KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: japán. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: japán. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. augusztus 10., szombat

Mocsidzuki Mai: A Telihold kávézó


Az Athenaeum Kiadó jelentette meg Mocsidzuki Mai: A Telihold kávézó  című világsikerű regényét. Bloggereink szerint nincs olyan olvasó a világon, aki ne szeretné kipróbálni a Telihold kávézó szolgáltatásait: asztrológia, macskák, különleges édességek életre szóló tanácsokkal megspékelve? Ha felkeltettük az érdeklődésedet, kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
 
Athenaeum Kiadó 2024.
180 oldal
Fordította: Nagy Anita
Goodreads: 3,68
Besorolás: mágikus realizmus, Japán, macskák, illusztrált

A japánok úgy tartják, hogy ha gondoskodsz egy macskáról, az egy napon meghálálja. Ha pedig a megfelelő macskának viseled gondját, akkor még az is megtörténhet, hogy meghívást kapsz egy titokzatos kávézóba. Ez a bizonyos kávézó semmihez nem fogható: nincs állandó helye, sem nyitvatartási ideje - ráadásul beszélő macskák vezetik. Miközben a macskák süteményt, kávét és teát szolgálnak fel a vendégeknek, asztrológiai tanácsadást nyújtanak számukra, és elmondják, hol zökkent ki az életük a megfelelő kerékvágásból. A kávézóba betérő szerencsétlen forgatókönyvíró, a válságba került filmrendező, a reménykedő fodrász és a technológiai kihívásokkal küszködő weboldaltervező mind kicsit elveszettnek érzi magát. Nem véletlenül kerültek a Telihold kávézóba...

Hogy miért választottam ezt a könyvecskét? Macskák és Japán. Tényleg nem gondoltam, hogy Frankie után ilyen hamar újra találkozom beszélő macskákkal egy könyv lapjain! Egyrészt ez váltotta ki az érdeklődésemet, másrészt a képregényeken kívül még sosem olvastam japán szerzőtől, most eljött ennek is az ideje. Bár én magam nem különösebben vagyok Japán rajongó, a nagyobbik lányom viszont igen, már kétszer is töltött hosszabb időt Japánban, így tőle első kézből származó információim vannak az országról, nem csak a látnivalókról, hanem a hétköznapi életről is. Amikor másodszorra utazott, a harmadik útitárs megbetegedett, így néhány napig eljátszottunk a gondolattal, hogy én megyek velük a három hetes útra, akkor elég komolyan belevettettem magam a kutatásba, sok infónak néztem utána, sajnos végül maradtam itthon, de virtuálisan kaptam némi japán hatást.
A regényke három részből áll, mindegyik más-más élethelyzetben lévő emberek találkozását meséli el a Telihold kávézóval és az ott dolgozó alkalmazottakkal, akik történetesen nagyra nőtt beszélő macskák. Ahogy sorra jönnek a történetek, kiderül, hogy a szereplők valamilyen módon kapcsolódnak, ismerik egymást a múltból, összeköti őket egy réges régi élmény, sok évvel ezelőttről. A jelenben az a legjellemzőbb rájuk, hogy mindegyikük élete fordulóponthoz ért, valamilyen válaszút előtt állnak, és szükségük van némi iránymutatásra, összegzésre, gondolkodásra, amihez minden adott egy különleges kávézóban. Itt különleges desszertek és italok mellett a személyzet felállítja a vendég horoszkópját is, így új perspektívák nyílnak, megkönnyítve a célhoz vezető út kijelölését. Először Mizuki Serikava kerül a kávézóba, aki sikeres forgatókönyvíró, de az utóbbi időben már nem kapkodnak utána, a sztorijai retrónak számítanak. Le kellett adnia az életszínvonalából, és az utolsó visszapattanási próbálkozása is úgy tűnik kudarcba fullad, depresszió fenyegeti. A kávézóban azonban a macskák segítenek rámutatni, hol hibázott, és hogyan tudna kimászni ebből a helyzetből. Az a producer, aki az utolsó rossz hírt közölte vele, szintén segítségre szorul. Akari Nakayama munka miatt tartózkodik Kiotóban, szükségét érzi, hogy személyesen találkozzon Mizukival, akihez sokkal régebbi kapcsolat fűzi, nem a mostani munkákból ismeri. A történet tovább fűződik, és bekapcsolódik Satsuki Akiwara színésznő is, aki egy megcsalásos ügy miatt került a média kereszttüzébe, amit Akari mélyen megért, mert valamilyen szinten hasonló cipőben jár. A két nő varázslatos élményben részesül a kávézóban, ők is megkapják a horoszkópjukat, az édességüket és azt az élményt, hogy végre helyére kerülhetnek bizonyos életbevágó kérdések. A harmadik részben egy férfi és egy nő szerepel, akik munka miatt találkoznak, majd a beszélgetés során elmesélik egymásnak a nagyon is valóságosnak tűnő korábbi álmaikat, természetesen ők is a kávézóban vendégeskedtek, és kaptak tanácsokat a finomságok mellé. Szépen összefonódnak a szálak, ekkorra már az olvasó fejében határozott kép alakul ki a történetről, ami sokkal többről szól, mint segítségre szoruló embereknek szóló asztrológiai iránymutatás. Önmagunk megértése a cél, amihez jól jön a különböző élethelyzetek kibeszélése. Látnunk kell, hogy változik a világ körülöttünk, új elvárások alakulnak ki, alkalmazkodnunk kell a felmerülő akadályok legyőzéséhez.
Az asztrológiai vonal elég fura volt számomra. Szerintem egy olyan olvasó, aki fogékony erre, sokkal jobban élvezné a regény ezen aspektusát, én enyhén szólva nem hiszek ebben és nem is akarok ebbe belemenni, ugyanakkor hallottam már csodálatos horoszkópállításokról, amik aztán olyan szinten igazak a múltra és beigazolódtak a jelenben, hogy csuda. Mégis, az abszolút szkeptikus hozzáállásom ellenére érdekesek voltak számomra is a bolygóállások és a Hold vélt hatásáról olvasni, a Merkúr retrográd hatása volt talán a legkülönlegesebb.
Az írásmóddal nem volt gondom, egyedül az akasztott meg számtalan alkalommal az olvasás során, hogy a beszélgető partnerek indokolatlanul sokszor ismétlik meg a kérdést. Valaki kérdez és a megkérdezett visszakérdez, mint egy visszhang. Falra másztam ettől, de nem tudom megmondani, hogy ez a japánok jellegzetessége, vagy csak ebben a könyvben alakult így néhány karakternél. A másik a teljes nevek kimondása, ez is fura nekem.
Nagyon tetszett a regény vége, az epilógussal tökéletesen helyére kerültek a regény szálai, és végre megkaptam a macskás vonal magyarázatát. Japánban a macskák a szerencse szimbólumai, a hozzájuk való kedvességet meghálálják, ez a kisregény szépen ábrázolja ezt, csattant a végén a poén. A regény a mágikus realizmus műfajába tartozik, nem épp ez a kedvenc műfajom, de sok remek történetet olvastam már korábban, és egyiket sem bántam meg. Teliholdkor a semmiből feltűnő kávézó, a beszélő, két lábon járó bölcs macskák különlegessé tették ezt az olvasmányt. Megjegyeztem a következőket: legfontosabb az önismeret, az otthonnak igazi otthonnak kell lennie, esetleg némi luxus részlettel, ami igazán boldogít, és a karma, na az mindig jelen van, még ha a regényben tükör effektusnak volt beállítva, igazából ez a karma.
Kellemes olvasmány volt számomra Mocsidzuki Mai regénye, bepillantást engedett néhány különleges szakma rejtelmeibe, érdekesek voltak az összefonódások, kapcsolódások, de összességében az emberi problémák a világon mindenhol egyformák Japánon innen és túl.
Kép: Kioto by Barbie Németh

Borító: Figyelemfelkeltő a borító cuki macskákkal, asztrológiai utalásokkal.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: A bölcs macskák.
 
Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Engem meghatott az epilógus, érzelmes pillanatokat tartogat.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!


Nyereményjáték
 
Minden állomáson felteszünk egy állítást Japánnal kapcsolatban, döntsd el, hogy igaz vagy hamis! Kérjük, a válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

ÁLLÍTÁS: A japánok számokkal jelölik a hónapokat, nem névvel.

Állomások: 
08.10 Kelly&Lupi olvas




2023. január 13., péntek

Eszes Rita: Északról fúj a szél


Az ainuk és a brazilok világa találkozik, amikor Manuela és Kai útjai összefutnak Japánban. Vajon milyen titkokat őriz a múltjuk? Képesek megküzdeniük az álmaikért a jelenben?
Ha szívesen elolvasnád az Északról fúj a szél című regényt Eszes Rita tollából, akkor kövesd az állomásokat  és játssz velünk! Egy szerencsés olvasónk megnyerheti a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott könyvet.
 
Könyvmolyképző Kiadó 2022  Rubin pöttyös
432 oldal
Goodreads:
Besorolás: New adult, romantikus, Japán, Brazília
 
Ötszáz évvel ezelőtt egy férfi és egy nő, a medve és a lazac útjai elváltak egymástól. A medve az elbitorolt örökségért harcolt, míg a lazac átszelte az óceánt.
Kai napjaink Japánjában még mindig őrizgeti az ainu őslakosok hagyatékát, miközben keresi a helyét a japán közösségben, amely idegenként kezeli. Úgy ragaszkodik a büszkeségéhez, akár a talpa alatt a földhöz. Amíg nem találkozik a lánnyal, aki újra álmodni tanítja őt.
Manuela a gazdagok és kiváltságosok életét élhetné Brazíliában, ám a múltja tele van hazugságokkal és titkokkal. Az egyik titok végül Hokkaidó szigetére vezeti, és a lány lassacskán rádöbben, hogy van, amiért megéri az árral szemben úszni. Különösen, ha az út végén olyasvalaki várja, akinek a szívdobbanásai között otthonra találhat.
Két világ találkozik, mikor az ainu énekek és a brazil mesék összefolynak, és kiderül: a múlt mindenki számára rejt titkokat, a jelenben pedig küzdeni kell az álmokért.

 
Hihetetlen, hogy már négy évvel ezelőtt olvastam a Rókatündért a szerzőtől, élénken emlékszem, hogy igazi kuriózum volt számomra az a történet. Korábban néhány mangán kívül sosem olvastam Japánban játszódó regényt, nem voltam oda különösebben a japános cuccokért. (Kivéve az Akira című ősrégi animét, ami egyébként mérföldkő a maga műfajában.) Azóta viszont voltak friss élményeim Japánnal, ugyanis a lányom két hetet töltött ott 2019-ben, Oszakában is járt, és hozott nekem egy picike kicunét. Akkor kis híján vele mentem, mert a harmadik útitárs bizonytalan volt, végül sajnos megoldották. Slusszpoén, hogy most márciusban újra nekivág Japánnak, ismét két hétre, szóval gondolhatjátok, hogy most erről szól minden beszélgetésünk, ezáltal megvolt az alaphangulatom a friss regényhez.
Az első amivel szembesültem az olvasásnál, hogy két idősíkon fut a cselekmény, az olvasó azonnal megismerheti azt az ősi szobrocskát a múltból, ami az egyik főszereplője ennek a történetnek. Egy faragott medve szoborról van szó, tátott szájában egy lazaccal, éles fogaival épp átharapva azt. A történet évszázadokkal ezelőttről indul, amikor az üldöztetés, a kilátástalan jövő miatt Imekanu, a feleség elhagyja Harukort, a férjét, és a rokonaival északra indul, mert a helyzetük kilátástalan. A nő kiszakítja a lazacot a medve fogairól és magával viszi, hogy legalább ez a kis darab maradjon vele ebből az életéből. A legtöbb olvasóhoz hasonlóan én sem hallottam arról, hogy Japánban az igazi őslakosok az ainuk, akiket mindig is üldöztek, sőt a történelem során elferdítették az igazságot róluk, sosem ismerték be az ellenük elkövetett bűnök valós mértékét. A szerző igazán mélyen beleásta magát az elérhető információkba, alapos kutatómunkát igényelhetett a háttértörténet megalapozása. A fantáziadús képzeletet hozzáadva egy több emberöltőnyi időszakot felölelő, érzelmekben gazdag és valós történelmi eseményekkel átszőtt történet kerekedett ki a szerző tollából. A medve és a lazac motívum mindig felbukkant ezekben a fejezetekben, a két faragvány iszonyú messze sodródott egymástól, minden egyes új tulajdonos hozzátette a maga történetét, növelve ezzel a múlt jelentőségét. Ezek az emberek nemzedékeken át örökítették az ősi történeteiket, írásos emlékek helyett a meséikben, mítoszaikban éltek tovább. Minden egyes történet megrendítő, fájdalmas, de egyben csodálatosan felemelő is. Úgy érzem, szegényebb lennék, ha nem ismertem volna meg a Japánnak ezt az aspektusát, ezt mindenképp meg kell köszönnöm a szerzőnek. Sőt, mivel a történet Brazíliába is elvezet, az ottani történelem néhány sötét részletébe is belepillanthattam, megázó és tanulságos élmény volt.
Szerintem nem volt célja a történetnek, hogy a jelenben futó cselekményszál köré különösebb rejtélyt szőjön, hiszen elég világos a kezdetektől, hogy a szobor medve része Kaito tulajdona, a lazac pedig egy nyakláncon függ Manuela nyakában, teljesen nyilvánvaló, hogy kettejük kapcsolata borítékolható. Ennek ellenére azért végigizgultam az egymásra találásukat, hiszen számos fordulatban részesített a szerző, ne gondolja senki, hogy csak kéz a kézben sétálgattak a cseresznyevirágzás kellős közepén a naplementében.
Kai-t egyedül nevelte fel az anyukája, sok nehézség közepette, melyek jó részét az ainu származásuk adta, bár külsőségekben ez nem jelentős, de az élet különböző területein még mindig hátrányt jelent. Kai-ban mélyen gyökeredzik az ainu öntudat, egy pillanatra sem hagyja figyelmen kívül, időnként vadászik is mint az ősei, és szabadidejében folytatja a fafaragás hagyományát. Minden álma, hogy visszaszerezze a családja földjeit, de ez a különböző adók és jogszabályok miatt szinte lehetetlen. Épp egy építkezésről érkezik haza váratlanul, amikor összeismerkedik a náluk átmeneti szállást kapó brazil lánnyal, Manuelával, aki a helyi egyetemen fog tanulni. Nem akarok lelőni különböző poénokat a megismerkedésükről, el kell olvasnotok a könyvet, de biztosíthatom az olvasókat, hogy a kölcsönhatások az első pillanattól hatalmas hullámokat vetnek közöttük. Mivel kettős nézőpontból mesél a szerző, mindkettejüket alaposan megismerhettem, és különösen örültem Kai hangjának, ami fantasztikusan eltalált, minden ízében valós, csakis felsőfokban beszélhetek róla. Maga a szereplő is remek karakter, külső-belső tulajdonságaiban is remek felépítésű, a helyes pofi mondjuk nálam mellékes, de a többi, hogy mély érzésű, udvarias, öntudatos, hagyományőrző, tisztelettudó, törődő, ezek a jelzők mindent visznek. Az első pillanattól tetszik neki ez az életszerető, okos és gyönyörű lány, és nem kell sokat várni a komoly érzelmekre sem, minden pillanatát élveztem a szerelemük kibontakozásának.Manuela a nemrég elveszített dadája gyökereit keresi Hokkaido szigetén, és ki akarja élvezni, hogy végre Japán földön lehet, beszéli a nyelvet, a helyi egyetemen akar tanulni, miközben a szállásadója kávézójában is besegít. Pedig élvezhetné az élet sokkal csillogóbb oldalát, mivel a családja nagyon gazdag. Az apja ellenzi ezt a frissen megszerzett önállóságot, pénzmegvonással fenyegetőzik. Nagyon tetszett a lányban, hogy nem tudja megfogni ezzel, képes akár a saját lábára állni és elérni a céljait önállóan. Szerettem a gondolatait, ahogy igyekszik megoldásokat találni. Megvannak a jelen problémái tehát, mielőtt túlzottan belemennék, inkább rövidre zárom, megannyi akadályt kell leküzdenie ennek a párnak, mire eljutnak addig a pontig, amikor összeilleszthetik a szobrocska szétválasztott darabjait. És még akkor nem is értünk a végére...
A mellékszereplők a helyükön voltak, szerettem Manuela barátnőjét, tipikus anyafigura volt mama szan, és a nagyszülők is jelentős szerepet kaptak. A család a legfontosabb, szépen kirajzolódott, miért is érzi itt olyan jól magát Manuela, mert az ő családja egész más, de az ő szívéhez Kai-é sokkal közelebb áll, talán Bruna miatt is.
Egy gondolat erejéig ki kell térnem a szerző hangulatteremtő erejére. A leírásai megtették a hatásukat, az internet segítségével bejártam a megemlített helyeket, és csak bámultam a laptop kijelzőjét, ezek a csodák tényleg léteznek? Van azért valami különleges a japán emberekben, ők azon kevés nép közé tartoznak, akik mindent megtesznek a környezetvédelemért, az értékeik megóvásáért, ösztönösen, alapból is. Lenne mit tanulni tőlük, a természet szeretetét és tiszteletét.
Tényleg muszáj leállítanom magam, mert képes lennék még órákig ömlengeni, mekkora hatással volt rám a regény. Viszont volt néhány apróság, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Az egyik fő mondanivaló volt Manuela vonatkozásában, hogy mennyire zokon veszi az apjától, hogy nem bízik benne, és fenyegeti. Ez tényleg fontos rész, hiszen nem egy 18 éves lányról van szó, jópár éve felnőtt már. Én rettenetesen kíváncsi lettem volna erre a beszélgetésre, amikor próbálnak kibékülni Brazíliában. Csakhogy ez a pár hét át lett ugorva a történetben, pár mondattal elintézve, nekem viszont hiányzott ez a jelenet. A másik apróság, hogy nem minden irodalmi idézet tetszett, egy kissé soknak is találtam, ahhoz képest, hogy a szerzőnek százszor jobb gondolatai vannak, mint pl a PC monogramú írónak.  
Összességében nagyon meg vagyok elégedve a szerzővel, mert komoly értéket közvetített a múltbéli történetek meséjével, és bár a jelenben is sok fontos mondanivaló kapott helyet, engem mégis a saját érzéseimre való hatás győzött meg, mert akkor jó egy könyv, ha érzelmeket vált ki az olvasóból és ennek Eszes Rita kiválóan megfelelt. 
Kép: Saját
 
Borító: Kétségtelenül japános, de...

Kedvenc karakter: Kai

Szárnyalás: A betörés a házba.

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: Egy rubin pöttyöshöz mérten kevés benne az erotika, inkább a történelmi visszaemlékezések kegyetlen valósága miatt korhatáros a regény.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
 
Nyereményjáték

Kai és Manuela mellett Eszes Rita még számos karakter megalkotója, és nektek most az ő neveiket kell kitalálnotok. Mivel bloggereink szokás szerint egész segítőkészek, ezért mind a nevek elején, mind a végén meghagytunk 2-2 betűt! A megoldást, vagyis a karakterek teljes nevét a rafflecopterbe várjuk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)
 
Feladvány: Pa_____ ______an

 
 
 
További állomások 


2020. június 9., kedd

Ezerarcú Japán - A japán kultúra útikalauza



Utazzatok velünk a felkelő nap országába, Japánba, ahol tökéletes egyensúlyt képez múlt, jelen és jövő. Biztosan láttatok már képet a japán cseresznyevirágzásról vagy a Fudzsi-hegyről, találkoztatok már animékkel/mangákkal, origamiztatok vagy láttatok gésákról szóló filmet. Ha még nem, vagy ha szeretnétek többet megtudni Japánról és a japánokról, akkor tartsatok bloggereinkkel ezen a különleges blogturnén! Olvassátok el az ajánlóinkat és játsszatok velünk minden állomáson, ugyanis a turné végén a Bookline Könyvek kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk megnyeri az Ezerarcú Japán egy példányát!

Bookline Könyvek, 2020
224 oldal
Fordította: Dövényi Ibolya
Goodreads: 3,94
Besorolás: ismeretterjesztő 

"LENYŰGÖZŐ UTAZÁS A MODERN JAPÁNBAN.

Japán a világ egyik legkülönlegesebb kultúrája, ahol tökéletes egyensúlyt képez múlt, jelen és jövő.
Ez a hiánypótló kötet lebilincselő áttekintést nyújt a felkelő nap országáról, miközben sorra veszi annak ezerféle szépségét és örömét, az építészettől a harcművészetig, az ősi kézművességtől a sintó szentélyekig, az ikebanától a kavaii-ig és tovább."



Japán... mindig is nagyon különleges hely volt a számomra, de igazából akkor lettem nagy szerelmese, amikor a párom rámragasztotta a rajongását. Ő gyerekkora óta Japánba vágyik, a konyhájukért, a történelmükért, a helyszínekért, a kultúrájukért, az animékért, mindenért odavan, ami Japánhoz kapcsolódik. Ilyen mértékű "szerelem" mellett én se mehettem el szótlanul, így akarva-akaratlanul is beleszerettem ebbe a különleges országba.
Idén el is utaztunk volna oda, de a Covid közbeszólt, így az utazásunk elcsúszott :(. Viszont addig is minél több dolgot szeretnék megtudni, megtanulni az országról, így amikor ez a könyv képbe került, azonnal le is csaptam rá. 

A könyv első ránézésre nagyon szép kivitelű, keményborítós, minden túlzástól mentes, elegáns megjelenésű. 
Belelapozva rögtön látszik, hogy a készítői nem egy Lonely Planet típusú könyvet akartak létrehozni, töménytelen információval és hosszú, ömlesztett szövegekkel, hanem inkább egy olyan könyvet szerettek volna, ami pont annyi információt ad, amivel meghozzák a kedvünket ahhoz, hogy az országot még inkább meg akard ismerni és / vagy oda akarj utazni.

Először a száraz tényekkel kezdtünk - minél előbb jobb átesni ezen:), kaptunk egy térképet, a főbb szigetekkel, a prektúrákkal és a régiókkal. Ha ezen sikerült túljutnod, akkor már csak a jó része marad - egy tényleg színes, érdekességekkel tarkított, nem túl bő lére eresztett betekintés ebbe a különleges világba.


Japán 7 arcával ismerkedhetünk meg - az Ezerarcúval, az Időtlennel, az Innovatívval, a Kreatívval, a Szórakoztatóval, az Ízletessel és az Egészségessel. A részek elnevezései utalnak arra, hogy mi mindenről olvashatunk - egyrészt azokról a dolgokról, amelyekkel mindenki tisztában van - Japán a kütyük, a mérnöki csodák, a különleges ételek, a mangák, animék, a gésák, a gamerek országa, de mellette megismerkedhetünk az ottani művészetekkel - irodalommal, festészettel, zenékkel, filmművészettel és divattal is. Nagyon tetszett, hogy olyan közismert személyekről (pl gésák) vagy tárgyakról (pl szaké, szusi) is tudott új információt adni, amiről azt hittem, hogy már mindent tudok. Tudom, hogy a legtöbb embernek Japánról Tokió, a sok hightech és gamer dolog jut az eszébe és emiatt utazna oda, de engem viszont ez a könyv is abban erősített meg, hogy Japán természeti szépségei, vidéki élete még izgalmasabb lehet, egyrészt kikapcsolódni, másrészt feltöltődni és ha egyszer tényleg kijutunk oda, akkor fele-fele arányban fogunk mind a két résszel megismerkedni.  

A könyv készítői odafigyeltek arra is, hogy a ma embere már nem szívesen olvas hosszas értekezéseket, oldalon tartó, tömény információkat, nekik rövid, tömör, lényegretörő, lehetőleg minél több vizuális információt tartalmazó leírások kellenek. Minden résznél gyönyörű fotók, rajzok, térképek segítik az eligazodást és mellette röviden kiemelt részek adnak hol hasznos, hol pedig érdekes információkat. 
Hogy ezáltal ez mennyire lesz használható azoknak, akik még sosem jártak Japánban? Nekik igen, nagyon. Rengeteg érdekességet sorol fel a könyv, sok információt, ami nagyon meghozza a kedvet ahhoz, hogy még jobban megismerd ezt a különleges helyet.

De az is igaz, hogy azoknak, akik már jártak ott vagy sokat olvastak Japánról, nem fog sok újat mondani. Nekik viszont felidézhet emlékeket és kiegészíthetik a tudásukat pár újabb dologgal. Mi például már jó ideje készítjük az útitervünket, hogy mit szeretnénk megnézni, ha kijutunk. A könyv elolvasása utána (sajnos? :D ) újabb helyszínek kerültek fel a listára, sőt azt is el merem mondani, hogy lehet, hogy egy út nem is lesz elég oda. A párom szívesen élne is ott, nekem eddig még nem volt hozzá lelkesedésem, de a könyv elolvasása után már az én fejemben is megfordult, hogy mi lenne ha.... :)

Én esetleg a könyvbe még beletettem volna egy pici etikett vagy hasznos tudnivalók részt is, ha már annyira csábít a könyv az utazásra, ne ezeken az "apróságokon" múljon az, hogy jól érezze magát mindenki - a vendéglátó ország és mi is.

Összességében megkaptam, amit szerettem volna, egy nagyon informatív, érdekességekkel teletűzdelt, látványos, új információkat is adó könyvet. Ajánlom mindenkinek, de főleg azoknak, akik még csak most ismerkednek ezzel a gyönyörű országgal - nekik tényleg különleges lesz ez a könyv. 

Borító: Nekem tetszik az egyszerűségében, lényegretörő és tudatja, hogy mi várható a könyvben

Szárnyalás: Jól tagolt, egyszerűen befogadható információk

Mélyrepülés: - 

Értékelés: 


Nyereményjáték:
Mind a 10 állomáson ki kell találnotok az ott található képről vagy idézetről, hogy milyen tipikusan Japán dologra gondoltunk! (A megoldás lehet sportág, személy, hely, étel, életstílus, bármi!) Mivel ez egy különleges turné, lesz egy extra lehetőségetek is nyerni! Ha kitaláltátok és beírtátok a dobozba a 10 megfejtést, akkor megnyílik egy új rubrika, ahova azt kell beírnotok, hogy mit csinálnátok, ha eljutnátok Japánba! Jó játékot!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A ………... a Japánok nemzeti italának számít. Sokan japán pálinkának gondolják, ez azonban tévedés, mert a …………. alapjául szolgáló gabonát nem lepárolják, hanem hordókban erjesztik (Koji rizsből és az élesztőjével erjesztik). Leegyszerűsítve a …………. inkább bornak nevezhető.”


A blogturné további állomásai:
Június 09 - Kelly és Lupi olvas
Június 11 - Booktastic Boglinc
Június 13 - Könyv és más
Június 15 - Readinspo
Június 17 - Csak olvass!
Június 19 - Utószó
Június 21 - Ambivalentina
Június 23 - Csak olvass! (extra)
Június 25 - Hagyjatok! Olvasok!

2018. november 12., hétfő

Eszes Rita: Rókatündér


Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Eszes Rita új regénye a Rókatündér, az év legizgalmasabb, legtündéribb Japánban játszódó YA története.
A különleges könyvről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és extrákkal is találkozhatsz az állomásokon. Tarts velünk, kövesd az állomásokat, hogy legyen esélyed megnyerni ezt a tündéri könyvet a kiadó felajánlásában!

Könyvmolyképző Kiadó 2018. november 20. Vörös pöttyös sorozat
296 oldal
Goodreads:
Besorolás: YA, japán, misztikus, romantikus

Ha igazán szereted, elengeded?
Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.
Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.
Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától.
Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.
Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét?
Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban?
És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?
Az év legizgalmasabb, Japánban játszódó YA története.
Ez a könyv különleges csemege. Japán kulturális körkép egy olyan magyar írótól, aki maga is oda járt iskolába. Mellette viszont egy csodálatos, finoman megrajzolt, visszafogott szerelmi történet, ahol minden szónak súlya van.
Tarts Midorival egy olyan világba, ahol minden döntésnek ára van!

Engem eddig a könyvig a japán mánia különösebben nem érintett meg, csupán a képregények, mangák, mozi- és rajzfilmek (egy kedvencemről később) azok, amik érdekeltek, ezeket értékeltem, mint a japán kultúra része. Eszes Rita azonban megfertőzött, elérte, hogy  ezután  felkapjam a fejem, ha Japánról van szó.
Szerencsére egy szabadnapomon kezdtem bele a történetbe,  és már az első fejezetek  után éreztem, hogy nem fogom tudni letenni, míg a végére nem érek, és ez így is történt.
Most hallottam először a kicune mítoszról, ami szerint vannak emberek, akik rókává tudnak változni, és a tündérekhez hasonlóan nem csak jó tulajdonságokkal rendelkeznek, és mindig segítőkészek, hanem bizony tudnak borsot is törni az orrunk alá. A regény hősnője Midori, aki eddigi 18 évét hol emberi, hol róka alakban töltötte, nagy változás elé néz, a vidéki, csendes erdei otthonából Oszakába utazhat, ahol eltölthet egy gimnáziumi évet egy nemzetközi iskolában a nagyváros közepén. Mivel Midori különbözik egy átlagos japántól, azt találták ki, hogy félig skót származású, ezzel magyarázva tűzvörös haját és sárgás szemét. Eddig nagyanyó nevelte az erdei házban, aki maga is kicune, most viszont be kell költöznie a Szakura családhoz, a nemzetközi Rotary Klub szervezésében. Az iskolában megkapja az egyenruháját és kezdődik a régi hagyományokon alapuló diákélet, amit friss szabályokkal is megtűzdelnek. A rotary-s diákoknak nincs vezetés, ivás, drogozás és randizás.
Két diák is közel kerül Midorihoz, Tristan egy svéd srác, nagyon laza, nyitott szívű és lelkű, akinek azért vannak titkai is, a másik diák egy japán lány, Rei, aki gazdag apjával él, bár többnyire inkább egyedül. Rajtuk keresztül feltárul a japán hétköznapi diákélet, ami persze ugyanúgy szól a bulizásról, randizásról, vidám kirándulásokról, de szól az iskolai bántalmazásról, a megfelelési kényszerről is, mint a saját országunkban.
Nos, most jön el az a pont, amikor már nem tudom tovább mellőzni Akira említését. Hogy már a neve milyen hatással volt rám? A kedvenc animém, az idén 30 éves Akira, ami műfajt teremtett és hihetetlen újdonság volt a maga korában, felejthetetlen élmény, aki nem ismeri nézze meg! Szóval már a neve is szívmelengetően kedves  számomra! Midori rókaként ismerkedett meg vele, követte a vele egykorú fiút, aki zárkózottan és magányosan rajzolással töltötte az idejét a sziklás tengerparton, a régi otthona közelében. A lány sosem szólalt meg (elég fura lett volna), de Akira egy idő után mindenfélét mesélt a lánynak, illetve az ő szemszögéből nézve a rókának.
Különös baráti kapcsolat alakult ki közöttük, és pontosan azon a napon, amikor Midorit Oszakába küldték, Akira is búcsúzni jött, mert összeveszett a szüleivel és el kellett utaznia, ki tudja hová és meddig.
Nem lenne ez a regény egy vérbeli young adult sztori, ha pár héttel később nem találkoznának össze ők ketten! Persze Akira nem ismerhette fel emberi alakban, mégis sorsdöntő ez a találkozás. Midori azonban jogosan gyanakszik, vajon nem az ő rókaszelleme vette rá a fiút, hogy a közelébe jöjjön? Akarva, akaratlanul is magához vonzza, pedig távol áll tőle az efféle befolyásolás, hiszen ez már varázslatnak számít. Neki meg éppen azt kéne eldöntenie, hogy az emberek között akar élni, ahogy anno a szülei döntöttek, vagy rókaként élne szabadon, az erdőket járva, ahogy nagyanyó.
Mielőtt spoilerezéssel  vádolnátok, nem akarok többet elárulni, de meg kell mondanom, hogy nagyon nehéz, ugyanis annyi minden történik és olyan sokrétű a cselekmény, hogy oldalakat tudnék betölteni vele. Olyan sokat adott nekem ez a történet, hogy felsorolni is nehéz.
- Bepillantást nyerhettem a japánok hétköznapi életébe. Voltak a regényben hagyománytisztelő szereplők, akik szentírásként követik a régi szabályokat, és persze főleg a fiatalok között rengeteg a már nem szabálykövető japán. Nagyon érdekes a tisztelet  megnyilvánulása egymás iránt. Fontosak a családi értékrendek, manapság is, egyes szülők még mindig meg akarják határozni a gyerekeik sorsát. Hihetetlenül fontos a társadalmi megítélés, még csak dohányozni sem lehet egyenruhában, nehogy szégyent hozz az iskoládra, családodra.
- Megismerhettem egy valóban hatalmas japán várost, a közlekedést, a vásárlást, a kávézók és éttermek sokaságát, az utcákon hömpölygő emberek nyüzsgését. Mindezt a szerző a saját tapasztalatai alapján írta le, közvetlenül és nagyon vizuálisan, valósággal ott éreztem magam a helyszíneken. Tele volt a regény apró információkkal, amik összességében gazdagították az ismereteimet, és bakancslistára tették Japánt.
- Korábban is szerettem a rókákat, nem csak a magyar mesékből ismert ravaszságuk miatt, de a szerző megismertetett a róka japán aspektusával, egész mondavilág fonódik a kicune jelenség köré. Egyszerűen imádtam a rókabőrben töltött pillanatokat, ezek a részek fantasztikusan megírt jelenetek. Midori a városban is átváltozik párszor, nagyon izgalmas volt követni őt.
A regényben szerepel egy ősi kicune mese, de Rita világfelépítése a mítosz köré egyedi és nagyon  eltalált, az álmok látogatása, a befolyásolás, mind izgalmasak, jó volt a megjelenítése a nagyanyó és Midori közötti különbségeknek. 
- Fontos téma volt a könyvben a barátság, hiszen Midori korábban nem igazán talált barátokat, folyton álcáznia kellett magát, visszahúzódó volt. A nagyvárosban már nem olyan feltűnő jelenség, itt önmaga lehet, és kisebb nagyobb bakikat vétve ugyan, de sikerül igaz barátokat találnia. Olyanokat, akikkel érdemes megosztani a titkait, és akik vele is őszinték. 
- Tristan és Rei nagyon sokat adtak a történethez, remekbe szabott karakterek. Két annyira ellentétes ember, mégis a sok incselkedés után megtalálták a közös hangot. Szeretnivalóak, hitelesek, élők. Nagyon drukkoltam nekik, hogy a döbbenetes fordulat után ne essen szét ez a kapcsolat. Fontos az ő cselekményszáluk, sőt, kevéssel marad el Midoriétól.
- Akira 💓 fel kell őt vennem a kedvenc book-boyfriends listámra, mert kedves, udvarias, céltudatos, segítőkész, tisztelettudó, becsületes. Húha, lennie kellene valamilyen hibájának is, de valószínűleg átsiklottam felette. Szépen ívelő szerelemnek lehetnek tanúi az olvasók, igazi randikkal, jelentőségteljes pillantásokkal, érintésekkel, csókokkal. Nem lehetett volna tökéletesebb.
- Mindenkinek vannak titkai... Van abban valami, hogy nem tudtam letenni a könyvet, mégpedig az a magyarázat, hogy folyamatosan kaptam a fordulatokat. Minden szereplő hordozott magában valamit a múltjából, legyen az családi, vagy saját probléma, amit csak később volt képes megosztani a többiekkel. A szívemhez nőttek ezek a szereplők, és izgultam értük, hogy rendben legyenek, megoldódjon minden.  Imádtam a sokszínűséget, az ellentétek ütközését, a különbözőséget és az egybeolvadást. Tulajdonképpen minden fiatalnak ki kéne próbálnia fél/egy évet valahol a világ másik felén, cserediákként. 
- Tökéletes a befejezés, annyira megvezetett a szerző, hogy aztán mégse az legyen, amire gondoltam. Sírtam és nevettem.
Szívből ajánlom ezt a regényt mindenkinek, érdemes megismerkedni a világ eme csücskével és lakóival.
Kérem szépen, hát így kell regényt írni, köszönöm az élményt Rita!  

Borító: A legjobb.
 
Kedvenc karakter: Akira

Szárnyalás: Sokat kellene megjegyeznem itt, az egyik legjobb Midori rókaként Rei-nél.


Mélyrepülés: -

Érzéki mérce:  Semmi grafikus megjelenítés, mégis benne van  minden. 

Értékelés:


Nyereményjáték

A könyv hősnője, Midori egy kicune, azaz rókává tud változni. Így a mostani játék is a rókákról szól.
Minden állomáson találtok egy róka képet és leírást, a ti dolgotok, hogy kitaláljátok, melyik róka fajról van szó.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kelly rókája:
Közepes méretű rókafaj, amely Közép-Ázsia és Mongólia sztyeppéin, félsivatagaiban és sivatagaiban él.


a Rafflecopter giveaway


Állomások:

11.08. - Sorok Között (értékelés)
11.10. - Deszy Könyvajánlója (értékelés)
11.12. - Kelly olvas (értékelés)
11.13. - Sorok Között (top10 idézet)
11.14. - Hagyjatok, olvasok! (értékelés)
11.16. - Ambivalentína (interjú)
11.18. - Ambivalentína (értékelés)
11.20. - Sorok Között (interjú)


Rendszeres olvasók