Szabó Magda: Születésnap

A Blogturné Klub bloggerei Szabó Magda klasszikus ifjúsági regényei közül három kötettel szeretné megismertetni az ifjú olvasókat a Móra Könyvkiadó segítségével. Az Álarcosbál, az Abigél és a Születésnap a mai napig méltán népszerű az olvasók széles körében. A Születésnap blogturné három állomását követve a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Móra Könyvkiadó

264 oldal 

Goodreads: 4,55

Besorolás: lányregény, család, felnőtté válás, klasszikus

Mennyi mindent vár Illés Bori attól a májusi vasárnaptól, amelyen betölti tizennegyedik évét! Úgy érzi, ez a nap határkő lesz életében, ettől a naptól fogva nagylánynak tekintheti magát, s nagylánynak tekintik a felnőttek is. De a várva várt tizennegyedik születésnap csak csalódást, keserűséget tartogat Bori számára. Az igazi születésnap, amely véget vet a gyermekkornak, nem esik egybe a naptár szerinti születésnappal. Váratlanul érkezik a kislány életébe az első komoly próbatétel, amely eldönti: nagylány-e már Illés Bori, kiérdemli-e a felnőttek bizalmát. Szabó Magda kitűnő regénye az igazi születésnap történetét meséli el a fiatal lányolvasóknak.

Az Álarcosbál és az Abigél után itt a harmadik regény a Szabó Magda blogturnék sorában, a Születésnap is tökéletesen beleillik a Múlt századi kedvenceim blogbejegyzések sorába.
A Móra Kiadónál megjelent elegáns küllemű lányregény sorozat meghozta a kedvem a nosztalgiához, és hiába teltek el évtizedek, a Születésnap olvasása is megannyi érzelmes emléket idézett fel bennem. A másik két regényhez hasonlóan ezt is 12-14 évesen olvastam először. 

Bori nagyon várja a 14. szülinapját, régen kinézett divatos ruhát és tűsarkú cipőt szeretne kapni, hogy igazán nagylánynak érezhesse magát, pont mint a 16 éves barátnője, akit mindenben majmol. Szilviát egyedül neveli a kozmetikus anyukája, őket sem veti fel a pénz, de ahelyett, hogy a tanulással igyekezne később jó állást és keresetet találni, inkább a férjhez menésről ábrándozik, ami majd kimenti ebből a kétségbeejtő helyzetből. Van is egy udvarlója, akivel nehezen tudnak kommunikálni, mivel a srác anyja tiltja a kapcsolatot, így Bori hozza-viszi az üzeneteiket. Ebben bezzeg szívesen segít, de az otthoni meg az iskolai feladatokban nem jeleskedik, az elsők között húzza ki magát a kötelezettségek alól. Nagy arculcsapásként éli meg, hogy a májusi születésnapjára télikabátot kap, ami nem is divatos, és "amúgy is kell" kategória. A szülei nem veszik jó néven a kényeskedést, egyre több a konfliktusuk apró cseprő dolgokon is. Bori apja trolisofőr a környéki járaton, sokszor látja a lányát bóklászni, pedig sokat lehetne segíteni az anyukának, aki a házmesterséget viszi a házban. Régi, híres műemlék épület ez övék, épp most új lakó költözik be, egy fiatal mérnök. Borinak van ugyan egy nyolcadikos udvarlója, de meneszti is, mert a mérnökben látja meg az álompasiját, akit magában "Rudolf"-nak hív. Sajnos a pasas kicsit túlkoros hozzá és ráadásul fél évre épp külföldre megy, de majd karácsonykor visszatér... Bori egész nyáron dolgozik egy kertészetben, hogy saját keresetéből megvehesse a vágyott ruhát, meg ajándékokat karácsonyra, ám a pénzt Szilvia kölcsönkéri, majd azt mondja, megőrzi neki, nehogy meggondolatlanul elköltse. Karácsony előtt azonban katasztrófák sora indul el, a pénzt Szilvia letagadja, Bori romokban, az anyukáját baleset éri, a ház ügyeit át kell vennie, ott a háztartás, rengeteg a munka, és mindjárt Rudolf is hazaér. Itt az ideje felnőni!

Teljesen más szemmel olvastam újra a regényt, hiszen tizenévesen engem is a ruhák és a pasik érdekeltek leginkább. Viszont az otthoni segítés hiánya Borinál nagyon bosszantott, én ebben más voltam, mert pl. a kilenc évvel kisebb húgom adott melót, sokat vigyáztam rá, játszottam vele, meg azért otthon is segítettem, takarításban leginkább. De vehetjük az iskolai életet is, amiben én inkább a minden lében kanál Jutka karakteréhez hasonlítottam, mindig őrsvezető voltam, nyolcadikban rajtitkár. Na ezekről tudnék mesélni. Akkoriban már lazább volt jóval az úttörősdi a regénybelinél, elég az hozzá, hogy például nyolcadikban filmbarát szakrajt alakítottam, és "Kopaszkutya" volt az őrsöm neve. Aki elég öreg hozzá, tudja miről beszélek! Nekünk pl. a moziban voltak az őrsi óráink megtartva, rendszeresen jártunk a közeli Olimpia moziba, akkor még csak pár forint volt a jegy. 

Visszatérve Borihoz, a hatvanas évek elején egész más volt a hozzáállás, lelkesen jobbá akarták tenni a világot, egészen apró lépésekben és a nagy dolgokban is. Jó érzés volt olvasni, hogy mennyire össze tudtak fogni, karácsony ide vagy oda, jöttek a gyerekek, felnőttek, szomszédok, és tették a dolgukat, segítettek Boriéknak. Ez léleksimogató része a regénynek, könnyekig meghatott anno és most is.

Voltak azért vitatható részek, például a télikabát ügye. Én is utáltam olyan dolgokat kapni ünnepekre, amit amúgy is meg kellett venni. Felnőttként tudatosan alakítottam úgy a két gyerekemnél, hogy ha esetleg ruhát kaptak ajándékba, mellette kaptak játékot is, vagy amire épp vágytak. 

Mit látok másként? Gyerekként nem izgatott Szilvia anyja, aki mindössze 39 éves, és a háború elvette a fiatalságát, most viszont még szeretne élni. Ez nem is lenne baj, de Szabó Magda negatívra árnyalta a karakterét azzal, hogy örült, hogy a lánya férjhez megy, így élheti világát. Ellentétben  Galambos nénivel, aki feláldozta az életét a fiáért, és elutasította az udvarlóját, nehogy mostohát kapjon a fia. Mellesleg nem ártott volna neki, talán egy apafigura jobban felnyitotta volna a szemét, hogy Szilvia miféle is valójában.

Bori szülei sem érdekeltek fiatalon, nem hasonlítottam a saját szüleimhez őket, most viszont feltűnt pár apróság. Volt ott anyuka részéről némi érzelmi zsarolás, mondjuk én megértem, hogy a saját gyerekkorukhoz képest Borié már szinte gazdagnak számít, de talán nem ezt a nevelési módszert kéne bevetni.

Bori apjának nehéz megfelelni, ezt minden családtag érezte, Bori nővére főleg, aki mintagyerekként viselkedve simán tudomásul vette, hogy Bori a kedvenc lánya apjának és kész. De miért is? Mert a halott húgára emlékeztette, a nevét is róla kapta, a haját is úgy kellett hordania, és végül akkor lett világbéke, amikor végre házias, jó lány lett a korábbi lusta Boriból. 

Mindezt Szabó Magda az ezerféle érzelmek tengerének áradásával tudja leírni, minden mondatának minden szava a helyén van. Hiába kitalált a helyszín, nincs ilyen nevű utca és ház Budapesten, mint ami a regényben szerepel, mégis a szerző szavaira tökéletesen el tudtam képzelni, ahogy minden egyes karakter akár kiléphetett volna a regényből, élők voltak a maguk erényeivel és hibáival. Képbe került számos emberi, társadalmi probléma, részben az akkori kornak megfelelő megoldásokkal kerülnek feloldásra, időnként azért kételkedtem, hogy tényleg így mentek-e a dolgok, hiszen én csak 15+ évvel később voltam úttörő, annyit haladt volna a világ? Más problémák viszont az örök érvényű normák szerint rendeződtek, az idő meghozza a megoldást jelleggel.

Szabó Magda a lányregényeit abban a korban írta, mikor ő maga is tanított, gyerekekkel foglalkozott. Nyilván a politikai elvárások is befolyásolták a témát és a megoldásokat, mégsem érzem ki belőle a propagandát, töredékében sem, mint a hasonló korban írt regények, pedig volt párhoz szerencsém. Hatott az érzelmeimre a regény, minden eltérő véleményemet félretéve, többször is megmosolyogtam illetve megkönnyeztem az írást. Minden jó, ha jó a vége érzést adott a végkifejlet, és az utolsó mondat, szerintem a legjobb befejező mondat címet elvihetné a magyar lányregények között.   

Ez is egy olyan regénye Szabó Magdának, ami megérdemli, hogy ott legyen a család könyvespolcán, mert minden újabb generáció a kezébe veheti és tanulhat belőle.

Borító: Elegáns fehér borító, fényes színjátszó részekkel.

 

Kedvenc karakter:  Bori, Jutka

Szárnyalás: A nagy takarítási akció.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Többször is megkönnyeztem az érzelmes részeket, például a karácsonyestét, aztán a karácsonyreggelt.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték
A játék nagyon egyszerű, kis utánajárással illetve a fülszöveg ismeretében könnyen megválaszolható. A válaszokat szokás szerint írjátok be a  rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Feladvány: Hogy hívják a szülinapost?

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

03.05 Kelly és Lupi olvas
03.07 Spirit Bliss - Sárga könyves út
03.09 Szembetűnő

Szabó Magda: Álarcosbál

 

A Blogturné Klub bloggerei Szabó Magda klasszikus ifjúsági regényei közül három kötettel szeretné megismertetni az ifjú olvasókat a Móra Könyvkiadó segítségével. Az Álarcosbál, az Abigél és a Születésnap a mai napig méltán népszerű regények az olvasók széles körében. Az Álarcosbál blogturné öt állomását követve a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Móra Könyvkiadó 2022.

216 oldal

Goodreads:4,31

Besorolás: ifjúsági, klasszikus, lányregény

A nyolcadikos Krisztina álarcosbálra készül: fontos nap ez az életében. Cigánylánynak öltözve, álarcosan és minden eddigi kötöttségtől szabadulva arra készül, megkéri feleségül kedves tanárnőjét édesapja számára… Krisztina árván nőtt fel, édesanyja a háború alatt meghalt, és tudja, hogy édesapja és a tanárnő szeretik egymást, csak a körülmények és a felnőttek érzékenysége megakadályozza kettőjük kapcsolatának kiteljesedését. A szerző egyéb könyveire is jellemző izgalmas fordulatok, plasztikusan megformált jellemek sora teszi élvezetessé ezt az újabb olvasói nemzedékek körében is sikeres lányregényt.

 

2021-ben kimaradt a blogunk a Szabó Magda blogturnéból, most viszont három regénnyel is jelentkeztem, ez remek alkalom, hogy bővítsem a blogon a "Múlt századi kedvenceim" bejegyzéseket.

A Móra Kiadónál megjelent elegáns küllemű kiadások nagyon megtetszettek, így az Álarcosbál, az Abigél és a Születésnap regényeket újraolvastam, és boldogan mesélek a régi és új olvasásélményeimről.

Fura érzés leírni, hogy több évtized telt el, mióta először olvastam ezt a történetet, kb. 1978-79-ben lehetett, durván húsz évvel később, mint ahogy a szerző először publikálta a regényt. Érdekes ez a visszaemlékezés dolog, mert ahogy olvastam a fejezeteket, sorra jöttek elő az emlékek, a történetbeli fordulatok kapcsán bevillantak érzések az akkori olvasásélményből. Például nagyon tetszett a farsangi ruha, ahogy a nagymama varrta a ruhát, az álarc, hogy tényleg nem ismerte fel senki a lányt, aztán a végén az elhunyt anyuka levele, na az már akkor is megríkatott. Gyerekkoromban is tetszett a regény, de nem tudtam volna megfogalmazni a miérteket, inkább csak annyit, hogy "minden jó, ha jó a vége". Igazából felnőttként érti meg az ember a mélyebb mondanivalókat.

Szabó Magda gyönyörűen ír, a helyén van minden szava, az érzelmek csak úgy áramlanak az olvasó szívébe. A történetnek a keretét az álarcosbál adja, amire Krisztina nagyon készül, hiszen egy hónapok óta folyó eseményláncnak szeretne pontot tenni a végére. Mondhatjuk úgy is, hogy be akar vallani titkokat, és kinyitni egy ajtót valaki előtt, aki talán nem is sejti, hogy ő mennyire vágyik rá, hogy belépjen. Kriszti félárván nőtt fel, apjával és a nagymamával élnek együtt, és Zsuzsa, a szülés utáni bombázáskor elhunyt édesanyja a zongorára kitett fényképről figyeli. A család sosem nevet, nincs zene, nincsenek programok, szomorúság és magány  jellemzi őket. A nagymama hamarosan elköltözik, megkérte a kezét egy szomszéd, és vidékre fog menni, emiatt lelkiismeret furdalás is felüti a fejét, a nagyinak azért mert elmegy, a többiekben meg azért, mert kicsit sajnálják magukat, jobban kéne örülniük a boldogságának. Közben az utóbbi hónapokban az apuka és Krisztina osztályfőnöke, Éva néni gyakran találkozgatnak esténként, a kislány iskolai és jellembéli fejlődése okán, persze mindenki mást is képzel ebbe, illetve szeretné, hogy több legyen. Az álarcosbál lesz a megfelelő helyszín, hogy elbeszélgessenek, a cigánylánynak öltözött Krisztina és az öregdiáknak álcázott Éva néni.

Mai fejemmel már látom, mennyi mély mondanivalót adott át a szerző ezen a történeten keresztül. A gyászfeldolgozás volt az egyik legfontosabb, és sajnos az apuka volt az, aki szerintem a legnagyobbat hibázta ennek kapcsán. Nagyon sokára olvasta el Zsuzsa hátrahagyott levelét, és akkor is szinte hiába, talán azt gondolta, már úgyis túl késő. Persze átérzem a fájdalmát, ahogy a nagymamáét is, hiszen neki a lánya halt meg, de egyikük sem volt elég erős ahhoz, hogy idővel a kislány érdekeit nézze. Neki minél hamarabb valódi anya kellett volna, és sokkal nagyobb nyitottság, beszélgetések, stb. Éva karaktere először túl sok volt, ahogy mindenbe beleavatkozott, akkor is irritált, ha kizárólag a segítő szándék vezette. Szabó Magda maga is hosszú éveken át tanított, megvolt a tapasztalata ebben a szakmában, úgyhogy nagyon hitelesen hozta a pedagógus karaktereket. Szerencsére sok Éva nénivel találkoztam a saját életem során, bár tíz-húsz évvel később jártam suliba, mint a történet ideje, és ez a fajta "világ újjáépítő" lelkesedés már nem sugárzott róluk, de az odafigyelés meg a személyesebb hang sokaknál megvolt. (Háromféle általánosba jártam, rengeteg tanárom volt.) Még Lujza nénit is megkönnyeztem, főleg a végső csavar után, pedig egy alsós tanáromra emlékeztetett, aki 6-7 évesen egy életre traumatizált egy fülrángatással (!). Mai napig nem értem, miért bántott fizikailag, leléptem a betonról a fűmagozott talajra szaladgálás közben, ez volt a vétkem. 

Ami az egyik legnagyobb különbség volt a gyerekkori és a mostani olvasásomban, az pont a karakterek rám való hatásában mérhető, gyerekként természetesen Krisztinával azonosultam, és nehezen értettem meg – vele együtt – a felnőttek világát, most viszont kinyílt a szemem, most már nekik is drukkoltam. De az igazi könnyözön Zsuzsa levelénél ért, annyira sajnáltam őt és persze később a férjét is, amiért nem tudta teljesíteni a kérését. Így Krisztina vesztett a legtöbbet, egy egész gyerekkort, de a regény végén azért ott a remény a boldogabb jövőre és ez nagyon is szívmelengető.

A regény besorolása ifjúsági regény, és nagyon sokan olvasták anno pöttyös vagy csíkos lányregényként, de szerintem sokkal szélesebb olvasóközönséghez szól. Felnőttként sokkal erősebben megérintett, jobban átéltem a karakterek helyzetét, az érzéseiket. Szabó Magda mondatai finoman tanítanak, minden helyzetben meg kell találni az élet apró örömeit és hogy mennyire fontos a szeretet, a tisztelet, az elfogadás. Szívből ajánlom a regényt minden ifjú olvasónak, lássák csak meg, milyen volt nagyanyáik fiatalkora a hatvanas években. 

Kedvenc idézet:

„Most elszomorodtál. De hiszen mondtam, hogy nem halt meg igazán. Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.”

Kép: Pinterest, saját

Borító: Elegáns fehér borító, színjátszó részekkel.

 

Kedvenc karakter:  Krisztina

Szárnyalás: Ahogy összefonódnak olyan szálak is, amire nem számítottam.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Sok érzelmet megmozgatott, főleg a gyászfeldolgozással kapcsolatban, és nem kevés nosztalgikus iskoláskori élmény merült fel újra bennem.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték

 

Játékunk során a regényből válogatunk idézeteket, ismerd fel, melyik karakter mondta, kiről beszélnek vagy kit jellemeznek az idézett résszel, és írd be a nevét/titulusát a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

Feladvány:  „Némával nem érdemes tárgyalni” – mondta ................ azon a furcsa, magas hangon, amely nála mindig az ingerültséget jelezte, mikor őt Éva néni hiába faggatta az után az osztályfőnöki óra után.

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

02/25 - Hagyjatok! Olvasok!
02/27 - Kelly és Lupi olvas
03/02 - Fanni’s Library
03/03  - Spirit Bliss Sárga könyves út
03/05 - Szembetűnő