Lauren Roberts: Powerless - Hatalom nélkül (Hatalom nélkül #1)

A Lampion Könyvek gondozásában jelent meg az év talán legvártabb regénye: a Powerless - Hatalom nélkül. Lauren Roberts regénye egy kitalált fantasy-világba kalauzol el bennünket, ahol egy birodalom megtesz mindent, hogy uralmát stabilizálja. Akár embereket is a halálba küld. Kai Azer a jövendőbeli király Végrehajtója, neki a halál a munkaeszköze, de amikor egy nyomornegyedbeli lány, Paedyn Gray megmenti az életét, azzal örökre összefonta a sorsukat. Vajon mi lesz a herceg és a tolvaj történetének vége? Tarts Te is velünk, hogy megnyerhess egy példányt a kötetből!

Lampion Könyvek 2024.

528 oldal

Fordította: Sepsi László

Goodreads: 4,20

Besorolás: YA, fantasy, mágia, romantikus

Vadász és préda.
A sors egymásnak rendelte őket.
Ilyában évtizedek óta csak az Eliteket tűrik meg. Amióta a király kihirdette, hogy minden Átlagost száműzni kell a birodalomból, bűnnek számít, ha valakinek nincs természetfeletti képessége.
Paedyn Átlagos, gyerekkora óta az életét kockáztatja azzal, hogy a város nyomornegyedében bujkál, és Látnoknak adja ki magát. Egy nap tudtán kívül megmenti Kait, Ilya egyik hercegét, majd arra kényszerítik, hogy részt vegyen egy könyörtelen viadalon, aminek az egyedüli célja, hogy az Elitek fitogtathassák az erejüket. A lányra nemcsak a nála jóval tapasztaltabb ellenfelei jelentenek veszélyt, hanem a herceg iránt egyre erősödő érzései is…

Aki az utóbbi évben könyves tiktok ajánlókat nézegetett, nagy eséllyel belefutott a Powerless regény ajánlásaiba, én is így voltam vele. Emellett a Goodreads-en ötödik lett a tavalyi young adult fantasy/sci-fi  kategóriában, szóval ennél jobb ajánlólevele nem is lehetne a szerzőnek, aki ezzel a regénnyel debütált az írói pályafutásán. Amikor megkaptam a regényt a kiadótól  - amit ezúton is köszönök - rögtön jelöltem is a Molyon, hogy azonnal nekikezdek. Csakhogy a lányom kikapta a kezemből, és meg kellett várnom, hogy befejezze, közben folyamatosan tudósított is a fejleményekről, úgyhogy mire tényleg a kezembe vehettem, elég változatos megjegyzésekkel is számolnom kellett. 

A fantasy történeteknél nálam elsődleges szempont, hogy legyen egy egyedi világfelépítése, ez az, ami megalapozza az érdeklődésemet. Ebben a regényben Ilyát harminc évvel ezelőtt megtámadta a Dögvész (kb egy pestis jellegű betegség) és nagy pusztítást végzett. A túlélők változást tapasztaltak, akik valamilyen képességgel rendelkeztek, azok megerősödtek a mágiájukban, ők lettek az Elitek. A képességgel nem rendelkezőket pedig egy idő után üldözni kezdték, mert a király szerint ők gyengítik az Elitek erejét. Ők az Átlagosak, akiket jó esetben száműznek, de leginkább legyilkolják őket, gyakran maga a Végrehajtó, aki jelenleg a király egyik fia, Kai herceg. Paedyn gyógyító képességű apját a lánya szeme láttára ölte meg a király, ezért13 évesen elmenekült otthonról, az azóta eltelt öt évben tolvajlásból tartotta fenn magát, társa egyedül Adena, a barátnője. Egy véletlen folytán Paedyn megmenti a herceget, akire többen rátámadnak, hogy elvegyék az ezüstjeit, amit persze a lány már korábban megdézsmált. Paedyn jól begyakorolta az álcáját, Látnok képességet hazudik magának, remek megfigyelőképességével és ráérzéssel eddig sikeresen csapta be a katonákat. Most óriási veszélybe került, ugyanis a Dögvész feletti győzelem megünneplésére rendezett viadalra őt is kiválasztották. Elitek versenyeznek egymással, a cél csupán erődemonstráció, semmi több, csak egy akár halálos kimenetelű játék. Több fordulón keresztül zajlik, több helyszínen, a viadalok előtt pedig bálokat rendeznek a palotában a részvevőkkel. Természetesen a királyi pár és az uralkodásra készülő elsőszülött fiú, Kitt is figyelemmel kíséri az eseményeket, melynek egyik legérdekesebb jelensége Paedyn, aki szépségével, ezüst hajával és ugyancsak egyedi képességével felhívja magára a figyelmet. Kitt herceg és Kai egyaránt keresi a társaságát, utóbbival aki szintén a viadal résztvevője, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, pedig mindketten tudják, hogy ez veszélyes számukra.

Nos, röviden ez az alaphelyzet, amiből azért látszik, a szerző nem erőltette meg magát túlságosan, hogy valami egyedit alkosson. Igen, sajnos nagyon sok részlet hasonlít más művekre, nem fogom most mindet felsorolni, de az aréna, viadal szavakról nyilván mindenkinek ugyanaz ugrik be, és ehhez még hozzájön Paedyn kiváló íjazó képessége, amit apja tanított neki évekig együtt gyakorolva. Mindegy, ha a cselekmény egyébként hajaz is más történetekre, ha az összkép élvezetes, akkor kit érdekel? De ne szaladjak előre, hiszen annyi kivesézni való akad a részletekben. Elgondolkodtató például, hogy ezzel a hajjal és kinézettel hogyan létezik, hogy Paedyn árnyak között suhanó tolvaj tudott lenni, aki beolvad a tömegbe a nyomornegyedben? Egyszer sem olvastam, hogy sapka lett volna rajta. Amúgy nem rossz a karakter, meglehetősen szókimondó volt ez a lány, sokszor előbb beszélt, mint gondolkodott, ugyanakkor megvolt a magához való esze, ki kellett játszania hatalmat, és eddig sikerült is neki.

Kai herceg bonyolult múlttal rendelkezik, az apja nagyon korán gyilkossá kezdte nevelni. Mégpedig úgy, hogy az áldozatai szenvedéseit neki is át kellett élnie, a kínzásokat, kardcsapásokat, mindent. Egy Gyógyító ugyan mindig ott volt, hogy helyrehozza a kárt, de a testi kínok mellett a lelki megterhelés sosem enyhült. Kai utálta ezt az egészet, ugyanakkor valamilyen szinten belenyugodott, hogy ez a sorsa. Szóval a szerző csinált belőle egy morálisan megkérdőjelezhető főhőst, aki nem utasítja el a gyilkolást, hát erre nem számítottam egy ifjúsági fantasyben.

Jöhet a lényeg, avagy mi volt az ebben a regényben, ami feledtette velem a fentieket, és még százféle problémát, a rengeteg ismétlést, az idézőjelbe tett mondatok tömkelegét (amúgy ezt magyarázza meg valaki, mi értelme volt).  Engem a két főszereplő között felépített slow burn romantikus szál elvarázsolt. Imádom a macska egér játékot, az adok-kapok jellegű párbeszédeket, az egymás nyakához illesztett tőr sem akasztott ki, huszadszorra sem. A szerző ezen a területen is hozta a kliséket, de engem ez se zavart, sőt odavoltam érte. Volt itt tánctanítás - muszáj jól táncolnia Kitt-el a bálon, tehát több éjjelen át tanítani kellett -, aztán jutalomtánc az aréna közepén, ahol elvileg nem kötődnek szövetségek, és elég nagy butaság tüzet gyújtani, de hagyjuk. Volt még szeplőszámolás, hajbefonás, sebösszevarrás, számtalan életmentés, egész éjjelen át bámulás, féltékenység, stb. Elsorolhatatlan, mennyi édes pillanat volt kettejük között, amit csak úgy habzsoltam. Nagyon vártam, hogy csak egy iciri-picikét ragadja el a szenvedély Kai-t, de hihetetlen akaratereje van, az igazi beteljesülés várat magára. 

Ennek a párosnak a dinamikája tartotta bennem a lelket, mert a cselekmény amúgy elég nevetségesen alakult. Komolyan mondom, a viadalos koppintás mellett, közbeiktatva a bálokkal, a szerző beleszőtt még egy cselekményszálat, a fennálló hatalom ellen szervezkedő Ellenállók mozgalmát. Ehhez kellett a lány árulása, hiszen az ujja köré csavart hercegeket kellett átvágnia, ez még izgalmas is volt, de a mozgalom és a tetteik valami extrém röhejesre sikeredtek. Kezdve a gyűléstől, a karaktereken át a támadásig, ezer sebből vérzett az egész. Szerintem nem is maradt túlélő.

Ezzel eljutottam a végső fordulathoz, ami meglehetősen kiakasztó a szereplők számára, olvasóként nagyjából lehetett sejteni, hogy ez történik majd. A korábbi váltott Pea/Kai szemszögek mellé a legvégén kaptam egy Kitt fejezetet, ami egy nagyon dühös új király fejezete, kijelöli benne a következő rész feladatát Kai számára, sőt a szerző okos húzással a regény végére illesztette az első fejezetet a második regényből, ami igencsak meghozta a kedvemet a folytatáshoz, de azonnal.

Remélem ezzel a bejegyzéssel tudtam érzékeltetni, mennyire ellentmondásos volt számomra ez a regény, megannyi részletnél fogtam a fejem, de túlnyomó részt meg olvadoztam a romantikától, ami a regény végére sem teljesedett be, már csak ezért is muszáj lesz olvasnom a folytatást.

Azok fogják nagyon szeretni ezt a regényt, akik nem olvasták a szerző kedvenc regényeit, amikből összecsipegette ezt a sztorit. Az olyan öreg rókák, mint én, meg megelégednek a románc egyediségével, nekem legalábbis ez húzta fel a regényt négycsillagos szintre. Mindenképp próbáld ki, nekem megérte!

Képek: Pinterest

Borító: Gyönyörű a borító és az élfestés.

 

Kedvenc karakter:  Kai

 

Szárnyalás: Az a fűzőfelvágás....

Mélyrepülés:  A rengeteg copy.

Érzelmi mérce: A romantika a young adult keretein belül mozog. Igazából nagyon vártam legalább egy normális csókjelenetet, de Kai még ennél is visszafogottabb, mondhatjuk inkább fegyelmezettnek.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

A nyereményjáték középpontjában kedvenc fantasy-szereplőink állnak. A nevükből kihagytunk pár betűt - a Ti feladatotok rájönni, kit is rejt a feladvány! A megfejtést írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY:   Her_i_ne G_an_er

a Rafflecopter giveaway

Állomások
11.14. Kitablar
11.17. Sorok Között
11.18. Dreamworld
11.20. Kelly és Lupi olvas
11.28. Könyv és más

L.K. Patrícia: Árnyak hangja

L. K. Patrícia nevét már ismerhetitek, hiszen több novellát is olvashattunk tőle. Most  viszont egy önálló regénnyel debütált, ami a Maxim Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Patrícia egy különleges utazásra invitál minket Sorel szemén keresztül, aki alkut köt egy boszorkánnyal. Bár tudja, jobb távol maradni ezektől a veszélyes lényektől, mégis kénytelen meghozni ezt az áldozatot, hogy édesapját megmentse. Ha kíváncsi vagy hogyan alakul Sorel sorsa, tarts velünk, és nyerd meg a kiadó által felajánlott Árnyak hangja egy példányát.

 

Maxim Könyvkiadó 2024. Dream válogatás

288 oldal

Besorolás: fantasy, boszorkány, mágia

 

Egy lány, aki nem ismeri a származását.
Egy férfi, aki titkolja halhatatlanságát.
És egy boszorkány, aki mindkettőjük vérét szívesen megkóstolná.

Amikor Sorel apja súlyosan megbetegszik, és a gyógyító nem tud rajta segíteni, a lány – más utat nem látva – kockázatos alkut köt egy rejtélyes boszorkánnyal. Vagy ahogyan sokan emlegetik: Umbra leányával. Az umbrani viszont nem pénzt kér fizetség gyanánt, hanem fiatalságot akar, még ha ez mások életébe kerül is.
Sorel mindent megtesz, hogy életben tartsa az apját, és közben váratlan szövetségesre talál a titokzatos Killian személyében. A férfi saját múltjának árnyai elől menekül, és akaratlanul is Sorel segítőtársa lesz.
Vajon sikerül-e a lánynak megmenteni apját és Killiannek megtalálni a megbocsátást?

 

A regény a gyönyörű borítójával hívta fel magára a figyelmemet, nagyon megtetszett a fiatal páros, akik nem utalnak arra, hogy köztük bármi romantikus szál lenne, de az olvasó persze mégis egyből ebben reménykedik, itt romantika van a láthatáron. A sejtelmes ködös erdő és a rózsák szép keretet, hátteret adnak, nagyon hangulatos az egész. A szerzőtől korábban nem olvastam, bár hallottam, hogy novellái jelentek már meg.

A prológus sötét hangulatú, 237 évvel korábbra nyúlik vissza, és igazából csak sejteni lehet, hogy itt valami baljós dolog történik, a fiatalasszony egy fiúgyermeket szült, ráadásul idő előtt, nem sok az esély, hogy túléli a kicsi. Lánynak kellett volna születnie, mert ezen a vérvonalon a lányoknak áll a világ. Igazából itt csak félmondatokat kapunk magyarázatképp, később derülnek ki a miértek.

A borongós alaphang továbbra is megmarad, Lord Avery, Rózsavár ura alaposan megbetegedve ér haza az útjáról, lánya, a 18 éves Sorel nagyon aggódik érte. Hiába jön a gyógyító, a főzetei nem hoznak erőteljes javulást. A lány addig őrlődik, míg összeszedi minden bátorságát és felkeresi az erdőszélen élő asszonyt, hogy tőle kérjen segítséget. Mindenki sejti, hogy a nő boszorkány, de Sorel már nem tud másban reménykedni. Ridva alkut kínál a lánynak, szerezze meg a titokzatos fekete könyvet és hozzon el neki egy bizonyos férfit a közeli városból, akin tetoválások virítanak, utána meggyógyítja az apját.

Sorel először a férfiért indul, magával viszi az útra az egyik íjászt, aki némasága ellenére a legjobb barátja, valamint velük tart Wex, apja helyettese aki tulajdonképpen Sorel amolyan nevelője is. A leírás alapján viszonylag könnyen megtalálják a férfit, de azt éppen fel akarják akasztani. Ki kell szabadítaniuk és ez még csak az első lépés a további kalandok felé...

 

Megmondom őszintén, nekem a regény cselekménye nagyon vékonyka volt, és túl egyszerű. Hosszan elhúzódó mesének illett be jobban, mintsem egy fantasy regénynek. Hiányoztak a fordulatok, a meglepetések, ugyanakkor a boszorkányos téma vitt bele különlegességet, erről szerettem volna több részletet megismerni. Egy mondatban el lehet mondani a történést: Az apa megbetegszik és a lánya vakon megbízva egy ismeretlen tudásában, akár önmagát is feláldozva igyekszik  teljesíti annak követeléseit az orvosságért cserébe. Ki is a főszereplő lány? Az édesanyja rég meghalt, Sorel úgy nőtt fel, hogy jóformán csak katonák voltak körülötte, apja ugyanis a király testőrségét képzi ki. A lányos dolgok kimaradtak az életéből, vívni viszont elég jól tud. Ebben a kalandban párszor szüksége is lett erre a katonai tudásra, a fegyelmezettségre, a gyors reagálásra. Ugyanakkor elég meggondolatlan is némely dologban, és sajnos ragaszkodik a rossz döntéseihez, időnként a hisztizés határát súrolva. Makacsul ragaszkodik a boszorkány gyógymódjában, holott semmi sem támasztja alá annak hitelességét. 

Nagyon örültem, hogy a boszorkány is kapott néhány saját szempontú fejezetet, amiből megtudhatjuk, valójában mennyire gonosz, a lány vérére pályázik, hogy magához vehesse az erejét, és persze  megfiatalodhasson. Sajnos sokkal több nem derült ki róla és a helyhez való kötődéséről, a múltjáról.

Nem spoiler, hiszen a fülszövegből is kiderül, hogy a városban járva sikerül a tetovált férfit, Killiant kiszabadítaniuk. Sorel és a férfi között szinte azonnal feszültség alakul ki, hiába kérdezi Killian lépten nyomon, a lány nem árulja el a konkrétumokat, miért szabadították ki és pontosan hová viszik. Közben az olvasó a váltott szempontoknak köszönhetően mégiscsak megtud néhány sejtelmes dolgot, például hogy kb. halhatatlan, és benne is boszorkányvér csörgedez. A további közös akciójuk során már erősebben pattognak a szikrák, sőt, úgy adódik a helyzet, hogy csókokra is sor kerül, ami érzelmek felbukkanásához is vezet. Killian egy eléggé megcsömörlött férfi, belegondolni is nehéz, mennyi ideje járja a világot, és nem tudja túltenni magát a családja elvesztésén. Sorel felrázza ebből az állapotból, felpezsdül és erőt merít belőle, most már van kivel törődnie.

Elég lassan tudtam haladni a regény első kétharmadával, mert az erős prológus után egyre inkább leült a történet, sokszor éreztem azt, hogy töltelék mondatokat olvasok. Ráadásul szóismétlési problémákkal is küzdöttem, ez se tett jót a regénynek. Volt egy szófordulat, amire különösen allergiás lettem, mégpedig a nyál megkeseredik a szájában dolog,  na ez minden szereplőt elért. 

Akkor lett számomra újra izgalmas a történet, amikor az Árnyak hangja nevű varázskönyvért szálltak akcióba. A végső jelenet a boszorkánnyal mozgalmasra sikerült, de ott is maradt bőven megválaszolatlan kérdésem. Kétszer is elolvastam az utolsó fejezetet, de nem derült ki, az apja végül életben maradt-e.

Úgy érzem, hogy a történet boszorkányos aspektusa éppen, hogy meg lett kapirgálva, sokkal többet vártam ettől a cselekményszáltól. Meglepő módon az utolsó oldalon tudtam meg, amire addig semmi nem utalt, hogy ez tulajdonképpen egy sorozat első része. Semmi nem lett konkrétan lezárva, nem kaptunk befejezést, nem lettek elvarrva a szálak. Tulajdonképpen szívesen olvasnám a folytatást, jó lenne tudni, vajon hogyan alakul kettejük további sorsa, milyen veszélyek leselkednek még a lányra. Bízom benne, hogy a szerző felpörgeti majd a cselekményt, felrázza a karaktereket, az érzelmek kellően kavarognak és a gonoszt is megkapja a magáét.

Képek: Pinterest

 

Borító: Ez a borító megfogott.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: -

 

Mélyrepülés: Nyálkomplexus.

Érzelmi mérce: A romantika nagyon halvány, ebben a részben még nem bontakozik ki.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

 BELEOLVASÓ

 

 

Nyereményjáték

 

Játékunk során a Maxim Kiadó idei évben megjelent könyveiből válogattunk, amelyekből részleteket láthattok. A Ti dolgotok, hogy felismerjétek a borító részlet alapján melyik könyvre gondoltunk, és beírjátok a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

 

 

Állomások:

11.13. – Milyen könyvet olvassak?
11.15. - Dreamworld
11.17. - Kelly és Lupi olvas
11.19. - Hagyjatok! Olvasok!

 

 

Rezeda Réka: Bábmester (Tüske és gyopár #1)

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Rezeda Réka debütáló regényét Bábmester címmel, mely a Tüske és gyopár sorozat első része. A cselszövésekben és intrikákban bővelkedő izgalmas fantasy regényben Sivriel bosszúhadjáratát követhetjük nyomon, melyet szülei halála miatt folytat, de mi történik, ha a szerelem közbeszól? Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Vörös pöttyös

376 oldal

Goodreads:

Besorolás: high fantasy, ifjúsági, mágia

 

Érdemes feláldozni a boldogságodat a bosszú oltárán?
Sivriel Thornrage nem emlékszik a szülei arcára. Gyilkosuk, Merzen vonásai viszont a mai napig kísértik. Sivriel számára holttá dermedt az idő, és csak akkor lelhet újra magára, ha végez Merzen herceggel. Tíz éven át dédelgette magában a gyűlöletet, és most a napkirály halála végre alkalmat teremt, hogy az udvarba utazzon, és bosszút álljon.
Csakhogy a királyi palotában Sivriel halálos cselszövések hálójába gabalyodik. Ha el akarja pusztítani Merzent, kénytelen szövetségre lépni Bastiennel, a vonzó, de arrogáns herceggel. Bastien azonban titkon a maga hálóját szövi…
Ki a valódi ellenség? Mi az, amiért érdemes harcolni?
 Vajon örökre a gyűlölet marad a lány egyetlen igaz szerelme?
Sivriel útját ármány és árulás kíséri. Ha nem vigyáz, mindent elveszít, amiért küzdött…

 

A Bábmester hosszú utat járt be, amíg eljutott a megjelenésig, hiszen az Aranymosás keretein belül hallhattunk róla először, ahol pozitív lektorit kapott ugyan, de aztán a kiadó vezetése úgy döntött az akkori gazdasági nehézségekre hivatkozva, hogy ez a project átmenetileg vagy véglegesen, de szünetel. Akkoriban nem csak az Aranymosás dőlt be, de a magyar szerzők többségének is elengedték a kezét, - korábbi nyerteseknek, meseíróknak, stb. - az olvasók nagy bánatára, hiszen a tőlük kikerült művek mindenféle műfajban,  friss hangú, újszerű írások voltak, óriási lehetőség volt a szerzőknek a Könyvmolyképzőnél megjelenni. Néhány szerencsésnek ezek után is adódott lehetőség, szóval örvendezhetnek az olvasók, a Bábmester ennyi hányadtatás után végül megjelenhetett az idei könyvfesztiválra. 

A regény nagyon erős jelenettel kezd, hiszen a prológusban végignézhetjük, hogy az alig pár éves kislány főszereplőnk, Sivriel szüleit a szeme láttára meggyilkolják, mégpedig maga Merzen herceg, aki Arzáliában az egyik legvehemensebb mágusüldöző. A királyságban tiltott a mágia, egyedül az uralkodó családja használhatja a tűzmágiát. Sirviel nevelőszülőkhöz kerül, és tíz éven át forralja magában a terveit, bosszút fog állni Merzenen. Amikor meghal az uralkodó, a nemesi családok a fővárosba utaznak leróni kegyeletüket, és várják az új király beiktatását. Daren, Sivriel gyámja is eljött, magával hozva gyámleányát és unokahúgát, Amarielt is. A királyi tanács a trón várományosai közül a szelídebb Gorden helyett mindenféle cselszövés útján a kegyetlen Merzent kívánja királlyá iktatni. Sivriel számára eljött a cselekvés ideje, az évek során begyakorolt láthatatlanná válás segítségével egyik éjjel elindul, hogy megölje a gyilkost. Csakhogy Bastien hercegnél köt ki, aki végül felajánlja a segítségét abban, hogy a gyámja ne tudja férjhez adni, eljátszanak egy kompromittálást, így megmenekül a kéretlen vőlegénytől, Bastien pedig információt kap Darenről. Semmi sem a tervek szerint alakul, Sivriel  végül fogságban találja magát, mégpedig Merzen titkos börtönében, ahol az elfogott mágusokkal kísérletezik. Hogyan menekülhet meg a lány ebből a pokolból? 

A szerző kiváló világfelépítést teremtett a regényben, ez volt az, ami a legjobban elnyerte a tetszésemet. A cselekmény előrehaladtával szépen jöttek az információk, tégláról téglára kibontakozott a mágia világa. Különféle képességekkel rendelkeznek a mágusok, emlékfonók, lélekfalók, szellemek, gyógyítók, stb. hiába üldözik őket, az adottságuk elrejtésével mégis fennmaradtak, egészen magas körökben is sikerült leplezni a tudást. A főszereplő lány "szellem", azaz láthatatlanná tud válni, ez nagyon ritka adottság. Kezdetben láthatjuk, hogy az anyja úgy tanítja, a szeretetet kell segítségül hívnia a varázslathoz, de ez nem igazán jön be. Ha mérges, dühös, annál jobb, később meg egyenesen nem is megy másként, ha Merzenre gondol, és a gyűlöletre, akkor jobban működik a képessége. Ez azonban később felemésztheti, de mindig azzal nyugtatja magát, ez az utolsó eset, aztán jön a következő utolsó. Ha már Sivrielnél tartunk, benne testet ölt egy meglehetősen tipikus fantasy hősnő, csetlik, botlik, iszonyatosan naiv, önfejű, makacs, előbb cselekszik, később gondolkodik, egyszóval van hova fejlődnie, és ezt véghez is viszi. Szerintem az olvasók többsége arra vár, hogy a lány belássa, hogy felül kell kerekednie a bosszúvágyán, és mint a jó és a rossz küzdelmét rávetítve erre a helyzetre, majd a szeretet győz a dühe felett. Hányszor volt leírva, hogy lépjen túl a gyűlöletén! Én nem vártam erre. Szerintem a bosszúállás teljesen normális reakció, ha velem történne, hogy a szüleimet megölik, nem hiszem, hogy a megbocsátáson gondolkodnék. Egy fantasyben meg pláne nem, egy pillanatig sem hibáztattam ezért, és végig drukkoltam, hogy megélhesse a bosszút, teljesen igazolt motivációnak tartom. Egyébként arra nem találtam megjegyzést, hogy másoknál hogy ment a varázslás, milyen késztetések alapján. Bastien karakteréért nem csoda, hogy odavannak az olvasók, hiszen azon kívül, hogy külsőre jóképű, délceg, remek stratéga is, ő az, aki fiatal kora ellenére kiváló emberismerő, tud mások fejével gondolkodni, több lépéssel előrébb jár mindenkinél. Ugyanakkor előfordul, hogy hibázik, vagy épp elfelejt tájékoztatni a terveiről másokat, amivel nem építi a bizalmat hősnőnk vonatkozásában. Egy szóra ki kell térnem az őt ért borzalmakra, mert szerintem ez abszolút nem hiányzott ebbe a fantasy regénybe. Ez inkább egy realista regény témája lehetne, nem mondom, hogy ne találkozzon egy tizenéves olvasó ilyesmivel, de itt nekem nagyon idegen volt, ez olyan téma, ami nagyon mélyre hatol lelkileg és a megoldás, a gyógyulás, stb. nem kap elég teret.  Ezt kimondottan utáltam a történetben.

Elégedett voltam viszont a nyelvi szinttel, jól el tudtam képzelni mindent, a fordulatok frappánsak voltak, a cselekményszálak szépen íveltek, a karakterekkel nem volt különösebb problémám, és a feszültséget is végig fent tudta tartani a szerző. Egyedül a "Könyv" ismétlése volt túlzó mértékű. A világfelépítéshez tartozik, hogy a vallásuk a többezer éves Szent Könyvön alapul, mintha az lenne az Istenük. És ez így be is épült a köznyelvbe, pl. Ki az isten vagy te? = Ki a Könyv vagy te?  ez csak egy apró példa, de ez így végigterül az egész könyvön, minden témában és helyzetben, ami engem eléggé idegesített.

Ki kell térnem még a történet csúcspontjára, ami egy világégéshez hasonlít, most nem részletezem, csak megjegyzem, hogy alig tudtam túlvergődni ezeken az oldalakon, valahogy túl erősre sikerült, bár így legalább volt mit helyre tennie a hősnőnek, és még várnak rá feladatok. Jól megbonyolódott a végkifejlet, és a lezárás természetesen folytatásért kiált.

Összességében, ha mindent figyelembe veszek, egy ígéretes sorozatkezdést olvashattam, egyedi mágikus világfelépítéssel, véres hatalmi harcokkal, fondorlatos intrikákkal. Nekem azért hiányzott a romantika elmélyülése, a közös ellenség elleni harc kiindulásnak jó, de valami erőteljesebb kémia is jöhetne a folytatásban. Gratula a szerzőnek, ígéretes kezdés, jöhet a folytatás.

Kép: szerző fb oldala

 

Borító: Első ránézésre figyelemfelkeltő, szívesen levenném a könyvesbolt polcáról.

 

Kedvenc karakter:  -

 

Szárnyalás: Persze hogy Bastien.

Mélyrepülés:  A KÖNYV végtelen ismételgetése.

Érzelmi mérce: A romantika nagyon halványan van jelen és nagyon a young adult keretein belül mozog.  Az olvasás során a düh és a bosszúvágy voltak a legerősebb érzelmek bennem, ami nem rossz, csak szokatlan.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

 

Nyereményjáték:

A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

KÉRDÉS:   Milyen desszertet evett Sivriel a gyakorlás után?

 

 a Rafflecopter giveaway

 

 

További állomások:
11.16 Kelly és Lupi olvas
11.18 Könyv és más
11.20 Milyen könyvet olvassak?
11.22 Spiri Bliss - Sárga könyves út

11.24 Spirit Bliss - Sárga könyves út - extra

 

 

 

Stacia Stark: A ​Court This Cruel and Lovely – Oly kegyetlen és kedves udvar (Hazugságok királysága #1)

 

A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk Stacia Stark romantasy történetét, az Oly kegyetlen és kedves udvart. A regény a tündérek és emberek háborújára épül, és egy diktatúrára, mely kényszeríti a népét, hogy elnyomja a saját különleges képességeit. Prisca és Lorian történetét átszövik a titkok és a múlt árnyai - de vajon mi is a teljes igazság? Tarts Te is velünk, és légy részese ennek a fantasy-kalandnak!

Könyvmolyképző, 2024

424 oldal

Fordította: Gruber Katalin

Goodreads: 4,11

Besorolás: fantasy, new adult, romantikus

Évek ​óta egy izzó tekintetű, zöld szemű, kegyetlen mosolyú férfival álmodom…

Születésünk után néhány órával az istenek elveszik azt a kis erőt is, amink van. Viszonzásul megvédik a határainkat az ádáz és irgalmat nem ismerő tündérektől. Azokat, akik valahogy mégis képesek megtartani az erejüket, romlottaknak nevezik, és elégetik őket. Amikor felfedezték a tiltott erőmet, menekülni kényszerültem a falunkból és az imádott életemből. Hogy életben maradjak, egyezséget kellett kötnöm a zsoldossal, aki a legkiszolgáltatottabb helyzetben hagyott magamra. Az egyezségünk egyszerű. Segítek neki és a titokzatos barátainak bejutni a városba. Ő pedig megtanít használni az addig rejtegetett, különös, sötét képességemet. Az erőt, ami a túlélésemet jelentheti. De a szívtelen zsoldosnak is megvannak a maga titkai. Olyan titkok, amelyek veszélybe sodorják a szeretteimet. Titkok, amik darabokra szakíthatják a királyságot és talán az egész világot…

TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót

Lassú izzású, ellenségekből szerelmesek romantasy. Tökéletes olvasmány Sarah J. Maas és Jennifer L. Armentrout rajongóinak

Add át magad az izzásának!

Őszinte leszek, én úgy, de úgy bedőltem a fülszövegnek, mint annak a rendje. Tündérek és emberek? Sarah J. Maas rajongóinak? A címben ott a "A Court" szócska? Lecsaptam rá, mint egy keselyű. És mekkorát csalódtam! Az el se tudom mondani. Nem minden "A Court" szavakkal ellátott regény lesz annyira jó, mint SJM sorozata... hát erre sajnos én is rájöttem. Ráadásul a GR-n 4,11-n áll ez a könyv! Édes istenem, egyáltalán elolvasta bárki is ezt a regényt, mielőtt automatikusan rányomott öt csillagot?

Hol is kezdjem az egészet. Az alapsztori nem lenne egyáltalán rossz. Mágiával átitatott világ, ahol a gyerekek különleges, mágikus képességeit elveszik, az isteneknek adják, aki ezért cserébe megvédik az embereket a tündérektől. A képességeket 25 éves korukban visszadják részben, de aki addig rejtegeti, hogy mégis maradt mágikus képessége, azt kegyetlenül kivégzik a családtagjaival együtt.

Főhősnőnk, Prisca "természetesen" a romlottak, az elrejtett képességűek közé tartozik, és miután ez kiderül, menekülni kényszerül. Útja során összetalálkozik egy csapat zsoldossal, akiknek a vezére, Lorian, hamar rájön, hogy a lány milyen mágikus képességeket rejteget, így alkut ajánl. Segít a lánynak a képességeit fejleszteni, cserében Prisca pedig bejuttatja a fővárosban a kis csapatot. Az alku megköttetik, Prisca és Lorian pedig egymás iránti utálatuk ellenére kénytelenek együtt dolgozni - de ahogy ez már csak lenni szokott, ellenségekből barátok, majd később "picit" többek lesznek. Főhősnőnk is bejut a városba a zsoldosokkal együtt, ahol olyan titkok, rejtélyek nyomára bukkan, ami megváltoztatja a sorsát, menekülőből hős lesz, aki összefogja a többi romlottat. Ezen felül természetesen még kiderül ez-az, de az már eléggé spoileres lenne, így a többit a fantáziátokra bízom, illetve arra, hogy elolvassátok a könyvet.

Számomra ez az a könyv volt, amiben nem voltam biztos, hogy be fogom tudni fejezni. Nem véletlenül csúsztam a poszttal is egy napot. Egyszerűen fizikai fájdalom volt, hogy tovább olvassam. Az elején annyira lassú és vontatott volt, hogy azt hittem, soha nem fog már beindulni a történet. Prisca egy aránylag elviselhető főhősnő, átéreztem a problémáit, a fájdalmát, tetszett, ahogy a túlélésért bármire képes volt, még arra is, hogy összeálljon egy csapat zsoldossal és furcsa alkut kössön velük.

A zsoldosok közül pedig MINDENKI szimpatikus volt, kivéve a férfi főhőst, Loriant. Ő annyira, de annyira ellenszenves volt VÉGIG az egész történet során, hogy azt elmondani nem tudom. Egy pökhendi, beképzelt, arrogáns alak, akivel a regény során nem is tudom, hogy mit csináltam volna. Volt egy két olyan jelenete, amivel szerintem az írónő próbálta megmutatni a gyengédebb oldalát is, remélve, hogy akkor mindenki teljesen beleszeret, de ez teljesen eltörpült a sok rossz mellett.

Prisca és Lorian között pedig számomra annyira erőltetett volt az egész kapcsolat, hogy az már fájt. A +18-s jelenetüket, amit elviekben úgy kellett volna várnom, mint a vetésnek az esőt egy hosszú száraz időszak után, szó szerint átlapoztam. Lorian ott is csak a szemforgatást hozta ki belőlem. Ez a jelenet kb olyan volt, mintha A szürke ötven árnyalatából szedték volna ki, szinte a szöveg is ugyanaz volt. Egyáltalán nem éreztem azt a kapcsolatot a két főhős között, mint mondjuk Feyre és Rhysand között (ha már úgy vesszük, hogy ez a regény egy "tökéletes olvasmány SJM rajongói számára").

A nagy csattanót és rejtélyt, ami Prisca és Lorian körül gomolygott, már kb a regény 20%-nál kitaláltam, így nagy meglepetés nem ért a befejezéskor. Az viszont meglepett, hogy onnantól, hogy beértek a városba, kezdett jó lenni a történet. Prisca is egyre "tökösebb" lett, voltak jó gondolatai és tettei (persze jó sok hülyesége is, de ezen már meg sem lepődtem). De izgalmas volt az udvar, az ottani élet, a királyság titka és hogy kiben bízhatsz meg és kiben nem, ki fog a hátadba tőrt állítani és ki fog rájönni, hogy Prisca is romlott. Hiszen, ha ez kiderül, akkor a főhősnőnket úgy megpirítják a főtéren, mint egy szelet szalonnát egy kirándulás során. A történet a csúcspontját természetesen a VÉGÉN éri el, amit el kell, hogy ismerjek, jól megírt a szerző. Olyan jó kis függővéget adott az első résznek, hogy még így is, hogy végigküzdöttem az egész könyvet, kíváncsivá tett és szerintem bele fogom vetni magam a második részbe. Csak, hogy megnézzem, mit hoz ki az egészből a szerző. És hátha talán valami jobb szerkesztőhöz került a második rész, aki nem engedi, hogy a könyv első felén elaludjon az ember, a másodikon pedig lerágja a körmét.

Összességében mit is mondhatnék erről a regényről, azon kívül, hogy számomra a szerző kétségkívül SJM farvizén próbált egy "bestsellert" összehozni. Annak, aki nem ismeri a másik szerző sikersorozatát, annak valószínűleg nagyon fog tetszeni a történet, hiszen minden benne van, ami egy ilyen kaliberű fantasy történetben lennie kell, de annak, aki MÁR olvasta a sikersorozatot, annak vajmi kevés élményt fog nyújtani. Ahogyan sajnos nekem sem nyújtott. Sajnálom.

Borító: Csodaszép, gyönyörű, figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: a történet második fele

Mélyrepülés: a történet első fele

Érzelmi mérce: bosszú, harag, bánat, romantika és persze az elmaradhatatlan + 18 karikás jelenetek

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A nyereményjátékunk középpontjában a Könyvmolyképző Kiadó zafír pöttyös könyvei állnak. Nektek az a feladatotok, hogy a fülszövegrészlet alapján kitaláljátok, melyik szerző melyik könyvéről van szó. A megoldást írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Két nővér. Egy brutális gyilkosság. Egy bosszúhadjárat… És egy mámorító szerelem.”

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

November 06 - Kitablar

November 08 - Insane Life

November 10 - Dreamworld - extra

November 13 - Kelly és Lupi olvas

November 14 - Readinspo

November 16 - Dreamworld

November 30 - Spirit Bliss oldala

Carissa Broadbent: The ​Serpent and the Wings of Night – A kígyó és az éj szárnyai (Nyaxia koronái #1)

 

A Maxim kiadó jóvoltából végre itthon is olvasható a nagy sikerű Carissa Broadbent által írt The Serpent and the Wings of Night – A kígyó és az éj szárnyai című könyv, ami nemzetközi szinten nagy sikernek örvend.

Ha szeretnétek jobban megismerni ezt a csodálatos és különleges világot, gyertek és tartsatok velünk ezen a blogturnén! Ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya.

Maxim Kiadó, 2024

544 oldal

Fordította: Ladányi Csilla

Goodreads: 4,31

Besorolás: fantasy, romantikus

Akár ​ember, akár vámpír vagy, a túlélés szabályai ugyanazok: soha ne bízz, soha ne engedj, és mindig – mindig – vigyázz a szívedre!

Az Éjszülött vámpírkirály örökbe fogadott emberlánya, Oraya olyan világban vetette meg a lábát, amely arra hivatott, hogy végezzen vele. Az egyetlen esélye, hogy valaha puszta prédánál több lehessen, ha részt vesz a Kejari versenyen: a legendás tornán, amelyet maga Nyaxia, a halál istennője szervez.

De a három vámpírház legkiemelkedőbb harcosai között győzelmet aratni nem lesz egyszerű. Így a túlélés érdekében Oraya kénytelen szövetséget kötni egy titokzatos riválissal. Raihnben minden veszélyesnek tűnik. Könyörtelen vámpír, hatékony gyilkos, a lány apjának és uralmának ellensége… valamint Oraya legnagyobb vetélytársa. Ennél azonban sokkal rémisztőbb, hogy Oraya mennyire vonzódik a férfihoz.

A Kejarin viszont nincs helye együttérzésnek. Minden biztosnak hitt tudás, ami Oraya világát alkotta, összeomlik. Raihn ugyan talán mindenkinél jobban megérti őt – ám bimbózó vonzalmuk akár a vesztét is okozhatja egy olyan birodalomban, ahol semmi sem halálosabb a szerelemnél.

Igen, a vámpírok "érája" már lejárt, az olvasók nagy része már totálisan megcsömörlött minden olyan regénytől, ami róluk szól. Carissa Broadbent azonban mégis úgy döntött, hogy a könyve főszereplőinek a vérszívókat fogja megtenni - nagyot mert és talán nyert is vele.

Én is, aki anno nagyon imádtam a vámpírokat, kétkedve kezdtem bele a regénybe, hogy vajon tud-e valami újat mutatni az írónő vagy pedig beleveszünk a megszokásokba.

A történet szerint az Éjszülöttek vámpírkirálya örökbefogad egy árva embergyermeket, Orayát, aki így a vérszívók között nő fel. Bár erőben sehol sincs az új népéhez képest, de maga a király képzi ki őt arra, hogy megállja a helyét és ne csak egy préda legyen a többiek szemében. Oraya azonban többre vágyik, mint túlélni és ezt kívánságát csak Nyaxia, a halál istennője tudja neki megadni, de az istennő a kegyeit nem osztogatja ingyen, ahhoz, hogy segítsen a lánynak, Orayának meg kell nyernie a legendás tornát, a Kejarit.

A Kejari azonban nehéz, mit nehéz, még a legjobbak közül is csak a legjobbak juthatnak el a végsőkig, a nyerésről már ne is beszéljünk. De Oraya nem a gyávák közé tartozik és elindul a viadalon. Hogy egyáltalán túljusson az elején, szövetséget köt az egyik vetélytársával, Raihnnel, aki veszélyes, könyörtelen és persze... rettenetesen jóképű. Oraya eleinte képes ellenállni a férfinek, hiszen ugyanilyen veszélyes, gyönyörű teremtmények között nőtt fel, de ahogy haladnak előre a viadalban, a lánynak rá kell jönnie, hogy ez férfi más, mint a többiek. Viszont a viadalon csak egy valaki győzhet, ami annyit jelent, hogy ha még el is jutnak a végéig, vagy Orayának kell megölnie Raihnt vagy fordítva...

Őszinte leszek, a regény az elején nem nagyon nyűgözött le. Úgy is mondhatnám, hogy nehezen vettem kézbe, mindig volt valami "fontosabb" dolgom is, mintsem olvassam a könyvet. Viszont, ha a kezembe vettem, akkor nehezen tettem le. Aránylag lassan indul be a történet és körülbelül a második harmadtól éreztem azt, hogy oké, most már mindenképpen érdekel, hogy mi is lesz a történet vége (illetve az első rész vége, mert ahogy láttam ez sorozat lesz). Addig viszont evickéltem csak a történések között. Persze, tudom fel kell építeni a világot, meg kell ismernünk a helyszínt, a szereplőket, csak ez nekem picit túl sokáig tartott. De ha már a világnál tartunk. Ritkán olvasok olyan kemény jellemzést a vámpírokról, mint amit itt kaptunk a szerzőtől. Felejtsük el Anita Blake vámpírjait, meg a Twilight és Vámpírnaplók szépfiúit. Ezek itt könyörtelen gyilkosok, akik az emberekre csak, mint eledelre tekintenek. Ami picit zavart, azok a szárnyak. Az eddig is alap volt, hogy a vámpírok tudnak repülni, de az, hogy körülbelül angyalnyi méretű szárnyaik vannak, az picit furává tette számomra az egészet. De hát ezért fantasy a fantasy, mindenki olyan lényeket alkot meg, amilyeneket csak akar.

Forrás

Oraya a főhősnőnk viszont nem igazán tudott közel kerülni hozzám. Ügyes, talpraesett fiatal lány, aki képes életbenmaradni akkor is a vámpírok között, amikor a mostohaapja, a király nincs a közelben. Ez azért már valami. Viszont pontosan, mivel ilyen szívtelen, kegyetlen, könyörtelen lények között nő fel, ezért az érzelmi intelligenciája alapos fejlesztésre szorul. Voltak jobb és kevésbé jó döntései, de az biztos, hogy a karakterfejlődése bámulatos volt, ahogy haladtunk előre a történetben.

És a másik fele, Rhain. Ő sem az a férfi szereplő, akinek már a neve hallatán és az első mondat után, ahogy bemutatkozik, elalélok és legszívesebben beleteleportálnék a történetbe, hogy vegyen engem is észre és engem, csakis engem válasszon. Ez lehetett az írónő hibája is, de egy akár direkt húzás is, hiszen Oraya szemén keresztül ismerjük meg őt. A főhősnőnket pedig nem igazán érdekli sem a szerelem, sem a pasik, így nem is tudja úgy bemutatni nekünk Rhaint, hogy azonnal beleszerethessünk. De ami késik, nem múlik, ahogyan Oraya, úgy mi is lassan megkedveljük a férfit.

A kettőjük kapcsolata pedig szépen lassan épül ki, eleinte egyik sem kedveli nagyon a másikat, hiszen riválisok, halálos ellenségek, csupán a szükség hozza őket össze. De a kényszer előbb barátságot, majd valamivel többet is hoz. (és persze egy jóóó hosszú + 18 karikás részt is :D).

Akit viszont nagyon szerettem, az Mische volt, Rhain női barátja / társa. Egy fénysugár volt ebben a komor világban és bár nem sokat szerepelt, de remélem a további részekben több szerepet fog majd kapni! (vagy akár egy spin-offot is)

A történet pedig ahogy már fentebb is írtam, elég lassan bontakozik ki, de a próbák durvák, az írónőnek elég jó fantáziája volt, hogy egyre borzalmasabb és kegyetlenebb próbákat kelljen kiállni a szereplőinknek, közben mi olvasók is megismerhetjük Nyaxia történetét. Főhőseink nem egyszer a halál torkából jönnek vissza - ha jól számoltam csak Oraya legalább 6-7 alkalommal halt meg majdnem. De szerencsére a vámpíroknak vannak jó kis csodaszereik :D, így egy idő után már nem féltem annyira, hogy szegény főhősnőnk / főhősünk otthagyja a fogát, hiszen mindig kaptak innen-onnan valami csodatévő szert, amivel összefoltozták magukat vagy egymást. De nem akarom elbagatelizálni a dolgokat, hiszen nem mindenki volt ilyen szerencsés, a szerző szépen szórta kifelé a szereplőket...

És a történet vége? Mondhatnánk, hogy minden jó, ha a vége jó, de itt azért ez nem ennyire fekete-fehér. Szerintem most fog csak beindulni a valódi történet, főleg, hogy rengeteg száll elvarratlan még és még több kérdésünk maradt nyitott. Így nyugodtan mondhatom, hogy eléggé várom a folytatást.

Így, miután befejeztem az első részt, elmondhatom, hogy összességében egy, bár nagyon lassan beinduló, de utána annál jobb kis fantasy könyvet olvashattam, (amit nem hittem, hogy az lesz, miután az elején annyit bukdácsoltam) és nyugodtan merem ajánlani minden fantasyt kedvelő olvasónak, még azoknak is, akik már megcsömörlöttek a vámpírok vérszomjas világától.

Borító: Gyönyörű, különleges, tetszetős

Kedvenc karakter: Mische

Szárnyalás: a próbák

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Izgalmas, néhol hátborzongató, néhol fájdalmas, de persze nem maradhatott ki belőle a romantika és a +18 karikás részek sem :)

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A könyv számos izgalommal és fordulatokkal teli, azonban a mostani nyereményjátékunkban nincs más dolgod, mint elolvasni az állomáson a beleolvasót és minden állomáson a feltett kérdésekre helyesen válaszolni.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Hogy hívják Oraya emberi barátnőjét?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

November 07 - Insane Life
November 08 - Kelly & Lupi olvas
November 09 - Milyen könyvet olvassak?
November 10 - Angelika blogja
November 11 - Könyv és más
November 12 - Dreamworld
November 13 - Kitablar

Nisha J. Tuli: Az Aurórakirály uralma (Uranosz erekjéi #2)

A 21. Század Kiadó elhozta nekünk Nisha J. Tuli nagysikerű történetét, A Napkirályné próbáját - és már olvashatjuk is a folytatását, Az Aurórakirály uralmát! Lor szembesülve a sorsával hirtelen lehetőséget kap, hogy retorziót vegyen családja árulóin, és visszaszerezze a mágiáját, amit oly sokáig el kellett rejtenie. De ehhez olyan szövetséget kell kötnie, amire álmában sem gondolt: Nadirral, az Auróraherceggel. Légy részese te is a kalandnak, és ha követed az állomásokat, a turné végén lehetőséget nyílik megnyerni egy példányt Az Aurórakirály uralmából!

 

Next 21 Kiadó 2024.

460 oldal

Fordította: Heinisch Mónika

Goodreads: 3,99

Besorolás: felnőtt, high fantasy, romantikus, tündérek, mágia

 

„Engem ő nem hódított meg. Nem vagyok a jussa. Saját magamé vagyok.”
Miután kiszabadult a Napkirály cellájából, Lor az Auróraherceg karmai között találja magát. Nadirnak, az Aurórahercegnek meggyőződése, hogy Lor rejteget valamit, ezért mindent megtesz, hogy szóra bírja. Lor azonban tisztában van a titkok értékével – egész életében őriznie kellett a titkait –, ezért elszántan védelmezi, amit tud.
Lor és Nadir szövetkeznek, hogy megkeressenek egy elveszett tárgyat, ami múlt és jövő kulcsát ígéri. De a lány nem tudja, bízhat-e a hercegben. Csak annyit tud, hogy nem fog még egyszer bedőlni egy királyi tündér ígérgetésének.
Közben a Napkirály továbbra is jogos jussának tekinti Lort, és vissza akarja szerezni őt. Az Aurórakirály pedig minden bizonnyal az életére törne, ha ismerné a titkait. Lornak folyamatosan mozgásban kell maradnia, sehol sincs biztonságban. Csak akkor nyugodhat, ha az Aurórakirályt és a Napkirályt is elpusztította.
Azonban hamarosan ráébred, nem csak arról van szó, hogy sikerül-e visszaszereznie örökségét: a tét jóval magasabb. Nem más, mint Uranosz jövője.

 

Nagyon értékelem, hogy a kiadó ilyen hamar kihozta a sorozat második részét, hiszen a magyar olvasók átlagosan egy évet szoktak várni a folytatásokra, amely idő alatt homályba veszhetnek a részletek. Szerencsére mostanában egyre többször találkozom ellentétes példával, szerintem ez erősen javít az eladási számokon is. Egy hónapja írtam A Napkirályné próbája regényről, és miután jó kis függővéggel zárult, ezer örömmel vettem kézbe a folytatást. 

A történet ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt, Nadir megszökteti Lort a Napkirály fogságából, és egy védővarázslattal biztonságossá tett kastélyba viszi a királyság peremvidékére. Lor gyakorlatilag fogoly, Nadir ráadásul így is szólítja, miközben hetek óta próbálja kihúzni belőle, hogy ki ő és miért akarja őt Atlas és az Aurórakirály is a markában tartani. Lor nem hajlandó semmit mondani, míg nem hall híreket a testvéreiről. Végül Nadir húga elhozza őket a kastélyba, miután egy éjjel Lor szökéssel is próbálkozik, és épphogy ott nem hagyja a fogát. Persze Nadir és a farkasai mentik meg egy szörnyetegtől. Miután végre együtt lehetnek, Lor hajlandó elárulni, hogy a Nappalotában a Tükör felfedte, hogy meg kell keresnie a Koronát, mely a Szívkirályság ereklyéje, ez szükséges, hogy visszakapja a mágiáját és legyőzhesse az ellenségeit, és visszaszerezze a Szívkirályságot. Csakhogy a Korona bárhol lehet egész Uranosz területén, így először a legvalószínűbbnek tűnő helyen, a Fellegvárban kell próbálkozniuk, ahol Nadir apja jelenti a legnagyobb veszélyt. Lornak álcára van szüksége, úgy utazik oda Nadir oldalán, mint az aktuális szeretője, bízva abban, hogy a közöttük nyilvánvalóan feszülő gyűlöletet képesek lesznek leplezni. A már korábban is pattogó szikrák a kényszerű közelség hatására fellobbannak, csaknem lángra gyújtva a szobájukat, Lor ellenállása lassan leomlik, miután Nadir végre bevallja, hogy nem tud ellenállni neki. Érzelmekről szó sem lehet, de azért egy kis szex belefér, miközben nyomoznak és végigkutatják a palotát. Nem lehetnek elég óvatosak, főleg, ha az Aurórakirályról van szó, hogy is gondolhatták, hogy sikerülhet őt átejteniük?

Én úgy gondolom, szeretem a fordulatokat egy sorozatban, de erre azért nem számítottam, hogy ez a folytatás ennyire más irányt vesz. Az első rész gyakorlatilag egy életre halálra szóló viadal volt, ahol az ismerkedős-felkészülős szakasz után izgalmas próbák követték egymást a végső kiválasztásig. Most azonban Lor mellett az első részben megismert Nadir, az Aurórakirályság hercege került főszerepbe, miután kiszabadította a lányt. Lornak ez csak egy újabb rabságot jelent, és kezdetben meg is van győződve arról, Nadir is tudott a korábbi börtönben folyó eseményekről. Lassan azonban összeáll a kép, Nadir és Amya éppannyira gyűlölik az apjukat, mint ő, és a megbuktatásán ügyködnek. A regényen végigível ez a folyamat, hogyan lesznek ellenségekből afféle szeretők, majd hogyan is alakul tovább a kapcsolatuk. Kezdjük azzal, hogy vannak azért különös jelek, érzik egymás mágiáját, ez már eleve egyfajta kapocs köztük. Tetszenek is egymásnak, de a világért se vallanák be, legalábbis jó darabig nem mondják ki. Nadir meg akarja mutatni, hogy ő más, mint Lor életének eddigi pasijai, ő nem kényszeríti semmire, és csakis akkor érinti meg, ha a lány beleegyezik. Lornak ez megfelel, és vágyik is rá, egyre jobban. Azonban sosem tudja elengedni a bizalmatlanságot, és minden jelre, ami birtoklásra utal, inkább visszafelé lép. 

Ebben a részben Lor E/1 szemszöge mellett Nadir E/1 szemszöge is helyet kap, bár kevesebb fejezettel, de így is örömmel olvastam, mert sokkal teljesebb a kép, ha ismerjük a másik fél gondolatait is. Nadir odavan a lányért, és nem azért, mert bármit el akarna venni tőle, hanem érzi a kapcsolódásukat, bízik a közös lehetőségekben, szövetségben, például az apja legyőzésében. Annyira élveztem olvasni a fejezeteit, mert főleg az elején nagyon jól el tudta játszani a közömbös fogvatartót, miközben egészen másra vágyott. A Fellegvárban aztán elkövetett néhány hibát, ami szerintem nagyon átlátszó volt, mármint arra gondolok, a szerző nem tudott volna valami jobbat kitalálni? Mások előtt fogolynak nevezni, meg a valódi nevén szólítani a lányt rettentő amatőr hiba volt. 

Lor szintén változott ebben a részben, miután lezajlott a viadal, itt már más a tét. Sokszor éreztem azonban, hogy felesleges körök zajlanak, kihagyható hisztik, és nem mindent lehet arra visszavezetni, hogy mennyire traumatizált gyerekkora volt.

Amire viszont nagyon vártam az első rész után, az megvalósult, végre jobban előtérbe került a mágia, sok-sok varázslatos jelenetet kaptam, és részletes magyarázatokat. A világfelépítés megértéséhez hozzájárultak a közbenső fejezetek, melyek a 286 évvel ezelőtti időben játszódtak, Lor nagyanyja, Serce E/3 szemszögéből, a Szívkirályság történetét idézték fel, hogyan jutottak el a megsemmisülésig, amely a Korona elvesztéséhez vezetett. 

Nem negatív értelemben mondom, de töltelék részt kaptam, ez általában a sorozatok második részének jellemzője. Az egész regényen át nem a cselekményen volt a hangsúly, inkább a karaktereken, hogyan épül a bizalom, és hogyan rombolható le egyetlen mondattal. Az világos, hogy szurkolok Nadirnak, mert bennem sikerült némi bizalmat ébresztenie, bár néha rezgett a léc pár megnyilvánulásánál, de ez azért így is fényévekkel jobb, mint amit Atlas produkált a korábbiakban.

És végül kitérnék az erotikára, aminek általában nem vagyok ellenére, de még mindig úgy érzem, ahogy az első könyvben is, hogy itt nincs rá szükség, legalábbis nem ilyen mértékben. Lor és Nadir között ez a "csak szex" dolog nem nyerte el a tetszésem, egyszerűen nem ad hozzá a történethez. Mindig emlékeztetnem kell magam, hogy a tündérek már csak ilyenek, szeretik a nyilvános, éles helyzeteket, a birtoklást, és nagyon ritka a kizárólagosság a párok között. Ez az erős erotikus jelleg a 286 évvel ezelőtti fejezetekben is kifejezésre került, érdekes, ott egy fokkal jobban viseltem a forró jeleneteket, talán Wolf, a Vadon királyától jobban elfogadtam a szeretett nő iránti örök vágyát.

Összességében úgy éreztem egy teljesen új műfajból olvastam, amit manapság romantasy-nek neveznek. Hiába lenne eredetileg high fantasy besorolású, a rengeteg erotika miatt már ide tartozik. A szerző pedig beleszuszakol számos divatos trope-ot, mint az egy ágyban alvás, egy lovon utazás, ellenségből szerelmesek, lassú égés, ha megérinted megöllek, álkapcsolat, és még lehetne sorolni. Azt már az előző résznél is észrevettem, hogy a nyelvezet meglepően mai, a káromkodás és egyéb szóhasználat stílusa akár a mai időkből is származhatna, ez furán hat, de engem nem zavart. 

Abszolút addiktíven olvastatja magát a regény, nem igazán lehet letenni, és újra csak azt mondhatom, hogy nagyon várom a harmadik részt, hiszen folytatódik a keresés-kutatás a végső cél érdekében.  

Kép: saját  

 

Borító: Nagyon tetszik, szépen illeszkedik az első részhez.

Kedvenc karakter: Nadir

Szárnyalás: Nagyon szerettem a 286 évvel ezelőtti fejezeteket.

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: Lassú égésű románcnak lehetünk tanúi, viszont nincs hiány szexi jelenetekből, nekem kicsit sok is volt.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

Nyereményjáték

 

A nyereményjáték során a kitalált világoké, országoké a főszerep. Te rájössz, melyik fantasy-sorozathoz tartozik az elnevezés? A szerzőt és a címet írd be a Rafflecopter megfelelő sorába!  
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:   MORRIGHAN  KIRÁLYSÁGA

 

 a Rafflecopter giveaway  

 

 

Állomások:

10.29. Kitablar
10.31. Kelly és Lupi olvas
11.02. Dreamworld