Monica McCarty: A Szellem (A Felföld rettegett fiai #12)

Tizenkettedik, egyben utolsó részéhez érkezett Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozata. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, és megtudhatjátok ők hogyan látják ennek a monumentális sorozatnak a befejező történetét, továbbá versenybe szállhattok a General Press Kiadó által felajánlott A Szellem nyereménykönyvért.

 

General Press Kiadó 2024.

400 oldal

Fordította: Szigeti Judit

Goodreads: 4,30

Besorolás: történelmi romantikus, Skócia, 14. század

 

Joan ​Comyn azon a napon esküdött fel a skót királyra, Robert the Bruce-ra, amikor szemtanúja lett, ahogy Anglia barbár uralkodója megkínozza az édesanyját. A titokzatos szépség szellemként jár-kel az angol nemesek között, és eléri, hogy akaratlanul is felfedjék előtte a titkaikat, amelyeket aztán továbbad a skótoknak.
Alex Seton egykor ugyancsak Bruce oldalán állt, ám most már az angolok mellett harcol. A férfi eltökélte, hogy leleplezi a Szellemként ismert skót kémet, Anglia legkeresettebb árulóját. Bár Joan tudja, hogy el kell kerülnie a jóképű harcost, különben a lelepleződést kockáztatja, a férfi lovagiassága mégis mélyen megérinti. Amikor Sir Alex gyanúja egyre nyilvánvalóbbá válik, Joan rájön: mindent meg kell tennie, hogy meggyőzze, csatlakozzon ismét a felföldi gárdához. Ahogy azonban egyre közeledik a háború végső csatája, vajon Alex a szerelmet vagy a becsületet választja majd?

 

Még nem olvastam a teljes sorozatot, de tervezem, már majdnem minden részt sikerült is beszereznem. Szerencsére önállóan is olvashatóak, a háttértörténet minden részben eléggé részletezett ahhoz, hogy gond nélkül be lehessen kapcsolódni. Mint minden egyes rész olvasásánál, most is leesett az állam, látva a szerző kutatómunkáját, valami hihetetlen hozzáértéssel kanyarít a tényleges történelmi események köré egy abszolút illeszkedő, "hihető" sztorit. Ezzel az utolsó résszel elérkeztünk ennek a monumentális sorozatnak befejezéséhez, egyben a skót történelem legfontosabb eseményéhez, a bannockburni csatához. Itt dőlt el ugyanis a trón sorsa, Robert the Bruce serege végül összecsapott az angolokkal.
Bella MacDuff lánya, Joan Comyn a sorozat negyedik részéből lehet ismerős, sosem felejtette el, amit 12 évesen látnia kellett, az anyját egy ketrecben fellógatva tartották fogva, árulásért. Joant ezután az angolok nevelték, ám ő sosem tudta megtagadni a skót szívét, felesküdött arra, hogy kémkedéssel segíti Robert the Bruce-t, mintegy tiszteletbeli titkos katonaként. Immár felnőtt nővé cseperedett, és a hallgatózáson kívül egész más fegyvertárt alakított ki, az angol ifjú nemesek között nem egy akadt, akiből egy kis flörtöléssel információkat tudott kiszedni. Persze ez igen veszélyes terep, hiszen könnyen rosszra fordulhat egy ilyen cselszövés, de Joan bátor és talpraesett, jól bánik a tőrrel és bizonyos testcseleket is gyakorlottan alkalmaz. Jól végzi ezt az önként vállalt küldetést, senki sem tud a kilétéről, még a titkos gárda tagjai sem, egy kivételével. Remekül megy a dolog, míg fel nem tűnik a színen Alex Seton, aki mint a sorozat olvasói tudják, korábbról már ismert szereplő. Ő is a gárda tagja volt, míg pár éve ott nem hagyta őket és csatlakozott az angolokhoz. Alexnek nincs könnyű dolga, hiszen a skótok árulónak tartják, az angolok meg nem bíznak benne, főleg, hogy terjed a hír, hogy egy skót kém lehet az angolok között, ugyanis sorra lepleződnek a megmozdulásaik.

Alex egy igazi, nagybetűs LOVAG. Becsületes, igazságos, tiszteli és védelmezi a nőket, az egész viselkedése olyan, mintha egy lovagi kódexből lépett volna elő. Ő maga sem érti, de Joan nagy hatással van rá, a nő flörtöl vele, kacér, visszabeszél, és nem kér a védelméből. Alex egy idealista, nagy reményekkel teli álmodozó, ebben az érában még csak hasonlóval sem találkoztam az olvasmányaimban. A regényben kiderül pontosan, hogy miért váltott oldalt a múltban, és én meg tudtam érteni őt. A háború túl hosszúra nyúlt, Alex mindenáron szerette volna fegyverszünetre és tárgyalásokra bírni az angolokat. Joan is hasonló ebből a szempontból, mindkét néphez kötődnek, hiszen úgy nőttek fel, mégis úgy érzik, hogy egyikhez sem tartoznak kétséget kizáróan. Alex komoly fejlődésen ment keresztül, hiszen a sorozat elején még húsz körül volt, a végére eltelt tíz év, ez egy komoly időszak. Közben végigélte a háború borzalmait, a veszteségeket, és ezek a tapasztalatok bizony a filozófiájára is hatással voltak.
Nos, a kémia bizony működött kettejük között, nem is lehetett tagadni, ők ketten egymásnak lettek teremtve. Valahogy a szerző is egyértelműnek vette ezt, mert nem húzta hosszas udvarlással az időt. Mondjuk volt egy vészhelyzet, amit Joan sajátosan intézett el, így belevágtak a lecsóba, azért én szerettem volna kicsit több egymás körüli kerülgetéséről olvasni. Joan elég sokáig titkolta, mi is történt vele 15 évesen, ami miatt lezárta az érzelmeit, de eljött az a pont, amikor elmondta Alexnek az egészet, nem félt segítséget kérni. Ezt díjaztam, mert nem hiányzott egy újabb titkolózás, elég zűrbe keveredett így is. Ez a szerelem, ami közöttük kialakult, hozzásegítette Alex-et ahhoz, hogy jó döntéseket hozzon, Joan különféle praktikákat vetett be ennek érdekében, ugyanakkor Alex meg visszaadta Joan hitét abban, hogy léteznek igaz férfiak, akikben meg lehet bízni,  akik tisztelettel közelednek a hölgyek felé. 

Természetesen többször is felbukkannak a regényben a Gárda tagjai, a találkozások persze nem felhőtlenek, mennek a komoly csipkelődések és a még komolyabb fenyegetőzések.  Feszegetik a határokat, hogy aztán minden megoldódhasson, de el is kell addig jutni.

A regény csúcspontján nagyon izgalmas volt a csatajelenet, a szerzőnek sikerült odavarázsolnia a helyszínre, annyira filmszerű volt a leírás. Alex megérdemelten a csata hőse lett, oldalán természetesen a legjobbakkal, a régi társaival.  Megint csak oda lyukadok ki, hogy részről részre egyre jobban meggyőzött a szerző a tehetségéről, a történelmi feljegyzések és a képzelete összevetésével 12 részen át csavarta a szálakat, míg pontot tett a skót történelem ezen fejezetének egyben a sorozatának végére.

Szívből ajánlom ezt a részt és az egész sorozatot a romantikus lelkű olvasóknak, remélem egyszer eljutok még a Felföldre, személyesen is meg szeretném csodálni ezeket a várakat, a tájat, a városokat. Az meg nem kérdés, hogy a szerző további megjelenéseire vevő vagyok, hamarosan újabb skót harcos sorozata indul a kiadónál, a rajongók legnagyobb örömére. 

Kép: Eredeti borító

 

Borító: A modellben van valami skót hegylakó feeling, de a valódi karakter nem ilyen. Megjegyzem talán a Szellem is megérdemelte volna a borítóra kerülést, esetleg Alex és a Szellem együtt.

Az egész sorozatot nézve a  magyar kiadás nagyon vegyes, egész más stílusban indult, az első három rész a felezett forma. Utána két személytelen skótos borító után jöttek a hiányos öltözetű harcosok, akik szinte sosem egyeztek a könyvbéli megfelelőjükkel, például az utolsó részben Alex szőke (mint az eredeti borítón). Ha jól megnézem, a 7. és 9. részen ugyanaz a pasi szerepel. Abszolút megértem, hogy a borító mennyire megdrágítja a könyvet, de ha már stock fotó, akkor legalább nagyvonalakban a karakterek fazonjai stimmelhetnének.

Kedvenc karakter: Alex, Joan

Szárnyalás: Minden találkozás a korábbi Gárdatagokkal jutalomfalat.

 

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Hamar megvolt a kémia és a lényegre térésre sem kellett sokat várni. A vége az epilógussal tényleg megható.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

 

 

Nyereményjáték

A regénysorozat mindegyik főszereplője álnevet visel a különleges alakulaton belül. Például Joan Comyn a Szellem. A turné minden állomásán egy-egy főszereplő nevét találjátok, a ti feladatotok pedig az, hogy az illetőhöz tartozó álnevet beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

KÉRDÉS:   Tor MacLeod

 
a Rafflecopter giveaway

 

 

Állomáslista

09.20 - Betonka szerint a világ…
09.22 - Kelly és Lupi olvas
09.24 - Dreamworld

Monica McCarty: A Szikla (A Felföld rettegett fiai #11)

A General Press Kiadó jelentette meg Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozatának tizenegyedik részét A Szikla címmel. Tartsatok velünk a regény blogturnéján, ismerkedjetek meg a falakat és magasságokat legyőző Thomas és a szépséges Elizabeth szerelmének történetével. A játékunk során meg is nyerhetitek a regényt a Kiadó felajánlásában.

General Press Kiadó 2023.

408 oldal

Fordította: Ács Eleonóra

Goodreads: 4,02

Besorolás: történelmi romantikus, Skócia

 

Amikor először megpillantotta Elizabeth Douglast, Thomas MacGowan azt hitte, hogy egy hercegnőt lát. A várkovács fia számára Douglas hatalmas urának lánya akár annak is tűnhet. A közöttük feszülő társadalmi szakadék ellenére azonban elválaszthatatlan barátokká válnak, amíg Thom rá nem ébred, hogy a lány sosem fog lehetséges kérőként tekinteni rá, és csatlakozik Edward Bruce seregéhez, hogy a saját szerencséjének a kovácsa legyen.
Elizabeth magába roskad. Sosem akarta megbántani Thomot, de az egyetlen esélye a biztonságra, ha jó házasságot köt. Amikor az angolok elrabolják, és egy megközelíthetetlen várbörtönbe zárják az öccsét, egyedül egykori barátjához fordulhat, aki bármilyen sziklát képes megmászni. Bár Thom világossá tette, hogy soha többé nem akarja látni a lányt, valóban ellen tud állni a gyönyörű nő csábításának, aki egész életében megdobogtatta a szívét? És meddig tagadhatja Elizabeth, hogy mindig is Thom volt számára a lovag a fénylő páncélban?

 

Két kötetet olvastam eddig a sorozatból, A Haramia és A Bajnok  részeket, és A Szikla is bizonyította elődeihez hasonlóan, hogy akár önállóan is olvashatók. Van egy közös nevező a regényekben, Robert the Bruce király titkos gárdájáról van szó, akik mindig különleges feladatokat kapnak az angolok elleni küzdelmekben, ők a legjobban képzett, legyőzhetetlen lovagjai. Persze mindegyikük remek külső és belső tulajdonságokkal rendelkezik, sorra megkapják a szerzőtől a saját szerelmi történetüket, az olvasók legnagyobb örömére. Már a korábbi két bejegyzésben is méltattam, és itt is már az elején  megjegyzem újra, hogy a korábbiakhoz hasonlóan Monica McCarty a regény végén néhány oldalban elmeséli, hogy milyen valós események ihlették az írásban. Ezek a szereplők léteztek, illetve néhányan akár létezhettek volna, mindenesetre igazi történelmi helyszíneken, főbb vonalakban megtörtént szituációk, csaták alapján szőtte a történetet.

Kedvesek a szívemnek a "barátokból szerelmesek" trópuson alapuló sztorik, ráadásul nagyon cuki is, ha ez egészen a gyerekkorba nyúlik vissza. A helyi kovács fia, a kilencéves Thommy egy szép napon találkozik a főúri származású, hatéves Elizabeth-el és összebarátkoznak, csatlakozik hozzájuk a lány bátyja, Jamie, és az udvarmester lánya, Joanna. Négyen jó barátok lettek, a gyermekévek elröppentek, a barátságok valami erősebbé alakultak, és tíz év múlva már komoly problémává vált, amit mindig is tudtak, éles társadalmi különbségek vannak közöttük. James Douglas és a húga földbirtokosok, nemesi származásúak, Joanna hiába egy báró lánya, mégis rangon aluli Jamie-nek, de a legnagyobb szakadék Elizabeth és Thom között van. Jamie, mint a húga gyámja és védelmezője, Franciaországba küldi 5 évre, nem bízik a legjobb barátjában többé, hiszen ő maga sem tud ellenállni Joanna bájainak. Amikor Elizabeth visszajön, Thom már igazi férfi, és még mindig őrülten szerelmes a lányba, aki elég érzéketlenül elutasítja a közeledését, ugyanakkor a barátságát meg akarja tartani. Tipikus se veled se nélküled érzések kavarognak benne. De ha a másik oldalt nézzük, ez már az 1300-as években is rosszul hangzott a pasik fülének: legyünk csak barátok... Thom ezután beáll katonának, és három év alatt remek hírnévre tesz szert, az a terve, hogy elvesz feleségül egy gazdag özvegyet, és végre túl teszi magát ezen a szerelmen, ami azóta is kínozza.
Amikor újra találkoznak, mindkettejükben fellángolnak az érzelmek, Thom be is bizonyítja Elizabethnek, hogy kölcsönösek az érzelmeik, de a lány épp jegyességre készül, olyannal, aki társadalmilag megfelelő a számára. Őszintén szólva jó néhány alkalommal szerettem volna a regényben teremni és jól megrázni ezt a nőt. Ugyanakkor megértem a szerző szándékát is, miszerint érzékeltetni akarta, mennyire nem volt lehetséges a házasság eltérő származásúak között, és mennyire fontos volt a klánok közötti szövetség a frigyek révén. A regény kiegészítő fejezetében Monica ezt bővebben kifejti, mégis, olvasás közben többször is éreztem, határán vagyok a türelmemnek. Ugyanis Jamie és Joanna között is volt ilyen különbség, bár nem ilyen mértékű, de azt elég könnyedén túllépték, és boldog házasságban éltek. Újabb ellentmondás volt, hogy Jamie saját magával szemben megengedte ezt a lépést, a korábbi legjobb barátja és a saját húga esetében élesen ellenállt, fenyegetőzött, elég álszent módon.

Elizabeth tehát őrlődött a saját vágyai és a családi elvárások között, sajnos a regény nagy részében meggyőzte magát a "helyes" út mellett, ezzel halálra szenvedtette Thomot. Volt ehhez egy fura stílusa, zavart beszéde, ami nem tetszett, főleg annak tükrében, hogy nem volt már tini korú. Kicsit csalódás volt számomra a női főszereplő, hiába volt megfelelően felépített háttere a mondandójának, utáltam, hogy annyiszor megbántotta a főhősünket.
Ugyanis a regény igazi meglepetése és egyben vigasza számomra Thom MacGowan volt, aki kitartott az álmai mellett, és a legmélyebb ponton is, amikor szembesül a legjobb barátja ellenségességével, és azzal, hogy a szerelmének hitt nő semmibe veszi a származása miatt, képes volt innen felemelkedni, éveken át küzdeni és fejlődni, és bekerülni a király titkos fegyveresei közé. Mintapéldánya volt a kitartásnak, a becsületnek, bajtársiasságnak, hűségnek. Bár elég kevés akció volt a felföldi harcosokkal, de azért rendesen megcsillogtatta a képességeit. Nagyon is izgultam a sziklamászások alatt, szerencsére nem kellett csalódnom az erejében.
Kissé fura volt nekem a végén történtek befogadása, ahogy Elizabeth valamilyen módon mégis meggyőzte Thomot a valódi érzelmeiről. Sejthetitek mi történt, de egynek örülök, Thom sosem alázkodott meg a lány előtt. Ha már itt tartunk, imádtam a köztük zajló sistergős jeleneteket, nem vitte túlzásba a szerző, pont megfelelő mértékű és mélységű erotikus tartalmat kaptam. A szerző hagyta ezt a párost rendesen vergődni, hibázni, nem siették el a boldog véget.
Összességében az a véleményem, Elizabeth-et eléggé fogják utálni az olvasók, mert nem könnyű csendben figyelni a sekélyes viselkedését, hallgatni a bántó szavait. Ugyanakkor tudjuk, hogy kislányként megérintette a nincstelenség szele apja halála után, és tisztában lehetünk a társadalmi helyzetükkel is. Úgy érzem, a karakterén azért lehetett volna finomítani, mert így túlságosan is éles a különbség a fentiekben már részletezett Thom MacGowan tökéletességével szemben. Egyszerűen a női olvasók szeretnek azonosulni a hősnővel, főleg egy ilyen jellegű regényben, és ő nem volt olyan, akivel ezt megtenném, hiába értem meg a hátterét, én akkor is lázadtam volna. Pozitív volt még a regényben Joanna karaktere, ő aztán megértette Thomot és rengeteget köszönhetnek a szervezkedéseiért. Érdekesség, hogy ebben a regényben Elizabethnek szánt vőlegény, Randolph kapott a szerzőtől egy novellát, elvileg 11,5 részként The Rogue címmel, 166 oldalon elmesélve. Kétlem, hogy ezt itthon is megkapjuk, de jó tudni, hogy ő is révbe ér a szerelem terén.

Mindenesetre várom a sorozat befejező részét, ami A Szellem lesz, Joan Comyn főszereplésével, igen, végre egy női gárdatag! A partnere pedig Alex Seton, ami nagy meglepetés...  

 

Borító: Szívesen elbeszélgetnék az illetékessel, aki ezt jóváhagyta. Egyáltalán számít, hogy a könyvben mi szerepel? Thom majdnem fekete hajú, nem barna, nem vörös, és ennél a fickónál kétszer akkora.

Kedvenc karakter: Thom

Szárnyalás: Azok a jelenetek, ahol megjelentek a gárda tagjai + a sziklamászások.

 

Mélyrepülés: Elizabeth karakterén lehetne javítani.

Érzéki mérce: A pasi nagyon rendben volt, természetesen megörvendezteti az olvasókat pár szenvedélyes jelenettel.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

 

 

Nyereményjáték

 

Anagramma játék következik, a sorozat korábbi részeinek főszereplőit kell összeraknotok a betűmixekből, amit az állomásokon mutatunk. A feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok  a helyes nevet.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladvány:  YACKAS MAGNUM

  
a Rafflecopter giveaway 

 

További állomások: 

08.27 Kelly és Lupi olvas

08.31 Betonka szerint a világ...

09.04 Dreamworld

 

Monica McCarty: A Bajnok (A Felföld rettegett fiai #10)

Tízedik részéhez érkezett Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozata, melyet a General Press Kiadónak köszönhetően olvashatunk magyar nyelven.  Tartsatok velünk A Bajnok blogturnéján és játszatok a Kiadó által felajánlott nyereménykönyvért.

 

General Press Kiadó 2022.

416 oldal

Fordította: László Zsófia

Goodreads: 4,30

Besorolás: történelmi romantikus, Skócia

 

A szerelem még a legnagyobb háborús stratégákat is térdre kényszeríti…
Eoin MacLean, a Bajnok tudta, hogy meglehetősen kockázatos beleszeretni az ellenség lányába, a gyönyörű és tűzről pattant Margaret MacDowell bűvköréből azonban nem tudott szabadulni. A férfi ígéretet tett a királyának, Robert the Bruce-nak, hogy a harcostársai előtt nem fedi fel a lánnyal kötött házasságát. Maga sem sejtette azonban, hogy a titkok és az elhallgatások milyen nagy árat követelnek majd – tőle, a házastársától és a királyért vívott harcuktól.
Hat évvel élete legnagyobb veresége – és elárultatása – után Eoin készen áll arra, hogy bosszút álljon feleségén és annak klánján. A Margarettel való újbóli találkozása azonban minden tervét felülírja. Az asszony ugyanis olyasmit fed fel a férfi előtt, amely nemcsak a hat évvel ezelőtt történteket helyezi más megvilágításba, de kettejüket is arra készteti, hogy harc nélkül ne mondjanak le a szerelmükről.

A sorozatból korábban csak a nyolcadik részt olvastam (A Haramia),  (Lupi pedig a negyedik részről írt: A Vipera) de nyugodtan mondhatom, hogy ezek a regények bármilyen sorrendben olvashatóak, mert mind önállóan is megállja a helyét. Persze van egy közös háttértörténet, ami összefogja a főszereplő harcos férfiakat, de ha kimarad egy-egy rész, az nem von le az élvezhetőségből. Sajnos a sorozat első részeit már igen nehéz beszerezni, de időnként felbukkannak különböző akciókban, én például most tudtam megvenni a sorozatból Az Őrszem (3.) és A Szent (5.) részeket egészen jutányos áron.
Nagyon tetszett a regény felépítése, szeretem az olyan kezdést, ami a jelenből indul, és egy adott szituációba csöppenve máris képbe kerülök, aztán visszavisz a szerző az előzményekhez. A Bajnok pontosan így kezdődik, épp egy régi ellenségen próbál rajtaütni Eoin MacLean a társaival, mégpedig a hat éve nem látott feleségének apja a célszemély. Dugald MacDowell fontos ellenfele Robert the Bruce-nak, akinek az elit harcosai közé tartozik jó ideje Eoin is. Az akció végrehajtását egy nagy esemény, pontosabban egy házasságkötés alkalmával készülnek nyélbe ütni, mivel a szertartás miatt talán gyengébb a környék védelme. Zárójelben megjegyzem, imádom azt a jelenetet a filmekben, könyvekben, amikor a házasságkötés előtt felteszik a kérdést, tud-e bárki valamiről, ami megakadályozhatja a frigyet... Hát igen! A menyasszony már házas! De várjunk egy pillanatra, vajon miért nem látta Eoin hat éve a feleségét, miért hagyta, hogy azt higgye hogy meghalt valamelyik csatában? Ennek a történetnek egy szörnyű árulás áll a hátterében, ebből következik ez a rettenetes harag, legalábbis erre utalnak a jelek, de persze nem minden az, aminek látszik. Mindenesetre a főhősből árad a keserűség és a megbántottság, de akármennyire akarja tagadni, nem tudja figyelmen kívül helyezni, milyen erősen hat rá hat év után is a felesége látványa. Margaret is alaposan összezavarodik, hiszen meggyászolta halottnak hitt férjét, és hosszú idő után döntött úgy, hogy a gyermekének és neki az lesz a legjobb, ha hozzámegy egy olyan férfihoz, aki mindig is törődött vele és boldogan elfogadja őt a kisfiával együtt.

Már ebben az első fejezetben is tonnányi érzelem kavarog mindkét főszereplő részéről, az olvasó pedig boldogan merül bele a regénybe, mi is történhetett itt valójában. A súlyos konfliktust elénk tárta a szerző, csak szépen ki kell bogozni a szálakat. A következő fejezettől már a hat évvel korábbi kezdetekről olvashatunk. Eoin szeretne Bruce titkos elit gárdájához tartozni, bár talán még túl fiatal, de kiváló stratéga, és elszántságban sincs hiány. Ez pont nem az a pillanat, amikor szerencsés lenne beleszeretni valakibe, például egy gyönyörű vörös hajú szépségbe, aki szemtelen modorával, felvágott nyelvével felhívja magára az udvar figyelmét, a férfiakat csábítja a kisugárzása, a nőknek ellenszenves, hiszen számtalan fiútestvére mellett eléggé szókimondó, szabadságszerető stílusú nőt képvisel, akit lenéznek a kifinomultságának hiánya miatt. Az édesanyja korán meghalt, így valóban csiszolásra szorulna a megjelenése és a viselkedése is. Viszont épp ez a vadság és tüzesség fogja meg Eoin figyelmét, és elemi erővel tör rá a vonzalom, ami Maggie részéről is viszonzásra talál. Nem törődnek a családjaik rosszallásával, egymásba szeretnek, amit házassági esküvel pecsételnek meg, gyakorlatilag azonnal, pár napos ismeretség után. Mindkét család őrjöng, de nincs mit tenni, a harcos hazaviszi az új asszonyt a családjához, és szinte azonnal tovább is áll, mert szólítja a háborús kötelesség. Olyan rosszul bánnak itt a kívülállónak, sőt inkább ellenségnek számító Maggie-vel, hogy végül pár hónap után, több megalázó esemény következtében úgy dönt,  hazamegy. Később Eoin meglátogatja, próbál magyarázkodni az eltűnését illetően, sőt a szenvedély is felcsap közöttük. Csakhogy a titkok, amiket itt elárul, kiszivárog és több száz skót harcos halálát okozza. A férfi biztos az asszony vétkességében, egy világ omlik össze benne, fogja magát és évekre eltűnik. Itt ér kb. a regény felénél a történet a jelenhez, amikor is Eoin szembesül azzal, hogy már nem sziklaszilárd a korábbi véleménye, talán máshogy történtek a dolgok. Kiderülnek különböző áskálódások, intrikák, barátokban való csalódás is elkeseríti a férfit. És hogy van egy fia, ez óriási meglepetés, egyben felelősség is, hiszen alig látta pár pillanatig, máris elvitte magával az apósa. A két szülőnek szövetkeznie kell, együtt kell tervet kovácsolni, hogyan szabadítsák ki a gyereket, és aztán hogyan folytassák a kapcsolatukat, kibír-e a házasságuk újabb titkokat, vagy szépen csendben váljanak el az útjaik?
Egy szépséges második esély sztorit olvashattam ebben a regényben, ahol mindkét főszereplő bőven követ el hibákat, de ezzel együtt is imádtam a kapcsolatuk alakulását végigkövetni. Óriási hőfokon égett a szerelmük a kezdetekkor, kicsit túl gyorsan történt minden, hatalmas volt ez a szenvedély, gyakorlatilag elsodorta őket, és Eoin úriemberhez méltóan ragaszkodott az azonnali házassági eskühöz. Olyan rövid idő adatott meg nekik együtt, a harcosnak máris mennie kellett, és túlságosan bízott a családja hozzá való bizalmában, azt hitte biztonságba helyezte az otthonában a feleségét. Maggie ehhez a helyzethez még éretlen volt, a biztonságos saját családi környezetéből csöppent hirtelen egy idegen családhoz, ahol mindenki felsőbbrendűnek hiszi magát. Sokszor átgondolatlanul viselkedett, de javára legyen írva, hogy jobbára tanult a hibáiból, igyekezett a legjobbat kihozni a helyzetből. Eoin bármennyire nyugodt habitusú, és remek stratéga, a feleségével kapcsolatban rengeteget hibázott. Olyanokra bízta, akik gyűlölték, aztán meg akarta őt változtatni, hogy jobban illeszkedjen az ő világába, végül évek kellettek hozzá, hogy rájöjjön, pont azért szeretett belé, mert más volt, és pont az a vadság állt jól neki. Mégis valahogy mindkét felet meg tudtam érteni, mert rengeteg volt a félreérthető helyzet, de nagyon drukkoltam, hogy derüljön ki az igazság és legyenek végre boldogok.

Őszintén örültem, hogy nem egy szimpla skót csődörös regényt olvashattam, hanem szépen előjöttek ennek a házasságnak a buktatói, láthattam hogyan küzdenek meg a problémákkal, és hogy a kapcsolatuk milyen ívet jár be. A regény második felében bizony szembe kellett nézniük a korábban elkövetett hibákkal. Újra fel kellett építeni a bizalmat, amit mindkét fél elvesztett a másikban. Jogosan féltem, hogy Eoin elköveti ugyanazokat a hibákat a bizalommal kapcsolatban, bőven volt miért izgulni. Viszont két dologgal nagyon is tudta oldani a feszkót a szerző, az egyik a szex volt, amit elég bőségesen helyezett a regénybe, és ott volt a kisgyerek téma, ami mindig meglágyítja a nőolvasók szívét, de végül is nincs ezzel probléma, én legalábbis nagyon szurkoltam, hogy kialakuljon a vágyott apa-fia kapcsolat. Itt meg kell jegyeznem, hogy nekem hiányzott még több jelenet Maggie és a fia között, valahogy jobban előtérbe hozhatta volna a szerző, hogy milyen a kapcsolatuk, mire tanítja, stb., szerettem volna, ha  többet szerepel. Ja, és nem szabad megfeledkeznem a humorról  sem, Maggie kétértelmű mondatai, vagy csupán a szókimondóbb beszéde jócskán adott mulatságos pillanatokat.
Ami miatt egy kicsit bizonytalan voltam, az a hat év különtöltött idő jelentősége. Nekem hihetetlen volt azt elfogadni, hogy tényleg nem hallottak egymásról semmit. Főleg Eoin részéről furcsálltam, hogy semmi kémkedést nem eszközölt, nem volt egy kicsit sem kíváncsi, mit csinál a felesége. Én nem bírtam volna ki, egy férfi helyében sem. Ennyi év alatt semmi infó nem áramlott se jobbra se balra?
A szerző megint bebizonyította, nem kevés energiát fektetett bele a korszak kutatásába, és továbbra is igyekezett valós alapokra építkezni. Ebben a részben újdonság volt megismerni azoknak a szempontjait is, akik skót létükre mégsem támogatták Bruce trónra ültetését. Nagyon szerettem olvasni most is a szerző jegyzeteit a regény végén, egész más így gondolni a szereplőkre és az eseményekre, hogy valaha ez akár meg is történhetett volna, sőt néhány részletében meg is történt.
Még két rész van hátra a sorozatból, amíg várom a megjelenéseiket, igyekszem pótolni a kimaradt részek elolvasását, hiszen a skót harcosokból sosem elég. Szívből ajánlom a regényt minden történelmi romantikus rajongónak.

 

Borító: Igazából sötétszőke hajú a főhős.

Kedvenc karakter: Maggie, Eoin.

Szárnyalás: Tetszett, hogy a sakkozás, a figurák jelentőséget kaptak a történetben.

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: A "skótos" történelmi romantikusnál nem meglepő a sok erotikus jelenet, a szerző ráadásul ért is a megírásukhoz.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

 

Nyereményjáték

Nyereményjátékunk természetesen Skóciához kapcsolódik, most híres skótokat keresünk. A turné minden állomásán rövid leírás található egy-egy híres skót származású személyről, a ti feladatotok pedig az, hogy beírjátok ennek a személynek a nevét a Rafflecopter megfelelő dobozába.
Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

 

Feladvány:  Oscar-díjas színész, ő volt az első James Bond.

a Rafflecopter giveaway
 

Állomáslista

Blogturné Klub
08.17 - Betonka szerint a világ…
08.19 - Kelly és Lupi olvas
08.21 - Dreamworld
 

 

 

Julia London: A tüzes skót (A vad skót #2)

Mi történik, ha egy frivol angol Lady és egy mogorva skót Laird összetalálkozik? Kövessétek blogturnénkat, és megtudhatjátok a Blogturné Klub bloggerei mit gondolnak erről a fura helyzetről, mely a General Press Kiadónál megjelent  Julia London: A tüzes skót könyvéhez kapcsolódik.

General Press Kiadó 2021.

360 oldal

Fordította: László Zsófia

Goodreads: 3,82

Besorolás: történelmi romantikus, skót

A frissen megözvegyült Lady Chatwicknek a férje utolsó kívánsága szerint három éven belül újra meg kell házasodnia, ha nem akarja elveszíteni a családi örökséget. Daisy a skót-felföldi birtokukra menekül a londoni kérők hada elől.
Útközben találkozik a hírhedt csempésszel, a szomszédos birtok, Arrandale urával, Cailean Mackenzie-vel, akinek nyers, férfias vonzereje a lady számára sem marad észrevétlen. A vonzalom kölcsönös, és amikor váratlanul megjelenik az asszony ifjúkori szerelme, Cailean egyből látja, hogy vetélytársa nem méltó egy olyan szenvedélyes nő kezére, mint Daisy. De vajon kész elmenni a végsőkig és a saját életét is veszélybe sodorni, hogy megakadályozza a házasságot?

 

Nem olvastam még a szerzőtől, pedig a könyv A vad skót sorozat második része. Szóval megint beválasztottam egy ismeretlen sorozatba, de a hívószavak megtették hatásukat, úgy mint tüzes és skót. Bloggertársaim megnyugtattak, hogy önálló regényként is lehet olvasni és ezt utólag tudom is igazolni. Ez a rész kb. 35 évvel A vad skót  története után játszódik, az abban szereplő szerelmespár egyik gyermekével, az immár felnőtt  Cailean Mackenzie-vel foglalkozik.
Meglepő módon nem is igazán ez a férfi volt a hangsúlyosabb főszereplő, sőt, a kicsit vademberszerű skót sztereotip figura is mellőzve lett, pedig a cím alapján arra számítottam, hogy Cailean üldözni fogja  szerelmével a gyönyörű angol hölgyet. Sajnos a magyar címadás megtévesztő, az eredeti angol címben semmi sem utal a vad jelzőre, nem értem hogyan lett a bűnös skót földesúrból tüzes skót.
A női főszereplő óriási meglepetés volt számomra, mármint a természetét illetően, ugyanis a fülszöveg csak halványan utal arra, hogy szenvedélyes özvegyről beszélünk, ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy ő volt kezdeményező fél a kialakuló kapcsolatban.

Daisy Bristolnak két éve halt meg a férje, aki végakaratában kikötötte, hogy halála után három éven belül férjhez kell mennie, ha nem akarja elveszíteni a fia vagyonát. Londonban udvarlók hada vette körül, akik gyakorlatilag inkább hozományvadászok  voltak, és nem a szíve elnyerésére törekedtek. A nő úgy dönt, egy időre elmenekül Skóciába, ahol egy sosem látott  vadászház várja a szűk családi kört, szintén az örökség részeként. Kimerítő az út, főleg a hölgyeknek és a 9 éves ifjú Lordnak, félnek az útonállóktól, de csupán néhány megtermett skóttal találkoznak. Egyikük épp Cailean, aki olyan mély benyomást tesz az úrnőre, hogy ott helyben heves vágyakozás önti el. Komolyan mondom, a regény elején tartva, nekem nagyon újszerű, de egyben fura is volt a szerző részéről, hogy ennyire érzékinek állítja be Daisy-t. Természetesen hamar kiderül, hogy a szomszéd birtok tulajdonosa a szikrázóan kékszemű, szép szál skót, akit meglehetősen elbűvöl a szépségével és határozottságával az új szomszédasszony. Néhány véletlen találkozás alkalmával kiderül, az angol hölgy finom falatnak tartja ezt a megtermett pasit (el se hiszem, hogy ezt így leírom, mikor fordítva kellene lennie), és minden érzékiségének birtokában nem is rejti ezt véka alá. A hölgy kacér, sőt provokálja a férfit, szerinte két év özvegység után nem szégyen kinyilvánítani a vágyait, azt hiszem az olvasó ugyanúgy meglepődik ezen, mint Cailean. Ő viszont nem igazán járatos az udvarlásban, mert 15 éve már megégette magát pont egy angol hölggyel, de ez a nő nem hagyja hidegen, bár tudja, hogy nem lenne szabad viszonyt kezdeni Daisy-vel. Tulajdonképpen erre az újszerű helyzetre épül a történet, vajon van-e joga egy nőnek kinyilatkoztatni a vágyait, kezdeményezhet-e a saját döntése szerint.
A fordulat akkor jött el, amikor beállított a vadászházba Daisy házassága előtti első szerelme, aki egy lelkész fiaként anno nem tarthatott igényt a kezére. Az immár kapitányi ranggal rendelkező Robert  a haditengerészetnél pont a skót csempészeket üldözte, köztük a Mackenzie klán tagjait is. A skót számára egyértelmű, hogy nem csupán a régi szerelem hozta ide a kapitányt, erősen a hozományra hajt a többiekhez hasonlóan ő is.

Cailean karaktere felemás számomra, volt amit kedveltem benne, például azt, ahogy a kisfiúval bánt, bevonta a helyi korabeliek szórakozásába, tanította, mesélt neki, mintha rokon gyerek lenne.
Nem tetszett,  hogy szinte félénknek lett beállítva, és erre nem elég magyarázat, hogy egyszer régen már csalódott. Jó, adta magát bizonyos helyzetekben, nincs ő sem fából, nekem mégsem volt elég férfias - belülről. Egy 35 körüli férfinak még nem kéne feladnia a családalapítás lehetőségét. A kapitány megjelenése kellett hozzá, hogy féltékeny legyen, végre valamit lépjen, és ez is majdnem későn történt meg. Ha nincs ez az angol nő, hősünk meglehetősen elszigetelten építgetné magányos rezidenciáját, időnként a változatosság kedvéért csempészne a családi bizniszben, borsot törve az angolok orra alá.

A kisfiú nem volt túl kicsi, hogy babusgatni kelljen, 9 évesen pont időszerű elkezdeni a férfias dolgok kipróbálását persze kicsiben, ez szerintem érdekes színfolt volt a regényben. Élesen elválasztotta a szerző, mennyire különbözően bánik a két férfi a gyerekkel. Robert ridegen és elutasítóan, a skót viszont kedvesen és támogatóan. És hozzá kell tennem, Daisy ennél azért okosabb lehetett volna a gyerekneveléssel kapcsolatban, valamit azért lehet tenni a kedvtelenség és az étvágytalanság ellen házi praktikákkal,  ez nem igényel orvosi diplomát.

Zárójelben ki kell térnem pár szemöldökrángatós szófordulatra.
Véknya -  ezt gyakran simogatták érintették a szereplők. Először városi lévén fogalmam nem volt, hogy mi ez, a derékra gondoltam, de egy helyen az külön volt említve, tehát mi lehet valakinek a véknyája? Nyitva is hagyom ezt a kérdést, bár utána néztem, de legyen nektek is felfedezés. (Véknya a lovaknak van! - szólt közbe egyik családtagom a háttérben.)
A másik a nő sótartójának csókolgatása, ami szintén kifejezhető lett volna valami odaillőbb módon. Itt mondjuk tudtam, melyik testrészre utal a fordító, de mégsem találtam megfelelőnek. Nem tudom, mi lehetett az eredeti szövegben, csodálkoznék, ha a sótartó.

A történet általánosságban elég lassan csordogált, az utolsó negyed volt mozgalmasabb, de végül is ez egy karakter-vezérelt románc. Nem volt nehéz  olvasóként eldönteni, melyik pasinak drukkoljak, Robert szénája ráadásul egy idő után eléggé összekuszálódott. A történet íve számomra nem volt eléggé kiegyensúlyozott, akadtak unalmasabb részek, de ezeket rendre elűzte egy-egy szórakoztatóbb jelenet. Főleg a hősnő megnyilvánulásai kapcsán éreztem derültséget, jók voltak a dialógusok főleg a magas hormonszintje kapcsán. Persze akadtak forró jelenetek is, szinte fellélegeztem, mégis meg tudja mutatni ez a pasi, milyen is valójában.

Magával az írásmóddal nem volt problémám, nem nehéz ilyen leírások alapján beleszeretni a tájba, a környezetbe. A karakterépítéssel már nem voltam ilyen elégedett, lényegében nagy változás nem következett be, a szerző nem nyúlt valami mélyre a fejekben. A történelmi háttérrel elég érintőlegesen foglalkozott a szerző, egy hangyányit lehetett volna több háttér információ, én legalábbis többet is el tudtam volna viselni.
Az epilógusnak örültem, bár vártam valami fejleményt azzal kapcsolatban, hogyan oldják meg a klán vezetésével kapcsolatos problémát, Cailean egyértelműen Daisy-t választotta a klánja helyett, ennél azért nagyobb vívódásra számítottam, a skótok hazafiassága többet kívánt a szememben. Olyan  sokszor  hangoztatta Daisy, mennyire beleszeretett a felföldbe, a vadászházba és a kilátásba. Nagyon könnyen lemondtak róla mindketten.

Gondolkodtam ezen a kissé feminista hangon is, amit Daisy képvisel a szexualitása felvállalásával. Ez tényleg üdítően hatott, már aki el tudja hinni, hogy ez valóban megtörténhetett. Tény, hogy az özvegyeket másképp kezelték, és biztos voltak hasonló sztorik, de mégsem tudom elképzelni, hogy szinte ismeretlenként, pár találkozás után ilyen kitárulkozó lehetett volna Daisy a valóságban.

Lehet, hogy most csalódást okozok, de nekem a csábító pasi - ártatlan lány páros sokkal jobban bejön. De aláírom, hogy a szerző tudatosan tért el a hagyományos felállástól, és ez mindenképp üde színfolt a történelmi romantikus palettán. A történelmi romantikusok kedvelőinek feltétlenül ajánlom a regényt.

Képek: Pinterest

 

Borító: A borító valóban tüzes.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Nagyon tetszett Cailean és a kisfiú között kialakult barátság, bizalom.

Mélyrepülés:  -

 
Érzéki mérce: A szerelmi jelenetek száma nem túl sok, ellenben merészen pattognak azok a bizonyos szikrák.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

 

 Nyereményjáték

Nyereményjátékunkban olyan ismert szerzők nevét keressük, akiknek több, skótokról szóló történetük is megjelent már - magyar nyelven is. A turné minden állomásán egy-egy ilyen név betűit  találjátok elrejtve a bejegyzésben. A ti feladatotok az, hogy megtaláljátok ezeket a betűket, helyes sorrendbe tegyétek őket és az így kapott nevet beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.
Figyelem! A beírt válaszokon már nem lehet változtatni. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére a megküldött értesítő levélre válaszolni. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

 

Rafflecopter giveaway  

 

A turné menete

05.08 - Betonka szerint a világ...
05.10 - Dreamworld
05.12 - Kelly és Lupi olvas

 

 

Monica McCarty: A Haramia (A Felföld rettegett fiai #8)

Kedvelitek a dögös, ellenállhatatlan és rettenthetetlen skót harcosokat? Mi igen! Ezért Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozatának nyolcadik részével, A Haramiával indulunk új turnéra, mely a General Press Kiadó gondozásában került a boltokba.
Természetesen a nyereményjáték sem marad el.

General Press Kiadó 2020.
416 oldal
Fordította: Szigeti Judit
Goodreads: 4,28
Besorolás: történelmi romantikus, Skócia

Bruce elit katonái közül Robert „Haramia" Boyd a legfélelmetesebb. Igazi hazafi, akinek puszta keze halálos fegyver, és mindennél jobban gyűlöli az angolokat. Ám a bosszú keserédessé válik, amikor egy rajtaütés során véletlenül foglyul ejti legfőbb ellensége húgát, és a férfinak meg kell küzdenie a szenvedéllyel – egy olyan csatában, ahol semmiképp sem akar veszíteni.

Lady Rosalin Clifford alig ismeri fel a lázadó rabot, akit évekkel korábban megmentett a kivégzéstől. Az igazság iránt mélyen elkötelezett lányt éveken át gyötörte a lelkiismerete, amiért cserben hagyva a bátyját, segített megszökni a veszélyes férfinak. Az árulása most újra kísérteni kezdi, ám nem tud ellenállni a megkínzott harcosnak és a szenvedélynek. De vajon egy igazi angol rózsa szerelme elég ahhoz, hogy felszabadítsa Skócia legrettegettebb harcosát a bosszú terhe alól, mielőtt túl késő lenne?

Gondolkoztam rajta, hogy érdemes-e egy sorozatba a nyolcadik résznél bekapcsolódni, de a bloggertársaim megnyugtattak, hogy abszolút olvasható önálló kötetként is, főleg, ha kedvelem a skótokat és a történelmi romantika zsánert. Lupi már írt itt a blogon a 4. részről, neki meg az volt az első, és szintén nem bánta meg.

Megérte! Beleszerettem a szerző írásmódjába, olyannyira, hogy ezek után be fogom szerezni a sorozat többi darabját is, ez a regény nagyon meghozta a kedvem a skót felföld többi harcosához is.

Lehet, hogy szerencsém is volt ezzel a résszel, ugyanis elolvastam a Molyon pár értékelést, és azt írták, a többi részhez képest itt kevesebb volt a harc és több az érzelem. Nekem pont ez jön be, úgyhogy ennek csak örülni tudok.

A prológus alapozza meg a történetet, amiben rögtön a szívembe zártam mindkét főszereplőt, ugyanis nagyon kedvemre való a felütés, miszerint az igazságosságot mindennél előbbre tartó 16 éves Rosalin először is ételt szerez a rabságban szenvedő ellenséges katonáknak, akiket szinte halálra dolgoztatnak a várban, majd ki is szabadítja a legveszélyesebbiket, akit szerinte miatta akasztanának fel másnap. Persze az igazságérzet mellett nem kevéssé számít az is, hogy a skót harcos igencsak jóképű, és olyan testtel rendelkezik, amin még egy angol hölgynek is megakad a szeme. Robert Boyd is szimpatikus lett számomra, mert ugyan kapott az alkalmon a szökésre, de előtte bizonyította, hogy odafigyel az embereire és a lánynak tett ígéretét is betartotta, nem bántotta az őröket a kelleténél jobban a szökésnél. És az a lopott csók mindkettejük szívében nyomot hagyott.

A prológus után rögtön ugrottunk hat évet, és máris egy fordított helyzetben találtam a hőseimet, Rosalint foglyul ejtették a skótok, persze hogy Boyd és csapata volt a szerencsés, akik a legnagyobb ellenségük húgát és örökösét fogták el szinte véletlenül. A férfi sokat változott, az eltelt évek alatt még keményebb lett a szíve, és ha lehetséges, még jobban gyűlöli az angolokat, akik miatt korábban elvesztette a családját is. Igyekszik minél mélyebbre temetni magában az érzéseket, a  legfontosabb számára a küldetés,  a fegyverszünet elérése, és ehhez kapóra jött a két magas rangú túsz. A hidegzuhany akkor érte, amikor rájött, hogy ki is az angol hölgy valójában, ő az a fiatal lány, akinek az életével tartozik. Ahogy telnek a napok, egyre inkább fokozódik a feszültség közöttük, ami végül robbanással fenyeget.

Főhőst ritkán láttam még ennyit vívódni saját magával, mint Robbie-t. A kötelesség, hazafiság, a hűség a legfontosabbak számára, mindaddig, míg be nem férkőzik az életébe egy egészen másfajta érzés, aminek létezéséről nem akaródzik tudomást vennie. Dühös és vad harcos, de mint mindenki más, a lelke mélyén vágyik arra, hogy valaki törődjön vele.

Rosalin egy nagyon bátor, fiatal nő, aki mindig kiáll az elvei mellett, védelmező, gondoskodik a gyengébbekről. Nagyon szép hölgy, több udvarlót is magáénak tudhat, de mindig is a régi skót pasi jár az eszében, hiába nem látta évek óta. Nem könnyű eldönteni, hogy szerencse vagy átok, hogy újra találkoztak, de annyi biztos, hogy a lány most került tudatába a saját érzékiségének, a vonzódása tagadhatatlan, nem különben nehéz a férfinak tagadni, milyen hatással van rá Rosalin. Nem csupán a szépsége, hanem a személyisége, az emberi tulajdonságai is mélyen hatnak rá.

Tetszett, hogy E/3 az írásmód, de a két főszereplő szemszögéből, így beleláthatunk a fejükbe, de mégsem volt olyan részletes, hogy az olvasónak ne lehessenek saját gondolatai. Rengeteg volt a belső vívódás, de Robbie részeit kifejezetten imádtam olvasni, szeretem, ha egy pasi "szenved", illetve megszenvedi a helyzeteket, amit magának teremt.

Becsülöm a szerzőben, hogy nem egy légből szerzett fikciót tár az olvasók elé, hanem konkrét történelmi személyekre és helyzetekre épít, kiegészítve azokat fiktív karakterekkel és cselekményekkel. Érdemes elolvasni a szerző jegyzeteit a végén, meglepő részleteket ad a regényhez.

Meg voltam elégedve a leírásokkal, mindig úgy éreztem, én is ott vagyok a helyszínen, mindent el tudtam képzelni a környezettől a szereplők ruhájáig. Imádtam a skótok közötti bajtársiasság megjelenítését, ez nagyon fontos volt, hogy minden körülmények között támaszkodhatnak egymásra, megvan a maximális bizalom. Azt sem hagyhatom ki, mennyire megvolt ez a bizalom jókora szeretettel megtoldva a Clifford testvérek között is. Mindig nagyon szeretem, ha a testvérek közötti kapcsolat jelentőséget kap.

A regény többi szereplője is emlékezetesre sikerült, vágyom rá, hogy olvashassam a saját történeteiket. Egyedül Seton nem volt egyértelmű számomra, a végén mit miért tett. Talán a későbbiekben ez is kiderül.

Az idén több történelmi romantikust is olvastam, de ez a regény volt az, amelyik igazán megdobogtatta a szívem, egyszerűen imádtam a főszereplők közötti kémiát, és csak sóhajtoztam velük, lépjenek már mielőbb a tettek mezejére. Nem kellett csalódnom, az erotikus részek szempárásítók voltak és teljesen ízlésesek. Robbie lassú változását remekül alakította a szerző, szép ívet adott a kapcsolatnak.

Én csakis ajánlani tudom ezt a csodás kis történetet, a példám mutatja, hogy lehetséges szerelembe esni egy sorozat nyolcadik részénél ebbe a kivételes szeretettel megteremtett világba, ahol első a haza szabadsága, de a szerelem sem az utolsó szempont.

Borító: Biztos vagyok benne, hogy nehéz megfelelő stockfotót találni.

Kedvenc karakter: Rosalin, Robbie

Szárnyalás: Annyi cuki jelenet volt, hogy nem is tudok választani, de talán a fürdetés...

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: A fokozatosság jellemző az érzékiségre, pezseg a kémia a főszereplők között végig a regény során, és persze megkapja az olvasó a legforróbb pillanatokat is.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték 

Monica McCarty sorozata Robert Bruce titkos elit alakulatának tagjairól szól. Minden rettenthetetlen harcosnak van egy “gúnyneve” is, melyet egymás között használnak és amely az illető különleges képességeit tükrözi. A ti feladatotok az, hogy a név alapján beazonosítsátok ezt a gúnynevet és beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz. 

Tehát, ha  Robert Boyd a Haramia, akkor kicsoda:    Magnus MacKay?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

09.15 - Kelly és Lupi olvas
09.17 - Betonka szerint a világ…
09.19 - Dreamworld
Blogturné Klub