Parker S. Huntington Darling ​Venom – Kedves Méreg

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Parker S. Huntington: Darling Venom - Kedves Méreg regényét, mely méltán rajongott TikTok kedvenc. Charlotte és Kellan egy rendkívül nehéz életutat bejárva igyekszik továbblépni és újrakezdeni életét. Csakhogy az újrakezdés nem sikerülhet mindenkinek, és sajnos vannak, akik elbuknak az út során. Ez a könyv sokkal több egy szerelmi történetnél: mesél tragédiákról, újrakezdésről, és arról is, miként lehet feldolgozni a feldolgozhatatlant. Ha kíváncsi vagy mit gondolunk róla, tarts velünk a turné során, és nyerd meg a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2025. Rubin pöttyös

560 oldal

Fordította: Nimila Ágnes

Goodreads: 4,27

Besorolás: new adult, gyászfeldolgozás, öngyilkosság, realista

 

„Az ​első szerelmem tragikusan végződött. A második a testvérével kezdődött.”
„Nem kellett volna azon a tetőn lennem Valentin-napon. Kellan Marchettinek, az iskola ügyeletes csodabogarának sem. Akkor találkoztunk, amikor mindketten véget akartunk vetni az életünknek. Tragédiáink szakadt szálai összefonódtak, és egy valószínűtlen kötelékké sodródtak egybe. Úgy döntöttünk, nem ugrunk, és megegyeztünk, hogy amíg be nem fejezzük az iskolát, minden Valentin-napon találkozunk. Mindig ugyanakkor. A tetőn.
Két nyugtalan lélek. Három évig tartottuk magunkat az ígéretünkhöz. A negyediken Kellan döntött, véget vet az életének, a következményeit pedig nekem kellett viselnem. Amikor azt hittem, a mi történetünk véget ért, elkezdődött egy másik.
Azt mondják, minden szerelmi történet ugyanolyan, csak más az íze. Az enyém méreggel és szégyennel teli volt, és skarlátvörös sebhelyek tarkították.
A nevem Charlotte Richards, de hívnak Méregnek is.”

 

Idén ez a 15. könyv, amit olvastam, de még csak egyre adtam maximális 5 csillagot, JLA Vér és hamu sorozatának 5. részére, ami ugyebár tükrözi Casteel iránti rajongásomat is. De most meg kell hajolnom, a Kedves Méreg egyszerűen lenyűgözött, a nekem komfortzónán kívüli, nehéz téma ellenére faltam az oldalakat. A regény első negyede letaglózott, ezután pedig egészen a végéig csak pilláztam leesett állal, vagy épp potyogtak a könnyeim. Egy biztos, mély érzelmeket váltott ki, és még jó, hogy éppen szabadságon voltam, mert nem igazán tudtam letenni a kezemből.

"Az öngyilkosság két félelem háborúja: a halálfélelemé és az attól való félelemé, ami az öngyilkosság felé hajt. Mindig az erősebb oldal győz. És ha veszítesz, a büntetés a halál."

Mivel a fülszöveg is leírja az alaphelyzetet, nem spoilerezés, sőt, szerintem kötelező figyelmeztetés részemről, hogy a regény központjában egy öngyilkosság áll. Két tizenéves találkozik az iskola tetején, mindketten azzal a szándékkal mennek oda, hogy leugorjanak. Charlotte korábban lakástüzet okozott, amiben meghaltak a szülei, és a nővére is égési sérüléseket szenvedett többek között az arcán, miközben kimentette őt. Leah lemondott az egyetemről, munkát vállalt, hogy eltartsa kettejüket, de a testvérek között a korábbi féktelen szeretet és vidámság megszakadt, már csak lézengenek egymás mellett, kimondatlan vádakkal a levegőben. Charlotte nem bír tovább ebben a légkörben élni, ezért indult fel a tetőre, ahol legnagyobb meglepetésére Kellan-t találja, az osztálytársát, akit minden nap lát, de egyáltalán nem ismer. Emósan öltözködik és rendkívül zárkózott fiú, zűrös családi háttérrel. Az anyja pár éve túladagolta magát, az apja hiába bestseller író, gyakorlatilag egy függő, így az orvos féltestvére vette magához, akinél utál lenni. Isteníti az apját, Tate pedig inkább távol akarja tartani tőle, mielőtt őt is függővé teszi. A két fiatal megegyezik, hogy elnapolják az ugrást, és minden évben ezen a napon, február 14-én találkoznak a tetőn - ami egyébként a lány születésnapja - és majd 18 évesen újra átgondolják az életüket. Még mindig nem spoiler, hiszen ez is része a fülszövegnek, Kellan az utolsó találkozó előtt végez magával, annak ellenére teszi meg, hogy kettejük között barátihoz hasonló kapcsolat alakult ki. Kel a novelláit küldözgeti a lánynak, ő meg könyveket ajánl neki, a találkozóikon pedig beszélgetnek, közben küzdenek a ki nem mondott gondolataikkal és Kellan a fekete csigával, ami felemészti őt.Négy évvel később folytatódik a történet, amikor Charlotte teljesen véletlenül rátalál Kellan bátyjára, az utálatos Tate-re, aki az ikerterhes főnökasszonya híres és drága nőgyógyásza. Dr. Tatum Marchetti magas lóról osztja az észt, bunkó stílusban, egészen addig, míg rá nem jön, Charlotte ismerte Kellant, és tudja, amit senki más, Kellan utálta a bátyját. És hogy mit is tud még, azt mindenképp szeretné kideríteni. Csak egyetlen beszélgetés, és aztán elválnak útjaik. Persze nem így lesz, nem állnak meg egy találkozónál, és gyűlnek a múlt darabjai, kiderülnek az elrejtett vagy elfeledett információk, előkerül Kellan regénye, a Kedves Méreg, amit Charlotte-al való kapcsolata ihletett, amit a lányra hagyott, tegyen vele, amit jónak lát.
A regény igazi lelke Kellan marad, akkor is, amikor már nem él, ő vonzza egymáshoz a szereplőket, ő áll mindennek a hátterében. A bátyja évek óta szenved, képtelen feldolgozni a történteket, és apjával kölcsönösen csak marják egymást. Amikor felbukkan Charlotte, vele együtt érkezik valamiféle remény, hogy megtudhat fontos információkat az öccséről, ami feloldhatja majd ezt a szorongást.
Nagyon nehéz szavakkal kifejezni annak a folyamatnak a csodáját, amin végig visz ez a történet. Hiszen itt nem csak Tate gyászfeldolgozásáról van szó, szorosan ott van mellette Charlie fájdalma, a megbánás, hogy valamit tehetett volna. Ott van a fiúk apja, az író, akinek ki kell lábalnia a függőségeiből, hogy segítsen befejezni a Kedves Méreg regényt. Mindezek mellett ugyanolyan súllyal ott van Charlie és a nővére kapcsolatának alakulása is, hiszen ők egy másik tragédia árnyékában élnek, aminek következményei közéjük állnak, a nővére a maradandó sebei miatt nem tudja elfogadni önmagát, hogy őt valaha valaki szeretni tudná.

Óriási szakadék van Tate és az apja között is, akik rendszerint egymást hibáztatják, egymásnak esnek. Nagyon nehéz sokadik második esélyt adni egy függőnek, de igen, minden reménytelen helyzetből van kiút, ez nem csak a mesében van így.
Ebben a történetben nem egy és nem kettő ember kerül a pokol legmélyebb bugyrába, átitatva a gyásszal, fájdalommal, kétségbeeséssel. De túl kell élni, szembe kell nézni önmagunkkal, és meg kell próbálni megbocsátani, még ha elsőre nem is megy. Könnyebb út a bezárkózás, könnyebb engedni a lefelé húzó örvénynek, könnyebbnek tűnik. De kell, hogy legyen erőd, ott van benned, bele kell kapaszkodnod.
Charlie (Charlotte, Lottie, Pöcsi) karaktere egy csoda volt ebben a regényben.
Igazi túlélő, aki másoknak is mutatja a fényt, mint egy világítótorony a sötét tengeren. Ez a fény volt maga a remény. Magát okolja mindenért, ami szívszorító, ugyanakkor mindenkivel kedves tud lenni és előzékeny, egyszerűen ilyen a természete.

Tate volt az, aki a legtöbbet köszönhette neki, megmentette egy örök negatív spiráltól, ami egyre csak lejjebb húzta, egy érzéketlen ember világába. Tate alig volt még felnőtt, mikor megkapta az apjától a féltestvérét, - innentől neked kell vigyáznod rá, amíg én drogozok, iszok és kurvákra költöm a pénzt - ezek Jerry szavai. Egyedül nézett szembe a feladattal, miközben ő maga sem kapott szeretetet senkitől. Ezért is volt valóságos a lassú égésű kapcsolatuk alakulása Charlie-val, ami aztán egy intenzív szerelmi szálat hozott, sőt a spicy jelenetek sem hiányoztak. Volt némi korkülönbség közöttük, de még nálam ez határon belüli, és hihető, mivel a családban van több hasonló, és működő kapcsolat. Tate jellemfejlődése hatalmas, mire eljutott a hangüzenet meghallgatásáig, úgy lett a morcos seggfejből szerethető főhős, az olvasók kedvence. (Nálam ennél a jelenetnél is eltört a mécses.)
A szerzőt korábban nem ismertem, de felkerült a radaromra, ezekkel a karakterekkel engem meggyőzött, ahogy a cselekmény alakításával is. Bár szerintem a vége poént mindenki kitalálja a Tökéletlenségek regénnyel kapcsolatban, de a többi kis titkos puzzle darab zseniális. És a szöveg! Rengeteg az idézni való gondolat, megrendítő, bőr alá kúszó mondatok sokaságával találkoztam. Ami meg külön léleksimogató volt, az a rengeteg irodalmi utalás. Charlie végigolvasta az életét, szenvedélye az olvasás és most a munkája is a könyvekhez köti, illett a regénybe a sok említés.    
Összességében egy olyan könyvet olvastam, ami levett a lábamról, pedig pont a főszál, az öngyilkosság az a téma, amit igyekszem elkerülni. A könyv eleje nagyon fájdalmas, és később se mondanám könnyednek, hosszú út vezet a feloldozásig. Szerintem azokat érint meg igazán a történet, akik valamilyen aspektusból érintettek, nyilván nem feltétlen az öngyilkosság miatt, inkább a gyászfeldolgozás, az önhibáztatás kapcsán. (Nekem volt egy extra kapcsolódásom, én ismerek egy Kellan-féle fiút, pont ilyen, leszámítva az öngyilkos hajlamot, sokat gondoltam rá közben és ez is felvillanyozott.)
Nem tudom eléggé hangsúlyosan ajánlani ezt a regényt, garantáltan újraolvasós, kedvenc könyv lett.

Képek: Pinterest 

 

Borító: Gyönyörűséges.

 

Kedvenc karakter:  Charlie, Kellan, Tate

Szárnyalás: Egy gyászfeldolgozós könyvnél nehéz ilyet találni, de talán a humor az, amit ennek ellenére bravúrosan csempészett a szerző a regénybe.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Lelkileg megterhelő olvasni, bár olvastam ennél jóval fájdalmasabbat, összességében kiemelkedően jól van megírva az érzelmi rész és némi erotika sem hiányzik.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

 

Nyereményjáték:

A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A helyes megfejtést írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:   MIKOR VAN  CHARLOTTE  SZÜLETÉSNAPJA ? 

a Rafflecopter giveaway

 

 

Turné állomások:
04.15. - Milyen könyvet olvassak?
04.17. - Veronika's Reader Feeder
04.19. - Kelly és Lupi olvas

 

 

Emma Heatherington: Idén karácsonykor

Ha te is alig várod már a karácsonyt, akkor Emma Heatherington vadonatúj regénye, az Idén karácsonykor téged is elvarázsol majd a gyönyörű tájaival, a kisvárosi hangulatával és a romantikus történetével. Tarts bloggereinkkel ezen a különleges ünnepi hangulatú turnén, és ha velünk játszol, akár egy példányt is nyerhetsz a könyvből a General Press Kiadó felajánlásának köszönhetően.

General Press Kiadó 2024.

440 oldal

Fordította: Rácz Péter

Goodreads: 4,14

Besorolás: romantikus, karácsony, realista. gyászfeldolgozás

Rose egykor rajongott a karácsonyért, amíg egyik évben történt valami, ami mindent megváltoztatott. Azóta egyszer sem ment haza, hogy a családjával ünnepeljen. Idén a nagyvárosi nyüzsgés elől egy vidéki vendégházban rejtőzne el a kutyájával, ám amikor egy ismeretlen férfi nyitja ki Seaview Cottage ajtaját, a két idegennek azzal kell szembesülnie, hogy a tulajdonosok egy félreértés miatt mindkettejüknek kiadták a házat.
Charlie ugyancsak a problémái elől menekül. Lehet, hogy egyeseknek ez az év legcsodálatosabb időszaka, ám neki idén biztosan nem az. Rose és Charlie mindketten arra számítottak, hogy ezt az ünnepet egyedül fogják tölteni. Ám karácsonykor igenis történnek csodák, és örökre megváltozhat az életük, ha hajlandóak megosztani egymással a házat…

Nem ismertem még a szerzőt, leginkább az ünnepekre hangoló borító és a könnyed szerelmi történetet ígérő fülszöveg fogott meg. Persze sokkal gazdagabb lett ez a regény, mint egyszerűen a kényszerű közelség trope-ot és a karácsonyi témát felhasználó love story. 

Létezik Írországban két olyan személy is, akik csodabogár módjára egyáltalán nem várják a karácsonyt. Rose sikeres céget vezet, kifelé vidámnak tűnik a világ felé, csak néhányan tudják, hogy egy három évvel ezelőtti tragédia miatt összetört, és karácsonykor különösen igyekszik elbújni a világ elől. Most is ezt tervezi, sikerül kibérelnie a nagymamája régi házát, ahová mindig szívesen megy, hiszen sok időt töltött Seaview Cottage-ban. Dublint hátrahagyva a cél előtt azonban lerobban az autója. Egy pasas megpróbál neki segíteni, és hamarosan kiderül, hogy ugyanazt a szállást foglalták le mindketten. A tulajdonos házaspárból a feleség Charlie-val tárgyalt, a férj pedig Rose-al, akivel rokonságban is állnak. Mivel a házaspár nincs jóban egymással, így még kínosabb a helyzet, amit Charlie ment meg, felajánlja a nőnek, hogy töltsék mindketten ott a karácsonyt, bizonyos szabályokat betartva. Felváltva fogják használni a hálószobát, addig a másikuk a kanapéra szorul a nappaliban, osztoznak a konyhán, ja és a legfontosabb, nem kell beszélgetniük, ugyanis telefonon fognak üzenetet váltani, ha nagyon muszáj, illetve a konyhai üzenőfalon - hozzáteszem ezek Charlie javaslatai voltak, mert ő semmiképp nem akar közelebb kerülni a kelleténél. Kilenc nap van karácsonyig, ezt kell kibírni valahogy!
Őszintén szólva, elég fagyosan indult ez a kapcsolat, hiszen ez egy fura kényszerhelyzet, amit egyikük sem tervezett, ők csupán egyedül akartak lenni, távol a hétköznapi világuktól. Mindketten "puttonnyal" érkeztek, de a szerző rendkívül sejtelmes volt, a legvégsőkig késleltette az információkat, talán egy kissé túllőve a célon. Rose-t egy tragédia nyomasztja, amin nem tudja túltenni magát, úgy érzi, nem érdemli meg, hogy önfeledten a családjával ünnepeljen, felelősnek érzi magát, illetve azt hiszi, mások is felelősnek találják a történtekért, ami a boldogsága elvesztésébe került. Rose egy szép, okos, fiatal nő, aki három éve él ebben az önmarcangolásban, a lelki világa romokban, de ez a hely úgy tűnik jót tesz neki, mintha kezdene újra önmagára találni. Amúgy a kutyusával érkezett, George segít felvidítani a napjait, társa a hatalmas tengerparti sétákon, ahol gondolkozhat, kiszellőztetheti a fejét. 

Ebben megegyeznek Charlie-val, ugyanis ő meg Max nevű kutyájával utazott ide, de ezen kívül mindenben szöges ellentéte Rose-nak. Ez a sportos, jóképű, tetovált pasas terapeutaként mindenki másnak igyekszik rendbe tenni az életét, de ahogy az lenni szokott, a sajtja kivétel. A szerző vele kapcsolatban még durvábban húzta az időt, rejtve tartotta, ki az a titokzatos Helena, akivel állandóan telefonálgat, és mi történt pár hete, ami miatt ő is hátat fordít mindennek, és egyedüllétre vágyik a szeretet ünnepén. Kezdetben elég sikeresen kerülik egymást, de aztán adódnak bonyodalmak, megoldandó helyzetek, félreértett mondatok, és kénytelenek felfüggeszteni az üzengetést és szóba állni egymással. Szerencsére a szerző váltott szemszögű írásmódot választott, így mindkét főszereplő fejébe beleláthatunk, bár a könyv feléig még ők maguk sem nevezték nevén a dolgokat, de ezt a sejtetést már említettem, kissé idegesítő volt. Viszont kaptam a szerzőtől számtalan gyönyörű leírást, és még több remek gondolatot, legyen az belső vívódás, vagy épp remek párbeszédek. A mellékszereplők sem maradtak el, barátok, családtagok mellett felbukkantak a vidéki kisváros sztereotip figurái is, természetesen a feltétlenül szükséges pletykagyártóktól a kisboltosokig.
A hely varázsa, a gyönyörű környezet, a tenger, a kocsmák szíveslátása, a jótékonysági vásár, a közelgő karácsony varázsa végül nagy sokára megtöri a jeget, és ez a két önkéntes elvonuló végre beszélgetni kezd, és persze a romantika is szárba szökken. Nem mondhatom, hogy szerelem történik első látásra, vagy éppen dúlna a kémia, mégis, napról napra ez a két idegen észreveszi egymásban az értékeket, a felfedezésre váró belső tulajdonságokat.
Néhány enyhén spoileres gondolat, szóval itt ugorj a végére, ha zavar pár megjegyzés.
Rose története rendben volt, szerintem ennyi idő valóban kellhet a gyászfeldolgozásra, ami nagyon egyénfüggő, ki mennyi idő alatt tud megbocsátani magának, és kellő bátorságot gyűjteni a továbblépéshez. Charlie története kapcsán kinyílt a bicska a zsebemben, annyira idegesített két téma. Ugyanis korábban elvált a feleségétől, akivel addig közösen neveltek egy hétéves kislányt. A nő újra férjhez ment és pár hete Tenerifére költözött az új otthonukba. Charlie most először fogja Rebecca nélkül tölteni az ünnepeket, ráadásul az anya korlátozza a telefonhívásokat is. Mivel terapeuta, feltételezem, hogy ismert már hasonló esetet, de amúgy is tisztában kéne lennie a jogaival, azért egy külföldre költözés esetén a feltételek egyoldalú megszabása nem életszerű. A másik negatívum Helenával kapcsolatos, ha olvassátok a regényt, és kiderül, hogy ki ő és milyen körülmények között él, ezek után Charlie egyszerűen magára akarta hagyni karácsonykor, csak hogy egyedül legyen, ez egy kegyetlen lépés volt a szememben, nehezen tettem túl magam, kellett hozzá az utolsó fejezet.
A negatív aspektusokat persze felülírja a regény befejezése, mely tele van szívmelengető jelenetekkel, és a "minden jó, ha jó a vége" sem marad el.
Összességében ez egy lassú égésű karácsonyi szerelmi történet, ahol megmutatja a szerző, hogy össze lehet szedni a túllépéshez szükséges erőt, ebben legnagyobb segítségünk a szerető családunk, barátaink.

Ha erre a regényre esik a választásod, hogy hangolódj a karácsonyra, igazi téli hangulattal, romantikával és nehéz témákkal is szembesülhetsz, amik feloldása a történet végén szívet melengetően mesebeli.

Kép:Pinterest

Borító: Nagyon hangulatos.

 

Kedvenc karakter: -

 

Szárnyalás: A környezet.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: A regény mentes az erotikától, itt inkább a lelki problémák állnak a központban, lassú égésű romantikával fűszerezve. 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Az Idén karácsonykor elolvasása után kedvet kaptunk hozzá, hogy karácsonyi filmeket nézzünk, ezért a mostani játékunkban ezeké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy képet, amely egy népszerű karácsonyi filmből származik, a ti dolgotok pedig az, hogy felismerjétek a filmet, és beírjátok a címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

11.22. Utószó
11.26. Betonka szerint a világ…
12.03. Zakkant olvas
12.01. Könyv és más
12.02. Hagyjatok! Olvasok!
12.06. Kelly és Lupi olvas

12.08. This is my (book) universe.

Laura Taylor Namey: A Cuban Girl's Guide to Tea and Tomorrow - A teázás és a jövő rejtelmei

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg  Laura Taylor Namey regényét, A Cuban Girl's Guide to Tea and Tomorrow - A teázás és a jövő rejtelmei címmel. Kubai ételek és angol teák találkoznak a Miami-ból érkezett lány és az angol srác ízekben és érzelmekben gazdag történetében. Tartsatok velünk a turné során, és játsszatok a könyv egy példányáért.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Vörös pöttyös

344 oldal

Fordította: Rácz Kata

Goodreads: 3,77

Besorolás: YA, romantikus, család

 

Váratlanul rátalál a szerelemre – és önmagára?
Lila Reyes élete a feje tetejére állt. Egy tripla tragédia után a szülei elküldik, hogy töltsön el
 három hónapot Angliában a család barátainál, hogy lazítson, és képes legyen az újrakezdésre. Ám a gyér napfényt és a miami ízeket mindenféle szempontból nélkülöző kisváros inkább rémálomnak tűnik számára – amíg nem találkozik Orion Maxwell-lel. A teabolt eladója, Orion mindenáron ki akarja hozni Lilát a gödörből, és önként vállalja, hogy a személyes idegenvezetője lesz. Winchester színes zenei életét és a kies angol vidéket megismerő Lilának nem telik sok idejébe, hogy ne csupán Orion varázsolja el, hanem maga Anglia is. Hamarosan egy új jövő kezd körvonalazódni a képzeletében – vajon mindent maga mögött kellene hagynia, amit eltervezett?

 

Egy nagyobb lélegzetű regény előtt még akartam valami könnyedet beiktatni - mindezt húsvétkor - ezért esett a választásom erre a regényre. Csini a borító, bár nem kifejezetten ugrok azonnal a rajzolt borítókra, inkább a regény megfilmesítése kapcsán látott pár kép adott igazi ösztönzést. Egy tűzrőlpattant latin gasztro-lányt képzeltem el romantikus kalandba keveredni a ködös Angliában, sok finom étel főzésével és egy kis teázással. Tulajdonképpen teljesült a kívánságom.
Lila Reyes az angliai Winchesterbe érkezésével kezdődik a regény, ami nem egy álomutazásnak indult, hiszen a családja vette rá az útra, miután otthon, Miami-ban gyakorlatilag összeomlott az élete. Elvesztette a nagymamáját, aki mellett felnőtt és aki megtanította neki a családi sütős-főzős hagyományokat. Náluk ez duplán fontos, hiszen ebből élnek, családi pékséget működtetnek, amit hamarosan Lila és a 21 éves nővére Pilar vesznek át, mert a szüleik a cukrászat felé orientálódnak ezután. Másik csapás a barátja révén érte, aki a végzős bál előtt dobta, három évi együttjárás után. Mindezek tetejébe a legjobb barátnőjével is összeveszett, mert Steph hirtelen meggondolta magát a továbbtanulás terén, és két évre Afrikába utazott egy segélyszervezetnek dolgozni. Lila összezuhant lelkileg, szívügyileg, és miután már saját magára is veszélyes kezdett lenni, a családja döntött helyette, egy angol nyár majd szépen felrázza, meggyógyítja a lányt. Nagynénje Cate, éppen Winchesterben vezet egy panziót, szíves örömest látja vendégül a nyárra.
Pár nap tespedés után Lilának hiányzik a konyha, így lemerészkedik, ahol pont kapóra jön a segítsége, ugyanis a jelenlegi pék asszonyságnak betegápolónak kell állnia pár hétre. A lány lenyűgözi a helyieket az újfajta sütikkel, falatkákkal, amit a reggelihez és a teához szolgálnak fel. Megismerkedik helyi fiatalokkal, köztük zenészekkel, művészpalántákkal és Orion Maxwell-el is, aki személyesen szállítja a teakülönlegességeket a családi boltjukból. Lila egyre jobban megszereti a kisvárost, az embereket, főképp Oriont, akiknek szó szerint új ízeket hozott az életükbe, és akik neki is tudtak igazán nagy meglepetéseket okozni. Talán még új szakmai perspektívákat is sikerül találnia az új érzelmek mellett, de minden kétséges lesz, miután hamarabb haza kell utaznia egy nem várt esemény miatt.

Empanada ala Lidl

 

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, de korántsem mondhatom tökéletesnek. Kezdem a jóságokkal: a legnagyobb pozitív hatást a főszereplő főzés iránti szeretete adta, amit csak csodálni tudok, mert be kell vallanom, hogy én személy szerint utálok főzni. Minden konyhában töltött időt feleslegesnek tartok, és tényleg csak nagyon ritkán "kedvelem" egy-egy étel elkészítését, inkább legyek gyorsan túl rajta. Ehhez képest Lila minden percét megéli a sütés-főzésnek, az előkészülettől a rendrakásig, mélyrehatóan ismeri a fűszereket, az ízek kombinációit, szóval számomra ez lenyűgöző volt. A legegyszerűbb szendvicstől kezdve a bonyolult többfogásos vacsoráig és a rengeteg süteményféléig minden ételkészítés élvezetes a leírásában, de tényleg olyan szinten, hogy még én is kedvet kaptam sütni-főzni. Konkrét receptek nem igazán szerepelnek a regényben, de a megemlített ételeket ki lehet jegyzetelni, utánuk lehet nézni. Persze vannak olyan esetek is, amikor hagyományos angol ételekhez ad hozzá valami kubait, így megbolondítja az ízeket, ezek is figyelemreméltóak. Az ételek mellett szólnom kell a teákról is, amit meg Orion szolgál fel Lilának, szisztematikusan keresve a lány kedvencét. Kicsit emlékeztetett a szitu a Csokoládé regényre/filmre, amikor Roux kedvenc ízét kereste Vianne. (Zárójeles megjegyzés a jobboldali képhez: Mindenképp ki akartam próbálni valamit az említett ételekből, olyan Kelly módra. Úgyhogy a Lidl-ben járva felfedeztem a fagyasztott kajáknál az Empanada-t, úgyhogy vettem belőle és megsütöttem krumplival, kicsicsáztam és teával felszolgáltam magamnak. Nekem ízlett, egyébként marhahúsos volt, a családnak nem annyira.)
A másik értékes adalék a gyászfeldolgozás kérdése. Ez mindig nagyon megérint a könyvekben, itt a nagymama elvesztése volt a főtéma, aki gyakorlatilag közelebb állt Lilához, mint az édesanyja. Ő adta át neki ezt a hatalmas szeretetet és tudást, ami gyakorlatilag a szenvedélyévé vált, miközben a család megélhetését is biztosítja. Szép volt az íve ennek a szálnak, Lila el tudott jutni a tragikus veszteségtől a valóságos továbblépésig, amikor megérti, mit is akar jelenteni a nagyanyja életútja, minden választása magyarázatra lel, és vigaszt, újrakezdést jelent.
Szerettem a kubai kultúrára való utalásokat, a hagyományőrzés fontosságának kiemelését, ezek a dolgok jelen voltak, de nem túltolt mértékben. Egy biztos, a család központi téma, közel állnak egymáshoz, odafigyelnek, vigyáznak egymásra, talán egy csöppet rámenősebben, mint egy átlag család.
A szerelmi szál már határeset a tetszési indexemen, nem éppen a várakozásom szerint alakult. Én úgy gondoltam az angol srác sokkal távolságtartóbb lesz, és a tűzrőlpattant Lila majd bekebelezi, szenvedélyes szerelemre lobbantva. Őszintén szólva az nem a zsánerem, ha a lány lépten nyomon gyönyörűként emlegeti a srácot, közben meg leginkább barátság van köztük. Egészen a legvégén változik valamennyire a helyzet, szóval ezen a téren bizony volt hiányérzetem.
Karakterileg Lila valóban egy szenvedélyes lány, és az elején meg is győzött, hogy megérdemli a sajnálkozást a pasija és a barátnője elvesztése miatt. Később azért ez árnyalódott, kiderült, mennyire szereti elrendezni mások dolgait. Vicces volt, ahogy például akkor is kényszeresen változtatott a recepteken, mikor nem kellett volna, pedig ötször elmondta, hogy ez nem az ő konyhája. Sokak életével megtette, hogy valamilyen szinten beleszólt, aztán meg csodálkozott, hogy mindenki a saját útját járná inkább, kéretlen iránymutatás nélkül. Volt miért magába nézni, örültem a változásnak, ami végbement benne, egy kis önreflexió csodákra képes.
Orion abszolút beleillet a sztereotip angol srác karakterébe, úriember volt, semmi harsányság, okos és kedves. Meg akarta ismerni Lilát, megérteni a lelkivilágát és segíteni neki, közben szórakoztatóan megismertetni vele a környéket és Londont. Neki is volt némi családi problémája, ez közelebb is hozta őket egymáshoz. Szerepelt még rengeteg családtag és barát karakter, akik nem is lehettek volna különbözőbbek, az otthoniak hangosak, aggódók, az új angol ismerősök/barátok egy csendesebb társaság, de vittek tartalmat a történetbe.

Pár dolgot meg kell említenem, ami nem volt ínyemre, például az ismétlődések, a kubai származással kapcsolatban, amit elsőre és másodszorra is felfogtam, később úgy éreztem oldalanként újra megemlíti a szerző, de minek. Aztán volt néhány tinédzser a regényben, akik 16-18 éves korukra már kiforrott művészek voltak. Világhírnévre törő énekesnő, dalszerző, zenekar és festő. Én aki minden ya/na könyvben a főiskolára készülésről olvasok, nekem ez itt nagyon furán jött ki. Persze nem az, hogy valaki tehetséges, inkább az, hogy ennyi idősen már fix az életútja. Lila például vezet egy pékséget, otthon és Angliában is, azért ehhez a szinthez nem elég a tudása, és szörnyű lett volna a regény vége, ha másképp alakul, mint ahogy. A fejlődésnek utat kell adni, 18 évesen még nincs vége egy szakma megtanulásának. 

Összességében mégis azt mondhatom, nagyon örültem, hogy a kezembe akadt a regény, élveztem a főzéseket, rávett, hogy utána nézzek pár kajának, még a lányomat is segítségül hívtam, hogy helyesen ejthessem ki a spanyol szavakat. Nagyon várom a regényből készülő filmet is, kíváncsi vagyok, mennyire lesz sikeres az adaptáció. A színészek mindenesetre szimpatikusak: Maia Reficco (Pretty Little Liars: Original Sin), Kit Connor (Heartstopper)

Képek:  Saját és IMDb

 

Borító: Cuki, a srác hasonlít a filmbéli színészre.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Minden sütés főzés egy élmény volt.

 

Mélyrepülés: Lila önzősége.

Érzelmi mérce: A szerelmi szál teljesen a young adult keretei között maradt, jelentős érzelmi amplitúdókat a gyászfeldolgozás vált ki.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

 

 NYEREMÉNYJÁTÉK

A regény beleolvasójának elolvasásával könnyedén meg tudjátok válaszolni az öt állomás kérdéseit, a megoldást írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kérdés: Hogy hívják Lila nővérét?

a Rafflecopter giveaway  

 

Állomások
04.17 Kelly és Lupi olvas
04.19 Zakkant olvas
04.23 Readinspo
04.25 Kitablar
04.27 Spirit Bliss - Sárga könyves út