Az Árnyvadász univerzum imádott párosa, Alec és Magnus végre megkapta a saját trilógiáját Cassandra Clare és alkotótársa, Wesley Chu tollából! A sorozat első kötete A mágia vörös tekercsei címet kapta és a Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg. A blogturné során három blogger véleményezi a történetet, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a regény egy példányát.
416 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Goodreads: 4,20
Besorolás: urban fantasy, ya
Magnus Bane boszorkánymester és Alec Lightwood együtt utazzák be a világot.
Magnus Bane csak egy jó kis vakációra vágyott Alec Lightwooddal, az árnyvadásszal – pazar európai körutazásra. Csakhogy jóformán meg sem érkeznek Párizsba, amikor előkerül egy régi barát, és híreket hoz egy Karmazsin Kéz nevű démonimádó szektáról. Egy szektáról, amit minden jel szerint Magnus alapított. Réges-régen. Viccből.
Magnus és Alec Európát átszelve veszi üldözőbe a Karmazsin Kezet és titokzatos vezetőjét, mielőtt a szekta még nagyobb kárt okozna. Ha nem lenne elég baj, hogy a romantikus vakációnak lőttek, lépten-nyomon démonokba ütköznek, és már azt sem tudni, ki a barát, ki az ellenség. Miközben az igazság után kutatva egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, Magnusnak és Alecnek jobban meg kell bíznia egymásban, mint valaha – akkor is, ha így rég rejtegetett titkok kerülnek a felszínre.
Magnus Bane csak egy jó kis vakációra vágyott Alec Lightwooddal, az árnyvadásszal – pazar európai körutazásra. Csakhogy jóformán meg sem érkeznek Párizsba, amikor előkerül egy régi barát, és híreket hoz egy Karmazsin Kéz nevű démonimádó szektáról. Egy szektáról, amit minden jel szerint Magnus alapított. Réges-régen. Viccből.
Magnus és Alec Európát átszelve veszi üldözőbe a Karmazsin Kezet és titokzatos vezetőjét, mielőtt a szekta még nagyobb kárt okozna. Ha nem lenne elég baj, hogy a romantikus vakációnak lőttek, lépten-nyomon démonokba ütköznek, és már azt sem tudni, ki a barát, ki az ellenség. Miközben az igazság után kutatva egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, Magnusnak és Alecnek jobban meg kell bíznia egymásban, mint valaha – akkor is, ha így rég rejtegetett titkok kerülnek a felszínre.
Borítószerelem - második látásra! Végtelenül hálás vagyok a kiadónak, hogy nem azt a nagyon bénácska borítót vette meg a magyar kiadáshoz, amivel eredetileg megjelent a regény. Szerencsére ez a változat illik az Árnyvadász univerzum többi sorozatához, őszintén nem is értettem az első próbálkozást.
Hatalmas örömmel veszem a kezembe Cassandra Clare bármelyik könyvét. Magnus és Alec regényét pedig különösen izgatottan vártam, mert az ő párosuk az egyik kedvencem a kezdetektől fogva. Először azonban nem nagyon értettem, hogyan kanyarodunk ennyire vissza az időben, hiszen ez a történet az alicantei csata után játszódik, az Üvegváros után, a Bukott angyalok városa idején, amikor tényleg elutaztak Magnusék egy hosszabb európai utazásra. Két oldala van ennek a dolognak, egyrészt imádtam velük tölteni minden egyes percet, hiszen az izgalmas kalandok mellett az ő kettejük kapcsolata a fő mondanivaló természetesen. Annyira kevés könyv foglalkozik az LMBTQ+ témával, Cassandrának pedig szívügye erről is írni, ezt a köszönetnyilvánításban is olvashatjuk. Másrészt mivel olvastam az összes eddig megjelent könyvet, tudtam, hogy mi az Éjsötét Királynő vége, tehát nem tudtam száz százalékosan izgulni az életükért egy-egy összecsapásban, hiszen napjainkban is boldogan élnek.
Ez a kis ellentmondás mégsem tudott elvenni a kalandok élvezetéből, mert nagyon is meg akartam ismerni ennek a kapcsolatnak az építkezését, lépésről lépésre, annak minden élvezetével és buktatóival együtt.
Magnus meg akarja mutatni az egész világot Alecnek, az a terv, hogy az út során ők ketten is jobban megismerkedjenek, de emellett el is akarja bűvölni a srácot, és mi is lehetne erre a legalkalmasabb első helyszín, mint Párizs? Miközben éppen elmerülhetnének a romantikában, Alec egy démonharc közepébe csöppen, kisegíti a párizsi árnyvadászokat, de mindezek után a szállodában sem pihenhetnek meg, ott meg Tessa bukkan fel egy portál segítségével és közli a Spirális Tanács megbízását, Magnus haladéktalanul keresse meg és semlegesítse a Karmazsin Kéz nevű démonimádó szektát. Magnusnak hiányoznak az emlékei egy időszakról, pontosan amikor ez a szekta alakult, és felmerül az alapos gyanú, hogy ő maga alapította, igaz, hogy heccből és csupa vicces tevékenységet végeztek, mint pl. a gazdagok kirablása és a pénz szétosztása kórházak között, valamit gyerekek mentése, különösen, ha riadt démonivadékokról volt szó, mint amilyen Magnus maga is volt gyerekként. De aztán történt valami, ami miatt Magnus mindent elfelejtett, hosszú évek teltek el, de most újra feléledt a szekta, emberek tűnnek el és folyik a zavarkeltés az alvilágiak között.
Alec gondolkodás nélkül Magnusszal tart, elindulnak az első nyomokat követve Velencébe. A luxusvonaton ismerik meg Sinjunt, aki szintén boszorkánymester és ő is a szektát keresi, bosszút akar állni, mivel évekig behálózták őt is. Magnus érez némi felelősséget emiatt, így hárman vetik bele magukat a kalandokba.
Szerintem Magnus az egyik alappillére az egész Árnyvadász univerzumnak. Ő az, aki mindenhol ott volt, van és remélhetőleg lesz is. Eddig nem találkoztam olvasóval, aki ne szerette volna őt. Tudhattunk róla már sok mindent, de igazából ez a könyv mutatott meg fontos eseményeket a múltjából. Köztük olyan pillanatokat, amikor ráeszmélt, ki is ő valójában, és ez a felfedezés mit okozott a környezetében. Hogyan próbálta egész életében feldolgozni a gyermekkorában átélteket, hogyan tanulta meg lassan a képességeit, hogyan tudja feldolgozni a saját hallhatatlanságát, miközben a szerettei halandók. És itt a jelenben újra átéli egy szerelem kibontakozását, ettől meglehetősen tart, bizonytalan a kimenetelben, hiszen most egy árnyvadászba szeretett bele, aki felesküdött olyan dolgokra, ami akár közéjük is állhat. Magnus több száz éve él, és bizony nem minden tettére lehet büszke, de aki egy kicsit is ismeri őt, az tudja, hogy sosem lehetett gonosz. Én feltétel nélkül megbíztam benne, ahogy Alec is.
Alec édesem, őt illetően tényleg nehéz volt visszamenni az időben, hiszen itt épphogy túl van azon, hogy felvállalta önmagát egy homofób környezetben való felnőtté válás után, ismeri a klávé merev hozzáállását, mégis meg meri tenni a maga első lépéseit. Közben meg tudjuk, mivé nőtte ki magát ő maga is a későbbiekben, és mennyire meg tudta változtatni a saját megítélését. Szépen ívelt folyamat volt ebben a regényben, hogy odajusson, elfogadhatatlan a klávé némely törvénye.
Kettejük kapcsolata ... wow... Mindkettejüknek megvannak a maguk démonjai (szó szerint is). Magnus fél bizonyos titkok kiderülésétől, amik kettejük közé állhatnak, Alec tart Magnus exeitől, és nem érti, hogyan szeretheti Magnus pont őt? Magnus folyton meglepődik, hogy Alec küzd érte és megmenti, bármi is álljon közéjük. Annyira összeillenek ők ketten, semmi kétség, egymásnak vannak teremtve.
Egyszerűen imádtam az itt-ott felbukkanó ismerős szereplőket! Elsőként máris ott volt Tessa, aki aztán igazán tudja, milyen érzés árnyvadászt szeretni, és emlékezni erre hosszú-hosszú időn át. Könnyem kicsordult Willre való utalásnál. Aztán jöttek még sokan, Raphael, Lily, Hypatia, Bat, Catarina, Malcolm Fade, Barnabas, Johnny Rook és még párat nyilván kihagytam..
Volt más meglepetés is a szerelmi kapcsolatok terén, a szerzők megmutatták Helen Blackthorn és Aline Penhallow megismerkedését egészen az első randira hívásig. Számomra ez is szívmelengető volt, annyira helyesek voltak.
Imádtam a helyszíneket, igaz Párizsban és Firenzében még nem jártam, de Velencében és Rómában többször is. Látszik, hogy Cassie is személyesen járt ezeken a helyeken, szerzett ihletet, megvolt ezeknek a helyeknek az atmoszférája a történethez. Megint eszembe jutott, mennyire jó szokása az árnyvadászoknak az utazással töltött év, amikor sorra járják az intézeteket. Micsoda barátságok születnek így.
A fergeteges akciójelenetek megadták az izgalmasságát a cselekménynek, egész sor új démonfajt ismerhettem meg a harcok során. Persze szerintem egy olvasó sem gondolta komolyan, hogy a regény az újdonsült szerelmesek vakációja lesz kizárólag, de azért volt pár csendes pillanat, amikor végre közelebb kerülhetett a párosunk. Sajnos folyton beleszólt valami vagy valaki a gyengéd pillanatokba, szóval egészen a végéig várnom kellett a lényegre, de megérte.
"Nem akarok én már mást szeretni." ez volt a legszebb mondat számomra a könyvben, természetesen Magnustól.
"Soha senkit nem szerettem így, mint téged." ez pedig Alectől.
A történet végén olvasható zárójelenet megdöbbentett, leesett az állam konkrétan. Nem éreztem amúgy hatalmas függővéget eddig a jelenetig, de utána átgondoltam, mégiscsak bevetette Cassie a szokásos horgocskáit!
Mivel tudnám mással befejezni, minthogy újabb várakozási időnek nézek elé, várom a következő részt, ebből a sorozatból éppúgy, mint a többi Árnyvadász univerzumos soriból. Szerencsére Cassie történetei pár évig még biztosan elszórakoztatnak, engem éppúgy mint a többi, lélekben árnyvadász olvasót.
Borító: Eszméletlenül gyönyörű.
Kedvenc karakter: Magnus
Szárnyalás: Alig tudok választani, de nekem az epilógus volt a legkedvesebb részem.
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Abszolut ya, nem lépi át a kategóriát.
Értékelés:
Nyereményjáték
A mostani játékunk során csodálatos idézeteket találsz, amik Alechez vagy Magnushoz köthetőek. A feladatod, hogy beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy melyik Árnyvadász regényből idézünk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
– Honnan jött ez most, Alexander? Nem hazudok neked. Ha szeretnél tudni rólam valamit, csak kérdezz!
– Marhaság – jelentette ki nyersen Alec, miközben az ingét gombolta. – Kedves vagy, vicces meg minden, de őszinte az nagyon nem, cukorborsó. Egész nap képes vagy mások problémáiról fecsegni, de magadról meg a múltadról egy árva szót sem szólsz. Amikor kérdezek valamit, vonaglasz, mint kukac a horgon.
– Marhaság – jelentette ki nyersen Alec, miközben az ingét gombolta. – Kedves vagy, vicces meg minden, de őszinte az nagyon nem, cukorborsó. Egész nap képes vagy mások problémáiról fecsegni, de magadról meg a múltadról egy árva szót sem szólsz. Amikor kérdezek valamit, vonaglasz, mint kukac a horgon.
Állomások:
11.23 Sorok között
11.25 Kelly és Lupi olvas
11.27 Readinspo