Sarina Bowen: Steadfast - Rendíthetetlen (True North 2.)

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Sarina Bowen: Steadfast - Rendíthetetlen  című regényét, mely a True North sorozat második része. Tartsatok bloggereinkkel, ismerjétek meg ezt a kisvárosi környezetben játszódó tiltott szerelmi történetet! Vajon beteljesülhet-e a börtönből szabadult srác és a helyi rendőrfőnök lánya között újra fellángoló szerelem? Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2023. Rubin pöttyös

400 oldal

Fordította: Rácz Kata

Goodreads: 4,19

Besorolás: new adult, romantikus, függőség

 

A ​lány az egyetlen, aki valaha szerette – és az egyetlen, aki sosem lehet az övé.
Jude mindent elveszített egy tavaszi napon, amikor autójával egy útszéli almafának hajtott. Egy ember meghalt, és kizárt, hogy valaha helyrehozza, amit tönkretett. Ha tehetné, örökre elkerülné a vermonti Coleburyt. Azonban egy leszokóban lévő kábítószerfüggő exfegyenc nem talál akárhol munkát.
Sophie Haines számára megrendítő élmény újra szembetalálkozni a férfival, aki összetörte a szívét. Hirtelen mindenütt ott van, akármerre fordul. Nehéz nem észrevenni, hogy mennyire megváltozott. A rosszfiúnak, aki egykor szerette őt, nem volt izmos felkarja és napcsókolta hajfürtjei. És sosem jelentkezett volna önkéntesnek a templom konyháján.
Sophie tudja, hogy őrültség egy olyan ember után vágyakozni, aki az összes, fájó szívvel írt levelét visszaküldte olvasatlanul a börtönből. Ám a fiú pillantásai az irányába minden ellenállását megrendítik.
Senki nem akarja, hogy Sophie és Jude újra együtt legyen, legkevésbé Sophie rendőrfőnök apja. Viszont Colebury egy kisváros.
És a tiltott szerelemnek saját szabályai vannak.

 

Amikor elolvastam a regény fülszövegét, azonnal elcsábított a tiltott szerelem trope, és mivel a polcomon csücsült a sorozat első része is, gondoltam én ebbe most soron kívül belevágok. Tulajdonképpen olvasható önállóan is a regény, mégis utólag nagyon örülök, hogy először elolvastam a Bittersweet - Keserédes-t, egyrészt kaptam egy nagyon szerethető gasztroregényt, rengeteg érdekes karakterrel, másrészt már ott felkeltette Jude az érdeklődésemet. Griffin, a Bittersweet főhőse ugyanis alkalmazta a három év börtön után szabadult srácot a Shipley farmon, idénymunkásként. Jude-nak a néhány hét elvonó után még szüksége volt pár hónapra egy olyan biztonságos helyen, ahol nincs elérhető közelségben drogozási lehetőség. Tudta nagyon jól, ha visszamegy az apjához Coleburybe, a kisvárosban pontosan ismeri azokat a helyeket, ahol könnyűszerrel kábítószerekhez juthat, ezzel pedig visszakerül a pokolba. 

Jude azért kapott három év börtönt, mert bedrogozva felcsavarodott az autójával egy fára és a balesetben meghalt a mellette ülő utas, aki nem más volt, mint a helyi rendőrfőnök egyetlen fia. És itt még nincs vége, hiszen a balesetet megelőzően hónapok óta egy párt alkottak a rendőrfőnök lányával, Sophie-val. A kapcsolatot eleve rossz szemmel nézte a lány családja, a baleset után meg egyenesen gyilkosként kezelték. A lány hiába próbálkozott, Jude elérhetetlenné vált, a leveleit olvasatlanul visszaküldte a börtönből és senki sem látogathatta. 

A regény ott kezdődik időben, ahol kb. az első rész véget ért, novemberre elfogyott az idénymunka a farmon, így Jude elindult a viharvert autójával a kisváros felé. Az apja alkoholista, azóta iszik, amióta a felesége elhagyta, szóval Jude örül, hogy nem az alkohollal teli házban kap helyet, elégedett azzal, hogy a garázs feletti lakást elfoglalhatja, és dolgozhat is a műhelyben, amit jelenleg az apja egyedül tart fenn. A srác úgy tudja, Sophie évek óta New Yorkban tanul, a Julliard volt az álma, hiába érez iránta még mindig valamit mélyen a szívében, nem számít rá, hogy valaha is láthatja még. 

Én ezt a történetet az első mondattól az utolsóig imádtam. A váltott szemszög miatt mindkettejük fejébe beleláttam, közel kerültek hozzám, nagyon megszerettem a karaktereket. Olvastam már a szerzőtől, és jó írónak tartom az olvasottak alapján, de most új szintre emelkedett. Gyönyörűen írta meg ezt a regény, fontos mondatokkal, szívhez szólóan, mély érzelmeket közvetítve. Sophie egy erős lány, minden erejével próbálja egyben tartani a családját, ahol az apja csak a munkájának él, és elvárja, hogy a lány az ő elképzelései szerint élje az életét, az anyja meg gyakorlatilag csak a tv-t bámulja a baleset óta. Sophie most végez a fősulin és a gyakorlati helyén várja a véglegesítését, szociális segítőként. A randizás nem igazán érdekli, hiába van oda érte a munkatársa, ő nem az igazi, ő nem Jude, aki összetörte a szívét, lelkét, mégsem tudja elfelejteni. Mondanom sem kell, minden megváltozik, amikor újra találkoznak és többé nem tudnak távol maradni egymástól. 

Jude fejezetei mindig az aktuális sóvárgásmérőjével kezdődnek, amit számokkal értékel 0-10-ig. Nem sok drogos könyvet olvastam eddig, de Ellen Hopkins: Crank-jét igen, és azzal összevetve nem mondhatom, hogy Jude esete extrém meredek lenne. Sokat szenved, és különböző fordulatok miatt újra megjárja a poklot, mégis azt mondom, akit a drogos téma riasztana el a könyvtől, ne hagyja ki. Persze nem akarom kisebbíteni a harcát, teljesen magával ragadott a függőség elleni küzdelme, de nem hat visszataszítóként összességében. Becsültem benne, hogy eljárt a gyűlésekre, a templomi jótékonysági ételkészítésben/osztásban is rendszeresen részt vett. Jude egyébként más aspektusból is nagyon mélyen van lelkileg, emészti magát, hogy nem érdemli meg Sophie-t, sosem fogja alkalmazni senki a priusza miatt, erre nem építhet jövőt, nem méltó a lányra, ez egy folyton visszatérő gondolatmenet. Sophie fejezetei pedig azzal indulnak, hogy az érzései alapján éppen milyen dalt játszik a belső DJ-je. Nagyon szerettem olvasni azt a folyamatot, ahogy ez a lány újra "feléled", az érzései sosem múltak el Jude iránt, és most elég egy találkozás hozzá, hogy újra fellángoljon. Olyan tiszta és édes ez a szerelem, teljesen odavoltam tőlük. A szerző persze adagolta a horgokat, az információmorzsákat, hogy az olvasó kombinálhasson, mi is történt valójában a baleset előtt és után, mert semmi sem az, aminek látszik, és bekövetkezik pár fordulat ebben az ügyben. Sophie nem adta fel a nyomozást, örülök, hogy hallgatott a megérzéseire.

Mivel Jude hetente visszalátogat a farmra a csütörtöki vacsorák alkalmával, többször is találkozhattam Shipley-ékkel, ezek általában vicces pillanatok voltak, oldotta a hangulatot, nagyon jó volt róluk is hallani, és később a legjelentősebb konfliktusnál is felbukkan a segítség a részükről, így ez a kapcsolat innentől a jólelkűségből valódi barátsággá alakul, ami szívet melengető része a regénynek.
A romantika megvett magának, és ezt nem csak a jelen bujkálós, izgalmas és nagyon szexi jelenetei érték el, hanem a megannyi visszaemlékezős pillanat is, ami a középiskolás éveket idézte fel. Jude pontosan olyan srác volt, amit csak egy lány álmodhat, betartott minden íratlan szabályt, már ami a kapcsolatukat illeti, most nem a drogokról beszélek. Nagy becsben tartotta Sophie-t, hiszen ő volt a legjobb az életében, aki igazán szerette. Nem is emlékszem, mikor olvastam utoljára ehhez fogható második esély románcot, legszívesebben máris újrakezdeném. Ha jobban belegondolok, a második esély itt nem csupán a szerelemre vonatkozik, ők a boldog életre kaptak mindketten második esélyt, hiszen amíg külön voltak, messze elkerülte őket a boldogság érzése, azt csakis egymás oldalán találták meg. Noha a legnagyobb hatást a romantikus szál tette rám, nem szeretném említés nélkül hagyni, hogy mennyi érzelmet váltott ki Jude tisztává válásának útja, és minden ami ezzel járt. Sophie részéről a gyászfeldolgozás, a család összetartásának a kérdése szintén jelentős téma volt.

Szívből ajánlom a regényt, és alig várom, hogy újabb részek jelenjenek meg a külföldön már a nyolcadik részénél tartó sorozatból. A soron következő rész Zach könyve (Keepsake) lenne, akit a farmról ismerhetünk. Nálam kívánságlistás lett az összes további résszel együtt!

Képek: Pinterest

 

Borító: Eredeti, illik a történethez, a rózsás tetkó is benne van.

 

Kedvenc karakter:  Jude, Sophie

Szárnyalás: Az első látogatás a farmra.

Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce: Az utóbbi olvasmányaim legjobb második esély története, a visszaemlékezős és a jelenbéli erotikus jelenetek is megkapják az öt csillagos minősítést.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

Nyereményjáték

A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS:  Hol dolgozott Sophie anyukája korábban teljes munkaidőben?

 
a Rafflecopter giveaway

 

További állomások:

01.28 Kelly és Lupi olvas
01.30 Kitablar
02.02 Hagyjatok! Olvasok! - extra idézetek
02.03 This is my (book) universe
 

 

Szaszkó Gabriella: Maradj még (Glens Falls #2)

Maxim Könyvkiadó 2023. Dream válogatás

464 oldal

Goodreads:

Besorolás: felnőtt, realista, függőség, családon belüli erőszak

Matthew ​Pennington haldoklik, és arra szeretné feltenni utolsó hónapjait, hogy elvarrja élete bonyolult szálait, és megismerkedjen eltaszított unokájával, dédunokájával, mintegy vezekelve a múltban elkövetett bűneiért.
David hosszas tanakodást követően elfogadja nagyapja javaslatát, így sok év után közelebbről is megismerkedhet a nagybátyjával és az apja múltjával, ami nem kevés új konfliktust hoz az életébe. James megkerült naplója feltépi benne a rég elfojtott gyászt, ami arra készteti, hogy újra elmerüljön kamaszkorában, és elmesélje azt az időszakot, amiről eddig hallgatott.
Davidnek a brooklyni házban olyan megpróbáltatásokkal kell szembenéznie, amelyekre egyáltalán nem készülhetett fel előre. Főként miután alkoholista, bántalmazó anyja is újra fel akarja venni vele a kapcsolatot, mivel három év után gyógyultan távozhat a bentlakásos intézményből. Davidnek ezúttal már a saját fiaira is gondolnia kell, így nagyapja segítségével próbál szembenézni anyjával, a múltjával, és igyekszik feldolgozni a feldolgozhatatlant.

Nagyon régóta ismerem a szerzőt, azt hiszem az egyik legrégebbi olvasója vagyok, legalábbis a megjelent írások terén. Ugyanis az első regényét, a Maradj velemet előolvasóként már jóval az igazi, 2016-os megjelenés előtt volt szerencsém olvasni és teljes vállszélességgel támogatni. Gabi nagyon tehetséges író, finom stílussal rendelkezik, és ami már az első regényénél meghatározó volt számomra, hogy rendkívül jól adja át az érzelmeket, a történetei a bőröm alá kúsznak, és hosszasan foglalkoztatnak. Minden regényében fontos szerepet kapnak a mentális problémák, amiket kellő hozzáértéssel kezel, a karakterein keresztül példát és erőt ad az olvasóknak. 

A Pennington testvérek sorozat tehát nagyon közel áll a szívemhez, David különösen a kedvencemmé vált, és teljes mértékben elfogadtam a történet lezárását. Megmondom őszintén, a Glens Falls sorozatot már nem tudtam ugyanilyen lelkesedéssel fogadni, majd kifejtem az okokat. Első olvasatra teljesen kikészültem James sztorijától, aztán másodszorra a végleges változatot már felkészültebben olvastam és véleményeztem. ( Engedj el ) Részletesen kifejtettem, hogy mennyire megrázott, mennyire gyűlöltem és szerettem egyszerre, mindenesetre értékeltem azt, ami a legfontosabb egy regénynél, legalábbis számomra, hogy érzelmeket váltson ki, és abból nem volt hiány. Nem volt fogalmam, mit hoz a következő rész, csak azt, hogy David-függőként olvasnom kell.

A Maradj még fülszövege pontosan leírja, mi a jelenlegi szituáció, amit mi az előző regényben olvastunk James-ről, az a napló most a családtagok kezébe kerül, olvassa Amy, Matthew, és David is. Neki a legnehezebb, olyan mély sebeket szakít fel az apja elbeszélése, ami súlyosan megrengeti az életét, azt a törékeny egyensúlyt, amit Amy, Noah és a születendő második fia jelent. Ezt nem tudja másképp kezelni, mint rengeteg alkoholt vedel magába, és az írást hívja segítségül, ki kell adnia magából a rég eltemetett emlékeket. A szerzőtől megszokott módon ugrálunk az időben, és a felidézett 94-95-ös visszaemlékezések fejezetei között a jelenben is zajlanak az események. David elfogadja a nagyapja invitálását, hogy a nyarat töltsék a házában, mivel egészen biztosan ez az utolsó esély, hogy megismerjék egymást, hisz Matthew haldoklik, közel a kilencvenhez nem fogadja el az orvosi kezeléseket. A regény egyik fő szála kettejük megbékélése, ami rohadtul nem megy egyszerűen. Egy biztos, a nagypapi megpróbálja menteni a menthetőt, és minden téren odateszi magát, hogy nyugodtabb szívvel távozhasson ebből a világból. Ez így leírva nagyon egyszerűen hangzik, de nem volt az. Mindjárt kifejtem. A regény másik fő szála David és az apja közötti szál, ami szintén egy megbocsájtási folyamat, de itt a gyászfeldolgozás is közbeszól. És hogy ne legyen csak ez a két főszál, bekapcsolódik még Maggie is, akit három év elvonó után ki akarnak engedni a pszichiátriáról, szerintük kigyógyult a függőségéből. Vissza akarja kapni a házát és a régi életét, és nyilvánvalóan tervei vannak Daviddel és a családjával is. Davidnek ez már eléri az elviselhetetlen kategóriát, mentálisan súlyos állapotba kerül, és gyakorlatilag annak köszönheti a felszínen maradást, hogy olyan emberek veszik körül, akik törődnek vele, akik minden "hibája" ellenére feltétel nélkül szeretik.

Én nagyon jól tudom, hogy a megbocsájtás az egy szép idea. Erre próbál rávenni a vallás, a társadalom, a pszichológusok, mindenki. És tulajdonképpen az idő is a megbocsájtásnak dolgozik, enyhülnek a feszültségek, kopik a fájdalom. Ez egy teljesen elfogadott és kívánt folyamat az életben és a regényekben egyaránt, ez tartjuk a helyes iránynak. Azonban van néhány renitens, akik nem így gondolkodnak, és én közéjük tartozom. Vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsátani, amiket sosem lehet elengedni. Vannak, akiket ha megbántanak, sosem tudják elfelejteni azt. "... egy tökéletes világban, ahol minden olyan, mint a mesében, a legszebb idea a megbocsátás és a felejtés. De abban a világban, amiben mi élünk, nem hiszem, hogy sokan képesek rá. Én biztosan nem." (Johnny Depp) Én is így vagyok ezzel, és ez rányomta a bélyegét a könyvvel kapcsolatos érzelmeimre, azt elfogadom, hogy a szereplők a-tól z-ig megbocsájtottak egymásnak (jó talán az m-et kivéve), maguknak is, az előző és a következő nemzedékig, de én nem. Én nem bocsájtok meg soha, sem Jamesnek, sem az apjának. Elégtételt éreztem az utolsó fejezeteknél, bár ez a megoldás Maggie kapcsán eléggé kilógott a történetből, túl egyszerűen zajlott, különösebb bonyodalmak nélkül. Fátylat rá.

Tényleg nem akarom ismételni önmagam, az első résznél kifejtettem, hogy James elbaszta, nagyon haragszom rá, mert lett volna lehetősége ennyi év alatt változtatni, ha átmenetileg el is szakadtak volna egymástól, neki lépnie kellett volna. Ebben a részben pedig a nagypapa került a helyére, mondjuk eddig is tudtam, hogy időnként segített, de ez nem változtat azon, hogy mindezt későn tette, és hogy sokkal többet is tehetett volna. Az én szememben nem változott kedélyes dédpapivá, aki elrendezte a soron következő generáció sorsát. Fájdalmas volt az élete a felesége halála óta, de kábé ő maga tehet mindenről, de legalább a végére belátta, ez is valami.

Fura ez az egész nekem, maguk a szereplők is belecsavarodtak és ki is mondják a regényben, hogy mennyire elfajult ez a ki volt a hibás és ki volt a még nagyobb hibás köztük. Ezt szerintem mindenkinek magában kell eldöntenie. És ezért a káoszért a szerző a felelős, aki addig kavarta az érzelmeket, míg az olvasók csak néznek ki a fejükből, és vagy egyetértenek és azonosulnak a karakterekkel, a véleményükkel, vagy nem. Egy biztos, ettől a történettől nem lehet érzelmileg távol maradni.

Még külön bejegyzést tudnék szánni a gyászfeldolgozásra, ami David élethosszig tartó folyamata. Nyilván ez is mást jelent az olvasóknak attól függően, hogy veszítettek-e el ilyen közeli hozzátartozót, és az se mindegy milyen formában. Természetesen elfogadom, hogy vannak Davidhez hasonló esetek, de be kell ismernem, hogy időnként nekem sok volt. Sok volt az ital, sok volt a hányás, sok volt a szenvedés. Akármin ment keresztül, én mindig arra vártam, hogy mikor lesz erős, menjen már előre, nem arra, hogy  megint visszaesik. Nyilván nem tudom 100%-ig beleképzelni magam a helyébe, de volt az a pont, amikor már a határán voltam az elviselhetőségének.

Nagyon nehéz ez a történet, hozzá vagyok szokva, hogy falom a könyveket, de most az első részhez hasonlóan nagyon belassultam, voltak szakaszok, amiken alig vergődtem át, húsz-harminc oldal után le kellett tennem. Aztán végül az utolsó harmadot nem tudtam megszakítani, éjszakába menően végeztem ki. Féltem az utolsó oldalig.

Most már tudom, hogy az utolsó részben előre ugrunk az időben kb húsz évet, és Noah felnőttkora jelenik majd meg. Kurvára szeretném, ha az ő élete nem lenne tele ezekkel a szarságokkal. (David szólt itt bennem.)

Köszönöm az olvasás lehetőségét a kiadónak.

Képek: Pinterest

Borító: A sorozathoz illő.

Kedvenc karakter: David

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Az egész bejegyzésem a könyv által kiváltott érzelmekről szól.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ