Jay McLean: Logan (A Preston fiúk #2)

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Jay McLean: Logan című regényét, mely A Preston fiúk sorozat második része. A 19 éves Logan szereti a hétvégeket az ő Mary-jével tölteni, mert amíg elfüstöli, megszabadul a gyötrő gondolatoktól. Aubrey azonban eléri nála, hogy változtatni akarjon a kedvéért, de egy váratlan fordulat minden álmukat széttöri. Ha kíváncsi lettél a középső Preston fiú történetére, kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Rubin pöttyös

472 oldal

Fordította: Eszes Rita

Goodreads: 4,45

Besorolás: new adult, romantikus, függőség, bántalmazás

 

Logan Preston gyerekként túl eleven volt. Kamaszkorában rosszfiú lett. Most, hogy tizenkilenc éves, már senki sem tudja, mi a fenére számítson tőle…
A középiskolából kimaradt Logan Preston egy mihaszna drogos. Igazi fekete bárány.
Csalódás mindenkinek. A legrosszabb semmirekellő a Preston bandából. Legalábbis mindenki így gondolja a kisvárosban, ahol él.
Ám Logan titkol valamit. Valamit, ami olyan sötét, és olyan mélyre temette magában, hogy nem csoda, ha ahhoz, hogy megküzdjön vele, szüksége van valamire, ami a felszínen tartja.
Logan önteltsége álarc. Arroganciája páncél. Egészen addig, amíg egyik éjszaka egy lány fel nem teszi magában a mindenki életét megváltoztató kérdést: Mi lapul a felszín alatt, Logan Preston?

Már nagyon vártam A Preston fiúk sorozat folytatását, 2021-ben Lucas regényével megvett magának a szerző, többek között az maradt számomra a legemlékezetesebb, hogy a főhős karakterét remekül formálta meg, jól tudott férfi szemszöget írni, mindenképp szerettem volna olvasni a többi testvér történetét is. Sajnos több mint három év kellett a  hazai folytatáshoz, remélem Leo részére nem kell majd újra ennyit várni. (Az egyetlen lánytestvér, Lucy története egy másik sorozat része, a More Than sajnos magyarul nem jelent meg, pedig a Preston Brothers ennek a spin-off sorozata.)

A fülszövegből nem derül ki, ezért jobb rögtön az elejére tennem egy figyelmeztetést, ami a beleolvasóból már azonnal ki is derül, Logan regényét vastagon átitatja a marihuána, amit kedvesen az ő Mary-jeként emleget. Hétfő reggeltől péntek estig rendesen dolgozik az apja cégénél, aztán várja őt Mary, akivel átlebegi a hétvégét, esetleg még egy-egy lány is belefér, kizárólag rövidtávú időtöltésre. Megvannak a saját démonai, amiket Mary segítségével űz el magától, jóformán csak így tudja kiütni magát, hogy aludni tudjon, én ne  ébredjen fel a rémálmaira. A regény kezdetén egy buliba indulnak Joy-al, aki jelenleg a csaja szerepét tölti be, a srác most is  alig várja a szokásos péntek esti betépést. Velük megy Joy barátnője Aubrey is, aki nemrég költözött a városba, alig ismer itt valakit. Párszor lógtak már együtt, így amikor Logan  rajtakapja Joy-t egy másik pasival, lelépnek Aubrey-val a buliból, hogy kiengedjék a gőzt egy csendesebb helyen. Logan elviszi a birtokukra, quadoznak, beszélgetnek, fürdenek a tóban, csillagokat néznek, közben megy köztük a szóbeli adok-kapok. Titokban ők is és az olvasó is érzi, hogy ebből akár több is lehet, megvannak hozzá a szikrák. Ahogy telnek a napok, minden akár jól is alakulhatna, de egyrészről Mary gyakran belekavar ebbe az alakuló kapcsolatba, másrészt Aubrey, azaz Piroska is nemrég égette meg magát egy kapcsolatban, úgyhogy eléggé félénk, visszahúzódó, önbizalom hiányos. Rájön arra is, hogy van valami Logan múltjában, ami a rémálmok okozója, ami a közös jövő kerékkötője lehet.

Persze a szerző nem elégszik meg valami egyszerű kis szarkeveréssel, mint az ex megjelenése és kisebb botrány okozása, neki ennél jóval nagyobbat kellett durrantania,  ami felért egy atombombával. 

Már az első résznél is éreztem, hogy Jay McLean a regény csúcspontjánál kissé túllőtt a célon, ezért vontam le akkor is egy fél pontot, most sem volt ez másként. A múltbeli események összefonása a jelennel számomra abszolút váratlan volt, nem voltam felkészülve erre, nagyot ütött, de ezzel nem is volt gond. Most inkább az ezután rám zúduló történések, azon belül is egy csúnya epizód verte ki a biztosítékot, amit igazán kihagyhatott volna a szerző. Bár tipikus és hihető, de a lelkemet legalább ennyiben kímélhette volna, az érzelmek hullámai átcsaptak a fejem felett rendesen.

Imádtam mindkét főszereplő hangját. Logan annyira valóságos volt, fejében Mary-vel és társaival, a szívem szakadt meg érte. Megvolt benne a családja iránti feltétlen szeretet és a felelősség is, és Piroska iránt is érlelődött a törődés, alakultak a komolyabb érzelmek, később a szerelem. Plusz nagyon jól szemléltette a szerző az emlékbetöréseket és annak hatásait.  

Aubrey nekem nagyon elveszettnek tűnt az elején, nem igazán értettem miért kellett ennyire hirtelen elmenekülnie otthonról, mondjuk az exe paraszt volt, de nekem ez nem elég indok, hogy messze fussak. Mindegy, a lehetőségek országában vagyunk! Nagyon tetszett Lachlannal kialakult barátsága, akiben észreveszi a rajztehetségét, amit a családjának is elmond, mert a kilenc éves kissrác bizony titkolja. Heten vannak testvérek, egy lány van köztük, a már felnőtt Lucy, aki Aubrey irodaszer boltja közelében működtet könyvesboltot, és van hat fiútestvér, akik közül Lachlan a legkisebb. Imádtam ezt a családot ebben a részben is, jó volt látni az összefogást, ha úgy hozta az élet, de benne volt a keménység, szigorúság is, és nem csak az apa részéről. Egytől egyig próbálják megőrizni az anyjuk emlékét, ez rendkívül érzékeny része a regénynek. De számos más okból is éreztem azt, hogy egy-egy gondolat, jelenet kapcsán a sírás kerülget, még jó, hogy volt erotika és humor is a történetben, ami kellően ellensúlyozta a szívfacsaró pillanatokat. Logan és Aubrey tökéletesek voltak egymás számára, megküzdöttek ezért a kapcsolatért, ha hibáztak is, rendbe tudták hozni. Nálam rezgett a léc a végén annál a bizonyos résznél, de Aubrey ezen könnyebben túllépett és pont. 

Összességében azt mondhatom, ez egy remek romantikus történet, tele érzelemmel és tele gondokkal is, sőt, súlyos problémákkal, amiből szerencsére megtalálják a szereplők a kiutat a boldog befejezés felé. Természetesen önállóan is olvasható, de teljesebb élményt nyújt, ha olvasod a sorozat első részét is. Nagyon szeretném, ha minél hamarabb olvashatnánk Leo könyvét is, bizonyos utalások elhangzottak róla, szóval eléggé felkeltette az érdeklődésemet.

Képek: Pinterest

 

Borító: Illik a sorozatba.

Kedvenc karakter: Logan, Piroska.

Szárnyalás: Lachlan.

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: Megvan az oka a Rubin pöttyös besorolásnak, kellően szexi jeleneteket is tartalmaz a regény, plusz az "érzelmi hullámvasút" kiválóan jellemzi.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

 

Nyereményjáték:

 

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

KÉRDÉS:   MINEK A BECENEVE A MARY JANE?

 

a Rafflecopter giveaway  

 

További állomások:
02.15 Kelly és Lupi olvas
02.18 Kitablar
02.21 Veronika’s Reader Feeder
 

 

Szaszkó Gabriella: Állj mellém (Glens Falls #3)

Maxim Könyvkiadó 2024. Dream válogatás

480 oldal

Goodreads: 4,5

Besorolás: családregény, testvérek, függőség

 

Noah Pennington huszonhárom éves korára már megtervezte az életét: jogi egyetemre jár, az esküvőjére készül és a 2040-es olimpiára edz maratoni futóként. Azonban Glens Falls-ba hazatérve a tavaszi szünetben egy autó lesodorja őt az útról összezúzva egy időre az álmait. A tisztázatlan baleset miatt a szülői házban marad egy teljes nyárra a családjával, ami nem várt módon tépi fel a régmúlt sebeit. Az öccsével, Gabriellel együtt elmerülnek a titokban, a kisvárosi nyárban, ami váratlan önismereti utazást és komoly problémákat sodor magával.
David Pennington a hatvanadik életévéhez közeledve újra küzd a régmúlt démonjaival, a párkapcsolatával, és azzal, mit is kellene feltárnia felnőtt fiainak a múltjából. David retteg attól, hogy a traumái testet öltve ténylegesen bántódást okozhatnak a fiainak.
De vajon tényleg létezik a Pennington-átok? És vajon a generációs traumák elérik a két fiút is, ha nem lesz képes a család minden tagja összefogni és őszintén megnyílni a másik előtt?

 

Az Állj mellém regénnyel befejeződik a Pennington családregény sorozat. Eddig minden megjelent részről olvashattatok itt a blogon, és ez a befejező résszel sincs másképp. A bejegyzésekben párszor leírtam már, hogy különleges kapcsolat fűz a kezdetekhez, hiszen akkoriban amolyan előolvasó voltam a kiadónál,  a Maradj velem 2014-ben került hozzám, és kimagasló olvasásélményt adott. Izgatottan vártam, hogyan dönt a kiadó, mert én hatalmas zöld zászlót lengettem a regénynek. Végül 2016-ban debütált Gabi első magyar szerzőként a Maximnál, és mondhatjuk, hogy ezzel a sorozattal remek rajtot vett az írói pályáján. A Glens Falls sorozat már jóval később, 2021-ben indult, közben Gabi sokat fejlődött, megjelentek más zsánerű könyvei is, saját stílust alakított ki és egy klassz rajongótábort. A számomra nehéz téma miatt ezzel a második sorozattal voltak ugyan problémáim, de ez nem a szerző hibája, inkább amiatt, hogy én mennyire tudom elfogadni és megemészteni a cselekményt, a szereplők döntéseit. Iszonyúan haragudtam James-re, Matthew-ra, Maggie-re, nem tudtam és nem is akartam megbocsátani nekik, ezt jól kiveséztem az első két rész bejegyzéseiben. Mégis úgy éreztem olvasnom kell ezeket a regényeket, ez most nem a szórakoztató olvasásról szólt, hanem tudni akartam David - a számomra igazi főszereplő - sorsának alakulását. Ő volt az, aki a kezdetektől a bőröm alá kúszott, eléggé megkedveltem ahhoz, hogy a rossz döntéseit is tolerálva kitartsak mellette, ameddig csak tart a sorozat.
Az Állj mellém húsz évvel a második rész után játszódik, amikor is Noah már 23 éves jogi hallgató a Columbián, és a következő olimpiára edz, ahol maratonfutóként indulna, tíz éves kora óta erre készül. Öccse a 19 éves Gabriel nem ment még egyetemre, keresi önmagát, jelenleg utazgat a világban. Amy pedig valahol melegebb éghajlaton piheni ki a legutóbbi sokkot, konkrétan azt, hogy David tavaly visszaesett, egy alkalommal kokaint tolt, a terapeutája halála miatt megzuhanva. Ráadásul tavasszal történt egy baleset, Noah-t futás közben elsodorták az út mentén, a vétkes sofőr meg sem állt, szerencsére David a közelben volt. A bokáját műteni kellett, most a rehabilitáción van a sor, ami extra türelmet is igényel. Az erős fájdalmaira oxy-t kapott, ami akár igen veszélyes függőséget is okozhat, ezen van mit aggódni. A folyóparti házukban átmenetileg a 83 éves Adam foglalja el az egyik vendégszobát, mintegy pót-apa és nagyapa szerepben látja el tanácsokkal a fiúkat. David nagyon aggódik Noah balesete miatt, megkéri G-t, hogy jöjjön haza a tervezettnél hamarabb Dél-Amerikából, és Amy is úgy dönt, ideje hazajönnie, hiszen közeledik Noah esküvője Daisy-vel, akivel három éve együtt vannak, és akit egyébként mindenki utál a családban.
Ez a helyzet tehát a regény elején, mindenki újra otthon van, a meglehetősen szétszéledt családnak ideje lenne újra támogatnia egymást. Noah nagyon hasonlít Chris-re, szereti magában rendezni a dolgokat, biztos benne, hogy tudja kezelni a gyógyszerfüggőség árnyékát, majd ő felülkerekedik ezen. De nem ilyen egyszerű ez, főleg, ha egyre több furcsa dolog történik, G idegenekkel teli bulikba, ivászatokba rángatja bele. Feltűnik Noah középiskolás szerelme is, Maeve azonnal hatással lesz rá, pedig mindjárt itt az esküvője. Talán mégsem olyan biztos a jelenlegi kapcsolatában?

Kezdem azzal, ami nagyon tetszett, és ez Noah és G. testvéri kapcsolata. Nekem lányaim vannak, én is lánytestvérrel nőttem fel, így mindig is örömmel olvasok fiú testvérekről, főleg ha azok olyan jó testvérek, mint Chris és David, vagy Noah és Gabriel. Szerintem nem kell ecsetelnem, mennyire szerettem a korábbiakban David és Chris szövetségéről olvasni, James valódi harcosokká nevelte őket, próbálták is megvédeni egymást a körülményekhez képest. David és Amy remekül felnevelték a fiúkat, a regény számtalan pontján tapasztalhattam ezt, és semmi gond nem is volt David visszaeséséig. A fiúk addig csak felületesen, onnantól azonban egyre mélyebben kezdtek érdeklődni a múlt iránt, főleg Gabriel. Noah ezt a problémát legszívesebben dobozba zárná és elsüllyesztené a szekrény mélyére. Hiába volt nagyrészt publikus a családtörténetük, még sok részletet homály fed, Davidnek továbbra is vannak titkai. Noah inkább a drogfüggőségre kíváncsi és a Pennington-átok részleteire. Úgy tűnt sokszor, hogy G. felelőtlen, és lefelé húzza Noah-t, de én betudtam a korának, a "mindent ki akarok próbálni" életérzésnek ezt, mert a valódi drámai pillanatokban helyt tudott állni. Noah elég nyilvánvalóan próbál megfelelni annak, amit szerinte elvárnak tőle, pedig valójában mindenki azt mondja, ráér dönteni az életéről. Noah-hoz kapcsolódik Daisy karaktere, de őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi értelme volt őt beletenni a regénybe, nulla kémia, nulla érzelem, nulla  leírás a múltról, nem csoda, hogy nekem sem volt szimpatikus ez a lány, bár csak elmondás alapján kellett róla döntenem, ezt sulykolta mindenki. Aztán úgy került ki a képből, mintha sosem létezett volna. Rögtön itt felhozom  a másik kedvenc aspektusomat, ez David és a fiai kapcsolata. Ez is nagyon tetszett végig a történetben, átéreztem David aggodalmát mindkét fiúval kapcsolatban. Ő meg tudta adni a fiainak azt, amit ő korábban nem kaphatott meg, boldog és gondtalan gyermekkort, szerető apa mellett szerető anyát is, anyagi biztonságot, ezekről nagyon jó volt olvasni. Többször is elhangzik, tökéletesek voltak Amy-vel, amíg felnőttek a fiúk, addig nagyon jól tartotta magát David. Adam karaktere egy valóságos főnyeremény, okos, bölcs tanácsokkal látta el az ifjabbakat, Daviddel való kapcsolata különösen meghatározó. Megkockáztatom, hogy David mellett ő vitte most el a kedvenc karakter címet.
És akkor jöjjön a hideg zuhany. Először is, nekem elég érdekes tapasztalat volt David "öregedése", ugyanis kb. pont az ő korában vagyok, illetve Amy-ében, tehát tökéletesen bele tudtam élni magam a helyzetükbe, legalábbis a felnőtt gyerekek tekintetében. Meg abban, hogyan változik az ember hozzáállása a dolgokhoz. De a párkapcsolati dolgokban nagyon nem! Amy eltávolodása Davidtől, ez nekem óriási trauma volt. Mert ez nem lehetett igaz. Aki olvasta a korábbiakat, hogy együtt voltak jóban és rosszban, 20x éven keresztül, és itt a jóban és rosszban a mennyet és a poklot jelenti, az nem hiszi el, hogy Amy egyetlen visszaesésnek köszönhetően hátat fordít a társának és elmegy Balira fél évre. Mi a fasz? Először is nem, mert szereti Davidet, másodszor is nem, mert nem hagyja itt a fiait, az anyját, stb.  A munkáját nem sorolom ide, mert fájón nincs említésre méltó hivatása, mert bármi lenne, az eltörpülne David írói pályája mellett. Néha gyógyít, ha ahhoz van kedve. Na ne már.  És amikor hazajön, közli David-el, hogy a hat hónapból négy hónapot egy pasival töltött, de végül hazajött, és őt választja. Mert a pasi szerint Davidet mindig is jobban fogja szeretni, és ez így is van.  Ennél nagyobb mélyrepülés nem is lehetne, hogy David reakciója: És jó volt a szex? Amy életkorában élek, ugyan nem éltem át azt, amit ők, de el nem tudom képzelni, hogy egyetlen visszaesés miatt elhagyjam azt, aki mellett ennyit kibírtam, akit végig szerettem. És még be is pasizok. Hú ez nagyon hiteltelen volt, ismerve a karaktert.
A szöveg sokszor lírai, kicsit szokatlan is férfi szemszögeknél ennyi lágy mondatot olvasni, ez a szerzőre jellemző egyébként, és szinte megnyugtató, amikor a párbeszédeknél visszaáll a férfiasabb stílus. Ami még zavart, azok az ismétlések, azt hittem ennél melegebb már nem is lehet, fejezetről fejezetre fokozódott a forróság, azt hittem a klímaválság is része lesz a történetnek, de amint szeptember lett, jött a hideg hál istennek. Aztán számtalanszor találkoztam a hányással, a fejfájással, minden is fájt, ja és a Hudson is túl sokszor került szóba, végül már mindent belelógattak, amit csak lehetett. Nekem a pia is fullon volt, bár kezdek hozzászokni ehhez a trendhez, mégis szerintem hihetetlen mennyiséget isznak a regényekben manapság. Ez így irtó sok volt.
Összességében a cselekmény nem volt túl bonyolult, én legalábbis nem lepődtem meg semmin, és kitalálható volt a baleset magyarázata is. Őszintén szólva nekem nem jött be Maggie 2.0 szerepeltetése, őt egy az egyben kihagytam volna, mert enyhén szólva hatásvadásznak tűnt a karaktere. És a nagy tervükről annyit, hogy ez már egy nagyon más világ. Itt a pénz uralkodik, és ha ez a valóságban történne meg, biztos, hogy a fiatalok pénzt kértek volna, nem függőséget, amit százszor bonyolultabb volt kivitelezni. 

 

A sorozat igazi főszereplője David. Hatalmas utat járt be, mely során számos ponton alakulhatott volna gyökeresen másképp az élete, akár a legrosszabb forgatókönyv szerint. Az ő ereje, hite, elköteleződése, szeretete adja a reményt az olvasónak, hogy igenis fel lehet állni a gödör legaljáról is. Számos hibát követett el az élete során, mégis a sorsdöntő pillanatokban megtalálta magában azt az emberfeletti erőt, amit Chris és James iránti szeretete alapozott meg. Egy pillanatra sem feledkezhetünk meg Amy szerepéről ebben az életútban, nélküle David nem lenne ugyanaz az ember, nem tudta volna végigcsinálni.

Ez a sorozat az én olvasmányaim sorában mindenképp különleges, hiszen nagyon ritkán választok lelkileg megterhelő olvasmányt. Örülök, hogy mégis összehozott az élet David Pennington történetével. Sokat tanultam belőle  a családon belüli erőszak, főleg a gyerekkori traumák hatásairól, a függőségről, a családi kapcsolatok fontosságáról. És azt is megtanultam, hogy nem fordíthatom el a fejem, ha tudomást szerzek ilyesmiről, nem szabad szemet hunyni, csak mert nem az én életem. Imádtam Gabriel ötletét, hogy az örökölt pénzéből alapítványt hoz létre a bántalmazott gyerekeknek. Ez egy remek üzenet.

Gyönyörű lett a néhány utolsó fejezet, szívbemarkoló volt a végén újra olvasni James szemszögét. Méltó szavak a lezáráshoz! Köszönöm ezt a hosszú regényfolyamot, különleges élmény volt. Gabi, David karakterét örökre beírtad a kedvenceim közé, egyenesen a szívembe, köszönöm.

Képek: Pinterest és saját

 

Borító: Illik a sorozatba.

 

Kedvenc karakter: Adam, David

 

Szárnyalás: Gabriel alapítványi ötlete.

Mélyrepülés:  Amy Balin.

Érzelmi mérce: Be sem hegedtek a sebek, amiket újra feltép ez a regény. Lelkileg megterhelő témák szerepelnek ebben a történetben is.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

  

 

 

Sarina Bowen: Steadfast - Rendíthetetlen (True North 2.)

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Sarina Bowen: Steadfast - Rendíthetetlen  című regényét, mely a True North sorozat második része. Tartsatok bloggereinkkel, ismerjétek meg ezt a kisvárosi környezetben játszódó tiltott szerelmi történetet! Vajon beteljesülhet-e a börtönből szabadult srác és a helyi rendőrfőnök lánya között újra fellángoló szerelem? Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2023. Rubin pöttyös

400 oldal

Fordította: Rácz Kata

Goodreads: 4,19

Besorolás: new adult, romantikus, függőség

 

A ​lány az egyetlen, aki valaha szerette – és az egyetlen, aki sosem lehet az övé.
Jude mindent elveszített egy tavaszi napon, amikor autójával egy útszéli almafának hajtott. Egy ember meghalt, és kizárt, hogy valaha helyrehozza, amit tönkretett. Ha tehetné, örökre elkerülné a vermonti Coleburyt. Azonban egy leszokóban lévő kábítószerfüggő exfegyenc nem talál akárhol munkát.
Sophie Haines számára megrendítő élmény újra szembetalálkozni a férfival, aki összetörte a szívét. Hirtelen mindenütt ott van, akármerre fordul. Nehéz nem észrevenni, hogy mennyire megváltozott. A rosszfiúnak, aki egykor szerette őt, nem volt izmos felkarja és napcsókolta hajfürtjei. És sosem jelentkezett volna önkéntesnek a templom konyháján.
Sophie tudja, hogy őrültség egy olyan ember után vágyakozni, aki az összes, fájó szívvel írt levelét visszaküldte olvasatlanul a börtönből. Ám a fiú pillantásai az irányába minden ellenállását megrendítik.
Senki nem akarja, hogy Sophie és Jude újra együtt legyen, legkevésbé Sophie rendőrfőnök apja. Viszont Colebury egy kisváros.
És a tiltott szerelemnek saját szabályai vannak.

 

Amikor elolvastam a regény fülszövegét, azonnal elcsábított a tiltott szerelem trope, és mivel a polcomon csücsült a sorozat első része is, gondoltam én ebbe most soron kívül belevágok. Tulajdonképpen olvasható önállóan is a regény, mégis utólag nagyon örülök, hogy először elolvastam a Bittersweet - Keserédes-t, egyrészt kaptam egy nagyon szerethető gasztroregényt, rengeteg érdekes karakterrel, másrészt már ott felkeltette Jude az érdeklődésemet. Griffin, a Bittersweet főhőse ugyanis alkalmazta a három év börtön után szabadult srácot a Shipley farmon, idénymunkásként. Jude-nak a néhány hét elvonó után még szüksége volt pár hónapra egy olyan biztonságos helyen, ahol nincs elérhető közelségben drogozási lehetőség. Tudta nagyon jól, ha visszamegy az apjához Coleburybe, a kisvárosban pontosan ismeri azokat a helyeket, ahol könnyűszerrel kábítószerekhez juthat, ezzel pedig visszakerül a pokolba. 

Jude azért kapott három év börtönt, mert bedrogozva felcsavarodott az autójával egy fára és a balesetben meghalt a mellette ülő utas, aki nem más volt, mint a helyi rendőrfőnök egyetlen fia. És itt még nincs vége, hiszen a balesetet megelőzően hónapok óta egy párt alkottak a rendőrfőnök lányával, Sophie-val. A kapcsolatot eleve rossz szemmel nézte a lány családja, a baleset után meg egyenesen gyilkosként kezelték. A lány hiába próbálkozott, Jude elérhetetlenné vált, a leveleit olvasatlanul visszaküldte a börtönből és senki sem látogathatta. 

A regény ott kezdődik időben, ahol kb. az első rész véget ért, novemberre elfogyott az idénymunka a farmon, így Jude elindult a viharvert autójával a kisváros felé. Az apja alkoholista, azóta iszik, amióta a felesége elhagyta, szóval Jude örül, hogy nem az alkohollal teli házban kap helyet, elégedett azzal, hogy a garázs feletti lakást elfoglalhatja, és dolgozhat is a műhelyben, amit jelenleg az apja egyedül tart fenn. A srác úgy tudja, Sophie évek óta New Yorkban tanul, a Julliard volt az álma, hiába érez iránta még mindig valamit mélyen a szívében, nem számít rá, hogy valaha is láthatja még. 

Én ezt a történetet az első mondattól az utolsóig imádtam. A váltott szemszög miatt mindkettejük fejébe beleláttam, közel kerültek hozzám, nagyon megszerettem a karaktereket. Olvastam már a szerzőtől, és jó írónak tartom az olvasottak alapján, de most új szintre emelkedett. Gyönyörűen írta meg ezt a regény, fontos mondatokkal, szívhez szólóan, mély érzelmeket közvetítve. Sophie egy erős lány, minden erejével próbálja egyben tartani a családját, ahol az apja csak a munkájának él, és elvárja, hogy a lány az ő elképzelései szerint élje az életét, az anyja meg gyakorlatilag csak a tv-t bámulja a baleset óta. Sophie most végez a fősulin és a gyakorlati helyén várja a véglegesítését, szociális segítőként. A randizás nem igazán érdekli, hiába van oda érte a munkatársa, ő nem az igazi, ő nem Jude, aki összetörte a szívét, lelkét, mégsem tudja elfelejteni. Mondanom sem kell, minden megváltozik, amikor újra találkoznak és többé nem tudnak távol maradni egymástól. 

Jude fejezetei mindig az aktuális sóvárgásmérőjével kezdődnek, amit számokkal értékel 0-10-ig. Nem sok drogos könyvet olvastam eddig, de Ellen Hopkins: Crank-jét igen, és azzal összevetve nem mondhatom, hogy Jude esete extrém meredek lenne. Sokat szenved, és különböző fordulatok miatt újra megjárja a poklot, mégis azt mondom, akit a drogos téma riasztana el a könyvtől, ne hagyja ki. Persze nem akarom kisebbíteni a harcát, teljesen magával ragadott a függőség elleni küzdelme, de nem hat visszataszítóként összességében. Becsültem benne, hogy eljárt a gyűlésekre, a templomi jótékonysági ételkészítésben/osztásban is rendszeresen részt vett. Jude egyébként más aspektusból is nagyon mélyen van lelkileg, emészti magát, hogy nem érdemli meg Sophie-t, sosem fogja alkalmazni senki a priusza miatt, erre nem építhet jövőt, nem méltó a lányra, ez egy folyton visszatérő gondolatmenet. Sophie fejezetei pedig azzal indulnak, hogy az érzései alapján éppen milyen dalt játszik a belső DJ-je. Nagyon szerettem olvasni azt a folyamatot, ahogy ez a lány újra "feléled", az érzései sosem múltak el Jude iránt, és most elég egy találkozás hozzá, hogy újra fellángoljon. Olyan tiszta és édes ez a szerelem, teljesen odavoltam tőlük. A szerző persze adagolta a horgokat, az információmorzsákat, hogy az olvasó kombinálhasson, mi is történt valójában a baleset előtt és után, mert semmi sem az, aminek látszik, és bekövetkezik pár fordulat ebben az ügyben. Sophie nem adta fel a nyomozást, örülök, hogy hallgatott a megérzéseire.

Mivel Jude hetente visszalátogat a farmra a csütörtöki vacsorák alkalmával, többször is találkozhattam Shipley-ékkel, ezek általában vicces pillanatok voltak, oldotta a hangulatot, nagyon jó volt róluk is hallani, és később a legjelentősebb konfliktusnál is felbukkan a segítség a részükről, így ez a kapcsolat innentől a jólelkűségből valódi barátsággá alakul, ami szívet melengető része a regénynek.
A romantika megvett magának, és ezt nem csak a jelen bujkálós, izgalmas és nagyon szexi jelenetei érték el, hanem a megannyi visszaemlékezős pillanat is, ami a középiskolás éveket idézte fel. Jude pontosan olyan srác volt, amit csak egy lány álmodhat, betartott minden íratlan szabályt, már ami a kapcsolatukat illeti, most nem a drogokról beszélek. Nagy becsben tartotta Sophie-t, hiszen ő volt a legjobb az életében, aki igazán szerette. Nem is emlékszem, mikor olvastam utoljára ehhez fogható második esély románcot, legszívesebben máris újrakezdeném. Ha jobban belegondolok, a második esély itt nem csupán a szerelemre vonatkozik, ők a boldog életre kaptak mindketten második esélyt, hiszen amíg külön voltak, messze elkerülte őket a boldogság érzése, azt csakis egymás oldalán találták meg. Noha a legnagyobb hatást a romantikus szál tette rám, nem szeretném említés nélkül hagyni, hogy mennyi érzelmet váltott ki Jude tisztává válásának útja, és minden ami ezzel járt. Sophie részéről a gyászfeldolgozás, a család összetartásának a kérdése szintén jelentős téma volt.

Szívből ajánlom a regényt, és alig várom, hogy újabb részek jelenjenek meg a külföldön már a nyolcadik részénél tartó sorozatból. A soron következő rész Zach könyve (Keepsake) lenne, akit a farmról ismerhetünk. Nálam kívánságlistás lett az összes további résszel együtt!

Képek: Pinterest

 

Borító: Eredeti, illik a történethez, a rózsás tetkó is benne van.

 

Kedvenc karakter:  Jude, Sophie

Szárnyalás: Az első látogatás a farmra.

Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce: Az utóbbi olvasmányaim legjobb második esély története, a visszaemlékezős és a jelenbéli erotikus jelenetek is megkapják az öt csillagos minősítést.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

Nyereményjáték

A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS:  Hol dolgozott Sophie anyukája korábban teljes munkaidőben?

 
a Rafflecopter giveaway

 

További állomások:

01.28 Kelly és Lupi olvas
01.30 Kitablar
02.02 Hagyjatok! Olvasok! - extra idézetek
02.03 This is my (book) universe
 

 

Szaszkó Gabriella: Maradj még (Glens Falls #2)

Maxim Könyvkiadó 2023. Dream válogatás

464 oldal

Goodreads:

Besorolás: felnőtt, realista, függőség, családon belüli erőszak

Matthew ​Pennington haldoklik, és arra szeretné feltenni utolsó hónapjait, hogy elvarrja élete bonyolult szálait, és megismerkedjen eltaszított unokájával, dédunokájával, mintegy vezekelve a múltban elkövetett bűneiért.
David hosszas tanakodást követően elfogadja nagyapja javaslatát, így sok év után közelebbről is megismerkedhet a nagybátyjával és az apja múltjával, ami nem kevés új konfliktust hoz az életébe. James megkerült naplója feltépi benne a rég elfojtott gyászt, ami arra készteti, hogy újra elmerüljön kamaszkorában, és elmesélje azt az időszakot, amiről eddig hallgatott.
Davidnek a brooklyni házban olyan megpróbáltatásokkal kell szembenéznie, amelyekre egyáltalán nem készülhetett fel előre. Főként miután alkoholista, bántalmazó anyja is újra fel akarja venni vele a kapcsolatot, mivel három év után gyógyultan távozhat a bentlakásos intézményből. Davidnek ezúttal már a saját fiaira is gondolnia kell, így nagyapja segítségével próbál szembenézni anyjával, a múltjával, és igyekszik feldolgozni a feldolgozhatatlant.

Nagyon régóta ismerem a szerzőt, azt hiszem az egyik legrégebbi olvasója vagyok, legalábbis a megjelent írások terén. Ugyanis az első regényét, a Maradj velemet előolvasóként már jóval az igazi, 2016-os megjelenés előtt volt szerencsém olvasni és teljes vállszélességgel támogatni. Gabi nagyon tehetséges író, finom stílussal rendelkezik, és ami már az első regényénél meghatározó volt számomra, hogy rendkívül jól adja át az érzelmeket, a történetei a bőröm alá kúsznak, és hosszasan foglalkoztatnak. Minden regényében fontos szerepet kapnak a mentális problémák, amiket kellő hozzáértéssel kezel, a karakterein keresztül példát és erőt ad az olvasóknak. 

A Pennington testvérek sorozat tehát nagyon közel áll a szívemhez, David különösen a kedvencemmé vált, és teljes mértékben elfogadtam a történet lezárását. Megmondom őszintén, a Glens Falls sorozatot már nem tudtam ugyanilyen lelkesedéssel fogadni, majd kifejtem az okokat. Első olvasatra teljesen kikészültem James sztorijától, aztán másodszorra a végleges változatot már felkészültebben olvastam és véleményeztem. ( Engedj el ) Részletesen kifejtettem, hogy mennyire megrázott, mennyire gyűlöltem és szerettem egyszerre, mindenesetre értékeltem azt, ami a legfontosabb egy regénynél, legalábbis számomra, hogy érzelmeket váltson ki, és abból nem volt hiány. Nem volt fogalmam, mit hoz a következő rész, csak azt, hogy David-függőként olvasnom kell.

A Maradj még fülszövege pontosan leírja, mi a jelenlegi szituáció, amit mi az előző regényben olvastunk James-ről, az a napló most a családtagok kezébe kerül, olvassa Amy, Matthew, és David is. Neki a legnehezebb, olyan mély sebeket szakít fel az apja elbeszélése, ami súlyosan megrengeti az életét, azt a törékeny egyensúlyt, amit Amy, Noah és a születendő második fia jelent. Ezt nem tudja másképp kezelni, mint rengeteg alkoholt vedel magába, és az írást hívja segítségül, ki kell adnia magából a rég eltemetett emlékeket. A szerzőtől megszokott módon ugrálunk az időben, és a felidézett 94-95-ös visszaemlékezések fejezetei között a jelenben is zajlanak az események. David elfogadja a nagyapja invitálását, hogy a nyarat töltsék a házában, mivel egészen biztosan ez az utolsó esély, hogy megismerjék egymást, hisz Matthew haldoklik, közel a kilencvenhez nem fogadja el az orvosi kezeléseket. A regény egyik fő szála kettejük megbékélése, ami rohadtul nem megy egyszerűen. Egy biztos, a nagypapi megpróbálja menteni a menthetőt, és minden téren odateszi magát, hogy nyugodtabb szívvel távozhasson ebből a világból. Ez így leírva nagyon egyszerűen hangzik, de nem volt az. Mindjárt kifejtem. A regény másik fő szála David és az apja közötti szál, ami szintén egy megbocsájtási folyamat, de itt a gyászfeldolgozás is közbeszól. És hogy ne legyen csak ez a két főszál, bekapcsolódik még Maggie is, akit három év elvonó után ki akarnak engedni a pszichiátriáról, szerintük kigyógyult a függőségéből. Vissza akarja kapni a házát és a régi életét, és nyilvánvalóan tervei vannak Daviddel és a családjával is. Davidnek ez már eléri az elviselhetetlen kategóriát, mentálisan súlyos állapotba kerül, és gyakorlatilag annak köszönheti a felszínen maradást, hogy olyan emberek veszik körül, akik törődnek vele, akik minden "hibája" ellenére feltétel nélkül szeretik.

Én nagyon jól tudom, hogy a megbocsájtás az egy szép idea. Erre próbál rávenni a vallás, a társadalom, a pszichológusok, mindenki. És tulajdonképpen az idő is a megbocsájtásnak dolgozik, enyhülnek a feszültségek, kopik a fájdalom. Ez egy teljesen elfogadott és kívánt folyamat az életben és a regényekben egyaránt, ez tartjuk a helyes iránynak. Azonban van néhány renitens, akik nem így gondolkodnak, és én közéjük tartozom. Vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsátani, amiket sosem lehet elengedni. Vannak, akiket ha megbántanak, sosem tudják elfelejteni azt. "... egy tökéletes világban, ahol minden olyan, mint a mesében, a legszebb idea a megbocsátás és a felejtés. De abban a világban, amiben mi élünk, nem hiszem, hogy sokan képesek rá. Én biztosan nem." (Johnny Depp) Én is így vagyok ezzel, és ez rányomta a bélyegét a könyvvel kapcsolatos érzelmeimre, azt elfogadom, hogy a szereplők a-tól z-ig megbocsájtottak egymásnak (jó talán az m-et kivéve), maguknak is, az előző és a következő nemzedékig, de én nem. Én nem bocsájtok meg soha, sem Jamesnek, sem az apjának. Elégtételt éreztem az utolsó fejezeteknél, bár ez a megoldás Maggie kapcsán eléggé kilógott a történetből, túl egyszerűen zajlott, különösebb bonyodalmak nélkül. Fátylat rá.

Tényleg nem akarom ismételni önmagam, az első résznél kifejtettem, hogy James elbaszta, nagyon haragszom rá, mert lett volna lehetősége ennyi év alatt változtatni, ha átmenetileg el is szakadtak volna egymástól, neki lépnie kellett volna. Ebben a részben pedig a nagypapa került a helyére, mondjuk eddig is tudtam, hogy időnként segített, de ez nem változtat azon, hogy mindezt későn tette, és hogy sokkal többet is tehetett volna. Az én szememben nem változott kedélyes dédpapivá, aki elrendezte a soron következő generáció sorsát. Fájdalmas volt az élete a felesége halála óta, de kábé ő maga tehet mindenről, de legalább a végére belátta, ez is valami.

Fura ez az egész nekem, maguk a szereplők is belecsavarodtak és ki is mondják a regényben, hogy mennyire elfajult ez a ki volt a hibás és ki volt a még nagyobb hibás köztük. Ezt szerintem mindenkinek magában kell eldöntenie. És ezért a káoszért a szerző a felelős, aki addig kavarta az érzelmeket, míg az olvasók csak néznek ki a fejükből, és vagy egyetértenek és azonosulnak a karakterekkel, a véleményükkel, vagy nem. Egy biztos, ettől a történettől nem lehet érzelmileg távol maradni.

Még külön bejegyzést tudnék szánni a gyászfeldolgozásra, ami David élethosszig tartó folyamata. Nyilván ez is mást jelent az olvasóknak attól függően, hogy veszítettek-e el ilyen közeli hozzátartozót, és az se mindegy milyen formában. Természetesen elfogadom, hogy vannak Davidhez hasonló esetek, de be kell ismernem, hogy időnként nekem sok volt. Sok volt az ital, sok volt a hányás, sok volt a szenvedés. Akármin ment keresztül, én mindig arra vártam, hogy mikor lesz erős, menjen már előre, nem arra, hogy  megint visszaesik. Nyilván nem tudom 100%-ig beleképzelni magam a helyébe, de volt az a pont, amikor már a határán voltam az elviselhetőségének.

Nagyon nehéz ez a történet, hozzá vagyok szokva, hogy falom a könyveket, de most az első részhez hasonlóan nagyon belassultam, voltak szakaszok, amiken alig vergődtem át, húsz-harminc oldal után le kellett tennem. Aztán végül az utolsó harmadot nem tudtam megszakítani, éjszakába menően végeztem ki. Féltem az utolsó oldalig.

Most már tudom, hogy az utolsó részben előre ugrunk az időben kb húsz évet, és Noah felnőttkora jelenik majd meg. Kurvára szeretném, ha az ő élete nem lenne tele ezekkel a szarságokkal. (David szólt itt bennem.)

Köszönöm az olvasás lehetőségét a kiadónak.

Képek: Pinterest

Borító: A sorozathoz illő.

Kedvenc karakter: David

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Az egész bejegyzésem a könyv által kiváltott érzelmekről szól.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ