KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: novella. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: novella. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. szeptember 26., kedd

Colleen Hoover: Finding Perfect - Megvan a tökéletes (Hopeless #2,6)


A Könyvfesztiválra magyarul is megérkezik Colleen Hoover szívszorító története, a Finding Perfect - Megvan a tökéletes, ami a Minden tökéletesed és a Helló, Hamupipőke érzelmes befejezése is egyben. Kövesd végig a blogturnét, ahol extra állomásokat is találsz, és ha velünk játszol, a könyv egy példányát is megnyerheted a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásában!
 
Könyvmolyképző Kiadó 2023. 
80 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Goodreads: 4,17
Besorolás: novella, romantikus, realista

A Finding Perfect – Megvan a tökéletes egy kisregény, amiben Colleen legkedveltebb szereplői köszönnek vissza. A Finding Cinderella – Helló, Hamupipőkéből ismert Daniel meséli a történetet, melyből az olvasók végre megismerik a várva várt végkifejletet. Te miben reménykedsz?

Milyen érzések árasztják el az ember lányát, ha a kedvenc írónője a korábban külön-külön is kedvencként olvasott, egymástól független történetét egy novellával megkoronázza? Természetesen hatalmas lelkesedéssel fogtam a kezembe és habzsoltam be ezt a nyolcvan oldalt pillanatok alatt. Pedig nem egyszerű a téma, és itt a blogon megengedek magamnak némi spoilert, hiszen nem lehet erről a novelláról anélkül egy szót se szólni, hogy ne mondjuk ki, konkrétan miről van szó.
Daniel mesélte el annak idején a Finding Cinderellában (Lupi értékelése), hogyan találtak egymásra Six-el, és milyen titkok övezték a kapcsolatukat. Hiába telt el némi idő, Six rendkívül boldogtalan, szomorú, és ezen Daniel mindenképpen szeretne segíteni. A lánynak egyszerűen tudnia kell, hogy az örökbe adott gyerekük jó helyre került, csakis ezen agyal, és nem hagyja nyugodni, amíg meg nem tud valamit. Csakhogy az örökbefogadás teljesen névtelen volt, ráadásul külföldön, Olaszországban történt, nagyon nehéz lenne bármit is kideríteni a részletekről. Ez egy lehetetlen vállalkozás. Mégis, Daniel elindul egy apró nyomon, és mégiscsak sikerül találnia egy lehetőséget. Már a kisregény címéből is adódik a megoldás, nem nehéz fülszöveg nélkül is kikövetkeztetni, hogy ki is az örökbefogadó pár. Természetesen én sem lepődtem meg, örültem ennek, és szépen előkerültek a papír zsebkendők is, mert ezt az érzelemcunamit nem lehet másképp túlélni, mint egy jó adag pityergéssel. 
Mindkét félnek nagy megpróbáltatás, egyben nagy megkönnyebbülés is volt ez a nagy találkozás. Saját döntésük volt, kényszer nélkül, és a lehető legjobb módon történt meg. Az olvasók, akik szerették ezeket a párokat külön külön is, természetesen örülnek egy ilyen ráadás kötetnek, hiszen jó találkozni a kedvencekkel, belelátni a jövőjükbe, mi is történik velük a továbbiakban. Mégis kétélű ez a dolog, nem mindenki fog ezzel egyet érteni. Danielék részéről mindenképp ráfért a történetükre egy pozitív tovább gondolás, de ugyanezt nem éreztem az AYP-nél. (Minden tökéletesed) Graham és Quinn történetének számomra teljesen jó befejezése volt, ami nem volt végérvényesen lezárva, de valamiféle megnyugvást adott, a szereplők és az olvasók felé is. Quinn elfogadta, hogy nem lehet a hagyományos módon anya, ezzel együtt újra boldog tudott lenni Grahammel és a kutyusukkal, Olaszország is jó változásokat hozott az életükbe. Nem gondoltam volna, hogy kis idő elteltével máris gyökeresen megváltozik az életük. Minden bizonnyal szabályos/legális volt az ügymenet, ezt nem kétlem. Abban viszont lehetett hiba, hogy Six nem volt kellően felkészülve erre, vagyis hát biztosan nem volt, úgy tűnt elég gyorsan történtek a dolgok. Egy folyamaton kellett volna az események után átmennie, pszichikai háttérrel megtámogatva. Bár Six reakcióit ismerve, igazából az írónő által szövött cselekmény lett az ideális továbblépés, a személyes meggyőződés után lelte meg a lelki békéjét ez a lány.
Összességében azt mondhatom, örülök, hogy kaptam egy aprócska bepillantást ennek a két párnak a további életébe, és sajnáltam, hogy ilyen nyúlfarknyi az egész. Arra mindenképp ösztönöz, hogy újraolvassam a Hopeless sorozatot, hiszen Sky és Holder is feltűnnek itt néhány pillanatra, és természetesen belém hasított, mennyire imádtam a történetüket, és mennyire hiányoznak. Szóval, a rajongóknak kötelező ez a szösszenet, nagyon szerethető kis kiegészítés.   
(Zárójeles megjegyzés: Hol a kutyus?)
Kép: Pinterest

Borító: Cuki.

Kedvenc karakter: Quinn.

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Párszor elő kellett venni a papír zsebkendőket.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!


Nyereményjáték
Colleen Hoover a Blogturné Klub tagjainak a régi kedvence, hiszen az összes regényével turnéztunk a megjelenése idején. Éppen ezért egy kis Hoover-emléktúrára invitálunk titeket a játékunk során.
Minden állomáson egy-egy idézetet találtok az író csodálatos történeteiből. A feladatotok, hogy a Rafflecopter doboz sorába beírjátok, hogy mely könyvből idéztünk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY:  
 
"– Te jó ég, Layken, hogy csinálod ezt? – kérdezi szipogva.
Kifújja az orrát és kivesz még egy zsebkendőt.
– Mit hogy csinálok? – kérdezem.
– Hogy bírod megállni, hogy ne szeress belé?
Újra folyni kezdenek a könnyeim. Nekem is kell még egy zsepi.
– Nem bírom megállni. Egyáltalán nem bírom megállni."

Állomások:
09.24. - Sorok Között
09.26. - Kelly & Lupi olvas
09.28. - Sorok Között exra állomás
09.30. - Csak Olvass! extra állomás
10.02. - Csak olvass!




2021. december 18., szombat

Adventi blogturné 2021


 „Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”
 
Mi, a Blogturné Klub tagjai hiszünk ebben a csodában, és abban is, ha felidézzük a régmúlt idők karácsonyait, rájövünk, hogy a kis apróságok adják a legbensőségesebb boldogságot. Hisz nem az ajándék mérete a fontos, hanem az, akitől kapjuk.
A karácsony a szeretet ünnepe. A legtisztább emberi érzelemé.
Nem kell hozzá pénz, elég egy érintés, hang, mosoly, vagy néhány egyszerű, kedves szó. A szavaknak pedig ereje van! Ezért most egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!
Korábbi turnéink során megtapasztalhattátok: a csoda bizony létezik. Életre keltek a könyvek, megelevenedtek szereplőik, hangot kaptak szerzőik, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok pedig beteljesedtek! Láthattátok, kedvenceitek miként várják és töltik az ünnepeket, s milyen üzeneteket küldenek egymásnak. Idén viszont úgy gondoltuk, hogy egy best of válogatással lepünk meg benneteket: visszahozzuk a számotokra legkedvesebb tartalmakat.
December elsejétől egészen szentestéig minden nap valami új meglepetéssel kényeztetünk benneteket. Lesznek könyvajánlóink, zenelistáink, ínycsiklandó receptjeink, de újra elkalandozunk kedvenc karaktereink világába is, ahonnan meg sem állunk az őket életre keltő szerzők kedves üzeneteiig, amik érkezhetnek írott- vagy akár képi formában is. S ha mindez nem lenne még elegendő, akkor megsúgjuk: egy igazán exkluzív meglepetés is lapul a puttonyunkban. Ráadásul instagram oldalunkra is érdemes lesz felnézni.
Apropó puttony! Ha egy kicsit közelebb merészkedtek, és vettek bele egy gyors pillantást, láthatjátok, mennyi kincs lapul még benne: sok-sok könyv, ami csak és kizárólag arra vár, hogy szebbé tegye a karácsonyotokat.
Tárd hát ki szívedet, kedves olvasó, és engedd, hogy a boldogság melege átjárjon.
 
Fogadjátok szeretettel a Maxim Könyvkiadó szerzőjének, Szaszkó Gabriellának novelláját!
 
Karácsonyi lélek

Némán kezdett szállingózni a hó a szürke kisváros felett. Puha, hangtalan csenddel értek le a fehér pamacsok a langyos aszfaltra, amely azonnal magába szívta őket, eltüntetve ezzel a karácsony halvány ígéretét. A lakók persze próbálkoztak ünnepet csempészni a házakba, néhol némán pislákolt egy-egy túlzottan rövid karácsonyi égősor. Pár lámpaoszlopra csillagokat rögzítettek, de az utcai lámpák semmitmondó sárga fénye elnyelte a gyenge ünnepi hangulatot. Üres, fagyos szürke utcák és lecsupaszodott fák szegélyezték a szorosan bezárt házakat.
Egy fehér arcú, sápadt fiú leszegett fejjel járt odakint. Szorosan maga köré fonta a karját, és reménykedve kapta fel a fejét minden neszre. Karácsonyi csengőket akart hallani és édes nevetést. Érezni az arcán a ropogó tűz kellemes melegét és a mézeskalács ünnepi illatát. Nagyvárosban szerette volna tölteni az ünnepet, sőt igazából könyörgött a főnökeinek, hogy a színesre díszített terekre mehessen, ahol forralt bor és hangos nevetés töltötte be a vásárokat. De a Karácsonyi Lelkek nem válogathattak, minden évben máshol kellett szolgálatot teljesíteniük. Így idén neki ez a néma, haldokló kisváros jutott. Itt kellett volna elhintenie a karácsony szellemét, a meleg boldogságot. Úgy érezte, esélye sincs erre.
Hangos beszélgetés hangzott fel a háta mögött, mire a lehető leggyorsabban láthatatlanná vált. Az apró család hatalmas fenyőfával érkezett. Az édesapa egyedül tartotta a nála is termetesebb örökzöldet, és hangosan szitkozódott:
– Műfenyő! Én mondtam, hogy jövőre műfenyőt veszünk. Nincs nekem ehhez se kedvem, se energiám! Még bele is kell vágni a talpba.
– Talán nem karácsonyeste kellett volna elmennünk fát venni, és akkor nem ez a hatalmas lett volna az utolsó példány – sóhajtott fel az édesanya.
– Nem a Jézuska hozza a karácsonyfát? – kérdezte egy nyolcéves, csillogó szemű teremtés. Tekintetében mélyen megbújt az ünnep. Talán ő lehetett az egyetlen, aki a kopott, koszos karácsonyi csillagra percekig csodálkozó pillantással nézett a város főterén. Neki tetszett a túlméretezett, olcsó ruhákból kirakott Mikulás, ami a bank előtt díszelgett. Mások vagy szidták a csúnyaságát, esetleg sietve elrohantak mellette.
– Nálunk nem a Jézuska hozza a karácsonyfát, hanem az apád – szólalt meg a férfi. – De szerinted, hogy is bírna el a kis Jézus egy ekkora monstrumot? A kis Jézus ma születik meg, még akkora sincs, mint a húgod.
A kislány tekintete a babakocsira vándorolt, amit az anyukája tolt maga előtt. Abban aludta édes álmát a kicsi testvére. Tényleg aprócska volt, nála kisebbet szinte el sem lehetett képzelni.
– A Jézuskának varázsereje van, azért bírja el a karácsonyfát – fonta össze a karját maga előtt. – És hozott is volna nekünk is, ha nem lennétek ilyenek!
– Milyenek? – mordult fel az apja, miközben kivette az ajtó kulcsát, és beleillesztette a zárba.
A Karácsony Lélek besurrant a résnyire nyitott ajtón. Két apró gyerek mellett remélte, hogy meg fogja találni az ünnepi hangulatot a nagyobbacska ház zárt ajtaja mögött, de ahogy az édesapa felkapcsolta a villanyt, azonnal lebiggyesztette a száját.
A karácsonyi hangulatot mintha erőszakkal kiszippantották volna a lakásból. Egyetlen elhagyatott teamécses sem árválkodott az ablakpárkányon. A fa minden háznál állt már ilyenkor, a legtöbb lakásból sült hal és bor illata áradt.
Itt csak az édesapa dörzsölgette a kezét a kihűlt kandalló előtt. A kislány rózsaszín kabátjában állt a szoba közepén, nem is lett volna túl sok értelme levennie a fagyos helyiségben. A szeme azonban továbbra is eltökélt, bizakodó és kíváncsi maradt.
A Karácsonyi Lélek sóhajtott egyet. Ránézett a kislányra, majd képzeletbeli ingujját felgyűrve elhatározásra jutott. Mindig is szorgalmas munkaerő volt, ezért mindent meg kellett tennie, hogy ez a rózsaszín habcsóknak is beillő apróság nehogy elveszítse az ünnepi hangulatát.
A mogorva apuka lassan elkezdett tüzet rakni a kandallóban. A Karácsonyi Lélek elmosolyodott, főleg, amikor tekintete az ebédlőasztalon elhelyezkedő adventi koszorúra siklott. Ezzel már lehetett mit kezdeni! A sápadt Lélek arca azonnal kipirult, ahogy megérezte a kandallóban ropogó tűz melegét. Könnyed varázslatot hintett a táncoló lángokra, amitől fahéj illata lengte be a nappalit. A kislány kezét melengetve ült le a kandalló mellé, anyukája fehér mázzal díszített mézeskalácsokat és forró, habos kakaót készített neki egy piros tálcára. Kabátját levéve lassan majszolgatni kezdte a süteményt. Apja mérges morgolódását meg sem hallotta a karácsonyillatú tűz melegségénél. A Karácsonyi Lélek a vállára telepedett, igyekezett kizárni a világ kellemetlen zajait, édesanyja ideges kapkodását a konyhában, apja korántsem ünnepi arckifejezését, az edények fülsértő csörömpölését.
Kishúgát közelebb húzta magához, aki egy nyolchónapos csodálkozásával figyelte a hatalmas karácsonyfát. Testvéréhez hasonló barna szemében felvillantak az égősor fényei. Gurgulázó nevetést hallatott, amikor édesapja hangosan káromkodva ejtett le egy nagy adag szaloncukrot a földre.
A Karácsonyi Lélek elmosolyodott, és közelebb húzódott a két gyermekhez. Az illatok belopóztak az orrába, a melegség megtöltötte a lelkét.
Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, és csillámokat szórt a nappali unalmas barna szőnyegére. Csak akkor merte bevallani magának, hogy félt. Rettegett, amikor a szürke utcán állva kereste a karácsonyi hangulat cseppjeit. Minden évben úgy érezte, hogy a világ közelebb állt ahhoz, hogy elveszítse az ünnepet a szívéből. A felnőttek közül csak pár példány törölte ki a könnyet a szeméből, amikor meglátta a piszkos utcán felvillanó fényeket. Egyre kevesebben néztek fel a szállingózó hópelyhek rengetegére. Egyre többen kapkodtak, szitkozódtak, lökdösődtek.  
Ha egy Karácsonyi Lélek nem találja meg az ünnepet senkinek sem a szívében, akkor halálra van ítélve. De azon a napon ő megmenekült. Két barna szempár, és lassan a gyerekeikkel együtt nevető szülők is csatlakoztak a tűz mellett a habos kakaóval.
A Karácsonyi Lélek lassan megnyugodott, és behunyta a szemét. Magába szívva a szeretet minden cseppjét.

Megragadva az alkalmat, kívánunk minden kedves olvasónknak nagyon kellemes karácsonyi ünnepeket!  Ne felejtsétek, év végén jövünk a szokásos összefoglalónkkal! 
Kelly és Lupi

Nyereményjáték:

Ünnepi turnénkhoz hasonlóan mostani játékunk is rendhagyó formát ölt. Minden állomáson találsz egy kérdést, ami az adott poszthoz kapcsolódóan irányulhat az adott könyvre, szerzőre, szereplőre, de olyan is előfordulhat, hogy a te véleményedre, élményeidre, kedvenceidre leszünk kíváncsiak.
A turné végén, a Blogturné Klub bloggereinek felajánlásából hét ajándékcsomag kerül kisorsolásra azok között, akik minden állomást teljesítenek (vagy legalább megpróbálják). A csomagok tartalma minden esetben meglepetés lesz, de a könnyebb választás miatt mindegyiket ellátjuk egy fantázianévvel.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)
Feladvány: Hogy hívják a Pennington testvéreket? 
 
 
Adventi blogturné

2019. november 25., hétfő

Erin Watt: Tarnished Crown - Megkopott korona (The Royals #3,5)

A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk Erin Watt világsikerű sorozatának kiegészítő kötetét, mely a Megkopott korona címet kapta, és Gideon Royal valamint Savannah Montgomery szerelmét tárja elénk. Tartsatok a Blogturné Klub hat bloggerével és játszatok a három nyereménykönyv egyikéért, amit a kiadó ajánlott fel!

Könyvmolyképző Kiadó 2019. november
192 oldal
Fordította: Benedek Dorottya
Goodreads: 3,63
Besorolás: YA/NA, realista, romantikus, kisregény

Gideon Royal két évvel ezelőtt, egyetlen hiba miatt elveszítette álmai szerelmét. Azóta megcsömörlött, közönyössé vált, és belekerült a zsarolás, a szívfájdalom és a veszteség végtelen spiráljába. Amikor egyetemre került, azt remélte, mindent újrakezdhet. Ám a sors másként tervez, és ismét az útjába sodorja Savannah Montgomeryt.
Savannah úgy hiszi, nincs már visszaút Gideon árulása után.
A fiú azt reméli, téved.
Megbocsátás. Remény. Megváltás. Gideon megfogadta, hogy visszaszerzi a lányt, aki elrabolta a szívét. És ha egy Royal elhatároz valamit, a végsőkig elmegy, hogy valóra váltsa.
A szédítően népszerű Royal családban mindig történik valami.
Hagyd, hogy kiragadjon a hétköznapokból!

Nagy örömömre szolgál, hogy a Royal fiúk sorozatban helyet kapott ez a kiegészítő novella is, melyet eredetileg fejezetenként tettek közre a szerzők a weboldalukon, persze az eredeti nyelven. A Könyvmolyképző Kiadó szerencsére kézzel fogható könyv formájában is beillesztette a sorozatba Gideon történetét.

Az első három részt olvasva is foglalkoztatott Gideon karaktere,  mi az a titok, ami körbelengi, vajon miért szakított annak idején Savannah-val. Amikor feltűnt a korábbi részekben, valami mérhetetlen szomorúság áradt ebből a srácból, egy-két elejtett utalás alapján érezhette az olvasó, nagy bajban van a lelki világa. Ráadásul keveset láttuk, hiszen Reed és Ella történetében ő már főiskolára járt.
A szerzők ebben a történetben is követik a váltott szemszögű írásmódot, kiegészítve azzal, hogy váltogatják az idősíkokat, így a jelen mellett követhetjük a három évvel ezelőtti eseményeket is.

Amikor először találkoznak, a lány még alig több, mint 15 éves, de teljesen megbabonázza Gideont. Sav (én kérek elnézést ezért a becenévért, ami a magyar nyelvben iszonyú rosszul hangzik, de remélem szav-nak olvassátok ) viszont már az elejétől szerelmesnek érzi magát, és bár komolyabban gondolkodik a korosztályánál - köszönhetően az idősebb lányok társaságának - azért még így is nagyon fiatalnak számít Gideon mellett, aki eddig a korosztályából vagy a picit idősebb lányok közül választott. A végzős Gideon imád bulizni, kiengedni a gőzt, és a lány igyekszik a legelőnyösebb formáját mutatni, még ha az nem is teljesen önmaga. Például kényszeresen kiegyenesíti a haját, pedig természetes hullámos, ami kiengedve éppolyan szexi lenne. Gideon nem tud betelni a lány szépségével, vele akar lenni minden szabad percében. De mindig közbejön valami, és az a valami a család, konkrétan a Royal fiúk édesanyja, aki akkor már masszívan gyógyszer és alkoholfüggő. Az idősebb srácok próbálnak otthon lenni vele, mert az apjuk rengeteget van távol üzleti ügyben, amiről a fiúk meg vannak győződve, hogy igazából nagyrészt kamu. A legnagyobb baj azonban az, hogy Gideont kiszúrta magának Dinah, Ella apjának felesége, aki gyakran megjelenik náluk, mintha segítene a családnak. Folyton belemászik Gideon személyes terébe, aki először figyelmen kívül hagyja a nyilvánvalót: ez a nő akar tőle valamit.
Egyre több lesz a probléma, amivel Gideon nem akarja Savannah-t terhelni, főleg mert az egész család titkolózik, nem szívesen teregetik ki a szennyest.  Dinah a legnagyobb bajban is képes megzsarolni Gideont.

A jelenben Gideon újra találkozik a lánnyal, aki fontolgatja, hogy ugyanarra a főiskolára fog járni, mert itt van filmes szak, ami érdekli őt. A srác azonnal szervezkedni kezd, hogy "véletlenül" összefussanak a bemutató rendezvényeken. Mindenre magyarázatot akar adni a lánynak, és egy második esélyt kicsikarni, hiszen szinte zombiként élt az utóbbi időben. Tudja, hogy milyen mélyen megbántotta Savannah-t, de helyre akarja hozni, mert tudja, hogy nem közömbös a lánynak, és a pofonok ellenére újra és újra elé áll.

Biztos vagyok benne, hogy minden olvasó tisztában van azzal, hogy ez nem egy fennkölt irodalmi alkotás, én sem ezt kerestem benne. Én a Royals fiúk hatása alatt vagyok a kezdetektől, és ez még mindig kitart. Tőlem mondhatja akárki, hogy ezek tuskók, magas lóról beszélnek, stb. de egy biztos, vannak szösszeneteik, amik kiemelik őket a könyves pasik közül. Gideon képes strázsálni a lánykolesz előtt a végtelenségig... Gideon négy virágboltból vásárolja fel a rózsákat egy bocsánatért..  Gideon felmászik a lányhoz az erkély felől, pedig bejöhetne az ajtón is...
Becsülöm a srácokban, hogy mennyit jelent nekik a család. Azonban ne menjünk el Savannah hülyesége mellett sem. Szexi képeket küldözgetni nagyon veszélyes, és a hülye libák ezt nem hiszik el addig, míg a saját képeik kerülnek illetéktelen kezekbe. Ez egy klisés helyzet is lehetne, de inkább azt mondom, legyen csak benne, tanuljanak belőle az olvasók.
Tetszett, hogy megismerhettem mindkét fél régi és a mostani barátait, vicces helyzeteket produkáltak, a romantikus fővonal mellett sok hülyéskedés is belefért a történetbe. Savannah személyiségéről még kevesebbet tudtam eddig, mint Gideonról, jó volt megismerni, nála egy komolyabb fejlődés is végbement, de ez éppenséggel a korából is adódik, de ezzel együtt  felelősségteljesebb lett, és végre a saját érdekeit helyezi előre. Korábban rossz volt nézni, mennyire uralkodott rajta a megfelelési kényszer.

Nos, őszinte leszek, egy kellemes kis szösszenet volt ez a történet, de a sorozatra nézve nincs különösebb jelentősége. Akik szeretik a sorozatot, nyilván ezt is magukénak akarják tudni, szépen mutat majd a polcon a többi mellett. De hozzá kell tenni, hogy a szerzők nem erőltették meg magukat túlságosan, hogy ezt összehozzák. Én szerettem olvasni, picit feltűntek a család többi tagjai is, felcsigázták az érdeklődésemet a többi rész iránt, bár ez amúgy is meg volt. Bepillantást kaphattam a fiúk anyjukkal való kapcsolatába, amire eddig viszont nem sok példa volt.
Mostmáraztánnagyonnagyonváromazigazinegyedikrészt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Borító: Én nem vagyok jó a szimbólumokban, a címet se értem, se a borítót.

Kedvenc karakter: Gideon

Szárnyalás: Nincs szárnyalás.

Mélyrepülés:  Különösebb mélyrepülés sincs.


Érzéki mérce: Nincs szex. Remélem ez nem spoiler.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

Gideon az úszócsapat kiemelkedő tagja, így neki ajánljuk a játékot, sikeres magyar úszókat kell felismernetek. Minden állomáson a megadott képen látható sportoló nevét kell beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

11.25 Kelly és Lupi olvas
11.27 Pandalány olvas
11.29 Sorok között
12.01 Fanni's Library
12.03 Dreamworld
12.05 Readinspo
12.06 Sorok között extra


2016. december 13., kedd

On Sai: Esővágy


On Sai már nagy sikert aratott a Calderonnal, a Szivárgó sötétség sorozattal és az Apa, randizhatok egy lovaggal? című YA regényével is a Blogturné Klub tagjai között, így amikor kiderült, hogy érkezik a novelláskötete, nem is volt kérdés, hogy mi magunk is olvasni szeretnénk. Sőt! A novelláskötetben helyet kapott egy olyan történet is, amit korábban adventi blogturnénk keretében is olvashattatok. 

Rendhagyó turné lesz ez - ugyanis csak egy állomáson olvashattok a teljes kötetről, a többin kiragadunk belőle egy-egy történetet, és arról írunk részletesebben.

Könyvmolyképző, 2016
216 oldal
Besorolás: novellák

Exkluzív válogatás On Sai novelláiból 

Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás. 
On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz. 
Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést; 
hol egy üde ötletet, felszabadító élcet. 
Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér! 
Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó. 

Csemegézz, érezz, érts!

Ritkán szoktam novelláskötetet olvasni, mert nem túl jó érzés, ha nagyon megtetszik egy történet, de túl hamar ér véget:), így csak néha teszek kivételt. Ez pont egy ilyen alkalom volt, hiszen On Sai neve számomra az izgalmas, nagyon jól megírt történeteket jelentik és amíg tűkön ülve várunk az új regényére, addig is kaptunk egy újabb izelítőt abból, hogy mennyire megéri várni rá:).

Mivel ez nem egy összefüggő regény, így úgy döntöttünk a lányokkal, hogy egyikünk kivételével, aki az egész könyvet értékeli, mindenki egy-egy novellát ragad ki, olvas el és értékel (már amennyire lehet egy novellát is értékelni).

A név kötelez, így az egyik novella, amit kiválasztottam, az a hangzatos "Jóvágású vérfarkas nősülne" címet viseli. 
A történet szerint Dan, a magányos, valódi kilétét elrejtő vérfarkas az egyik átváltozása után találkozik egy vérfarkaslánnyal az erdőben, együtt töltik az éjszakát, de másnapra a lány eltűnik. Dan pedig mindenáron meg szeretné találni, hiszen nagyon vágyik már egy hozzá hasonló társra.
Kíváncsi voltam nagyon, hogy On Sai hogyan lesz képes engem, mint vérfarkas (és farkas)imádót elbűvölni, de bevallom teljes mértékben sikerült neki. És talán nem is a főhős vérfarkasunk, Dan volt az, akibe beleszerettem, hanem az egyik "mellékszereplőbe", a Halálba. 
Amikor belekezdtem a novellába, nem teljesen értettem, hogy mit is keres a történetben (bár persze, azt mind tudjuk, hogy ahol vérfarkasok vannak, ott a halál sincs túlságosan messze). De legnagyobb megdöbbenésémre ez a Halál nem a gyilkolás miatt üldögélt az erdő közepén, lábát a tóban áztatva. Ez a Halál egy kicsit kimerült, munkájába belefáradt "munkás", akit az Istenek egy kis pihenőre küldtek az emberek közé, ami számára teljesen újdonság, annak az összes előnyével és hátrányával. Anélkül, hogy bármit is elspoilereznék, talán a legjobban a Supernatural (Odaát) sorozat Castieljéhez vagy Bessenyei Gábor Kéerjéhez tudnám a legjobban hasonlítani. Egy "természetfeletti lény", akit teljesen elbűvöl, megbabonáz az emberi lét és "aki" bájos szerencsétlenséggel próbál alkalmazkodni. 
Egyszerűen annyira jó karakter lett, hogy számomra a teljes történet a háttérbe szorult, az összes szereplőjével együtt. Alig vártam, hogy a Halálról olvashassak (na ilyet se írok le sűrűn:) és olvasás közben többször hangosan felnevettem.
Összességében imádtam a történetet, talán egyetlen egy dolgot tudnék negatívumként megemlíteni: MIÉRT LETT VÉGE? Én még szívesen olvastam volna tovább is:).

A másik novella, amit szintén olvastam a könyvből, "Scar első bálja" volt. Scart nagyon megszerettem On Sai Szivárgó Sötétség sorozatából, így bármi, ami vele kapcsolatos, az jöhet. 
A novella a tizennégy éves Scarról szól, aki élete első báljára készül karácsonykor. Nem túlzottam boldog, hogy részt kell vennie rajta, hiszen túlságosan szegények, a ruhája sem a kor divatját tükrözi, a "mássága" miatt pedig kicsit kirekesztve érzi magát és haragszik, hogy a felvételire való készülés helyett "bálba kényszerítik". De elmegy rá, megpróbálja jól érezni magát és közben történik vele egysmás. Nem is akarok magáról a történetről többet írni, hiszen sokkal izgalmasabb, ha ti magatok olvassátok el ezt a korai történetet. Én minden sorát nagyon élveztem, hisz egy rövid izelítőt kaptunk Scar gyerekkoráról, hogy hol élt, milyen körülmények és emberek között. Érdekes volt látni, hogy ahol felnőtt, attól függetlenül, hogy nem a Föld ugye, mégis teljesen hasonlóak voltak a körülmények. A Telep egy teljesen hétköznapi kis faluhoz hasonlított, a lakóival együtt, ahol a lányok ugyanúgy klikkesedtek és vadásztak a legjobb pasira, ahol az anyák ugyanúgy éles szemmel követték az eseményeket, hogy a lányaikat a legjobb "partihoz" adják feleségül, mintha a Földön lettünk volna. 
És természetesen Artúrt sem hagyhatom ki a történetből, aki egy kis romantikát csempészett a novellába. Olyan vicces volt olvasni arról, hogy Artúr már ott és akkor felfigyelt a kis "mutánskinézetűre", aki viszont annyira arra koncentrált, hogy eltűnjön a bolygójáról és űrhajósnak tanulhasson, hogy a fiú legelemibb segítségét is támadásnak vette. Imádtam a kettőjük közös jelenetét  és vitáját, amiből ez a két mondat nagyon megmaradt bennem:

"A szeretet azt adja, amire a másiknak szüksége van."

"Az árvaság egy állapot, és nem fegyver, amit más ellen fordíthatsz."

Itt is csak azt tudnám felhozni negatívumként, hogy (számomra) túl hamar végetért az egész.... Szerettem volna tovább olvasni a történetet, nagyon könnyű volt Scar világába belemerülni ismét és rossz volt otthagyni őt. 

Sajnos most csak erre a két novellára volt időm, de ezek annyira tetszettek, hogy biztosra veszem, hogy ha lesz egy cseppnyi időm, akkor a többit is elolvasom!

Borító: Tetszik, egyszerű, de nagyszerű.

Kedvenc karakter: Halál, Scar, Artúr

Szárnyalás: a Halál karaktere

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: az első novellában számomra inkább a humor dominált, a másodikban már vegyesebbek voltak az érzéseim 

Értékelés:


Nyereményjáték:

Az Esővágy minket is megihletett. Összegyűjtöttünk nektek egy sor gyönyörűbbnél gyönyörűbb esőcseppes képet, melyeket az állomásokon rejtettünk el egy-egy szó alá linkelve. 
Nincs más feladatotok, mint megtalálni és megnézni őket és:
  1. Beírni a Rafflecopter doboz soraiba, melyik állomáson hány elrejtett esőcseppes képet találtatok. (Igen, a képeket kell számolni, nem a cseppeket!)
  2. Az egyik állomáson egy különleges kép is megbújik, szivárvány színű esőcseppekkel. De vajon melyiken? Extra pontok járnak azoknak, akik ezt is megírják!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


A blogturné további állomásai:

December 13 - Kelly & Lupi olvas
December 14 - Bibliotheca Fummie
December 16 - Dreamworld
December 18 - Deszy könyvajánlója

2016. június 7., kedd

Jennifer E. Smith: Ilyen a boldogság

Jennifer E. Smith egy édes ráadással lepte meg a Milyen is a boldogság regényébe beleszerelmesedő olvasóit. Egy hosszabb novella erejéig ismét betekintést nyújt Graham Larkin és az ő Ellie-je életébe, hogy megtudjuk, hogyan is fest az ő boldogságuk... A Maxim Könyvkiadó hozza el nekünk az Ilyen a boldogság című kisregényt a  Könyvhétre, és az általuk felajánlott példányokat meg is nyerheted a nyereményjátékunk során.


Maxim Könyvkiadó 2016. június 9. Dream válogatás
120 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Goodreads: 3,98
Besorolás: YA, kisregény, romantikus


Ellie O’Neill és Graham Larkin azonnal egymásba szerettek, amikor egy elírt e-mail cím váratlanul összehozta őket. Már több mint egy év eltelt azóta, hogy elbúcsúztak egymástól. Akkor megígérték, hogy írnak egymásnak, de a levélváltások egyre ritkábbak lettek, végül teljesen elmaradtak.
Ellie elsős az egyetemen, és úgy érzi, tovább kellene lépnie, és maga mögött hagynia a múltat. Graham pedig azzal próbálja elterelni a figyelmét, hogy film- és reklámszerepeket vállal. Egy nap azonban Graham New Yorkba érkezik. Ellie-ben megelevenednek a régi szép emlékek, de fél, hogy az érzései nem találnak viszonzásra. Ennek ellenére barátnőivel elmennek a fiú filmpremierjére.
És amikor Ellie és Graham újra szemtől szemben állnak, fellobbanhat-e újra a láng? Vajon túl tudnak lépni a többhónapnyi hallgatáson és a fájdalmas érzéseken, és megtalálják a boldog végzetüket?

Nagyon szeretem Jennifer E. Smith  regényeit, különösen kedves volt nekem a Milyen is a boldogság?, melynek értékelését itt találhatod.
Könnyed, nyári olvasmányként jellemeztem, mely a többi regényéhez hasonlóan mindig nagyon szeretni való romantikus szálat tartalmaz. Hiányoltam viszont a végéről az epilógust, kíváncsi voltam, mi történik velük később. Így teljesüljön minden kívánságom, hiszen egy egész kisregényre való epilógust kaptam!
Hálás vagyok a szerzőnek maximálisan, mert egy nagyon cuki  írást kerekített a rajongóknak. Ellie és Graham  története ott maradt abba, hogy a srác filmjének forgatása véget ért Henley-ben és vissza kellett térnie Los Angelesbe. Egy jó darabig leveleztek még, de Ellie egyre inkább úgy érezte, túl kis pont ő a fiú életében, nem igazán lehetnek érdekesek az ő gimis drámái az ünnepelt sztár életének csillogásához képest. Egy nap aztán nem válaszolt az utolsó levélre. Eltelt egy év, és immár Ellie a Harvardra jár, de nem érzi igazán jól magát.  Amikor New Yorkba hívják egy hosszú hétvégére a barátnői, igent mond, és életében először sétál a felhőkarcolók között.
Merő véletlen, vagy a sors keze, hogy a híres Ziegfeld Movie Theatre előtt  filmbemutatóba botlanak. A barátnői a kordonhoz húzzák  őt is, és igen, megérkezik Graham, de mielőtt hozzájuk érne a vörös szőnyegen, a rendezők véget vetnek a dedikálásnak, a sztároknak be kell menniük az épületbe.
A tömeg lassan elszállingózik, vele száll el a remény is, de az utolsó pillanatban Graham menedzsere meglátja Ellie-t és beinvitálja őket. Graham kihívja a lányt a sötét teremből, és amíg tart a filmbemutató, megszöknek, és megpróbálják  tisztázni a félreértéseket. 
Ez a rövidre szabott  kalandozás New Yorkban adja meg a válaszokat az olvasóknak, hányadán is állnak egymással a fiatalok és hogyan tervezik folytatni az életüket. Annyira jó volt olvasni, milyen hamar egymásra hangolódtak, viccesek és komolyak voltak egyszerre. Beszéltek és hallgatták egymást, kérdezz-felelek játékot játszottak, ettek és sétáltak, leültek a Central Park egyik padjára, és élvezték, hogy senki nem ismeri fel Graham-et Manhattan utcáin.
Azt gondolnám, egy ilyen rövid szösszenetben nem létezhet karakterfejlődés, nagyon viccesen hangzik, de Ellie-re igenis óriási hatással van ez a találkozás, és tovább tud haladni azon az úton, amit már korábban elhatározott, megpróbál nyitottabb lenni a világra, erre a nagyvilágra, amelynek Graham is része, valós, érdeklődő, igazi része. Graham azt nyújtja az olvasóknak, amit eddig, végtelenül kedves, szeretetre és szerelemre vágyó fiatal, akinek szüksége van egy ilyen lányra, mint Ellie, aki kizökkenti a taposómalomból és valódi mosolyt csal az arcára a felvett álca helyett.
Oké, oké, ez egy tündérmese, de akkor is ki merem jelenteni, hogy vannak a való életben is ilyen párok, akik sztár és civil párosként együtt tudnak maradni. Na ez jó végszó volt. Ne hagyjátok ki!!!

BorítóSemmi köze a történethez. Nem is értem.
 
Kedvenc karakter: Ellie, Graham

Szárnyalás: Élveztem a visszaemlékezős részeket is, de a legjobb  a Central Park-os jelenet volt.
Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Übercukiságfaktor kileng.... és csók csók csók.

Értékelés:


Nyereményjáték:

Ellie-t és Grahamet a véletlen, pontosabban egy elírt email címre küldött üzenet hozta össze, ezért mostani játékunkban a leveleknek jutott a főszerep. A blogturné minden állomásán egy-egy híres ember szerelmes leveléből találtok egy idézetet. A ti feladatotok, hogy kitaláljátok, azokkal a szavakkal ki öntötte írásba gyengéd érzelmeit. Ha ügyesek vagytok, s Fortuna is mellétek szegődik, megnyerhetitek a regény három példányának egyikét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

"Három csókot küldök önnek, egyet a szívére, egyet az ajkára, egyet a szemeire."

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

06.01. - Angelika blogja
06.03. - Always Love a Wild Book
06.05. - Deszy könyvajánlója
06.07. - Kelly & Lupi olvas
06.09. - Cbooks
06.11. - Dreamworld

2015. december 15., kedd

Kemese Fanni: Szárnyaszegettek - A Pippa Kenn-trilógia karácsonyi kiegészítő története

 

Emlékeztek még a tavaly karácsonyi Pippás szösszenetre? :) Nos, az a helyzet, hogy idén novellára bővült a történet, amelyben pár utalást találhattok a befejező részre (juhhú!), és hosszú idő után végre Gage fejébe is belelátunk. Sok szeretettel nyújtjuk át nektek Kemese Fanni karácsonyi meglepetéseként a novellát és hogy még egy plusz ajándékkal is kedveskedjünk nektek, egy egyszerű játékkal még dedikált ajándékokat is nyerhettek!

Kemese Fanni

Szárnyaszegettek

A Pippa Kenn-trilógia karácsonyi kiegészítő története 


Pippa Kenn

   Beestem a Kenn-házba, és gyorsan kizártam a szállingózó hóesést, meg az orrokat pirosra csípő hideget. Levettem az átázott holmimat, a hajamból kiráztam az olvadozó havat.
   – Hahó! – kiáltottam, de válasz nem érkezett. Az üres csend erődházakhoz illett, nem családi házakhoz. Jelly kutya sem fogadott a küszöbön, de nem csak ez hibádzott: a máskor patyolat kövön vaskos sárcsík kenődött szét. Nem kutyamancsról vagy bundáról való, hanem mintha valami nehéz, piszkos tárgyat ráncigáltak volna be a házba.
   A testem megfeszült a szokatlan jelek láttán. Követtem a nyomokat, ujjam begörbült, a bőrkesztyű nyikorgott a kezemen. A lépcsőfokokon apró fagyott földrögök hevertek szerteszét, csikorogtak, ahogy rájuk léptem. Az emeleten izgatott suttogást csíptem el, és engedett a csomó a gyomromban.
   A hangok a szobámból jöttek, a résnyire nyitott ajtóm vonzott; titok lapult mögötte.
Belöktem az ajtót, és megtorpantam a küszöbön. A sárcsík egy embermagas, cserepes tujában végződött. A terebélyes, kékeszöld lomb betöltötte a teret; a szoba, amelyet nem bírtam belakni, most először tűnt otthonosnak. Az ágakról tarka gombócok lógtak, a bütykös ágvégekre masnikat csomóztak. Mit keres itt egy fa? Minek aggatták tele egy csomó… Várjunk csak!
   Hazel kiugrott a tuja mögül, az ágak megrezdültek.
   – Ta-daa! – Kitárta a karját, mintha magához akarná ölelni az egész világot, de lehet, hogy csak engem. Vigyorgott, az az érzésem támadt, hogy csak a villogó fogsorának van helye az arcán.
   – Boldog karácsonyt! – mondta Phil, és szerényen ő is előbújt, kezében tükörfényes fémdarab, amelyre éppen madzagot kötött. – Hazel is ezt mondta, csak karácsonyi nyelven.
   Hazel Phil vállába öklözött.
   – Nincs is olyan nyelv!
   – Te már csak tudod! – szúrt vissza Phil. – Nem is jársz iskolába!
   – Sssh! Fogd be!
Phil a következő öklözés elől ellépett, és a hevenyészett díszt az egyik ágra akasztotta.
   – De ha egyszer így van?
   Az ikrek vitába bonyolódtak, nem szóltam közbe, csak vártam a végét.
   Megvizsgáltam a vászon gombócokat: mind levarrt ujjú, kitömött kesztyűk voltak. Hazel munkája. Az ágak tövébe akasztott drótokból és fémdarabokból készült díszek pedig Phil találékonyságát dicsérték. Feldíszítettek egy fát; a giccses tuja valójában karácsonyfa akart lenni. A mai, téli napfordulót követő harmadik nap egybeesett a régi hagyománnyal. Olvastam karácsonyokról. Az apám a legmagasabb polcokra dugta el előlem ezeket a történeteket, mint minden családról és a családi összetartozás erejéről szóló könyvet. Apám tudta, hogy én csak magamra számíthatok, ha ő már nem lesz.
   – Tudod mi az a karácsony, igaz? – kérdezte Hazel. Összevonta a szemöldökét, próbálta megfejteni, hogy mit jelent a könnyfátyol, amit gyorsan kidörgöltem a szememből.
   Hogyan magyarázhatnám el, hogy ez a feldíszített fa olyan, mintha belépnék egy könyv lapjaira? A családdal együtt járt az örökös alapzaj, a közös étkezések, nevetés vicceken, osztozás terheken. Megfigyeltem, hogy a családok megünnepeltek előre kitűzött napokat, apropót kerestek, hogy összegyűljenek és időt töltsenek együtt.
   Bárcsak megsúghatnám a három évvel fiatalabb Pippának, hogy ez lesz a jutalma, ha kitart: egy nap átélheti az érzést, amiről azt gondolta, csak olvashat.
   – Ez az én ajándékom? – kérdeztem Hazeltől. Felvihogtam; egy Kenn-karácsony gondolata többé már nem fért el bennem. Hazel és Phil elégedetten összenéztek, cinkos tekintettel; már nyoma sem volt az előbbi szóváltásnak.
   – Hazel Kenn! – üvöltötte a nagybátyám a földszintről. A lépcsőn közeledő Peternek haragosan görbült az árnyéka. – Vörös Joe-nak eltűnt a francos tujája, és azt mondták te rángattad be ide. Ajánlom, hogy ne legyen közöd hozzá, mert olyan büntetést kapsz, hogy…
   Peter szava elakadt, amikor belépett a szobába. Felmérte a mosolyomat, aztán a tuját, aztán a fintorgó gyerekeit, aztán az elkomorodó arckifejezésemet.
   – Ez meg… – kezdett bele Peter, és Phil behúzta a nyakát, Hazel meg karba tette a kezét, amikor Peter nagy levegőt vett a kiabáláshoz.
   – Hazel, eredj le Vörös Joe-hoz, és kérj bocsánatot a taplóságodért! Mondd meg neki, hogy két hétig szobafogságban vagy!
   – Sosem adta volna oda az a zsugori szemé… – ellenkezett Hazel.
   – Indulj!
   – De apa! – toppantott Hazel; hangja Hazel-hisztis, amivel elért bármit, amit akart. Rám mutatott. Francba! – Nem látod, hogy Pippa mennyire…
   – Eredj! – Peter ajtót mutatott. Hazel először nem mozdult, majd veszített egy gyors szempárbajban, és ciccegve kitrappolt a szobából.
   Peter szája megrándult, amikor elhaladt mellette Hazel. Mosolykezdeményt harapott el, de a hangja még mindig csattant.
   – Azt is mondd meg Vörös Joe-nak, hogy megkapja a tujáját holnap, és átvállalom a tartozását, amivel Kutyaorrú felé kell elszámolnia. És sajnálod, érted? Sajnálod, hogy szó nélkül elhoztad.
   – Persze! – Hazel kinevette az apját, és már rohant is lefelé. – Sajnálom.
   – És takarítsd fel a sarat, mielőtt anyád hazaér!
   Hazel már messze járt, Peter összecsippentette az orrnyerge tövét. Phil felélénkülten visszatette a fára a saját díszeit, amiket Hazel leszedett.
   – Hoztam csirkehúst pitének! – újságolta. – Mya azt mondta, hogy elsőrangú csirke volt.
   Peter otthagyott minket, pedig ha megvárja, megköszöntem volna, hogy maradhat a tuja a házban.
   Miután Hester hazaért az ügyeletből, húsospitét sütöttünk, és annyi krumplis pogácsát szaggattunk, hogy még a szomszédoknak is jutott belőle. Hazelnek még órákkal később is liszt pergett az őztincseiből, és még napokkal később is érezni véltem a sülő pogácsa illatát.
   A szolárlámpákra piros és zöld kendőket borítottunk, és a tompa fények mellett az ikrek csendes éjt húztak hegedűn és csellón. Phil úgy énekelt, mint egy angyal, és Hazel azzal szekálta, hogy úgy énekel, mint egy angyal. Hester rám adott egy angyalszárnyat, amelyet egy régi jelmezes ládából túrt elő. Hazel kristályokat tűzött a hajamba, és a szobámban összekapaszkodva pörögtünk körbe-körbe, míg el nem mosódott körülöttünk a világ, és a szédüléstől meg a nevetéstől lábra sem bírtunk állni. Később rég olvasott történeteket meséltem, szóról szóra, ahogy belém égtek az erődházban. Még Peter is velünk egy szobában ücsörgött; a saját emlékeibe merült, és egy pohár bort szopogatott.
   Aznap este, a Kenn-karácsonyon, könnyű volt a mellkasom és a szívem. Azt hiszem, még álmomban is mosolyogtam.
    Bárcsak megállt volna az idő!

Mya Mavis

    Megállt az idő azon az átkozott karácsonyi éjszakán.
   Át akartam aludni az egészet, de csak az ágyban forgolódtam, és laposakat pislogva figyeltem a szoba mennyezetét, ahogy az árnyékok tintacseppekként gördültek elő a sarkokból és képekbe tömörültek.
   Megint angyal alakját vették fel először, aki a templom tetején állt. Puskáját diadalmasan a magasba emelte, majd glória virult a feje köré, mint egy véraláfutás. A mélyből sápadtkezek nyúltak felé, de nem érték el soha; karmos ujjukat behajlították és kiegyenesítették, mintha szélben hajlongó göcsörtös ágak lennének. Aztán az angyal behúzta a szárnyát, és mögötte megjelent egy satírozott folt, amely barbárrá nyúlt, és csupa éles körvonalban állapodott meg. Igen, a barbár volt az, a fivérek közül a rettenetesebbik, a kendője sáv a homlokán, és a mellkasa a szíve felett szénfeketévé sötétedett. A barbár az angyalt nézte, de szétesett a kép, mintha zápor verne szét egy higanytócsát.
   Az árnyékok szavakká álltak össze. Annyi volt belőlük dühösen egymásra pingálva, keresztül-kasul és még fejjel lefelé is, hogy alig bírtam kiolvasni őket. A szívem nagyot dobbant. Rólam szóltak a feliratok, Mya, Mya, Mya mindenütt.
   Meddig dédelgetünk terroristákat?
   Mya Mavis halált érdemel! Bűnei: apagyilkos, anyagyilkos, gyerekgyilkos. Peter Kenn mégis futni hagyja.
   Mya Mavis látta előre. Tudta.
   Hányan vannak még? Rejtegeti őket.

   Elhűlt bennem a vér, ahogy egyre több szó furakodott a fejembe. Az árnyfesték lecsurgott a falakon, és hurkokat formált, akasztófa köteleket.
   Kop-kop.
   Összerezzentem, az ablak felé kaptam a fejemet, és mire visszanéztem a mennyezetre már nem volt ott semmi sem. A Mavis-átok végre eltakarodott és békén hagyott. Csak a gyors szívverést meg a rémületet hagyta hátra. Valamit láttam az előbb. Mit is?
   Újabb kavics koppant az üvegen, lepattant és kop-kop-kop a tetőcserepeknek verődött. Csend, majd szisszenés és motyogás szűrődött be odalentről.
   Kiugrottam az ágyból Phil hangjára. Feltoltam az ablakot, nagyot csattant a keretben.
   – Mit csinálsz itt? – kérdeztem mosolyogva. A vörös loboncom előrehullott, úgy kellett hátrakanalaznom, hogy lássak valamit. Lent megmozdult egy árnyék. Először csak a sárga szemeket vettem észre a feketeségben, mert Phil feketére változtatta a bőrét, hogy az árnyékban rejtőzködhessen. Megköszörülte a torkát, és a bőre kivilágosodott, az utcai lámpák fénye betegesre színezte őt.
   – Pillanat, várj! – mondta. – Gondolkodom.
   – Micsodán?
   – Hogy vajon melyik felütés tetszene neked jobban.
   – Mik közül lehet választani?
   – Na ezt figyeld: Rapunzel, engedd le a hajadat!
   Kuncogtam egy kicsit.
   – De nem is arany színű a hajam.
   – Hát igen, ezért én is inkább afelé hajlok, hogy: szólj újra, fényes angyal, mert az éjben fejem fölött nekem oly glóriás vagy, akár a mennyek szárnyas hírnöke. Vagy inkább: hívj édesednek s újra megkeresztelsz.
   – Na várjunk csak! – mondtam izgatottan, mert legalább annyira tetszett, hogy ráismertem arra az ősöreg drámára, mint a tény, hogy Phil mit is mondott. – Rómeó meghal. A mesében meg a királyfi megvakul, és nekem nincsenek gyógyító könnyeim. Melyiket választod?
   Csípő fájdalom hasított az arcomba. A szememtől indult, lefelé az arcomon, mintha valaki végigkarmolt volna, és húsig horzsolta volna a bőrömet. Odakaptam a kezemet, de már semmit sem éreztem, a fájdalom elillant. Úgy tettem, mintha megdörzsölném a szememet.
   – Ez magas labda volt – csóválta a fejét Phil. – Akkor maradok annál, hogy cserébe a csirkéért, hoztam neked húsospitét meg krumplis pogácsát. Gyere le a konyhaablakhoz!
   – Nem jössz be?
   – Ha nem érek haza, Hazel vagy az anyám élve megnyúz. Mérik mennyit kések, és még több éneklésre meg zenélésre kényszerítenek. Gyere! Apád nincs a konyhában.
   Belépett az eresz alá, és eltűnt a szemem elől.
   – Sietek!
   Kirohantam a szobából, aztán megtorpantam a folyosón, mert elcsíptem Wyatt lázas hangját a földszintről. Akkor motyogott álmában ennyire hevesen, ha sokat ivott, de nem eleget ahhoz, hogy teljesen kiüsse magát. Lábujjhegyen merészkedtem előre, a pucér talppárnám cuppogott a padlón, és fáztam rövidnadrágban. Minden télen így aludtam, de idén valahogy huzatos volt a ház. Biztosan csak képzeltem, hogy Wyatt szó szerint megfagyasztotta a levegőt maga körül.
   A földszinten hangosodott a motyogás.
   –…Mya…
   A nevem hallatán megtorpantam. Visszhangzott a folyosó. Mya, Mya, Mya. Mintha a falak is szitkozódtak volna. Az epe feltolult a torkomban, úgy kellett visszanyelnem. Szinte már hallottam, hogy Wyatt lenyomja a kilincset, és kilép a folyosóra. Leszid valamiért, amit nem is csináltam, vagy ami még rosszabb, becsmérli az anyámat. De a motyogás folytatódott, és értelmes szavakat hallottam ki. Klónozás. Masírozás. Nagymama. Wyatt sohasem beszélt a nagyanyjáról.
   Az ajtóhoz léptem, és belestem a kulcslyukon, de sötét volt odabent, nem láttam semmit sem. A fülemet az ajtóra tapasztottam, és becsuktam a szememet, mintha egy érzék kiiktatásával felerősíthetném a másikat. Súrlódott a lepedő Wyatt forgolódásától. Alkohol bűze mart az orromba. Tenyésztés. Ocsmány. Gyűlölöm. És végül:
   – Mya.
   Ahányszor Wyatt kimondta a nevemet, görcsbe rándult a gyomrom. Mintha már a hangjával is megmérgezhetne.
   Kopogtak a konyhaablakon. Fel ne ébresszük Wyattet! Vártam, hogy Wyatt elszóljon valami fontosat, de csak mocorgott, és talán a párnájába beszélt tovább. Kótyagosan a konyhába botorkáltam. Elhúztam a sötétítőt, és kinyitottam az ablakot. Vászonba csomagolt illatozó tál várt az ablakpárkányon.
   – Phil?
   Semmi válasz.
   Feltérdeltem a konyhapultra, és kilestem a sikátorba. A leheletem párállott a fagyban. Egy fia lélek sem mászkált odakint. Phil sem bújt el a ház tövében. Nem várt meg.
   Elszontyolodva kibontottam a batyut; a pogácsák aranybarnák, és fénylett a tetejük a tojástól; a piteszelet meg takaros rácsos mintájú. Az étel mellett megbújt egy üvegdarab. Kézbe vettem. Nem is üveg volt, hanem egy tükörcserép, jégcsap alakú. A kiszélesedő részére lyukat fúrtak és madzagot húztak át rajta. A hátoldalon macskakaparás: Boldog karácsonyt (ahogy a régiek kívánnák egymásnak), gyönyörű Mya Mavis! P.
   Elmosolyodtam, a szememet elfutotta a könny a hálától és a boldogságtól. Gyönyörű Mya Mavis. Phil sosem mondott mást, mint amit gondolt. Azon a karácsonyon azt gondolta, hogy Mya Mavis – ez lennék én – gyönyörű.
   Bekaptam egy pogácsát, és az íze fennséges. A tükröt forgattam a kezemben, a mutatóujjamra akasztottam, és engedtem, hogy ide-oda lengjen. Az utcai lámpa fénye belevillant a szemembe. Óvatlanul pillantottam a tükörbe.
   A sebek tűntek fel először. A hússzínű karmolások, amelyek úgy futották körbe a szememet, mint egy undok pókháló. Előredőltem, hogy jobban lássam magamat, a hajam előreomlott, és nem vörös a tükörben, hanem fehér, tökéletes fehér, mint a hó. Nem voltam öreg. Én voltam. Csak éppen fehér hajjal, összekarmolt arccal.
   Elejtettem a tükröt és ripityára tört, a combomnak pattantak az üvegszilánkok. Leugrottam a pultról, megbolondulok, ha tovább kell néznem a tükröt. Kalapált a szívem, és ujjam közé csíptem a tincseimet. Vörösek, mint a vér. Ezt ismertem.
   Aki visszanézett rám a tükörből, azt nem.
   Még nem.
   A mosogatóba sepertem a szilánkokat, és becsuktam az ablakot. A sikátor még mindig elhagyatott volt. Hálát adtam az égnek, hogy Phil már nem állt az ablak alatt.


Gage Mack

   Az ablaka alatt álltam.
   Azt jól tudtam, hogy mennem kéne, mielőtt meglát valaki. Azt nem tudtam, hogyan kötöttem itt ki már megint. Percekkel ezelőtt az erdőkertben formagyakorlatoztam a katanával. Hazafelé az átizzadt pulóverem szinte rám fagyott, mégsem mentem be a Land-házba, hanem egyenesen ide jöttem. Mindig ide jöttem, a francba is. Ha itt ácsorogtam az ablaka alatt, jobban voltam, pedig nem láttam őt, nem hallottam lélegezni sem, és még az is lehet, hogy nem az ablak mögött aludt, amit néztem.
   Ha most hazamennék, talán szétverném a falat, hogy végre alábbhagyjon az a feszültség, ami felébresztett minden éjjel, mióta az eszemet tudom. Olyan érzés volt, mint fulladozni egy tóban. Idebent csak rosszabbodott az éjszakai nyugtalanság. Nem hagytak aludni a történtek. Néha arra riadtam, hogy Sara ébresztget, néha odaképzeltem a rohadtakat, ahogy arról tanakodnak és mutogatnak egymásnak, hogy hogyan öljenek meg, és hogyan engeszteljék ki Sarát emiatt.
   Egyre kisebb helyre szorultam. Mindenhol falak. Ruben miért nem látta, hogy napról napra összemegy körülöttünk a város? A végén betemet minket a beton.
   Megmozdult valami mellettem, a széttépett kosárhalom árnyékában. A macska. Kiszúrtam már az előbb. De ahogy megmozdult, rájöttem, hogy nagyobb. Amiről azt hittem szemét, kibújt a halom alól. Felegyenesedett. Egy ványadt srác volt, beteges alkatú. Fekete volt az arca, és nem bírtam kivenni a vonásait az árnyékban. Tévedtem! Nem fekete az arca, hanem fehér, és a kezén a bőr is fehér. Sápadtfehér. Kapcsoltam, a dögök összekuporodnak sztázisban!
   – Nyugalom ember! – a srác védekezőn intett, és ijedten nézte a kezemet a késem markolatán. Legalább nem rántottam fegyvert. Az is valami. Megint változott a bőre színe, halvány hússzínben állapodott meg, mintha hónapokra egy pincébe zárták volna. A srác szeme sárga hüllőszem. Kellemetlen. De most már felismertem. A Kenn-fiú volt az, a kígyóbőrű.
   – Egyszer még sápadtnak néznek, és véletlenül megölnek – mondtam.
   Phil felvonta a szemöldökét, és némán mulatott rajtam. Óvatosan áthelyezte a testsúlyát, túl mereven. Tartott tőlem, de már kezdtem megszokni, hogy mindenki így van ezzel idebent.
   – Akár le is vághattam volna a fejedet.
   Phil megvonta a vállát.
   – Csúnya halál lenne.
   – Phil a neved. Legalábbis gondolom, amikor épp nem a leszarom hogyan halok meg nagyfiút adod.
   – Valahogy meg kell halni. Úgysem tudnám megakadályozni, ha le akarnád vágni a fejemet.
   Zsebre vágta a kezét, és egy pillanatra lábujjhegyre állt.
   – Mit kerestél a kosarak között, Phil? Ittál pár pohár alkoholt, és józanodsz, hogy apád meg ne tudja?
   – Nem. Ami azt illeti nem. Láttam, hogy jössz és elbújtam. Nem tetszik, hogy idejársz éjszakánként.
   – Sokfelé járok éjszakánként.
   – Őrszem kíséret nélkül, teszem hozzá. Az amúgy nem érdekel, hogy mit csinálsz sokfelé. Az igen, hogy Pippa ablakánál mindig megállsz.
   Kimondta a nevét, és megremegett a gyomrom. Pippa ablakára pillantottam, majd vissza erre a vézna patkányra. Felröhögtem. Vérszegényen.
   – Mi közöd van hozzá? Beköpsz apunak?
   Phil megrázta a fejét.
   – Dehogy! A saját kezembe vettem az ügyet. Összeraktam a professzornak azt a drónt, és megígérte, hogy kiküldik bizonyítékot gyűjteni ellened a menedékhelyre.
   Nyugalmat színleltem.
   – Ellenem?
   Phil mocorgott, de amikor azt hittem, már nem mer többet a szemembe nézni, összekapta magát.
   – Gyilkoltál.
   Semmit sem váltott ki belőlem a vád. Ezzel a gondolattal keltem és feküdtem. Alig bírtam aludni, nem bírtam egyhelyben maradni, nem oszthattam meg senkivel, hogy mi történt.
   – Ha meglesznek a képi bizonyítékok a menedékhelyől, végre száműznek téged a pokolba a városfalon kívülre.
   Azt hittem nem reagáltam, de Phil bátorsága csak a dumáig tartott. Menekülni próbált, de esélye sem volt. A gallérjánál fogva a házfalhoz löktem. Kicsit nyüszített, mint a kutyák. Egyre erősebben benyomtam a kulcscsontja mögött a húst, és leszorítottam a karját.
   – Azt hitted nem tudják? – kérdezte. – Tényleg azt hitted?
   Elgondolkodtam azon, hogy megölöm Philt. Talán látszódott, mert Phil úgy beszart, hogy próbált elhúzódni, de a faltól nem volt hova.
   De ha megölném akkor annyi lenne nekem. Soha többet nem aludnék.
  Magyarázhatnám, hogy azért tettem, hogy megvédjem a várost a hegyvidéki söpredéktől. De akkor hazudnék. Nem azért tettem. Azért tettem, hogy biztosan tudjam, mindük kihűlt, szétdarabolt hulla, és sosem jöhetnek utánam.
   Phil összekaparta magát, és kiköpte, amit tudni akartam.
  – A ruhádon, amiben érkeztél, négy ember vérét azonosította TaMi. Közülük egy idebent született. Berették nem reagálnak semmire sem, vagyis vagy halottak vagy elhagyták a menedékhelyet. TaMi elemzése szerint utóbbinak igen csekély az esélye. Ha a képek is alátámasztják, hogy kinyírtál mindenkit, kiutasítanak a városból, és nem tehetsz semmit sem.
   – Hazudsz! Nem engednék, hogy szabadon járjak idebent.
   Kinevetett, azt hitte jobban tud mindent.
   – Barbár vagy. Túl ritka fogás ahhoz, hogy ne akarják megfigyelni, hogyan alkalmazkodsz egy számodra idegen társadalmi berendezkedéshez.
   – A gyerekeik és a vezetőik között járok.
   – Nem görcsöl be néha váratlanul a jobb karod? Hiába nyomkodod, nem bírsz kitapintani semmit sem, és mégis, mintha lenne ott valami.
   A hallgatásomat beleegyezésnek vette.
   – Gondoltam. – Olyan képet vágott, hogy fel akartam pofozni. – Az egy chip, amin keresztül adatokat gyűjtenek rólad, monitorozzák a viselkedésedet, és tudják hol vagy. Nem egyszerűen figyelnek téged, hanem elemzik minden rezzenésedet.
   Felnevetett.
   – Ilyen egy karácsonyi meglepetés. Boldog karácsonyt! Ha tudod egyáltalán mit jelent.
   Valami váratlan történt mögöttem, mert Phil felfelé, Pippa ablakára nézett. Egy utolsót löktem rajta, hogy a foga is belekoccant, de elengedtem. Ha nem engedem el, megfojtom. Hátranéztem. Látni akartam.
   Pippa az ablakban állt, a hátára kicsi, tollas szárnyat szíjaztak, ami sosem tartana meg embert. A másik vigyorgó Kenn-lánnyal összekapaszkodtak, és elkezdtek körbe-körbe forogni. Ha valamelyikük elengedte volna a másikat, nagyot taknyolnak, de kitartottak. Pippa mosolygott, és úgy még nem láttam embert mosolyogni.
   – Észre sem vesz téged – mondta Phil. – Ha még egyszer meglátlak itt, mindent elmondok neki az utolsó szóig.
   Nem reagáltam a fenyegetésére. Nem érdekelt. Nem fogok sem elismerni, sem tagadni semmit sem. A fiút nem fogom megölni. A helyében én is megtennék bármit azért, aki fontos.
   Később sem jöttem rá, miért, de elmondtam az igazat a ványadéknak:
   – A hegyekben, ahonnan azok jöttek, a magadfajtáknak elvágják a torkát, és a falu végignézi, ahogy kivérzel, mint egy disznó. Ha az istenüknek tetszett az áldozat, a következő évben nem lesz aszály vagy jégeső. A csontokat kifőzik, és fellógatják a falu határán. Végül is emberek azok is. Csendesek és rendszeretőek. A túl sokat visító gyerekeknek kivágják a hangszálait. Ti rutinbeavatkozásnak hívjátok az ilyet. Az anya lefogja az engedetlent, a gyerek állkapcsát szétfeszítik. Meséljek még? Akarsz hallani róluk? Akarod tudni, mi történik egy menedékhelyen, amit azok bevesznek? Akarod?
   Nem kiabáltam. Nem értem hozzá Philhez.
   Nagyot nyelt, és elnézett mellettem. Elfehéredett a bőre, és rájöttem, hogy a doktor álruhát épített egy emberbe. Nagyon messzire elmehetnék ilyen bőrrel. Sara magával ráncigálta volna Philt, és gyerekeket akart volna tőle, hogy a megszerzett tulajdonsággal hatalmat szerezzen a hegyekben. Ki akartam verni a fejemből azt a szuka Sarát!
   Elég hosszú csendet hagytam.
   – Gondoltam. – Ez volt a kegyelem döfésem. – Szart se tudsz az odakintről.
   Elsiettem onnan. Nem néztem vissza Pippa szobájára. Ha visszanézek, nem lettem volna képes másfelé nézni többet. Elkerülöm ezt a helyet.
   Nem a városban fogom leélni az életemet. Az öcsémet sem látom többet.
   Öregedés. Láttam milyen, és amúgy sem akarom.
   Alvás ágyban minden éjszaka. Nő. Gyerekek. Nem egy francos mesében vagyok.
   Felkészülök. Mire kivágnak innen, lesz egy tervem.

Nyereményjáték:


Rendszeres olvasók