Nisha J. Tuli: Az Aurórakirály uralma (Uranosz erekjéi #2)

A 21. Század Kiadó elhozta nekünk Nisha J. Tuli nagysikerű történetét, A Napkirályné próbáját - és már olvashatjuk is a folytatását, Az Aurórakirály uralmát! Lor szembesülve a sorsával hirtelen lehetőséget kap, hogy retorziót vegyen családja árulóin, és visszaszerezze a mágiáját, amit oly sokáig el kellett rejtenie. De ehhez olyan szövetséget kell kötnie, amire álmában sem gondolt: Nadirral, az Auróraherceggel. Légy részese te is a kalandnak, és ha követed az állomásokat, a turné végén lehetőséget nyílik megnyerni egy példányt Az Aurórakirály uralmából!

 

Next 21 Kiadó 2024.

460 oldal

Fordította: Heinisch Mónika

Goodreads: 3,99

Besorolás: felnőtt, high fantasy, romantikus, tündérek, mágia

 

„Engem ő nem hódított meg. Nem vagyok a jussa. Saját magamé vagyok.”
Miután kiszabadult a Napkirály cellájából, Lor az Auróraherceg karmai között találja magát. Nadirnak, az Aurórahercegnek meggyőződése, hogy Lor rejteget valamit, ezért mindent megtesz, hogy szóra bírja. Lor azonban tisztában van a titkok értékével – egész életében őriznie kellett a titkait –, ezért elszántan védelmezi, amit tud.
Lor és Nadir szövetkeznek, hogy megkeressenek egy elveszett tárgyat, ami múlt és jövő kulcsát ígéri. De a lány nem tudja, bízhat-e a hercegben. Csak annyit tud, hogy nem fog még egyszer bedőlni egy királyi tündér ígérgetésének.
Közben a Napkirály továbbra is jogos jussának tekinti Lort, és vissza akarja szerezni őt. Az Aurórakirály pedig minden bizonnyal az életére törne, ha ismerné a titkait. Lornak folyamatosan mozgásban kell maradnia, sehol sincs biztonságban. Csak akkor nyugodhat, ha az Aurórakirályt és a Napkirályt is elpusztította.
Azonban hamarosan ráébred, nem csak arról van szó, hogy sikerül-e visszaszereznie örökségét: a tét jóval magasabb. Nem más, mint Uranosz jövője.

 

Nagyon értékelem, hogy a kiadó ilyen hamar kihozta a sorozat második részét, hiszen a magyar olvasók átlagosan egy évet szoktak várni a folytatásokra, amely idő alatt homályba veszhetnek a részletek. Szerencsére mostanában egyre többször találkozom ellentétes példával, szerintem ez erősen javít az eladási számokon is. Egy hónapja írtam A Napkirályné próbája regényről, és miután jó kis függővéggel zárult, ezer örömmel vettem kézbe a folytatást. 

A történet ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt, Nadir megszökteti Lort a Napkirály fogságából, és egy védővarázslattal biztonságossá tett kastélyba viszi a királyság peremvidékére. Lor gyakorlatilag fogoly, Nadir ráadásul így is szólítja, miközben hetek óta próbálja kihúzni belőle, hogy ki ő és miért akarja őt Atlas és az Aurórakirály is a markában tartani. Lor nem hajlandó semmit mondani, míg nem hall híreket a testvéreiről. Végül Nadir húga elhozza őket a kastélyba, miután egy éjjel Lor szökéssel is próbálkozik, és épphogy ott nem hagyja a fogát. Persze Nadir és a farkasai mentik meg egy szörnyetegtől. Miután végre együtt lehetnek, Lor hajlandó elárulni, hogy a Nappalotában a Tükör felfedte, hogy meg kell keresnie a Koronát, mely a Szívkirályság ereklyéje, ez szükséges, hogy visszakapja a mágiáját és legyőzhesse az ellenségeit, és visszaszerezze a Szívkirályságot. Csakhogy a Korona bárhol lehet egész Uranosz területén, így először a legvalószínűbbnek tűnő helyen, a Fellegvárban kell próbálkozniuk, ahol Nadir apja jelenti a legnagyobb veszélyt. Lornak álcára van szüksége, úgy utazik oda Nadir oldalán, mint az aktuális szeretője, bízva abban, hogy a közöttük nyilvánvalóan feszülő gyűlöletet képesek lesznek leplezni. A már korábban is pattogó szikrák a kényszerű közelség hatására fellobbannak, csaknem lángra gyújtva a szobájukat, Lor ellenállása lassan leomlik, miután Nadir végre bevallja, hogy nem tud ellenállni neki. Érzelmekről szó sem lehet, de azért egy kis szex belefér, miközben nyomoznak és végigkutatják a palotát. Nem lehetnek elég óvatosak, főleg, ha az Aurórakirályról van szó, hogy is gondolhatták, hogy sikerülhet őt átejteniük?

Én úgy gondolom, szeretem a fordulatokat egy sorozatban, de erre azért nem számítottam, hogy ez a folytatás ennyire más irányt vesz. Az első rész gyakorlatilag egy életre halálra szóló viadal volt, ahol az ismerkedős-felkészülős szakasz után izgalmas próbák követték egymást a végső kiválasztásig. Most azonban Lor mellett az első részben megismert Nadir, az Aurórakirályság hercege került főszerepbe, miután kiszabadította a lányt. Lornak ez csak egy újabb rabságot jelent, és kezdetben meg is van győződve arról, Nadir is tudott a korábbi börtönben folyó eseményekről. Lassan azonban összeáll a kép, Nadir és Amya éppannyira gyűlölik az apjukat, mint ő, és a megbuktatásán ügyködnek. A regényen végigível ez a folyamat, hogyan lesznek ellenségekből afféle szeretők, majd hogyan is alakul tovább a kapcsolatuk. Kezdjük azzal, hogy vannak azért különös jelek, érzik egymás mágiáját, ez már eleve egyfajta kapocs köztük. Tetszenek is egymásnak, de a világért se vallanák be, legalábbis jó darabig nem mondják ki. Nadir meg akarja mutatni, hogy ő más, mint Lor életének eddigi pasijai, ő nem kényszeríti semmire, és csakis akkor érinti meg, ha a lány beleegyezik. Lornak ez megfelel, és vágyik is rá, egyre jobban. Azonban sosem tudja elengedni a bizalmatlanságot, és minden jelre, ami birtoklásra utal, inkább visszafelé lép. 

Ebben a részben Lor E/1 szemszöge mellett Nadir E/1 szemszöge is helyet kap, bár kevesebb fejezettel, de így is örömmel olvastam, mert sokkal teljesebb a kép, ha ismerjük a másik fél gondolatait is. Nadir odavan a lányért, és nem azért, mert bármit el akarna venni tőle, hanem érzi a kapcsolódásukat, bízik a közös lehetőségekben, szövetségben, például az apja legyőzésében. Annyira élveztem olvasni a fejezeteit, mert főleg az elején nagyon jól el tudta játszani a közömbös fogvatartót, miközben egészen másra vágyott. A Fellegvárban aztán elkövetett néhány hibát, ami szerintem nagyon átlátszó volt, mármint arra gondolok, a szerző nem tudott volna valami jobbat kitalálni? Mások előtt fogolynak nevezni, meg a valódi nevén szólítani a lányt rettentő amatőr hiba volt. 

Lor szintén változott ebben a részben, miután lezajlott a viadal, itt már más a tét. Sokszor éreztem azonban, hogy felesleges körök zajlanak, kihagyható hisztik, és nem mindent lehet arra visszavezetni, hogy mennyire traumatizált gyerekkora volt.

Amire viszont nagyon vártam az első rész után, az megvalósult, végre jobban előtérbe került a mágia, sok-sok varázslatos jelenetet kaptam, és részletes magyarázatokat. A világfelépítés megértéséhez hozzájárultak a közbenső fejezetek, melyek a 286 évvel ezelőtti időben játszódtak, Lor nagyanyja, Serce E/3 szemszögéből, a Szívkirályság történetét idézték fel, hogyan jutottak el a megsemmisülésig, amely a Korona elvesztéséhez vezetett. 

Nem negatív értelemben mondom, de töltelék részt kaptam, ez általában a sorozatok második részének jellemzője. Az egész regényen át nem a cselekményen volt a hangsúly, inkább a karaktereken, hogyan épül a bizalom, és hogyan rombolható le egyetlen mondattal. Az világos, hogy szurkolok Nadirnak, mert bennem sikerült némi bizalmat ébresztenie, bár néha rezgett a léc pár megnyilvánulásánál, de ez azért így is fényévekkel jobb, mint amit Atlas produkált a korábbiakban.

És végül kitérnék az erotikára, aminek általában nem vagyok ellenére, de még mindig úgy érzem, ahogy az első könyvben is, hogy itt nincs rá szükség, legalábbis nem ilyen mértékben. Lor és Nadir között ez a "csak szex" dolog nem nyerte el a tetszésem, egyszerűen nem ad hozzá a történethez. Mindig emlékeztetnem kell magam, hogy a tündérek már csak ilyenek, szeretik a nyilvános, éles helyzeteket, a birtoklást, és nagyon ritka a kizárólagosság a párok között. Ez az erős erotikus jelleg a 286 évvel ezelőtti fejezetekben is kifejezésre került, érdekes, ott egy fokkal jobban viseltem a forró jeleneteket, talán Wolf, a Vadon királyától jobban elfogadtam a szeretett nő iránti örök vágyát.

Összességében úgy éreztem egy teljesen új műfajból olvastam, amit manapság romantasy-nek neveznek. Hiába lenne eredetileg high fantasy besorolású, a rengeteg erotika miatt már ide tartozik. A szerző pedig beleszuszakol számos divatos trope-ot, mint az egy ágyban alvás, egy lovon utazás, ellenségből szerelmesek, lassú égés, ha megérinted megöllek, álkapcsolat, és még lehetne sorolni. Azt már az előző résznél is észrevettem, hogy a nyelvezet meglepően mai, a káromkodás és egyéb szóhasználat stílusa akár a mai időkből is származhatna, ez furán hat, de engem nem zavart. 

Abszolút addiktíven olvastatja magát a regény, nem igazán lehet letenni, és újra csak azt mondhatom, hogy nagyon várom a harmadik részt, hiszen folytatódik a keresés-kutatás a végső cél érdekében.  

Kép: saját  

 

Borító: Nagyon tetszik, szépen illeszkedik az első részhez.

Kedvenc karakter: Nadir

Szárnyalás: Nagyon szerettem a 286 évvel ezelőtti fejezeteket.

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: Lassú égésű románcnak lehetünk tanúi, viszont nincs hiány szexi jelenetekből, nekem kicsit sok is volt.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

Nyereményjáték

 

A nyereményjáték során a kitalált világoké, országoké a főszerep. Te rájössz, melyik fantasy-sorozathoz tartozik az elnevezés? A szerzőt és a címet írd be a Rafflecopter megfelelő sorába!  
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:   MORRIGHAN  KIRÁLYSÁGA

 

 a Rafflecopter giveaway  

 

 

Állomások:

10.29. Kitablar
10.31. Kelly és Lupi olvas
11.02. Dreamworld

 

 

 

 

 

 

Nisha J. Tuli: A Napkirályné próbája (Uranosz erekjéi #1)

A Next 21. Könyvkiadó elhozta nekünk Nisha J. Tuli nagysikerű történetét, A Napkirályné próbáját. Egy múltját nem ismerő fiatal lány, egy király, aki a jövendőbeli hitvesét keresi és egy birodalom, melyet csak egy hajszál választ el a háborútól. Tarts te is velünk, hogy megtudd a történet végét! Az állomások mindegyikén egy feladványt találsz, amit ha helyesen oldasz meg, akkor esélyed nyílik megnyerni egy példányt A Napkirályné próbájából!

Next 21 Könyvkiadó

368 oldal

Fordította: Heinisch Mónika

Goodreads: 3,88

Besorolás: fantasy, romantikus, mágia, tündérek

Két nő. Egy halálos viadal. Csak egyikük nyerheti el a Napkirály szívét.
Lor tizenkét hosszú, szenvedésteli esztendőt töltött börtönben az Aurórakirály uralkodása alatt. Egyetlen vágya, hogy kiszabaduljon, és megtoroljon rajta minden egyes nyomorúságos pillanatot.
Egy véletlen folytán a Napkirály színe elé kerül, és a rivaldafényben találja magát: kilenc másik jelölttel együtt esélyt kap – talán belőle lesz a királyné. Ha elnyeri a király szívét, akkor szabad lesz, és végre bosszút állhat.
De Lor kívülálló: nem érti, miért helyezték szabadlábra, hiszen ő nem is a Napkirály udvarának alattvalója. A többi jelölt ellenszenvezik vele, és mindent megtesznek, hogy végleg eltávolítsák a játéktérből.
Muszáj nyernie, hiszen ha veszít, meghal. Vagy, ami még rosszabb: visszaküldik az Aurórakirály karmai közé.

Nem ismertem eddig a szerzőt, de ez a gyönyörű borító és az izgalmas fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet. A legnyomatékosabban a viadal szó hatott rám, felidézte bennem természetesen Suzanne Collins trilógiáját, és rögtön ezután a Párválasztó regény jutott eszembe, hiszen itt is reményteli menyasszony jelöltek fognak megküzdeni egymással. Miután ezeket a regényeket nagyon szerettem, és gyakorlatilag több, mint tíz éve voltak a kezemben, egyáltalán nem bántam, ha egy ezekhez hasonló mixet kapok, csak jól legyen megírva. Szerencsére nem kellett csalódnom, a szerző remekül adagolta a hozzávalókat és végül egy egyedi történetet alkotott.
Lor egy fiatal lány, aki már 12 éve raboskodik az Auróra királyság egyik börtönében, igazságtalanul zárták be, miután megölték a szüleit. Itt van a két idősebb testvére is, minden vágyuk kiszabadulni ebből a pokoli helyzetből. Úgy tűnik, ettől egyre távolabb kerülnek, mert egy galiba után Lort a Gödörbe küldik, mely egy sötét, félelmetes hely a börtönön kívül, a szörnyek közelében, két hetet itt még senki sem bírt ki. Néhány borzalmas nap után, a teljes reménytelenség közepette, váratlanul magával viszi egy idegen, másnap már a Napkirályság udvarában ébred. Vele együtt tíz lánynak kell összemérni a tudását, erejét, szerencséjét, hogy végül egyikük Atlas herceg menyasszonya lehessen. Lor elsőre összezavarodik, de hamar belátja, hogy ennél nagyobb esélye sosem lesz, hogy megváltoztassa a sorsát és megmentse a testvéreit is. Minden lányhoz kirendelnek egy lovagot, aki kíséri, tanítja, edzi, felkészíti a próbákra. Gabriel megtesz mindent, hogy teljesítse ezt a feladatot, de sosem rejti véka alá, hogy nem bízik a lány sikerében. Telnek a napok, hetek és Lor egész kikupálódik, szépségben, ügyességben felveszi a versenyt a többiekkel, akik kezdetben kiközösítik, aztán páran mégis szóba állnak vele. Persze Atlas, a tündérherceg igyekszik minden lányt közelebbről is megismerni, Lort is elkápráztatja a szépségével és a kedvességével. Most már aztán tényleg nyernie kell, hiszen kezd a dolog érzelmileg is hatni rá. Jöhet a nagy viadal!

 

Nagyon tetszett a regény, faltam a lapokat, izgalmas volt, tele olyan cselekményelemmel, melyeket az említett regényekben is szerettem, nagyon hiányzott már egy ilyen zsánerű olvasmány. A szerző érzékletesen ír, gazdag leírásokkal, az első oldalaktól átéreztem a rengeteg szenvedést, amin Lor gyerekkora óta keresztül ment, remekül átjöttek az érzelmek. Mégis volt a stílusban egy kis szarkazmus is, ami humort hozott és némi könnyedséget, ellensúlyozva az időnként halálos jelenetek komolyságát. A főszereplő lány nagyon erős, tekintettel a börtönben történtekre, ez egy mellbevágó múlt, amit olvasóként is nehéz volt feldolgozni. Tetszett, hogy egy pillanatra sem feledte a testvéreit, a kiszabadításuk lebegett a szeme előtt. Nagyon sok trauma érte ezt a lányt, ezek megviselték de meg is erősítették, képes volt bízni egy jobb életben, az igazságban. Itt kell megemlítenem, hogy Lor énelbeszélős szemszöge mellett időnként beékelődött pár Nadir nézőpontú fejezet. Az Aurórakirály fia egészen más utat jár be, hogy végül összeérjenek a szálak és kerekedjen egy izgalmas függővég. Ennek köszönhetően tudomást szerezhetünk arról, hogy komoly erők mozgolódnak a háttérben. Ráadásul Lor származása is titkokat rejt, mondjuk szerintem senki sem gondolta az olvasók közül, hogy ő csupán véletlenül lett kiválasztva. Lor pörgősebb fejezeteit szükségszerűen lassította Nadir szemszöge, ezzel jól balanszírozta a dinamikát. Visszatérve a cselekményre, a viadalra készülés és a verseny szórakoztató volt, izgalmakkal, cselszövésekkel tűzdelve. Engem igazából az utolsó előtti próbánál ért némi agyvérzés, ez már majdnem kiverte a biztosítékot, persze vitt a lendület tovább.
A romantikát sokan elkerülhetetlennek tartják egy jó fantasy regényben, és többnyire én is ezen a véleményen vagyok. Itt azonban tanácstalan voltam, mert Atlas zsigerileg idegesített, nem tudtam elfogadni őt a szerelmi érdeklődés tárgyaként, amolyan "túl szép ahhoz, hogy igaz legyen" karakterével nem volt szimpatikus. Ugyanakkor remélem találkozunk vele a következő részben is, nagyon jól fel volt építve a jóságos tündérherceg figura. Na persze, ennél azért jobban ismerjük a tündéreket, az édes tökéletes külső alatt gyakran lelhetünk romlott részeket. A szerző igencsak meglepett, hogy erotikát is csempészett ebbe a történetbe, méghozzá nem is olyan ártatlan módon. Szerintem nem hiányzott volna, ha kihagyja, nem volt jelentősége. Gabrielben az az igazság, hogy jobban bíztam, azt hittem mégiscsak szövődik ott valami köztük, aztán arcon csapott a valóság, de még mindig kétséges számomra, melyik oldalon áll valójában, huh ez a pasi nehezen kiismerhető, de érdekes karakter.
És a befejezés, persze, hogy egy vastag függővéget kaptam, így hát nagyon várom a folytatást, hiszen annyi lehetőség rejlik a történetben, igazából a végén 180 fokos fordulatot vett a sztori. Reménykedem, hogy a mágia is több szerepet kap, mert ez a terület épphogy meg lett piszkálva.
A fél pont levonás a temérdek ismétlés miatt jár, ez már zavaró mennyiség volt, nincs szükség tízszeres ismétlésekre, és ez nem csak szavakra, hanem teljes mondatokra is vonatkozott.
(Egy megjegyzés: Vajon miért lett a fülszöveg átírva? Az eredetiben „Két nő.” helyett „Tíz nő.” szerepel, és jobban is hangzik, hiszen az utolsó fordulóban maradtak csak ketten.)

Nagyon ajánlom a regényt minden fantasy rajongónak, hiszen kedvenc regények toposzainak vegyítéséből áll, ennek ellenére mégis tökéletesen egyedi lett. Nagyszerű szórakozás volt részemről a regény, és szerencsére nálam van már a folytatás is, úgyhogy neki is vágok!

Képek: saját

Borító: Gyönyörű, részletgazdag a borító. Egyébként az egész könyv nagyon szép, nemcsak a borító, hiszen élfestett kiadásban jelent meg, térkép is kapott helyet benne, és egy klassz könyvjelző is jár hozzá.

Kedvenc karakter: Lor, Atlas.

Szárnyalás: Nagyon rég volt már részem hasonló világfelépítésű regényt olvasni, de nem zavart ez az összevegyítés, jót nosztalgiáztam.

Mélyrepülés: Az ismétlések meg tudtak akasztani.

Érzéki mérce: Nem igazán számítottam erotikus tartalomra, de bizony kaptam néhány pikáns jelenetet,  őszintén megmondom, nem hiányzott volna, ha kimarad.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték

A nyereményjáték során a kitalált világoké, országoké a főszerep. Te rájössz, melyik fantasy-sorozathoz tartozik az elnevezés? A szerzőt és a címet írd be a Rafflecopter megfelelő sorába!  
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:   KÖZÉPFÖLDE

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

10.15. Kitablar
10.17. Kelly és Lupi olvas
10.19. Dreamworld

Jennifer L. Armentrout: The War of Two Queens - Két királynő háborúja (Vér és Hamu #4.)

Folytatódik Jennifer L. Armentrout nagysikerű Vér és Hamu sorozata a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. Poppy és Casteel izgalmakkal és fordulatokkal teli története újabb részhez érkezett. Eddig Casteel küzdött Poppy-ért, de vajon most Poppy is ugyanúgy fog küzdeni szívtársáért? Vajon sikerül legyőzni a legnagyobb ellenségüket, aki jelenleg útjukban áll? Gyere és kövesd a Két királynő háborúja blogturnét, hogy többet megtudj a könyvről, legyél részese te is ennek az utazásnak!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Zafír pöttyös

736 oldal

Fordította: Rácz Kata

Goodreads: 4,08

Besorolás: high fantasy, romantasy, felnőtt, vámpír, vérfarkas, mágia

A ​háború csak a kezdet…
AZ ARANYKORONÁK KÉTSÉGBEESÉSÉBŐL
Casteel pontosan tudja, hogy a Vérkirálynőnél nincs alattomosabb és gonoszabb a birodalomban. Azonban a megrázó felfedezésekre még ő sem tudott felkészülni. Már-már elképzelhetetlen a Vérkirálynő gaztetteinek mértéke.
HALANDÓ TESTBE SZÜLETVE
Poppyt semmit sem akadályozhatja meg abban, hogy kiszabadítsa a királyát, és mindent elpusztítson, ami a Vérkirálysághoz kötődik. Az Élet Ősi Lényének
testőrei minden erejükkel támogatják, a vérfarkasok mögötte állnak. Poppynak meg kell győznie az atlantiai tábornokokat, hogy az ő elképzelései szerint cselekedjenek, és ezúttal nem fújhatnak visszavonulót. Nem, amíg őbenne él a remény, hogy olyan jövőt építsen,
amiben mindkét királyság békében élhet egymás mellett.
EGY HATALMAS, ŐSI ERŐ EMELKEDIK FEL…
Poppynak és Casteelnek együtt kell kiállniuk a szerelmükért, a szeretteikért, és megóvni a védteleneket. Régi és új hagyományok közepette. Azonban ahhoz, hogy véget vessen a Vérkirálynő üzelmeinek, a lánynak talán épp azzá kell válnia, amivé a prófécia jövendölte, és amitől a legjobban fél…
A HALÁL ÉS PUSZTÍTÁS ELŐHÍRNÖKE

Első megjegyzésként jeleznem kell, hogy a bejegyzés spoileres lehet a sorozat korábbi részére, illetve nagyon enyhe mértékben erre a részre is.
Ott hagytuk abba az előző részt, hogy Casteel önként a Vérkirálynő fogságába vonult, természetesen Poppy a vérfarkasokkal és a királysággal a háta mögött azonnal ki akarja szabadítani. Csakhogy alapos tervet kell felépíteniük, össze kell hangolni a seregeket és rávenni a tábornokokat, hogy kövessék a közös stratégiát, mely bizony háborúhoz vezet, ahol nem kerülhetik el a veszteségeket sem. Poppy súlyos megrázkódtatáson esett át, amikor kiderült Isbeth valódi személyisége, és miket tett korábban. Poppy nem csak őt, de az egész Vérkirályságot is fel akarja számolni, más megoldás nincs. Minden követ megmozgat, hogy kiderítse, hol tarthatják fogva a férjét, hogyan szabadíthatná ki a lehető legbiztonságosabb módon, hiszen tudja, hogy milyen módszerei vannak a Vérkirálynőnek.
Úgy tűnik ez a sorozat számomra guilty pleasure olvasmánnyá vált, ragaszkodom hozzá, hogy olvassam, sőt falom a lapokat, közben azért tisztán látom, mennyi idegesítő elem van benne, a hosszúsága, Poppy identitásának változásai, az ezer kérdés, stb. De közben imádom a szereplőket, a felépített világot, és ismerni akarom a történetet, akármerre megy a cselekmény. Nos, a szerző ebben a részben is az idegeimen táncolt. Ez a felkészülés – egyben a szerelmesek egymástól külön töltött ideje – a nem kevés oldalszámú könyv kb. feléig tart, ezt álmomban nem gondoltam volna. Ez kegyetlenség volt! Viszont rettenetesen örültem Casteel szemszögének, végre első kézből ismerhettem meg a gondolatait, és a gyomorforgató eseményeket a fogsága során. A szemszöge révén megismerhetjük Isbeth udvartartásába tartozókat, a Szolgálólányokat, köztük a titokzatos Millicentet, aki bizony erős meglepetést tartogat a személyét illetően. Aztán itt van Casteel bátyja, Malik Da'Neer, akiről végre megtudjuk, mi a fenét keres  Vérkirálynő udvarában. Nem utolsó sorban Callum is érdekes karakter, amellett, hogy arany színben pompázik, és nem igazán lehet megölni, még egész érdekes dolgok derülnek ki róla, érdemes odafigyelni rá. A regény második fele az összecsapásra való felkészülésről szól, amely során persze ezer új kérdés merül fel és számos esemény történik, meglepő új szereplőkkel és kapcsolatokkal, egyre több minden kiderül a múltról, Poppy megsebesülésének éjjeléről, kik voltak ott valójában. Ezek mint rendkívül fontosak, de szinte eltörpülnek az Egyesülés kérdése mellett, aminek eljövetelére korábban számos jel utalt. Nem tagadom, én is erre voltam a legkíváncsibb, tényleg annyira megvisel-e, mint az olvasók nagy részét? Moly-os ismerőseim, akik angolul olvasták, majdnem mindenki kiborult ezen a történésen. Hiszen annyira aranyba foglalt volt az eddigi részek során Poppy és Cas szereleme, a lelki társak, sőt, szívtársak fogalma, és egyáltalán, annyira tökéletes ez a páros így ahogy van. Már a regény első felében sor kerül Poppy táplálkozására Kieranból, ami egyáltalán nem szexuális jellegű, még úgy sem, hogy direkt kínos jelenetekre gondol, ugyanis vérivás közben Poppy látja a gondolatait. Ez mégsem érzéki, sokkal inkább ugratás jellegűnek tűnik,  Kierantól simán kitelik. Rendszeresen együtt alszanak, bár Kieran többnyire farkas alakban van, de sem éjjel sem nappal, soha nem éreztem, hogy romantika szövődhetne köztük. Már a korábbi részekben is szépen fejlődött kettejük kapcsolata, Kieran mindig ott volt és támaszkodhatott rá, (sosem felejtem el AZT a jelenetet, amikor ez a támaszkodás bizony elég közeli volt), és ebben sosem volt romantikus jelleg. Casteel konkrétan nagyon is hálás volt Kierannak a támogatásért, sosem mutatott féltékenységet. Mégis, volt néhány mondat, ami azt bizonyítja nekem, hogy ez egy be nem sorolható kapcsolat közöttük, és szeretném, ha tovább bonyolódna, nekem ez nincs ellenemre - szembemenve a közfelháborodással. 

A könyv második felében aztán eljön a pillanat, amikor dönteniük kell az Egyesülésről, mert a körülmények miatt mindegyiküket jelentősen megerősítené a végrehajtása, szükségük van rá, Kierannak különösen, hiszen átokkal sújtották. A legkevesebb bajom a könyv olvasása során az Egyesüléssel volt. Aki az interneten terjedő szexuálisan túlfűtött szerelmi háromszöges drámára számít, az csalódni fog. Szerintem tökéletesen állt hozzá JLA, elfogadható volt a kivitelezés, mivel nem volt túlzó, sem extrém. Ez egy hagyományról, egy lehetőségről szól, a kötelék megerősítése a cél, amit egyszerűen meg kellett tenniük – az egymásból való táplálkozás lépését, ami szigorú sorrend szerint zajlik. Aztán van az a pont, amit már nem kötelező átlépni, amikor ez a felizzott testi/szellemi állapot eljut egy csúcspontra és még többre vágynak az érintettek. Poppy nem áll meg, ez az ő döntése ebben az euforikus pillanatban, és semmi felesleges, részletekbe menő leírás nincs, legfeljebb karok-lábak egyéb testrészek simulása, kavarodása. Ami itt történik abban én nem éreztem semmi romantikus aspektust Kieran vonatkozásában. Az már más kérdés, hogy a következő részben érzelmi síkra tereli-e a szerző ezt a szálat, itt ez még konkrétan nem történik meg. Milyen jó lett volna itt egy Kieran szemszög, akkor sokkal többet tudnánk!
Ellenben voltak másféle problémáim a regénnyel. Így a negyedik rész végére kiderülhetne már, ki is Poppy valójában, még mindig nem érzem véglegesnek az identitását. Úgy tűnik, a közvetlen felmenőiről már biztosak lehetünk, de hogy az ősi vérvonal még mit hoz ki belőle, nincs lezárva. Jó lenne, ha a következő könyvben nem lenne ebben egy újabb 180 fokos fordulat. Vagyis a következő utáni részben, mert ha jól rémlik, a következő rész kb. az eddigiek elbeszélése lesz Casteel szemszögéből, amit nagyon várok. 

Sajnos Casteel részben a fogság miatt is, de most erősen háttérbe szorult a cselekmény szempontjából. Nekem jobban tetszett, amikor együtt próbáltak előre jutni, együtt hoztak döntéseket, reménykedem, hogy visszaerősödik a továbbiakban, most ugyanis Poppyra túl nagy nyomás nehezedik, és mintha csak királynője lenne Atlantiának nem királyi párja.
A végső összecsapás, ami felé az egész regény haladt, izgalmas volt, de közben azt se tudtam ki kicsoda, és épp mit is csinál, csak kapkodtam a fejem, elég zűrös jelenetsor volt. A címhez képest, ami egy jóval nagyobb háborút ígért, még rövidnek is mondható. Azért rendesen rám hozta a szerző a frászt, konkrétan az infarktus kerülgetett, aztán mégsem, végül csak sikerült újra egy kis függővéget összehozni. Imádtam a végén Nektas felbukkanását, és rengeteg magyarázatát. Tényleg nem véletlenül ajánlott A ​Shadow in the Ember – Árnyék a parázsban (Hús és tűz 1.) olvasása ezen rész előtt.
A korábbi részben megismert drakenek ebben a regényben is nagy szerephez jutottak, elsősorban Reaver, aki számos vicces pillanatot okozott szarkasztikus stílusával, és nem kevés alkalommal a megjelenésével, ugyanis egyáltalán nem zavartatta magát a manifesztálódást követő meztelenség. Ő is közel áll Poppyhoz, hűséges, megbízható szövetséges. A vérfarkasok szerepe most is jelentős, nagyon szeretem a jeleneteiket, a köteléken keresztül való kommunikációjuk isteni ötlet. Hiába volt hosszú a regény, a vérfarkasokról még többet szerettem volna olvasni, főleg a kiemeltebb szerepet kapott Vonettáról, Delanoról, Emilről, stb. Ja és Tawny is előkerült, kicsit zűrzavarosan, remélem róla is sokat hallok még, annyira hiányzott Poppy oldaláról egy bizalmas barátnő.
Talán, majd egyszer egy újraolvasás során sokkal többet megértek a világfelépítésből, és tisztába kerülök a 200 szereplő nevével és származásával, de csak azt tudom mondani újra, nagyon szeretem a történetet minden hibájával együtt, részemről nincs megállás, továbbra is velük maradok, várom a következő részt, és utána a befejezést.

Kép: Pinterest

Borító: A draken megjelenik a borítón.

 

Kedvenc karakter:  Casteel, Poppy, Kieran

Szárnyalás: Egyértelműen Reaver, és milyen jó volt Nektas a végén.

Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce: Casteel kiszabadítása után nincs hiány a spicy jelenetekből. de nem hiszem, hogy ebben a sorozatban bárki panaszkodna ezzel kapcsolatban.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

 

A mostani játék teljesítéséhez nincs más dolgotok, mint a kiadó honlapján elérhető beleolvasót figyelmesen olvassátok végig. Ezután az állomásokon feltett kérdésekre válaszolni nagyon könnyű lesz!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:   KI POPPY VÉR SZERINTI ÉDESANYJA?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

09.10 Kelly & Lupi olvas
09.12 Könyv és más
09.14 Insane Life

Danielle L. Jensen: The Bridge Kingdom - A híd királysága (A híd királysága #1)

A Könyvmolyképző Kiadónál jelent meg Danielle L. Jensen TikTok-szenzációként elhíresült regénye, A híd királysága. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Lara hercegnő szenvedéllyel és ármánykodással átitatott történetét, melyből kiderül, mi történik, ha beleszeretsz abba a férfiba, akit valójában el kellene pusztítanod.
Kövessétek a turné állomásait, ismerjétek meg ezt az érzelmekkel teli regényt, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024

376 oldal

Fordította: Borz Alexandra

Goodreads: 4,05

Besorolás: high-fantasy, intrika, enemies-to-lovers

Mi történik, ha beleszeretsz abba, akinek az elpusztítása a küldetésed?
Lara hercegnőt harcosnak nevelték, és mindig is tisztában volt a végzetével: el kell pusztítania ellenségét, Aren királyt. A Híd Királyság, Aren király országa ugyanis arra használja a hatalmát, hogy kifossza és tönkretegye Lara hazáját.
Amikor elküldik Larát, hogy Aren király felesége legyen, végre lehetőséget kap, hogy a közelébe férkőzzön. Nincs más dolga, mint belülről emészteni fel a királyságot – és újdonsült férjét. Ám amikor az ellenséges érzelmek szenvedéllyé alakulnak át, a lány hűségét a legkeményebb próbák elé állítják…

Nagy várakozással kezdtem a regénybe, mert láttam már itt-ott pozitív véleményeket róla, és a borító-fülszöveg kombó is csupa jót feltételezett: elrendezett házasság, ellenségből szerelmessé váló párossal, egy jó kis alternatív fantasy világba helyezve. Az első fejezet után viszont szó szerint félre kellett tennem egy egész napra, mert becsapottnak éreztem magam, egyáltalán nem értettem, mi miért történik. Ugyanis az első fejezetben Lara hercegnő szempontjából olvashattam arról, hogyan készítették fel őt és 11 féltestvérét 15 éven keresztül arra, hogy a legjobb közülük feleségül menjen Ithicana királyához, hogy aztán kémkedéssel megszerezze a kontinenseket összekötő Híd titkait, amit jelenleg Ithicana ural. Éveken át kínzással felérő edzéseken, kiképzéseken vettek részt, mindezt a sivatag közepén, a világtól elzártan, titokban, egy cél érdekében, hogy egy napon szó szerint gyilkossá váljanak. Elérkezett a nagy kiválasztás ideje, de nem azt történt, amit mindenki várt, hogy Marylyn lesz a "nyertes", aki a legjobb volt közülük, hanem Lara önálló akciója következtében a lányok megmérgezve dőltek az asztalra, így egyedül ő lehet a kiválasztott, magára vállalta ezt a terhet. Őszinte leszek, ez engem sokkolt, nem is akartam tovább olvasni, nekem ez így túl meredek. Olvastam már ezt-azt, de ez így több sebből vérzett és tök értelmetlen volt. DE. Azért hangsúlyozom ezt ennyire ki, hogy ne essetek az én hibámba, tovább kell haladni, mert semmi sem az, aminek elsőre látszik. Egy része legalábbis értelmet nyer.

Lara apja, Maridrina királya elviszi a lányát Arenhez, aki ott helyben a szabad ég alatt feleségül veszi, mindkét ország szertartása szerint, és magával viszi az egyik vendégházba. Ez a házasság Aren szülei és Lara apja, Silas Veliant közötti szerződés eredménye, a két ország közötti szövetség megpecsételése. A térképen jól látszik, hogy a két kontinenset összekötő Híd feletti uralom milyen hatalmas jelentőségű, hiszen a kereskedelem itt folyik, a tenger nagy része kockázatos viharok miatt. Lara apja ezzel a szerződéssel sem elégedett, ő a Híd feletti uralmat akarja megszerezni, és a lányának kell kémkednie a részletekről, hogyan lehetne elfoglalni és uralni. Aren országa sok pénzt nyer a Híddal, ugyanakkor a védelemre, fegyverekre költött pénz is rengeteg, konkrétan egy ördögi kör az egész, kényes egyensúlyt kell fenntartani a kereskedő országok között. Lara fanatikusan hisz az apja igazában, teljesíti a kérését, titkokat szerez meg. Ugyanakkor ahogy telik az idő, az utált hercegnőből megbecsült társ lesz, napról napra jobban felnyílik a szeme, mennyi minden máshogy van valójában, mint amit a tanítóik az agyukba véstek a sivatagi évek alatt. Aren is egyre jobban bízik benne, még a beosztottjai is, akik közül sokukat megmentett a csaták során, vagy épp segített őket meggyógyítani.
Lara végül tisztába kerül az igazsággal, saját szemével és fülével győződhet meg mindenről, de ekkor már késő, a gépezet beindult, és kiderül az árulása.
Ahogy fentebb írtam, a regény eleje könyörtelen hangnemben indult, és ez nálam nem azt a hatást érte el, amit általában másoknál. Kétségtelen, hogy sokan szeretik az intenzív kezdést egy badass-nek tűnő hősnővel, általában én is, de itt nekem kissé túllőtt a célon a szerző. Lara karaktere volt a második fő bajom. Értem én, hogy 15 év agymosással a háta mögött nehéz hinni a szembejövő valóságnak és megváltoztatni a gondolkodását. Olvasóként 2-3 fejezet elég volt ahhoz, hogy kiismerjem az apja jellemét, a valódi mozgatórugókat, neki ez végzetesen későn sikerült. De amikor már mindennel tisztába került, akkor sem volt őszinte Arennel, és ennek meg is lett a következménye. Nem azt vártam, hogy szóról szóra bevalljon mindent, de gyakorlatilag nem mondott el szinte semmit a korábbiakról, pl. a testvéreiről. Bosszantóan sok árulkodó jel volt az apjával kapcsolatban, mégis túl sokáig bízott benne, na persze, majd bolond lenne visszaadni a szabadságát, mikor szart se ért a szemében egyik lánya élete sem. 

Aren Kertell Ithicana királya, jóvágású, erős alkatú pasas, immár Lara férje. Tiszteltem benne, hogy együtt harcol a csatákban a katonáival, ugyanúgy kiteszi magát a veszélyeknek, mint bárki más. A bizalma a felesége felé lassan épül fel, ahogy a mélyebb érzései is, elég sokat kell várni a romantika kibontakozására. Nem ezen van a hangsúly, sőt, én nem adnék erre a regényre romantikus címkét sem. De van végig egy bizonyos szexuális feszültség, néhány párás jelenet, ami kellemes várakozással töltött el, bárcsak erőteljesebbé fejlődne ez a szál. Az érzelmekre összpontosítva elég nyilvánvaló, Arennek Lara kezdetben csupán egy kellemes arc, pontosan tudja, hogy kémkedni jött, tehát igyekszik karnyújtásnyira tartani magától. Aztán idővel finomodik kettejük kapcsolata, sőt Arent egyre inkább a lenti agya irányítja ebben a kapcsolatban. Amíg el nem hálják a házasságot, addig akár könnyedén semmissé válhat a frigy, emiatt volt némi feszültség. Lara is változik, elég nyilvánvaló, hogy a kegyetlennek beállított Aren igazából a népéért élő, önzetlen király, ezt neki is be kell ismernie. Mit tud tenni Lara, hiszen tudja, az apja levadássza, ha nem teljesíti a várakozásait, nehéz dönteni a saját népe, és a férje országa között, a nép mindkét helyen ugyanolyan ártatlan. Nekem nagyon fura volt tudomásul venni, hogy sokáig annyira agyatlan bábu volt a karaktere, aztán mikor megvilágosodik, már hiába okos, nem tesz mindent helyre.
A királyság számtalan szigetből áll, amik fölött ível a Híd, a környezet pedig sűrű dzsungelszerű növényzetből és ragadozó állatokból áll, a tenger folyamatosan háborog és hemzseg a cápáktól. Lara folyton tengeribeteg, őszintén szólva ezt már nagyon untam, elegem volt a hányásból. Nem értettem, hogy számtalan alkalommal mehettek volna egyszerűen a hídon, mégis hajóztak inkább, kitéve magukat az elemeknek, bár így kétségtelenül izgalmasabb volt. A mellékszereplők teljesen rendben voltak, a következőkben nyilván nagy szerepet kap Aren húga, sőt saját könyvet is, ő is érdekházasságra készül. Nagyobb szerepet kaptak még a katonai vezetők, testőrök, tették a dolgukat. Egyedül Aren nagymamája volt több, mint fura. Kiakadtam, amikor ellenőrizte az unokái fogait, kb mintha öt évesek lennének.
Ne kérdezzétek, hogy értettem-e valójában a királyságok közötti deal-eket, mert enyhén szólva nem, inkább csak sodródtam az árral, nem is akartam értelmezni. Azt mindenképp csalódásként éltem meg, hogy ebben a regényben semmi fantasy szál nincs, csupán a helyszín jelenti a fantasy-t, mint egy alternatív valóság. Nincs mágia, nincsenek lények, egyedül a Híd az, ami csodálatra méltó, szó szerint alappillére a történetnek. Számomra ez így kevés volt, önmagában a hatalmi harcok és az intrikák nem kötöttek le, a gyengébb szerelmi szál sem segített. De mindenképp adnék esélyt a folytatásnak, kíváncsi leszek mikorra várható Az áruló királynő megjelenése. A szerző weboldalán azt olvastam, hogy hat részesre tervezi a sorozatot, ebből négy rész jelent meg.
Összességében egy közepesen izgalmas regényt olvashattam, aminek szívesen veszem kézbe majd a folytatását, de azt is hozzá kell tennem, ha nem találom meg ezt a gyönyörű térképet a könyvhöz, és nem nyer értelmet általa sok részlet, akkor kevésbé lennék lelkes.  

Kép: szerző weboldaláról

Borító: Hát...ööö.

 

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: A Híd.

Mélyrepülés: Az "utolsó vacsora" sokkja.

Érzéki mérce: Nem sok jót mondhatok erre a pontra, nem éreztem jónak a kémiát, a szenvedély hiányzott.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

Mostani játékunk során enemies to lovers jellegű párokat keresünk. Minden állomáson láthattok egy fotót-fanartot a keresett páros tagjairól, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, hogy hívják őket, majd a nevüket beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ahol több név is szóba jöhet, ott természetesen mindegyiket elfogadjuk. (Segítségként annyit még elárulunk, hogy egy párost leszámítva mindannyian könyvmolyképzős könyvek főszereplői.)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomások: 

 

06/26 Kelly és Lupi olvas
06/28 Dreamworld - Borítók
06/30 Dreamworld - Idézetek
07/02 Milyen könyvet olvassak?
07/04 Dreamworld

 

Jennifer L. Armentrout: A Shadow in the Ember - Árnyék a parázsban ( Hús és tűz #1)

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Jennifer L. Armentrout Hús és tűz sorozatának első részét A Shadow in the Ember - Árnyék a parázsban címmel. A Vér és hamu sorozat világában játszódik ez az előzmény történet, melyben a kiválasztott Sera hercegnőnek hazája megmentése érdekében el kell csábítania és meg kell ölnie a Halál Ősi Lényét. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024 Zafír pöttyös

656 oldal

Fordította: Eszes Rita

Goodreads: 4,47

Besorolás: felnőtt, fantasy, sárkány, romantasy, 

 

Ejtsd ​szerelembe, válj a gyenge pontjává, végezz vele…
Seraphena Mierel az ősi lények fátylába burkolva született, a Sors ígérte Szűzként, ezért a jövője sosem volt az övé: születése előtt kiválasztották, hogy alanya legyen egy kétségbeesett alkunak, amelyet őse kötött a népe megmentése érdekében. Serának hátra kell hagynia az életét, és a Halál Ősi Lényének kell felajánlkoznia hitvesül.
Ám Sera valódi sorsa egész Lazania legjobban őrzött titka: ő nem a jól védett Szűz, hanem egy bérgyilkos, akinek egyetlen küldetése van – és egyetlen célpontja: a Halál Ősi Lénye. Ha kudarcot vall, a királyságát lassú pusztulásra ítéli a Rothadás keze által.
Sera mindig is tudta, hogy ki ő. Kiválasztott. Hitves. Orgyilkos. Fegyver. Egy kísértet, aki sosem ölthetett saját formát, mégis vérben ázik. Egy szörnyeteg. Egészen addig, amíg ő el nem jön érte… Amíg a Halál Ősi Lényének sorsa össze nem fonódik az övével. És a férfi csábító érintése olyan szenvedélyt lobbant fel benne, amilyet soha nem élt még át, és amit nem is érezhetne iránta. De Serának sosem volt választása.

 

A Vér és hamu sorozat óriási kedvencem, mindhárom részének faltam az oldalait, és nagyon örültem, hogy a harmadik rész után a következőig tartó szokásos kb. egy éves várakozást megszakítja a spin off sorozat első részének hazai megjelenése. Nyktos Az aranyozott csontkoronában nem csak említés szintjén, hanem valóságosan is szerepelt, amikor Poppy megidézte. Természetesen kellően titokzatos és főképp minden értelemben isteni volt a megjelenése, a mondanivalója, a célzásai, így nem kis várakozással kezdtem a regénybe, hogy felfedezzem az ő világát.

Nyktos háttértörténete több száz évvel korábban kezdődik, és ebben a sorozatban sem szakít a szerző azzal a felállással, hogy egy badass hősnő meséli el a történetet, jelen esetben Seraphena. Lazania hercegnőjét titokban nevelték fel, csak néhányan tudják, hogy ő a kiválasztott, aki egy alku kapcsán a Halál Ősi Lényének hitveséül szántak, ő a burokban született Szűz. Valójában azonban különleges kiképzést kapott, egész életében arra nevelték, hogy amikor eljön érte a "vőlegénye" neki le kell nyűgöznie, szerelemre kell lobbantania, hogy aztán egy alkalmas pillanatban le tudja szúrni az árnyékkő tőrével. Az istenek is legyőzhetők de csak a szívükbe vagy az agyukba szúrt különleges tőrrel. Erre azért van szükség, mert a földjeiket sújtó Rothadás terjedése csak így állítható meg. Hatalmas csalódás éri Serát, amikor a megidézett isteni Lény egyszerűen közli vele, hogy nincs szüksége hitvesre és eltűnik a semmibe. Három évvel később különös halálesetek után kezd nyomozni Sera, így találkozik egy isteni származású idegennel, akit a sötétben sikerül majdnem halálra sebesítenie. Ash szintén a gyilkosok nyomában jár és nem tudja Serát lerázni, sőt egyre inkább összefonódnak a szálak kettejük között, végül olyan események történnek, ami kapcsán felfedi valódi személyiségét, és magával viszi a lányt Árnyékföldekre.
Őszintén megmondom nektek, a könyv felénél le kellett tennem a könyvet, és ilyen még nem volt velem, hogy nem azon okból, hogy a történetet untam volna, vagy a szereplőket, szerintem mindenki tisztában van JLA értékeivel, stílusával, tagadhatatlan tehetségével. Ha valaki mégis most találkozik vele először, az is jól jár, hiszen nincs mihez hasonlítania, és megérdemelten szeretni fogja. Nekem viszont szúrta a szemem a szerző újrahasznosítási módszere, és a kérdés-felelet özön ami kikészített. Egyszerűen annyira sok a hasonlóság a két sorozat között, hogy amellett szó nélkül elmenni nem lehet. Poppy és Sera mindketten kiválasztottak, a Szűz szerepköréhez készítik fel őket, de titokban komoly kiképzést kapnak egy "apafigura" szerű férfitól, szeretnek összevissza szurkálódni és nem csak a puszta szavaikkal. Amin viszont fordított a szerző, az Sera és Ash kapcsolata, mert itt Sera volt az, akinek csábítani kellett. Nehéz feladat ez neki, mert Poppynál jóval meggondolatlanabb volt, előbb járt a szája mint az esze, abnormális szinten. Nyktost igazából eszembe se jut Casteel-el összehasonlítani, ez szentségtörés lenne, de persze vannak egyező részek, például az álcázás, meg a fogságban való szenvedés a múltban. Jaj és szintén királylányozik, csak más nyelven, milyen eredeti... De nem csak a karakterek voltak hasonlók, konkrét poénok is átmentésre kerültek, az "érzem rajtad a szagát" jelenet például egy az egyben.

Ha valamiben világrekorder a könyv, az a kérdések és az azokra adott válaszok számában biztosan az. Én nem igazán szeretem azokat a regényeket, ahol a világfelépítés nem az események kapcsán épül fel, hanem csak el van mesélve a szereplők szájából. Ez néhány alkalomig okés, de itt száz feletti a kérdések száma. Ez azért is baj, mert hiába beszélget egymással a párosunk, az információk mesélése és felfogása között elveszik a személyiségük, ők maguk kevésbé ismerhetők meg mélyebben. Azt gondolná az ember, 656 oldalon elférne a cselekmény szerinti világfelépítés is, de nem. És vegyük hozzá, hogy Sera meséli a történetet, ennek következtében rengeteg belső monológ is elhangzik, megannyi önmagának feltett kérdéssel. Jesszus. Én olyan 60% körül kényszert éreztem, hogy letegyem a könyvet pár napra, és olvassak valami egész mást. Aztán persze győzött a kíváncsiság, és szerencsére az utolsó harmadban felpörgött minden, mégiscsak beindult a cselekmény,  Árnyékföldeken a rivális erők felfedezik, hogy valami eddig nem látott entitás érkezett ide. A drakenek szereplése jócskán hozzájárult az érdeklődésem emelkedéséhez, imádtam őket. JLA megjátszotta a bébi sárkányok kártyát is, persze ez is bejött, apa-lánya drakenek kit nem vennének le a lábáról. És megint az ismétlődést véltem felfedezni, itt Kierant és a farkasokat Nektas és a sárkányok váltották, ugyanolyan kötődéses+legjobb barátok felütéssel.
A szerelmi szál... édes istenem, hát ebben aztán volt egy olyan pont, ami nagyon különlegessé tette. Nem akarom lelőni a poént, de az olvasás során megjegyeztem a bloggertársaimnak, én ötös adok a könyvre, ha igaz amit sejtet a könyv Nyktosról. Igaz lett, de mégsem adtam maximumot, viszont erősen ajánlom, hogy a fő szerelmi jelenetet olvassátok el Nyktos szemszögéből is, ami elérhető a szerző blogján.

Szóval végül is nem mondom, hogy feltétel nélkül tetszett ez a kissé kicsavart és nem kissé insta-love szerelmi szál, - amit persze mindkét fél tagad, hogy érzelmek is lennének köztük, - de a szerző előtt le kell vennem a kalapom, mert mégis az egyik legjobb a romantasy műfajban, és el tud varázsolni a leírásaival. (Nagyon sokat tudnék még erről beszélni, alig tudom visszafogni magam.)

Mielőtt a végéhez érnék, meg kell említenem, mennyire féltem a fordítástól, hiszen a fősorozatot Rácz Kata fordította, ezt pedig Eszes Rita, akit íróként ismerek és szeretek, de szinte ez az első fordítása (a másik a Vlad, még nem olvastam). Le voltam nyűgözve, én nem találtam benne semmi kirívó hibát, még úgy sem, hogy előolvasói, vagyis korrektúra előtti szöveget olvastam. Ami JLA szóhasználatát illeti a könyvben, az eredetiben is így van, néha kissé szövegidegen, egy középkori-szerű fantasy világban voltak oda nem illő szavak, kifejezések, de ezt már tényleg szinte fel sem vettem.
És akkor a regény végéről illene szót ejteni, mert a hosszas menetelés és információ dömping után végre eljutunk a lényegig. Kétszer is elolvastam, és ha az egész értékelésem azt sugallta, hogy ez egy gyenge könyv, hát mégsem az, szép lassan a helyére kerültek a puzzle darabok, és ott állhattam fejbe kólintva az utolsó fejezetben a szereplőkkel együtt. Annyi potenciál van még ebben az egészben, az agyam rögtön elkezdte gyártani a teóriákat, merre fog még elmenni a cselekmény. Egyszerűen nem kérdés, hogy folytatom -e ezt a sorozatot, mindenképp, akkor is ha egy guilty pleasure regény lesz.

Képek: Pinterest

 

Borító: Szokás szerint gyönyörű, és a sárkányszem is ott figyel.

Kedvenc karakter: Ash

Szárnyalás: A harcjelenetek a sárkányokkal.

 

Mélyrepülés: 127 kérdés és válasz.

Érzéki mérce: Spoileres lenne kimondani, de tartogat némi meglepetést a szerelmi szál. Egyébként nincs túltolva az erotika.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

 

 

Nyereményjáték:

A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

KÉRDÉS:   Hogy hívják Seraphena mostohabátyját?

a Rafflecopter giveaway

 

További állomások:
Blogturné Klub
03.03 Kelly és Lupi olvas
03.05 Milyen könyvet olvassak?
03.07 Hagyjatok! Olvasok! extra idézetek
03.09 Insane Life
03.11 Könyv és más