Lily Ebert - Dov Forman: Lily fogadalma

 

Lily ​Ebert egy holokauszt-túlélő, aki megfogadta magában: ha túléli Auschwitz borzalmait, akkor mindent elkövet azért, hogy mesélhessen a táborban elszenvedett tapasztalatairól. Amikor a COVID-korlátozások miatt nem járhatott már iskolákba, rendezvényekre, hogy személyesen meséljen a holokausztról, amely addigi missziója volt, dédunokája létrehozott neki egy TikTok-fiókot. Azóta a 97 éves Lily Ebert a közösségi médiában folytatja a tanúságtételt, rövid videókban válaszol a fiatal, többnyire 18-24 éves közönség kérdéseire. A Lily fogadalma egy lenyűgöző és rendkívül inspiráló idős hölgy írása, aki méltán lehet mindannyiunk példaképe. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Lily Ebert történetét és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet egy példányát.

2021, XXI. Század Kiadó

320 oldal

Fordította: Endreffy Kata

Goodreads: 4,85

Besorolás: holokauszt, történelmi, igaz történet

Lily ​Ebert holokauszt-túlélő, aki a TikTokon beszél Auschwitzról, a haláltáborban szerzett élményeiről. Amikor 1945-ben kiszabadult, egy amerikai zsidó katona adott neki egy bankót, amire azt írta:

„Sok szerencsét, és sok boldogságot”.

Lily dédunokája, Dov a közösségi hálón akarta felkutatni a katonát és leszármazottait, és ezzel az immár kilencvenhat esztendős Lily egy csapásra a világsajtó szalagcímei között találta magát. Annak idején megfogadta: ha túléli a tábort, mindenkinek elmondja, mi az igazság Auschwitzról. És most elérkezett az ideje.

Szívbe markoló, ahogy Magyarországról ír, boldog gyermekkoráról, aztán meg arról, hogy 1944-ben, amikor megérkeztek Auschwitzba, az édesanyja és két húga életét vesztette. Eltökélte, hogy a másik két húgára nagyon vigyázni fog. Érzékletesen írja le a tábor embertelen körülményeit, és azokat az apró győzelmeket, amelyek erőt adtak neki.

Lilyt rengeteg veszteség érte, de aztán sikerült új életet kezdenie. Nem volt könnyű, a gyász mindvégig ott maradt a szívében, de hallgatóságot talált, és beszámolóiban felfénylik a remény, hogy ilyen alávaló gonoszság soha többé nem történhet a világban.

És ismét egy holokauszt történet. Mondhatnátok, hogy már annyi ilyet olvastam. Nem tudom, hogy miért, de érdekel a téma, szeretnék minél több sorsot, minél több ilyen történetet megismerni.

A regény Lily élettörténetét meséli el, aki Bonyhádon született és ott is nevelkedett, testvéreivel és szüleivel boldogan éltek, egy ottani zsidó közösség megbecsült tagjaiként. A háború szele sokáig nem ért el hozzájuk, de egy napon nem tudták elkerülni az elkerülhetetlent, az egész családot - sőt az egész zsidó közösséget elvitték. Édesanyja, Lilyvel és a tesvéreivel együtt Auschwitzba került, ahol személyesen doktor Mengele döntött a sorsukról. Lily és két húga életben maradhatott és dolgozhatott a halálgyárban, míg édesanyjuk, legkisebb húguk és kisöccsük a gázkamrákban végezte. Lily a történtek dacára valami hihetetlen erővel és kitartással vigyázott magára és a két húgára és túl is élték a háborút. Lily, bár eleinte titkolta, hogy mi történt vele/velük, de egy idő után úgy döntött, hogy minél több emberrel megismerteti a történteket és emléket állít a meggyilkolt családtagjainak, rokonainak és mindenkinek, akire már senki nem emlékezhet.

A három testvér, René, Lily és Piri a háború után 
Forrás 

A történet érdekesen indul, hiszen a már meglett korú Lilyt ismerhetjük meg, aki fiatalokat meghazudtoló energiával és lelkesedéssel jár még mindig elbeszélő estekre, iskolákba, majd a COVID beindulásával a dédunokája segítségével online mesél arról, ami vele és a családjával történt.

A regény első felében Lily szavaival hallhatjuk a háború előtti életüket, majd pedig a legborzalmasabb részt, a haláltáborban történteket. Ez a rész, bár már sok hasonló történetet olvastam, még mindig nagyon felkavar. Egyszerűen kavarogtak bennem az érzések, hol indulatos voltam, hogy miként lehet így bánni emberi lényekkel, hol megrázott az, hogy emberek, hogyan voltak képesek túlélni mindezt. Az éhezést, a kegyetlenkedést, hogy lehetett egyik napról a másikra úgy élni, hogy x időnként tizedelték őket, nem lehetett tudni, hogy aznap azért válogattak ki, hogy meghalj, vagy azért, hogy dolgozhass és ezáltal élhess. Lily pedig a maga módján egy hős volt, hiszen nem elég, hogy magára próbált vigyázni, de ott volt a két fiatalabb húga, akikért felelősnek érezte magát és minden megtett azért, hogy mind a hárman túléljék a háborút. És végül is megtörtént. Kiszabadultak. Igen ám, de hová is menjenek? Haza Bonyhádra, ahol már semmi és senki nem várja őket? Vagy próbáljanak eljutni Svájcba, az "ígéret földjére"? Vagy rögtön célozzák meg Izraelt, ami a zsidóság bölcsője, ahol ugyanolyan vallásúak élnek? Egyik nehéz döntést kellett meghozniuk a másik után, de a három lány ekkor is kitartott. Ha kellett születési dátumot hamisítottak, ha kellett éhbérért dolgoztak, de nem hagyták el egymást.

És mennyivel lett jobb életük a háború után? Erről is mesél Lily. Nem merem azt mondani, hogy csöbörből vödörbe kerültek, hiszen a II. világháború borzalmaival szinte semmi nem ér fel. De az új hazájuk Izrael sem lett éppen a béke országa. Megtámadták, lőttek, bombáztak, robbantottak.

Közben Lily és a húgai családot alapítottak, gyerekeik születtek, majd unokák, dédunokák. És ez volt a legerősebb "visszavágás" arra, hogy megpróbálták kiírtani őket. Túlélni és családot alapítani és gyerekeket szülni.

Lily számomra azzal mutatta magát a legerősebbnek, hogy nem kevés évvel a háború után képes volt visszamenni Auschwitzba. Oda, ahol elveszítette a családja felét. Ahol ő is napról-napra túlélt és védte-óvta a testvéreit. Képes volt visszamenni, bejárni a helyszíneket és mesélni azoknak, akik elkísérték. Ezt tartom igazi erőnek. 

A könyv végén pedig kapunk egy fényképgyűjteményt, ahol megismerhetjük Lily családját: édesapját, édesanyját, testvéreit, pár képet a háború utánról, sőt, láthatjuk azt a híres "bankót", ami az egész könyv megírását megihlette. Ezzel még közelebb került hozzánk a szerző, még inkább megindító megismerni ezt a történetet.

Őszinte vagyok, sose voltam TikTok rajongó, sosem érdekelt, hogy mi "folyik ott". De azután, hogy olvastam, hogy Lily fenn van, verseket szaval, mesél, kérdésekre válaszol, úgy döntöttem, hogy én is regisztrálok és megnézem ezt a rettentő erős, bátor idős hölgyet. Szeretném megismerni.

Összességében - bár tudom, jól, hogy rengeteg hasonló könyv jelent meg a holokauszt történetek palettáján, de mindenképpen ajánlom, hogy ezt a könyvet olvassátok el. Egy különleges, bátor fiatal nő története, akit nem tudott megtörni még a világ legnagyobb népírtása sem, túlélte és missziójának tekinti, hogy minél többen megismerjék a mai napig, hogy mi is folyt ott. Ezzel emléket állítva a saját családjának és annak a több millió embernek, akik sajnos nem élték túl ezeket a táborokat. 

Borító: Gyönyörű, az egyik legszebb idei borító, ami a kezembe került

Érzelmi mérce: Megrázó, megható, néhol örömteli

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mivel Lily Ebert egy holokauszt-túlélő, aki a saját bőrén tapasztalta meg Auschwitz borzalmait, ezért a mostani játékunk is a haláltáborok világához kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet egy olyan kötetből, melynek a holokauszt a központi témája. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik könyvből idéztünk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A marhavagonok felfedték most előttük az igazságot: mindannyian barmok vagyunk.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

November 16 - Csak olvass!
November 17 - Kelly és Lupi olvas
November 19 - Zakkant olvas

Mario Escobar: Auschwitzi bölcsődal

Mario Escobar könyve a legnehezebb témát dolgozza fel egy igaz történeten alapuló napló alapján. Helene Hanemann szavain keresztül megismerhetjük az auschwitzi haláltábor mindennapjait, és a kegyetlenségeiről elhíresült Mengele doktorral is találkozhatunk. A Blogturné Klub 8 bloggerre is visszarepült a történelem kegyetlen helyszínére, hogy megismerje az egykori történeteket, amikről nehéz olvasni is.

Tarts velünk te is a turnén, aminek a végén te is megnyerheted az Auschwitzi bölcsődal című könyvet a Kossuth Kiadó jóvoltából.

Kossuth Kiadó, 2019

256 oldal

Fordította: Pávai Patak Márta

Goodreads: 4,22

Besorolás: realista, holokauszt

A ​regény egy német ápolónő igaz történetén alapul, akit öt gyermekével és férjével hurcoltak Auschwitz Birkenauba. Helene Hanemann árja németnek számított, így rá nem vonatkoztak a faji törvények, férje azonban cigány származású volt – egyébként hegedűművész –, így ő és a gyerekek is a náci faji törvények hatálya alá tartoztak. Amikor a Gestapó tisztjei megjelentek a lakásukon, hogy elvigyék a családot, Helenére nem terjedt ki a deportálási parancs. Maradhatott volna, de ő családjával tartva, önfeláldozó módon osztozott sorsukban.

Megérkezve a birkenaui táborba, rögtön szembesültek a kíméletlen körülményekkel, a midennapi élet-halál küzdelemmel. Egy napon azonban új orvos érkezett Auschwitzba, Josef Mengele, akinek az a különös ötlete támadt, hogy létesítsenek óvodát és kisiskolát a táborban, s ennek Helene legyen a vezetője. Ez a nem mindennapi vállalkozás határozta meg aztán a Hanemann család sorsát.

Az angol nyelvterületen nagy sikernek örvendő könyv – melynek kiadási jogait további tíz ország vette meg – izgalmasan meséli el e megrázó történetet, amely az emberi hősiesség gyönyörű példája, és amelyben a tragédiák mellett a remény is felcsillan.

És újra itt vagyunk. A II. világháború poklában, méghozzá Auschwitz Birkenauban. Elmondani, leírni, de még elképzelni sem lehet, hogy mi folyt itt. 

A német származású Helene boldogan élt a cigány férjével és gyermekeikkel, amikor is egy nap megjelennek a rendőrök és közlik a családdal, hogy a férjnek és a gyerekeknek gyűjtőtáborba kell menniük. Az asszony, mivel német és árja származású, "természetesen" maradhat. Egy édesanyának azonban nem lehet azt mondani, hogy mondjon le a családjáról, így Helene is a többiekkel tart. Ők "csak" egy gyűjtőtáborról hallottak, de azt nem tudják, hogy ez a hírhedt Auschwitz Birkenau tábor. Pár napos embertelen vonatutat követően meg is érkeznek a táborba. A férje máshová kerül, mint az asszony és a gyerekek. Helene az első pár napban megtapasztalja, hogy milyen az, amikor kiéhezett, már semmi emberi vonással nem rendelkező táborlakók mindent elvesznek tőlük, majd azt is, amikor a másik barakkban lakó cigány közösség befogadja és megvédi őket a többiektől. Itt érzi először azt, hogy mégis létezik némi emberiség. 

Az asszony, ápolónői végzettségének és tapasztalatának köszönhetően munkát kap a hely "kórházban", ahová nemsokára egy új orvos érkezik, Josef Mengele, aki megbízik a német származású nőben és megbizza egy helyi óvoda és iskola megszervezésével. Helene örömmel lát hozzá, úgy érzi, hogy mégis van remény, megsem annyira rossz a helyzet...

Rengeteg könyvet olvastam már a holokausztról, a II. világháború borzalmairól, de ez a könyv valahogy mindegyiken túltett. Helene valódi naplójának beszámolója alapján készült, így még borzalmasabb volt olvasni, hogy mi is történt a hírhedt koncentrációs táborban. Ebben az esetben azonban nem a zsidók, hanem a cigányok voltak a fő áldozatok. Ami számomra megdöbbentő volt, hogy mennyire összetartóak maradtak itt is, hogy mennyire odafigyeltek mindenkire, aki cigány származású volt, megosztottak mindent és kifelé egy véd és dacszövetséget alkottak. Nem is mert nagyon senki sem szembeszállni velük a táborlakók közül.

Josef Mengele pedig? Eleinte teljesen "normálisnak" tűnt, persze amennyire normális lehet egy orvos, aki náci és aki egy ilyen helyen dolgozik. Nem is tűnt veszélyesnek, sőt segítőkész volt a maga módján. Persze mi már tudtuk (a későbbi beszámolók alapján), hogy miért is kellett neki ez az óvoda és az iskola. De ami a legborzalmasabb volt, hogy az ott lévők ezt nem tudták. Ők csak őszintén örültek, hogy a gyermekeik végre meleg helyen lehetnek, kapnak normális ételt és picit el tudnak vonatkoztatni ettől az istentelen helyzettől. Aztán persze a doktor egyre furább, majd kegyetlenebb dolgokat kezdett művelni a gyerekekkel - főleg az ikrekkel és akkor már mindenki tudta, hogy jobb a doktortól távol maradni.

Összesen négy cigány származású rab élte meg az 1945-s tábor felszabadítást. A képen gyerek túlélők láthatóak Auschwitz - Birkenauban. Forrás: Getty

Helene egy rettentően erős és bátor nő volt. Nincs gyermekem, így nem tudom, hogy mit jelent az anyai kötődés, de azt én is tudom, hogy a családomat én sem hagynám semmilyen esetben sem magára. Ő is hatalmas áldozatot vállalt azzal, hogy nem maradt otthon, a védett helyükön, hanem elutazott az ismeretlenbe a férjével és a gyermekeivel. A táborban pedig minden áldozatot meghozott azért, hogy a gyerekeit megvédhesse, sőt ezen túl, még mások gyermekeinek az érdekeit is szem előtt tartotta. Egyszerűen elképzelni nem tudok ennyi áldozatot, amennyit ez a nő meghozott.

A történet vége pedig? Nem árulok el semmit, olvassátok el végig. Az viszont nagyon bosszantott - ezért is vontam le egy fél pillangót - hogy az író megszépíti a történteket. Hogy azért, hogy mi olvasók kapjunk-e egy kis belenyugvást, nem tudom, de nekem úgy lett volna kerek a történet, ha - miután végig egy naplóleírás valós történéseit írta meg - a vége is ehhez marad hű.

Egy ilyen történetet nem kell megszépíteni, mert nincs mit rajta szépíteni. Ezt a rideg valójában kell olvasni, hogy minél többen megtudják, hogy mi is történt és soha ne történhessen meg újra.

Borító: Tudom, hogy sok kiadás ezt, illetve ehhez nagyon hasonlító borítót használja, de szerintem egyáltalán nem utal a történetre, nem utal arra a sok borzalomra, ami a könyvben vár ránk. Vannak ennél jobb borítók is ehhez a történethez.

Kedvenc karakter: Helene, Blaz, Anna mama

Szárnyalás: a cigányok összetartása még ilyen helyzetben is

Mélyrepülés: minden, ami itt történt...

Érzelmi mérce: megrázó, borzalmas, állítom, hogy napokig fog még keringeni benned ez a történet...

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

Mindegyik blogon olvashatsz egy témájában hasonló könyvből vett idézetet. A te feladatod az lesz, hogy beírd a Rafflecopter dobozba a könyvet és szerzőjét, ahonnan az idézet származik. A turné végén egy könyv kerül kisorsolásra a Kossuth Kiadó jóvoltából! 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

"Jobb ha nem félsz előre. Semmi értelme.

A fájdalomtól se félj. Tudom, hogy ezt könnyű mondani, de az emberi test jóval több fájdalmat elvisel, mint hinnénk. Persze, csak ha életben akar maradni."

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Október 26. - Zakkant Olvas

Október 28. - Spirit Bliss Sárga könyves út

Október 30. - Könyvvilág

November 2. - Csak olvass! 

November 3. - Könyv és más

November 4. - Flora the Sweaterist

November 6. - Kelly & Lupi olvas

November 8. - Utószó

Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált - Egy fiú Schindler listáján

Leon Leyson túlélte a legborzasztóbb dolgokat, amikor kitört a második világháború és a Lengyelországban élő zsidó fiút és családját a krakkói gettóba költöztették. Az ő, és még rengeteg zsidó története ez a könyv, azokról az időkről, amik a nácik uralta országban túlélni embertelen nehéz volt. A kilátástalan helyzetben egy férfi nagyon sokat tett ezekért az emberekért, nevét örökre megtanulta a világ. Leon Leyson ismerte a zsidók megmentőjét azaz Oskar Schindlert, és visszaemlékezésében elmeséli, hogy milyen ember volt a gyár igazgató, aki mindent kockára tett azért, hogy más emberek életét mentse meg.

Ismerd meg Leon szemén keresztül a világ legsötétebb éveit és olvasd el a könyvről a Blogturné Klub 6 bloggerének véleményét. A bejegyzések végén kvíz kérdéseket találsz a Schindler-listája című filmről, amikre ha helyes válaszolsz, akkor neked is lehetőséged lesz, hogy a Maxim Kiadó által a Könyvfesztiválon megjelenő könyvet megnyerhesd.

Maxim Kiadó, 2015

224 oldal

Fordította: Margitta Nóra

Goodreads: 4,29

Besorolás: realista

Még a legsötétebb időkben is – és főleg akkor – helye van az erőnek és a bátorságnak. Leon Leyson volt az egyik legfiatalabb, aki Oskar Schindler listájának köszönhetően élte túl a holokausztot. Leon Leyson (eredeti neve Leib Lejzon) csupán tízesztendős volt, amikor a nácik megszállták Lengyelországot, és családjával együtt be kellett költöznie a krakkói gettóba. Hihetetlen szerencsével, kitartással és ügyességgel Leyson túlélte a második világháborút, és elviselte az ördögien gonosz plaszowi lágerparancsnok, Amon Göth kegyetlenségét. Végül egy bátor és mindenre elszánt férfi, Oskar Schindler volt az, aki megmentette Leyson, valamint szülei és két testvére életét azzal, hogy az ő nevüket is felvette azoknak a munkásoknak a listájára, akiknek a gyárában kellett dolgozniuk. Ez a névsor vált Schindler-listájaként híressé.
Leon Leyson elbeszéléséből hiányzik a gyűlölet és a bosszúvágy. A visszaemlékezés tökéletesen megragadja az ártatlanságát annak a fiúnak, akinek elképzelhetetlen borzalmakon kellett keresztülmennie. A méltóság és a remény könyve ez.

Emlékszem, 14 éves voltam, amikor a nyolcadikos ballagásunkat követően egy két hetes lengyel táborba ment a fél osztályunk. A program része volt egy egynapos kirándulás Auschwitzba. Meleg volt nagyon, üres házakat és barakkokat láttunk, megkoszorúztunk egy emlékművet is, közben az idegenvezető mesélt az ott történekről, de nagyon gyerekek voltunk, nem igazán érdekelt minket ez az egész. A fiúk mindenen viccelődtek, a csapatvezetőnk nem győzött ránk szólni. És akkor bementünk egy újabb barakkba. Még arra is emlékszem, hogy az egyik fiú épp egy viccet kezdett mesélni, amikor megláttuk, hogy mit rejt a félhomály. Középen vezetett az út, a barakk két oldalán pedig végig üvegfal védett valamit. Aztán közelebb mentünk és megláttuk.. az üvegfal mögött végig, a barakk teljes hosszában szemüvegek, bőröndök, babák, botok és mindenféle használati tárgyak voltak egymás hegyére-hátára dobálva. Ez volt az a pillanat, amikor az egész csapat elnémult. Ott és akkor tudatosult bennünk, hogy ezek a tárgyak élő embereké voltak és ezek az emberek ebben a koncentrációs táborban éltek-haltak. A mai napig kiráz a hideg, ha arra a barakkra gondolok és nagyon megindít, ha túlélők visszaemlékezéseit olvashatom. Egyszerűen elképzelni nem tudom, hogy olyan körülmények között emberek hogyan voltak képesek életben maradni.

Ez a történet pedig egy kisfiú szemszögéből mutatja be egy zsidó család történetét, akik hatalmas szerencsének köszönhetően maradtak életben a második világháborús során. De nem is csak a szerencsének köszönhetik az életüket, hanem inkább egy embernek, Oskar Schindlernek. Ő volt az, akinek szeretett volna Leon emléket állítani ezzel a történettel, de mivel ő aránylag kevés időt töltött vele, így elmesélte inkább az egész történetüket, a második világháború elejétől egészen a csodás megmenekülésükig és ebbe szőtte bele a megmentőjüket is. 

Leon Leyson

Leon – akinek az eredeti neve Leib, Lengyelország északi részén egy kis faluban, Narewkában élt a szüleivel, testvéreivel és a rokonaival. A fiú bemutatta, hogy milyen volt az élet vidéken az 1930-s években, hogy milyen volt gyereknek lenni, akiket nem zavart, hogy nincs folyóvíz és áram a házukban, ellenben reggeltől estig a barátaival a szabadban játszhattak. Az édesapa végül Krakkóban talál munkát és vele költözik a kis család is, Leon pedig egy teljesen más világba kerül, ahol vízöblítéses wc van, a csapból folyik a víz, gyönyörű, hatalmas, díszes épületeket láthat nap, mint nap. De ez az idilli kezdet csak arra jó, hogy a későbbi borzalmak még jobban megrázzanak bennünket, hiszen itt éri őket a második világháború kirobbanása és innentől az életük késélen táncol. Eleinte csak egyre több megszorítással találkoznak, majd később már az életben maradásukért harcolnak nap, mint nap. Hasonlóan Anna Frank naplójához, itt is különleges egy gyermek szemszögéből látni a történeteket, hiszen ők még jók, még bíznak az emberekben és eleinte nem is értik, hogy ők miért mások azért, mert zsidók. Sajnos ez a korszak nem adja nekik meg azt, amit mi megkaphattunk, nem lehettek sokáig gyerekek, hiszen az életben maradásért folyó napi munkában, harcban ki kellett venniük a részüket, mellette pedig az átélt és látott borzalmak gyorsan elrabolták az ártatlanságukat és kénytelenek voltak nagyon hamar felnőni.

Persze pontosan azért, mert egy kisgyerek szemszögéből ismerhetjük meg a történetet, épp ezért van

A lista, amin ott van a Lejzon család

ahol nagyon részletesen olvashatunk egy-egy eseményről, olyanokról, amely őt is nagyon megindították gyerekként, de voltak részek, amelyeket elnagyolva szinte átfutottunk. Leon végül túléli a háborút és a családja egy része is, de hatalmas veszteségeket szenvednek el és van, amelyik életük végéig kísérti őket. Ami nagyon tetszett a regényben, hogy az író nem a háború végével fejezte be a történetét, hanem tovább ment. Bemutatta, hogyan próbáltak új életet kezdeni és hogy végül Leon a békeidőkben is találkozhatott a megmentőjével. És azt hiszem, így ezzel együtt kerek a történet. 

Mondhatnánk, hogy ilyen történetet már nem egyet hallottunk – de higgyétek el, hogy érdemes elolvasni, hiszen nincs két egyforma emberi sors, minden ilyen történet valami újat ad. Más, ha egy olyan szemszögéből láthatjuk a történteket, akik végigjárták a koncentrációs táborok poklát vagy egy olyanéból, akik épp csak elkerülték, de a kegyetlenkedéseket így is el kellett viselniük. 

A regénynek két, számomra megrázó része van. Az egyik a könyv végében található fotók. Amíg olvassuk, addig is megindító a történet, de amikor a végén a neveket képekhez tudunk társítani, akkor hisszük el szerintem igazán, hogy itt hús-vér emberekről van szó, olyanokról, akik a fotókon még ránk mosolyognak, nem tudván azt, hogy milyen borzalmak várnak rájuk. A másik pedig az a rész, amikor a fiatal Leon már az USA-ban él és tanúja egy újabb üldöztetésnek, bár akkor nem a zsidók, hanem a feketék ennek a szenvedő alanyai, a fiú pedig rádöbben, hogy a negatív megkülönböztetés és üldöztetés még a háború végeztével is valós probléma maradt.  

Összességében mindenkinek ajánlanám, hogy olvassa el ezt a könyvet, nem túl vastag, az írásmódja – a történet komolysága mellett – könnyed, gyorsan lehet vele haladni. És minél több ilyen történet kerül a napvilágra, ha minél szélesebb körben megismerik az emberek - főleg a fiatalok, - hogy mi történt a második világháborúban, akkor talán annál nagyobb az esély arra, hogy ilyen újra ne történjen meg. 

Borító: Szerintem nagyon találó, nekem nagyon tetszik

Kedvenc karakter: - 

Szárnyalás: Oskar Schindler tette

Mélyrepülés: az üldöztetés

Érzelmi mérce: egy szó van rá, megrázó

Értékelés:

Itt megrendelheted a könyvet

Nyereményjáték:

Az április 23-án megjelenő A lehetetlen valóra vált című könyvet most te is megnyerheted. Minden blogon felteszünk egy kérdést a Schindler listája című filmből (ha nem láttad akkor pótold gyorsan mert filmtörténeti klasszikusról van szó), amire a rafflecopter dobozban várjuk a választ. Azok, akik mind a 6 kérdésre helyesen válaszolnak, és meglátogatják az oldalakat, amik szerepelnek a dobozban, esélyesek arra, hogy a könyvet megnyerjék.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre.

Hogy hívták Schindler könyvelőjét?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 18 - Zakkant olvas

Április 19 - Always Love a Wild Book

Április 20 - Deszy könyvajánlója

Április 22 - Kelly Lupi olvas

Április 23 - Tekla könyvei

Április 24 - Media Addict