Jennifer Bosworth: Struck - Villámtól sújtva

Az őszi idő ellenére viharos az ég felettünk és villámokból sincs hiány. November 7 és 15 között 5 blog mutatja be nektek a villámtól sújtott Mia Price történetét, Jennifer Bosworth: Struck - Villámtól sújtva című könyve alapján. Az értékeléseken kívül kedvcsináló idézeteket, extra novellát, a könyv izgalmas trailerét és azt ismerhetitek meg, hogy a villámcsapás milyen hatással van az emberekre valójában. A megszokott játékról sem feledkeztünk meg, ha ügyesen rakjátok össze a betűket, akkor három példányt nyerhettek meg a könyvből!

Könyvmolyképző Kiadó, 2013

? oldal

Fordította: Acsai Roland

Goodreads: 3,66

Besorolás:

Mia Price villámfüggő. Számos villámcsapást túlélt már, de folyamatos vágyával, hogy részesedjen a vihar energiájából ,veszélybe sodorja önmagát, és a körülötte élőket. Los Angeles azon ritka helyek egyike, ahol Mia biztonságban érezheti magát függőségétől, hiszen csak elvétve csap villám a városra. De amikor a várost lerombolja egy földrengés, Mia mennyországa egy csapásra a veszélyek és a káosz aknamezejévé változik. A hajdani tengerparton áthatolhatatlan sátortáborok nőnek. Az összeomlott belváros senkiföldje lesz, ahol éjszakánként egy „kószáló” buli hol az egyik, hol a másik elhagyatott épületet „bérli ki” magának. A bulizókat egy megmagyarázhatatlan erő vonzza pusztulás színhelyére. A katasztrófa után megerősödik két szekta, melyek szemben állnak egymással. De mindkét szekta végítéletről szóló próféciájában Mia Price játssza a főszerepet. Biztosak benne, hogy Mia Price kapcsolatban áll a földrengést kiváltó elektromos viharral, és a közeledő, sokkal pusztítóbb égszakadással-földindulással.

Mia Price szeretne megbízni a titokzatos és vonzó Jeremyben, amikor az megígéri, hogy vigyáz rá, de attól tart, a srác nem az, akinek mondja magát. A szenvedély és az energia, ami egymáshoz vonzza őket, a végüket jelentheti. Amikor eljön a végzetes vihar, Miának mindent kockára kell tennie. Szörnyű erejét szabadon engedi, hogy megmentse szeretteit, vagy elveszítsem mindent.

Ez egy különleges könyv, ami már akkor felkerült a radaromra, amikor először láttam a bemutató trailert. Sok különleges képességű főhősről olvastam, de olyannal, aki a villámokat képes magába gyűjteni, majd azt akár fegyverként felhasználni, nem túl sűrűn találkoztam, így kíváncsian vártam, hogy mi fog ebből az egészből kisülni.

A történet hol is máshol játszódhatna egy óriási földrengést követően, mint Los Angelesben. Úgy látszik, hogy nemcsak a filmkészítők, de az írók is szívesen használják ezt a várost (San Francisco és New York mellett) a természet erőinek kedvelt játszótereként. Az írónő nagyon érzékletesen írta le a pusztítás utáni káoszt, amiben mindenki megpróbálja a régi életét folytatni, ám ez nem is olyan könnyű egy olyan városban, ahol a segélyszállítmányok ritkák, a rendfenntartó erőt is inkább önjelölt polgárőrök képviselik, a gyógyszerekre pedig dílerek és nyerészkedni váró emberek teszik rá a kezüket. A túlélők kétségbeesését pedig ahogy sok más helyzetben, itt is kihasználják hatalomra vágyó, rossz szándékú emberek és két egymással ellenálló szekta, a Követők és a Keresők növi ki magát a káoszból. Mind a kettőre szektát írtam, hisz hiába volt nyilvánvaló, hogy melyik a "rossz oldal" és melyik a "jó", azért sokszor nehezen lehetett elkülöníteni a kettőt. A földrengés utáni város leírása pedig fantasztikus volt. Szó szerint a helyszínen éreztem magam, el tudtam képzelni a kilátástalanságot, a pusztulást, a reménytelenséget. Igazán nem is a lakónegyedben leírtak hozták meg a hangulatot, hanem az, amikor Mia a tengerparti sátorvárosban járt és arról mesélt. Az döbbentett rá arra, hogy mekkora pusztítás történt. A regény hangulata is hűen követte ezt a világot, kevés humoros részt olvashattunk, de ez így volt jó.

És ebben a katasztrófasújtotta városban él Mia az édesanyjával és a testvérével. Megható a családja iránti szeretete, hogy mennyire próbálja összetartani magukat, ahogy kénytelen a beteg édesanyja helyett a családfő szerepét eljátszani, sokszor az életét kockáztatva értük. Mindemellett pedig keményen próbál ellenállni a két fanatikus társaság folyamatos csábításának, akik felismerik és ki akarják használni a képességeit. Élveztem, hogy a lány mennyire okosan és ügyesen lavírozott el ebben a darabokra tört világban. A képessége pedig! Imádtam, ahogy mesélt a villámokról és hogy mennyire megérzi, ha vihar közeleg. Hogy ő vonzotta a villámokat, vagy a villámok őt, ezt nehéz eldönteni, mindenesetre óriási hatalmat kapott azzal, hogy uralni tudta őket. Jobb szerettem volna, ha egy picit több akciót kapunk a főhősnőtől, többet mutat abból, hogy mit tud a villámokkal kezdeni, de én ilyen szempontból tudom, hogy telhetetlen vagyok:-).

Ezt az egész sötét hangulatot, igazából a szerelmi szál tehette volna egy kicsit könyedebbé, de ez volt az egyik gondom a könyv olvasásakor. Hiába írta le Mia a fiút jóképűnek (sötét haj, kék szem nálam az egyik nyerő széria:-), titokzatosnak, hiába történt köztük ez-az (szigorúan a YA keretei között persze:-), de egyszerűen hiteltelen volt az egész. Lehet, hogy az is rátett még egy lapáttal - bár ez már csak az én saját képzelgésem, hogy a fiút Jeremynek hívták, Mia öccsét pedig Parkernek és nekem sok évadnyi Vámpírnaplók nézése után Jeremy nem lehetett más, mint a főhősnő kisöccse, így állandóan kevertem őket és csak furcsán pislogtam, amikor Mia áradozott "Jeremyről".  (az már csak hab volt a tortán, hogy az egyik szekta "főnökét" Kale-nak hívták - akik ismernek, azok tudják, hogy nálam csak egy Kale létezik, így itt is állandóan összezavarodtam:-).

Jeremy pedig számomra végig kiísmerhetetlen volt. Bár sok minden kiderült róla, de mégis nehéz volt megítélni őt bármilyen téren is. Sosem tudtam, hogy mi lesz a következő lépése, hogy kihez és mihez hű és ez üdítő volt a sok kiismerhető szereplő között. Itt most jó volt, hogy nem láttunk bele a fejébe, így sokkal  izgalmasabb szereplő lett.

Aki nagyon erős karakter volt még, az Katrina volt, az egyik szekta, a Keresők kulcsfigurája. Határozott, erős, bátor, vagány lány volt, néha úgy éreztem, hogy neki kellene a főszereplőnek lenni és nem Miának. Szívesen olvasnám egyszer az ő történetét is - akár egy spin-off könyvként is.

Az írónő pedig ügyesen adagolta a feszültséget, számomra egy percig sem engedte leülni a történetet. Ahogy számolta Mia vissza a napokat a nagy viharig, úgy kaptunk mi is egyre több információt, úgy fokozódott a hangulat és az izgalom is. Bár sok minden kitalálható volt, de volt egy-két meglepő szál még így is a történetben. A Követők szektája nagyon jól megalkotott elem volt, az írónő jól rátapintott arra, hogy az embereket, ha valami borzalmas tragédia éri, akkor mennyire könnyedén meg lehet vezetni őket a hinni akarásuk révén. Itt se volt ez másként és a Próféta a Követőivel együtt tökéletesen megmutatta hová fajulhat, ha egy őrült a hit nevében magához ragadja a hatalmat. 
Aminek viszont örültem volna, ha picit többet megtudunk a Keresőkről is. Bár ők se voltak teljesen hófehér jelleműek, de érdekesnek találtam a csoportot, a világukat és szívesen olvastam volna még többet is róluk.

Összeségében tetszett a történet, izgalmas volt, a hangulata is tökéletesen megfelelt a leírt világnak, érdekes volt belelátni ebbe a borzalmas élethelyzetbe és még inkább egy olyan szereplő fejében lenni, aki egy ekkora, hatalmas pusztító erőt képes kordában tartani. Ami miatt nem adom meg neki a maximális pontszámot, az a számomra értékelhetetlen és erőltetett szerelmi szál, a főhősök közti kémia teljes hiánya.

A következő részt pedig kíváncsian várom, főleg amiatt, mert elképzelni nem tudom, hogy ezt a véget mivel lehetne überelni és mivel lehetne folytatni. Mellesleg elég sokat kell rá várni, mert csak 2016-ra jön ki a következő könyv.

Borító: Nagyon találó, nagyon látványos és köszönet a kiadónak, hogy átvette az eredetit

Kedvenc karakter: Mia, Katrina

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: a szerelmi szál

Érzéki mérce: ahogy már írtam, én sajnos semmi, de semmi kémiát nem éreztem a főhősök között:(

Értékelés:

Blogturné Extra - A villámcsapás hatása az emberekre

Mia Price azon kevés emberek közé tartozik, akik elszenvedtek és túléltek egy villámcsapást, ráadásul ő még különleges képességet is szerzett ezzel. A való életben a villámcsapást elszenvedett emberek kevésbé szerencsések, a hatalmas erejű áramütéstől nem lesznek különleges képességeik. Szerencsére aránylag ritkán történik meg ez a baleset, évente körülbelül két-háromezer ember szenved villámcsapást.

Bár akadnak, akik belehalnak a villámcsapásba, de ha van a közelben életmentésre alkalmas személy, akkor a legtöbb ember túlélheti. Sokan szenvednek maradandó károsodásokat, szem- és fülsérüléseket, de akad olyan is, aki egy életre lebénul. A szervezeten átfutó több tízezer Volt nemcsak égési sérülésekkel jár, de tönkreteheti a belső szerveket, a mozgást és az érzeteket irányító idegkötegeket. De leállíthatja a szív működését is, attól függően, mekkora villámról volt szó, és az hogyan haladt a testen keresztül. Ráadásul azok is veszélyben vannak, akik csak a villámcsapás közelében tartózkodnak, mivel az áram a földet érést követően szétterjed, és a villám keltette hatalmas elektromágneses tér önmagában is elég ahhoz, hogy szívritmuszavarokat okozzon. 

Lichtenberg-féle villámrajzolat

Csonttöréssel csak akkor kell számolni, ha az áldozat leesett valahonnan. Érzékcsalódások viszont akár órákig is eltarthatnak. 

A legjellemzőbb tünetei a villámcsapásnak:

• Általában azonnali eszméletvesztés (a villám a fejet éri legtöbbször)
• Keringésmegállás, életveszélyes szívritmus zavarok
• Légzésmegállás a légzőizok bénulása miatt
• Látászavar, dobhártya átszakadás
• Súlyos égési sérülés
• Páfrányszerű bőrelváltozások, Lichtenberg-féle villámrajzolat
• Egyéb járulékos sérülések az esés következtében

Ha a villámcsapást szenvedett áldozat magánál van, és környezete villámcsapás szempontjából nagy kockázatot jelent, kísérjük vagy szállítsuk kisebb kockázatot jelentő helyre. Az esetek többségében sem hallani, sem látni nem fog minket, ezért oda kell mennünk hozzá, és kézen fogva vezetnünk kell.

Tévhit, hogy a villámsújtotta embert nem szabad megérinteni, mert "megráz bennünket az áram". Ha valakit villámcsapás ér, az áram a testfelületen keresztül a földbe jut, nem "sugároz vissza", és nem rázza meg azt, aki a baleset után a szerencsétlenül járt ember segítségére siet. Ilyenkor a mentők értesítése után az a legfontosabb teendő, hogy ellenőrizzük a beteg alapvető életfunkcióit - légzés, keringés -, felmérjük, hogy tudatánál van-e és ha szükséges akkor megkezdjük az újraélesztést.

Forrás: mentok.hu , wikipédia , HVG , Life

Nyereményjáték

1) Töltsétek ki a Rafflecopter dobozt, lájkoljátok a kért oldalakat

2) Minden blogon elrejtettünk egy helyszínt, ahol hatalmas földrengés pusztított. Keressétek meg a szavakat alkotó betűket, és az összegyűjtött betűk alapján kapott helyszíneket írjátok bele a Rafflecopter adott bloghoz tartozó rublikájába.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai

November 7 - Függővég
November 9 - Nem harap a...
November 11 - Deszy könyvajánlója
November 13 - Dreamworld
November 15 - Kelly Lupi olvas

Meg Rosoff - Majd újra lesz nyár

November 8 - 11 között a Blogturné Klub Meg Rosoff Majd újra lesz nyár... című könyvét szeretné nektek bemutatni. Az értékelések mellett interjút olvashattok az írónővel, megnézhetitek a hivatalos filmtrailert, összehasonlítást olvashattok, hogy miben tér el a könyv és a film és meghallgathatjátok a film zenéjét is. Természetesen játékkal is készültünk, amivel ismét könyvet nyerhettek!

Európa Kiadó, 2013

221 oldal

Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Goodreads: 3,61

Besorolás: YA, disztópia, poszt-apokaliptikus

Daisyt, míg apja rémes, új felesége gyereket vár, lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a másik esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik cigiznek, autót vezetnek, és egyáltalán: olyan szabadok, mint bármelyik felnőtt. Daisyt elvarázsolja a szabad élet, na meg az unokatestvére, Edmond. Főleg az után, hogy felügyelet nélkül maradnak, mert kitört a háború. A háború, amelynek méreteit és súlyát képtelenek felfogni egészen addig, amíg be nem kopogtat hozzájuk egy rokonszenvesnek távolról sem nevezhető alak személyében...

"Elizabeth a nevem, de senki nem szólit így. Mikor megszülettem, és az apám rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan méltóságteljes, szomorú képem van, mint egy középkori királynőnek vagy egy halottnak. Később kiderült, hogy átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös. Még az életem is tök átlagos volt eddig. Ez egy Daisy élete, nem egy Elizabethé."

Daisy ezzel indítja a történetét. Egy megbántott, anorexiás tinédzser történetét, aki az amerikai nagyvárosi életből az angol vidéki rokonokhoz kerül, egy teljesen ismeretlen élethelyzetbe, ismeretlen emberek közé. Eleinte furcsán méregetik egymást, de Daisy hamar beilleszkedik a családba, sőt szerelmes is lesz. És ekkor kitör a háború és az egyszem felnőtt, aki eddig vigyázott rájuk, külföldön ragad, egyedül hagyva a gyerekeket...

Különleges könyv ez és tudom, hogy sokak számára nagy vihart fog kavarni egy részlete. Hogy miért is? Erre majd később rátérek, most inkább a történetről pár szó.  A disztópiás könyvek mostanában eléggé felkapottak lettek. Talán amiatt, mert mi magunk is félünk, hogy mi történik a jövőben és ezekkel a könyvekkel próbáljuk felkészíteni magunkat rá? Vagy amiatt, mert izgalmas az otthon kényelméből és biztonságából egy veszélyekkel teli jövőről olvasni? Nem tudom. Ez a történet is egy negatív jövőképet fest le. Kitör egy háború. Az nem derül ki, hogy ki robbantotta ki és miért - de ez talán nem is lényeges. Ez talán soha nem lényeges. A lényeg az, hogy mi történik az emberekkel. Mi történik Daisyvel és az unokatestvéreivel. 

Eleinte nem különösebben sok minden, hisz annyira távol élnek mindentől, hogy senki nem veszi komolyan a háborút. Az írónő a maga módján, nagyon ügyesen, lassan vezeti fel, apró részekkel adagolja az elkövetkezendő borzalmakat, majd hirtelen belekerülünk a sűrűjébe. A háború borzalmas, még úgyis, hogy a család Anglia egy távoli, eldugott részén él. És ezt Daisy tolmácsolásában tökéletesen át tudjuk mi is élni, hisz a történet előadásmódja különleges. Aki gyönyörű tájleírásokhoz, viharos érzelmekhez szokott és azt várja, az csalódni fog. Daisy a maga tinédzser módján avat be minket a történetébe, hol viccesen, hol szarkasztikusan, hol szívszorítóan mesél, mintha csak a barátnőjének mesélne. És ez valami fantasztikus, ez adja a könyv egyik érdekességét. Felesleges dolgokkal nem traktál minket, csak azt meséli el, ami fontos.

És akkor az a rész, ami sokak szemében szálka lehet: Edmond, akivel Daisy szerelembe esik, nem elég, hogy a lány unokatestvére, de még fiatalabb is nála. Ez elég megbotránkoztató lenne, de ahogy halad a történet, ez valahogy már nem lesz olyan fontos. Eltörpül a többi dolog mellett. Persze, a két fiatal egymásra talál és szerelem szövődik köztük, de ez a könyv nem erről szól. Illetve nem csak erről szól. Inkább azt mondanám, hogy a túlélésről. Daisy először próbálja azt túlélni, hogy az apja elküldi számára idegenekhez, mert inkább az új feleségét választja, mint őt. Utána megpróbálja túlélni azt, hogy egy teljesen új élethelyzetbe kerül, a nagyvárosból a vidéki Angliába. Végül pedig megpróbálja túlélni a háborút, a veszteségeket és azt, hogy már semmi nem lesz olyan, mint volt. A szerelem pedig a háború kitörésével csak másodlagos dolog lesz. Persze, ez az egyik mozgatórugója a történetnek, de a fő szál továbbra is a túlélés marad.

Ami számomra egyedül nem tetszett, az talán a gyorsan lezárt vége. Persze, az egész történet alapjában véve gyorsan zajlik, de a vége nekem picit összecsapottnak tűnik. Én jobban szerettem volna, ha kicsivel hosszabb, részletesebb befejezést kapunk. Nekem úgy tűnt, mintha ott elfogyott volna a lendület és az írónő gyorsan le akarta volna zárni az egészet.

Összességében imádtam a könyvet, egy érdekes és szívszorító történet. A könyvet mindenkinek ajánlanám, felnőtteknek és fiataloknak egyaránt. YA történet lenne? Szerintem igen, bár biztosan sokan vitatkoznának velem, hogy nem biztos, hogy ennek a korosztálynak való. Én mégis azt mondom, hogy érdemes nekik is elolvasni, hisz olyan témákkal foglalkozik, amivel a tinédzserek is szembekerülhetnek: családi problémák, tiltott szerelem, étkezési zavarok, és akkor még csak a nagyobb dolgokat említettem. Ezeket a dolgokat pedig eltitkolhatjuk előlük, de attól még léteznek. 

Borító: A film alapján készült a borító, nekem nagyon tetszik.

Kedvenc karakter: Daisy, Piper

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: Csingi

Érzéki mérce: az érzelmi szinten semmi olyan nincs benne, ami miatt figyelmeztetni kellene bárkit is. A háborús részek miatt már annál inkább.

Értékelés:

Blogturné Extra - A hivatalos filmtrailer

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné állomásai

November 8    Deszy könyvajánlója - Interjú

November 9    Kelly Lupi olvas - Film trailer

November 10  Nem harap a... - Film vs. Könyv

November 11  Dreamworld - Filmzene

Elisabeth Richards: A sötétség városa

Október elsején jelenik meg A sötétség Városa a Maxim Kiadó jóvoltából a Dream válogatás keretében. Az újszerű disztópikus fantasytörténet bemutatását tette céljául a Blogturné Klub. Szeptember 26 és október 1 között hat bloger hat állomáson írja meg a véleményét a könyvről, miközben érdekes információkkal lát el Titeket a frissen megjelenő könyvről!

Az izgalmas könyvbemutatáson túl nyereménykönyvekkel is gazdagodhattok. A blogturné keretében három könyvet sorsolunk ki. A nyereménytjátékok részleteiről a poszt alján olvashattok!

Maxim Könyvkiadó Kft. 2013. október 1

392 oldal

Goodreads: 3,79

Besorolás: disztópia, fantasy, YA

A Fekete Város lakóinak egy véres, brutális háború után kell újjáépíteniük a füstölgő romokat és saját életüket. A városon emberek és sötétfajzatok osztoznak, csak a Határfal választja el őket egymástól. Egy elszabadult vírus sokakat megfertőzött, még tovább súlyosbítva a helyzetet, és a sötétfajzatokúj mutációit hozva létre. Bár a háborúnak vége, lüktet a feszültség, a Fal két oldalán élők ugrásra készen várják az újabb összecsapást.

Ebben a kiélezett helyzetben Natalie Buchanannal és Ash Fisherrel megtörténik az elképzelhetetlen: egymásba szeretnek. Natalie ember és egy kormánytisztviselő lánya. Apját megölte egy Haragvó sötétfajzat, és a lány még nem tért magához az egész életét felforgató megrázkódtatásból. Hogyan lehetséges ezek után, hogy beleszeretett Ashbe, ebbe a sötétfajzat félvér fiúba? Érzései felkavarják, minden szívdobbanása ellent mond annak, amiben addig hitt. Ez a féktelen szerelem választásra kényszeríti családja és Ash között.

A fiú sem adja könnyen át magát érzéseinek, elvágyik saját vérei közé, a Határfal túloldalára. S bár hamar rájön, hogy Natalie a "vértársa", meg kell küzdenie a külvilággal és önmagával.

Szenvedélyes románc veszi kezdetét ebben a lepusztult, mégis lenyűgöző világban, amelynek hangulata szinte magába szippantja az olvasót. 

Letehetetlen könyv, semmikképpen ne hagyja ki!

A Fekete Város krónikái sorozat első része.

A regényről először egy blogger barátnőmtől hallottam, aki napokon át áradozott a történetről. Ez felkeltette a kíváncsiságomat, de akkor (ez valamikor tavasszal volt) a sok könyves rendezvény miatt annyi olvasnivaló várt rám, hogy idáig váratott magára, mire a kezembe vettem a könyvet.

A kanális és Cékla bárkája

A történet nem is lenne annyira különleges, hiszen adott minden egy ilyen típusú regényhez, egy háború, ami minden lerombolt, egy fegyveres erő, ami átveszi a hatalmat és diktatórikus rendszerrel kormányozza az elnyomott népet, aki lassan megelégeli az uralmat és fellázad. És persze egy elátkozott szerelmespár, akik a rendszer ellenkező oldalán állnak, így reménytelennek tűnik a kapcsolatuk, de ők mégis megpróbálják. Ez eddig a megszokott történetvezetés lenne.

De mégis mi a különleges ebben a regényben? A világfelépítése és a benne lévő fajok. A történet a Fekete városban játszódik, ahol a háborút követően egy Határfal választja el az embereket és a veszélyes fajt, a Sötétfajzatokat. Ezek a különleges lények talán leginkább az általunk ismert vámpírokra hasonlítanak, vérrel táplálkoznak, viszont a vámpírokkal ellentétben nagyon is élnek, hiszen két szív is dobog a mellkasukban. Az emberek és a Sötétfajzatok néha szerelembe estek és közös utódokat hoztak létre, ezek lettek a Kevertvérűek – az egyik főhősünk, Ash is ehhez a fajhoz tartozik. Ők annyiban különböznek a Sötétfajzatoktól, hogy bár nekik is van két szívük, de egyik sem ver. Nincs rá szükségük, mert a vérükben él egy olyan lény, ami oxigénnel látja el a szervezetüket. A Sötétfajzatokkal szemben az embereket a Határfal, a Nyomkövetők és a Básztetek, ezek a különleges macskaszerű emberek, akik a Sötétfajzatokkal táplálkoznak – védik meg. Természetesen itt is van egy diktátor, Tiszta Rózsa (akit a könyv kb háromnegyedéig nőnek gondoltam a neve alapján:-)), aki kemény kézzel, agymosással, kegyetlenkedéssel, koncentrációs táborok használatával próbálja a népet kormányozni és az ő nevéhez fűződik az is, hogy mind a kilenc tagállamban fallal körülkerített gettókban telepítették a Sötétfajzatokat. És persze a politika, mint mindenhol, itt is fontos része a regénynek. Emberek, családok sorsa dől el attól függően, hogy ki hogyan állítja és

Ash

mozgatja a politikai csatározások sakktábláján őket és gyakran még az sem véd meg a kínzástól, sőt a kivégzéstől sem, ha egy-egy befolyásos politikus rokona vagy. Nagyon kemény a regény világa, kilátástalan jövővel és az emberek ott keresik a boldogságot, ahol tudják. Ezt használják ki a Kevertvérűek, akik a harapásukkal eufórikus állapotot, múló, hamis gyönyört okoznak az embereknek. Ash is ezt választja pénzkereseti forrásnak. A fiú számomra nagyon szimpatikus karakter volt, hisz a kettős szemszögnek (Natalie és Ash szemszögéből olvashatjuk az egész regényt) köszönhetően elég jól megismerhetjük a lelkivilágát, a kínlódásait, gyötrődéseit, hisz azzal, hogy Kevertvérű, egyik faj sem fogadja be. Egy egyszerű fiú, aki szeretne túlélni, nem akar hős lenni; ha tud, próbál kimaradni a csatározásokból. Aki hoz rossz döntéseket, de mindent a túlélés érdekében tesz. Aki képes nagyon szeretni, ezért akár harcolni is, de mégis teljesen emberi módon nagyon összezavarodni, amikor olyan helyzetbe kerül, ahol egyáltalán nem könnyű a választás. A Sötétfajzat vére mellett sokkal emberibb, mint jó pár tisztavérű ember társa.

Natalie

És persze ott van Natalie, a Parancsnok lánya. A külső csillogás mellett – hisz mindenki körberajongja, egy súlyosan sérült családi háttérrel rendelkező fiatal lány, aki eleinte lenézi a másik fajt, de Ash révén kinyílik a szeme. Ő már számomra egy fokkal árnyaltabb karakter volt, őt nem tudtam annyira megkedvelni, mint Asht. A szereplők persze itt sem feketék vagy fehérek, gyakran nehéz eldönteni róluk, hogy az ember hová is tegye őket, hisz ebben a világban nem könnyű csak jónak vagy rossznak lenni. Natalie anyja például a történet elején eléggé negatív karakter, ahogy egyre jobban megismerjük, annál inkább érik bennünk még inkább az utálat, de a végén csak kiderül róla egy olyan dolog, ami után inkább sajnálja az ember, mint utálja. Vagy ott van a hősszerelmes testőrfiú, Sebastian. Őt eleinte nagyon kedveltem (nagyon szeretem, ha egy történetben a főhősnek testőre van és az vele körülbelül egykorú – igen, ez még a Vámpírakadémiás rajongásomból maradt:-)), talán sajnáltam is, hogy Natalie mennyire semmibe sem veszi, aztán persze ahogy megismertük őt is, kiderült, hogy mindennek oka van.

A történet mellékszereplői is mind emlékezetes karakterek, imádtam például Dayt (Natalie barátnőjét), Céklát (Ash legjobb barátját) és az összes közös jelenetüket, ahol mind a négyen megpróbálják eltitkolni, hogy ki mit érez a másik iránt, egyrészt maguk, másrészt a többiek miatt és ebből jó pár konfliktus keletkezik.

Persze jó néhány nem várt csavar és csattanó került a történetbe, izgalmasabbá és kiszámíthatatlanabbá téve az egészet. Volt amire adott választ az írónő, volt amit majd a későbbi részekre tartogat:-).

A szerelmi szál pedig gyönyörű. És erre szükségünk is van, hogy egy kicsit kiszabaduljunk ebből a sötét, depressziós világból. Ash és Natalie édesek együtt, ahogy mind a ketten csodálkozva veszik észre, hogyan reagálnak a másikra és ebből mi következhet. Bevallom, az első csókjukat többször is újraolvastam, annyira érzelmesre sikerült:-). Aztán persze semmi sem lesz egyszerű kettőjük között és akármilyen furán hangzik, de az csak a kisebbik gond, hogy halál vár rájuk, ha az emberek rájönnek, hogy ők együtt vannak. Van ennél jóval nagyobb problémájuk is, és spoilerezés nélkül annyit azért elárulok, hogy teljesen ledöbbenve olvastam azokat a sorokat - ilyen szerelmi galibáról még nem nagyon olvastam... De nagyon szurkolok nekik, hogy boldogok legyenek!

Azzal pedig nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy ez egy sorozat, így folytatása várható. Amit persze szerintem nem lesz túl nehéz kitalálni, bár én azért kíváncsian várom, hogy például a Sötétfajzatok helyzetét hogyan fogják megoldani. Mert az addig rendben van, hogy ki kell engedni őket a gettóból, de ezek ragadozók. Akik éhesek. Akik ráadásul emberi vérre éhesek. És nem hiszem, hogy egy sima rábeszéléssel el lehetne intézni, hogy „mától éljünk békében mindannyian”. De majd meglátjuk.

Nehéz írásban kifejezni, hogy mennyire szerettem ezt a regényt és csak a töredékét írtam le annak, amennyit tudnék róla még mesélni. Annak ellenére imádtam és öt "lepkét" adok rá, hogy az olvasók hasonlóságot fedezhetnek fel három, ismertebb regény egy-egy részletével - persze én is észrevettem őket. Normál esetben mérgelődnék is miatta, de az írónő mégis úgy tudta köríteni az egészet, hogy észrevettem, meghökkentem, a fejemre csaptam, hogy „jé, de ismerős ez a rész”, majd olvastam nyugodtan tovább. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a regényt, azoknak is, akik ismerik ezt a műfajt és azoknak is, akik még csak most ismerkednének vele. Én nagyon szerettem és várom a folytatását!

Borító: Eléggé kifejező, illik a regényhez. Tetszik:-).

Kedvenc karakter: Ash

Szárnyalás: ahogy a Sötétfajzatok mindent dallal fejeznek ki.

Mélyrepülés: az igazság a Natalie és Ash közti kapcsolatról

Érzelmi mérce: gyönyörűen megírt szerelmi jelenetek, de a YA keretein belül

Értékelés:

A sötétség városa_beleolvaso by DhesiX

A könyvet 30% kedvezménnyel megrendelheted október 31-ig itt:

Nyeremények:

1) 2 db könyv + 5 db könyvjelző - csak töltsd ki a Rafflecopter dobozt, lájkolj minket és már nyerhetsz is.

2) 1 db könyv + 5 db könyvjelző - még egy esély a nyereménykönyvre. Keresd minden nap a betűket mutató képeket a blogturnéban résztvevő blogok posztjaiban. Ha mindet megtaláltad, egy értelmes szót tudsz kirakni. Ezt kell beírnod az utolsó Rafflecopter mezőbe!

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

Szeptember 26 - Dreamworld - Térkép

Szeptember 27 - Deszy Könyvajánlója - Tiszta Rózsa

Szeptember 28 - Roni Olvas - Fajhatározó + Aegeus és Zanthia

Szeptember 29 - MFKata gondolatai

Szeptember 30 - Kelly Lupi olvas

Október 1 - Nem harap a... - Interjú az írónővel

Ann Aguirre: Menedék

Fumax Kiadó, 2012

274 oldal

Goodreads: 3,91

Fordította: Benes Attila

Besorolás: posztapokaliptikus, YA

Az általunk ismert világ elpusztult. Az életben maradt emberek a föld alá kényszerülnek és ott élnek, mint a patkányok, régi metro alagutakban, naponta megküzdve a Korcsokkal, a gyilkolásra és húsra éhező zombiszerű vérszomjas lényekkel.

Az itt élők csak akkor jogosultak név viselésére, ha életük első 15 évét túlélik. Ekkor kapnak nevet és döntik el a további sorsukat, mi legyen belőlük: Vadász, Építő vagy Nemző. A népüket ez a három csoport határozza meg. Vadásznak lenni dicsőség, ők szerzik az élelmet és védik a kolóniát a külső támadásoktól., az Építők készítenek el mindent, ami a mindennapokhoz szükséges és persze ott vannak a Nemzők, akik kizárólagosan felelnek a szaporodásért.

Pikkből a csoportja legjobbjaként természetesen Vadász lesz, és ezzel együtt egy veszélyekkel teli élet kezdődik a számára, hisz az ismeretlen sötétbe kell időről időre kijárnia, húst szereznie és a felbukkanó Korcsokat megölnie. De a Vadászok nem járnak egyedül, mindenkinek van egy társa és Pikk a titokzatos, kívülálló Fakót kapja társául. A lázadó, parancsokat nem szívesen teljesítő fiú társaságában azonban hamar felborulni látszik a lány eddigi kemény szabályokkal teli élete. Az egyik küldetésük során rádöbbennek arra, hogy az addig ész nélkül gyilkoló Korcsok egyre szervezettebbek, de amikor erről beszámolnak az öregeknek, azok nem veszik őket komolyan és a megszokott kis világuk szertefoszlik, rákényszerülve arra, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.

Köszöntünk az apokalipszisben! 

Nem túl sokat hallottam erről a könyvről, de amikor a kiadó először megmutatta a könyvborítót és egy rövid leírást a történetről, tudtam, hogy ezt a könyvet olvasnom kell. Azt hittem, hogy a már megszokott disztópia vagy posztapokaliptikus történet lesz, épp csak annyi keménységgel, hogy még emészthető legyen a fiatalabb korosztály számára is, de legnagyobb meglepetésemre nem ezt kaptam. Egy jóval keményebb, zordabb, de lenyűgöző világot tárt elénk az írónő.

Olvastam már jó pár negatív jövőképű történetet, de a legtöbbnél azt éreztem, hogy ha sok megalkuvással is, de élhető a világ. Ez a regény viszont feketén-fehéren megmutatta, hogy ezt a világot nem biztos, hogy túlélném. Itt nem elég a megalkuvás, ide kőkemény túlélő ösztön és jó adag ügyesség kell ahhoz, hogy életben maradj. A maximális életkor 25 év, ennél tovább nem nagyon élnek az emberek. A fiatalok vadak, kegyetlenek, próbálnak túlélni, sokszor oly módon, ami a mi civilizált társadalmunknak már sok lenne. Útmutatást nem sokat kapnak, hisz az „öregek”, akik segíthetnék a fiatalokat, nem segítik őket, inkább zsarnokoskodnak felettük - már ahol egyáltalán léteznek. Természetesen, mint mindig, az emberek itt is  alkalmazkodnak a megváltozott élethez, de ez az új világ számomra eléggé hátborzongató volt a szabályaival és a felépítésével együtt. Néha nem volt könnyű eldönteni, hogy kik voltak a rosszabbak? A Korcsok vagy az emberek?

Pár dolog azért szemet szúrt. Ilyen volt például, hogy a föld alatt csak eléggé korlátozott táplálékhoz juthattak – halhoz és másféle húshoz, amit szerintem jobb, ha nem tudunk, hogy milyen állatokból szerezték:) - és némi gombához. Ehhez képest elég jó erőben volt mindenki és nem olvastam sehol sem, hogy bármilyen hiánybetegségben szenvedtek volna. Vagy ott volt például Pikk, aki az elején még nem tudott olvasni (csak a figyelmeztető feliratokkal boldogult), később viszont annyira jól ment neki, hogy már Kószát tanította olvasni. Vagy ott van Hosszúpuska, aki az egyik jelenetben még akcentussal beszélt, a másikban pedig már tökéletes kiejtéssel társalgott. És volt még pár ilyen apróság..

A főszereplőket viszont nagyon szerettem. Pikk erős, okos, egy valódi túlélő, aki ebben a lenti pokolban nőtt fel. Lenn az alagutakban ő volt az egyik legjobb, legügyesebb, de a fenti világban mindent újra kell tanulnia és Fakóra kell támaszkodnia. Élveztem, ahogy lassan ismerkedett a kinti világgal és próbált alkalmazkodni hozzá. Fakó pedig tökéletes párja volt a lánynak - ugyanolyan erős, bátor, vagány és vakmerő. A vonzalom persze előbb-utóbb kialakul köztük, de eleinte inkább a fiú részéről, hiszen Pikk Vadászként nem foglalkozott ilyen „alantas” dolgokkal, mint a szerelem, vagy a testiség. Ezek a dolgok, a ranglétra alján lévő Nemzők feladata volt, így azért sok időnek el kell telnie, mire a lány másképp tekint majd a fiúra:). A szerelmi háromszög persze itt sem maradhat el, de csupán Pikk tapasztalatlanságának tudom be, hogy egyáltalán gondolkodik a két fiú között…

Tegant is kedveltem nagyon és kíváncsian várom, hogy mi lesz a szerepe a továbbiakban, ugyanúgy, ahogy Kószára is kíváncsi leszek, akiről persze már látatlanban is tudom, hogy nagyon meg fogja osztani az olvasókat:). 

Az apróbb hibáktól eltekintve nagyon tetszett a történet és nagyon várom a következő részt, amit remélhetőleg még idén olvashatunk! Külön pluszpontot érdemel a könyv végén az írónő jegyzete, ahol elmagyaráz sok mindent az általa megalkotott világgal kapcsolatban. A könyvet pedig nyugodtan merem ajánlani fiúknak, sőt a YA besorolás mellett akár felnőtteknek is, hisz a történet a sok akció, a kemény világ és a kevés romantika miatt jóval szélesebb olvasóközönségre tehet szert, mint a legtöbb hasonló témájú regény.

Egy rövid megjegyzés.

Sok esetben készülnek a könyvekhez kedvcsináló trailerek, némelyik nagyon-nagyon jó és tényleg kedvet hoznak az olvasáshoz. Ehhez a regényhez is készült egy hivatalos, de javaslom, hogy NE nézzétek meg mielőtt a könyvet olvassátok, mert eléggé félrevezető. Érzem, hogy ezzel a lányokat próbálták meggyőzni, hogy olvassák el a könyvet, de ebben a történetben NEM a romantika a legfontosabb szál és én úgy érzem, hogy a trailer nagyon erre lett kihegyezve.

Borító: az eredeti borítót hagyta meg a kiadó és ezért hatalmas köszönet neki! 

Kedvenc karakter: Pikk, Fakó

Szárnyalás: Selyem segítsége

Mélyrepülés: Gyűszű és Kő viselkedése..

Érzéki mérce: A kegyetlen részek miatt mindenféleképpen 14 éven felülieknek ajánlanám a könyvet.

Értékelés:  

 

Dan Wells: Partials - Részben ember

Fumax Kiadó 2012
456 oldal
Goodreads: 3,96
Besorolás: YA, poszt-apokaliptikus

Tizenegy éve nem marad életben egyetlen újszülött sem három napnál tovább. Végez velük az RM vírus, amely tizenegy évvel ezelőtt kipusztította az emberiséget. Az egykori New York területén, mai nevén East Meadow-n él az a 40000 ember, akik túlélték a halálos vírust, ami a Részlegesek ellen folytatott háború során került a levegőbe. A Részlegesek olyan emberi külsővel rendelkező faj, akiket harcra teremtettek, de lázadásuk háborúhoz vezetett. 

Kira 16 éves medika, kétségbeesetten próbálja megfejteni a vírus titkát. Az emberiség belátható időn belül kipusztul, ha nem találják meg az ellenszert. A kormány a Remény törvényt is bevezette, ami kötelezi a 18 éven felüli nőket a terhességre és szülésre, hogy minél több csecsemőt vizsgálhassanak meg a siker érdekében. A törvénnyel nem mindenki ért egyet, a Hang egyre többször szabotálja a Szenátus döntéseit. Nyílt titok, hogy a terhességi korhatárt 16 évre akarják csökkenteni. Kira megtudja, hogy legjobb barátnője is terhes, muszáj megtalálnia a megoldást.

Nem véletlen, hogy 2012-ben sok könyv jelent meg a disztópia és a poszt-apokaliptikus műfajában. Szerencsére mégsem következett be a világvége, de nekem kedvencem ez a műfaj, így nagyon örültem, hogy a Fumax kiadta ezt a remek történetet. 

A szerző egy úriember, úgyhogy kíváncsian vettem a kezembe a könyvet, vajon hogyan írja meg a 16 éves lány főszereplésével játszódó történetet. Remekül megoldotta!

A könyv teljesen magával ragadott, a cselekmény egy pillanatra sem áll le, nincsenek üresjáratok, az utolsó oldalig zajlik az akció. A harci jeleneteknél szintén nem volt hátrány, hogy a szerző férfi, a helyszínen éreztem magam, remek leírásokat kaptam, filmszerűen pörögtek az események, szerencsére a golyók elkerültek, igaz az egyik súrolt.

Dan remek karaktereket alkotott, az egész csapat szimpatikus egytől egyig. Mégis Kirát tartom kiemelkedőnek. Végre  egyre több hősnővel találkozom a könyvekben, akik nem az összezavarodott buta libák sorát erősítik, hanem GONDOLKODNAK. Kira is ilyen, intelligens, okos, ugyanakkor erős is, és minden körülmények között kiáll a társaiért.

Kira felállít egy elméletet, hogyan lehetne közelebb jutni a megoldáshoz és titkos küldetést szervez. Tudja a társaival együtt, hogy ez akár halálos "mission impossible" lesz, mégis elindulnak.  Felmerül a gondolat, hogyan jön rá pont a 16-17 éves Kira a lehetséges megoldásra, hiszen a tudósok éveken át teljesen más oldalról próbálkoztak. Szerintem abszolút hihető, hogy a megmaradt 40000 emberből csak néhány tudós akad, és az éles elméjű Kira új megközelítése sikerre vezethet.

Samm

Rendkívül tetszett a Részlegesek ötlete. Mesterségesen előállított faj, akik külsőre megtévesztésig hasonlítanak az emberekre. Samm egy közülük, akit megismerünk a történetben,  be is lopta magát a szívembe, a folytatásban remélem sokkal többet kapok majd belőle.

A romantika azért még egy ilyen akciódús ya történetből sem hiányozhat, de szerencsére nem hangsúlyos, pontosan elég is ennyi. Meg kell mondjam, nekem Marcus nem lett a kedvencem, és hallgatok a megérzéseimre..  A folytatásban azonban szívesen olvasnék több romantikát, a nyakamat rá, hogy meg is kapom!

Összességében remek történet, izgalmas, végig éreztem a feszültséget, nem is tudtam letenni. A következő rész február végén jelenik meg angolul, remélem még idén eljut magyarul is az olvasókhoz, én nagyon várom.

Borító: Fumax, imádlak! Megkaptuk az eredeti borítót, gyönyörűséges, itt-ott fényes és domborodik. Az egész könyv igényes, a margók is tökéletesek.

Kedvenc karakter: Kira, Samm

Szárnyalás:  A küldetés minden mozzanatát imádtam, adrenalinszint  az egekben.

Mélyrepülés: A csecsemők halála megrázó.

Érzéki mérce: Néhány csókolózásig jut el az érzékiség , 14 éves kortól ajánlom.

Értékelés: