Ally Carter: Heist Society - Tolvajok klubja (Tolvajok klubja #1)

Könyvmolyképző Kiadó 2021. június 1.

296 oldal

Fordította: Bosnyák Gabriella

Goodreads: 3,90

Besorolás: YA, krimi, realista

 

Kat két hetet kapott, hogy végrehajtsa a legnagyobb rablást a családja történetében…
Amikor Katarina Bishop hároméves lett, a szülei elvitték a Louvre-ba… hogy terepszemlét tartsanak. A hetedik születésnapján Katarina és Eddie bácsi Ausztriába utaztak… hogy ellopják a koronaékszereket.
Tizenöt évesen Kat maga is kitervel valamit: addig ügyeskedik, míg bekerül az ország legjobb bentlakásos iskolájába, hogy végre maga mögött hagyhassa a családi vállalkozást.
Ám ez korántsem olyan egyszerű, mint gondolta.
Kat régi tettestársa és barátja bukkan fel, hogy visszarángassa a bajba. A srácnak jó oka van rá, hiszen a lány apjának élete a tét – így Kat kénytelen visszatérni korábbi életébe, ami elől olyan elszántan menekült.

Több, mint tíz éve fedeztem fel a szerzőt, épp ennek a könyvnek az eredeti megjelenése kapcsán 2010 körül, így nagyon örültem 2011-ben, amikor a Kelly Könyvkiadó elkezdte kiadni egy még korábbi sorozatát, ami eredetileg Gallagher Girls - magyarul Cammie, a Kaméleon néven futott. Ebből két rész jelent meg, a Ha megtudnád hogy szeretlek, meg kellene öljelek és a Görbüljek meg, ha igazat mondok.  Én akkor szó szerint beleestem a szerző stílusába, imádtam a humorát, és a témaválasztás is újszerű volt, az akkori fantasy dömpingben végre kaptam egy kémektől hemzsegő sztorit. Mindig bánkódom, ha félbemarad egy sorozat, és ennél különösen haragudtam, sajnos a kiadó az illegális letöltések elharapódzására hivatkozott. Nem csak ez a sorozat jutott erre a sorsra, és nem csak ennél a kiadónál, sajnos hozzá kellett szoknunk ehhez is...

Szóval fentiek miatt teljesen váratlanul ért a hír, hogy a szerzőt átveszi a Könyvmolyképző, és kiadja a Heist Society sorozatot, (legalábbis az első két részt biztosan) mit mondjak, ugráltam örömömben, mert egy rendkívül szórakoztató stílusú szerzőt sikerül így megismertetni a Vörös pöttyös könyvek rajongóival.

Ahogy a fülszöveg is ecseteli,  Katerina Bishop egy bűnöző családba született, pontosabban felsőkategóriás tolvajok vére csörgedezik az ereiben. Még csak 16 éves, de már számos híres "esetben" vett részt, ahol természetesen nem csak a fizikai ügyesség számít. Briliánsan megkomponált tervek alapján kivitelezett rablások ezek, ahol a világ legdrágább műkincsei cserélnek gazdát. Kat apja, Bobby Bishop az egyik legnagyobb név a szakmában, de most bajba került, mert egy olasz milliárdos biztos abban, hogy ő lopta el öt méregdrága festményét, egy föld és vízalatti szupertitkos helyről. Kat pár hónapja éppen szünetelteti a családi bizniszt, egy bentlakásos suliban akar hétköznapi fiatalok között tanulni, amikor ez a példa nélküli eset történik, és a családja, barátai érte mennek, hogy a segítségét kérjék. Kat egy percig sem gondolkodik, azonnal elindul az apjához. Találkoznak is, de az apját épp megfigyeli az Interpol más ügyből kifolyólag, így a lánynak magának kell megszervezni a képek visszalopását, ugyanis ez az egyetlen megoldás.

Katarina egy tinikből álló csapatot szervez, ezúttal a család fiataljai készülnek az akció végrehajtására. Ehhez azonban sok előzetes nyomozásra kerül sor, hiszen meg kell találni, egyáltalán hol lehetnek az ellopott festmények. Közben a kegyetlen milliárdos, Arturo Taccone megfenyegeti a lányt, ha két héten belül nincsenek meg a képek, a szerettein áll bosszút. Nem babra megy a játék tehát, ráadásul egy újabb ismeretlen is beleszól a történetbe, Visily Romani, nyilvánvalóan álnév alatt, de otthagyja a névjegyét egy helyszínen, ahol igazából nem történt lopás, vagy mégis?

 

Ez a regény valóságos utazásra visz, Anglia, Ausztria, Olaszország, Las Vegas, Párizs, New York, sok helyen megfordulnak, mire összeáll a csapat. Kat legfőbb támasza W.W. Hale, a vele egykorú gazdag angol srác, akivel némi romantika is alakul, a legcukibb módon, lassan haladva.

A csapat másik lány tagja Gabrielle, aki mestere az elterelésnek, mindenkit elbűvöl a csacsogásával és nem kevésbé a miniszoknyás lábaival. Ott van még Nick, aki remek zsebtolvaj, őt Párizsban szedi össze Kat, igazából csak most ismerte meg, de nagyon ügyesnek találja. Szüksége van még a családból  a Bagshaw fivérekre, Hamish és Angus tehetséges tolvajok és rengeteg szórakoztató megjegyzésük van. És természetesen szükség van Simonra is, mert mindig kell egy ember, aki számítógépes zseni és meghekkeli a rendszereket. Úgy érezheti az olvasó, hogy egy tini kiadású Ocean's Eleven filmbe csöppent, bárcsak valóban megfilmesítenék. 

 

Nagyon tetszett a történet íve, egy percre sem lankadt az érdeklődésem. Mindig felbukkant egy-egy új információ, amin el kellett gondolkodni. És ez a lényeg ennél a regénynél, hogy végre nem mágia meg varázslat a megoldás, hanem kombinálni kell, és precíz tervvel kell előállni, és véghezvinni a lehetetlen vállalkozást. Jó volt egy kicsit a művészet világába bekacsintani, bár itt a könyvbéli festmények kitalált művek, de számos valós utalás is elhangzik. 

Teljesen más izgalmat nyújt egy ilyen jellegű rablás, amikor gyakorlatilag visszarabolnak műtárgyakat, ezért nem is érzi az olvasó, hogy egy bűncselekmény kellős közepébe került, és tulajdonképpen a bűnözők oldalán áll. Naná, hogy a bandának szurkoltam minden egyes pillanatban, pedig a múzeumban az idegeimen táncoltak, mi lesz ennek a vége, volt pár nem várt fordulat. Számomra tökéletes kikapcsolódás volt ez a gyors tempójú történet, nagyon megszerettem a szereplőket. Fiatalos lendülettel, bájosan, humorosan vették az akadályokat. Kat karaktere csodás, imádtam a fanyar humorát, és persze a csavaros elméjét. Kedvenceim a Hale-el közös jeleneteik, párbeszédeik voltak, a srác nem maradt alul szarkazmusban sem. Remélem a következő részben kicsit több lesz kettejük között a romantika.

Ahogy a szerző is megemlíti a köszönetnyilvánításban, a család fontossága kiemelt szerepet kap. Ezt így is éreztem végig a regény során. Teljesen mindegy, hogy az embernek mennyi pénze van, vagy milyen társadalmi réteg tagja, a legfontosabb mindig a családja. És ebbe a barátok is beletartoznak. Szép példáját mutatta be a szerző az összetartásnak, legyőzve időt és távolságot, ez az igazi érték, amiért érdemes küzdeni.

Nagyon köszönöm a kiadónak, hogy olvashattam ezt a regényt, biztos vagyok benne, hogy sokak kedvence lesz. Várjuk a következő részeket!

Képek: Pinterest

Borító: Imádom, hogy megkaptuk az eredetit.

Kedvenc karakter: Kat, Hale

Szárnyalás:  A Henley-ben történtek.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Hale egy imádnivaló book-boyfrend alapanyag. 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

 OLVASS BELE!!!

 

J. L. Armentrout: Fall With Me - Zuhanj velem (Várok rád #4)

Könyvmolyképző Kiadó 2020 - Rubin pöttyös

464 oldal
Fordította: Császár László
Goodreads: 4,08
Besorolás: New Adult, realista, romantikus

Első ​szerelem, második esély, és ellenállhatatlan vonzalom, ami a tehetséges festőként alkotó pultoslány és az érte mindenre képes kemény, szexi zsaru között lüktet.
Roxy tizenöt éves kora óta fülig szerelmes Reece-be, és amikor felnőttként végre együtt töltött egy szenvedélyes éjszakát a látszólag elérhetetlen zsaruval, azt hitte, viszonzásra talál majd a szerelme. De nem így történt. Vagy legalábbis ő azt hitte. Reece azonban váratlanul újra berobban az életébe, amikor szabadlábra helyezik azt a férfit, aki annak idején súlyosan megsebesítette Roxy barátját. A támadó megbánta már, amit tett, Roxy azonban képtelen megbocsátani neki.
Roxy semmit nem szeretne kevésbé, mint megint odáig menni Reece-szel, a férfi azonban eltökélte magában, hogy bebizonyítja a lánynak ennek ellenkezőjét. Különösen, amikor kiderül, hogy egy pszichopata üldözi Roxyt. Roxy maga sem tudja, mi veszélyesebb: a pszichopata vagy az, hogy szembenézzen a rég eltemetett múlttal és megint feltárja a szívét.

Nem gondoltam volna, hogy az első két rész szárnyalása és a harmadik rész pici gyengülése után a negyediknél elvesztem az érdeklődésemet a továbbiakra nézve. Én sajnálom a legjobban....

A legrosszabb, hogy egy pillanatra sem tudtam azonosulni Roxy-val. Pedig a nevét imádom, a kisebbik lányomnál esélyes volt a Roxána név, de a család leszavazta. Szóval már emiatt is akartam kedvelni, de nem ment. Amit szerettem benne az a pólói felirata és a szarkazmusa.

Az szép volt tőle, hogy az évekkel korábban súlyosan sebesült barátját minden pénteken meglátogatta az intézetében, képeket festett neki és mivel Charlie nem kommunikált vele, így felolvasott neki. Az mondjuk más tészta, hogy mennyire volt helyes épp a Twilight részeit olvasni egy huszoniksz éves srácnak.  Óriási lelkiismeret furdalást okozott a lánynak Charlie állapota, hiszen annak idején miatta tört ki a veszekedés, ha akkor befogja a száját, akkor csendben leléphettek volna és Henry nem dobta  volna fejbe a srácot egy kővel. Ráadásul egyre romlik az állapota, már enni sem hajlandó. Számos monológ hangzik el ezzel kapcsolatban, és sajnos nálam nem a kellő hatást váltotta ki, hanem épp az ellenkezőjét. Túl sok volt belőle, nem tudom máshogy kifejezni, erőltetettnek éreztem. A család és a barátok is számtalanszor jelezték, hogy egyrészt nem ő tehetett erről, másrészt neki ettől még élnie kéne a saját életét, nem belemerevedni ebbe a helyzetbe. Miután kiderült, hogy Henry szabadlábra került, Reece, a százszor emlegetett  "egyéjszakás" kalandja, - aki most a helyi seriffhelyettes - hirtelen megjelenik és ........... egyikük sem tudja igazából mit akar.

Mindeközben Roxy egymás után megmagyarázhatatlan dolgokat tapasztal az otthonában, a távirányító a hűtőben, a mosogató beindítva, több apró furcsaság, ami alapján meggyőzi magát, hogy szellem lehet a lakásban. Na itt padlót fogtam, mert egy kicseszett faék egyszerűségű krimi szálat rakott ide a szerző, amit az első oldalakon már el is spoilerezett. Komolyan nem hiszem el, hogy van aki ezen izgulni tudott. Roxy tudta nagyon jól, mi van a házzal kapcsolatban, mégsem kapcsolt. 

A másik óriási csalódás részemről, hogy az egész problémát Reece ás Roxy között a lány generálta egy hazugsággal. Nos, sok könyvvel a hátam mögött nyugodtan mondhatom, hogy ennél gyengébb cselekményszálat már rég olvastam. Meggyőzi magát, hogy ez nem is olyan nagy dolog, aztán mégis bolhából elefántot csinálnak. 11 hónapig nem árulja el az igazat a srácnak. Miért pont most? Ezt a kavarást már elég nehéz volt elviselni.

Reece azért bejött nekem, és nem csak az egyenruha miatt. Na jó, főleg azért, elég gyakran magam elé képzeltem a leírások alapján és elégedett voltam a látvánnyal. Imádtam a rángatózó arcizmait és az elbűvölő mosolyát. Megvannak neki is a saját kis démonjai, de azt hiszem az ő foglalkozásánál ezt vállalnia kell. Úgy gondolom erre fel kellett készülnie, az akadémián kellett ezzel foglalkozniuk.

Nem tudom azt mondani, hogy a kettejük közötti kémia utolérhetné az előző párosokét. Nagyon nem, de azért az erotikus jelenetek nagyjából rendben voltak. 

Visszatérve Roxyra, a végére persze sikerül helyére tenni magában a dolgokat, és rájön, hogy azt kell tennie az életével, ami boldoggá teszi, nem pedig azt erőltetni, amit mások elvárnak. Picit levon ebből a nagy önmagára találásból, hogy igazából csak ő hitte azt, hogy mást várnak el tőle. Valahogy annyira hiányos a mondanivaló.

Ami megint csak zavart, ez a szerencsétlen Henry-féle szál, aki annyira megtért a börtönben, hogy mindenáron beszélni akart vele, az egész regényen át üldözi, mégis, mire Roxy igent mond a beszélgetésre, a könyvnek hussss vége. Igazán kíváncsi lettem volna, vajon mit mondanak egymásnak, de a szerző ezt szépen eltusolta, és pontot tett a történet végére.

Nem biztos, hogy folytatom ezt a sorozatot, mindenesetre megvárom majd, milyen lesz a Forever with You fogadtatása, ugyanis a Steph-Nick párostól előre nem vagyok elájulva. Stephanie eleve egy negatív megítélésről indul, így lett megírva a karaktere, őszintén szólva nem tudom elképzelni, hogy Nick bármilyen mély érzelmeket tudna iránta táplálni, arról nem is beszélve, hogy ő meg egy egyéjszakás pasi, legyen bármilyen jóképű, nyilvánvalóan kapcsolatfóbiás. Kár, hogy nem  a Shepherden folytatódik a sztori, az volt a jó világ. Hiába bukkannak fel minden részben a korábbi szereplők, nem ugyanaz a feeling sajnos.

Borító: Illeszkedik a sorozathoz.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Jézusom, semmi.

Mélyrepülés: A krimi szál.

Érzéki mérce: Nagyjából rendben van a regény erotikus tartalma, bár a kémia nem olyan erős, mint a korábbi párosoknál. 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!