Ashley Carrigan interjú - Tűzvarázsló blogturné

A Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg Ashley Carrigan Negin sorozatának  új részét Tűzvarázsló címmel. Hősnőnket minden eddiginél félelmetesebb ellenfél célozza meg, aljas és kegyetlen támadásokkal kell szembenéznie, miközben az érzelmeit egy ősi isten ostromolja. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2021. december 15. Zafír pöttyös
416 oldal
Goodreads: 5
Besorolás: felnőtt, urban fantasy, paranormális, romantikus

Negin Belford immár félisteni mivoltának tudatában teljesít megbízatásokat az új csapat tagjaként. Titokzatos gyilkos után nyomoznak, aki feszültséget kelt és veszélyt hoz a Szövetségre.
A Lemer elvesztése miatt érzett mélabúból Nergal, az Alvilág jóképű urának személyes felbukkanása zökkenti ki a lányt, és egyúttal alaposan felkavarja a lelkét. Az isten mindent latba vet, hogy elnyerje a kegyeit, és beteljesedjen az alku, amit a lány apjával kötött a múltban.
Neginnek egyszerre kell szembenéznie az alattomos gyilkossal, és egyensúlyoznia Nergal iránti vonzalma és saját félelmei között.
Vajon mi köze a Tűzvarázslónak a titkos szervezethez? És mi a célja?
A kedélyes szellemvadászatnak vége. Sokkal kockázatosabb kihívásokkal kell szembenézniük a szereplőknek, és Negin többé már nem tud dacolni az elrendelt sorsával, sem forrongó érzelmeivel.
Még több kaland, még erősebb hatalom és szenvedély!
Az istenek akár köztünk is járhatnak…

 

A blogturné utolsó állomásán interjút olvashattok a szerzővel, Ashley Carrigan-nel.

 

Két évvel ezelőtt jelent meg a Negin sorozatod első része, Az oroszlán árnyékában. (2020. februárjában volt a blogturnénk) Ez a megjelenés még a covid időszak legelején volt, amikor még fogalmunk sem volt arról, milyen időszak következik. Hogy élted meg ezt a két évet, mi változott az életedben ebben az időszakban?

 

Extra hosszúnak éreztem ezt az eltelt nehéz időszakot, ugyanis a Tűzvarázslót másfél éve leszerkesztettük, készen állt, hogy elindulhasson a megjelenési folyamat, amit nagy izgalommal vártam, és akkor mindent befékezett a pandémia, és sok más ágazat mellett a könyvpiac is elszenvedte a maga veszteségeit. Vagyis nem voltak megjelenések, ami ezt a könyvet is érintette, mint sok másikat. Mellette az életem tartóoszlopai is sorra dőltek le egymás után, mint a dominósor. Elvesztettem az állásomat és munkanélküli lettem huzamosabb időre. Nagyon nehéz év van mögöttem. Azóta normalizálódott a helyzet. Az összes rossz dolog nem lett helyrehozható, de tovább kell menni. Mindvégig sokat írtam, a Tűzvarázsló óta szám szerint most írom az ötödik könyvet és további tervek vannak. Ez az egy dolog hibátlanul működött még ebben a rázós időszakban is. 

 

Nekem olvasóként nehéz volt két évet várni a Tűzvarázslóra. Már a regény legelején tisztába kerültem azzal, hogy a folytatás jóval keményebb, pörgősebb, szó szerint elszabadul a pokol. Így van ez, ha isteni erők mozgolódnak! Milyen volt istenek, félistenek bőrébe bújni?

Mivel a Negin első részének írása félénél már tudtam, hogy miféle folytatást szánok a történetnek és a szereplőknek, nagyon dolgoztak bennem a karakterek és a tetteik. Olyan kristály tisztán láttam az egészet magam előtt, hogy valójában csak le kellett ülni és megírni, nem volt szükség hosszas agyalásra. Az első kötet igazából egy felvezetés, megmutatja a szereplőket, betekintést nyújt a világba, ahová elhelyeztem az egész sztorit és a második részben merülünk mélyebbre. Ekkor derülnek ki olyan dolgok, amik felé minden egyes lépés vezetett. A második részben lesznek olyan fordulatok, amikre nem számít az olvasó, de ezek kezdettől így voltak elrendelve, illetve így akartam alakítani. Akkor is, ha ez nem mindenkinek lesz simán elfogadható. Imádtam istenekről írni, különösen Nergalról. Vele én is bármikor megalkudnék. Szem előtt kellett tartani, hogy ők, Nergal, Ereskigal és Argadu mindannyian istenek, több ezer éve léteznek és fognak is, nem lehet őket a halandók mércéjével megítélni. Van ebben valami megkapó és néha bús színezet is, hiszen attól, hogy istenek, örökkévalók, és ők már nem becsülik a halandóknak fontos értékeket, örömöket vagy éppen a veszteségeket. Nekik más az értékítéletük és ez által az erkölcsi és etikai rendjük is. Negin a határmezsgyén egyensúlyozik, hiszen félisten, félig ember, és ha ragaszkodna is ehhez az általa eddig ismert élethez, bizony meg kell tanulnia, hogy ő már a másik oldalhoz tartozik és ez egyre erősebben nyilvánul meg a növekvő hatalmában. Az új ellenség a különleges hatalmával érdekes figura, a céltudatossága minden kételyt eltöröl benne és ez az elszántság talán még a képességénél is veszélyesebbé teszi őt.Azt mondod, kemény és pörgős a könyv. Egy ilyen közegben nem is lehetne másmilyen, én legalábbis így képzelem el. Nem lehettem kíméletes ahhoz, akihez talán elvárnák, és nem lehettem szigorú ahhoz, akinek a karaktere a puszta megjelenésével levett a lábamról és elsöpörte minden komisznak szánt tervemet. Íráskor mindig is sokkal inkább az emócióim vezérelnek, mint a hidegen kidekázott józanság, hogy miből mennyi legyen a könyvben.

 

Engem elvarázsoltak a regény helyszínei, San Francisco és Irkalla (Alvilág) is. Milyen kutatómunka áll az igazi és a fiktív helyszínek megalkotása mögött?

 

San Francisco már több korábbi regényem helyszíne is. Valamiért vonzódom hozzá és nem utolsó sorban gyakorlatias oka is van a választásnak. A paranormális regényeim a vámpír sorozattól kezdve, az Igézőkön át és a jelenlegi projektek is mind összekapcsolódnak, így a helyszín adott. Az ilyen lényeknek nagyvárosra van szükségük, ahol elvegyülhetnek, kevésbé feltűnőek. Az Irkalla nem egy vészjósló sötét hely, amitől rettegni kellene, nem a pokol, hanem egy biztonságos közeg, ahol a holtak lelke lakozik Nergal uralkodása alatt. Igyekeztem különleges hangulatot adni az alvilágnak és egyúttal kicsit megjeleníteni a letűnt ősi sumér környezet árnyékait, az eredetük színfalait, ahonnan ezek az istenek származnak.

Negin fantasztikusan erős női karakterré alakult. Megtanult bánni az adottságaival, és az első rész halvány romantikus szála után a Tűzvarázslóban sokkal hangsúlyosabb lett az érzelmi élete is. Mesélj erről, hogy tudtad megfogni őt?

Emlékszem az első pillanatra, amikor Negin karaktere megjelent a fejemben. Éppen egy teljesen más regényemet írtam, másra voltam ráhangolódva, és akkor ez a nő felegyenesedett, megfordult és felém jött az árnyékból. Tisztán láttam és tudtam, miféle képességet hozott magával. Abban a vízióban - nevezzük így! – még nem tudtam, hogyan fog ez majdan összeállni, de az biztos volt, hogy érti a szellemeket és irányítja őket és csak félig ember, de nincs tudatában a származásának. Aztán azonnal jött a gondolat az isteni apukáról és a sumér mitológiáról. Te tudod, hogy a korábbi könyveimben gyakran jelenik meg az ókori egyiptomi szál, mert hatalmas kedvencem, de most ez más volt. Talán azért, mert sokat olvastam a sumérokról, és így rakta össze a fantáziám a felhalmozott infókat. Jó ég tudja.Negin vagányságát és erejét az édesanyja, Nova lágysága és megértő személyisége ellensúlyozza. Azért is lehet ilyen erős, mert az anyja az első pillanattól támogatta és elfogadta a másféleségét.Az első részben Negin még keresi a válaszokat, a képességei forrását, a második könyvben viszont már sokkal jobban érzi a helyét ebben a paranormális közegben és megtanulja uralni a saját hatalmát. Lemer elvesztése és a bűntudat beledöngölik a földbe és ettől kissé keserű lesz, magába fordul és úgy tűnik, semmi sem húzhatja ki az önváddal átitatott letargiából. Csipkerózsika, akihez el kell jönnie a hercegnek, hogy kirángassa a melankóliából. És amikor eljön a ’herceg’, mit jön?! valósággal letarolja, akkor ő egyszeriben kiszolgáltatottá válik, pedig olyan cudarul erősnek hiszi magát. Fogalma sincs róla, mennyire nem ő uralja a saját sorsát.

Nergal hatalmas erejű ősi sumer isten, aki hosszú idő után először jön fel az Alvilágból Negin kedvéért. Imádtam arról olvasni, hogyan próbál alkalmazkodni a lány életéhez, nem kevésbé szerettem, amikor a saját otthonát mutatta meg neki. Árulj el az olvasóknak valami titkosat Nergalról!

 

Az első kötet végén nem a kedvelhető oldalát látjuk, hiszen azonnal rástartol Neginre, megzsarolja és önzőnek is tűnik, aki kihasználja az adódó lehetőséget. Nem átallja a maga hasznára fordítani más tragédiáját. A második részben jobban megismerhetjük és kiderül, hogy isteni lénye dacára nagyon is emberi vágyai vannak. Felelősségteljes és elkötelezett uralkodója a holtaknak. Megvan benne a kettősség, hogy kitartóan követi az elhatározását Negint illetően, bevasalja rajta a megállapodásukban foglaltakat, ugyanakkor megvan benne az esendőség, hogy ő maga is rabja az érzelmeinek. Olyan dolgokra vágyik, amikre mi közönséges emberek is. No és persze ott van a nem éppen tündéri természetű hitvese, Ereskigal, akiről már az első részben kiderült, micsoda aljas lépésekre képes. Nergal - bármilyen bosszantó is Negin számára - álompasi, de nem csak a külseje, vagy az isteni léte miatt, hanem a jelleme teszi őt olyanná, akit könnyű lehet csodálni. Ragyog, mint a nap és bárki kényszert érezhet, hogy megmelegedjen a fényénél. Oké, a nők ennél kicsit többet is el tudnának képzelni.Vannak olyan pillanatai a könyvben, amikor rácsodálkozik a halandók modernizált világára és ezek nekem nagyon kedvesek voltak. Miért beszélek itt mellé??! Nergal minden jelenetét szerettem írni. 

 

Lezártnak írtad meg a történetet, de gondolom nehéz elengedni ezeket a nagyszerű karaktereket. Gondolkodsz folytatáson a későbbiekben?

 

Magyar szerzőként ebben a műfajban ez nem lenne életképes terv. A legszerencsésebb változattal számolva az évi egy megjelenést nem feltétlenül adnám nekik a továbbiakban, hiszen olyan sok minden más van még a tarsolyomban. Negin és Nergal is olyan karakterek, akiktől valóban nehéz elbúcsúzni. Ami azonban nem jelenti azt, hogy valamelyiküket, a szélesebb szereplőstábot is beleértve ne bukkanhatna fel másik jövőbeli regényeimben. Sőt! 

 

Nagyon szeretnék hallani pár szót a következő regényedről, illetve a későbbi terveidről! 

 

Jelenleg a 29. regényemen dolgozom. A Tűzvarázsló a 19. kiadott könyvem. Brutális, nem? Nekem is már papír és toll kell, ha cím szerint össze akarom számolni az összeset.A mostani írásom táltosokról szól és ugyanaz a szervezet keveri a szálakat a háttérben, mint akiknek Negin dolgozik. Vagyis az Oroszlán Szövetség most is űzi a mesterkedéseit és a vitaható céljaik eléréséhez bármire képesek. Ezek a táltosok nem békés, spirituális lények, hanem különleges képességű, lenyűgöző nép. Már két éve akartam róluk írni, de mindig volt előtte a sorban egy másik könyvötlet. Most végre ezen az anyagon dolgozhatok.Utána pedig jön egy új terv, aminek a főszereplője egy olyan karakter lesz, akit mindkét Negin könyvben láthatunk és hevesen utálhatunk, valamint megismerhetünk egy vagány angyalt is. Betonka szerint a világ blogon az adventi novellában ő/ők szerepelnek. Kihívás lesz, mert egy eddig ellenszenves szereplőből kell majd kihoznom valami nagyon jót, hogy megkedveltessem az olvasókkal. Utána pedig egy felnőtt fantasy van tervben.Van jó néhány kiadatlan, parkoló pályán pihenő kéziratom is tartalékban, amiket a saját kezembe kell vennem. Szóval, ötletek bőségesen vannak, csak idő kellene hozzájuk. Nem tartozom a közösségi hálók ’ha kell, ha nem’ állandó szereplői közé. Nem vagyok magamutogató, nem ültem fel erre a vonatra, mert nincs ilyen jellegű kényszerem. Viszont nagyon örülök, amikor az olvasóim megkeresnek és leírják a gondolataikat egy-egy regényemmel kapcsolatosan. Sok kételyem van azzal kapcsolatosan, hogy meddig érdemes ezt még csinálnom, de az ilyen levelek tartják még bennem a lelket. Ma valaki megkérdezte tőlem, hogy hogyan találom ki a történeteket, hogyan állítom össze, tervezem meg? Nem tudtam egy határozott, amolyan intelligens írós választ adni, mert ez nem egy józanul megtervezett folyamat, hanem valami megfoghatatlan mágia. És azt hiszem, ettől olyan, mint a drog, mert a mese, a mesélés még mindig elvarázsol engem is.

 

Köszönjük az interjút és várjuk a következő megjelenésedet!

 

Ráadás érdekesség! A karácsonyi blogturnénk egyik állomásán novellát olvashattok Ashley Carrigan tollából a Betonka szerint a világ... blogon. Feltűnik benne egy ismerős szereplő a Negin sorozatból! Jó olvasást!

https://betonkabulija.blogspot.com/2021/12/adventi-blogturne-2021-ashley-carrigan.html

És még egy!

https://ashleycarrigan.blogspot.com/2021/12/isteni-karacsony-novella.html

 

Nyereményjáték:

Ashley Carrigan könyveinek címeit keressük borító részletek alapján. Minden állomáson 1-1 képet találtok, ismerjétek fel a könyvet és a címét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

a Rafflecopter giveaway  

 

További állomások:
12.15 Kelly és Lupi olvas
12.17 Betonka szerint a világ...
12.19 Sorok között
12.21 Kelly és Lupi olvas interjú

 

 

Szaszkó Gabriella: Engedj el - INTERJÚ

 

A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Szaszkó Gabriella Glens Falls sorozatának első része, ami a nagy sikerű Pennington-testvérek sorozat előzményeiről szól. Az Engedj el regényben Chris és David apja, James Pennington  mesél  a gyönyörű Margarettel kötött házasságáról, mely kívülről kisvárosi idillnek tűnik, belülről viszont maga a pokol. Kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott  nyereménykönyvet!

 

Maxim Könyvkiadó 2021. Dream válogatás

464 oldal

Goodreads: 5

Besorolás: felnőtt, bántalmazás

 

James ​Penningtonnak két kamaszfiát és önmagát is a felszínen kell tartania bántalmazó, alkoholista felesége mellett. James mindent megpróbál megtenni, hogy kikerüljön felesége karmai közül, és megvédje a fiait. Az őrület közepén úgy határoz, hogy naplóban rögzíti a múltat, elmeséli, hogyan is került számító felesége csapdájába. Visszarepül az időben a hetvenes évek New York Cityjébe, ahol az egyetemisták felhőtlen életét élve csak az apja általi elvárásokkal kell megküzdenie. Azonban egy bulizós este során megismerkedik egy gyönyörű tizenhét éves lánnyal, és az egyéjszakás kaland örökre összeköti a sorsukat. Maggie hamarosan visszatér James életébe, és közli, hogy gyereket vár. James úgy dönt, hogy felelősséget vállal, és miután apja kitagadja, az északi Glens Fallsba költözik, és teljesen új életet kezd tinédzser feleségével, ezzel örökre szakítva gazdag városi életével. Azzal csak később szembesül, hogy Maggie súlyos pszichés gondokkal küzd. Vajon Jamesnek hogyan sikerül az őrület közepette felnevelnie fiait, miközben a felesége egyre inkább csúszik le a lejtőn?

 

A blogturnénk utolsó állomásán interjút olvashattok a szerzővel, Szaszkó Gabriellával. Igyekeztem a regényre vonatkozó kérdéseken kívül néhány jövőbeli tervéről is infókat szerezni.

 

Nagyon sok olvasónak lett kedvence a Pennington-testvérek sorozatod, melyet a harmadik résszel lezártál. Honnan jött az ötlet, hogy előzményt írj a sorozathoz és hogyan dőlt el, hogy ez is több részes lesz?

Érdekesen alakult ez, ugyanis a Pennington-testvéreket a Vigyázz rám megírásával lezártam 2015-ben, és meg is írtam közte négy másik regényt – például a MidLife Crisis duológiát –, de folyamatosan a fejemben volt, hogy írni fogok egyszer egy előzményregényt. Csak előzményként gondoltam James-történetére, de amikor elkezdtem írni 2018-ban, megint azt éreztem, hogy ez nagyobb ennél. James maga életre kelt, és végül az Engedj el befejezésénél nagyon adta magát, merre is menjen tovább a történet. Rájöttem, hogy nagyon sok érdekes karakter vár még felfedezésre, például Matthew – James apja –, akikkel szerettem volna jobban megismerkedni. Végül ez a sorozat már azért sem a Pennington-testvérek néven haladt tovább, mert bővítette az univerzumot, a család többi tagjával ismerkedhetünk meg közelebbről.

 

Milyen szálon folytatod ezt a sorozatot az Engedj el után?  Ha nem titok, mesélj erről.
Az Engedj el folytatása most Maradj még munkacímen fut. Ebben a kötetben visszatérek David narrációjához pár évvel később. A könyv középpontjába James naplója kerül és Matthew Pennington – aki ugye David nagyapja –, aki élete vége felé járva szeretne közelebb kerülni az unokájához, David számára pedig újra megnyílik a múlt egy szelete így, hogy megismerkedik az apukája és a nagyapja múltjával is. Ugyan Matthew nem lett nézőpontkarakter a könyvben, de a regényben közelebbről megismerhetjük őt is. A múlt szál pedig szintén onnan folytatódik, ahol abbamaradt az Engedj el – ha erről hirtelen többet mondok, nagyon spoileres leszek!

 

Az Engedj el James Pennington szemszögéből mutatja be a múltat 1977-től, Margarettel való megismerkedésétől kezdve. Olvasóként egy kicsit ismertük őt már a korábbiakból, neked milyen volt az ő bőrébe bújni, miben változott a saját történetében?

Én mindig is tudtam, hogy Jamesben több van, mint amit David elmondásából lehetett tudni. Mialatt az ő bőrébe bújtam, nagyon közel került hozzám, nagyon megszerettem őt. Közben végig azt éreztem, nekem is borzalmasan nehéz elengednem őt és a történetet vele kapcsolatban, talán még sosem éreztem magam ennyire frusztráltnak írás közben. De ugye itt én magam sem igazán változtathattam, hiszen a másik sorozat miatt tudtam, merre kell haladnom, saját magamnak ástam gödröt, és ez szörnyű volt :P Főleg, ahogy egyre többdimenzióssá, hús-vérré vált előttem, színesebbek lettek a vágyai, a motivációi, így még inkább fájdalmas lett a történet.

 

Margaret karaktere meghatározza a korábbi sorozatot és ezt a regényt is. Mesélj arról, honnan jött az ő karaktere és milyen hatásokra alakítottad a személyiségét.
Margaret személyisége is sokban alakult a Pennington-sorozat és az Engedj el írása közben olyan szempontból, hogy úgy érzem, egy gyerek szemszögéből teljesen más ránézni egy bántalmazó szülőre, mint egy házastárséból. Az Engedj el írása közben úgymond már tovább diagnosztizáltam őt, már tudtam, hogy borderline-személyiségzavara van az alkoholizmus és a szülés utáni depresszió mellett, ahogy egyre jobban felfejtettem a családi hátterét is. Akit előzetesen csak „démonként” láttam, most tovább nőtt bennem egy sérült emberré. A karakter alapjait még akkor fektettem le a fejemben, amikor klinikai pszichológia mesterképzésre jártam, ugyanis sok esettanulmányban találkoztam borderline emberekkel, akik sokszor mesterien képesek manipulálni is a környezetüket. Tulajdonképpen ők adták az inspirációt, hogy megalkossam a sérült karakteremet, néha a jegyzeteimből néztem jellemzőket, és igyekeztem őt még hitelesebbé tenni.

Megfeleléskényszer kontra nagybetűs Szabadság. Ha befolyásolhatnád a karakteredet, megváltoztatnád James-t?  Mi az a pont, ahol elszakadna a cérna és a való életben máshogy írnád a sorsát?

Én úgy gondolom, hogy James egyetlen kilépése csak valamilyen más katasztrófával együtt történhetett volna meg, és sajnos nem tudom igazán máshogy elképzelni a sorsát ezen körülmények között. Maximum annyiban, hogy kérhetett volna aktívabban segítséget, de annak is megvolt az oka, hogy miért nem tette. Lebénította a félelem, aztán az apjával kapcsolatban a harag, a büszkeség. Nagyon pesszimista vagyok, de sajnos azt hiszem, a szociális hálónak szinte minden országban borzalmasan fejlődnie kellene, én úgy gondolom, nem elérhető a megfelelő segítség még akkor sem, ha valakinek hatalmas szüksége lenne rá. Annak is utána olvastam, hogy hány és hány apa küzd a gyermekkért olyan anyákkal szemben, akik nem tudják ellátni a gyermekeiket, és főleg a nyolcvanas-kilencvenes években esélyük sem volt megkapni a gyerekeik felett a felügyeleti jogot, mert automatikusan is anyának ítélték a gyerekeket. A Fathers’ Rights Movement most is rengeteg országban dolgozik ezen.
Szóval, ha elszakadna a cérna, James elszökhetne a fiúkkal, akkor viszont utolérné a törvény. Ha egyedül menne el pedig évek hosszú munkájával tudna annyi pénzt szerezni, hogy visszaszerezze a gyerekeit, akik addig vagy az anyjuknál vagy állami gondozásban lennének. Végig úgy éreztem, nincs számára jó választás.

 

Kicsit elszakadva az új könyvtől, beszéljünk másról is. Túl vagy egy időszakon, amikor gyakorlatilag másfél évig önkéntes elvonulásban éltél a pandémia miatt. Miben változtak az írói szokásaid ezalatt? Például többet tudtál írni, vagy inkább többet olvastál a szerkesztő/fordító munkád mellett?

Igen, tényleg másfél évig teljesen elszakadtam a világtól, Magyarországon sem jártam. Azt hiszem, ezt az időszakot mindig nagyon fontosként fogom emlegetni az életemben, mert úgy érzem, sikerült kicsit megállnom, és körbenéznem, ami nagyon fontos, ugyanis általában mindig rohanok a következő dologra, az új feladatokra. Nem mondanám, hogy sokkal többet írtam, bár tavaly befejeztem egy teljes regényt négy hónap alatt, ami meglepően gyors volt. Azt teljesen karanténregénynek érzem, maga a bezártság, az agorafóbia van a középpontjában. Nem tudom, hogy ez a sebesség a karanténnak köszönhető-e, mert inkább azt érzem, hogy tényleg egy kicsit megálltam és magamba szívtam a világot, lenyugodtam, ami lehetséges, hogy majd jóval később fog megmutatkozni majd az írásban. Most viszont készen állok az új tervekre, és haladok előre.

 

Nagyon nehéz témákkal foglalkozol a regényeidben, mi az, ami a hétköznapokban oldja ezt a nyomást?

Most abszolút furán hangzana, ha erre azt a választ adnám, hogy a hétköznapok nyomását csökkentem ezekkel a témákkal? :P Egyébként tényleg ez az igazság. Úgy érzem, ha nálam nehezebb sorsú karakterekkel foglalkozok, a saját életem feszültségei oldódnak. Ez nálam furcsamód kilépés, segít csökkenteni a frusztrációt, hogy felhívom a fontos kérdésekre a figyelmet, hogy foglalkozok valami mással a saját fejemen kívül.

 

Kicsit beszélj a közeljövőről, vannak friss terveid?  Milyen regénytémák foglalkoztatnak hosszútávon?

Hú, rengeteg friss tervem van. Most novemberben, a National Novel Writing Month során megpróbálkozom egy thriller írásával, amibe eddig még sosem mertem belevágni. Emellett írom a Glens Falls sorozat harmadik részét is. Közben angolul írok egy könyvet a szorongásról. De rengeteg minden más is érlelődik folyamatosan a fejemben. Szeretnék majd disztópiát is írni, egy novelláskötetet is összeraktam. Mindenképpen felnőtteknek szóló regényekkel készülök további kemény témákkal.

Köszönöm szépen a válaszokat, és az egész Szaszkó Gabi rajongó tábor nevében mondhatom, nagyon várjuk az új megjelenéseket!

A képeket Gabi Instagram oldaláról csentem.

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOVASÓ

 

 Nyereményjáték

 

A játékunk során minden állomáson egy egy részletet találtok valamelyik Szaszkó Gabi regény borítójáról. Nincs más dolgotok, mint felismerni és beírni a regény címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

 

Állomások:
10.22 Kelly és Lupi olvas
10.24 Ink, Maps & Macarons
10.26 Corn & Soda
10.28 Veronika’s Reader Feeder
10.30 Kelly és Lupi olvas - interjú
 

Szaszkó Gabriella: Kora február - Interjú a szerzővel

A Maxim Könyvkiadónál jelenik meg Szaszkó Gabriella új regénye, a Kora február. Mit szólnál, ha egyik napról a másikra az öt évvel idősebb önmagad nézne vissza rád a tükörből? A történetben Anna és Josh ezzel a helyzettel szembesül, egymás számára teljesen ismeretlenek, mégis összezárva ébrednek egy idegen helyen. Hogyan keverednek ki ebből az őrült helyzetből? Ha kedvet kaptál a regényhez, kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!

Maxim Könyvkiadó 2019.11.30
320 oldal
Goodreads: 5
Besorolás: felnőtt, romantikus, realista

Anna és Josh nem ismerik egymást. Mindennek ellenére egy ágyban ébrednek fel egy ismeretlen, elszigetelt helyen, miközben odakint hóvihar tombol. A házban kutakodva hamarosan ráébrednek, hogy öt év kiesett az életükből, hiába próbálnak visszaemlékezni, sehogy sem sikerül. Öt év alatt azonban rengeteg minden történhet egy ember életében. Vajon Joshnak sikerült kiszabadulnia az egyetemi időszak fojtogatásából, és valóra váltotta az álmát, hogy menő rockzenész legyen? Vajon Anna hozzáment feleségül egyetemista szerelméhez, és megtalálta mellette a boldogságot? Mind a ketten előre tervezték az életüket, megálmodták, hová is akarnak jutni harmincas éveik elejére. De ha minden a terv szerint alakult, hogyan lehetséges, hogy egymás mellett ébredtek egy ismeretlen helyen?

A világukat már csak az borítja fel még jobban, amikor felfedezik, hogy álmaikban lassan visszapárolognak az elmúlt évek emlékei. Hamarosan kiderül, hogy a kiesett öt év elképesztő meglepetéseket tartogat.

A regényről szóló értékelésem olvashatod ITT. A blogturné utolsó állomásaként figyelmetekbe ajánlom  Szaszkó Gabriella írónővel készült interjút!

A Pennington sorozat után valami egészen más témájú regénnyel lepted meg az olvasóidat. Mi volt az ötletadó ehhez a történethez, hogyan kezdted el írni?
Amikor elkezdtem írni a Kora februárt, éppen Krakkóban éltünk a jövendőbeli férjemmel. 2016 a nagy változások éve volt nálam, és le is zártam egy korszakot az életemben, ami az útkereséssel volt kapcsolatos. Akkor jelent meg a Maradj velem, akkor költöztünk el Angliába és házasodtunk össze. A krakkói havas télben eszembe jutott egy pár ötlete, akik elszigetelten ébrednek egy házikóban, nem ismerik egymást, és kiesik az életükből öt teljes év. Az alapkérdésem az volt, hogy mennyire lennék elégedett a jelenkori önmagam által elért dolgokkal, ha hirtelen előreugranék öt évet, vajon szidnám magam a választásaimért, vagy örülnék, hogy merre is haladtam. Igazából a regényből semmit sem láttam előre, csak az alapszituációt. A két karakter nálam két utat testesített meg az életben, ami nekem is nagy dilemma volt. Anna nem kockáztatott, a kijelölt útra lépett, amíg Josh bevállalta a környezete ellenszenvét, és másik irányba indult el. Úgy érzem, a Pennington-sorozat nagyon mélyről jött nálam, ez a két könyv pedig inkább olyan kérdésekkel foglalkozott, amik engem abban az időszakban foglalkoztattak.

Rögtön az elején meg kell kérdeznem, Josh alakját a kedvenceidből gyúrtad össze, vagy senkihez sem hasonlítható fiktív karakter?

Jó kérdés, mert fogalmam sincs! Mondjuk inkább, hogy senkihez sem hasonlítható fiktív karakter. Érdekes módon hatalmas hatást gyakorolt rám a New Politics együttesének frontembere, David Boyd. Szeretek színészeket/zenészeket választani a karaktereknek, akik megihletnek, ezért amikor Josht elkezdtem írni, volt egy olyan Google-keresésem, hogy „húszas éveikben járó szexi énekesek”, amire bedobta a net David Boydot. Nagyon megtetszett a külseje, aztán elkezdtem YouTube videókat nézni róla, hogy milyen energikus, beszédes, tehetséges, és ez visszahatott Joshra. Aztán meg több zenész viselkedését is elkezdtem figyelni, hallgattam interjúkat. Így a The Script, a The Chainsmokers is hatással volt az egészre. De mindig úgy éreztem, hogy Josh a gondjai ellenére lelkileg a legegészségesebb karakterem lett.

A blogodban többször is olvastam a zenéhez fűződő szoros kapcsolatodról. A Kora februárban szinte egymást érik a zenei utalások, ők gondolom a kedvenceid. Van olyan közöttük, amire erőteljesebben fel akartad hívni az olvasók figyelmét?

Ez tök érdekes felvetés, mert sose éreztem magam olyan nagy zenésnek. Inkább filmes-könyves lány vagyok, de az igaz, hogy zene nélkül nem tudok írni, és rengetegszer ihlet a zene írásra. A Kora februárban igyekeztem Josh zenei ízlését az általuk játszott – elképzelt – zenéhez igazítani. És igen, nagyon sok kedvencem van benne. A The Script, az Imagine Dragons, a The Chainsmokers, a New Politics mind-mind írásra ihlettek. Nem gondolom, hogy direkt fel akartam bármelyikre hívni az olvasók figyelmét, de ha olvasás közben hallgatja valaki ezeket a zenéket, akkor talán még élőbbé válik a könyv. Én például nagyon nehezen hallgatok meg más zenei javaslatait, úgyhogy én sem várom az olvasóktól, hogy azonnal ugorjanak a zenéimre, de persze, örülök, ha megteszik. A zene utalásokkal egyébként azt is szerettem volna elérni a könyvben, hogy élőbb legyen az egész. Rádöbbentem, hogy milyen nehéz szavakkal koncerthangulatot alkotni, és átadni a zene lüktetését. Remélem, azért valamennyire sikerült.

Sütő Fanni egy gyönyörű dalszöveget alkotott a képzeletbeli bandádnak, a Midlife Crisisnek, ez a dal hozta meg nekik a világsikert. Én imádtam a dalt, és azon gondolkodtam, vajon kap-e valaha dallamot is a szöveg?

Fanni irtózatosan ügyes vers- és dalszövegíró amellett, hogy a prózái is szuperek. Belőlem valahogy kiveszett a ritmusérzék, épp ezért őt kértem fel a dal írására. Kiemelném egyébként, hogy azért közösen írtuk a dalt. Mármint tőlünk szokatlan módon egy térben helyezkedtünk el. Elég nehezen hozzuk össze élőben a találkáinkat, mert ő Franciaországban, én Angliában élek, de ezt egy nyári este során írta meg, miközben én zenéket mutogattam neki, és elmeséltem, merre is tartok a történetben. Nagyon szuper lenne, ha egyszer dallamot is kapna a szöveg, de erre csak várjuk a felkéréseket, mert zenélni egyikünk sem tud. És még annyit megsúgok, hogy a következő kötetben is lesz ilyen kis extra dalszöveg, szintén Fanni jóvoltából.

De térjünk át a zenéről a mélyebb mondanivalóra, mert szokásod szerint a fókuszban itt is az emberi kapcsolatok, az érzelmek állnak. Egy házasság készül széthullani, amit megpróbálnak ugyan megmenteni, de Anna és Josh érzelmei nem futó kalandra utalnak. Mi a véleményed, ami egyszer elromlott, érdemes megpróbálni megmenteni?

Sejtésem szerint megint olyan témát kezdtem el boncolgatni, ami elég erős érzelmeket vált ki az emberekből. Ennek a témának nagyon sok rétege van. Hosszú ideig én magam sem tudtam eldönteni, hogy Anna számára mi is lenne a „jó” döntés. Azt hiszem, az a véleményem, hogy mindent érdemes megpróbálni megmenteni, megvizsgálni, mi is a fontosabb. Én is tíz éve vagyok együtt a férjemmel (amiből csak három éve vagyunk házasok), és bizonyára megpróbálnám megmenteni a kapcsolatunkat, ha válságba kerülne, mivel annyi mindent építettünk közösen. Viszont ennek ellenére úgy gondolom, hogy van, ami megjavíthatatlan, van, amit már nem érdemes megtoldozni, de még ilyenkor is hatalmas bátorság kell, hogy az ember kilépjen a megszokottból az ismeretlenbe, és elkezdjen valami teljesen újat felépíteni, aminél szintén nem tudja, merre is fognak haladni a dolgok. Ráadásul ott van az, hogy számos dolgot nyerünk a hosszú távú kapcsolatokkal: biztonságot, szeretetet, valami olyan támaszt, ami semmihez sem hasonítható. Viszont ez lemondással is jár, lemondunk az ezerféle lehetőségről, amit nem használtunk ki, és könnyedén átcsúszhatunk a megszokásba, amikor már nem is figyelnek egymásra igazán a felek. A témával nem egy, hanem rengeteg könyvet lehet megtölteni. Igyekeztem, hogy ez a sztori ne az öncélú kalandról szóljon, hanem arról, hogy mennyi minden van egy-egy kapcsolat mögött, amit az emberek tabuként kezelnek.

Az útkeresést fontos problémának éreztem a regényben. Egyrészt Anna jut nehezen dűlőre bármilyen kérdést is vizsgálunk, ő harminc évesen önmagát keresi, másrészt Josh is nehéz döntéseket kell hozzon, a zenész karrierje vagy a szülői akarat érvényesüljön. Mit akartál ezzel megmutatni?

Az útkeresés Annánál és Joshnál abszolút a saját útkeresési válságom kivetülése volt. Huszonöt évesen szembesültem azzal a ténnyel, hogy nem akarok azzal foglalkozni, aminek a tanulásába hét évet öltem. Az egyetem utolsó két évében jöttem rá, hogy a pszichológusi szakma nem az én utam. Ráadásul huszonöt évesen az ember szembesül azzal is, hogy a tanulás biztonságos közegéből ki kell lépnie a munka világába. Láttam a körülöttem lévő emberek ádáz harcát is. Nagyon kevés olyan ismerősöm volt, aki azonnal megtalálta a helyét a munka világában. Én pedig mindig hivatást akartam, és nem egy munkát, amivel pénzt lehet keresni. Úgy érzem, kissé túl későn ébredtem rá, hogy ez bizony milyen nehéz feladat. A saját bőrömön igencsak megszenvedtem a hivatásváltás, az életkezdés nehézségeit. És folyamatosan az a kérdés lebegett a szemem előtt, hogy álmok vagy megszokott, kitaposott út? Tulajdonképpen a saját dilemmámat ágyaztam bele a két karakterbe. Sokan mondták akkoriban, hogy bátor döntés volt a részemről, hogy nem léptem a megszokott útra, de ezzel kapcsolatban is tele voltam bizonytalansággal. Nem hinném, hogy bármelyik út választása könnyebb lenne. Valahol ezt akartam megmutatni a két karakteren keresztül, hogy senkinek sem egyszerű ez az időszak, nehéz az elköteleződés, hogy az ember mit is akar tenni az életével. Ez bevallom, engem sokként ért, mert iskolás koromban mindig egyszerűbbnek láttam az utat. Jól tanulok, felvesznek egyetemre, lediplomázom, jó állásom lesz. Sajnos az élet ennél sokkal bonyolultabb tud lenni.

A folytatással kapcsolatban annyit elárulsz, hogy ennek a párosnak fut tovább a története, vagy esetleg a zenekar többi tagjait is sorra veszed? Utóbbit a sorozatcím is indokolhatná!

A folytatásban haladunk tovább Anna és Josh vonalán. Nagyon megszerettem a szereplőket az első részben, és úgy gondoltam, még van mondanivalójuk. De sok mindent nem akarok elárulni, mert az első részre nézve erősen spoileres A zenekar többi tagjait nem veszem be nézőpontnak, de azt ígérhetem, hogy a fiúk a következő részben is fontos szerepet játszanak, talán még többet is szerepelnek.

Milyen terveid vannak a közelebbi jövőre nézve?

Hú! Rengeteg tervem van, csak időm kevés. Már a Maxim Kiadónál van a Pennington-előzménykötet, amivel kapcsolatban érdekes terveim vannak, emellett egy standalone ifjúsági nyomozós történetem is. Most újra Pennington kötetet írok, kissé újhullámosat, közben jövőre is van csomó regénytervem. De ha minden igaz a nagyregények között jövőre szeretnék befejezni két-három kisregényt is.

Köszönjük a válaszokat és sok sikert kívánunk az írói pályádon és a magánéletedben egyaránt!

Nyereményjáték:

Josh Westberg rocksztár, természetesen ebből kifolyólag remek zenei utalásokkal találkozhattok majd a regényben. A játékunk is ehhez kapcsolódik, egy-egy idézetből kiindulva rá kell találnotok híres zenekarokra, akik inspirációt adtak a szerzőnek. A feladatotok beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába a dal címét, amiből idéztünk. Pici segítségként kép is szerepel az ihletet adó bandákról.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

“So baby pull me closer in the backseat of your Rover
That I know you can't afford
Bite that tattoo on your shoulder
Pull the sheets right off the corner
Of the mattress that you stole
From your roommate back in Boulder
We ain't ever getting older”

a Rafflecopter giveaway
Állomások:

11.13 Kelly és Lupi olvas
11.16 Book Heaven
11.19 Könyvvilág
11.22 Nem félünk a könyvektől
11.25 Veronika’s Reader Feeder
11.28 Interjú

Szabó Tamás: Holdvíz - Interjú a szerzővel

A Maxim Könyvkiadó debütáló magyar szerzője mutatkozik be blogturnénkon! Szabó Tamás: Holdvíz című regénye az idei Könyvhétre jelent meg. Ismerjétek meg Szentpál Zoltánt, a jómódú egyetemista fiút, akinek gyökeresen felforgatja az életét a 16 éve nem látott lánytestvére felbukkanása. Az események sodorják őket földön, vízen, levegőben, újabb és újabb kalandok felé. Tartsatok bloggereinkkel és megnyerhetitek a kiadó által felajánlott példányt a játékunk során. 

Maxim Könyvkiadó - Dream válogatás
368 oldal
Goodreads: 4,5
Besorolás: kortárs, romantikus, kaland

Zolit, a burokban nevelkedett, milliomos egyetemista ficsúrt sokkolja a hír: „örökölt” egy 16 éves lánytestvért apja, a néhai KGB-tiszt után! A két tinédzser kapcsolatát nagyban befolyásolja, hogy külön nőttek fel, nem is tudva egymásról. A báty tanácstalan; hogyan viszonyuljon a hányatott sorsú, öntörvényű kis vadóchoz, aki egyből felforgatja az ő nyugodt életét?  

Mikor a lány minden addiginál nagyobb zűrbe keveredik és eltűnik Brazíliában, a fiú kénytelen otthagyni mindent; Noémi után ered, majd a Polícia korruptságát látva maga kutatja fel a húgát. Vajon képes felnőni a feladathoz, és egyedül megmenteni őt? Túlélik a testvérek könyörtelen megpróbáltatásaikat távol az otthonuktól, vagy elbuknak az alvilággal, a természeti erőkkel, illetve az önmagukkal vívott harcban, hogy beteljesedjék a családi karma? 

A Holdvíz blogturnéjának utolsó állomásán a szerzőt, Szabó Tamást interjúvoltam meg a regényéről.

Amikor elolvastam a regényed első változatát, azonnal a hatása alá kerültem! Annyira friss hangú, romantikus, nosztalgikus, egyben igazi kalandregény került a kezembe, nem tudtam letenni. Honnan jött az ötlet a regényedhez?

Örülök, hogy tetszett. Mikor a szerkesztőm elküldte a bloggerek véleményét a Holdvízről, jólestek a szavaid: „Úristen! Úgy imádtam!” A borítóra és a készülő weblapomra is felkerült idézetként. Gimnazista koromban egy Fábry show adta az ötletet a regényhez. Alföldi Róbert volt a vendég, aki arról mesélt, hogy csak felnőttként tudta meg: van egy lánytestvére. Ez elgondolkodtatott. A könyv első fele statikus, itt a téma áll a középpontban (Hogyan viszonyul egy felsőosztálybeli, elkényeztetett, magányos fiú az ölébe pottyant hugihoz?), míg a másik fele dinamikusabb, ahol a cselekmény dominál (Meg tudja-e menteni a srác a bajba került lányt?). Volt már több kéziratom is, ám beleuntam ezekbe a borús hangulatú történetekbe. Jó volt műfajt váltani, újba belekezdeni. Egy író számára nincs inspirálóbb az üres papír látványánál. A Holdvíz lett a kedvencem. Sokáig készült, többször elakadtam, és majdnem feladtam. Néha azt kívántam, bár sose kezdtem volna el… De aztán nagy nehezen befejeztem és megint a szívem csücske lett, mikor a Maxim Kiadó elfogadta.

A szerelmi szál tabu témát érint. Íróként hasonlóan bátornak tartalak, mint Zolit, a főszereplőt. Előolvasóként engem éppen ez a merészség ragadott meg a regényben. Nem tartottál a kevésbé pozitív visszajelzésektől?

Mindig is felvállaltam a véleményemet, és szívesen írtam tabutémákról. Szerintem oda kell tennie magát a szerzőnek, nem hazudhat és nem lehet gyáva, ha le akarja nyűgözni az olvasóit. Meg kell küzdeni a sikerért! Persze nem lehet mindenki ízlésének megfelelni; mindig lesznek olyanok, akikben visszatetszést kelt ez a téma, hiába csak fikció.

A zene nagyon fontos szerepet játszik a főszereplőid életében, gondolom, a regényben idézett dalok szóltak a lejátszódból írás közben is. Melyik dal volt rád a legnagyobb hatással?

Főleg Dream Theater, Depeche Mode, Bonanza Banzai, Republic és Sting számokat hallgattam akkoriban. A legnagyobb hatást a Populär: Víz Alá Merülni című nótája gyakorolta rám, és az Egy Új Élmény az Aladdinból!

A regény számos helyszínen játszódik, személyesen is jártál ezeken a helyeken? Volt olyan terület, ami kutatómunkát igényelt?

Boldog voltam, mikor munkát kaptam New Yorkban, és Floridában nyaraltam, ez inspirált. Lett volna egy aligátorjelenet az Everglades mocsárban (kvázi előtanulmány a recifei eseményekhez), de végül kihúztam. Mindig végzek kutatómunkát: fotókat, videókat készítek a helyszínekről, térképen követem nyomon a szereplők útvonalát, vagy például dokumentumfilmeket nézek az Okefenokee mocsárról, ahol a következő regényem játszódik. Brazília az egyetlen az egzotikus helyszínek közül, ahol sajnos nem jártam; az itteni fejezetekhez a net segítségét vettem igénybe. Kikértem egy főorvos ismerősöm tanácsát Zoli sérüléseivel kapcsolatban, és utánaolvastam a vércsoport öröklődésének.

A regény nagy része a 90-es években játszódik. Mi volt rád legnagyobb hatással ezekből az évekből?

Főleg az akkori zenék, filmek, a családi nyaralások. Akkoriban minden jobbnak tűnt, többet olvastak és összejártak az emberek, nem volt ennyi gagyi műsor. A házibuli akkor még házibuli volt! Nem a telefont buzeráltuk, hanem sportoltunk, és meglátogattuk a nagyszülőket. Nem a közösségi oldalakon jelöltük be a lányt, hanem odamentünk hozzá! Ha manapság az utcán megérzek egy bizonyos parfümillatot, megrohan a sok emlék: első csók, osztálybulik, sulidiszkó… Vagy gyros illatát hozza felém a szél a belvárosban, és máris Paralián sétálok a forró fövenyen, a háttérben az Olümposszal. A 90-es években „feltankoltam” szép élményekből egy életre, ami még jópár regényre elég lesz.

Mesélj a karaktereidről! Van köztük olyan, akit valós személy ihletett? Könnyű volt belemerülni a személyiségükbe?

Igen, könnyű volt. Noémi teljesen fiktív karakter. Ő egy gyönyörű, cuki, elérhetetlen, felsőkategóriás lány. Eleinte rajongó imádattal tekintettem rá, de aztán kiábrándultam belőle. Ekkor nehéz időket éltünk át a családommal, mert meghalt apu. Évekig magányos voltam, begubóztam, betegeskedtem, csalódtam a nőkben, és végül szegény Noémin „álltam bosszút”, ami meg is látszott a történeten. Egy önző, undok szereplő lett, aki bajba sodorja a családját is, és sosem értékeli mindazt, amit tesznek érte. Egy ismerősöm nevét kölcsönöztem Zolinak. Sokan azt hiszik, magamról mintáztam a férfi főszereplőt, de ez nem igaz. Inkább csak jól ismert dolgokról akartam írni, hogy hiteles legyen a narráció (úszás, jogi egyetem, stb). Őt csak csodálni lehet, mert heroikus, önfeláldozó, akire fel lehet nézni. A Harmadik részben a középkorú Zolit apámról mintáztam. Torontál és Nascimento egydimenziós negatív szereplők. A brazil maffiafőnök fogadott fia azonban már némileg árnyaltabb. Amerikában összebarátkoztam egy Adriel nevű mexikói orvossal, ő fordította le a jachtjelenet spanyol dialógusait, ezért hálából az ő nevét kölcsönöztem egy figurának. Bernadett és Francesca alakja kevéssé kidolgozott, nekik csak kis szerep jut. Judit néni viszont roppant érdekes: a nevelőanya karakterében ugyanis van egy nagy csavar! Örültem, hogy a cselekmény végén újabb „feladatot adhatok” neki.

Számomra kész időutazás volt a regény, annyi emléket, érzést idézett fel bennem a saját múltamból, hiszen a 90-es években voltam én is fiatal. Neked mi volt a kedvenc jeleneted a regényből, melyik rész áll hozzád a legközelebb?

Nincs abszolút kedvenc, inkább mindegyik nagyobb szerkezeti egységnél van egy favorit. Az elején ilyen a hagyatéki tárgyalás, mikor Zoli megtudja, hogy „örökölt” egy lánytesót. Az ezt követő fejezetek írásakor voltam a mélyponton, de érdekes módon ezek lettek talán a legjobbak az Első részből (Samantha, Balaton). A brazíliai eseményeket is szívesen olvasom vissza! Emlékszem, mikor egy téli estén a cápajelenethez értem, folyt rólam a verejték, volt vagy 200 a vérnyomásom, mert rohadtul izgultam! Amikor írok, annyira benne vagyok a sztoriban, és olyan erősen átélem, hogy az valami döbbenetes! Ez ütősebb élmény, mint a legjobb 3D mozi! Mivel vízilabdáztam, tudom, milyen az, ha lerántják az embert a víz alá, nem kap levegőt, hiába küzd… Szorítottam a főszereplőmért, de próbáltam minél hitelesebben ábrázolni fájdalmas találkozását az ötméteres tengeri ragadozóval… Azért is volt különösen izgalmas kihívás az a sok óceáni jelenet, mert magam sem tudtam, hogyan fog folytatódni a történet! Általában van tervem, vázlatom, ám a Második rész akciójeleneteit mind improvizáltam. Csak egy-két oldallal előre gondolkodtam. Ezért sem lehet kitalálni, mi fog történni. És az utolsó előtti fejezetben az idős Judit visszaemlékezése is közel áll a szívemhez. Örültem, hogy a végső csavarnak köszönhetően le tudom zárni ezt a hosszú kéziratot, ráadásul happy enddel!

Említettem, hogy a szerkesztés előtti változatot is olvashattam, ami kb. 150 oldallal volt több, mint a végleges. A szerkesztés során volt olyan jelenet, amit nehezen engedtél „kivágni”?

Egyiket sem akartam, hogy kivágják, haha! A nyitójelenet Zoli úszóversenye lett volna; rengeteget dolgoztam rajta, úgyhogy fájt, amikor a szerkesztő letörölte. Aztán volt még egy jelenet, ami sajnos szintén nem kerülhetett bele a végleges szövegbe: a főhős a szilveszteri buli után megvéd a megállóban egy lányt, akit pár bőrfejű molesztál. De ezt szerencsére fel tudom használni a következő regényemben (persze át kell majd írni a neveket). Vagyis ha úgy nézzük, máris megvan az új könyv egyik fejezete!

A borító gyönyörűre sikerült. Mennyire szólhattál bele a tervekbe?

Semennyire. Nem ez lett volna az eredeti borító, hanem egy fantáziadús, szürreális kép a kerti táncjelenetből, amit a legjobb barátom, Németh Károly készített a sztorim alapján: egy gigantikus tenyérmedencében lubickol a szerelmespár, csak a sziluettjüket látni, a Hold gyönyörűen tükröződik a vízen. Ragaszkodtam hozzá, de a kiadó nem ezt választotta. Az új borító eleinte nem tetszett, de az olvasóknak bejön a kék alapon vörös kép a víz alatt táncoló balerináról, mondván megragadja a tekintetet, és ez a lényeg.

Ez az első regényed, vagy vannak a fiók mélyén még korábbi próbálkozások?

A Holdvíz az ötödik regényem, amit befejeztem, de az első, amit sikerült kiadatni. A hosszabb prózai alkotások mellett két novellát írtam és néhány cikk jelent meg tőlem.

Mikor van időd írni?

Napközben az ötleteket gyűjtöm, a sztorikon, terveken agyalok, illetve az előző napi termést szerkesztem. Általában esténként, éjszakánként írok újat.

Van esetleg különleges írói szokásod?

Nincsen, csak áttanulmányozom az aktuális fejezet vázlatát, és nekiülök kidolgozni.

Honnan veszed az ötleteidet?

Kamaszkoromban főleg tévézés közben szállt meg az ihlet, ilyenkor mindig ment a fejemben a saját verzióm, ez sokkal izgalmasabb volt, mint a film, amit néztem. Mindig elgondolkodtam a moziban ülve, vagy más regényét olvasva, hogy én hogyan alakítanám a cselekményt. Aztán jött a zenemánia. Ez most is inspirál, a dalok közben elképzelem a releváns jelenetet, mint egy videoklipet. Egyébként a legkülönfélébb helyzetekben csókol homlokon a múzsa: súlyzózás, mosogatás, fűnyírás vagy épp bevásárlás közben. Ha nincs nálam papír, leírom a tenyeremre az ötletet, mielőtt elfelejteném.

Családban, vagy a barátok közül van, akinek megmutatod a kéziratodat?

Mikor még rövid írásaim voltak, mindig megmutattam őket a családnak, barátoknak, mert szükségem volt elismerésre, visszacsatolásra… De aztán ahogy egyre nagyobb lélegzetvételű művek kerültek ki a kezeim közül, már kevesen vették a fáradságot, hogy végigrágják magukat ezeken a többszáz oldalas szövegeken.

Van barátnőd vagy feleséged?

A barátnőm külföldi lány, így angolul kommunikálunk. Nagy rajongója a történeteimnek, a Holdvizet háromszor meséltem el neki a két év alatt, mióta ismerjük egymást! Szeretünk kirándulni mindenfelé: Szentendre, Normafa, Hűvösvölgy, Nagymaros. De még mindig jó hosszú a bakancslistánk! Szuper lenne ellátogatni az ő távoli, egzotikus hazájába!

Az íráson kívül jut időd még más hobbira is?

Imádok főzni, főleg olasz és ázsiai ételeket; szóló és basszusgitáron játszom, hétvégente pedig általában meglátogatom a tündéri kis unokahúgomat. Régen minden este megnéztem egy vígjátékot vagy egy horrort a laptopomon, de mostanában csak a saját kisfilmjeim mennek a fejemben. Alig győzöm leírni őket, haha. Nagy álmom válna valóra, ha a történeteimet megfilmesítenék! Amúgy is olyan filmszerűek.

Vannak új kihívások?

Igen. Tervezek egy horror-fantasyt. Mikor a kiadóvezetővel tárgyaltam Szegeden, Norbert azt mondta, ez most divatos műfaj, főleg ilyen jellegű, „elvágyódó” kéziratokat várnak a szerzőiktől. Már a cím is megvan: Lidércfény. Floridában játszódik – a legszebb hely, ahol valaha jártam! Az Okefenokee lápvilágban élő, őslakos indiánok nagy becsben tartják a víz felett kékes színnel derengő fényt, ami a mocsárgáz égéséből adódik… Ezt nevezik lidércfénynek. Egy kisfiú a főszereplő, aki tolószékbe kényszerült, a fivére folyton terrorizálja. Az ablakából épp rálát a mocsárra és a sejtelmes bolygófényre, ami beindítja a fantáziáját. Az ő elvágyódásai adják a cselekmény gerincét. Ide-oda ugrálunk a két világ között. A második regény egy világhírű amerikai rockbandáról szólna, de főleg a magyar származású énekes és a gyönyörű, japán basszusgitáros lány plátói, tragikus szerelmére fogok fókuszálni. És végül a harmadik egy disztópia lesz, ami egy polgárháború vízióját vetíti előre Magyarországon. Már alig várom, hogy a kiégett, gazdag professzor és a nincstelen, csinos cigánylány reménytelen szerelméről meséljek. Nem szerethetik egymást, mert kitör a háború és felbolydul körülöttük az ország. Hát ezek a terveim. Sajnos még csak a fejemben vannak.

Én nagyon remélem, hogy dolgozol újabb regényen! Elárulsz róla valamit?

Persze, már 160 oldal kész van a következő thrillerből! Ez egy régi-új regény, mert korábban írt sztorikat vettem alapul, és sok újdonságot teszek hozzájuk. Ilyet még sosem próbáltam, szóval kemény fába vágtam a fejszémet. Talán karácsonyig elkészül. A munkacíme Megváltó álom, de ez még nem végleges. Ez is könnyed tinirománcként indul, de most is koppanni fog az olvasó álla a sok hátborzongató eseménytől! Lesz itt minden: szekta, drogok, kukában talált, halálra ítélt újszülött… Mondtad, hogy időutazásként élted meg az első könyvemet, nos én főleg ezzel az új projekttel vagyok így! Valóságos időkapszula számomra, mert akárhányszor beleolvasok a már meglévő epizódokba, szinte megint ott találom magam a gimiben vagy azokban a rég bezárt szórakozóhelyeken! A cselekmény vége rettentő fordulatos, szomorú és felkavaró lesz. Készüljön mindenki az újabb érzelmi hullámvasútra! A Holdvízzel irtó magasra tettem a mércét – az utódjával sem akarok kudarcot vallani! Szóval megint az a célom, hogy a történetemmel torkon ragadjam az olvasót, és letépjem az arcát! Amolyan Stephen Kingesen, haha!

Köszönöm az interjút és további sikeres írói pályát kívánok az olvasóid nevében!

Ha megtetszett itt megrendelheted

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

Egyszerű a feladat, a regény néhány helyszínének betűit kevertük össze. Írd be helyes sorrendben a város/terület/ország neveket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:  atspeBdu

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:

08.23 Kelly & Lupi olvas
08.25 Book Heaven
08.27 Könyv és Más
08.29 Interjú a szerzővel - Kelly & Lupi olvas

Ashley Carrigan: Suttogó-völgy - interjú a szerzővel

A Könyvmolyképző Kiadó újabb Ashley Carrigan tollából származó történettel kényezteti olvasóit. A már ismert kortárs regények után, most egy nagyon romantikus, századfordulón játszódó történetet oszt meg olvasóival a szerző.

Mi már jártunk a Suttogó-völgyben, gyertek ti is! Minket követve megtudjátok mi mit gondolunk erről az utazásról, játszhattok nyereményjátékunkon és extra állomásainkon többet is megtudhattok a történet megszületéséről és a szerzőről.

Könyvmolyképző, 2018
328 oldal
Besorolás: történelmi romantikus

Elegáns ​szerelem.

Glastonbury társasági életét felkavarja a Suttogó-völgy udvarház új lakója, Lady Catherine Ashby. A fiatal özvegy tartózkodó viselkedése ellenére akaratlanul kínos helyzetekbe bonyolódik, melyekből nem is olyan egyszerű sértetlen becsülettel kimenekülni. Mindezért nem mást lehet hibáztatni, mint a környék megrögzött, jóvágású kalandorát.

A sorozatosan félreérthető körülmények feltüzelik a pletykaéhes társaság kíváncsiságát és váratlan kihívások elé állítják Catherine-t.

Rosszakarók, kacér hajadonok, erős akaratú anyák, hősszerelmes ifjak kereszttüzében áll a csinos grófné.

Mit kezdjen a vonzó férfival, aki alaposan feldúl mindent, de leginkább főhősünk nyugalmát?

Régi korok értékei szabják meg a szereplők életének mindennapjait. Az elegáns úri viselkedés páncélja alatt azonban érző szívek,erős szenvedélyek, parázs gyűlöletek és körmönfont mesterkedések bújnak meg. A történet igazi főszereplője a szerelem, ami óvatosan becserkészi a gyanútlan áldozatait.

Mondd ki a néma vágyakat!

KÖNYVBEMUTATÓN jártam szombaton, méghozzá Ashley Carrigan: Suttogó-völgy regényének megjelenésén, az Alexandra Pódiumon. Úgy alakult, hogy én kérdezhettem  Ashley-t a regény megjelenésével kapcsolatosan, de kitértünk a korábbi könyveire, illetve a jövőbeli terveire is. Azok számára, akik nem tudtak eljönni, illetve a könyv blogturnéjának extra állomásaként, olvassatok bele a beszélgetésbe. 

Kelly: Honnan jött az ötlet, hogy történelmi romantikus könyvet írj?

Ashley: 2011-ben írtam ezt a könyvet, teljesen más műfajú, mint a többi misztikus akcióregényem, ezért először vonakodtam, de aztán egyre több jelenet rajzolódott ki a fejemben, a karakterek összeálltak, a történetnek lett eleje, vége. Teljesen más egy történelmi romantikus regény nyelvezete, kicsit tartottam tőle, hogy nehéz lesz. Fiatal lány koromban rengeteg ilyen könyvet olvastam, nagyon szerettem őket, főleg a hangulatukat, az ártatlanságukat, ami a mai könyvekben már abszolút nincs meg. Ezért féltem, hogy a stílusomhoz szokott olvasók hogyan fogadják a regényt, de megírtam, majd eltettem a szekrényem mélyére. Most, 7 év után gondoltam egyet és megmutattam a Könyvmolyképző Kiadónak, akik azt mondták, hogy oké, és itt jöjjön egy műhelytitok, ez a regény indult az első Aranymosáson is, ahol az első fejezet került ki, ahol nem lett sikeres. Vissza is tértem az akciódús mai történetekhez, amiben igazán otthon érzem magam.

Kelly: Mennyiben volt más ezt a regényt megírni, mennyiben más a technikája?

Ashley: Nagyon, de nagyon más volt. Mintha burokban léteztem volna abban az időszakban, amíg ezt írtam. Ebben a műfajban, ebben a történetben gyakorlatilag semmit sem használhattam a korábbi eszköztáramból. Nincsenek látványos csihi-puhi jelenetek, nincsenek poénos vagy szlenges szócsaták. Nincs szaftos, szenvedélyes és plasztikusan ábrázolt szex jelenet, minden nagyon visszafogott. Különösen a korhű fogalmazást kell megemlítenem. Azért azt be kell látni, hogy ha valaki ilyen döntést hoz és ilyen témájú könyvet szeretne írni, akkor illik megfelelni a műfaj sajátosságainak. Akkoriban ráállt az agyam és sikerült átváltanom a régies szöveghasználatra. Nem esett nehezemre.

Kelly: A borítón szerepel egy mondat, miszerint: "A történetet akár Jane Austen is írhatta volna..." 

Ashley: Ezt a mondatot a kiadó előlegezte meg, örömteli, de nagyon zavarba ejtő is, persze nagyon szeretem Jane Austent, rengeteget olvastam tőle, meg pl. a Brontë nővérektől, de nyilván nem lehet őket leutánozni, ezt nem is akartam, inkább a korabeli hangulatot szerettem volna visszaadni, remélem sikerült is.

Kelly: Szükség volt kutatómunkára a regénnyel kapcsolatban?

Ashley: Újabb műhelytitok: az eredeti kézirat 1840-ben játszódott, a fiatal Viktória királynő uralkodása kezdetén. A kiadó javasolta, hogy hozzuk korban későbbre, mert a karakterek cselekedetei túl modernek ahhoz a korhoz. Így választottam 1906-ot. Hogy miért pont ezt? Erre egy ízig-vérig nőies válasszal tudok szolgálni. Csak. Mert még nem volt háború és egy békés korszakot akartam a történetnek. Ezért természetesen ennek az időszaknak az aktuális apróságai itt-ott bekerültek a könyvbe. A könyv szerkesztője, Póczek Csilla segített a szaktudásával és megfékezett, ahol elszaladt velem a paripa és túlságosan modern/mai volt a szereplőim viselkedése. Óriási nagy változtatások nem voltak a történetben. Többnyire inkább hozzá kellett még írni. Olyan volt, mintha egy szaladgáló kislányt elkaptunk volna, megfésültük, masnit kötöttünk a hajába, elrendeztük a szoknyácskáját és leültettük egy bársonyszékre. Külön köszönöm Csillának a türelmét és a kellemes közös munkát. Nagyon egyre járt az agyunk így jól haladtunk. Én magam nehezen viseltem volna annak a kornak a kötöttségeit, sőt, valószínűleg be sem tartottam volna. 

Kelly: Hogyan tudtál ezeknek a karaktereknek a személyiségébe belemerülni?

Ashley: A korábbi szereplőim nem ilyen visszafogottak, erre rá kellett állnom. De ez nem ment nehezen, hamar átvettem ennek a kornak a szemléletét, ebben a korban már némileg lazultak a társadalmi szabályok és a technika is fejlődött, a hölgyek szava is erősödött. A kor nőideáljához képest Lady Ashby még így is elég merész, önálló, de megteheti, mert anyagilag független. Eddig szabadon garázdálkodhattam a szereplőimmel és a tetteikkel. Itt más volt a helyzet és ettől volt érdekes kihívás. Catherine, a fiatal özvegy eleinte egészen kemény karakter, igyekszik tartani magát, legfőképpen a saját szabályaihoz, de ahogy halad a történet és mind mélyebbre sodródik a különféle szituációkba, úgy lágyul meg fokozatosan. Francis pedig úgy elragadó, ahogy van. Egy játékot játszik a nővel, könnyedén átlépi a társasági kötöttségeket, mert megteheti. Aztán lassan rájön, hogy a helyzet már komolyra fordult és ennek éppen ő az okozója. De a többi szereplő is hozza a szükséges társulat fő jellemvonásait, a jó lelkű fiatal lány, a kotnyeles szomszédasszony, a szemtelen törtető nő, vagy a lánglelkű, lázadó fiatal férfi személyében.

Kelly: Milyen eszközökkel ábrázoltad ezt a századeleji szerelmet?

Ashley: Visszafogottság jellemzi ezt is, az érzelmek és az erotika nem lehetett olyan szabad, mint a többi könyvemben, itt nincsenek grafikus erotikus jelenetek, a feszültség viszont ugyanúgy megvan, lehet ezt úgy is ábrázolni, hogy nyíltan nem nevezzük meg a dolgokat, a szereplők közötti érzelmeket így is remekül meg lehet mutatni, szerintem sikerült is. A másik dolog, hogy ebben a korban a hölgyek elég kiszolgáltatott helyzetben voltak, nem volt saját keresetük, a férjüktől, vagy egy férfi rokonuktól függtek, csak reménykedhettek abban, hogy aki a férjük lesz, hajlamos lesz a romantikára, egy idealizált képük volt a férfiakról, ami vagy bejött vagy nem. A férfiakat sem irigylem, nem volt könnyű dolog megfelelni nekik sem. Kicsit tehát nehezebb a szerelem ábrázolása. Ez a kornak megfelelően visszafogott csipkefinom klasszikus romantikus könyv.

Kelly: Hogy viszonyulsz a szerelmi háromszög témájához?

Ashley: Ez sosem döntés kérdése, hogy most ezt fogom írni, hanem a sztori ahogy hozza, ugyanúgy bánok vele, mint más írói eszközzel, nem vonakodok tőle.

Kelly: Mennyire jönnek az életből a karaktereid?

Ashley: Vannak, de halálbiztos, hogy nem fognak magukra ismerni, inkább az történik, hogy a másik ismerős jegyzi meg, hogy te, az a karakter olyan, mint... nem? DE. Simán beleépítek bárkit, sőt, akire valamiért berágok, azt ki is nyírom a könyvben! Tehát erre lehet készülni.. 

Kelly: Beszéljünk a regény férfikaraktereiről is.

Ashley: Abban a korban is voltak nőcsábász férfiak, vagány, független pasik, a kalandorok. Ha megvolt a kellő anyagi hátterük, meglehetősen szabad életük lehetett. Francis pont ilyen, és természetesen szemet vet a csinos özvegyre. A másik pasink egy fiatal lánglelkű fickó, aki beleszeret a grófnőbe. 

Kelly: Valós helyszín a Suttogó-völgy?

Ashley: Mindig is csodáltam az angol  vidéki környezetet, Glastonbury pontosan megfelelt ennek, a Suttogó-völgy viszont a saját ötletem a hozzá tartozó mitológiával együtt, megvan a jelentése, ami természetesen szerepel a könyvben. Újabb műhelytitok: a könyv közepe táján szereplő viharjelenet a kőhíd alatt volt az első ötlet, e köré épült fel az egész sztori.

Kelly: Néhány írással kapcsolatos kérdés, Mikor van időd egyáltalán írni? Főállásod van, ehhez képest nagyon termékeny író vagy.

Ashley: Amikor a többiek alszanak! Hétvégén, hajnalig. Ha például délután is lenne időm, akkor nem megy, mert kell a teljes nyugalom, ráálltam már az éjjeli írásra, amikor a világ elcsendesedik.

Kelly: Mi az ideális körülmény az íráshoz?

Ashley: Mindenképpen nyugalom, otthon a barlangomban, fülemen zene, akkor is, ha már a begépelés folyik, így tudok a legjobban koncentrálni. A hétköznapi dolgokat kizárom, de ha hét közben ér valami negatív töltés, azt kiírom magamból és megnyugszom az írás közben, érzem, hogy jót tesz nekem a folyamat, ez a környezetemnek is jó, mert nem rajtuk élem ki magam.

Kelly: Hogyan tudsz feltöltődni a regények között?

Ashley: Ezek nagyon rövid időszakok, max. egy-két hét, és leginkább alszom, filmeket nézek, családdal vagyok. Mivel általában előre dolgozom, ilyenkor már a következő könyvhöz végzem a kutatómunkát, így konkrétan szünet nagyon kevés van.

Kelly: Azt tudom rólad, hogy kézzel írsz..

Ashley: Igen, ceruzával, A4-es lapokra, utána begépelem doksiba. Anno próbálkoztam írógéppel, később számítógéppel, laptoppal, de visszatértem a kézíráshoz, aminek az eredménye a rendszeres ínhüvelygyulladás, valamint én tartom el a papírgyárat, a Rotring gyárat és a radírgyárat, bár a radírokat előszeretettel csórja el a macskám is.

Kelly: Elárulod, hogy most min dolgozol? Mi a következő sztori?

Ashley: Annyi romantikust írtam, hogy egy időre elég, most gyakorlatilag készen van két urban-fantasy regényem, ezzel fogok bepróbálkozni a kiadónál, ami megint műfajváltás, de csak kiadói szemszögből, mert valójában ez vagyok én, a romantikát félreteszem.
Mindkettő regény urban fantasy és eléggé sötétek, akár azt is mondhatom, hogy nyomasztóak, de pörgősek is. Természetesen az akciók és a borzongatás mellett akad bennük hangsúlyos romantikus szál is. Már nagyon hiányzott, hogy visszatérjek ebbe a közegbe és alaposan kiélhessem magam a sötét világomban. 

Aztán talán belekezdek egy titkos projektbe is, aminek nagyon sokan fognak örülni, de ez még csak terv.

Kelly: Mi változott azóta, hogy először nyilvánosságra hoztad az első blogos regényed?

Ashley: Minden... Kedve azzal, hogy eltűnt a naivságom, ami a blogos időt jellemezte, 22 készre írt regényemből 17 megjelent, ebből három a Könyvmolyképzőnél, ami végül is a legnagyobb változás 2010 óta.

Már nem hobbi az írás, hanem komoly munka. Nagyon célratörő lettem. Sok öröm ért.Nagyon jó és rossz élményeim is vannak, de ettől kerek a világ. A legjobb, hogy teljesen idegenek is írnak, nem ismerősök, nem bloggerek, hanem a nagybetűs Olvasók, akik megveszik és elolvassák a regényeimet, veszik a fáradtságot, és megírják a véleményüket. Innen is nagyon köszönöm nekik. Jól esik az ilyen megkeresés. Végre boltokban vannak a könyveim. És ha 20 év után nem szórakoztatna, nem nyújtana annyi örömöt, biztosan már nem csinálnám. Ínhüvelygyulladások, négy óra alvások, bosszankodások, kéretlen okoskodók és az úgymond siker hozta irigyek ide vagy oda. De még mindig jó és szeretem csinálni. Olyan ez, mint egy jó varázslat, ugyan nem látványos, mégis lenyűgöző, ha jól sikerül. Nincs szünet, ihlet viszont van. Momentán három könyv biztosan tervben van, de ez a szám egyik napról a másikra emelkedhet.

Kelly: Beszéljünk pár szót a borítóról, nekem annyira tetszik, hogy valamilyen szinten egységes a három regényed, a női főszereplők vannak kihangsúlyozva, az arc és a szem különösen.

Ashley: Ez majdnem véletlen. A borítóra jogtiszta stock fotót kell keresni, ami nagyon időigényes, több órát vett igénybe rátalálni, ráadásul a hölgy a borítón eredetileg barna szemű és bőrű volt, photoshop és a nyomdai előkészítés során változtak a színei Lady Ashby karakterének megfelelően. 

Kelly: Szerintem óriási sikernek könyvelheted el, hogy rövid időn belül már a harmadik könyved jelenik meg. Hogyan dolgozod ezt fel?

Ashley: Tavaly 2 regényem jelent meg, és én azt hittem ilyen feszült évem nem lesz több, de az idei még erősebb lett. Négy könyvön dolgoztam, rájöttem inspirál a kihívás, és remélem tovább folytatódik ez a hajtás. Nekem ez egy műfajváltás volt, ami nem mindig zökkenőmentes, csakhogy én nem úgy váltottam műfajt, hogy a romantikusból lett történelmi romantikus, hanem eredetileg misztikus, akciós fantasyket írok, és tulajdonképpen most térek vissza az eredeti stílusomhoz. A nagyközönség még nem ismeri ezt az oldalamat, úgyhogy ez meglepetés lesz, ha egyáltalán átmegy a kiadó rostáján.

Jelenleg további három történet van a fejemben, az egyikhez már jegyzetelek is, szóval bármi lesz a kiadással kapcsolatban, az írást nem tudom abbahagyni.

A bemutató további részében a közönség tehetett fel kérdéseket, amikből kiemelném a következőket:

- Gondoltál arra, hogy magyar helyszínt válassz a könyveidnek?

Ashley: Az induláskor a misztikus regényeim témája és cselekményei sehogyan sem illettek kis hazánkba, nem passzoltak volna a magyar közegbe. Sokkal nagyobb mozgástér kell a történeteimnek. Sosem vonzott, hogy magyar nevekkel, hétköznapi környezetbe helyezzem a történeteimet. Nem vágytam ilyesmire még a romantikus regényeimnél sem.

- Gondoltál rá, hogy más írói néven írd a más műfajú könyveidet?

Ashley: Éppen mostanában fontolgattam, hogy a misztikus, paranormális regényeket esetleg új, más néven kellene megjelentetni, tiszta lappal indulni. De elvetettem ezt, mivel nekem nagyon sok évnyi kemény munkám van abban, hogy az Ashley Carrigan név valamelyest ismert lett és várják az olvasók a könyveimet. Nulláról új névvel nem látok túl sok esélyt betörni a piacra, noha nagyon birizgálja a fantáziámat.
- Mennyire dekázod ki az arányt a történelmi tények és maga a sztori között, hogy találod meg az egyensúlyt?
Ashley: A Suttogó-völgyben mivel át kellett írni a kort, kicsit jobban odafigyeltem, de amúgy érzésre. Mivel nagyon régóta és sokat írok, ráhagyatkozom a megérzéseimre.
- Hogyan dolgozol egyszerre 3-4 könyvön?

Ashley: Nem egyszerre, hanem sorjában! Erre még én sem vagyok képes. 

A beszélgetés után dedikálásra került sor, íme a saját példányom jobbra!

Nem tudom kifejezni megfelelően, mennyire örültem végül, hogy elvállaltam a kérdező státuszát. Kicsit rekedten, kicsit döcögve, de sikerült összehozni életem első Alexandra Pódiumos beszélgetését, ráadásul egyik kedvenc magyar szerzőmmel. Óriási megtiszteltetés volt ebben részt venni, és a dedikálás után még sor kerülhetett egy privát  beszélgetésre is, elvégre közel 10 éve ismerjük egymást. Nagyon sok sikert kívánok Ashley Carrigannek a továbbiakban is, szeretnék még sok könyvbemutatóján részt venni. Szerintem eszméletlen sikere lesz ennek az Arany pöttyös regénynek, minden sorát imádtam!

Borító: Gyönyörűséges! Gratulálok Rácz-Stefán Tibornak tökéletes lett!

Kedvenc karakter: Jóformán mindenki

Szárnyalás: Tulajdonképpen én végig szárnyalásnak éreztem, minden fordulatot, intrikát, szerelmes vágyódást imádtam a regényben.

Mélyrepülés:-

Érzelmi mérce: Szeretem, hogy ebben a korban mennyivel többet jelentenek a pillantások, a véletlen érintések. Az érzékiség a kornak megfelelően visszafogott.

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A történet főszereplője kap egy második esélyt is a boldogságra, a szerelemre. A turné minden állomásán egy-egy olyan hősnő nevét találjátok a szövegben elrejtve, aki szintén megkapta ezt a lehetőséget. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok annak a könyvnek a címét és szerzőjének nevét, melynek főszereplője az adott hősnő.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

December 8 – Betonka szerint a világ...

December 10 – Sorok között

December 12 – Kelly & Lupi olvas

December 14 – Lizzyke olvasó kuckója

December 16 – Kelly & Lupi olvas