376 oldal
Goodreads: 3,92
Besorolás: YA, fantasy, angyalok, nefilimek
Földi pokol.
A világ ilyen Luce számára barátja, Daniel, a bukott angyal nélkül. Egy örökkévalóságig tart, hogy egymásra találjanak, ám amikor
sikerülne nekik, a fiú bejelenti, most mennie kell. Csak annyi időre,
míg kézre keríti a Kitaszítottakat... azokat a halhatatlanokat, akik
Luce-t meg akarják ölni. Daniel Luce-t a kaliforniai sziklás tengerpart
egyik iskolájában, a Shoreline-ban rejti el, ahová rendkívüli tehetségek
csoportja jár: a Nefilim, bukott angyalok és emberek leszármazottai.
A Shoreline-ban Luce megtanulja, mik azok az árnyékok, és hogyan
használhatja fel őket arra, hogy előző életeibe belepillantson. Mégis,
minél többet tanul Luce, annál inkább gyanítja, hogy Daniel nem avatja
be mindenbe. Rejteget valamit..., valami végzeteset.
Lehet, hogy a Daniel által elmesélt múlt voltaképpen nem igaz? Lehet, hogy Luce számára végül is mást szán a sors?
A Fallen egy számomra nagyon ígéretes epilógussal ért véget, Daniel és Cam beszélgetése sokszor eszembe jutott a könyv befejezése után. A Torment is az ő kettősükkel kezd a prológusban, a könyv tehát biztatóan indul. Cam és Daniel fegyverszünetet köt 18 napra, ennyi idő áll Daniel rendelkezésére, hogy levadássza a Kitaszítottakat. Hogy nyugodt legyen Luce biztonsága felől, a Sword&Cross-ból a gyönyörű, tengerparti Shoreline suliba viszi. A lány védelme érdekében még attól sem retten vissza, hogy szinte parancsnak tűnő utasításokat osztogasson Luce-nak, ezek közül a legfontosabb, hogy Luce nem hagyhatja el az iskola területét. Persze a lánynak nem tetszik sem az iskolaváltás, sem az, hogy minden magyarázat nélkül engedelmeskednie kéne. Luca azt gondolta végre együtt lehetnek, de Daniel magára hagyja, idegenekre bízza.
Sok kritikát kap Luce karaktere az olvasóktól, pedig csak bele kell gondolni a helyzetébe, hogy megértsük őt. Elég frusztráló lehet azt érezni, hogy mindenki tudja, mi folyik körülötted, csak te nem. Néhány tudatos ballépését leszámítva abszolút érthetőek a reakciói. Fogalma sincs mi a jó és mi a rossz, ki barát, ki ellenség, időnként még az igaz szerelem is kérdéses. Bizonytalan a múltja és a jövője, nem csoda, hogy ezen siránkozik, filózik 370 oldalon keresztül.
De nem csak ő bizonytalan, Daniel is szemöldökráncolást vált ki több alkalommal, ha nem lenne az a jó néhány közös jelenetük, kiverné a biztosítékot néhány mondata. De ezek az összebújós jelenetek még mindig kiváltják azt a bizonyos borzongást, amit a Fallen-ben megszoktam.
Nagyon keveset kaptam Cam-ből! Jobban érdekelt volna bárminél, de legalább van mire várni a következő részben. Kaptam viszont sok új karaktert, akik közül Shelby, Luce szobatársa remek, valamint Miles, a jóképű barát, aki több akar lenni mint barát. Nem bántam a szerelmi háromszög megjelenését, Daniel arcát szinte láttam magam előtt annál a bizonyos jelenetnél. Kellett is.
A végső harc nem volt az a "mindent vitt" kategória, egyáltalán nem, viszont a csattanó remekül lezárta a könyvet.
Véleményem szerint Lauren Kate tehetséges író, a könyvet olvasva időnként jelentősen megcsillantja a tudását, remek leírásai vannak, például a szárnyak nagyon tetszettek. Jó az egész alapötlet, ez a világmindenségen átívelő reinkarnálódó szerelem. Tetszett a "derengő", és el is tudtam volna viselni sokkal több jelenetet, amiben a múlt jelenik meg.
Minden hibája ellenére még mindig szeretem ezt a sorozatot, várom a harmadik részt, ami pár héten belül meg is jelenik magyarul. Nem mondom, hogy letehetetlen, őrjítően izgalmas, de nekem kedves, és magával ragadó.
Kedvenc karakter: Miles
Szárnyalás: Határozottan jót tett a történetnek a környezetváltozás.
Mélyrepülés: A harc a végén nem volt nyerő.
Érzéki mérce: Csók, csók és csók.
Értékelés:
