Rosie Andrews: Az erdő

 

A 21. Század Kiadó újabb különleges hangulatú, borongós történetet hozott el számunkra Rosie Andrews-tól. Az erdő című regényben egy rejtélyes haláleset nyomába eredünk főhősünkkel együtt, aki azonban nem sejti, hogy kutatása során egy egyszerű bűnténynél bonyolultabb és hatalmasabb erőkkel kell megküzdenie. Tartsatok öt bloggerünkkel az állomásokon keresztül, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!

21. Század Kiadó, 2024

350 oldal

Fordította: Borbély Judit Bernadett

Goodreads: 3,31

Besorolás: történelmi fikció, thriller

Az erdő mélyén valami éledezik.

Catherine színleg azért érkezik a birtokra, hogy betöltse a megüresedett nevelőnői állást, valójában azonban az előző nevelőnő eltűnése után nyomoz.

Az isten háta mögötti birtokon áldatlan állapotok uralkodnak.

A nyomok a kúriát körülfogó erdő mélyére vezetnek, ahol emlékezet, gyilkosság és mítosz kibogozhatatlanul fonódik egybe. Sikerül-e kiderítenie Catherine-nek, mi történt az elődjével?

Mindig is szerettem az olyan történeteket, amelyek egy régi kastélyban/kúriában/udvarházban játszódnak, ahol valami rejtélyes gyilkosság/eltűnés történik és a főhős próbálja kideríteni, hogy mi is történt valójában. Ezt persze tetézi az, ha mindez valahol az istenhátamögött helyezkedik el, az időjárás pedig komor, ködös. Általában valami kísértetjárta sztorinak indulnak, aztán kiderül, hogy sima bűntény történt, csak a gyilkos a misztikum ködébe próbálja elrejteni a tettét.

A szerző pedig pontosan ezt követte helyszínként: a ködös, sötét, őszi, komor Wales egyik udvarházába helyezte el a regényét.

A főhősnőnk Catherine, aki ide szegődik el nevelőnőnek. Ez persze csak álca, hiszen az előző nevelőnő a testvére volt, Emily, aki állítólag öngyilkos lett. De csak ennyit információt kapott róla, kurtán-furcsán, így nekiindul, hogy kiderítse az igazságot.

A kezdés pedig elég borzongató: egy szótlan kocsis, aki annyit mesél csak, hogy az erdő veszélyes, rejtélyes és nem szabad oda benni, az időjárás és évszak pont ehhez ad komor hátteret. Catherine megérkezvén sem tud szabadulni a rossz érzéseitől, hiszen a hatalmas házban alig laknak, minden hideg, sötét, poros, a házvezetőnő elég mufurc, a ház ura és annak leánya pedig több, mint furcsa. A megérkezését követően pedig szinte azonnal történik egy újabb haláleset...

De Rosie Andrews nem elégszik meg csak ezzel a helyszínnel, hiszen kapunk egy másikat is, egy szénbányát, amiben embertelen körülmények között dolgoznak az emberek, szinte éhbérért. Ehhez a helyszínhez pedig megkapjuk a másik "főszereplőt", Arthurt, aki a helyi orvos unokája, és aki messziföldről érkezett azért haza, hogy a ház urát meggyőzze arról, hogy a birtokán lévő erdőt ne bolygassa. Érkezésével és kutakodásával pedig ő is eléggé belenyúl a darázsfészekbe.

Kicsit fura volt nekem ez a párosítás, hiszen az egyik nagyon gótikus és misztikus volt, a másik pedig rettentően földhözragadt az akkori emberek problémáival, de éreztem, hogy a két szál valahogyan kapcsolódni fog egymáshoz és csak ki kell várnom, hogy összeérjen a két történet, ami persze a regény végén meg is történt.

A feszültség pedig nőttön-nőtt. Nemcsak a helyszínek borús hangulata, hanem egyrészt az is, hogy mindenki szinte rejtegetett valamit (még a főszereplők is), másrészt pedig az időről-időre kapott apró történetmorzsák is mind inkább alakították a regény légkörét.

Amivel igazán problémám volt, hogy túl sokat akart szerintem a szerző - misztikusnak is lenni, gótikusnak is lenni, legyen benne természetfeletti szál, de mellette legyen benne teljesen hétköznapi tragédia is. Ez itt és most nem ment szerintem annyira, nekem kissé túlbonyolított lett a történet és egy idő után volt, hogy itt-ott elveszítettem a fonalat. Azért az írónő tud valamit, hiszen bár az egyik titkot aránylag hamar megfejtettem, de a másik megfejtése teljes meglepetésként ért.

Az apróbb problémáimtól eltekintve a regény gyorsan olvasható, a fordítás nagyon jól sikerült, a fejezetek voltak annyira rövidek és olyan izgalmas végűek, hogy mindig tovább és tovább akartam olvasni, míg egyszer csak vége lett a regénynek:). Nem mondom, hogy minden kérdésemre választ kaptam, volt, ami sokáig elgondolkodtatott, ez részben előnyére, részben hátrányára vált a történetnek.

Összességében azonban nem egy rossz regény ez, egy borús, ködös őszi estére bekuckózva kíváló olvasmány, amit azoknak ajánlok, akik szeretik az ilyen kicsit gótikus hangulatú, rejtélyes regényeket.

Borító: Nem rossz, sok részletében utal a történetre, bár nekem ez így picit meseszerű

Kedvenc karakter: - 

Szárnyalás: az alaptörténet

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: néhol hátborzongató, néhol megdöbbentő

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban további KULT Könyvek után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Egyetlen rossz döntés egy életen át tartó fájdalomhoz vezet, és csak isten a tudója, hogy még mi mindenhez.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Október 21 - Könyv és más
Október 24 - Readinspo
Október 26 - Kelly és Lupi olvas
Október 28 - Szembetűnő

Október 30 - KönyvParfé

Daniel Mason: A ​tél katonája

 

Maxim Kiadó, 2020

380 oldal

Fordította: Ipacs Tibor

Goodreads: 3,99

Besorolás: torténelmi fikció, romantikus

Bécs, ​1914. Lucius ifjú orvostanhallgató, amikor Európában kitör az első világháború. Rabul ejtik a frontsebészetről szóló szép, romantikus történetek, így rögtön jelentkezik önkéntesnek, arra számítva, hogy egy jól felszerelt, tábori kórházba kerül. Ám amikor megérkezik a Kárpátok egy távoli, magasan fekvő völgyében álló, katonai célra rekvirált templomhoz, egy olyan előretolt állást talál, ahol farkasordító hideg van, és korábban tífusz tombolt. A többi orvos már elmenekült, és csak egy rejtélyes ápolónő maradt ott: Margarete nővér. De Lucius kezében még sosem volt szike. Miközben a téli tájon dúl a háború, beleszeret abba a nőbe, akitől meg kell tanulnia a kényszer diktálta, brutális orvoslást. Egy nap egy különös katonát hoznak be hozzájuk a hóból, akinek az egyenruhája furcsa rajzokkal van kitömve. Bár menthetetlennek tűnik, de végül Lucius olyan döntést hoz, amely örökre megváltoztatja az orvos, a beteg és a nővér életét. A birodalmi Bécs aranyozott báltermeitől a keleti front jeges erdeiig, a kézzel összetákolt műtőtől a csatamezőn száguldó kozák lovasságig: ez a könyv a háború, a gyógyítás, a család és a megtalált szerelem története a történelem viharai közepette, mely bemutatja, milyen hibákat követünk el, és milyen becses lehetőségek adódnak, hogy azokat jóvátegyük.

Őszinte leszek, valahogy átugrottam a fülszöveg első során, ahol a dátumból azonnal kiderül, hogy a történet az I. világháború idején játszódik. A borító alapján én a II. világháborúra tippeltem és nem is érhetett volna nagyobb meglepetés, mintsem, hogy a történet máskor játszódik. Viszont így még inkább izgalmas volt számomra a regény, mert nem túl sok történetet olvastam, ami az I. világháború alatt játszódott volna.

A történet szerint Lucius egy fiatal orvostanhallgató, aki ahelyett, hogy valódi kórházban tanulná az orvoslást, a fronton szerez gyakorlatot, hiszen kitör az I. világháború, ő pedig a többi fiatallal együtt, romantikus képzelgések közepette bevonul. "Orvosként" egy istenhátamögötti, eldugott völgyben lévő "kórházba" kerül. A kórház szó nem véletlenül került idézőjelbe, mert egy falu temploma lett kinevezve kórháznak. A helyszínen egy felfegyverzett, kissé őrült fiatal apáca fogadja, a többi orvos vagy meghalt, vagy elmenekült.

Lucius pedig itt aztán belekerül az élet sűrűjébe, hiszen ő még operálni se operált senkit, itt pedig megküzd tífusszal, amputációkkal, nemi betegségekkel, mentális problémákkal... Persze az ifjú apáca, Margarete nővér ott van mellette, segít neki, sőt tanítja, oktatja. Természetesen a folyamatos együttlétük Luciusban olyan gondolatokat ébreszt, amit egy nővér iránt soha nem volna szabad éreznie. De vajon van esélye egy fiatal, tapasztalatlan orvostanhallgatónak és egy szintén fiatal, de Istennek elkötelezett apácának?

A regény olvasását sokáig halogattam. Hol túl nyár volt hozzá, hol túl tavasz, hol túl jó volt a hangulatom, hol túl borús, hogy egy háborús regényt olvassak. De végül belefogtam és rettentően pozitívan csalódtam! A történet bár picit lassan indul, de egy idő után már annyira érdekes lett a számomra, hogy alig tudtam letenni a könyvet. "Szerencsére" a háború valódi borzalmai itt messze vannak, hiszen ez a kórház, ahogy írtam, egy eldugott kis völgyben fekszik, így a csaták elkerülik őket. De mégis teljesen tisztában vagyunk, hogy mi zajlik a világban, hiszen folyamatosan érkeznek a sebesültek, a szerző pedig rettentő érzékletesen írja le, hogy milyen sérüléseket szenvedhettek a katonák és mennyire kezdetlegesen tudták őket gyógyítani. Néha maga a kezelés rosszabb volt, mint maga a sérülés. Lucius pedig a sok fizikai sérült mellett megpróbálja a mentális sérülteket is kezelni, több-kevesebb sikerrel.

Sajnos az élet nem engedi, hogy Lucius és Margarete együtt maradjanak, elszakadnak egymástól és itt jön a következő nehézség.. hogyan lehet bárkit is megtalálni a háború káoszának közepette. A történet egyszerre volt brutális és gyönyörűen írt, a szerző néhol olyan képi részletességgel írt a borzalmakról, hogy a hideg is kirázott. Aztán hirtelen átmentünk valami nyugodtabb területre, bemutatta, hogy a sok szörnyűség között is kivirágozhat a szerelem. Persze ez nem maradhatott így sokáig, hiszen háború volt, így újra megkaptuk a borzalmakat... Majd pedig a reményt, hogy mégis megtalálhatják egymást a háború közepette is. De a remény csalfa és nem mindig hozza meg azt, amire vágyunk vagy úgy, ahogyan vágynánk.

A háború ellentételezéseként pedig megismerjük, hogy az otthon maradottak hogyan élik meg ezt az egészet, hiszen a fiús szülők várnak, reménykednek, hogy a gyermekeik túlélik ezt a vérzivataros időszakot, a lányos szülők pedig már annyira "lentebb adják az igényeiket", hogy már bármilyen férfi jó férjjelöltnek, aki nem veszített el egy testrészt vagy bármi fontosabb szervet... Higgyétek el, hogy ezen részek sem voltak megnyugtatóak...

A történet vége pedig? Számomra meglepő fordulattal végződött, amit még mindig nem tudok eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem :).

Összességében nagyon tetszett a regény, egyedül azért nem tudok öt pillangót adni rá, mert amennyire "jó volt" a szerző a háború és az orvosi részek leírásában, úgy veszett el a szerelmi részeknél. Itt is beigazolódott, hogy nem minden férfi tud romantikus részt írni. Hát itt sem igazán sikerült Daniel Masonnek, pedig ez lett volna az a rész, ami segíthetett volna kicsit feloldani a sok borzalmat. Ettől függetlenül szerintem egy nagyon jól összerakott történet lett, ami elég érzékletesen mutatja be az I. világháborút és annak a szörnyűségeit, de itt és most nem a katonák, hanem az orvosok szemszögéből.

Borító: Nem vagyok tőle elájulva. Valahogy nem azt a hangulatot hozza, mint amit a könyv adott. Megnéztem a többi kiadást, vannak ennél a borítónál ezerszer jobbak is. Nekem a katona ruhája miatt azonnal a II. világháború ugrott be (ha volt ilyen egyenruha az I. világháborúban is, akkor elnézést!)

Kedvenc karakter: Lucius, Margarete nővér

Szárnyalás: Ahogy átadja a szerző az I. világháború hangulatát

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: megrázó

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Amalie Howard: Bosszú öt lépésben

 

A régenskorszak szerelmeseinek újabb kalandot tartogat Amalie Howard első magyarul megjelent kötete a Lampion könyvek gondozásában. Gyere és tarts bloggereinkkel Ela fondorlatos sakkjátszámájában, melynek a végén a kiadó jóvoltából nyereménykönyvvel is gazdagodhatsz!

Lampion Könyvek, 2024

376 oldal

Fordította: Nánási Yvette

Goodreads: 3,86

Besorolás: történelmi fikció, romantikus

A bosszú a nyitólépés. A szerelem a végjáték.

Három évvel ezelőtt Elát a legjobb barátnője szemrebbenés nélkül elárulta egy fiúért. Elát megszégyenítették, és egy távoli lányneveldébe száműzték, a jóhíre romokban hever.

A most tizennyolc éves lány merész tervet kovácsol, hogy kiegyenlítse a számlát. Gazdag örökösnőnek adja ki magát, és elvegyül a londoni arisztokrata társaságban. Ám amikor újra találkozik a fiúval, akibe titkon mindig is szerelmes volt, el kell döntenie, mi legyen a következő lépés: üsse le a királynőt, vagyis álljon bosszút álnok barátnőjén, vagy inkább hódítsa meg a király szívét?

Ez a könyv a fülszövege és a borítója miatt tetszett meg.

A történet szerint Ela és Poppy a legjobb barátnők. Voltak. Ela egy elszegényedett nemesi család sarja, míg Poppy pedig egy feltörekvő gazdag család leánygyermeke, de sajnos semmi címmel nem rendelkezik. Poppy már kislánynak is gyönyörű, míg Ela szegény a tinédzserek összes problémájával küzd, de ez nem zavarja a barátságukat. Az annál inkább, hogy a szomszédba költözött egy valódi herceg, a feleségével, fiával és lányával együtt. A fiú pedig azon felül, hogy nemes és gazdag, még jóképű is, így Poppy rögtön szemet vet rá. A fiú, Keston pedig a csúnyácska, de életvidám és nagyszájú  Elára vet szemet, ami persze semmi jót nem szül, Poppy mindenki előtt megszégyeníti Elát, akinek így távoznia kell, egy távoli lányneveldébe száműzik.

Eltelik pár év és a londoni nemesi körökben megjelenik egy gyönyörű, gazdag, nemes, fiatal hölgy, Miss Lyra Whitley, akit mindenki csodál a szellemessége és a szépsége miatt. De senki nem gondolja, hogy a tökéletes külső egy mindenre elszánt bosszúállót takar, aki egyrészt szeretné tönkretenni az egyre inkább feltörekvő Poppyt, másrészt pedig móresre akarja tanítani Kestont, aki anno nem állt ki érte... De hát a terv egy dolog, a megvalósítás egy másik. Főleg, ha a fiú is rengeteget változott és Elának elég csak meglátnia Kestont és elveszett...

A regény minden aspektusában történelmi fikció és számomra nagyon sokban a Netflix Bridgerton sorozatára hajazott. Leginkább azért, mert a főszereplők szinte mindegyike indiai származású volt, a neveik, öltözködésük és sok minden más alapján hamar a Bridgerton sorozat felé terelte a gondolataimat.

De a történet maga lenyűgözött és folyamatos olvasásra késztetett. Izgalmas volt és bár a vége előre megjósolható volt, de nagyon kíváncsi voltam a bosszú megvalósítására. IMÁDTAM! Ela nemcsak szépséggé vált (és gazdaggá, de hogy hogyan, azt nem árulom el, ahhoz el kell olvasni a könyvet), de okos volt és életre való. Tökéletesen tudta kezelni az új helyzetét (még akkor is, ha néha nehezére is esett), az udvarlókat, Poppyt, Kestont és minden mást. Természetesen azért Poppy se ma jött le a falvédőről, hiszen nem tudta, hogy Lyra kit is fed, de hamar rádöbbent, hogy ez a lány méltó konkurrenciája lehet a nemes kérőkért folytatott harcban és főleg Keston kegyeiért. Úgyhogy újra indult a háború, de azzal a különbséggel, hogy ott már Ela nem volt egy megszeppent, csúnya tinilány, itt teljesen egyenértékű ellenfélként harcolt.

Természetesen voltak meseszerű elemek is a történetben, de hát ezért is volt ez fikció. Hiszen a csúnya megszégyenítés és a királykisasszonyszerű megjelenés között összesen 3 év telt el, ennyi idő alatt pedig azért szeretném én azt látni, hogy valaki ennyire megváltozzon, hogy senki, de senki ne ismerje fel. A mai világ kozmetikumaival és kezeléseivel talán, de még ebben se vagyok biztos, de hogy a régenskori Anglia világában egy hajfestés ennyire el tudja rejteni a valódi kinézetet...

És akkor arról még nem is beszélek, amikor Keston űrrablókat emlegetett, ami aztán ténylegesen kirántott abból a korból. :D

A történet két idősíkon játszódik, az egyik a jelenkor, amikor már Ela szövi a hálóját, hogy a bosszúját beteljesítse, a másik pedig a 3 évvel azelőtt történtek, amivel is összeáll a kép, hogy mit is követett el Poppy, hogyan lett Ela dúsgazdag, azaz a teljes előzménytörténetet megismerhetjük. Megismerve, hogy mi is történt, szinte biztos vagyok benne, hogy mindenki megérti Ela bosszúhadjáratát, bár azért közben jönnek itt-ott bukkanók, hiszen rádöbben, hogy most itt nem egy sakk játszmát játszik, a bábúk pedig hús-vér emberek, akik közül van akit megkedvel, van akinél pedig még többet is érez...

Ela és Keston párosa pedig édes, ízzik köztük a levegő, imádtam a szócsörtéiket. Keston nem is sejti, hogy ki is Lyra valójában, de imádja az éles eszű, gyönyörű lányt és mindent bevet, hogy meghódítsa. Ela pedig egy darabig harcol az érzései ellen, de hát a szerelem...

Összességében imádtam a történetet, amit mindenkinek ajánlok, aki egy könnyed, nyári olvasmányra vágyik, aki imádta a Bridgerton-családot (bocsánat, tudom, hogy ez már lerágott csont, de akkor is ezt kell mondjam :D ) és egy belevaló főhősnő szerelmi történetére kíváncsi.

Borító: Ritkán tetszenek az ilyen megrajzolt borítók, de ez most szerintem nagyon jó lett! Az éldekorálás pedig csak dob rajta!

Kedvenc karakter: Ela, Keston, Rosalinda, Zia

Szárnyalás: a bosszú.. édes a bosszú :D

Mélyrepülés: Poppy...

Érzelmi mérce: Poppyt meg tudnád ölni két kézzel, így a harag, a bosszú ott munkálkodik, de mellette pedig romantikus is, mert hát Ela és Keston együtt...

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A történet szerves része a sakk, így ahhoz, hogy lehetőségetek legyen megnyerni a nyereménykönyvünket, ehhez a játékhoz kapcsolódó feladatot kell megoldanotok. Minden állomáson egy képet láthattok egy sakkbáburól. A feladat az, hogy felismerjétek és megírjátok nekünk a bábu nevét.

Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A blogturné további állomásai:

Augusztus 07 - Kitablar
Augusztus 10 - Kelly és Lupi olvas
Augusztus 11 - Ambivalentina
Augusztus 17 - Dreamworld
Augusztus 15 - Zakkant olvas

Ann Napolitano: Hello, gyönyörűm

 

A General Press gondozásában jelent meg Ann Napolitano vadonatúj, szívbemarkoló regénye, a Helló, gyönyörűm!, melyben négy nővér életét követhetjük nyomon, és számos más mellett a testvéri szeretet, a családi kötelékek és a szerelem kérdésköreit járhatjuk körül. Tarts te is bloggereinkkel a turnénk során, és ha játszol velünk, akkor akár a könyv egy példányát is megnyerheted!

General Press, 2024

432 oldal

Fordította: Gieler Gyöngyi

Goodreads: 4,17

Besorolás: fikció, romantikus, történelmi fikció

A ​Padavano nővérek nem csupán testvérek, hanem egymás legjobb barátnői is, akik érzelmekkel és energiával töltik meg az 1980-as évek Chicagójának egy színes szegletében álló házukat. William Waters pedig egy tragédia miatt elcsendesült otthonban nőtt fel, ahol a fájdalomtól sújtott szülei képtelenek voltak szeretettel fordulni felé. Így amikor találkozik a temperamentumos és ambiciózus Julia Padavanóval, a világ egyszerre mintha kivilágosodna körülötte.

Juliával együtt érkeznek a testvérei is: Sylvie, a család álmodozója, aki akkor a legboldogabb, ha egy könyvet bújhat; Cecelia, a szabad szellemű művész; Emeline pedig türelmesen gondoskodik mindannyiukról. Ám amikor a William múltjából áradó sötétség kezdi elhomályosítani a jövője fényét, nem Julia, hanem Sylvie lesz a fiú bizalmasa. Így azonban nem csak William lelke törik darabokra, hanem a négy nővér öröknek hitt szövetsége is.

Vajon vissza tudnak-e találni egymáshoz? És a szeretet képes-e egy széthullott családot újra egésszé varázsolni?

A történet fülszövege - valahol a szívem mélyén szeretem az évtizedeket átívelő családregényeket és a különlegesen szép borító fogott meg, amiatt vágtam bele ebbe a regénybe.

A családregény egy fiú és négy lány életébe ad betekintést. William gazdag szülők gyerekeként nő fel, mindene megvan, kivéve a család és a szeretet. A nővére, még William gyerekkorában meghal és a szülők ezt képtelenek feldolgozni, így a fiúknak mindent megadnak, de ami a legfontosabb, a családot, azt nem.

A főiskolán ismerkedik meg a gyönyörű Juliával, aki határozott, céltudatos és hamar "bekebelezi" a szeretet és önbizalomhiányos fiút. A lánnyal azonban "jár" három lánytestvér is, így William hamarosan egy hatalmas család befogadott és szeretett tagja lesz. Juliával hamar össze is házasodnak - a lány akaratossága miatt - majd születik egy kislányuk is - szintén a lány akaratossága miatt. Ahogy ez sok esetben megtörténik, William "elveszíti" Juliát, hiszen a fiatal nőnek a gyermeke az első, így a fiú háttérbe szorul. A házasságuk tönkremegy és a fiú is teljesen rámegy. A négy lánytestvér közül pedig Sylvie az, aki sokban hasonlít Williamhez, így ahogyan ez várható, közel kerülnek egymáshoz, sőt óriási szerelem lesz az övöké. De ezzel a tettükkel az addig összetartó család darabjaira hullik, Julia képtelen megbocsátani, a másik két lánytestvér pedig nem tud / nem akar senki oldalára állni... Vajon lesz még ebből valaha újra egy család?

Ahogyan már fentebb is írtam, ha ritkán is jutok hozzájuk, de szeretem az ilyen családregényeket. Ennek is izgalommal álltam neki, de egy idő után megakadtam. Számomra picit lassan indult be történet és a hangulata pedig rettentően melankólikus volt. Williamet sehogyan se tudnám másképp jellemezni, mint szerencsétlent. Ami persze nem rajta múlt, hiszen olyan családi háttérrel, mint ami neki volt, kevesen tudtak volna lábra állni és normális életet élni. Ehhez persze nem jött jól az se, hogy egy olyan lánnyal ismerkedett meg, mint Julia, aki pontosan tudta, hogy mit akar, mikor akar és hogyan akarja és ezzel a fiút szó szerint bekebelezte és felfalta. William pedig ezzel még azt a kevés önmagát is elveszítette, ami megvolt neki.

De szerencsére ott volt Sylvie, aki viszont hasonló habitusú volt, hasonló tüzzel égett, mint a fiú, így hamar megértették egymást. Őt nagyon kedveltem, neki is voltak céljai, ő is tudta, hogy mit akar, de mégis mindezt úgy vitte véghez, hogy a másikat nem eltaposta, hanem inkább a saját ritmusában, de belevonta.

A másik két lányról keveset tudtunk meg, őket inkább úgy jellemezném, hogy "töltelékszerepet" játszottak, én sokszor még a nevüket is kevertem, annyira semmilyenek nem voltak. Én igazán azt a nagy nővéri szeretetet sem éreztem, amit szeretett volna az írónő, ha átjön a sorokon. Hiszen imádták egymást a testvérek, de az első nagyobb konfliktusnál úgy szétesett ez a nagyon erős, testvéri quartett, hogy csak úgy pislogtam.

Szóval a történet nagyon lassan indult be és körülbelül a kétharmadáig nem mondom azt, hogy küzdöttem vele, de könnyen le tudtam tenni este a könyvet, hogy majd másnap folytatom. Az utolsó egyharmada viszont beindult, akkor már nagyon érdekelt, hogy mi lesz a vége, sőt, megkockáztatom, hogy simán tudtam volna tovább olvasni, ha nem fejezi be a szerző a könyvet. Történik egy nagy tragédia, de közben sok más is, ami új, érdekes irányba terelte volna az egész történetet.

Amit még egy picit talán hibának róhatok fel, hogy az írónő mindent aprólékosan el és túlmagyaráz. Néha erre szükség is van / volt, de jó pár esetben jobb lett volna, ha meghagyja nekünk levonni a következtetéseket, illetve, hogy hadd mi találjuk ki, hogy a szereplők mit éreznek bizonyos helyzetekben.

Ami viszont nagy pozitívuma volt a regénynek, az a váltott szemszög. Igaz, hogy akkor is E/3-ban mesélt az írónő, viszont így a főbb szereplők gondolatvilágát jobban megismerhettük. Könnyebb volt így megérteni Julia vagy William tetteit, de mondjuk pont ebből kifolyólag hiányzott pár szemszög. Kíváncsi lettem volna Rose szemszögére - a lányok kicsit fura édesanyjáére, vagy akár picit megismerni William szüleit is, hogy megértsük, hogy miért dobták így el a fiúkat (a tragédiájukat ismerem, de azért akkor is ott maradt még egy gyermekük).

Összességében nem volt egy rossz könyv, de engem valószínűleg nem jó időben talált meg, mert eléggé lehangolónak és picit hosszúnak éreztem az egész történetet. Ettől függetlenül azoknak mindenképpen ajánlom, akik szeretik a családregényeket, az erős női karaktereket és a szoros testvéri kapcsolatokat. Nekik, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog!

Borító: Különleges és így a regény befejezése után teljesen értelmet nyert ez az arckép

Kedvenc karakter: Sylvie

Szárnyalás: a testvérek közötti kapocs

Mélyrepülés: a regény szinte végig tartó melankólikus hangulata 

Érzelmi mérce: inkább a melankólia járja át az egész regényt. Vannak benne romantikus részek, de hamar beleveszik a sok szomorúságba

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban olyan könyveket keresünk, amelyekben emlékezetes testvéri kapcsolatok jelentek meg. Nincs más dolgotok, mint felismerni, hogy az állomásokon található idézetek mely könyvekből származnak, és a kötet címét beírni a Rafflecopter dobozba.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

„Megérezte, hogy az emberek szívében milyen fontos helyet tölt be a húga, és megértette, micsoda érték, hogy Beth önzetlenül, másokért akar élni, és boldoggá akarja tenni az otthont boldoggá akarja tenni az otthont azokkal az egyszerű jó tulajdonságokkal, amelyek mindannyiunkban ott szunnyadnak, és százszor jobban meg kellene becsülnünk őket, mint a tehetséget, a gazdagságot és a szépséget.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Május 08 - Utószó
Május 10 - Kelly és Lupi olvas
Május 12 - KönyvParfé

Paullina Simons: A nyári kert (A bronzlovas #3)

A Könyvmolyképző Kiadó megjelentette Paullina Simons A bronzlovas sorozatának befejező részét A nyári kert címmel, mely ismét mélyen megérinti az olvasók szívét. Immár az Amerikai Egyesült Államokban keresi Tatjána és Alexander a leendő otthonukat, minden együtt töltött napjukon emlékeznek a háború borzalmaira, mely annyi sebet ejtett rajtuk. Tartsatok velünk a turné során, és játsszatok a könyv egy példányáért.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2023. Arany pöttyös

880 oldal

Fordította: Farkas János

Goodreads: 4,09

Besorolás: történelmi fikció, romantikus, család

 

Minden azzal kezdődött, hogy Tatjána beleszeretett Alexanderbe a háború dúlta Leningrádban. És az igazi kaland még csak most kezdődik…
Tatjána és Alexander átélték a huszadik század legborzasztóbb élményeit. Éveken át éltek egymástól elválasztva, de csodával határos módon újra egymásra találnak Amerikában, álmaik földjén. Született egy remek fiuk, Anthony. Bebizonyították egymásnak, hogy szerelmük erősebb a világ minden gonoszságánál… de az új életben idegenekké váltak egymás számára. A hidegháború gyanakvó, félelemtől terhes légkörében különös erők dolgoznak ellenük és fenyegetik a családjukat.
Képesek lesznek vajon új életet kezdeni és boldogságra lelni új hazájukban? Vagy a múlt árnyai még elsőszülött fiuk sorsára is rávetülnek?
A nyári kert egy több évtizeden és három földrészen átívelő, mesteri elbeszélés, páratlan és pusztító érzelmek története.

 

Amikor befejeztem a könyvet, szó szerint egy órán keresztül meg sem bírtam szólalni. Nagyon más volt a befejező rész, mint az előzőek. A korábbi rész értékelésében ezt írtam:
"A két főszereplő beleégette magát a lelkembe. Ők ketten megtestesítik az erőt, bátorságot, elszántságot, hitet egymásban, az igaz szerelemben. Nem tudok még egy párost mutatni, aki hozzájuk fogható. Az én szívem összetört számtalan alkalommal, míg ezt a sorozatot olvastam, aztán valahogy újra összerakta a szerző, így a második rész legvégére. Minden borzalom ellenére imádtam a regény minden pillanatát. Ott voltam velük, éreztem a fájdalmat, a vágyakozást, a dühöt, a reményt és éreztem a boldogságot. Ez a két ember nem tudta elképzelni a világot a másik nélkül, a legsötétebb időkben is volt bennük egy apró reménysugár, ami továbbvitte őket a nappalokon és az éjszakákon. Mindig könnyezem, ha rájuk gondolok, és ez a szerzőnek köszönhető, annak, amilyen módon átadta ezt a történetet az olvasóinak. Ő egy lélekíró."
Azt sejtettem, hogy a befejező rész más hangulatú lesz, hiszen már nincs háború, végre együtt vannak és a közös életüket kell kialakítaniuk, ráadásul immár Anthony-val hármasban. Már sosem lesznek csupán magukban, a fiuk számít rájuk, innentől igazi családként élhetnek, rajtuk múlik, hogyan alakítják a sorsukat. Azonban a háború utóhatásait nem lehet kizárni. Alexander nem ugyanaz a fiú, akit annak idején megismertünk, ugyan testileg mondhatjuk, hogy felépült a háborús sebeiből - bár az erőszakkal felvarrt tetoválásai örök életre megmaradnak -, a szörnyűségek lelki utóhatása folyamatosan dolgozik benne, nappal is sokat bámul a semmibe, de éjjel még rosszabb, alig tud aludni. Ahogy tervezték, lakóautót vettek és elkezdték járni az országot, az első hosszabb állomás Maine-ben volt, ahol Alexander rákhalászattal kereste a megélhetésre valót. Lejjebb utaztak a hideg elől Miami környékére, itt egész jók voltak kilátások, hajókirándulásokat vezetett, egyre több lelkes női utassal. Később továbbálltak egy borvidékre, itt is eltöltöttek egy jó időszakot, de Tatjána nyugtalansága tovább vitte őket, míg végül meglátogatták azt a földet, ami az övék, a férfi anyjának örökül hagyott pénzéből vett arizóniai birtokot. A hely vad, de egyben csodás is, úgy döntöttek, később végleg itt fognak letelepedni. A közeli városban újra munkába állt Alex, kitanulta a házépítés minden fortéját egy építési vállalkozó alkalmazottjaként. Minden remekül haladt, sikerült átmenetileg egy mobilházat venniük és végre a birtokukon lakhattak. Közben Tatjána is munkába állt, méghozzá a helyi kórházban, amit a férje nem vesz jó néven, az meg végképp betette a kaput, amikor péntekenként éjjeli műszakot is vállalt. Közben meg kell említenem, hogy miért is vándoroltak eddig folyton, hiszen ez is egy sarkalatos probléma. Amikor Tatjána és Alexander Amerikába érkeztek, a hivataloknál jelentkezni kellett volna még egy megbeszélésre, de Tatjána mikor ezt megtudta, eltitkolta, azt tartotta helyesnek, ha inkább eltűnnek, hiszen nem lett volna biztonságos a múltjukban kutakodni. Ez folyamatos feszültséget okozott benne, amit végül Alex le is leplezett, és rendezte a dolgot, ráadásul olyan sikeresen, hogy végül tartalékos tiszt lett az amerikai hadseregben, ami később jól jött néhány alkalommal. Visszatérve az építkezési céghez, sajnos itt a társaság nem a legoptimálisabb, a férfiak szeretnek csajozni, ha van feleségük, ha nincs, esténként inni járnak, és a munkatársak között akad bűnöző is, akik olcsóbban vállalnak munkát, de egyben veszélyesek is. Az irigység és a szép Tatjána utáni vágy oda vezet, hogy Alexandernek fegyverrel kell megvédenie magukat, és végül a munkáját is otthagyja.

Ez a regény egyik csúcspontja és itt meg kell állnom, mert olyan események zajlottak, amik megrengették a hitemet. A kezdetektől megfigyelhető egy folyamat, ami itt érte el a plafont. A szerző óriási hangsúlyt helyezett a páros szexuális életére, ami a kezdeti PTSD utóhatásait leküzdve egyre jobban alakul, végül is elég hamar normálissá válik, persze át kell esniük egymás újrafelfedezésén, illetve főképp azon, hogy a férfi teste mennyi sebet kapott, ráadásul olyan tetoválásokat, amik megbélyegzők, amiket nem lehet egy strandon sem mutogatni. A dolog ezen része tehát jól alakul, persze ez a regényben konkrétan folyamatosan ismétlődő és a legváltozatosabb együttlétek leírásához vezet, ami az előző részekhez képest szokatlanul sok volt. Nem mondanám pornó szintűnek, de ha filmen látnám, akkor a fele műsoridő az ágyban zajlana. Visszatérve a konfliktusra, Alexander rossz befolyás alá került, folyton basztatják a társai azzal, hogy miért engedi dolgozni a feleségét, inni hívják, ahol kénytelen végignézni, ahogy a többiek "udvarolnak". Az meg egyre jobban idegesíti, hogy az ő felesége péntekenként nincs otthon, nem várja az ágyban. Anthony születése óta évek teltek el (14), és ennyi szex mellett sem esett teherbe Tatjána, erre is gyakran célozgatnak az ismerősök, ők maguk is rágódnak ezen. Most hosszasan el lehetne lamentálni, hogy ki hibázott nagyobbat, mert Tatjána is tesz néhány meggondolatlan kijelentést, de eljött az a pont, amikor minden a megcsalásra utalt, ami magával hozta az összeomlást. Nagyon sok részletbe kell itt belegondolni, ez egy más kor, mások a körülmények, mások az elvárások. A szerelem, a bizalom, a hűség kérdése viszont ugyanaz. Szerintem mindenki megtapasztalja az élete során, milyen az, amikor a bizalom megrendül. Utána már sosem lesz ugyanolyan. Olyan súlyos konfliktus lesz ebből, ami tettlegességig vezet, amit én abszolút nem tudtam tolerálni. Egy világ omlott össze bennem és bármilyen laposkúszás következett ezután, én nem vagyok megbocsátó típus, nálam csak egyszer lehet hibázni ilyen kérdésben. Szerintem nincs különbség ebben a konkrét esetben a szándék és a valódi tett között, mert volt ennek egy komoly felvezetése, amikor pontról pontra átgondolt mindent Alexander. Számomra itt félrecsúszott a történet és már nem tudott visszatérni a korábbi imádathoz. Természetes, hogy egy kapcsolatban vannak hullámvölgyek, de a bántalmazás, megcsalás sajnos nálam red flag. Tatjána konkrétan azt mondja Alexandernek, hogy bármit elvisel tőle, akár verést is, de a félredugást nem. Alexander meg addig duruzsol, míg elégedetté nem tesz a feleségét több módon is, köztük azzal, hogy behatolás nem történt. Amúgy azon kívül minden, de az akkor rendben is van, meg van bocsátva. Nálam meg nagyon nem. Nekem semmi bajom azzal, ha valaki kiszeret a másikból, elválik és bemászik más ágyába. De egyidőben nem, erre nincs kegyelem. Itt meg? Tatjána épp most bizonyosodik meg, hogy terhes, felmond a kórházban és megy tovább az életük. Hangulatában teljesen már időszak következett ezután, újabb évek teltek el, született még két fiú és egy kislány a családba. Anthony felnőtt lett, elvégezte a West Point katonai akadémiát, és Vietnámba ment bevetésre, amit nagy családi konfliktus előzött meg, de miután a fiuk felnőtt, nem tehetnek a szülők semmit ez ellen. Anthony a néhány bevetés után egyszerűen eltűnik, és a történet átmegy egy háborús mentőakcióba, ugyanis az apja pár hét után már nem hisz abban, hogy előkerül, maga akarja megkeresni. Nekem a 90-es években nagy élmény volt a Miss Saigon musical, ezt most itt újra átélhettem, csakhogy egy nagyon kifordított verzióban, ahol többen haltak meg a kimenekítésben, mint amennyit kimentettek, de a lényeg ugyanaz, ha a hősnőre gondolok. Nem spoilerezek, de ez a rész nagyon nem volt a kedvemre, sőt, undorító, rosszízű az egész, sok értelmetlen veszteséggel, amilyen az egész vietnámi háború volt.
A könyv vége egy epilógus, ahol Tatjána 75, Alexander már 80 éves, persze korukhoz képest jól néznek ki és boldogok a négy gyerekükkel és számtalan unokájukkal. Mindenki magas, gyönyörű, okos, sikeres.
Még a könyv szerkezetéhez hozzátenném, hogy a szerző közbeiktatott pár elszórt fejezetet Tatjána 14 éves korából, még a boldog békeidős nyaralásából. A tanulságossága mellett volt ebben bicskanyitogató tartalom is, összességében nem láttam különösebb jelentőségét az összképhez, meglettem volna nélküle, pedig egy ponton ezek a külön fejezetek történései beépültek a főtörténetbe.

Féltem ettől a regénytől és be is igazolódott az aggodalmam. Elég megnézni a bejegyzés elején miket írtam az előző részről, amit még áthatott a mindent elsöprő és diadalmaskodó szerelem. A történet befejezése egész más. A regény első része az összecsiszolódásukról szólt, ami nagyrészt Alexander gyógyulását jelentette, és hogy megtalálják az otthonukat, a hivatásukat, megismerjék a régi-új hazájukat. Aztán következett a hétköznapi élet, amikor szembejött a valóság, a rossz és még rosszabb saját döntések, és a gonosz külvilág is teszi a dolgát. Számomra a regény csúcspontját és a második felét tönkretette a szerző, fentebb már kifejtettem mi volt ellenemre, és egyáltalán nem azt gondolom, hogy csupa jót akartam volna olvasni, hanem olyan alapvető értékekben különbözik a véleményünk, ami lerontotta az olvasásélményt. És látok Tatjánában valami oroszos megalkuvást, és ezt nagyon rühellem. Ismerek orosz nőket, akik itt élnek Magyarországon. Tényleg hasonlóak mint Tatjána, szolgálják a férfit és alávetik magukat, szóval lehet ebben valami jellemző habitus, persze távol áll tőlem az általánosítás, de pont ilyenekbe futottam bele és ez feltűnő volt. Ez nem menti fel Surát, ő a kulcsfontosságú pillanatokban  épp az ellenkezőjét tette, mint amit az eszményképem tenne, akibe én beleszerettem. Lehetséges, hogy mégis azt vártam, hogy elég volt a háború borzalmaiból, ez legyen csak egy szimplán "boldog" regény, pici konfliktusokkal, és inkább szóljon a gyerekről, akik felnőnek és tovább viszik a szülők szellemiségét. Nagyon vigyáztam, hogy ne sírjak a végén, és majdnem sikerült is. Tetszett, hogy nem végződött halállal a sztori, még akár további boldog éveket is élhetnek együtt, miután az olvasó becsukja a könyvet. 

A megfilmesítéssel kapcsolatban nemrég nyilatkozott a szerző, miszerint az évekkel ezelőtti optimista bizakodásnak vége, a jelen helyzet nem teszi lehetővé, hogy megfilmesítsék a regényt. Szerintem sincs semmi értelmi valami átírt verziónak, ha ez nem megy, akkor inkább ne legyen semmi. Mellesleg a harmadik résszel nem tudom mit kezdenének, mert az kb.38 éven felülieknek szólhatna.

Borzasztóan sajnálom, de ahogy imádtam és ezerrel ajánlottam az első két részt, ezt ugyanilyen lelkesedéssel már nem tudom. Akik szerették és teljes képet akarnak látni, nyilván elolvassák a befejezést is, én sem bántam meg, bízom benne, hogy többet nyújt majd, mint nekem.

Képek: Pinterest

 

Borító: Nem egy fantáziadús választás.

 

Kedvenc karakter:  Anthony

Szárnyalás: Óriási poén volt nekem Miklós Tibor versrészlete, amit Alexander skandált magában, amikor meg akarta magyarázni a tettét.

Mélyrepülés:  Carmen

Érzelmi mérce: Az érzelmek széles skáláját élhettem meg a regényben, de nem minden esetben volt ez jóleső, legnagyobb sajnálatomra. 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

 

NYEREMÉNYJÁTÉK
 

A regény beleolvasójának elolvasásával könnyedén meg tudjátok válaszolni a három állomás kérdéseit, a megoldást írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kérdés: Milyen katonai rangja volt Alexandernek a fogságba esésekor?

a Rafflecopter giveaway  

 

Állomások
04.21. Kelly és Lupi olvas
04.24. Utószó
04.29. Szembetűnő

 

 

 

Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje című regénye, mely óriási népszerűségnek örvend, világszerte számos irodalmi díjat nyert. Ha van kedved belemerülni Evelyn Hugo izgalmas szerelmi történetébe Hollywood aranykorából, tarts velünk, és a játékunk megfejtésével akár meg is nyerheted a könyv egy példányát.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2023. Arany pöttyös

408 oldal

Fordította: Csáki Judit

Goodreads: 4,45

Besorolás: történelmi fikció, sztárvilág, LMBTQ+

Egy szédítő hollywoodi karrier. Egy mélyen eltemetett titok.
A legendás, de teljes visszavonultságban élő világsztár, Evelyn Hugo évtizedek óta először hajlandó interjút adni. A döntésénél már csak a választása meglepőbb: ragaszkodik egy fiatal, ismeretlen újságírónőhöz, Monique Granthoz. Miért pont neki jut ez az álomlehetőség?
Aztán Evelyn emeli a tétet. Mert a szimpla sztárinterjú helyett sokkal többet ajánl. Mindent. A teljes igazságot csillogóan botrányos életéről. Semmit sem szépítve és semmit sem elhallgatva.
Ahogy elkezdődik a munka, az újságírónő nemsokára sejteni kezdi: valamilyen módon összefonódik saját sorsa és Evelyn múltja. Ám ennek a titoknak nagy ára van.
Szerelmek, végzetek, barátságok és árulások, aztán egy elképesztő csavar…
Ez a szenvedély és az életbölcsesség letehetetlen regénye.

 

Mindenképp olvasni akartam ezt a könyvet, mert jó ideje állandóan szembejött velem a könyves platformokon, csupa pozitív értékeléssel. Csakhogy addig húztam az időt, míg teljesen kifogyott a boltokból, sőt már használtan sem lehetett beszerezni. Nagyon megörültem hát, amikor kiderült, a KMK megvette a jogokat, így teljesen új példányt szerezhetek belőle, ráadásul most az eredeti címmel jött ki, ami jobban tetszik a szimpla Evelyn hét férjénél. Végül úgy kezdtem bele a könyvbe, hogy sikerült minden spoilert elkerülnöm, a fülszövegen kívül nem befolyásolt semmi. Szerintem mindenki máshogy viszonyul a sztárokhoz, vannak akiket teljesen hidegen hagy az életük, vannak akik elolvassák a sztárhíreket és legyintenek, és vannak a fanatikusok, akik állandóan mazsolázzák a híreket és mindent akarnak tudni rajongásuk tárgyáról. Én átélhettem ezen témának az internet előtti és az internetes korszakát is. A múlt század második felében elsőszámú sztárinformációs forrás a sok képes magazin volt, onnan szerezhettünk sztárhíreket. Micsoda boldogság volt, amikor az utazásaim során beszerezhettem külföldi bulvár és divatlapokat, amiben mindig voltak extra sztárcsemegék. Van ebben az újságcikk vadászatban valami bűnös öröm, azt hiszed titkokat tudsz meg, pedig a kevés valódi leleplező, paparazzi stílusú írás mellett a legtöbb szaftos történet pontosan megkomponált önreklám. Valami hasonló bűnös élvezetet éreztem ennek a könyvnek az olvasása során is, itt van egy világsztár, igaz, hogy fiktív, de belepillanthattam az életébe, a karrierje kezdetétől egészen 79 éves koráig, amikor is úgy dönt, hogy kitálal, lerántja a leplet a titkairól. Szerintem nem voltam egyedül a gondolattal, hogy elképzeltem magamban, kik azok a valódi színésznők, akikből a szerző összegyúrta ezt a karaktert, mert nyilvánvalóan voltak dejavu pillanatok a történetben. 

Nem tagadom, nagyon tetszett Evelyn Hugo története, de mégsem kap maximális pontot, mert nekem nem jött be a keretezés. Monique Grant jelenbéli összefonódása Evelynnel folyamatosan kizökkentett, az ő házassági problémája egyáltalán nem izgatott, és azt is túl erőltetettnek éreztem, hogy ezen kell tipródni a végéig, hogy vajon mi az a sötét titok, ami összeköti kettejüket. Ez annyira túl lett feszítve, annyiszor emlegették, hogy amikor kiderült mi az, én csak álltam és néztem körbe, mint John Travolta a Ponyvaregényes mémben, hogy most ez volt a csattanó? Ennél többet vártam. 

Szóval nem is akarnék Monique karakterén rágódni, ő egy nagyon kicsi mellékszál a regényben számomra, és miután megtudtam, hogy ezzel az önéletrajzi regénnyel millió dollárokat fog keresni, valahogy nem is állt arányban a dilemmája, senki sem hinné el, hogy nem írná meg az életrajzot, akármi forog kockán. Egy szó mint száz, én nem tudnám utálni a helyében Evelynt, 30 év eltelt, az azért elég sok idő. Visszatérve a főszereplőre, ő egy csodásan összetett, ikonikus karakter, lehet szeretni vagy utálni, de nem fog hidegen hagyni, valamilyen formában megérint. Kétségtelenül bevonult az irodalomtörténetbe, nem egy felejthető főszereplő. A tettei elborzasztanak, vagy épp csodálatot váltanak ki, de közömbös nem maradhatsz iránta. Kezdem azzal, hogy ez a nő az első pillanattól tisztában volt vele, hogy milyen hatással van a férfiakra, és azzal még inkább képben volt, hogy ez egy férfiak által uralt világ, ha karriert akar csinálni, ha Hollywoodba akar jutni, akkor használnia kell a testét. Nincs finomkodás, Evelyn tűélesen látta, hogyan juthat előre, és hamar felkapott lett, kidomborította az előnyét, - mondhatni szó szerint-, és máris jobbnál jobb szerepeket kapott. Ebben az iparágban hatalmas ereje van a szexizmusnak, még ma is, de az aranykorban ez természetes volt, de elmondhatjuk, hogy Evelyn képes volt ezt a maga hasznára fordítani. A hibáiból pedig tudott tanulni, továbblépni. Rendkívül számító volt, a módszerei az előremenetelére akár könyörtelennek is mondhatóak. Igazából a hollywoodi ranglétra megmászásának állomásai voltak számomra a legérdekesebbek a regényben. 

Imádtam a filmes részleteket, amikor a szerepeiről mesélt, a forgatásoktól kezdve az Oscar-díj átadókig. Persze a szerelmi élete a főcsapás a történetben, a férjek következtek egyik a másik után, és ott a nagy megválaszolatlan kérdés, melyik volt közülük a legnagyobb szerelem? Evelyn nem szégyellt beszélni a szexről sem, de hogy kit szeretett a legjobban, azt csakis a regényből tudhatjátok meg. Azt elárulom, hogy nekem ki volt a kedvencem: természetesen Harry Cameron, aki tulajdonképpen a legjobb barátja volt már hosszú évek óta. Evelyn gyereket akart, és Harry volt a legjobb apajelölt, akit valaha választhatott, minden pillanatban számíthattak egymásra, egy csodálatos pasit ismerhettem meg a személyében, és tulajdonképpen rajta keresztül (is) hozta be a regénybe a szerző az LMBTQ+ témát. Csodás lelki társ, igazi művészlélek, igazi apa. Számomra ő is emlékezetes karakter marad.
A szerzőt megkedveltem, az írásmódja nagyon erőteljes, nyers, gyönyörűen át tudja adni az érzelmeket, élvezetes stílusban mesél. De nem csak a letehetetlen módon szőtt történet a fontos, nagyon erősen ott van a mögöttes mondanivaló, amit még napjainkban is sokszor tabuként kezelnek. Nem csak a szexuális irányultság tartozik az érintett témák közé, nagy szerepet kap a származás, a kulturális identitás, a társadalmi normák kérdései. A sokszínűség garantált ebben a regényben. Fel sem tudom sorolni, az anyasággal kapcsolatban is mennyi érzékeny téma merül fel, vagy épp hiába a hírnév és a pénz, ez mit sem ér, ha betegség és gyász sújtja az embert. Csodálom a szerzőben, hogy sikerült egy ennyire valóságosnak tűnő karaktert és történetet megálmodnia, örülök, hogy megismerhettem Evelyn Hugo-t, a legnagyobb fiktív sztárt Hollywood aranykorából. Mindenképp olvassátok el, különleges olvasásélményt adó történet.

Képek: Pinterest

 

Borító: Gyakran öltözött Evelyn zöld ruhába, jól állt neki ez a szín.

Kedvenc karakter: Harry

Szárnyalás: A forgatások kulisszatitkai.

 

Mélyrepülés: -.

Érzelmi mérce: Volt itt sírás és nevetés, de személy szerint érzelmileg kívülálló tudtam maradni.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

 

 

NYEREMÉNYJÁTÉK

 

Négy állomás, négy híres színésznő, akiknek Evelyn Hugo akár kortársa is lehetett volna. Ismerjétek fel őket az ikonikus mozis képek alapján, és a nevüket írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

 

a Rafflecopter giveaway

 

Állomások

06.26. Kelly és Lupi olvas
06.29. Spirit Bliss - Sárga könyves út - extra
07.02. Csak olvass!
07.05. Sorok között
 

 

 

 

Krystal Marquis: Davenport család - Bátraké a szerencse (Davenport család #1)

 

A Davenport család egy hamisítatlan történelmi romantikus regény, mely négy lány életét követi nyomon a 20. század eleji Amerikában, akiknek nemcsak a fiatalok mindennapi problémáival kell megküzdeniük, de a bőrszínűk miatti megbélyezéssel is. Tarts bloggereinkkel a Davenport család turnéján, és ha velünk játszol, egy példány is a tiéd lehet a regényből!

Menő Könyvek, 2023

432 oldal

Fordította: Balássy Fanni

Goodreads: 3,70

Besorolás: történelmi romantikus, történelmi fikció

Romantikus ​történelmi fikció a Bridgerton és az Emily Párizsban rajongóinak!

A Davenport család lány tagjai, szolgálójuk és legjobb barátnőjük egy forrongó időszakban próbálják megtalálni az útjukat az életben és a szerelemben.

1910-ben járunk, Chicagóban. A vagyonos és tekintélyes Davenport család rangját William Davenport, az egykori rabszolga harcolta ki. Fényűző körülmények között élnek, szolgákkal, ezüst étkészlettel és ragyogó partikkal, a szerelmet keresve – még ott is, ahol nem kellene.

A gyönyörű Olivia az alkalmas férjjelöltet keresi, míg meg nem ismerkedik a karizmatikus emberi jogi harcos Washington DeWhight-tal, és fel nem szikrázik köztük a levegő. A fiatalabb lányt, Helent sokkal inkább az automobilok érdeklik, mint a szerelem – csakhogy rövidesen nővére udvarlójához kezd vonzódni. Amy-Rose, a szolgálójuk saját üzletről álmodozik, és egy olyan férfiról, aki sosem lehet az övé: Olivia és Helen bátyjáról, Johnról. A férfira Olivia legjobb barátnője, Ruby is szemet vetett, bár úgy tűnik, kevés sikerrel, míg családja nyomására flörtbe nem kezd, egy másik férfi érdeklődését felkeltve.

A Davenport család-sorozat első kötete az amerikai történelem és a fekete polgárjogi harcok egy kevéssé ismert korszakába vezet el, C. R. Patterson és családjának igaz történetére alapozva. A fordulatos, magával sodró könyvben négy elszánt fiatal nő küzd azért, hogy a saját útját járhassa és a szerelemre is rátaláljon.

Ez tipikusan az a könyv volt, aminél a borítóba (és a csodálatos élfestésbe) szerettem bele. A fülszöveget már csak utána olvastam el :).

Elöljáróban elmondom, hogy szerintem a regény címe egy kicsit félrevezető, mert igen, a négy főhősnő közül kettő a Davenport családhoz tartozik, a harmadik pedig náluk dolgozik, a negyedik pedig az egyik Davenport lány barátnője, de én ebből a címből inkább egy családregényre tippelnék. És ez nem az.

A történetünk az 1900-s elején lévő Chicagóban játszódik, a rabszolgaság eltörlése után körülbelül 50 évvel. A feketék már teljes jogú polgároknak számítanak, de persze csak elméletben. A fehérek sok esetben ugyanúgy lenézik őket, nehezen vagy egyáltalán nem ismerik el az egyenjogúságot. A főhőseink pedig mind feketék. A Davenport család jobb helyzetben van, hiszen gazdagok. Nagyon gazdagok. Főhősnőink édesapja egy rettentő sikeres kocsigyártó lett, ami megalapozta a család hírnevét és anyagi jólétét.

Olívia az egyik főszereplőnk a társadalmi elvárásoknak megfelelően házasulandó korban van. Talál is egy megfelelő fiatalembert, akit a családja is örömmel látna, de a sors közbeszól. Kiváltságos életének köszönhetően nem nagyon ismeri a való világ problémáit, hogy a feketéknek általában milyen a sorsuk és a helyzetük. Ám véletlenül találkozik egy jóképű fiatalemberrel, aki révén belecsöppen a fekete polgárjogi harcokba.

A testvére, Helen szintén lassan a házasulandó korba lép, ahogy a nővére férjhez menne, neki kellene lennie a következőnek. De ő nem erre vágyik. Gyerekkora óta vonzzák a csavarok, a gépek, a motorolaj, minden, amit lehet szerelni. Nem érdekli a divat, a pletykák, a jó partik, csak a SZERELÉS. A szülei ezért egy nevelőnőt fogadnak mellé, hogy Helenből partiképes kisasszonyt faragjon.

Amy-Rose, a lányok szolgálója pedig a két lánnyal együtt nőtt fel. Tehetséges fodrász, így mer egy nagyot álmodni - saját üzletet szeretne és a saját lábára szeretne állni. Mindezt úgy, hogy fekete és ráadásul NŐ.

A negyedik főhősünk pedig Ruby. Az ő családja is jólétben élt, de az édesapja politikai pályára lépett és ez felemésztette szinte minden vagyonukat. Az egyetlen kiút a szegénységből, ha Ruby jó partit talál, egy gazdag férjet.

Ezek a történetek már önmagukban is egy-egy regényt kitennének, de az írónő mégis úgy döntött, hogy egybe rakja a négy életutat. Persze sokféleképpen kapcsolódnak is egymáshoz, hiszen mint egy jó szappanoperában (ha szabad egy ilyen regénynél ezt így említeni), a lányok ismerik egymást, a szerelmi szálak keverednek, kavarodnak, hiszen szinte senki nem azzal a férfival képzeli el a jövőjét, akit neki szántak. Félreértések, titkok, reményteli és reménytelen szerelmek, bálok, lopott csókok, van itt minden, amit csak elképzelünk. De természetesen nem csak romantikával van teleszőve ez a regény, hiszen betekintést kapunk az akkori korszakba, hogyan bántak a feketékkel és a NŐKKEL. Hiszen mind a négy főszereplőnk nő és ha el is vonatkoztatunk attól, hogy milyen a bőrszínük, az akkori helyzetük akkor is minden volt, csak nem irigylésre méltó. Teljesen mindegy, hogy gazdagabb vagy szegényebb rétegről beszélünk. Arra azonban vigyázott a szerző, hogy mindezt emészthetően, könnyedebben tálalja. Érintjük ezeket a problémákat, de csak épp annyira, hogy legyen kerete ennek a romantikus történetnek.

A főhősnőink mindegyike jól megalkotott, a maga nemében különleges karakter. Nehezen tudnék kedvencet választani közülük, talán, ha nagyon megerőltetem magam, akkor Amy-Rose lenne a "best" a négy lány közül, hiszen ő indul a legmélyebbről és mer a legnagyobbat álmodni.

A lányokkal ellentétben a férfi szereplők számomra nem voltak különlegesek. Ők is kaptak háttértörténetet természetesen, de kijött a sorok közül, hogy a szerző a lányokra helyezte a hangsúlyt, a férfiak abszolút csak mellékszereplők voltak. 

És a történet vége? Mivel ez egy sorozat első része, így sima lezárást senki ne várjon, mert az nincs. Én imádtam, hogy így félbe lett hagyva sok szál, mert így már biztos, hogy szeretném olvasni a következő részt is, hiszen kíváncsi vagyok, hogy melyik lány hová, kivel és meddig jut el.

Hogy mennyire lesz érdekes a beharangozóban írt "Bridgerton család" és az "Emily Párizsban" rajongóinak? Az elsőre azt mondom, hogy igen, van hasonlóság a Davenport és a Bridgerton család között. De hogy a másodikat milyen elgondolásból tették a beharangozóba? Ötletem sincs :D. 

Összességében örülök, hogy időt szántam erre a regényre és ajánlom mindenkinek, aki egy kevésbé ismert korszakban játszódó, könnyed, romantikus regényt szeretne olvasni. 

Borító: Látványos, és az élfestése pedig még különlegesebbé teszi

Kedvenc karakter: Amy-Rose

Szárnyalás: a történet maga

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: romantikusnak mondják a könyvet, van is benne egy-két romantikus pillanat, de szerintem nem ezen van itt a hangsúly

Értékelés:  

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A Davenport család egy igazán izgalmas történelmi romantikus, ezért mostani játékunkban a műfaj híres képviselőit keressük. A feladat csupán annyi lesz, hogy a blogokon található szereplők alapján kitaláljátok, hogy melyik regényre gondoltunk, és beírjátok a könyv címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Richárd, Emma, Emília, Vilmos

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Június 03 - Utószó
Június 05 - Dreamworld 
Június 07 - Kelly és Lupi olvas
Június 09 - Readinspo
Június 11 - Sorok között
Június 13 - Dreamworld extra