Tegnap a Könyvmolyképző Kiadó meghívására lehetőségem volt megnézni a Velünk véget ér című filmet a forgalmazó InterCom premier előtti sajtóvetítésén az Etele Plázában. A film az óriási sikerű It Ends with Us regény alapján készült, melyet természetesen már olvastam korábban. Nem készült róla blogbejegyzés, érzelmi okokból. Szerencsére nem vagyok személyesen érintett semmilyen bántalmazás kapcsán, mégis annyira át tudtam élni az olvasottakat, és olyan mélyen hatott rám, hogy sokáig tartott egyáltalán feldolgozni valamilyen szinten. Bizonyos témákról nagyon nehéz indulatok nélkül beszélni. Van amikor ez nem zavar és gond nélkül ki tudom írni magamból a véleményemet. Colleen Hoover ezen történeténél ez nem működött, pedig az összes könyvét elolvastam és a legnehezebb témájúakról is gond nélkül írtam, mégis a Velünk véget ér kivétel lett, és egyben mégis a kedvencem tőle. A miértek az érdekesek. Ha a saját szűk környezetedben nincs részed bántalmazásban, akkor is biztos, hogy életed során láttál már ilyet megtörténni a szomszéddal, az osztálytársaddal, a munkatársaddal, a gyereked barátaival és sorolhatnám. Egyrészt nehéz eldönteni, hogy ilyen esetben beavatkozhatsz, vagy véleményt nyilváníthatsz-e egyáltalán, kívülállóként beleszólhatsz-e egy bántalmazó kapcsolatba? De ennél sokkal nehezebb érintettként arról dönteni, hogy mit tegyél? Mindent hátrahagyva kilépsz a kapcsolatból és valakitől segítséget kérsz? Kihez tudsz fordulni? Aki nem tesz semmit, miért nem lép? Nagyon nehéz megtenni az első lépést. Bátorságot gyűjteni nem könnyű. Ebben nagyon sokat segít a könyv és most már ez a film is. 2022-ben olvastam a könyvet, akkor tartott 1 millió olvasásnál a Goodreads-en a számláló, ez mostanra 3,7 millióra nőtt. Ez egy óriási szám, szerintem fantasztikus eredmény, hogy ennyi olvasóhoz eljutott ez a történet (az eladási adatok 8 milliónál járnak világszerte), és az érintettek erőt tudnak belőle meríteni, és legalább olyan fontos, hogy a nem érintettek is szembesülhetnek ezzel a jelenséggel. Ezt a könyvet és a filmet pont ezért a kezébe adnám minden fiatalnak, mert szükséges ez a tapasztalat a való élethez, nagy eséllyel valamikor mindenki belefuthat így vagy úgy hasonló helyzetbe.
Visszatérve a filmes eseményhez: a meghívó szerinti ajánlott időben érkeztünk, kevéske sorban állás után megkaptuk a jegyünket és egy kis ajándékcsomagot a nagyon kedves hostessektől. A meglepetés csomagocska tartalma a képen látható, a könyv saját példány. (Sminkpaletta, kedvezménykupon, mini kozmetikai termékek, illatminták, könyvjelző.)
Ezután sorba álltunk a popcorn-üditő kombóért, eközben már sorra találkoztunk ismerős arcokkal. Elsősorban a Blogturné Klub csapattagjaival beszélgettem pár szót, de láttunk booktok-ról ismert tartalomgyártókat is, őket jobbára a lányom ismerte fel, én nem annyira. Gyorsan ment a sor és már be is ülhettünk a moziterembe. Izgatottan vártam, mit hoz ki a történetből Justin Baldoni rendező, aki egyben Ryle karakterét is játszotta. Azt kell mondanom, hogy ő bizony tényleg elolvasta a regényt is, az első betűtől az utolsóig, - viccet félretéve - a lehető legjobb munkát adta ki a kezéből. Maga a cselekmény szerintem tökéletesen megvalósult a filmvásznon, jó volt a dinamikája, szerettem a visszaemlékezős jeleneteket is, átérezhető lett a Lily-Atlas kapcsolat mélysége, miken mentek ők keresztül. Lily és Ryle kapcsolatának felépítésére sem tudok semmi rosszat mondani, szerintem nagyon jól játszottak a színészek, a kulcsjelenetek a helyükön voltak. A helyszínek és a díszletek is tetszettek, első osztályú lett a virágüzlet és az étterem megvalósítása is. Lily outfitjei hagytak némi zavartságot bennem, nem emlékszem, hogy ennyire hippis lett volna, de egy újraolvasásnál figyelni fogok erre.
Atlas sokkal érzelgősebb figura volt a filmben, mint amire emlékeztem, de ezek valószínűleg rendezői eszközök, talán ezzel is Ryle személyét tették még maszkulinabbá, félelmetesebbé, erősebbnek tűnővé. Összességében tízből tízre értékeltem a filmet, nagyon tetszett.
Nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy milyen ellenségeskedések alakultak ki a film bemutatójával kapcsolatos interjúk kapcsán elsősorban külföldön, de most már itthon is. Az tény, hogy Blake Lively egy A kategóriás sztár, az ő nevével sokszorozódik a nézőszám, és gyakorlatilag a jelentős döntések a promózással kapcsolatban az ő érdekeit képviselik, lásd akár csak a filmes borítós kiadást, pontosan meghatározva a rákerülő név mérete, mely a szerzőével szinte egyforma. Ezek ellen nem igazán lehet tenni. Nem szép azonban, hogy a színésznő több interjúban is rom-kom-ként említi a filmet, elbagatellizálva a valódi mondanivalót. Állítólag nem is jelennek meg a rendezővel közösen az eseményeken, annyira eltérő a megközelítésük a filmmel kapcsolatban. A romantikus oké, csak ez nem komédia, hanem dráma. Azonban én nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ez is része egy reklámkampánynak, hogy legyen valami balhé a film körül, még többen nézzék meg, és tegyenek igazságot a saját tapasztalatuk alapján. A velem együtt mozizó 22 éves lányomnak, aki nemrég olvasta is a könyvet, szintén nagyon tetszett az adaptáció, még annyit tett hozzá, hogy nagyon jók voltak a zenék, illettek a történetbe, különösen Blake barátnőjének, Taylor Swiftnek a betétdala tetszett, ami egészen a vége felé hangzik el.
Mindenképpen ajánlom a filmet, nézzétek meg, és olvassátok (újra) a könyvet is.
Még egyszer köszönöm a Kiadónak a meghívást, felejthetetlen élmény volt!
