Lauren Roberts: Powerless - Hatalom nélkül (Hatalom nélkül #1)

A Lampion Könyvek gondozásában jelent meg az év talán legvártabb regénye: a Powerless - Hatalom nélkül. Lauren Roberts regénye egy kitalált fantasy-világba kalauzol el bennünket, ahol egy birodalom megtesz mindent, hogy uralmát stabilizálja. Akár embereket is a halálba küld. Kai Azer a jövendőbeli király Végrehajtója, neki a halál a munkaeszköze, de amikor egy nyomornegyedbeli lány, Paedyn Gray megmenti az életét, azzal örökre összefonta a sorsukat. Vajon mi lesz a herceg és a tolvaj történetének vége? Tarts Te is velünk, hogy megnyerhess egy példányt a kötetből!

Lampion Könyvek 2024.

528 oldal

Fordította: Sepsi László

Goodreads: 4,20

Besorolás: YA, fantasy, mágia, romantikus

Vadász és préda.
A sors egymásnak rendelte őket.
Ilyában évtizedek óta csak az Eliteket tűrik meg. Amióta a király kihirdette, hogy minden Átlagost száműzni kell a birodalomból, bűnnek számít, ha valakinek nincs természetfeletti képessége.
Paedyn Átlagos, gyerekkora óta az életét kockáztatja azzal, hogy a város nyomornegyedében bujkál, és Látnoknak adja ki magát. Egy nap tudtán kívül megmenti Kait, Ilya egyik hercegét, majd arra kényszerítik, hogy részt vegyen egy könyörtelen viadalon, aminek az egyedüli célja, hogy az Elitek fitogtathassák az erejüket. A lányra nemcsak a nála jóval tapasztaltabb ellenfelei jelentenek veszélyt, hanem a herceg iránt egyre erősödő érzései is…

Aki az utóbbi évben könyves tiktok ajánlókat nézegetett, nagy eséllyel belefutott a Powerless regény ajánlásaiba, én is így voltam vele. Emellett a Goodreads-en ötödik lett a tavalyi young adult fantasy/sci-fi  kategóriában, szóval ennél jobb ajánlólevele nem is lehetne a szerzőnek, aki ezzel a regénnyel debütált az írói pályafutásán. Amikor megkaptam a regényt a kiadótól  - amit ezúton is köszönök - rögtön jelöltem is a Molyon, hogy azonnal nekikezdek. Csakhogy a lányom kikapta a kezemből, és meg kellett várnom, hogy befejezze, közben folyamatosan tudósított is a fejleményekről, úgyhogy mire tényleg a kezembe vehettem, elég változatos megjegyzésekkel is számolnom kellett. 

A fantasy történeteknél nálam elsődleges szempont, hogy legyen egy egyedi világfelépítése, ez az, ami megalapozza az érdeklődésemet. Ebben a regényben Ilyát harminc évvel ezelőtt megtámadta a Dögvész (kb egy pestis jellegű betegség) és nagy pusztítást végzett. A túlélők változást tapasztaltak, akik valamilyen képességgel rendelkeztek, azok megerősödtek a mágiájukban, ők lettek az Elitek. A képességgel nem rendelkezőket pedig egy idő után üldözni kezdték, mert a király szerint ők gyengítik az Elitek erejét. Ők az Átlagosak, akiket jó esetben száműznek, de leginkább legyilkolják őket, gyakran maga a Végrehajtó, aki jelenleg a király egyik fia, Kai herceg. Paedyn gyógyító képességű apját a lánya szeme láttára ölte meg a király, ezért13 évesen elmenekült otthonról, az azóta eltelt öt évben tolvajlásból tartotta fenn magát, társa egyedül Adena, a barátnője. Egy véletlen folytán Paedyn megmenti a herceget, akire többen rátámadnak, hogy elvegyék az ezüstjeit, amit persze a lány már korábban megdézsmált. Paedyn jól begyakorolta az álcáját, Látnok képességet hazudik magának, remek megfigyelőképességével és ráérzéssel eddig sikeresen csapta be a katonákat. Most óriási veszélybe került, ugyanis a Dögvész feletti győzelem megünneplésére rendezett viadalra őt is kiválasztották. Elitek versenyeznek egymással, a cél csupán erődemonstráció, semmi több, csak egy akár halálos kimenetelű játék. Több fordulón keresztül zajlik, több helyszínen, a viadalok előtt pedig bálokat rendeznek a palotában a részvevőkkel. Természetesen a királyi pár és az uralkodásra készülő elsőszülött fiú, Kitt is figyelemmel kíséri az eseményeket, melynek egyik legérdekesebb jelensége Paedyn, aki szépségével, ezüst hajával és ugyancsak egyedi képességével felhívja magára a figyelmet. Kitt herceg és Kai egyaránt keresi a társaságát, utóbbival aki szintén a viadal résztvevője, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, pedig mindketten tudják, hogy ez veszélyes számukra.

Nos, röviden ez az alaphelyzet, amiből azért látszik, a szerző nem erőltette meg magát túlságosan, hogy valami egyedit alkosson. Igen, sajnos nagyon sok részlet hasonlít más művekre, nem fogom most mindet felsorolni, de az aréna, viadal szavakról nyilván mindenkinek ugyanaz ugrik be, és ehhez még hozzájön Paedyn kiváló íjazó képessége, amit apja tanított neki évekig együtt gyakorolva. Mindegy, ha a cselekmény egyébként hajaz is más történetekre, ha az összkép élvezetes, akkor kit érdekel? De ne szaladjak előre, hiszen annyi kivesézni való akad a részletekben. Elgondolkodtató például, hogy ezzel a hajjal és kinézettel hogyan létezik, hogy Paedyn árnyak között suhanó tolvaj tudott lenni, aki beolvad a tömegbe a nyomornegyedben? Egyszer sem olvastam, hogy sapka lett volna rajta. Amúgy nem rossz a karakter, meglehetősen szókimondó volt ez a lány, sokszor előbb beszélt, mint gondolkodott, ugyanakkor megvolt a magához való esze, ki kellett játszania hatalmat, és eddig sikerült is neki.

Kai herceg bonyolult múlttal rendelkezik, az apja nagyon korán gyilkossá kezdte nevelni. Mégpedig úgy, hogy az áldozatai szenvedéseit neki is át kellett élnie, a kínzásokat, kardcsapásokat, mindent. Egy Gyógyító ugyan mindig ott volt, hogy helyrehozza a kárt, de a testi kínok mellett a lelki megterhelés sosem enyhült. Kai utálta ezt az egészet, ugyanakkor valamilyen szinten belenyugodott, hogy ez a sorsa. Szóval a szerző csinált belőle egy morálisan megkérdőjelezhető főhőst, aki nem utasítja el a gyilkolást, hát erre nem számítottam egy ifjúsági fantasyben.

Jöhet a lényeg, avagy mi volt az ebben a regényben, ami feledtette velem a fentieket, és még százféle problémát, a rengeteg ismétlést, az idézőjelbe tett mondatok tömkelegét (amúgy ezt magyarázza meg valaki, mi értelme volt).  Engem a két főszereplő között felépített slow burn romantikus szál elvarázsolt. Imádom a macska egér játékot, az adok-kapok jellegű párbeszédeket, az egymás nyakához illesztett tőr sem akasztott ki, huszadszorra sem. A szerző ezen a területen is hozta a kliséket, de engem ez se zavart, sőt odavoltam érte. Volt itt tánctanítás - muszáj jól táncolnia Kitt-el a bálon, tehát több éjjelen át tanítani kellett -, aztán jutalomtánc az aréna közepén, ahol elvileg nem kötődnek szövetségek, és elég nagy butaság tüzet gyújtani, de hagyjuk. Volt még szeplőszámolás, hajbefonás, sebösszevarrás, számtalan életmentés, egész éjjelen át bámulás, féltékenység, stb. Elsorolhatatlan, mennyi édes pillanat volt kettejük között, amit csak úgy habzsoltam. Nagyon vártam, hogy csak egy iciri-picikét ragadja el a szenvedély Kai-t, de hihetetlen akaratereje van, az igazi beteljesülés várat magára. 

Ennek a párosnak a dinamikája tartotta bennem a lelket, mert a cselekmény amúgy elég nevetségesen alakult. Komolyan mondom, a viadalos koppintás mellett, közbeiktatva a bálokkal, a szerző beleszőtt még egy cselekményszálat, a fennálló hatalom ellen szervezkedő Ellenállók mozgalmát. Ehhez kellett a lány árulása, hiszen az ujja köré csavart hercegeket kellett átvágnia, ez még izgalmas is volt, de a mozgalom és a tetteik valami extrém röhejesre sikeredtek. Kezdve a gyűléstől, a karaktereken át a támadásig, ezer sebből vérzett az egész. Szerintem nem is maradt túlélő.

Ezzel eljutottam a végső fordulathoz, ami meglehetősen kiakasztó a szereplők számára, olvasóként nagyjából lehetett sejteni, hogy ez történik majd. A korábbi váltott Pea/Kai szemszögek mellé a legvégén kaptam egy Kitt fejezetet, ami egy nagyon dühös új király fejezete, kijelöli benne a következő rész feladatát Kai számára, sőt a szerző okos húzással a regény végére illesztette az első fejezetet a második regényből, ami igencsak meghozta a kedvemet a folytatáshoz, de azonnal.

Remélem ezzel a bejegyzéssel tudtam érzékeltetni, mennyire ellentmondásos volt számomra ez a regény, megannyi részletnél fogtam a fejem, de túlnyomó részt meg olvadoztam a romantikától, ami a regény végére sem teljesedett be, már csak ezért is muszáj lesz olvasnom a folytatást.

Azok fogják nagyon szeretni ezt a regényt, akik nem olvasták a szerző kedvenc regényeit, amikből összecsipegette ezt a sztorit. Az olyan öreg rókák, mint én, meg megelégednek a románc egyediségével, nekem legalábbis ez húzta fel a regényt négycsillagos szintre. Mindenképp próbáld ki, nekem megérte!

Képek: Pinterest

Borító: Gyönyörű a borító és az élfestés.

 

Kedvenc karakter:  Kai

 

Szárnyalás: Az a fűzőfelvágás....

Mélyrepülés:  A rengeteg copy.

Érzelmi mérce: A romantika a young adult keretein belül mozog. Igazából nagyon vártam legalább egy normális csókjelenetet, de Kai még ennél is visszafogottabb, mondhatjuk inkább fegyelmezettnek.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

A nyereményjáték középpontjában kedvenc fantasy-szereplőink állnak. A nevükből kihagytunk pár betűt - a Ti feladatotok rájönni, kit is rejt a feladvány! A megfejtést írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY:   Her_i_ne G_an_er

a Rafflecopter giveaway

Állomások
11.14. Kitablar
11.17. Sorok Között
11.18. Dreamworld
11.20. Kelly és Lupi olvas
11.28. Könyv és más

L.K. Patrícia: Árnyak hangja

L. K. Patrícia nevét már ismerhetitek, hiszen több novellát is olvashattunk tőle. Most  viszont egy önálló regénnyel debütált, ami a Maxim Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Patrícia egy különleges utazásra invitál minket Sorel szemén keresztül, aki alkut köt egy boszorkánnyal. Bár tudja, jobb távol maradni ezektől a veszélyes lényektől, mégis kénytelen meghozni ezt az áldozatot, hogy édesapját megmentse. Ha kíváncsi vagy hogyan alakul Sorel sorsa, tarts velünk, és nyerd meg a kiadó által felajánlott Árnyak hangja egy példányát.

 

Maxim Könyvkiadó 2024. Dream válogatás

288 oldal

Besorolás: fantasy, boszorkány, mágia

 

Egy lány, aki nem ismeri a származását.
Egy férfi, aki titkolja halhatatlanságát.
És egy boszorkány, aki mindkettőjük vérét szívesen megkóstolná.

Amikor Sorel apja súlyosan megbetegszik, és a gyógyító nem tud rajta segíteni, a lány – más utat nem látva – kockázatos alkut köt egy rejtélyes boszorkánnyal. Vagy ahogyan sokan emlegetik: Umbra leányával. Az umbrani viszont nem pénzt kér fizetség gyanánt, hanem fiatalságot akar, még ha ez mások életébe kerül is.
Sorel mindent megtesz, hogy életben tartsa az apját, és közben váratlan szövetségesre talál a titokzatos Killian személyében. A férfi saját múltjának árnyai elől menekül, és akaratlanul is Sorel segítőtársa lesz.
Vajon sikerül-e a lánynak megmenteni apját és Killiannek megtalálni a megbocsátást?

 

A regény a gyönyörű borítójával hívta fel magára a figyelmemet, nagyon megtetszett a fiatal páros, akik nem utalnak arra, hogy köztük bármi romantikus szál lenne, de az olvasó persze mégis egyből ebben reménykedik, itt romantika van a láthatáron. A sejtelmes ködös erdő és a rózsák szép keretet, hátteret adnak, nagyon hangulatos az egész. A szerzőtől korábban nem olvastam, bár hallottam, hogy novellái jelentek már meg.

A prológus sötét hangulatú, 237 évvel korábbra nyúlik vissza, és igazából csak sejteni lehet, hogy itt valami baljós dolog történik, a fiatalasszony egy fiúgyermeket szült, ráadásul idő előtt, nem sok az esély, hogy túléli a kicsi. Lánynak kellett volna születnie, mert ezen a vérvonalon a lányoknak áll a világ. Igazából itt csak félmondatokat kapunk magyarázatképp, később derülnek ki a miértek.

A borongós alaphang továbbra is megmarad, Lord Avery, Rózsavár ura alaposan megbetegedve ér haza az útjáról, lánya, a 18 éves Sorel nagyon aggódik érte. Hiába jön a gyógyító, a főzetei nem hoznak erőteljes javulást. A lány addig őrlődik, míg összeszedi minden bátorságát és felkeresi az erdőszélen élő asszonyt, hogy tőle kérjen segítséget. Mindenki sejti, hogy a nő boszorkány, de Sorel már nem tud másban reménykedni. Ridva alkut kínál a lánynak, szerezze meg a titokzatos fekete könyvet és hozzon el neki egy bizonyos férfit a közeli városból, akin tetoválások virítanak, utána meggyógyítja az apját.

Sorel először a férfiért indul, magával viszi az útra az egyik íjászt, aki némasága ellenére a legjobb barátja, valamint velük tart Wex, apja helyettese aki tulajdonképpen Sorel amolyan nevelője is. A leírás alapján viszonylag könnyen megtalálják a férfit, de azt éppen fel akarják akasztani. Ki kell szabadítaniuk és ez még csak az első lépés a további kalandok felé...

 

Megmondom őszintén, nekem a regény cselekménye nagyon vékonyka volt, és túl egyszerű. Hosszan elhúzódó mesének illett be jobban, mintsem egy fantasy regénynek. Hiányoztak a fordulatok, a meglepetések, ugyanakkor a boszorkányos téma vitt bele különlegességet, erről szerettem volna több részletet megismerni. Egy mondatban el lehet mondani a történést: Az apa megbetegszik és a lánya vakon megbízva egy ismeretlen tudásában, akár önmagát is feláldozva igyekszik  teljesíti annak követeléseit az orvosságért cserébe. Ki is a főszereplő lány? Az édesanyja rég meghalt, Sorel úgy nőtt fel, hogy jóformán csak katonák voltak körülötte, apja ugyanis a király testőrségét képzi ki. A lányos dolgok kimaradtak az életéből, vívni viszont elég jól tud. Ebben a kalandban párszor szüksége is lett erre a katonai tudásra, a fegyelmezettségre, a gyors reagálásra. Ugyanakkor elég meggondolatlan is némely dologban, és sajnos ragaszkodik a rossz döntéseihez, időnként a hisztizés határát súrolva. Makacsul ragaszkodik a boszorkány gyógymódjában, holott semmi sem támasztja alá annak hitelességét. 

Nagyon örültem, hogy a boszorkány is kapott néhány saját szempontú fejezetet, amiből megtudhatjuk, valójában mennyire gonosz, a lány vérére pályázik, hogy magához vehesse az erejét, és persze  megfiatalodhasson. Sajnos sokkal több nem derült ki róla és a helyhez való kötődéséről, a múltjáról.

Nem spoiler, hiszen a fülszövegből is kiderül, hogy a városban járva sikerül a tetovált férfit, Killiant kiszabadítaniuk. Sorel és a férfi között szinte azonnal feszültség alakul ki, hiába kérdezi Killian lépten nyomon, a lány nem árulja el a konkrétumokat, miért szabadították ki és pontosan hová viszik. Közben az olvasó a váltott szempontoknak köszönhetően mégiscsak megtud néhány sejtelmes dolgot, például hogy kb. halhatatlan, és benne is boszorkányvér csörgedez. A további közös akciójuk során már erősebben pattognak a szikrák, sőt, úgy adódik a helyzet, hogy csókokra is sor kerül, ami érzelmek felbukkanásához is vezet. Killian egy eléggé megcsömörlött férfi, belegondolni is nehéz, mennyi ideje járja a világot, és nem tudja túltenni magát a családja elvesztésén. Sorel felrázza ebből az állapotból, felpezsdül és erőt merít belőle, most már van kivel törődnie.

Elég lassan tudtam haladni a regény első kétharmadával, mert az erős prológus után egyre inkább leült a történet, sokszor éreztem azt, hogy töltelék mondatokat olvasok. Ráadásul szóismétlési problémákkal is küzdöttem, ez se tett jót a regénynek. Volt egy szófordulat, amire különösen allergiás lettem, mégpedig a nyál megkeseredik a szájában dolog,  na ez minden szereplőt elért. 

Akkor lett számomra újra izgalmas a történet, amikor az Árnyak hangja nevű varázskönyvért szálltak akcióba. A végső jelenet a boszorkánnyal mozgalmasra sikerült, de ott is maradt bőven megválaszolatlan kérdésem. Kétszer is elolvastam az utolsó fejezetet, de nem derült ki, az apja végül életben maradt-e.

Úgy érzem, hogy a történet boszorkányos aspektusa éppen, hogy meg lett kapirgálva, sokkal többet vártam ettől a cselekményszáltól. Meglepő módon az utolsó oldalon tudtam meg, amire addig semmi nem utalt, hogy ez tulajdonképpen egy sorozat első része. Semmi nem lett konkrétan lezárva, nem kaptunk befejezést, nem lettek elvarrva a szálak. Tulajdonképpen szívesen olvasnám a folytatást, jó lenne tudni, vajon hogyan alakul kettejük további sorsa, milyen veszélyek leselkednek még a lányra. Bízom benne, hogy a szerző felpörgeti majd a cselekményt, felrázza a karaktereket, az érzelmek kellően kavarognak és a gonoszt is megkapja a magáét.

Képek: Pinterest

 

Borító: Ez a borító megfogott.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: -

 

Mélyrepülés: Nyálkomplexus.

Érzelmi mérce: A romantika nagyon halvány, ebben a részben még nem bontakozik ki.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

 BELEOLVASÓ

 

 

Nyereményjáték

 

Játékunk során a Maxim Kiadó idei évben megjelent könyveiből válogattunk, amelyekből részleteket láthattok. A Ti dolgotok, hogy felismerjétek a borító részlet alapján melyik könyvre gondoltunk, és beírjátok a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

 

 

Állomások:

11.13. – Milyen könyvet olvassak?
11.15. - Dreamworld
11.17. - Kelly és Lupi olvas
11.19. - Hagyjatok! Olvasok!

 

 

Stacia Stark: A ​Court This Cruel and Lovely – Oly kegyetlen és kedves udvar (Hazugságok királysága #1)

 

A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk Stacia Stark romantasy történetét, az Oly kegyetlen és kedves udvart. A regény a tündérek és emberek háborújára épül, és egy diktatúrára, mely kényszeríti a népét, hogy elnyomja a saját különleges képességeit. Prisca és Lorian történetét átszövik a titkok és a múlt árnyai - de vajon mi is a teljes igazság? Tarts Te is velünk, és légy részese ennek a fantasy-kalandnak!

Könyvmolyképző, 2024

424 oldal

Fordította: Gruber Katalin

Goodreads: 4,11

Besorolás: fantasy, new adult, romantikus

Évek ​óta egy izzó tekintetű, zöld szemű, kegyetlen mosolyú férfival álmodom…

Születésünk után néhány órával az istenek elveszik azt a kis erőt is, amink van. Viszonzásul megvédik a határainkat az ádáz és irgalmat nem ismerő tündérektől. Azokat, akik valahogy mégis képesek megtartani az erejüket, romlottaknak nevezik, és elégetik őket. Amikor felfedezték a tiltott erőmet, menekülni kényszerültem a falunkból és az imádott életemből. Hogy életben maradjak, egyezséget kellett kötnöm a zsoldossal, aki a legkiszolgáltatottabb helyzetben hagyott magamra. Az egyezségünk egyszerű. Segítek neki és a titokzatos barátainak bejutni a városba. Ő pedig megtanít használni az addig rejtegetett, különös, sötét képességemet. Az erőt, ami a túlélésemet jelentheti. De a szívtelen zsoldosnak is megvannak a maga titkai. Olyan titkok, amelyek veszélybe sodorják a szeretteimet. Titkok, amik darabokra szakíthatják a királyságot és talán az egész világot…

TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót

Lassú izzású, ellenségekből szerelmesek romantasy. Tökéletes olvasmány Sarah J. Maas és Jennifer L. Armentrout rajongóinak

Add át magad az izzásának!

Őszinte leszek, én úgy, de úgy bedőltem a fülszövegnek, mint annak a rendje. Tündérek és emberek? Sarah J. Maas rajongóinak? A címben ott a "A Court" szócska? Lecsaptam rá, mint egy keselyű. És mekkorát csalódtam! Az el se tudom mondani. Nem minden "A Court" szavakkal ellátott regény lesz annyira jó, mint SJM sorozata... hát erre sajnos én is rájöttem. Ráadásul a GR-n 4,11-n áll ez a könyv! Édes istenem, egyáltalán elolvasta bárki is ezt a regényt, mielőtt automatikusan rányomott öt csillagot?

Hol is kezdjem az egészet. Az alapsztori nem lenne egyáltalán rossz. Mágiával átitatott világ, ahol a gyerekek különleges, mágikus képességeit elveszik, az isteneknek adják, aki ezért cserébe megvédik az embereket a tündérektől. A képességeket 25 éves korukban visszadják részben, de aki addig rejtegeti, hogy mégis maradt mágikus képessége, azt kegyetlenül kivégzik a családtagjaival együtt.

Főhősnőnk, Prisca "természetesen" a romlottak, az elrejtett képességűek közé tartozik, és miután ez kiderül, menekülni kényszerül. Útja során összetalálkozik egy csapat zsoldossal, akiknek a vezére, Lorian, hamar rájön, hogy a lány milyen mágikus képességeket rejteget, így alkut ajánl. Segít a lánynak a képességeit fejleszteni, cserében Prisca pedig bejuttatja a fővárosban a kis csapatot. Az alku megköttetik, Prisca és Lorian pedig egymás iránti utálatuk ellenére kénytelenek együtt dolgozni - de ahogy ez már csak lenni szokott, ellenségekből barátok, majd később "picit" többek lesznek. Főhősnőnk is bejut a városba a zsoldosokkal együtt, ahol olyan titkok, rejtélyek nyomára bukkan, ami megváltoztatja a sorsát, menekülőből hős lesz, aki összefogja a többi romlottat. Ezen felül természetesen még kiderül ez-az, de az már eléggé spoileres lenne, így a többit a fantáziátokra bízom, illetve arra, hogy elolvassátok a könyvet.

Számomra ez az a könyv volt, amiben nem voltam biztos, hogy be fogom tudni fejezni. Nem véletlenül csúsztam a poszttal is egy napot. Egyszerűen fizikai fájdalom volt, hogy tovább olvassam. Az elején annyira lassú és vontatott volt, hogy azt hittem, soha nem fog már beindulni a történet. Prisca egy aránylag elviselhető főhősnő, átéreztem a problémáit, a fájdalmát, tetszett, ahogy a túlélésért bármire képes volt, még arra is, hogy összeálljon egy csapat zsoldossal és furcsa alkut kössön velük.

A zsoldosok közül pedig MINDENKI szimpatikus volt, kivéve a férfi főhőst, Loriant. Ő annyira, de annyira ellenszenves volt VÉGIG az egész történet során, hogy azt elmondani nem tudom. Egy pökhendi, beképzelt, arrogáns alak, akivel a regény során nem is tudom, hogy mit csináltam volna. Volt egy két olyan jelenete, amivel szerintem az írónő próbálta megmutatni a gyengédebb oldalát is, remélve, hogy akkor mindenki teljesen beleszeret, de ez teljesen eltörpült a sok rossz mellett.

Prisca és Lorian között pedig számomra annyira erőltetett volt az egész kapcsolat, hogy az már fájt. A +18-s jelenetüket, amit elviekben úgy kellett volna várnom, mint a vetésnek az esőt egy hosszú száraz időszak után, szó szerint átlapoztam. Lorian ott is csak a szemforgatást hozta ki belőlem. Ez a jelenet kb olyan volt, mintha A szürke ötven árnyalatából szedték volna ki, szinte a szöveg is ugyanaz volt. Egyáltalán nem éreztem azt a kapcsolatot a két főhős között, mint mondjuk Feyre és Rhysand között (ha már úgy vesszük, hogy ez a regény egy "tökéletes olvasmány SJM rajongói számára").

A nagy csattanót és rejtélyt, ami Prisca és Lorian körül gomolygott, már kb a regény 20%-nál kitaláltam, így nagy meglepetés nem ért a befejezéskor. Az viszont meglepett, hogy onnantól, hogy beértek a városba, kezdett jó lenni a történet. Prisca is egyre "tökösebb" lett, voltak jó gondolatai és tettei (persze jó sok hülyesége is, de ezen már meg sem lepődtem). De izgalmas volt az udvar, az ottani élet, a királyság titka és hogy kiben bízhatsz meg és kiben nem, ki fog a hátadba tőrt állítani és ki fog rájönni, hogy Prisca is romlott. Hiszen, ha ez kiderül, akkor a főhősnőnket úgy megpirítják a főtéren, mint egy szelet szalonnát egy kirándulás során. A történet a csúcspontját természetesen a VÉGÉN éri el, amit el kell, hogy ismerjek, jól megírt a szerző. Olyan jó kis függővéget adott az első résznek, hogy még így is, hogy végigküzdöttem az egész könyvet, kíváncsivá tett és szerintem bele fogom vetni magam a második részbe. Csak, hogy megnézzem, mit hoz ki az egészből a szerző. És hátha talán valami jobb szerkesztőhöz került a második rész, aki nem engedi, hogy a könyv első felén elaludjon az ember, a másodikon pedig lerágja a körmét.

Összességében mit is mondhatnék erről a regényről, azon kívül, hogy számomra a szerző kétségkívül SJM farvizén próbált egy "bestsellert" összehozni. Annak, aki nem ismeri a másik szerző sikersorozatát, annak valószínűleg nagyon fog tetszeni a történet, hiszen minden benne van, ami egy ilyen kaliberű fantasy történetben lennie kell, de annak, aki MÁR olvasta a sikersorozatot, annak vajmi kevés élményt fog nyújtani. Ahogyan sajnos nekem sem nyújtott. Sajnálom.

Borító: Csodaszép, gyönyörű, figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: a történet második fele

Mélyrepülés: a történet első fele

Érzelmi mérce: bosszú, harag, bánat, romantika és persze az elmaradhatatlan + 18 karikás jelenetek

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A nyereményjátékunk középpontjában a Könyvmolyképző Kiadó zafír pöttyös könyvei állnak. Nektek az a feladatotok, hogy a fülszövegrészlet alapján kitaláljátok, melyik szerző melyik könyvéről van szó. A megoldást írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Két nővér. Egy brutális gyilkosság. Egy bosszúhadjárat… És egy mámorító szerelem.”

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

November 06 - Kitablar

November 08 - Insane Life

November 10 - Dreamworld - extra

November 13 - Kelly és Lupi olvas

November 14 - Readinspo

November 16 - Dreamworld

November 30 - Spirit Bliss oldala

Carissa Broadbent: The ​Serpent and the Wings of Night – A kígyó és az éj szárnyai (Nyaxia koronái #1)

 

A Maxim kiadó jóvoltából végre itthon is olvasható a nagy sikerű Carissa Broadbent által írt The Serpent and the Wings of Night – A kígyó és az éj szárnyai című könyv, ami nemzetközi szinten nagy sikernek örvend.

Ha szeretnétek jobban megismerni ezt a csodálatos és különleges világot, gyertek és tartsatok velünk ezen a blogturnén! Ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya.

Maxim Kiadó, 2024

544 oldal

Fordította: Ladányi Csilla

Goodreads: 4,31

Besorolás: fantasy, romantikus

Akár ​ember, akár vámpír vagy, a túlélés szabályai ugyanazok: soha ne bízz, soha ne engedj, és mindig – mindig – vigyázz a szívedre!

Az Éjszülött vámpírkirály örökbe fogadott emberlánya, Oraya olyan világban vetette meg a lábát, amely arra hivatott, hogy végezzen vele. Az egyetlen esélye, hogy valaha puszta prédánál több lehessen, ha részt vesz a Kejari versenyen: a legendás tornán, amelyet maga Nyaxia, a halál istennője szervez.

De a három vámpírház legkiemelkedőbb harcosai között győzelmet aratni nem lesz egyszerű. Így a túlélés érdekében Oraya kénytelen szövetséget kötni egy titokzatos riválissal. Raihnben minden veszélyesnek tűnik. Könyörtelen vámpír, hatékony gyilkos, a lány apjának és uralmának ellensége… valamint Oraya legnagyobb vetélytársa. Ennél azonban sokkal rémisztőbb, hogy Oraya mennyire vonzódik a férfihoz.

A Kejarin viszont nincs helye együttérzésnek. Minden biztosnak hitt tudás, ami Oraya világát alkotta, összeomlik. Raihn ugyan talán mindenkinél jobban megérti őt – ám bimbózó vonzalmuk akár a vesztét is okozhatja egy olyan birodalomban, ahol semmi sem halálosabb a szerelemnél.

Igen, a vámpírok "érája" már lejárt, az olvasók nagy része már totálisan megcsömörlött minden olyan regénytől, ami róluk szól. Carissa Broadbent azonban mégis úgy döntött, hogy a könyve főszereplőinek a vérszívókat fogja megtenni - nagyot mert és talán nyert is vele.

Én is, aki anno nagyon imádtam a vámpírokat, kétkedve kezdtem bele a regénybe, hogy vajon tud-e valami újat mutatni az írónő vagy pedig beleveszünk a megszokásokba.

A történet szerint az Éjszülöttek vámpírkirálya örökbefogad egy árva embergyermeket, Orayát, aki így a vérszívók között nő fel. Bár erőben sehol sincs az új népéhez képest, de maga a király képzi ki őt arra, hogy megállja a helyét és ne csak egy préda legyen a többiek szemében. Oraya azonban többre vágyik, mint túlélni és ezt kívánságát csak Nyaxia, a halál istennője tudja neki megadni, de az istennő a kegyeit nem osztogatja ingyen, ahhoz, hogy segítsen a lánynak, Orayának meg kell nyernie a legendás tornát, a Kejarit.

A Kejari azonban nehéz, mit nehéz, még a legjobbak közül is csak a legjobbak juthatnak el a végsőkig, a nyerésről már ne is beszéljünk. De Oraya nem a gyávák közé tartozik és elindul a viadalon. Hogy egyáltalán túljusson az elején, szövetséget köt az egyik vetélytársával, Raihnnel, aki veszélyes, könyörtelen és persze... rettenetesen jóképű. Oraya eleinte képes ellenállni a férfinek, hiszen ugyanilyen veszélyes, gyönyörű teremtmények között nőtt fel, de ahogy haladnak előre a viadalban, a lánynak rá kell jönnie, hogy ez férfi más, mint a többiek. Viszont a viadalon csak egy valaki győzhet, ami annyit jelent, hogy ha még el is jutnak a végéig, vagy Orayának kell megölnie Raihnt vagy fordítva...

Őszinte leszek, a regény az elején nem nagyon nyűgözött le. Úgy is mondhatnám, hogy nehezen vettem kézbe, mindig volt valami "fontosabb" dolgom is, mintsem olvassam a könyvet. Viszont, ha a kezembe vettem, akkor nehezen tettem le. Aránylag lassan indul be a történet és körülbelül a második harmadtól éreztem azt, hogy oké, most már mindenképpen érdekel, hogy mi is lesz a történet vége (illetve az első rész vége, mert ahogy láttam ez sorozat lesz). Addig viszont evickéltem csak a történések között. Persze, tudom fel kell építeni a világot, meg kell ismernünk a helyszínt, a szereplőket, csak ez nekem picit túl sokáig tartott. De ha már a világnál tartunk. Ritkán olvasok olyan kemény jellemzést a vámpírokról, mint amit itt kaptunk a szerzőtől. Felejtsük el Anita Blake vámpírjait, meg a Twilight és Vámpírnaplók szépfiúit. Ezek itt könyörtelen gyilkosok, akik az emberekre csak, mint eledelre tekintenek. Ami picit zavart, azok a szárnyak. Az eddig is alap volt, hogy a vámpírok tudnak repülni, de az, hogy körülbelül angyalnyi méretű szárnyaik vannak, az picit furává tette számomra az egészet. De hát ezért fantasy a fantasy, mindenki olyan lényeket alkot meg, amilyeneket csak akar.

Forrás

Oraya a főhősnőnk viszont nem igazán tudott közel kerülni hozzám. Ügyes, talpraesett fiatal lány, aki képes életbenmaradni akkor is a vámpírok között, amikor a mostohaapja, a király nincs a közelben. Ez azért már valami. Viszont pontosan, mivel ilyen szívtelen, kegyetlen, könyörtelen lények között nő fel, ezért az érzelmi intelligenciája alapos fejlesztésre szorul. Voltak jobb és kevésbé jó döntései, de az biztos, hogy a karakterfejlődése bámulatos volt, ahogy haladtunk előre a történetben.

És a másik fele, Rhain. Ő sem az a férfi szereplő, akinek már a neve hallatán és az első mondat után, ahogy bemutatkozik, elalélok és legszívesebben beleteleportálnék a történetbe, hogy vegyen engem is észre és engem, csakis engem válasszon. Ez lehetett az írónő hibája is, de egy akár direkt húzás is, hiszen Oraya szemén keresztül ismerjük meg őt. A főhősnőnket pedig nem igazán érdekli sem a szerelem, sem a pasik, így nem is tudja úgy bemutatni nekünk Rhaint, hogy azonnal beleszerethessünk. De ami késik, nem múlik, ahogyan Oraya, úgy mi is lassan megkedveljük a férfit.

A kettőjük kapcsolata pedig szépen lassan épül ki, eleinte egyik sem kedveli nagyon a másikat, hiszen riválisok, halálos ellenségek, csupán a szükség hozza őket össze. De a kényszer előbb barátságot, majd valamivel többet is hoz. (és persze egy jóóó hosszú + 18 karikás részt is :D).

Akit viszont nagyon szerettem, az Mische volt, Rhain női barátja / társa. Egy fénysugár volt ebben a komor világban és bár nem sokat szerepelt, de remélem a további részekben több szerepet fog majd kapni! (vagy akár egy spin-offot is)

A történet pedig ahogy már fentebb is írtam, elég lassan bontakozik ki, de a próbák durvák, az írónőnek elég jó fantáziája volt, hogy egyre borzalmasabb és kegyetlenebb próbákat kelljen kiállni a szereplőinknek, közben mi olvasók is megismerhetjük Nyaxia történetét. Főhőseink nem egyszer a halál torkából jönnek vissza - ha jól számoltam csak Oraya legalább 6-7 alkalommal halt meg majdnem. De szerencsére a vámpíroknak vannak jó kis csodaszereik :D, így egy idő után már nem féltem annyira, hogy szegény főhősnőnk / főhősünk otthagyja a fogát, hiszen mindig kaptak innen-onnan valami csodatévő szert, amivel összefoltozták magukat vagy egymást. De nem akarom elbagatelizálni a dolgokat, hiszen nem mindenki volt ilyen szerencsés, a szerző szépen szórta kifelé a szereplőket...

És a történet vége? Mondhatnánk, hogy minden jó, ha a vége jó, de itt azért ez nem ennyire fekete-fehér. Szerintem most fog csak beindulni a valódi történet, főleg, hogy rengeteg száll elvarratlan még és még több kérdésünk maradt nyitott. Így nyugodtan mondhatom, hogy eléggé várom a folytatást.

Így, miután befejeztem az első részt, elmondhatom, hogy összességében egy, bár nagyon lassan beinduló, de utána annál jobb kis fantasy könyvet olvashattam, (amit nem hittem, hogy az lesz, miután az elején annyit bukdácsoltam) és nyugodtan merem ajánlani minden fantasyt kedvelő olvasónak, még azoknak is, akik már megcsömörlöttek a vámpírok vérszomjas világától.

Borító: Gyönyörű, különleges, tetszetős

Kedvenc karakter: Mische

Szárnyalás: a próbák

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Izgalmas, néhol hátborzongató, néhol fájdalmas, de persze nem maradhatott ki belőle a romantika és a +18 karikás részek sem :)

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A könyv számos izgalommal és fordulatokkal teli, azonban a mostani nyereményjátékunkban nincs más dolgod, mint elolvasni az állomáson a beleolvasót és minden állomáson a feltett kérdésekre helyesen válaszolni.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Hogy hívják Oraya emberi barátnőjét?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

November 07 - Insane Life
November 08 - Kelly & Lupi olvas
November 09 - Milyen könyvet olvassak?
November 10 - Angelika blogja
November 11 - Könyv és más
November 12 - Dreamworld
November 13 - Kitablar

Nisha J. Tuli: A Napkirályné próbája (Uranosz erekjéi #1)

A Next 21. Könyvkiadó elhozta nekünk Nisha J. Tuli nagysikerű történetét, A Napkirályné próbáját. Egy múltját nem ismerő fiatal lány, egy király, aki a jövendőbeli hitvesét keresi és egy birodalom, melyet csak egy hajszál választ el a háborútól. Tarts te is velünk, hogy megtudd a történet végét! Az állomások mindegyikén egy feladványt találsz, amit ha helyesen oldasz meg, akkor esélyed nyílik megnyerni egy példányt A Napkirályné próbájából!

Next 21 Könyvkiadó

368 oldal

Fordította: Heinisch Mónika

Goodreads: 3,88

Besorolás: fantasy, romantikus, mágia, tündérek

Két nő. Egy halálos viadal. Csak egyikük nyerheti el a Napkirály szívét.
Lor tizenkét hosszú, szenvedésteli esztendőt töltött börtönben az Aurórakirály uralkodása alatt. Egyetlen vágya, hogy kiszabaduljon, és megtoroljon rajta minden egyes nyomorúságos pillanatot.
Egy véletlen folytán a Napkirály színe elé kerül, és a rivaldafényben találja magát: kilenc másik jelölttel együtt esélyt kap – talán belőle lesz a királyné. Ha elnyeri a király szívét, akkor szabad lesz, és végre bosszút állhat.
De Lor kívülálló: nem érti, miért helyezték szabadlábra, hiszen ő nem is a Napkirály udvarának alattvalója. A többi jelölt ellenszenvezik vele, és mindent megtesznek, hogy végleg eltávolítsák a játéktérből.
Muszáj nyernie, hiszen ha veszít, meghal. Vagy, ami még rosszabb: visszaküldik az Aurórakirály karmai közé.

Nem ismertem eddig a szerzőt, de ez a gyönyörű borító és az izgalmas fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet. A legnyomatékosabban a viadal szó hatott rám, felidézte bennem természetesen Suzanne Collins trilógiáját, és rögtön ezután a Párválasztó regény jutott eszembe, hiszen itt is reményteli menyasszony jelöltek fognak megküzdeni egymással. Miután ezeket a regényeket nagyon szerettem, és gyakorlatilag több, mint tíz éve voltak a kezemben, egyáltalán nem bántam, ha egy ezekhez hasonló mixet kapok, csak jól legyen megírva. Szerencsére nem kellett csalódnom, a szerző remekül adagolta a hozzávalókat és végül egy egyedi történetet alkotott.
Lor egy fiatal lány, aki már 12 éve raboskodik az Auróra királyság egyik börtönében, igazságtalanul zárták be, miután megölték a szüleit. Itt van a két idősebb testvére is, minden vágyuk kiszabadulni ebből a pokoli helyzetből. Úgy tűnik, ettől egyre távolabb kerülnek, mert egy galiba után Lort a Gödörbe küldik, mely egy sötét, félelmetes hely a börtönön kívül, a szörnyek közelében, két hetet itt még senki sem bírt ki. Néhány borzalmas nap után, a teljes reménytelenség közepette, váratlanul magával viszi egy idegen, másnap már a Napkirályság udvarában ébred. Vele együtt tíz lánynak kell összemérni a tudását, erejét, szerencséjét, hogy végül egyikük Atlas herceg menyasszonya lehessen. Lor elsőre összezavarodik, de hamar belátja, hogy ennél nagyobb esélye sosem lesz, hogy megváltoztassa a sorsát és megmentse a testvéreit is. Minden lányhoz kirendelnek egy lovagot, aki kíséri, tanítja, edzi, felkészíti a próbákra. Gabriel megtesz mindent, hogy teljesítse ezt a feladatot, de sosem rejti véka alá, hogy nem bízik a lány sikerében. Telnek a napok, hetek és Lor egész kikupálódik, szépségben, ügyességben felveszi a versenyt a többiekkel, akik kezdetben kiközösítik, aztán páran mégis szóba állnak vele. Persze Atlas, a tündérherceg igyekszik minden lányt közelebbről is megismerni, Lort is elkápráztatja a szépségével és a kedvességével. Most már aztán tényleg nyernie kell, hiszen kezd a dolog érzelmileg is hatni rá. Jöhet a nagy viadal!

 

Nagyon tetszett a regény, faltam a lapokat, izgalmas volt, tele olyan cselekményelemmel, melyeket az említett regényekben is szerettem, nagyon hiányzott már egy ilyen zsánerű olvasmány. A szerző érzékletesen ír, gazdag leírásokkal, az első oldalaktól átéreztem a rengeteg szenvedést, amin Lor gyerekkora óta keresztül ment, remekül átjöttek az érzelmek. Mégis volt a stílusban egy kis szarkazmus is, ami humort hozott és némi könnyedséget, ellensúlyozva az időnként halálos jelenetek komolyságát. A főszereplő lány nagyon erős, tekintettel a börtönben történtekre, ez egy mellbevágó múlt, amit olvasóként is nehéz volt feldolgozni. Tetszett, hogy egy pillanatra sem feledte a testvéreit, a kiszabadításuk lebegett a szeme előtt. Nagyon sok trauma érte ezt a lányt, ezek megviselték de meg is erősítették, képes volt bízni egy jobb életben, az igazságban. Itt kell megemlítenem, hogy Lor énelbeszélős szemszöge mellett időnként beékelődött pár Nadir nézőpontú fejezet. Az Aurórakirály fia egészen más utat jár be, hogy végül összeérjenek a szálak és kerekedjen egy izgalmas függővég. Ennek köszönhetően tudomást szerezhetünk arról, hogy komoly erők mozgolódnak a háttérben. Ráadásul Lor származása is titkokat rejt, mondjuk szerintem senki sem gondolta az olvasók közül, hogy ő csupán véletlenül lett kiválasztva. Lor pörgősebb fejezeteit szükségszerűen lassította Nadir szemszöge, ezzel jól balanszírozta a dinamikát. Visszatérve a cselekményre, a viadalra készülés és a verseny szórakoztató volt, izgalmakkal, cselszövésekkel tűzdelve. Engem igazából az utolsó előtti próbánál ért némi agyvérzés, ez már majdnem kiverte a biztosítékot, persze vitt a lendület tovább.
A romantikát sokan elkerülhetetlennek tartják egy jó fantasy regényben, és többnyire én is ezen a véleményen vagyok. Itt azonban tanácstalan voltam, mert Atlas zsigerileg idegesített, nem tudtam elfogadni őt a szerelmi érdeklődés tárgyaként, amolyan "túl szép ahhoz, hogy igaz legyen" karakterével nem volt szimpatikus. Ugyanakkor remélem találkozunk vele a következő részben is, nagyon jól fel volt építve a jóságos tündérherceg figura. Na persze, ennél azért jobban ismerjük a tündéreket, az édes tökéletes külső alatt gyakran lelhetünk romlott részeket. A szerző igencsak meglepett, hogy erotikát is csempészett ebbe a történetbe, méghozzá nem is olyan ártatlan módon. Szerintem nem hiányzott volna, ha kihagyja, nem volt jelentősége. Gabrielben az az igazság, hogy jobban bíztam, azt hittem mégiscsak szövődik ott valami köztük, aztán arcon csapott a valóság, de még mindig kétséges számomra, melyik oldalon áll valójában, huh ez a pasi nehezen kiismerhető, de érdekes karakter.
És a befejezés, persze, hogy egy vastag függővéget kaptam, így hát nagyon várom a folytatást, hiszen annyi lehetőség rejlik a történetben, igazából a végén 180 fokos fordulatot vett a sztori. Reménykedem, hogy a mágia is több szerepet kap, mert ez a terület épphogy meg lett piszkálva.
A fél pont levonás a temérdek ismétlés miatt jár, ez már zavaró mennyiség volt, nincs szükség tízszeres ismétlésekre, és ez nem csak szavakra, hanem teljes mondatokra is vonatkozott.
(Egy megjegyzés: Vajon miért lett a fülszöveg átírva? Az eredetiben „Két nő.” helyett „Tíz nő.” szerepel, és jobban is hangzik, hiszen az utolsó fordulóban maradtak csak ketten.)

Nagyon ajánlom a regényt minden fantasy rajongónak, hiszen kedvenc regények toposzainak vegyítéséből áll, ennek ellenére mégis tökéletesen egyedi lett. Nagyszerű szórakozás volt részemről a regény, és szerencsére nálam van már a folytatás is, úgyhogy neki is vágok!

Képek: saját

Borító: Gyönyörű, részletgazdag a borító. Egyébként az egész könyv nagyon szép, nemcsak a borító, hiszen élfestett kiadásban jelent meg, térkép is kapott helyet benne, és egy klassz könyvjelző is jár hozzá.

Kedvenc karakter: Lor, Atlas.

Szárnyalás: Nagyon rég volt már részem hasonló világfelépítésű regényt olvasni, de nem zavart ez az összevegyítés, jót nosztalgiáztam.

Mélyrepülés: Az ismétlések meg tudtak akasztani.

Érzéki mérce: Nem igazán számítottam erotikus tartalomra, de bizony kaptam néhány pikáns jelenetet,  őszintén megmondom, nem hiányzott volna, ha kimarad.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték

A nyereményjáték során a kitalált világoké, országoké a főszerep. Te rájössz, melyik fantasy-sorozathoz tartozik az elnevezés? A szerzőt és a címet írd be a Rafflecopter megfelelő sorába!  
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:   KÖZÉPFÖLDE

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

10.15. Kitablar
10.17. Kelly és Lupi olvas
10.19. Dreamworld

Jennifer L. Armentrout: The War of Two Queens - Két királynő háborúja (Vér és Hamu #4.)

Folytatódik Jennifer L. Armentrout nagysikerű Vér és Hamu sorozata a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. Poppy és Casteel izgalmakkal és fordulatokkal teli története újabb részhez érkezett. Eddig Casteel küzdött Poppy-ért, de vajon most Poppy is ugyanúgy fog küzdeni szívtársáért? Vajon sikerül legyőzni a legnagyobb ellenségüket, aki jelenleg útjukban áll? Gyere és kövesd a Két királynő háborúja blogturnét, hogy többet megtudj a könyvről, legyél részese te is ennek az utazásnak!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Zafír pöttyös

736 oldal

Fordította: Rácz Kata

Goodreads: 4,08

Besorolás: high fantasy, romantasy, felnőtt, vámpír, vérfarkas, mágia

A ​háború csak a kezdet…
AZ ARANYKORONÁK KÉTSÉGBEESÉSÉBŐL
Casteel pontosan tudja, hogy a Vérkirálynőnél nincs alattomosabb és gonoszabb a birodalomban. Azonban a megrázó felfedezésekre még ő sem tudott felkészülni. Már-már elképzelhetetlen a Vérkirálynő gaztetteinek mértéke.
HALANDÓ TESTBE SZÜLETVE
Poppyt semmit sem akadályozhatja meg abban, hogy kiszabadítsa a királyát, és mindent elpusztítson, ami a Vérkirálysághoz kötődik. Az Élet Ősi Lényének
testőrei minden erejükkel támogatják, a vérfarkasok mögötte állnak. Poppynak meg kell győznie az atlantiai tábornokokat, hogy az ő elképzelései szerint cselekedjenek, és ezúttal nem fújhatnak visszavonulót. Nem, amíg őbenne él a remény, hogy olyan jövőt építsen,
amiben mindkét királyság békében élhet egymás mellett.
EGY HATALMAS, ŐSI ERŐ EMELKEDIK FEL…
Poppynak és Casteelnek együtt kell kiállniuk a szerelmükért, a szeretteikért, és megóvni a védteleneket. Régi és új hagyományok közepette. Azonban ahhoz, hogy véget vessen a Vérkirálynő üzelmeinek, a lánynak talán épp azzá kell válnia, amivé a prófécia jövendölte, és amitől a legjobban fél…
A HALÁL ÉS PUSZTÍTÁS ELŐHÍRNÖKE

Első megjegyzésként jeleznem kell, hogy a bejegyzés spoileres lehet a sorozat korábbi részére, illetve nagyon enyhe mértékben erre a részre is.
Ott hagytuk abba az előző részt, hogy Casteel önként a Vérkirálynő fogságába vonult, természetesen Poppy a vérfarkasokkal és a királysággal a háta mögött azonnal ki akarja szabadítani. Csakhogy alapos tervet kell felépíteniük, össze kell hangolni a seregeket és rávenni a tábornokokat, hogy kövessék a közös stratégiát, mely bizony háborúhoz vezet, ahol nem kerülhetik el a veszteségeket sem. Poppy súlyos megrázkódtatáson esett át, amikor kiderült Isbeth valódi személyisége, és miket tett korábban. Poppy nem csak őt, de az egész Vérkirályságot is fel akarja számolni, más megoldás nincs. Minden követ megmozgat, hogy kiderítse, hol tarthatják fogva a férjét, hogyan szabadíthatná ki a lehető legbiztonságosabb módon, hiszen tudja, hogy milyen módszerei vannak a Vérkirálynőnek.
Úgy tűnik ez a sorozat számomra guilty pleasure olvasmánnyá vált, ragaszkodom hozzá, hogy olvassam, sőt falom a lapokat, közben azért tisztán látom, mennyi idegesítő elem van benne, a hosszúsága, Poppy identitásának változásai, az ezer kérdés, stb. De közben imádom a szereplőket, a felépített világot, és ismerni akarom a történetet, akármerre megy a cselekmény. Nos, a szerző ebben a részben is az idegeimen táncolt. Ez a felkészülés – egyben a szerelmesek egymástól külön töltött ideje – a nem kevés oldalszámú könyv kb. feléig tart, ezt álmomban nem gondoltam volna. Ez kegyetlenség volt! Viszont rettenetesen örültem Casteel szemszögének, végre első kézből ismerhettem meg a gondolatait, és a gyomorforgató eseményeket a fogsága során. A szemszöge révén megismerhetjük Isbeth udvartartásába tartozókat, a Szolgálólányokat, köztük a titokzatos Millicentet, aki bizony erős meglepetést tartogat a személyét illetően. Aztán itt van Casteel bátyja, Malik Da'Neer, akiről végre megtudjuk, mi a fenét keres  Vérkirálynő udvarában. Nem utolsó sorban Callum is érdekes karakter, amellett, hogy arany színben pompázik, és nem igazán lehet megölni, még egész érdekes dolgok derülnek ki róla, érdemes odafigyelni rá. A regény második fele az összecsapásra való felkészülésről szól, amely során persze ezer új kérdés merül fel és számos esemény történik, meglepő új szereplőkkel és kapcsolatokkal, egyre több minden kiderül a múltról, Poppy megsebesülésének éjjeléről, kik voltak ott valójában. Ezek mint rendkívül fontosak, de szinte eltörpülnek az Egyesülés kérdése mellett, aminek eljövetelére korábban számos jel utalt. Nem tagadom, én is erre voltam a legkíváncsibb, tényleg annyira megvisel-e, mint az olvasók nagy részét? Moly-os ismerőseim, akik angolul olvasták, majdnem mindenki kiborult ezen a történésen. Hiszen annyira aranyba foglalt volt az eddigi részek során Poppy és Cas szereleme, a lelki társak, sőt, szívtársak fogalma, és egyáltalán, annyira tökéletes ez a páros így ahogy van. Már a regény első felében sor kerül Poppy táplálkozására Kieranból, ami egyáltalán nem szexuális jellegű, még úgy sem, hogy direkt kínos jelenetekre gondol, ugyanis vérivás közben Poppy látja a gondolatait. Ez mégsem érzéki, sokkal inkább ugratás jellegűnek tűnik,  Kierantól simán kitelik. Rendszeresen együtt alszanak, bár Kieran többnyire farkas alakban van, de sem éjjel sem nappal, soha nem éreztem, hogy romantika szövődhetne köztük. Már a korábbi részekben is szépen fejlődött kettejük kapcsolata, Kieran mindig ott volt és támaszkodhatott rá, (sosem felejtem el AZT a jelenetet, amikor ez a támaszkodás bizony elég közeli volt), és ebben sosem volt romantikus jelleg. Casteel konkrétan nagyon is hálás volt Kierannak a támogatásért, sosem mutatott féltékenységet. Mégis, volt néhány mondat, ami azt bizonyítja nekem, hogy ez egy be nem sorolható kapcsolat közöttük, és szeretném, ha tovább bonyolódna, nekem ez nincs ellenemre - szembemenve a közfelháborodással. 

A könyv második felében aztán eljön a pillanat, amikor dönteniük kell az Egyesülésről, mert a körülmények miatt mindegyiküket jelentősen megerősítené a végrehajtása, szükségük van rá, Kierannak különösen, hiszen átokkal sújtották. A legkevesebb bajom a könyv olvasása során az Egyesüléssel volt. Aki az interneten terjedő szexuálisan túlfűtött szerelmi háromszöges drámára számít, az csalódni fog. Szerintem tökéletesen állt hozzá JLA, elfogadható volt a kivitelezés, mivel nem volt túlzó, sem extrém. Ez egy hagyományról, egy lehetőségről szól, a kötelék megerősítése a cél, amit egyszerűen meg kellett tenniük – az egymásból való táplálkozás lépését, ami szigorú sorrend szerint zajlik. Aztán van az a pont, amit már nem kötelező átlépni, amikor ez a felizzott testi/szellemi állapot eljut egy csúcspontra és még többre vágynak az érintettek. Poppy nem áll meg, ez az ő döntése ebben az euforikus pillanatban, és semmi felesleges, részletekbe menő leírás nincs, legfeljebb karok-lábak egyéb testrészek simulása, kavarodása. Ami itt történik abban én nem éreztem semmi romantikus aspektust Kieran vonatkozásában. Az már más kérdés, hogy a következő részben érzelmi síkra tereli-e a szerző ezt a szálat, itt ez még konkrétan nem történik meg. Milyen jó lett volna itt egy Kieran szemszög, akkor sokkal többet tudnánk!
Ellenben voltak másféle problémáim a regénnyel. Így a negyedik rész végére kiderülhetne már, ki is Poppy valójában, még mindig nem érzem véglegesnek az identitását. Úgy tűnik, a közvetlen felmenőiről már biztosak lehetünk, de hogy az ősi vérvonal még mit hoz ki belőle, nincs lezárva. Jó lenne, ha a következő könyvben nem lenne ebben egy újabb 180 fokos fordulat. Vagyis a következő utáni részben, mert ha jól rémlik, a következő rész kb. az eddigiek elbeszélése lesz Casteel szemszögéből, amit nagyon várok. 

Sajnos Casteel részben a fogság miatt is, de most erősen háttérbe szorult a cselekmény szempontjából. Nekem jobban tetszett, amikor együtt próbáltak előre jutni, együtt hoztak döntéseket, reménykedem, hogy visszaerősödik a továbbiakban, most ugyanis Poppyra túl nagy nyomás nehezedik, és mintha csak királynője lenne Atlantiának nem királyi párja.
A végső összecsapás, ami felé az egész regény haladt, izgalmas volt, de közben azt se tudtam ki kicsoda, és épp mit is csinál, csak kapkodtam a fejem, elég zűrös jelenetsor volt. A címhez képest, ami egy jóval nagyobb háborút ígért, még rövidnek is mondható. Azért rendesen rám hozta a szerző a frászt, konkrétan az infarktus kerülgetett, aztán mégsem, végül csak sikerült újra egy kis függővéget összehozni. Imádtam a végén Nektas felbukkanását, és rengeteg magyarázatát. Tényleg nem véletlenül ajánlott A ​Shadow in the Ember – Árnyék a parázsban (Hús és tűz 1.) olvasása ezen rész előtt.
A korábbi részben megismert drakenek ebben a regényben is nagy szerephez jutottak, elsősorban Reaver, aki számos vicces pillanatot okozott szarkasztikus stílusával, és nem kevés alkalommal a megjelenésével, ugyanis egyáltalán nem zavartatta magát a manifesztálódást követő meztelenség. Ő is közel áll Poppyhoz, hűséges, megbízható szövetséges. A vérfarkasok szerepe most is jelentős, nagyon szeretem a jeleneteiket, a köteléken keresztül való kommunikációjuk isteni ötlet. Hiába volt hosszú a regény, a vérfarkasokról még többet szerettem volna olvasni, főleg a kiemeltebb szerepet kapott Vonettáról, Delanoról, Emilről, stb. Ja és Tawny is előkerült, kicsit zűrzavarosan, remélem róla is sokat hallok még, annyira hiányzott Poppy oldaláról egy bizalmas barátnő.
Talán, majd egyszer egy újraolvasás során sokkal többet megértek a világfelépítésből, és tisztába kerülök a 200 szereplő nevével és származásával, de csak azt tudom mondani újra, nagyon szeretem a történetet minden hibájával együtt, részemről nincs megállás, továbbra is velük maradok, várom a következő részt, és utána a befejezést.

Kép: Pinterest

Borító: A draken megjelenik a borítón.

 

Kedvenc karakter:  Casteel, Poppy, Kieran

Szárnyalás: Egyértelműen Reaver, és milyen jó volt Nektas a végén.

Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce: Casteel kiszabadítása után nincs hiány a spicy jelenetekből. de nem hiszem, hogy ebben a sorozatban bárki panaszkodna ezzel kapcsolatban.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

 

A mostani játék teljesítéséhez nincs más dolgotok, mint a kiadó honlapján elérhető beleolvasót figyelmesen olvassátok végig. Ezután az állomásokon feltett kérdésekre válaszolni nagyon könnyű lesz!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:   KI POPPY VÉR SZERINTI ÉDESANYJA?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

09.10 Kelly & Lupi olvas
09.12 Könyv és más
09.14 Insane Life