Szilágyi Zoltán: Acélsereg (Káoszszív II)

A világháborúnak közel sincs vége, ugyanis csak most derül fény a gólemek eredetére. Folytatjuk az utunkat Dr. Cole-lal, és megismerjük Jabari múltját. Tartsatok velünk a három állomásos, szférákon átívelő miniturnén, és ha szerencsések vagytok, megnyerhetitek az Acélsereg egy példányát a Főnix Könyvműhely felajánlásában.

Főnix Könyvműhely 2015
Oldalszám: 364 oldal
Sorozat: Káoszszív 2.
Besorolás: Steampunk, fantasy

A közkedvelt Acélgólem folytatásában fény derül arra, Amram hogyan is alkotta meg az első gólemeket, és azt is megtudjuk, hogy az „emlékezetét” fokozatosan visszanyerő órásmester visszatérése milyen hatással van a szférák szövedékére. Ténykedése így vagy úgy, de mindenkit érint; sokan segíteni, mások akadályozni próbálják. Cole tovább kutat elvesztett családja után, Jabarinak pedig választania kell a hűség, és a lelkiismerete között.

A kötetben megismerkedünk a démonok mögött álló erőkkel, és megtudjuk, ki vette át az uralmat Malcolm felett. Fokozatosan megismerjük a szférákat működtető erőket és összefüggéseket, és a rájuk leselkedő szörnyű veszélyt.

Mindenre számítottam az Acélsereg oldalait felütve, csak arra nem, hogy egész máshol folytatódik, mint ahol az Acélgólem abbamaradt, Cole felbukkanását hiába kerestem. Sokkal korábbra ugrottunk az időben,  Jabari gyerekkorának helyszínén, Holmsa acélvárosában találtam magam. Köszönhetően a színes leírásnak, pontosan láttam magam előtt a meglehetősen mocskos, bádogtetős fabódék sokaságából álló szegényes települést, ahol évszázadok óta kalózok, számkivetettek, nincstelenek leszármazottai tengették életüket. Csupán a közeli erőd katonái és néhány turista merészkedett időnként a nyomornegyedbe, ahol előszeretettel fosztották ki őket a Jabarihoz hasonló suhancok más bevételi forrás híján. Egy alkalommal a fiú különleges zsákmányt ejt egy fura idegentől, egy apró papírvirágot is csen a pénztárca mellett. Ámulatba ejti a mechanikus virág, ahogy az bontogatja a szárnyait, és nem is kétséges, hogy a legközelebbi alkalommal, amikor a különc külsejű férfi ismét megjelenik, követni kezdi újabb préda reményében. Csakhogy mások is kivetik rá a hálójukat, de Jabari megmenti az idegent, aki nem más, mint a híres órásmester, Amram Weiss. Az életmentésért cserébe Jabari inasként a tudós mellé kerül az erődbe, ami valójában nem csak egy katonai létesítmény, hanem titkos laboratórium, ahol szakemberek hada szeretné megfejteni a káoszszívek titkát.
Hét év elteltével Jabari immár őrmesterként dolgozik az erődben, Amram pedig közel áll egy új fegyver kifejlesztéséhez, az acélgólem tökéletesítéséhez, melyhez pilótákat képeznek ki. Ez nem megy simán és az erőd körül is egyre gyakrabban tűnnek fel fekete démoni vadállatok és szedik áldozataikat.  Végül egy merénylet változtatja meg gyökeresen a szereplők sorsát, és megérkezik a cselekmény időben az első rész végéhez.

A sorozat első része röpke bevezetőnek tűnik a második rész mellett. Több mint duplányi oldalszámon a szerző bőven megmagyarázza az előzményeket, a regény első felét foglalják el Jabari  és Amram múltjának részletei. Nekem nagyon tetszett ez a rész, Jabari személyében egy szimpatikus srácot ismertem meg, aki képes kiemelkedni a környezetéből, érdekli a tanulás, szívesen ragadja meg a lehetőséget, hogy Amram mellett fejlődjön. A külseje hagyott némi zavart a fejemben, nehezen képzeltem el a vikingekre jellemző tulajdonságokat sötét bőrszínnel, hozzá szőke hajjal. Ellensúlyozta ezt a természete, bár időnként benne volt az "erős felindultság", de alapjában véve nagyon is békeszerető erős mackó. Jót tett neki az első szerelem is, láthattam a pirulós, gyengéd oldalát is. Oké, nem volt szent sem, tett dolgokat, amire nem lehet büszke, de ezek igazolhatók a körülményekkel. Nagyjából.
Amram nem lepett meg, ő nálam az őrült tudós kategóriájába került, akit a felfedezés, a megoldás érdekel, közben akár el is tűnhet körüle a világ. Egyrészt fantasztikus elme, de a megszállottsága felülírja a jó tulajdonságait. Az viszont jólesett, hogy Jabarit fiaként kezelte.
Cole lesz újra a központban a regény második felében, vissza kell jutnia az erődbe és meg kell próbálnia helyrehozni a dolgokat. Egy társat is kap a szerzőtől, egy hölgy személyében, aki nem kis meglepetéseket tartogat, Cole-nak és így az olvasóknak is. Én nagyon szerettem ezt a szálat, sok információt kapunk a szférákról, gyakorlatilag ekkor fogtam fel a lényeget, ennek a szereplőnek a tolmácsolásában (nem írok nevet, mert az is egy spoiler lehet)
Hú, hát ez a második rész egy adrenalinlöket volt, nagyon sok minden történik, és ember/olvasó legyen a talpán, aki némely részletét elsőre felfogja. A szerző keményen megdolgoztatja az agysejteket, de kárpótol is, újra részt vehetünk a szférák közötti utazáson, szereplők találkoznak és veszítik el egymást újra. Nekem nagyon bejöttek a szerző ötletei, például a pilóták jövőbe látása, és ezeknek a vízióknak a szabályai, kölcsönhatásai. Imádtam a steampunk elemeket, egyik kedvenc részem:
"A fiú bátortalanul odasétált, majd lenyomta a kart, mire a gépezet szuszogva életre kelt. A korong újra forogni kezdett, a fémtűk pedig megmozdultak, és apró ujjakként sebesen dolgozni kezdtek a papírlapon. Ide-oda hajtogatták, átfordították, és belefűzték az acélszálat. Az alkotás egyre kisebb és összetettebb lett, ahogy az ujjacskák lassan végeztek a feladatukkal. Azután a gépezet megállt, és nagyot szusszanva kieresztette magából a fáradtgőzt. Amram a kurblikkal felemelte a tűket, és kiemelte közülük az aprócska dobozt, majd Jabarinak adta, aki áhítattal figyelte amint az szétnyílik, és apró virággá alakul."
Két apróság képezi a levonásom okát. Az egyik, hogy a történelmi háttér eléggé elnagyolt, de mivel ez egy alternatív múlt, ezt nem is teszem különösebben szóvá. A nyelvhasználat viszont nem az 1900-as évek elejére jellemző, nagyon is sok mai szleng bújik meg a szövegben. Innen a kedvencem, amikor Jabari (akit folyamatosan Panjabi-nak mondok magamban) mondja a barátnőjére gondolva: Működik közöttünk a kémia....
Összességében nagyon ajánlom a sorozatot, ideális olvasmány a 10-16 éves srácok számára. Izgalmas, feszültséggel teli regény, ami több órányi remek szórakozást hoz az olvasóknak.

Borító: Mestermunka, Kíra ismét nagyot alkotott.

 

Kedvenc karakter: Jabari

Szárnyalás: A gólem belsejében leírtak

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Vannak halottak és ami ezzel jár, de egy edzett 15 éves ezt már bírja. 15+

Értékelés:

  Nyereményjáték

Ezúttal nagyon könnyű dolgotok lesz, ugyanis három egyszerű válaszra kell felelnetek. Nem is kell hozzá különösebben nagy tudás, elég ha csak figyelmesek vagytok. Ha mind a három kérdésre válaszoltok, esélyetek lesz megnyerni az Acélsereg egy példányát.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesnek a kiküldött e-mailre 72 órája van válaszolni, válasz hiányában új nyertest sorsolunk.

Melyik város a könyv fő helyszíne?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

12. 06 - Bibliotheca Fummie
12. 08 - Kelly & Lupi olvas
12. 10 - Always Love a Wild Book

Szilágyi Zoltán: Acélgólem - Káoszszív #1

Egy igazi első világháborús steampunk világba nyerhetünk betekintést Szilágyi Zoltán könyvében, amiben nem kell a világot megmenteni, csak egy Acélgólemet kell megállítaniuk, ami közel ugyanolyan nehéz feladat. Tartsatok velünk ezen a világokat átívelő háromállomásos miniturnén, fejtsétek meg a jeleket és nyerjetek a Főnix Könyvműhely által felajánlott nyereménykönyvet.

Főnix Könyvműhely 2015
156 oldal 
Besorolás: steampunk, fantasy

Történetünk kezdetén az első világháború sújtotta Angliában találjuk magunkat. Dr. Cole, a rejtjelek avatott szakértője, egy bombázás során elveszítette családját, amit képtelen feldolgozni. Gyógyszerek okozta kábulatban telnek egyhangú napjai a Queen Mary katonai kórház zártosztályán. Egyetlen társasága Amram, az izgága órásmester, aki miniatűr szerkezetek megépítésével szórakoztatja magát és sorstársait.

Amikor Bransford parancsnok és Jabari közlegény átlépik a kórház küszöbét, Cole és Amram hamarosan az „Acélgólem” utáni hajsza kellős közepén találják magukat. A kis csapat a belga Lord Potts-al kiegészülve átvág a borzalmakkal teli frontvonalon, hogy elérje célját… ám hamarosan kiderül, hogy a gólem csupán aprócska darabja a szférákon átívelő kirakósnak. A Kedves Olvasó a Káoszszív sorozat első kötetét tartja a kezében, amelyben Szilágyi Zoltán olyan gőzzel és acéllal hajtott világokba kalauzolja, ahol senki sem az, akinek először hisszük, vagy akinek ők hiszik saját magukat. A steampunk kedvelői számára igazi csemegét jelent majd a történet, ahol a káoszszívek birodalmakat teremtenek, vagy taszítanak pusztulásba.

Nagyon szeretem a Főnix (főleg ifjúsági) regényeit, igyekszem valamennyit elolvasni, kiváltképp, ha steampunkos regényről van szó. Akik ismernek, azok tudják, a magyar szerzőkre különösen ki vagyok hegyezve, így nem volt kérdés, hogy kíváncsi vagyok-e Szilágyi Zoltán munkájára.

A történet fülszövege jól elmondja az alapszituációt,  az első világháborúban feltűnt furcsa fejnélküli, négykarú, rúnák ezreivel borított acélgólemet a szemben álló hadviselők  mindegyike meg szeretné kaparintani. A szerkezet ugyanis iszonyatos pusztításra képes, és nehezen támadható, illetve a sérüléseit saját maga megjavítja mindenféle fogaskerekek és karok segítségével. Az angol hadsereg tisztje felkeresi a kórházban lábadozó Dr. Cole-t és ráveszi, hogy segítsen a kódfejtő tudományával megtalálni azt az embert, aki maga is a gólemet keresi. A tervek szerint hagyják, hogy a keresett személy rátaláljon az acélszerkezetre, és ha kifárasztották egymást, - mert valószínű az összecsapás -lecsapnak mindkettejükre.

A regény egy részletesen átgondolt világfelépítésen alapszik, melyben a saját világunkhoz hasonló alternatív világok léteznek, szférák ezrei. Az acélgólem képes a világok közötti átjárásra, és az egyik kulcsszereplő célja pontosan az, hogy visszakerüljön a saját szférájába. Érdekesnek találtam ezt az elgondolást, picit a Vissza a jövőbe egyik részére emlékeztetett, ahol egy alternatív jövőbe jutottak.

De mielőtt eljutnánk a világok közötti utazásig, a történet számomra legizgalmasabb része zajlott a regény első felében, a kódfejtés. Bevallom, a Da Vinci-kód  óta imádom a kódfejtést, és itt is ámulattal olvastam Dr. Cole okos következtetéseit. Annak ellenére, hogy ez a tanárember átment a legrosszabb csapáson, ami lehetséges, elveszítette feleségét és fiát egy bombázásnál, a feladat meglehetősen felvillanyozza. Ám nem menekülhet elméje sérülései elől, látomásokkal küzd, amik sokszor halálos veszélybe sodorják.  Sokszor bizonytalan a mentális dolgai terén, de amint az elméjét kell elővenni, kitesz magáért. 

A könyv felénél kerül sor az "ugrásra", és ez egy kiválóan megírt jelenet, nagyon élveztem. Az "odaát" világa félelmetes, tele borzalommal, és én úgy éreztem, ez már sok is egy kicsit. A szürreális lények riasztóak, nem gondoltam, hogy ilyen fantasy elemekkel is találkozom a könyvben. De nem csak az állatok jelentették a problémámat, volt itt még néhány túlzás az én ízlésemnek.

A szerző az egész regényen át képes volt magasan tartani a feszültséget, izgalmas, eredeti világot alkotott, amit mindenképp érdemes elolvasni. A karakterek mélysége igazán csak Dr. Cole esetében érvényesült, őt megkedveltem, és nagyon drukkolok neki, hogy időben és térben oda jusson, ahol megtalálja amit keres. Összességében ajánlom a történetet minden steampunk rajongónak!

Borító: Elégedett vagyok vele.

Kedvenc karakter: Dr. Cole

Szárnyalás: A világok közötti ugrás.

Mélyrepülés: Az a szarvas izé.

Érzelmi mérce: Néhány jelenet erősebb idegzetet kíván, ezért én 14 éven felül ajánlanám.

Értékelés:

Blogturné Extra: 

Idézetek:

Ahogy telt az idő, Cole egyre jobban összebarátkozott az öreggel, akiről kiderült, hogy egyike azon meg nem értett zseniknek, akik dicstelenül élnek, és elkallódnak a világ egy félreeső szegletében. Eleinte persze bizalmatlanul viselkedett vele. Egyszer azonban Amram olyan „gépet” rakott elé, amelyet csupán papírból és fogpiszkálókból épített, az mégis önállóan járt, ha felhúzták a mélyén rejtőző, ki tudja honnan zsákmányolt acélrugót! A kórházi személyzet persze nem ismerte fel a makettben rejlő értéket, és egyszerűen kidobták, mint egy darab szemetet, Amramot pedig megbüntették, amiért elcsente a fogpiszkálókat.

***

Már elmúlt éjfél, mire Cole megfejtette a Róka titkosírását. Egy olajlámpás fényénél tért magához a transzból, és a diadal érzése olyan boldogsággal töltötte el, amilyenben már nagyon régen nem volt része. Csak ekkor fogta fel, hogy már a szárazföldön vannak. A távolból menetelő katonák és gépjárművek zaja hallatszott.
– Mi a fene? – suttogta meglepetten. A munka annyira beszippantotta, hogy fel sem fogta, mi történik
körülötte. Katonai sátorban ült – talán Belgiumban? – egy összecsukható tábori széken; az előtte álló ingatag asztalon olajmécses pislákolt, és kóválygó árnyékokat vetett az asztallapot teljesen beborító gyűrött papírlapokra. Jabari a fal tövében hortyogott békésen, mellette Bransford feküdt a hálózsákjába gabalyodva, cseppet sem méltóságteljes pozícióban. Amram a sátor távoli részében szendergett, mellette a fiú bóbiskolt; most teljesen ártatlannak tűnt. Az apró térben kellemes hőmérséklet uralkodott, a viaszos sátorlap, és az apró vaskályha eredményesen távol tartották az őszi este hűvösét. Cole egy pillanatra dühös lett magára. Korábban azt tervezte, hogy amint partot érnek, az első adandó alkalommal meglóg. Ám annyira belemerült a munkába, hogy erről teljesen megfeledkezett. Most pedig itt vagyok egy átkozott katonai bázis kellős közepén…
Felkelt, kinyújtóztatta zsibbadt tagjait, és óvatosan megbökte a parancsnok hátát, mire a következő
pillanatban már annak Webley típusú revolverével nézett farkasszemet.

***

A gépezet karjának ízületei úgy csatlakoztak egymáshoz, mint egy emberé, csupán a másodlagos, kisebb karok tűntek furcsának, amelyek az előbbiekhez képest lejjebb és előrébb helyezkedtek el. A lábak egy madáréhoz hasonlítottak, és fémkarmokban végződtek. A gépezet felszíne tompán visszatükrözte a környezetet, ám felülete egyáltalán nem tűnt simának: a már ismert jelek milliói, apró horpadások és karcok borították. Az oldalából hatalmas darab hiányzott, amelyből gőz szállt felfelé. A sérülés szélein apró karok százai szorgoskodtak, amelyek épp helyreállították a szerkezet hiányzó darabját, lehetetlenül kicsi fogaskerekeket, tengelyeket és lemezkéket illesztettek a sérült részekhez. Vajon honnan veszik az alkatrészeket, tűnődött Cole. Talán valahol a test mélyén kerekek ezrei várják, hogy felhasználják őket?

Nyereményjáték:

Dr. Cole a kódolás mestere, az Acélgólemet pedig rúnák borítják, ezért most egy kis kódfejtésre invitálunk benneteket. A három blogon három különböző rúnát találtok, aminek a jelentésére vagyunk kíváncsiak. A képek mellé pedig kaptok egy kis segítséget is.A kiadó csak Magyarországon belül postáz, amennyiben 72 órán belül nem kapunk választ, automatikusan új nyertest sorsolunk.

Ez a rúna kicsit fiatalabb az eddigieknél, az angolszászoktól maradt fent, és jelentése szorosan összefügg a fénnyel.

a Rafflecopter giveaway

04/21. Bibliotheca Fummie
04/22. Always Love a Wild Book
04/24. Kelly Lupi olvas

Alan Snow: A Jó, a Rossz és a Sajt - Doboztrollok #3.

Könyvfesztiválra érkezik a Kolibri Kiadó Doboztrollok sorozatának harmadik része. Alan Snow ezúttal is remek rajzokkal kiegészítve meséli tovább Sajthida lakóinak történetét. Tartsatok velünk A Jó a Rossz és a Sajt három állomásos blogturnéján, fejtsétek meg a rejtvényt és esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott 3 példány egyikét. Fel Sajthidára!

Kolibri Kiadó 2015.
208 oldal
Fordította: Pék Zoltán
Goodreads: 4,55
Besorolás: middle-grade

Nagy a baj Sajthidán! A föld fölött és a föld alatt egyaránt. Veszélyben a doboztrollok és a káposztafejek élőhelye is. Ráadásul a gaz Suvasznak újabb rettenetes tervei vannak, hogy még több keserűséget okozzon Sajthida lakóinak…

Arthurék képesek túljárni az eszén? Megmentheti egy maroknyi csapat a várost?

Megrendelési LINK

Valóban nem kellett sokat várni a sorozat harmadik részére, napokon belül megjelenik Arthur történetének folytatása, amit sok olvasó türelmetlenül várt már, hiszen a sajtpalota börtönében várja kis hősünk a szabadulást.

Ezalatt a csapat többi tagja Alantvilágban töri a fejét, hogyan szabadítsák őt ki. Támad egy jónak tűnő ötletük, meg kell keresniük azt a feljárót, ami egyenesen a sajtpalotába vezet. Különválnak egymástól, hogy minél előbb megtalálják a titkos felvonót. Willbury-nek eszébe jut, hogy Arthur nagyapját is megkeressék, nem hagyhatják itt, a víz alá kerülő barlangokban. Arthur a babája segítségével kapcsolatba lép velük, és egy bonyolult, távirányítás elvén működő szerkezettel próbálnak segíteni neki, hogy megszerezhesse a börtön kulcsát. A kapcsolat idő előtt megszakad, így bizonytalanságban maradnak.

Sajnos közben Suvaszék sem tétlenkednek, mindenfelé csapdákat helyeznek el Alantvilágban, amibe gyanútlanul belesétál egytől egyig a különvált társaság. Álruhában, doboztrollnak öltözve, avagy teljes valójukban, de mindenki megkötözve találja magát a céhtagok fogságában.  

Ahogy Marjorie elképedve látja, a találmányát megépítették, és egy hatalmas szörnyeteg létrehozásán dolgoznak Suvaszék. Kivonják az élőlényekből a méretüket, és átadják annak a lénynek, aki megfelelő méretre duzzadva segít nekik leigázni a várost.

Alan Snow ismét el tudott varázsolni ezzel a könyvével is, hiszen az olvasók által megszeretett, kedves szereplőkért újra nagyon lehet izgulni. Találkozhatunk különféle találmányokkal, eszközökkel, amik elkápráztatnak, de a nagy igénybevétel miatt tönkremennek, hogy a siker előtt egy perccel újra izgulhassunk tovább. Történt olyan esemény is, ami bizony az én felnőtt szívemet is megremegtette, hiszen néhányan áldozatul esnek az átalakításnak. Azt hiszem a legjobban a feltaláló hölgyért fognak aggódni az olvasók, ő elég nagy csávába kerül.

A szerző ötletét méltányolom a Suvaszék által megalkotott szörny kitalálásáért, nagyon jól szórakoztam rajta. Később pedig őszintén sajnáltam, azt hiszem itt volt egy pont, ahol nem értettem egyet a probléma megoldásának módjával.
Ez azonban nem von le az összképből jelentősen, ugyanis olyan finom humor lengi be a történetet, ami folyamatos mosolygásra késztet, szórakoztat, kikapcsol. Megvan benne az egész sorozaton átívelő klasszikus "jó a rossz elleni harc", ott van a család, a barátság és az összefogás fontossága. A remek fordításért ismételten köszönet Pék Zoltánnak.

Oh, és a vége poén. Hogyan hozzuk helyre a károkat? Kérem szépen, ezen a ponton lesz néhány olvasó, velem együtt, akik szívesen beszállnának a könyvbe, hogy részt vegyenek a munkálatokban.
Az egész sorozatot szívből ajánlom!  Remélem találkozunk még Alan Snow további munkáival.

Borító: Eredeti, aranyos

Kedvenc karakter: Arthur, Willbury, Marjorie

Szárnyalás: A károk helyreállítása.

Mélyrepülés:   A szörny végzete.

Érzelmi mérce: 9-99 éves korig nagyszerű szórakozás az egész sorozat.

Értékelés:

Játék:

Ezúttal azoknak szeretnénk kedvezni, akik már olvasták az első két részt, és hozzánk hasonlóan várták A jó, a Rossz és a Sajt megjelenését.
Most tényleg nincs más dolgotok, mint kitölteni a Rafflecopter doboz megfelelő sorait. A három blogon csupán egy-egy kérdés vár rátok.Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni az értesítő e-mail-re. Sok szerencsét!!

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:
04.13 Kelly Lupi olvas
04.15 Dreamworld
04.17 Deszy könyvajánlója

Alan Snow: A vaszoknis ember - Doboztrollok #2

A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Alan Snow: A vaszoknis ember című regénye, a Doboztrollok sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere továbbkíséri Sajthida város lakóinak kalamajkával és titkokkal teli életét, melyben Arthur veszélyes feladatra vállalkozik.
2015. március 13-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Kolibri Kiadó
208 oldal
Fordította: Pék Zoltán
Besorolás: Middle-grade, steampunk

Arthur és kalóz barátai nekivágnak, hogy kiszabadítsák a William otthonából elrabolt doboztrollokat és káposztafejet. Eközben minden erejükkel azon vannak, hogy megakadályozzák Suvasz ördögi tervét. De vajon bemerészkednek a baljóslatú Sajtpalotába is? Ha igen, vajon mit – és kit – találnak ott?És miféle alak az, aki vasból készült zoknit hord?

Ha megtetszett itt megrendelheted: http://www.libri-kiado.hu/konyveink/konyv/520/Doboztrollok_2. 

Hálás közönsége vagyok a middle-grade könyveknek, ezen belül is főképp azoknak, amikben van valami egyediség a történetben avagy a kivitelezésben. A tavalyi év nagy kedvence volt a Doboztrollok első része a Gatyára fel!, nagy szerepe volt ebben Alan Snow különleges tollrajzainak. Megszerettem a  steampunkos  világfelépítést és  a vicces  karaktereket, úgyhogy nem volt kérdés, hogy rávetem magam a folytatásra is.

A történet elején jólesik felidézni, mi is történt az első részben, ezt meg is kapja az olvasó az első oldalakon. Arthur élelemért jár fel Alantvilágból a felszínre, ezzel is segítve nagyapjának, aki egy ideje már gyengélkedik. Egy ügyes szárnyas alkalmatossággal repked Sajthida felett, így látja meg, hogy valakik tiltott dolgot művelnek, sajtvadászat zajlik az erdőben. Túl közel merészkedik, elkapják őt is, de szárnyait hátrahagyva sikerül elmenekülnie. Egy elhagyatott kisállatkereskedésben  talál menedékre, ahol Willbury és néhány alantvilági él. Hiába akar visszatérni Arthur a nagyapjához, az összes lejáratot ismeretlenek lezártak. Még furcsább dolgok is történnek, egészen apró alantvilági lényeket árusítanak a piacon, ami arra készteti a társaságot, hogy felkeresse a feltaláló Marjorie-t, mit tud erről. Otthon még nagyobb baj várja őket, távollétükben elrabolták alantvilági barátaikat a bezárt boltból. Minden jel szerint a Sajtpalota lakói tehetnek a zűrzavarról.

A második rész tehát azzal indul, hogy barátaink megpróbálnak bejutni a Sajtpalotába, de kereken elutasítják az érdeklődést. Arthurnak egy kis szerencsével sikerül bejutnia, mivel a bűnöző társaság újabb sajtvadászatra indul. 

Hogy mit talál a Sajtpalotában, az maradjon meglepetés!

Ahogyan már az első rész is elvarázsolt, ezen a részen is remekül szórakoztam. Persze a feszültség végigvonul a történeten, de nem lehet folyamatos mosolygás, sőt egy-egy kacagás nélkül haladni, mert megannyi vicces beszólás tarkítja a szöveget és rengeteg remek rajz  emeli ki az eseményeket.

Sok jelenet zajlik a Sajtpalotában, ami pontosan úgy lett kitalálva, hogy kellemesen borzongjanak az olvasók, hiszen a titkos laboratóriumtól kezdve a mechanikus szerkezeteken át a börtönig minden megtalálható, nehéz függönyök mögé lehet rejtőzni és tetőablakokon lehet kimászni, ha úgy hozza a sors. Megismerkedünk a vaszoknis emberrel is, bár ebben a részben még nem kap igazán jelentős szerepet, én azért örültem, hogy kiderült, barát vagy ellenség.

Más lényeket is megismerhetünk közelebbről, a nyúlasszonyokat például, de betekintést kapunk a káposztafejek életébe is. Itt dőltem a nevetéstől, mennyire nem értette a nép a királynőjük szavait. 

Ha még valamit kiemelhetek, az a Mosoda, a patkányok valami fergetegesek voltak, a bugyogóval kilőtt trutymógolyók hatalmas poén volt!

Felnőtt szemmel igazán a Rendőrség fejezet tetszett, alapos társadalom kritikát éreztem benne, ami természetesen szórakoztatott a regényben, de a valóságban meglehetősen bosszantó tud lenni.

A kalandok hamarosan folytatódnak, alig várom, hogy a felettébb vicces című A jó a rossz és a sajt  megjelenjen és kiderüljön sikerül-e megmenteni  Alantvilágot, és megkapják-e méltó büntetésüket a gaz sajtvadászok.

A sorozat minden egyes darabját szívből ajánlom korra való tekintet nélkül.

Borító: Eredeti, a címszereplővel.

Kedvenc karakter: Mindenki

Szárnyalás:  A csatajelenet.

 
Mélyrepülés:   -

Érzelmi mérce:  8-11 éves korosztálynak a legmegfelelőbb, de véleményem szerint kortól függetlenül jól lehet szórakozni rajta.

Értékelés:

Extraként néhány jelenet a könyvből:

Játék:

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Johnson-féle rendszertan-, és a Doboztrollok világának különleges teremtményeit.

Nincs más dolgotok, mint az állomásokon található rövid ismertetők alapján kitalálni, mely lény(ek)re gondoltunk, és a helyes megfejtést beírni a rafflecopter megfelelő sorába.

Ha mind a három állomást sikerült megfejteni, esélyetek nyílik megnyerni a Doboztrollok második részét, A vaszoknis ember című meseregényt, a Kolibri kiadó felajánlásának hála.Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

“Ezekről a mitikus lényekről szinte csak annyit tudunk, hogy állítólag a nyulakkal élnek és nyúlgyapjúból szőtt ruhát viselnek.”

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:
03.13 Deszy Könyvajánlója
03.17 Dreamworld
03.19 Kelly & Lupi olvas

Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában - Nostradamus Levelei 1.

A Főnix Könyvműhely sorra jelenteti meg az izgalmas, letehetetlen ifjúsági regényeit a fiatal olvasók nagy örömére. A Blogturné Klub három bloggere most Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában című regényét mutatja be, mely a Nostradamus Levelei sorozat első része. Érdemes követni a bejegyzéseket, szokás szerint a turné végén egy példányt kisorsolunk az akciókban és talányokban bővelkedő történetből - azok közül, akik mindhárom állomás kérdésre jó választ adnak.

Főnix Könyvműhely 2014.
200 oldal
Besorolás: Middle-grade, időutazós, ifjúsági kalandregény

2025-ben egy rejtélyes vihar hatására örökre megváltozik a világ.

Miután kilenc éves, különleges képességekkel megáldott Noszter Ádám szüleit elragadja egy megmagyarázhatatlan fényjelenség, a fiút csupán egyetlen cél vezérli, megtalálni őket mindenáron. Ám sorsa látszólag másra szánja őt: két évvel szerettei elvesztése után tagja lesz egy tíz-tizenkét éves gyerekekből álló csapatnak, akik az időben utazva egy középkori látnok, Nostradamus útmutatásait követik, és az emberiség jövőjének megvédéséért harcolnak egy nagyhatalmú titkos társaság ellen.

Első küldetésként Ádám vállalja, hogy visszamegy 1844-be, és segít megóvni a híres író-költő, Edgar Allan Poe ellopott levelét a Holló Szövetségétől. Hamarosan azonban kiderül, ellenségei már tudnak érkezéséről…

A Nostradamus Levelei sorozat nyitó darabja hajmeresztő kalandokon és váratlan fordulatokon keresztül repíti olvasóit a végkifejlet felé, számtalan sejtelmes titokról lebbentve fel a fátylat, miközben a színfalak mögött természetfeletti erők ádáz küzdelme dönti el a világ sorsát.

Képzeld azt, hogy tizenegy éves időutazó vagy, és rajtad múlik az emberiség jövője!

Ha nem adod fel, győzhetsz, ám ha veszítesz, örökre a Holló hatalmába kerülsz!

Rajongója vagyok a middle-grade  (10-14 éves) korosztály könyveinek, így nagy lelkesedéssel fogok a kezembe minden műfajbeli újdonságot, főképp azokat szeretem, amikbe némi fantasy szál is kerül.

A Főnix Könyvműhelytől  az utóbbi időben remek ifjúsági könyvek kerültek ki, így nem volt kétséges, hogy Patrick J. Morrison történetére  is szemet vetek. Magyar szerzőről van szó, akinek ez az első regénye, de novellái, versei már több helyen megjelentek és számos pályázaton is remekül szerepelt.  A stílusa magával ragadó, az események egy pillanatra sem állnak le, én az elejétől a végéig izgalmasnak találtam a történetet. Érthető a fogalmazás, itt-ott ugyan  előfordulnak bonyolultabb magyarázatok, de simán befogadható a fiatalabbak számára is. Ez a történet úgy érzem, tényleg szórakoztatja a gyerekeket és felnőtteket egyaránt.

Két fő részre tagolódik a könyv, az első felében az akkori jelenben, 2025. februárjában járunk Budapesten, illetve ami maradt belőle a két évvel korábbi Megavihar után. Az egész világ megváltozott, eltűnt az elektromosság nagy része, ami maradt az szigorúan kormányzati tulajdon. Az épületek megsérültek, romokban állnak, sokan egyszerűen eltűntek, mint a 11 éves főhős, Ádám szülei is. A srác kétévnyi kóborlás után végül egy magukat Kézbesítőknek nevező csoporthoz kerül, akik Nostradamus jóslatait segítségül hívva dolgoznak azon, hogy a Holló Szövetségének ne sikerüljön átvenni a hatalmat a Földön. Ezek az elvetemült bűnözők meg akarják változtatni a múltat, hogy tönkretehessék a jelent. A Kézbesítők időutazóinak feladata, hogy üzeneteket juttassanak a múltba, helyes irányba terelve az idővonalat.

A második rész már Ádám kitűzött feladatára összpontosít, 1844. szeptemberében landol az időgéppel Baltimore városában. Feladata  szerint vissza kell lopnia a helyére azt a bizonyos levelet, amely Edgar Allan Poe-t megihlette a krimiműfaj megteremtésére. Itt aztán hol túl könnyen mennek a dolgok, hol a feje tetejére áll a terv, és a végére még jó adag meglepetést is kap az olvasó.

Két dolog volt, ami miatt nekem különösen tetszett a regény. Az egyik a steampunk elemek beleszövése a történetbe, amit tudom, hogy nagyon sokan szeretnek, különösen a fiatal korosztály. Mindenféle mechanikus kütyű, gépek és szállítóeszközök szerepelnek, amik beindítják a fantáziát.

Másik tetszetős elem, hogy tanít a könyv, kitér néhány irodalmi vonatkozásra, jó néhány történelmi eseményre, és én ezt nagyon szeretem, az ifjúsági regényekben különösen.

Nagyon tetszett a világfelépítés, belepillanthattam egy elképzelt jövőbe, és az időutazás segítségével a múltba is. Egy alternatív valóságban is járunk, az Asylum nevű bolygón, ami szintén remek ötlet. 

A karakterek ábrázolásával elégedett voltam, Ádám egy talpraesett, okos, gyorsan reagáló srác, picit talán túl jól forog az agya, de ezt betudom annak, hogy végül is két évig az utcán kellett a túlélésért küzdenie, amiből jelesre vizsgázott. 

Egyedül a névválasztás egy része nem tetszett, de ez abból adódik, hogy fárasztanak az erőltetett nevek, fiatal olvasók valószínűleg ezt észre sem veszik.

Szívből ajánlom a könyvet minden gyereknek és a  műfajhoz vonzódó idősebbeknek, izgalmas, remek olvasmány, én nagyon várom a folytatásokat!

Borító: Sánta Kira munkája, aki ismét fantasztikusan jó borítót készített.

Kedvenc karakter: Ádám

Szárnyalás: A steampunk elemeket imádtam.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: 10-14 éves ifjú olvasóknak való időutazós izgalmak.

Értékelés:

Ha megtetszett ITT MEGRENDELHETED!

Extraként egy kis steampunkos hangulat:  

Játék

Minden állomáson egy-egy fontos szereplő betűit rejtettük el, melyeket helyes sorrendbe rakva kell beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Sok szerencsét a kis nyomozóknak!!

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő email-re!

Akit ki kell találnotok ezen az állomáson: Ádám egyik legfőbb segítője!
a Rafflecopter giveaway

A blogturné résztvevői:
02.17. Kelly & Lupi olvas
02.19. Bibliotheca Fummie
02.21. Dreamworld

Lakatos István: Óraverzum 1. - Tisztítótűz

A Magvető Kiadó gondozásában jelenik meg Lakatos István új regénye, az Óraverzum sorozat első részeként a Tisztítótűz.

Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, és ismerjétek meg Mirkó kaladjait ebben a nem hétköznapi, izgalmas világban! A turné végén három nyereménykönyv várja gazdáját a kiadó felajánlásában!

Magvető Kiadó 2014. november 20.
264 oldal
Besorolás: ifjúsági, kortárs, steampunk

Óraverzum. Ősi, gigászi gépezet, fogaskerekek hajtotta, mechanikus naprendszer.

Mirkó, Seon királyának fia többnyire magányosan múlatja idejét a Fellegvár titkos folyosóin csatangolva. Egyetlen barátja a szórakozott, ám talpraesett nagynénje, Szaffi, aki szabadidejében hihetetlen masinákat bütykölget. A hétköznapok azonban izgalmasabbá válnak, amikor gőzhajók jelennek meg Seon egén. Szerte az Óraverzumból sereglenek a bolygóra, hogy megtekintsék az évszázad látványosságát, a légfelléreknek nevezett óriási lények vonulását. A betegeskedő Mirkót a felfordulás elől nagynénje egy szedett-vedett komédiás társulat rozzant hajóján a Holdra küldi, a nagyapjához – csakhogy a bolygót mozgató szerkezettel valami nincs rendjén, így könnyen lehet, hogy ami izgalmas kalandnak indult, lidércnyomássá változhat.

Lakatos István, Az Év Gyermekkönyve díjat nyert Dobozváros szerzője ezúttal is bebizonyítja, hogy fantáziája kimeríthetetlen. Második regénye egyaránt szól gyerekhez és felnőtthöz, mesél családról, kiüresedett emberi kapcsolatokról, eltemetett titkokról – mindezt sziporkázó humorral és sok-sok kalanddal.

Előzetes információim nem voltak a könyvről, csak annyi, hogy a gyönyörű  borítója alapján valószínűleg steampunk elemekkel is találkozhatok majd a történetben, amit nagyon szeretek.  Illetve annyit sejtettem, hogy gyerek vagy ifjúsági könyvről van szó. Még nem olvastam mást a szerzőtől, tehát nem tudtam mihez hasonlítani sem.

Őszintén megmondom, kicsit megijedtem a történet elején, hiszen egy meglehetősen csíntalan 8 éves gyerek a főszereplő, akinek gyakorlatilag máson sem jár az esze, mint bajt okozni. Hamar kiderült azonban, hogy a kisfiú félárva, az anyukája a születésekor meghalt és az apja, Seon királya, Pongrác bánatában egyáltalán nem foglalkozik vele, de még a királysággal sem.

Tipikus figyelemfelkeltés tehát amit Mirkó alkalmaz, a Fellegvár minden sarkát bejárja, titkos telefon készüléket talál, társalog a vonal másik végén Ludvik bácsival, ijesztgeti az embereket a folyosókon. De kapcsolhatunk eggyel erősebb fokozatra is, használt alsógatyákat rak a bablevesbe, és.....(többi remek poént nem lövöm le)

Végre azonban valami eltereli a figyelmét, léghajók érkeznek a bolygóra, hogy utasaik a legjobb helyről figyelhessék meg a légfellérek vonulását.

De megnyugodhattam Mirkót illetően, azért van néhány felnőtt, akik szeretettel gondoskodnak róla. Jeromos úr, a mindent tudó komornyik és Szaffi néni, a szerkentyűket feltaláló és elkészítő nagynéni, ketten próbálják Mirkón kívül a birodalmat is kormányozni. Miután furcsaságok történnek, úgy döntenek, hogy a Seon bolygó Holdján biztonságosabb lesz Mirkónak. Nem könnyű megfelelő járművet és útitársakat találni, és végül a légfellérek vonulása sem a vártként alakul, gyakorlatilag a Seon-on elszabadul a pokol.

Nos, fantáziában valóban nincs hiány, annyi minden történik, hogy tényleg nehéz összefoglalni néhány mondatban, és még az Óraverzum felépítéséről nem is szóltam. A karaktereket felsorolni is nehéz lenne, változatos, jól kidolgozott szereplőkről van szó.  De még a könyv végére érve sem tudom eldönteni, hogy ki az igazi célközönség. Felnőttként szórakoztatónak találtam, de  bizonyos poénok fárasztóak voltak, amiken viszont egy 10-12 éves fiú olvasó halálra röhögi magát. Ugyanakkor néha térdig járnak a szereplők a hullákban, belekben, egyéb testrészekben, amit viszont nem szívesen ajánlanék gyerek olvasóknak.  Egy felnőtt természetesen észreveszi a rossz családi kapcsolatokra utaló háttérüzeneteket, ezek némelyike számomra nagyon durva volt. Konkrétan a nagypapa tettei és az ő büntetése szerintem nem igazán normális, cseppet sem helyénvaló.

A szerző E/3-ben mesél, könnyen érthető, gördülékeny mondatokban. A cselekmény az első pár fejezet után beindul, és az olvasó végigizgulhatja a történetet, újabb és újabb karakterek bekapcsolódása mellett. Berta asszony felbukkanásai elég hátborzongatóra sikerültek, kedveltem őt.

Nagyon beszédesek  az elnevezések, például a Kolbászcsücsök fogadó, Bor Harbor.

Bőven vannak fordulatok, titkok, amik kellőképpen megleptek az olvasás során, de volt olyan dolog is amit kihagytam volna. ( Kicsit sok alkohol gördült le a felnőtt szereplők torkán. )

Összességében egy egyedi világfelépítésű történetet olvashattam, sok remek karakterrel, léghajós utazással, és sok meglepő eseménnyel. Természetesen mivel sorozatról van szó, a vége némileg függőben maradt, remélem nem kell majd túl sokat várni a folytatásra.

Borító: A borító gyönyörűen részletgazdag, imádom.

Kedvenc karakter:  Szaffi néni

Szárnyalás:  Pongrác észhez térése valódi megkönnyebülés.

Mélyrepülés:  Bocsássatok meg, de én kiosztottam volna Mirkónak pár taslit.

Érzelmi mérce: Komolyan nem tudom, hogy merjem-e ajánlani gyerekeknek a könyvet. Legfeljebb szülő általi felolvasásra, kihagyva a trágárabb szavakat és a véresebb jeleneteket, ami azért felkavaró.

Értékelés:

Ismerd meg a szerzőt!

Lakatos István

1980. november 10-én született Budapesten. Első komolyabb munkája a Miserere homine – Ember, irgalmazz 2008-ban, a Műútban jelent meg, azóta évente új képregényt publikál a lapban.

2009-ben Ljudmila Ulickaja Történetek emberekről és állatokról című mesekönyvét illusztrálta, majd 2010-ben a Nyitott Könyvműhely gondozásában megjelent első képregényalbuma, a Lencsilány.
A Magvető Kiadónál megjelent műve:   Dobozváros (2011)
Díjai
III. díj Art Comix pályázat (2006)
III. díj (megosztva), Mátyás, a király pályázat (2008)
Alfabéta-díj 2009 kép-novella kategóriában (Miserere homine)
Aranyvackor 2009 – a Litera.hu és a Könyvmolyképző kiadó különdíja (Dobozváros)
Alfabéta-díj 2010 kép-novella kategóriába (Vasárnap)
Alfabéta-díj 2010 az év képregényrajzolója
Csodaceruza illusztrációs pályázat, megosztott 3. hely (2011)
Év Gyermekkönyve 2011 (2012)

Forrás: Magvető kiadó honlapja

Nyereményjáték:

Keress olyan mesekönyvet, amit Lakatos István illusztrált, de nem ő a szerzője. Írd be a rafflecopter első sorába! Puskázhatsz innen is: http://moly.hu/alkotok/lakatos-istvan/illusztralasok A többi sor kitöltésével megnövelheted az esélyedet a három nyereménykönyv egyikéhez! Figyelem! A könyveket a Magvető Kiadó fogja postázni, kizárólag magyarországi postacímre. A nyertesek e-mailben kapnak értesítést, melyre 72 órán belül kell válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway
Résztvevő blogok:

11.15 Kelly Lupi olvas
11.17 Always Love a Wild Book
11.20 Deszy könyvajánlója 

Kieran Larwood: Rémségek

Főnix Könyvműhely 2014
208 oldal
Fordította: Szalóki Zsuzsa
Borító: Sánta Kira
Goodreads: 3,68
Besorolás: middle-grade, steampunk, fantasy

A Rémségek csapatát furcsábbnál furcsább figurák alkotják, ők a viktoriánus Anglia egyik mutatványosának éjjeli műsorában megcsodálható legfőbb látványosságok. Köztük van a kiváló szaglással rendelkező Sába, a farkaslány, Holdnővér, a villámgyors és kardjaival mesterien bánó keleti szépség, valamint Majomfiú, az emberi bűzbomba, aki bárhová fel tud mászni. Eme felettébb szokatlan társaság tagjai különös képességeiket nappal a legaljasabb bűntettek felderítésére használják: arra szánták el magukat, hogy összefognak, és megvédik a város legvédtelenebb, legártatlanabb áldozatait, az utcagyerekeket, akik rejtélyes körülmények között tűnnek el a nyirkos ködbe burkolózó, csalókat és gyerekrablókat rejtő Londonból.

Semmi kétség, az olvasók az első oldalakon szívükbe zárják Sábát, a főszereplő kislányt, akinek a testét szőr borítja, szeme borostyánszínű, apró éles fehér fogai vannak, kitűnő szaglással rendelkezik, és ezen tulajdonságai miatt egy tengerparti mutatványos látványosságaként tölti napjait. Az élete gyökeresen megváltozik egy szép nyári reggelen, egy idegen mutatványos megvásárolja őt és kétfejű birka társát. Teliveder társulata épp befejezte vidéki turnéját és cirkuszi kocsijuk London felé vette az irányt, hogy újra otthon lépjenek fel esténként. Teliveder rémségei első pillantásra megijesztették Sábát, de hamar rájött, hogy kedves, szeretetre méltó lényekkel utazik. Patkánymama a rangidős, nagyon okos patkányokat nevel, Gigantusz, a hatalmas erőember, Holdnővér, a ninja lány, és Majomfiú, aki élvezi, ha minél jobban bűzölög - nos ők hivatottak arra, hogy esténként elkápráztassák pár penny-ért a nézőközönséget. Sába az első estéjén megismerkedik Till-el, aki egy szegény utcagyerek ugyan, de mégis az első ember, aki barátkozni akar vele. Sajnos másnap rossz híreket kap, Till eltűnt a folyóparton, mint ahogy több gyerek is az utóbbi időben. A rémségek összefognak, és sok-sok kaland során kiderítik mi az a különleges szerkezet, ami gyerekeket rabol és vajon miért teszi ezt.

Több szempontból is nagyon élveztem a történetet, persze elsősorban a viktoriánus London, mint a cselekmény helyszíne alapból plusz pontot ér, és még a világkiállításra is betekinthetünk. A szerző alapos kutatómunkát végzett ebben a témában, jó volt megismerni például a Kristálypalotát.

Szerettem, hogy ezek a rémségek egy pillanatra sem félelmetesek a fiatal olvasóknak, sokkal inkább a humorukat, és a remek csapatszellemüket vettem észre. Szomorú lelkek ők, akik összefogva elviselhetővé teszik a mindennapokat, és igazi bajtársiasság alakul ki közöttük. Mindegyikük tartogat meglepetéseket, titkokat, még a hatalmas Gigantuszról is kiderül, milyen érzelmes lélek.

A cselekmény igazán pörgős, imádtam a steampunk elemeket, végig lehet izgulni az elrabolt gyerekekért. A karakterek pedig igazán változatosak, a rémségek mindegyike rendelkezik valami különleges képességgel, és Sába igazán sokat fejlődik  a sztoriban, megtanulja, hogy a különlegességét nem titkolni kell, hanem felhasználni a jó cél érdekében.

Szalóki Zsuzsa remekül megoldotta a "beszédes" nevek magyar fordítását, kedvencem a Teliveder és a Tragacs, mint lónév.

Összességében nagyon ajánlom minden 10-14 éves olvasónak elsősorban, de remek szórakozást nyújt a krimikedvelő felnőtteknek is.

Borító: Sánta Kira munkája.

Kedvenc karakter: Sába, Holdnővér

Szárnyalás: A Londoni világkiállítás beleszövése a történetbe

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: 10-14 éves korosztálynak íródott, a címmel ellentétben nem fognak félni az olvasás során a gyerekek.

Értékelés:

Jay Kristoff: Stormdancer - Vihartáncos - A Lótusz háborúja 1.

Hosszú várakozás után a Könyvmolyképző Kiadó végre elhozza nektek az év egyik legnagyobb fekete bárányát. A Stormdancer - Vihartáncos a regények közt is egy hibrid. Nem sorolható csupán egy kategóriába. Legyen nő vagy férfi, tinédzser vagy felnőtt, a tősgyökeres fantasy rajongóknak ajánljuk. Ennek a fantasy sorozatnak az első része egy felejthetetlen hősnőt és egy lenyűgöző, disztopikus steampunk világot mutat be, feudális japán környezetbe ültetve.
Patrick Rothfuss, amerikai fantasy író fejezte ki a legjobban, amire mind gondoltunk:
"Mi ez? Azt mondod, írtál egy japán steampunk regényt, amiben vannak mitikus teremtmények, polgári engedetlenség és egy erős női főszereplő? Azt hiszem, miután kiejtetted a szádon azt, hogy 'japán steampunk'. mindenről lemaradtam. Ez volt az a két szó, amit már nagyon akartam hallani." - Patrick Rothfuss
A turné keretén belül 5 blog fog elkalauzolni titeket a Shima Birodalomba. Kétnaponta -ahogy azt már megszokhattátok - újabb blogger véleményét olvashatjátok Yukiko kalandjáról.
Még jobb hír? Betekintést nyerhettek a Vihartáncos világába, és a szerzőről is megtudhattok sok sok érdekességet.
Ami még ennél is jobb? A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából 3 példányt meg is nyerhettek a könyvből!

Könyvmolyképző Kiadó 2014.
496 oldal
Fordította: Lánc Brigitta
Goodreads: 3,79
Besorolás: YA, steampunk, fantasy

Ennek a fantasy-sorozatnak az első része egy felejthetetlen hősnőt és egy lenyűgöző, disztopikus steampunk világot mutat be, feudális japán környezetbe ültetve.

HALDOKLÓ FÖLD

A Shima Birodalom a környezeti összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.

A LEHETETLEN FELKUTATÁSA

A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a  mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.

TITKOLT ADOTTSÁG

Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal rendelkezik, amiért - ha kiderül -, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során éghajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett  mennydörgéstigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.

Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.

Nagyon régóta vártam, hogy olvashassam ezt a történetet. Óriási volt körülötte a hype az eredeti megjelenés idején, és a külföldi blogokon nagy elismeréssel írtak róla.

Ez a világ nagyon egyedi, a szerző, aki egyébként ezzel a könyvvel debütált, egy feudális jellegű japán környezetbe ültette a történetet, felturbózta steampunk elemekkel és létrehozott egy mitológiát, klánokkal, sógunokkal, szamurájokkal és mitikus lényekkel.Varázslatos lett ez a világfelépítés, gazdag leírásokkal találkozunk, ami az első fejezetekben némileg türelmetlenné teheti az olvasót, de higgyétek el, megéri átlendülni ezen a részen, mert később érezni fogjátok mennyire lenyűgöző ez a világ, és mennyire vészterhes is egyben. A vérlótusz a kulcsa mindennek, ettől függ az egész birodalom. Ez a növény vészesen terjed, mint valami élősködő, elpusztít minden más veteményt, a birodalomban alig maradtak érintetlen helyek. A vérlótusz működteti a gépeket, égésterméke szennyezi a levegőt, a lakosság drogként is használja, pusztul miatta minden. Ökológiai katasztrófa fenyegeti a Shima birodalmat, a korrupt vezetők és a vallási fanatikusok harcolnak a lótusz feletti hatalomért. Hatalmas a szakadék a pórnép szegénysége és a nemesek gazdagsága között. Ebbe a környezetbe ékezünk, és a szerző nem kíméli az olvasót, sok információt és tetemes mennyiségű japán kifejezést zúdít a fejünkre. Az első fejezet azonnal egy harcjelenettel indul, engem teljesen lehengerelt és beszippantott ez a prológusféleség. Később lassul az iram és onnan számítom igazán jó könyvnek, amikor Buruu megjelent és egyszerűen ellopta a szívemet.

A szerző mesterien alkotta meg a karaktereket. Yukiko egy nagyon szerethető főhősnő. Független és erős, de nem sebezhetetlen. Rendíthetetlen kötelességtudat jellemzi, hűséges és óriási szíve van. Időnként bosszantóan naiv, szerencsére ez csak a szerelmi életére korlátozódik. Rendelkezik az Észlelés képességével, mely tiltott a birodalomban, ha rajtakapnak valakit, hogy szellemi kapcsolatban lehet más lényekkel, arra halál vár.

Buruu a mennydörgéstigris karaktere csodálatos. A külseje meseszép, a teste egy fehér tigrisé, erős izomzattal, gyönyörű bundával, a feje viszont egy fehér sasfej, és a hátán lévő szárnyai is a saséhoz hasonló. Ez az állat intelligens, erős, ugyanakkor Yukiko-val szemben védelmező, gyengéd és gondoskodó. A köztük lévő kötelék az egyik legmeghatóbb elem, amit az utóbbi időben fantasy könyvben olvastam. Ha egymásra hangolódnak, olvasnak a másik gondolataiban, látnak a másik szemével. Mindketten változnak a kapcsolatuk fejlődése során, ez a csodálatos összehangolódás volt számomra az egyik fő erőssége a történetnek. Öröm volt olvasni, ahogy a bizalom felépül közöttük, lépésről lépésre, ez a két lélek lassan összekapcsolódik, és a szemünk előtt válnak testvérekké. Ha egymás mellett harcolnak, azt nyugodtan nevezhetjük harcművészetnek.

A szerző az összes karakterre nagy figyelmet fordított. Kiemelném a negatív főhőst: Yoritomo sógun egy önző, szívtelen, könyörtelen ember, mondhatom remek gonosz figura. Sőt, némileg pszichopata. Masaru, Yukiko apja vadászmester, és nem kisebb feladatot kapnak a sóguntól, élve kell elfogniuk egy mennydörgéstigrist, ami elvileg egy kihalt faj. Masaru gyakorlatilag árnyéka régi önmagának, ami egyrészt az önpusztító életmódnak köszönhető, de sokkal nagyobb részben a múlt titkainak. Összetettség jellemzi Jay Kristoff figuráit, a nők különösen megleptek, mennyire erősnek ábrázolja őket. Egy dolog zavart egy cseppet, a történet E/3-ban íródott, én viszont el tudtam volna képzelni váltott szemszögekkel egy sokkal személyesebb E/1-es írásmóddal.Nagyon tetszett még Kin, aki elvileg a hatóság embere, de sokkal több van ebben a fiúban, őt is megszerettem.

Sokat segített számomra a karakterek megértésében a viszonylag gyakori visszatekintő jelenetek, Yukiko gyerekkorából valók különösen meghatóak.

Ebben a történetben van ugyan némi romantika, de nem jelentős, pontosan annyi, amennyit még el lehet viselni, mert őszintén szólva teljesen felesleges volt ennyi is. Szerelem helyett a szeretet kap hangsúlyt, ami akár két különböző faj között is lehet lélekegyesítő.

Összességében ez egy epikus fantasy, tele akcióval és fordulatokkal, remek karakterekkel, akikből a humor sem hiányzik. A steampunk mesterien épül be a történetbe, imádtam az éghajóktól kezdve a motoros katanáig. Igaz, hogy egy 16 éves lány a főszereplő, de úgy érzem, a fiúk is nagyon élvezik majd a történetet, sok szeretettel ajánlom nekik is. Csak gratulálni tudok a szerzőnek, aki egy álomból vett ötlet alapján ilyen remek sztorit faragott.

Borító: Nagyon tetszik.

Kedvenc karakter: Sok a remek karakter, de Buruu a győztes köztük.

Szárnyalás: Minden steampunkos elemet imádtam. Az éghajós csatajelenet mindent vitt.

Mélyrepülés: Fél pont levonás Hiro miatt, akit én egyszerűen kihúztam volna a történetből.

Érzéki mérce: Nos, vannak nem grafikusan ábrázolt, de igencsak forró jelenetek. 15 éves kortól ajánlom.

Értékelés:

Nyereményjáték:

Minden blogon találtok 1-1 kérdést, három lehetséges jó válassszal, ami a könyv témájához vagy a szerzőhöz kapcsolódik. A helyes válaszokat a turné bejegyzésiben találjátok meg, de nem feltétlenül ugyan azon a blogon, ahol a kérdést feltették, tehát figyelmesen kövessétek végig az állomásokat!

Szabályok:

- Töltsétek ki helyesen az alábbi rafflecoptert! (MINDEN feladat kötelező!)

- Csak Magyarországi levelező címmel rendelkezők játszanak!

#1 Honnan jött a Vihartáncos ötlete? (Kelly)
a.) Kristoff szerepjáték függőségéből
b.) Álomból
c.) Mitológia ihlette

a Rafflecopter giveaway


További állomások:

04/07 - Kelly & Lupi olvas
04/09 - Nem harap a...
04/11 - Deszy könyvajánlója
04/13 - Függővég
04/15 - Bibliotheca Fummie