Szabó Magda: Abigél

A Blogturné Klub bloggerei Szabó Magda klasszikus ifjúsági regényei közül három kötettel szeretné megismertetni az ifjú olvasókat a Móra Könyvkiadó segítségével. Az Álarcosbál, az Abigél és a Születésnap a mai napig méltán népszerű regények az olvasók széles körében. Az Abigél blogturné négy állomását követve a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Móra Könyvkiadó 2022

352 oldal

Goodreads: 4,34

Besorolás: klasszikus, ifjúsági, háború

 

Ginával, ​Vitay tábornok elkényeztetett kislányával 1943 őszén megfordul a világ. El kell hagynia otthonát, iskoláját, barátnőit – méghozzá a legnagyobb titokban, búcsú nélkül. El kell szakadnia édesapjától, aki soha sem hagyta még magára korán anya nélkül maradt, egyetlen gyermekét. Mintha forgószél repítené a kislányt messze Budapesttől, messze mindentől, ami eddigi életét jelentette, az árkodi kollégium komor falai közé.
Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kislányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit. S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot.
Hogyan is igazodjék el egy tizenöt éves kislány ebben a súlyos felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be a lányok közösségébe, hogyan osztozzék gyerekes örömeikben, mint vegye ki részét ártatlan tréfáikból? Talán neki is hinnie kell a naiv árkodi diáklegendában, amelyet a kertben álló szobor alakja köré fontak a lányok? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, a korsós lány szobrának, aki mindig segít a bajbajutottakon, a rászorulókon?

 

Szabó Magda életművében az egyik legjelentősebb regény az Abigél, generációk kedvence ez az ifjúsági történet. Mondhatjuk, hogy egyben a legnépszerűbb is, hiszen a belőle készült 4 részes tv-sorozat sikere évtizedek óta töretlen, minden ismétlés hosszú évek óta odaragasztja a nézőket a tv elé. Tulajdonképpen én is először a sorozatot láttam még 1978-ban, természetesen később meg kellett szereznem a könyvet is, ami számtalan újraolvasást megélt a családban. Mivel nagyon szerettem tizenévesen, nem volt kérdés, hogy szívesen olvasnám-e újra most, a blogturnéja kapcsán. 

Ahogy a többi Szabó Magda újraolvasásomnál, most is az tűnt fel, mennyire más szemmel olvasom, a felnőttek szempontjai már nem mellékesek, jobban megértem a hátterüket, a döntéseiket, átérzem a felelősségüket, erősebben fókuszálok rájuk. Például rögtön az elején azzal szembesültem, mennyire nehéz döntés volt Vitay tábornoknak, hogy távol a világ zajától és minden ismerőstől, keressen az országban egy olyan biztonságos helyet, ahol elhelyezheti egyetlen gyermekét. Elővigyázatosságból kell így döntenie, hiszen katonatiszt lévén, aki az ellenállás egyik fő szervezője, számolnia kell azzal, hogy a lányával könnyen zsarolhatóvá tehetik. Katonatiszt lányaként különösen azonosultam a helyzettel, gyerekként sokszor kérdeztem erről apámat, háború esetén mi történne velünk, a családjával. Meg is válaszolta. Gina esetében azonban tetézte a helyzetet az, hogy egyedül kellett mennie, az utolsó pillanatig szinte semmi információt nem kapott, kész tények elé lett állítva. Elfogadta apja parancsát, de nagyon nehéz szívvel, hiszen otthon hagyta a nagynénjét, a barátait, az iskoláját és Kuncz Ferit, aki épphogy csak elkezdett udvarolni neki. Árkodra kerül a Matula püspökről elnevezett bentlakásos lánynevelő intézetbe, ahol a legszigorúbbak a szabályok.  (Érdekesség, hogy a regénybeli Árkod egy fiktív város, bár van ilyen a valóságban is, de máshol. Abigél szobra is létezik, egy régi budapesti bérház belső udvarból vitték a forgatás helyszínére.) 

Ginát szeretettel fogadják, a többiek igyekeznek enyhíteni a pesti lány szomorúságán, és megismertetik a Matula egyik titkos hagyományával, a diákok az első tanítási napon férjhez mennek az osztálytermük leltárlistájához, névsor szerint. Ginának az üres terrárium jut, amit nem fogad el, óriási balhé kerekedik, megbüntetik az egész osztályt, miután a lány kitálal mindent az igazgatónak. Az osztály innentől árulónak bélyegzi, kiközösítik, Gina a szökésben látja a kiutat. A fordulópont akkor jön el, amikor a tábornok őszintén beszél az ország háborús helyzetéről, a veszélyekről, tudatosítja Ginában, hogy csak a Matulában van biztonságban, próbáljon meg kibékülni a lányokkal és a tanáraival, meg kell húznia magát és kivárni a háború végét. 

A regény első fele is kész érzelmi hullámvasút, a második felében ez még tovább fokozódik, kezdve az osztálytársakkal való kibéküléssel, amit sokadszorra is könnyezve olvastam. Itt már Abigél is "megjelenik", a levelei meggyőzik Ginát, a legenda igaz, de kérdés, vajon ki állhat mögötte. A felmerülő nehézségeket segít megoldani, de szigorúan figyelmezteti is, ha kell. Egy ilyen rideg, szabályokkal zsúfolt közegben megtestesíti a reményt, amit sosem szabadna elveszíteni.

Szabó Magda zseniálisan ír, minden mondata gyönyörűen komponált, úgy szövi a történetet, hogy lehetetlen letenni. A feszültség kitart a regény végéig, a történelem alakulása nem adhat nyugodt hátteret a nagy kibékülés után sem.  A mostani olvasásomnál is éreztem szívfacsaró és felemelő pillanatokat, a tábornok sorsa érintett meg leginkább, talán a saját apám miatt. 

Egy érzelmes fejlődéstörténetet olvashattam, egy eléggé elkényeztetett, naiv, gondtalan, álmodozó, később lázadó lányból néhány hónap leforgása alatt Gina hogyan változik szinte felnőtté. Közben rengeteg hibát vét, szerencsére olyan emberek veszik körül, akik látva, láthatatlanul, de vigyáznak rá. A szerző ebben a regényében is remekelt a karakterek megalkotásánál, hitelesek, élők a szereplők, az igazgatótól kezdve Kőnig tanár úrig mindenki szerethető, legyen akármilyen szigorú vagy szerencsétlennek tűnő. Most valahogy sokkal jobban odafigyeltem a felnőttek tetteire, reakcióira, ami fölött korábban elsiklottam. Nem beszélve a finom szerzői utalások, megjegyzések sokaságáról, amelyek most értelmet nyertek. 

Úgy érzem, nem lehet elvonatkoztatni a tv-sorozattól, az én fejemben is az ikonikus színészekkel játszódott a történet, és szerintem nincs ezzel baj, az Abigél remekmű lett mindkét műfajban. Én azt tanácsolom a blog olvasóinak, hogy mindenképp szerezzenek egy saját példányt, olvassák el a regényt, nem fognak csalódni, mert ez az egyik legjobb magyar ifjúsági regény. Ott kell tartani a család könyvespolcán, hiszen mindig következik újabb generáció, akiknek valódi élményt ad az olvasása, ez saját tapasztalat.

Képek: a tv-sorozatból

 

Borító: Elegáns fehér borító, fényes színjátszó részekkel.

 

Kedvenc karakter:  Kőnig, Horn Mici, Zsuzsanna, Gina, stb.

Szárnyalás: A randi megszervezése, szegény Torma!

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Hihetetlen, hogy még sokadik olvasásra is megvan a katarzis-élmény az utolsó mondatoknál.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

 Nyereményjáték:

 

Játékunk során a regényből válogatunk idézeteket, ismerd fel, melyik karakter mondta, és a nevét írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. (Segítség: Moly.hu-n mind szerepel)

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Melyik szereplő mondja ezt a mondatot?  "Az én nagybátyám, ha bűnön kapja rajta magát, még saját magát is kicsapja."

a Rafflecopter giveaway

 

További állomások:

02.29 Kelly és Lupi olvas
03.02 Könyv és más
03.04 Szembetűnő
03.06 Spirit Bliss - Sárga könyves út

 

 

 

Paullina Simons: Tatjána és Alexander (A Bronzlovas #2)

Augusztusban elhozza nekünk a Könyvmolyképző Kiadó Paullina Simons A bronzlovas könyvének várva várt folytatását, amely ismét garantáltan megérinti az olvasói szíveket. Ha Ti is kíváncsiak vagytok arra, hogy miképpen küzd meg Tatjána és Alexander a háború további borzalmaival, az elszakadás nehézségeivel, és hogy vajon sikerül-e újra egymásra találniuk, akkor tartsatok a turné tagjaival, és játsszatok a könyv egy példányáért.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2021

648 oldal

Fordította: Farkas János

Goodreads: 4,29

Besorolás: Felnőtt, történelmi romantikus, II. világháború

Tatjánának ​tizennyolc évesen és várandósan, csodával határos módon sikerül elmenekülnie a háború sújtotta Leningrádból nyugatra, abban a hiszemben, hogy megözvegyült. Férjét, Alexander Belov őrnagyot, a Szovjetunió sokszorosan kitüntetett hősét letartóztatta Sztálin hírhedt titkosrendőrsége, és jelenleg éppen kivégzésére vár hazaárulásért és kémkedésért.
Tatjána új életet kezd Amerikában. A háborúra készülő New Yorkban olyan munkát és barátokat talál és olyan élet vár rá, amilyenekről álmodni sem mert. A gyász elől azonban nem menekülhet és egyre hallja Alexander hívó szavát.
Mindeközben Alexander élete nagyobb veszélyben van, mint valaha. A férfi, aki amerikainak született, de már fiatalon Oroszországban rekedt, a Vörös Hadseregben szolgál és a túlélés jegyében szovjet polgárnak adja ki magát. Számára még nem ért véget a háború és Oroszország esetleges győzelme és veresége egyaránt a biztos halált jelenti számára.
Ahogy közeleg a második világháború borzalmas végjátéka, Tatjánát és Alexandert körbeveszik a múlt árnyai és egymás emléke. Alexander Európa romjai között sem menekülhet a sztálini rezsim elől. A világ túlsó felén Tatjánának a fiára, Anthonyra kell elsősorban gondolnia. Mindkettejüknek meg kell küzdenie a végzettel és kétségbeejtő helyzetükkel, miközben az életük forog kockán.

Vannak igazán emlékezetes történetek, amelyek mélyebben érintenek meg, hosszabb ideig velem maradnak, A Bronzlovas ezek közé tartozik. Több száz oldal valós történelem egy szívfacsaró szerelmi történettel átszőve. Ez nem mindenkinek való regény, a háború kegyetlenségét nehéz elviselni, de olyan egyszerű nehézség is befigyel, hogy sokan megijednek egy többszáz oldalas történettől. Nem tudják, mit veszítenek! De aki ráérez Tatjána és Alexander szerelmi történetére, az minden bizonnyal olyan szerelmes lesz a sztoriba, mint én. Mivel kegyetlen függővég volt az első rész vége, alig vártam, hogy olvashassam a következő részt, amit most meg is jelentet a kiadó, négy hosszú év után. Érdekes, hogy ennyi idő elteltével még mindig élénken él bennem a fiatalok minden küzdelme, fájdalma, szerelme, az egész történet, és azóta is töretlenül vágyom rá, hogy saját szememmel lássam Szentpétervárt, az ikonikus helyszíneket.

Ott tartottunk az első rész végén, hogy Tatjana Helsinkin keresztül el tudott menekülni New Yorkba, azzal a tudattal, hogy Alexander meghalt. Megszülte a kisfiát, Anthony-t, és ott maradt a bevándorlók kórházában, hogy ápolónőként dolgozhasson, a hadifoglyok jelentik neki a fő információforrást. Mindenkin próbál segíteni, hiszen az alaptermészetéhez tartozik mások támogatása, a rászorulók ápolása, ráadásul valóban ért ehhez, van tapasztalata a korábbi időkből.
Érdekes a regény felépítése, mert párhuzamosan követhettem Tatjána és Alexander szemszögét a jelenben, és közben visszamehettem a múltba is, szépen lineáris időrendben elmesélte a szerző, hogyan került a Barrington család Amerikából a Szovjetunióba, és hogyan boldogultak az első években.  Erről már az első rész során nagyon szerettem volna bővebben hallani, mint kiderült,  rajtuk kívül is nagyon sok család hitt a kommunizmus ideájában, olyannyira, hogy hátrahagyva az addigi életüket, készek voltak többezer mérföldet utazni ide. Ilyen nagy távolságból minden másnak tűnik, messziről könnyű hinni az álmokban, aztán jön a lassú szembesülés a valósággal. Nagyon érdekes volt látni ezt a folyamatot, ezeket az eseményeket, amelyek befolyásolták Alexander kamaszkorát. 11 éves volt, amikor odakerültek, és ő viszonylag jól tudott alkalmazkodni, fényévekkel jobban, mint a szülei. Megtanulta könnyen a nyelvet, barátokat is szerzett és abszolút korrekten látta, mi folyik ebben az országban. Az apjában sokáig élt még a hit, viszont az anyja elég hamar kiábrándult, és az alkoholt választotta kétségbeesésében. Az ő előrelátása viszont még többször visszaköszönt a regény folyamán. A politikai vonatkozások is nagy hatással voltak rám, még ennyi idő távlatából is nyomasztó volt olvasni arról, mennyire könnyedén tüntettek el embereket, családokat, soha senki nem volt biztonságban, a hatalom bárkire lecsaphatott.

Egy kamaszfiú a Szovjetunióban is szembesül ugyanazokkal a problémákkal, mint bárhol máshol a világon, például azzal, hogy elkezd érdeklődni a másik nem iránt. Alexander még távol van a nagykorúságtól, amikor szó szerint behálózza egy idősebb nő az emeletükről, aki megtanítja mindenre, amit tudnia kell, később aztán a saját korosztályából kerülnek ki a barátnői. Nem volt nagy meglepetés, hogy ez a srác csak azt nem kapta meg, akit nem akart. Később, mikor besorozták, már ott tartott, hogy nem igazán randizott kétszer ugyanazzal a lánnyal. Dásával sem ez volt a terv, ami végül bekövetkezett, de az igazi nagy változást persze Tatjána hozta el az ő csapongó szerelmi életében.
A másik fontos téma, amit meg akartam ismerni Alexander életéből, az, hogyan került ő a Belov családhoz, hogyan vette fel hivatalosan és minden kétséget kizáróan a nevüket, hogyan szerzett hivatalos papírokat, és persze mi történt a vér szerinti szüleivel pontosan. Ahogy közeledtünk időben a jelenhez, minden kérdésemre választ kaptam.

Visszatérve a könyv szerkezetére, a jelenben is folytatódik Alexander története, onnantól, hogy véghezviszi a teherautós akciót, és gyakorlatilag arra számít, hogy kivégzik, jobb esetben börtönbe viszik. Végül egy büntetőszázadhoz kerül, ami igazi túlélésért folyó harc. Bár lefokozták, de itt is vezető maradt, aki felelős az embereiért, megannyi alkalommal bizonyította, hogy ember maradt az embertelen körülmények között. Iszonyatos küzdelem folyt az életben maradásért, de még ebben a helyzetben is meglepett a szerző egy fordulattal, amire aztán senki nem számít. Komolyan, az állam koppant a földön, kész őrület.

Nagyon sokszor emlékeznek mindketten Lazarevóra. Újabb és újabb emlékeket ismerhettem meg, sokszor egészen erotikus hangon mesélve, nekem legalábbis úgy tűnt, sokkal nyíltabban, szókimondóbban írta meg a szerző ezeket a sorokat. Mindkettejükben ezek az emlékek tartották a lelket, hogy kitartsanak, hogy legyen erejük életben maradni, megtalálni egymást, mert a másik nélkül csak félemberek.
Tatjána New Yorkban... Nehéz szavakat találni, hogy leírhassam, milyen érzéseket közvetített a szerző vele kapcsolatban. Nem volt egyedül, hiszen ott volt a kisfia, a munkája, az orvos, aki támogatta, egy klassz barátnő is akadt, családostul, akik törődtek vele, mégis, annyira kegyetlenül magányos volt a gondolataival, hogy megszakadt a szívem. Emlékezett és emlékezett... Egy idő után meg is lett ennek az eredménye.. Apró, nagyon aprónak tűnő részletekből egyszer csak felcsillant a remény. Orbeli, ki az, vagy mi az? Olyan soká derült ki! És a kitüntetés, vajon miért került a hátizsák rejtett zsebébe? Végül rájön, hogy nincs minden veszve, többé már nem olyan biztos, hogy halott a férje. Tatjána a korábbiaknál is erősebb, határozottabb lett, kételyek ide vagy oda, hol van már a régi törékeny, naiv lány... 

Mindeközben Alexander megjárja a poklot, testileg, lelkileg. És hinnie kell, nincs más, amibe kapaszkodhat, csak Tatjána iránti szerelmébe. Sok emléket felidéz ő is, és ezek között nem csak új, hanem A Bronzlovasból is ismert részletek voltak, immár a férfi szemszögéből. Amit akkor annyira hiányoltam, azt most olvashattam, vajon hogy érzett bizonyos jelenetekben, hogyan élte át ő azokat a pillanatokat. Természetesen az első találkozás is ezek közé tartozik, az a bizonyos ruha, a lány szőkesége, és a végtelen ártatlansága, mit is jelentett neki. 

Úgy gondolom, hogy innentől nem szabad többet mesélni, mert szavakkal nem lehet elmondani, milyen érzés volt követni Tatjána útját vissza Európába, ahol annyi hosszú hónap után végre találkoznak. Innentől minden felsőfokú izgalomban zajlott, egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet, olyan idegállapotba kerültem, hogy nem lehetett hozzám szólni.

A két főszereplő beleégette magát a lelkembe. Ők ketten megtestesítik az erőt, bátorságot, elszántságot, hitet egymásban, az igaz szerelemben. Nem tudok még egy párost mutatni, aki hozzájuk fogható.  
Az én szívem összetört számtalan alkalommal, míg ezt a sorozatot olvastam, aztán valahogy újra összerakta a szerző, így a második rész legvégére. Minden borzalom ellenére imádtam a regény minden pillanatát. Ott voltam velük, éreztem a fájdalmat, a vágyakozást, a dühöt, a reményt és éreztem a boldogságot. Ez a két ember nem tudta elképzelni a világot a másik nélkül, a legsötétebb időkben is volt bennük egy apró reménysugár, ami továbbvitte őket a nappalokon és az éjszakákon. 

Időnként elgondolkodom, a való életben vajon vannak-e ilyen szerelmek, és ha igen, akkor meg akarnám-e élni ezt? Megéri ennyire szeretni, ha ilyen szívfájdalom az ára? Megéri ennyire szeretni, ha amikor elveszítjük a szerelmünket, bele is halhat a lelkünk, megszakadhat belé a szívünk? Nem akarom erre megadni a választ. 

Mindig könnyezem, ha rájuk gondolok, és ez a szerzőnek köszönhető, annak, amilyen módon átadta ezt a történetet az olvasóinak. Ő egy lélekíró.

Innen ne olvasd, ha folytatni akarod a sorozatot.
Megtettem, amit nem nagyon szoktam, belenéztem, ugyan miről fog szólni a harmadik rész, miután véget ért a háború és új életet kezdhetnek Amerikában. Sajnos olyan véleményekbe futottam, ami eléggé elvette a kedvemet a befejezéstől. Úgyhogy pillanatnyilag úgy érzem, nekem itt kerek vége lett a sorozatnak, esetleg, ha eltelik újabb 4 év a magyar megjelenésig, akkor talán kíváncsi leszek rá, de most nem érzem, hogy szívesen olvasnék a ballépéseik sorozatáról, akármilyen cukik lesznek a végén 80 évesen együtt megöregedve, körülöttük az unokákkal. 
Az első két rész számomra all-time-fav.

Képek: Pinterest

Borító: A pasi nem az én Alexem, de a hangulata tökéletes.

Kedvenc karakter: Mindenki

Szárnyalás:  Hát kb az első oldaltól az utolsóig minden.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Az első részhez hasonlóan tele van megrendítő és szívfacsaró érzelmekkel, elő lehet készíteni a zsepiket. 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

 OLVASS BELE!!!

Nyereményjáték

 

Paullina Simons népszerű regényét már rengeteg nyelvre lefordították, mostani játékunkban ezeket idézzük fel kicsit. Minden állomáson megtaláljátok a Tatjána és Alexander könyv valamely külföldi borítójának egy részletét, és azt kell kitalálnotok, hogy milyen nyelvű könyvhöz tartozik az adott borító. A Rafflecopter doboz megfelelő sorába tehát az adott nyelv megnevezését várjuk.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

 
a Rafflecopter giveaway

További állomások:

Blogturné Klub

08.04. Kelly és Lupi olvas
08.07. Könyvvilág
08.10. Sorok Között extra állomás
08.13. Utószó extra állomás

Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban

 

Pam Jenoff történelmi regényében a második világháborúban komoly feladatot ellátó női titkosügynökök körébe repít el bennünket. Tartsatok velük, hogy megismerkedjetek a bátor lányokkal, asszonyokkal, akik annyi mindent feláldoztak a győzelemért és ha szerencsétek van, még az Agavé Kiadó által felajánlott könyvet is megnyerhetitek a turné végén.

AGAVE, 2021

384 oldal

Fordította: Török Krisztina

Goodreads: 3,88

Besorolás: történelmi fikció

1946, ​Manhattan: Grace Healey egy hétköznap reggel munkába igyekezvén átvág a New York-i Grand Central pályaudvar nagycsarnokán, és belebotlik egy gazdátlan bőröndbe. Kíváncsiságtól hajtva belekukkant, és egy borítéknyi fényképet talál benne. A tucatnyi női portré annyira megragadja, hogy a csomagot zsebre vágva sietve visszatuszkolja a bőröndöt a pad alá, és már szalad is a dolgára.

Hamarosan megtudja, hogy a bőrönd tulajdonosa Eleanor Trigg volt, aki a második világháború alatt az angol titkosszolgálatnál női ügynökök hálózatát szervezte. Az ügynöknőket a megszállt Európában vetették be futárként és rádiósként, közülük azonban tizenketten soha nem tértek haza, sorsukat homály fedi. Grace megpróbálja felgöngyölíteni ezeknek a nőknek a történetét. Nyomozása egy Marie nevű ifjú anyához vezet, aki veszélyes franciaországi küldetése során a barátság, hűség és árulás útvesztőjében maga is kis híján odaveszett.

Pam Jenoff regénye a második világháborúban tevékenykedő női titkos ügynökök köreibe repíti az olvasót. A valós eseményekre épülő történetben feltárul előttünk ezeknek a merész és hősies nőknek a háborúban betöltött fontos szerepe, miközben a szerző magával ragadóan mesél bátorságról, testvériségről és a legnagyobb vészben tanúsított túlélő erőről is.

Mindig elhatározom, hogy több háborús könyvet nem olvasok el, mert a legtöbb nagyon megvisel lelkileg. Aztán mindig látok egy-egy újabb könyvet, figyelemfelkeltő fülszöveggel és újra "elcsábulok". Ennél a regénynél se történt másként.

A történet három különleges nő életébe vezet be bennünket.

Az egyikük Grace, vele a háború után ismerkedhetünk meg. A férjét elveszítette - nem, nem a háborúban, hanem a háború előtt egy autóbalesetben. Megpróbál kiszakadni az otthoni sajnálkozó pillantások szorításából, így New Yorkba költözik. Egyik reggel munkába sietvén egy bőröndöt talál egy pad alatt. A böröndöt kinyitva sok más minden mellett egy csomó fotót talál fiatal lányokról. Ez kíváncsivá teszi és elkezd nyomozni, hogy kié a bőrönd és miért vannak ott a fotók.

A másik hölgy Eleanor, aki a második világháború alatt az angol titkosszolgálatnál dolgozik. Mivel az átdobott férfi ügynököket sorban elkapják és kivégzik, azt javasolja a feletteseinek, hogy állítsanak ki egy csupa nőkből álló csapatot - ők kevésbé vannak szem előtt és ők végezzék el azt a feladatot, amivel a férfiak nagy része csődöt mond.

A harmadik főhősünk pedig Marie. Vele szintén a második világháború alatt ismerkedünk meg, egyedül neveli a kislányát és nagyon rossz körülmények között él. Egy nap ajánlatot kap egy különleges munkára, és mivel a fizetség jó, így igent mond rá, még akkor is, ha érzik, hogy nem igazán neki való ez a munka. De mindent belead és végül át is kerül Franciaországba, hogy az ellenállást erősítse.

A hármójuk közül kettő életútja volt számomra érdekes, Marie és Eleanor története. Grace abból a szempontból volt "fontos", hogy a végén ő nyomozott és hozott el egy csomó érdekes információt. De valahogy ő teljesen hidegen hagyott. Mintha csak azért tették volna bele a karakterét, hogy rendben le lehessen zárni a történetet. Helyette viszont inkább betettem volna Josie-t, aki Marie társa volt az ügynökcsapatban. Abban a lányban annyi energia és potenciál lett volna egy saját történethez és ehhez képest annyira keveset kaptunk belőle :(.

Elenaort nagyon szerettem, ő volt az egyik legjobban megalkotott szereplő, bár Marie részei mellett eltörpültek az ő fejezetei. A szörnyű múltja mellett egy rettentő erős asszony, aki képes volt a férfiak világában is helyt állni és megszervezni azt a csapatot, ami egy ideig elég sikeresen működött. Kifelé egy kemény kiképző és főnök arcát mutatta, de jó párszor láthattuk, hogy a lányaiért mennyi mindent megtesz és mennyire fontos számukra a sorsuk.

Forrás

Marie számomra már picit felemás karakterre sikeredett. Értettem, hogy miért választották ki (tökéletesen beszélt franciául, jobban, mint bármelyik másik ügynöklány), de mellette semmi másban nem jeleskedett. Persze, kellettek a nők a csapatba, de őt átdobni az ellenséges területre számomra olyan volt, mint egy előre megtervezett kivégzés... csak idő kérdése volt, hogy mikor fogják elkapni.

Ehhez még hozzátettek egy szerelmi szálat - természetesen Marie beleszeret az ellenállás vezetőjébe és a férfi is viszonozza az érzelmeit. De nekem ez se volt tökéletes. Annyira instant, azonnali lett ez a szerelem - ahhoz képest, hogy elég sokat olvashattunk arról, hogy Marie mennyire utálja a férfit, hogy számomra egy picit hiteltelen lett ez a nagy érzelmi fellángolás. De talán ez annak a számlájára volt írható, hogy kevés idő jutott a szereplőkre.

Ha Grace kimaradt volna, akkor Eleanor és Marie számára is több oldal juthatott volna és ez szerintem a történet javára vált volna (vagy ha nem is őket bővítette volna a szerző, de legalább Josie belekerülhetett volna).

Mellette viszont a megszállt Franciaország, a második világháborús Anglia és a háború utáni New York leírása tökéletesre sikerült. Persze itt sem ártott volna egy picit több idő, hogy jobban beleéljük magunkat, de összességében átjött, amit a szerző be akart mutatni. Franciaországban együtt izgultam Marievel, hogy nehogy lelepleződjön, együtt fáztam, áztam vele, átéreztem, hogy mennyire retteghetett, amikor olyan feladattal bízták meg, ami a képességei határát súrolták.

A kiképzésük se volt leányálom, ahol a sok bekerült fiatal lány azt se tudta, hogy mire vállalkozott - mert azt ugye csak részletekben árulták el nekik. De a napi erőnléti edzések, majd a rádiózás elsajátítása és a bombák élesítése számomra is elrettentő feladat volt, nemcsak nekik.

És a történet vége? Valahol megnyugtató, valahol keserédes, valahol viszont rettentően felkavaró - még akkor is, ha ez egy történelmi fikció és semmi bizonyíték nincs arra mutatva, hogy ez tényleg így megtörténhetett. De ismerjük az emberi jellemet, ismerjük a győzni akarást és azt is, hogy mennyire nem számít az emberi élet egy ekkora volumenű háborúban, úgyhogy simán el tudom képzelni, hogy ez megtörténhetett a valóságban is.

Bár pár hibáról írtam az értékelésben, de egy percig sem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet, mert a történet magával ragadott, együtt izgultam Marie-vel, Eleanorral és persze Grace-szel is. A regény révén pedig a háború egy újabb, talán kevesek által ismert részét ismerhettük meg, amiről úgy érzem, hogy minél több embernek tudnia kell.

Borító: Látványos, figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: Marie, Josie, Eleanor

Szárnyalás: Eleanor kitartása a lányai mellett

Mélyrepülés: az árulás

Érzelmi mérce: van benne szerelmi szál, nem is egy, de a történetnek nem ez a fő szála

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A játékban olyan könyvek borítóit mutatjuk meg, amelyekben szintén kémnők szerepelnek, csak kitakartuk a szerzőt és a címet :) Megfejtésként a könyv szerzőjét és magyar címét kérjük a megfelelő sorba írni

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Május 21 - Olvasónapló
Május 23 -  Kelly és Lupi olvas
Május 25 - Csak olvass!
Május 27 - Könyv és más

Martha Hall Kelly: Orgonalányok (Orgonalányok #1)

Martha Hall Kelly magával ragadó regényét egy valódi hősnő élete ihlette és három különböző hátterű és származású nő életútja találkozik a lapokon. Szerelem, háború, titkok, jóvátétel a földrészeken átívelő történetben. 

Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel és nyerjétek meg a könyv egyik példányát a kiadó felajánlásából!

Könyvmolyképző Kiadó, 2019

624 oldal

Fordította: Felföldi Edit

Goodreads: 4,29

Besorolás: történelmi fikció

Igaz ​történeten alapuló regény egy amerikai nőről, aki segítette a náci orvosi kísérletek áldozatait.

Caroline Ferriday, a jó családból származó New York-i lány minden idejét leköti a francia konzulátuson betöltött állása, de világa véglegesen felfordul a háború baljós előestéjén, amikor 1939 szeptemberében Hitler hadserege megszállja Lengyelországot, majd következő célpontjául Franciaországot szemeli ki.

Caroline-tól egy óceánnyi távolságra egy lengyel kamaszlány, Kasia Kuzmerick gondtalan ifjúsága szertefoszlik, és küldöncként egyre jobban bevonódik a földalatti ellenállás tevékenységébe. Figyelő szemek kereszttüzében és gyanakvó szomszédokkal körülvéve egyetlen hibás lépés is szörnyű következményekkel járhat.

A fiatal, becsvágyó orvosnő, Herta Oberheuser számára egy kormányzati orvosi állásról szóló hirdetés jelentheti a kiutat kilátástalan életéből. Az állás elnyerése után azonban a náci titkok és hatalmi játszmák férfiak irányította világának csapdájában találja magát.

E három nő életútja találkozik, amikor megtörténik az elképzelhetetlen, és Kasia a hírhedt ravensbrücki náci női koncentrációs táborba kerül. Történetük földrészeket ível át – New Yorktól Párizsig, Németországig és Lengyelországig –, amikor Caroline és Kasia igazságot próbál szolgáltatni azoknak, akikről a történelem elfeledkezett.

Az Orgonalányokkal Matha Hall Kelly figyelemreméltó regényt szentel néhány elfeledett nőnek, és az ő szerelemért, szabadságért és második esélyért folytatott küzdelmüknek. A történet magával ragadja az olvasót, aki az utolsó oldalakig azonosul a szereplőkkel, és az igazságot keresi. A szerző erőteljes bemutatkozó regénye, amelyet egy valódi második világháborús hősnő élete ihletett, hihetetlen történetet tár elénk szerelemről, jóvátételről és évtizedekig rejtegetett szörnyű titkokról.

És egy újabb II. világháborús történet. De egy jó darabig számomra ez lesz az utolsó, mert a lelkemnek nem tett jót ennyi borzalomról olvasni. Pedig mindegyik különleges a maga nemében, csak együtt ennyi háborús történet már nekem is kicsit sok volt.

Caroline Ferriday

A történet középpontjában három nő áll. Három nő, akik egyidőben éltek, a világ különböző részein, de a sorsukat összekötötte a II. világháború. 

Az egyik főhősnő Caroline, aki a világháború poklától aránylag messze tevékenykedik, méghozzá New Yorkban. A francia konzulátuson dolgozik, vízumokat intéz és az édesanyjával együtt adományokat gyűjt a francia árváknak. Egy rendezvényen megismerkedik egy jóképű francia színésszel, aki azonban nős és a viharos románcnak a II. világháború kitörése vet véget, amikor is a férfi hazautazik a feleségéhez.

A második főhősnő Kasia, aki az első között érzi a németek embertelenségét, Lengyelországban él az ország lerohanásakor és rögtön elsőkézből éli át a megszállás minden borzalmát. Beáll a földalatti mozgalomba, de egy rossz lépés miatt, őt, a testvérét, a szerelmét és az édesanyját is elhurcolják Ravensbrückbe, az ottani úgynevezett " átnevelő táborba".

A harmadik főhősünk pedig Herta. Ő rossz korba született, hiszen tehetséges orvostanuló, de abban az időben sajnos a nők nem tölthettek be jelentős szerepet az orvoslásban akármennyire is ügyesek és rátermettek voltak. Szüleinek pénzügyi segítségre van szüksége, így a hozzá méltatlan munkák után egy újságban meglát egy hirdetést: orvost keresnek Ravensbrückbe.

Herta Oberheuser

Ahogy látjátok, a három szereplőből kettő nagyon gyorsan össze is találkozik, de nem túl jó körülmények között. Herta akarva-akaratlanul is részese lesz a ravensbrücki táborban elkövetett orvosi borzalmaknak: a táborlakókon kísérleteztek, hogy a német katonáknak minél hatékonyabb orvosi ellátást tudjanak majd biztosítani. Mindezen kísérletekben Kasia is részt vesz a testvérével, Herta pedig az, aki a műtétek egy részét elvégzi, illetve beadja a halálos injekciókat a táborban nem kellő foglyoknak. 

Számomra a három női sorsból Kasia és Herta sorsa volt az érdekesebb. Caroline történetével az elején nem igazán tudtam mit kezdeni, olvastam, olvastam, de nem értettem, hogy ő minek kell ide. Több ezer kilométerre volt a fronttól, estélyeket, gyűjtéseket szervezett az árváknak és közben egy eredendően kilátástalan szerelmi kapcsolatba bonyolódott. Kasia és Herta története pedig egyugyanazon helyen, de a két ellentétes oldalon játszódott. Egyrészt betekintést nyerhettünk a táborlakók borzalmas életébe, a mindennapi rettegésükbe, hogy mikor végzik ki őket a kápók jóindulatától (vagy rossz napjától függően) illetve átélhettük azt a borzalmat, amikor fiatal, egészséges nőkön szörnyú műtéteket hajtottak végre, mintegy kísérleti nyulakként (ezért is kapták a "Ravensbrücki Nyulak" elnevezést a túlélők később, hiszen egyrészt "kísérleti nyulak" voltak, másrészt a műtétek miatt gyakran csak ugrálva tudtak közlekedni), majd embertelen körülmények között lábadozhattak, hogy az orvosok lássák, milyen hatása van egy-egy fertőzésnek, sérülésnek, ha nem kezelik rendesen. De ott volt a másik oldal is, ahová Herta tartozott. A fiatal nő egyrészt hithű német állampolgár volt, ő elhitte, hogy Hitler jót akar a német nemzetnek, másrészt viszont ő is látta, hogy ami a táborban folyik, arra nincsenek szavak. De orvos akart lenni és az adott körülmények között csak így folytathatta a "praxisát" és így szerezhetett még több gyakorlatot. Gyomorforgató volt látni, hogy a fiatal, érző szívű lányból hogyan vált egy kiégett, csak a munkájának élő nő, aki a háború után nem igazán érti, hogy miért is ítélik el.

Ravensbrücki Nyulak

Habár az elején nem értettem, hogy Caroline miért is kell ebbe a történetbe, de a regény második felében mindez kiderül, hogy mennyire fontos a szerepe.

Ami nagyon fontos még számomra, hogy a három szereplőből kettő élő, hiteles személy volt (a fotókat a bejegyzésben meg is találjátok róluk), így ez még több tartalmat és elgondolkodnivalót adott. Kasia nem létező személy, őt az írónő a később megismert "Ravensbrücki Nyulak" több személyéből gyúrta össze.

Bár a regény történelmi fikció, hiszen Kasia nem valódi szereplő és egy-két jelenet is hozzá lett téve a regényhez, hogy még mélyebb érzéseket hozzon ki belőlünk (ezt az írónő az epilógusban részletesen kifejti), de az események nagy része valós, megtörtént esemény. És igazán ez az elképesztő az egészben, hiszen amikor azt hiszed, hogy már ennyi történetet hallottál, annyi borzalomról olvastál, hogy már biztosan nincs több, akkor mindig felbukkan egy újabb és újabb rémség a II. világháború poklából.

Összességében, amennyire kezdek telítődni már a történelem eme sötét időszakát bemutató regényekből, olyannyira örülök, hogy ez a történet még belefért az olvasmánylistámba. Nem könnyű olvasmány, azt előre leszögezem, de érdemes rá időt szánni. Az írónő méltó emléket állít Caroline Ferriday munkásságának és a Ravensbrücki Nyulaknak, akik a legembertelenebb körülmények között álltak helyt, élték túl ezt a poklot és képesek voltak arra, hogy új életet kezdve továbblépjenek. Még akkor is, ha a németek uralmát egy jó ideig az oroszok vették át és sok más kelet-európai országgal együtt szenvedtek tovább. De ez már egy másik történet.

Borító: Nem rossz, szép, de Tibi elvetett borítói között láttam jobbat is, ami jobban illett volna a történethez

Kedvenc karakter: Kasia

Szárnyalás: az összetartás és a regény második fele

Mélyrepülés: ami a lányokkal történt

Érzelmi mérce: kiborít, felháborít, izgulsz és idegeskedsz a szereplőkért - van benne kevéske szerelmi szál is, de nem ez a lényeg

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A játékban ezúttal a II. világháború idején játszódó filmek címeit keressük. Minden állomáson találtok egy képet, amely alapján ki kell találnotok, melyik alkotásra gondoltunk. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

November 18 - A Szofisztikált Macska

November 20 - Csak olvass!

November 22 - Sorok között (Extra)

November 25 - Kelly és Lupi olvas

November 26 - Olvasónapló

Mario Escobar: Auschwitzi bölcsődal

Mario Escobar könyve a legnehezebb témát dolgozza fel egy igaz történeten alapuló napló alapján. Helene Hanemann szavain keresztül megismerhetjük az auschwitzi haláltábor mindennapjait, és a kegyetlenségeiről elhíresült Mengele doktorral is találkozhatunk. A Blogturné Klub 8 bloggerre is visszarepült a történelem kegyetlen helyszínére, hogy megismerje az egykori történeteket, amikről nehéz olvasni is.

Tarts velünk te is a turnén, aminek a végén te is megnyerheted az Auschwitzi bölcsődal című könyvet a Kossuth Kiadó jóvoltából.

Kossuth Kiadó, 2019

256 oldal

Fordította: Pávai Patak Márta

Goodreads: 4,22

Besorolás: realista, holokauszt

A ​regény egy német ápolónő igaz történetén alapul, akit öt gyermekével és férjével hurcoltak Auschwitz Birkenauba. Helene Hanemann árja németnek számított, így rá nem vonatkoztak a faji törvények, férje azonban cigány származású volt – egyébként hegedűművész –, így ő és a gyerekek is a náci faji törvények hatálya alá tartoztak. Amikor a Gestapó tisztjei megjelentek a lakásukon, hogy elvigyék a családot, Helenére nem terjedt ki a deportálási parancs. Maradhatott volna, de ő családjával tartva, önfeláldozó módon osztozott sorsukban.

Megérkezve a birkenaui táborba, rögtön szembesültek a kíméletlen körülményekkel, a midennapi élet-halál küzdelemmel. Egy napon azonban új orvos érkezett Auschwitzba, Josef Mengele, akinek az a különös ötlete támadt, hogy létesítsenek óvodát és kisiskolát a táborban, s ennek Helene legyen a vezetője. Ez a nem mindennapi vállalkozás határozta meg aztán a Hanemann család sorsát.

Az angol nyelvterületen nagy sikernek örvendő könyv – melynek kiadási jogait további tíz ország vette meg – izgalmasan meséli el e megrázó történetet, amely az emberi hősiesség gyönyörű példája, és amelyben a tragédiák mellett a remény is felcsillan.

És újra itt vagyunk. A II. világháború poklában, méghozzá Auschwitz Birkenauban. Elmondani, leírni, de még elképzelni sem lehet, hogy mi folyt itt. 

A német származású Helene boldogan élt a cigány férjével és gyermekeikkel, amikor is egy nap megjelennek a rendőrök és közlik a családdal, hogy a férjnek és a gyerekeknek gyűjtőtáborba kell menniük. Az asszony, mivel német és árja származású, "természetesen" maradhat. Egy édesanyának azonban nem lehet azt mondani, hogy mondjon le a családjáról, így Helene is a többiekkel tart. Ők "csak" egy gyűjtőtáborról hallottak, de azt nem tudják, hogy ez a hírhedt Auschwitz Birkenau tábor. Pár napos embertelen vonatutat követően meg is érkeznek a táborba. A férje máshová kerül, mint az asszony és a gyerekek. Helene az első pár napban megtapasztalja, hogy milyen az, amikor kiéhezett, már semmi emberi vonással nem rendelkező táborlakók mindent elvesznek tőlük, majd azt is, amikor a másik barakkban lakó cigány közösség befogadja és megvédi őket a többiektől. Itt érzi először azt, hogy mégis létezik némi emberiség. 

Az asszony, ápolónői végzettségének és tapasztalatának köszönhetően munkát kap a hely "kórházban", ahová nemsokára egy új orvos érkezik, Josef Mengele, aki megbízik a német származású nőben és megbizza egy helyi óvoda és iskola megszervezésével. Helene örömmel lát hozzá, úgy érzi, hogy mégis van remény, megsem annyira rossz a helyzet...

Rengeteg könyvet olvastam már a holokausztról, a II. világháború borzalmairól, de ez a könyv valahogy mindegyiken túltett. Helene valódi naplójának beszámolója alapján készült, így még borzalmasabb volt olvasni, hogy mi is történt a hírhedt koncentrációs táborban. Ebben az esetben azonban nem a zsidók, hanem a cigányok voltak a fő áldozatok. Ami számomra megdöbbentő volt, hogy mennyire összetartóak maradtak itt is, hogy mennyire odafigyeltek mindenkire, aki cigány származású volt, megosztottak mindent és kifelé egy véd és dacszövetséget alkottak. Nem is mert nagyon senki sem szembeszállni velük a táborlakók közül.

Josef Mengele pedig? Eleinte teljesen "normálisnak" tűnt, persze amennyire normális lehet egy orvos, aki náci és aki egy ilyen helyen dolgozik. Nem is tűnt veszélyesnek, sőt segítőkész volt a maga módján. Persze mi már tudtuk (a későbbi beszámolók alapján), hogy miért is kellett neki ez az óvoda és az iskola. De ami a legborzalmasabb volt, hogy az ott lévők ezt nem tudták. Ők csak őszintén örültek, hogy a gyermekeik végre meleg helyen lehetnek, kapnak normális ételt és picit el tudnak vonatkoztatni ettől az istentelen helyzettől. Aztán persze a doktor egyre furább, majd kegyetlenebb dolgokat kezdett művelni a gyerekekkel - főleg az ikrekkel és akkor már mindenki tudta, hogy jobb a doktortól távol maradni.

Összesen négy cigány származású rab élte meg az 1945-s tábor felszabadítást. A képen gyerek túlélők láthatóak Auschwitz - Birkenauban. Forrás: Getty

Helene egy rettentően erős és bátor nő volt. Nincs gyermekem, így nem tudom, hogy mit jelent az anyai kötődés, de azt én is tudom, hogy a családomat én sem hagynám semmilyen esetben sem magára. Ő is hatalmas áldozatot vállalt azzal, hogy nem maradt otthon, a védett helyükön, hanem elutazott az ismeretlenbe a férjével és a gyermekeivel. A táborban pedig minden áldozatot meghozott azért, hogy a gyerekeit megvédhesse, sőt ezen túl, még mások gyermekeinek az érdekeit is szem előtt tartotta. Egyszerűen elképzelni nem tudok ennyi áldozatot, amennyit ez a nő meghozott.

A történet vége pedig? Nem árulok el semmit, olvassátok el végig. Az viszont nagyon bosszantott - ezért is vontam le egy fél pillangót - hogy az író megszépíti a történteket. Hogy azért, hogy mi olvasók kapjunk-e egy kis belenyugvást, nem tudom, de nekem úgy lett volna kerek a történet, ha - miután végig egy naplóleírás valós történéseit írta meg - a vége is ehhez marad hű.

Egy ilyen történetet nem kell megszépíteni, mert nincs mit rajta szépíteni. Ezt a rideg valójában kell olvasni, hogy minél többen megtudják, hogy mi is történt és soha ne történhessen meg újra.

Borító: Tudom, hogy sok kiadás ezt, illetve ehhez nagyon hasonlító borítót használja, de szerintem egyáltalán nem utal a történetre, nem utal arra a sok borzalomra, ami a könyvben vár ránk. Vannak ennél jobb borítók is ehhez a történethez.

Kedvenc karakter: Helene, Blaz, Anna mama

Szárnyalás: a cigányok összetartása még ilyen helyzetben is

Mélyrepülés: minden, ami itt történt...

Érzelmi mérce: megrázó, borzalmas, állítom, hogy napokig fog még keringeni benned ez a történet...

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

Mindegyik blogon olvashatsz egy témájában hasonló könyvből vett idézetet. A te feladatod az lesz, hogy beírd a Rafflecopter dobozba a könyvet és szerzőjét, ahonnan az idézet származik. A turné végén egy könyv kerül kisorsolásra a Kossuth Kiadó jóvoltából! 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

"Jobb ha nem félsz előre. Semmi értelme.

A fájdalomtól se félj. Tudom, hogy ezt könnyű mondani, de az emberi test jóval több fájdalmat elvisel, mint hinnénk. Persze, csak ha életben akar maradni."

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Október 26. - Zakkant Olvas

Október 28. - Spirit Bliss Sárga könyves út

Október 30. - Könyvvilág

November 2. - Csak olvass! 

November 3. - Könyv és más

November 4. - Flora the Sweaterist

November 6. - Kelly & Lupi olvas

November 8. - Utószó

Mark Sullivan: A skarlát ég alatt

Mark Sullivan lebilincselő regényében egy ismeretlenségben maradt hős alakja rajzolódik ki előttünk. Pino Lella mindössze tizenhét éves volt, amikor már zsidókat mentett Olaszországból, neve mégis hosszú évtizedekig ismeretlen maradt. A skarlát ég alatt ennek a fiatalembernek a legnehezebb éveit dolgozza fel kivételesen lebilincselő módon.

Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel és nyerjétek meg a könyv egyik példányát a kiadó felajánlásából!

Könyvmolyképző Kiadó, 2019

568 oldal

Fordította: Barthó Eszter

Goodreads: 4,42

Besorolás: történelmi fikció

A ​II. világháborús Olaszországban a szerelemért megérte kémnek állni.

Egy elfeledett hős igaz története. A USA Today és a #1 Amazon Charts bestsellere, A skarlát ég alatt egy fiatalember elképesztő bátorságának és alkalmazkodóképességének diadalmas, epikus története a történelem egyik legsötétebb időszakában.

Pino Lellát nem érdekli a háború, sem a nácik. Ő csak egy átlagos olasz kamasz, aki főként a zenével, a jó ételekkel és a lányokkal törődik, de ártatlanságának napjai meg vannak számlálva. Amikor milánói otthonukat lerombolják a szövetségesek bombái, Pino csatlakozik egy földalatti mozgalomhoz, és zsidókat menekít át az Alpokon keresztül Svájcba. Közben beleszeret a nála hat évvel idősebb özvegybe, Annába, de a történelem viharai szerelmüket sem kerülik el.

Hogy megvédjék a fiukat, Pinót szülei arra kényszerítik, hogy beálljon a német katonák közé – abban a reményben, hogy így távol tarthatják a harcoktól. De Pino megsebesül, és mindössze tizennyolc évesen beosztják sofőrnek Adolf Hitler olaszországi jobbkeze, Hans Leyers tábornok mellé, akit a Harmadik Birodalom egyik legtitokzatosabb és leghatalmasabb parancsnokaként ismernek.

Pino a német hadvezetőségbe beépülve lehetőséget kap, hogy kémkedjen a szövetségeseknek. A fiú a háború és a náci megszállás szörnyűségei közepette titokban harcol a jó oldalán, miközben az Anna iránt érzett szerelme és a megálmodott közös jövő reménye tartja benne a lelket.

Igen, mondhatjátok, hogy már megint egy újabb regény, ami a II. világháborúban játszódik. Igen, én is mondhatnám. De érdekel a korszak és annak pedig külön örülök, hogy ennyire sok JÓ regény jelenik meg erről az időszakról és különböző szemszögekből, különféle helyszíneken más-más emberek hősiességét ismerhetjük meg. Szerintem erre óriási szükség van, mert itt van például a főhősünk, Pino, akinek a sokszor embert próbáló, hősi tettei csak véletlenül kerültek napvilágra, pedig szerintem hatalmas dolgokat vitt véghez, amit minél több embernek ismernie kellene. 

Pino Lella

Pedig Pinonak esze ágában nem volt hősnek lennie. Egy egyszerű, 17 éves tinédzser volt, aki ugyanúgy akarta élni az életét, mint a többi ugyanilyen korú sorstársa. Egyetlen egy dolog lépett közbe, ez pedig a II. világháború. A regény igazából 2 évet ölel fel, azt az időszakot, amikor Milánó valójában is belekerül a háború poklába. Pinno nem volt különleges, nem volt zsidó származású, egy teljesen hétköznapi olasz családban élt. Nem éltek rosszul, a szülei egy táskaüzletet vittek, a fiú szórakozott, kergette a szép lányokat, amikor a helyzet egyre rosszabbra fordult. A szövetségesek naponta bombázták a gyönyörű várost, Pino nem egyszer csak a csodával határos módon élte túl ezeket a rombolásokat. Közben a németek meg egyre szorosabban fogták a gyeplőt, egyre több a megszorítás, így a fiú szülei úgy döntenek, hogy Pinot is felküldik a hegyekbe, a testvére után, akit Re atya fogadott be sok más fiúval együtt a háború borzalmai elöl. Pino azonban ott nemcsak tanul és éli a fiúk életét, hanem az atyától komolyabb feladatot is kap. Végig kell gyakorolnia az összes létező utat a kolostortól a svájci határig, hiszen majd menekülteket kell átsegíteni a semleges zónába. 

Igazából ez a rész volt az, ami valóban beindította a történetet. Eleinte Pino csak kirándult, bár a hegyek között ez se volt könnyű móka. Átjutni a hágón viharban, esőben, lavinán át, magukat partizánoknak kiadott útonállok között. Aztán mindezt családokkal, kisgyerekekkel, terhes kismamával ugyanilyen körülmények között. Ez a rész igazán filmbe illő, majd a körmömet lerágtam, hogy mindenkinek sikerül-e átjutnia Svájcba. Pino egészen beleszokott ebbe az életbe, amikor is vissza kellett utaznia Milánóba, hiszen lassan "besorozáskorú" és a német hadseregnek mindenkire szüksége van. Hogy az orosz frontot megússza - ami szinte azonnali halált jelent abban az időben - a szülei nyomására önként jelentkezik a németek közé és egy érdekes fordulattal Hans Leyers tábornok mellé kerül sofőrnek. Ez igazán jól jön az ellenállásnak, így Pino, hasznos, de annál veszélyesebb "játékba" kezd.

A háború borzalmas, ezt nem kell sokat bizonygatni. Az író pedig főleg a fiú sorsát vette célkeresztbe, az ő életét követtük nyomon. Természetesen nem lehetett kihagyni a borzalmakat, a kijárási tilalmat, a zsidók begyűjtését, a kényszermunkát, a bombázások hatásait és még hosszú órákon át sorolhatnám. De ezek mind annyira fűszerezték csak a történetet, hogy tudjuk, hogy mi is történt a háttérben - csak elég volt annyit megemlíteni, hogy a vonat valami lengyel városba, Auschwitzba tart - bár Pino nem tudta, hogy az pontosan hol van és mit takar, MI tudtuk. Tudtuk, hogy akit odavisz a vonat, az valószínűleg soha nem jön vissza...

Mark Sullivan és Pinno Lella

Pino sorsa nem volt annyira rossz, összehasonlítva sok más hasonló regényben olvasott főhősökével - hiszen fenn a kolostorban védett életet élvezett (rendben eltekintve a rizikós vezetésektől), ahogy a tábornok mellett sem zargatták sokat. 

A szerelem sem kerüli el, az egyszer leszólított, de a fiút rútul cserbenhagyó gyönyörű asszonnyal végül is találkozik és ez egy kis könnyedséget, egy kis romantikát csempész a történetbe. Természetesen nem annyit, hogy a szál elhúzzon ebbe az irányba, de erre is szükség van. Szükség van, hiszen a háborútól függetlenül az élet megy tovább, szerelmek szövődnek, családok alakulnak, gyerekek születnek és ezt próbálta finoman bemutatni az író. 

Azt előrevetítem, hogy a regény nem rövid (majdnem 600 oldalas), de egy percig nem éreztem azt, hogy bárhol is túlságosan elnyújtott lenne. Rövid, összesen 2 évet ölel fel, de pont azt a két évet, amelyet az olasz nép a legjobban megsínylett. Az író első kézből szedte az információit, hiszen Pinoval személyesen is találkozott, ő tisztelte meg a bizalmával annyira, hogy elmesélte neki a történetét. A többit pedig rengeteg tanulmányúttal egészítette ki Mark Sullivan - beszélt a túlélőkkel, járt a helyszíneken, rengeteg leírást, iratokat böngészett végig ahhoz, hogy minél életszerűbb legyen ez a történet. Mert hiszen ez egy regény, de azt figyelembe kell vennünk, hogy a fő szál egy valódi, élő ember története, ami nem lett sem szépítve, sem lerövidítve, minden így történt, ahogy le lett írva.

És a történet vége? Kicsit keserédes, ahogyan az élet is az. Történtek jó és rossz dolgok is. Amit viszont nagyon szerettem, hogy az író nem állt meg a háború végénél, az utószóban elmeséli, hogy a túlélők sorsa hogyan is alakult tovább. Ez néhol megnyugtató volt, néhol bosszantó, de legalább tudjuk, hogy milyen életük volt.

Összességében a regényt mindenkinek ajánlom, egy nagyon jól megírt, érdekes és izgalmas történetet kapunk, amelynek főszereplője egy teljesen hétköznapi srác, akiből a háború hőst csinált.

Borító: Megnéztem a többi kiadást is, de egy kivétellel mindenki ezt a variációt használta. Nekem annyira nem jön be, nekem nem adja át a történetet, de az tény, hogy ez a vörös háttér nagyon figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: Pino, Hans Leyers tábornok, Re atya

Szárnyalás: az emberek hősiessége és bátorsága

Mélyrepülés: a háború és a rémtettek - és még valami, ami Pinoval történik, de azt nem árulom el, mert az erősen spoiler lenne

Érzelmi mérce: én személy szerintem izgultam, idegeskedtem, rettentően mérges voltam, elolvadt, majd darabokra tört a szívem.. és ez még csak egy rész azokból az érzelmekből, amelyeket az olvasás közben éreztem

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

A játékban ezúttal a főszereplő, Pino Lella számára kedves vagy fontos helyszínek neveit keressük. A bejegyzésekben összekevertük és kiemeltük a keresett szó betűit, a feladatotok pedig összerakni és beírni a Rafflecopter dobozba.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Október 21 - A Szofisztikált Macska

Október 24 - Könyv és más

Október 27 - Utószó

Október 31 - Kelly és Lupi olvas