Zágoni Balázs: Karácsonyi kitérő

 

Zágoni Balázs a Barni-könyvek és a A Fekete fény sorozat után most egy igazi karácsonyi könyvet írt. A Karácsonyi kitérő főszereplői egy öttagú család, akik az idei ünnepet szeretnék emlékezetesebbé tenni, mint az elrontott tavalyit. A gyerekek és a szülők úgy döntenek, hogy idén jóval hamarabb elkezdenek készülni a Szentestére, de ahogy az lenni szokott az ünnep közeledtével semmi sem úgy alakul, ahogy azt tervezik. Meg lehet menteni a karácsonyt? Szebbé lehet tenni az ünnepet? Ebből a rövid és tanulságos történetből ez is kiderül!

Tarts velünk és a Blogturné Klub 6 bloggerével, akik megpróbálják meglelni az ünnep csodáját a Karácsonyi kitérő turné során. Válaszolj te is a nyereményjáték kérdéseire helyesen, és megnyerheted a Móra Kiadó által felajánlott könyv egy példányát.

Móra, 2021

120 oldal

Besorolás: ifjúsági, mese

Anya, Apa és a három gyerek már előre retteg advent időszakától, mert jól emlékeznek a tavalyi karácsonyra. Akkor semmivel sem készültek el időben, a vendégek túl korán érkeztek, ráadásul egy tepsi isler is odaégett. De idén minden másképp lesz, dönti el a tízéves Emma, és egy darabig valóban úgy tűnik, hogy – a gondos szervezésnek hála – idén békés és boldog lesz az ünnep. Ám egy zebránál kéregető, jó szándékú koldus minden tervet felborít, és még kétségbe ejtőbbé válik a helyzet, mint tavaly. Lehet még szép a karácsonyuk? Vajon ott keresik a karácsony szentségét, ahol kell és érdemes? A HUBBY-díjas Zágoni Balázs szórakoztató, megható és elgondolkodtató új könyvéhez Szabó-Nyulász Melinda készített illusztrációkat.

És itt van a november vége. Újra jönnek szépen lassan a karácsonyi mesék, regények. Az évnek ezen szakában szeretek ilyen történeteket olvasni, mert meghozzák az ünnepekhez a hangulatomat. Ennek a regénynek pedig a borítója pont ilyen volt, így lecsaptam rá.

A főszereplő család ugyanolyan, mint bármelyikünké. Elfoglalt mama és papa, kamasz lány, egy tízéves húg és egy aprócska kisöcsi. A tavaly karácsonyuk nagyon összecsapottra sikeredett, még 24-én se voltak semmivel se készek. A kishúg, Emma úgy dönt, hogy idén segít abban, hogy más legyen minden, nyugiban, szépen készülődjenek, így egy adventi kalendáriumot szerkeszt, hogy az alapján szépen beosszák a tennivalókat karácsonyig. Ez egy darabig szépen is halad, de aztán apunak beüt egy munka, anyu is kap egy határidős melót, apu lerobban, nem tud segíteni, az előre megsütött süti elfogy, szóval körülbelül ugyanott tartanak, mint tavaly. Emma pedig besegít azzal, hogy bevásárol, elmegy a postára, feladni leveleket, amikor is útban a postára találkozik egy koldussal. Ez a találkozás pedig felborítja a család egész életét...

Őszinte leszek, nagyon szerettem ezt a kisregényt. A főszereplő család tényleg olyan, mint bármelyikünké, a szerző tökéletesen írta le azt a káoszt, ami a családok nagy részénél előfordul karácsony táján. Nálunk szerencsére a főzéssel soha nem volt gond, mert az egyik nagymamánk is velünk élt, aki napközben szépen mindent elkészített, így legalább ez a súly lekerült anyu válláról. Helyette azonban ott volt a fenyőfa állítási macera. Ami minden egyes évben elkerült. Mégpedig az égők. Először is mindig össze volt az egész gubancolódva. Ezt rendbetenni egy rendes, anyázós feladat volt. Majd minden évben 24-én derült ki, hogy az égősorban egy égő nem jó, így nem világít. Anyu kiabált apuval, apu csapkodott, míg végül elrohant égőt venni, kicserélte és minden működött. Egészen a következő év karácsonyáig :D.

Hát ebben a családban sincs másképp, de úgy látom, hogy itt azért picike szervezési probléma is akad. Anyuci mindent a vállára vesz, a gyerekeket nem igazán vonják be a szervezésbe (oké a legkisebbet még nem lehet, de a két nagyobbat simán lehetne), apuka meg dolgozik, meg dolgozik, ha meg nem dolgozik, akkor meg fáradt és pihenne...

A történet második fele viszont magával hozza a karácsony szellemét. Emma postára menvén találkozik egy koldussal, akin megesik a szíve. Pénzt ad neki, de aztán valaki felvilágosítja, hogy a pénzt úgyis elissza a koldus, így visszakéri tőle a pénzt. Persze, aztán megbánja, de mire visszamegy, hogy jóvátegyen mindent, már nincs ott a koldus. De Emma nem adja fel, nyomozni kezd utána. És innen indul a karácsonyi csoda.

A könyv 9 éves kortól olvasható, ez van ráírva a borítóra is. Én pedig nagyon örülök neki, hogy ha még ilyen varázslatos köntösbe bújtatva is, de ez a komoly téma előkerül. Nem akarok politizálni, de sajnos a mai világban már nem lehet úgy végigmenni egy főbb utcán, főleg a nagyobb városokban, hogy ne találkozzunk koldusokkal. Ez a regény pedig pici betekintést ad az életükbe - szerencsére nem túl idealizálva, nem túl mézesmázosan, hanem nagyjából egy valós képet adva erről a szomorú helyzetről.

Karácsonykor pedig szinte mindenki szívesen jótékonykodik. Ez a regény is ezt mutatja be és ösztönöz mindenkit arra, hogy ezen a szép ünnepen ne csak magunkra és a családunkra gondoljunk, hiszen vannak olyanok, akik nem olyan szerencsések, mint mi.

Összességében nagyon szerettem a történetet, amelyet Szabó-Nyulász Melinda tett még színesebbé az illusztrációival és ajánlom mindenkinek, mind gyerekeknek, mind felnőtteknek elolvasára.

Borító: Aranyos, vicces, illik a történethez

Kedvenc karakter: Emma

Szárnyalás: amit a család véghezvitt

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: aranyos, megható, néhol vicces

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A karácsony és az ünnep fontos témája a gyerekkönyveknek. Ha te is szívesen olvasol karácsonyi történeteket, akkor ez a játék neked való lesz. Minden blogon találsz egy karácsonnyal kapcsolatos idézetet. A feladat egyszerű, írd be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy melyik regényből idézetek a bloggereink. Ha helyesen megfejted hogy honnan származnak az idézetek, akkor a turné végén megnyerheted Zágoni Balázs könyvét. Játékra fel!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

– Erről szól a karácsony, nem? – mondta kedvesen. – Boldogságról és jóakaratról.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

November 9 - Sorok között
November 11 - Nem félünk a könyvektől
November 13 - Zakkant olvas
November 15 - Könyv és más
November 19 - Kelly és Lupi olvas
November 21 - Csak olvass!

November 24 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Benyák Zoltán: Képtelen történet

Benyák Zoltán legújabb regénye a Főnix Könyvműhely gondozásában jelent meg. Főszereplője Max, a híres író és egy kislány, aki az egyik történetéből lép elé egy különös kéréssel. A Képtelen történet kettejük fantasztikus kalandjairól szól, melyet öt bloggerünk véleményez a blogturnénk során. Tarts velünk és fejtsd meg a rejtvényt, megnyerheted a könyv egy példányát!

 

Főnix Könyvműhely 2020.

256 oldal

Besorolás: fantasy, mese, kortalan

Max történeteket ír. Különlegeseket, vicceseket, fantasztikusakat. Ez a munkája, és jól csinálja. Olyan jól, hogy észre sem veszi, a meséiben él. Egy olyan világban, ahol a történetei veszik körbe: hősök, fura lények, vad tájak. Ám egy napon bekopogtat az egyik szereplője, egy szemtelen kislány, és arra kéri, segítsen megtalálni az egyik történetben elveszett holmiját. Max belemegy a dologba. A lánnyal az oldalán kilép biztonságos tornyából, és a kalandok rögtön elsodorják. Egyenesen a szörnyek, legendák, gonosz tervet szövő szereplők világába.

Benyák Zoltán páratlan fantáziával alkotta meg új regényét. Újra átélhetjük az Alíz csodaországban, vagy Óz, a nagy varázsló élményét. Lehetünk gyerekek, elengedhetjük a fantáziánk, együtt nevethetünk, aggódhatunk hőseinkért a Képtelen történet minden egyes oldalán.

Ez már az ötödik regény, amit a szerzőtől olvastam, volt bennem valamiféle kép, hogy mire lehet számítani egy Benyák regénynél. Egy újabb merülést képzeltem el a  mágikus realizmusba, ami egy olyan műfaj, amibe szívesen kirándulok Zoli oldalain. Egy utazásra vágytam, egy gondolatébresztő történetre  sok sok tanulsággal.

Sikerült meglepnie, de nem teljesen, mert utazás volt ez is, de arra nem számítottam, hogy a saját életem emlékei is előkerülnek. Jól esett emlékezni és következtetéseket levonni.

 

Egyébként pontosan így képzelem el némely író életét, bár igen kevés belőlük az, aki a teljes idejét írással töltheti, mert meg tud élni belőle,  ők pont így élhetnek elszakadva a valóságtól, ahogy Max is él a saját világában.  Max írja a könyveket egymás után, egyik sikeresebb a másiknál, míg valami történik vele, amiről kezdetben az olvasónak csak sejtései vannak, de egyszer csak nem megy az írás. Az üres lap felett görnyed nap nap után, tehetetlenül.

És ekkor betoppan az egyik korábbi regényének szereplője Moira, a tíz éves nagyszájú leányzó, és szó szerint kirángatja az elefántcsonttoronyból, ráveszi, hogy segítsen neki megkeresni az elveszett szív alakú dobozát. Ehhez meg kell találniuk a  Bíbor Város Blues regény eredeti kéziratát, amit nagyon hosszú ideig írt Max, és hát gyakorlatilag ez az utolsó befejezett története. El kell jutniuk a V.Á.R.-ba, (Valamit.Álmodtam.Rég.) ahol szó szerint meg kell küzdeniük a kéziratért, körülöttük mindenféle szörnyekkel, ahogy az a gyerekkori rémálmok kamrájától várható. Folytatni kell útjukat a Bíbor Városba, ahol megtalálhatják a dobozt. Ha útközben segítség kell, Max csak előkap egy papírfecnit a ballonkabátja zsebéből és a varázstollával fogalmaz pár sort, s az valóra válik. Azért mindent bajt nem tud megoldani ez a készség, kell még némi emlékezés és fantázia.  Közben egy másik szálon is folyik a történet, egy gyönyörű hölgy és egy ügyvéd (mellesleg alakváltó szörny) szintén le akar csapni Maxra. Hogy mit akarnak tőle és hogy sikerül-e megtalálni Moirának a dobozt, azt mind nem mesélhetem el, megtudhatjátok a regényből.

Élveztem az olvasás során, hogy a felbukkanó könyvek, teremtmények, tárgyak, emlékek az én fejemben is jelentettek valamit a saját életemből. Tény, hogy nem minden olvasó értelmezi egyformán ezeket, de épp ettől lesz mindenkinek egyedi az olvasásélmény. Ezek a felbukkanó utalások sok érzést ébresztettek bennem, elfelejtett történeteket hoztak elő, szereplőket, érzelmeket és nem utolsó sorban saját emlékeket. Majdnem egykorú vagyok a szerzővel és ezt sokszor éreztem is, egy-egy részlet kapcsán. Régen vidéken éltem, és gyerekkoromban szaladtam át mezőkön és ugráltak a szöcskék minden irányba a lábam előtt. És számos hasonló kapcsolódás előjött az olvasás során, annyira személyesek is, amiket nem szeretnék kiteregetni. Ha már ebbe a nagy írós dologba belemerülök, ezt talán megoszthatom. Az egy tény, hogy az írás az egyik teljesen elfogadott és ajánlott terápia a bennünk élő frusztrációk oldására. Az életem egyik traumája után én is ebbe menekültem és félkészre írtam valamit, amit aztán jól elrejtettem a fiókom mélyére. Nagyon nagyon felszabadító érzés volt, hónapokig foglalkoztam vele, de minden perce megérte és élveztem nagyon, ajánlom mindenkinek ezt a módszert. 

Ezt a felütést követve óhatatlanul eszembe jutott az olvasás során, ez az író, Max a történetben mennyit kapott Zoliból, ezek a történetek mennyire fedik az ő valóságának egy-egy darabját? Saját gyerekkori élményeket sejtek itt megbújva. De igazából nem ezzel kell foglalkozni, hanem hogy mit vált ki az olvasóból ez a történet. Engem a szimbolikák nem érdekelnek, se Alíz, se Óz, sosem szerettem az ilyesféle összehasonlításokat. Az érdekel egy könyvben, hogy milyen érzéseket vált ki, hogyan hat rám, mint olvasóra, és ebben kitűnőre vizsgázott. 

Félretéve a filózgatást és visszatérve a könyvre, nekem nagyon tetszett a rengeteg helyszín, sokszínű volt, mintha a fél világot bejártam volna néhány óra alatt. Szerintem ez a fiatal olvasóknak éppúgy tetszik, mint a felnőtteknek, akik már egyik-másik helyszínt tudják is hova tenni.

A karaktereket megszerettem, a főszereplőkön kívül számtalan érdekes egyéniség akadt, felsorolni is nehéz, itt aztán megnyilvánult a szerző szárnyaló fantáziája. Tom volt a kedvencem, az igaz barát.

De tetszettek a negatív karakterek is, az ügyvéd meg Viktória jó kis meglepetést okozott, ki ezzel, ki meg valódi átváltozással. A rózsáknak adni a besúgó szerepét briliáns ötlet, ennél már csak az tetszett jobban, hogy Bíbor Városban mindig szombat este van. Mekkora királyság!

A történet vége számomra meglepő volt, nem igazán ehhez vagyok szokva, sokkal szívfacsaróbb befejezést vártam, de mivel széles korosztálynak szól a mese, így természetesen nem bánom, hogy váratlan fordulattal, de boldog befejezéshez értünk. Nagy elismerésnek érzem, hogy a megoldás végül is a női fondorlatosságnak köszönhető, persze vastagon szeretetbe ágyazva. Ez egyfajta köszönet a biztos hátországnak, legalábbis rám így hatott.

 

Köszönöm a szerzőnek ezt az újabb utazást, és kívánok magunknak további képtelen történeteket tőle, mert:

"Mesélni a legjobb dolog a világon."

Borító: Nagyon tehetséges képregényrajzoló munkája: László Márkot megtalálod Instán: https://www.instagram.com/marklaszlo/

Kedvenc karakter: Max

Szárnyalás: A szarvasos mese.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Végig meseszerűen izgalmas, és nem marad HEA nélkül.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

Nyereményjáték:

 

Benyák Zoltán  regényeinek első mondatait találhatod minden állomáson. A feladatod kitalálni a regény címét, amelyben szerepel a feladvány, és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A nyereménykönyvet csak magyarországi címre postázzuk! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

Feladvány: "Anton Pal sosem kereste a csodát, de úgy gondolta, ha mégis rátalál, akkor az Isztambulban fog bekövetkezni."

a Rafflecopter giveaway

 

Állomások:
Blogturné Klub
10.31 Spirit Bliss - Sárga könyves út
11.02 Kelly és Lupi olvas
11.04 Flora the Sweaterist
11.06 Spirit Bliss - Sárga könyves út - Interjú
11.08 Utószó
11.10 Hagyjatok! Olvasok!