A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Szaszkó Gabriella új önálló regénye a Végtelen. A regény a közeljövőben játszódik, amikor már tudományosan bizonyított tény a lélekvándorlás, néhány “szerencsés” kiválasztott terápiás célból a múltba utazhat, megfejteni a mentális betegségük eredetét. Kövesd végig a blogturné állomásait, a játékunk során megnyerheted a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!
400 oldal
Goodreads: 4,67
Besorolás: mentális betegségek, lélekvándorlás, felnőtt, zene
Daniel Pollack negyvenhárom éves zongoraművész, aki hat éve, felesége halála óta nem hagyta el tóparti háza biztonságát – agorafóbiában és szorongásban szenved. Tetőtéri hangszigetelt szobájában komponál, és albumokat készít. Tinédzser fiával, Aaronnal úgy élnek együtt, mint két idegen.
Minden megváltozik, amikor Danielt beválogatják egy kísérletbe. Egy új tudományos áttörés bebizonyította, hogy a lélekvándorlás létezik, és kifejlesztettek egy olyan szert, ami lehetővé teszi az utazást korábbi életekbe. Az orvostudomány így kívánja gyógyítani az előző életekből hozott traumákat. Daniel eleinte ellenáll, de mivel szeretne visszatalálni a fiához, végül úgy dönt, részt vesz a kísérletben és az ahhoz kapcsolódó terápiában. Bele is vág az életei közötti utazásokba, melyek során számos megrázó élményt kell újra megtapasztalnia, és sok titokra derül fény.
Időközben megjelenik az életében a fia barátnője, Hazel, akivel kapcsolata az első pillanattól kezdve különös, és csak egyre különösebb lesz. Összekeverednek a jelen és a múlt szálai, és kétségessé válik, hogy a kísérlet végül segítségére lesz-e Danielnek, vagy végképp romba dönti az életét.
Minden megváltozik, amikor Danielt beválogatják egy kísérletbe. Egy új tudományos áttörés bebizonyította, hogy a lélekvándorlás létezik, és kifejlesztettek egy olyan szert, ami lehetővé teszi az utazást korábbi életekbe. Az orvostudomány így kívánja gyógyítani az előző életekből hozott traumákat. Daniel eleinte ellenáll, de mivel szeretne visszatalálni a fiához, végül úgy dönt, részt vesz a kísérletben és az ahhoz kapcsolódó terápiában. Bele is vág az életei közötti utazásokba, melyek során számos megrázó élményt kell újra megtapasztalnia, és sok titokra derül fény.
Időközben megjelenik az életében a fia barátnője, Hazel, akivel kapcsolata az első pillanattól kezdve különös, és csak egyre különösebb lesz. Összekeverednek a jelen és a múlt szálai, és kétségessé válik, hogy a kísérlet végül segítségére lesz-e Danielnek, vagy végképp romba dönti az életét.
Akik ismernek, tudják, hogy Szaszkó Gabi az egyik kedvenc magyar íróm, minden regényét olvastam, azt a bizonyos elsőt pedig jóval a megjelenés előtt, előolvasóként. Drukkolok minden új regényének, és eddig tökéletesen betalált az ízlésembe a könnyűnek éppen nem mondható témáival. A Végtelen fülszövegét olvasva borítékolható volt, hogy ismét komoly témákkal fogok találkozni, fel is keltette az érdeklődésemet, alig vártam, hogy a blogturnésokkal megkapjuk a kiadótól.
Aztán ahogy elkezdtem olvasni, a fejemben kettévált ez a történet. Az egyik része nagyon érdekelt, és faltam az oldalakat, amikor a lélekvándorlással kapcsolatos utazások történtek, és hihetetlen módon belassultam, amikor Daniel jelenbéli jelenetei zajlottak.
Már a Kora februárban is imádtam a szerző sci-fi ötletét, az öt évnyi emlékkiesést, úgyhogy örültem, hogy itt is hasonlóan egyedi lesz a téma. Nem mondom, hogy hiszek a lélekvándorlásban, de nem is zárkózom el, az biztos, hogy nagyon érdekel ez a felvetés.
A 2050-es években, amikor a regény játszódik, már a tudomány felfedezte, hogy az emberek lelke újjászületik, a lélekvándorlás egy tudományos tény. Egy különleges módszer segítségével néhányan lehetőséget kapnak visszautazni az előző életeikbe, kizárólag terápiás céllal. Ezek a kísérleti alanyok mentális betegek, akiknél segíthet ez a módszer abban, hogy rájöjjenek, milyen traumák érték őket, ami kihat a jelenlegi életükre. Főszereplőnket is kiválasztják, bár nem könnyen áll rá a dologra, végül talán a fia megjegyzése a döntő, aki szerint érdemes lenne megpróbálnia, hiszen nem igazi élet, amit agorafóbiásként él. Danielnek nem ez az egyetlen mentális problémája, hat éve özvegyült meg, ez a trauma kihúzta a lába alól a talajt, a zongoraművész karrierje kettétört, egy csúnya baki után már semmilyen élő szereplést nem vállalt. Azóta nem mozdul ki otthonról, online tartja a kapcsolatot a világgal, és ami a legeslegnagyobb probléma, szinte idegenek lettek egyetlen fiával. Aaron 11 évesen veszítette el az édesanyját, szüksége lett volna egy szerető apára, az együttes gyászfeldolgozásra, de Daniel ennek nem tudott megfelelni.
Három korábbi életig van lehetőség visszamenni, és ezeknek az utazásoknak én minden percét élveztem. Az első nagyon különleges volt, nem lövöm le a poént, de egészen elképesztő emlékeket idézett fel a szerző egy másik könyvével kapcsolatban. A következő élet még furcsább, hiszen itt nemet is vált Daniel, de még mindig csak részben talál válaszokat, így hamar eljutunk a harmadik, a legrégebbi még elérhető életéig, ami az angliai Cornwall-ba viszi. A második világháború utáni ötvenes években, egy tengerparti településen éli az életét, egy gazdálkodó egyetlen fiaként. Daniel hamar a megszállottja lesz William Penrose életének, alig várja a terápiákat, amit Victoria, a terapeutája online felügyel, ő figyeli, ahogy "alszik", utána együtt kielemzik az átélteket, már amennyit Daniel elmesél. Őszintén szólva én is türelmetlenül vártam minden egyes időutazást, mert Will élete kegyetlenül valóságos volt, tanulságos és szívszorító. Will elég magányos volt addig, míg a farmra nem kerül kisegítőként a hozzá hasonló korú James Moon, aki a barátja lesz, támogatója, aki végre felnyitja a szemét, és bebizonyítja, hogy igenis van esélye elérni az álmait. 
Szépen kialakultak a párhuzamok a való élet, és a távoli múlt között, ennek az egyik legfontosabb összekötő eleme a zene volt. Will kezdetben magányosan játszott a sziklaszirten, a nehéz munka után röpke kikapcsolódásként zenélt, később már fellépett a környéki kocsmákban, és ezt Moon-nak köszönheti, aki kiállt mellette, biztatta, az apja ugyanis nagyon ellenezte a "buzis" hegedülést. A zene természetesen végigkíséri az egész regényt, és támadt is egy kis dejavu érzésem, ugyanis pár könyvvel ezelőtt olvastam A Note of Madness-t, és ott is a Spotify segítségét hívtam a vonatkozó zenék lejátszásához, és most is meghallgattam minden megemlített darabot, aztán már maguktól jöttek a felajánlott lejátszási listák. Új felfedezéseket is tettem, úgyhogy köszönöm az élményt a szerzőnek, a zene szeretetének erejét tökéletesen visszaadta a lapokon.
Nem halogathatom tovább, rá kell térnem a számomra elfogadhatatlan részhez, ami tulajdonképpen a jelenben zajló események nagy részét érinti. Ez egy szubjektív vélemény, természetesen emberek vagyunk, mindenkinél máshová esik az a bizonyos határ, amit még befogad egy fikció kapcsán. Sok mindenfélét olvastam már, elég edzettnek érzem magam, de nekem ez egy olyan cselekményszál, amit nem tudtam elfogadni, azonosulni meg semmilyen szinten sem. Talán csak én vagyok érzékenyebb, ezt mindenkinek saját magának kell eldöntenie.
Daniel egy 43 éves érett férfi, akinek ugyan mentális problémái vannak, de ez nem menti fel az alól, hogy hogyan volt képes összejönni a házukba átmenetileg beköltöző, még éppen kiskorú lánnyal. A szerző nagyon késélre tette Hazel korát, ugyanis az első találkozásuk után kb. két héttel lett 18 éves, de ez az elején még nem ismert. Ami viszont ismert, hogy mint Aaron barátnője van jelen. A lány "véletlenül" folyton összefut Daniellel a konyhában és próbál beszélgetni vele, akire nagy hatással van a lenge öltözékű, gyönyörű, cserfes táncos lány. Innen már csak egy lépés, hogy napi rutinjukká váljon, délutánonként a férfi zongorázik, Hazel meg táncol rá. Aztán a lány bizonygatja, hogy nincs köztük Aaronnal semmi komoly - "csak szex" -, és lépésről lépésre behálózza a férfit, amíg végül az nem is tud ellenállni neki, sőt meggyőzi magát, hogy végül ő kezdeményezett. Felmentés ugyan nincs erre, de legalább megvárta a konkrét nagykorúságot. 
Én nem tudtam ezt nem szülőként olvasni, aki tanúja volt már két lánya felnőtté válásának, akiknek meg még számos barátnőjük is volt, tehát valamennyire ismerem a fiatal lányok lelki világát, hogy finoman fogalmazzak. Nekem Hazellel kapcsolatban túl sok dolog hiteltelen volt, olvasóként sem tudok mindent elfogadni. Számos megvezetés, hazugság történt, ami alól nincs felmentés, hiába az utólagos nagy magyarázkodás. Épp ezért Hazel karaktere taszított, mert ha valaki igazán szeret valakit, akkor nem hazudik neki, nem hagyja, hogy bajba keveredjen. Hazel pedig sok mindenről tudott. Azt elismerem, hogy próbált Daniel állapotán segíteni, talán el is ért valamit, de attól ő még nem egy orvos, mert átélt hasonló dolgokat, nincs két egyforma eset, akár rosszul is elsülhetett volna az egész. Hogy a stílusáról is mondjak valamit, a falra másztam attól, hogy minden irtó volt, irtó menő, irtó jó, irtó bármi. Később aztán rájöttem, hogy ez egy 2050-es évekbeli szleng lehet, mert Daniel is előszeretettel használta. Szóval Hazel kétségtelenül egy erős hatást kiváltó karakter, de az én szemszögemből nem hiteles.
Danielről ezek után mit mondhatnék? Őszintén szólva, ijesztő volt olvasni a rohamait, a szenvedését. A szerző roppant érzékletesen írta le ezeket, totál átérezhető volt számomra is, a szívem megdobogtatta rendesen. Ugyanakkor a fentebbieken túl is nagyon haragudtam rá Aaron miatt, akivel sikerült majdnem végérvényesen elcseszni a kapcsolatát. Önző volt Becca halála után, és világjárványok ide, fóbiák oda, észre kellett volna vennie, hogy konkrét segítség kell a fia mellé, hiszen beismerte, hogy beteg, saját maga nem tud megbirkózni a helyzettel. Daniel tökéletes hozta a mentálisan beteg ember karakterét, és tapasztaltam rajta előremenetelt, fejlődést, ami az ő esetében még jelentősnek is mondható.
Aaront inkább áldozatnak láttam, igaz, hogy anyagilag mindent megkapott, de valódi törődést nem. Őrültségeket csinált, megbocsáthatatlan dolgokat, hiszen ezek tulajdonképpen bűncselekmények, mégsem tudtam elítélni maximálisan, mert sérült volt, ezt a végén elég konkrétan bebizonyította. De volt itt még más is, amit nagyon nem értettem, és ebben a dologban a szerző következetesen Hazel szájába is ugyanazokat a mondatokat adta, hogy nincs értelme kapcsolatról beszélni 17-18 évesen. Ez akkor azt jelenti, hogy nem keresik ebben a korban (mármint 2050 körül) a fiatalok a szerelmet, már nem is akarnak járni egymással? Elég csak a szex? Ez nagyon reménytelen jövő lenne, és végtelenül elszomorító. Én hiszek abban, hogy egy fiatal szív mindig is keresni fogja a szerelmet. Mások remélhetően nem ilyenek, mint ez a két fiatal. Illetve Hazel talán mégsem volt ilyen, csak éppen rossz időben élte meg a szerelmet.
Tetszett a befejezés meg nem is. Az apa-fia kapcsolat elrendeződésnek természetesen örültem. De Hazel epilógusa mintha felmentést akarna adni Danielnek, mintha ez bármire is felmentés lehetne. Az érintetteket legjobban feszítő kérdésre itt választ kapunk, kérdés, hogy ki mit gondol róla, érdemes-e ezt tovább feszegetni egy másik történetben.
Egy összetett, erős érzelmeket kiváltó, elgondolkodtató regényt olvashattam, amelyben különleges karakterekkel ismerkedhettem meg, a jelenben és a múltban egyaránt. A múlt szereplői voltak a nagy kedvenceim. Ötletes és szépen kivitelezett a világfelépítés, nagyon élveztem a múltba tett utazásokat, ez igazi kuriózum volt. A több szálon futó feszültség végig kitart, egészen a regény csúcspontjáig, és az epilógus még lazán rádob egy lapáttal. Nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a regényt, sokat hozzátett például a zenei világomhoz, újra ráébresztett a végtelen szabadságvágyamra, és alaposan kirántott a komfortzónámból, olyan érzelmeket átélve, amelyek miatt érdemes egyáltalán olvasni.
Képek:Pinterest
Borító: Nagyon szép, kifejező a borító.
Kedvenc karakter: James Moon, William Penrose
Szárnyalás: James Moon
Mélyrepülés: Hazel
Érzéki mérce: Néhány jelenet felkorbácsolja az érzelmeket, de grafikus ábrázolás nincs, ennek ellenére csakis felnőtteknek ajánlom a regényt.
Értékelés:
Nyereményjáték
A játékunk során Szaszkó Gabriella korábbi regényeiből adunk meg minden állomáson egy-egy idézetet. Nincs más dolgotok, mint felismerni és beírni a vonatkozó regény címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
“Pár évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy a házassági papírokkal egész életemre megvettem a mentességet a szerelmi bánat ellen. Mintha egyetlen délután és két fogadalom bárkinek bármi biztosítékot adna arra, hogy három év múlva is ugyanaz az ember marad.”
Állomások:
06.19 Kelly és Lupi olvas
06.22 Fanni’s Library
06.25 Sorok között
06.28 Ink, Maps & Macarons
06.19 Kelly és Lupi olvas
06.22 Fanni’s Library
06.25 Sorok között
06.28 Ink, Maps & Macarons
