KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: macska. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: macska. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. augusztus 10., szombat

Mocsidzuki Mai: A Telihold kávézó


Az Athenaeum Kiadó jelentette meg Mocsidzuki Mai: A Telihold kávézó  című világsikerű regényét. Bloggereink szerint nincs olyan olvasó a világon, aki ne szeretné kipróbálni a Telihold kávézó szolgáltatásait: asztrológia, macskák, különleges édességek életre szóló tanácsokkal megspékelve? Ha felkeltettük az érdeklődésedet, kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
 
Athenaeum Kiadó 2024.
180 oldal
Fordította: Nagy Anita
Goodreads: 3,68
Besorolás: mágikus realizmus, Japán, macskák, illusztrált

A japánok úgy tartják, hogy ha gondoskodsz egy macskáról, az egy napon meghálálja. Ha pedig a megfelelő macskának viseled gondját, akkor még az is megtörténhet, hogy meghívást kapsz egy titokzatos kávézóba. Ez a bizonyos kávézó semmihez nem fogható: nincs állandó helye, sem nyitvatartási ideje - ráadásul beszélő macskák vezetik. Miközben a macskák süteményt, kávét és teát szolgálnak fel a vendégeknek, asztrológiai tanácsadást nyújtanak számukra, és elmondják, hol zökkent ki az életük a megfelelő kerékvágásból. A kávézóba betérő szerencsétlen forgatókönyvíró, a válságba került filmrendező, a reménykedő fodrász és a technológiai kihívásokkal küszködő weboldaltervező mind kicsit elveszettnek érzi magát. Nem véletlenül kerültek a Telihold kávézóba...

Hogy miért választottam ezt a könyvecskét? Macskák és Japán. Tényleg nem gondoltam, hogy Frankie után ilyen hamar újra találkozom beszélő macskákkal egy könyv lapjain! Egyrészt ez váltotta ki az érdeklődésemet, másrészt a képregényeken kívül még sosem olvastam japán szerzőtől, most eljött ennek is az ideje. Bár én magam nem különösebben vagyok Japán rajongó, a nagyobbik lányom viszont igen, már kétszer is töltött hosszabb időt Japánban, így tőle első kézből származó információim vannak az országról, nem csak a látnivalókról, hanem a hétköznapi életről is. Amikor másodszorra utazott, a harmadik útitárs megbetegedett, így néhány napig eljátszottunk a gondolattal, hogy én megyek velük a három hetes útra, akkor elég komolyan belevettettem magam a kutatásba, sok infónak néztem utána, sajnos végül maradtam itthon, de virtuálisan kaptam némi japán hatást.
A regényke három részből áll, mindegyik más-más élethelyzetben lévő emberek találkozását meséli el a Telihold kávézóval és az ott dolgozó alkalmazottakkal, akik történetesen nagyra nőtt beszélő macskák. Ahogy sorra jönnek a történetek, kiderül, hogy a szereplők valamilyen módon kapcsolódnak, ismerik egymást a múltból, összeköti őket egy réges régi élmény, sok évvel ezelőttről. A jelenben az a legjellemzőbb rájuk, hogy mindegyikük élete fordulóponthoz ért, valamilyen válaszút előtt állnak, és szükségük van némi iránymutatásra, összegzésre, gondolkodásra, amihez minden adott egy különleges kávézóban. Itt különleges desszertek és italok mellett a személyzet felállítja a vendég horoszkópját is, így új perspektívák nyílnak, megkönnyítve a célhoz vezető út kijelölését. Először Mizuki Serikava kerül a kávézóba, aki sikeres forgatókönyvíró, de az utóbbi időben már nem kapkodnak utána, a sztorijai retrónak számítanak. Le kellett adnia az életszínvonalából, és az utolsó visszapattanási próbálkozása is úgy tűnik kudarcba fullad, depresszió fenyegeti. A kávézóban azonban a macskák segítenek rámutatni, hol hibázott, és hogyan tudna kimászni ebből a helyzetből. Az a producer, aki az utolsó rossz hírt közölte vele, szintén segítségre szorul. Akari Nakayama munka miatt tartózkodik Kiotóban, szükségét érzi, hogy személyesen találkozzon Mizukival, akihez sokkal régebbi kapcsolat fűzi, nem a mostani munkákból ismeri. A történet tovább fűződik, és bekapcsolódik Satsuki Akiwara színésznő is, aki egy megcsalásos ügy miatt került a média kereszttüzébe, amit Akari mélyen megért, mert valamilyen szinten hasonló cipőben jár. A két nő varázslatos élményben részesül a kávézóban, ők is megkapják a horoszkópjukat, az édességüket és azt az élményt, hogy végre helyére kerülhetnek bizonyos életbevágó kérdések. A harmadik részben egy férfi és egy nő szerepel, akik munka miatt találkoznak, majd a beszélgetés során elmesélik egymásnak a nagyon is valóságosnak tűnő korábbi álmaikat, természetesen ők is a kávézóban vendégeskedtek, és kaptak tanácsokat a finomságok mellé. Szépen összefonódnak a szálak, ekkorra már az olvasó fejében határozott kép alakul ki a történetről, ami sokkal többről szól, mint segítségre szoruló embereknek szóló asztrológiai iránymutatás. Önmagunk megértése a cél, amihez jól jön a különböző élethelyzetek kibeszélése. Látnunk kell, hogy változik a világ körülöttünk, új elvárások alakulnak ki, alkalmazkodnunk kell a felmerülő akadályok legyőzéséhez.
Az asztrológiai vonal elég fura volt számomra. Szerintem egy olyan olvasó, aki fogékony erre, sokkal jobban élvezné a regény ezen aspektusát, én enyhén szólva nem hiszek ebben és nem is akarok ebbe belemenni, ugyanakkor hallottam már csodálatos horoszkópállításokról, amik aztán olyan szinten igazak a múltra és beigazolódtak a jelenben, hogy csuda. Mégis, az abszolút szkeptikus hozzáállásom ellenére érdekesek voltak számomra is a bolygóállások és a Hold vélt hatásáról olvasni, a Merkúr retrográd hatása volt talán a legkülönlegesebb.
Az írásmóddal nem volt gondom, egyedül az akasztott meg számtalan alkalommal az olvasás során, hogy a beszélgető partnerek indokolatlanul sokszor ismétlik meg a kérdést. Valaki kérdez és a megkérdezett visszakérdez, mint egy visszhang. Falra másztam ettől, de nem tudom megmondani, hogy ez a japánok jellegzetessége, vagy csak ebben a könyvben alakult így néhány karakternél. A másik a teljes nevek kimondása, ez is fura nekem.
Nagyon tetszett a regény vége, az epilógussal tökéletesen helyére kerültek a regény szálai, és végre megkaptam a macskás vonal magyarázatát. Japánban a macskák a szerencse szimbólumai, a hozzájuk való kedvességet meghálálják, ez a kisregény szépen ábrázolja ezt, csattant a végén a poén. A regény a mágikus realizmus műfajába tartozik, nem épp ez a kedvenc műfajom, de sok remek történetet olvastam már korábban, és egyiket sem bántam meg. Teliholdkor a semmiből feltűnő kávézó, a beszélő, két lábon járó bölcs macskák különlegessé tették ezt az olvasmányt. Megjegyeztem a következőket: legfontosabb az önismeret, az otthonnak igazi otthonnak kell lennie, esetleg némi luxus részlettel, ami igazán boldogít, és a karma, na az mindig jelen van, még ha a regényben tükör effektusnak volt beállítva, igazából ez a karma.
Kellemes olvasmány volt számomra Mocsidzuki Mai regénye, bepillantást engedett néhány különleges szakma rejtelmeibe, érdekesek voltak az összefonódások, kapcsolódások, de összességében az emberi problémák a világon mindenhol egyformák Japánon innen és túl.
Kép: Kioto by Barbie Németh

Borító: Figyelemfelkeltő a borító cuki macskákkal, asztrológiai utalásokkal.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: A bölcs macskák.
 
Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Engem meghatott az epilógus, érzelmes pillanatokat tartogat.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!


Nyereményjáték
 
Minden állomáson felteszünk egy állítást Japánnal kapcsolatban, döntsd el, hogy igaz vagy hamis! Kérjük, a válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

ÁLLÍTÁS: A japánok számokkal jelölik a hónapokat, nem névvel.

Állomások: 
08.10 Kelly&Lupi olvas




2024. június 8., szombat

Jochen Gutsch, Maxim Leo: Frankie


A Kossuth Kiadó jelentette meg Jochen Gutsch, Maxim Leo: Frankie című regényét, melyben egy végzetes lépésre készülő férfi és egy otthonra vágyó macska találkozásáról olvashatsz, ami mindkettőjük életét megváltoztatja.  Kövesd  a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.
 
Kossuth Kiadó
218 oldal
Fordította: Várnai Péter
Goodreads: 4,20
Besorolás: barátság, macska, depresszió

Egy rendkívüli barátság története
„Az élet értelme nekem smafu. Azt, ugye, először is meg kell találni. Aztán meg vigyázhatunk rá, nehogy elveszítsük.”
Richard Gold mindent előkészített. Ma lesz a napja, hogy végez magával. A kötél már a nyakán van, amikor észreveszi, hogy az ablaka előtt egy vézna kandúr nagy érdeklődéssel bámulja őt. Goldot ez teljesen összezavarja. Aztán a kandúr be is költözik hozzá, merthogy Goldnak nagy tévéje, „irtó” puha ágya van, és az ennivalót mindig hajszálpontosan a megfelelő időben szolgálja fel. Ezzel különös barátság veszi kezdetét két kívülálló között, akiknek legalább az egyike szilárdan hisz abban, hogy az életben van happy end.
Egy férfi meg akar halni. Egy kandúr otthont keres. Megható, ugyanakkor páratlan humorral átszőtt történet egy rendkívüli barátságról, és az útról, amely visszavezet az életbe.

A borító szerelem volt első látásra, nézd meg jól, aztán nézd meg itt jobbra a képet. Ez a magyarázat, hogy miért akartam elolvasni Frankie történetét. Minden tiszteletem a kutyásoké, nekem is volt az életem egy korábbi szakaszában nyolc évig kutyám, egy szibériai husky, tudom milyen kutyásnak lenni. Szóval nem szeretnék különbséget tenni az állatok között, de az én esetemben úgy adódott, hogy egy ivartalanított kandúrral osztjuk meg az otthonunkat, a képen látható Stricikével. A nevét a nagyobbik lányom adta neki, képzelhetitek milyen reakciókat kapunk a barátoktól, vendégektől vagy éppen az állatorvosnál, de mi így szeretjük, nem is illene rá más név. Befogadott cica, egy ismerősnél nem fért össze a többi macskával, így hozzánk költözött kb egy évesen, bájosan, megszeppenve. Kilenc éve vagyunk a kiszolgálói, a háreme, és még csak azt sem mondhatom, hogy nagyon hálás lenne érte, ez az igazság. Kicsit sarkosan kifejezve "elvisel" minket. De mielőtt a bejegyzésem csakis róla szólna, inkább rátérek a könyvre.
 
Arra nem igazán voltam felkészülve, hogy Frankie szemszögéből olvashatom az eseményeket, sőt, később az is kiderült, hogy tud beszélni az emberek nyelvén. Frankie eléggé szomorúan bandukol a faluban, korábbi gazdáját elvitték fehér ruhás emberek, miután elfeküdt a kertben. (Bocsánat, ez nagyon morbid amúgy, de én már itt nagyon mosolyogtam magamban.) Szegény kis sovány kandúr próbál élelmet találni, szöcskéket fog, ami persze fél fogára sem elég. Így sodródik el az elhagyott házhoz, ami most mégsem üres, az ablakon bekukucskálva látja, hogy egy pasas épp egy szép fonalat tesz a nyakára. Észreveszi Frankie-t, el akarja kergetni, fejen is találja valamivel, ezek után a cicában nem sok élet marad. Szerencsére az emberünk próbál segíteni rajta, állatorvost hív, aki meg is menti. A kapcsolat szikrája kezd kialakulni közöttük, a pasas próbál élelmet találni a házban, nem sok sikerrel. Gyorsan piálni kezd, hogy kiheverje a sokkot, amit Frankie okozott azzal, hogy képes beszélni. Richard Gold azt hiszi megőrült, és erre meg is van az oka, hiszen ki látott már beszélő macskát ugyebár. A férfi gyászolja a feleségét, és meg akar halni... Kezdetben úgy tűnik, hogy ezen Frankie sem tud változtatni, de aztán beindulnak az események.
Természetesen nem akarom elmesélni a teljes történetet, ennyiből bőven látható, hogy merre halad a sztori, nyilvánvaló, hogy azt akarják a szerzők megmutatni, hogy egy állat barátsága, a vele való törődés ki tud szakítani a legnagyobb lelki problémákból is. Mégsem olyan biztos, hogy mindenki számára jól végződik ez a történet, számomra egészen a végéig voltak kétségek, sőt még utána is. Frankie-től nem igazán szabadultam meg azzal, hogy becsuktam a könyvet.
Megszerettem ezt a kandúrt, bennem kialakult könnyedén az a varázs, amivel be tudott hálózni. Nagyon viccesek és tanulságosak voltak a beszélgetései Golddal, aki foglalkozását tekintve író, sok mindent tudományosan, racionálisan közelített meg, miközben Frankie inkább gyakorlatiasan. Aztán kimerészkedtek a házon túlra is, vásárolni mentek, vagy épp a városba egy macskaeledel-reklám castingjára, minden egyes közös élmény egy újabb előrelépés volt a depiből való kilábaláshoz.
Frankie-nek barátai is vannak a faluban, érdemes róluk is szót ejteni, egy cuki mókus és egy öreg kutyi, akikkel szintén jókat beszélgettek a világ dolgairól, miközben az olvasó dől a nevetéstől, annyira vicces a gondolkodásuk. És nem is lenne igazi kandúr Frankie, ha nem lenne egy titkos szerelme is, akinek a meghódítására való ötletelés is elég mókás pillanatokat okozott. A szerzők stílusa tetszett, eddig nem olvastam tőlük, ideje is utána néznem a munkásságuknak. Jók voltak a poénok, a tanulságok, és nem éreztem, hogy a mondanivaló erőltetett vagy túlzó lenne. Kissé megvezettek a vége felé, tökéletesen csavarták a szálakat, hogy izguljak azért, végül pedig kicsit nyitott is maradjon, egyben nagyon megható. Jót játszottak az érzelmeimmel, és ez a lényeg egy olvasásélménynél, legalábbis nálam, hogy érzelmeket váltson ki, ezáltal emlékezetes maradjon. Igazából a fő téma itt a gyászfeldolgozás, az általa okozott depresszióból való kijutás kérdése volt, amit egyedül egy állatka nem old meg. Oda kell figyelnünk egymásra, segítséget kell keresni, nem szabad a gyászolót magára hagyni a problémájával, akkor semmiképp sem, ha befelé fordulva, magában akarja lerendezni.
Szeretem váltogatni a zsánereket az olvasmányaim során, mindig jól jön egy teljesen újszerű könyv, amilyet még nem próbáltam, a Frankie is ilyennek bizonyult. Összességében ez a rövidke regény nekem remek kikapcsolódást nyújtott, igazolta azt, amit már eddig is tudtam, hogy mennyire fontos az életünkben az, hogy törődjünk valakivel, legyen az ember vagy akár egy kisállat. Ez olyan kapcsolat, olyan érzés, ami nélkül ugyan lehet élni, de nem érdemes.      
Képek: saját

Borító: A pálmafás ing? Háh.
 
Kedvenc karakter Frankie

Szárnyalás: A tabu.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Hol sírtam, hol nevettem, kész érzelmi hullámvasút.

Értékelés: 



Nyereményjáték
 
A könyv beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyedén megválaszolhatjátok kérdéseinket. A helyes válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Kérdés: Mi volt az első szó, amit Frankie kiejtett embernyelven?

További állomások:
06.08 Kelly és Lupi olvas
06.10 Milyen könyvet olvassak?
06.14 Könyv és más



2023. március 12., vasárnap

Susanne Schötz: A macskák titkos nyelve

 


Susanne Schötz bebizonyította, hogy a macskák valóban kommunikálnak a hangjukkal. Saját tapasztalatait összegyűjtve megosztja olvasóival a macskahangok fonetikáját, mesél a macskáiról és a velük való kalandjairól, és megtanítja, hogyan értelmezzük a macskák által kiadott különböző hangokat, illetve testbeszédüket.
Tartsatok velünk ezen az izgalmas blogturnén, és ne feledjetek el játszani se, ugyanis a turné végén megnyerhetitek a Jaffa kiadó által felajánlott nyereménypéldányt a könyvből!


Jaffa Kiadó, 2022
232 oldal
Fordította: Fónagy Zsófia
Goodreads: 3,11
Besorolás: ismeretterjesztő 

Gondolkoztál ​rajta valaha, hogy vajon mit is mond a macskád?
A macskák nem csak összevissza nyávognak, és nem azért fújnak vagy morognak, mert nincs jobb dolguk. Szándékkal adnak ki különböző hangokat, és fontos információkat közölnek általuk, akár velünk, akár a fajtársaikkal.
Susanne Schötz, a svédországi Lund Egyetem professzora hosszú kutatómunka eredményeként feltörte a titkos macskakódot. Bebizonyította, hogy a macskák valóban kommunikálnak a hangjukkal. A macskák és a róluk gondoskodó emberek közti kommunikáció vokális stratégiáinak megértése alapvetően befolyásolja a háziállatokkal való kapcsolatunkat, legyen szó akár a kis kedvencünkkel való együttélésről, de akár az állatorvosi gyakorlatról vagy a menhelyeken zajló munkáról.
A macskák titkos nyelve című könyvében Susanne Schötz a macskahangok fonetikájába avatja be az olvasókat. Bemutatja a macskák által használt hangok teljes skáláját, elmagyarázza, mit jelentenek a különböző helyzetekben, és gyakorlati tanácsokkal is szolgál, amelyek révén jobban megérthetjük cicánkat.

Zelda, amikor megtaláltuk
Őszinte leszek ismét, sose voltam macskás. Sose szerettem őket, persze, bántani se bántottam, de nem is nagyon álltak közel hozzám. Mindig is kutyás voltam. Ez egészen így volt tavaly augusztusáig, amikor épp akkor mentünk gyakorolni a kutyámmal a kutyaiskolába, amikor valami "jószándékú" ember bedobott két kölyökcicát oda. Az indok kitalálható... Így került hozzánk Zelda (a tesója is gazdira talált végül) és a párom nagyon szerelmetes könyörgésére nálunk is maradt. Én semmit, de semmit nem tudtam a macskákról (a párom se :D ), így lassan macskás barátok és a net segítségével próbáltuk életben tartani ezt az apró bársonytalpút. Zelda persze tudta, hogy kit kell "megszelidítenie", mindent bevetett nálam, hogy megszeressem és a mai napig hozzám ragaszkodik jobban. Ma már én is macskás vagyok (úgy, hogy a többi macskával továbbra is tartom a két lépés távolságot :D ) és el sem tudnám képzelni az életem Zelda nélkül. Az ügyes "szelidítési" képességeiről még annyit, hogy az egyáltalán nem macskabarát, hatalmas kutyámat is levette a lábáról, el sem tudjátok képzelni, hogy Rafiki mit meg nem enged Zeldának :D.
Így a mai napig, ha látok valami érdekes cikket, könyvet, amivel még jobban megismerhetem ezeket a dorombológépeket, azonnal lecsapok rájuk. Így jutottam el ehhez a könyvhöz is.

A szerzője, Susanne Schötz macskatartó. Nem is egy cicája van, hanem rögtön - ha jól számoltam - öt saját macsekja van, ráadásul elég különlegesen tartja őket, hiszen ennyi cica nem igazán jön ki egymással. Kertes házban laknak, minden cicának van saját lakrésze, amit nem oszt meg a többiekkel. A hölgy mellesleg hivatásos fonetikus - azaz (beszéd-) hangokat tanulmányozó tudós, így nem véletlen, hogy ez a könyv megszületett, hiszen őt is nagyon érdekelték, hogy vajon a macskák hogyan kommunikálnak egymással (és velünk) és mit jelentenek a különféle hangsúllyal kiadott hangjaik.

A tanulmányozásra pedig volt lehetősége bőven, hiszen volt ivaros cicája, van nála egy testvér-trió, vannak olyan cicái, amelyek rettentően közlékenyek, mások utálják / félik a többi cicát, így mindenféle élethelyzetben látta / hallotta már a cicáit. A könyv egyik fele ebből áll - ahol részletesen taglalja, hogy a különféle, cicák által kiadott hangoknak milyen a hangzása, mi lehet a jelentése és ehhez saját, konkrét példákat is társít. Sőt, továbbmegyek, a könyvben megad weboldalt, ahol meg is lehet hallgatni ezeket a hangokat!
Számomra leginkább ezek a saját példák voltak érdekesek, mert a fonetikai leírásokkal, magyarázatokkal nem igazán tudtam mit kezdeni. De a példákon keresztül én, mint laikus is jobban megértettem, hogy mi mit jelenthet.

A könyv második felében pedig segít megérteni a cicák viselkedését, szintén saját példákkal színesítve a leírásokat. Ez a rész nekem sokat segített, mert bár Zelda, ahogy mi mondjuk "nem is macska", hiszen nem rombol, nem tombol, nem tépi le a függönyt, nem karmolja szanaszét az ülőgarnitúrát, nem lop kaját, akkor alszik, amikor mi, teljes mértékben szobatiszta, hallgat a nevére, de azért szeretném megérteni, hogy mit szeretne, mit miért tesz vagy "mond".

Zelda és Blue
Reels videókban sokat láttam például - amit Zeldánál még soha nem tapasztaltam - ahogy "mekegnek" a cicák. Rettentő aranyosnak tartom ezt a viselkedést és kíváncsi voltam arra, hogy ezt a hangot miért adják ki. Erre is választ kaptam, bár valószínűleg sose fogom látni, hiszen a harmadik emeleten lakunk, ahová kevés "zsákmányállat" jut fel. Igen, a gyakorlott macskatartók tudják, hogy ezzel a zsákmányállatot próbálják odacsalni a cicák, illetve izgatottságukban adják ki ezt a hangot. Zeldának erre sajnos nincs lehetősége, egyedül a leopárdgekkónkat, Bluet próbálja állandóan levadászni, bár azt néma csendben teszi (mindenki megnyugtatására, a terráriumba nem tud bejutni, bármennyire is szeretne:).

Érdekes volt az is, hogy én laikus azt hittem, hogy a cica akkor dorombol, ha jól érzi magát. Susanne pedig elmesélte, hogy ez nem így van, hiszen akár ellés közben (ami azért egy cicánál sem leányálom) vagy akár fájdalmában is dorombolhat és nem csak a "jól érzem magamat" fejezik ki ezzel. Az is meglepő volt, hogy a cica képes átvenni a gazdi hanghordozását és olyang hangtónusban reagálni a gazdája hangjára. 

Összességében számomra nagyon érdekes volt a könyv, segített jobban megérteni Zeldát, hogy miért és hogyan próbál velünk kommunikálni és jó pár, a könyvben olvasott tanácsot ki fogok nála próbálni! A könyvet pedig minden cicatartónak szívből ajánlom, remélhetőleg és valószínűleg tud az írónő még a gyakorlott cicatartóknak is újdonsággal szolgálni!



Borító: Nem rossz, de nem is különleges, nem biztos, hogy levenném a polcról ezt a könyvet a borítója alapján
 
Szárnyalás: a sok (számomra) érdekes információ és tanács a macskákról

Mélyrepülés: -

Értékelés:  



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!


Nyereményjáték:

Mostani játékunkban a macskákkal foglalkozunk. Kerestünk nektek 3 érdekes tényt a macskákról, de némelyikbe belejavítottunk… A ti feladatotok eldönteni, hogy az adott állomáson IGAZ vagy HAMIS információt osztottunk meg a bársonytalpúakról.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

A macskának hiányzik az ízérzékeléséből az édes íz észlelése.
IGAZ VAGY HAMIS?


A blogturné további állomásai:
[Blogturné Klub]
Március 10 - Hagyjatok! Olvasok!
Március 12 - Kelly és Lupi olvas
Március 15 - Spirit Bliss Sárga könyves út

2020. augusztus 26., szerda

Richard H. Pitcairn - Susan Hubble Pitcairn: Kutyák és macskák természetes egészsége

Partvonal Kiadó, 2020
528 oldal
Fordította: Dörgés János
Goodreads: 4,17
Besorolás: ismeretterjesztő

Az ​állatok számára természetes életmódot szem előtt tartó Pitcairn házaspár neve már régen összefonódott a holisztikus állatgyógyászattal, és a mai napig a mozgalom éllovasaiként tartják őket számon. A Kutyák és macskák természetes egészsége című kézikönyvük világszerte nyújt biztos támpontot a gazdiknak, akik fontosnak tartják négylábú kedvenceik biztonságát és jólétét. A vadonatúj, átdolgozott kiadásban az alapvető állattartási ismeretek mellett megtalálhatók az élelmiszerek összetételét vizsgáló, áttörést jelentő kutatások eredményei is. A magas tápértékű, húsos és alternatívát jelentő hús nélküli receptek segítségével mi magunk is egészséges étrendet állíthatunk össze négylábú barátainknak.
Külön érdekessége a könyvnek, hogy az illusztrációkat Susan Hubble Pitcairn készítette, aki költő és díjnyertes illusztrációiról ismert festőművész. A szenvedéllyel és elkötelezettséggel összeállított kötet nélkülözhetetlen, ha a lehető legegészségesebb és legboldogabb életet igyekszünk biztosítani szeretett állatainknak.

Előre mondom, hogy ez egy nagyon megosztó könyv lesz. Őszinte leszek, én pár hónapja kaptam meg a könyvet, belelapoztam, pont azt a részt fogtam ki, ahol azt magyarázta a szerző, hogy miért jó, ha vegán lesz a kutyánk és a macskánk. Ezen úgy felhúztam magam, hogy ott is hagytam a könyvet, mert ha akkor írok róla valamit, az minden lett volna, csak jó nem.
Kis időt hagytam magamnak, hogy lecsillapodjak, majd újra nekiálltam, de akkor az elejétől kezdtem el, nem a közepébe olvastam bele újra. Így már azért picit "más lett a leányzó fekvése". Nem változott meg a véleményem, sose kényszeríteném rá a kutyámat egy csak vegetáriánus étkezésre, diatetikus sem vagyok, de amit leírt, abban sok igazság van és sok okos dolgot osztott meg velünk.

18 külön fejezetet kapunk, ahol az író nagyon részletekbe menően mesél, magyaráz, oktat minket mindenről, amit a kutya és macskatartásról tudni kell. Elmesélte, hogy kezdődött számára az egész holisztikus gyógyászat - gyakorló, a már bevált módszerekből kicsit kiábrándult állatorvosként, amikor egy nap egy letargikus, elég rosszul kinéző csivava került a vizsgálóasztalára. Majd részletesen elmeséli - ezt a részt nagyon szerettem - hogy mi is található a kutyatápokban és miért is nem javasolja őket. De elmagyarázza azt is, hogy MI mit eszünk meg nap, mint nap, mi minden van az élelmünkben - főleg a húsban - és itt tér rá arra, hogy miért is jó a biotermelésből származó növények elfogyasztása.
Annyira meggyőzően beszél róla, hogy még én is, aki vérbeli ragadozó vagyok, elgondolkoztam, hogy ki kellene próbálnom:D. De a kutyámat nem tudnám csak erre rávenni. Pedig arra is ad magyarázatot, hiszen évszázadokon keresztül a kutyák nem voltak ennyire kiemelt helyen, mint most, hús az emberek asztalára is leginkább csak ünnepnapokon került, a kutyák még annyit se láttak belőlük. Legtöbbször kenyéren, mindenféle zöldségen, maradékon éltek és mégis szép kort megéltek! Manapság pedig nagyon odafigyelünk rájuk, sokan már csak és kizárólag hússal etetik őket, de ez a hús milyen hús? Genetikailag módosított, mindenféle növekedésserkentővel és hormonokkal (rosszabb esetben kemikáliákkal) tömött állatok húsából származik. 
Annyira belelendül a vegetáriánus étkezés dícséretébe, hogy még menüket is kapunk külön macskáknak és külön kutyáknak és abban is segít, hogyan tudjuk átszoktatni őket a legegyszerűbben.

Mindemellett nemcsak az élelmiszer az, ami veszélyes, hiszen minden vegyszeresen kezelt, a ruházattól kezdve a játékokon, felszerelési tárgyakon, a bútorokon át, amivel az állatok közvetlenül találkoznak. Őket is vegyszerekkel kezeljük, bolhaírtó, kullancsíró, sampon, illatosító, tisztítóspray és még folytathatnám. Nem véletlen, hogy ennyi rákos, daganatos állat van és az életkoruk is jóval lecsökkent.
Az író pedig erre próbál segítséget adni mivel lehet jobbá, hosszabbá tenni a kedvenceink életét, mire kell odafigyelnünk már a leendő társunk kiválasztásánál, hogyan takarítsuk a lakásunkat, hogy minél kevesebb kemikália kerüljön be. Hogyan mozgassuk a kutyánkat, hogyan játsszunk vele, mi a számára testileg és agyilag is kielégítő séta. De tanácsokat kapunk a kirándulásra, utazásra, kutyával történő együtt nyaralásra is.
Ami szintén megosztó rész lesz, az pedig az oltások - fontossága és gyakorisága. Ezt egy gyakorló állatorvos "szájából" hallani eléggé meglepő. A szerző részletesen elmeséli, hogy hogyan is történik az oltóanyag "összerakása", mivel "serkentik" az immunrendszert, hogy több ellenanyagot termeljen, milyen a kutya és a macska immunrendszere, hogyan reagálnak az oltásra és milyen mellékhatásai lehetnek. Ez a rész nagyon megdöbbentett....
És persze nem hagyhatjuk ki a beteg állatok ápolását, etetését, illetve azt sem, amikor végső búcsút kell mondanunk a szeretett kutyusunknak vagy cicánknak...
A szerző az amúgy is érdekes információk mellett (még nekem is tudott új dolgokat mondani) saját otthoni és munkahelyi élményekkel színesítette tovább a leírásokat, ezeket külön imádtam.  

A könyv végén pedig kapunk egy jó hosszú leírást arról, hogy melyek a leggyakoribb betegségek, balesetek és ezeket hogyan lehet kezelni holisztikusan. Őszinte leszek, nem olvastam el mindet, csak párat futottam át és tényleg, nagyon részletes magyarázatot kapunk, hogy hogyan kell kezelni és mik azok a módszerek, amelyek segíthetnek, de én azt mondom, hogy ezt NE próbáljuk ki otthon egyedül. Mindenféleképpen beszéljünk egy olyan állatorvossal, aki ért a holisztikus gyógymódhoz, lássa az állatot ő is, nehogy még nagyobb bajt okozzunk, mint ami már megvan.

Összességében azt mondom, hogy a kezdeti ellenérzéseim után nagyon kellemesen csalódtam a könyvben és bár biztos vagyok benne, hogy megosztó lesz,  de minden kutya és macskatulajdonosnak érdemes beszereznie, mert nagyon sok érdekes és hasznos információt ad ez a könyv. Aki pedig nem akarja vegetáriánussá átnevelni a kutyáját vagy cicáját, azok simán lapozzák át azokat a részeket.

Borító: Semmi különleges, pontosan azt mutatja, amit a könyv is adni fog

Szárnyalás: A rengeteg jótanács és magyarázat

Mélyrepülés: "Tegyük vegánná a kutyát és a macskát"

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

A recenziós példányt köszönöm a Partvonal Kiadónak!


Rendszeres olvasók