Bex Hogan: Méreg (Vihar és fájdalom szigetei #2)

 

Ugye te sem az a típus vagy, aki nyáron karácsonyi könyveket olvas? Bex Hogan Méreg című regénye éppen időben érkezett ahhoz, hogy társad lehessen a nyaralásod során. A Vipera sorozat második kötetében találunk kalózokat, mágiát és egy erős női főszereplőt. Tarts velünk, ha érdekel, mit gondolunk a kötetről!

Maxim Kiadó, 2023

464 oldal

Fordította: Abrudán Katalin

Goodreads: 4,24

Besorolás: YA, fantasy, ifjúsági, romantikus

VIHAR KÖZELEG. ZABOLÁTLAN DÜH, AMI ELNYEL SZÁRAZFÖLDET ÉS TENGERT.

Marianne elnyerte a Vipera címet, de a Keleti-szigetek békéjéhez fűzött reményei meghiúsulnak: a korrupt király továbbra is a trónon ül, a banditákat szinte lehetetlen elkapni és megbüntetni, és Marianne azt sem tudja, hogy a legénysége közül kiben bízhat igazán. A szigetek virágzása érdekében helyre kell állítani azt a köteléket, amely egykor a szárazföldet és a tengert egyesítette. Ez csak úgy történhet meg, ha Marianne újraéleszti a mágiát. Vagyis félre kell tennie minden félelmét, és vissza kell térnie a gyökereihez, a Nyugati-szigetekhez, és segítségül kell hívnia a vérében rejlő erőt. Mágussá kell válnia. Csak így lesz képes irányítani a sereget, amellyel legyőzheti a királyt.

Az előző részt pár nap híjján 2 éve olvastam és tudom, hogy mennyire szerettem a regényt. De hát két év az két év, így kellett egy kis idő, mire újra belerázódtam a történetbe. Szerencsére az emlékek nem koptak meg nagyon, így aránylag gyorsan fel tudtam venni a fonalat.

(vigyázat, az értékelés spoileres lehet annak, aki nem olvasta az első részt!!)

A történet körülbelül ott folytatódik, ahol az előző rész véget ér. Torin és Marianne összeházasodik és ezzel mindenki azt reméli, hogy kitör a béke. Azonban a nászéjszakájukon egy titozkatos merénylő majdnem megöli az ifjú királyt, a gyilkossággal pedig Mariannet vádolják, aki menekülni kényszerül. A merénylet és a lány menekülése után kitör a káosz, a bandák már nem félnek a Viperától, így merészen ölnek és rabolnak.

Marianne pedig a Nyugati-szigetekre menekül, ahol megpróbálja megkeresni a gyökereit és megpróbálja feléleszteni magában a mágiát. A kapcsolata azonban Bronnal is egyre inkább elhidegül, a fiú nem tudja megemészteni, hogy a lány - még, ha csak névlegesen is, de máshoz ment feleségül és azt sem, hogy Marianne-nak már csak másodlagos a hajója, a legénysége és a fiú is, hiszen jóval nagyobb teher nehezedik a vállára.

Forrás

Úristen, az írónő már megint milyen részt adott a kezünkbe! Hát ez nem az a "töltelék" második rész, amit sajnos sok más szerzőnél olvashatunk. Ez egy ízig-vérig tökéletes kaland, ami vérességben és izgalomban teljes mértékben felér az első résszel. Marianne még belevalóbb főhősnő, mint bármikor, bátor, segítőkész, nem fél semmitől és senkitől, és természetesen semmi nem tántoríthatja el a céljától. Persze sokat segített a neveltetése is, hiszen nem biztos, hogy egyedül, ilyen háttér nélkül képes lett volna így kivágni magát azokból a helyzetekből, amelyekbe belekerült. Természetesen sok esetben a mágia is segíti, ami most már egyre nagyobb szerepet kap a lány életében. Kezd rájönni az erejére, tanul, gyakorol és tanul és gyakorol és egyre ügyesebb - én pedig kíváncsian és valahol félve várom, hogy mi lesz ennek a vége.

Az írónő pedig ebbe a részbe is jó adag izgalmat, akciót és új felfedezéseket adagolt, így már megint csak kapkodhattam a fejem, annyi minden történik. Egyszer sem éreztem, hogy leült volna a történet, ha Marianne "picit megpihent" valahol, akkor annak oka volt és ez is csak vitte előre a történet fonalát. Nagyon tetszett, hogy bár ő ugye az elveszett örökös, de amikor megtalálja a helyét, nem részegíti meg az, hogy most királynő lehetne hatalommal és minden egyébbel, teljesen földhöz ragadtan a céljaihoz ragaszkodva megy tovább. És erre kevés főhős lenne képes. Mellette viszont hűséges az embereihez, barátaihoz, szeretteihez. Egyszerűen nem lehet nem szeretni Mariannet.

A romantika viszont ebben a részben még inkább háttérbe szorul. Ahogy fentebb is írtam, bár Bronn valahol érzi és érti, hogy Marianne mire hivatott, de egyszerűen képtelen ezt megemészteni. A lány pedig próbál egyre hidegebben bánni a fiúval, hogy végleg elszakítsa magától, így próbálja védeni a szerelmét. Mert ő még továbbra is szerelmes a fiúba, még, ha az nem is tudhat róla. De neki fontosabb dolga van, veszélyes útra indul, amibe nem akarja belerángatni Bronnt. Szívszorító volt olvasni a kettőjük jeleneteit.

És a történet vége? Ú.R.I.S.T.E.N! Ilyen véget még csak nem is képzeltem, a legvadabb álmomban sem. Ezt hogy fogja az írónő rendbehozni? Alig várom, hogy a kezembe kaparinthassam a harmadik részt, hogy kiderüljön, mi fog ezután történni...

Összességében egy tökéletes, izgalmas, akciósdús folytatást kaptam, amit mindenkinek ajánlok, aki az első részt olvasta. Aki meg nem olvasta az első részt, az sürgősen szerezze be és üljön le elolvasni. Bár, a második rész rettenetes függővége után talán meg kellene várni a harmadik részt és úgy, egyben elolvasni a három könyvet.  Mert így most rengeteget kell várnunk, hogy kiderüljön, mi is történt... :D 

Borító: Teljesen jól illik a sorozatba és megadja a történet hangulatát is

Kedvenc karakter: Marianne

Szárnyalás: még mindig az izgalmas történet

Mélyrepülés: Marianne rengeteg szenvedése

Érzelmi mérce: hát romantikára itt sincs sok idő, inkább szenvedés, kín jellemzi ezt a részt

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Be tudunk telni a kalózos ifjúsági regényekkel? Nehezen. Az állomásokon idézeteket találtok, a feladatotok pedig, hogy címet társítsatok hozzájuk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Milyen furcsa, hogy ahelyett, hogy magamhoz venném a szívét, abban reménykedem, hogy ő veszi el az enyémet.

A blogturné további állomásai:

Június 28 - Utószó
Június 30 - Kelly és Lupi olvas
Július 02 - Readinspo

Tricia Levenseller: Daughter of the Siren Queen - A szirénkirálynő lánya (A kalózkirály lánya #2)

Könyvmolyképző Kiadó 2021.

328 oldal

Fordította: Szabó Krisztina

Goodreads: 4,13

Besorolás: YA, fantasy, kalóz, szirén

Apám hajói ki lesznek szolgáltatva a sziréneknek.
Mi érjük el a szigetet elsőként, és a miénk lesz a kincs.
Alosa végre teljesíti a küldetését. Megszerezte a legendás elrejtett kincshez vezető térkép mindhárom darabját, ráadásul a kalózok, akik korábban foglyul ejtették, most az ő hajóján raboskodnak. A továbbra is bosszantóan vonzó Riden folyamatosan eltereli a figyelmét, de legalább engedelmeskedik.
Ám amikor a hitvány Vordan felfedi az apja évek óta őrzött titkát, Alosa és a legénysége veszedelmes versenyre kel a rettegett kalózkirállyal. Hiába a tengernyi veszély, Alosa biztos benne, hogy ő fogja elsőként elérni a kincset… Hiszen mégiscsak a szirénkirálynő lánya.

 

Még 2018-ban Lupi értékelte A kalózkirály lánya regényt a blogunkon, mely a sorozat első része volt. Már akkor felvettem a várólistámra, mert egyrészt  a kalózkodás kedvenc téma nálam, másrészt nagyon jó véleményeket olvastam, a Molyos átlaga most is 90% körül van. Végre sort kerítettem az olvasására és egy-két apróságtól eltekintve nagyon tetszett. Persze azonnal kezembe vettem a folytatást is.

Az már az első részben kiderült, hogy Alosa félig szirén, félig ember, és apja a szirén képességét kiaknázva tervezi megszerezni a nagy kincset. A térkép utolsó darabját is sikerült megszerezni, így Alosa jogosan várja apja elismerését. Csakhogy Kalligan rejtekhelyén egészen váratlan fordulatot vesz a történet, egy véletlen folytán Alosa megtalálja és kiszabadítja a 18 éve ott raboskodó szirénkirálynőt, aki az ő édesanyja, Ava-lee. Hiába örülnek meg egymásnak, az anyja nagyon legyengült a tengervíz hiánya miatt, és nem bír ellenállni a késztetésnek, a vízbe veti magát és eltűnik. Alosának menekülnie kell, mivel az apja éktelen haragra gerjed az anyja kiszabadítása miatt, ráadásul nem tudja, hogy már nincs is vele. Mivel megvan a térkép, Alosáék elindulnak megkeresni az A la Carta szigetet, de nyomukban ott a kalózkirály teljes flottája.

Olyan ritkán kerül a kezembe kalózos regény, vagy egyáltalán olyan, ami a tengeren játszódik, pedig imádom a hangulatát, a végtelen tenger látványát, a közelgő viharok izgalmát és a különféle tengeri lények felbukkanásának lehetőségét. Ebben a részben minden áhított vágyam teljesült, bőven volt részem izgalmakban, csatákban, és persze a romantika sem hiányzott. A szerző még feljebb csavarta a lendületet, gyorsabb lett a tempó. Nekem nagyon tetszett, hogy a nők ebben a sorozatban nem a gyengébbik nemet képviselik, teljesen egyenrangúak a férfiakkal, és ha hozzáveszem, hogy a szirének is mind nőneműek ebben a világfelépítésben, ők is rátesznek egy lapáttal, hiszen ellenük erősen védekezniük kell a férfiaknak. Imádtam Alosa képességét, ahogy rá tudja venni bármire az énekével az ellenséget, és azt is látja, hogy mit éreznek valójában. A szirén tehetsége révén remekül úszik, meg tudja szárítani magát a vízből kilépve, és nem érez az emberéhez hasonló szomjúságot. Riden segítségével fejleszteni tudta az erejének irányítását, mert a probléma még mindig fennáll, a vízben felülkerekedik rajta a szirén énje. Most jobban előtérbe került Alosa személyisége, súlyos döntéseket kellett hoznia, sok belső vívódását olvashattam, és számos alkalommal bizonyította mennyire fontos, sőt a legfontosabb számára a legénysége, a biztonságuk, hiszen többet jelentenek egymás számára egy legénységnél, sokaknak a családot jelenti ez a hajó. Becsülendő benne, hogy soha nem adja fel és az utolsó lehetőséget is felhasználva küzd. A személyisége alakulásához hozzátartozik a szüleihez való viszonya, az anyja hiánya, főleg annak tükrében, hogy mikor megtalálja, az szinte nyomban újra elmenekül. Később persze tisztázzák a dolgokat, de ez újabb csalódásként éri, és nagyon letöri. Az apja megbecsülésének elérése iránti vágy meghatározta az egész eddigi életét, és most, hogy újabb mocskos dolgok derültek ki, Alosa már nem reménykedik tovább a normális apa-lánya viszonyban, sőt, egészséges bosszúvágy uralkodik el rajta. Viszont a legénységét félti, és meg is van rá az oka. Bizony kemény veszteségekkel kellett megbirkózniuk, pedig azt gondoltam, az első rész kegyetlenségeit nem lehet fokozni, hát a szerzőnek sikerült párszor megdöbbentenie, és nem csak az őket üldöző kalózsereg révén. Az nagyon tetszett, hogy a legénység több tagját is jobban megismerhettem ebben a részben, hogyan is kerültek a csapatba. Persze a kislány, Roslyn lett a legnagyobb kedvencem. Egy igazi nagy család voltak, akik odafigyeltek egymásra, nem csak parancsot teljesítettek, hanem voltak önálló ötleteik. Tetszett, hogy Alosa kapott a többiektől pár vicces beszólást Ridennel kapcsolatban, csak úgy barátilag, de jól csattantak!

Végre a szirénekkel is találkozhattam, Alosa révén megismerheti az olvasó az életüket, a birodalmukat, és persze megcsodálhattam a felhalmozott kincseiket. A romantikus szál édes volt, de a korábbiakhoz hasonlóan eléggé lassú égésű, mindkét fél bizonytalan, és a másiktól várja, hogy bizonyos dolgokat beismerjen és kimondjon. Eszméletlen jó volt a kémia közöttük, imádtam a közös jeleneteiket, főleg azokat, ahol Alosa szirén énjét próbálták korlátok közé szorítani, és ahogy rájöttek, mitől is működik egyre jobban a párosuk. Nagyon szerettem volna, ha kapok pár Riden szemszögű fejezetet, vagy legalább egy epilógust a végére, volt ezzel kapcsolatban némi hiányérzetem. Szerencsére Rident is jobban megismerhettem ebben a részben, kíváncsi voltam a történetére az apjával, ez igazi közös pont lett Alosával, hasonló problémákat tudtak megbeszélni. Makacsságban vetekedett a lánnyal, de végül csak elfogadta kapitányként is.

Meg voltam elégedve a végső harccal, bár kissé gyorsan lezárult, ahhoz képest, hogy erre vártunk az elejétől. A kalózkirály szerintem nem szenvedett meg eléggé, ahhoz képest, ami kegyetlenséget ő okozott a korábbikban. Továbbá arra számítottam, hogy Draxen valahogy előkerül, mert ahhoz képest, hogy komoly mellékszereplő volt az első részben, a szerző gyakorlatilag kiírta a folytatás elején. De hogy Riden sem hozta szóba többé, legalábbis nem emlékszem, hogy megtörtént volna, ez fura volt. Összességében nagyon tetszett a szerző stílusa, nem akart véresen komoly lenni, volt dráma, izgalom, de volt vidámság és romantika is, egy szóval kifejezve szórakoztató olvasmány, élveztem ezt a remek kalandos duológiát a déltengeri vizeken. Kíváncsi lettem a szerző egyéb műveire is, úgyhogy feltettem a radaromra, szívesen csatlakoznék hozzá újabb utazásra.

Borító: Szinte mindenhol ezzel a borítóval jelent meg, sajnos nem jön be.

Kedvenc karakter: Alosa, Riden, Roslyn

Szárnyalás: Ridennel a vizes jelenetek.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Fura, hogy elég sok a kemény kegyetlenkedés, veszteség, de a szerelmi szál a 15-ös karikát alig éri el.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Bex Hogan: Vipera (Vihar és fájdalom szigetei #1)

 

Az óceán, a kalózok és a fantasy rajongóinak nagy örömére a Maxim Kiadó jóvoltából magyar nyelven is megjelent Bex Hogan regénye, a Vipera, A vihar és fájdalom szigetei trilógia első része. Ha kedvet kaptál ehhez a izgalmas fantasyhoz, akkor tarts bloggereinkkel, olvasd el az értékeléseiket, és játssz velünk, hogy a tiéd lehessen a kötet egy példánya.

Maxim, 2021

360 oldal

Fordította: Abrudán Katalin

Goodreads: 3,82

Besorolás: YA, fantasy

Vagy én fogom megölni őt, vagy ő fog megölni engem. Ez az én végzetem.

A tizenhét éves Marianne sorsa, hogy egy napon ő legyen a Vipera, a Tizenkét sziget védelmezője. A jelenlegi Vipera azonban az útjában áll. A romlott és kegyetlen férfi hadihajóval portyázik a tengeren, és büntetlenül gyilkol, fájdalmat és szenvedést hagyva maga után. Kétségtelenül ő a legveszedelmesebb férfi az egész óceánon… és egyben Marianne apja. A lány a szigetek védelmezőjének született. Betöltheti ezt a szerepet? Még akkor is, ha emiatt elveszíti a családját, az otthonát, a szerelmét – és talán az életét is?

Egy bátor és erős hősnő. Egy feloldhatatlan dilemma. Egy nagyszerű új fantasy trilógia, mely a tengereken játszódik.

Már nem is tudom, hogy miért kezdtem el ezt a könyvet.. a borítóját nem láttam és a fülszövege se izgatott fel annyira. De a lényeg, hogy ELKEZDTEM!

Úristen, mennyire, de mennyire jó volt ez a regény! Jó pár kalózos történetet olvastam, de egyik sem fogott meg igazán. Az egyik túl "YA" volt, a másikban nem történt semmi, a harmadikban.... Ez a történet viszont... kemény, mint a kalózok élete, fordulatos, izgalmas, de arra is fel kell készülni, hogy gyakran kegyetlen.. szükségtelenül kegyetlen, de ahogy a régi elmondásokból olvastam, a kalózok valójában ilyenek voltak és nem olyanok, mint a Karib-tenger kalózai :).

A történet főhősnője Marianne, aki a tengerek legrettegettebb kalózának a lánya. A kalózcsapat, a Vipera, eleinte legálisan kalózkodhatott, a királynak dolgoztak, védték a szigeteket és minden betolakodót kivégeztek. De egy idő után ez már kevés volt, a kapitány inkább a kegyetlenkedésével szerzett magának hírnevet. Mariannet is erre az útra szánja, viszont a lány - meglepő módon - egyáltalán nem akarja az apja nyomdokát követni, nem akar ölni, vérengzeni. Ez viszont semmi jóra nem vezet, az apja kerek perec bevallja, a lánya vagy követi a sorban vagy pedig bevégzi... Főhősünk egyik sorsot sem szeretné, így úgy dönt, hogy elhagyja az apja hajóját, ám ezzel még inkább magára haragítja az öreget. Mariannet menekülésében sokan segítik, több, egetrengető titokra is fény derül, a szerelem is megtalálja és kiderül, hogy egy birodalom sorsa van a kezében..

Forrás

Igen, a könyv ifjúsági regénynek készült. DE ismét felkészítek mindenkit arra, hogy eléggé véres a regény. Rengeteg olyan rész van benne, amitől körülbelül én is úgy kikészültem, mint Marianne. Az írónő nem bánt kesztyűs kézzel egyik szereplőjével sem, sőt, nem félt egyiket-másikat "elveszejteni". A kalózokat, a kegyetlenkedéseiket első sorból ismerhetjük meg és ez tényleg nem egy "Karib-sziget kalózai" történet. Itt a hajó alatt áthúzás, körömletépés, a kivégzéseknek rengeteg és minél véresebb válfajai - mindennapos dolog.

De emellett a regény rettentően feszes, izgalmas, egy percig nem alszik meg. Hajós üldözés, hajócsaták, menekülések, átverések, harcok és harcok és harcok jellemzik. Természetesen Marianne-t se kerüli el a szerelem, először azt hittem, hogy az itt már megszokott szerelmi háromszöget kapjuk, de nem, az írónő még ebbe is képes volt egy csavart beletenni.. Rettentően kíváncsi leszek, hogy ezt hogyan fogják megoldani a főhőseink!

A világfelépítés is különleges. Két részből áll, a Keleti és a Nyugati Birodalomból, ahol 6-6 sziget található. Ebben a regényben a Keleti Birodalommal ismerkedhettünk meg, a szigetekkel, a rajta élő különleges emberekkel. A Nyugati Birodalom egyelőre még tiltott hely, rettentő lényekkel teli tengerrel (amelyekből azért kaptunk egy picinyke betekintést:))) és még különlegesebb képeséggekkel megáldott emberekkel. Nagyon várom a következő részét a regénynek, ahol remélhetőleg arrafelé is elkalandozhatunk.

És a szereplők! Az írónő ezt viszont nem vitte túlzásba, aki gonosz, az nagyon gonosz, aki jó, az pedig nagyon jó.. egy-két szereplő olyan, akit talán picit nehezebb a helyén kezelni, de a nagy többségük könnyen beazonosítható:). Marianne viszont nagyon szerethető főhős, ügyesen kezeli a fegyvereket, még jobban harcol (mondjuk sok más esélye nem nagyon lett volna, ha valaki egy ilyen kalózhajón nő fel), de ember tudott maradni a sok embertelen kalóz között. Szerettem a bőrében lenni, tetszett, hogy nála nem mindenáron a gyilkosság a megoldás, de azzal pedig végképp hús-vér ember tudott maradni nálam, hogy ő is esendő, követ el hibákat, nem is keveset.

Természetesen várható volt, mint minden hasonló korú fantasy főhősnél, hogy az ő kezében lesz a Birodalmak sorsa, de kérdés az, hogy akar-e, tud-e ezzel élni? A szíve-lelke megvan hozzá, viszont épp, hogy kiszabadult az apja és a hajó fogságából, most kezdeni élni a nagybetűs ÉLETET... De majd kiderül.

A történet vége pedig? Függővég, de nem a körömlerágós fajtából. Igazából nem a függővég miatt akarom tovább olvasni, hanem, mert mindenestül érdekel a történet, hogy mi lesz Marianne-val, a barátaival, a birodalmakkal.

Összességében rettentő pozitív meglepetés lett a könyv, imádtam minden sorát, még akkor is, ha néha már nekem is túl kegyetlen volt egy-két momentum. Kinek ajánlanám? Fiúknak és lányoknak egyaránt, de a véres részek miatt inkább 16 éven felülieknek. Én pedig köszönöm az írónőnek, hogy bebizonyította, hogy van izgalmas és olyan kalóztörténet, ami túl tud lépni a megszokott YA történetek kliséinél. Nagyon várom a következő részt!

Borító: Nekem tetszik, látványos, figyelemfelkeltő és utal a történetre is

Kedvenc karakter: Torin, Marianne, Bronn, Grace

Szárnyalás: az izgalmas történet

Mélyrepülés: Marianne apja... és a király

Érzelmi mérce: hát, van benne romantikus szál, de a sok vérengzés között szerintem ez eltörpül

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mivel a Vipera a tengeren játszódik, ezért mostani játékunkban olyan regényeket gyűjtöttünk össze, amelyekben szintén fontos szerepet kap a tenger vagy az óceán. A feladatod az lesz, hogy felismerd, melyik könyv borítójáról származik az alábbi képrészlet, és a helyes megoldást beírd a Rafflecopter dobozba!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A blogturné állomásai:

Június 29 - Utószó
Július 01 - Readinspo
Július 03 - Kelly és Lupi olvas

Tricia Levenseller: Daughter ​of the Pirate King – A kalózkirály lánya (A kalózkirály lánya #1)

Ősszel a Könyvmolyképző kalózvizekre evez - nem is akárhogy! Rögtön a kalózkirály badass lányához csatlakozhatunk egy küldetésen. Nem semmi izgalmak, vízi csaták, árulások és természetesen titkok, no meg kalóztérkép színesítik az oldalakat - amikből Te is ízelítőt kaphatsz, ha a Blogturné Klubbal tartasz extra hosszú, 14 állomásos turnénkon!

Ha ügyesen vitorlázol, a könyv 3 példányának egyike is a Tiéd lehet.

Könyvmolyképző, 2018

288 oldal

Fordította: Szabó Krisztina

Goodreads: 4,0

Besorolás: YA

Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem.

A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.

Tricia Levenseller első regénye, A kalózkirály lánya, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában, sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó történet.

Kalózos történetek! Kalózos YA történetek! Hogy én milyen régóta vágytam már egy ilyen regényre! Imádom a kincskeresős, kalózos történeteket, sok-sok rejtéllyel, kincsestérképpel, izgalommal. Bár annyira nem vagyok ultra fan, mint mondjuk Dreamworld Rami - őt lehetetlenség felülmúlni, ha kalózokról van szó:), de tényleg nagyon szeretem őket, így amikor szóba került, hogy egy ilyen regénnyel lehet turnézni, azonnal igent mondtam rá. 

Sajnos azonban felemás érzésekkel csuktam be a könyvet. Az alapötlet nagyon jó lett, azért maximális pontot adnék rá. Egy fiatal női kalóz, (a kalózkirály lánya) aki titkos küldetésben jár: egy térképdarabot kell megtalálnia. Három térképdarab ad ki egy teljes térképet, utat a mesés kincseket rejtő szirének szigetéhez. Így foglyul ejteti magát azzal a kalózcsapattal, akiknél feltehetően ott van az egyik térképdarab. 

Alosa

A térkép persze nincs közszemlére téve, így Alosának mindent be kell vetnie, hogy megtalálja a különleges papírdarabot. A kalózhajót és a csapatot egy rég meghalt kalózfejedelem két fia vezeti és ez persze azonnal konfliktushelyzetet teremt, de természetesen az is, hogy egy csak férfiakból álló hajóra egy gyönyörű, fiatal lány kerül:). Alosa nem hódol be nekik, a két fiú közül pedig Riden veszi fel a kesztyűt és próbál a lány méltó ellenfele lenni minden téren. Eddig a történet tökéletes is lenne, hiszen van benne minden, amire szükségünk van: rejtély, térképvadászat, szerelmi szál. De itt meg is reked a regény, körülbelül a könyv háromnegyedéig. 

Alosa egy valódi badass főhősnő, akiről sajnos eleinte ugyanúgy, mint "Ceciliáról" az Üvegtrónból, csak szóban halljuk, hogy mennyire kőkemény harcos, bárkit megölne, nála nincs erősebb, ügyesebb, gyorsabb.. stb. De ebből sokat nem látunk. A hajót se nagyon hagyják el, a történet nagy része a fedélközben játszódik. Aztán a történet végefelé végre hosszabb időre is elhagyjuk a hajót és akkor legnagyobb örömömre láthatjuk is, hogy a lány tényleg teljes joggal érdemli ki ezeket a jelzőket. Kőkemény harcos, méltó ellenfele bárkinek. Sajnos mire elértünk idáig, én speciel már belefáradtam a fedélközi "csörtékbe", amit Ridennel vívnak folyamatosan.

Riden

Ennek persze van valahol jó oldala is - főleg annak, aki a romantikus részt várja nagyon egy ilyen regényben, hiszen a két főhős közt szó szerint forr a levegő. Ha el tudtam attól vonatkoztatni, hogy valaminek történnie is kellene már végre, akkor imádtam a kettőjük közti szócsatákat. Az írónő nagyon ügyesen, fokozatosan építette fel köztük a szerelmi szálat, nem volt elhamarkodott, sőt... 

De ennek a regénynek akkor sem CSAK erről kellett volna szólnia. Szerettem volna, ha sűrűbben elhagyjuk a hajót, picit nyomozunk, picit keressük a kincset vagy a térképet. Szerettem volna több akciót látni Alosától, ha már ő a "hét tenger ördögnője" :D.

A végén, ahogy az előbb már írtam, végre megkaptuk mindezt, de addigra úgy éreztem, hogy az írónő rájött, hogy kellene valamit kezdeni a történettel is és kicsit felpörgette az eseményeket. Ez nagyon jó tett a történetnek, de én ezt kb a könyv felénél vártam volna már nagyon. 

A történet vége pedig? Nem kifejezetten függővég, bár ezek után már nagyon kíváncsi vagyok, hogyan szerzik meg a hiányzó térképrészletet, megtalálják-e a kincset, egyáltalán létezik-e a kincses sziget. Kíváncsi vagyok, hogy Alosa hogy dönt bizonyos kérdésekben - ebbe mélyebben nem akarok belemenni, mert az spoileres lenne keményen. 

Attól függetlenül, hogy ha végigolvassátok az értékelést, úgy tűnik, hogy nagyon nem szerettem ezt a regényt, de ez nem így van. Érzem benne a potenciált és mivel valószínűleg még lesz egy vagy két része biztosan:), így remélem a folytatás picit akciódúsabb lesz.

És kinek ajánlanám? Inkább lányoknak, mert a fiúkat szerinte egy idő után el fogja rettenteni a sok szerelmi cívódás a két főhős között. 

Borító: Nem, nem, nekem nagyon nem jön be. Rettenetesen semmitmondó a számomra, észre se venném a polcon :(. 

Kedvenc karakter: Alosa, Riden

Szárnyalás: Az alapötlet

Mélyrepülés: Hogy a könyv feléig jóformán nem történt semmi....

Érzelmi mérce: Van benne szerelmi szál, szépen alakul :) De minden a YA keretein belül természetesen.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Nyereményjáték:

Kalózos könyvvel turnézunk, kalózos játékkal érkezünk! Mi más is lehetne a feladat, mint megtalálni a kincset?

De azért van még, ami fontos: útközben van néhány olyan hely a térképen, amit érinteni kell. 

És hogy hogyan?

Minden állomáson, egy szóra linkelve elrejtettünk egy térképdarabot. Természetesen a térkép a kulcs a kincshez, de mint mondtuk, nem csak az X helyét keressük, hanem azt is, melyik állomásokon találtátok meg a helyeket, amiket érinteni kell útközben.

Kincsvadászatra fel!

Ha ügyesen vadásztok, a könyv 3 példányának egyike lehet a Tiétek!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A blogturné további állomásai:

Szeptember 21 - Értékelés - Deszy könyvajánlója

Szeptember 22 - EXTRA állomás - Hagyjatok! Olvasok!

Szeptember 23 - Értékelés - Sorok között blog

Szeptember 24 - EXTRA állomás - Kelly & Lupi olvas

Szeptember 25 - Értékelés - Könyvvilág

Szeptember 26 - Értékelés - Ambivalentina

Szeptember 27 - EXTRA állomás - Deszy könyvajánlója

Szeptember 28 - Értékelés - CBooks

Szeptember 29 - Értékelés - Hagyjatok! Olvasok!

Szeptember 30 - EXTRA állomás - Sorok között blog

Október 1 - Értékelés - Dreamworld

Október 2 - Értékelés - Kelly & Lupi olvas

Október 3 - Értékelés - Nem félünk a könyvektől

Október 4 - EXTRA állomás - Interjú az írónővel - Deszy könyvajánlója

Tricia Levenseller: Daughter ​of the Pirate King – A kalózkirály lánya (A kalózkirály lánya #1) - EXTRA ÁLLOMÁS

Ősszel a Könyvmolyképző kalózvizekre evez - nem is akárhogy! Rögtön a kalózkirály badass lányához csatlakozhatunk egy küldetésen. Nem semmi izgalmak, vízi csaták, árulások és természetesen titkok, no meg kalóztérkép színesítik az oldalakat - amikből Te is ízelítőt kaphatsz, ha a Blogturné Klubbal tartasz extra hosszú, 14 állomásos turnénkon!

Ha ügyesen vitorlázol, a könyv 3 példányának egyike is a Tiéd lehet.

Könyvmolyképző, 2018

288 oldal

Fordította: Szabó Krisztina

Goodreads: 4,0

Besorolás: YA

Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem.

A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.

Tricia Levenseller első regénye, A kalózkirály lánya, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában, sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó történet.

Kicsit rendhagyó módon, most nem egy értékelést olvashattok, hanem a könyv turnéjának egyik extra állomását, ahol érdekességeket osztunk meg a könyvről. Természetesen a turné későbbi állomásán értékelni is fogom a könyvet:).

EXTRA ÁLLOMÁS - interjúfordítás

Mi ihlette A kalózkirály lánya megírását?

A Karib-tenger kalózai mozifilmek hozták meg az érdeklődésemet a kalózok iránt. Miután beleszerettem a filmekbe, elkezdtem hasonló történeteket keresni, de írott formában. Nagyon csalódott lettem, amikor kiderült hogy csak néhány kalózos YA regény létezik és még kevesebb, amely női kalózokról szól. Ezt az űrt akartam betölteni. 

A popkultúra egy adott kalóza ihletett meg vagy általánosságban az elemei? 

A popkultúra kedvenc kalóza számomra Jack Sparrow. Imádom, hogy mennyire okos. Bármilyen

Jack Sparrow

helyzetből képes kimászni, általában úgy, hogy hagyja, hogy az ellenségei alábecsüljék. És olyan átkozottul vicces! Emellett Hook Kapitány a Once Upon a Time (Egyszer volt, hol nem volt) sorozatból az, aki nagyban meghatározta azt, hogy én hogyan képzeltem el a kalózaimat. Ő egy valódi egyéniség. A Dreamwork Szinbádja pedig abban segített, hogy el tudjam képzelni, hogyan működik egy hajó.

Imádom az összhangot a legénység között és ahogyan törődnek egymással ebben a filmben. Ez volt az első alkalom, hogy egy kalózos filmben ilyet láttam.  

Habár leginkább a valódi kalóznők inspiráltak. Ching Shih, egy kínai, prostituáltból lett kalóz; Jeanne de Clisson, egy francia arisztokrata, aki egy bosszú miatt vált kalózzá; és Grace O'Malley, az ír kalózkirálynő - ők voltak a legnagyobb ötletadóim.

Hook kapitány

Miért alkottad meg Alosát ennyire erős főhősnőnek? Válasz lehet a történelmi, férfi-központú kalóz kultúrára? 

Annyira jó volt Alosát ennyire erős főhősnőnek megalkotni. Amikor az emberek a kalózokra gondolnak, általában Feketeszakáll ugrik be nekik. Meg akartam mutatni, hogy a nők ugyanolyan brutálisak és vadak lehetnek, mint a férfi kalózok. És valójában TÉNYLEG AZOK VOLTAK! Olyan sok valódi, női kalózkapitány volt, akik különösen kegyetlenek voltak, ahogy említettem az előző kérdésre adott válaszomban. Megpróbáltam arra gondolni, hogy mennyire vadnak kellett lenniük ahhoz, hogy ilyen sok férfit irányíthassanak (Ching Shih több tízezer férfit vezetett!)

A kalózkirály lánya az első, bemutatkozó regényed. Hogyan készült? Voltak meglepetések az írás során?
Habár A kalózkirály lánya lett a debütáló regényem, de valójában ez már a negyedik regény, amit befejeztem. Izgalmas volt, hogy végre van egy olyan könyvem, ami eljutott a kiadásig. Volt két előző regényem, amit beadtam, mint kéziratot, de nem sikerült az eladásuk, így elég idegőrlő volt várni ennél a regénynél a hírekre. Onnantól, hogy beadtam a kéziratot egészen addig, ameddig aláírtuk a szerződést, 8 hónap telt el. Ezen a ponton nem volt semmi meglepetés, hiszen ezen a folyamaton már végigmentem régebben is. Amire azonban nem számítottam, hogy mennyire csodálatos szerkesztőm van. Annyira jó a munkájában és olyan szerencsésnek és hálásnak érzem magam, hogy itt van ő nekem.
A kalózkirály lányához új ügynökkel írtam alá szerződést és olyan könnyű dolgozni vele. Azt hiszem, hogy nagyon jól dolgozunk együtt. Így azt gondolom, hogy a legnagyobb meglepetés ez a két új kapcsolat lett, amit a könyv eladása és szerkesztése hozott!

Hogyan kezdesz neki a negatív szereplők vagy a főhősök megírásához?
Ugyanúgy kezdek neki a negatív szereplőimhez, mint az összes többi karakterhez. Megvan a saját céljuk, félelmeik és furcsa tulajdonságaik. Azt akarom, hogy ugyanolyan valós személynek érezzük őket, mint a többi szereplőt. Megpróbálok úgy gondolni rájuk, mint akinek a céljaik ellentétben állnak a főhőseim céljaival. Ez segíti a történetben a konfliktust kialakítani.

Mi könnyebb, első vagy utolsó sort írni?
Az első sort sokkal könnyebb megírnom. Amikor eldöntöm, hogy hol akarom a történetet elkezdeni, akkor az első sor nagyon gyorsan jön, valami, ami megmutat egy szereplőt vagy a nyitójelenetet - valami, ami az olvasót arra készteti, hogy tovább olvasson. Az utolsó sorok nagyon trükkösek, mivel olyanok, mint egy búcsú. Nagyon nehéz megtalálni a megfelelő szavakat.

Hogy néz ki a környezet, ahol írsz? Szükséged van bármire az íráshoz?
Bárhol tudok írni. Csak laptopomra van szükségem a vázlatommal és már jó vagyok. Fehér zaj (mint például egy ventillátor) a háttérben segít, de nem szükséges. Írás közben nem tudok zenét hallgatni. Túlságosan zavarónak találom.

Ha lenne kalózneved, mi lenne az?
Tricia, a Rettenetes.

Forrás: www.hypable.com

És még egy érdekesség:

Miért voltak "félszeműek" a kalózok?

Illetve nem is annyira a félszeműség a kérdés, hanem miért viseltek ennyien szemkötőt. Nem, nem

azért, mert ilyen nagy számban veszítették el a fél szemüket, (bár ez is előfordult a harc hevében) hanem egy taktikai ok miatt.
A kalózok ugye rengeteg időt töltöttek a tengeren és elég gyakran kellett lemenni a világos fedélzetről a hajó sötét mélyébe.
Tudósok már régen kiderítették, hogy a szemnek jó pár perc kell ahhoz, hogy a világos után a sötéthez tudjon alkalmazkodni, ez azonban abban az időben akár élet-halál kérdése is lehetett. A kalózok hamar rájöttek arra, ha az egyik szemüket folyamatosan sötétben tartják (lefedve) és a hajó mélyére kell lemenniük, leérve egyszerűen felcserélték a szemkötőt és a huzamosan sötétben tartott szem másodpercek alatt alkalmazkodott a sötéthez és jobban láttak vele.

Nyereményjáték:

Kalózos könyvvel turnézunk, kalózos játékkal érkezünk! Mi más is lehetne a feladat, mint megtalálni a kincset?

De azért van még, ami fontos: útközben van néhány olyan hely a térképen, amit érinteni kell. 

És hogy hogyan?

Minden állomáson, egy szóra linkelve elrejtettünk egy térképdarabot. Természetesen a térkép a kulcs a kincshez, de mint mondtuk, nem csak az X helyét keressük, hanem azt is, melyik állomásokon találtátok meg a helyeket, amiket érinteni kell útközben.

Kincsvadászatra fel!

Ha ügyesen vadásztok, a könyv 3 példányának egyike lehet a Tiétek!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A blogturné további állomásai:

Szeptember 21 - Értékelés - Deszy könyvajánlója
Szeptember 22 - EXTRA állomás - Hagyjatok! Olvasok!
Szeptember 23 - Értékelés - Sorok között blog
Szeptember 24 - EXTRA állomás - Kelly & Lupi olvas
Szeptember 25 - Értékelés - Könyvvilág
Szeptember 26 - Értékelés - Ambivalentina
Szeptember 27 - EXTRA állomás - Deszy könyvajánlója
Szeptember 28 - Értékelés - CBooks
Szeptember 29 - Értékelés - Hagyjatok! Olvasok!
Szeptember 30 - EXTRA állomás - Sorok között blog
Október 1 - Értékelés - Dreamworld
Október 2 - Értékelés - Kelly & Lupi olvas
Október 3 - Értékelés - Nem félünk a könyvektől
Október 4 - EXTRA állomás - Interjú az írónővel - Deszy könyvajánlója