Tiffany D. Jackson: Hová ​tűntél, Monday?

 

A Kossuth kiadó egy igazán elgondolkodtató és izgalmas kötetet hozott a magyar olvasóknak. A Hová tűntél, Monday? cím sokatmondó, Monday eltűnt és ez az iskolai legjobb barátnőjén kívűl senkinek nem tűnik fel. Na de hol van Monday? Miért tűnt el?

Tarts te is bloggereinkkel és próbáljuk együtt kitalálni, hogy hová tűnt Monday és egy szerencsés megnyerheti a kiadó által felajánlott példányt.

Kossuth Kiadó, 2025

384 oldal

Fordította: Rindó Klára, Szabados Tamás

Goodreads: 4,25

Besorolás: ifjúsági, krimi, thriller

Úgy ​tűnik, Monday Charles eltűnését csak a barátnője, Claudia veszi észre… A két lány mindig elválaszthatatlan volt – szinte testvérek, nem is barátok. Amikor Monday nem jelenik meg az első tanítási napon az iskolában, Claudia nyugtalankodni kezd.

Aztán amikor a második napon, sőt a második héten sem kerül elő, Claudia már tudja, hogy valami nincs rendben. Monday nem hagyná, hogy a barátnője egyedül nézzen szembe az iskolai feladatokkal, és a kettejüket piszkáló osztálytársakkal, különösen az előző évi pletykák és Claudia rohamosan romló jegyei után. Claudiának most még nagyobb szüksége lenne legjobb barátnőjére, mint valaha.

Miután Monday anyja nem ad egyenes választ Claudiának a lánya hollétéről, és a lány nővére, April sem segítőkész, Claudia saját kezébe veszi az irányítást. Miközben egyre mélyebbre ássa magát barátnője eltűnésének rejtélyébe, rájön, hogy senki nem emlékszik arra, mikor látta utoljára Monday-t.

De hogy tűnhet el úgy egy tinédzser lány, hogy senkinek sem tűnik fel a hiánya…?

A könyvre a fülszövege miatt figyeltem fel, szeretem az ilyen témákat boncolgató pszichothrillereket.

A történet szerint Claudia és Monday a legjobb barátnők, szinte már testvérek. Együtt csinálnak mindent, szinte létezni sem tudnak egymás nélkül. Claudia a nyarait Georgiaban tölti a nagymamájánál, de az ottléte alatt is szinte napi levélváltásban vannak Claudiával. Azonban ezen a nyáron egy levél sem érkezik tőle és amikor Claudia hazatér, a barátnőjét sehol nem találja. Az iskolában sem jelenik meg, mintha a föld nyelte volna el. Ez senkinek nem szúr szemet, de főhősnőnk azonnal a barátnője keresésére indul. Mindent megmozgat érte, de iszonyat nehéz helyzetbe kerül, hiszen egy 14 éves "kislánynak" senki nem hisz...

Ez egy nagyon kemény történet volt, ami egyszerűen nem eresztett, szinte egy ültőhelyemben kiolvastam az egészet. Nehéz témákat boncolgat, hiszen egyrészt foglalkozik azzal, hogy évente milyen sok fekete gyermek tűnik el nyomtalanul az Egyesült Államokban, mellette a gyermekbántalmazással, a gyerekek egymás közti bántalmazásával, a bullyinggal és persze azzal is, hogy egy tinédzsernek mennyire nem adnak a felnőttek a szavára. Hiszen Claudia tényleg mindent megpróbál azért, hogy felkeltse a felnőttek figyelmét, szól az egyébként őt nagyon támogató szüleinek, a tanárainak és még a rendőrségnek is, de semmi. Mivel nem a szülők jelentik be az eltűnést, így nem foglalkozik vele senki. Illetve foglalkozik, de olyan tessék-lássék módon. És ráadásul egy fekete kisgyerekről van szó. Mi lenne, ha fehér lenne? Valószínűleg azonnal nyomozna a rendőrség, az FBI, címlapon lenne és mindenki ezzel foglalkozna. De ha fekete? Nagyon nem izgat senkit - "biztosan megszökött".

Pedig mindenki - a szomszéd, a baráti kör- tud valamit, csak épp titkolja.

Claudia pedig teljesen összeroppan. Hiszen egyrészt szereti is Mondayt, ahogy fentebb írtam, létezni sem tudnak egymás nélkül. Illetve pontosítanék, Claudia nem tud Monday nélkül létezni. A legjobb barátnő eltűnése után derül ki, hogy Claudiának diszlexiája van és eddig a jó jegyei és minden, amit az iskolában elért, az főleg Monday érdeme. Nélküle semmi önbizalma, a többiek is bántalmazzák. Egyedül a táncban van tehetsége, de ott sem meri elhinni, hogy ezt ő egyedül tudja elérni. És mégis, kitart amellett, hogy Mondayjel valami történt, és ha senki nem segít neki, akkor ő próbálja megtalálni a barátnőjét.

A fejeztek különféle elnevezésekkel vannak ellátva - "Azután", "Azelőtt", "Egy évvel az azelőtt előtt". Na igazán ez az, ami teljesen összezavart. Azt tippeltem, hogy az egyik az eltűnés előttről szól, a másik az eltűnés utánról.. de volt egy harmadik elnevezés is, aminek a mikéntjére szinte csak a regény végén derül fény. Az időugrásokból egyébként szépen lassan összeáll a kép, én már a regény háromnegyedénél sejtettem, hogy hol lehet Monday - addig azért voltak mindenféle őrült ötleteim persze:), de azért az igazság végül engem is legtaglózott rendesen.

Az írőnő rettentő képletesen jelenítette meg, hogy milyen problémákkal küzdhet egy 14 éves kiskamasz a mai világban, főleg, ha valamiben hátrányos helyzetben van a többiekkel szemben és ez ezerszer több, mint amivel a mi korosztályunknak kellett szembenéznünk anno. Mondjuk úgy, hogy nem szívesen lennék most kamasz. És persze az, ami azóta sem változott, hogy egy kiskorúnak mennyire nincs szava a felnőttekkel szemben - legyen akár Mondayről szó, aki ezerféleképpen jelezte, hogy gond van, méghozzá elég nagy gond, de mindenki átsiklott felette, vagy akár Claudiáról, aki viszont direkt módon közölte az aggályait, de senki nem vette őt sem komolyan. Sokszor szó szerint bele tudtam volna üvölteni a könyvbe, hogy figyeljetek már oda erre a kislányra, mert valami óriási bajra próbálja felhívni a figyelmet!! Ez a regény tökéletesen rámutat azokra a hibákra, amelyek a gyermekeket védő/tanító szervezetek gépezetében vannak, akár az Egyesült Államokról, akár bármely más országról beszélünk.

És a történet vége? Bár tippeltem, hogy hol van Monday, de a valóság mégis jóval megrázóbb volt, pedig láttam, olvastam elég sok hasonló történetet. Annyira megindító volt a végén olvasni a lány naplóját, hogy szó szerint megkönnyeztem.

Összességében egy nagyon kemény témával foglalkozó izgalmas, de mégis szívszorító regényt olvashattam, amit ajánlok MINDENKINEK. A szerző nagyon olvasmányosan, könnyen olvashatóan adjá át ezt a történetet, ami higgyétek el, letehetetlen!

Borító: Egyszerű, de nagyszerű, figyelemfelkeltő a színével

Kedvenc karakter: Michael

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: hogy senki nem hisz a tinilánynak

Érzelmi mérce: megrázó

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A mostani nyereményjátékban a beleolvasó alapján feltett kérdésekre kell válaszolnotok.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Mivel foglalkozik Claudia apja?

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Blogturné klub

Április 14 - This is my (book) universe

Április 16 - Pandalány olvas

Április 19 - Kelly és Lupi olvas

Április 20 - Könyv és más 

Lisa Jewell: A fenti lakók

 

A 21. század Kiadónál jelent meg Lisa Jewell szövevényes thrillere, amelyben régi titkokat rejtő elhagyatott ház áll a középpontban. Tartsatok a bloggerekkel hogy kibogozzuk a múlt bonyolult szálait és kiderüljön, hogy kik is laktak az emeleten. S ha velünk játszatok, ti is nyerhettek az izgalmas regényből egy példányt.

21. század Kiadó, 2021

304 oldal

Fordította: Katona Ágnes

Goodreads: 3,96

Besorolás: thriller, pszicho-thriller

London egyik divatos kerületében, Chelsea-ben áll egy jókora ház, amelyben egy kisbaba ébredezik a bölcsőben. Jól táplált, szépen gondját viselik. Örömmel várja, hogy valaki felvegye.

A konyhában holttestek oszlanak. Valaki sietős üzenetet firkantott melléjük. Már több napja halottak. Ki vagy kik viselték gondját a kisbabának? És hová lettek?

Két család ügyei gabalyodtak össze.

Ebben a házban nagyon sötét titkok lakoznak.

Nagy hype volt eme regény körül, de én ebből mit sem tudtam. Annyit láttam csak, hogy a blogger ismerőseim két kézzel kaptak a lehetőség után, hogy elolvashassák ezt a regényt. Így én is ránéztem a fülszövegre, izgatott lettem és lecsaptam én is a regényre.

Őszinte leszek, a történet elején picit elveszítettem a fonalat. Három szemszöget kapunk, Lucyét, egy otthontalan anyukáét, aki két gyermekével próbál túlélni napról napra Franciaországban. Aztán kaptunk egy újabb szemszöget, Libbyét, aki az átlagemberek hétköznapjait éli Londonban, amíg nem kap arról értesítést, hogy örökölt egy házat. És végül ott van Henry, egy kisfiú, aki húgával és a szüleivel a gazdagok gondtalan életét éli, egészen addig, ameddig ki nem derül, hogy a család mégsem olyan gazdag, mint ahogy gondolja...

Ám nem kellett hozzá sok idő, amikor kiderült számomra is, hogy a három szál összefügg, méghozzá nem is akárhogyan. Számomra a legizgalmasabb Henry és Libby szemszöge volt, mert végül is ezen részek alapján állt össze az egész, bár jó aprólékosan, az izgalmakat a végletekig fokozva:). Lucyt simán sajnáltam és szurkoltam neki, hogy találjon már valami megoldást arra, hogy a két kisgyerekével és a kutyájával ne napról napra éljenek és főleg, ne az utcán, mások jószándékára utalva. Ő szinte csak a könyv legvégén lett fontos része a történteknek, bár már a regény egyharmadánál sejtettem, hogy miért is foglalkozunk vele, csak azt nem tudtam pontosan, hogy kicsoda ő ebben a rejtvényben. Mert a szereplők egy része nem a saját, születési nevén élt és szerepelt a regényben, így még inkább megnehezítve azt, hogy rájöjjünk ki kicsoda:).

Libby szemszöge azért volt nagyon érdekes, mert általa ismerhettük meg a ház mai valóját és kezdtünk el nyomozni, hogy vajon mi is történhetett azon a bizonyos napon, amikor rátaláltak a három halottra és az egy emelettel feljebb lévő szobában lévő csecsemőre. A ház pedig rengeteg rejtélyt tartogat, amit a főhősnőnkkel szívesen derítettem fel én is.

Henry szemszöge pedig azért volt szintén nagyon izgalmas, mert ott meg visszapörgettük az időt, akkorra, amikor még a házban volt élet, méghozzá milyen élet! Láttuk a virágkorát, az ott lakó család mindennapjait, hanyatlását, majd pedig azt, ami az egész borzalomhoz elvezetett. Istenem, ezt végigolvasni is szörnyű volt, nemhogy átélni. Egyszerűen nem értettem, hogy nem vette ezt senki sem észre. Én értem, hogy az emberek már érzéketlenek, hogy a szomszédok már nem figyelnek egymásra oda - főleg egy ekkora városban, mint London, de azért, hogy hosszú éveken át nem derül ki egy ilyen borzalom... ezt egyszerűen elképzelni se tudom. Az írónő pedig rettentő érzékletesen adta át nekünk ezt az egész szörnyűséget, egyszerűen olyan ideges voltam, hogy ütni tudtam volna, máskor pedig csak a "miért, miért, miért engedik ezt meg?" pörgött a fejemben.

Sajnos a történtekről sokat nem mondhatok - sőt leginkább semmit sem, mert azzal elspoilerezném az egészet, de higgyétek el, hogy elképzelni is nehéz azt, amin az ott lakók átmentek.

A szereplők közül sajnos senki nem került hozzám közel, mert itt számomra nem a személyek voltak a fontosak, hanem maga a történet. Mindegyik főszereplőt sajnáltam a maga nemében és megértem a tetteiket is. Ettől függetlenül nem sikerült kedvenc karaktert kiválasztanom. A történet főhőse Libby volt, de nem éreztem úgy, hogy az írónő nagyon sokat adott volna a karakterébe, inkább a történetre, mint egészre koncentrált. Lucy inkább sajnálatra méltó volt, de ott volt Henry! Bár szomorú sorsa volt, de mindemellett tuti nem volt százas a srác. Nála éreztem azt, hogy nem mindig hihetek annak, amit mesél, sokat ferdít, sokat szépít, sokat változtat a történteken. Ezt igazolták is a többiek, amikor már eljutottunk a történetben ugyanazon időben és több szemszögből is olvashattuk, hogy mi történt. Na ott már volt egy kis keveredés arról, ahogyan Henry látta a történteket és ahogyan a többiek.

És a történet vége? Számomra ez egy teljesen lezárt történet, nem igazán kíván folytatást, bár ahogy láttam az írónő készített egy második részt is, aminek Lucy a főszereplője, akinek maradt egy "elintézetlen ügye" és ez most "utána jön" Angliába. Hát kíváncsi leszek, hogy mit tud kihozni ebből a szerző. Azért, ha megjelenik itthon, biztosan el fogom olvasni :).

Összességében egy tényleg nagyon jó, izgalmas, néhol hátborzongató, néhol nyomasztó, számomra egyszerűen letehetetlen regényt olvashattam, amit ajánlok mindenkinek, aki szereti a borzongást, a thrillereket és azt, hogy amennyiben már úgy érzi az olvasó, hogy mindent tud, akkor a szerző egy perc alatt bebizonyítja, hogy van még valami a tarsolyában, ami teljesen felkavarja az egészet:).

Most már értem a hypet körülötte és egy ilyen erős kezdés után kíváncsi vagyok az írónő többi könyvére is.

Borító: Gyönyörű, figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: a történetvezetés

Mélyrepülés: ami történt abban a házban

Érzelmi mérce: megrázó és izgalmas is egyben

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mivel a regényben egy titokzatos ház kap főszerepet, rejtvényeinkben is házakat keresünk. A blogokban megtaláltok egy-egy képet regényadaptációkból, de most nem a könyvek címére, írójára vagyunk kíváncsiak, hanem a házra vagy épületre, ami a regényben fontos szerepet játszik.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Blogturné Klub

November 15 - Olvasónapló
November 17 - Betonka szerint a világ
November 19 - Fanni’s Library
November 21 - Könyv és más
November 23 - Kelly és Lupi olvas
November 25 - A szofisztikált macska
November 27 - Zakkant olvas

Mindy Mejia: Amit csak akarsz

A Maxim Kiadó jelenteti meg Mindy Mejia: Amit csak akarsz című regényét. Az izgalmas misztikus thriller egy kisvárosi gyilkosság nyomába ered, vajon ki ölhette meg a 18 éves fiatal lányt, aki látszólag tökéletes életet élt? Kövesd a blogturné állomásait, ha minden kérdésre helyes választ adsz, tiéd lehet egy példány, a kiadó felajánlásában.

Maxim Könyvkiadó 2017. november 16. Dream válogatás
352 oldal
Fordította: Sárossy-Beck Anita
Goodreads: 3,85
Besorolás: misztikus thriller

Az érettségi előtt álló Hattie Hoffman egész életében szerepeket játszott: jó tanuló, a szülei jó kislánya és a város megbecsült lakója. Miután brutális késelés áldozata lesz a gimnáziumi színielőadás éjszakáján, tragikus halála éket ver a kisvárosi közösség életében. Del Goodman, a helyi sheriff, aki mellesleg a Hoffman család jó barátja, eltökéli magát, hogy felkutatja a gyilkost, ám a bűntény felderítése során egyre több megválaszolatlan kérdéssel szembesül. Kiderül, hogy Hattie kiváló színészi képességeit jóval a színpadon kívül is kamatoztatta. A történetet három különböző szemszögből ismerjük meg: Del, Hattie és az új irodalom tanár szemszögéből, akinek a házassága az összeomlás szélén áll. Az Amit csak akarsz egymásba fonja a három történetet Hattie utolsó évéről, amelynek eseményei végül tragikus halálába torkollnak.

Vendégbloggerünk Valentényi Erzsébet avagy a Molyon @bozs véleményét olvashatjátok a könyvről:

Hattie a végzős, magabiztos, céltudatos, okos, csinos, 18 éves jó gyermek - New Yorkba készül. Repülőtéren viszont egy biztonsági őr állja útját, így utazása meghiúsul. Miért indul útnak ez a kisvárosban, Pine Valleyben mindenki által szeretett lány? A következő jelenetben már miért halott és az arcát miért kaszabolják úgy össze, hogy rá sem lehet ismerni?

Könyvet három szemszögből olvashatjuk, amit kifejezetten szeretek. Jó megismerni egy történet minden oldalát, a narrátorok minden gondolatát.

Az első szálon Hattie meséli nekünk az életét. Halála előtti 1 évvel kapcsolódunk a történetbe. Megismerjük az iskolát, barátait, körülötte legyeskedő fiúkat, a munkáját, a családját – főleg apukáját, akivel fantasztikus kapcsolata van, megértik egymást -, de amiről a legtöbbet mesél , ami a leginkább érdekli és köré szervezi az életét, az a színház és a színészkedés. Valamint megismerünk általa a férfit is, aki megismerteti vele a szerelmet. Hattie nem csak a színpadon színészkedik, a való életben is játszik, okosan, ravaszul, félelmet nem ismerve.

A másik szemszög Peter Lund, a fiatal iskolai tanáré, aki nemrég költözött Pine Valleybe a feleségével, hogy beteg anyósát ápolják és a farmot vezessék. Házassága emiatt nem túl jó, mondhatni mióta ide költöztek, elhidegültek egymástól. Úgy érzi, hogy a feleségének az anyós ápolása sokkal fontosabb, mint a kapcsolatuk.

A harmadik szemszög Del Goodman, az idős rendőrnyomozóé, aki születése óta ismeri Hattiet, a lány szüleivel barátok. Személyes kapcsolódása miatt az átlagosnál sokkal több energiát fektet az ügy felderítésébe. Eddigi pályája során gyilkossággal nemigen volt dolga, ez amúgy egy nyugodt kisváros. Del karaktere irtó vicces volt számomra. Ahogy le van maradva a modern technika terén, az igazán szórakoztató. Nem érti a „chat” és a „fedő”neveket az internettel kapcsolatban. Ebben a komoly történetben jól esett néha mosolyogni a megszólalásain. Az írónő néhányszor túlzottan részletezi a szereplők mozdulatait: „Kipiszkáltam a fogamba szorult utolsó darab gyümölcshúst a narancsból,…” írja Dellel kapcsolatban. Egy másik jelenet, amitől kicsit kiakadtam: Nyomozás során találkozik egy színházigazgatóval, akinek színházában a meggyilkolt lány szerepelt. Ki szeretné deríteni, hogy ki láthatta a darabot, a direktortól megkapja a nevek listáját, majd közli „Ki gondolta volna, hogy ennyi ember jár színházba?” Amerikában nem tudom milyen a nézőszám, de Budapesten én sokat járok színházba és általában mindig telt házzal mennek a darabok a magas jegyárak ellenére is.

Leginkább Peter jeleneteit szerettem. Talán azért, mert az ő életkora és családi helyzete áll közel hozzám a legjobban. Meg tudtam érteni minden tettét a feleségével, munkájával, magányos irodai elvonulásával és Hattie-vel kapcsolatban is. Egy jelenetben nem tudtam vele azonosulni, sőt csodálkozásom így napokkal a könyv kiolvasása után is tart. Peter vegetáriánus, a farmon a csirkéket együtt gondozzák a feleségével, a kapcsolatuk erősítse érdekében próbál felülkerekedni az ellenérzésein. A felesége egy alkalommal hirtelen felkap egy csirkét és Peter orra előtt vágja el a nyakát. Na ebből a férfi olyan tragédiát csinál, hogy több hétig haragszik a párjára. Úgy gondolom egy harmincas férfinak nem kéne emiatt ennyire drámáznia.

Természetesen próbáltam kitalálni ki a gyilkos és mivel kevés szereplős a könyv azt gondoltam, hú de okos vagyok – kitaláltam! Hát nem….

Remek történetet olvashattam, gondosan, néha túl aprólékosan kidolgozott karakterekkel. A szereplők valóságosak voltak, jó és rossz tulajdonságokkal, amelyek élővé tették őket. A mellékszereplők is fontosak, a szerző remekül mutatja be általuk, hogy időnként mennyire nem ismerjük jól a családtagjainkat, barátainkat, érhetnek meredek meglepetések.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a különleges történeteket. Ebben a regényben a young adult feeling keveredik a sok krimis fordulattal, megspékelve pszichológiai thriller jellemzőkkel. A feszültségteremtés erőssége a szerzőnek, nagyon jól dolgozik a horgokkal, és mire az utolsó harmadához érünk a könyvnek, onnantól lehetetlen letenni. Hihetetlenül jó szerzőről van szó, azt hiszem érdemes lesz követni a megjelenéseit.

Borító: Átvett borító, tetszik.

 

Kedvenc karakter: Peter

Szárnyalás: A jelen és  múlt történései úgy fonódnak egymásba, hogy egy percig sem unalmas, a hármas  történetvezetés remekül működik.

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce:   16+

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Játék:

A regény fontos része Shakespeare: Lady Macbeth színműve. Mind a három állomáson egy-egy világhírű színésznő képét találjátok, akik emlékezetes alakítást nyújtottak a mű címszerepében. A rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be a színésznők nevét.

Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levélre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:

11.14 Kelly és Lupi olvas
11.16 Olvasónapló
11.18 Szembetűnő