol minden a fele tetején áll, rendetlenség, sőt káosz uralkodik a ház minden zugában. A feleség nem igazán nevezhető háziasszonynak, ugyanis semmi ilyesmit nem csinál, nem vásárol, nem főz, nem takarít. Mary Jane kézbe veszi a dolgokat, eljár az ötéves Izzy-vel bevásárolni, lépésről lépésre rendbe teszik a házat, és elkezd reggelit készíteni minden nap, később főz esténként is, amivel valósággal lenyűgözi a családot. A szüleinek persze ezt nem vallja be, hogy nem csak a gyerekre vigyáz, hiszen nem erre szerződött, viszont nagyon tetszik neki a feladat és szívesen csinálja. Főleg annak fényében, hogy Dr. Cone új betege egy híres rocksztár, Jimmy Bendinger lesz, aki elhozza magával Sheba-t is, a sztárszínésznő feleségét. Bentlakásos módszerrel fogják Jimmy-t itt kezelni, meg kell szabadulnia a kábítószer függőségétől, mindezt teljes titokban, a sajtó és a rajongók teljes kizárásával. 

Imádtam olvasni ezt a regényt, és ennek számos oka volt. Nagyon jó választás szerintem a 14 éves Mary Jane szemszögéből mesélni a történetet, aki kellően naiv, de nagyon nyitott is egyben, a szerző hihetetlen élesen tudta megmutatni a kontrasztot a két család között, és azt is, mennyire jól tudott alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz úgy, hogy közben ő is jelentősen formálódott. Ráadásul ő is óriási hatással volt az új környezetére a kislánytól kezdve a sztárokig. Nekem az is nagy élmény volt, hogy egyáltalán erről a korszakról olvashatok első kézből, mint kiderült a szerző is itt nőtt fel és nyilván vannak saját családi tapasztalatai, amit beépített a történetbe. Olyan témák is felmerültek menet közben, mint az antiszemitizmus, a szegregáció, osztálykülönbségek, nemi szerepek korlátai, stb. Engem például kiakasztott, hogy Ford elnök képe ki volt rakva a lakásban. Jesszusom! És imádták. A szocit juttatta eszembe, amikor sz intézményekben ki volt téve a főmuftik képe nálunk is, de hogy otthon is lett volna bárkinél, azt nem tudom elképzelni. Ilyen csak Kínában meg Észak-Koreában hihető, mondjuk ott még manapság is.
Nagyon tetszett az a folyamat, ahogy Mary Jane alkalmazta a háztartással kapcsolatos tudását, egyre több terület felett vette át az irányítást, és valódi megbecsülést és dicséretet kapott, ami rá is fért az otthoniakhoz képest, ahol az anyja nem különösebben ajnározta. Cone-éknál lazaság volt, bármiről beszélhettek nyíltan, őt is kérdezték, meghallgatták. Természetes volt, hogy egy tinédzsernek tetszik ez a közeg, ahol nincs tabu téma, szinte felnőttként kezelik. Olvasóként és főleg anyaként azért felvetett pár kérdést ez a család. Gyakorlatilag elhanyagolták a gyereküket, főleg az anyának kellett volna kissé megerőltetnie magát, nem izgatta, hogy tele van romlott kajával a hűtő, és ami ehető, azok is trash kaják. Ez még nem minden, de simán hagyták azt is, hogy egy légtérben füvezzenek, igyanak a két kiskorúval. 

Ugyanakkor szeretetből nem volt hiány, Mary Jane jóformán meg is rökönyödik azon, mennyi ölelést és puszit kap, nem ehhez van szokva, otthon legfeljebb megveregetik a vállát. Ez az egész átalakulási folyamat tetszett, a lány ugyanis egyre több nyíltsággal kérdez rá az őt feszítő kérdésekre, az emberi jogoktól kezdve a vallásig, sőt a szexfüggőség is téma lesz. Persze eljön az a pont, amikor Mary Jane szülei rájönnek, hogy valamit elhallgat a lányuk, nincs minden rendben ezzel a nyári munkával, jön a tiltás és a szobafogság. Mégis, sikerül feloldani a helyzetet, amihez úgy jutnak el, hogy mindenki belátja, hogy a dolgok változnak, ha akarjuk, ha nem. Mary Jane életében óriási változást hozott ez a nyár, a kiszámíthatóság immár nincs kőbe vésve. Rengeteg új benyomás érte, amikre örökre emlékezni fog (bár van pár pillanat, amit szerintem szívesen elfelejtene), rájött, hogy a felnőttek is esendők, hibázhatnak, és nem minden alakulhat mesébe illően. Összességében mégis nagyon menő volt ez a nyár, amikor még egy dalt is írt róla egy híres rocksztár, ő meg megtalálta az igazi önmagát, jóval magabiztosabban indul neki a fiatal felnőtt életének. 

Én nagyon szerettem ezt a történetet, érdekes korrajz volt, főként annak tükrében, hogy a világ másik felén én is akkor voltam hét éves, majdnem Izzy-vel egykorú. Szívesen olvasnék még a szerzőtől, gördülékeny, kellemes a stílusa, a szereplők érdeklődést váltottak ki belőlem, kíváncsi lettem a sorsukra. A fiktív híresség karakterek bevonásával adott némi extra pop-kult élményt is a regényhez, bőven említésre került az akkori valós zenei élet és a színészvilág. A főszereplő kora miatt ifjúsági regénynek tűnhet, de szerintem abszolút ajánlható a felnőtt olvasóknak is.  

Képek: Pinterest

Borító: Tagadhatatlanul 70-es évek hangulat.

 

Kedvenc karakter: Mary Jane

 

Szárnyalás: Nagyon tetszett a végén Mary Jane anyukájának változása.

Mélyrepülés:  Hát apukával nem voltam túl elégedett.

Érzelmi mérce: Sok minden lezajlott a 14 éves Mary Jane lelkében ezen a nyáron, változott és változtatott a környezetén.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték:
 

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS: MARY JANE APUKÁJA HÁNYKOR INDUL MUNKÁBA MINDEN NAP?

a Rafflecopter giveaway

Állomások:
02.19 Kelly&Lupi olvas
02.21 Olvasónapló
02.23 Pandalány olvas

Szaszkó Gabriella: Állj mellém (Glens Falls #3)

Maxim Könyvkiadó 2024. Dream válogatás

480 oldal

Goodreads: 4,5

Besorolás: családregény, testvérek, függőség

 

Noah Pennington huszonhárom éves korára már megtervezte az életét: jogi egyetemre jár, az esküvőjére készül és a 2040-es olimpiára edz maratoni futóként. Azonban Glens Falls-ba hazatérve a tavaszi szünetben egy autó lesodorja őt az útról összezúzva egy időre az álmait. A tisztázatlan baleset miatt a szülői házban marad egy teljes nyárra a családjával, ami nem várt módon tépi fel a régmúlt sebeit. Az öccsével, Gabriellel együtt elmerülnek a titokban, a kisvárosi nyárban, ami váratlan önismereti utazást és komoly problémákat sodor magával.
David Pennington a hatvanadik életévéhez közeledve újra küzd a régmúlt démonjaival, a párkapcsolatával, és azzal, mit is kellene feltárnia felnőtt fiainak a múltjából. David retteg attól, hogy a traumái testet öltve ténylegesen bántódást okozhatnak a fiainak.
De vajon tényleg létezik a Pennington-átok? És vajon a generációs traumák elérik a két fiút is, ha nem lesz képes a család minden tagja összefogni és őszintén megnyílni a másik előtt?

 

Az Állj mellém regénnyel befejeződik a Pennington családregény sorozat. Eddig minden megjelent részről olvashattatok itt a blogon, és ez a befejező résszel sincs másképp. A bejegyzésekben párszor leírtam már, hogy különleges kapcsolat fűz a kezdetekhez, hiszen akkoriban amolyan előolvasó voltam a kiadónál,  a Maradj velem 2014-ben került hozzám, és kimagasló olvasásélményt adott. Izgatottan vártam, hogyan dönt a kiadó, mert én hatalmas zöld zászlót lengettem a regénynek. Végül 2016-ban debütált Gabi első magyar szerzőként a Maximnál, és mondhatjuk, hogy ezzel a sorozattal remek rajtot vett az írói pályáján. A Glens Falls sorozat már jóval később, 2021-ben indult, közben Gabi sokat fejlődött, megjelentek más zsánerű könyvei is, saját stílust alakított ki és egy klassz rajongótábort. A számomra nehéz téma miatt ezzel a második sorozattal voltak ugyan problémáim, de ez nem a szerző hibája, inkább amiatt, hogy én mennyire tudom elfogadni és megemészteni a cselekményt, a szereplők döntéseit. Iszonyúan haragudtam James-re, Matthew-ra, Maggie-re, nem tudtam és nem is akartam megbocsátani nekik, ezt jól kiveséztem az első két rész bejegyzéseiben. Mégis úgy éreztem olvasnom kell ezeket a regényeket, ez most nem a szórakoztató olvasásról szólt, hanem tudni akartam David - a számomra igazi főszereplő - sorsának alakulását. Ő volt az, aki a kezdetektől a bőröm alá kúszott, eléggé megkedveltem ahhoz, hogy a rossz döntéseit is tolerálva kitartsak mellette, ameddig csak tart a sorozat.
Az Állj mellém húsz évvel a második rész után játszódik, amikor is Noah már 23 éves jogi hallgató a Columbián, és a következő olimpiára edz, ahol maratonfutóként indulna, tíz éves kora óta erre készül. Öccse a 19 éves Gabriel nem ment még egyetemre, keresi önmagát, jelenleg utazgat a világban. Amy pedig valahol melegebb éghajlaton piheni ki a legutóbbi sokkot, konkrétan azt, hogy David tavaly visszaesett, egy alkalommal kokaint tolt, a terapeutája halála miatt megzuhanva. Ráadásul tavasszal történt egy baleset, Noah-t futás közben elsodorták az út mentén, a vétkes sofőr meg sem állt, szerencsére David a közelben volt. A bokáját műteni kellett, most a rehabilitáción van a sor, ami extra türelmet is igényel. Az erős fájdalmaira oxy-t kapott, ami akár igen veszélyes függőséget is okozhat, ezen van mit aggódni. A folyóparti házukban átmenetileg a 83 éves Adam foglalja el az egyik vendégszobát, mintegy pót-apa és nagyapa szerepben látja el tanácsokkal a fiúkat. David nagyon aggódik Noah balesete miatt, megkéri G-t, hogy jöjjön haza a tervezettnél hamarabb Dél-Amerikából, és Amy is úgy dönt, ideje hazajönnie, hiszen közeledik Noah esküvője Daisy-vel, akivel három éve együtt vannak, és akit egyébként mindenki utál a családban.
Ez a helyzet tehát a regény elején, mindenki újra otthon van, a meglehetősen szétszéledt családnak ideje lenne újra támogatnia egymást. Noah nagyon hasonlít Chris-re, szereti magában rendezni a dolgokat, biztos benne, hogy tudja kezelni a gyógyszerfüggőség árnyékát, majd ő felülkerekedik ezen. De nem ilyen egyszerű ez, főleg, ha egyre több furcsa dolog történik, G idegenekkel teli bulikba, ivászatokba rángatja bele. Feltűnik Noah középiskolás szerelme is, Maeve azonnal hatással lesz rá, pedig mindjárt itt az esküvője. Talán mégsem olyan biztos a jelenlegi kapcsolatában?

Kezdem azzal, ami nagyon tetszett, és ez Noah és G. testvéri kapcsolata. Nekem lányaim vannak, én is lánytestvérrel nőttem fel, így mindig is örömmel olvasok fiú testvérekről, főleg ha azok olyan jó testvérek, mint Chris és David, vagy Noah és Gabriel. Szerintem nem kell ecsetelnem, mennyire szerettem a korábbiakban David és Chris szövetségéről olvasni, James valódi harcosokká nevelte őket, próbálták is megvédeni egymást a körülményekhez képest. David és Amy remekül felnevelték a fiúkat, a regény számtalan pontján tapasztalhattam ezt, és semmi gond nem is volt David visszaeséséig. A fiúk addig csak felületesen, onnantól azonban egyre mélyebben kezdtek érdeklődni a múlt iránt, főleg Gabriel. Noah ezt a problémát legszívesebben dobozba zárná és elsüllyesztené a szekrény mélyére. Hiába volt nagyrészt publikus a családtörténetük, még sok részletet homály fed, Davidnek továbbra is vannak titkai. Noah inkább a drogfüggőségre kíváncsi és a Pennington-átok részleteire. Úgy tűnt sokszor, hogy G. felelőtlen, és lefelé húzza Noah-t, de én betudtam a korának, a "mindent ki akarok próbálni" életérzésnek ezt, mert a valódi drámai pillanatokban helyt tudott állni. Noah elég nyilvánvalóan próbál megfelelni annak, amit szerinte elvárnak tőle, pedig valójában mindenki azt mondja, ráér dönteni az életéről. Noah-hoz kapcsolódik Daisy karaktere, de őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi értelme volt őt beletenni a regénybe, nulla kémia, nulla érzelem, nulla  leírás a múltról, nem csoda, hogy nekem sem volt szimpatikus ez a lány, bár csak elmondás alapján kellett róla döntenem, ezt sulykolta mindenki. Aztán úgy került ki a képből, mintha sosem létezett volna. Rögtön itt felhozom  a másik kedvenc aspektusomat, ez David és a fiai kapcsolata. Ez is nagyon tetszett végig a történetben, átéreztem David aggodalmát mindkét fiúval kapcsolatban. Ő meg tudta adni a fiainak azt, amit ő korábban nem kaphatott meg, boldog és gondtalan gyermekkort, szerető apa mellett szerető anyát is, anyagi biztonságot, ezekről nagyon jó volt olvasni. Többször is elhangzik, tökéletesek voltak Amy-vel, amíg felnőttek a fiúk, addig nagyon jól tartotta magát David. Adam karaktere egy valóságos főnyeremény, okos, bölcs tanácsokkal látta el az ifjabbakat, Daviddel való kapcsolata különösen meghatározó. Megkockáztatom, hogy David mellett ő vitte most el a kedvenc karakter címet.
És akkor jöjjön a hideg zuhany. Először is, nekem elég érdekes tapasztalat volt David "öregedése", ugyanis kb. pont az ő korában vagyok, illetve Amy-ében, tehát tökéletesen bele tudtam élni magam a helyzetükbe, legalábbis a felnőtt gyerekek tekintetében. Meg abban, hogyan változik az ember hozzáállása a dolgokhoz. De a párkapcsolati dolgokban nagyon nem! Amy eltávolodása Davidtől, ez nekem óriási trauma volt. Mert ez nem lehetett igaz. Aki olvasta a korábbiakat, hogy együtt voltak jóban és rosszban, 20x éven keresztül, és itt a jóban és rosszban a mennyet és a poklot jelenti, az nem hiszi el, hogy Amy egyetlen visszaesésnek köszönhetően hátat fordít a társának és elmegy Balira fél évre. Mi a fasz? Először is nem, mert szereti Davidet, másodszor is nem, mert nem hagyja itt a fiait, az anyját, stb.  A munkáját nem sorolom ide, mert fájón nincs említésre méltó hivatása, mert bármi lenne, az eltörpülne David írói pályája mellett. Néha gyógyít, ha ahhoz van kedve. Na ne már.  És amikor hazajön, közli David-el, hogy a hat hónapból négy hónapot egy pasival töltött, de végül hazajött, és őt választja. Mert a pasi szerint Davidet mindig is jobban fogja szeretni, és ez így is van.  Ennél nagyobb mélyrepülés nem is lehetne, hogy David reakciója: És jó volt a szex? Amy életkorában élek, ugyan nem éltem át azt, amit ők, de el nem tudom képzelni, hogy egyetlen visszaesés miatt elhagyjam azt, aki mellett ennyit kibírtam, akit végig szerettem. És még be is pasizok. Hú ez nagyon hiteltelen volt, ismerve a karaktert.
A szöveg sokszor lírai, kicsit szokatlan is férfi szemszögeknél ennyi lágy mondatot olvasni, ez a szerzőre jellemző egyébként, és szinte megnyugtató, amikor a párbeszédeknél visszaáll a férfiasabb stílus. Ami még zavart, azok az ismétlések, azt hittem ennél melegebb már nem is lehet, fejezetről fejezetre fokozódott a forróság, azt hittem a klímaválság is része lesz a történetnek, de amint szeptember lett, jött a hideg hál istennek. Aztán számtalanszor találkoztam a hányással, a fejfájással, minden is fájt, ja és a Hudson is túl sokszor került szóba, végül már mindent belelógattak, amit csak lehetett. Nekem a pia is fullon volt, bár kezdek hozzászokni ehhez a trendhez, mégis szerintem hihetetlen mennyiséget isznak a regényekben manapság. Ez így irtó sok volt.
Összességében a cselekmény nem volt túl bonyolult, én legalábbis nem lepődtem meg semmin, és kitalálható volt a baleset magyarázata is. Őszintén szólva nekem nem jött be Maggie 2.0 szerepeltetése, őt egy az egyben kihagytam volna, mert enyhén szólva hatásvadásznak tűnt a karaktere. És a nagy tervükről annyit, hogy ez már egy nagyon más világ. Itt a pénz uralkodik, és ha ez a valóságban történne meg, biztos, hogy a fiatalok pénzt kértek volna, nem függőséget, amit százszor bonyolultabb volt kivitelezni. 

 

A sorozat igazi főszereplője David. Hatalmas utat járt be, mely során számos ponton alakulhatott volna gyökeresen másképp az élete, akár a legrosszabb forgatókönyv szerint. Az ő ereje, hite, elköteleződése, szeretete adja a reményt az olvasónak, hogy igenis fel lehet állni a gödör legaljáról is. Számos hibát követett el az élete során, mégis a sorsdöntő pillanatokban megtalálta magában azt az emberfeletti erőt, amit Chris és James iránti szeretete alapozott meg. Egy pillanatra sem feledkezhetünk meg Amy szerepéről ebben az életútban, nélküle David nem lenne ugyanaz az ember, nem tudta volna végigcsinálni.

Ez a sorozat az én olvasmányaim sorában mindenképp különleges, hiszen nagyon ritkán választok lelkileg megterhelő olvasmányt. Örülök, hogy mégis összehozott az élet David Pennington történetével. Sokat tanultam belőle  a családon belüli erőszak, főleg a gyerekkori traumák hatásairól, a függőségről, a családi kapcsolatok fontosságáról. És azt is megtanultam, hogy nem fordíthatom el a fejem, ha tudomást szerzek ilyesmiről, nem szabad szemet hunyni, csak mert nem az én életem. Imádtam Gabriel ötletét, hogy az örökölt pénzéből alapítványt hoz létre a bántalmazott gyerekeknek. Ez egy remek üzenet.

Gyönyörű lett a néhány utolsó fejezet, szívbemarkoló volt a végén újra olvasni James szemszögét. Méltó szavak a lezáráshoz! Köszönöm ezt a hosszú regényfolyamot, különleges élmény volt. Gabi, David karakterét örökre beírtad a kedvenceim közé, egyenesen a szívembe, köszönöm.

Képek: Pinterest és saját

 

Borító: Illik a sorozatba.

 

Kedvenc karakter: Adam, David

 

Szárnyalás: Gabriel alapítványi ötlete.

Mélyrepülés:  Amy Balin.

Érzelmi mérce: Be sem hegedtek a sebek, amiket újra feltép ez a regény. Lelkileg megterhelő témák szerepelnek ebben a történetben is.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

  

 

 

Carissa Broadbent: The ​Ashes and the Star-Cursed King – A hamvak és az elátkozott király (Nyaxia koronái #2)

 

A Maxim Kiadó jóvoltából megérkezett a Nyaxia koronáinak 2. része, amely A hamvak és az elátkozott király címen jelent meg. Ha kíváncsi vagy hogyan alakul Oraya és Raihn kapcsolata a Kejarit követően, tarts velünk a turné során, és ha szerencsés vagy, megnyerheted a Kiadó által felajánlott könyv egy példányát is.

Maxim Kiadó, 2024

672 oldal

Fordította: Ladányi Csilla

Goodreads: 4,11

Besorolás: fantasy, romantikus

A ​szeretetet és a szerelmet is fel kell áldoznia a hatalomért.

A Kejarin minden darabokra tört, amit Oraya valaha igaznak gondolt. Fogollyá vált a saját birodalmában, az egyetlen lényt gyászolja, aki számára a családot jelentette, és szerelme árulását követően már azt sem tudja, mit gondoljon saját érzéseiről. Csak egy dologban biztos: nem bízhat többé senkiben, a legkevésbé Raihnben.

Raihnért, az Átváltozott királyért még saját nemesei sem rajonganak. A Vér Háza pedig a birodalmába vájja karmait, és azzal fenyeget, hogy belülről tépi azt darabokra.

Amikor Raihn titkos szövetséget ajánl Orayának, a lány számára az alku elfogadása tűnik az egyetlen lehetőségnek, amellyel visszaszerezheti trónját – és bosszút állhat szerelme árulásáért. Ehhez azonban olyan pusztító ősi erő birtokába kell jutnia, amelyhez apja legnagyobb titkain keresztül vezet az út.

Ellenség közelít minden oldalról, és semmi sem az, aminek látszik. Oraya, miközben lassanként megfejti múltja titkait és szembenéz a jövőjével, kénytelen választani a hatalom megszerzésének véres valósága és azon pusztító szerelem között, amely a vesztét okozhatja.

Ez most pont az a szituáció, hogy végre nem kellett egy sorozat folytatására éveket várni, hiszen az első részt tavaly novemberben olvastam. Miután a történet igencsak tetszett, így nem volt kétséges, hogy a folytatást is megszerzem.

A történet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt (ez most picit spoileres lesz az első részre nézve, így aki azt nem olvasta, az inkább hagyja ki ezt most). Raihn és Oraya megnyerték ugye a Kejarint, Vincent meghalt, Raihn király lett és maga mellé választotta Orayát királynőjeként. De persze nem mind arany, ami fénylik, hiszen a vámpír nemesek nem igazán akarják elfogadni a volt rabszolgát uralkodójukként, Oraya gyászolja az apját és nem tudja eldönteni, hogy megdöntse Raihn hatalmát és legyen ő az uralkodó vagy támogassa a "férjét". Raihnnek pedig "uralkodnia kell", meg kell találni a szövetségeseit és keménykezűnek kell mutatkoznia, hogy a sok veszélyes vámpír közül ő legyen a legveszélyesebb, így felnézzenek rá és elfogadják.

Forrás

A történet ismét aránylag lassan indul be, hiszen rengeteget foglalkozunk Oraya gyászával, gyötrődéseivel, hogy mihez is kezdjen magával, az Örökös jegyével, az örökségével és természetesen a férjével. Ezen felül elég részletes betekintést kapunk a vámpír politikába, ki kivel van együtt, ki kit utál, miért utálja, kivel áll hadban, hogyan lehet szövetségest találni, mit kell feladni érte, stbstb. De aztán végül csak beindul a történet, onnantól viszont szinte letehetetlen. Egyrészt a rengeteg árulás, ármány, nyomozás, kutatás, újabb helyszínek megismerése, rég elfeledett városok és történetek felfedezése - ezeket a részeket a szerző rettentő olvasmányosan és érdekfeszítően írta le. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy Oraya öröksége milyen titkokat rejteget, ami nemcsak számunkra, de a főhősünk számára is éppoly újdonság. Az előző részben írtam, hogy Orayának mennyire fejlesztésre szorul az érzelmi oldala. Ebben a részben azért elég sokat fejlődik, még ha a regény legnagyobb részében meg is próbálja elrejteni az érzelmeit Raihn elöl, azért egy idő után ez egyre nehezebben megy. Viszont azt el kell, hogy ismerjem, hogy ebben a részben a "legtökösebb" főhősnők közé tornászta fel magát. Teljes esélytelen indulóból olyan harcos lett, aki elképesztően okos, veszélyes és kitartó ellenféllé változott. Imádtam minden harci jelenetét!

A férfi főhősünk viszont jóval hamarabb belátja, hogy nem tud ellenállni Orayának és annyi jelét és módját adja, hogy megmutassa, mit érez, hogy egyszerűen nem tudunk neki mi sem ellenállni. És ezek a jelenetek a legszebbek. Főleg, amikor csak úgy forr köztük a levegő, ízzik a kémia, volt, hogy már komolyan lerágtam a fél karomat, hogy történjen köztük valami. Amikor pedig végre történik.. hááát, az valami elképesztő. Sajnos számomra ez a nagy érzelmi vonal valahogy gyengébbé tette Raihnt, mint harcost, elég sok jelenetben úgy éreztem, hogy Oraya a férfi megmentője...

Természetesen nem akarom kihagyni a harmadik kedvenc szereplőmet Mischet sem, aki még mindig a regény egyik fénypontja. Szegénykém most sajnos nem tudott kimaradni a harcokból, ő érzelmileg kapott nagyon sokat, de remélhetőleg ő is lesz még boldog.

Ami nagyon érdekes, hogy Vincent, attól függetlenül, hogy már nem él, meg-megjelenik a történetben és kipótolja a hiányzó történetrészeket. Imádtam ezeket a részeket és most lett teljesen szürke karakter, ahol nem tudod eldönteni, hogy merre felé billenjen is az a léc, hiszen körülbelül ugyanannyi jó tette volt, mint amennyi szörnyű.

És a történet vége? Picit keserédes, hiszen ezzel a kötettel befejeződött Oraya és Rhain története. DE! Nyaxia koronái 6 részből áll, így a világ még mindig a mienk és ha jól értettem, akkor a következő történet Mischeé lesz, ami NAGYON-NAGYON várok!

Összességében egy szinte tökéletes második részt olvashattam, ami kellően akciódús volt és érzelmes. A szerző pedig megmutatta, hogy igenis vannak még jó vámpíros történetek, azután, hogy már mindenki legyintve hümmög rájuk. A történetet mindenkinek ajánlom, akik egy izgalmas, intrikákkal, ármányokkal teli, de a forró romantikát se nélkülöző regényt szeretnének olvasni. És azoknak is, akik még nincsenek teljesen elrémísztve a "vámpír" szótól. Higgyetek nekem, érdemes egy esélyt adni ennek a sorozatnak, mert tényleg letehetetlen!

Borító: Gyönyörű, figyelemfelkeltő, de én mondjuk a kék és ezüst helyett a vöröset és a feketét tettem volna hangsúlyosabbnak

Kedvenc karakter: Raihn, Oraya, Mische

Szárnyalás: a két főszereplő között lévő érzelmi feszültség és a történet dinamikája

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: érzelmes, romantikus, néhol fájó, és persze nem hagyhatom ki a jó pár +18-s karikás jelenetet sem

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A játék során különböző vámpíros könyvekből idéztünk, és a ti dolgotok kitalálni mi a könyv címe, majd beírni a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

“Ha ez a csók háborút fog kirobbantani, akkor legalább legyen nagyon jó.”

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Január 04 - Milyen könyvet olvassak?

Január 06 - Angelika blogja

Január 10 - Insane Life

Január 12 - Könyv és más

Január 14 - Kelly és Lupi olvas

Január 16 - Kitablar

Január 18 - Dreamworld

Rebecca Ross: Ruthless ​Vows – Könyörtelen eskük (Letters of Enchantment #2)

 

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Rebecca Ross nagysikerű duológiájának második kötetét,  Könyörtelen eskük címmel. A kötet 2024-ben a GoodReads-en az olvasók szavazatai alapján megnyerte az év Young Adult Fantasy kategóriáját. Az első rész végén Iris és Roman elválni kényszerült egymástól, így a folytatásban nem csak a háború viszontagságaival kell megküzdeniük, hanem azzal is, hogy újra egymásra találjanak. Vajon képes lesz Roman felidézni a múltját és a két fiatal meg tudja változtatni a háború menetét? Tartsatok velünk, legyünk Iris és Roman társai az úton, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

 

Maxim Könyvkiadó 2024 - Dream válogatás

544 oldal

Fordította: Szujer Orsolya

Goodreads: 4,02

Besorolás: fantasy, háború, romantikus, YA, ifjúsági

 

Két ​egymástól elszakított, fiatal szerelmes, akiknek az istenek háborújának pusztító viharával kell szembenézniük, hogy visszatalálhassanak egymáshoz.
Iris Winnow két hete tért haza megkínzottan és törött szívvel a frontról, a háborúnak azonban még nincs vége. Romannek nyoma veszett, Oath városa pedig továbbra is hitetlenkedve és a borzalmak felett szemet hunyva viszonyul az eseményekhez. Amikor Iris és Attie újabb esélyt kap, hogy Dacre mozgásáról tudósítson, mindketten kapva kapnak a lehetőségen, és ismét nyugat felé veszik útjukat, hátrahagyva a várost, amely lassan darabjaira hullik a háború fenyegetésében.
Roman, Dacre birodalmában ébredve, képtelen felidézni a múltját. Miután biztosítják, hogy emlékei idővel visszatérnek, cikkeket kezd el írni Dacrénak, nem igazán értve a háborúban betöltött szerepét. Ám amikor a szekrényajtón át egy furcsa levél jut el hozzá, Roman levelezésbe kezd a rejtélyes feladóval, és hamarosan válaszút előtt találja magát: álljon ki Dacre mellett, vagy árulja el az istent? És ahogy a napok egyre sötétebbé válnak, Roman és Iris elkerülhetetlenül haladnak egymás felé… és a két fiatal saját szívét és közös jövőjüket teszi kockára, hogy megfordítsák a háború menetét.

 

A duológia első részéről Lupi írt bejegyzést itt a blogon, a folytatásról pedig vendégbloggerünk, Betti mondja el a véleményét.

Betti: Izgatottan vártam a sorozat első részének, az Isteni Riválisoknak a folytatását. Az írónő kegyetlen függővéggel zárta le a könyvet, így azonnal bele is kezdtem az olvasásba, amint kézhez kaptam a regényt. Két hét telt el a bombázás óta, Iris visszatért Oath városába, azonban semmit sem tud szerelme, Roman hollétéről, egyáltalán túlélte-e az ütközetet? Iris visszatér a szerkesztőséghez, azonban kap egy újabb tudósító feladatot, így szép lassan visszatérünk a frontra. 

Mindeközben Romant megmentette Dacre a haláltól – cserébe az emlékeiért, amelyek csak az idő haladtával térnek vissza hozzá. Az amnéziát persze nehéz volt olvasóként elfogadni, de ez ugyanakkor egy remek írói fordulat, hogyan találjanak lépésenként újra egymásra a szerelmesek. Végre folytatódhatott  a varázslatos írógéppel való levelezés, azonban megfordultak a szerepek: most Iris küldött Romannek titokzatos leveleket. A frontvonal gyorsan haladt Kelet felé, végcélja Oath városa, ahol Enva istennő rejtőzködött – Dacre isten mindent bevetett, hogy bosszút állhasson rajta. 

Amit rögtön kiemelnék, a fordítás szépsége. Mind az első rész, mind a második fantasztikusan jól lett lefordítva, a szöveg tökéletesen visszaadja a szerző misztikus, de egyben mély érzelmeket közvetítő, gyönyörű írásmódját. Másrészről a romantika messze az egyik legjobb volt, amit valaha olvastam, Roman Carver Kitt egyértelműen felkerült a best book boyfriend listámra, ráadásul a top 5-be legalább. Roman felállított egy mércét, ezután minden srácot vele kell összevetnem, mert ő az, aki a legnagyobb veszedelmek közepette is a szerelmére gondolt, érte küzdött. 

Iris szintén kiemelkedik a személyiségével, okosságával, elszántságával a fantasy hősnők sorából, egyediséget adott neki a szerző. Mindketten bátrak és hűségesek, és minden erejüket beleadják a küzdelembe, mert hiszik, hogy meg lehet menteni a világot, legyen akármilyen reménytelen a helyzet. Roman és Iris párosára tökéletesen illik a lelkitársak fogalom, a kapcsolatuk mélysége igazolja az igaz szerelembe vetett hitemet, olyan jó volt egy ilyen kivételes párosról olvasni. Az Isteni Riválisokban a kedvenc részeim mindig a levelezéseik voltak – ez nem volt másképp a folytatásban sem. Annyi reményt szőttek ezekbe a levelekbe, ami nem engedte gyengülni a hitüket, és az olvasó is tökéletesen átélhette, hogy a szeretet ereje egyszerűen nem veszhet el.

A világfelépítés továbbra is remek, kaptunk bőven kiegészítéseket az előzőhöz képest, akinek hiányérzete volt korábban, most még elégedettebb lehet. Új helyszíneket ismerhetünk meg, új szereplőket is bevon a szerző, ezekhez részletes leírást kapunk.
Sokszor azonban olyan érzésem volt, hogy Roman és Iris már nem a két főszereplő, hiszen nagyobb hangsúlyt kapott Dacre és Enva, a két háborúzó isten. Rengeteg háttértörténetet tudhattunk meg róluk, a múltjukról, miért van köztük viszály. Emiatt kevesebb fókusz irányult a két fiatalra – plusz a történet jó részében külön is voltak: Roman Dacre kezei között, Iris pedig otthon, Enva mellett. Hiányoztak a lopott pillantások, apró érintések, a feszültség a fiatalok között.
A mellékszereplők közül Tobias és Attie kerültek közelebb a szívemhez, nagyon aranyosak voltak együtt, ugyanakkor a többi karakter is könnyen szerethető volt. Forestre, Iris bátyjára eleinte haragudtam, ahogy az első rész végén elszakítja Irist Romantől, de a második részben megbékéltem és megértettem miért tette amit tett.
A történet vége elég kiszámíthatóra sikerült, az epilógus cuki volt, viszont Rebecca az utolsó fejezetben még meglepett egy nem várt halállal, amit kissé értelmetlennek és túl fájdalmasnak találtam.

Összességében ez a duológia egy remek ifjúsági  fantasy olvasmány, mely gyönyörű romantikus szállal íródott, mély érzelmeket adott át, megérdemli, hogy felkerüljön a kedvencek polcára, még akkor is, ha ez a rész egy hangyányit elmaradt az elsőtől, de a regény jó pillanatai messze felülmúlták azokat, amik esetleg nem voltak tökéletesek. Szívből ajánlom ezt a sorozatot!

Képek: Pinterest és ez egyik borítóváltozat

Kedvenc idézetek:

 

"Azt hiszem, nem is tudjuk, milyen fából faragtak minket, amíg meg nem történik a lehető legrosszabb. Akkor viszont döntést kell hoznunk arról, kik vagyunk és mi az igazán fontos számunkra."

 

"Mennyire imádom olvasni a szavaidat, és hallani a gondolatokat, amik az elmédet élesítik. És mennyire áhítozom arra, hogy most előtted térdelhessek, és megadhassam magamat neked, csakis neked."

 

"A lelkük nem egymás tükre volt, hanem egy egész két fele, két egymás mellett ragyogó csillagkép."

 

 

Borító: Nagyon szép, ott vannak az írógépbetűk megint.

 

Kedvenc karakter: Roman

 

Szárnyalás: Természetesen a levelek!

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Felsőfok, ezután ehhez a szerelemhez mérhetjük a következő olvasmányainkat.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

 Nyereményjáték

A Könyörtelen eskük című kötet beleolvasója már elérhető a kiadó honlapján, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

KÉRDÉS:   Milyen szendvicset hozott Forest Irisnek vacsorára?

 
a Rafflecopter giveaway

 

Állomások

Blogturné Klub
01.05.: Csak olvass!
01.07.: Readinspo
01.09.: Kelly és Lupi olvas
01.11.: Milyen könyvet olvassak?
01.18.: Könyv és más
01.15.: Kitablar
01.17.: Dreamworld
 

 

 

Anitte B. Windecker: Gyerekkorom után (Ida #1)

Maxim Könyvkiadó - Dream válogatás

432 oldal 

Goodreads: 4,91

Besorolás: ya, középiskola, barátság

A lány belevaló és vagány, de a teljesen új élethelyzet és az első szerelem mindent megváltoztat...
Ida nem egy átlagos kamaszlány. Ida makacs, nagyszájú és folyton a határokat feszegeti. Azonban amikor a szülei elválnak, és úgy dönt, hogy Londonból Budapestre költözik édesapjához, olyan kihívásokkal találja szemben magát, amelyekre nem volt felkészülve. A kamaszkor szokásos kérdései mellett, mint az útkeresés vagy az első szerelem, az új ország, az ismeretlen kultúra és az új barátságok is a mindennapjai próbatételeivé válnak.
Mindezek rengetegében Ida időnként eltéved, máskor megtalálja a helyes utat, vagy ha jobb lehetőség nincs, újat tapos magának, miközben sokszor bebizonyosodik, hogy még ha ő az ellenkezőjét is érzi, valójában nincs egyedül.
Ida az a kamaszlány, akivel együtt tudunk nevetni vagy sírni, és akinek az életben való kalandozása mindenkit megérinthet.

Idén ez már a harmadik olyan könyvem volt, ahol számomra új magyar szerzővel próbálkozom.

Az már az első pár oldal alapján éreztem, hogy a regény sok apróságban hasonlít az SZJG sorozatra, bár én annak csak az első részét olvastam, azt is elég régen, de folyton eszembe jutott az olvasás során.

Ida Londonban élt korábban a családjával, anyja angol ügyvéd, apja magyar sebész, de a válásuk után úgy alakul, hogy ha nem akar ki tudja meddig Skóciába utazni az anyja munkája miatt, akkor választhatja Budapestet is, ahol egy két tanítási nyelvű gimibe járhat. Ida az utóbbit választja és a hétvégi érkezését követő hétfőn már kezdi is a sulit, ahol már két hete tart a tanítás. A lány nagyon ideges, hiszen minden új, nem ismer senkit a diákok és a tanárok közül, szerencsére legalább a nyelvvel nincs gondja, hiszen két anyanyelve van. Londonban jóformán csak egy igazi barátnője volt, Rekiya, vele szoros kapcsolatban állt, most attól tart, nehezen fog beilleszkedni a már kialakult iskolai közösségbe. 

Mindezt egy rövid prológus vezeti be, aztán már bele is csöppen az olvasó a középiskolai életbe. Szerencsére a vártnál sokkal zökkenőmentesebb a fogadtatás, ő lett a hatodik lány az osztályban a tíz fiú mellett. (fura ez az osztálylétszám, de magániskoláról van szó) Azonnal egy egész kis baráti körre tesz szert, akik egyikük házában gyakran rendeznek laza bulikat, ez az úgynevezett "Bázis". Persze suliidőben szigorúan este nyolcig tarthat a kimaradás. Mivel Ida eddig nem élt ilyen bulizós életet, igyekszik tartani a lépést a többiekkel, akik a csocsó, PS, és a társasozás mellett legurítanak pár sört is és persze a srácok hajtják a lányokat, akik ugyanúgy kibeszélik a fiúkat, mint ahogy az elvárható ennél a korosztálynál. Ida nem akarja a tíz éve tartó táncoktatását sem hanyagolni, szerencsére itt is van táncos szakkör, amihez csatlakozhat. Minden adott tehát, hogy élje a 15 évesek zajos életét, a hetek, hónapok alatt kialakulnak szorosabb barátságok is, és a sok srác között akad egy olyan is, aki a morcos kezdés után jobban megdobogtatja a szívét, így bizonyos érzelmek is ébredezni kezdenek.

 

Nézzük, mi tetszett nekem ebben a történetben! Először is visszavitt a regény a fiatalkoromba, és nekem ez nagyon jó időszakom volt, imádtam a középiskolát. Bár ez egy új közösség, hiszen kilencedikben mindenki új, azért Ida két hetes csúsztatott kezdése miatt megvolt az "új lány" trope, amit nekem is volt szerencsém átélni hetedikes koromban. Ismerem ezt a bizonytalanságot a többiek, az új hely, az új otthon miatt, úgyhogy örültem, hogy különösebb balhé nélkül sikerült Ida beilleszkedése. Mondjuk az első nap én elkísértem volna a gyerekem az új suliba... 

Tetszett az új barátságok kialakulása, és emellett nem lett elhanyagolva az egy szem régi barátság sem. Egymás megismeréséhez idő kell, szerencsére a szerző megadja ezt, hiszen a regény az iskolai év végéig tart, kicsit még tovább is. A karakterek széles tárháza vonult fel, megvoltak a tipikus figurák, a diákok és a tanárok körében is. Tetszett a fiatalok nyelvezete, a párbeszédeik, tényleg így beszélnek, sőt még ennél is több angol szóval, és ez a stalkerezés, na az nagyon megy.

A szerelmi szál, - ha lehet ennek nevezni, - nagyon aranyos volt, és nagyon tini szintű, amit nem bántam. Szegény apuka azért vizionálta magának, hova fog ez kifutni, ezen jól szórakoztam. De tényleg, valóban ilyen a lányos apukák élete. Egyébként ha már az apuka került szóba, kicsit túl normálisnak találtam az életét, ahhoz képest, hogy plasztikai sebész. Olyan volt, mintha egy hivatalnoki állása lenne, semmi hétvégi vagy éjszakai műszak, semmi egyéb program. Azt értékeltem benne, hogy próbált szabályokat felállítani, és ha be lettek tartva, akkor később adott engedményeket. Az külön jó pont, ahogy Mátéval viselkedett, komolyan vette, felnőttként kezelte.

Anyuka karaktere már nehezebb eset, hiszen én anyaként nem tudtam volna belemenni ebbe az egészbe. Sok gondolkodást és szívfájdalmat igényelt ez a döntés, ami egy tartós elengedést eredményez. Nagyon egyet tudtam érteni a pár hónappal későbbi nagy kifakadásával. Egyébként sajnálom, hogy nem derültek ki konkrétumok a válás okairól, veszekedtek, de min?

És akkor pár dolog, ami nem annyira tetszett. Például a piálás. Tisztában vagyok vele, hogy a 15 évesek is kipróbálják az italt, feszegetik a határokat, hogy mennyi fér bele, és az első lerészegedések is ekkor történnek meg. Mégis végig úgy éreztem, hogy ez annyira általános, teljesen elfogadottá vált, pedig ezt nem kéne hagyni. Itt is cikizték Idát, amiért becsípett, mintha ezek után edzenie kéne, nehogy újra megártson. Olyan jó lenne az ellenkezőjéről olvasni.

Kicsit fura volt az is, hogy szinte mindenkiről kiderült, hogy valamiben szuper tehetséges. A végén már csak mosolyogtam az egészen.

A szerző stílusa nagyon olvasmányos és szerintem ezt a korosztályt meg tudja fogni ezzel a történettel. Megvan benne minden, ami érdekelheti a tiniket, a kapcsolatoktól a gimis életen át egészen a ruhákig. Időnként nekem túlzó volt a részletesség, a minden egyes cselekvés leírása zavaró, sokszor éreztem, most ugorhattunk volna a következő napra, helyre. Így sokszor ismétlődésnek hatott, pedig nem volt az. A másik nagyon idegesítő tényező számomra a röhög szó használata, ami kb 200 alkalommal szerepel ilyen-olyan raggal és formában. Nekem ez egy kissé negatív beütése a nevet, vidám, jól szórakozik, stb helyzetnek, és számtalan alkalommal kizökkentett, amikor nem odaillően volt használva, például szegény Máténál.

Maga a válás, Máté részéről a gyász megjelenése, az eltávolodás a szeretett családtagoktól mind komolyságot, nehezebb témákat hozott a történetbe, amit fontosnak tartok egy ifjúsági regényben, ugyanakkor számos humoros jelenet megfelelően ellensúlyozta ezt. Szerintem van helye a könyves piacon az SZJG lecsengése után egy hasonló jellegű sorozatnak, remélem hamar olvashatjuk a folytatást, mert persze a legérdekesebb pillanatban hagytuk félbe a sztorit.  Gratulálok a szerzőnek!

Köszönöm az olvasás lehetőségét a Maxim Könyvkiadónak.

Képek: Pinterest

Borító: Figyelemfelkeltő, levenném a polcról.

 

Kedvenc karakter:  Ida

 

Szárnyalás: A cicamentés édes volt.

Mélyrepülés:  A röhög ismétlődése.

Érzelmi mérce: Korai young adult szintű a romantika, később nyilván kibontakozik.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

L.K. Patrícia: Árnyak hangja

L. K. Patrícia nevét már ismerhetitek, hiszen több novellát is olvashattunk tőle. Most  viszont egy önálló regénnyel debütált, ami a Maxim Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Patrícia egy különleges utazásra invitál minket Sorel szemén keresztül, aki alkut köt egy boszorkánnyal. Bár tudja, jobb távol maradni ezektől a veszélyes lényektől, mégis kénytelen meghozni ezt az áldozatot, hogy édesapját megmentse. Ha kíváncsi vagy hogyan alakul Sorel sorsa, tarts velünk, és nyerd meg a kiadó által felajánlott Árnyak hangja egy példányát.

 

Maxim Könyvkiadó 2024. Dream válogatás

288 oldal

Besorolás: fantasy, boszorkány, mágia

 

Egy lány, aki nem ismeri a származását.
Egy férfi, aki titkolja halhatatlanságát.
És egy boszorkány, aki mindkettőjük vérét szívesen megkóstolná.

Amikor Sorel apja súlyosan megbetegszik, és a gyógyító nem tud rajta segíteni, a lány – más utat nem látva – kockázatos alkut köt egy rejtélyes boszorkánnyal. Vagy ahogyan sokan emlegetik: Umbra leányával. Az umbrani viszont nem pénzt kér fizetség gyanánt, hanem fiatalságot akar, még ha ez mások életébe kerül is.
Sorel mindent megtesz, hogy életben tartsa az apját, és közben váratlan szövetségesre talál a titokzatos Killian személyében. A férfi saját múltjának árnyai elől menekül, és akaratlanul is Sorel segítőtársa lesz.
Vajon sikerül-e a lánynak megmenteni apját és Killiannek megtalálni a megbocsátást?

 

A regény a gyönyörű borítójával hívta fel magára a figyelmemet, nagyon megtetszett a fiatal páros, akik nem utalnak arra, hogy köztük bármi romantikus szál lenne, de az olvasó persze mégis egyből ebben reménykedik, itt romantika van a láthatáron. A sejtelmes ködös erdő és a rózsák szép keretet, hátteret adnak, nagyon hangulatos az egész. A szerzőtől korábban nem olvastam, bár hallottam, hogy novellái jelentek már meg.

A prológus sötét hangulatú, 237 évvel korábbra nyúlik vissza, és igazából csak sejteni lehet, hogy itt valami baljós dolog történik, a fiatalasszony egy fiúgyermeket szült, ráadásul idő előtt, nem sok az esély, hogy túléli a kicsi. Lánynak kellett volna születnie, mert ezen a vérvonalon a lányoknak áll a világ. Igazából itt csak félmondatokat kapunk magyarázatképp, később derülnek ki a miértek.

A borongós alaphang továbbra is megmarad, Lord Avery, Rózsavár ura alaposan megbetegedve ér haza az útjáról, lánya, a 18 éves Sorel nagyon aggódik érte. Hiába jön a gyógyító, a főzetei nem hoznak erőteljes javulást. A lány addig őrlődik, míg összeszedi minden bátorságát és felkeresi az erdőszélen élő asszonyt, hogy tőle kérjen segítséget. Mindenki sejti, hogy a nő boszorkány, de Sorel már nem tud másban reménykedni. Ridva alkut kínál a lánynak, szerezze meg a titokzatos fekete könyvet és hozzon el neki egy bizonyos férfit a közeli városból, akin tetoválások virítanak, utána meggyógyítja az apját.

Sorel először a férfiért indul, magával viszi az útra az egyik íjászt, aki némasága ellenére a legjobb barátja, valamint velük tart Wex, apja helyettese aki tulajdonképpen Sorel amolyan nevelője is. A leírás alapján viszonylag könnyen megtalálják a férfit, de azt éppen fel akarják akasztani. Ki kell szabadítaniuk és ez még csak az első lépés a további kalandok felé...

 

Megmondom őszintén, nekem a regény cselekménye nagyon vékonyka volt, és túl egyszerű. Hosszan elhúzódó mesének illett be jobban, mintsem egy fantasy regénynek. Hiányoztak a fordulatok, a meglepetések, ugyanakkor a boszorkányos téma vitt bele különlegességet, erről szerettem volna több részletet megismerni. Egy mondatban el lehet mondani a történést: Az apa megbetegszik és a lánya vakon megbízva egy ismeretlen tudásában, akár önmagát is feláldozva igyekszik  teljesíti annak követeléseit az orvosságért cserébe. Ki is a főszereplő lány? Az édesanyja rég meghalt, Sorel úgy nőtt fel, hogy jóformán csak katonák voltak körülötte, apja ugyanis a király testőrségét képzi ki. A lányos dolgok kimaradtak az életéből, vívni viszont elég jól tud. Ebben a kalandban párszor szüksége is lett erre a katonai tudásra, a fegyelmezettségre, a gyors reagálásra. Ugyanakkor elég meggondolatlan is némely dologban, és sajnos ragaszkodik a rossz döntéseihez, időnként a hisztizés határát súrolva. Makacsul ragaszkodik a boszorkány gyógymódjában, holott semmi sem támasztja alá annak hitelességét. 

Nagyon örültem, hogy a boszorkány is kapott néhány saját szempontú fejezetet, amiből megtudhatjuk, valójában mennyire gonosz, a lány vérére pályázik, hogy magához vehesse az erejét, és persze  megfiatalodhasson. Sajnos sokkal több nem derült ki róla és a helyhez való kötődéséről, a múltjáról.

Nem spoiler, hiszen a fülszövegből is kiderül, hogy a városban járva sikerül a tetovált férfit, Killiant kiszabadítaniuk. Sorel és a férfi között szinte azonnal feszültség alakul ki, hiába kérdezi Killian lépten nyomon, a lány nem árulja el a konkrétumokat, miért szabadították ki és pontosan hová viszik. Közben az olvasó a váltott szempontoknak köszönhetően mégiscsak megtud néhány sejtelmes dolgot, például hogy kb. halhatatlan, és benne is boszorkányvér csörgedez. A további közös akciójuk során már erősebben pattognak a szikrák, sőt, úgy adódik a helyzet, hogy csókokra is sor kerül, ami érzelmek felbukkanásához is vezet. Killian egy eléggé megcsömörlött férfi, belegondolni is nehéz, mennyi ideje járja a világot, és nem tudja túltenni magát a családja elvesztésén. Sorel felrázza ebből az állapotból, felpezsdül és erőt merít belőle, most már van kivel törődnie.

Elég lassan tudtam haladni a regény első kétharmadával, mert az erős prológus után egyre inkább leült a történet, sokszor éreztem azt, hogy töltelék mondatokat olvasok. Ráadásul szóismétlési problémákkal is küzdöttem, ez se tett jót a regénynek. Volt egy szófordulat, amire különösen allergiás lettem, mégpedig a nyál megkeseredik a szájában dolog,  na ez minden szereplőt elért. 

Akkor lett számomra újra izgalmas a történet, amikor az Árnyak hangja nevű varázskönyvért szálltak akcióba. A végső jelenet a boszorkánnyal mozgalmasra sikerült, de ott is maradt bőven megválaszolatlan kérdésem. Kétszer is elolvastam az utolsó fejezetet, de nem derült ki, az apja végül életben maradt-e.

Úgy érzem, hogy a történet boszorkányos aspektusa éppen, hogy meg lett kapirgálva, sokkal többet vártam ettől a cselekményszáltól. Meglepő módon az utolsó oldalon tudtam meg, amire addig semmi nem utalt, hogy ez tulajdonképpen egy sorozat első része. Semmi nem lett konkrétan lezárva, nem kaptunk befejezést, nem lettek elvarrva a szálak. Tulajdonképpen szívesen olvasnám a folytatást, jó lenne tudni, vajon hogyan alakul kettejük további sorsa, milyen veszélyek leselkednek még a lányra. Bízom benne, hogy a szerző felpörgeti majd a cselekményt, felrázza a karaktereket, az érzelmek kellően kavarognak és a gonoszt is megkapja a magáét.

Képek: Pinterest

 

Borító: Ez a borító megfogott.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: -

 

Mélyrepülés: Nyálkomplexus.

Érzelmi mérce: A romantika nagyon halvány, ebben a részben még nem bontakozik ki.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

 BELEOLVASÓ

 

 

Nyereményjáték

 

Játékunk során a Maxim Kiadó idei évben megjelent könyveiből válogattunk, amelyekből részleteket láthattok. A Ti dolgotok, hogy felismerjétek a borító részlet alapján melyik könyvre gondoltunk, és beírjátok a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

 

 

Állomások:

11.13. – Milyen könyvet olvassak?
11.15. - Dreamworld
11.17. - Kelly és Lupi olvas
11.19. - Hagyjatok! Olvasok!