Kasie West: Borrow my Heart

A Menő Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg Kasie West legújabb romantikus YA-regénye, a Borrow My Heart. A történet középpontjában egy kegyes hazugság, egy kéretlen segítség és egy hatalmas félreértés állnak, amelyek eléggé megbonyolítják Wren életét. Ha szeretnétek Ti is megismerni Wren és Asher történetét, tartsatok velünk, és játsszatok a könyvért, amit a kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk megnyer a blogturné végén!

 

Menő Könyvek 2024.

312 oldal

Fordította: Hartinger Emese

Goodreads: 3,64

Besorolás: YA, romantikus, kutya, család

 

Wren ​már rengeteg kutyát megmentett – de most egy fiút kell megmentenie.
Wren imádja az állatokat. A menhely összes lakójával remekül kijön, még a nehéz természetű Beannel is. Sőt, ő a kedvence. Az emberekkel azonban már más a helyzet. Irracionálisak, kiszámíthatatlanok, nem tartják be a szabályokat… és úgy tűnik, nem igazán kedvelik a lányt.
Amikor azonban végighallgatja, hogy egy srácot megaláz a barátja, amiért felültette egy neten megismert kamucsaj, és az egészet még videóra is veszi, félreteszi a logikát és a józan ellenérveket. A srác megmentésére siet, és azt állítja, hogy vele levelezett. A rögtönzött találka azonban jobban sikerül, mint várta: Asher megtestesít mindent, ami Wren életéből hiányzik – laza, vicces és igazi ölelés-világbajnok. Mire a lány észbe kap, már a sokadik kamurandijukon vannak. De Asher vajon megbocsátja, hogy nem az, akinek mondta magát? És Wren képes lesz valaha megbízni egy ennyire impulzív fiúban?
Kasie West hitelesen és érzékenyen mutatja be az első szerelem szépségeit és buktatóit ebben a magával ragadó romantikus regényben. 

Még csak egy regényt olvastam a szerzőtől, A távolság relatívot, de az annyira tetszett, hogy három másik regényét is beszereztem már, a polcomon várják a sorukat. A mostani választáshoz természetesen a fülszöveg ismerete nagyban hozzájárult, nagyon szeretem ugyanis az állatokat. Bár most csak egy cicám van, minden vágyam, hogy egyszer lehetőségem legyen hazavinni egy menhelyi kutyust.

Igencsak szokatlan a regény kezdete, Wren épp egy kávézóban ücsörög egy védett sarokban, amikor bejön két srác és a beszélgetésükből kiderül, hogy egyikük a neten levelezik egy lánnyal, aki úgy tűnik élőben nem akar találkozni vele, most sem jött el a "randira". A másik srác szerint ez annyira égő, hogy le kell videóznia őt, ahogy kétségbeesetten várakozik, és aztán ezzel fogja beégetni a barátját valamelyik közösségi felületen. Csakhogy Wren kiszökik hátul, hogy megérkezhessen, immár "Gemma"-ként, így megvédve Ashert a megszégyenüléstől. Minden egész jól alakul, többször is találkoznak, megismerik egymás barátait is, buliznak, együtt lógnak, de ami a legfontosabb, közös projektet indítanak Bean-ért. Ez a pitbull keverék kutyus kissé félelmetes kinézetű és a modora sem a legjobb, hosszú hónapok óta senki sem viszi haza a menhelyről, ezért valóságos médiahadjáratot szerveznek a mielőbbi örökbefogadás érdekében. Közben Wren nagyon is tudatában van annak, hogy színt kellene vallania, ki is ő valójában. Tetszik neki Asher, nem akarja elveszíteni, egyre nehezebb titkolni a valóságot. Csakhogy a másik oldalon sem mondtak mindenben igazat, a bomba bizony hamarosan robban.

Amit eddig meséltem, az kb. a felszín kapargatása, mert itt a cuki szerelmi szál kibontakozásánál jóval összetettebb történetről van szó, amit nem igazán említ a fülszöveg. Nem is tudom a két bonyodalom közül melyik a hangsúlyosabb. Egyrészt a közösségi média veszélyeire való felhívás fontos üzenete a regénynek, hisz van itt ez az egészen "ártatlan" személyiségcsere, Wren másnak adja ki magát, ugyanakkor ez a való életben sokkal rosszabbul is elsülhet. Szerintem nincs olyan fiatal, vagy idősebb, aki ne hallott volna olyan esetről, hogy valaki más név alatt chatel, kompromittáló képeket csal ki, vagy épp randit szervez más személyisége mögé bújva. Megvannak ennek a komoly veszélyei, és nem akarok spoilerezni, de a szerző ezt a szálat még tovább viszi, a későbbiekben durvább dolgok is felszínre kerülnek. Fontos erről olvasni a fiataloknak, tetszett, ahogy a szerző a közösségi média marketing ereje mellett a hátrányaiból is mutatott példákat.

A másik fontos eleme a regénynek Wren családi háttere. Az apukájával lakik, a nővére nemrég elköltözött az egyetem miatt, de csak a közelbe, úgyhogy sokat van otthon. Hogy hol az anyuka? Évekkel ezelőtt lelépett. A szerző tehát egy szokatlan helyzetet mutat be, milyen is egy egyedülálló apa mellett az élet, aki sokat dolgozik, meglehetősen kihasználják a munkahelyén, de vállalja ezt, mert biztos az állása, még ha keveset is keres. Nem az álmainak él, hiszen fel kell nevelnie a lányait. Wren és a nővére mindketten sérültek ebben a helyzetben, hiszen az anyjuk él, de inkább egy kommunában lakik szinte csövezve, mintsem velük. Wren a keményebb dió, ő hónapokig inkább nem is beszél vele, nem kerget egy álomképet. Aztán ez a szál is tovább bonyolódik, mikor az anyjuk meghívja a két lányt magához a július 4-i ünnepekre. 

Nekem anyaként (pont két lányom van) elképzelhetetlen ez a helyzet, nem is tudtam beleélni magam. Borzalmas helyzet ez,  a lányokénál is nagyobb csalódást éreztem a fejlemények kapcsán. Wren személyiségét erősen ez határozza meg, a saját maga által felállított szabályrendszerének okai ebben a problémában keresendők.

De térjünk vissza a vidámabb hangulatba! A szerző valami eszméletlen jól ír a testvéri és a baráti kapcsolatokról, volt itt is bőven mindenből. Wren barátnője Kamala és a nővére Zoey, valamint Asher családja és a barátok mind sokat tettek hozzá a regény vicces hangulatához, mert a fenti zűrök ellenére sokat lehet nevetni is a történet kapcsán.

Amit nagyon irigyelek az amerikai oktatási rendszerből, az az, hogy az önkéntes melókkal krediteket szerezhetnek a főiskolához. (Tudom, hogy nálunk is van hasonló kezdeményezés, de inkább hagyjuk is, tudnék mesélni a tűzoltóság takarításáról.) Amerikában rengetegen dolgoznak menhelyeken, és ez óriási segítség az állatoknak, és nagyszerű fejlődés a gyerekeknek. Igazi út a felnőtté váláshoz, a felelősségvállalás elsajátításához.

Wren meséli el a történetet, és nekem őszintén szólva hiányzott, hogy Asher fejébe is belelássak, így a fiú nem került igazán közel hozzám. Hozzátett ehhez a kölcsönös titkolózás, nem éreztem igazán az érzelmek elmélyülésének a lehetőségét, és ez nem is történt meg. Kicsit furcsálltam ez, mert 17-18 éves szereplőknél  ennél több szokott történni, nem pont fizikailag gondolom, inkább érzelmileg, szerintem az olvasók is ezt várnák. Olyan volt, mintha 14-15 évesek lennének a szereplők. Minden jó, ha jó a vége, összességében nagyon olvastatta magát a történet, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet és persze a kutyusnak is végig szurkoltam, hogy méltó gazdára találjon. 

Ha egy könnyed nyári tini olvasmányra vágysz, ami azért mélyebb tartalmat is ad, már meg is találtad.

Kép: saját

Borító: Nem a kedvenceim a rajzolt borítók, de ez cuki. Kár hogy a srác a könyvben nem szemüveges.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Minden ami az állatmenhelyhez kapcsolódik.

 

Mélyrepülés: Az anyuka.

Érzelmi mérce: A főszereplők közötti vonzalom alig-alig bontakozik ki, a korukhoz képest erősebb érzelmi szálat vártam.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

A mostani játékunkban olvasnotok kell, mégpedig a BORROW MY HEART beleolvasóját, ugyanis az elolvasása után könnyedén megválaszolhatjátok az állomásokon található kérdéseket.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

KÉRDÉS:  Milyen magas Asher?

 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

09/02 - Kitablar
09/04 - This is my (book) universe.
09/06 - Kelly és Lupi olvas
09/08 - Hagyjatok! Olvasok!

Katherine Applegate: Bob, a legbátrabb

A Maxim Könyvkiadó jóvoltából nálunk is megjelent Katherine Applegate legújabb regénye, a Bob, a legbátrabb, melyben az Ivan, az egyetlenből megismert kiskutya válik főszereplővé. Ennek örömére a Blogturné Klub négy tagja bemutatja a sorozat mindkét kötetét, melyekben a szerző humort és megrendítő érzelmeket vegyítve varázsolja el az olvasó szívét.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg Ivan és Bob szívet melengető sztorijait, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménypéldányok egyikét.

 

Maxim Könyvkiadó

336 oldal

Fordította: Abrudán Katalin

Goodreads: 4,29

Besorolás: middle grade, állatok, barátság

Bob nemrég még az utcán kóborolt, és minden falatért meg kellett küzdenie, de mostanra az örökbefogadott kutyák kényelmes mindennapjait éli. Julia, a gazdája puha takaróval és finom falatokkal kényezteti, ő pedig cserébe igyekszik megzabolázni virgonc természetét… általában kevés sikerrel. Bob legjobb barátai Ivan, a gorilla, és Ruby a kiselefánt, akiket gyakran meglátogat a közeli állatparkban. A világ már nem is lehetne kerekebb Bob számára, ám egy dolog nem hagyja nyugodni: még kölyökkorában elveszítette a nővérét, Főnököt, akiről titkon azt reméli, hogy még él. Ám ahogy telik az idő, egyre távolabbi ez a remény. Egy nap Bob éppen Ivant és Rubyt látogatja, mikor hatalmas tornádó söpör végig a környéken, letarolva mindent, ami az útjába kerül, többek között az állatpark nagy részét. A hatalmas káoszban Bob is megsérül, és bár retteg, hogy mi várhat még rá, minden bátorságát összeszedve elindul, hogy megkeresse barátait. Miközben – dacolva a fájdalommal – hősként próbál segíteni a bajba jutott állatoknak, egy hang üti meg a fülét: Főnök ugatása. És amikor Bob megpróbálja a lehetetlent, bebizonyítja magának, hogy sokkal bátrabb, mint azt valaha gondolta volna, megtapasztalja a barátság erejét, és azt, hogy mit jelent egy igazi család.

A szerző régi kedvencem, legnagyobb örömömre a Maxim Kiadó az utóbbi években sorra kiadja a Delfin könyvek tematikus sorozatában a gyerekregényeit. Korábban is rengeteg díjat nyert már Katherine Applegate, az Ivan, az egyetlen például Newbery díjas lett 2013-ban, ami az egyik legrangosabb elismerés.  Meg kell említenem, hogy a Bob, a legbátrabb második helyen zárt a 2020-as Goodreads Choice Awards gyerekkönyv kategóriájában és ez is óriási elismerés, ezt bizony az olvasók ítélik oda.

A történet önálló regényként is olvasható, de már a borítóról is szembeötlik, hogy itt bizony ismerős karakterekkel találkozhat az olvasó, hiszen Ivan, a gorilla és Ruby, a kiselefánt is ott mosolyognak Bob mellett. Mint ahogy a fülszövegben is olvasható, Bob immár szerető  családban éli a hétköznapjait, és gyakran meglátogatja legjobb barátait, Ivant és Rubyt, akik a közeli állatparkban kaptak új otthont, a fajtársaik között. Bobnak immár kényelmes élete van, de sosem felejti el azt a napot, amikor kidobták őt és testvéreit egy dobozban, egy furgonból, egyenesen az erdőt övező út szélére. Ez olyan trauma, amit sosem feled a kiskutya, azóta sem tudják autóval szállítani, annyira összekötődik a kis fejében az árvaságra jutásával. De egy másik emlék is piszkálja, amikor kidobták őket a testvéreivel, biztos benne, hogy az esést a nővére, Főnök is túlélte, mert hallotta a senki mással sem összetéveszthető ugatását. Minden egyes nap eszébe jut, hogy talán valahol életben lehet a testvére.

Egy nap végre újra az állatparkba tartanak látogatóba, de sietniük kell, mert vihar közeleg. Alig váltanak pár szót a barátok, mikor sokkal rosszabb történik egy viharnál, tornádó csap le, ami komoly károkat okoz. Bobot is felkapja a szél, épphogy megmenekül, de nagyon sok állat megsérül, és azonnali mentőakcióra van szükség.

Elsőre az jutott eszembe, mennyire szerettem kiskoromban az ilyen tagoltabb könyveket. Bőven vannak rövidebb fejezetek, rengeteg kép, nagy sortávolság, szellős oldalak, könnyen félbehagyható az olvasás, ha muszáj. Emlékszem kisiskolásként a szüneteket is felhasználtam az órák között, hogy haladjak a könyvben. Nagyon örültem volna akkoriban, imádtam az állatos történeteket. Ebben pedig bőven találkozhatunk velük, közelebbről is megismerhetünk a már ismert gorillán és elefánton kívül sok-sok állatot. Farkas, lajhár, zsiráf, nehéz felsorolni, és később az állatmenhely megmentése során cica, nyuszi és további kutyusok is képbe kerülnek.

Izgalmas a történet, több szempontból is, hiszen meg kell menteni az állatokat, ami emberléptekkel is nehéz feladat, pláne egy kiskutyusnak. De felbukkan egy másik szál is, mégpedig Bob és a testvére, Főnök újbóli találkozása. Nem volt ez felhőtlen egymásra találás, itt bőven kap a kis olvasó gondolkodni valót. Ez jellemző az egész regényre, hiszen annyi kérdést vet fel a történet, az ember és az állatok kapcsolatáról, de nagyon is sok gondolatot ad, hogy jobban megértsük a viselkedésüket.

 

A történetet Bob meséli el, és kell annyit mondanom, hogy az elején hozzá kellett szoknom a szókimondásához, ami nagyon fog tetszeni a fiatal olvasóknak. Bob aztán igazán kimondja amit gondol, abszolút kutyaszemmel nézi az őt körülvevő világot. Ez roppant vicces, amellett, hogy rengeteg komoly gondolat is foglalkoztatja. Később hirtelen minden megváltozik és már az állatok megmentése a cél,  és bizony vannak szívszorító részek is, sok izgulni való. 

 

Összességében csodálatos olvasmány, imádni fogják a gyerekek, és remélhetőleg levonják majd a tanulságokat, amiben bővelkedik a regény. A szerzőnek néhány regénye még hiányzik a magyar olvasók polcairól, remélem ezek is kiadásra kerülnek majd.

Borító: Régi ismerősök, legjobb barátok!

 

Kedvenc karakter: Mindenki

Szárnyalás: A nagy egymásra találás.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Megható a történet, boldog befejezéssel, akadnak érzékeny felnőttek, akik még ezen is tudnak bőgni.

Értékelés:

Ha megtetszett itt megrendelheted

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

Játékunk során a kutyusoké lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy - ismert - mesebeli kutyát ábrázoló képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway
 

Résztvevő blogok:
01.29 Csak olvass!

01.31 Könyv és más

02.02 Csak olvass!
02.04. Kelly & Lupi olvas
02.06 Könyv és más

02.08 Dreamworld

 

Anna Woltz: Alaska

 

Újabb könyv jelent meg tavaly év végén Anna Woltz tollából a Tilos az Á Könyvek Kiadó gondozásában. Az Alaska egy magával ragadó történet elfogadásról, bátorságról és egy különleges barátság kialakulásáról, mindez egy segítő kutya, Alaska közreműködésével. Ha kíváncsiak vagytok a könyvre, tartsatok velünk, és játsszatok a kiadó által felajánlott példányért.

Tilos az Á Könyvek, 2020

184 oldal

Fordította: Rádai Andrea

Goodreads: 4,17

Besorolás: middle-grade

Hetedik. Az első év a gimnáziumban. Új emberek, új osztály, tiszta lappal lehet indulni. Két ember mégsem várja az első napot: Sven és Parker. Mindketten szoronganak, és nem véletlenül…

Sven tudja, hogy az epilepsziája miatt ő lesz a furcsa gyerek, ezért rögtön támad és gúnyolódik.

Parker világba vetett bizalma egy betöréses rablás után romokban hever. Ráadásul az öccsei allergiája miatt meg kellett válnia Alaskától, mindennél jobban szeretett hófehér kutyájától, aki vigaszt és biztonságot jelentett a bajban. Azonban egy nap felfedezi őt az iskola előtt. Követni kezdi, és hamarosan az éjszakáit Alaskával tölti. Míg a kutyát simogatja, titkokat hallgat a kutya új gazdájától. Lassan eljut oda, hogy segítsen és segítséget tudjon kérni.

Egyszerre fordulatos és érzelmes regény Anna Woltztól a tőle megszokott magával ragadó stílusban.

Azt hiszem, a borító és a fülszöveg volt az, ami azonnal megfogott és el akartam olvasni ezt a könyvet. Mondjuk őszinte leszek, az is vonzó volt, hogy ez most "csak" 184 oldal az eddigi féltégláimmal ellentétben. :D

A történet két kiskamaszról szól, akik mind a ketten új osztályba kerülnek. Az egyikük Sven, aki epilepsziás rohamoktól szenved és ez bárhol, bármikor rájöhet. Ezért nagyon izgul, hogy az új társaságban "normálisként" fogadják el, ne egy rájuk frászt hozó csodabogárként.

A másik főszereplő pedig Parker. Ő teljesen egészséges, viszont a nyár folyamán a szülei boltjába betörtek, miközben ő és a szülei is ott voltak és ez olyan traumát okozott, amit nehezen tud feldolgozni. Ráadásul a hőn imádott kutyáját, Alaskát is el kellett ajándékozniuk, mert az egyik testvére allergiás lett a kutyaszőrre.

És mi a két főhősünk között a kapocs? Természetesen Alaska, akit Sven kapott meg segítőkutyaként, hogy jelezze a fiú rohamait.

Sven a betegsége miatt eléggé mufurc, a "legjobb védekezés a támadás" elvet követve, már az első napon szégyenbe hozza Parkert, hogy a többiek ne vele, hanem a lánnyal foglalkozzanak. Ráadásul Alaskát sem szívleli, mert úgy érzi, hogy a kutya nem segíti, inkább csak felhívja az emberek figyelmét arra, hogy van vele valami baj....

Parker pedig nem fogadja a szívébe Svent az iskolai tette után, sőt, az se segít a kapcsolatukon, hogy meglátja, hogy a fiúhoz került az imádott kutyája és, hogy Sven hogyan bánik Alaskával.... Úgyhogy úgy dönt, hogy ha törik, ha szakad, de kimenti Alaskát Sven "karmai közül"...

Na innen lesz szép nyerni :).

A történet összességében megfogott, hiszen tudok az epilepsziáról, olvastam, hallottam róla elég sokat, de így első kézből megtapasztalni, ahogy Sven elmeséli nekünk, azért teljesen más. Iszonyatos lehet ezzel együtt élni, nem tudván, hogy mikor és hol fog rájönni a roham. Így sok minden programból, sportból sajnos kénytelenek kimaradni, hiszen ez számukra életveszélyes is lehet. És itt jönnek képbe a segítőkutyák, mint amilyen Alaska is. Egyszerűen felfoghatatlan és bámulatos is egyszerre, hogy hogyan képesek előre megérezni a rohamokat és ezt jelezni is a gazdáiknak! Tudjuk, hogy a kutya az ember legjobb barátja - ez már kicsit elcsépeltnek is hangzik sokszor, de ilyenkor látni, hogy mennyire sokat tudnak segíteni - nemcsak azért, mert jelzik a rohamokat, hanem, mert lelki támogatást is nyújtanak a gazdáiknak.

Együtt tudtam érezni Svennel, de megkedvelni sajnos nem. Én, mint kutyabarát és kutyatulajdonos, nem tudtam sajnos túllépni azon, ahogy az elején Alaskával beszélt és bánt. Megértettem, hogy valakin le kell vezetnie a dühét és frusztrálságát, de ez akkor is fájó volt nekem, hogy mindezt az örökké vidám, barátságos, hűséges és segítőkész retrieveren vezette le :(.

Ebből kifolyólag viszont Parkerrel nagyon együtt tudtam érezni, egyszerűen belegondolni nem akarok, hogy mi lenne, ha az imádott kutyámat valamiért el kellene ajándékozni. Ráadásul látni, hogy valaki olyannál van, aki meg sem becsüli, nem is szereti....

Az viszont nagyon tetszett, hogy végül is minden szépen a helyére került és pont Alaska volt az, aki sikeresen kibékítette a "harcos" feleket és segített megoldani a gondokat.

Összességében egy tanulságos kis történetet olvashattam, sokat segített abban, hogy megértsem ezt a betegséget és, hogy még inkább csodáljam a segítőkutyák bámulatos képességeit.

És kinek ajánlom? Elsősorban kisiskolásoknak, kiskamaszoknak, hogy lássák, érezzék, hogy ha valaki más, attól még szerethető, hiszen nekik is csak annyi a vágyuk, hogy a közösséghez tartozhassanak, barátokat szerezhessenek. És, hogy lássák, hogy a közösségi médiának mekkora a hatalma és mekkora károkat lehet vele okozni. Csak ésszel használjuk!

Borító: Szerintem jópofa, figyelemfelkeltő, illik a történethez

Kedvenc karakter: Parker, Alaska

Szárnyalás: Alaska

Mélyrepülés: a gyerekek viselkedése

Érzelmi mérce: frusztrálság, düh, harag, bánat

Értékelés: 

                                             Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A segítő kutyák rengetegféleképpen segíthetnek gazdáiknak, olyan betegségek, problémák esetén is, amikre nem is gondolnánk. Mostani játékunk ehhez fog kapcsolódni, minden állomáson különböző segítő kutya típusok betűit kevertük össze, a feladatotok, hogy megfejtsétek, melyik típus található az adott állomáson, és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

rápáseti atyuk

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

01.27. Könyvvilág
01.29. Utószó
01.31. Kelly és Lupi olvas
02.02. Könyv és más
02.04. Csak olvass!

Richard H. Pitcairn - Susan Hubble Pitcairn: Kutyák és macskák természetes egészsége

Partvonal Kiadó, 2020

528 oldal

Fordította: Dörgés János

Goodreads: 4,17

Besorolás: ismeretterjesztő

Az ​állatok számára természetes életmódot szem előtt tartó Pitcairn házaspár neve már régen összefonódott a holisztikus állatgyógyászattal, és a mai napig a mozgalom éllovasaiként tartják őket számon. A Kutyák és macskák természetes egészsége című kézikönyvük világszerte nyújt biztos támpontot a gazdiknak, akik fontosnak tartják négylábú kedvenceik biztonságát és jólétét. A vadonatúj, átdolgozott kiadásban az alapvető állattartási ismeretek mellett megtalálhatók az élelmiszerek összetételét vizsgáló, áttörést jelentő kutatások eredményei is. A magas tápértékű, húsos és alternatívát jelentő hús nélküli receptek segítségével mi magunk is egészséges étrendet állíthatunk össze négylábú barátainknak.

Külön érdekessége a könyvnek, hogy az illusztrációkat Susan Hubble Pitcairn készítette, aki költő és díjnyertes illusztrációiról ismert festőművész. A szenvedéllyel és elkötelezettséggel összeállított kötet nélkülözhetetlen, ha a lehető legegészségesebb és legboldogabb életet igyekszünk biztosítani szeretett állatainknak.

Előre mondom, hogy ez egy nagyon megosztó könyv lesz. Őszinte leszek, én pár hónapja kaptam meg a könyvet, belelapoztam, pont azt a részt fogtam ki, ahol azt magyarázta a szerző, hogy miért jó, ha vegán lesz a kutyánk és a macskánk. Ezen úgy felhúztam magam, hogy ott is hagytam a könyvet, mert ha akkor írok róla valamit, az minden lett volna, csak jó nem.

Kis időt hagytam magamnak, hogy lecsillapodjak, majd újra nekiálltam, de akkor az elejétől kezdtem el, nem a közepébe olvastam bele újra. Így már azért picit "más lett a leányzó fekvése". Nem változott meg a véleményem, sose kényszeríteném rá a kutyámat egy csak vegetáriánus étkezésre, diatetikus sem vagyok, de amit leírt, abban sok igazság van és sok okos dolgot osztott meg velünk.

18 külön fejezetet kapunk, ahol az író nagyon részletekbe menően mesél, magyaráz, oktat minket mindenről, amit a kutya és macskatartásról tudni kell. Elmesélte, hogy kezdődött számára az egész holisztikus gyógyászat - gyakorló, a már bevált módszerekből kicsit kiábrándult állatorvosként, amikor egy nap egy letargikus, elég rosszul kinéző csivava került a vizsgálóasztalára. Majd részletesen elmeséli - ezt a részt nagyon szerettem - hogy mi is található a kutyatápokban és miért is nem javasolja őket. De elmagyarázza azt is, hogy MI mit eszünk meg nap, mint nap, mi minden van az élelmünkben - főleg a húsban - és itt tér rá arra, hogy miért is jó a biotermelésből származó növények elfogyasztása.

Annyira meggyőzően beszél róla, hogy még én is, aki vérbeli ragadozó vagyok, elgondolkoztam, hogy ki kellene próbálnom:D. De a kutyámat nem tudnám csak erre rávenni. Pedig arra is ad magyarázatot, hiszen évszázadokon keresztül a kutyák nem voltak ennyire kiemelt helyen, mint most, hús az emberek asztalára is leginkább csak ünnepnapokon került, a kutyák még annyit se láttak belőlük. Legtöbbször kenyéren, mindenféle zöldségen, maradékon éltek és mégis szép kort megéltek! Manapság pedig nagyon odafigyelünk rájuk, sokan már csak és kizárólag hússal etetik őket, de ez a hús milyen hús? Genetikailag módosított, mindenféle növekedésserkentővel és hormonokkal (rosszabb esetben kemikáliákkal) tömött állatok húsából származik. 

Annyira belelendül a vegetáriánus étkezés dícséretébe, hogy még menüket is kapunk külön macskáknak és külön kutyáknak és abban is segít, hogyan tudjuk átszoktatni őket a legegyszerűbben.

Mindemellett nemcsak az élelmiszer az, ami veszélyes, hiszen minden vegyszeresen kezelt, a ruházattól kezdve a játékokon, felszerelési tárgyakon, a bútorokon át, amivel az állatok közvetlenül találkoznak. Őket is vegyszerekkel kezeljük, bolhaírtó, kullancsíró, sampon, illatosító, tisztítóspray és még folytathatnám. Nem véletlen, hogy ennyi rákos, daganatos állat van és az életkoruk is jóval lecsökkent.

Az író pedig erre próbál segítséget adni mivel lehet jobbá, hosszabbá tenni a kedvenceink életét, mire kell odafigyelnünk már a leendő társunk kiválasztásánál, hogyan takarítsuk a lakásunkat, hogy minél kevesebb kemikália kerüljön be. Hogyan mozgassuk a kutyánkat, hogyan játsszunk vele, mi a számára testileg és agyilag is kielégítő séta. De tanácsokat kapunk a kirándulásra, utazásra, kutyával történő együtt nyaralásra is.

Ami szintén megosztó rész lesz, az pedig az oltások - fontossága és gyakorisága. Ezt egy gyakorló állatorvos "szájából" hallani eléggé meglepő. A szerző részletesen elmeséli, hogy hogyan is történik az oltóanyag "összerakása", mivel "serkentik" az immunrendszert, hogy több ellenanyagot termeljen, milyen a kutya és a macska immunrendszere, hogyan reagálnak az oltásra és milyen mellékhatásai lehetnek. Ez a rész nagyon megdöbbentett....

És persze nem hagyhatjuk ki a beteg állatok ápolását, etetését, illetve azt sem, amikor végső búcsút kell mondanunk a szeretett kutyusunknak vagy cicánknak...

A szerző az amúgy is érdekes információk mellett (még nekem is tudott új dolgokat mondani) saját otthoni és munkahelyi élményekkel színesítette tovább a leírásokat, ezeket külön imádtam.  

A könyv végén pedig kapunk egy jó hosszú leírást arról, hogy melyek a leggyakoribb betegségek, balesetek és ezeket hogyan lehet kezelni holisztikusan. Őszinte leszek, nem olvastam el mindet, csak párat futottam át és tényleg, nagyon részletes magyarázatot kapunk, hogy hogyan kell kezelni és mik azok a módszerek, amelyek segíthetnek, de én azt mondom, hogy ezt NE próbáljuk ki otthon egyedül. Mindenféleképpen beszéljünk egy olyan állatorvossal, aki ért a holisztikus gyógymódhoz, lássa az állatot ő is, nehogy még nagyobb bajt okozzunk, mint ami már megvan.

Összességében azt mondom, hogy a kezdeti ellenérzéseim után nagyon kellemesen csalódtam a könyvben és bár biztos vagyok benne, hogy megosztó lesz,  de minden kutya és macskatulajdonosnak érdemes beszereznie, mert nagyon sok érdekes és hasznos információt ad ez a könyv. Aki pedig nem akarja vegetáriánussá átnevelni a kutyáját vagy cicáját, azok simán lapozzák át azokat a részeket.

Borító: Semmi különleges, pontosan azt mutatja, amit a könyv is adni fog

Szárnyalás: A rengeteg jótanács és magyarázat

Mélyrepülés: "Tegyük vegánná a kutyát és a macskát"

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

A recenziós példányt köszönöm a Partvonal Kiadónak!

Dion Leonard: Találkozás Góbival

Könyvmolyképző, 2019

288 oldal

Fordította: Barcza Gerda Adrienne

Goodreads: 4,12

Besorolás: realista

Egy ​kiskutya és egy hihetetlen utazás igaz története.

Mint ahogy korábban a Bob, az utcamacska, A Góbi is igazi szívmelengető történet az állatok szerelmesei számára a világ minden táján.

2016-ban Dion Leonard, a tapasztalt ultramaraton futó váratlanul belebotlott egy kóbor kiskutyába, amikor részt vett egy 155 mérföldes versenyen a Góbi-sivatagban. A Góbi nevet kapó, szeretetreméltó kutyakölyök bebizonyította, hogy ami hiányzott a méretéből, azt a szívével pótolta, ahogy követte Diont a szeszélyes Tian Shan-hegységen át, és vele tartott közel 80 mérföldön keresztül.

Dion úgy érezte, valami megváltozott benne, amikor szemtanúja lett az aprócska állat hihetetlen elszántságának. A múltban mindig arra összpontosított, hogy nyerjen, hogy a legjobb legyen, ám most más célja nem volt, minthogy meggyőződjön róla, barátja biztonságban van, etetik, itatják. Bár Dion nem lett az első, mégis úgy érezte, valami sokkal nagyobbat nyert, és megfogadta, hogy Góbit magával viszi az Egyesült Királyságba, új családtagnak. Ezzel vette kezdetét az utazás, s egyikük sem fogja elfelejteni a hullámvasútszerűen alakuló drámát, a bánatot, a szívfájdalmat, az örömöt és szeretetet, amely örökre megváltoztatta mindkettőjük életét.

A Góbi a remény, az alkalmazkodóképesség és a barátság alaptörténete, s megint csak azt bizonyítja, hogy a kutya valóban „az ember legjobb barátja”.

A szívem mélyén mindig kutyás voltam és az is maradok (főleg, hogy újra van egy kiskutyám:), így a kutyás történetek mindig az első helyet foglalják el az olvasmánylistáimon.

Ennek a történetnek pedig elég volt a fülszövegét elolvasnom, hogy azonnal olvasni akarjam:).

Dion és Góbi az ultramaratonon

A történet szerint Dion Leonard egy ultramaratonon vesz részt a Góbi-sivatagban, ahol az egyik futószakasznál egy kiskutya csatlakozik hozzá. Legnagyobb megdöbbenésére a kutyus minden erőfeszítés nélkül végigfutja vele a szakaszt, sőt onnantól kezdve elválaszthatatlanokká válnak. A férfi biztonságot, szeretetet és élelmet ad a kiskutyának, akit Góbinak nevez el, a kutyus pedig lelkesíti és ösztönzi a versenyen.

Ahogy a verseny véget ér, Dion úgy dönt, hogy nem hagyja ott az újdonsült barátját, hanem megpróbálja hazajuttatni Edinburghba, ahol a párjával és egy macskával élnek együtt. Természetesen egy kutya eljuttatása Kínából az Egyesült Királyságba nemcsak anyagi nehézségeket állít a férfi elé, hanem a bürokrácia útvesztőin is át kellett vergődniük. És akkor még arról nem is beszéltem, hogy miközben ő Edinburghból intézi Góbi útját, a kiskutya elveszik...

Ez a könyv eléggé összetett. Aki csak azt várja, hogy semmi másról ne szóljon, csak a kiskutya viszontagságairól, az csalódni fog. De aki nyitott, aki kíváncsi arra, hogy milyen egy ultramaraton, milyen érzés futni 55 fokban, hogyan kell beosztani az erődet, az ételedet, az italodat, hogy milyen szállást kaptok, hogyan viselkednek veletek a helyiek, annak ez a regény tetszeni fog nagyon.

Én nem vagyok egy nagy sportember. Egy ideje azonban már látom magamon, hogy "picit" több van rajtam, mint kellene, így nekiálltam sportolni én is. Méghozzá futni. De csak és kizárólag futópadon. Tényleg működik és jobban is érzem magam, fogytam is szépen, de ahhoz sosem volt erőm, hogy a futást szabadban is űzzem. Minden elismerésem azoké, akik télen-nyáron, hóban, szélben, esőben, 40 fokban is kinn futnak. Dion Leonard is ilyen. Nagyon élveztem a futós leírásait, ahogyan például elmesélte, hogy a nem túl trópusi éghajlatú Edinburghban hogyan is tud felkészülni egy sivatagi futóversenyre. Hogy hogyan kezdett neki futni és milyen módon fejlesztette magát. Számomra ez rettentő érdekes volt.

Persze mellette betekintést kaptunk a magánéletébe is, amit nagyon nem irigyeltem, főleg a gyerekkorát:(.

És ne feledkezzünk meg Góbiról se. Magáról a kiskutyáról sokat nem tudunk meg, hiszen kóbor kutyaként szegődött a futóhoz és az előtörténete soha nem derült ki. Mint, ahogy az sem, hogy miként veszhetett el egy családtól és a "szökése" vajon magánakció volt, vagy mások is "hozzásegítették-e". 

De az biztos, hogy a hűsége, kitartása bámulatraméltó és az a mentőakció, amit a hazajuttatása miatt indítottak, szintén példaértékű. Ilyenkor látni, hogy az emberek képesek a jóért összefogni és minden követ megmozgatni.

Dion pedig elmesél mindent. Mennyire drága és nehéz eljuttatni egy állatot Kínából az Egyesült Királyságba, a karantént, a sok papírmunkát. Majd azt is, hogy milyen a nem túl állatbarát Kínában egy elveszett kiskutyát megkeresni úgy, hogy ott még a mai napig az étlapon szerepelnek a kutyák. Milyen egy európainak ott élni egyedül, majd kutyával. Mennyire mások a helyiek, ha csak egy pár napra érkezel és mennyire mások, ha sokáig köztük élsz. 

Dion és Góbi

Összességében imádtam a történetet, bár el kell, hogy mondjam, érezni rajta, hogy egy laikus írta, nem egy szépirodalmi mű, inkább egy érdekes történet, ami olyan, mintha ott ülnél Dionnal és elmesélné neked. Néhol megakad, néhol ömlik belőle a szó, néhol elkalandozik a témától. De épp ez adja az élvezhetőségét, Diont és főleg Góbit pedig ezáltal nagyon könnyen a szívünkbe zárhatjuk!

A könyvet mindenkinek ajánlom, sportolóknak, kutyaszeretőknek és mindazon embereknek, akiket érdekel egy hihetetlen történet egy kiskutyáról, aki úgy döntött, hogy egy futó lesz a gazdája és egy férfiről, aki pénzt és időt nem sajnálva úgy dönt, hogy ezt a kiskutyát a bátorsága és kitartása miatt a családtagjává fogadja.

Borító: Tökéletes! Kifejezi a történetet és Góbi rajta imádnivaló!

Kedvenc karakter: Góbi

Szárnyalás: az emberek összefogása a kiskutya megmentéséért

Mélyrepülés: az a rengeteg akadály, ami Góbi hazavitelénél adódott

Érzelmi mérce: imádnivaló, kedves, megható

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Miklósi Ádám: A kutya

Bár rengeteg minden változott az emberek életében az elmúlt évszázadokban, van néhány dolog, ami szerencsére örök: mint például az, hogy a kutya az ember legjobb barátja. A Libri Kiadó csodaszép, gazdagon illusztrált új albumából sok mindent megtudhatunk négylábú társaink történetéről, sajátosságairól, illetve a különböző fajták egyedi jellemzőiről. Tarts a Blogturné Klub bloggereivel négy állomáson át, és legyél te a szerencsés, aki megnyeri a kiadó által felajánlott egy példányt!

Libri, 2019

224 oldal

Besorolás: ismeretterjesztő

„A kutyákról szóló könyvek egy része még ma is régi hiedelmekkel van teli, egy másikrészük ugyanakkor tudományos kísérletekkel igyekszik bizonyítani, hogy a kutyákszőrös gyerekek. A kutya című, átfogó kézikönyv természetesnek veszi a kutyaetológiaeredményeit, egyúttal mellőzi a sokszor fárasztó tudományos hátteret. Melegen ajánlomminden kutyabarát olvasónak.” 

Csányi Vilmos

Gyönyörű fotókkal illusztrált, információban gazdag enciklopédia. 

– Evolúció és ökológia 

– Anatómia és élettan 

– Viselkedés és társas kapcsolatok 

– Érzékelés, gondolkodás és személyiség 

– Kutyák és emberek 

– Kutyafajták tudástára

Miklósi Ádám akadémikus az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékének vezetője, illetve a tanszéken működő Családi Kutya Program társalapítója és vezetője.

Én még az a korosztály vagyok, aki a Szinák-Veress könyveken nőtt fel és vette meg az összes, szinte mindig ugyanarról szóló és mindig ugyanazokkal a képekkel illusztrált kutyás "szakkönyveket". Bár ma már jót mosolygunk a legtöbb fejezeten, de akkoriban ezek voltak a "bibliák". Gyerekként a világomat a KUTYA jelentette. Mindent megvettem és elolvastam, amiben a KUTYA szó szerepelt, hatalmas könyvtáram lett az évek hosszú során. Sajnos ma már kutyám sincs - még nem tettem le róla, hogy újra legyen, de egyelőre az életvitelembe nem fér bele egy kutya tartása :( és a könyvtáramat is nagy részben elajándékoztam már. Ettől függetlenül a kutyák iránti szeretetem örök és ha látok egy érdekesebb szakkönyvet, még mindig elkap a kíváncsiság és a gyűjtőszellem:).

Ez a könyv pedig pont ilyen, amit szerintem érdemes minden kutyabarátnak beszereznie. Átfogó információt ad a kutyákról, épp annyira, hogy még befogadható mennyiségű legyen, de ne is csak egy szép, színes képekkel teli lapozgatható képeskönyvről beszéljünk. 

A könyv több részre oszlik. 

Az első rész az evolúcióról szól, amiben a kutyák vadon élő rokonait ismerhetjük meg, az evolúció lépcsőfokait és, hogy hogyan alakultak ki a mai kutyafajták. Ez az a téma, amihez szinte mindenki hozzá tud szólni, így ez inkább egy felelevenítés volt, mintsem újdonság. Ettől függetlenül találtam benne érdekességet, mint például az a mára már egyértelmű tény, hogy a kutya legközelebbi vadon élő rokona a szürke farkas. (nem, sem az aranysakál, sem a prérifarkas nem tartozik ide).

A következő rész az anatómia, ami talán sok embernek picit száraz lesz, pedig szintén érdemes átolvasni, hiszen rengeteg új információt kaphat a laikus kutyaszerető ember. A szerző nagyon odafigyelt rá, hogy ahol lehetett fotókkal, rajzos illusztrációkkal és érdekes példákkal színesítse ez a meglehetősen tananyagszagú fejezetet. Érdekesség lehet a színek, mintázatok, szőrtípusok helyes elnevezése, sőt, akár az öröklődésről szóló rövid rész is. Van egy külön rész a kutya táplálkozásáról is, itt kíváncsian vártam, hogy a szerző állást foglal-e a tápok kontra BARF (nyersetetés)vitában, de diplomatikus módon kikerülte az állásfoglalást:).

A száraz részt egy érdekesebb rész követi, a viselkedés és társas kapcsolatok. Ez az, amit "mindenki tud, bárhol hozzá tud szólni a témához", csak kérdés az, hogy mennyire jól? Manapság rengeteg könyv és tévéműsor foglalkozik ezzel a témával, sokszor teljesen egymásnak ellentmondó információkkal, úgyhogy nehéz eligazodni, hogy mi a helyes. A könyv szerintem teljesen jól megtalálta a középutat, tisztán, lényegretörően magyaráz és itt látszik, hogy a könyv szerzői etológusok és nagyon sokat foglalkoztak ezzel a témával. 

A következő fejezet is nagyjából ehhez kapcsolódik, az érzékeléshez, gondolkodáshoz  és személyiséghez. Lehet-e rangsorolni, hogy melyik kutya a legokosabb? Hogyan tanulnak a kutyák? Hasonlítanak-e tényleg a kutyák a gazdáikra? 

És ezzel el is érkeztünk a kutyák és az emberek fejezethez. Itt is látszik - de amúgy az egész könyvön, hogy a szerzők már egy új, modern szakértői gárdához tartoznak, akik odafigyelnek a kutyákra, kutyákkal élnek együtt és az életüket tették fel arra, hogy minél jobban megismerjék az ember legjobb barátját. Felelős állattartóként külön részt kaptak a kutyamenhelyek, a tenyésztési szélsőségek miatti egészségügyi problémák, de ugyanígy a viselkedési problémák és a "külvárosi legendák is", amelyek az emberek jó részénél berögzültek és eszerint tartják, nevelik a kutyáikat mind a mai napig. 

Nagyon tetszett a kutyák jövője rész is, hogy mennyire van létjogosultsága a fajtáknak, illetve milyen új fajták jöhetnek létre?

Amit egyedül kihagytam volna belőle, az a végén lévő fajta felsorolás. Nem tudom mi alapján lettek összeszedve a fajták, de számomra sok fontos fajta kimaradt, így ez inkább nekem egy töltelékrésznek tűnik.

Összességében nagyon tetszett a könyv, jól összeszedett, érdekes, informatív kiadvány, amit minden kutyabarát polcán el tudnék képzelni. 

Borító: Egyszerű, de lényegretörő. Nekem picit furcsa, ez a vegyes kötés, mert picit olyan érzésem van, mintha a védőborító lemaradt volna róla.

Szárnyalás: a modern információk

Mélyrepülés: - 

Értékelés: 

Nyereményjáték:

A könyvben sok információt találunk a különböző kutyafajtákról, így mi is egy ehhez kapcsolódó játékkal készültünk. Nincs más dolgotok, mint felismerni az állomásokon található képek alapján az adott fajtát, és nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Március 25 - Könyv és más

Március 27 - Kelly és Lupi olvas

Március 29 - Szembetűnő

Március 31 - Spirit Bliss Sárga könyves út

W. Bruce Cameron: Egy kutya hazatér

W. Bruce Cameron megható állattörténetei 2012 óta melengetik meg újra és újra a magyar olvasók szívét. Az évek során megéltek számtalan újranyomást, s némelyikből film is készült– éppen ez a helyzet a szerző Egy kutya hazatér c. regényével, melynek adaptációja nemrégiben meghódította a mozikat is. A könyv ennek köszönhetően immár új köntösben is elérhető, úgyhogy amennyiben Ti is szívesen tudnátok a polcotokon, tartsatok velünk ötállomásos blogturnénkon, ahol a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából 3 példány kerül kisorsolásra!

Könyvmolyképző, 2019

344 oldal

Fordította: Benedek Dorottya

Goodreads: 4,22

Besorolás: fikció 

A ​kirobbanóan sikeres, filmen is magával ragadó Egy kutya négy élete írójától! 

Kiemelkedő történet a rendíthetetlen hűségről és a hihetetlen odaadásról.

Lucas Ray teljesen megdöbben, amikor az út túloldalán álló, elhagyatott épületből egy imádnivaló kiskutyus is előkerül, akivel azonnal egymásra találnak. Bár a házban, ahol depressziótól szenvedő, veterán édesanyjával él, tilos kutyát tartani, Lucas nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy hazavigye Bellát.

Bella megmagyarázhatatlan módon vonzódik Lucashoz, még akkor is, ha nem érti, mi szükség van bizonyos játékokra, például a Nincs Ugatásra. Mivel a kutyát egyre nehezebb rejtegetnie a szomszédok elől, Lucas a munkahelyére, a Veterán Kórházba csempészi be. Bella itt azoknak tud örömet és megnyugvást szerezni, akiknek a leginkább szükségük van rá.

Mivel Denverben tilos pitbullt tartani, az állatvédelmi felügyelet magával viszi Bellát, és Lucasnak nem marad más választása, mint hogy nevelőcsaládhoz küldje a kutyáját, amíg rá nem jön, mit tegyen. Azonban Bella, akit megvisel az elválás, nem hajlandó addig várni. Hiába áll közé és az embere közé a hatszázötven kilométernyi, veszélyes coloradói vadon, egy lehetetlennek tűnő és feledhetetlen kalandra indul hazáig.

Gyönyörűen elmesélt, elbűvölő regény a köztünk és kedvenceink közt lévő elszakíthatatlan kötelékről. A szívnek e rendkívüli és üdítő utazása a rajongásig szeretett bestseller, az Egy kutya négy élete stílusát idézi.

Bruce Cameron már nem egyszer sikeresen megríkatott a regényeivel, úgyhogy ennél a könyvnél nagyon hezitáltam, hogy egyáltalán el akarom-e olvasni vagy sem. Végül az egyik bloggertársamtól kaptam egy pici lökést, aki "elárulta", hogy végre remélhetőleg nem kell két csomag zsepivel befejeznem a könyvet, így lecsaptam rá.

A történet az elején nem nagyon fogott meg, még úgy sem, hogy imádom a kutyákat és a róluk szóló regényeket. Bella "hangja" számomra nagyon hasonlított a már olvasott könyvek kutyás hangjához, sőt Lucas sem nagyon fogott meg. Aranyosak voltak együtt, de nem éreztem azt a kémiát, mint amit mondjuk Béni és Ethan között éreztem azonnal. Bella természetesen nagyon aranyos volt, imádtam minden megmozdulását, ahogy próbált megfelelni mindenkinek, azért persze elkövetve jó pár édes hibát:).

Aztán eljött az elválás pillanata és onnantól kezdtem beleszerettem a regénybe. Egy kalandos hazaút, több, mint 600 kilométeren át, városokon és a vadonon keresztül, jó és rossz emberek között. 

Gyerekkorom egyik kedvenc regénye a Lassie hazatér volt és ez a könyv sokban hasonlított hozzá. Ugyanúgy izgultam Belláért, mint anno Lassiért, ráadásul Bellának nehezebb volt a dolga, hiszen nem egy sokak által csodált hosszúszőrű collie volt, hanem egy pitbullra hasonlított, ami azért (sajnos) sok emberben visszatetszést kelt még mindig. Persze azért a jó emberek így is segítettek neki, így ismerhettem meg Gavint és Taylort, azt a meleg párt, aki egy ideig Bellának szerető otthont adott. Bár sok időt nem töltöttek együtt, de mégis jobban gazdinak éreztem őket, mint Lucast.

Aztán itt volt a Nagy Cica. Azt hiszem miatta lesz, hogy megnézem a filmet is. Hogy egy puma és egy kutya ilyen barátságot kössön! A legaranyosabb jelenetek szerintem velük játszódtak.

Persze az olvasás közben egy másik könyv is beugrott, a Hihetetlen történet. Ott is, az addig városban, óvott körülmények között élő három házikedvenc indult neki a vadonnak, hogy megtalálják a gazdáikat. Nem tudom, hogy az író mennyit merített a fenti művekből, de én - mondom, miután elindult Bella hazafelé - nagyon élveztem a regényt. 

Ez nem volt számomra annyira érzelemgazdag történet, mint az Egy kutya négy élete, de ennek a regénynek is megvolt a maga mélysége. Hiszen a kalandok mellett fontos témákat is érintett, mint például az állatvédelmet, a segítő kutyák feladatát, a veteránok sorsát, a "harci kutyák" elleni diszkriminációt vagy akár az emberi gonoszságot. 

A könyvet elolvasva pedig újra felötlött bennem, hogy milyen kár, hogy a kutyák nem tudnak beszélni. Hiszen jóval hamarabb meg tudják különböztetni a jót és a rosszat és jóval hamarabb felismerik a betegségeket is, mint maguk a betegek vagy az orvosok. 

A történet vége pedig? Igazából tudtam már a regény elejétől, hogy Bella haza fog térni, inkább arra voltam kíváncsi, hogy milyen lesz az útja és milyen bukkanók fogják gátolni a minél gyorsabb hazatérést (a távolságon kívül persze). De mindenkit megnyugtatok, a tökéletes kalandot megkaptam és a lezárás is olyan lett, amit mind Bella, mind az őt szerető emberek megérdemeltek (és a rosszak is:).

Összességében ajánlom a könyvet fiúknak és lányoknak is, idősebbeknek és fiataloknak is és persze mindenkinek, aki szereti a kutyákat. Bella gyorsan belopja magát a szívetekbe és higgyétek el, hogy nem nagyon akaródzik neki onnan továbbállnia:).

(És főleg anyukámnak ajánlanám, aki bár már sajnos nem olvashatja ezt a regényt, de egész életében betegesen rettegett minden pitbulltól - anyu látod? Vannak jó pitbullok is :).

Borító: Imádnivaló, felkelti a figyelmet

Kedvenc karakter: Gavin, Taylor, Nagy Cica, Bella

Szárnyalás: a történet vége

Mélyrepülés: az emberi gonoszság

Érzelmi mérce: szeretet minden mennyiségben

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

Egy szívmelengető W. Bruce Cameron történet blogturnéján mi másé is lehetne a főszerep, mint a kutyáké! Ennek megfelelően minden állomáson elrejtettük egy kutyafajta nevét, a Ti feladatotok pedig az lenne, hogy megtaláljátok ennek a kiemelt betűit, helyes sorrendbe rakjátok őket, az így kapott kutyafajta nevét pedig írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! A helyes megfejtők között a könyv három példánya kerül kisorsolásra.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Február 22.  - Sorok Között

Február 24.  - Never Let Me Go

Február 26.  - Sorok Között (extra)

Február 28.  - Kelly és Lupi Olvas

Március 02. - Könyv és Más

R. J. Hendon: Korcsok (Overtoun-trilógia #1)

R. J. Hendon Korcsok című regényének nemcsak a borítója sikerült igazán jól, a történet is igazán egyedi, összetett és fordulatos. A magyar író disztópiáját ezúttal a Blogturné Klub három bloggere véleményezi majd. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek belőle egy példányt.

Főnix Könyvműhely, 2018

392 oldal

Besorolás: YA, sci-fi, disztópia

Overtoun makulátlan, fehér épületei között nem nő egy árva fűszál sem. A természet és az ember harmóniája a ködös múlt homályába veszett, az állatok nem kívánatos lények, a város polgárai pedig irtóznak mindentől, ami a földben terem. 

Rany, a tízéves kislány mindig is kívülállónak érezte magát Overtounban. Legszívesebben elrejtőzne az emberek elől egy sötét szobában, ahol egymagában lehet. Épp úgy, ahogy az a hányattatott sorsú kutya, akinek minden nap küzdelem az életben maradásért, és akivel hamarosan Rany sorsa is összefonódik. 

A Korcsok megrázó utazásra hív az 5. évezredbe, ahol a messzi múlt emlékei még mindig kísértenek, és feje tetejére állítanak mindent, amit Rany addig igaznak vélt Overtounról.


Ez a történet is úgy indult, hogy megláttam a könyv borítóját. Imádom a farkasokat (mert az a stilizált kutyafej inkább egy farkasé), a kutyákat, így azonnal ugrottam a fülszövegre, ahol, bár farkasokról nem volt szó, de kutyákról annál inkább.
Az is igaz, hogy egy időben faltam a disztópiákat, de mostanában csak akkor kelti fel az érdeklődésemet egy ilyen történet, ha látok valami újat, valami mást az eddigiekhez képest. Az, hogy világégés történik, az, hogy egy fiatal lány (mert általában lányok a világ megmentői:))) a kulcs mindenhez, nekem már kevés. Ezért kíváncsisággal vegyes félelemmel kezdtem neki ennek a regénynek.

A történet számomra lassan indult be, nem mondanám, hogy azonnal kialakult a szerelem. Lassan haladtunk, több szemszögből ismerkedtünk a világgal, a szereplőkkel, de ami azonnal kitűnt, az az író kutyák iránti szeretete. Mert persze a kutyák is kaptak külön szemszöget!!! megismerhettük a későbbi főszereplőnket Angyalt (bár akkor még nem volt neve, csak simán fekete kutya volt) és a társait. Az író tökéletes módon írta le egy falka viselkedését, hierarchiáját, működését, a kutyák reakcióját bizonyos szituációkra, látszott, hogy vagy nagyon szereti a kutyákat vagy pedig neki is van egy (a könyv befejeztével elárulta, hogy ő is tart egyet, úgyhogy nem jártam messze a valóságtól:).
Képet kaptunk egy nagyon zord jövőről, egy olyan világról, amely számomra mindenképpen rémisztő volt - hiszen imádom a természetet, az állatokat, a növényeket - és ez egy olyan világ volt, ahol minden, ami a természethez közeli, az tiltott, megvetendő és elpusztítandó. Furcsa volt, hogy a kutyák, amelyek szinte az idő kezdete óta az emberek hűséges társai voltak, itt félelmetes fenevadak, amelyek vadásznak az emberekre és akikre az emberek is vadásznak.

Nem is tudtam nagyon az overtouni népséggel szimpatizálni, bár a történet folyamán kiderült, hogy miért lettek ilyenek, miért teszik azt, amit, de ettől függetlenül nem tudom, hogy mennyire lettem volna képes ebben a közegben élni. Egyedül a gyógyászatuk tetszett, annak szerintem most is nagy hasznát vennénk, bár az ár, amiért ezt tudják használni, elég magas... Persze könnyű innen, a kényelmes lakásból ítéletet mondani, hiszen egy ilyen világégés után valahogy talpra kell állni és ez is egy lehetséges módja és talán ez még a könnyebbek közül való.

A történet aztán beindult szépen, egyre több izgalmas rész következett, csavarok, amelyekre gondolni sem mertem és közben rengeteg kérdésem merült fel: Ranyt miért nem bántják a kutyák? Ha ennyire fejlett az orvostudomány, akkor a kislányt miért nem tudják gyógyítani? Vajon mi van a falon túl? Milyenek a barbárok?
Ezekre persze lassacskán választ kaptunk, de a válaszok után még több kérdésem lett:).

Akikkel egyedül problémám volt, azok a szereplők. Nem is a kidolgozottsággal, hiszen minden fontosabb szereplőről megtudtunk mindent - háttér történetet, személyiséget, de valahogy egyikhez sem tudtam kötődni. Ezt nem teljesen az író hibájának rovom fel, hanem inkább annak, hogy férfi (jaj, érzem, hogy ebből megkövezés lesz:). Nem egy férfi írótól (külfölditől és magyartól is) olvastam hasonló világról regényt, ahol a történet, a cselekményszál izgalmas volt és egyedi, de a karakterek valahogy távol maradtak tőlem. Lehet, hogy a nők empatikusabban tudják megalkotni a szereplőket? Nem tudom. Ez akár egy vita indítója is lehet:).

A cselekményszál azonban tényleg jó volt és a több szemszög még izgalmasabbá tette a történetet, hiszen volt jó és rossz oldal, de közben pedig voltak elég árnyalt szereplők is, akiknél nem igazán lehetett tudni, hogy hová tegyem őket. A szereplőink tettei pedig még inkább megkavartak, hiszen, ha például Rany vissza tudott sok mindenre emlékezni, akkor miért hagyta, hogy a szeretett kutyáival az tegyék az emberek, amit tettek? És igen, a visszaemlékezések. Imádtam minden sorukat. Tetszett, ahogy végül így kaptunk egy kis ízelítőt abból, hogy mi is történhetett x évvel a történetünk előtt.

Amit érdekesnek tartottam még, hogy az író kihagyta a már oly megszokott szerelmi szálat. Mondjuk furcsa is lett volna, ha Rany bárki iránt is szerelmet érez a fiatal kora miatt, de az idősebb szereplők között se dúlt túlzottan a szerelem, bár azért egy icike-picike romantika csak bele lett csempészve, de csak annyira, hogy lássuk, az akkori embereknek is lehetett érzelmei.

A történet vége pedig? Nagyon remélem, hogy olvashatom a folytatást, hiszen bár nem lett kifejezetten olyan függővég, ami után véresre rágott körmökkel várom a következő részt, de az író egy elég megrázó befejezést követően egy csomó kérdést nyitva hagyott, amire szeretnék választ kapni:).

Összességében az apró hibáitól eltekintve nagyon tetszett a regény és merem ajánlani fiúknak és lányoknak is, kutyaimádóknak és disztópiát kedvelőknek is. Izgalmas, érdekes, elgondolkodtató történet, néha nagyon kedves, néha nagyon megrázó, helyenként véres részekkel és egy olyan jövőképpel, ami sajnos lehetséges, de remélem, hogy soha nem fog bekövetkezni.

Borító: Nagyon tetszik, látványos, előrevetíti a történetet

Kedvenc karakter: Angyal, Rany

Szárnyalás: Rany és a kutyák kapcsolata

Mélyrepülés: ahogy a jövő emberei ennyire írtóznak a természettől

Érzéki mérce: -

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A Korcsokban fontos szerepet játszanak az állatok, főképp a kutyák, úgyhogy ezúttal híres kutyakarakterek nevét kell kitalálnotok az állomásokon található leírások alapján. Vagyis a feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a híres kutyakarakter nevét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kántor Kata mesekönyveinek főszereplője, egy aprócska nyomozókutya, akinek helyt kell állnia a nagy rendőrkutyák világában, és bebizonyítani, hogy ő is tehetséges, ha a bűnözők leleplezéséről, és elfogásáról van szó.

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Július 26 - Kelly & Lupi olvas

Július 28 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Július 30 - Deszy könyvajánlója