Kerri Maniscalco: Kingdom ​of the Feared – Rettegettek királysága (Gonoszok királysága #3)

 

A Rettegettek királysága egy végzetes befejezése Kerri Maniscalco trilógiájának. Emilia és Harag szenvedélyes története a záró akkordjához érkezett - de vajon mindent tudnak egymásról és a múltról? Tudd meg te is! Tartsatok velünk, hiszen a turné végén kisorsolunk a regényből egy példányt!

Könyvmolyképző Kiadó, 2025

384 oldal

Fordította: Papp Fruzsina

Goodreads: 3,86

Besorolás: fantasy, romantikus, erotikus, dark fantasy

Két ​átok. Egy prófécia.

Egy leszámolás, amitől mindenki rettegett.

És egy szerelem, ami erősebb a sorsnál.

Emiliát megrendítette a sokkoló felfedezés, hogy ikertestvére, Vittoria életben van. De mielőtt szembenézne múltjának démonaival, egyetlen vágy vezérli: hogy az ágyban is magának követelje királyát, a csábító Harag herceget. De Emilia nem csak a testére vágyik, a szívére és a lelkére is, ezt azonban a rejtélyes démon nem ígérheti neki.

Amikor a Kapzsiság házának egy magas rangú tagját meggyilkolják, Emiliát és Haragot a rivális démonudvarba szólítják. A bizonyítékok Vittoria bűnösségére mutatnak, így nyomban a Hét kör ellenségének nyilvánítják. Az árulása ellenére a lány mindent megtesz, hogy megoldja ezt az új rejtélyt, és kiderítse, ki is a testvére valójában.

Emilia és Harag a megtévesztés bűnökkel teli játékát játssza, miközben azon fáradoznak, hogy megakadályozzák a háborút a boszorkányok, démonok, alakváltók és a legálnokabb ellenségek, a Rettegettek között.

Emiliát figyelmeztették, hogy ha a Gonoszokról van szó, semmi sem az, aminek látszik. De lehet, hogy az igazi gonoszok mindvégig sokkal közelebb rejtőztek? Amikor végre fény derül az igazságra, a lány talán a szívével fizet érte.

Vesd bele magad a grandiózus fináléba!

Hát őszinte leszek, finálé volt, izgalmas is volt, de azért a "grandiózus" jelző szerintem picit erős jellemzés erre a részre. Ha ezen a jelzőn átugrok, azért elmondhatom, hogy nagy részben kielégítő befejezést kaptam.

Ez a rész ugye arra hivatott, hogy az összes létező szálat elvarrja, fejtsünk meg minden rejtélyt, legyen benne egy jó nagy összecsapás és persze a főhősök megkapják azt, amit érdemelnek - jelen esetben a boldog öröklétet.

Az biztos, hogy a szerző nagyon akart, hiszen még a könyv felénél járva is egyre több újabb rejtélyt kaptunk, amiket nemhogy megoldottunk volna, hanem még inkább tovább sűrűsödtek a felhők a főhőseink feje felett. Azt javaslom, hogy nagyon figyeljetek oda olvasáskor, mert könnyen el lehet veszni a sok szál között. Egy átok itt, egy újabb történetszál ott, ki kit és miért átkozott meg, aki persze már meg volt átkozva és igazából az átok sem egyértelmű. Néha szó szerint csak kapkodtam a fejemet.

De az biztos, hogy egy percig nem unatkoztam.

A meggyászolt testvér, Vittoria életben volt és nem kicsit kavarta a szálakat. Az indítékai sem tiszták, sokáig nehéz eldönteni, hogy a jók vagy a rosszak számát gyarapítja. Előkerülnek alakváltók, vámpírok, nem kevés boszorkány - van itt minden, amit csak akartok.

Rejtélyes gyilkosság és persze a titok a lányok (Emilia és Vittoria) körül, amelynek a megfejtése főleg Emiliára szorul - hiszen a könyv nagy részében nem igazán kommunikál egymással a két testvér.

Forrás

A trilógia befejező része is Emilia szemszögéből lett megírva, ahogy a többi rész is. Őt iszonyatosan megkedveltem, hiszen a karakterfejlődése valami bámulatos volt. Ha nem spoilerezek, akkor is gondolható a hasonló stílusú regények alapján, hogy az "ártatlan" kislányból valami hatalmas, óriási erővel rendelkező lény lesz. De vajon hogy tudja ezt a főhősnőnk feldolgozni? A szerelmet választja vagy a hatalmat?

Itt éreztem először azt, hogy az írónő elveszik a sok szál forgatagában, hiszen Emiliának több nyomozást kellett véghezvinnie, közben persze nem feledkezhetett meg a szerelméről és férjéről, Harag hercegről, persze azokról sem, akik nem nézték túl jó szemmel ezt a kapcsolatot és még folytathatnám. Ezen rengeteg tennivaló között nemcsak mi, hanem néha Emilia is elveszik.

Harag herceg továbbra is "ördögien" dögös, imádtam, hogy odavan a főhősnőnkért, de szerencsére nem lett belőle papucs, végig ugyanúgy tisztában van az erejével és a hatalmával. Ami kicsit bántott, hogy Emilia mellett eltörpült számomra a szerepe, a nyomozásban se vett részt annyira aktívan, hiányzott az, hogy "csapatként" dolgozzanak együtt. Persze, ha arról volt szó, mindig ott volt támogatóként, szerető férjként, de azért egy picit aktívabb szerepet adtam volna neki.

A kettőjük párosa viszont továbbra is imádnivaló. Véééégre beteljesül a szerelmük - és még hogyan! Utána persze minden alkalmat megragadnak, hogy "összetegyék, amijük van", úgyhogy azért kapunk bőven +18 karikás részeket! :) De ha leveszem az erotikus részeket, akkor is tökéletes páros maradnak, olyan gyönyörű, egymáshoz intézett monológjaik vannak és még ennél is szebb tetteik, hogy démonok meg Pokol ide vagy oda, sok "földi" páros megirigyelhetné a kettőjük kapcsolatát.

"- Én mindig megismertelek. És mindig meg foglak. A lelked magához hívja a lelkemet. Olyan érzés, mint hazatérni. Mint a béke."

A mellékszereplőknél viszont voltak apróbb problémáim. Azt imádtam, hogy jóval többet kaptunk a többi Bűn hercegéből, egyiküket-másikukat nagyon megkedveltem, sőt, akár egy spin-offot is el tudnék képzelni velük. Az viszont számomra fura volt, hogy azon szereplők, akik az előző két részben szerves részei voltak Emiliának barátként, segítőként, most kb három mondatot kaptak.

Ettől függetlenül a sok morgásom mellett szerettem ezt a részt is nagyon, egy percig nem unatkoztam, néha egyszerűen képtelen voltam letenni, mindig kellett tovább és tovább olvasnom. Arra viszont készüljetek fel, hogy nem minden szál van elvarrva a végén, nekem például rengeteg kérdésem maradt. Persze, ahogyan már fentebb is írtam, egy-két spin-off történettel meg lehet engem győzni, hogy a szerző direkt hagyta nyitva ezeket a szálakat!

Összességében, ha olvastad az előző két részt, akkor ezt se hagyd ki!

Borító: Nekem az első két borító jobban tetszett, ez már csak olyan "beleillik a sorozatba", de nem ad pluszt. Egyébként nem rossz.

Kedvenc karakter: Emilia, Vittoria és Harag herceg

Szárnyalás: egy percig nem lehet unatkozni

Mélyrepülés: nem nagyon találtam, talán a végén az elvarratlan szálak

Érzelmi mérce: romantikus, erotikus, vannak benne bőven +18 karikás jelenetek is

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A nyereményjátékunk középpontjában a dark fantasy történetek állnak. Nektek az a feladatotok, hogy a fülszöveg alapján kitaláljátok! A könyv címét és szerzőjét írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Galaxy „Alex” Stern a Yale Egyetem legfurcsább elsőévese.”

A blogturné további állomásai:

Április 01 - Kitablar

Április 03 - Kelly és Lupi olvas

Április 05 - Insane Life

Rina Kent: Deviant King - Deviáns király (Royal Elite #1)

 

Rainy Days, 2024
400 oldal
Fordította: Farkas Melinda
Goodreads: 3,91
Besorolás: new adult, dark romance, erotikus, romantikus

A gazfickónak nem szabadna királynak lennie.

Egyszerű a tervem.
Leérettségizem a Royal Elit iskolában, és felvételt nyerek az álomegyetememre.
Elég egy pillantás az iskola királyára, hogy a tervem füstbe menjen.
Egy pillantás, és elszívja előlem a levegőt.
Egy pillantás, és kiadja a halálos ítéletemet.
A hozzám intézett első szavai visszavonhatatlanul káoszba taszítják az életemet:"Tönkre teszlek".
Aiden Kingben és körülötte minden fekete.
Fekete elme.
Fekete szív.
Fekete lélek.
Csendben kellett volna maradnom, és ki kellett volna húznom a hátralévő időt.
De nem így tettem.
Elkövettem azt a helyrehozhatatlan hibát, hogy a trónján ülő királyt provokáltam.
Az ördögöt a maga poklában.
És most megfizetem az árát.
Ha Aiden King gyűlöl, az veszélyes.
De ha megkíván, az már halálos.

Ez az a könyv, aminél a borító és a csodálatos élfestés felkeltette a figyelmemet, a fülszöveg alapján pedig azonnal akartam olvasni. Hát maradjunk annyiban, hogy nem volt egy könnyed olvasmány.

"Néha a gonoszok is ártatlannak tűnnek."

Az írónő már a regény elején figyelmeztet mindenkit, hogy ez nem egy rózsaszínű leányregény, és ahol a férfi főszereplő nem hős, hanem egy valódi gazfickó. Én akkor még csak legyintettem rá, hiszen nem egy olyan regényt olvastam, aminek ilyen volt a bemutatkozója, aztán kaptam egy kemény macska-egér harcot játszó párt és aminek a végén mindenki boldog befejezéssel távozott.

Hát, itt, ahogy elkezdtem a könyvet, sorra jöttek a pofáraesések. De keményen. Ez a könyv tényleg egy dark romance, lelki és szexuális zaklatással telítve, egy férfi főhőssel, aki még az én mércéim alapján se lehetett tényleg hős, még akkor sem, ha én kifejezetten szeretem a rosszfiúkat. De ez a rosszfiú messze keményebb, mint az általam olvasott könyvek "rosszfiúi". Aiden King tényleg minden, amitől a lányos anyák félnek, akiktől a lányok maguk is félnek. Még akkor is, ha szinte a tökéletességig jóképű, sármos, gyönyörű és olyan vagyon örököse, ami egy életre garantálja, hogy a legnagyobb luxusban és jólétben éljen az élete végéig.

De ne fussunk ennyire előre.

A történetünk főhőse Elsa, aki kisgyerekként tragikus módon elveszítette a szüleit, így most a nagynénje és a férje nevelik. Mivel Elsa nagyon jó tanuló, a pótszülők pedig jómódúnak mondhatóak, így a lány felvételt nyer a Royal Elit Iskolába, ahová csak az elit gyermekei járnak és ahonnan szinte egyenes út vezet minden jó hírnevű angol főiskolába. Elsának is ez a célja, mármint a Cambridge és úgy gondolja, ha ebbe az iskolába jár, akkor neki is több esélye lesz bejutni a hőn áhított egyetemére. Ám egy dologgal nem számít. Mégpedig Aiden Kinggel. Ő az Elit elitjének az elitje, olyan szülőkkel, kapcsolatokkal és bankszámlával, amelyek szó szerint királlyá emeli az iskolában. A fiú az egyike és vezére a REI "négy lovasának", a négy legjóképűbb és legnagyobb befolyással bíró fiúcsapatának. És Aiden King az első nap kipécézi Elsát, és azzal indít, hogy a fülébe súgja, hogy "tönkreteszlek". Ez pedig egyet jelent azzal, hogy a lánynak az előkövetkező pár éve a periférián telik, mindenki belé törli a cipőjét, kínozzák verbálisan és bántalmazzák fizikálisan is és szó szerint pokollá teszik Elsa, amúgy is problémákkal teli életét. Egyetlen egy barátnője van Kim, aki szintén az "alantasok" közé tartozik, így a két lány hamar egymásra talál, véd és dacszövetséget kötnek.

Ám az utolsó év elején fordul a kocka és Aiden kiemelt figyelmet kezd szentelni Elsának, ami nemhogy megkönnyítené, hanem még tovább nehezíti a lány végzős évét. A fiú tökéletesen tisztában van azzal, hogyan lehet egy olyan lányt a vonzereje alá vonni, akinek szinte semmi ismerete nincs a fiúkkal kapcsolatban. Ettől függetlenül Aiden nem a szebbik módot választja, nem udvarol, nem kedves, megértő, figyelmes, hanem durva, zsarnok, és a verbális és szexuális abuzálás sem áll tőle távol. Elsa, pedig akinek soha nem volt semmilyen kapcsolata a másik nemmel, retteg és fél, de a fiú így is feléleszti benne a nőt, aki végül nem képes ellenállni Aidennek és megadja magát mind testileg, mind lelkileg.

Na ezek a részek voltak azok, amelyek szerintem a gyengébb lelkületű olvasókban ki fogják verni a biztosítékot, és bevallom, nálam is voltak részek, ahol annyira ideges lettem Aiden viselkedésétől, hogy legszívesebben befejeztem volna az olvasást ott és azonnal. Igen, a legtöbb író úgy írja meg a rosszfiúk karakterét, hogy azok inkább tessék-lássék rosszfiúk, épp, hogy betekintést engednek a sötét oldalba, de általában pár kisebb félresiklás után kenyérre lehet őket kenni és ők lesznek a legjobb barátok/ szeretők / férjek / családapák. Pedig a valóság ezzel legtöbbször köszönőviszonyban sincsen.

"Aiden King egy sötét szarházi."

Forrás

Rina Kent viszont megalkotta Aiden Kinget. A ROSSZFIÚT. Akit az egyik pillanatban minden létező módon képes lettem volna megkínozni és kivégezni, elsöpörni a Föld felszínéről azért, amit szerencsétlen Elsával tett, majd, amikor már a mélyponton voltam vele kapcsolatban, akkor kaptam pár olyan jelenetet, ahol én is kb ugyanúgy odavoltam érte, mint Elsa. A srác tényleg a két véglet. Akit egyszerre utálsz és nem tudsz tőle szabadulni, bemászik a bőröd alá és onnan szadíz tovább - de úgy, hogy vagy meg akarod Te is kapni azonnal vagy.. marad a hideg zuhany :D.

Elsa pedig... Hát ő szegényem nagyon az ág is húzza karakter lett. A szülei meghaltak, ő volt az egyetlen túlélő, rettenetes rémálmok gyötrik, de a pszichiátere úgy eltemettette benne a történteket, hogy csak a nagy kérdőjelek maradtak benne. Volt egy szívműtéte is, rettentően oda kell figyelnie magára, hogy mit csinál, mit étkezik, de persze ő is élné a fiatalok elég nyüzsgő életét. Ha Aiden hagyná. De nem hagyja. Elsa próbál vele szembeszállni, de ő túl kispályás a fiúhoz, rendre alulmarad. Egy idő után már szó szerint én mondtam volna neki, hogy vagy ossza meg ezeket a borzalmakat valakivel (akár a barátnőjével, akár a nagynénjével, vagy bárkivel), mert biztosan tudna valaki segíteni rajta (még úgy is, hogy a fiú megzsarolja, hogy mindenkit tönkretesz, akinek elmondja, hogy mi folyik köztük) vagy pedig ne ellenkezzen folyamatosan, mert csak ő jár rosszul.

Kettőjük kapcsolata pedig... inkább toxikusnak, mint romantikusnak mondanám. Én értem, hogy a fiú akarja a lányt, mindenáron és csak magának és senki még csak rá se nézzen, de ez a szint számomra már beteges. Nagyon beteges. Még akkor is, ha a lány olyan gyönyörben részesül mellette, amire gondolni se mer (nem mintha lett volna bármi összehasonlítási alapja... ). De az biztos, hogy forr köztük a kémia és olyan elemi erejű a szenvedélyük, hogy az szinte minden elsöpör.

Persze nemcsak erről a "kicsit" beteges kapcsolatról szól a regény, hiszen rengeteg rejtély lengi körül a fő és mellékszereplőket is, rengeteg a megválaszolandó kérdés, amelyekre (még, mivel ez egy sorozat) nem kapunk választ. Ahogyan Aiden, úgy Kim, a legjobb barátnő is titkokat rejteget, sőt valószínűleg Elsa múltja sem hófehér. Ezek kiderítése mind-mind a további részeket igénylik és valószínűleg befolyással vannak mindenre, ami a jelenben és persze majd a jövőben történni fog.

Persze az írónő nem várta meg, hogy az olvasók ezen gondolkodjanak és "esetleg" folytassák a sorozatot, hiszen a végén egy olyan függővéget dobott be, amivel azonnal és rögtön, sőt már tegnap is késő lett volna, ha a kezemben van a folytatás. Szóval akármennyire is beteges ez a történet, akármennyire is deviáns, dark romance, én is a függője lettem és azonnal akarom folytatni.

Összességében azoknak ajánlom ezt a sorozatkezdést, akik tisztában vannak a dark romance, a devinás kifejezésekkel és bírja a gyomruk az ilyen "kissé" beteges kapcsolatokat. Persze azoknak is, akik szeretik a new adult regényeket - bár ők általában már eléggé edzettek az ilyen és ehhez hasonló  kapcsolatokhoz, hiszen a new adult regények nagy része gyakran hasonló témákat boncolgat. Én sokszor táncoltam késélen, az azonnal abbahagyom az olvasást és a "csak még egy oldalt, még egy oldalt és még egy oldalt olvasok, aztán megyek lefeküdni" között, de ezzel a függővéggel biztosra veszem, hogy folytatni fogom Aiden és Elsa egyáltalán nem hétköznapi történetét.

Borító: Gyönyörű, csodálatos, engem azonnal levett a lábamról

Kedvenc karakter: Cole. Az egyetlen normális tagja a "Négy Lovasnak". Szívesen olvasnék róla egy spin-offot.

Szárnyalás: a tényleg romantikus részek

Mélyrepülés: Aiden verbális és szexuális zaklatása

Érzelmi mérce: ideges voltam és mérhetetlenül dühös az olvasás nagy részében. Persze nem feledkezhetek meg a + 18 karikás jelentekről sem, amiből van / lesz bőven

Értékelés: 

Tessa Bailey: Meglepetésekkel teli nyár (Bellinger-nővérek #1)

 

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Tessa Bailey Bellinger-nővérek sorozatának első részét Meglepetésekkel teli nyár címmel. Tarts bloggereinkkel, hogy belemerülhess egy érzéki kisvárosi történetbe, ahol egy gazdag influenszer szépség és egy morcos hajóskapitány változtatja meg egymás életét. Kövesd az állomásokat és a játékunk során megnyerheted a kiadó által felajánlott példányt.

Maxim Könyvkiadó 2024. Passion válogatás

400 oldal

Fordította: Németh Anikó

Goodreads: 3,94

Besorolás: felnőtt, erotikus, kisváros, romantikus

 

Egy ​Los Angeles-i partihercegnő, egy kisváros az óceán partján, egy mogorva, de szexi férfi – így lesz egy nyár igazán meglepetésekkel teli.
Piper Bellinger népszerű, divatos és befolyásos influenszer, ezért állandóan üldözik a paparazzók. Miután egy elszabadult buli miatt a börtönben köt ki, a nevelőapja elküldi Pipert, hogy tanuljon némi felelősséget. Hogy bizonyítson, a húgával együtt belevág elhunyt édesapjuk korábbi bárjának felújításába.
Ám Piper alig érkezett meg Westportba, máris belefut az izmos, szakállas, rendkívül jóképű hajóskapitány Brendanbe, aki szerint a lány egy hetet sem bír majd ki ott. Piper azonban elhatározza, hogy megmutatja mostohaapjának – és a szexi, de rendkívül mogorva tengerésznek –, hogy mire képes.
A nagyvilági lány és a mogorva halász szöges ellentétei egymásnak, de tagadhatatlan, perzselő vonzalom ébred közöttük. Ám ahogy Piper rátalál a gyökereire, egyre távolibbnak érzi a csillogó, de rideg korábbi életét.
Visszacsábítja vajon a nagyváros, vagy Brendan – és az emlékekkel teli Westport – már elbűvölte a szívét?

 

A szerző ismeretlen volt számomra, bevallom a grumpy/sunshine toposzra utaló fülszöveg vezetett a választásomhoz. Eléggé meglepődtem a végére, hogy mennyivel több volt ez a regény, mint egy nyári szerelmi történet. Piper 28 éves, gazdag, buliról bulira járó influenszer lány. Fura "lány"-nak nevezni egy ilyen korú nőt, de az élethez való hozzáállása kezdetben egyáltalán nem volt felnőtt nőhöz mérhető. Amit mutatott magáról az számomra szélsőségesen felszínes volt, az számított neki a legjobban, hogy hogyan néz ki az insta képein, természetesen a lehető legjobban kell mutatni a csillagászati árú desinger ruhákban, tökéletes hajjal és sminkkel, a legapróbb részletig beállítva. Piper élete erről szól, a posztolásról, a like-okról, a közösségi médiákban való megjelenésről. Különösen rosszul esik neki, hogy három hét együttlét után dobja a pasija, ráadásul nyilvánosan, tehát hogy helyrehozza a népszerűségén esett csorbát, valami nagyszabású őrültséget kell villantania. Mi is lenne alkalmasabb ötlet, mint betörni egy szálloda zárva tartó részlegébe és medencés partit rendezni? A buli a rendőrségen ér véget, ennek következtében Piper nevelőapja elküldi a lányt Westportba, ahol három hónapot kell eltöltenie a saját lábán megállva. Vele tart a húga is, így ketten próbálnak megbirkózni a feladattal, miszerint a 24 évvel ezelőtt elhunyt édesapjuk örökségét kellene rendbe tenniük, egy bárt, ami most elvileg üresen áll. Amikor beállítanak a feketén működő kocsmaszerűségbe, a levegő megfagy, és pont azzal találják szembe magukat, ami a helyzettől elvárható, lesajnáló tekintetekkel, ez nekik úgysem fog sikerülni, menjenek csak vissza L.A.-be, és könyörögjenek bocsánatért. Pont egy helyes, de mogorva hajóskapitány az, aki többször is hangot ad a véleményének, ezzel inkább dacot váltva ki a lányból, aki ezek után minden erejét bevetve megpróbálkozik a lehetetlennel.

Ezzel a felütéssel indul a történet, és én mérges is lettem a szerzőre, mert Piper az első fejezetekben tényleg másra sem tudott gondolni, mint a követőire és a like-okra, féltem, hogy miről is fog szólni a történet azon kívül, hogy Brendan szerelme miatt lemond erről az egészről, megjavul és a kisvárosban marad. De a szerző ezt az influenszer témát szépen kibontotta, Piperen keresztül rávilágított, mennyire negatívan befolyásolja a személyiséget ez a fajta függőség, az állandó megfelelési kényszer. Gyönyörűen ki tud nyílni a világ, ha letesszük azt a k. telefont, és nem attól függ a társasági életünk. Következő fontos téma az emberek ítélkező reakciója, amit tökéletesen lekövethettem az események kapcsán. Anélkül, hogy ismernénk az adott embert, a külseje, a körülményei alapján már eleve feltételezünk róla dolgokat, mielőtt egy szót is szólna. A kisvárosban pontosan ez történik, a halászattal foglalkozó egyszerű emberek és feleségeik nem igazán tudnak mit kezdeni a rúzs alakú táskával meg a piros talpú cipőkkel. Szerencsére Piper képes változni.
Az egész regényt átívelte a gyász kérdése. Piper alig emlékszik az apjára, négy éves volt, amikor meghalt egy hajós balesetben a tengeren, és az anyja fájdalma akkora volt, hogy hátrahagyták Westportot az összes emlékkel együtt, hogy Los Angelesben kezdjenek új életet. Most azonban szembesül a két testvér olyan emberekkel, akik személyesen ismerték az apjukat, így valódi kép alakul ki róla, sőt, még rokont is találnak. A gyászfeldolgozás megjelenik Brendan oldaláról is, hiszen ő a feleségét vesztette el pár éve, de még mindig hordja a jegygyűrűt. A lány szülei, főleg az apja kissé rá is telepszik, nem hagyja hogy továbblépjen, mintha ez az állapot örökké kellene hogy tartson.
Mellékszálként a szerző bedobja Piper húga és Brendan barátja között szövődő barátság alakulását, ez lesz a következő rész témája, ennek szépen megágyazott.
Térjünk a szerelmi szálra! Az üresfejűnek tűnő Piper első fejezetei bosszantottak, éles fordulat volt ehhez képest Brendan felbukkanása, aki maga volt a komolyság, a tudatosság, az elkötelezettség, a megtestesült felelősségtudat. Baromira tetszett, hogy nem akarta megváltoztatni a lányt, hanem meglátta benne a valódi énjét, és abba szeretett bele. Persze nem azonnal, de a szikra ott feszült már a kezdetek során. Később meg tudta győzni, hogy nincs vele semmi baj, a szíve nagyon is a helyén van. Az is a kedvemre volt, hogy egy másik kedvenc trópusom, a "he falls first" is megvalósult, szeretem olvasni, ha egy pasi nagyon odavan a választottjáért. Az egy kicsit fura volt, hogy viszonylag hamar beteljesült ez a szerelem, néhány hét után már szinte örökre szólónak tűntek az érzéseik. Nos, aki szereti az erotikát, az nem fogja megbánni a választását, mert őszintén szólva engem meglepett a mennyiség és a részletesség e téren. Sajnos a jelenetek magyar nyelvre való átültetése nem lett tökéletes, de az még furább volt, hogy ez a fajta részletesség nem volt kompatibilis a szereplőkkel. Mintha nem ők lettek volna a résztvevők, nekem ez volt a benyomásom.
Itt most némi spoiler következik, ami azt támasztja alá, miért vontam le pontot az erotikus jelenetek furcsaságán kívül - melyeket be kell vallanom, végül már csak átlapoztam. Nem értettem anyaként, hogy tehette a lányok anyja, hogy sosem hozta szóba az apjukat, és azt, hogy létezik egy nagyanyjuk. A nagyanyjuk 24 év alatt miért nem vette fel a kapcsolatot a lányokkal, legalább akkor, mikor már felnőttek. Másik nagy hiba a szememben a végső erőltetett összeveszés, hogy ez a drága kapitány a lány után rohanhasson L.A.-be, ahová semmi sem magyarázza, miért utazott el Piper, legalábbis előtte már tisztázta magában, hogy mit akar.
Összességében élvezetes kikapcsolódást nyújt a történet, megtalálható benne a most nagyon divatos kisvárosi romantika, az ellenségből szerelmesek és a morcos srác kontra kedves lány trópusok. Rengeteg jó mondat hangzik el a párbeszédek során és sok jó poénon is tudtam nevetni, vicces helyzetekből nem volt hiány. Hamarosan érkezik majd Hannah és Fox története is, amire természetesen vevő vagyok, vajon mit hoz ki a szerző egy zenebolond lány és az egyéjszakás kalandokban utazó pasi szerelmi történetéből.

Kép: Pinterest
 

Borító: Sokan szeretik a rajzos borítókat, én nem tartozom közéjük, de azért cuki.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Brendan regisztrál az Instára jelenet.

 

Mélyrepülés: A lányok anyja.

Érzéki mérce: Egészen meglepőek az erotikus jelenetek, mintha nem a szereplők lennének a részesei. És elég sok is,  szóval  szerintem ez a szerző védjegye lehet.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Nyereményjáték

Mostani blogturnénk állomásain a Bellinger duológiához kapcsolódó kérdéseket kell megválaszolni. Segítségképp eláruljuk, a válaszokat megtaláljátok, ha a két könyv fülszövegét figyelmesen elolvassátok. (Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS: Mi a keresztneve a mogorva hajóskapitánynak?

Állomáslista:
10.28. – Angelika blogja
10.31. – Betonka szerint a világ
11.03. – Kelly & Lupi olvas

Kerri Maniscalco: Kingdom ​of the Cursed – Átkozottak királysága (Gonoszok királysága #2)

 

Megérkezett a Gonoszok királysága várva várt folytatása: az Átkozottak királysága. Főszereplőink, Emilia és a Harag útja ezúttal nem máshova vezet, mint a pokolba. A fiatal boszorkány mindent megtenne annak érdekében, hogy ikertestvérének gyilkosát felkutassa, ezért szövetséget köt magával az ördöggel. Új titkok, új helyszín, egy mindent elsöprő szerelem. Tarts te is a bloggereinkkel, és ha helyesen válaszolsz a kérdésekre, akkor lehet, te leszel a szerencsés, aki megnyeri a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából a könyvet!

Könyvmolyképző, 2024

408 oldal

Fordította: Papp Fruzsina

Goodreads: 4,12

Besorolás: fantasy, romantikus, erotikus

Egy ​nővér. Két bűnös herceg. Folytonos megtévesztés némi bosszúval fűszerezve… Üdvözlünk a pokolban!

Miután eladta a lelkét, hogy a Gonoszok királynéja legyen, Emilia a Harag hercegével a Hét körbe utazik, ahol kitárul előtte a bűn csábító világának kapuja.

Megfogadja, hogy bármit megtesz, hogy megbosszulja szeretett testvére, Vittoria halálát… még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy jegyességre kell lépnie a Kevélység hercegével, a démonok királyával.

A Gonoszok udvarának legelső szabálya? Ne bízz meg senkiben! A csalárd hercegek, fényűző paloták, titokzatos meghívók és ellentmondásos nyomok között Emilia magányosabb, mint valaha. Megbízhat egyáltalán Haragban, aki szövetségese volt a halandók világában? Vagy a herceg veszélyes titkokat rejteget a valódi természetéről?

Útja során Emilia minden elképzelhető próbatétellel szembekerül. Vajon megleli a mágikus tárgyakat, amelyek feloldják a múltja talányait, és megadják a válaszokat, melyekre vágyik…?

Vesd bele magad a szenvedélybe!

Édes jó Istenem. Hogy én mennyire szerettem ezt a részt! Bár több, mint egy éve olvastam az első részt, aránylag hamar vissza tudtam rázódni ebbe a különleges világba. A történet ott folytatódik, ahol az első abbamaradt (innentől spoileres lehet azoknak, akik még nem olvasták az első részt).

Emilia Harag hercegével leutazik a Pokolba, hiszen a lány megígérte, hogy hozzámegy a démonok királyához, Kevélység hercegéhez. Még úgy is, hogy Harag hercegével kezd picit több lenni köztük, mint szövetség, ami azért a főhős párunk között okoz pár feszült pillanatot.

Leérkezvén azonban minden a feje tetejére áll, Emilia pedig csak kapkodja a fejét, hiszen ki kellene nyomoznia, hogy mi is történt a testvérével, ki gyilkolja a boszorkányokat, de közben újabb rejtélyek kerülnek napvilágra és persze az sem mellékes, hogy túl kell élnie a fondorlatos hercegek által uralta világban. Ja és persze ott van Harag herceg, aki Emilia számára egyre vonzóbb, egyre izgalmasabb, de hát neki nagyobb feladata van....

Imádtam! Egyszerűen rajongtam, mind a történetért, mind a szereplőkért. A lenti világ különleges, izgalmas és rettentően veszélyes. A hercegségek mindegyike külön szabályokkal rendelkezik, amivel jó, ha tisztában vagy mielőtt belépsz oda. Persze, ahogy már az előző részben is írtam, a démonokkal való beszélgetés mindig rizikós, bármit mondasz, ígérsz, ajánlasz, mindnek valami következménye van. De egyszerűen imádtam kalandozni ebben a világban és Emilia (és Harag herceg) segítségével túlélni.

A rejtélyek pedig (lehet, hogy egyeseknek nyílegyszerűek voltak), engem megdolgoztattak, ugyanúgy fejtörést okoztak nekem, mint Emiliának (egy dolog volt nyilvánvaló, de arra szerintem mindenki rá fog jönni maga is). Nagyon szerettem az apró fejtörőket, jeleket, nyomokat, amikkel a főhősnőnk szembesült és lassan rakosgathatta össze a kirakó apró darabkáit.

Forrás

És persze a főszereplőink! Emilia még mindig impulzív, előbb cselekszik, utána gondolkodik, de apró karakterfejlődést már láttam nála, ami valószínűleg a harmadik részben fog kiteljesedni. Erős akarata van, amit bármin képes átvinni. Hiába van ott a halálosan dögös Harag herceg, ha neki feladata van, akkor feladata van. Én tuti elbuknék ezen a próbán és hamarabb vígasztalódnék a herceg karjai között, mintsem nyomoznék. De ezért vagyok én az olvasó és nem a főhősnő :D. Egyetlen egy dolgot tudnék felróni főhősnőnknek, mégpedig azt, hogy nagyon "kőszívű". Pedig ezt inkább a démonokra lehetne jelzőként használni... de mégis Emilia az, akinél már párszor én éreztem azt, hogy túlságosan keményszívű Harag hercegével szemben. A férfi mindent megtesz a lányért, TÉNYLEG mindent, segíti, tanítja, szereti, kihúzza a legnagyobb slamasztikákból is, Emilia meg kb úgy játszik vele, mint macska az egérrel. De remélem ez csak az írónő "második rész szindrómája", hogy húzza-vonja a főhősök közti kapcsolatot.

És ha már szereplők, nem feledkezhetek meg Harag hercegéről (nekem annyira tetszett volna, ha Wrath marad a neve és nem fordítják le). Rhysand, Rhysand, mindenem, sajnos erős konkurrenciád akadt! Harag herceg (elnézést a vulgáris kifejezésért), maga a nagy Nedves Álom. Minden téren. Kemény, arrogáns, kegyetlen, de akit szeret... azért mindent megtesz. Emiliát segíti minden téren, szereti, kényezteti és olyan vágyakkal ostromolja, amiért bármelyik nőnemű lény sikoltozva harcolna. A kinézete már csak hab a tortán. Nem lehet nem szeretni, imádni, odalenni érte.

És a két főhősünk közti kémia. Úristen! A szerző mindent megtett azért, hogy kaparjunk, kínlódjunk, bármit megtegyünk azért, hogy a két főszereplőnk között történjen már valami komoly is! De persze Kerri Maniscalco nem könnyítette meg a helyzetünket (és a főszereplőkét se), hiszen, ha történik valami konkrét is köztük, annak nagyon komoly következménye van. Így húzzák-halasztják a dolgot, mi meg kínlódunk velük együtt :).

És a történet vége? Természetesen függővég, olyan körömlerágós fajtából, úgyhogy kedves Könyvmolyképző, tessék minél hamarabb elhozni nekünk, magyar olvasóknak is a harmadik részt!

Összességében (szerencsére) nem igazán hozta a "töltelékrész" szindrómát ez a kötet, számomra minden téren tökéletes volt. Izgalmas, érdekes, veszélyes világ és helyzetek, szerethető főhősnő, "meghalok érte" főhős és persze sok-sok rejtély.

Borító: Egyszerűen imádom. Illik a sorozat borítóhoz, látványos, érdekes, izgalmas

Kedvenc karakter: Harag herceg, Emilia

Szárnyalás: a főszereplők közti kémia és a titkok

Mélyrepülés: mikor jön a következő rész? :D

Érzelmi mérce: forró, még annál is forróbb, ízzanak a lapok, + 18 karikás

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A nyereményjáték Dante: Isteni színjáték című művébe kalauzol el benneteket Babits Mihály fordításában. Az idézetek alapján meg kell fejtenetek, hogy a “Pokol” című részének melyik énekében hangzanak el az állomásokon olvasható sorok. A megoldást számmal és betűvel is beírhatjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Oly helyen jártam - versbe venni félek -, hol átlátszón mint szálka az üvegben, egészen jég alatt volt minden lélek”

A blogturné további állomásai:

Augusztus 25 - Kitablar - extra
Augusztus 27 - Insane Life
Augusztus 31 - Kitablar
Szeptember 01 - Kelly és Lupi olvas

T.L. Swan: A Casanova (A Miles fivérek #3)

Maxim Könyvkiadó 2024. Passion válogatás

480 oldal

Fordította: Szaszkó Gabriella

Goodreads: 4,38

Besorolás: Felnőtt, romantikus, realista

A kedvenc hobbim felhúzni Elliot Milest. Elég a főnököm elképesztően helyes arcának látványa, és máris előbújik belőlem a szarkazmus. Kiérdemelte a Casanova becenevet –
de ha milliónyi nő akarja iszonyatos személyisége ellenére is, akkor velem mi a gond?
Utálom a saját szerelmi életemet, ezért egy randiappra regisztrálok álnéven, ahol egy Edgar nevű férfival kezdek beszélgetni. Nem igazán az én típusom, és a világ másik oldalán él, de összebarátkozunk, és elkezdünk bízni egymásban.
De a munkahelyemen is egyre furcsábban alakulnak a dolgok. Elliot egészen… figyelmes lett. A tekintetét egyre többször felejti rajtam, és olyan tüzet érzek benne, amit ezelőtt sosem. Akkor döbbenek le igazán, amikor azt mondja nekem, hogy a sérülékenységemet vonzónak találja. De mikor tűnhettem én előtte sérülékenynek?
Elszörnyedek… lehetséges, hogy a főnököm olvassa az Edgarnak írt üzeneteimet? Basszus, a munkahelyi e-mailemet használtam volna a regisztráláshoz?
Tudja, hogy valójában mit gondolok róla? Előbb halok meg, minthogy bevalljam neki!
Vagy még rosszabb: lehetséges, hogy a férfi, akit egész életemben megvetettem, az a pasi, akibe beleestem a neten?

Durva olvasási válságban vagyok, talán a hetek óta tartó hőhullám miatt,  - amit nagyon nem bírok elviselni - nehezen találok kedvemre való olvasmányt. Nézzétek el nekem, de én most úgy tekintek erre a könyvre, mint egyfajta paródiára, képtelen lennék komolyan venni, így nézve viszont egész szórakoztató olvasmány. 

Hősnőnk 27 évesen a Miles Media birodalom londoni egységének  IT vezetője, ráadásul immár hét éve dolgozik itt, nap mint nap megküzdve Elliot Miles munkával kapcsolatos követeléseivel. A pasas arrogánsan kéri a kimutatásokat, de Kate-et sem kell félteni, éles hangnemben replikázik a főnökének. A hangulat tehát elég paprikás a munkahelyen, és a magánélete sem a legideálisabb, nincs sok szerencséje pasizás terén. Ám mégis van egy fordulat az életében, legjobb barátnőjével, Rebeccával egy harmadik lakótársat fogadnak bérelt otthonukba, Daniel személyében. A fiatal srác stylist-ként dolgozik, és miután összehaverkodnak, szíves örömest felturbózza Kate ruhatárát, sőt egy randiappra is regisztrálja. Úgy tűnik, mintegy varázsütésre, Kate körül felpezsdül az élet, Elliot Miles felfigyel rá, és a szigorú munkakapcsolatból titkos viszony alakul ki közöttük, a randiappon pedig egy bizonyos Edgar köti le a figyelmét, akiről elég hamar kiderül, hogy Elliot az, álnéven. Vajon lehet esélye egy igazi kapcsolatnak közöttük?

Talán egy kissé nagyobb volt a várakozásom a könyvvel kapcsolatban, mint az átlag, ugyanis az előző rész,  A megszálló nekem nagyon tetszett, vártam arra, hogy az ott megcsillantott humor folytatódjon, és arra is, hogy a gazdag, arrogáns főhős itt is változzon halálosan szerelmes pasivá. Tristan karaktere és a pár évvel idősebb szerelmének love sztorija sem volt átlagos, mégis százszor hihetőbb volt, mint Elliot-é. Tulajdonképpen nem találtam magyarázatot arra, miért gondolta Elliot, hogy éppen most kell megkörnyékeznie Kate-et, 7 év ismeretség után. Szinte véletlenül látta meg egy biztonsági felvételen, hogy táncol valami netball-os ruhában, és ezen mérhetetlenül felizgult. Ne kérdezzétek mi van ezen a cuccon különleges, nekem is rá kellett gugliznom, de nem lettem sokkal okosabb. Kész, a pasi bekattant, és hősnőnk nem is tudott sokáig ellenállni az ostromának, megállapodtak egy titkos kapcsolatban, jó sok szex, semmi nyilvánosság. Elliot igazából elég elvarázsolt, arra a nőre vár, aki "különleges" jaj bocsánat, RENDKÍVÜLI. Mint például az a festőnő, akinek gyűjti a műveit, mert lelki kapcsolódást érez a művészetével, kár hogy vagy nyolcvanéves lehet és inkognitóban él. Nem baj, magánnyomozóval keresteti, mert van pár képe, amit még meg szeretne venni tőle. Tehát ez a pasi kétféle személyiséget mutat, ott az arrogáns seggfej, aki jó az ágyban és egyre közelebb kerül érzelmileg Kate-hez, de ott van az álmodozó énje, aki vidéki kúriát vesz, és várja a nagy Ő-t. Néhány hét alatt párosunk azért eljut a szerelem bizonyos fokáig, rengeteg lepedőjelenet kíséretében és valóban szórakoztató vidéki feelinggel a háttérben. Sőt, Elliot még New Yorkba is elviszi a lányt egy hétre, ahol megismerheti az egész családot, akkor tartják ugyanis a férfi születésnapját. Hogy milyen ajándékot kap Kate-től, azt nem részletezném, mert a 18-as karika nem lenne elég, ezt olvasnotok kell. 

Ezen a ponton gondolt egyet a szerző, és ledobott egy bombát a történetre. Ez egy olyan dolog, amit kétféleképpen értelmeznek az olvasók, egyrészt jó néven veszik, mert kell egy "kis" dráma, csalódás, szakítás, majd később természetesen jöhet a kibékülés. Az olvasók kisebb része meg belegondol mélyebben ebbe, mit is tett pontosan Elliot és mi ennek a jelentősége. Végül is ő döntött, bár a testvérei is elmondták a véleményüket, és meglehetősen furcsa körülmények között rendezte le végül a dolgot, mármint őszerinte lerendezte, a lány meg gondoljon amit akar egy egyhetes eltűnésről és a többi részletről.

Minden jó, ha jó a vége, bár a végső titok kiderüléséről is lenne véleményem, de ezt már végképp nem szeretném elspoilerezni. Szerintem a szerző kicsit elragadtatta a fantáziáját, de nagyon úgy tűnik, az olvasók inkább a regény erotikus részét díjazzák jelen esetben is, és nem a logikára meg a hihetőségre adják a pontozást. (Goodreads-en 4,38 a pontozás állása) Sajnáltam, hogy Kate badass karaktere teljesen felpuhult, bárcsak karakán lett volna a későbbiekben is. Elliot meg egy faszkalap, elrontott mindent, de olyan módon, ami nem megbocsátható, legalábbis nem belátható időn belül. Az eddigi három részből ő a legkevésbé szimpatikus a főszereplőket tekintve. Daniel volt a legjobb mellékszereplő, különlegességet vitt a sztoriba, csak a végén volt egy botlása, annak a jelenetnek egy részét kihagyhatta volna a szerző.

És még pár szó a fordításról. Mindhárom részt más fordított, eddig nem is volt bajom a szerző stílusával, elég szókimondó, de nem volt olyan, amin felkaptam volna a fejem, a pasik eddig is kimondták amit gondolnak és ez jó is így. Most viszont többször megakasztott a "köptem oda" "köpte" szavak, oda vissza, női-férfi oldalon egyaránt. Utána is néztem az eredeti szövegben is így van, tehát nem a fordítás rossz, hanem a szerző stílusa fura. Bár őszintén szólva, nem ártott volna finomítani ezen, mert nem tett hozzá a szó szerinti fordítás a lényeghez, viszont kizökkentett, főleg, hogy a nő szájából többször is elhangzott ez.

Nagyon kíváncsi vagyok a negyedig testvér, Christopher történetére, mert kaptam utalást, mi fog történni vele, hátizsákos, pénztelen utazó lesz egy évig szerte Európában, mert unja a gazdag életét. Szegénykém.

Összességében szórakoztató volt a regény, olvastatta magát, a vicces részek itt is hangos nevetésre késztettek. Megvannak benne a kedvelt trope-ok, munkahelyi kapcsolat, ellenségekből szerelmesek, stb, és hát a kémia az tagadhatatlanul működik, a szerző nagyon ért az erotikus jelenetek írásához. Végül győz a szerelem, mi kellhet még a romantikát kedvelő olvasóknak?

Kép: saját

Borító: Sorozathoz illő.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: A vidéki házhoz kapcsolódó vicces pillanatok.

 

Mélyrepülés: Köp. Köpte. 

Érzéki mérce: Az erotikus jelenetek mennyisége elég sok, jellegét tekintve nem túlzó, kellemesnek mondható.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Lucy Score: Amit magunk mögött hagyunk (Knockemout #3)

Végre megjelent Lucy Score: Amit magunk mögött hagyunk regénye a Pioneer Books Kiadó gondozásában. Az érzéki romantikát, szívszorító drámát és humort elegyítő Knockemout-sorozat harmadik részéből kiderül, hogy még egy rosszfiú is megtalálhatja a boldogságot a megfelelő nő mellett. Tartsatok bloggereinkkel, és a játék megfejtéséért cserébe megnyerhetitek a kiadó által felajánlott példányt.

Pioneer Books 2024.

696 oldal

Fordította: Bótyik Bettina Zora

Goodreads: 4,44

Besorolás: felnőtt, romantikus, erotikus, kisváros

Lucian Rollinsnak két célja van: a bosszú, és hogy eltörölje azt a foltot, amelyet abuzív apja ejtett családja nevén. Élete éppolyan élre vasalt, mint személyre szabott öltönye, nincs benne helye kételynek és felesleges érzelmeknek. Kivéve, ha egy tűzrőlpattant kisvárosi könyvtárosról van szó…
Sloane Walton tökéletesen tudja, mi rejlik Lucian - csekély számú barátjának Luce, ellenségei tömegének Lucifer - ördögi szépségű vonásai mögött, elvégre együtt nőttek fel, amíg egy sötét titok el nem választotta őket. Valami azonban mégis a férfihoz vonzza, és amikor veszekedésük előjátékba csap át, egyikük sem bánja meg a történteket.
Sloane viszont családot akar, míg Luciannek esze ágában sincs továbbörökítenie magát, mivel jól tudja, hogy a tönkretett férfiak tönkretett nőket hagynak maguk után. Képtelen lenne ártani Sloane-nak, de képtelen elhagyni is őt. Egy dologra viszont képesnek kell lennie: megvédeni szerelmét bármi áron.

A Knockemout sorozat első két részét is nagyon szerettem, az Amin sosem leszünk túl és az Amit sosem fedünk fel egyaránt 4,5 csillagot kapott, de a harmadik rész bekerült a kedvenceim közé kerek öt csillagosan, akkor is, ha volt néhány apró szemöldökráncolásom az olvasás során. Ezeket teljesen ellensúlyozta az a nagyszerű szórakozás, ami az első laptól az utolsóig végigkísért. Maga a szerző is kitért arra tényre a regény végén, hogy mennyire hálás ennek a sorozatnak, hiszen ennyi oldalszámon keresztül nyilván fejlődött az írása, és ez teljesen igaz. 

A korábbi részekben sokszor megvillantotta már a szerző Lucian karakterét, minden egyes alkalommal, amikor megjelent a színen, leuralta azt, és olyan lenyűgözően tette, hogy már hatalmas várakozással tekintettem a Sloane-Lucian regényre. Tudni lehetett, hogy kettejüknek kapcsolata a régmúltba nyúlik, egy-két elejtett mondat már részletezte, hogy fiatalon közel álltak egymáshoz. Végre kiderültek a részletek, szép lassan, a fejezetek közé illesztve, mindkét szemszögből olvashattam a múltról. Nekem különösen tetszett a regényben ez a 22 évvel korábbi idővonal, hiszen akkor 16-18 évesek voltak a főszereplők, így sikerült egy kis young adult zsánert is belecsempészni ebbe az amúgy sistergős jelenetekkel alaposan megtűzdelt felnőtt románcba. Azzal, hogy megismertem őket ilyen fiatalon is, sokkal közelebb hozta hozzám a karakterüket, egyébként is imádom a beszökést az ablakon, a nagy beszélgetéseket, a titkos barátságokat, még a közös tanulást is.

A korábbi részekből már tudtuk, hogy ezek ketten nem bírják egymást, állandó a beszólogatás, vagy épp látszólag figyelmen kívül hagyják a másikat. Most viszont kénytelenek találkozni, hiszen Sloane apjának a temetésével indul a történet (egyébként időben nem sokkal a második rész után vagyunk). Sloane szülei, Simon és Karen közel álltak Lucianhez, fiukként kezelték, aki nagyon sokat segített Simon orvosi kezelése kapcsán, volt mit meghálálni, hiszen annak idején Simon segítette ügyvédként a börtönből való szabadulása érdekében. Már korábban a kórház közelébe költöztek, így most Sloane egyedül él a régi házukban, melynek a szomszédságában áll Lucian régi háza. Sloane 16 éves volt, mikor felfedezte, hogy a szomszédban nincs minden rendben, Lucian apja rendszeresen verte a fiát és a feleségét. Odáig fajult a bántalmazás, hogy rendőrségi ügy lett belőle, Sloane hívta a 911-et, pedig megígérte a fiúnak, hogy soha nem avatkozik bele. Lucian többé nem bízott meg a lányban és nem állt szándékában megbocsátani neki. Húsz év telt el, Lucian gazdag cégtulajdonos lett, arrogáns, hideg, kemény főnök. Külsőre pedig kidolgozott testű, magas, jóképű pasi, aki mellett eddig egy nő sem tudott tartósan megmaradni. 

Sloane könyvtáros lett Knockemoutban, különböző társasági és kulturális eseményeket szervez, élvezi a munkáját, igazi könyvmoly. Csakhogy kissé elszaladtak az évek, mostanában döbbent rá, hogy ketyeg az óra, és mielőbb szeretne családot alapítani, hiányzik az életéből egy szerető társ, aki egyben jó apja is lehetne egy gyerekseregnek. Sloane elkezd randizgatni és ezzel lavinát indít el, emlékezzünk vissza Lucian reakcióira, amikor korábban próbált pasizni, ez most hatványozódik. Végül Lucian köt ki az egyéjszakás kalandra foglalt szállodai szobájában, és megnyílnak a mennyek kapui. Amit itt elkezdtek, azt bizony nehéz abbahagyni, mert túl jól illenek egymáshoz, de Luciannek esze ágában sincs tartós kapcsolatba kerülni, így borítékolható az újabb összeveszés. Közben a háttérben tovább folyik a nyomozás a sorozaton átívelő bűncselekmény felgöngyölítése érdekében, itt is vannak fejlemények, amik aggodalomra adnak okot. Végül Lucian úgy dönt, el kell távolodnia Sloane-tól mert csak így tudja megvédeni, Anthony Hugo kifejezetten az ő szeretteire vadászik.

Lucian bizony hosszú és nehéz úton kell, hogy keresztülmenjen, mire eljut a teljesen nyilvánvalóig, Sloane az egyetlen nő a számára. Hiába tudom én olvasóként, mi lesz a vége, attól még nagyon klasszul végigizgultam minden fordulatot. Értékeltem, hogy Lucian rájött, hogy segítségre van szüksége abban, hogy feldolgozza az apjától elszenvedett traumákat. A leglényegesebb következtetésekre azonban nagyon későn jött rá, abban is, hogy Sloane nem volt hibás, kizárólag jót akart, és abban is, hogy milyenek is valójában a saját érzései. Mennyi elpazarolt év, fáj erre gondolni, mégsem tudok teljesen haragudni rá, mert olyan fordult elő ebben a regényben, ami nem túl sűrűn, 100x jobban tudtam azonosulni a férfi főhőssel, mint a nővel. Ez nem Sloane hibája, ez Lucian érdeme. Ha pasi lennék, tudnék ilyen lenni szíves örömest, mindig kimondva amit gondolok, szeretek szarkasztikusan szurkálódni is, és soha nem kéne kedvesnek lennem, ha nem akarok, még a haragtartás is stimmel. Imádtam a karakterét, nagyszerűen szórakoztam rajta, álompasi is egyben, de inkább egy álomkarakter. Olyan, aki kívül belül maximálisan eltalált, és pont jó így, ahogy van.
Sloane-ra visszatérve hozzáteszem, nagyon valós volt a karaktere, az érzései, a reakciói egy két lábbal a földön járó nőre utaltak, aki erős és független, okos és gondoskodó, és akit kétszer is mélyen megbántott Lucifer. (Ha pipa vagyok rá, én is így hívom magamban.) Sok közös pontot találtam vele ízlés terén, én is nagy rajongója vagyok Shania Twain-nek, minden említett dal kedvencem volt. És a megemlített könyvek, édes istenem, leesett az állam, mikor kiderült, mi volt a 16 éves Sloane kedvenc regénye, amit az anyjától vett kölcsön: Kathleen E. Woodiwiss: Shanna regénye. Imádom azt a történetet, de a többi említett könyvet is részben ismerem, illetve felírtam magamnak, hogy minél előbb elolvashassam, élükön az Éjfél Könyvtárral. Imádtam, hogy valódi könyvek kerültek a történetbe. (Sajnos végig Éjféli Könyvtárként volt említve.) 
A szerelmi szál - ki ne tudná merre halad ez a cselekményszál - mégis megdobogtatta a szívemet, izgultam értük, és közben csodáltam a spicy jeleneteket, amik szerintem ebben a részben voltak a legjobbak a sorozatból. Talán a viccelődés, a beszólogatás miatt, de felülmúlta az előzőeket. Ezek ketten olyan szellemes, vicces szócsatákat vívtak, amin dőltem a nevetéstől. A humor egyébként az egész sorozat egyik fő erőssége, amit imádnak az olvasók.
Szerintem nem is kell megemlítenem, mennyire jó volt találkozni a korábbi szereplőkkel, zajlik az élet tovább a kisvárosban, ott a nyomozás is, na meg a sok szerelmespár, Steph és Jeremiah párosából egészen sokat kaptam. Meg kell említenem a bromance hármas tökéletességét, amihez Nolan is csatlakozott immár, és külön öröm volt nézni, ahogy a Morgan testvérek védték Sloane-t, a verekedős rész haláli volt, én is kifeküdtem a végére - a röhögéstől. Knox és Nash, menő álompasik vagytok, de Lucian rátok vert.
Én nem tudok panaszkodni a könyv dinamikájára sem, elfogadtam a történések ütemét, egyszerűen imádtam olvasni, pont jó volt, ahogy a szerző megírta. Olyan érzelmeket mozgatott meg bennem és olyan sokrétűeket, egyszerűen nincs már hely hogy részletezzem. Nekem alig három éve halt meg apukám, úgyhogy a gyászfeldolgozás friss és ismerős volt. Aztán ott volt a kapcsolat Sloane szülei és Lucian között, az erre vonatkozó Simon idézet szerintem mindent elmond: "Ha választhattam volna egy fiúgyermeket, az te lettél volna. Vigyázz a lányaimra."
A lelke összetört a valódi szülei miatt, de Sloane szüleiben újakra talált, amit igyekezett meghálálni.
Az epilógusban természetesen mindenki úszik a cukorszirupban, de kit érdekel, örömmel láttam a tíz évvel későbbi énjüket. Igazából még arról is szívesen olvastam volna, hogy az elmúlt húsz évben hogy alakult az életük részletesebben, bár akkor ezer oldalig meg sem állt volna a szerző.
Ami komolyabb homlokráncolást okozott, az az utolsó fordulat, ami erőszakosan hangzott, komoly támadás tulajdonképpen, mégis szinte komikus volt az egész. Részletekbe nem mennék bele, hamar vége lett, és megoldódott a helyzet. Emellett volt pár szófordulat, ami magyarul nyilván nem úgy jött át, ahogy eredetiben, de erről igazából senki sem tehet.

A szerző ezzel a könyvével, sorozatával beírta magát a kedvenceim közé, szívesen fogom olvasni a következő regényeit és szívből ajánlom minden romantika rajongónak.

Képek: Pinterest

Borító: A borító gyönyörű, a cseresznyevirág jelentése is értelmet nyer.

 

Kedvenc karakter:  Lucian, Sloane

Szárnyalás: A visszaemlékezős részek.

Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce: Kb 50% után felizzanak a lapok, szerintem a sorozatban itt a legminőségibb az erotika, és persze minden részletében vállalható.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

Nyereményjáték:
 

Mostani blogturnénk minden állomásán a Knockemout sorozat valamely főszereplőjének családnevét kell összeállítanotok a közreadott, megkevert betűkből, majd beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába, méghozzá a keresztnévvel kiegészítve. A ráadás kérdés megválaszolásával pedig még tovább növelhetitek a nyerési esélyeteket! 

(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:  OILLRNS

Állomáslista:
04.02. – Angelika blogja
04.05. – Fanni’s Library
04.08. – Kelly & Lupi olvas
04.11. – Pandalány olvas

Lucy Score: Amit sosem fedünk fel (Knockemout #2)

A Pioneer Books Kiadó jelentette meg Lucy Score legújabb regényét: Amit sosem fedünk fel címmel. Újabb humoros, izgalmas és szexi történet Knockemout kisvárosából, amelyből kiderül, hogy a jófiúk valóban mindig a jólányokat választják-e. Játssz velünk a blogturné során, és megnyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Pioneer Books 2023.

640 oldal

Fordította: Bótyik Bettina Zora

Goodreads: 4,10

Besorolás: felnőtt, chick-lit, romantikus, erotikus

 

A Morgan fivérek közül mindig is Nasht tartották a jó fiúnak: ő a megbízható rendőrfőnök, mindenkire kedvesen mosolyog, és ott segít, ahol tud. Azonban Nash épp egy lövöldözésben szerzett sérüléséből lábadozik, és az eset óta pánikrohamok és rémálmok kínozzák. Nem önmaga többé, de képtelen segítséget kérni a szeretteitől.
Kerüli az embereket, és ez épp kapóra jön új, dögös szomszédjának, Linának, aki szintén nem vágyik mély beszélgetésekre vagy tartós emberi kapcsolatokra, csupán feltűnés nélkül szeretné elvégezni a munkát, ami miatt a városba érkezett. Csakhogy találkozásuk első pillanatától kezdve mindketten tudják, hogy nagyon nehezen tudnak majd szimplán jó szomszédok maradni. Vajon Lina képes lesz ellenállni Knockemout bájának és Nash sármjának? És képesek lesznek megőrizni legféltettebb titkaikat egymás előtt – a titkokat, amelyek mindent tönkretehetnek?

 

Kellemes meglepetésként ért, hogy a tavasszal megjelent első rész után máris olvashattam a Knockemout sorozat második részét, egy újabb kisvárosi románcot, melynek a főszereplőit már megismerhettük korábban. A rendőrfőnök Nash Morgan egész komoly mellékszereplő volt Knox testvéreként az előző részben, Angelina Solavita pedig Knox régi barátjaként volt jelen.
Nash épp a meglövése utáni traumából lábadozik, eléggé meg van zuhanva testileg és lelkileg is, ugyanis mindennél jobban zavarja, hogy kulcsfontosságú rész esett ki a tudatából, nem emlékszik a lövések előtti és utáni időre, ez hátráltatja a nyomozást is. Már annyira azért jól van, hogy újra bejárjon a kapitányságra, de jobbára zombiként jön-megy. Lina tulajdonképpen Knox régi barátjaként érkezett a városba, és a helyi lepukkant szállodában lakik, de amikor kiderül, hogy csótányok lepték el, Knox átköltözteti a borbélyüzlet feletti lakások egyikébe, történetesen Nash szomszédja lesz. Lina már nem csitri, 37 éves, nagyon dögös nő, aki meglehetősen tetszik Nash-nek, az állapota ellenére akkor érzi magát újra élőnek, ha a közelében van. Lina azonban nem csak az esküvő miatt jött, titokban megfigyel valakit, ez veszélybe is sodorhatja, persze Nash elől ezt nem sokáig titkolhatja. Ahogy Nash sem rejtheti el a pánikrohamait, amire Lina fizikai közelsége lehet a gyógyír.Hiába volt ugyanaz a kisvárosi környezet és az ismerős szereplők, ez a regény gyökeresen mást adott. Mindkét főszereplő sebezhetősége tette valóságossá és szerethetővé a karaktereket. Nash-t rémálmok gyötrik, pánikrohamokkal és az emlékezetkieséssel küzd, a munkáját sem tudja 100%-ban ellátni, ráadásul kirendelnek mellé egy FBI-ost, aki vigyáz rá, követi mindenhova. 

Mindez tönkreteszi a mindennapjait, mentálisan a padlón van. Lináról sugárzik hogy erős, öntudatos, sikeres nő, aki megkapja amit akar. Hosszútávú kapcsolatok nem érdeklik, csak alkalmi partner jöhet szóba. Persze az ő puttonya sem üres, fiatalon sportolt, szívproblémával kellett megküzdenie, és a szülei is túlaggódók, állandóan le kell jelentkeznie. Nem is lehetne ez a két ember ennél különbözőbb, az aranyifjú rendőrfőnök, aki kedvesen megoldja mindenki problémáját, aki valójában már családot akar, és a szexistennő külsejű nyomozónő, aki egész másnak adja ki magát, még a régi barátjának is hazudik. Kezdetben egyikük sem bízik benne, hogy jobbá válhatna az életük együtt, aztán szép lassan megkezdődik a változás. Lina megtapasztalja, hogy tényleg jó hatással van Nash egészségére, és neki is őrülten tetszik a pasi, nem véletlenül van odáig érte a fél város. Nash hivatalos nyomozása és Lina privát "munkája" összekapcsolódik, ami növeli az izgalmakat. Természetesen a szerelmi szál is alakul, bár nagyon lassan, kb a regény kétharmadáig nő a feszültség, míg végre olvashatunk néhány spicy jelenetet. Ez kétségtelenül a szerző erőssége, az izzasztó jelenetek írása remekül megy, ahogy imádtam a regény humorát is, szerintem túlszárnyalja még az első részt is poénok terén. A mellékszereplők ismerősek, imádni valóak, a könyv terjedelmét tekintve el is férnek benne. Ezzel arra célzok, hogy bizony eléggé részletes infókat kapunk mindenkiről is. Igazából én a max 400 oldalas könyveket szeretem ebben a műfajban, nem bántam volna pár felesleges kör kihagyását. De nem szeretném ezt hibaként feltüntetni, hiszen annyi pozitívum került a regénybe, ami ellensúlyozza ezt, azon felül, hogy nagyon olvastatja magát. Jól ábrázolta a szerző a mentális problémákat mindkét félnél, tényleg tudtak egymásnak segíteni, kikeveredni ebből. Nekem tetszett a rendőri túlkapások elleni küzdelem bemutatása, a rendőri hatalommal való visszaélés tipikus kisvárosi trope, amit rendezni kell. 

A szerző bevetette a cukiságkártyát is, rögtön az elején együtt megmentenek egy kiskutyát, akit Nash magához vesz, Piper a regény során kiváló feszültségoldóként működik. Kedvenc jeleneteim voltak a lánycsapat bulizásai és a bromance társaság tanácskozásai is, Nolannel kiegészülve. És még meg kell említenem a mézes madzagot, azt a néhány információmorzsát/jelenetet, ami előre vetíti a Lucian/Sloane regényt, hát ez minden várakozást megér. Friss hír, hogy már megjelenési dátum is van, 2024. február 29-én jön az Amit magunk mögött hagyunk regény halványlila borítóval. Ha ez még nem lenne elég, a könyvekből sorozat is készül, ezzel kapcsolatban reméljük a legjobbakat! 

Aki szerette az első részt, egy hangyányit se gondolkozzon a beszerzésen, aki kevésbé, annak azt mondhatom, a sorozat egyre jobb!

Kép: Pinterest

 

Borító: Csodaszép, a kis gyöngyvirágokra is kapunk magyarázatot.

Kedvenc karakter: Lina, Nash

Szárnyalás: A haditanács jelenetek, és imádtam minden Naomi-Knox-Waylay jelenetet.

 

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: Az érzéki feszültség lassan építkezik és a beteljesülést megelőzi ez-az, pl. együtt alvás, aztán párosunk felzárkózik az érzéki jelenetek számát tekintve.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

 

 

Nyereményjáték

Mostani blogturnénk minden állomásán Lucy Score magyar nyelven megjelent regényének szerelmes párjainak neveit találjátok. A Ti feladatotok, hogy a szereplők nevei alapján kitaláljátok a könyvcímeket. Figyelem! Ezúttal egy bónusz esélyt is tartogat a rafflecopter.
(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

KÉRDÉS:   Lina & Nash 

 

 

Állomáslista
12.17. – Angelika blogja
12.19. – Fanni’s Library
12.21. – Pandalány olvas
12.23. – Kelly & Lupi olvas