Könyvmolyképző, 2019
288 oldal
Fordította: Barcza Gerda Adrienne
Goodreads: 4,12
Besorolás: realista
Egy kiskutya és egy hihetetlen utazás igaz története.
Mint ahogy korábban a Bob, az utcamacska, A Góbi is igazi szívmelengető történet az állatok szerelmesei számára a világ minden táján.
2016-ban Dion Leonard, a tapasztalt ultramaraton futó váratlanul belebotlott egy kóbor kiskutyába, amikor részt vett egy 155 mérföldes versenyen a Góbi-sivatagban. A Góbi nevet kapó, szeretetreméltó kutyakölyök bebizonyította, hogy ami hiányzott a méretéből, azt a szívével pótolta, ahogy követte Diont a szeszélyes Tian Shan-hegységen át, és vele tartott közel 80 mérföldön keresztül.
Dion úgy érezte, valami megváltozott benne, amikor szemtanúja lett az aprócska állat hihetetlen elszántságának. A múltban mindig arra összpontosított, hogy nyerjen, hogy a legjobb legyen, ám most más célja nem volt, minthogy meggyőződjön róla, barátja biztonságban van, etetik, itatják. Bár Dion nem lett az első, mégis úgy érezte, valami sokkal nagyobbat nyert, és megfogadta, hogy Góbit magával viszi az Egyesült Királyságba, új családtagnak. Ezzel vette kezdetét az utazás, s egyikük sem fogja elfelejteni a hullámvasútszerűen alakuló drámát, a bánatot, a szívfájdalmat, az örömöt és szeretetet, amely örökre megváltoztatta mindkettőjük életét.
A Góbi a remény, az alkalmazkodóképesség és a barátság alaptörténete, s megint csak azt bizonyítja, hogy a kutya valóban „az ember legjobb barátja”.
A szívem mélyén mindig kutyás voltam és az is maradok (főleg, hogy újra van egy kiskutyám:), így a kutyás történetek mindig az első helyet foglalják el az olvasmánylistáimon.
Ennek a történetnek pedig elég volt a fülszövegét elolvasnom, hogy azonnal olvasni akarjam:).
 |
| Dion és Góbi az ultramaratonon |
A történet szerint Dion Leonard egy ultramaratonon vesz részt a Góbi-sivatagban, ahol az egyik futószakasznál egy kiskutya csatlakozik hozzá. Legnagyobb megdöbbenésére a kutyus minden erőfeszítés nélkül végigfutja vele a szakaszt, sőt onnantól kezdve elválaszthatatlanokká válnak. A férfi biztonságot, szeretetet és élelmet ad a kiskutyának, akit Góbinak nevez el, a kutyus pedig lelkesíti és ösztönzi a versenyen.
Ahogy a verseny véget ér, Dion úgy dönt, hogy nem hagyja ott az újdonsült barátját, hanem megpróbálja hazajuttatni Edinburghba, ahol a párjával és egy macskával élnek együtt. Természetesen egy kutya eljuttatása Kínából az Egyesült Királyságba nemcsak anyagi nehézségeket állít a férfi elé, hanem a bürokrácia útvesztőin is át kellett vergődniük. És akkor még arról nem is beszéltem, hogy miközben ő Edinburghból intézi Góbi útját, a kiskutya elveszik...
Ez a könyv eléggé összetett. Aki csak azt várja, hogy semmi másról ne szóljon, csak a kiskutya viszontagságairól, az csalódni fog. De aki nyitott, aki kíváncsi arra, hogy milyen egy ultramaraton, milyen érzés futni 55 fokban, hogyan kell beosztani az erődet, az ételedet, az italodat, hogy milyen szállást kaptok, hogyan viselkednek veletek a helyiek, annak ez a regény tetszeni fog nagyon.
Én nem vagyok egy nagy sportember. Egy ideje azonban már látom magamon, hogy "picit" több van rajtam, mint kellene, így nekiálltam sportolni én is. Méghozzá futni. De csak és kizárólag futópadon. Tényleg működik és jobban is érzem magam, fogytam is szépen, de ahhoz sosem volt erőm, hogy a futást szabadban is űzzem. Minden elismerésem azoké, akik télen-nyáron, hóban, szélben, esőben, 40 fokban is kinn futnak. Dion Leonard is ilyen. Nagyon élveztem a futós leírásait, ahogyan például elmesélte, hogy a nem túl trópusi éghajlatú Edinburghban hogyan is tud felkészülni egy sivatagi futóversenyre. Hogy hogyan kezdett neki futni és milyen módon fejlesztette magát. Számomra ez rettentő érdekes volt.
Persze mellette betekintést kaptunk a magánéletébe is, amit nagyon nem irigyeltem, főleg a gyerekkorát:(.
És ne feledkezzünk meg Góbiról se. Magáról a kiskutyáról sokat nem tudunk meg, hiszen kóbor kutyaként szegődött a futóhoz és az előtörténete soha nem derült ki. Mint, ahogy az sem, hogy miként veszhetett el egy családtól és a "szökése" vajon magánakció volt, vagy mások is "hozzásegítették-e".
De az biztos, hogy a hűsége, kitartása bámulatraméltó és az a mentőakció, amit a hazajuttatása miatt indítottak, szintén példaértékű. Ilyenkor látni, hogy az emberek képesek a jóért összefogni és minden követ megmozgatni.
Dion pedig elmesél mindent. Mennyire drága és nehéz eljuttatni egy állatot Kínából az Egyesült Királyságba, a karantént, a sok papírmunkát. Majd azt is, hogy milyen a nem túl állatbarát Kínában egy elveszett kiskutyát megkeresni úgy, hogy ott még a mai napig az étlapon szerepelnek a kutyák. Milyen egy európainak ott élni egyedül, majd kutyával. Mennyire mások a helyiek, ha csak egy pár napra érkezel és mennyire mások, ha sokáig köztük élsz.
 |
| Dion és Góbi |
Összességében imádtam a történetet, bár el kell, hogy mondjam, érezni rajta, hogy egy laikus írta, nem egy szépirodalmi mű, inkább egy érdekes történet, ami olyan, mintha ott ülnél Dionnal és elmesélné neked. Néhol megakad, néhol ömlik belőle a szó, néhol elkalandozik a témától. De épp ez adja az élvezhetőségét, Diont és főleg Góbit pedig ezáltal nagyon könnyen a szívünkbe zárhatjuk!
A könyvet mindenkinek ajánlom, sportolóknak, kutyaszeretőknek és mindazon embereknek, akiket érdekel egy hihetetlen történet egy kiskutyáról, aki úgy döntött, hogy egy futó lesz a gazdája és egy férfiről, aki pénzt és időt nem sajnálva úgy dönt, hogy ezt a kiskutyát a bátorsága és kitartása miatt a családtagjává fogadja.
Borító: Tökéletes! Kifejezi a történetet és Góbi rajta imádnivaló!
Kedvenc karakter: Góbi
Szárnyalás: az emberek összefogása a kiskutya megmentéséért
Mélyrepülés: az a rengeteg akadály, ami Góbi hazavitelénél adódott
Érzelmi mérce: imádnivaló, kedves, megható
Értékelés:
Ha megtetszett, ITT megveheted!
