KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: időutazás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: időutazás. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. december 27., kedd

Vanessa Len: Only a Monster - Csak egy szörnyeteg

 

Az Anassa Könyveknek köszönhetően nemrég magyarul is megjelent Vanessa Len Csak egy szörnyeteg című regénye. A történet elsőre átlagos romantikus sztorinak tűnik, amelyben a tizenhat éves Joan belezúg a jóképű srácba, Nickbe. Ám a történet nem ennyire egyszerű. Joan és a családja ugyanis szörnyetegek, Nickről pedig kiderül, hogy ő a hős, akinek az az életcélja, hogy végezzen az összes szörnnyel. Ezúttal három bloggerünk indult útnak időn és téren át, hogy szörnyeket mentsen Joannel együtt. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Anassa Könyvek, 2022
353 oldal
Fordította: Sárpátki Ádám
Goodreads: 3,92
Besorolás: fantasy, YA, ifjúsági

Vanessa ​Len Az idő vándorai elsöprő romantikáját az Egy kegyetlen dal sötét világával ötvözte ebben a magával ragadó regényben.

Ez lett volna a tökéletes nyár. A tizenhat éves Joan, aki az iskolai szünetet elhunyt édesanyja különc londoni családjánál tölti, elhatározza, hogy ki fogja élvezni a nyár minden pillanatát. Imádja a történelmi Holland House-ban végzett munkáját, és amikor vonzó munkatársa, Nick randira hívja őt, úgy érzi, minden a helyére került.

Azonban Joan hamarosan ráébred az igazságra. A családtagjai nem egyszerűen furcsák, hanem valójában szörnyetegek, akik iszonyatos hatalmat birtokolnak. Nick pedig nem közönséges szépfiú: ő a legendás szörnyvadász, aki bármire képes lenne, hogy elpusztítsa őket.

A Nickkel vívott harcban Joan kénytelen együttműködni a kegyetlen Aaron Oliverrel, annak a szörnycsaládnak az örökösével, amely gyűlöli Joant és a rokonait. A lánynak muszáj megbarátkoznia saját szörnyeteg lényével, ha meg akarja menteni magát és a családját. Ugyanis ebben a történetben…

Ő nem a hős.

A könyv borítója megfogott, a fülszövege pedig még inkább azt sugdosta a fülembe, hogy "Lupi, Neked ezt olvasnod kell!" - így nem volt kétséges, hogy ez a regény is sorra fog kerülni még idén az olvasási listámról.
Húh... még nagyon friss az olvasási élmény, így kavarognak még bennem a gondolatok, a jók és a rosszak is. De megpróbálom összeszedni őket.

Joan Londonban él a családja nagy részével - ami a nagymamából, unokatestvérekből, nagynénikből és nagybácsikból áll. A szabadidejének nagy részét önkéntes munkával tölti ki egy történelmi épületben, a londoni Holland House-ban, ahol van egy segítőtársa is, Nick. Joan odavan Nickért és nem is történhet vele nagyobb öröm, mintsem a fiú randevúra hívja. De a randi előtt történik valami, ami Joan egész jövőjét negatív irányba befolyásolja, kezdve azzal, hogy a randevúja Nickkel kútba esik. De ez lesz a legkisebb problémája, hiszen kiderül, hogy egy régi, "szörnyeteg" család legfiatalabb tagja és a fiú, akibe beleszeretett, pedig épp az ilyen fajtákra vadászik...

A regény alapötlete nagyon tetszett, nagyon egyedi. Persze nem az időutazásról beszélek, hiszen arról már nem egy nagyon jól sikerült sorozat készült, hanem maga a világfelépítés és az időutazás lehetősége. Itt azokat, akik időutazók, szörnyetegeknek nevezik, hiszen ez nem egy adott képesség, hanem más emberektől kell elvenni az életük bizonyos idejét (ergo, akiktől elveszik az időt, azok ennyivel rövidebb ideig fognak élni) és amennyi időt elvettek a "szörnyetegek" másoktól, annyi időt tudnak visszautazni. Így akár visszautazhatsz a tegnapi napra is, de akár az őskorba is (bár ahhoz már szó szerint tömeggyilkosnak kell lenned, amennyi idő elvétele szükséges ehhez). Természetesen itt is megvannak azok az emberek, akik a "szörnyetegeket" kordában tartják, üldözik, és irtják őket, hiszen az ő feladatuk pedig az, hogy az embereket védelmezzék.
A szörnyetegek elnevezése azonban sokak számára furcsa lesz, hiszen a "szörnyeteg" szó a legtöbb emberben valami borzalmas kinézetű, véresszájú lényt idéz és nem hús-vér embereket, akik attól lesznek mégis szörnyetegek, hogy más emberektől képesek az életük egy részét (vagy akár az egészet is) elvenni.
Joan pedig a szörnyetegek közé tartozik. Eleinte ő sincs ezzel tisztában, így amikor az első ilyen "élményét" átéli, teljesen kétségbe esik. Az pedig már csak hab a tortán, hogy ezután a fiú, akibe épp szerelmes lesz, épp az első randijukra készülnének, kijelenti, hogy a lány szörnyeteg és ha még egyszer meglátja, hogy mit csinál (vagy csak megtudja), akkor megöli... Nincs is ennél kiábrándítóbb első szerelem...

És én itt elvesztem, hiszen ez már az a szerelmi kategória, ami kellően izgalmas tud lenni a számomra is. Imádják egymást, de mégis, ha találkoznak, akkor az egyiknek meg kell ölnie a másikat. Vajon felírhatják az érzelmek a kötelességtudatot? Na ezt kidolgozni és JÓL megírni, nem könnyű. A szerző ezt a próbát sikeresen teljesítette, mert Nick és Joan minden találkozása egyszerűen mindent vitt. Imádtam köztük a kémiát, azt a feszültséget, amit köztük volt - hogy most megcsókolja-e a másikat vagy inkább megölje... Tudom, morbidan hangzik, de olvassátok el és megértitek:).
És itt jött el a könyv egyik gyenge pontja is, mégpedig a szerelmi háromszög. Tudjátok, hogy mennyire odavagyok érte, ha JÓL van megírva az szerelmi háromszög. Hát itt nem sikerült. Még úgy sem, hogy a szerző nő, ők pedig általában jók az ilyenek megírásában. Aaron, a szintén szörny ősökkel rendelkező, de elég "elit" családi hátterű, rettentő jó kinézettel rendelkező srác - hááát, összességében megkedveltem a regény végéig, de kb ennyi. Kellően nagytudású, mufurc, mindent és mindenkit lenéző stílus pipa. Jó kinézet pipa. Kémia a főhősnő és közte - semmi. És mivel azt gondoltam, hogy ez egy "standalone" regény - hiszen semmi sem utal rá, hogy ennek lesz folytatása, így nem is teljesen értettem, hogy miért kellett ez a szerelmi háromszög ide. Aztán persze a könyv befejezésekor utánanéztem és kiderült, hogy ó, lesz ennek még folytatása (bár akkor nem teljesen értem, hogy ez miért nem derül ki sehol a magyar kiadásnál), így azt mondom, hogy jó, lehet még ebből valami, de hogy Nick és Joan a befutó páros, azt már most szinte ezer százalékra mondom. Aaront pedig majd lehet pátyolgatni és vigasztalni a rajongóknak :D.
Joan jól megalkotott főhősnő, bátor, szerető szívű és a családjáért bármire képes. Őt kedveltem is végig, ahogy Nicket is. Róla sok minden kiderül a regény folyamán és az eredetileg "ki tudnám tekerni a nyakát, hogy mit csinált Joannal" gondolatokból hamar megértettem, hogy mit miért tett. És sajnáltam. És utána megkedveltem. És legvégül szurkoltam nekik:).
A többi karakter? Aaronról már írtam, ő lenne a "nagyszájú, mindent lenézek, de állati dögösen kinézek" karakter a regényben, akiket alapból imádok. De itt a "mindent lenézek" attitűd inkább egy idő után már idegesített, így akárhogy is próbálkoztam, nem tudtam megszeretni. De adok neki esélyt, remélem az írónő enged neki egy kis karakterfejlődést a folytatásban.
A többi karakter viszont nem igazán tűnt ki számomra semmiben. Szerintem egy hét múlva a nevükre sem fogok emlékezni. És ezt sajnálom.
A történet dinamikája viszont nagyon jó volt, kellően izgalmas, nem unatkoztam egy percig sem. Tetszett az időutazás - főleg az, hogy a 90-s évekbe utaztak először vissza, ami számomra is ismert volt, de jártak ennél veszélyesebb helyen és időben is. Tetszett, hogy az írónő az információt is lassan adagolta, mindig csak annyit kaptunk, ami az adott részhez volt fontos, nem ömlesztett ránk egyszerre mindent, így úgy érzem, hogy a folytatásokban is lesz meglepetésünk bőven!
És a történet vége? Úgy, hogy azt hittem, hogy ez nem egy sorozat része, úgy imádtam. Keserédes volt, egyáltalán nem a megszokott YA "minden szép és jó a vége" befejezést kaptunk. Hagyott arra nekünk teret a szerző, hogy mi pótoljuk ki a hiányokat.
Úgy viszont, hogy megtudtam, hogy ez egy sorozat része, így már mindjárt más volt az egész. Így azonnal topogni kezdtem, hogy szeretném a folytatást olvasni, hiszen, hogy lehet egy abbahagyni a történetet? Rengeteg kérdésem van, amikre választ AKAROK kapni, ott van Nick (és persze Aaron is:))) és még folytathatnám.
Összességében gratulálok az írónőnek, hogy egy ilyen izgalmas kötettel indított és a kisebb hibáktól eltekintve, nagyon szerettem ezt a történetet és alig várom, hogy kezembe kaphassam a következő részt!

Borító: Gyönyörű, látványos, szerintem sokan fel fognak figyelni a regényre csupán a borítója miatt is!

Kedvenc karakter: Nick, Joan

Szárnyalás: az alaptörténet

Mélyrepülés: a szerelmi háromszög

Érzelmi mérce: van benne romantika, de vannak nagyobb erősségei is ennek a regénynek

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!


Nyereményjáték:
A történet egy szörnyről és egy hősről szól, ezért ezúttal olyan karaktereket keresünk, akik egyszerre szörnyek és hősök is a maguk módján. A turné állomásain képeket rejtettünk el a bejegyzéseinkben ezekről a szörny/hősökről. Találd meg a képeket, és írd be a szörny/hősök nevét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)



a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
December 27 - Kelly és Lupi olvas
December 28 - Spirit Bliss Sárga könyves út
December 29 - Könyv és más

2021. június 28., hétfő

Justin A. Reynolds: Opposite of Always - A végzet ellen

 

A Könyvmolyképző Kiadó elhozta Nektek Justin A. Reynolds első regényét, egy különleges romantikus történetet, ahol a főhős elveszíti a barátnőjét, de valami úton-módon lehetőséget kap arra, hogy újraélje ezt a pillanatot és megmentse Kate-t. De szabad beleavatkozni a sors döntésébe? Vajon mekkora kárt okoz, ha megváltoztatjuk a történteket? A Blogturné Klub négy bloggere mondja el a véleményét a könyvről, illetve hoz plusz extrákat a regényhez. Ha szeretnétek megnyerni a könyv egy példányát, kövessétek a turné állomásait és játsszatok a kiadó által felajánlott példányért.

Könyvmolyképző Kiadó, 2021
432 oldal
Fordította: Füleki Anna Lili
Goodreads: 3,70
Besorolás: YA, romantikus, időutazás, sci-fi

„Bármit ​megtennék, hogy újra láthassam,
csak még egyszer hallhassam a hangját.”

Mikor Jack egy buliban megismeri Kate-et, rögtön beleszeret. Hamarosan a barátainak is bemutatja, akiket a lány ugyanúgy elvarázsol, mint Jacket.
Csakhogy Kate meghal. És azt hinnéd, hogy a történetük ezzel véget is ért, de tévedsz. Most kezdődik csak igazán.
Kate halála ugyanis visszaröpíti Jacket a kezdetekhez, a találkozásuk pillanatához. A lány újra ott van, egészségesen, boldogan és bájosabban, mint valaha. Jack már-már azt hiszi, becsavarodott, de aztán rájön, hogy ezzel új esélyt kapott.
A fejébe veszi, hogy megpróbálja megakadályozni Kate halálát. Időközben azonban rá kell jönnie, hogy a cselekedetei bizony súlyos következményekkel járnak. És mikor egyik döntése egy számára fontos személy életét sodorja veszélybe, végig kell gondolnia, meddig is mehet el annak érdekében, hogy megmentse a szeretteit.
Te hajlandó lennél újra és újra átélni életed legfájóbb pillanatát, hogy megmentsd a szerelmedet?

BLOGTURNÉ EXTRA - INTERJÚFORDÍTÁS A SZERZŐVEL

Justin A. Reynolds a gyászról, a gabonapehelyről és az első regényéről, az Opposite Of Always – A végzet ellen című regényéről.

“Maradj hű Önmagadhoz. Bízz a megérzéseidben.”

A NASA gyakornokától, éjszakai biztonsági őrön át egészen kártevőírtó operátorig, Justin A. Reynolds mindennel foglalkozott már. Legutóbb Justin bejegyzett ápoló volt, mielőtt a sztetoszkópját ceruzára cserélte volna és megtisztelte volna a világot a remek debütáló regényével, az Opposite Of Always – A végzet ellennel.

Lehetőséget kaptunk arra, hogy beszélgessünk Justinnal az első regényének megírásáról, az időutazásról és a jövőbeni tervekről.

Az Opposite of Always – A végzet ellen az első regényed, milyen érzés publikált szerzőnek lenni és bemutatni a könyved a világnak?

Rengeteg érzés kering bennem! Határozottan szürreális érzés; nehéz elhinni, hogy ez a dolog, ami a szívemből és az agyamból kipattant, kikerült a való világba. És, hogy őszinte legyek, először kicsit ijesztő is volt, de most csak boldog és izgatott vagyok.

Az Opposite of Always – A végzet ellen brilliánsan ötvözi a jelenkort egy csipetnyi sci-fivel, mindig erre törekedtél, hogy ilyen legyen?

Szeretem az olyan történeteket, amelyek tükröt tartanak a modern világunk elé és mindig úgy éreztem, hogy a spekulatív fikció fantasztikus eszköz az ilyen típusú elemzéshez. Változtassunk meg egy dolgot abban a világban, ahol élünk (ebben az esetben, ez az időutazás) és ez alapján megvizsgálhatjuk, hogy élünk és hogyan szeretünk.

Mi vett rá arra, hogy modernkori környezetben, kisebb léptékben fedezd fel az időutazást, szemben az időugrás Doctor Who stílusával?

Tetszik az az ötlet, hogy megnézzem, hogy egyetlen tett (vagy döntés), hogyan tud befolyásolni egy várost, a szomszédságot, egy családot. Ez teret (és időt) ad nekem arra, hogy valójában megvizsgáljam, hogyan alakulnak az egyes szereplők attól a ponttól kezdve.

Ha visszamehetnél az időben, mielőtt nekikezdtél volna az írásnak, milyen tanácsot adnál Önmagadnak?

Maradj hű Önmagadhoz. Bízz a megérzéseidben.

Az Opposite of Always – A végzet ellenben csodálatos szereplők jelennek meg, volt köztük kedvenced vagy volt akit nehezebb volt megírni?

Nem tudom, hogy van-e tényleges kedvenc szereplőm. De van egy szereplő, akit imádtam felfedezni, és aki elég nagy kihívás volt a számomra, és az Franny volt. Frannynak elég nehéz élete volt és végre eljutott arra a pontra, ahol egy kis lendületet kapott, hogy aztán újra feje tetejére álljon az egész világa.

A veszteség óriási szerepet játszik a regényben, történt veled valami, ami megihlette a könyvet, illetve gondolod, hogy az, hogy ilyen személyes kapcsolatod van a történeteddel befolyásolta azt, ahogyan megírtad és ha igen, akkor hogyan?

A személyes veszteség, amit átéltem, abszolút döntő szerepet játszott ebben a történetben. Két fontos ember az életemből hirtelen elhunyt és ez természetesen nagyon nehéz időszak volt a számomra (és nagyon sok más ember számára is). Ez a történet az agyamat gyötrő kérdések kezelésének az egyik módja. Az egyik ilyen kérdés a következő volt: mit lennék hajlandó kockáztatni azért, hogy újra találkozhassak azzal a szeretett személlyel, akit elveszítettem?

Az Opposite of Always – A végzet ellen az összetett kapcsolatokat kutatja, a családtól kezdve, a barátságon át egészen a romantikus kapcsolatig, amelyek folyamatosan változnak és alakulnak Jack utazása során. Volt-e olyan konkrét kapcsolat vagy kapcsolat típus, amit a leginkább szerettél megírni vagy volt-e olyan, amit nehéznek találtál?

Határozottan élveztem a Jack, Jillian és Franny közti erőteljes barátságot. Nagyon szórakoztató volt megírni, mert annyira mély a szeretetük egymás iránt, hogy még akkor is, ha óriási akadályokba ütköznek vagy megbántják egymást, akkor is a helyes dolgot szeretnék tenni a másikkal. Számomra kevés szebb dolog van a szerelemnél és a hűségnél.

Dolgozol most valami új dolgon és ha igen, akkor kaphatunk egy kis utalást arra, hogy mit is várhatunk?

A második YA könyvemen dolgozom és rettentő izgatott vagyok miatta. Nem fedhetek belőle fel túl sokat, de annyit elmondhatok, hogy azt próbálja feltárni, hogy mi történik egy közösséggel, egy családdal, ha óriási veszteséget szenvednek. Hm… ez ismerősen hangzik, nem igaz? Hahahaha.

Mint elkötelezett gabonapehely rajongó, imádtam, hogy mennyire szerették a gabonapelyheket a regény folyamán. Így meg kell, hogy kérdezzem, ha egy időhurokba ragadnál, milyen gabonapelyhet nem unnál meg soha?

Jó kérdés! Természetesen imádom a Froot Loopsot. És, hogy őszinte legyek, általában szeretem a gabonapelyheket. De azt hiszem, hogy a jelenlegi mániám a Cinnamon Toast Crunch. Mármint fahéj ÉS ropogós? Hogyan veszíthet egy ilyen?

Forrás


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
 
Justin újra visszakerül az időben ugyanoda, ahol élete legfájdalmasabb pillanatát éli át. A játékunkban olyan filmeket kerestünk, ahol a főhősök újra és újra átélnek egy adott pillanatot. A filmekről leírást adunk, a feladat pedig az, hogy megfejtsétek a film címét (magyar címet kérünk) és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“Az időjós Phil önző, cinikus szűklátókörű alak, aki utálja a világot és pokollá teszi mások életét. Amikor vidékről kell tudósítania, már alig várja, hogy visszatérhessen Pittsburghbe a "száműzetéséből". Ebben azonban megakadályozza a váratlan hóvihar, amelyről azt jósolta, hogy nagy ívben elkerüli a környéket. Másnap reggel különös dolog történik vele: úgy érzi megismétlődik vele az előző nap, minden nyomorúságával együtt. A következő nap sem változik a helyzet, megint minden újra megismétlődik. A kétségbeesett Phil orvoshoz, majd pszichiáterhez fordul segítségért.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Június 28 - Kelly & Lupi olvas - extra
Július 2 - Csak olvass!
Július 4 - Readinspo
Július 6 - Hagyjatok! Olvasok!- extra
Július 8 - Hagyjatok! Olvasok!

2020. október 30., péntek

Amy Harmon: Csak a szél tudja

 

A Homokból és hamuból című nagysikerű történelmi regény után a Libri Könyvkiadó most újabb Amy Harmon kötetet hoz el a magyar olvasóknak. Ez alkalommal a szerző csodálatos, időutazós romantikus regénye kerülhet fel a magyar polcokra, amely a gyönyörű Írországba repít el bennünket. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt a könyvből!

Libri Könyvkiadó, 2020
564 oldal
Fordította: Getto Katalin, Horváth Viktor
Goodreads: 4,31
Besorolás: történelmi fikció, romantikus

Anne ​Gallagher fájdalmas kötelességének tesz eleget. Írországba tart, hogy imádott nagyapja hamvait ott helyezze végső nyugalomra. Anne-t kislányként elbűvölték a nagypapa történetei az óhazáról, ahol most szinte beszippantják az emlékek, és visszarepítik az időben.
1921-ben Írország véres testvérháború felé sodródik. Amikor Anne feleszmél, sérült, zavart, és nem tudja, hol van, mégis biztonságban érzi magát dr. Thomas Smith védőszárnyai alatt, aki egy furcsamód ismerős fiú gyámja. Összetévesztik a fiú rég eltűnt anyjával, és Anne elfogadja új személyiségét, mert meggyőződése, hogy az asszony eltűnése összefügg vele. Ahogy egyre nő az országban a feszültség, Thomas csatlakozik a függetlenségért vívott harchoz, és Anne-t is magával sodorja a történelem vihara. Válaszút előtt áll: lemondjon-e korábbi életéről a szerelemért, amelyről nem hitte, hogy valaha is rátalál?

Amy Harmon regényében az ír történelem tragikus történelmi korszaka és egy különleges szerelem története elevenedik meg magával ragadó módon. A kötetet 2019-ben a Goodreads olvasói a legjobb történelmi regények közé szavazták.

Időutazás? Írország? Romantikus történet? Ide vele! Írország számomra hatalmas szerelem, főleg, amióta ott jártam és belekóstolhattam az ottani életbe, hallgathattam valódi ír beszédet, megkóstolhattam az ételeiket és láthattam a "zöld ezer árnyalatát", amiről többek között a sziget a nevét kapta. 
Az időutazós történetek pedig az Outlander óta nagy szerelmeim, bár Diana Gabaldon elég magasra tette a mércét, hogy azt bármilyen hasonló témájú könyv "megugorja" vagy legalábbis elérje a szintjét. Amy Harmon azonban megpróbálta.... és azt mondhatom, hogy sikerült hasonló jó történetet papírra vetnie.

Anne nagyon pici kislányként elveszíti a szüleit, így a nagypapája, Eoin neveli fel, aki nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az unokáját megismertesse Írországgal, azzal a gyönyörű szigettel, ahonnan származnak. A halála után egy kérése marad, Anne vigye el a hamvait Írországba, egy adott városba és a város melletti tóba szórja szét. Az unoka eleget is tesz a kérésének, de a tavon köd támad, rálőnek és mire újra eszméletre kel, már nem 2001-ben, hanem 1921-ben találja magát. A város ismerős, de minden más teljesen ismeretlen a számára. Illetve egy ember még ismerős... Eoin, aki abban az időben még kisfiú és frissen veszítette el az ír lázadásban a szüleit. Anne rettentően hasonlít Eoin eltűnt anyukájára és ez mindenkinek feltűnik, többek között a megmentőjének, az orvos Thomasnak is, aki a kisfiú családjának a legjobb barátja és titkon szerelmes volt az édesanyába... Anne nem meri elárulni, hogy ő nem az eltűnt asszony, így a család befogadja.
Vajon meddig lehet a titkot megtartani? Egyáltalán elárulhatja-e és ha igen, akkor kinek, hogy egyrészt a jövőből érkezett és kristálytisztán tudja, hogy mi fog történni a közeljövőben? Közel engedheti magához Thomast, akibe titkon beleszeret? Van visszaút a saját életébe vagy egyáltalán vissza szeretne menni? 

Lough Gill tó - forrás
Rengeteg kérdés merül fel, amire csak a regény elolvasása adja meg a választ. Őszinte leszek, én az elején picit elvesztem. Méghozzá a történelmi részekben. Az írónő nagyon részletesen - Thomas naplóbejegyzései alapján - meséli el nekünk az 1920-s évek ír történelmét. Én sok mindent nem tudtam róla, csak nagy vázlatokban, hogy mi is történt akkoriban. Amy Harmon viszont egy történelemkönyv részletességével tárja elénk, amit csak picit könnyít meg, hogy naplóbejegyzésként teszi, Thomas szavaival.
Anne részei viszont nagyon jók lettek, egyszerűen imádtam. Igaz, itt nem annyit időt ugrottunk vissza az időben, mint az Outlandernél, de azért a 2001 kontra 1921 sem kevés idő. Épp annyi a különbség, hogy Anne kellően megszenvedjen azért, hogy szoknyát és ruhákat kell újra hordania, hogy szerezzen egy borotvát a lába szőrtelenítéséhez, hogy megküzdjön egy fűző felvételével és olyan női dolgokat szerezzen be magának, amelyek akkoriban vagy nem léteztek vagy teljesen máshogy néztek ki. Nagyon tetszett az akkori vidéki élet bemutatása. Imádtam, amikor ruhákat vett magának, ahogyan egy akkori ruházati bolt fel volt szerelve, amilyen a kiszolgálás volt. 
És persze az embereket sem hagyhatom ki. Thomas... én nem zúgtam bele szinte azonnal, ahogy Anne tette a jóképű doktorba, de szépen lassan én is megkedveltem őt. Sajnos a szerelmi szál nekem picit "felületes" volt, az írónő, ahhoz képest, hogy ez félig-meddig egy romantikus regény, ezt valahogyan elnagyolta. Pedig voltak benne olyan szerelmi vallomások, amelyeket elolvasva teljes mértékben elolvadtam:

"Nem tudom elképzelni, hogy férfi valaha szeretett úgy nőt, ahogy én szeretem Anne-t. Mert ha így lenne, akkor néptelenek volnának az utcák, a szántóföldeket pedig felverné a gyom. Leállnának a gyárak, bezárnának az üzletek, mert a férfiak mind a feleségük lába előtt térdepelnének, nem látnának, nem hallanának, nem figyelnének senki másra, csak a párjukra. Ha minden férfi úgy szeretné a feleségét, ahogy én Anne-t, többé semmiféle hasznunkat nem venné a világ. A világ pedig békére lelne. Talán véget érnének a háborúk, megszűnne a viszály, nem csinálnánk többé semmi mást, csak szeretnénk egymást."

De valahogy picit gyorsan történt nekem minden, nem tudtam annyira beleélni magam, annyira gyorsan történt minden.
Vagy ott van Eoin, a kisfiú, aki határtalanul boldog, hogy visszakapta az "édesanyját". Akiről mi tudjuk, Anne tudja, hogy kivé válik és meddig fog élni és milyen életutat jár be és megszakad a szívem, amikor egy-két tette, mondata, ajándéka Anne-nek visszaköszön a történet elejében. 
És persze nem hagyhatom ki az ír történelem egyik nagy alakját sem, Michael Collinst, aki számomra eddig egy teljesen ismeretlen férfi volt, de rajta (és persze Thomas naplóbejegyzésein) keresztül jobban megismerhettem, hogy min ment keresztül az ír nép akkoriban.

A történet pedig? Hát én végig izgultam... eleinte azért, hogy Annet befogadják-e. Majd azon, hogy vajon vissza akar-e menni vagy itt akar maradni.. majd azon, hogy vajon TUD-e itt maradni vagy valami visszaviszi-e a saját idejébe. És igen, volt egy rész, egy pár fejezet, amit őszintén szólva megkönnyeztem és nagyon nehezen tudtam túltenni magam rajta. 
Azt is bevallom, hogy a történet elejét elnagyolva olvastam, mert annyira siettem, hogy visszakerüljünk a múltba. Aztán, ahogy befejeztem az olvasást, az első pár fejezetet újra olvastam, mert teljesen új értelmet nyert pár mondat, néhány párbeszéd, amit igazán csak akkor értettünk meg, amikor már befejeztük a regény olvasását.
A történet vége pedig? Hm.. bár szeretem a pozitív befejezéseket, nekem ez itt picit sok volt. Jobban szerettem volna egy olyan keserédes befejezést olvasni, amire azok a fejezetek utaltak, amelyeket megkönnyeztem. De valószínűleg egyedül vagyok ezzel, hiszen mindenki a boldog befejezést szereti olvasni, csak én vagyok már túl öreg hozzá, hogy automatikusan ezt várjam. 

Összességében, a kisebb hibáitól eltekintve egy nagyon jó kis regényt olvashattam, amit mindenkinek ajánlok, akik szeretik Írországot, ismerik (vagy még nem) a történelmét és odavannak az időutazós regényekért. 

Borító: Tetszik, szerintem kifejezi a történetet (megnéztem az összes többi kiadás borítóját is, azt kell, hogy mondjam, szerintem a magyar lett a legjobb!)

Kedvenc karakter: Anne, Thomas, Eoin

Szárnyalás: a történet maga

Mélyrepülés: a (nekem) picit sok történelem

Érzelmi mérce: romantikus, gyönyörű szerelmi vallomásokkal - de lesz benne könnyes rész is, arra készüljetek fel!

Értékelés:  



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
A könyvben fontos szerepet töltenek be W. B.Yeats versei, így mostani játékunk során az egyes állomásokon egy-egy Yeats versből találhattok részleteket. A feladat az, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott blogon található költemény címét. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Libri Könyvkiadó által felajánlott példányt a könyvből!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Lelkem szigetvilágok 

s partok dala veri fel, 

ahol az idő feledne 

s a Bánat nem érne el; 

de mögöttünk maradna 

láng, rózsa, liliom, 

volnánk csak sirályok, 

édes, a ringató habokon!



A blogturné további állomásai:
Október 28 - Pandalány olvas
Október 30 - Kelly és Lupi olvas

2018. augusztus 12., vasárnap

Ryan Graudin: Invictus - Az idő gyermeke

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Ryan Graudin: Invictus című regényét. Nem lehet ellenállni egy olyan történetnek, mely egy időn kívül született srácról szól, aki egy időutazó és egy ókori gladiátor gyermeke, és leghőbb vágya megtalálni eltűnt anyját! Érdemes követni a három állomást, a kiadó felajánlásában egy példány kerül kisorsolásra a játékunk helyes megfejtői között.

Maxim Könyvkiadó 2018. június 8.
432 oldal
Fordította: Bihari György
Goodreads: 3,9
Besorolás: YA, sci-fi, time-travel

Lélegzetelállító kaland, mely dacol térrel és idővel.
Farway Gaius McCarthy az időn kívül született egy XXIV. századi időutazó anyától és egy ókori gladiátor apától, így egész léte dacol a természet törvényeivel. Álma, hogy ő is időutazó lehessen, de megbukik a záróvizsgán, így be kell érnie a kapitánysággal egy kalózhajón, amellyel a feketepiacra szánt kincseket rabolja össze a múltból. Vele tart legjobb barátja, a zseni és kocka mérnök, Gram, a színes hajú történész, Imogen – akik titkon szerelmesek egymásba –, és az orvos Priya, akitől pedig Farway lélegzete akad el minden pillanatban. Egyik bevetésükön, a süllyedő Titanicon találkoznak egy Eliot nevű titokzatos lánnyal, aki mintha mindig előttük járna egy lépéssel, és drámai titkokat őriz, amelyek az első perctől meghatározzák Far életét. Eliot, aki pontosan tudja azt, hogy a történelem nem olyan megváltoztathatatlan, mint amilyennek látszik, őrült vágtába kezd Farwayjel és legénységével az időn át, hogy helyrehozzanak bizonyos dolgokat, amíg még van rá lehetőség.

Nagyon szeretem az időutazós ya könyveket, így csak idő kérdése volt, hogy a frissen megjelent Invictust elolvassam. Lassan ment, de ez kizárólag az időjárás hibája, mert ebben a melegben, ami hetek óta tart, egyszerűen nem tudok figyelni. És ennél a könyvnél bizony nem elég felületesen olvasni, mert a cselekmény szövevényes és csavaros, állandóan alakul a múlt és a jelen, csak tudd követni!
A szerzőre érdemes odafigyelni, már jelent meg néhány könyve, a Wolf by Wolf sorozata például nagyon sikeres, remélem egyszer olvashatjuk majd magyarul is. Amikor Ryan (aki hölgy amúgy) ezt a sorozatot befejezte, úgy érezte, valami egészen másról fog írni kikapcsolódásképp. Egy novella volt a kiindulópont, ebből született meg az Invictus, az elmúlt korokba utazó tolvaj időutazó csapat regénye, akik egy orgazda számára lopkodnak olyan műkincseket, amik amúgy eredetileg megsemmisültek valami emberi vagy természeti katasztrófa során. Tehát a lopással nem változtatják meg egyáltalán a történelmet. De csempésznek is, portói bort, korábbi évszázadok gyümölcseit, ételeit, amik a jelenben már elérhetetlenek. A csapat kiváló tagokból áll, Farway az alig 18 éves kapitány, Priya az Orvos és egyben a hajó üzemanyag-felelőse, Gram a Mérnök, aki Farway legjobb barátja is egyben, ő számítja ki a landolások koordinátáit. Ott van még Imogen, aki Far unokatestvére, egyben kiváló Történész, aki megtervezi a ruhákat amit a bevetéseken viselnek és mindent tud az adott kor körülményeiről. A szerző a fedélzetre invitált egy kedves állatkát is, egy  csíkos farkú vörös panda is a legénység tagja lett, a kellő pillanatokban oldva a feszültséget.
Far büszke a szerződésükre, ugyanis kialkudott saját célú utakat is, amikor kedvükre utazhatnak a múltba, a saját szemükkel ismerkedhettek a történelem különböző koraival.
Aktuális feladatuk: a Titanicról megszerezni egy híres könyvet, de már a landolásnál hibát észlelnek, és a küldetés sikere is veszélybe kerül, ugyanis feltűnik egy másik időutazó is, egy lány, aki ráadásul az ő jelenük utáni időből, vagyis a jövőből érkezett. Itt válik igazán izgalmassá és fordulatossá a sztori, Eliot, az idegen lány tud valamit, amit nem akar megosztani velük, ráadásul a körülményeket úgy alakítja, hogy kénytelenek legyenek befogadni őt a csapatba. A fő probléma abból adódik, és ez nem spoiler, a könyv elején már tudható, Far az időn kívül született, amikor az időgép még a Rácsban, a köztes térben tartózkodott. Ezzel úgy tűnik megoldhatatlan problémává alakult, amit az Idő sem tud helyrehozni.

Nem mondom, hogy nem bizonytalanodtam el időnként, amikor a párhuzamos univerzumok és hasonló nyalánkságok kerültek szóba, de egyszer sem éreztem, hogy valami nincs megmagyarázva.
Tény, hogy figyelni kell a részletekre, és még így is leesett időnként az állam, olyan klassz megoldásokat és magyarázatokat adott a szerző. Nagyon izgultam a szereplőkért, főleg Far volt a kedvencem, mert egyszerűen nem találkoztam még ilyen főhőssel, aki ennyire bájosan viselte a hatalmas egóját. Lelkes volt, éles eszű, és becsülte a csapatát. Priya már egy éve a kedvese, hatalmas, igaz szerelemmel szeretik egymást, ami annál fájóbb volt, amikor az elválásról volt szó.
Lelkileg megviselő volt a történet utolsó pár fejezete, annyira aggódtam értük, Far több olyan eseményen kényszerül átmenni, ami embert próbáló, pszichésen és fizikailag is. Priya  méltó a szerelmére, és a sorsdöntő pillanatokban kitalálja, hogy őrizheti meg a jövő reményét. A szerző különösen jól eltalálta a kapcsolatuk ábrázolását, a pillantások, érintések a nyugodtságot és a biztonságot idézték.
Gram és Imogen édes páros voltak, titokban szerelmesek, akik a regény során egymásra találnak, ez a szerelmi szál ugyancsak finoman oldotta a feszültséget. Gram ezrednyi pontossággal számon tartotta, milyen messze van tőle Imogen széke, a lány meg minden nap más színre krétázta a haját, hogy magára vonja a tekintetét. A szerelmen túl persze fontos szereplők voltak a hajó életében, mindketten többször is életbevágó ötlettel álltak elő. Gramnek jól feküdt volna a 20. század, imádta a tetriszt és a Rubik-kockát (jó volt ezt az apró magyar vonatkozást felfedezni).
Eliot titokzatos volt a kezdetektől, és az olvasó is érzi, hogy valami nagy baj miatt érkezett ő közéjük, de amikor már a csapat tagja és a bizalom is kezd kialakulni, jön a feketeleves, olyan események, hogy az államat a padlón keresgéltem. Imádtam a fordulatokat, a szívem zakatolt egy-egy résznél, és bizony volt, amikor elsírtam magam, oké, én valójában a Micimackón is tudok sírni, de itt, igenis voltak szívbemarkoló jelenetek, nem is kevés. Eliot egy pontig a feladatát végrehajtó katona volt, de embersége felülkerekedett, hatással voltak rá az érzelmek, és később már a megoldást kereste megszállottan.

Odavagyok a szerző írásmódjáért, filmszerűen láttam mindent, és ez a remek leírásoknak köszönhető és a karakterek valóságosságának. Szó szerint sokszínűek voltak a karakterek, indiai, latin, fekete eredet mellett Eliot betegsége is mind elfogadhatóbbá tette őket.
A regény E/3-ban íródott, így minden fontosabb szereplő fejébe láthattam. A felépített világ megállta a helyét, látszik, hogy komoly kutatómunka kellett a történelmi helyszínek életre keltéséhez, imádtam a Colosseumban játszódó részeket, és azt, amikor a csapat a mai időbe ugrott vissza Las Vegasba lazulni egyet. Minden apró részlet, utalás megállta a helyét.  Értékeltem, ahogy felhívta a figyelmet a környezetvédelemre, a rasszizmusra, bárcsak tanulnának a ma élő emberek ezekből a jelekből.
Nagyon tetszett a lezárás, pont olyan, amit szeretek, előrevetít valamit,  nem részletez, de mindenképp pozitív kicsengésű, amit továbbgondolhatok.
Összességében nagyon ajánlom a könyvet, főleg az időutazást, történelmet kedvelő olvasóknak.
A képek a szerző twitter oldaláról származnak.

Borító: Eredeti, gyönyörű.
 
Kedvenc karakter: Farway

Szárnyalás: TU FUI, EGO ERIS.  Ami te vagy, az voltam. Ami vagyok, az leszel. (Régi római sírfelirat)

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  Két szerelmi szál is van, mindkettő édes. Nincs szerelmi háromszög.

Értékelés:



Nyereményjáték

A regény központi városa Róma, ahol a távoli XXIV. században is féltőn óvták a múlt kincseit. A játékunkban Róma nevezetességeit kell felismerned a turnéállomások képei alapján és beírnod a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

08.12 Kelly és Lupi olvas
08.19 Sorok között
08.26 Sárga könyves út

2018. május 31., csütörtök

Alexandra Bracken: Világok utazói (Passengers #2)


A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Alexandra Bracken Passenger sorozatának második részét Világok utazói címmel. A duológia második része további izgalmas fordulatokat tartogat az olvasóknak az időutazók világában. Érdemes követni a három állomást, a kiadó felajánlásában egy példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.

Maxim Könyvkiadó 2018. május 8. - Dream válogatás
464 oldal
Fordította: Béresi Csilla
Goodreads: 3,89
Besorolás: YA, időutazás, fantasy

Etta Spencer nem sejtette, hogy időutazó, egészen addig, amíg egy napon a tengeren ébredt, a múltban. Az első kötet folytatásában, megfosztva a nagy hatalmú varázstárgytól, ami egyetlen reménye volt anyja megmentésére, ezúttal szintén időutazó kedvesétől, a 18. századi kalóztól, Nicholastól szakad el, csakúgy, mint a saját természetes életidejétől. Mikor akarata ellenére a Gubancolóknál köt ki – e lázadó utazók vették el tőle a csillagórát –, megesküszik, hogy megszerzi tőlük a csodatévő műszert, és végleg megsemmisíti. Ehelyett vezérük, Henry Hemlock felfedi előtte titkát: ő az apja.
Hirtelen minden megkérdőjeleződik, amiért Etta eddig küzdött. Olyan útra kell lépnie, amely egész jövőjét átformálja. Nicholas a lány keresésére indul. Segítői és társai ebben, a kezdetben ellenséges Ironwood rokona, Sophia és az eleinte szintén érdekből melléjük álló kínai zsoldoslány, Li Min. Nemcsak Ettát keresik, de a mindent befolyásoló, az idővonalat átállító csillagórát is. Ez utóbbi egyre iszonyatosabb pusztítást okoz, s a tét is fokozatosan nő. Mindeközben egy olyan ősi erő is belép a műszerért folyó küzdelembe, amely sokkal hatalmasabb és gonoszabb, mint az egymással vetekedő időutazó családok. A tét immár egy világégés.

Az első részről pont egy éve írtam, a tavalyi könyvhétre jelent meg Az idő vándorai. Mintha csak napok teltek volna el, könnyedén fel tudtam venni a történet fonalát, és újra kezdhettem izgulni Etta és Nicholas történetén.
Nagyon élveztem a cselekményt, imádtam az új helyszíneket, amik egytől egyig olyanok voltak, ahová magam is vágyom. Csak kettőt emelek ki, imádtam a Téli Palotában időzni és irigyeltem Nicholast, amiért megcsodálhatta a prágai csillagászati órát. (Mindkettő bakancslistás!)
Etta és Nicholas térben és időben is elszakadtak egymástól az első rész végén, természetesen meg akarják találni egymást, ugyanakkor mindkettőjüknek határozott elképzelése van az asztrolábiumot illetően. Úgy éreztem Etta nagyobb változáson megy keresztül, több jelentős hatás éri, fontos emberekkel ismerkedik meg. Például a halottnak hitt Julian Ironwood-al, és Henry Hemlock-kal aki az édesapja, ő rengeteget segít neki megérteni az időutazást, és a történelem megváltoztatásának hatásait. Nekem nagyon tetszett az apa-lánya kapcsolat alakulása, ahogy a hitetlenség és bizalmatlanság átmegy valódi családi kapcsolatba. Henry nagyon büszke a lányára és kész mindent feláldozni érte.  Etta nagyon sok információt szerez az anyjáról, de még több kérdőjelet is, nehezen lehet megérteni a tetteit, sok az érv pro és kontra. Vajon miért rejtette el a műszert olyan sokáig, ha most azt kéri a lányától. hogy semmisítse meg, kockáztatva ezzel a jövőjét?
Nicholas pedig Sophia Ironwood társaságában keresi a megoldást az asztrolábium dolgában, de közben egy perce sem feledkezik meg Ettáról. Tetszett, hogy továbbra is megfontolt, illetve próbál az lenni, de nem mindig sikerül. Elkövet pár hibát, amibe csaknem belehal, de soha nem szűnik meg a küzdelme Ettáért. Nagyon is sajnáltam, hogy alig találkoztak a második rész folyamán így természetesen a romantika-mérce is alaposan megcsappant, illetve csak gondolati síkon építkezett. Igaz, hogy badass csajokkal volt tele a történet, mégis Nicholas a kulcsfigura, az ő vállán van a legnagyobb teher és az ő kezébe kerül a végső döntés. Elismerésre méltó az önzetlensége.
Alexandra Bracken ebben a kötetben lassabb történetvezetésre kapcsolt, viszont mélyebben kifejtette a megteremtett világát, sőt új elemeket is vitt bele az Árnyak és Belladonna kapcsán. Én pontosan ezeket az időutazós könyveket szeretem, mint a Passenger sorozat, ahol visszafelé ugrálnak az időben a szereplők és valós vagy a tényleges történelem alternatív síkjaival játszik a szerző. Erősre sikeredtek a női karakterek, kicsit talán el is nyomták a fiúkat, és még a "kötelező" meleg szál sem a férfiakkal foglalkozott. Megint fontos volt tehát a mondanivalóban a szerelem szabadsága és a rasszizmus ellenesség.
A vége keserédesre sikeredett, de ez pont olyan, ami kellemes sóhajt  csal ki az olvasóból. Ez nem az a könyv, ahol kikapcsolhatod az agyad és kavarhatod a limonádédat, itt figyelni kell és élvezni a fordulatokat. És a könyv nem olyan, amit ha befejezel, azonnal el is felejtesz.  A gondolataim pár nap után is gyakran kalandoznak Ettáékkal, több olyan pont is van, amit tovább lehetne még vinni, szerintem nem lehetetlen, hogy a szerző egy-egy rövidebb spin-off résszel megajándékozza a rajongókat. Miért csak négy pillangó? Én azt vártam a szerelmi száltól, hogy hangsúlyosabb lesz, hamarabb találkoznak újra és beteljesedik a kapcsolatuk, ez nagyon hiányzott. Mindenesetre megszerettem a szerzőt, hamarosan betervezem a Sötét elmék sorozatát is, hamarosan itt a film is belőle.

Borító:  Ismét eredeti borítót kaptunk, gyönyörű.

Kedvenc karakter: Etta, Nick

Szárnyalás:  Li Min és Sophia. 

Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce: Az első rész toronymagasan merészebb volt ennél. Sőt ebből a részből teljesen hiányzott az érzékiség.

Értékelés:

 



Játék:

Az első résznél történelmi eseményeket kerestünk, most a regény változatos helyszíneit vesszük célba. Minden állomáson találsz egy kérdést, a megfejtést írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

Feladvány: 1906. április 18-án hajnalban pusztította el ………... városát a történelem egyik legborzalmasabb földrengése, melynek rombolását több napos tűzvész tette teljessé.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

05.29 Always Love a Wild Book
05.31 Kelly és Lupi olvas
06.02 Sárga könyves út
06.04 CBooks
 
 

2017. május 31., szerda

Diana Gabaldon: Őszi dobszó 1-2 (Outlander #4)


A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelent hazánkban is közkedvelt Outlander sorozat negyedik kötete az Őszi dobszó. Jamie és Claire ismét együtt folytatják utazásukat, azonban valami beárnyékolja jövőjüket, amin csak a lányuk segíthet.
Tartsatok velünk a három állomásos turnéra és ismerjétek meg jobban az Őszi dobszót!

Könyvmolyképző Kiadó, 2017
608+584 oldal
Fordította: Farkas János
Goodreads: 4,34
Besorolás: történelmi fikció

"Claire Randall túlélte ezt az elképesztő utazást, méghozzá nem is egyszer, hanem kétszer. Első útja végén Jamie Fraser, a 18. századi skót harcos ölelő karjai között kötött ki, akinek iránta érzett szerelme legendássá vált – egy tragikus szenvedély meséjévé, melynek végén Claire visszatért a jelenbe, hogy világra hozza a férfi gyermekét.
A nő két évtized elteltével másodjára is útra kelt, ezúttal Amerikába, ahol a határvidéken újra találkozott Jamie-vel. Valakit azonban hátrahagyott a huszadik században: a lányukat, Briannát…
Brianna felkavaró felfedezést tesz, ami a kőkörhöz vezeti őt, ahol a lány a félelmetes ismeretlenbe veti magát. Miközben anyja és sosem látott apja után kutat, kockára teszi saját jövőjét, hogy megváltoztassa a történelmet… És hogy megmentse szülei életét. De ahogy Brianna beleveti magát az érintetlen vadonba, egy szívszorító találkozás folytán talán örökre a múltban ragad…
Vagy ott, ahol lennie kell, ahová a szíve és lelke kötődik…"


Előre leszögezem, hogy imádom Diana Gabaldont. Szeretem, ahogy mesél, amilyen részletességgel, amilyen ügyesen vezeti a történetet, nagyon odavagyok a karaktereiért, akár jók, akár rosszak. Így ezt vegyétek figyelembe annál, amit most írni fogok. 

A történet pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol a harmadik rész abbamaradt. Jamie és Claire Amerikába jutva úgy döntenek, hogy itt telepednek le és egy skót kolóniát hoznak létre. Ez persze nemcsak első hallásra tűnik nehéznek, hiszen abban a korban a helyiek, az őslakosok, kalózok, természeti jelenségek, állatok és még sorolhatnám, hogy mi minden esküszik össze és próbálja a telepeseket elriasztani attól, hogy az ígéret földjén kezdjenek új életet. De ez csak a történet egyik fele. A másik felében pedig ott van Claire és Jamie lánya Brianna, aki, miután Rogerrel kiderítik, hogy tragédia fog történni, úgy dönt, hogy megkeresi a szüleit és megpróbál közbeavatkozni. Roger persze megy utána, így már nem is kettő, hanem rögtön három szálat kell követnünk. 

Engem persze első körben Claire és Jamie érdekelt, hiszen ők számomra ennek a sorozatnak a főhősei, de valahogy nem hozták a formájukat. Lehet, hogy az újdonság varázsa tűnt el, vagy azzal, hogy már együtt vannak, már nincs meg az izgalom, hogy vajon összetalálkoznak-e még és minden rendben lesz velük? Nem tudom, de valahogy a kettősük számomra picit megkopott, attól függetlenül, hogy voltak azért nagyon jó pillanataik együtt, Jamie még mindig nagy szerelem és Claire eszét, függetlenségét és határozottságát is nagyon szeretem.
A tévésorozatbeli Roger és Brianna
Ezt a "régi" szálat hivatott Brianna és Roger felfrissíteni, de ők ehhez szerintem ketten is kevesek. Kettőjük között negyedannyira sem éreztem azt a kémiát, mint amit Claire és Jamie között, Roger nekem kicsit sótlan volt, Briannából pedig nem néztem ki, hogy ő is annyira odalenne a fiúért, mint fordítva. Olyan lépései voltak, amit, ha igazán szerelmes, akkor szerintem nem lép meg. Ezen felül egy felvilágosultabb korból érkezett, de mégis néha olyan naív volt, mintha egy toronyba zárt hercegkisasszonyként töltötte volna el az addigi életét, mindennemű információtól megfosztva a való világról.
Rajtuk kívül persze ott voltak a régi mellékszereplők, sőt rengeteg újat is kaptunk. Imádom, ahogy az írónő mindenkit élettel tölt meg, bármelyik (főbb) mellékszereplőről tudnék mesélni, mert tudom, hogy hogy néz ki, mi a háttértörténete, nemcsak egy "töltsük ki az oldalt szereplőket" alkotott. Ez Diana erőssége, de egyben ennek a regénynek az egyik gyenge pontja is. 
Én kitartó vagyok. Kevés könyv fog ki rajtam, de ez a könyv majdnem megtette, még úgy is, hogy alapból imádom ezt a történetet. De ott voltak a rettentően hosszas és nagyon részletes leírások. Eleinte élveztem őket, néha úgy éreztem, mintha én is ott lennék, éreztem az illatokat, minden apró részlet a szemem előtt volt, de egy idő után már soknak éreztem. Nem mondom azt, hogy az írónő elveszett a részletekben, mert mindennek valahol jelentősége volt, de könyörgöm, néha negyed annyi leírással is épp eléggé el tudtam volna képzelni az adott helyszínt. Amerika pedig érdekes hely, főleg az akkori időszakban és az újonnan megismert őslakosokkal, imádtam elveszni részletekben, de őszinte leszek, én nagyon hiányoltam Skóciát. Valahogy az egész történethez nekem az a helyszín otthonos, így, amikor Brianna ellátogatott oda, az lett a történet egyik csúcspontja.

A tévésorozatbeli Claire és Jamie
És a történet maga? Úristen. Könyörgök. Még hány történetet kell arról olvasnom, hogy a szereplők NEM beszélnek egymással és ez hatalmas kalamajkához vezet? (próbáltam finoman és nőiesen körbeírni). Ez a könyv is fele ilyen vastag lehetett volna, ha Jamie, Claire és legfőképpen Brianna beszélnek egymással. De persze, akkor kimaradt volna az, ami a hosszas leírások között egy kis izgalmat csempészett a történetbe és persze többek között okot adott a folytatásra is:).

Persze azért ennyire nem rossz a könyv, csak én most picit kiéleztem a számomra visszás dolgokat. Azért kapunk jó pár nagyon jó kis Claire - Jamie jelenetet, izgalmakat, kalandot és egy lehetőséget, hogy a történet tovább folytatódjon, hiszen Diana ebben is jó, hogy képes olyan függővéget kreálni, amivel rávesz arra, hogy folytassam a sorozatot, még akkor is, ha a történet maga sok esetben kicsit döcögőssé is vált.

Hogy kinek ajánlom? Mindenféleképpen a sorozat rajongóinak. Ők biztosan lelkesen követik Claire, Jamie, Brianna és Roger útját, ahogy persze végül én is megtettem:).

Borító: Beleillik a sorozatba, de ennyi. Nem vonzza oda a tekintetemet, nem vagyok elájulva tőle.

Kedvenc karakter: még mindig Jamie és Claire:) és persze Rollo :)

Szárnyalás: Brianna skóciai "kitérője"

Mélyrepülés: amit az értékelésben is felhoztam.. ha a szereplők néha beszélgetnének nem lett volna rossz, plusz a végelláthatatlan leírások...

Érzelmi mérce: A szerelem kortalan és időtlen:) - bár azért nagyon mellébeszélnék, ha azt mondanám, hogy csak erről szól a regény, van benne azért sok más is...

Értékelés: 

A képre kattintva megrendelheted:



Nyereményjáték:
A könyv negyedik része izgalmas és újdonság, de vajon mennyire ismeritek az előző részeket? 
Mostani blogturné három bloggere, három állomáson különböző kötetekből tesz ki részleteket. A szereplők nevét kitöröltük, de az igazi kérdés, hogy melyik kötetből származik az idézet?

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


– Meg kell ütnöd valamit – mondtam.

– Mi? – nézett fel _____ meglepetten, láthatóan nem is emlékezve, hogy ott vagyok.

– Üss meg valamit! – javasoltam. – Utána jobb lesz.



A blogturné további állomásai:
Május 29 - Insane Life
Május 31 - Kelly & Lupi olvas

2017. május 30., kedd

Alexandra Bracken: Az idő vándorai - Passenger #1


Időutazás, kincsvadászat és egy csipetnyi romantika. Alexandra Bracken legújabb regényében, a Könyvhéten megjelenő, Az idő vándoraiban, mindezt egyszerre élhetjük át. Tartsatok ti is a Blogturné Klubbal egy korszakokat átívelő kalandra! Ha pedig velünk játszotok, megnyerhetitek a Maxim Könyvkiadó által felajánlott három regény egyikét.

Maxim Könyvkiadó 2017. június 14.
418 oldal
Fordította: Béresi Csilla
Goodreads:
Besorolás: YA, időutazás 

A ​17 éves Henrietta kiválóan hegedül, ez az élete, és kész ezért bármit feláldozni. Ám egy tragédia rádöbbenti, hogy az emberek a zenénél is fontosabbak. Ezért megpróbálja helyrehozni megromlott kapcsolatukat szerelmével, és megtalálni az egyensúlyt az életében.
Etta lehetőséget kap rá, hogy a New York-i Metropolitan Múzeumban hegedülhessen. A koncert előtt azonban olyasmi történik, amire sohasem számított. Az egyik percben még a folyosón van, a következő pillanatban arra eszmél, hogy egy tengeri csata részese. Az Ardent hajón találja magát az Atlanti-óceán kellős közepén. Az év, amit írnak pedig 1776, mikor egy pillanat alatt minden megváltozik…
Kiderül, hogy Etta képes utazni az időben. Hamarosan az is világossá válik a lány számára, hogy okkal került a hajóra. Egyedül ő tudja megtalálni azt a különleges tárgyat, ami képes megmutatni a világok közötti átjárókat.
Ezzel kezdetét veszi egy őrült kaland, melyben Nicholas, a jóképű kalóz lesz a lány segítője és védelmezője. Útjuk során Etta lassan felfedezi különleges képességét, megismeri az időutazók világát, feltárja a múlt titkait, és eközben egyre közelebb kerül Nicholashoz. De gonosz erők azzal fenyegetnek, hogy elválasztják Ettát nemcsak a fiútól, hanem a hazatérés lehetőségétől is, méghozzá örökre.

Én nem olvastam még a szerző korábban magyarul is megjelent Sötét elmék sorozatát, szóval semmit nem tudtam a stílusáról, de mivel  időutazós könyvről van szó, azonnal lecsaptam az előolvasás lehetőségére és nagyon örülök, hogy így döntöttem, imádtam a történet minden sorát.

A szerző engem több dologgal is elvarázsolt! Kezdve azzal, hogy a főszereplő szőke, gyönyörű, 21. századi, 17 éves new yorki lány mellé egy színesbőrű (félvér) 18. században nevelkedett szívdöglesztő fiatalembert választott, ami a mai korban abszolút helyénvaló választás, és semmi kivetnivalót nem találhatunk benne, de mindez a  korábbi századokban nem létezhetett. És milyen gyönyörű ez a kapcsolat! Bár a  szimpátia azonnali, szépen, lassan építkezik a barátságuk, folyamatosan éreztem a kötődésük erősödését. Annyira mások ők ketten, más korból származnak, Etta célja visszajutni a saját korába, megmenteni a szeretteit, Nicholas pedig a vérrel és verejtékkel elért egzisztenciáját akarja megerősíteni és kötelezettségek nélkül, szabadon élni a saját idejében. Aztán ahogy sodródnak az eseményekkel, egyre inkább támaszkodniuk kell egymásra, az érzelmek is erősödnek, míg elérnek a csúcspontra. Már a legelejétől működik köztük a kémia, de csak jóval később merik megtenni az első lépéseket, Nicholas tökéletes úriember. 
A másik fő erőssége a regénynek természetesen maga az időutazás, igazi történelmi helyszínek felvonultatásával, ami hatalmas kutatómunka eredménye lehet. Egyébként is nagy feladat szerintem időutazásról írni, hiszen könnyű belekavarodni, ha a szerző túlbonyolítja az eseményeket. Számomra itt tiszta volt minden, egyértelmű, hogy a gonosz nagypapa mit akar elérni, és ehhez milyen tisztességtelen eszközöket használ. Azt mégsem mondanám, hogy kiszámítható a történet, van fordulat bőven.  Élvezettel olvastam minden egyes leírást, a szerző gyönyörűen fogalmazva teljes képet adott az adott korról. Részletesen elképzelhettem a helyszíneket, találkozhattam ottani emberekkel, akikkel kapcsolatba kerültek, természetesen mindig téma volt az öltözködés, hiszen ezzel a legkönnyebb felhívni magukra a figyelmet, amit pedig messzemenően el akartak kerülni.  A fülszöveg is írja, hogy egy különleges tárgyat keresnek, amit Etta anyja rejtett el, aminek segítségével új átjárókat lehet nyitni. Csakhogy a szerkezet helye nincs leírva pontosan, a lánynak vissza kell emlékeznie, hogyan kódolta a fejébe az anyukája a megoldást. Élvezettel olvastam ezt a nyomozást, remek ötletekkel állt elő a szerző.
Alexandra Brachen mesterien szőtte a mélyebb mondanivalóját a történetbe. A szórakoztató olvasmányt olvasva a sorok között fontos problémákkal is foglalkozik.  Az egyik ami ellen fellép az a rasszizmus, ez végigkíséri az időutazás állomásait és több koron keresztül is rávilágít arra, mennyivel nehezebb helyzetben van egy színesbőrű, akár szolga, akár felszabadított polgár, és milyen nehéz ez ellen küzdeni. A másik ilyen téma a nők társadalmi szerepe, jogai, a feminizmus létjogosultsága. Etta szemén keresztül mindkét téma nagyító alá kerül és öröm nézni, ahogy jogosan felháborodva, harciasan küzd az előítéletek ellen.  
Az utolsó 20-30 oldalról csak annyit, hogy egyik végletből a másikba jutunk, persze, hogy nem az történik, amit vártam és egy jó erős függővéget kaptam, ami miatt remegve várom a következő részt.
Úgy gondolom, ez a regény különleges az időutazás műfajában, valamint az átlagon felüli karaktereivel be fogja lopni magát az olvasók szívébe. Nekem remek élményt nyújtott, szívből ajánlom mindenkinek.

Borító: Nagy örömünkre a kiadó megtartotta az eredetit, ami gyönyörűséges!
 
Kedvenc karakter: Nicholas, Etta

Szárnyalás: Imádom a hajózást, a hajót, mint helyszínt. Nekem ezért az eleje nagyon tetszett.

Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce:  Nicholas 200 évvel ezelőtt nőtt fel, az akkori udvarlási szokásokkal él, annyira édes!

Értékelés:



Nyereményjáték

Etta Spencer az útja során több jelentős történelmi esemény részese lehetett, azonban mindig kellett valami jel, hogy tudja, mikor is jár pontosan. A mostani nyereményjátékban ti is hasonló helyzetben találhatjátok magatokat. A megadott rövid leírás alapján találjátok ki, melyik korba utaztunk, és a helyes dátumot írjátok be a Rafflecopter megfelelő dobozába. A helyes megfejtők között kisorsolunk három példányt Alexandra Bracken: Az idő vándorai regényéből.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Hajnali 4:40 körül a német seregek bombázni kezdtek. Az ürügy a gleiwitzi rádióadó megtámadása volt. A támadást követő hat évben nem volt béke Európában.

a Rafflecopter giveaway

Turné állomásai
05.28. Always Love a Wild Book
05.30. Kelly & Lupi Olvas
06.01. MFKata Gondolatai
06.03. CBooks
06.05. Deszy Könyvajánlója

Rendszeres olvasók