Hanna Faber: Always Love You - Whitney Houston

A Kossuth Kiadó jelentette meg Hanna Faber: Always Love You - Whitney Houston című életrajzi regényét, mely A hang alcímet kapta. A szerző egyedi látásmódjával bepillantást nyerhetünk a rendkívül tehetséges énekesnő életébe a kezdetektől egészen a karrierje csúcsáig. Kövesd végig a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Kossuth Kiadó 2023.

448 oldal

Fordította: Nimila Ágnes

Goodreads: 4,00

Besorolás: életrajz, zene, popkultúra

Hangjával ajándékozta meg a világot, és legendává vált
Newark, 1974. A New Hope baptista templom vasárnapi miséjén a gospelkórusból kilép egy törékeny, alig tizenegy éves lány, és előremegy az ezüstszínű mikrofonhoz, hogy szólót énekeljen. Annyira izgul, hogy reszket, aztán mégis énekelni kezd – teljes szívből, lelke legmélyéről. Hangjával valósággal elvarázsolja a híveket, akik zúgó tapsviharral ünneplik. A lány neve Whitney Houston.
A félénk tinédzserből az elkövetkező években – rendíthetetlen édesanyja támogatásával és segítésével – minden idők egyik legsikeresebb és legtöbbet díjazott előadója válik elválaszthatatlan társa, Robyn oldalán. Mindent megkap, amiért annyit küzdött, az elvárások viszont egyre magasabbak lesznek vele szemben. Aztán felbukkan az életében Bobby Brown, és bár a férfit megelőzi rossz híre, Whitney fülig beleszeret. Miközben karrierjében újabb és újabb csúcsokat hódít meg, el kell döntenie, mit hajlandó feláldozni a hírnévért…
Előfordult már, hogy hangosan énekelted Whitney I Wanna Dance with Somebody című slágerét? Vagy elsírtad magad az I Will Always Love You ritmusára…? Ha igen, merülj el korunk egyik legkáprázatosabb zenei legendájáról szóló életrajzi regényben.
Mindig szeretni fogunk, Whitney!

 

Whitney Houston dalai végigkísérték az életemet, több dalához is mélyen kötődöm a saját emlékeim kapcsán. Az első ilyen nagy élményem az ő második, Whitney című, 1987-es albumához kötődik, amelyről az I Wanna Dance with Somebody dal a nyár slágere volt, sosem felejtem el azt a bizonyos éjszakát és hajnalt a Balatonalmádi Panoráma diszkóban, ahol a barátaimmal áttáncoltuk az éjszakát és az első vonattal indultunk csak haza. Nem volt se szállás, se autó, csak óriási szabadság, és két imádni való pasi az oldalamon. A másik ilyen ikonikus élményem a Több, mint testőr film, amit alig vártunk már, hogy megnézhessük, (én a Corvin mozi egyik emeleti páholyában láttam, még a nagy átépítés előtt) és a filmben hallott dalok azóta is minden alkalommal elvarázsolnak és emlékeztetnek arra az érzelmi viharra, amit abban az időszakomban éltem át. Az I Have Nothing minden idők egyik legjobb női előadós dala. Természetesen még rengeteg kedvenc dalom van tőle, és külön nagyon szeretem a duettjeit, például Enrique Iglesias-al, George Michael-el.

Whitney magánéletéről nem sokat tudtam, mindösszesen annyit, hogy Bobby Brown volt a férje, tőle született a lánya, és ő vitte bele a drogozásba, amiből aztán kilábalt, miután elváltak. Ennyire felületesek voltak az ismereteim, mondjuk nem csoda, a korai éveiben csak a zenei újságokból lehetett infókat szerezni, ott meg nem voltak különösebb pletykák. Őszintén megmondom, mellbevágóak voltak számomra a könyv egyes fejezetei, sorra derültek ki Whitney életével kapcsolatos információk, amikről addig gőzöm sem volt. Azt hallottam, hogy az anyukájától örökölte a tehetségét, aki szintén énekesnő, és Aretha Franklinnel, Chaka Khannal, számos fekete sztárral dolgozott együtt. De az meglepő volt, hogy Cissy sokáig nem támogatta, hogy a lánya önálló énekes legyen. Persze énekelt a templomi kórusban, később vokálozott a bátyjával együtt az anyjuk fellépésein, de saját karrier felé nem terelgette. Egyébként az egész könyvön keresztül éreztem valami távolságtartást közöttük, Cissy sokat turnézott, és nem egészen ilyen életet akart a lányának. Aztán az első tv felvételnél éreztem, hogy mennyire izgul és védelmezi ő is a lányát. De mielőtt a szakmai karrierre térnék, a könyv másik hatalmas meglepetése számomra Robyn Crawford személye volt, akivel tinikoruktól legjobb barátnők voltak, és jó ideig gyengéd szerelmi kapcsolat volt közöttük. Később Whitney döntése volt, hogy a karrierje védelme érdekében zárják le a kapcsolat szerelmi részét, így Robyn lett a személyi asszisztense, de ennél sokkal több volt, ő állt mellette mindig, jóban rosszban. Joggal tartottak a média rosszindulatú támadása ellen, ez később be is következett. Megjegyzem én erről sem hallottam semmit, számomra Robyn személye teljesen új volt. A regény szerzője egyébként a végén megjegyzi, hogy Robyn visszaemlékezései erősen befolyásolták az írását, tulajdonképpen a barátságuk alakulását végigköveti a regény. Egy szóra álljunk itt meg. Ez a kiadvány alapjában véve egy életrajz lenne, de szokatlanul regényes a stílusa, mintha a szerző valódi megtörtént helyzeteket írna le, részletes leírásokkal, hosszas párbeszédekkel. Ez sokkal közelebb hozta Whitney-t, többnyire tényleg el tudtam hinni, hogy a leírtak szerint történtek az események. Ami viszont nagyon rontotta az olvasásélményt, az a rengeteg időugrás előre hátra. Amúgy a regényekben szeretem az idősíkok váltakozását, de az egészen más. Itt számomra teljesen logikátlanul ugráltunk az időben, és nagyon oda kellett figyelni, hogy most hol is tartunk a karrierben. Azt viszont abszolút el tudtam fogadni, hogy a timeline nem a haláláig tart, hanem a legnagyobb dobásánál, a Több, mint testőr filmnél és a filmzene sikerénél fejeződik be, tényleg ez az időszak, a 90-es évek eleje volt a karrierje csúcsa. 

Visszatérve a könyvvel kapcsolatos élményekre, engem nagyon meglepett, hogy mennyi hangsúlyt kapott a bőrszíne miatti bizonytalansága, mintha a szerző ezt külön nyomatékosítaná, pedig a sztorik kapcsán inkább az jött le, mennyire büszke volt, és az első sikerek után mindig támogatta az afroamerikai kortársait. A zenei vonalon ez különösen erősen jelen van ez az összefogás. Arról sem tudtam, hogy modellkedett az énekesi karrier előtt, elég komoly sikereket ért el fekete tini modellként, érdemes rákeresni erre az időszakára.
Mindenképp beszélnem kell a drogozásról. Fentebb írtam, hogy ezt a fejemben én Bobbyhoz kötöttem, mert a sajtó ezt sulykolta, de sajnos ez sokkal régebbre nyúlik. Lehet, hogy a szigorú katolikus lányiskolából való szabadulás adta az első löketet a szerek kipróbálására, vagy egyszerűen látta, mit művel a bátyja, de lényeg az, hogy már nagyon korán, 18 éves kora előtt kipróbált mindent is. Kokain és fű, ez a kombináció volt a kedvence. Istenem, hát nem ez a kép lebeg a szemem előtt, ha rá gondolok, mégis ez lehet az igazság, és Bobby csak a sokadik rossz döntés volt, ami a boldog idők mellett újabb mélyrepülést hozott. A regényben nem sokat olvashattam a házasságuk alatti időkről, épp csak pár felvillanást. Azt hiszem jobb is. Ilyen értelemben viszont nem tekinthetem életrajznak a könyvet, inkább a karrierje kezdetétől a csúcsig mutatja meg őt főleg Robynnal való barátságának tükrében.

Végül rávettem magam a könyv kapcsán, hogy megnézzem a 2022-ben készült I Wanna Dance with Somebody - A Whithey Houston filmet. Persze nem akarom összehasonlítani a könyvvel, de azért megjegyzem, voltak érdekes különbségek, hol itt, hol ott. Érdemes megnézni, a vége tökéletesen lett megoldva, szépen, meghatóan.
Összességében rengeteg új információt kaptam a regénytől, és sok régi emléket idéztem fel magamban, kiválóan nosztalgiáztam, pár dalt újra meghallgattam. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a regényes forma az időugrásokkal minden olvasónak bejön, ettől eltekintve számomra kellemes élményt nyújtott.

Képek: Pinterest

 

Borító: Igazán ünnepi hangulatú, szép borító.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Rávett a könyv a zenehallgatásra, és a filmnézésre is. 

 

Mélyrepülés: Sajnáltam, hogy a csúcson maradt abba a történetmesélés.

Érzelmi mérce: Sajnos a drog fiatal kora óta része volt az énekesnő életének, ezt mindenképp jelezném, mint trigger warning.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

 

 Nyereményjáték

 

Olvassátok el a regény beleolvasóját, így könnyedén megválaszolhatjátok a kérdéseinket. A helyes megoldásokat minden állomáson írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. 

 

KÉRDÉS: Mi a keresztneve Whitney féltestvérének, akivel a templomban énekelt?

a Rafflecopter giveaway

 

További állomások:

12.15 Kelly&Lupi olvas

12.17. Szembetűnő

12.19 KönyvParfé

 

 

 

Debbie Harry: Ez van (Face it)

A Jaffa Kiadó jelentette meg Debbie Harry, a legendás Blondie együttes énekesének önéletrajzi kötetét Ez van címmel. A szerző őszintén, sztárallűrök nélkül tárja az olvasók elé karrierjének emlékezetes állomásait, a 70-es évek New Yorkjának klubjaiból indulva a világsikerig. Ha szívesen olvasnád a képekkel gazdagon illusztrált kiadványt, kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe megnyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Jaffa Kiadó 2022.

360 oldal

Fordította: Pritz Péter

Goodreads: 3,60

Besorolás: memoár, punk, popkultúra

Bátor, gyönyörű és punk
Az Ez van az őszinte, lélekkel teli történetmesélés és a lenyűgöző látványvilág keveréke. Soha nem látott fényképekkel, egyedi illusztrációkkal és rajongók által készített művészeti installációkkal tarkítva tárja elénk egy lázadó sokszínű portréját. A ragyogásban, mocsokban és dicsőségben gazdag részletekkel teli könyv újrateremti az 1970-es évek New Yorkjának belvárosát, ahol a Blondie a Ramones-zal, a Televisionnel, a Talking Heads-zel, Iggy Poppal és David Bowie-val szerepelt együtt. Végigjárhatjuk Debbie-vel az utat a kereskedelmi sikerektől a heroinfüggőségig, partnere, Chris Stein súlyos betegségétől a szívszorító csődön és a Blondie felbomlásán át a több mint harminc filmet magába foglaló, sokrétű színészi karrierjéig, a lenyűgöző szólókarrierig és a zenekar diadalmas visszatéréséig, valamint a környezetvédelem és az LMBTQ-jogok melletti fáradhatatlan kiállásáig. Az Ez van mozivászonra kívánkozó történet egy nőről, aki saját útját választotta, és mércét állított a nyomdokaiba lépő művésznemzedék számára.
A könyv mámorító keveréke a szórakoztató, sokkoló, megindító, humoros és revelatív részleteknek, amelyeket tovább színesít jó néhány különleges személyiség beszámolója, akikkel Debbie az évek során együttműködött – Andy Warholtól Jean-Michel Basquiaton át David Cronenbergig és John Watersig.
Debbie Harry zenész, színész, aktivista, a New York-i menőség megtestesítője. A Blondie frontembereként zenésztársaival olyan új hangzást alakított ki, amely egyesítette a rock, a punk, a disco, a reggae és a hiphop világát, megalkotva minden idők legkedveltebb popdalait. Múzsaként az elmúlt négy évtized legmerészebb művészeivel dolgozott együtt. Kultúránkra gyakorolt hatásának mértéke csak ahhoz mérhető, amilyen elszántan óvta a nyilvánosságtól magánéletét – egészen mostanáig.

Amikor megláttam tavaly, hogy megjelenik nálunk Debbie Harry könyve, azonnal elfogott a nosztalgia, nagyon szeretem ugyanis a Blondie-t, ez a zenekar olyan slágereket adott a világnak, mint a Heart of Glass, Dreaming, Atomic, Call Me, nem fogom most felsorolni az összeset, ezek olyan alapművek, amit mindenki ismer, mindenki hallott már. Mivel leginkább funky zenés szórakozóhelyekre jártam, nem a diszkókban ismertem meg a zenéjüket. Fiatal koromban lakótelepen laktam, aminek nagy előnye volt a kábeltévé. Már nem emlékszem pontosan az évszámokra, de a nyolcvanas évek végétől voltak zenecsatornák, nálunk először a Sky és a Super, majd később az MTV, VH1, és imádtuk, állandóan mentek a klipek, köztük persze Blondie számok is.

Nem mondom, hogy a Blondie volt valaha is a legnagyobb favoritom, de nagyon sok kedvencem nevezte meg őket példaképnek, főleg az énekesnők adhattak hálát Debbie-nek, ő az, akire felnéznek a mai sztárok is, Billie Eilish, Miley Syrus, stb.

Mennyire ismerem én Debbie-t? A hátteréről semmit, a személyes szimpátiámat a látott klipek, koncertfelvételek és később interjúk alapozták meg. Magabiztos volt a felvételeken, tökéletes hanggal, kreatív megjelenéssel, összhangban a zenésztársakkal, és volt benne egy jó adag pimaszság, ami mindig ott bujkált a szája sarkában. Igazából a hatalmas sikerű No Exit lemezükkel való visszatérésük kapcsán kerültek nálam újra fókuszba 1999-ben. Leginkább a Maria című dallal. Hihetetlen, hogy azóta is már több mint húsz év eltelt.

De visszatérve a könyvre, engem teljesen elvarázsolt ez a nő. Elkezdte a történetét egészen a gyerekkorától, közvetlen, természetes hangon mesélt, nem hagyva ki a szorongásait, nem volt olyan érzésem, hogy bármire is szelektíven emlékezne. Ragaszkodott az álmaihoz, aminek egyik alappillére volt, hogy New Yorkban akart szerencsét próbálni. A művészetek vonzották, és rövidesen ott is találta magát némi kitérő és normálisnak mondható időszak után a Stillettos formációban. A nagy fordulópontot Chris Stein gitárossal való találkozása hozta meg, akivel közösen akartak együttest alapítani. Egyszerűen bámulatos volt végigolvasni azt az élménymennyiséget, ami ebben az időszakban megtörtént Debbie-vel. Tombolt a kreativitás, hihetetlenül tehetséges emberek bukkantak fel és dugták össze a fejüket és nagyszerű újdonságok születtek. Igazából kapkodtam a fejem, milyen nevekkel dobálózott a szerző, akik vele együtt, ugyanabban az időszakban élték az alkotó valójuk fénykorát, korszakalkotó dolgokat valósítottak meg, sokszor nagyon kevés pénzből. Ebben az időben (és gondolom azóta sincs másképp) a művészvilágban bevett dolog volt a füvezés, kokózás és még komolyabb drogok fogyasztása. Ezzel kapcsolatban egy fűszál sincs letagadva, olyannyira, hogy időnként még a könyvből is fűszagot éreztem kiáradni.. 

Összességében csak egy dolog volt, ami meglepett a sztorizgatások során, az David Bowie-val kapcsolatos, amit szerintem csak azért írt bele, mert poén, és már nem tudott az illető reagálni. Nem biztos, hogy akartam tudni ezt a részletet róla. Miután a lemezek egyre sikeresebbek lettek, beindult a turnézás is, ami hihetetlen energiákat emésztett fel, ahhoz, hogy teljesíteni tudjanak, mindenki valamilyen szerrel élt a zenekarban. Nem tagadta a szerző azt sem, hogy gyakran volt pénzügyi gondjuk, nem volt szerencséjük a menedzserekkel, később adózási problémák is akadtak, sokára tudtak igazi otthont teremteni maguknak. Engem meglepett, hogy összességében sokkal sikeresebben voltak Európában, főleg a UK listákon, ezt nem tudtam.

Debbie igazából a magánéletébe most sem engedett mélyebben bepillantani. Chris és ő sokáig egy párt alkottak, jóban rosszban kitartottak egymás mellett, és később is barátok maradtak. Olyan közeli barátok, akiknek nem volt gond együtt dolgozni, hiszen a zenekar visszatéréséig is zenéket szereztek együtt, filmekhez például. Apropó filmek! Nem is gondoltam volna, hogy Debbie ilyen sok filmben szerepelt. Egyedül a Hajlakkot láttam, de csak Divine-ra emlékszem belőle. Szóval a könyvben végig azt éreztem, hogy Chris a legfontosabb ember az életében, akkor is, ha a szerelem elmúlt, egy nagyon intenzív kapocs köti őket össze, és a pasi véleménye is ez, elég elolvasni a bevezetőt, amit természetesen ő írt.

A nagy visszatérésük utáni években már nem voltak annyira sikeresek zeneileg, de a könyv kapcsán rájuk kerestem, és Debbie még mindig nem ment nyugdíjba! Vannak fellépéseik a mai napig, ez a nő nyughatatlan, ha nem hiszed, keress rá, interjúk, show műsorok, sosem áll meg, lessétek meg a híreket a https://www.blondie.net oldalon.

A könyv természetesen rengeteg képet tartalmaz, olyanokat is, amik sajátok, nem annyira ismert fotók, de ami még jobban meglepett, hogy Debbie mennyi rajongói képet őrzött meg az idők során. Ezeket is beválogatta a fejezetek közé, a gyerekrajz szintűektől a komoly művészinek is beillő alkotásokig. A könyvet egyébként is öröm kézbe venni, a kemény borítás tökéletes, egyébként Chris Stein Debbie-ről készült fotója van a borítón, de belül is nagyon igényes, a lapok a szokásosnál vastagabbak, remekül szerkesztett a képek elrendezése is. 

Nagyon sok izgalmas, érdekes részletet megtudtam Debbie Harry életéről. Meglepő mennyi mindenre emlékszik, tudom, sokan segítettek felidézni a múltat, de akkor is, az a névmennyiség, és eseményözön, amin végigvezetett, egyszerűen lenyűgöző. Megmutatta mennyire kitartó, a befektetett munka beérik, idővel megjön a siker. Mindig kiállt az egyenlőség mellett, akár nőként, akár bármilyen kisebbség védelmében. Úttörő és formabontó volt, társaival új műfajt hoztak létre, amiben egyedi volt a zenekaruk. Rengeteg későbbi feltörekvő tehetségnek mutattak utat, akik merítettek ebből a termékeny életműből. Többször megemlíti a könyvben, mennyire férfiközpontú a zenei világ, még a mai napig is, pedig már jóval több a női szereplő, ő maga nagyon sokat tett hozzá, hogy ez így alakuljon. Mindenesetre nagyon örülök, hogy olvashattam a könyvét, egy intelligens, karizmatikus egyéniséget ismertem meg, aki mérföldköveket rakott le a pályája során. Egy IKON vagy Debbie!

Képek: Pinterest, blondie.net

Borító: Chris Stein fotója.

 

Kedvenc karakter:  -

Szárnyalás: A 70-es évek csóró new yorki zenészeinek boldog élete.....

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: -

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték

 

A Blondie együttes albumaival játszunk! Mi megadjuk a megjelenés évét és a lemez címének kezdőbetűjét, ezek alapján írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába a megfejtést, az album címét.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

FELADVÁNY:  1978 P________________

 

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

02.08 Kelly és Lupi olvas
02.12 Spirit Bliss - Sárga könyves út
02.16 Könyv és más