KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sci-fi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sci-fi. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. május 14., kedd

Daniel Kraus: Bálnahullás

 


Gondolkoztál már azon, milyen lenne, ha lenyelne egy bálna? Persze erre rettenetesen kevés az esély, de biztos vagyok benne, hogy a Pinokkió sokak fantáziáját beindította ezen a téren. Daniel Kraust egy megtörtént (és véletlenül videóra vett) eset inspirálta A bálnahullás megírására, amiben felvázolja, szerinte mi történne velünk egy cet belsejében. A bálnahullást az Agave Könyvek gondozásában olvashatjuk magyarul, Szaszkó Gabriella fordításában.

Agave, 2024
352 oldal
Fordította: Szaszkó Gabriella
Goodreads: 3,75
Besorolás: sci-fi, fikció, thriller

A ​marsi és a 127 óra találkozik ebben az erőteljesen emberi és tudományos precizitással megalkotott thrillerben, melyben egy huszonnégy méteres, hatvan tonnás ámbráscet nyel magába egy búvárt, akinek csupán egyetlen órája marad a menekülésre, mielőtt elfogyna az oxigénje.

Jay Gardiner a lehetetlenre vállalkozik – meg akarja találni apja holttestének maradványait az Atlanti-óceánban Monastery Beach partjainál. Tudja, hogy kevés esély van a sikerre, de Jay azt gondolja, ez az egyetlen járható útja annak, hogy felszabaduljon a bűntudat súlya alól, melyet az apja halála óta cipel magával, aki nemrég öngyilkosságot követett el.

A merülés jól kezdődik, de egy óriáskalmár hirtelen megjelenése Jay-t komoly veszélybe sodorja, melyet aztán a végtelenségig fokoz egy táplálékért érkező ámbráscet feltűnése. Jay hamarosan a kalmár csápjai között találja magát, mely egyenesen magával rántja a bálna szájába, majd pedig a bálna első gyomrába a négy közül. Jay gyorsan ráébred, hogy csupán egyetlen órája maradt, mielőtt az oxigéntartálya kimerülne – egy óra, hogy legyőzze saját belső démonait, és kiszabaduljon a bálna gyomrából.

Daniel Kraus, A víz érintése írójának új regénye filmbe illő, lebilincselő thriller egy fiatal férfiról, aki már letett mindenről… hogy aztán életének értelmét a legveszélyesebb és legszokatlanabb helyen találja meg újra.

Erre a könyvre akkor figyeltem fel először, amikor az egyik kedvenc sorozatom főszereplője, Jared Padalecki és a felesége promozták az Instán. Aztán feledésbe is merült - volt épp elég más olvasmányom, majd megláttam, hogy az Agave kiadónál magyarul is megjelenik és mondom jó, akkor itt az ideje, hogy elolvassam ezt a regényt.

Ember az óceán ellen. Nem igazságos küzdelem. Soha nem is volt az.

Előre elmondom, hogy ez egy nagyon furcsa és megdöbbentő regény. A történet főhőse Jay, aki a kaliforniai Montereyben nő fel. Ez így mindennapos is lenne, de az apja egy nagyon kemény "tengeri medve", akinek mindennél fontosabb a tenger és merülés. A fiát is ehhez mérten neveli, keménykezűen, mindent megtanítva neki, amit az óceánokról, a merülésekről és az óceánban élő állatokról kell tudni. Azonban a fiú egy idő után képtelen ezt elviselni és elköltözik otthonról. Legközelebb már az apja temetésére utazik haza, az öreg gyógyíthatatlan betegsége következtében öngyilkos lesz, a tengerbe veti magát. Jay pedig mintegy végső vezeklésként úgy dönt, hogy lemerül és megpróbálja felhozni az apja maradványait. A merülésre a környéken lévő Monastery Beachen kerül sor, ami egy csodálatosan szép hely, de egyike Kalifornia legveszélyesebb strandjainak. (ennek utána is néztem, és tényleg így van!)
Merülés közben találkozik egy óriáskalmárral, amit egy épp a zsákmányára vadászó ámbrás cet követ, a fiú pedig az óriáskalmárral együtt a cet gyomrában végzi. És innen indul a komoly történet, hiszen a fiúnak csak bizonyos ideig elég az oxigénje és a cet gyomra amúgy sem egy ember életbenmaradására lett tervezve.

A könyv rettentően olvasmányos, rövid fejezetekre tagolt, így szinte észre se vettem, hogy már majdnem száz oldalt elolvastam és a fiú még csak a cet közelében se volt. Aztán persze még jobban felgyorsultak az események, én pedig csak kapkodtam a fejemet, hiszen a menekülés valami eszméletlen volt. A szerző rettentően életszerűen írta le az egészet, együtt rettegtem, féltem, fáztam, fuldokoltam a főhőssel, éreztem a hatalmas nyomást és a kétségbeesését, amit átélhetett eme borzalmas kaland során.
Persze az egész történet nem csupán egy hihetetlen "kaland", hanem egy érzelmi utazás is, hiszen csak a könyv egyik fele szól magáról a menekülésről, a másik fele visszatekintés Jay gyerekkorába, amivel megismerjük a kapcsolatát az apjával, ami hogy is mondjam, nem túl felhőtlen. Az öreg mindig többet és többet vár el a fiától, nem nézve, hogy az mennyi idős. Viszont elmondhatjuk azt is, hogy ez a kemény nevelés és a sok belevert tudás az, ami végül is segít Jaynek. Hiszen ezek az információk azok, amelyek ötleteket adnak a fiúnak, hogy mit és hogyan kellene tenni, hogy egyáltalán esélye legyen túlélni. Azt pedig már nehéz eldönteni, hogy igen, az apának volt igaza, hogy "beleverte" ezt a tudást a fiába, de vajon megérte-e az, hogy ezzel a saját kapcsolatukat tette tönkre.

A történet pedig természetesen fikció, bár az is igaz, hogy volt már példa arra, hogy kajakosok belekerültek véletlenül egy cet szájába, de az végül kiköpte őket. Ha pedig valakit tényleg lenyelne egy cet..... az ámbráscetek négyüregű gyomrában nagyon erős emésztőenzimek vannak, amelyet senki nem élne túl. Ezektől függetlenül függetlenül ez egy nagyon élethűen és izgalmasan megírt történet. A szerző a köszönetnyilvánításában le is írja, hogy mennyi tanácsot kért és kutatást végzett, hogy minél élethűbben írja le ezt az elképesztő "kalandot" és igen, olvasás közben el is hisszük, hogy mindez megtörténhet bárkivel.
Az pedig külön említést érdemel, hogy olyan érdekes dolgokat ír le a mélytengeri állatokról, legyen az óriáskalmár vagy ámbráscet vagy egy medúza, hogy a köny befejezése után azonnal nekiláttam utánanézni például a kalmár csőrének, hogy valójában milyen  - mutatom is:

És a befejezés? Azt nem árulom el, hogy a fiú túlélte-e ezt a kalandot vagy sem, ehhez olvassátok el a regényt. De számomra teljesen megfelelő volt a regény befejezése. Pont olyan, amit vártam tőle.

Összességében egy rettentően különleges, érdekes és megrázó regényt olvashattam, amit ajánlok mindenkinek, akik egy aránylag gyorsan olvasható, de izgalmas történetre vágynak, ami nagyrészt egy nagyon félelmetes és egyedi "helyszínen" játszódik. 

Borító: Látványos és utal a történetre, nekem nagyon tetszik

Kedvenc karakter: - 

Szárnyalás: a hihetetlen történet

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: izgalom, hogy vajon kijut-e a főhősünk a bálna gyomrából

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!


Nyereményjáték:
Játékunkban kicsit bepótoljuk a rosszul megtartott biológiaórákat. A feladatotok, hogy felismerjétek, milyen fajta bálna található az állomásokon megadott képen, a megfejtést pedig begépeljétek a Rafflecopter megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)




a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Május 12 - Readinspo
Május 14 - Kelly és Lupi olvas
Május 16 - Könyv és más
Május 18 - KönyvParfé

2024. április 25., csütörtök

Amie Kaufman, Meagan Spooner: Their Fractured Light - Megtört fényük

Könyvmolyképző Kiadó 2023. Vörös pöttyös
552 oldal
Fordította: Gáspár Enikő
Goodreads: 4,10
Besorolás: YA, sci-fi, romantikus
 
Bátorság ​és remény az emberiség legsötétebb órájában.
Egy évvel ezelőtt Flynn Cormac és Jubilee Chase összehozták a mára hírhedtté vált Avon Közvetítést, melyben arra kérték a galaxis lakóit, hogy tanúskodjanak a bolygójuk védelmében, és óvják meg a pusztulástól. Egyesek szerint Flynn őrült, mások összeesküvésekről suttognak. Senki sem tudja az igazságot.
Egy évvel korábban Tarver Merendsen és Lilac LaRoux túlélt egy szörnyű űrhajóbalesetet, és most kétféle életet élnek: egy nyilvánosat, a kamerák előtt, egy másikat pedig elrejtve a világ tekintete elől.
Most, az univerzum közepén, a Korintosz bolygón ők négyen találkoznak két új játékossal, akik a LaRoux Industries ellen harcolnak. Gideon Marchant tizennyolc éves számítógépes hacker – zseniális, és igazi városi harcos. Mászik, ereszkedik, átverekszi magát a legjobb biztonsági rendszereken is, hogy olyan helyszíni hackeléseket hajtson végre, amelyekre mások gondolni sem mernek.
A gyilkos mosolyú Sofia Quinn pedig képes mindenkiből kicsalogatni pénztárcáját, autóját vagy bármi mást, amire csak vágyik. A LaRoux Industriest tartja felelősnek apja rejtélyes haláláért, és mindenáron bosszút akar állni.
Mindkettejüknek megvan a maga oka arra, miért akarja lerombolni a céget, de egyikük sem bízik a másikban. Hogyan leplezhetik le a titkot, amit az LRI olyan kétségbeesetten próbál elrejteni?
 
Nagyon megszerettem ezt a sorozatot, megérdemel egy kis visszatekintést az első két rész. 2016. márciusában írtam hatalmas lelkesedéssel az első részről, a These Broken Stars-ban Lilac és Tarver párosát örökre a szívembe zártam. Az Icarus lezuhanása, a megmenekülésük, az elhagyatott bolygón való küzdelmük a túlélésért, a suttogó hangok misztikussága mind mind megalapozta a rajongásomat a szerzők és a történet iránt. A leírások lenyűgözőek voltak és az éles fordulat a végén engem függővé tett. Két és fél év múlva, 2018. novemberében jött a This Shattered World, mely merőben új helyszínen, a mocsaras, mindig borús Avon bolygón indult. Flynn a lázadók egyik vezetője, Jubilee pedig százados a katonaságnál, kettejüket összekötötte a vágy arra, hogy békés úton akarták megmenteni a bolygójukat. Őszintén szólva már teljesen lemondtam a befejező részről, miután újabb öt év telt el, de valami csoda folytán tavaly év végére kijött a Their Fractued Lights, ráadásul újra eredeti borítóval. (A második résznél ez nem jött össze.) Most már sajnálom, hogy nem vettem azonnal előre, és csak most olvastam el, mert igazán méltó lett az eddigiekhez a befejező rész, imádtam minden sorát.
Időben egy évvel vagyunk a második rész után. Kezdem azzal, hogy lenyűgözött a Korintosz felépítése. Itt van a LaRoux Industries központja, egy hatalmas többszintes város teríti be szinte az egész bolygót. A felszínen folyik a hétköznapi élet, a hivatalok, stb, és itt élnek a gazdagok, modern felhőkarcolók luxuslakásaiban. Az alsóbb szinten pedig a szegényebb munkásosztály lakik, ide nem ér el semmilyen természetes fény. Jól el is lehet tűnni, például Gideon, a hacker is itt tartja fenn a titkos bázisát, gyűjti az információkat LaRoux ellen. Egy rendezvényen fut össze Sofiával, aki a saját módszerei szerint szeretné tönkretenni LaRoux-t, személyes okokból vezérelve. A helyzet úgy alakul, hogy segíteniük kell egymást, tudják, hogy ugyanazért küzdenek, de nem adják fel hosszú ideig a titkaikat, az igazi identitásuk felfedése várat magára. Közben kiderítik, hogy Roderick LaRoux a hasadékon keresztül egy új eljárással befolyásolni akarja az emberek tudatát. Ráadásul politikai kapcsolatokkal ki akarja terjeszteni ezt az egész univerzumra. Egy űrbéli múzeum, a Daedalusz megnyitójára tervezik az akciót, de aztán egész más események sorozata következik be. 
Sofia és Gideon váltott szemszögből meséli el a történetet, melyet ebben a részben is megszakítanak közbenső szövegek, melyek ezúttal a suttogóktól erednek. Érdemes ezeket is figyelmesen olvasni, és végre sikerül egyre jobban megérteni, miről is van szó valójában ezen a cselekményszálon, hiszen az első rész óta jelen vannak, szervesen a történethez és a szereplőkhöz kapcsolódnak. Kb. a regény felénél óriási meglepetés ért, miután ezen a rendezvényen a főszereplőkön kívül sorban felbukkantak az előző részek főhősei, akik valamilyen módon találkoztak már, vagy épp kötődnek is egymáshoz a múltjuk kapcsán. Erre mondják, hogy összeérnek a szálak! Ugyanakkor ez a találkozó egy traumatikus eseményhez is vezet, ami késélre sodorja a küldetés sikerét. Újra a Korintoszon kell folytatniuk a küzdelmet, lehetetlen körülmények között, romokon átgázolva, zombiszerű, de ártatlan emberek tömegét leküzdve, végül szembetalálják magukat a főgonosszal és társával.
Sofia volt ennek a résznek a hősnője, jó ideje menekül az őt üldöző ismeretlen elől, még a második részben láthattuk felszállni az Avonról. Kitűnően tud alkalmazkodni, átváltozni, meggyőzni bárkit, bármiről, a saját érdekei szerint. Fő célja megbosszulni az apja halálát, ennek érdekében a saját életét is kockáztatná. Gideon karakteréről nem akarom lelőni a poént, ki is ő valójában, jól meglepett. Az nem titok, hogy a legjobb hacker a galaxisban, okos, sőt zseni, amolyan Robin Hood módon is, szívességből is segít annak, aki rászorul, pláne az ügy érdekében. Sofia valódi kiléte őt is meglepi, és ahogy a történet felénél összefutnak a szálak, sorra derülnek ki a sokkoló részletek kettejükről. Gideon gondoskodó, cuki és nagyon rendes, de voltak bekattanásai, amikor nem igazán értettem meg a gondolatait. Én minden részben nagyon szerettem a szerelmi szálat, itt is vonzódnak egymáshoz a főszereplők, lassan kialakulnak az érzelmek, de a bizalom olyan kényes pont, ami nagyon nehezen realizálódik, ez végighúzódik a történeten és az olvasó nagyon de nagyon drukkolhat, hogy révbe érjenek, hiszen ez elengedhetetlen egy kapcsolatban. Nagyon örültem a többiek felbukkanásának, mondjuk Lilac és Tarver szereplésére számítottam is, hiszen ők kötődnek a LaRoux-hoz. Lilac sorsa szorosan összefonódik a suttogókkal is, egészen döbbenetes volt az ő útja a regény második felében, míg végre megoldódott minden. Szegény Tarver, mit élt át mellette, ez annyira nehéz volt, kemény döntések sorozata. Egy ponton a történések még ezt az összetartó társaságot is megosztották, a feszültség az egekbe ugrott. Flynn és Jubilee mindketten segítették az akciót, önzetlen, megbízható barátok, az egymás iránti szerelmük persze töretlen.
Fentiek alapján láthatjátok, hogy ez egy meglehetősen akciódús, fordulatos cselekményű izgalmas befejezése a sorozatnak. A sok izgalom mellett azonban bőven ad gondolkodni valót is. Először is: nem vagyunk egyedül. Ezt leszögezhetjük, a suttogók értelmes, idegen lények, akik meg akarják érteni a világunkat, akik megharagudtak ránk, de nem mindegyikük fordított hátat az emberiségnek. Az emberi érzésekről, tulajdonságokról sok szó esik a regényben, lehet ezekben elmélyedni, milyennek látszunk kívülről, megérdemeljük-e a túlélést, vagy megérett a fajunk a kihalásra. Szerintem ezek a témák még a regény befejezése után is foglalkoztatni fognak. Valaha csillagász akartam lenni. Megérteni a világegyetemet, a távolságot, az időt, a teret. A hipertér felfogása sem könnyű, de szerintem az emberi élet fogalmai még ennél is nehezebbek. A legfontosabb idézet a regényből:
"... a szabad akarat jelenti azt, hogy ember vagy, és senki sem határozhatja meg, hogy milyen utat választasz ebben az univerzumban. A választás a legnagyobb jogunk, a legnagyobb ajándékunk és a legnagyobb felelősségünk."
Szívből ajánlom ezt a sorozatot az izgalmas ifjúsági kalandregények kedvelőinek, számomra újraolvasós minden része, nagy kedvencemmé vált.
Képek: Pinterest
 
Borító: A ruha benne van a történetben, bár annál a jelenetnél Gideon is szmokingot visel.
 
Kedvenc karakter Mindenki
 
Szárnyalás: Gideon titkos menedékét imádtam.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Lassú égésű a romantikus szál, a szerzők nagyon finoman sejtetve ábrázolják az érzelmeket.

Értékelés: 

 
 

 
 
 

2024. január 23., kedd

Adrianne Finlay: Cut Off - Játssz a túlélésért


Tekints be velünk a legújabb virtuális valóságshowba, a Cut Off-ba, ahol a nézők is megtapasztalhatják a maroknyi tinédzserrel együtt a túlélés izgalmát. De mi van, ha a játékosok nem hagyhatják abba a játékot, amikor képtelenek folytatni?
Tartsatok velünk a Cut ​Off – Játssz a túlélésért! blogturnéján, amely végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a regény a Maxim Könyvkiadó felajánlásában!
 
Maxim Könyvkiadó 2023. Dream válogatás
336 oldal
Fordította: E. Gábor Éva
Goodreads: 3,46
Besorolás: ya, sci-fi, valóság-show

A ​műsor egy játék.
A játék maga az életed.

Mindegyik versenyzőnek megvan az oka – és megvannak a titkai –, hogy miért jelentkezik a Cut Off című új virtuális valóságshow-ba, amely egy csapat tinédzsert hagy magára a vadonban. Egyszerű a játék: aki a legtovább kitart anélkül, hogy kilépne, óriási pénzösszeget nyer. Az igazi csavar, hogy ezen felül egy új software eddig nem létező,
teljesen új televíziós élményt hoz létre, amely lehetővé teszi a műsor nézőinek, hogy mindent a versenyzőkkel együtt érintsenek meg, lássanak és éljenek át. De mi történik, amikor a kilépés nem működik, és senki sem jön a megmentésükre? Mi történik, amikor látszólag az egész világ eltűnik, miközben ők bajba kerülnek a vadonban? A négy tinédzsernek szembe kell néznie a legnagyobb félelmeikkel, a legmélyebb titkaikkal, és legfőképpen egymással, amikor rájönnek, hogy valóban elszakadtak a valóságtól.
Science-fiction, rejtély és romantika vegyül ebben a rendkívül izgalmas, gyorsan száguldó olvasmányban, amely egészen a legutolsó pillanatig találgatásokra készteti az olvasót.


Szeretem váltogatni a műfajokat, és egy nagyobb lélegzetű epikus fantasy után (A Narancsfa-kolostor) valami nagyon modern, sci-fi-s beütésű történetre vágytam. Megtetszett a Cut Off fülszövege, mely egy high-tech valóságshow-t ígért, fiatal szereplők küzdenek az életben maradásért a vadon közepén. 
A regény nagyon erősen kezd, hiszen az egyik szereplő haláltusáját olvashatjuk, ahogy próbál menekülni valami elől, megsérült, vérzik, de a játék logojával ellátott lakókocsiban nem talál segítséget és meghal. Itt rögtön meg kell említenem a regény felépítését, mert a bevezető fejezet után amellett, hogy belevetjük magunkat a sűrűjébe és a szereplők szemszögén keresztül élhetjük át a kalandokat, közben olvashatjuk a játékosokkal készült interjú részleteket, amelyeket a producerek, pszichológusok készítettek még a szereplőválogatás alatt. A szerző ezekkel a szösszenetekkel nyilván még jobban be akarja mutatni a karaktereket, a motivációjukat, családi hátterüket. Mind a négy főszereplő más okból van itt, persze a nyeremény sok problémát megoldana, de a hírnév sem utolsó ok. Nos, egy ideje már az erdőben vannak a fiatalok, megpróbálnak önállóan túlélni, de néhány véletlen esemény folytán úgy adódik, hogy négyen egymásba botlanak. Tulajdonképpen egyikük sem bánja, hogy társaságuk lett, főleg miután észreveszik, hogy valami nem stimmel. Kezdve a lányokkal: Cameron (Cam) Jaimes anyját lecsukták, már rég hozzászokott, hogy kell magáról gondoskodnia. Van egy öccse, jelenleg rokonoknál, miatta akar nyerni, hogy együtt élhessenek a közelgő nagykorúsága után. A másik lány Liza, akiről nagyon hamar kiderül, hogy tulajdonképpen beépített ember, ez így nem számít spoilernek. Már 21 éves, sok mindent tud a háttérről, de a rendszer látható hibái őt is meglepik, ez nem része a tervezett eseményeknek. Az egyik srác River Adan, a szülei balesetben meghaltak nemrég, róla azt kell még tudni, hogy imád egyedül lenni a természetben, rendszeresen kempingezik, nem áll messze tőle a vadonbeli túlélés. A másik fiú Trip (Lawrence Johnson), nem az eredményei alapján került a játékba, hanem egy alku miatt, ugyanis ő találta fel a műsor egyik technológiáját, így részese lehet a bulinak. Miután együtt próbálják kitalálni mit tegyenek, szörnyű dologra jönnek rá, nem működnek a vészhívó eszközeik, tehát ha tényleg a halálukon lennének, nem jönne a helikopter, hogy kimentse őket. Egy dolog azonban még mindig működik, a Skyms kamerák, amelyekkel streamelik őket folyamatosan. És még egy nagyon fontos tudnivaló, ezek a fiatalok engedték, hogy egy frissen felfedezett technikával botokat juttassanak a testükbe, amely mutatja a nézőknek egy reality szemüveg segítségével, hogy mit éreznek, érzékelnek. Miután ez a kamera eszköz működik, bíznak benne, hogy csupán technikai probléma lehet. Na ezután jön a rémálom, de szó szerint. Igyekeznek a sziget másik végébe jutni, ahol elvileg a stábnak kéne lennie, de minden elhagyatott, nekik meg egytől egyik a legmélyebbre ásott rémálmaik valósulnak meg, amik nem csak képzelgések, hanem manifesztálódnak is, igazi sérüléseket okozva. Kezd világossá válni, hogy valami óriási bajba keveredtek, amiből nem biztos, hogy megtalálják a kiutat.
A szerző szerintem nagy fába vágta a fejszét, én legalábbis egy idő után úgy éreztem, kezdek belekavarodni az olvasottakba, és túl soknak éreztem az egészet. Igazából egyetlen valóságshow-t néztem végig korábban, még az első Big Brother szériát, ami azért technikailag nulla volt a Cut Off-hoz képest, viszont pszichikai szempontból volt pár hasonlóság. - A résztvevők kiválasztása a személyiségük alapján, hogy kellően érdekesek legyenek a nézőknek, - beiktatnak váratlan helyzeteket, - kikényszerítenek reakciókat, ez mind a show része. A bezártság, az egymásra utaltság is megjelenik, a félelmek felerősödnek, mindenféle érzelmek törnek fel a semmiből, szóval volt itt pszichózás rendesen. A technikai részét biztos vagyok benne, hogy a mai 16-18 évesek nyilván jobban vágják, mint én, hiszen mai is vannak már mindenféle virtuális valóság eszközök, amit én sosem próbáltam és valószínűleg nem is fogok. Félelmetes, hogy a fiatalok jó része rengeteget játszik mindenféle szerepjátékokkal, egy sor monitorral körülvéve magukat, egyesek úgy elmerülve ebben, hogy az már beteges mértékű. 
A regény első kétharmada jobban tetszett, élveztem a feszültség emelkedését, érdekesek voltak a szereplők reakciói, az egyre növekvő pánik, senkit nem kerültek el a félelmei. Nem voltak tehetetlenek, mindig előttük volt a következő lépés, haladtak a logikai következtetéseik szerint. A regényt váltott nézőpontból Cam és River meséli E/3-ban, és sajnos az a része nem tetszett, hogy a szerző kettejük közé romantikus szálat fűzött, teljesen feleslegesen. Abszolút nem hiányzott, semmit sem tett hozzá ez a nyilvánvalóan istalove kapcsolódás. Sajnos Trip nem volt hiteles a pánikrohamaival és a gyógyszereivel, aki egy kicsit is benne van a témában, az tudja, hogy ez nem így működik. Amúgy egyértelműen lejött a szerző gyógyszerellenessége, ne kapkodj be minden szart, hanem nézz szembe a problémáiddal. Én a biokémia híveként ezzel nem értek egyet. Oké, persze arra kell koncentrálni, hogy az ember szembenézzen a félelmeivel és legyőzze azokat, de nem kellett volna ebbe a pánikbetegséget és annak kezelését belekeverni, mert ahhoz kicsit túl sok a pánikbeteg, vagy egyéb mentálisan terhelt, hogy elfogadjuk az ítélkezést meg a tanácsadást egy nem orvos végzettségű írótól. Trip egyébként nagyon okos karakter, és mindenkihez kedves, időnként még életmentő is. Liza karaktere az elején nem lepett meg, a végén viszont igen. 
Az utolsó harmada is izgalmas volt a könyvnek, de már inkább azt éreztem, jussunk már a megoldáshoz, mert olyan irányba ment a cselekmény, amire nem számítottam. Ez nekem már túl természetfelettire sikerült, ez a multiverzumos téma elég meredek, pedig a kedvenc filmem az Interstellar. A szerző egyébként jó hangulatteremtő, a leírásokkal nem volt problémám, jól el lehetett képzelni mindent. Összességében mindenképp megéri elolvasni a regényt, egészen egyedülálló, érdekes és izgalmas volt a témája, nézőként mindenképp kipróbálnám ezeket a technikai újításokat. Azonban az a része elborzaszt, hogy esetlegesen merre halad(hat) a technológia, várhatóan ez jó darabig csak fikció marad.
Kép: google keresés

Borító: Sajnos a vadonban kevés időt töltünk, de ütős a borító, életben sokkal inkább zöldes, mintsem kék.
 
Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: A pánikbetegség és a rá szedett gyógyszerek ügye.

Érzelmi mérce: A félelem az egyik fő érzelem, amivel a könyv foglalkozik jelentős mértékben.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték

Minden állomáson felteszünk egy kérdést, amit könnyedén megválaszolhattok, ha előtte elolvassátok a regény beleolvasóját a Maxim kiadó oldalán. Kérjük, a válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS:  Mi az a szó, ami a lakókocsiban lévő poszteren szerepel?
 

További állomások:
01.21 Hagyjatok! Olvasok! extra idézetek
01.23 Kelly&Lupi olvas




2023. november 19., vasárnap

Lora Beth Johnson: Istennő a gépezetben

Maxim Könyvkiadó 2023 - Dream válogatás
416 oldal
Fordította: Németh Anikó
Goodreads: 3,71
Besorolás: YA, sci-fi

Amikor ​Andra felébred, fuldoklik.
Egy forró, mocskos barlangban találja magát 3102-ben, és Istennőnek szólítják. Száz évre hibernálták, hogy átutazhasson a galaxison, de ezer év múlva ébredt. A többi telepes, köztük a családja és a barátai is, már évszázadokkal ezelőtt meghaltak, az utódaik pedig valamiért istennőnek hiszik Andrát. A lány tudja, hogy nem különleges, de játssza a szerepét, hogy megtudhassa, miért hagyták sztázisban, és hogyan juthat vissza a Földre.
Zhade-nek, Eerensed száműzött fattyú hercegének azonban más tervei vannak. Abban reménykedik, hogy Andra lesz a kulcsfigura ahhoz, hogy elfoglalhassa jogos helyét a trónon ‒ ha Andra hajlandó eljátszani a szerepét. Mert ha a nép rájön, hogy nem tudja megmenteni haldokló bolygójukat, végeznek vele.
A város pedig szétesőben, egy gonosz uralkodó ül a trónon. Zhade és Andra talán sohasem tudja megfejteni a lány sorsának rejtélyét, vagy tudja leváltani a királyt, ráadásul Zhade titkokat rejteget. Vajon Andra ezer évnyi távolságra az otthonától azt fogja tapasztalni, hogy a bolygó, ahol felébredt, jobb a Földnél?

Őszinte leszek, kissé elrontottam magamnak az olvasásélményt, ugyanis ahogy elkezdtem a könyvet, néhány oldal után rájöttem a csavarra. Sajnos van egy rossz szokásom, ha ilyesmit gyanítok, akkor megnézem a könyv végét. Igazam lett, szóval gyakorlatilag úgy folytattam az olvasást, hogy az egyik nagy meglepetést már lelőttem, de szerencsére nem ez volt az egyetlen fordulat. Nem kevés sci-fi-t olvastam már, főleg, ha beleveszem a disztópiákat is. Nem véletlenül jutott eszembe ez a műfaj erről a könyvről, ugyanis inkább éreztem azt, hogy egy világégés utáni környezetben vagyunk, mintsem ezer évvel később a mai világunktól. De kezdjük az elején!
Andra arra számított, hogy egy új bolygó telepeseként ébred a sztázis után, az utolsó emléke szerint sok ezer társával együtt elhagyni készültek a Földet, az évszázados űrutazásra készülve speciális berendezésekbe zárva. Azonban amikor felébred, idegen arcokat lát, a környezet kellemetlenül meleg és koszos, ráadásul Istennőnek szólítják. A közeli város, Eerensed egy speciális kupola alatt vészeli át az éghajlat szélsőségeit, de a szerkezet veszélyben van. Kiderül, hogy a két korábbi Istennőtől is azt várták el a helyiek, hogy különleges képességeikkel "varázsoljanak" megoldást a kupola hibáira. A fiatal férfi, aki megtalálta és felébresztette, Zhade, már négy éve kereste őt, ennyi időt töltve száműzetésben, ugyanis ő az előző király elsőszülött fia, viszont házasságon kívül született, így nem lehet igazi herceg. Jelenleg a politikai házasságból született fiú uralkodik, Maret, aki  anyja erős befolyásoltsága alatt áll. Miután Andra a városba kerül, sőt, a palotában kap helyet, innentől gyorsan pörögnek az események, amelyek sokkolóak a lány számára. Hétköznapinak számítanak a kivégzések, és úgy tűnik, az ifjú trónörökös a fején hordott implantátum segítségével a levegőben lévő nanorészecskék irányításával könnyedén és gátlástalanul gyilkol - mások számára láthatatlanul. Andra elfogadja a szerepét, megpróbálja megjavítani a kupolát, és Istennőként viselkedik, ugyanakkor versenyt fut az idővel, hogy kiderítse, ki volt az előző két Istennő, és hogyan tudna visszajutni a Földre.
Zhade a lány kísérőjeként sikeresen visszajut a palotába, ahol felbukkannak a régi barátok, és lassan körvonalazódik egy lázadás, melynek célja az uralkodó megbuktatása. Zhade-nek szüksége van a látszat fenntartására, ezért kiképzi Andrát az Istennői szerepre, közben valami szövetségféle alakul ki közöttük, amiből akár több is lehet.
 
Itthon nagyon kevés sci-fi jelenik meg a young adult zsáneren belül, de a legutóbbi kedvencem, az Aurora Rising miatt kapva kaptam az alkalmon, hogy valami hasonlót olvashassak. A felütés is szinte egyező, hiszen Aurora (Auri) is az időben elveszve ébred fel a jövőben, ahogy itt Andromeda (Andra), a cselekmény azonban teljesen más. Hatalmas sokk volt Andra számára, hogy száz év alvás helyett ezer év múlva ébred 3102-ben, és mindenki akit ismert és szeretett immár halott. Én azon jobban csodálkoztam, hogy ahelyett, hogy valamiféle szupertechnológia lenne jellemző ebben az érában, inkább olyan, mintha ezer évet visszafelé mentünk volna. Az emberek leharcoltak, rossz ruhákban, kétségbeejtő állapotban léteznek, valamire való élet csak a kupola alatt van. A technológia jelen van, de varázslatnak, mágiának tartják az emberek, pedig robotok, nanorészecskék vannak jelen. Az egész világ kulturálatlannak, műveletlennek tűnik, és sajnos semmi magyarázat nem hangzik el erre az egész helyzetre. Andra egyáltalán nem tájékozódik a tágabb környezetről, pedig lenne alkalma rá, sokszor éreztem, hogy erőltetetten beszűkíti az írónő a lehetőségeit. Azt viszont feltétlenül szükségesnek érezte a szerző, hogy valami nyelvi problémát vigyen a kommunikációba, értik egymást ugyan a szereplők, de valami szlenges változata ez az angolnak, ami nem nyerte el a tetszésem, nem tartottam jó ötletnek, egyszóval idegesítő volt. Ez a világfelépítés számomra tele volt fekete lyukakkal, viszont nagyon könnyű volt beleélni magam a hősnő helyzetébe. Tetszett, hogy felismerte, csak úgy van esélye túlélni, ha kiismeri magát a politikai intrikákban, és titokban megpróbálja megszerezni a mesterséges intelligenciát, ami a mozgatórugója a hatalomnak. Úsznia kell az árral, hiszen sosem sült ki jó abból, ha valakit Istennőnek hittek, miközben köze nincs hozzá a valóságban, igazából nem tud csodát tenni. Érzékletesek voltak a leírások, könnyen el tudtam képzelni a környezetet, a hangulatot, a többi szereplőt. A váltott nézőpont Andrán kívül Zhade karakterét hozta közelebb, de nem mondanám, hogy túlságosan megkedveltem őt, folyamatosan éreztem rajta, hogy valamire készül, azon kívül is, amit felfedett. Hogy van valami mélyebb titka, rejtegetni valója, és ez be is igazolódott. Nagyon kiakadtam egy-egy brutális jeleneten a regényben, azt hiszem, ezekre nem ártana egy-két előzetes figyelmeztetés. Nem gondoltam az elején, hogy ennyi gyilkosság, kivégzés, halál részese leszek. A szerző nem kíméli a szereplőket, sőt, kifejezetten durva időnként, ez meglepett, szóval nem egy lányregénybe illő a vérmennyiség.
Muszáj beszélni a romantikáról, bárcsak ne kéne megemlíteni, hiszen teljesen felesleges, nem ad hozzá semmit a történethez, nem fejlődik olyan szintre, hogy számítson, így inkább zavaró ez pár csók.
Na de a regény utolsó száz oldala az, ami megmentette számomra az olvasásélményt. Leesett az állam egy olyan fordulat miatt, amit sosem találtam volna ki. Egyébként is érzelmileg kimerítő a végső összecsapás, ami több váratlan helyzetet is produkál, de még ezek után is képes volt a szerző egy atombombát dobni az olvasókra. Sajnos semmi bővebbet nem lehet erről megemlíteni a spoiler veszély miatt.
Összességében izgalmas volt a regény, de voltak hullámvölgyek, amit a vége sem tudott elfeledtetni. Sokszor belassult, és sajnos a világfelépítés hiányosságait sem tudom figyelmen kívül hagyni. Debütáló regényként ritkán szokott tökéletes lenni a végeredmény, jelen esetben is ez a helyzet, de ott vannak az ütős részletek, ami miatt emlékezetes és nagyon aktuális ez az olvasmány. A kulcsszó a Mesterséges Intelligencia, amit lehet csodálni vagy utálni, mindenesetre már a mai világunkban sem mehetünk el mellette szó nélkül.    
A könyvet köszönöm a Maxim Kiadónak.

Borító: Figyelemfelkeltő
 
Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: A másik két Istennő személye.
 
Mélyrepülés: Hiányos világfelépítés.

Érzelmi mérce: Véres, erőszakos jeleneteket is tartalmaz, 15 éven felül ajánlom.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ





2023. május 26., péntek

Neal Shusterman: Viharszem (Kaszások kora #2)

 


Rowan és Citra kalandos története a Kaszások kora sorozat második részében folytatódik! Tartsatok bloggereinkkel a Viharszem blogturnéján, ismerjétek meg Lucifer kaszást, aki a rossz útra tért kaszásokat iktatja ki, és Anasztaszija kaszást, aki belülről próbálja helyretenni a Kaszáskört!
Ne felejtsetek el játszani se, ugyanis a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a könyvet a Lampion Könyvek kiadónak hála!

Lampion Könyvek, 2023
456 oldal
Fordította: Vereckei Andrea
Goodreads: 4,41
Besorolás: YA, fantasy, disztópia

A Kaszás című bestseller folytatása!
„Az emberek tanulnak a hibáikból. Én képtelen vagyok. Soha nem hibázom.”
A Viharszem a világ összes gondját képes megoldani. Szeretettel és megvesztegethetetlenül uralkodik az emberiség felett, de a Kaszáskör ügyeibe nem avatkozhat bele.
A Kaszás című bestseller izgalmas folytatásában Rowan és Citra ellentétes utakon keresik a megoldást a Kaszáskör erkölcsi válságára.
Rowan már egy éve magányos igazságosztóként, kívülről tisztogatja a Kaszáskört, tűzzel irtja a korrupt kaszásokat. Rettegett hőssé vált, legendáját mindenütt borzongva suttogják.
Citrából Anasztaszija kaszás lett. Könyörületesen végzi a begyűjtéseket, és belülről küzd a rendszer romlottsága ellen, de minden igyekezetét meghiúsítják az új rendhez tartozó kaszások.
Rowannek és Citrának egyetlen reménye maradt csak: a Viharszem. De vajon segít-e? Megszegi a saját törvényeit, és beavatkozik a kaszások dolgaiba? Vagy tétlenül végignézi, ahogy a tökéletes rend összeomlik?

Huh.. hát így nem kezdünk mondatot és értékelést se, de most mégis megteszem. Neal Shusterman megmutatta, hogy hogyan kell egy tökéletes folytatást írni, egy olyan második részt, ami talán még az első részt is felülmúlja és aminek egy olyan véget írt, ami után az is késő lenne, ha már itt lenne a kezemben a harmadik része a sorozatnak. Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni!

Az előző részt ugye ott hagytuk abba, hogy Citra kaszás lesz, egyedül és Curie Kaszással együtt dolgozik, Rowan viszont mivel kikerült a kaszások közül, így úgy dönt, hogy egyszemélyes igazságosztóként, Lucifer Kaszás név alatt, "begyűjti" azokat a kaszásokat, akik korruptak, etikátlanok vagy simán csak élvezettel gyilkolásznak. Ezzel a tettével magára haragít szinte minden kaszást, félik, gyűlölik és vadásznak rá. Természetesen csak idő kérdése, hogy hibát kövessen el, amit sajnos meg is tesz és amivel rettentő veszélyes helyzetbe kerül.
De Citra és Curie Kaszás sincsenek jobb helyzetben, rájuk viszont valaki elkezdett vadászni...
Mellettük még megismerhetünk két új szereplőt, Greysont, akinél az elején nem is gondoljuk, hogy milyen fontos szerepe lesz, csak értetlenkedünk (legalábbis én azt tettem), hogy miért is kell vele ennyi időt tölteni, ahelyett, hogy Citrával és / vagy Rowannal kalandoznánk. De higgyétek el, érdemes kivárni az okot!
A másik új szereplőnk pedig Tyger, Rowan gyerekkori barátja, aki azt hiszi, hogy megfogta az isten lábát, amikor egy kaszás felkarolja, de a valóság és az ok elképzelhetetlenül borzalmas...

Ez a történet már a "való" életről szól, ahol a főhőseinknek nap, mint nap meg kell küzdeni azzal, hogy ők már mások, az emberek tisztelik, félik és gyűlölik őket, még a saját családjuk se tud mit kezdeni velük. És persze bekerülnek a kaszások sokak által irigyelt világába, de aki benne van, csak az tudja igazán, hogy milyen kemény és véres hatalmi harcok folynak köztük is.

Forrás
És persze nem feledkezhetek meg Viharszemről sem, arról a mesterséges intelligenciáról, amely (vagy aki?) az egész világ mozgatórugója. Különleges volt "őt" is jobban megismerni, hogy hogyan működik, miért működik és ahhoz képest, hogy nem élőlény, mégis vannak érzései és tud emberekhez hasonlóan jó és rossz döntéseket is hozni. A szerepe pedig ebben a részben még inkább fontossá válik.

A történet pedig a picit lassabb kezdés után rettentő izgalmassá, dinamikussá válik. Nincsenek töltelékrészek, mindig történik valami. A feszültség pedig részről részre nő, míg egy olyan brutális befejezésbe torkollik, ami után tényleg semmi mást nem akarsz, mintsem folytatni a történetet. Érzelmileg is sokat kivett belőlem ez a könyv, egy olyan rész van, ami kifejezetten kiborított - nem fogok most spoilerezni, ha ott tartotok tudni fogjátok, hogy melyik részről beszélek.
A Viharszem részei pedig.. eleinte nekem picit unalmasak voltak, aztán rájöttem, hogy sokkal fontosabbak, mintsem simán átlapozzam őket. Ahogy jobban újra átolvastam őket, kifejezetten elgondolkodtatóak voltak és gyakran rémísztőek!

A világ pedig még mindig nagyon különleges. Számomra még mindig rettentően furcsa, hogy "hétköznapi" dolgokba nem lehet belehalni, csak akkor, ha a kaszások begyűjtenek. Léteznek itt is szekták, léteznek kívülállóak (itt "kihágóknak" hívják őket) és persze létezik a kaszásoknak egy luxus úszó szigetük is.
Egy dolgot sajnáltam, hogy Citra és Rowan valahogy most elvesztek az események sűrűjében. Persze, továbbra is ők a főhősök, de az új szereplők és a történtek most valahogy elvitték róluk a figyelmünket.
Citra még mindig egy nagyon belevaló főhősnő, okos, talpraesett, teljesen jól átjött olvasás közben, hogy a kaszások egy része miért lát benne veszélyt, míg mások pedig pont a megmentőjüket.
Rowannak picit több "badass" időt adtam volna, az elején tényleg tudott picit igazságosztóként tevékenykedni, de körülbelül a könyv felétől már inkább sodródott csak az eseményekkel. A könyv végén persze megint "főszerepet" kaptak, de addigra már vége is lett ennek a résznek.

Összességében EZ IGEN! Ilyennek kell lenni egy második résznek, nem csak egy tölteléknek, ahogy sok írónál látni, hanem túl kell szárnyalni az első részt, még jobbnak lenni, még izgalmasabbnak, fokozva a feszültséget, ahogy itt is történt. Akik olvasták az első részt, azoknak mindenképpen ajánlom, akik pedig nem, azoknak pedig rettentően javaslom, hogy azonnal kezdjék el!
Imádtam!

Borító: Tetszik, egyszerű, de különleges, illik a sorozatba

Kedvenc karakter: Rowan, Citra, Curie kaszás, Greyson

Szárnyalás: a nagyon ütős sorozat folytatás!

Mélyrepülés: a "visszatérő"...

Érzelmi mérce: izgultam, mérgelődtem, elképedtem..

Értékelés: 



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
A Kaszás folytatásának megnyeréséhez el kell olvasnotok a könyv első pár fejezetét, amit meg is találhattok beleolvasóként a kiadó honlapján, és válaszolnotok kell az állomásokon található kérdésekre!

(Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!)

Mi Rowan neve a hamis személyijén?


a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
[Blogturné Klub]
Május 19 - Hagyjatok! Olvasok! ~ Borítómustra
Május 22 - Utószó
Május 26 - Kelly és Lupi olvas
Május 28 - Csak olvass!
Május 31 - Sorok között
Június 3 - Könyv és más
Június 6 - Fanni's Library
Június 9 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Június 12 - Hagyjatok! Olvasok!

2022. augusztus 15., hétfő

Amie Kaufman - Jay Kristoff: Aurora felemelkedése (Aurora ciklus #1)


A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Amie Kaufman és Jay Kristoff szerzőpáros új sorozatának első részét Aurora Rising - Aurora felemelkedése címmel. Aki szeret a jövőben kalandozni egy különleges küldetést teljesítő fiatal csapattal, feltétlenül tartson velünk a regény blogturnéján, őrületes élményben részesítünk! Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
 
Könyvmolyképző Kiadó 2022. Vörös pöttyös
400 oldal
Fordította: Sereg Judit
Goodreads: 4,13
Besorolás: YA, sci-fi, űrutazás

2380-at ​írunk, az Aurora Akadémia frissen végzett kadétjai megkapják első küldetésüket. Tyler Jones az akadémia sztárja, és alig várja, hogy összeállítsa álmai osztagát, de makacs hősiessége miatt végül azok kerülnek a csapatába, akiket senki más nem akart kiválasztani…
Egy pimasz és gúnyból kitüntetéssel végzett diplomata.
Egy szociopata tudós, aki előszeretettel lő saját szobatársaira.
Egy nagyszájú tech-mágus a galaxis legfejlettebb egójával.
Egy indulatkezelési problémákkal küzdő földönkívüli harcos.
Egy vagány pilóta, aki kicsit sincs oda Tylerért, ha valakit érdekelne.
De Ty legnagyobb problémáját még csak nem is az új osztaga jelenti, hanem Aurora Jie-Lin O’Malley, a lány, akit kimentett az interdimenzionális űrből – ahol két évszázadot töltött kriogén fagyasztásban. Aurinak, az időn kívüli lánynak fogalma sincs róla, mihez kezdjen, mégis ő lehet a kirobbantója egy több millió éve érlelődő háborúnak, és Tyler lúzerekből, bajkeverőkből és forrófejű kívülállókból verbuválódott csapata lehet a galaxis utolsó reménysége.

A szerzőket külön külön már ismertem A lehullott csillagok illetve A lótusz háborúja sorozatokból, és mindkettőjük írásait nagyon szerettem. Ehhez jön még az egyik kedvenc zsánerem, a ya sci-fi, úgyhogy azonnal tudtam, hogy olvasnom kell ezt a regényt. Annyira bejött ez a történet a várakozásaimnak, hogy újra azt éreztem az utolsó oldalnál, hogy a fenébe fogom év végén kiválasztani a legjobb regényt, mert megint találtam egy esélyes gyöngyszemet. És nem is ez az egyetlen közös munkájuk, a The Illuminae Files magyar megjelenésére is várunk egy ideje.
Tyler Jones nem tud éjjel aludni, túl izgatott, mert másnap reggel választhatja ki frissen kinevezett osztagkapitányként az akadémiai végzősök közül új csapatának tagjait. Azt gondolja, az idegeit lenyugtatja majd a rövid repülés az űrben, de egész másképp alakul az útja, segélyhívást fog, méghozzá egy több mint 200 évvel ezelőtt elveszett űrhajóról, ami telepeseket szállított volna az Octaviára. Hajtásnak nevezik az űrben azt a tért, ahol rés nyílik az univerzumban és viszonylag rövid idő alatt nagy tereket képesek áthidalni az utazók. Ám a Hajtás veszélyeket is rejt, zavarok keletkezhetnek,  a Hadfield űrhajó is erre a sorsra juthatott, többezer emberrel a fedélzetén. Csupán egyetlen túlélőt jeleznek a műszerek, egy fiatal lányt, aki jelenleg is hibernált állapotban van. Ty élete kockáztatásával megmenti Aurora Jie-Lin O'Malley-t (Auri), így a reggeli választási ceremóniáról végképp lemarad. Az ikertestvérén Scarlett-en és gyerekkori barátjukon Cat-en kívül csak a másoknak nem kellő, maradék kadétokat kapja meg. A 312-es osztag tehát készen áll végrehajtani az első feladatát a Légió tagjaként, csakhogy Auri potyautasként az űrhajóra szökik, megmentésével minden szabályt megszegnek, ugyanis fura módon a hatóságok még a nyomát is elakarják tüntetni annak, hogy valaha létezett ez a lány, az űrhajójával és a célállomásukkal együtt. Ty és csapata Auri mellé áll, és elkezdődik egy őrült utazás, menekülés, nyomozás, annak érdekében, hogy kiderítsék miről is szólnak a lány látomásai, honnan jönnek a képességei, és milyen hatalmaknak áll érdekében eltüntetni őt.
Annyira élveztem a regény minden sorát, nem is tudom mivel kezdjem a méltatást. A csapat tagjainak és Aurinak is saját szemszöge van, tehát 7 hangon követhetjük a történetet, számomra teljesen érthetően elkülönültek, és jól jellemezték a karaktereket, pl. a hallgatag Zilának volt egymondatos fejezete is. De kezdem a főnökkel: Tyler egy okostojás maximalista, akinek semmi sem vonja el a figyelmét a tanulmányairól, semmi szórakozás, ő a legjobb az egész évfolyamon, öt éve kizárólag a kapitányságra készül. Mellesleg aranyifjú külsővel és gödröcskés mosollyal rendelkezik, szóval extrán dögös is a srác. A vérében van a védelmezés és a felelősségvállalás, mindenkin segíteni akar, de ragaszkodik a szabályok betartásához, ő az Alfa.Az ikertestvére Scarlett a csapat Arca, vagyis a kiképzés alatt a diplomáciából szerzett extra képesítést, kiválóan tárgyal. Kedves és segítőkész, van némi pszichés érzéke, képes arra, hogy a dolgok mögé lásson. Mivel a szüleik meghaltak korábban, kicsit anyáskodó is, és Ty-al van egy ikrekre oly jellemző saját nyelvük, egy pillantásból is megértik egymást. Égővörös hajával nagyon csinos, fogyasztja a pasikat rendesen, és nagyon szórakoztató, ahogy számozza és rangsorolja az exeit. Tulajdonképpen Ty miatt jelentkezett az Akadémiára, hogy ne szakadjanak el egymástól, nagyon jó testvér.
Ovis koruk óta ismerik Cat Brannok-ot, aki az osztag pilótája, az Ász, természetesen ő is a legjobbak közé tartozik az évfolyamon. Tetovált, forrófejű, pimasz lány, van valami közte és Ty között, ami a felszín alatt szövődik, bonyolódik, kimondatlanul.
Az osztag másik három tagja a válogatás maradékából került ki, ők nyilvánvaló okból nem kellettek a többi kapitánynak.
Finian de Karran de Seel a mindenhez is értő stratéga, bármit megszerel, és erre szüksége is van, ugyanis enyhén korlátozott a mozgása, ami miatt speciális páncélszerűséget visel. Végtelenül okos, baromi jó dumája van, amit a legélesebb helyzetekben sem moderál, kimondja amit gondol. Ő a Gépfej.
Zila Madran a legkevésbé szociális a csapatból, de egyben a legokosabb is, vagyis ő az Agy. Egyedül érzi jól magát, ha nyugiban gondolkodhat, később felenged valamennyire, és fapofával tud beszólni olyanokat, hogy lefordulsz a székről. Mindent megold, bár időnként használja a fegyverét, még a csapattársaira is, igaz csak bénításra állítva a sokkolót. Szóval elég para a csaj, ő bontakozott ki a legkevésbé, a leggyengébb láncszemnek tűnik csapattagként, pedig inkább a legélesebb kés jelző illeti meg, bízom benne, hogy a következő részekben jobban előtérbe kerül.
Utoljára hagytam a kedvencemet, Kaliis Idraban Gilwraeth, a Tank, harcos, arrogáns, egy olyan fajból származik, amelynek több millió éves múltja van. Úgy néz ki, mint Legolas, hátrafont hosszú fehér hajjal, hegyes fülekkel, és helyes arccal, erős, izmos testalkattal rendelkezik. (Kicsit fura volt, hogy 250 év múlva is emlékeznek a LOTR világra, de örültem ennek.) Ő egy Syldrathi harcos, akinek a vérében van a harc, az agresszió. A népe fegyverszünetet kötött ugyan, de egy csoportjuk nem ismeri ezt el, így mindenki bizalmatlan vele szemben, mintha áruló lenne.
Ők a 312-es osztag, hozzájuk csapódott hetediknek Auri, a 220 évet hibernálásban töltő 17 éves lány. Alig telt el némi idő a megérkezése óta, ami alatt magához kéne térnie, rádöbbenni a veszteségeire, máris új és megmagyarázhatatlan események történnek vele, látomásai vannak, hajtja valami erő, egy ismeretlen cél felé. A csapat Auri mellé áll, és hirtelen arra eszmélnek, hogy áthágtak minden szabályt, és menekülnek azok elől, akiknek elvileg a rendet kéne képviselni. Egy intergalaktikus utazás kezdődik, előre az ismeretlenbe, egy lehetetlen küldetést kell végrehajtaniuk. Mindenki a maximumot nyújtja, igazi csapatként működnek együtt. 
A cselekmény lenyűgözött, az űrhajó első startolásától kezdve nincs megállás, végigizgultam a kalandjuk minden pillanatát. Az érzelmeim csak úgy hullámoztak, mivel hamar megszerettem a karaktereket és a szívem csak úgy zakatolt, és nem kerültek el a könnyek sem. Volt egy pont, amikor sejtettem, hogy megvezetnek a szerzők, de végül olyan szinten koppantam, hogy az államat kellett keresgélni. A két szerző 200%-al teljesítette túl a várakozásaimat, nem is tudtam már letenni, a felétől egy üléssel olvastam ki a regényt. Alapból nagyon szeretek a jövőben játszódó történeteket olvasni, itt is teljesen beleéltem magam, milyen lesz az élet 200+ év múlva, mennyi új életforma kerül felfedezésre és milyen messzire jut el az emberi faj az univerzumban. Imádok a csillagok között lenni, legalább ebben a formában, nemhiába akartam valaha csillagász lenni.
Nagyon érdekes volt a regény szerelmi szála. Egyrészt nem volt hangsúlyos, abszolút nem viszi el a cselekményt ebbe az irányba, másrészt én azt gondoltam naivan, hogy a megmentő Tyler és a megmentett Auri között lesz vonzalom, de nem így lett, úgyhogy egész más jellegű kapcsolat alakul a regényben. Ami végül is elég fura, mert egy olyan Twilight-os bevésődés-féle történik, és ez egy heti ismeretség után több mint szokatlan. De visszatekintve azért nagyon is elviseltem ezt a néhány gyengédebb pillanatot, sőt imádtam.
Nagyon jó a regény humora, sok a szarkasztikus beszólás, amit nagyon szeretek, és néhány jelenet helyzetkomikuma is hangos nevetésre késztetett. Meg kell említenem még valamit, és ez Auri beszédstílusa. Nem tudom mennyi marad meg ebből a végleges verzióban, én előolvasói példányt olvastam. Szóval Auri stílusát próbálták régiesre venni, de ez nem igazán sikerült, inkább fura lett. Egy darabig nem is jöttem rá, hogy ez direkt van, de aztán Ty is megemlíti, milyen furán káromkodik a lány, végül is a 200 évvel korábbi (kb mai) stílust akarhatták belevinni. Hát igen, a basztikuli, a pitébe, meg az atyagatya kifejezésektől falra másztam, inkább sokkoló volt, mint célravezető.

Így utólag visszagondolva, az azért fura, hogy minden földönkívüli faj is meglehetősen humanoid külsejű, legfeljebb aprónak számító eltérésekkel kerültek bele a történetbe. Mondjuk nem várnék egy Star Wars-féle karakteráradatot,  de  ennél talán változatosabbat igen, és robotok sem sűrűn fordultak elő sajnos.
Az ellenségkép azonban betalált, szerintem jó az ötlet és a megvalósítás is, a hatalmas kiterjedéses szövevény, amivel elsőre nem igazán lehet mit kezdeni, ezt még ki kell okoskodniuk, hogyan szállnak szembe vele. Visszatérve kicsit a karakterekre, hála a legénység sokszínűségének, szépen be tudta mutatni a szerzőpáros a különböző habitusokat, a külső és belső tulajdonságok eltéréseit és azoknak változásait. Mindenki sorra került a regény folyamán, kisebb-nagyobb mértékben, de megismerhettem a különböző szokásokat, családi jellemzőket, a hierarchiákat. Szépen össze is lehet vetni a mai világgal, mert nyilván felfedez az olvasó némi párhuzamot bizonyos jellemzőknél.
Na de a legfontosabb mondanivalója a regénynek minden szórakoztató aspektusán túl az, hogy állhat bármilyen szerteágazó egyedekből egy csapat, ha összefognak, együtt képesek legyőzni minden akadályt. Ty nagyszerű vezetőként képes volt egységet kovácsolni a legénységéből, mindenki a legjobb tudását beleadva küzdött, legyen az ember vagy más bolygó szülöttje. Mindenki fejlődött a küldetés során, jobbá vált, olyanná, aki érti és megbecsüli, hogy jó érzés tartozni egy csapathoz és érdemes is. Természetesen mivel sorozatról van szó, alig várom a folytatást, remélhetőleg csak egy szusszanásnyi időre kell megválnom tőlük, nem évekre. Nagyon ajánlom ezt a regényt, a legjobbak között van az idén nálam!
Képek: Pinterest, DeviantArt

Borító: Nem lehetne ennél gyönyörűbb.

Kedvenc karakter: MINDENKI

Szárnyalás: A Bianchi akció.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  A romantika halványan van jelen, és teljesen a young adult kategóriába illő.

Értékelés: 

 
 Nyereményjáték

Mi mással játszhatnánk, mint űrben játszódó filmek felismerésével? Nem a legkönnyebbeket választottuk! Ismerd fel minden állomáson a filmet, és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. A filmek címét írhatjátok a magyar vagy az eredeti címmel is.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Állomások:
 


2022. június 20., hétfő

Marissa Meyer: Winter (Holdbéli krónikák #4)

 


A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából végre elolvashatjuk a Holdbéli krónikák sorozat záró kötetét, és ennek örömére bloggereink egy igazán hosszú és izgalmas turnéval készültek nektek! Tartsatok velünk, ismerjétek meg Winter történetét, és derítsük ki együtt, hogy Levana uralma megdönthető-e.

Könyvmolyképző, 2022
736 oldal
Fordította: Szabó Krisztina
Goodreads: 4,43
Besorolás: YA, ifjúsági, fantasy, sci-fi, cyberpunk, 

Még a jövőben is egységben az erő…

Luna népe rajong a bájos, kedves Winter hercegnőért, és csodálják a kecsességét. Szépségét még az arcát csúfító sebek ellenére is lenyűgözőbbnek tartják, mint a mostohaanyjáét, Levana királynőét.

Winter megveti a mostohaanyját, és tudja, hogy Levana sosem fogadná el a gyerekkori barátja, a jóképű palotaőr Jacin iránt táplált érzelmeit. De Winter nem olyan gyenge, mint amilyennek Levana hiszi, már évek óta dacol a mostohaanyja kívánságaival. A kiborg műszerésszel, Cinderrel és a társaival akár még egy lázadást is képes kirobbantani, hogy megnyerje a túl régóta dúló háborút. De talán mindent elveszítenek…

Legyőzheti-e Cinder, Scarlet, Cress és Winter a gonosz űrbéli királynőt, hogy aztán boldogan éljenek, míg meg nem halnak?
Nem az a mese, amire emlékszel.
De az biztos, hogy sosem felejted el!

Hát ez sem az a könyv, amit egy délután alatt elolvas az ember! Reméltem, hogy az írónő szépen zárja le a szálakat, és annyi minden történt / fog történni még, hogy gondoltam, hogy ezt nem lehet 250 oldalban befejezni, de 736 oldal? Úristen, ez egy kisebb féltégla lett! És bár tényleg mindig történt valami, ami miatt tovább és tovább akartam olvasni a sztorit, de azért jó pár helyen picit megvágtam volna, mert egy-két helyen számomra túlzóan el lett nyújtva az adott rész. 

Forrás
Nagyon nehéz pár szóban összefoglalni, hogy mi is történik ebben a részben, de azért megpróbálom. Hőseink - ahogy ezt mindenki sejti - megpróbálják Levana uralmát megdönteni. Ehhez elég agyafúrt tervet kovácsolnak és egyszerre több fronton is megindítják a támadást. Közben Kai császár kénytelen-kelletlen "előkerül" és készül a Levana által annyira várt frigyre. Persze az "előkerülésének" oka van, ez is a nagy terv egy apró része.
A történet azonban a mindent átívelő hatalomátvétel mellett egy saját szállal is rendelkezik, mégpedig Winterről szól, aki Levana mostohalánya. A mostohaanyja gyűlöli, nemcsak azért, mert Winter még a sebei ellenére is szebb, mint Levana, de azért is, mert kedves és az emberek szeretik. Azt pedig leginkább nem tudja megbocsátani a királynő, hogy Winter egy palotaőrbe, a sármos Jacinba szerelmes és nem óhajtja a fővarázsló házassági ajánlatot elfogadni. A két szál természetesen összekapcsolódik egy ponton és Winter és Jacin is csatlakoznak a felkelőkhöz.

Felkelés.. hogy őszinte legyek, nekem egy-két helyen picit az Éhezők Viadala megoldására hasonlított, azzal a különbséggel, hogy Katniss azért jóval könnyebben vette rá a népet a lázadásra. Itt azért volt küzdelem elég sok, mire az emberek hajlandóak voltak Cinder mellett letenni a voksukat. És ha már küzdelem. El nem tudjátok képzelni, hogy mennyi, de mennyi akciójelenet fért bele ebbe a befejezésbe. Szinte egyikből ugrottunk a másikba. Vagy az egyik főhőst kapták el és kellett kiszabadítani, vagy a másikat, vagy a harmadikat, vagy a ..... szinte folyamatosan bajba kerültek a főszereplőink (mindegyikük), így hol ezért, hol azért izgulhattunk vagy rághattuk a le a körmünket. Viszont őszinte leszek, nekem néha ez már picit sok volt. A kevesebb néha jobb. Ha túl sok akciójelenetet látok / olvasok egy kupacban, akkor egy idő után már immunissá válok és nem igazán növeli az adrenalinszintemet. Itt is egy idő után így éreztem...

Viszont ezt ellensúlyozni tudta az írónő a személyes kapcsolatokkal. Most már eléggé felduzzadt a kis csapat és úgy látszik, hogy mindenki megtalálta a párját. Nagyon sok imádnivaló jelenetet kapunk mindegyik párostól, de nekem a hatalmas szerelem Farkas és Scarlett párosa lett. Ezek ketten valami übercukik voltak együtt. Köztudott, hogy imádom a farkasokat és az írónő rettentő jól átadta a viselkedésüket és azt a hűséget, amit a párjuk iránt éreznek. Szívesen olvasnék kettőjükről többet is!
Nagyon szerettem Wintert és persze a párját Jacint is. Jacint még úgy is, hogy az előző részben nem igazán pozitív szerepőként láthattuk ugye. Belőlük sajnos nem kaptunk annyira sokat, mint a többi párosból az előző részekben, még úgy sem, hogy az írőnő elég bő lére eresztette a befejező részt. Persze voltak cuki jeleneteik, de valahogy kevésnek éreztem.
Thorne-nal hadilábon álltam, mert valahogy az egész sorozatban nekem egy morcos kapitánynak (öreg tengeri medve effektus:D ) tűnt - ezzel együtt én felnőtt férfiként tekintettem rá, itt pedig állandóan fiú lett a megszólítása. Cress és az ő párosa szintén nagyon összeillő volt, onnantól kezdve, hogy én is fiúnak néztem a kapitányt :D.
És persze Cinder és Kai. Hát ők most aránylag kevés időt töltöttek együtt, lévén az egyik a felkelést szervezte, a másik meg Levana mellett próbált segíteni a kis kompániának, de az a kevés rész, amiben együtt szerepeltek... imááádtam! Kai számomra méltánytalanul kevés szerepet kapott a sorozatban, ezt azért meg kell jegyeznem... én picivel több potenciált láttam benne, mint a királynő "kiválasztottja", de azt is megértem, hogy ez nem az ő sorozata volt, így megköszönöm azt is, amennyit kaphattam belőle.

Amit viszont itt is nagyon vártam és meg is kaptam teljes mértékben, az, ahogyan Marissa Meyer egy újabb mesét, a Hófehérke történetét tette bele ebbe a részbe. Annyira szeretem, ahogy minden részbe egy újabb mesélt csempész bele, ezeket egyszerűen nem tudom megunni! 

És a történet vége. Én úgy érzem, hogy lezárt az írónő mindent, megkaptuk a válaszokat a kérdéseinkre és elnyerte mindenki azt, amit megérdemelt. A főhős és a főgonosz közötti párbaj nagyon tetszett, pont így képzeltem el!

Összességében szerettem ezt a részt is, ahogy az egész sorozatot, de én egy picit rövidebbre szabtam volna az egésze az írőnő (vagy a szerkesztő) helyében.
Ettől függetlenül ezt a részt ajánlom mindenkinek, főleg azoknak, akik olvasták az eddigi részeket, mert ők szerintem megkapnak mindent, amit vártak ettől a résztől. Aki pedig nem olvasta a sorozatot, annak pedig ajánlom, hogy kezdjen bele, mert Marissa Meyer egy különleges világot alkotott, rettentően szerethető (vagy gyűlölhető) karakterekkel és egy csodálatos történettel.

Borító: Csodálatos, gyönyörű, tökéletesen illik a sorozatba (és ehhez a részhez is)

Kedvenc karakter: szinte az összes főszereplő, de legfőképpen Scarlett és Farkas

Szárnyalás: a párosok közti kémia

Mélyrepülés: Levana és amiket tesz ...

Érzelmi mérce: jaj, a kémia a párosok között... romantikus, imádnivaló!

Értékelés: 



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Mivel a kötet jelentős része a Holdon játszódik, így most a játékunk is ehhez az égitesthez kötődik. Minden állomáson elrejtettünk egy képet a Holdról, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni azt a szót, ahol megtaláltátok.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Június 05 - Sorok között
Június 07 - Csak olvass! - értékelés
Június 09 - Csak olvass! - könyvjelzők
Június 11 - Booktastic Boglinc - borítók
Június 13 - Csak olvass! - fanartok
Június 15 - Booktastic Boglinc - értékelés
Június 17 - Hagyjatok! Olvasok! - idézetek
Június 20 - Kelly és Lupi olvas
Június 21 - Readinspo
Június 23 - Hagyjatok! Olvasok! - értékelés

Rendszeres olvasók