J.T. Geissinger: Beautifully Cruel - Gyönyörűen kegyetlen

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg J.T. Geissinger: Beautifully Cruel - Gyönyörűen kegyetlen regényét, melyben egy törvényen kívüli, titokzatos maffiafőnök és egy jogi vizsgáira készülő pincérlány élete fonódik össze visszafordíthatatlanul. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Rázós könyvek

392 oldal

Fordította: Őri Bettina

Goodreads: 4,14

Besorolás: felnőtt, maffia, romantikus, dark

 

„– Nem vagyok hozzád való – mondja lágy hangon.
– Nem élek normális életet.”

Alfa (főnév):
1) A legmagasabb rangú egyed a hierarchiában.
2) A legbefolyásosabb férfi a csoportban.
3) Liam Black

Idegen volt számomra. Egy sötét és veszélyes jelenség, aki egy esős éjszakán kilépett az árnyékból, hogy megmentse az életem. Nem tudtam a nevét, és azt sem, hogy honnan jött. Csak azt tudtam, hogy az ő karjai között az egyetlen hely, ahol valaha is biztonságban éreztem magam. De a biztonság csupán illúzió.
Nem minden megmentő hős is egyben. És ahogy az hamarosan világossá vált előttem, meg kell fizetni az árát annak, ha egy alfa menti meg az életed. Liam Black kért is tőlem valamit cserébe.
Az év legfordulatosabb szerelmi története.
Tudd meg, hogy létezhet-e igaz szerelem ott, ahol minden sötétnek tűnik!

Tulajdonképpen véletlenül került a TBR listámra a regény, ugyanis kihasználtam a beleolvasás lehetőségét a kiadó weboldalán, és felettébb megtetszett az alapszituáció. A főszereplő lány, aki a jogi egyetem végzése mellett pincérnősködik, 11 hónapja találgatja, vajon ki lehet az a titokzatos idegen pasi, aki elég gyakran az étterem vendége, mindig az ő területén foglal helyet, és csupán egy kávét fogyaszt, és őt figyeli. Magában farkasnak hívja, mert üvölt róla, hogy veszélyes, ugyanakkor nagyon dögös pasi, akivel mégiscsak szívesen megismerkedne. Szóval engem megvett kilóra ez a trope, miszerint "he-falls-first", imádom, ha a pasi szeret először a lányba, és hiába nem tudunk még semmit róla, nekem elég sokat mond el valakiről, hogy majdnem egy éve visszatérő vendég a kávéjára, csak hogy figyelhesse a lányt. Végre beszélnek pár szót, de Tru részéről ez inkább ideges fecsegés, a valódi megismerkedés akkor kezdődik, amikor megtámadják a lányt az étterem mögötti sikátorban. Nem hagyja, hogy legyűrje a félelem, bátran szembeszáll három támadójával, végül alulmarad, alaposan megverik, de az utolsó pillanatban az idegen pasi megmenti és kórházba viszi. Miután magához tér, egyértelművé válik, ez a pasi magasabb körökben mozog, összeköttetései révén a legjobb ellátást kapja, és hamarosan haza is viszi. Pattognak közöttük a szikrák, és végül kibújik a szög a zsákból, Liam Black megteszi az ajánlatát Truvy-nak, a lány költözzön hozzá 28 napra, és ő boldoggá teszi erre az időre minden lehetséges módon, aztán eltűnnek egymás életéből örökre. Minden egyes mondatuk egy újabb adok-kapok játék, mert a lány persze hogy nemet mond erre az ajánlatra. Mégsem tudnak elszakadni egymástól, pedig Liam próbálkozik, de Tru már rég elbűvölte. Ez a lány introvertált ugyan, de nem egy penészvirág, hanem inkább egy harcos amazon, aki gyönyörű, van esze és gerince. Vajon mégis lesz ebből a 28 napos varázslatból valami?

Nagyon megszeretem Truvy karakterét. Egy texasi farmon nőtt fel, egy vasakaratú déli nő lányaként, nem ijed meg a saját árnyékától, ha feldühítik szembeszáll bárkivel, még egy félelmetes farkassal is. Közeledik a záróvizsgája a jogi egyetemen, és nem ám pénzes ügyvéd akar lenni, hanem kirendelt ügyvéd, olyanok számára, akik nem tudják megfizetni a védelmüket. Megvan erre az oka, ami ki is derül a regény végére. Liam ennél sokkal nagyobb titkokat tartogat az olvasóknak, melyek szép fokozatosan kerülnek napvilágra. Az együtt töltött idő alatt persze csodálhatjuk ennek a mesés pasinak a vízszintes teljesítményét, közben megismerhetjük a jelenét, és később a múltjának részleteit is. Mint fentebb írtam, én nagyon szeretem, ha egy regényben a pasi belebolondul a lányba és szinte megszállottjává válik. Sokszor van ennek tényleges oka, nem csak egy csinos arc, vagy egy jelenetben tanúsított viselkedés, mint ebben az esetben, de sokszor konkrét magyarázat nélküli ez a vonzalom, itt ehhez közelebb áll a történet. Én mondjuk végig azt vártam, hogy kiderül valami összefüggés közöttük, de azt is elfogadom, hogy nincs. Liam nagyon ellentmondásos volt, végig azt mondta, hülye lenne a lány, ha belemenne ebbe a 28 napos kapcsolatba, mert ő milyen veszélyes és mérgező rá nézve, és amikor tényleg nemet mond, hát azt a reakciót! Olvasnotok kell. Nem akarok erről a pasiról sokat mesélni, mert meggyőződésem, hogy meg KELL ismernetek, a körülmények ellenére belé fogtok szeretni egytől egyig. És azt fogjátok kívánni, hogy bárcsak elrabolna ez a farkas benneteket is. Tipikus alfa hím, annyira rég vártam már egy ilyen példányra! Ez a regény LÁNGOLT, teljesen ráfüggtem olvasás közben, és alig tudtam letenni, bevallom, igenis a két főszereplő közötti interakciók miatt, jelentsen ez vicces és szellemes párbeszédeket vagy épp szenvedélyes együttléteket, mindez vegytiszta szórakozást eredményezett. És ne felejtsem el megemlíteni, hogy tele volt a szöveg gyönyörű mondatokkal, sokszor leesett az állam. Liam 39 éves, van itt egy kis age gap trope is, de bölcs mondatok nem csak az ő szájából hangzottak el, Truvy is meglehetősen érett karakter. Sokszor a sima párbeszédek közben, random karakterek révén is remek szófordulatokat olvashattam, meglepően jól esett. Annak külön örültem, hogy Liam is kapott néhány fejezetet, kb 80/20 százalék arányban ugyan, de legalább megismerhettem az ő gondolatait is. Ez fontos volt, mivel ez egy erősen karaktervezérelt sztori, a cselekmény nem túl hangsúlyos.

Én a regény utolsó negyedéig azt hittem, öt pontot fogok adni rá, aztán éreztem egy egészen enyhe ellaposodást, és a befejezés sem lett az ízlésemnek megfelelő. Kissé elbonyolította a szerző a cselekményt néhány klisével, ami kihagyható lett volna, és számomra néhány logikátlanság is rontotta az összképet.
Összességében a szerző könyveire garantált vevő leszek a továbbiakban, mert a stílusát amúgy nagyon megszerettem. A karakterek kiválóak, az erotikus jelenetek ötcsillagosak, a szerelmi szál íve csodás, egyedül a lezárás bonyolítása volt fura, de arról meggyőződtem, hogy érdemes kézbe venni J.T. Gessinger regényeit.

Kép:Pinterest

 

Borító: Tökéletes, minden részletében.

Kedvenc karakter: Liam, Truvy

Szárnyalás: Lehet, hogy kicsit szokatlan a válasz, de az erotika volt a szárnyalás.

 

Mélyrepülés: Az iker trope.

Érzelmi mérce: Arcpirítóan jó erotikus jeleneteket tartalmaz, 28 éven felülieknek.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

 

 

Nyereményjáték

 

Minden állomáson felteszünk egy kérdést, amit könnyedén megválaszolhattok, ha előtte elolvassátok a regény beleolvasóját. Kérjük, a válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Kérdés: Milyen akcentussal beszél Truvy titokzatos vendége?

a Rafflecopter giveaway

 

 

További állomások:
08.20 Kelly és Lupi olvas
08.22 Betonka szerint a világ…
08.24 Insane Life

 

J. M. Darhower: Redemption - Jóvátétel (Sempre #2)

Könyvmolyképző Kiadó 2022. 

560 oldal

Fordította: Hetesy Szilvia

Goodreads: 4,34

Besorolás: maffia, kortárs, ya/na

Vajon ​lehetséges a jóvátétel, ha úgy tűnik, minden elveszett?
Carmine DeMarco hűséget esküszik a maffiának, hogy megmentse szerelme, Haven Antonelli életét, és ezzel hatalmas áldozatra kényszerül. Amikor Chicagóba küldik, hogy a Cosa Nostrának dolgozzon, nem viszi magával a lányt, mert nem akarja veszélybe sodorni. De ahogy egyre jobban belemerül a bűn szörnyű világába, rájön, hogy képtelen életben maradni Haven nélkül.
A lány döbbenten és fájó szívvel veszi tudomásul, hogy Carmine elhagyja. Meg kell tanulnia, hogyan boldoguljon nélküle a világban. A szíve sajog a veszteség miatt, de életében először döntéseket hoz, és megvalósítja az álmait, pedig soha nem gondolta, hogy képes lenne értük tenni. A múlt ugyanakkor sem ő, sem Carmine számára nem zárult le. Haven sötét titkokat fedez fel a családról, ahol édesanyjával rabszolgasorban élt, és arra is rájön, hogy miért olyan fontos az ő szerepe a hazugságok hálójában. Ráébred, milyen szörnyű fájdalom vár még rá és szerelmére. A jóvátételhez pedig szenvedniük kell…
A Sempre – Mindörökké izgalmas és erotikus folytatásában a fiatal szerelmesek azért küzdenek, hogy sértetlenül megőrizzék a kapcsolatukat azok után, hogy mélyen belegabalyodnak annak a veszélyes maffiahálózatnak az ügyeibe, amit egyszer már megpróbáltak megbuktatni.

Végre öt év után megjelenik a Sempre folytatása, alig hittem el!   Az első részről ITT olvashatjátok az értékelésem. A Sempre nekem annyira tetszett, hogy nem csak simán öt pontot adtam rá a 2016-os magyar megjelenéskor, hanem beválasztottam az eddig olvasott legjobb könyveim közé. Egyrészt a mai kori rabszolgatartás kérdése miatt, a maffiatéma miatt, és nem utolsósorban a gyönyörű szerelmi szál miatt vált kedvenccé. Viszont eltelt ez a bizonyos öt év, és gondoltam felfrissítem a második rész olvasása előtt az emlékeimet és belelapozok a Sempre kötetembe. Azon kaptam magam, hogy átlapozás helyett újraolvastam az egészet, és ugyanúgy tetszett és élveztem, mint első olvasásra. Tehát úgy kezdtem bele most a Redemption-be, hogy még a fülembe csengett a lövöldözések hangja és a kórházi gépek pittyegése, teljes izgalomban vártam, mi fog történni. 

Az első rész végén ott tartottunk ugyanis, hogy Carmine lemondott a jövőjéről, a szabadságáról, és Salvatore Capozzi rendelkezésére állt, mindezt azért, hogy Haven szabad lehessen és valóra válthassa az álmait. Meghatározó jelenete volt a könyvnek az utolsó együtt töltött éjszaka és maga a gyönyörű búcsúlevél. Esélyt akart teremteni a lánynak, hogy tanulhasson, barátkozhasson, ott élhessen, ahol csak akar, lehetőleg minél távolabb a maffiától. Salvatore természetesen Chicagóban képzeli igénybe venni Carmine szolgálatait, tehát a fiúnak döntenie kell, magával viszi-e Havent, vagy elengedi. Elég csalódott voltam, én azt vártam, hogy együtt mennek Carmine szülővárosába és ebből bontakozik majd ki a cselekmény sok-sok maffiás bonyodalommal. Ezzel szemben alig jutott nekik egy kis együtt töltött idő, és Carmine meghozott egy önálló döntést, elhagyta Havent. Nem akarta belekeverni ebbe az egészbe a lányt. 

Nem gondoltam, hogy ennyire megvisel majd engem olvasóként kettejük szétválása, látni őket külön-külön szenvedni. Oké, gondoltam, ha már így alakult, legalább legyenek titkos találkozások, bujkálás, vagy akármi, de ez, hogy a könyv túl nagy részében egyáltalán nem találkoznak fizikailag, ez kikészített. Haven kis kitérő után New Yorkba kerül és egy művészeti suliba kezd tanulni, Corrado szerez neki lakást közel a sulihoz, ráadásul egy iskolatársa lakik felette, így barátnőt is szerez. Egyre jobban megy a suli  művészkedik, festeni tanul, de kapcsolatok terén nem nyit. Van egy srác, akit véletlenül ismer meg, és kísérgeti ide-oda, de hiába, nincs meg a szikra, és Haven nem is akarja egyáltalán. Csendben szenved és nem tudja túltenni magát Carmine iránti érzelmein. Haven sokat fejlődik ebben az időszakban, igaz, hogy valamiféle felügyelet alatt áll, de önálló döntéseket hoz immár, sokat tanul a függetlenné válásról. De még mindig rettentően sebezhető. A srác életében viszont erőteljesebb változások álltak be. Szembe kell néznie először is a régi házukkal, ahova egyedül költözik be, és magányosan tölti a napjait. Ja nem, lesz legjobb barátja, a vodkásüveg. Szép lassan a masszív alkoholizmus lejtőjére lép, és sajnos még kinyújtja a karját oldalra egyéb dolgokért is. Mindezt azért teszi, mert Salvatore bedobja őt a mélyvízbe, mindennaposak a megbízatások, amikhez a parancsok homályosak, csoda, hogy ép bőrrel megússza. Ép lélekkel viszont nem, úgyhogy még ha túl is tenné magát a bűnözés okozta rossz érzésen, ennél sokkal borzalmasabb az a fájdalom, amit Haven hiánya okoz. Meg kell mondjam, jobban élveztem a különlét alatt a Chicagóban megélt jeleneteket, mert Vincent és Corrado tettek arról, hogy izgalmas fordulatokat éljek meg, mindketten meg tudtak lepni, még a legkilátástalanabb helyzetekben is. Nagyon fura érzés, - bár már máskor is voltak ilyen karaktereim -, hogy olvasóként erősen drukkolok egy bűnözőknek, hiába állnak a rossz oldalon. Tudom jól, miket művelnek ezek az emberek, nem a szeretet és az igazság bajnokai. Mégis, látom bennük a jót is, és ez megmozgat bennem valamit. Van bennük egyfajta becsület, a család iránti mindenek feletti elköteleződés. És a család itt nem kifejezetten a  Cosa Nostra, hanem a saját család. De ott van az is, ha a családból valaki bűnös, azt is könyörtelenül megbüntetik. Nos, azért nem drukkoltam minden bűnözőnek... Salvatore olyan karakter, aki meg tud lepni bizonyos szempontból, de a végére szépen kirajzolódott a valódi énje, egy pillanatra sem sajnáltam. 

 

A hosszas különlétnek egy temetés vet véget, amire Haven is Chicagóba utazik. Természetesen nincs olvasó, aki csodálkozna azon, hogy a két fiatalt innentől nem lehetett elválasztani. Ez nem azt jelenti, hogy egy csapásra minden rendben. Még nagyon sokat kell egymásért tenniük ahhoz, hogy az epilógusban írtak valósággá váljanak. Hozzáteszem, még engem is meglepett, mennyire nehezen halad ez az újbóli egymásra hangolódás, egyikükben sincs kapcsoló, amivel visszaállíthatnák az elválás előtti állapotot. Hosszú volt az eltelt idő, és annyi minden történt....

Az írásmód abszolút lehengerelt, mint az első részben. A cselekmény arányaiban változott, a Sempre kb. 60% romantika és 40 % maffia volt, most ez megfordult, és most aztán elmerülhettem a bűnözés bugyraiban, és abszolút le is hengerelt. Az igazi bűnözők profik, fifikásak, halálosan pontosak, sziklaszilárdak, némely jelenetnél, főleg Corrado esetében csak pislogtam. Mindez olyan leírásokkal, mintha a moziban ülnék egy keresztapa-féle filmen. Az érzelmek széles skálája jelent meg az oldalakon, a szereplők felvonultatták az életükből adódó problémák hatásait fizikai és érzelmi oldalról is. Van súlya a becsületnek, az adott szónak, az árulásnak, hűségnek, sok sok oldalról vizsgálhattam a karakterek fejlődését, tapasztalhattam az ingadozásukat vagy épp a töretlen kitartásukat. Nagyon szeretem, ha ennyire intenzíven kavarognak az érzelmek, felemelően hatnak rám, feltölt érzelmileg a történet, a néhány brutális vagy fájó jelenet ellenére is. Megkaptam a választ pár származással kapcsolatos kérdésre, de megmondom őszintén, egy családfát azért felrajzoltam magamnak, vannak ezen a téren is meglepetések és összeérő szálak. Úgy éreztem a szerző a lehető legjobban oldotta meg a főbb  fordulatokat, megfelelő lezárást adott a cselekménynek, a jóvátétel megtörtént. Csak egy kicsi hiányérzetem mégis van. Egyrészt Carmine karaktere miatt, aki ennél egy hangyányit lehetett volna tökösebb, még akkor is, ha 100x tökösebb, mint amilyen én lettem volna a helyében. Másrészt nekem kevés volt a kontaktus a fiatalok között,  indokolatlanul kevés.  Azért is nem adok maximumot, mert a maximum a Sempre-t illeti. Nekem az volt a csúcs, és azt nem tudta túlszárnyalni. Ennek a résznek Corrado volt az igazi meglepetése. Az övé volt a főszerep bizonyos szempontból, és sokat is tett hozzá, hogy emlékezetes legyen ez a sorozat, ne egy romantikus maffiás sztori legyen, hanem egy vérbeli Cosa Nostra történet.

Köszönet illeti a kiadót, hogy nem kaszálta el az első rész után a történetet és megjelenhetett a duológia második része. Remélem sokan fogják szeretni, nekem méltó helyre került a kedvenceim polcán.

Borító: Az első részhez illeszkedik.

Kedvenc karakter: Carmine, Haven, Corrado

Szárnyalás: Imádtam Carmine búcsúlevelét, és Corrado agytekervényeit.

Mélyrepülés: A hosszú különlét kikészített.

Érzelmi mérce: Az érzelmek valóban keresztül kasul átszövik a történetet, de ellentétben a fülszöveggel ne számítsatok jelentős erotikus tartalomra.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Aleksandr Voinov: Dark Soul - Sötét lélek (Sötét lélek #1-5)

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában érkezik Alexandr Voinov nagy sikerű Sötét lélek kötete, ami egy igazi rázós, 18 éven felülieknek szóló LMBT sötét románc.
Kövesd velünk a turnét, ahol három értékelést és három extra állomást találsz. Ha szerencsés vagy, megnyerheted a könyv egy példányát.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2021.03.12 - Rázós könyvek

400 oldal

Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Goodreads: 3,93

Besorolás: Felnőtt, maffia, MM, erotikus

A szeretet még a legsötétebb lelket is megvilágítja.

Stefano Marino teljes jogú maffiatag, boldog házasságban élő maffiafőnök a nyugati partvidékről, aki keletre utazik, hogy kivárja a család egyik fejedelmének halálát. Az összes öreg róka összegyűlik – nyilván köröznek a cápák, ha vér van a vízben –, ám akad egy új arc is, aki felkelti Stefano figyelmét.
Silvio „Barracuda” Spadaro a nyugdíjba vonult consigliere testőre. A fiatal gyilkos alvilági családjában főbenjáró bűnnek számít melegnek lenni, de ő sohasem törődött különösebben a szabályokkal.
Fekete szemét rászegezi Stefanóra, olyan érzéseket keltve ezáltal az idősebb maffiózóban, amiket egész életében igyekezett elnyomni. Stefano akármennyire is tiltakozik, amikor az orosz maffia behatol a felségterületére, és segítségkérésre kényszerül, a consigliere olyan árat kér, aminek következtében még egyszer szembe kell néznie Silvióval – és a legsötétebb vágyaival.
Ám már Silvio puszta közelsége is tönkreteheti mindazt, ami fontos Stefanónak: a maffián belüli helyzetét, az emberei iránta érzett tiszteletét és végül, de nem utolsósorban a házasságát is.
Stefanónak az üzleti ügyeiben is súlyos döntést kell hoznia: vagy harcol és kockára tesz mindent, vagy elmenekülve megvédi magát és azokat, akiket szeret.

A szerzőtől eddig nem olvastam semmit, nem tudtam mire számíthatok, de azzal persze tisztában voltam, hogy ez egy MM+BDSM regény. Eredetileg 5 részből áll a sorozat, de magyar kiadásban egyben jelenik meg.

Olvastam már néhány meleg szerelemmel átszőtt történetet, de a Sötét lélek egyikhez sem hasonlítható. Sejtettem, hogy a maffia téma miatt lesznek kegyetlenebb jelenetek, de arra azért nem számítottam, hogy  a történet rögtön az első fejezetben kiszakít  a komfortzónámból.  Már az első oldalakon találkozik ez a két férfi, akik a főszereplői a történetnek, és rám azonnal hatott a közöttük kipattanó szikra. Nem kell megijedni, nem szerelem első látásra vagy valami hasonló rózsaszín badarság, ráadásul egy keményfiúkkal teli történetben ez nagyon nem lenne hihető. De megvan a pillantás, a feszültség, és máris egy olyan jelenetben találtam magam, ami örökre beégett a retinámba. Egy maffiafőnök haldoklása kapcsán a "család" főbb vezetői összegyűlnek, hogy búcsút vegyenek tőle és megkapják az instrukciókat a jövőre nézve. Stefano Marino nyugati parti maffiafőnök, remekbe szabott fiatal pasi, harmincas évei elején jár, felesége van, és éli a rátestált életét, ahogy azt az apja szépen elrendezve ráhagyta. A találkozón ismeri meg a huszonéves Silvio Spadaro-t, aki kiképzett hidegvérű gyilkos, az olasz alvilág egyik nyugdíjba vonult tagjának neveltje, itt is őt képviseli. Silvio különleges figura, a fekete motoros bőrszerkójában tűnik fel először, és Stefano szinte szájtátva nézi a hosszú lábait, a kecsességét, a tökéletesen metszet ajkát, de látja a jéghideg sötét tekintetét is, ami különös borzongásra készteti. 

Később kiderül, hogy Stefano korábban nem vetemedett soha arra, hogy nyíltan vonzódjon pasikhoz, ha volt is ilyen vágya, azt jó mélyen elnyomta magában, végül is jól elvan a csinos feleségével, de itt és most  Silvio vonzásának nem tud ellenállni. Aznap éjjel arra ébredt, hogy valaki besurrant hozzájuk a vendégszobába és a kanapén alvó testőrére támadt. Ketten végül lefegyverezik a támadót, és megkötözik. Persze Silvio az, a kezeinél fogva lógatják és Stefano próbálja kikérdezni. Itt van az a pont, amikor abbahagyom a mesét, és a képzeletetekre bízom, mit lehet művelni egy szinte meztelen fogollyal, egy beretta és egy kis síkosító segítségével.

Stefano később Olaszországba utazik az öreg tanácsadóhoz, hogy a segítségét kérje az orosz maffia ügyében, Falchi Silvio-t adja mellé, aki majd rutinosan rendezni tudja a helyzetet. Innentől viszont nincs menekvés, együtt kell dolgozniuk, és a közelség miatt Stefano átlépi a saját szabályait.

 

Én elég nyitottnak érzem magam, szóval miután hozzászoktam a szerző stílusához, nem zavartak a szereplők szexuális tevékenységei. Ez heteróként nem mondom, hogy zökkenőmentes elfogadás volt, éppenséggel  az a pont zavart már, amikor egy harmadik is beleszáll kettejük játékába, nem nevezem meg hogy kicsoda, de addig nem is gondoltam volna, hogy erre sor kerülhet. De azzal amit egymással műveltek, illetve amit Silvio bevetett az ügy és a saját vágyai érdekében, arra nem szólhatok semmit, hiszen felnőtt emberekről van szó, akik semmit sem kényszerből cselekednek. Úgyhogy a szex részéről ennyi a véleményem.

Ami sokkal érdekesebb, az a karakterek felépítése. Stefano-ról is egyre több információt kaptam a regény előrehaladtával, mindig mindent szigorúan a maffia szabályai szerint intézett, a pénzt szépen tisztára mosta, a rendőrfőnököt lefizette, így az orosz maffia feltűnéséig rendben mentek a dolgok. Tudta, hogy a maffia nem szereti a melegeket, ha ez kiderült valakiről, nem igazán tűrik el, legyen akármilyen magas rangú az illető. Pontosan tudta, mibe mászik bele, ha enged a vágyainak, de Silvio nem az a kategória, akinek ellen lehet állni. Az első találkozás óta benne van a levegőben, hogy Stefano vágyainak tagadása halálra van ítélve, és előjön belőle a biszexuális énje. Vajon ki lehet-e ismerni Silvio-t? Aki eltávolodott a családjától, akit kihasznált a nevelője érzelmileg és szexuálisan, aki fizikailag és lelkileg is annyit szenvedett, hogy megtanulta, kevés emberben bízhat, és a céljaihoz a legjobb út, ha  manipulálja az embereket. Oda jutott, hogy képtelen érezni bizonyos dolgokat,  fájdalom és behódolás nélkül a szexet sem élvezi, bár nagyon nem akarja kiadni a sebezhetőségét. A szerző ezzel a karakterrel  behatol az olvasó személyes terébe, rám legalábbis hatással bírt lenni, nem tudtam ellenállni a vonzerejének. Meg akartam fejteni a sötét pillantásait, ismerni akartam a titkait, mi is történt vele korábban. 

A szerző a könyv első felében Stefano szemszögéből ír, ez később változik és Silvio fejébe is beláthattam. Érdekes volt olvasni a dőlt betűs szavakat, amik általában a belső gondolatokat jelezték, különösen a párbeszédeknél volt izgalmas a ki nem mondott szavakon elgondolkodni. Nekem mindennel együtt tetszett a szerző stílusa, erős szavakkal lehet jellemezni, ahogy a történetet is,  kemény, bűnös, erőszakos, sötét, perverz, veszélyes és érzéki. A történetnek vannak olyan részei, amelyek bizony nem mindenkinek valók, elég széles réteg nem tudja befogadni. Sőt törvénybe ütköző kapcsolatról is olvastam, amit más történetekben mondhatjuk elfogadtam, és végül itt is, de itt teljesen más kontextusban találkoztam vele, jobban kiborított.

Sokat gondolkodtam, hogy pontokban kifejezve hogyan értékeljem a könyvet, hiszen nincs sok összehasonlítási alapon. Megint oda jutottam, hogy azt kell értékelnem, hogy milyen módon hatott rám. Azt nem tagadhatom, hogy erős érzelmeket váltott ki, igaz, elsősorban pofáncsapással értek fel bizonyos momentumok, de összességében meglepett, mennyire élveztem, főleg Silvio karakterét.

Kíváncsi lennék, hogyan alakul tovább a pasik sorsa, meglehetősen nyitott maradt a vége, mind a maffiás történet miatt, de a szereplők egymással való kapcsolatában is hatalmas a kérdőjel.

A szerző neve nálam egyfajta garancia lett, vevő lennék további műveire is.

Borító: Imádom a borítót, bár Silvio szeme sötét, nagyon sötét.

Kedvenc karakter: Silvio

Szárnyalás: Az ügyész kavarása egy jó kis gyomorba öklözés.

Mélyrepülés:  A vérfertőzés odavágott.

Érzéki mérce: Csak akkor olvasd ezt a könyvet, ha nyitott vagy, elfogadó, és bírod a kemény pasikat, akik most egymással vannak elfoglalva. Ja, 28 éven felülieknek!

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték:

A mostani játékot a Rázós Könyvek rajongóinak találtuk ki! Minden állomáson találtok egy idézetet, ami valamelyik már megjelent Rázós Könyvből származik. A feladatotok beírni a könyv címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

"Van, aki mindent megkaphat, ha elég erősen akarja, és minden áldozatot képes meghozni érte. És a szerencse is van olyan kegyes hangulatában, hogy rámosolyog."

a Rafflecopter giveaway
 

További állomások:

03.09. - Sorok Között extra állomás
03.11. - Kelly & Lupi olvas értékelés
03.14. - Hagyjatok! Olvasok! extra állomás
03.17. - Hagyjatok! Olvasok! értékelés
03.20. - Dreamworld Blog extra állomás
03.23. - Sorok Között értékelés

Renáta W. Müller: A védelmező

Mogul Kiadó
500 oldal
Besorolás: maffia, kaland, romantikus

Egy ​régi mondás szerint senki sem választhatja meg a családját. Raven Bertone sem tehetett róla, hogy az Egyesült Államok keleti partjának legbefolyásosabb maffia dinasztiájába született. Amikor egy rivális család bosszúszomjas tagjai az életére törnek, azt is meg kell tanulnia, hogy a szülők és nagyszülők hibáiért gyakran a gyerekek fizetik meg az árat…

Raven egy dologra megesküszik magában: soha, de soha nem kezd olyan férfival, akinek a leghalványabb köze is van az alvilághoz. Francba a sármos, szexi rosszfiúkkal. Éljenek a szende, szolid könyvmolyok!

De a fogadalmak azért vannak, hogy megszegjük őket, így amikor a lány életébe erotikus forgószélként berobban az egyetem sármos drogkereskedője, Rafe Harlan, Raven megadja magát a kísértésnek. A férfi nem csak a bizalmát, a szívét is elnyeri, majd mikor azt apró darabokra töri, szétválnak útjaik. De nem örökre…

Évekkel később, amikor a maffia újra Raven életére tör, és menekülnie kell, a sors fintora, hogy pont annak a kezébe kerül a biztonsága, aki egyszer már darabokra morzsolta a szívét, és a sárba taposta a bizalmát.

Még év elején olvastam a regényt kézirat formájában, aztán ott és akkor nem jött össze a regény kiadása, de örömmel láttam később, hogy végül a Mogul Kiadónál megjelent, meg is rendeltem a könyvet pár hete és a szabadságom alatt végre sikerült újraolvasnom a végleges formát.

Imádtam a szerző stílusát. Azonnal bevont a történetbe az indító akciójelenettel, és a figyelmemet fenn tudta tartani egészen a regény végéig. A történet felépítése nagyon tetszett, váltakozik a jelen és a múlt, szépen megmagyarázva az előzményeket. A jelenből indulunk, majd a regény legfontosabb eseményéhez tér vissza a szerző, a két főszereplő 8 évvel korábbi találkozásához, a konfliktus kezdetéhez. Itt ért egy meglepetés, ugyanis cirka 40 oldal után derült ki, hogy váltott szemszögű a regény, Raven után Rafe is szót kap, és ezután a történet végéig felváltva mesélnek. A szerző rendkívül hitelesen szólaltatta meg a férfi főszereplőt, abszolút elkülönült a hangja, és jól bánt a további férfi karakterekkel is, leesett állal olvastam a pasikra jellemző gondolatokat, mondatokat, cselekedeteket. Raven remek hősnő, kitűnően lehet vele azonosulni, szimpatikus, szerethető, de aki igazán elviszi a hátán a regényt, az Rafe. A szívdöglesztő megjelenése mellett a múltja, a dadogása (amit helyesen nem vitt túlzásba a szerző) a hibái ellenére is azonnali rajongást váltott ki belőlem, és rettentően drukkoltam, hogy tisztázzák a helyzetet, és legyenek végre boldogok Ravennel. Őrületes érzelmeket váltott ki belőlem ez a pasi, nem tagadom.

Nagyon szerettem még a védelmező csapat többi tagját is, jellegzetes karakterek voltak és remekül tették a dolgukat. Rafe mellett ugyan nem rúghatott labdába más férfi, de azért én imádtam, amikor megizzasztották őt, főleg a két macsó unokatesó. 

Egy hangyányit keveselltem a leírásokat, de aztán rájöttem, hogy nincs szükség bővebben ecsetelni bármit is, pontosan előttem voltak így is a karakterek és ebben a regényben az érzelmek az elsődlegesek. Mindkét oldal, a férfi és a női lélek vívódásai is hitelesek, az érzések valóságosak, tökéletesen bele tudtam élni magam a szituációkba. Hihetetlenül sokat dobott a regényen a szerző remek humora, amit elsősorban Rafe fejezeteibe épített bele, nálam nem csak mosolygást, hanem hangos nevetést váltott ki több alkalommal. Rafe karaktere remekül sikerült, az olvasók odalesznek érte, megérdemelten. Alapítanom kéne egy Rafe rajongói klubbot?

A cselekményszál szépen ívelt, mindig jöttek az újabb fordulatok, a sok szexjelenet (amik forrók, de a jó ízlés határain belüliek) és az érzelmek áradása mellett nem elhanyagolható a körítés sem. Igazi akciójeleneteknek is részese lehettem, ezek profi hangzásúak, hihetőek. A fejezetek végén gyakran találkoztam  izgalmas horgokkal, ami a regény végén csúcsosodik ki egy ügyes függővégben, nem éppen falat kaparó jelleggel, de ott van benne a folytatás lehetősége.

Mostanában egyre több maffiás regény jelenik meg, úgy is mondhatom, trendi a téma és én falom is ezeket a könyveket, mégsem mondhatom, hogy a téma szakértője lennék.  Mindenesetre merész vállalkozás maffiás témájú könyvbe kezdeni, ráadásul pont a leghíresebb Cosa Nostra maffiával a központban. Nyilván a női olvasókat nem az érdekli ebben a történetben, hogy mennyire hihető – mert a valóság elég távol áll a történettől -  hanem  megelégszenek ezzel, mint háttérvilág és inkább  koncentrálnak a lehengerlő főhősre. Őszintén szólva nekem nem is hiányzott, hogy még véresebb vagy erőszakosabb jeleneteket olvassak.

A szöveg fiatalos, lendületes, élveztem a remek dialógusokat. Kifejezetten tetszettek a pengeváltások, főleg Rafe és Raven unokatestvérei között, igazán szórakoztatóak voltak.

Van egy dolog azonban, ami nem hagy nyugodni. Az egész konfliktus a szerelmesek között egy félreértésen alapul, Rafe azt hiszi, hogy Raven megcsalta, ezért a szépen megtervezett első éjszakájukon durva vele, részegen teszi magáévá a valójában még szűz lányt. Csak én vagyok az egyetlen, aki beleköt ebbe: miután kijózanodott másnap a srác, semmi apró jelét nem vette észre, hogy Raven szűz volt? Igaz, hogy eljött a tett színhelyéről, és nyilván nem nézett vissza az ágyra sem, és csak másnap zuhanyozott le, de nem tudom elképzelni, hogy legalább akkor ne vette volna észre milyen is a dákója.

Megnyert magának a szerző,  biztos vagyok benne, hogy olvasni fogok még Renáta W. Müller regényt, lehetőleg minél hamarabb. 

Borító: Nem mondom, hogy nem tetszik, de....

 

Kedvenc karakter: Rafe

Szárnyalás: Imádtam az első találkozásukat.

Mélyrepülés:  Ó, azt az álombéli jelenetet beszívtam!

Érzelmi mérce:  Nem kevés megpróbáltatás éri a főszereplőket, amit éppen megfelelő mennyiségű szexjelenet oldoz fel.

Értékelés:

 

M. Robinson: El Diablo

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó Rázós könyvek sorozatában M. Robinson sötét hangulatú romantikus regénye, az El Diablo. A Blogturné Klub tagjai öt állomáson át kísérik el Alejandro Martinez útját a pokolba, avagy a mennyországba, a történet végén kiderül! Tarts velünk és a játékunk megfejtéséért cserébe megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásában.

Könyvmolyképző Kiadó 2019. április 25.
552 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Goodreads: 4,18
Besorolás: Dark romance, felnőtt

Könyörtelen voltam.

Féltek tőlem.

Feláldoztam magamat. Őt. Mindent…

Én magam döntöttem úgy, hogy olyan világban akarok élni, ahol többet érek holtan, mint élve. Rossz ember voltam – sosem állítottam mást magamról. Rengeteg dolgot tettem, amire nem vagyok büszke. Láttam sok mindent, ami belém égett. Fájdalmat okoztam sok embernek, s ezt nem lehet visszacsinálni.

Minden rajtam állt.

Minden döntés.

Minden parancs.

Sosem számított, hogy mi helyes, és mi becstelen.

Amíg nem találkoztam Vele.

Addig védelmeztem, amíg a megszállottja lettem.

De ki fogja őt megmenteni tőlem?

Magától az ördögtől.

A sors hozott össze bennünket. A végzetünk közénk állt.

Sötét és kegyetlen, domináns maffiózó érzékeny szerelme egy balerina iránt.

Majdnem sikerült elszalasztanom ezt a regényt. Majdnem hallgattam másokra, akiknek nem tetszett, akik féltették a kiadót is ettől a történettől. Mert nagyon de nagyon durva. Ez igaz is, de ami az egyik embernek gyomorforgatóan kegyetlen és ettől olvashatatlan, a másik még gondolhatja azt, hogy némely regény, amit ugyanez a kiadó jelentetett meg, sokkal erőteljesebb megterhelés volt a lelkének, mint ez a bizonyos magától az ördögtől eredő sztori. Kapaszkodjatok meg, nekem nagyon bejött, alig tudtam letenni! Butaság  feltételezni, hogy bárki valósnak gondolná az itt leírt kapcsolatokat, semmi más célból nem íródott, mint szórakoztatni az olvasót és ebből kitűnőre vizsgázott. Szerintem egy felnőttnek nem okoz problémát helyén kezelni a regényt, nyilván nem az veszi a kezébe, már a borító alapján sem, aki szépirodalmat akar olvasni, és bibékkel meg méhekkel írja le a szexet.

Itt következik a figyelmeztetés: csak akkor olvasd tovább a bejegyzést, ha felkészültél a durvaságra, és arra, hogy szokásom szerint apró spoilerek előfordulhatnak.

Muszáj a történet elejét néhány mondatban elmesélnem, mi vezetett oda, hogy a főhős kiérdemelje az El Diablo nevet. Alejandro apja maffiafőnök, olyan ember, akinek egy legyintésére emberek tűnnek el a süllyesztőben, ugyanakkor a család biztonsága mindenek felett az első. Húsz évvel fiatalabb feleségét a tenyerén hordozza. A nagyobbik testvér Amani  egyáltalán nem boldog, hogy egy maffiacsaládban kell felnőnie, állandó rettegésben él, és félti az öccsét, a 15 éves Alejandrót is, aki nagyon szereti a nővérét. A fiú a tiltás ellenére kilóg éjszaka otthonról, ami nagyon rossz döntés, mert bajba kerülnek, aminek az a vége, hogy az apja fegyvert nyom a kezébe: ha méltó akar lenni a Martinez névre, le kell lőnie azt az embert, aki megtámadta a nővérét. Alejandro dönt, és elsüti a fegyvert. Ez egy meglehetősen korai lépés a felnőtté váláshoz, de ebben a környezetben keményebbnek kell lenni a sziklánál, ha életben akarsz maradni, és tiszteletet akarsz kivívni a beosztottaktól. Innentől az apja magával viszi egyre több tárgyalásra, bevezeti az alvilági üzleti életbe, egyre több feladatot oszt rá, és hogy minden téren fejlődjön, a 15. szülinapjára egy luxuskurvát kap egy éjszakára. 

Minden keménykedés ellenére van a srácnak szíve, szerelmes a nővére barátnőjébe, Sophiába. Telnek az évek, és Alejandro mindennél jobban szereti ezt a lányt, alig várja, hogy feleségül vehesse, ha nagykorúak lesznek. De egy családi tragédia kettétöri ezt a boldog időszakot, és Amani többé nem képes ebben a családban élni, elköltözik, és Sophia is elhagyja Alejandrót, képtelen elviselni, hogy kettős életet él, sokszor vérfoltos ingben ér haza, hiszen végzi az apja által kijelölt feladatokat is. Miután nem mindennapi körülmények között az apja is meghal, az összetört szívű fiatalember többé nem akar érezni, még kegyetlenebbé válik, valóban kiérdemli az El Diablo nevet. Érzelmi nyomorban telnek az évei, ez a hideg, lélektelen érzéketlenség az ára, hogy New York a lábai előtt hever, ő a kikezdhetetlen maffiafőnök. Ekkor találkozik a gyönyörű balerinával,  Lexivel, és a mélyen eltemetett fagyott szíve hadakozni kezd  magával az ördöggel. Sikerülhet ennek a lánynak a lehetetlen? Megtalálja Alejandrót El Diablo páncélja mögött?

Próbáltam a legkevesebb spoilert elsütni a fentiekben, mely a regény kb. felének a rövid összefoglalója, de úgy gondolom, ennyi kell, mielőtt elkezdem sorolni az érveimet a könyv mellett.

Mi az, ami engem megragadott Alejandro személyiségében? Ő egy tökéletes antihős, akit nem éppen a romantikus oldala miatt szerettem. Kicsi kora óta egyértelmű számára, hogy egy napon neki kell átvennie apja birodalmát, és ehhez olyanná kell válnia, mint amilyen az apja. Ezt akarta, hatalmat akart, keménykezű főnökké válni, akitől tartanak az emberei és még inkább az ellenségei. Az érzelmeit tudatosan elfojtotta, és pontosan tisztában volt a kezdetektől, hogy úgy védheti meg akiket szeret, ha eltávolodik tőlük, vagy így vagy úgy. Fizikailag és lelkileg egyaránt. Megtanulta, hogy a szerettei a gyengéi, és nem engedheti meg magának, hogy velük zsarolhassák. Az első szerelem persze cuki volt, Sophiával tökéletes volt a kémia fizikailag, de a lány gyenge volt, nem tudta elviselni azt, ami Alejandróval együtt jár, nem volt képes küzdeni érte. Sajnáltam, hogy vége lett a kapcsolatuknak, és hogy annyi magányos évnek kellett eltelnie, míg újra éledezni kezd a srác szíve. Nagyon vártam, hogyan tudja majd Lexi, ez a táncos kislány kihozni belőle a szerelmes pasit. Majdnem húsz év van közöttük! És igen, meglesz a válasz ezekre a kérdésekre. De addig annyi minden történik még, maffiás és magánéleti szálakon is, hogy egy pillanatra sem unatkoztam.

Mert ő tényleg maga az ördög, olyan észjárással, amivel lekörözi az apját, és átejti a fél világot. Minden és mindenki a zsebében van, sikerül mindig egy lépéssel előrébb tartania, és zseniálisan irányít.  Csak közben telnek az évek, és ő egyre fáradtabb, egy ilyen ember sosem tud nyugodtan aludni.

El Diablo karaktere áll a regény központjában, és bármennyire is illik rá a visszataszító, undorító, ocsmány, lelketlen, kegyetlen, bunkó jelző, ugyanakkor látni fogod benne az érzelmileg megtört srácot, aki nagyon tud szeretni, gondoskodni, gyengéd lenni, és aki érzéki, csábító, és olyan kisugárzással rendelkezik, hogy lecsúszik a bugyid olvasás közben.

Ugyanakkor tudod, hogy hidegvérrel képes gyilkolni, és nyilvánvaló, hogy ha az életben összefutnátok, elmenekülnél, és ehhez elég lenne egyetlen pillantása. Nem lenne annyi vér a pucádban, mint Lexinek. Amúgy a gyilkoláshoz annyit, szerinted létezhet olyan helyzet a való életben is, amikor  te is meghúznád a ravaszt? Belegondoltál már ebbe? Én igen, és megtenném, a szeretteimért igen, és önvédelemből is. Bazmeg.

Engem egy csöppet sem zavart a mocskos szóhasználat, pontosan ilyen stílus illett hozzá, ha egy maffiás-erotikus könyvet veszel a kezedbe, ne is számíts másra. Imádtam Alejando kemény és őszinte beszólásait, még jobban Lexivel való pengeváltásait, nagyon jól szórakoztam rajtuk.

Volt egy dolog, ami szerintem teljesen felesleges volt, és az Lexi mostohaapjának a része. Ez tényleg undorítóan mocskos dolog, és nem éreztem, hogy ez feltétlenül szükséges volt a lány személyiségének alakulásához, épp elég volt, amit az anyja miatt el kellett viselnie.

Lexi volt inkább a hős a regényben, mert mindent megtett, ami csak lehetséges volt, hogy emberré változtassa az ördögöt. Bátor volt az első pillanattól, és vállalta önmagát. A legkomolyabban küzdött az álmaiért, és ezért végigment a legnehezebb úton. Volt bennem egy olyan érzés, hogy apafigurát keres, és erre meg is volt minden oka.

Működött közöttük a kémia, és hát ugye a regény egyik fő erőssége az erotikus jelenetek sora, kettejük cselekedetei nagyrészt szeretkezések voltak, és nem baszások, ahogy azt Martinez intézni szokta a kurváival. Erősen grafikus leírásokat tartalmaz, nincs mit szépíteni, ez is része a könyvnek, mert az ugye világos, hogy ez nem egy istenverte tündérmese.Vagy valamilyen kicseszett módon mégis?

Őszintén szólva az időfaktor az egyik oka, hogy nálam nem lett maximális pontszámú a regény. Ugyanis összességében több mint 25 évet ölel fel a szerző, és szerintem ez nagyon hosszú idő, ráadásul van egy tíz éves ugrás közben, ami különösen szíven szúrt. Mivel megéltem már pár évet, tudom, mennyi idő 10 év várakozás. Sok. Martinezt ismerve, 3 évet adtam volna neki maximum, de még az is sok az ő habitusához. Hogy tudta ennyi évig magába zárni az érzéseit?

A másik problémám Lexi karrierjével volt. Az írónő megtette őt New York, később az angol királyi balett legjobb szólistájává, ami persze hihetetlen volt, azokkal az alapokkal, amivel rendelkezett, bár már a Julliard is túlzás. Nekem az is sántított, hogy Lexinek tökéletes mellei voltak a pasi szerint, hát nézzetek meg egy prímabalerinát, azok laposak, mint a Nagy-alföld.

A hibák közé sorolom a történet végét is, bár "kezdő" olvasók talán nem találják ki, mi fog történni, legalábbis szóról szóra nem, velem azonban megtörtént. Azért nem haragudtam miatta! Csak azon izgultam, a végét nehogy elrontsa valamivel a szerző az utolsó pillanatban. De szerencsére nem.

Nagyon helyesen szerepel a könyvön a fülszöveg alatt: FIGYELMEZTETÉS!
Brutális történet brutális szavakkal. Csak akkor vidd magaddal, ha bírod!

Ezért komolyan mondom, csakis 20+ olvasóknak ajánlom, akik bírják a mocskos szóhasználatot és a még mocskosabb pasikat.

A kiadóvezetőnek köszönöm a pozitív döntést a megjelenésről, és várom a szerző The Good Ol' Boys sorozatát is magyarul, ahol feltűnnek az El Diablo szereplői is.

Borító: Imádom.

 

Kedvenc karakter: Alejandro

Szárnyalás: A gondosan előkészített terv annyira máshogy is elsülhetett volna, szó szerint.


Mélyrepülés: A balettal kapcsolatban voltak mellélövések.

Érzéki mérce:  Tele van szexjelenetekkel, és zongorázni lehet a különbséget, hogy kivel, mikor és hogyan bánik El Diablo. 

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Játék:

Játékunk a mozis ördögökhöz kapcsolódik, egy-egy jellemző kép alapján kell kitalálnotok a filmek vagy sorozat címeit, melyekben maga az ördög jelenik meg. Kérjük, írjátok be a megfejtéseiteket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:

04.13 Kelly és Lupi olvas
04.15 Sorok között
04.17 Betonka szerint a világ…
04.19 CBooks
04.21 Dreamworld extra

Bethany-Kris: Titokzatos és tüzes (A chicagói maffiaháború #1)

Bethany-Kris kanadai írónő a romantikus maffia történetek koronázatlan királynője. Legnagyobb örömünkre végre a magyar olvasók is kézbe vehetik izgalmas és lebilincselő történeteit a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően. A Titokzatos és Tüzes című könyv az első magyarul megjelent könyve, amely a Chicago-i maffia család veszélyes és szenvedélyes kapcsolatait mutatja be. Március 11 és 17 között a Blogturné bloggerei mesélnek a történetről, és a megszokott módon a turné végén nyereménypéldányt sorsolunk ki.

Könyvmolyképző, 2019

424 oldal

Fordította: Császár László

Goodreads: 3,87

Besorolás: realista, romantikus, new adult

Életet ​az életért. Ez a maffia törvénye.

Damian Rossi az életével tartozik egy embernek, és eljött a törlesztés ideje. A fizetség ez esetben azt jelenti, hogy be kell házasodnia egy másik chicagói maffiacsaládba. Damian készséggel áll a sorsa elébe, akármi legyen is a következmény.

Lily DeLucának nincs választási lehetősége. Rákényszerítik, hogy hazatérjen, feleségül menjen egy férfihoz, akit nem is ismer, és folytassa azt az életet, amit a legszívesebben elfelejtene, egy féligazságokkal, elfojtott fájdalommal és bizonytalansággal teli világban. Damian azonban cseppet sem olyan, mint gondolta.

Ebben a világban senkiben sem lehet megbízni. Valaki a jobb jövő reményében kész mindent a feje tetejére állítani. De senki sem játszik nyílt lapokkal, és ebben a csatában csak egy győztes lehet. Amikor pedig a háború vörösre festi Chicago utcáit, a négy családot megosztja az egymás iránti hűség, gyűlölet és bosszú. Senki sem rejtőzhet el. Senki sincs biztonságban.

Senki nem halhatatlan.

Senki.

Régóta szerettem volna már egy "maffiás", de mégis romantikus könyvet elolvasni. Anno az egyik barátnőm adott is címet, de ott a történet nem igazán fogott meg, pedig ehhez a könyvhöz hasonlítva az a történet évekkel közelebb járhatott a valódi maffiák kicsit sem barátságos világához.

De mégis.. lehet, hogy pont jókor talált meg ez a könyv, mert őszintén bevallom, nagyon tetszett, letenni alig bírtam, az időmhöz mérten szinte azonnal kiolvastam. Valami perverz kíváncsiságból, de mindig is kíváncsi voltam az elrendezett házasságok történeteire, ez a regény pedig pont ezt adta egy kis különlegességgel tarkítva, miszerint mindez a maffia berkeiben történik.

Lily DeLuca

Lily az egyetemet befejezve gondtalanul éli az életét, amikor a bátyja utasítására haza kell térnie. Hamarosan kiderül az ok is, feleségül kell mennie Damian Rossihoz, akire nagy jövő vár a maffiában, ő a főnök jobbkeze, aki szinte mindenről tud, mindent elintéz, ő a "Szellem". Lily nem túl boldog a hírtől, de sok választási lehetősége nincs, ahogyan egy nőnek sem, aki a maffia berkeibe született - ez a férfiak világa, a nők sorsáról nagy részben ők döntenek. A lány morog, ellenkezik, nem tudván, hogy ezzel a lépéssel a bátyja az életét menti meg, hiszen a férfi hamarosan börtönbe kerül és így tudja megvédeni, hogy a húgára ne várjon ennél ezerszer rosszabb jövő.

Lilyt nagyon kedveltem, átéltem a félelmeit, az aggályait, teljesen egyetértettem vele. Okos, önfejű, pont az a kategória, aki nem lenne hosszú életű a maffiában, feltéve, ha nem lennének ilyen védelmezői, mint akik körülveszik.

Damian sem repesik az örömtől, de neki sincs beleszólása, hiszen tartozása van és ezt kérik a tartozásért cserébe. Tipikusan az a karakter, akibe a női olvasók 90%-a bele fog szeretni (ahogy én is tettem:). Azon felül, hogy nagyon jó pasi - oké, ez alap egy ilyen történetben:))), de mellette okos, hűvös, titokzatos, halkszavú és halálos. Ahogy meglátja a lányt, beleszeret és innentől megismerjük egy másik oldalát is. Óvja Lilyt, figyel rá és megpróbálja kitalálni még a gondolatait is. Imádtam.

A két fiatal természetesen lassan, de biztosan egymásba szeret és bár félreértések és viták lesznek bőven, de végül győz a szerelem:).

Damian Rossi

Igazából ez a szál szerintem arra íródott, hogy a lányok is a kezükbe vegyék ezt a könyvet, a halálos, de brutálisan jóképű bérgyilkos és az ártatlan, gyönyörű fiatal lány szerelme miatt. Ez egy kiszámítható, de mégis forró szerelmi történet, ami megvett engem is kilóra. Azért persze voltak számomra olyan részek, amik kiverték a palávert, például az, hogy megértem, hogy férj és feleség lesznek, azt is, hogy őszinték egymáshoz (már amennyire Damian az lehetett a munkája kapcsán), de amikor úgy fekszenek le egymással, hogy "ugye tiszta vagy? mert nincs nálam óvszer", az azért a mai világban enyhén szólva felelőtlennek tűnt. 

De ami a fontosabb, az a maffia szála. Ez az, ami miatt nekiugrottam ennek a regénynek és betelni nem tudtam vele.

4 család uralja az utcákat és ahogy már ez csak lenni szokott a törékeny szövetségük mögött rengeteg érdekellentét áll. Ez végül egy kisebb háborút robbant ki köztük, ami mindenhonnan szed áldozatokat.

Kemény, erőszakos, brutális egy világ, ahol senki nem kímél senkit, legyen az akár gyerek vagy nő. Az írónő talán nem is mászott annyira mélyre ebbe a világba, talán egy szépített verziót kaptunk abból, ami valójában ott folyhat, de még így is megrázó volt. 

A történet pedig szövevényes a végtelenségig, ahol a gyilkosság, halál mindennapos folyamat, ahol néha követni nem tudtam, hogy ki kinek a szövetségese, ki kivel áll háborúban, kinek milyen indoka van elkövetni egy tettet. Imádtam, ahogy az írónő tekergette a szálakat és azt is, hogy amikor már azt hittem, hogy minden rendben jön, akkor csavart még egyet az egészen és kezdtük elölről az egész félelmet, hogy kinek áll vajon érdekében kiírtani ezt vagy azt a családot. 

A történet vége pedig? Lezárt, de mégsem az. Egy fejezet lezárul, de még van egy csomó másik, ami lezáratlan. Vannak még szereplők, akiknek a sorsára nagyon kíváncsi vagyok és természetesen az is érdekel, hogy mi lesz ennek a maffiaháborúnak a vége? 

Összességében imádtam a könyvet, az apró hibáival együtt. Semmiféleképpen ne hasonlítsátok össze a komoly maffiatörténetekkel, mert bár ez a regény is elég keményen tárja elénk azt az életet, de természetesen messze sem olyan komolyan, mint a híresebb művek. De ezzel együtt egy nagyon élvezhető, izgalmas történet, amit átjár a szerelem, de a halál árnyéka is. Én pedig alig várom a következő részt (ami Kristina szerint még jobb lesz, mint ez volt!)

Borító: Nem tudom, nekem egy kicsit "sok", semmi köze nincs a történethez (tudom, ez az eredeti borító, de akkor is..)

Kedvenc karakter: Damian, Lily

Szárnyalás: a maffiáról szóló részek

Mélyrepülés: a maffia

Érzelmi mérce: vannak benne bőven forró jelenetek +18 karikával

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

Bethany-Kris legtöbb sorozata egymáshoz kötődik, hiszen a maffia családok ismerik egymást, és egy-két fejezet erejéig a korábbi szereplők fel is bukkanak újból (legnagyobb örömünkre). Így a játék arról szól, hogy megismerkedjetek Bethany Kris olasz maffia sorozatainak világával. 

Az első 3 állomáson információkat találtok azokról a családokról, amelyek uralják az alvilágot, és nektek ezek és a fotók alapján ki kell találnotok melyik városokban uralkodnak. Tehát a megfejtésként a városok neveit kérjük beírni.

• A szelek városának is nevezik
• DeLuca, Rossi, Trentini és Conti családok megosztják az uralmat itt, ám háború robban ki közöttük
• Tommas, Damian, Theo és Adriano gyorsan felforgatják a maffia világot városban és új szabályokat hoznak

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Március 11 -  Betonka szerint a világ...

Március 13 - Kristina blogja

Március 15 -  Kelly és Lupi olvas

Március 17 - Kristina blogja (Extra)