Gáspár Bea: Bea konyhája

A BOOOK Kiadó jóvoltából megjelent Gáspár Bea első receptkönyve, Bea konyhája címmel. Ennek örömére a Blogturné Klub tizenhárom bloggere fakanalat ragad, hogy kipróbálja a Konyhafőnök VIP győztesének legkülönfélébb receptjeit, a mindenki által ismert és rajongásig szeretett tejbegríztől kezdve a marharostélyoson át, a narancsos sütőtökkrémlevesig, miközben megkóstoljuk a Gáspár család kedvenceit, és kitérőt teszünk a roma ételkülönlegességekhez is.

Tartsatok velünk, ismerjétek meg Bea receptkönyvét, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott kötet egy példányát.

Boook kiadó, 2019

156 oldal

Besorolás: gasztronómia

Gáspár ​Beát nem kell bemutatni, hiszen sokan ismerik. Ő a Győzike-show felvágott nyelvű Bea asszonya, a Konyhafőnök VIP győztese, majd a Konyhafőnök zsűritagja, fantasztikus borvacsorák szervezője, lebonyolítója. Ebből a szakácskönyvből azonban egy másik Gáspár Bea portréja rajzolódik ki: a receptekhez írt apró történeteken keresztül beleshetünk a kulisszák mögé, ahol egyszerre vibráló egyéniség, aggódó anya és gondos feleség.

A könyv receptjei a Gáspár család kipróbált ételei, melyeket a szerző gyűjtött össze vendéglők szakácsaitól, barátoktól, a Konyhafőnök séfjétől, nénéktől az utcában, rokonoktól, barátoktól, a cigány vajda feleségétől, szóval mindenhonnan, ahol valami érdekeset látott, hallott. A könyvben található ételleírások négy nagy fejezetbe illeszkednek, a szerző életútját követve a gyerekkorától napjainkig. A tejbegríztől a New Yorkban kóstolt cheesecake-ig, a bodaktól a konfitált kacsacombig számtalan étel bizonyítja, hogy Bea konyhájában remekül összeférnek a hallott, tanult receptek a saját megszokott fogásaival, miközben egy pillanatra sem tagadja meg a hagyományait. Így lesznek a könyv nyomán készített ételek izgalmasak, sokszínűek és különlegesek.

A pompás fogások tökéletes elkészítéséhez nem elég azonban a receptúra pontos követése, a titok máshol van. Bea szavaival: ha valamit szeretettel készítünk, az sokkal finomabb!

Gáspár Bea munkásságát már régóta követem, néztem a Konyhafőnök VIP sorozatot is és azt is, ahol már nyertesként a zsűritagok között szerepelt. Nagyon tetszett a profizmusa, az ügyessége és az alázata a konyhaművészettel szemben. Én már nagyon régen elvonatkoztattam a Győzike-showtól, Bea asszony számomra már egy olyan profi szakács, akinek szívesen megkóstolnám a főztjét és szívesen tanulnék is tőle.

Így, amikor szóba került, hogy megjelenik az első szakácskönyve, az elsők között voltam, aki jelentkezett a turnéjára. Ahogy megkaptuk elektronikus formában a könyvét és belelapoztam, hirtelen azt se tudtam, hogy melyik receptet szeretném először kipróbálni. Ennek hangot is adtam a többiek között és kiderült, hogy mindenki, aki látta a szakácskönyvet, teljesen odavolt érte, így szépen lassan dagadni kezdett a turnéra jelentkező bloggertársak listája:). Ha megnézitek a blogturné további állomásait, látható is, hogy ritkán látott mennyiségű blogger vesz részt benne:).

A könyvről.

Első látásra egy nagyon letisztult, szolíd, elegáns könyvet vehetünk a kezünkbe, aminek a borítója keménykötésű, a mérete pedig középméretű, ami nagyban megkönnyíti a főzés közbeni kitámasztást és megtartást.

A szakácskönyv négy nagy részre tagolódik, ahogy Bea asszonynak minél több kapcsolata lett a gasztronómiával.

Az első rész a "Gyerekkori ízek" , ezt követi a "A tipikus cigánylány", "Az érett háziasszony" és a "Családi kedvencek". Nagyon tetszett, hogy minden résznél egy rövid kis leírást kaptunk az életéből és hogy hogyan kapcsolódott ez a főzéshez. Amivel ténylegesen közel került hozzám, az az a hasonlat, miszerint gyerekként, sőt kamaszként sem érdekelte túlzottan a főzés, hanem, amikor férjhez ment, akkor dobták be a mély vízbe és ott kezdett szépen lassan megtanulni főzni és megszeretni a főzést.

Én is pont így jártam. Anyuék még vidékre is leküldtek, hogy Manci nénitől megtanuljak főzni, miután otthon semmivel sem tudtak rávenni, hogy a nagyi mellett figyeljek és tanuljak. Hát Szokolyán se lett belőlem mesterszakács:D. Megtanultam vezetni, kaszálni, libát tömni, az állatok körül foglaltoskodni, de a konyhában csak az étkezésekkor láttak. Manci néni teljes kudarcként élte meg, hogy vele se voltam hajlandó főzni. 

Aztán, amikor összeköltöztem az első szerelmemmel, akkor én is mély vízbe kerültem. A rántás, a habarás és a többi, a főzéshez nélkülözhetetlen szavak számomra varázsszavaknak tüntek és ha nem volt grammra megmondva, hogy mennyi fűszer kell egy ételbe, akkor teljesen kiborultam. Aztán lassan belejöttem én is a főzésbe és meg is szerettem. :). Éppúgy, ahogy Bea asszony is, csak a kettőnk főzéstudománya természetesen ég és föld. 

Viszont, ami nagyon emberközelivé teszi ezt a szakácskönyvet, hogy sok más hasonló szakácskönyvvel ellentétben, a hozzávalók EGYSZERŰEN beszerezhetőek, nem kell vadászni őket, ahogyan sok más könyvnél tapasztaltam. Ez nekem nagyon fontos, hiszen egy kisvárosban élek, ami nem bővelkedik olyan boltokban, ahol az egzotikus vagy nem mindennapi hozzávalók hegyekben állnának.

A receptekről:

Nagy részük olyan recept, amellyel mindannyian találkozhattunk - a legegyszerűbb tejbegríztől a töltött káposztáig. Sokuk olyan, amelyet mi is ismerünk, de mondjuk egy kezdő háziasszonynak óriási segítséget adnak az egyszerűen elmagyarázott elkészítéssel.

Aztán vannak olyan ételek is, amelyeket ismerünk, de itt, ebben a formában egy pici módosítással készíthetünk el, mint például a zserbó málnalekvárral (úristen, alig várom, hogy elkészíthessem!) vagy a hideg túrógombóc ricottából, eperöntettel. És nem hagyhatom ki a kicsit speciálisabbnak tűnő, már az érett, profi szakácsnő által elkészített étkeket is, mint amilyen a tokaji aszús kacsamájbrulée vagy a rácharcsa kétféle burgonyával, marinált lila hagymával.

És a családi kedvencek? Itt imádtam, hogy olyan ételekkel is találkozhattam, amelyek már a Gáspár családnál tuti beváltak, így valószínűleg nálunk is befutók lesznek:).

Amit én készítettem el a könyvből:

Én a "Töltött dagadó édesanyám receptje szerint" főételt választottam, hiszen a dagadót mi is szeretjük és kíváncsi voltam, hogy mitől lesz különleges. Az elkészítése nem volt bonyolult (a dagadót tölteni azonban nekem annál inkább melós feladat volt, pedig a hentesnél szépen felvágták a húst nekem, amikor megtudták, hogy tölteni szeretném). 

A hozzávalók alapján aránylag egyszerűen készítettem el, a hozzáadott darált hús és fokhagyma picit tényleg különlegesebbé tette az ételt (mi otthon sosem tettünk bele darált húst és fokhagymára sem emlékszem a hús tetején). 

A sütési idő is megfelelő volt, körülbelül akkorra lett készen, mint ami a szakácskönyvben is szerepelt. Én sajnos nem tudok művészien fotózni, talán nem is adja vissza a kép, hogy mennyire finom lett (és mekkora adag - hiszen ketten ettük a párommal, majdnem három napig a sok húst:).

Összességében azt mondom, hogy ez az első olyan szakácskönyv, amiből MINDENT el szeretnék készíteni. A hozzávalók aránylag egyszerűen beszerezhetőek, a receptek érthetően vannak leírva és mind olyan típusú ételek, amelyeknek nagy részével minden nap találkozhatunk, így kezdő szakácsnők is érhetnek el benne sikereket, de a pár picit, megváltoztatott, "mesteribb" recept által pedig a profi szakácsnők is megtalálhatják a nekik megfelelő recepteket. 

Vegyétek le a könyvet a polcról, olvassatok bele és higgyétek el, hogy utána be akarjátok majd szerezni. Bea asszony olyan szakácskönyvet alkotott, ami méltó a szakácsművészetéhez, én pedig kíváncsian várom a következő könyvét - addig pedig megpróbálok minél több ételt elkészíteni ebből a könyvből :).

Borító: Nekem tetszik, izléses, mutatós, felhívja magára a figyelmet a maga szolíd eleganciájával

Szárnyalás: a rengeteg, aránylag könnyen elkészíthető recept

Mélyrepülés: - 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során sütni fogunk, hogy mit és miből, azt nektek kell megfejtenetek.

Minden állomáson találtok egy állítást, mely alapján ki kell találnotok, milyen alapanyagra gondoltunk (pl.: zsír, olívaolaj, stb.), majd a helyes megfejtést beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ám a játék itt még nem ér véget! Az állítások előtt ugyanis láthattok egy betűt. Gyűjtsétek őket össze és rakjátok helyes sorrendbe, hogy megkapjátok az elkészítendő finomság nevét. 

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

E) A hidrogén és az oxigén vegyülete, ami nélkül nincs élet. Az általunk keresett formája se nem meleg, se nem hideg.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

November 6 - Deszy könyvajánlója 

November 7 - Booktastic Boglinc 

November 8 - Dreamworld 

November 9 - Spirit Bliss Sárga könyves út 

November 10 - Utószó 

November 11 - Angelika blogja 

November 12 - Kelly és Lupi olvas 

November 13 - Csak olvass! 

November 14 - Hagyjatok! Olvasok! 

November 15 - Könyv és más 

November 16 - CBooks 

November 17 - A Szofisztikált Macska 

November 18 - Sorok között

Bereznay Tamás: Egyserpenyős receptek

Lehetünk teljesen kezdő vagy akár profi konyhatündérek, néha semmi másra nem vágyunk, mint egy egyszerű receptre, amihez nem kell semmi más, mint egy serpenyő, amiben vígan elkészül az étel. Bereznay Tamás szakácskönyvében most 50 recepten keresztül kalauzol minket végig az egyserpenyős ételek útvesztőjében, ahol a hagyományosabb ízek mellett ötletesebb, modern fogásokat is találunk. Három bloggerünk vállalkozott, hogy az értékelés mellett egy-egy receptet is kipróbál, tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Boook Kiadó által felajánlott példányt!

Boook, 2018

108 oldal

Besorolás: gasztronómia

Mi kell ahhoz, hogy jóízű ételeket készítsünk egy serpenyőben? Elsősorban nyilván egy jó serpenyő, vágódeszka, kés, no meg ötven ínycsiklandó recept, mindez Bereznay Tamás séf, a BOOOK Kiadó gasztronómiai tanácsadójának, a METRO Gasztroakadémia szakmai vezetőjének, a Hentesek című főzőműsor házigazdájának, és számos, hazánkban, de külföldön is ismert szakácskönyv szerzőjének tálalásában.

A séf megint biztosra megy, nem számít, hogy tétova kezdők, netán szuperhaladók vagyunk a konyhában, a hagyományos vagy a különleges étkekre esküszünk. Legújabb kötetében éppúgy megtalálhatók a férfiak ízlelőbimbóit kényeztető vagány, könnyen elkészíthető fogások, mint a vendégváró háziasszonyok visszautasíthatatlan finomságai – mindezek étvágygerjesztő fotókkal fűszerezve.

A főzést sokáig ördöngösségnek tartottam. Féltem tőle, bonyolultnak tűnt, nagymamám, anyum is fél napokat a konyhában töltött. Így nő létemre valahogy nem vonzott a dolog, mindig kerültem, amennyire lehetett. 

Ha anno ezzel a szakácskönyvvel találkozom először, akkor lehet, hogy már jóval hamarabb nekiálltam volna főzőcskézni. Nincsenek "száz" oldalon át írt receptek, nincsenek olyan kifejezések az elkészítésnél, amit fél napig "guglizna" egy kezdő, hogy pontosan mit is jelent. Egyszerű, de nagyszerű kis könyvecske, ahol az egyszerűbb, "kommerszebb" fogásoktól - mint a rizseshús, carbonara spagetti, rakott krumpli - egészen a különlegesnek hangzó, de mégsem annyira bonyolultan elkészíthető fogásokig mindent megtalálunk, a lényeg az, hogy gyorsan és finomat készíthessünk. 

A könyv közepes méretű, egyik oldalon a recept, a másik oldalon pedig a már elkészült fogás fotója látható. Az elkészítés tényleg könnyedén, egyszerűen van leírva, egy kezdő szakács is el fogja tudni készíteni. A receptek nincsenek tagolva, de az elején lévő tartalomjegyzék alapján könnyedén el lehet navigálni a könyvben.

Egyedüli hátránynak a lapok minőségét érzem, illetve azt, hogy puhafedeles. A régebbi értékeléseimben írtam, hogy a keményfedél jobb, könnyebben fel lehet vele állítani a könyvet, így kevesebb helyet foglal a főzés közben és könnyebben megtartható. Ezek a lapok számomra sérülékenyek, a könyv mérete pedig inkább olvasásra ösztökél, de nehezen lehet vele mit kezdeni főzés közben.

Persze ki is akartam próbálni, de most egy egyszerűbb salátát választottunk, lévén a sok hús mellett már jólesett egy kis saláta is. Kíváncsian álltam neki a mostanában oly népszerű bulgur salátának.

Már ott szimpatikus lett az egész, hogy nem kellett az összetevőkért rohangászni, mindent szinte egy helyen be tudtam szerezni (bulgurból végül nem simát, hanem biot vettem - ez nem számít szerintem extrának, de a barátnőm javasolta, hogy ha már bulgur, akkor ebből készítsem el). Illetve mivel picit nagyobb mennyiséget készítettem, így egy lime-t és egy citromot használtam, nem simán citromot. 

Az összetevők:

A készítés folyamatában:

És a végeredmény - jó sok lett és nagyon finom:).

Ezt a salátát biztosan felvettem a receptjeim közé, nyáron (de akár télen is) finom, laktató, frissítő és egészséges. Sült húsok mellé (mi is azzal ettük) kiváló.

Összességében egy nagyon jól összerakott szakácskönyvet tartottam a kezemben, amit nyugodt szívvel ajánlok kezdőknek, de időhiányban szenvedő haladóknak is. A receptek közül még sokat ki szeretnék próbálni a párom nagy örömére:), úgyhogy nem ez az utolsó, amit elkészítettem belőle.

Borító: Na végre! Figyelemfelkeltő, gusztusos, azonnal megenném, amit látok, így biztosan belelapoznék a könyvbe is!

Szárnyalás: a könnyen elkészíthető receptek

Mélyrepülés: - 

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A szakácskönyvben található receptek dúskálnak a finom, friss fűszernövényekben. A nyereményjáték során ilyen fűszernövényeket kell felismernetek a képek alapján, majd a rafflecopter doboz megfelelő helyére beírni az adott növény nevét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Március 14 -Kelly és Lupi olvas

Március 16 - Könyv és más

Március 18 -Spirit Bliss Sárga könyves út

Márk Szonja: Kekszek

Édes vagy sós, töltött vagy töltetlen, kiszúrós, megkenős, roppanós...bizony, ennyire változatos a kekszek világa! Márk Szonja, az Édesem Tortaműhely tulajdonosa most egy különleges gyűjteményben hozza el nekünk kedvenc kekszreceptjeit, három bloggerünk pedig vállalkozott, hogy nem csak értékeli, de ki is próbálja ezeket. Játsszatok velünk, és nyerjétek meg a Boook Kiadó által felajánlott példányt a könyvből!

Boook kiadó, 2018

120 oldal

Besorolás: gasztronómia

Kekszet sütni mindenki tud! Kicsik, nagyok, még nagyobbak, fiúk, lányok, anyukák, apukák, sőt, még az ő apukájuk és anyukájuk is. Nem kell hozzá más, csak egy klassz recept, egy kis önbizalom, és néhány jó alapanyag a mennybe repítheti az embert. Készíthetünk pofonegyszerű összekeverős vagy izgalmas töltött változatot, kicsit, nagyot, sósat, édeset, csak a kreativitáson múlik a végeredmény.

A Kekszek Márk Szonja Édesem-sorozatának a 3. része. Az Édesem Tortaműhely tulajdonosa 40 legkedvesebb kekszreceptjét válogatta össze, köztük különlegeseket és villámgyorsan elkészíthetőeket is.

Kekszek! Ezek azok a finomságok, amelyeket bárki, bárhol imád elfogyasztani és ahogy kiderült, nem is olyan ördöngösség elkészíteni őket (én eddig nem próbálkoztam egyáltalán velük, inkább örömmel fogyasztottam az ismerőseim, családtagjaim által elkészítetteket, illetve a boltban vásároltakat). Egy ideje azonban érlelődik bennem, hogy miért is ne készítsek el én is saját kekszet? A gondolatot végül a Boook kiadó megkeresése keltette életre, hiszen felajánlották több más könyvük között a Kekszek című kiadványukat is, amire azonnal felcsillant a szemem. 

A könyv, első ránézésre és tapintásra kellemes megjelenésű, kisméretű, keményfedeles - ami még mindig fontos a számomra, mert így jobban tartható / megállítható a kekszek elkészítésekor. A méret is megfelelő, hiszen nem fogja elfoglalni a teljes asztalt, pont akkora, hogy kényelmesen elfér és könnyen kezelhető. 

A tartalom több részletre oszlik, a kekszek közül vannak: 

• Összekeverősök (a legegyszerűbbek, csak össze kell őket keverni és már kész is)
• Megtöltősök (a számomra az egyik legfinomabbak, hiszen nincs is jobb, amikor beleharapsz egy kekszbe és kibuggyan belőle a lekvár vagy valamilyen finom krém)
• Kiszúrósok (a gyerekek, de még néha a felnőttek kedvencei is - itt csak a fantázia szab határt a kreativitásodnak)
• Óriások (amikor még keksznek hívod, de igazából már majdnem egy torta:)
• Mindenfélék (amihez kell már egy kis ügyesség is)
• Sósak (egy keksz nemcsak édes lehet... :)

Külön tetszett, hogy vannak jó tanácsok a könyv végén, amik segítik a még profibb elkészítést - ami sokunk számára egyértelmű, de látszik, hogy az írónő gondolt a nagyon kezdőkre is. És még egy plusz - vannak receptek kifejezetten ételallergiákban szenvedőknek is, ezeknél a recepteknél külön piktogramok jelölik, hogy glutén - laktóz vagy tojásmentes receptről van-e szó.

Az összeállítások könnyen érthetőek, nem volt vele olyan problémám, hogy például a sütési idő jóval több, mint ami a leírásban szerepel, látszik, hogy kipróbált recept mind. Minden kekszről készült ízléses fotó is, ami előre vetíti, hogy hogyan is fog kinézni, ha megsült (az ízvilágot természetesen nem, de azt személyesen kell ugye lecsekkolni:))).

Sok recept alján van ötlettár is, hogyan lehet a kész kekszeket akár díszként, ajándékként felhasználni, esetleg továbbvariálni más összetevőkkel, hogy még különlegesebbek legyenek.

És akkor térjünk rá a kipróbálásra:). Én két receptet próbáltam ki (igen, miattam csúszott a turné egy napot, hiszen a kiválasztott receptnél nem figyeltem oda, hogy 24 órát kell hagyni állni a tésztát, így a tegnap reggel elkészített tészta csak ma reggel sülhetett ki).

Azért készítettem egy másik kekszet is, ha esetleg nem tudnánk csúsztatni a turnét, így végül két finomságot próbáltam ki.

Az első a parmezános- zöldfűszeres keksz. 

Egy nem túl bonyolult elkészítésű, de annál izgalmasabb ízvilággal rendelkező finomság. Túl sok összetevő nem kell hozzá, a legdrágább hozzávalója a parmezán sajt. A recept oregánó levéllel díszíti, én nem tettem rá, mert akkor a párom meg se közelítette volna a kekszet:).

A leírás szerint bármilyen zöldfűszert bele lehet tenni, én maradtam a megadott metélőhagymánál, ami kellően erőteljes ízt adott a keksznek.

A tészta gyorsan elkészült, összesen egy órát kellett hagyni a hűtőben pihenni, a végeredmény pedig egy finom, omlós, kicsit parmezán, kicsit metélőhagyma ízű, nagyon finom sós keksz lett:

A másik kekszem pedig maga az álom. Egyszerűen nem lehet annyit készíteni belőle, amennyi el nem fogyna. Ez pedig a sósmandulás - csokidarabos keksz.

Egy picit az amerikai vagy angol cookie-ra hajaz, kívül finom ropogós, belül omlós, a csokidarabok pedig kicsit folyósak lesznek a sütés után. 

Az elkészítése egyáltalán nem volt bonyolult (és ha odafigyeltem volna, hogy 24 órát kell pihentetni a tésztát a hűtőben, akkor még csúszás se lett volna:), a legdrágább összetevője a pirított sós mandula volt.

Sajnos egyelőre nincs elektromos keverőgépem, így "kézi hajtánnyal" kevertem össze az összetevőket, de így is nagyon jó lett:

A végeredmény pedig, íme - igen, volt ami széttöredezett kissé, de higgyétek el, nagyon finom lett. Ez csak egy töredéke az elkészült mennyiségnek:). Egy-egy darab nagyon laktató, így elég sokáig kitart(ana - ha a párom nem enné valami hihetetlen sebességgel:).

Összességében elmondhatom, hogy érdemes ezt a könyvet beszerezni, a receptek elkészíthetőek, akkor is, ha nem vagy egy mestercukrász. Vannak benne könnyebben és nehezebben elkészíthető finomságok, az írónő figyelt az édesszájúakra, a kevésbé édesszájúakra:) és az ételallergiában szenvedőkre is. Én pedig már ki is néztem a következő pár kekszet:).

Borító: Egyszerű, de lényegre tör. Tetszik az egyszerűségével.

Szárnyalás: A rengeteg ötlet, a legegyszerűbbektől, a bonyolultabbakig.

Mélyrepülés: A kilók, amiket felszedek a sok finom keksz elkészítése és elfogyasztása után :)

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A hagyományosabb ízek és alapanyagok mellett a receptkönyv tartalmaz több különlegesebb hozzávalót is. Az egyes állomásokon ezekről olvashattok egy rövid leírást, a feladatotok pedig, hogy a rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok a szóban forgó alapanyagot.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az inkák aranyaként is emlegetett élelmiszer egy Dél-Amerikából származó gabonaféle. Már 8-9 ezer évvel ezelőtt előszeretettel fogyasztotta az ember, az inkák pedig szent ételnek tartották, és a Gabona anyja néven emlegették. Az inka harcosok ennek köszönhetően nagyon kitartóak voltak, és az átlagnál jóval gyorsabban gyógyultak fel a harcban szerzett sérüléseikből.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Február 23 - Könyv és más

Február 25 - Kelly & Lupi olvas

Február 27 - Hagyjatok! Olvasok!

Stahl Judit: Ínyenc szárnyasok

Csirke, pulyka, liba, kacsa, ha valaki nem vega vagy vegán, biztos, hogy a szárnyasok a konyhája alapját képezik. Ám épp azért, mert gyakran eszünk szárnyast, néha már nehéz kitalálni, hogyan készítsük el újféleképpen vagy hogyan dobjuk fel a régi recepteket. Stahl Judit Ínyenc szárnyasok című receptkönyvével segít ebben. Most három blogger mondja el a véleményét a könyvről úgy, hogy természetesen egy-egy receptet is kipróbálunk belőle. A turné végén pedig ti is nyerhettek egy saját példányt.

Lettero Kiadó, 2018

120 oldal

Besorolás: gasztronómia

Stahl ​magazin – az ikonikus gasztrolap, amit tízezrek vásároltak, százezrek olvastak, és milliónyian főzték a receptjeit. Mintául szolgált sok gasztroújságnak, de egyvalamiben egyedülálló maradt: a receptek sokszoros tesztelésen mentek át, ezért sosem okoztak csalódást.

Ez a kötet nem csupán egyszerű válogatás a magazin legkedveltebb szárnyasételeiből, hanem mindegyikhez kínál egy-egy új, szellemes variációt is. 

A világ legjobb rántott csirkecombja módjára elkészítheted a világ legjobb rántott patisszonját. Szívesen megfőznéd újra a gorgonzolás-zsályás csirkeragut? Itt a receptje, de próbáld ki, milyen, ha átalakítod spenótsalátává. Mit szólnál egy konfitált libacombhoz? És a hasonló módszerrel készülő kínai 

ötfűszeres kacsához? Felidéznéd a rumos-fűszeres csirke zamatát? Feltétlenül ízleld meg pulykarolád formájában is.

Ez nem csupán a Stahl magazin-olvasók legimádottabb receptjeinek tárháza, de egyúttal ötletadó barangolás, gondolatébresztő főzőiskola is. 

Az is szeretni fogja, aki már ismeri, és az is, aki most találkozik először Stahl Judit konyhájával.

És ismét egy Stahl szakácskönyv. Az első kettő nagyon bejött, azóta már más recepeket is kipróbáltam, sőt a barátnőim is kölcsönkérték a könyveket:), így nem volt kétséges, hogy a csirkés könyvet is kipróbálom. A szárnyasok - azon belül is a csirke és a pulyka az, amit a legsűrűbben készítek el otthon, elég sok receptem van hozzájuk, így kíváncsian vártam, hogy milyen különlegességeket tud Stahl Judit mutatni.

A könyv hozta ismét a már megszokott színvonalat, gyönyörű, minőségi, fényes papírra lett nyomtatva, keménykötésben, a mérete nem túl nagy, így kényelmesen elfér a konyhaasztalon, de nem annyira picike, hogy nagyítóval próbáljam kiolvasni a recepteket.
Itt is, mint a több könyvnél több részre vannak osztva a receptek:

• Falatozás
• Dobd fel gyümölccsel!
• Egyedényes finomságok
• Köret és hús egyben
• Ha még csipegetnél

És ugyanúgy, mint a másik két könyvben, itt is vannak az alapreceptet picit különlegesebbé tevő módosítások.

Őszinte leszek,  nem volt könnyű választani a könyvből elkészítendő receptet, mert annyi mindenbe beleszerettem. Persze végül "megkönnyítette" a választásomat a párom és a barátnőm, lévén egyik ezt nem szereti, a másik azt, így gyorsan leszűkült a lista. Egy alapjában véve nem túl bonyolult receptet választottam végül, a Sült citromos csirkét.

A citromot mind szeretjük és párszor már próbáltam citromos csirkét csinálni, de akkor csak a citrom levét használtam fel, magát a gyümölcsöt soha.

Az összetevőket sem volt bonyolult beszerezni, így minden adott volt, hogy legyen egy finom ebédünk.

Az első kihívás a "kezeletlen" citrom beszerzése volt, hiszen tudjuk jól, hogy még a biocitromok egy részét is kezelik, hogy szállíthatóak legyenek. Nagy nehezen, de végül sikerült egy kupac ilyen típusú citromot beszerezni. 

Az előkészítéssel nem volt gond, csupán azt nem tudtam, hogy kiszedjük-e a citrommagot a citromszeletekből vagy sem - ezt nem írta a könyv, de végül kiszedtem, hiszen egyikünk sem akart ráharapni ebédelés közben. (nem is gondoltam volna, hogy egy nyomorult citromban ennyi mag lesz:)

Aztán jött a citromkarikák megpirítása. Itt éreztem először, hogy kérdéseim lennének - mit jelent a pirult? Hiszen a felsorolt egy evőkanál olaj nagyon hamar eltűnt és onnantól nagyon oda kellett figyelni, mert szinte másodpercek alatt sültek sötétbarnára, sőt néha feketére a szeletek, nem volt pirult, csak sárga és sötétbarna. A kettő közti árnyalat nem létezett (illetve másodpercekre csak).

Sajnos olyan serpenyőm nem volt, amit sütőben is lehet használni, így végül átpakoltam a megpirított csirkét és a citromot egy tűzálló edénybe és ott sütöttem meg.

A végeredmény nem lett rossz, egy kis bulgursalátával körítve tálaltam és jóízűen megettük. De azt is el kell mondjam őszintén, hogy nem arattam akkora sikert vele, mint nutellás kuglóffal és a teriyaki lazaccal.

Igazából a recept egyszerű és könnyen elkészíthető, de nekem voltak vele apróbb problémáim. Én mindenképpen a csirkemelleket vékonyabb szeletekre vágtam vagy legalább kiklopfoltam volna- a receptben csak négy fél csirkemellfilé van írva, semmi más instrukció.

A karamelizálás nem teljesen úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Ahogy fentebb írtam, a citromok  egy pillanat alatt kezdtek az olajon megfeketedni, így azt a szép kellemes barna színt nem igazán értem el, a végén már annyira féltem, hogy odaég, hogy lehet, picit gyorsabban szedtem ki őket, mint kellett volna.  (ezt biztos, hogy gyakorolnom kell még:).

A sima tejszín helyett pedig főzőtejszínt használtam - gondoltam az is jó lesz ide, de az meg olyan sűrű volt, hogy egyáltalán nem lett olyan szép, folyékony szósz körülötte, mint a könyvben lévő illusztráción. 

 

Az ebéd végül is elkészült, sikert arattam vele, de azt tudom, hogy legközelebb, ha ismét elkészítem, akkor már merészebben állok hozzá a citromok lepirításának és sima tejszínt használok. És már ki is néztem a következő recepteket, amiket szeretnék elkészíteni - a barátnőmnek, ha ismét eljön, akkor a híres Nizzai csirkét - hiszen mind a ketten imádjuk a zöldséges, olivabogyós csirkét, a páromnak pedig az ananászos-gesztenyés csirkét, mert ő pedig imádja a keleti konyhát, így a szójaszószos, ananászos, gesztenyés csirke nála tuti siker lesz.

Összességében mindenkinek ajánlom a könyvet, aki már ismerős a szárnyasok világában és újdonságot keres, illetve azoknak is, akik még csak most ismerkednek csirke-pulyka-fácán-kacsa családdal.

Borító: Szép, színes, látványos, de én szerettem volna ha valami szerepel a címhez kapcsolódóan is

Szárnyalás: A szárnyasok változatos elkészítési módja - a könnyebbektől egészen a nehezebbekig

Mélyrepülés: -

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mivel szárnyasokhoz kapcsolódó receptek találhatók a könyvben, ezért a feladat az lesz, hogy szárnyasokhoz kapcsolódó dolgokat találjatok ki a leírások alapján. Csak írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy az adott leírás milyen szárnyasokhoz kapcsolódó dolgot takar.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, különben automatikusan újat sorsolunk.

Vannak olyan fiókák, akik azonnal elhagyják, és olyanok is, akik csak azután, hogy már tudnak repülni.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Február 09 - Könyv és más

Február 10 - Kelly és Lupi olvas

Február 11 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Stahl Judit: Csokis csábítások

Talán nincs is olyan ember a földön, aki ne vágyna néha-néha (vagy épp gyakran) valami csokis finomságra. Stahl Judit Csokis csábítások című receptkönyvében mindenféle édesség megtalálható, mi szem-szájnak ingere, torta, kuglóf, forró csoki, fagylalt, palacsinta, és még sorolhatnánk. A könyvről és a receptekről most a Blogturné Klub négy bloggere mondja el a véleményét, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Lettero Kiadó, 2018

120 oldal

Besorolás: gasztronómia

Stahl ​magazin – az ikonikus gasztrolap, amit tízezrek vásároltak, százezrek olvastak, és milliónyian főzték a receptjeit. Mintául szolgált sok gasztroújságnak, de egyvalamiben egyedülálló maradt: a receptek sokszoros tesztelésen mentek át, ezért sosem okoztak csalódást.

Ez a kötet nem csupán egyszerű válogatás a magazin legkedveltebb csokoládés édességeiből, hanem mindegyikhez kínál egy-egy új, szellemes variációt is. 

Szeretted a csokis-mogyorós kekszet? Itt a receptje! De próbáld ki azt is, amikor egy-két plusz hozzávalóval sütés nélküli, gyors banánlepény lesz belőle! Gyakran készítetted a fekete-erdei palacsintát? Akkor biztos érdekel, hogyan készül az alkotóelemeiből villámtempóban fekete-erdei császármorzsa. Vagy kipróbálnád, miként változik át a sokak által rajongva szeretett kávés krémmel töltött marcipános fatörzs fenséges párizsi rakott piskótává?

Ez nem csupán a Stahl magazin-olvasók legimádottabb receptjeinek tárháza, de egyúttal ötletadó barangolás, gondolatébresztő főzőiskola is. 

Az is szeretni fogja, aki már ismeri, és az is, aki most találkozik először Stahl Judit konyhájával.

A párommal mind a ketten eléggé édesszájúak vagyunk, így nem volt kérdés, hogy ez a könyv is sorra fog kerülni.

Anyutól, a nagyszüleimtől sok süteményreceptet örököltem, szoktam is belőle elkészíteni egyet-egyet -kivéve a bejglit, mert azt, amióta nem lakom otthon száműztem a repertoáromból, annyi voltam kénytelen enni belőle:), de mindig is érdekeltek újabb különlegességek.

A könyv ezúttal is kellemes meglepetést okozott, mert a receptek között szinte mindent megtalálunk, amire szükségünk lehet:

• Aprósütiket - amelyek jók lehetnek, ha hirtelen vendégeket várunk
• Tepsis sütiket / kelt tésztákat - amelyeket akkor készíthetünk el, ha picit több időnk van (és nem olyan bénák, mint én, akinél az élesztő sosem akar rendesen megkelni:)
• Pohárdesszerteket / bonbonokat - ha épp valami gyors édességre vágynánk
• Tortákat - ha valami különlegeset szeretnénk készíteni egy jeles alkalomra
• Klasszikusokat (némelyiket áthangszerelve) - ha csak szeretnék picit felújítani a már meglévő receptjeinket, vagy elkápráztatni a családot, hogy a megszokott sütiből pici átdolgozással mit lehet még alkotni:)

Én egy nagyon egyszerű és könnyen elkészíthető recepttel kezdtem a próbasütést, egy Nutellás koszorúval. A Nutellát mind a ketten imádjuk, így szinte azonnal ezt választottuk ki:).

Itt most szerencsére nem volt egy bonyolult összetevő sem, egyedül a kuglófformát vadásztam egy darabig, mert az nem volt itthon. Végül aránylag gyorsan sikerült szereznem egyet, így semmi nem állt az útjába a nutellás csodának:).

Két dolgot kell csak megjegyeznem a recepthez - ezek saját tapasztalatok, lehet, hogy másnak nem lesz ez probléma.

Az első dolog, hogy a kivajazott sütőformát még kakaóporral behintjük. A vajba úgy ragad bele vastagon a kakaópor (még akkor is, ha vékonyan vajaztam ki a formát), hogy öröm nézni. Ebből kifolyólag nekem a a "koszorú" teteje a sütés végére teljesen fekete lett. Nem, nem égett meg, megkóstoltuk - az izén nem rontott, finom volt, de a "szenes" kinézet nekem rontotta az összképet. (Nem véletlenül más típusú a két utolsó fotó, ott próbáltam picit "szépíteni" a végeredményen a fotózással és a sok porcukorral:).

A másik pedig a nutella mennyisége és elhelyezkedése. A recept 10 dkg Nutellát ír, amit teáskanállal pötyögtetünk rá a masszára, majd késsel finoman bele kell keverni.

A nutella mennyiségét én legközelebb meg fogom kétszerezni és nem finoman fogom belekeverni, hanem jól beletolom a masszába. Mert egyrészt ez kevés volt (és igazán ez a süti akkor jó, ha a nutellát érzed benne és nem csak a tetején van egy nagyon kevés), másrészt én valahol azt vártam, hogy a nutella lesüllyed a sütibe és nem marad fenn a tetején. Hát ezt nagyon elnéztem, mert fenn maradt, ráadásul csak egy nagyon vékony rétegben. Szóval legközelebb, ha elkészítem - mert el fogom, hiszen nagy sikert arattam egyébként vele:), akkor kétszer ennyi nutella lesz benne és jól beletömködöm:).

A többi recept is nagyon ínycsiklandó, így valószínűleg szépen lassan sorjában mindegyiket (elnézést, a csokis bejglit nem, mert a bejgli szó még mindig taszít:) ki fogom próbálni.

A könyv felépítése egyébként ugyanolyan, mint az Ázsiai kalandoké, nagyon szép kivitelű, keménykötésű - ami tényleg nagyon sokat segít, amikor épp sütés közben vagy. A fotók gyönyörűek, szinte azonnal beleharapnál az édességekbe:).

Itt is vannak "próbáld ki ezt is!" részek, amelyek módosítják a receptet és még különlegesebbé teszik őket. És a nehézségi fokozat? Kezdő cukrászoknak és a konyha mestercukrászainak is nyugodtan merem ajánlani, mert az egyszerű forró csokitól egészen a különleges tortákig mindenféle ízvilágot és nehézségi fokot megtalálhatunk a könyvben.

Összességében örülök, hogy megismerhettem ezt a könyvet is, hiszen újabb finom, egyszerűbb és különlegesebb édességek kerülhetnek a terítékre nálunk, aminek szerintem mind a ketten örülni fogunk:).

Borító: Őszinte leszek, nekem hiányzik valami édesség a képről.... de nagyon:) Ebből a borítóból a címén kívül nem derül ki az, hogy milyen finomságok vannak a könyvben....

Szárnyalás: Mindenféle recept van benne, a nagyon könnyűtől a nehezebbekig, mindenki megtalálhatja magának a megfelelőt. És igen, az összetevőket is könnyű beszerezni:)

Mélyrepülés: Az a plusz 10 kg, amit fel fogunk szedni, ha ezeket a recepteket mind kipróbáljuk:)

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Ezúttal alap csokoládéfajtákat kell kitalálnotok a blogjainkon található leírások alapján. Csak írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy az adott leírás mely csokifajtához tartozik.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, különben automatikusan újat sorsolunk.

Nem tartalmaz kakaóport, csak kakaóvajat, cukrot és tejport. A kakaóvaj-tartalma 20–45% közötti, a tejpor 14%-os.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

Január 27 -  Spirit Bliss Sárga könyves út

Január 28 -  Könyv és más

Január 29 - Kelly és Lupi olvas

Január 31 - Ambivalentina

Stahl Judit: Ázsiai kalandok

Stahl Judit nevét valószínűleg mindenki ismeri, és nincs olyan ember az országban, aki ne látta volna már őt főzni a tévében. Most megjelent Ázsiai kalandok című receptkönyve, amely a keleti gasztronómiába vezeti be az érdeklődőket. Ezúttal négy bloggerünk írja meg a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.

Lettero, 2018

120 oldal

Besorolás: gasztronómia

Stahl ​magazin – az ikonikus gasztrolap, amit tízezrek vásároltak, százezrek olvastak, és milliónyian főzték a receptjeit. Mintául szolgált sok gasztroújságnak, de egyvalamiben egyedülálló maradt: a receptek sokszoros tesztelésen mentek át, ezért sosem okoztak csalódást.

Ez a kötet nem csupán egyszerű válogatás a magazin legkedveltebb ázsiai ételeiből, hanem mindegyikhez kínál egy-egy új, szellemes variációt is. 

Emlékszel a mogyorómártásos indonéz csirkenyársra? Itt a receptje, és azt is megmutatjuk, hogyan készülhet ennek alapján thai marhacurry. Imádtad a tavaszi tekercset? Megcsinálhatod hagyományos és könnyített verzióban is. Rajongsz az ízes currykért? Féltucatnyival szolgál a könyv, húsos és húsmentes formában is. És persze nem hiányoznak belőle a legnépszerűbb wokos ételek, mint például a pad thai receptje, megfejelve egy-egy érdekes variációval.

Ez nem csupán a Stahl magazin-olvasók legimádottabb receptjeinek tárháza, de egyúttal ötletadó barangolás, gondolatébresztő főzőiskola is. 

Az is szeretni fogja, aki már ismeri, és az is, aki most találkozik először Stahl Judit konyhájával.

Ez egy picit rendhagyó értékelés lesz, hiszen a blog soha nem foglalkozott szakácskönyvekkel. Viszont én kb egy éve rájöttem, hogy szeretek főzni (hogy addig mit alkottam főzés terén, inkább hagyjuk:) és még inkább szeretek új dolgokat kipróbálni, így úgy döntöttem, hogy belevágok ebbe a kalandba.

A párom nagyon szereti a keleti konyhát - főleg a japán és kínai konyháért van oda nagyon, így az első ilyen jellegű könyvem az Ázsiai kalandok lett. 

A lelkesedésem óriási volt - egyszer már készítettem szezámos-mézes csirkét neki, ami nagyon jól sikerült, viszont itt nagyobb kihívással találkoztam - az összetevőkkel. Amennyiben még Budapesten élnék, ebből nem lenne gond, hiszen számtalan kínai, távol-keleti bolt van, (vagy legrosszabb esetben is a nagyobb szuper és hypermarketekben is vannak egzotikus részlegek), de jó pár hónapja már nem Pesten élek. Várpalota pedig nem a világ vége, de jó pár receptről le kellett mondanom, mert az összetevők (egyelőre és gyors határidőre való tekintettel) beszerezhetetlenek voltak.

Szerencsére végül találtam egy receptet, aminek a hozzávalóit 99%-ban be tudtam szerezni, ráadásul japán étel volt, amit a párom is imád, így belevágtam a főzőcskézésbe. 

A választottam a Teriyaki lazac lett cukorborsós, cukkinis rizstészta körettel, a 99%-s százalékosság pedig abból ered, hogy korianderzöldet végül nem találtam, de minden mást sikerült beszereznem.

Egy aránylag könnyen elkészíthető receptet sikerült kiválasztanom, hiszen lazacot már korábban is sütöttem, bár akkor csak egyszerűen volt befűszerezve, így izgatottan vártam, hogy pác három összetevője - szójaszósz, rizsecet és barna cukor - milyen ízt fog a lazacnak adni. A félelmem alaptalannak bizonyult, hiszen egy olyan különleges ízvilágot kaptam, ami a páromat is teljesen elvarázsolta és kérte, hogy vegyük fel a kedvencei listájára (a lazac miatt azért ez nem heti fogás lesz, azt bizton állítom:). A fotó sajnos nem lett olyan profi, mint a szakácskönyvben (a tészta picit összeesett, mire a fotózásra került a sor), de higgyétek el, az íze mindenért kárpótolt. 

A rizstészta miatt is izgultam egy picit, hiszen még sosem készítettem el ilyen köretet, de tökéletes párja lett a párolt zöldségekkel együtt a lazacnak.

A könyv összességében nagyon igényes kivitelű, a kemény borítója segít a megtartásban (főzés közben azért ez fontos:), a mérete pedig szintén abban segít, hogy ne foglalja el a fél asztalt, amikor az ételt készítjük. A receptek érthetően lettek megadva, szerintem bármelyiket el tudnám ez alapján készíteni, a képek pedig nagyon látványosak és ízelítőt adnak abból, hogy milyen lehet a kész étel.

Ami különlegesség, hogy minden recepthez van egy "próbáld ki ezt is!" rész is, ami picit módosítja az alapreceptet és még különlegesebbé teszi.

A receptek egy újfajta felosztásban szerepelnek:

• Falatok, lepények, palacsinták
• Levesek, wokos ételek
• Raguk, curryk
• És ha még ennél valamit
• Édességek

ami számomra érdekes volt, mert nem ehhez vagyok szokva, de végül is megtaláltam benne mindent, ami érdekelt.

A könyvben a "ragadozók" - mint én is:) megtalálják a fogukra valót - nagyrészben csirke a fő hús alapanyag, de bárány, marha és hal is megtalálható szép számmal, de ugyanúgy vannak vegán ételek is. Annyira izgalmas recepteket találtam, hogy én, aki ragaszkodik a húshoz, egy-két vegán receptnél komolyan elgondolkodtam, hogy belevágok és elkészítem.

Hogy mennyire könnyűek a receptek? Szerintem mindenki megtalálja azt, amit el tud belőle készíteni, vannak kezdőknek és profiknak való finomságok is. 

És kinek ajánlom? Bárkinek, aki szereti az ázsiai konyhát, aki szeretne egy-két dolgot nemcsak étteremben enni, hanem otthon is elkészíteni. És természetesen Stahl Judit rajongóinak! 

Én pedig azóta már beszereztem jó pár hiányzó különleges összetevőt, így már semmi sem állít meg abban, hogy elkészítsem a következő kinézett receptet a könyvből!

Borító: Tetszetős, vidám, bár egy picit többet tettem volna rá az "ázsiai" részből

Szárnyalás: Érthető leírások, sok kedvencem benne volt a könyvben

Mélyrepülés: Nem is mélyrepülés, inkább nehezítés - a hozzávalók sok esetben:)

Értékelés:

Nyereményjáték:

A receptkönyv ázsiai ételeket tartalmaz, így kalandozzunk egy kicsit mi is Ázsiában. A játék során egy-egy ázsiai ország zászlaját találjátok mindegyik blogger oldalán, azt kell majd beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy melyik országhoz tartozik az adott zászló.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, különben automatikusan újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Január 21 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Január 23 - Könyv és más

Január 25 - Kelly & Lupi olvas

Január 27 - Ambivalentina

Istók Anna: Éhes felhő a napot

Könyvmolyképző Kiadó - Arany pöttyös 2017. december
244 oldal
Besorolás: lélektani és gasztro

Nóra életében hatalmas törés volt; otthagyta az egyetemet, és két évig Londonban dolgozott pincérnőként. Ám most az apja infarktusa miatt haza kell térnie, szembenézni a múlttal, és egy fájó szerelem emlékével.

De mi történt pontosan a testvére, Zsóka halála körül?

Miért bukkan fel újra és újra Csongor, a vonzó sógor?

Ha mélyek a sebek, akkor is van bűnbocsánat?

Míg Nóra lépésről lépésre halad a múlt megismerésében, lassan kialakul benne az elképzelés a saját jövőjét illetően is: szenvedélyévé válik a főzés.

A zamatos, pikáns ételek megálmodása közepette Nóra érzelmei egyre magasabb lángon forrnak.

Vajon sikerül-e élete főművét kifőznie: a saját boldogságát?

Lélektani kaland és ínycsiklandozó gasztroregény a nehéz szerelem ösvényein járóknak.

Istók Anna regénye már a harmadik az idei magyar szerzős olvasmányaim közül, amely kiérdemli a maximális pontszámot, érdemes tehát a hazai művek közül is válogatni, mert ilyen kincsekre bukkanhatunk!

„A félelem elnyelt. Magába tömött, mint egy éhes felhő a napot, elhalványodtam benne.” 

Első benyomásom nem volt túl szerencsés. Nem értettem a szerkezetét, ugyanis minden fejezet egy idézettel kezdődik (ez rendben is van), amit egy elmélkedés/filozofálás  követ, ami  később derült ki számomra, hogy tulajdonképpen Zsóka naplójából idéz a szerző. Így persze remek ötlet és nekem azt mutatta meg, a két testvér belülről mennyire egyforma volt, de ezt nem tudták egymásról.

Furcsálltam, hogy sok fejezeten keresztül nem derült ki, hogyan halt meg Nóra nővére, és neki vajon mi köze lehetett az egészhez. Mi az a NAGY BŰN, amit elkövetett, ami miatt egyenesen Angliáig menekült. Ezt egy óriási horognak éreztem, amibe már az elején beleakadtam, de túl sokáig táncoltattak rajta. De azt vettem észre, hogy a bosszúságom eltörpül a kíváncsiságom mellett, nem tudtam abbahagyni, tovább kellett olvasnom. 

A történetvezetés nagyon jól sikerült. Minden fejezet címe egy étel vagy ital  neve, ami szerepel az adott fejezetben, a cselekménybe ágyazva. A szerző biztosan nagyon szeret főzni, vagy másban nagyon szenvedélyes, mert valódi  élvezettel gyúrta úgy a főszereplő karakterét, hogy igazi őstehetségnek hasson a gasztronómia területén. Imádják az olvasók ezeket főzős részeket, amelyekből remek ötleteket lehet elcsípni. A leírások pedig olyan valóságosak, hogy én például többször éreztem az illatokat is, mintha egyenesen kiáramlanának az oldalakról. Mindezt könnyedén, magától értetődően teszi, ami az én szememben csodálatra méltó, mert nem igazán szeretek sok időt a konyhában tölteni. Mégis sokszor éreztem, hogy ezt vagy azt ki kellene próbálnom a receptek közül.

Az egész regényt végig jellemzi a lírai hangvétel, amit néhány mondatban túlzónak is éreztem, összességében mégis jól hat,  mert alapjában véve egy nehéz témát boncolgat a történet és a lágy mondatok nélkül gyászos lenne a hangulata. A főzés és a szerelmi élet taglalásán kívül a történetnek más, jelentős mondanivalója is van. A rendszerváltás előtti világban megedződött értelmiségi szülők állandóan féltek valamitől, nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy kívülről kifogástalan látszatot  keltsenek, mintha valós fenyegetés lesne rájuk. A gyerekek lehetőségeit is korlátozták, a szülők által kijelölt úton kellet haladniuk.  Nem voltak közös programok, beszélgetések, ha valami probléma akadt, arra hosszas prédikáció volt a felelet, nem a közös megbeszélés. Ez a félelem óhatatlanul átragadt a gyerekekre is, beléjük lett kódolva. Nem csoda, hogy mindkét lány menekült a családtól, ahogy lehetőségük akadt rá. Kiskoruk óta különösen féltették a gyerekeket mindentől, a baleset után ez még jobban felerősödik Nóra iránt, aki viszont közben felnőtt már, és saját döntésekre vágyik. Meg vagyok elégedve a karakterekkel, Nórával különösen, őt remek karakterfejlődésen viszi keresztül a szerző, ez adja az ívét a történetnek. A szülőkkel kapcsolatban sincs karakterileg kifogásom, anyaként át tudtam érezni a cselekedeteik egy részét a féltés jegyében. Az útkijelölésben viszont nem, az én saját családom demokráciája éles ellentétben áll Nóráéval, de az igaz, hogy a mai idők már távol vannak a rendszerváltás előtti élettől. Viszont én pont akkor nőttem fel, és bizonyos fajta félelem tényleg mindig ott lógott a levegőben, ahogy a lázadás is a fiatalokban.  

Talán azért is jók a karakterek, mert a cselekmény hihető, nem történnek extrém események, minden a valóságosság határain belül marad. Mostanában népszerű téma a young adult és new adult regényekben a veszteségfeldolgozás, mondhatjuk, hogy ez "trendi" téma.  A testvér halálának  feldolgozását ebben a regényben kisebb jelentőségűnek éreztem  Nóra önállóvá válása, önmegvalósítása  mellett, pedig szívesen olvastam volna több visszaemlékezést a  közös élményekre, ami összekötötte őket, mégiscsak leéltek egy gyerekkort egymás mellett. 

Hiányzott a szerelmi szálból némi szenvedély, legalábbis az én ízlésemnek. Valami komolyabb érzelemnyilvánítás, néhány érzelmesebb jelenet Nóra és Csongor között belefért volna a történetbe. Összességében mégis magával ragadott, elvarázsolt a kiemelkedően jó stílusával, választékos mondataival, jó érzés volt olvasni ezt a regényt. Remélem a szerző nem váratja sokáig az olvasóit a következő megjelenésével, mindenképpen figyelmet érdemel.

Borító: Gyönyörű, találó

 

Kedvenc karakter: Nóra

Szárnyalás: A receptek, a főzés hangulata. 

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:  Fiatal felnőtteknek ajánlom, inkább érzelmekre, mint érzékiségre ható a történet.

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ!!!!