376 oldal
Besorolás: high fantasy
Meridiában vallás, intrika és titkok uralkodnak. De minden trónra kell egy király. Anahita főpapnő Espadont szereti, és nem akar máshoz menni, így csak a saját eszére támaszkodhat, hogy elkerülje a kényszerházasságot Ramallal, a furcsa sivatagi barbárral.
Titkok földön és vízen. Espadon kapitány szent küldetésen jár: a világot kettészelő zátony felé vitorlázik, hogy visszaszerezze a Vastorony Szívét. Vajon vallásuk kincse vagy ősi harci eszköz? A titok űzi, hajtja előre.
Harc baráttal és ellenséggel. Ramal megszegte a sivatagi törzsek szokását, amikor Meridia lerohanása helyett nősülni próbált. Sokan árulónak tartják, ám van egy terve, melyért ölni is hajlandó – hiszen a lelke csekély ár a népe jövőjéért.
Izgalmas történet egy olyan világban, ahol az ősök csupán fémcsontvázú romokat, rejtélyes ereklyéket és egy szunnyadó háborút hagytak az utódokra.
A Meridia sorozat első része megerősítette a magyar szerzőkbe vetett hitemet. Baráth Veronika műve teljes mértékben megérdemelte az Aranymosáson elért helyezést és a megjelenés lehetőségét.
A szerző egy alaposan kidolgozott high-fantasy világba repíti az olvasót, az Ezeregyéjszaka meséit idéző környezetben játszódik a regény. A Meridia királyság tengerparti fővárosa az egyik fő helyszíne a történetnek, ahol a végtelen tenger találkozik a kietlen sivataggal.
Mindig nagy elvárásokat támasztok a világfelépítéssel kapcsolatban, ebben a regényben nem találtam hibát erre vonatkozóan. Nagyon lényeges kérdés a történetben a vallás, a szerző megfelelően adagolva ismerteti meg az olvasóval a Tengeristennő imádatán alapuló hitet. E/3 személyben egyenesen a főszereplő gondolatain keresztül szerez tudomást az olvasó erről a vallásról, aminek ő maga a főpapnője.
A meridiai királyságban a
Tengeristennőben hisznek, aki biztosítja számukra a hajózható vizeket, a
halrajokat, a jó időjárást. Nagy tisztelet övezi a főpapnőt, akit az
egyháznak felajánlott lányok közül választanak ki. Jelenleg Anahita ez a személy, akinek az apja a jelenlegi király, anyja meghalt
korábban. A királyt úgy választják, hogy kijelölnek egy veszélyes
tengeri útvonalat, és az indulóknak a saját hajójukkal, legénységükkel
kell igyekezniük elsőként célba érni. A győztes lesz a Tengeristennő
Bajnoka, és egyben a király is, aki a főpapnő kezét is elnyeri.
A cselekmény két szálon fut, és a két különböző szál szereplői nem is találkoznak össze ebben a részben, ez nagy meglepetés volt számomra. Az egyik szál Espadon kapitány küldetése (aki egyébként évek óta Anahita jegyese), mely főképp a tengeren játszódik, őt részben okkal távolították el a királyságtól, hogy ne tudjon részt venni a bajnokságon a királyi címért, részben valódi küldetéssé válik az útja. A feladata: megtalálni egy ősi várost és elhozni egy ereklyét, amit valaha Meridiából loptak el, a Vastorony szívét. A karaktere nem volt számomra maximálisan szimpatikus, érzelmileg bizonytalannak találtam. Viszont a küldetés céltudatossá teszi, és nagyon erős a kötődése a valláshoz is. A karaktere nem fekete vagy fehér, nem tudtam eldönteni, mit tesz majd, ha hazatér egyszer. Ez a szál izgalmas tengeri erőpróbákkal, csatákkal tarkított útra viszi az olvasót, később a szárazföldiek lázadásával újabb izgalmakba visz, újabb karakterekkel ismertet meg.
A másik szál főhősei a főpapnő és Ramal, aki a népe érdekében szeretné megszerezni a trónt, hogy visszafoglalhassa ezt az országot, ami valaha az övéié volt. Különleges ez a kapcsolat, ahogyan szövetségesekké válnak a kezdeti ellenállás után. Két teljesen különböző világ találkozik kettejüknél, mindketten a saját népük érdekeit védik. Ramal barbárnak van beállítva, és a lány így is kezeli, amíg nem bizonyít kellően. Ramal keménynek és érzelemmentesnek mutatkozik, de valójában ez a környezetének szóló vezetői arc, a történet során kiderül, milyen is ő valójában.
Anahita karaktere sokat fejlődik, látóköre szélesedik. Megtanulja, hogy milyen az élet a palotán kívül, szembesül a sivatagi mindennapokkal. Tetszett benne, hogy kétségei vannak a világával szemben, és nem robotként végzi a dolgát, hanem elgondolkodik, és megoldásokat keres.
A regény rengeteg mellékszereplőt vonultat fel, akik mindannyian egyéniségek, és megérdemelnék a kiemelést. Alaccia, Kame, Coral, ők különösen jók voltak.
A szerző csodálatosan ír, az első sorától az utolsóig élveztem a történetet. A két szál egy időben játszódik, a fejezetek felváltva ugrálnak a két helyszín között, érthetően, egyáltalán nem zavaróan. A leírások szépek és pontosak ahhoz, hogy minden apró részletig el tudjam képzelni a jeleneteket. A regényben több csata is szerepel, ezek hihetőek, kidolgozottak, akár szárazon vagy tengeren zajlottak. Ugyan ez egy elképzelt világ, de sok elem ismerős az arab világból. Az ételek, italok, a sivatagi faluk, a karaván, stb. minden jellegzetesség élvezetes leírást kapott. Érdekesség volt számomra, hogy a szerző steampunk elemeket is vitt a történetbe. A high fantasy-ra jellemző késő középkori világba gőzzel hajtott eszközöket vegyített, amiket messzi földről kaptak vagy szereztek a szereplők. Hajó és aratógép is volt ilyen, de a radarszerű eszközt is ide sorolnám.
A történet maga nem kiemelkedően világmegváltó, de a szerző stílusával párosulva remekül fogyasztható. Számomra nem voltak kitalálhatóak az egyes események, többször is alaposan megleptek a fordulatok, amiből nem volt hiány. A végén a karaván megtámadása során jött egy olyan csattanó, hogy leesett az állam.
A szerző hangját nagyon megszerettem, kiforrott a stílusa, ez a mű gyakorlott íróra utal, ha nem tudnám, hogy debütáló írás, nem is hinném el. Gördülékenyek a mondatok, az írónő gazdag szókinccsel rendelkezik, a feszültséget végig fent tudta tartani, nem is tudtam abbahagyni az olvasást, míg a végére nem értem, és azonnal olvasnám a folytatást is. A szerelmi szál jóformán elhanyagolható, több szenvedélyt éreztem a vallás, vagy a népük iránt a szereplők részéről mintsem egymás iránt. Nem is ezen volt a lényeg, bár szerintem a következő részben az érzelmi vonal hangsúlyosabb lesz. A pálmát a lendületes cselekmény viszi el, ami a párhuzamosan futó kettős szál miatt duplán izgalmas. Nagyon jó lenne, ha sokan olvasnák és megszeretnék ezt a világot, hogy minél hamarabb jöhessen a folytatás, amit alig várok!
Borító: Gyönyörű, figyelemfelkeltő
Kedvenc
karakter: Ramal
Szárnyalás: A tengeri hajós jeleneteket imádtam.
Mélyrepülés: -
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: A szerelmi szál(ak) most még csak alakulgatnak.
Értékelés:
