KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történelmi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történelmi. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. szeptember 10., szombat

Kirsten Boie: Telihold volt aznap

  

 #POV könyvek címmel indult el a Kolibri kiadó új sorozata, amiben olyan Young Adult regények érkeznek magyarul, amelyeken keresztül az olvasó jobban megismerheti önmagát és a világ sokszínűségét.
Az első három kötet, a Telihold volt aznap, a K-Pop: Szigorúan bizalmas és a Bocs, hadd bőgjem ki magam már meg is jelent. A Blogturné Klub bloggerek ezekről a regényekről mesélnek most. 
 
Kolibri Kiadó, 2022
108 oldal
Fordította: Nádori Lídia
Goodreads: 4,13
Besorolás: YA, történelmi (fikció), ifjúsági


„Még ​ilyen időkben is, mint ez a mostani, kell valaki, aki azt teszi, ami helyes. Egyszerűen azért, mert ez a helyes.”

1945. április 28-án végre Penzbergbe, a bajor kisvárosba is elér a hír: közelednek a felszabadító amerikai csapatok. A városlakók fellélegeznek. A nácik hatalomra kerülésekor elűzött polgármester visszatér, maga köré gyűjti egykori híveit, akik nem hajlandók engedelmeskedni Hitler utolsó parancsának, és megakadályozzák a bánya felrobbantását.
Ez végzetes következményekkel jár. A fanatikus földalatti szervezet, a Vérfarkasok szerint ezek az emberek hazaárulók, és a telihold fényében bosszúra éhes falkákban indulnak levadászni őket.

Születhet ilyen körülmények között őszinte szerelem?

A tizenöt éves Schorsch, annak a nácibarát rendőr őrmesternek a fia, aki Marie bujkáló apját keresi. A fiúnak mindennél fontosabb, hogy elnyerje Marie bizalmát, és amikor a városban elszabadul a pokol, Schorsch-nak döntenie kell, kinek az oldalára áll.

A regény megtörtént eseményeken alapul.
 
A II. világháború borzalmairól már számos regényt olvastam és filmet (és dokumentumfilmet) láttam. Mindig azt hiszem, hogy már majdnem mindent tudok róla, de mindig újabb és újabb borzalmak derülnek ki. Ez a regény is egy ilyen rémtettről szól.

1945. április végét írunk és Németországban, Penzbergben járunk. A háború vége már nagyon közel van, az amerikai csapatok a közelben járnak és a városka lakóinak nagy része örül, hogy vége a náci uralomnak, az elűzött polgármester visszatér a helyére és a régi embereivel megtagadják Hitler parancsát, miszerint robbantsák fel a közeli bányát. De a felszabadító csapatok még nincsenek itt, az itt állomásozó nácik pedig ezt lázadásnak minősítik és mivel ők már inkább a visszavonulással vannak elfoglalva, ezért a megtorlást a Vérfarkasokra, egy földalatti, itt állomásozó titkos náci szervezetre bízzák. Ők pedig hosszú ideje várnak arra, hogy végre valamit ők is tehessenek a Birodalomért, ezért örömmel indulnak a vadászatra...

A 16 áldozat emlékére
A történetet három tinédzser szemszögéből ismerhetjük meg. Az egyikük a 15 éves Marie, aki a szüleivel együtt rettentően várja már a háború végét és örömmel hallja, hogy a felszabadító amerikaiak már itt vannak a közelben. A másikuk Schorsch, aki szerelmes Marie-be, de nincs könnyű helyzetben, mert az apja nácibarát és ezt várná el a fiától is. A harmadikuk pedig Gustl, aki a Vérfarkasok tagja. Ő az a német fiatal, akit a náci ideológia teljesen beszippantott magába, a fiú semmi másra nem vár, csak arra, hogy a Birodalom ellenségeit megbüntethesse. E három fiatalon (és pár mellékszereplőn) keresztül ismerhetjük meg ezt a háborús rémtettet, amit csak kevesen ismernek az ott lakókon kívül. A szerző viszont mindenképpen meg akarta ismertetni a világgal, hogy pár nappal a háború befejezése előtt, mi is történt ebben a német kisvárosban.

Rettentő érzékletesen és megrázóan írta le a történteket, egyszerűen elképzelni nem tudom, hogy mit érezhettek azok, akiket kivégeztek úgy, hogy a háború befejezése már csak 1-2 napon múlt. (és a hóhéraik pedig hogyan úszhatták meg ezeket a rémtetteket). Azért is megrázó az egész, mert ez nem egy megszállt ország egyik városkájában történt, hanem a náci Németország egyik saját városában, ahol ugyanúgy éltek hős és bátor emberek, mint bárhol máshol. A három fiatalon keresztül átélhetjük, hogy milyen ellenállónak, milyen elvakult fanatikusnak és milyen egy hezitáló, igazából az egyik oldalhoz sem tartozónak lenni. Bár lehet haragudni a fiatal fanatikusra is, de igazából ő is egy áldozat, akitől elvették a gyerek és fiatalkorát és egy olyan eszmével fertőzték meg, ami utána az egész életét tönkretette.

Picit próbálta Kirsten Boie a feszültséget oldani azzal, hogy egy kis romantikát csempészett a történetbe, de erre az egy dologra mondanám, azt, hogy nem nagyon sikerült, ennyi rémség mellett nekem teljesen eltörpült egy bimbódzó szerelem története.

A fejezetek rövidek, minden fejezet elején ott van, hogy ki szerepel benne, így úgy érzem, hogy a fiatalabbak ezzel a megoldással könnyebben érthetik meg a történteket és érezhetik át a szereplők helyzetét. A történet (és a könyv is) elég rövid, de azt hiszem, hogy így talán még érzékletesebben tudta megosztani a szerző azt, ami valójában történt, a lényeg nem veszik el a sok mellékes információ között.

Őszinte leszek, ez egy olyan könyv, amit nagyon nehéz értékelni. Ez egy olyan történet, amit minden fiatalnak olvasni kellene, főleg azoknak, akik azt gondolják, hogy a II. világháború rémtettei meg sem történtek, pedig ezekről sosem szabad megfeledkezni.

Borító: Erőteljes és látványos, de nekem ez a regény nem erről szól...

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: ami történt

Érzelmi mérce: megrázó a legjobb szó rá. Van benne egy nagyon halvány szerelmi szál is, de nem ezen van a lényeg

Értékelés:



Nyereményjáték:
A Blogturné Klubnál örülünk a #POV könyveknek, már csak azért is, mert eddig is sok fiataloknak szóló könyvet olvastunk a Libri kiadócsaládnál, amiket nagyon szerettünk. A nyereményjátékunk során ezen korábbi kötetekből találtok idézeteket, a feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott könyv címét.

A szerencsés győztes pedig egy klassz POV könyves csomagot nyer, amiben egy menő vászontáska mellett könyveket is kapni fog.

(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
– Az apám nem jön vissza, igaz? -szegezem neki a kérdést.
– Hogyne jönne vissza – mondja ki a reményteli szavakat, de a hangja üres, mintha egy rákos betegnek mondaná, hogy jobbulást.
 
 
a Rafflecopter giveaway


A blogturné további állomásai:

Telihold volt aznap
Szeptember 09 - Könyv és más
Szeptember 10 - Kelly & Lupi olvas
Szeptember 11 - Könyvvilág
Szeptember 13 - Csak olvass

K-Pop: Szigorúan bizalmas
Szeptember 15 - Kelly & Lupi olvas
Szeptember 17 - Ambivalentína

Bocs, hadd bőgjem ki magam

2021. november 17., szerda

Lily Ebert - Dov Forman: Lily fogadalma

 


Lily ​Ebert egy holokauszt-túlélő, aki megfogadta magában: ha túléli Auschwitz borzalmait, akkor mindent elkövet azért, hogy mesélhessen a táborban elszenvedett tapasztalatairól. Amikor a COVID-korlátozások miatt nem járhatott már iskolákba, rendezvényekre, hogy személyesen meséljen a holokausztról, amely addigi missziója volt, dédunokája létrehozott neki egy TikTok-fiókot. Azóta a 97 éves Lily Ebert a közösségi médiában folytatja a tanúságtételt, rövid videókban válaszol a fiatal, többnyire 18-24 éves közönség kérdéseire. A Lily fogadalma egy lenyűgöző és rendkívül inspiráló idős hölgy írása, aki méltán lehet mindannyiunk példaképe. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Lily Ebert történetét és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet egy példányát.

2021, XXI. Század Kiadó
320 oldal
Fordította: Endreffy Kata
Goodreads: 4,85
Besorolás: holokauszt, történelmi, igaz történet

Lily ​Ebert holokauszt-túlélő, aki a TikTokon beszél Auschwitzról, a haláltáborban szerzett élményeiről. Amikor 1945-ben kiszabadult, egy amerikai zsidó katona adott neki egy bankót, amire azt írta:
„Sok szerencsét, és sok boldogságot”.

Lily dédunokája, Dov a közösségi hálón akarta felkutatni a katonát és leszármazottait, és ezzel az immár kilencvenhat esztendős Lily egy csapásra a világsajtó szalagcímei között találta magát. Annak idején megfogadta: ha túléli a tábort, mindenkinek elmondja, mi az igazság Auschwitzról. És most elérkezett az ideje.

Szívbe markoló, ahogy Magyarországról ír, boldog gyermekkoráról, aztán meg arról, hogy 1944-ben, amikor megérkeztek Auschwitzba, az édesanyja és két húga életét vesztette. Eltökélte, hogy a másik két húgára nagyon vigyázni fog. Érzékletesen írja le a tábor embertelen körülményeit, és azokat az apró győzelmeket, amelyek erőt adtak neki.

Lilyt rengeteg veszteség érte, de aztán sikerült új életet kezdenie. Nem volt könnyű, a gyász mindvégig ott maradt a szívében, de hallgatóságot talált, és beszámolóiban felfénylik a remény, hogy ilyen alávaló gonoszság soha többé nem történhet a világban.

És ismét egy holokauszt történet. Mondhatnátok, hogy már annyi ilyet olvastam. Nem tudom, hogy miért, de érdekel a téma, szeretnék minél több sorsot, minél több ilyen történetet megismerni.

A regény Lily élettörténetét meséli el, aki Bonyhádon született és ott is nevelkedett, testvéreivel és szüleivel boldogan éltek, egy ottani zsidó közösség megbecsült tagjaiként. A háború szele sokáig nem ért el hozzájuk, de egy napon nem tudták elkerülni az elkerülhetetlent, az egész családot - sőt az egész zsidó közösséget elvitték. Édesanyja, Lilyvel és a tesvéreivel együtt Auschwitzba került, ahol személyesen doktor Mengele döntött a sorsukról. Lily és két húga életben maradhatott és dolgozhatott a halálgyárban, míg édesanyjuk, legkisebb húguk és kisöccsük a gázkamrákban végezte. Lily a történtek dacára valami hihetetlen erővel és kitartással vigyázott magára és a két húgára és túl is élték a háborút. Lily, bár eleinte titkolta, hogy mi történt vele/velük, de egy idő után úgy döntött, hogy minél több emberrel megismerteti a történteket és emléket állít a meggyilkolt családtagjainak, rokonainak és mindenkinek, akire már senki nem emlékezhet.

A három testvér, René, Lily és Piri a háború után 
Forrás 
A történet érdekesen indul, hiszen a már meglett korú Lilyt ismerhetjük meg, aki fiatalokat meghazudtoló energiával és lelkesedéssel jár még mindig elbeszélő estekre, iskolákba, majd a COVID beindulásával a dédunokája segítségével online mesél arról, ami vele és a családjával történt.
A regény első felében Lily szavaival hallhatjuk a háború előtti életüket, majd pedig a legborzalmasabb részt, a haláltáborban történteket. Ez a rész, bár már sok hasonló történetet olvastam, még mindig nagyon felkavar. Egyszerűen kavarogtak bennem az érzések, hol indulatos voltam, hogy miként lehet így bánni emberi lényekkel, hol megrázott az, hogy emberek, hogyan voltak képesek túlélni mindezt. Az éhezést, a kegyetlenkedést, hogy lehetett egyik napról a másikra úgy élni, hogy x időnként tizedelték őket, nem lehetett tudni, hogy aznap azért válogattak ki, hogy meghalj, vagy azért, hogy dolgozhass és ezáltal élhess. Lily pedig a maga módján egy hős volt, hiszen nem elég, hogy magára próbált vigyázni, de ott volt a két fiatalabb húga, akikért felelősnek érezte magát és minden megtett azért, hogy mind a hárman túléljék a háborút. És végül is megtörtént. Kiszabadultak. Igen ám, de hová is menjenek? Haza Bonyhádra, ahol már semmi és senki nem várja őket? Vagy próbáljanak eljutni Svájcba, az "ígéret földjére"? Vagy rögtön célozzák meg Izraelt, ami a zsidóság bölcsője, ahol ugyanolyan vallásúak élnek? Egyik nehéz döntést kellett meghozniuk a másik után, de a három lány ekkor is kitartott. Ha kellett születési dátumot hamisítottak, ha kellett éhbérért dolgoztak, de nem hagyták el egymást.
És mennyivel lett jobb életük a háború után? Erről is mesél Lily. Nem merem azt mondani, hogy csöbörből vödörbe kerültek, hiszen a II. világháború borzalmaival szinte semmi nem ér fel. De az új hazájuk Izrael sem lett éppen a béke országa. Megtámadták, lőttek, bombáztak, robbantottak.
Közben Lily és a húgai családot alapítottak, gyerekeik születtek, majd unokák, dédunokák. És ez volt a legerősebb "visszavágás" arra, hogy megpróbálták kiírtani őket. Túlélni és családot alapítani és gyerekeket szülni.
Lily számomra azzal mutatta magát a legerősebbnek, hogy nem kevés évvel a háború után képes volt visszamenni Auschwitzba. Oda, ahol elveszítette a családja felét. Ahol ő is napról-napra túlélt és védte-óvta a testvéreit. Képes volt visszamenni, bejárni a helyszíneket és mesélni azoknak, akik elkísérték. Ezt tartom igazi erőnek. 

A könyv végén pedig kapunk egy fényképgyűjteményt, ahol megismerhetjük Lily családját: édesapját, édesanyját, testvéreit, pár képet a háború utánról, sőt, láthatjuk azt a híres "bankót", ami az egész könyv megírását megihlette. Ezzel még közelebb került hozzánk a szerző, még inkább megindító megismerni ezt a történetet.

Őszinte vagyok, sose voltam TikTok rajongó, sosem érdekelt, hogy mi "folyik ott". De azután, hogy olvastam, hogy Lily fenn van, verseket szaval, mesél, kérdésekre válaszol, úgy döntöttem, hogy én is regisztrálok és megnézem ezt a rettentő erős, bátor idős hölgyet. Szeretném megismerni.

Összességében - bár tudom, jól, hogy rengeteg hasonló könyv jelent meg a holokauszt történetek palettáján, de mindenképpen ajánlom, hogy ezt a könyvet olvassátok el. Egy különleges, bátor fiatal nő története, akit nem tudott megtörni még a világ legnagyobb népírtása sem, túlélte és missziójának tekinti, hogy minél többen megismerjék a mai napig, hogy mi is folyt ott. Ezzel emléket állítva a saját családjának és annak a több millió embernek, akik sajnos nem élték túl ezeket a táborokat. 

Borító: Gyönyörű, az egyik legszebb idei borító, ami a kezembe került

Érzelmi mérce: Megrázó, megható, néhol örömteli

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Mivel Lily Ebert egy holokauszt-túlélő, aki a saját bőrén tapasztalta meg Auschwitz borzalmait, ezért a mostani játékunk is a haláltáborok világához kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet egy olyan kötetből, melynek a holokauszt a központi témája. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik könyvből idéztünk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A marhavagonok felfedték most előttük az igazságot: mindannyian barmok vagyunk.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
November 16 - Csak olvass!
November 17 - Kelly és Lupi olvas
November 19 - Zakkant olvas

2021. szeptember 9., csütörtök

Tóth Gábor Ákos: Balatoni futár

 


Tóth Gábor Ákos legújabb könyvében a millenniumi Balatonra kalauzol el bennünket, egész pontosan Balatonfüredre. Bloggereink egy utolsó balatoni kiruccanásra invitálnak benneteket, mielőtt elbúcsúzunk az idei nyártól. Tartsatok velünk, és ha ügyesen válaszoltok az állomásokon feltett kérdésekre, egy nyereménypéldányt is nyerhettek a kötetből!

21. Század Kiadó
384 oldal
Besorolás: történelmi

Édesvízi ​mediterrán – A kezdetek

Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…

Három évvel vagyunk az utolsó magyarországi kolerajárvány után. Egy évvel az egész országot (sőt még a császárt is) megmozgató millenniumi ünnepségek előtt. Egy fiatal újságírót a rossz magaviselete miatt úgymond száműznek Balaton-Füredre…
Az országos történésektől mentes kis település lakói, de a fővárosi zaj elől idemenekülő nyaralóvendégek is csak egy különc, fura szerzetet látnak benne… Ám vannak, akik mégis kíváncsiak az ő belső világára: a Jókai villát felépítő mester, a füredi társaságot elkápráztató szakácsnő, a szeretetotthont igazgató „svájci” fantaszta, az egyik első hazai női fotós, az egyik utolsó bakonyi betyár, és nem utolsósorban Eötvös Károly, a Balatoni utazás című könyv szerzője…
Mindez akár idilli végkifejletet is jelenthetne, ha… a Balatoni Futár alapító-főszerkesztője nem botlana bele abba az eltűntnek hitt szerelmi levelezésbe, amelyet a házas Jókai folytatott a tizennyolc éves gyámleányával…

Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…

Idén Balaton lázban égtem, így egy (majdnem) jelenkori krimi után, most a 19. század végi Balatonhoz utaztam. Mindig is érdekelt, hogy hogyan nézhetett ki a Balaton és azt azt körülvevő városok / falvak a régmúltban, amikor még kevésbé volt felkapott nyaralóhely.
A szerző pedig pontosan ide visz el minket.

A főhősünk egy fiatal újságíró, akit félig büntetésből, félig munkából küldtek le ide, hogy tudósítson a legújabb társasági hírekről, pletykákról. Ő pedig nem túl nagy lelkesedéssel, de leköltözik, megismeri a tősgyökeres füredieket, szerelembe esik, több-kevesebb sikerrel próbál minél eladhatóbb és érdekesebb pletykákat begyűjteni, részt vesz a híres füredi Anna-bálon, találkozik az akkori kor híres embereivel és rajta keresztül betekintést nyerhetünk abba a korba, amikor a Balaton még csak keveseknek volt nyaralóhelye - a gazdagabbak inkább a tengerpartra utaztak, a szegényebbek pedig ide se nagyon jutottak el.
Persze szép lassacskán a hazai "elit" is felfedezi a tó szépségeit, egyre többen építenek villát, járnak le vitorlázni, megalakul a Yacht-klub és néhányan már a tóba is bemerészkednek. De a Balaton aranykora azért még jóval odébb van.

Arra felkészítek mindenkit, hogy a regény elég lassú. A mai felpörgetett világunkban, sok embernek ez túl lassú lesz és lehet, hogy fel is adja. Én is megküzdöttem eleinte vele, mert én is jobban szeretem az akciódúsabb regényeket, de éreztem, hogy nem szabad feladni. Szereztem magamnak egy-egy csendesebb délutánt, amikor nem zavart senki és belemerültem a történetbe. Szépen lassan átvettem azt a stílust, amit regény képvisel, nyugiban, élvezettel olvastam ezt a Balatonhoz szóló ódát. Mert bármi is történik a regényben, az messze kiviláglik, hogy a szerző a Balaton iránti szeretét írta meg ebben a könyvben.
És a Balaton már akkor is csodaszép volt - kevésbé zsúfolt és beépített. A szerző pedig gyönyörűen ír a tájról, Füredről, az ott élő emberekről. Szívesen tettem volna egy időutazást abba a korba és néztem volna meg én is "magyar tengert". Ezek a leírások, ezek a visszatekintések segítettek abban, hogy a kevésbé olvasmányos, vagy a számomra kissé lassú részeket is túléljem.

Mert a főhős nem volt számomra szimpatikus karakter, léha, minden porcikájából érezni, hogy mennyire nem szeretne itt lenni, inkább vissza szeretne jutni a számára otthonos Pestre. De mégis szükségünk van rá, hogy általa megismerjük a régmúlt Balatonját, érdekes betekintést kapjunk az akkori társasági életbe, megtudjunk kevésbé ismert történeteket híres emberekről és csak úgy élvezzük a várost és tavat. A történet végére, azért kapunk egy kis jellemfejlődést, de nekem ez kevés ahhoz, hogy megszeressem a főszereplőnket.

Érdekes volt olvasni arról, hogy akkoriban mi számított az újságok számára is fontos társasági eseményeknek, hogy már akkor léteztek a "szennylapok", amelyeket semmi más nem érdekelt, csak a tragédiák, a botrányok és a főhősünk hiába próbál érdekesebbnél-érdekesebb cikkeket írni a füredi életről, a főnökét semmi nem érdekli, csak az, amin kellően csámcsoghatnak az emberek.

És a regény vége? Nagyon tetszett, ahogyan végül alakultak a dolgok (nem írok semmit, mert nem akarok spoilerezni). Számomra ez a befejezés így, ahogy volt tökéletes. 

Összességében tetszett a regény, de őszinte leszek, úgy érzem, hogy az ilyen típusú regényhez még nem értem meg kellően. Voltak zökkenőim, volt, hogy picit pihentetnem is kellett a történetet, de végeredményben megkaptam azt, amit szerettem volna: megismerhettem a 19. századi Balatont és az ott élő embereket.

Borító: Figyelemfelkeltő, kellően retró, imádom! Bár az is igaz, hogy a történet nem annyira romantikus, mint amennyire a borító sugallja.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: a helyszín és a korszak leírása

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: van benne romantika, de nagyon nem ez a történet fő vonala

Értékelés: 


Nyereményjáték:
A Balatoni futár főszereplője, Csengődi, a könyv során több balatoni helyszínen is megfordult. Minden egyes állomáson koordinátákat találtok, amelyek alapján megtalálhattok egy-egy nevezetességet a Balaton körül. Az állomáshoz tartozó rubrikába ennek a nevezetességnek a nevét várjuk.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

                                                                46.770513, 17.241255

a Rafflecopter giveaway


A blogturné további állomásai:
Szeptember 6. - Ambivalentina
Szeptember 9. - Kelly és Lupi olvas
Szeptember 10. - Csak olvass!

2019. június 6., csütörtök

David Grann: Megfojtott virágok



David Grann elképesztő és elborzasztó dokumentumregényében lerántja a leplet a közel száz éve megoldatlan, oszázs indiánok ellen elkövetett gyilkosságokról, amelyek egész Amerikát izgalomban tartották a húszas években, miközben tanúi lehetünk az FBI megalakulásának is. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és nyerjétek meg a könyv egy példányát a kiadó felajánlásából!

Bookline, 2019
354 oldal
Fordította: Babits Péter
Goodreads: 4,10
Besorolás: történelmi, realista

National ​Book Award jelölés

A kötet alapján Martin Scorsese forgat filmet Leonardo DiCaprióval a főszerepben 
Amikor az 1920-as években kiderült, hogy az oklahomai oszázs indiántörzs „művelésre alkalmatlannak” nyilvánított földje alatt az Egyesült Államok legnagyobb olajkészlete húzódik, a törzs tagjai hirtelen a világ leggazdagabb embereivé váltak. Kalandorok és vállalkozók sokasága lepte el a vidéket, hogy a korabeli sajtót idézve a „rézbőrű milliárdosoktól” bérbe vett földeken meggazdagodjon. 
Ám egyszer csak valami egészen hátborzongató történt. 
A törzs tagjait egymás után meggyilkolták – volt, akit megmérgeztek vagy lelőttek, mást a vonat elé löktek. És azok is meghaltak, akik kérdéseket tettek fel vagy nyomozni próbáltak a rejtélyes halálesetekben. 
David Grann hosszú éveken át kutatott levéltárakban és nyomozott a helyszínen, hogy megismerje az amerikai bűnüldözés legsötétebb fejezetét, amely összefonódott az FBI megszületésével is. A nyomozóiroda első jelentős gyilkossági ügyében a fiatal és ambiciózus új igazgató, J. Edgar Hoover a legújabb technológiától kezdve a fedett ügynökökön át mindent bevetett, hogy sikert tudjon felmutatni, és ezzel igazolja az FBI létét. 
A nyomozás során felszínre került bűnök még a legedzettebb ügynökök gyomrát is megfeküdték.

Tinédzser lehettem, amikor először szembesültem azzal, hogy milyen üldöztetésben volt része az amerikai őslakosoknak a történelem során. Talán a "Farkasokkal táncoló" című film volt az, ahol először megdöbbentem, hogy mi is történt az indiánokkal és hogy a "halott rézbőrű a jó rézbőrű" volt a leggyakoribb kifejezés, amit velük kapcsolatban lehetett hallani.
Ez a megítélés sajnos az 1900-s évek elejére sem változott. Az őslakosok akkor is rezervátumokban éltek és a fehér lakosság megpróbálta teljesen ellehetetleníteni az életüket. Ez történt az oklahomai oszázs törzssel is, akiknek folyamatosan költözniük kellett tovább és tovább, egyre rosszabb földek és körülmények közé, míg ki nem derült, hogy az utoljára megvett földjük, egy sziklás, hegyes-dombos terület az Egyesült Államok egyik legnagyobb olajkészletét rejti. A nincstelen indiánok hirtelen meggazdagodtak - elképzelhetetlen mértékben, a fehérek persze ezt nem nézték jó szemmel és megpróbálták minden elképzelhető módon kiforgatni a vagyonukból az oszázsokat. 
Valakinek azonban ez sem volt elég és a törzs tagjai rejtélyes módon elkezdtek elhalálozni. Vagy hidegvérrel kivégezték őket vagy "hirtelen" gyógyíthatatlan betegségbe estek vagy még kegyetlenebbül ölték meg őket.
A törzs hiába próbálta megvédeni magát, hiszen a titokzatos gyilkos azokat is eltette láb alól, akik megpróbáltak segíteni az oszázsoknak.
Végül az akkoriban, frissen megalakult FBI vette a kezébe a dolgot és próbálta megoldani az akkor i idők egyik legvéresebb gyilkossági sorozatát...

Mollie (jobbra) a nővéreivel
Őszinte leszek, picit féltem, hogy mennyire lesz ez egy száraz történet, mennyire csak a tényekre hagyatkozik és felsorolásszerűen mondja el, hogy mi történt, de nagyon kellemesen csalódtam. Az író szinte regényszerűen mesélte el, hogy mi történt, ott izgultam végig, hogy vajon ki lehet a gyilkos. Gondoltam én mindenkire - hiszen rengeteg embernek állt érdekében kiírtani az egész törzset, de végül nem jártam messze az igazságtól és az lett az egyik felbújtó és gyilkos is, akire gondoltam.

Érdekes emberi sorsokat ismerhettünk meg, főleg az indiánokét és azon belül is Mollie Burkhart történetét - hiszen az ő családja volt az, aki a legnagyobb veszteségeket szenvedte el és akik miatt az egész nyomozás elindult. Az egész történet engem a "Gyilkos elmék" vagy a "Döglött akták" egy epizódjára emlékeztetett, hiszen az FBI akkori nyomozóinak utólagosan, visszamenőleg kellett felgöngyölíteniük az ügyet, hiszen amikor ez a gyilkosságsorozat történt, nem lett igazán előrelépés az ügyben, hiszen az emberekben vagy ott volt a félsz, hogy ha segítenek, megölik őket, vagy pedig annyira korruptak voltak és olyannyira érintettek az ügyben (nem jó értelembe véve), hogy nem nagyon tettek semmit a nyomozás érdekében.

Ami igazán elborzasztó volt, az az, amit és ahogyan tettek ezzel a szerencsétlen törzzsel. Kezdve azzal, ahogyan megpróbálták ellehetetleníteni az életüket, ahogy szinte dobálták őket egyik helyről a másikra, majd amikor végül szerencséjük lett, akkor meg megszállta őket mindenki és ott használta ki, ahol csak tudta.
Hogy mindent akár tízszeres áron kaptak meg, az egy dolog, de az, ahogy felügyelőket rendeltek ki minden egyes indián mellé, aki meghatározta, hogy mikor és mennyi pénzt vehetnek fel a SAJÁT vagyonukból - és így volt olyan, hogy a kisbaba meghalt, mert nem volt pénz gyógyszerre vagy éhezett a család, mert a felügyelő nem engedett megfelelő mennyiségű pénzt felvenni a családnak... És akkor a borzalmasabb dolgokat még nem is mesélem...

A könyv három részből áll, elsőként, szinte bevezetőként szemtanúi lehetünk a véres gyilkosságoknak, majd megismerhetjük az "igazságszolgáltatást" (nem véletlenül írtam idézőjelben, hiszen az akkori bírók, sheriffek, igazságszolgáltatók jó része enyhén szólva részrehajló volt - aki meg nem volt az, az hamar három láb mélyen találta magát a föld alatt...) és végül magát a nyomozást. 

A könyv minden során látszik, hogy az író mekkora munkát fektetett bele a "nyomozásba", a háttérmunkába, és nemcsak a leírt részekbe, hanem az illusztrációba is, hiszen rengeteg korabeli fényképpel színesítette a könyvet, ami segített még jobban elképzelni, hogy mi is történhetett akkor és a szereplőket is közelebb hozta hozzánk. Ezek a fotók bemutatták az áldozatokat, sőt a gyilkosokat is!, a korabeli helyszíneket (még a gyilkosságok helyszínét is - persze a jó ízlés határain belül) és az akkori életet is. Így is érdekes volt a könyv, de a képek hatalmas pluszt adtak hozzá.

Összességében egy megrázó történetet olvashattam, amit szerintem minden embernek meg kell ismernie, hogy lássa a gyarlóság, a pénz utáni hajsza (ismét) milyen mélységekbe képes süllyeszteni az embereket.

Borító: Figyelemfelkeltő, teljesen jó a történethez

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: ami történt az őslakosokkal

Érzelmi mérce: megrázó

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
A mai Kanada és USA területén több száz indián törzs élt, a 18-ik, de főleg a 19. századra pedig különösen kiéleződtek a konfliktusok a telepesek és az őslakosok között. A játékban ezúttal az indiánok sérelmére elkövetett leghírhedtebb mészárlások nevét keressük, amelyet a leírás alapján tudtok kitalálni (a mészárlások a helyszínekről kapták a nevüket).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A metodista lelkészből lett katonatiszt, John M. Chivington 700 – az előző esti italozás után részben talán még részeg – önkéntest számláló fegyveres osztagával megközelített egy 200 főt számláló indián tábort. A helyi indián főnök, Fekete Üst a korabeli szokásoknak megfelelően amerikai lobogót húzott fel a tábor fölé, hogy jelezze békés szándékukat. Amikor látta, hogy a katonák mégis támadásba lendülnek, még egy fehér lobogót is felhúzott, jelezve a megadást, de így sem tudta megmenteni embereit. Chivington fegyveresei a becslések szerint a tábor 70-163 indián lakóját mészárolták le.


A blogturné további állomásai:
Június 6 - Kelly és Lupi olvas
Június 7 -  Nem félünk a könyvektől

2018. július 7., szombat

Kate Quinn: Alice hálózata

Az Alice Hálózata című történelmi regényt, ami az első világháborúban működő női kémekről szól, tavaly Reese Witherspoon a nyár egyik könyvének választotta be a könyvklubjába. Magyarul a Maxim Kiadó jelentette meg az izgalmas történetet, melyet most három blogger fog bemutatni nektek. Tartsatok velük, hogy megismerkedjetek a bátor lányokkal, asszonyokkal, akik Alice hálózatát képezték és ha szerencsétek van, még a könyvet is megnyerhetitek a turné végén.

Maxim Könyvkiadó 2018. június 8. Mont Blanc válogatás
512 oldal
Fordította: Tomori Gábor
Goodreads: 4,23
Besorolás: Történelmi regény, kémregény, háborús

A ​második világháborút követő felfordulás idején egy amerikai egyetemista lány, Charlie St. Clair teherbe esik hajadonként, és közel jár ahhoz, hogy jómódú családja kitagadja őt. Ráadásul kétségbeesetten kapaszkodik a reménybe, hogy hőn szeretett unokatestvére, Rose, aki a háború alatt eltűnt Franciaország nácik megszállta részén, talán még él. Így amikor a szülei Európába küldik, Charlie Londonba szökik, eltökélve, hogy kideríti, mi történt az unokatestvérével. Ehhez Eve Gardinertől remél segítséget, aki egy iszákos, láncdohányos és rendkívül ellenszenves nő. Neki is van egy titka: egy női kémhálózat ügynöke volt, az Alice-hálózaté. Eve lelepleződött, és meg kellett tapasztalnia a háború legkegyetlenebb oldalát. Először nem akar Charlienak segíteni, ám a fiatal lány egy férfi nevét említi, akit Eve egykor szeretett, és aki gyanúja szerint elárulta a németeknek. Vajon él még a férfi, és más asszonyok végzete is az ő lelkén szárad? Eve elhatározza, hogy kideríti a férfiról az igazat, ezért segítséget ajánl Charlie-nak. Így ketten vágnak neki Franciaországnak: Eve, hogy kiegyenlítse a számlát, Charlie pedig, hogy végre békére leljen.

Egy időben faltam a háborús könyveket, de mostanában évi egy-két történettel megelégszem. Igaz, ezeket a javából válogatom, ilyen volt nemrég A bronzlovas, és most az Alice hálózata.

Charlotte St. Clair, azaz Charlie nagyon fiatal, még nincs húsz éves, new yorki egyetemista, a matematika az erőssége, jó családból való, mégis padlón van, a bátyja főbe lőtte magát, miután nem tudta túltenni magát a 2. világháború borzalmain. Charlie-nak ez mély sebet okoz, nem törődik a jó hírével, fűvel-fával lefekszik, mintha attól érezne valamit, nem csoda, hogy teherbe is esik. Anya Európába vonszolja, hogy egy svájci klinikán megoldják a kis problémáját. A lány azonban elszökik, és egy régi tervét váltja valóra, felkeres egy kémnőt, aki segíthet nyomára bukkanni Rose-nak, két évvel idősebb unokatestvérének, akinek pár éve nyoma veszett Franciaországban a német megszállás idején. A híres háborús hősnő, Evelyn Gardiner árnyéka önmagának, nem fogadja szívesen a lányt, már nem hozza lázba a kémkedés, a cigi és a piásüveg társaságában tengeti napjait, az emlékek lassan mérgezik napról napra. Amikor Charlie René nevét említi az eltűnt unokatestvérével kapcsolatban, megdermed a levegő, előtörnek a múlt árnyai, és Eve mégis elvállalja a munkát, magukkal viszik Finnt is, aki Eve mindenese, például ő tölti be a sofőr szerepét. 
Meg kell itt jegyeznem, hogy a fülszöveg hibás. Eve sosem szerette René-t, valójában a szeretője volt, kényszerből, hazafiasságból, de sosem szerette. Halottnak hitte a férfit, ezért nem kereste a háború után, de most, hogy jó eséllyel az élők között van, végre megbosszulhatja az árulását.

Két szálon fut a cselekmény, Eve 1915-ös beszervezésétől indul az első világháború eseményeihez kapcsolódva, és a másik idősík Charlie 1947-es nyomozása, amibe Eve is bekapcsolódik. Egyszerűen zseniális volt ez a két szál, pontosan adagolta a szerző az információkat, egészen addig, amíg a múlt és a jelen összefonódik, és kialakul a katarzis, ami megrázó, és nekem tökéletes lezárást jelentett. 
Nem tudok másként beszélni a kémhálózat szereplőiről, mint a legnagyobb elismerést érdemlő nőkről, akik mindent kockára tettek az ellenállásért, a hazájukért. 
Eve-et, mint sok kortársát, bármekkora hazafiság fűtötte, természetesen nem juthatott ki a frontra harcolni. Egyedül a kémkedés lehetősége merült fel, amit különleges adottságának köszönhet, megtetszett az ártatlan arca egy tisztnek, ezzel az arccal leplezni tudja az érzelmeit, és a dadogásával párosulva butácskának tűnik, akire senki sem gyanakszik. Van mit eltitkolni, ugyanis angolul, németül és franciául is hibátlanul beszél, egy rövid kiképzés után máris bevetik a megszállt francia területen. Alice hálózatába kerül, a leghíresebb és legjobban működő kémhálózatba, akik több mint 100 taggal bírtak és folyamatosan szállították az információkat. A nők a legkülönfélébb álruhákban jöttek mentek a határon, a jelentéseket rizspapírra írták, amit hajtűkre csavartak és a kontyukba rejtve csempészték át, és még tucatnyi más módon. Lili volt a hálózat feje, egy elszegényedett nemesi családból származó nő, valódi nevén Louise de Bettignies, hatalmas tapasztalattal és ezernyi trükkel rendelkezett. A szerző valós személyről mintázta a karakterét, mint annyi más karaktert is a történetben. Eve feladata az volt, hogy felszolgálóként dolgozzon egy francia étteremben, akinek a tulajdonosa kollaborált a németekkel. Gyakori vendégek voltak itt a német tisztek, és Eve szinte minden nap elcsípett valami információt a háborúval kapcsolatban. Hamarosan felfigyelt rá a tulajdonos és a szeretőjévé tette, Eve nem tud mit tenni, ha ellenáll, elveszti az állást, így viszont még több információt tudott szerezni. René áruló és szörnyeteg, aki lelkileg és fizikailag is tönkretette Eve-t és ez bosszúért kiált.
A regény nem rövid, az 500+ oldalt mégsem tartottam soknak, a történet igényli ezt a terjedelmet. Eve az igazi főszereplő, de Lili szorosan mellette áll, mindketten nagyon erős karakterek, akiknek az élete tele volt kihívásokkal. Ők megmutatták a társaikkal együtt, hogy nőként is helyt tudnak állni, bár a veszteségek és a fájdalom rányomta a bélyegét a sikerekre.
Charlie fejlődése magasan ível, önállóvá, függetlenné válik, saját döntéseket hoz, pedig a Kis Problémával a hasában ez nem könnyű. Sosem volt az, de itt van neki Finn, akivel szívesen megismerkedtem volna az életben is. Charlie logikusan gondolkodik, szellemes, és ez Finnek újdonság, lehengerli a lány, bár nekem egy-két dolognál rezgett a léc, hogy mennyit viselnek el egymásból. 
A szerzőt megszerettem, szerintem csodálatosan ír, gyönyörűek a leírásai, átéreztem mindent, legyen az szenvedély vagy szenvedés. Hatalmas kutatómunka előzhette meg az írást, hiszen a valóságból vett több eseményt, ötletet és karaktert. Biztosan fogok még olvasni tőle, legyen az bármilyen zsánerű könyv, a stílus remek, szívbemarkolóan valóságos, ugyanakkor kellően ellensúlyoz a humorával. Túl minden kémhistórián ez a történet ennél többről szól, tanúi lehetünk egy barátság kialakulásának, ami az elején elképzelhetetlennek indult, és ami átalakul valami egészen másba, igazi családi kapcsolatba.
Meg kell említeni a szerelmi szálat is, ami Charlie és Finn között alakul, ennek fő pillére az őszinteség, ami persze nem ment könnyen, csettintésre. Nagyon szurkoltam nekik, mert ez a lelkileg sérült skót fiatalember éppannyira megérdemli a boldogságot, mint Charlie.
Az epilógus gyönyörű, szívmelengető, nem is kell ennél jobb befejezés. 
Minden kedves olvasómnak ajánlom a regényt, kellenek ezek a történelmi regények a múltunk megismeréséhez, tudnunk kell, mit tettek meg a békés jövő érdekében ezek a nők, nélkülük másként alakult volna a történelem.

Borító: Szép.
 
Kedvenc karakter: Eve

Szárnyalás: Kis Probléma.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:   Megrendítő kínzásokról, szenvedésről olvasni, de nem ez a legkeményebb, amit valaha olvastam.

Értékelés:




Nyereményjáték:

Mivel a regényben kémnőkről van szó, őket keressük a játékunkban is. Elvégre rengeteg filmben és tévésorozatban szerepeltek már. A feladat egyszerű: ismerjétek fel a fikciós kémnőket és írjátok be a nevüket (nem a színészét, nem a film címét, hanem a karakterét, akit játszottak) a Rafflecopter megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway 

Állomáslista

07.02 Olvasónapló
07.04 Szembetűnő
07.06 Kelly és Lupi olvas




2016. december 8., csütörtök

Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek


December 7-től a Blogturné Klub tagjai is vízre szállnak Ruta Sepetys Tengerbe veszett könnyek című alkotásával. Az írónő másik könyve már nagy sikert aratott nálunk a maga turnéján, most pedig az épp a napokban a Goodreads Choice Awardsot nyert kötet történetében merülünk el nagy izgalommal. Ha már a legjobb YA a Goodreads olvasók szerint, a mi listánkról sem hiányozhat. És ha velünk együtt merültök el Ti is a könyvben, még akár a Maxim által felajánlott 3 könyv egyikét is elnyerhetitek.

Maxim Könyvkiadó
420 oldal
Fordította: Bozay Ágota
Goodreads: 4,38
Besorolás: YA, háborús, történelmi

A ​​háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit…
Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. De ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak.
Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért.

Ruta Sepetys a Kalitkába zárt álmok című könyvével beírta magát a kedvenc szerzőim közé, így nagyon vártam  a Salt to the Sea magyar megjelenését és nagyon büszke vagyok rá, hogy a magyar cím kiválasztásában benne  volt a kezem. 
A mai 16-20 évesek  már csak a történelem könyvekből és a régi dokumentum filmekből ismerik a háború fogalmát, a szüleik, sőt a nagyszüleik is később születtek már. Nehéz olyan könyvet találni, ami az első soraitól megragad és nem ereszt el, bármilyen borzalmakat kell átélni, bármennyi szenvedést kell elviselni, csak olvasol és olvasol, mert hozzád nőnek a szereplők, mert drukkolsz nekik, életben kell maradniuk!
Ruta megcsinálta ebben a regényben azt, amit nagyon kevesen tudnak, olyan narratívával oldotta meg a történetmesélést, ami egy pillanatra sem engedi lankadni a figyelmet. A négyféle nézőpont gyorsan váltakozik, ez dinamikussá teszi a könyvet. 
Nekem Joana karaktere tetszett a legjobban, ő 21 éves csupán, ápolónő és Litvániából menekült el még korábban. Állandóan figyeli az embereket, sokat leolvas már a mozdulatokból is. Kódolva van benne a törődés, a segíteni vágyás.
Borostyán szoba
Emilia egy 16 éves lengyel lány, aki nyolc hónapos terhes. A háború végén, német területen nem is tudom melyik a nagyobb baj. Ha kiderül hogy lengyel azonnal táborba viszik, ha az úton kényszerül szülni nem éri el a célját. 
Florian egy restaurátor gyakornok, aki sajátos bosszú hadjáratot visz véghez, mivel a saját szemével győződött meg a németek műkincsharácsolásáról és saját főnöke lopásairól. A híres Borostyán szoba, a világ nyolcadik csodája is ennek az erőszakos műgyűjtésnek lett az áldozata a többi 50000 műkinccsel együtt, amit a németek átcsoportosítottak a saját területükre. Florian helyes fiú, az út során Emilia lovagként emlegeti magában, és az ápolónő sem közömbös iránta.
Ezek a fiatalok mind egy cél felé tartanak, eljutni valamelyik még nem megszállt kikötőbe, ahonnan hajóval utazhatnak tovább, biztonságos területre, mert itt a sarkukban vannak az oroszok. Az olvasás során a tudatom utolsó zugából is eltűntek a hős orosz katonákról őrzött képek, amit annak idején belém sulykoltak a múlt században, a valóság, amit Ruta személyes beszélgetések alapján gyűjtött és beleírt a regénybe, na az róluk az igazság.
Ruta elképesztően valóságos leírást ad, emlékszem, amikor itt volt dedikálni, már akkor említette ezt a könyvet, akkor dolgozott a kutatáson, elutazott a helyszínekre és a saját gyökereit is megmozgatta, hiszen a családja is érintett volt a litván kitelepítésekben. A történelmi háttér valóságossága mellett az ő szinte lírai írásmódja is mélyen hat, érzelemgazdag és erős hatással van rád. 
Amikor szusszannál egyet a könyv felét elhagyva, hogy végre ott  a kikötő, ott a rengeteg hajó, ne gondold, hogy vége a megpróbáltatásoknak. A regény itt fordulópontra ér, és a középpontba a Wilhelm Gustloff  üdülőhajó kerül, amely kifut Gotenhafen kikötőjéből  az 1500 férőhelyén 10000 emberrel. Az idő szorította az evakuálást, minél gyorsabban, minél több embert kellett a hajóra irányítani, elsőbbséget kaptak a gyerekek és a nők.
Innen filmszerű az egész, egy őrület, félelem, menekülés, és egyszerűen nem tudod letenni a könyvet, amíg a végére nem érsz. Sírsz majd, de ezek a könnyek nem hiába hullanak, hiszen rájuk emlékezünk, az ártatlan áldozatokra. Ez a történet olyan, amit kortól függetlenül olvasnod kell, olyan,  amire garantáltan emlékezni fogsz.

Borító Kifejező, nagyon tetszik
 
Kedvenc karakter: Joana

Szárnyalás: A félfülű nyúl.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Erősen hatnak az érzelmekre a tragikus események, a háború, de ezek olyan történelmi emlékek, amiről tudnunk kell, olvasnunk kell.

Értékelés:



Nyereményjáték
Ezúttal egy nagyon egyszerű, lájkolós játékkal készültünk nektek, mert semmiképp sem szeretnénk elvonni a figyelmeteket a könyv témájától. Nem mindig a játéké a főszerep, van, amikor el kell merülni a komolyabb témákban. Mi most ezt tesszük, reméljük, Ti is velünk tartotok.

a Rafflecopter giveaway

Állomások:
12.07 - Kelly Lupi olvas
12.09 - Bibliotheca Fummie
12.11 - Always Love a Wild Book
12.12 - Book Heaven
12.14 - Szembetűnő
12.16 - Deszy könyvajánlója
12.18 - CBooks



2015. szeptember 9., szerda

Philippa Gregory: A király átka (Rózsák háborúja #6)


Philippa Gregory neve tagadhatatlanul egybeforrt az angol történelmi regényekkel. A Libri Kiadó jóvoltából ezen a nyáron egy újabb remekkel, a Rózsák háborúja hatodik részével bővült a magyar olvasók könyvespolca. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, utazzunk vissza a 16. századi Angliába, és ismerkedjünk meg együtt Philippa Gregory: A király átka című regényével. Ha velünk tartotok, a turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát.

Libri, 2015
662 oldal
Fordította: Mihály Árpád
Goodreads: 3,93
Besorolás: történelmi

Egy szép és becsvágyó nő története - és egy igaz szerelemé.
Plantagenet Margitot (avagy Margaret Pole-t) rokoni szálak fűzik az uralkodó Tudor-házhoz, de Artúr walesi herceg és Aragóniai Katalin tanácsosaként mindezt titkolnia kell. Artúr váratlan halálát követően Katalin . férje utolsó akaratának megfelelően - hozzámegy VIII. henrikhez. Marharet továbbra is Katalin királyné legfőbb bizalmasa marad, de az udvarban betöltött pozícióját mind Boleyn Anna felbukkanása, mind a Tudor-ház egyre valószínűbb bukása veszélyezteti. Hiába befolyásos és szent életű, Margaretnek választania kell: hűséget fogad a zsarnok királynak, vagy imádott királynéja mellett marad, és ezzel beteljesíti a Tudor-átkot...
Szerelem, ármány, hűség és árulás.
Philippa Gregory vitán felül a királyregények királynője.


Ismét őszinte leszek veletek. Anno bemagoltam az angol történelmet is, ahogy a többit is, de a rengeteg név, a sok évszám teljesen érdektelenné tette számomra az egészet és boldog voltam, amikor túl voltam a vizsgákon és többet nem kellett foglalkoznom velük. Szerintem abból a korszakból egyedül VIII. Henrik maradt meg bennem, de ő is csak azért, mert nem kevés feleséget fogyasztott el.
Aztán pár évvel ezelőtt a barátaim javasolták a Tudorok című sorozatot, ami persze nem volt túlzásoktól mentes, de mégis érdekessé tette azt a korszakot, majd 2 évvel ezelőtt kijött A fehér királynő című tévésorozat, ami végképp meghozta a kedvemet, hogy picit jobban belevessem magam ebbe a korszakba. Viszont a fehér királynő és a tudorok között maradt egy nagy üres folt, és számomra ennek az űrnek a kitöltésére hivatott ez a regény.

Philippa Gregory-tól már olvastam egy történelmi, ifjúsági regényt, amit pár apró hibától eltekintve nagyon szerettem, így nagy elvárásokkal kezdtem neki ennek a történetnek. A sorozat eddig részeit nem olvastam, de mindenki megnyugtatott, hogy ami fontos, azt így is érteni fogom. Nem is volt ez másként, többek között azért sem, mert az írónő a könyv legelején ad egy nagyon gyors összefoglalót ami sokban segített belerázódni a történetbe. Amit a legjobban szerettem ebben a regényben, az a hitelesség. Minden fejezeten látni, hogy milyen hatalmas háttérmunkát végzett Philippa a regény megírása előtt. Ettől függetlenül egy percig sem éreztem, hogy száraz adathalmazt kaptam volna, hiszen az akkori kor egy fontos, de mégis könnyedén elfeledett szereplője, Plantagenet Margit (vagy más néven Margaret Pole) szemszögéből látjuk a történéseket.
Ő pedig igazán benne volt a sűrűjében, hiszen maga is elég közel állt a trónhoz, VII. Henrik feleségének barátnője volt és a trónörököst, Artúrt és jövendőbelijét, Aragóniai Katalint pesztrálta, majd Artúr halála után VIII. Henrik és Aragóniai Katalin lányát, Máriát nevelte. Tanúja volt VIII. Henrik felemelkedésének, majd őrületének és hanyatlásának.
Margaret Pole
Margaret számomra nagyon különleges szereplő. Erős, okos asszony, hiszen tudta, hogy a származása miatt mekkora veszélyt jelent a királyra, így meghúzva magát próbálta egyengetni a családja és szerettei sorsát. Néha úgy éreztem, hogy picit keményszívű, de végül rádöbbentem, hogy ez nem kőszívűség, csupán okosan és ésszerűen döntött bizonyos helyzetekben. Érdekes volt betekintést nyerni abba, hogy az uralkodó váltás mennyire befolyásolhatja egy család sorsát: az egyik pillanatban még éled a gazdagok kiváltságos életét, a másik pillanatban pedig minden hátrahagyva menekülsz...
Különlegesnek tartottam, hogy egy asszony volt a főhősnője egy ilyen korszakban játszódó regénynek, hiszen akkoriban a nők eléggé háttérbe szorultak, bár az is biztos, hogy rájuk aztán végképp igaz volt az a mondás, hogy minden sikeres férfi mögött egy erős asszony áll. Csak ugye a krónikák inkább a férfiak hőstetteiről szólnak, nőket nem volt akkoriban ildomos előtérbe helyezni.
És a korszak? Amennyire gyerekként szerettem volna hercegnőnek lenni, szép ruhákban járni, most, érettebb fejjel (és sok történelmi regény olvasása után) már nem vagyok annyira biztos abban, hogy szerettem volna abban a korban élni. Ahol az emberi életnek nem sok értéke volt; ha nő voltál - akár szegény, akár gazdag - nem volt beleszólásod, hogy kihez adnak feleségül, és csak egy dolgod volt - fiú örököst szülni a férjednek. Ha gazdag voltál és nemes, akkor az életed az adott uralkodó kénye kedvétől függött, ha igazat mertél szólni, akkor aztán végképp nem maradtál hosszú életű. A férjek gyakran csatáztak, az adott uralkodót istenítették vagy épp konspiráltak, néha megölték őket, így a család, a birtok igazi ura gyakran az asszony volt, akinek rengeteg dolgot kellett egyszerre kézben tartania. Ugye hogy így már nem is annyira izgalmas a "hercegnők" élete? 
 
A regény másik főszereplője pedig igen, VIII. Henrik. A történelemkönyvekbe főleg a kivégzett feleségei számával írta be magát, mi viszont Margaret révén picit árnyaltabban ismerhetjük meg az uralkodót. Érdekes volt látni, hogy mi minden vezethetett odáig, hogy a fiatal, jóképű, nőfaló hercegből egy őrült zsarnok váljon. Hogy mennyire másként nevelték, mint a bátyját, Artúrt, akit ugye eleve uralkodónak szántak és mennyi minden hiányzott abból, hogy Henrik is jó király legyen.
 
És akkor még ugye ott volt a "király átka" is, ami az egész történetet körbefonja. Az akkori kor embere komolyan hitt benne, a mai tudósok szerint viszont VIII. Henrik ritka típusú vére okozhatta a sorozatos csecsemőhalálokat. De bármelyik is igaz, nagyon szívszorító volt olvasni arról, hogy hány babát veszítettek el a királynék, miközben próbáltak a "feladatuknak" megfelelni.  

Azt azért bevallom, hogy a rengeteg név néha kavargott bennem, úgyhogy a könyvben időről-időre fellelhető sok családfa jó szolgálatot tett. Ami pedig nagy plusz adott, az a végén lévő szerző jegyzete. Philippa itt jó pár történettel, ténnyel, konspirációval kiegészíti a leírtakat, amelyek segítik a történet és a szereplők jobb megértését.

Összességében örülök, hogy Philippa és én újra találkoztunk, mert egy újabb izgalmas történetet olvashattam egy általam kevésbé ismert, de nagyszerű asszony életéről egy olyan korszakban, amelyről sokan azt hisszük, hogy már mindent tudunk róla, de mégis sok újdonsággal szolgálhat.
A regényt mindenképpen 16 éven felülieknek ajánlom olvasásra.

Borító: Sötét és komor, mint a korszak, amiben a regény játszódik.

Kedvenc karakter: Margaret Pole

Szárnyalás: számomra az egész történet a hitelessége miatt

Mélyrepülés: zavaró volt, hogy a főszereplő hol Margit volt, hol Margaret (nem tudom hogy az eredeti regényben is így van-e)

Érzelmi mérce: Van benne aprócska szerelmi szál, de ez a korszak nem a nagy érzelmekről volt híres...

Értékelés:


Blogturné extra - borítók
Mutatok nektek pár külföldi borítót a teljesség igénye nélkül:

Az angol és a bolgár borítók mind vagy teljesen, vagy részben VIII. Henriket ábrázolják:

 

A lengyel borítón már egy női alak, remélhetőleg Margit is szerepel, de VIII. Henrik még mindig ott van, bár már háttérben, mutatva, hogy a történet főszereplője nem ő.


És íme a portugál borító, amlyen már egyáltalán nem szerepel Henrik, csak egy női alak - aki szerintem szintén Margit lehet. Itt már világosan látni, hogy a regénynek női főszereplője van:


Nyereményjáték:
A könyvben, ahogy a korban általában, kulcsfontosságú szerepet kap, hogy a király és királyné minél hamarabb gondoskodjon törvényes fiú utódról - ez azonban sokáig jelent problémát - talán épp a király átka miatt? A magyar történelemben szintén találunk jó néhány esetet, mikor bizonyos akadályok merülnek fel a trónutódlással kapcsolatban. Játékunkban most egy kis történelmi kalandra hívunk Titeket. A feladatotok, hogy kitaláljátok, mely királyról van szó - a nevét pedig várjuk a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A nyerteseket e-mailben értesítjük! Kérjük, hogy az értesítésre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben újrasorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Ez a 18. századi Habsburg királyunk 1716-ban vesztette el egyetlen fiú örökösét, s uralkodásának további részében azon igyekezett, hogy leánya számára biztosítsa a trónöröklést. Ezt az 1723-ban elfogadott Pragmatica Sanctio biztosította is. ennek értelmében 1740-ben a magyar trónra lépett egy olyan királynő, aki egészen 1780-ig volt hatalmon hazánkban. Ki lehet ez a király?


A blogturné további állomásai:
Szeptember 7 - Szembetűnő
Szeptember 8 - Deszy könyvajánlója
Szeptember 9 - Kelly Lupi olvas

Rendszeres olvasók